Auriel tüskéje

[Auriel]

Átlagos tüske a többi között, bár egy kicsivel sötétebb. A tetején van egy fél méter széles párkány, amiről be lehet jutni a házba egy kis kovácsoltvas ajtón keresztül. Csak az tud bejutni, aki tud repülni, mert kívülről nincs semmiféle lépcső. Amint beér a látogató, egyből a vérvörösre festett fal, az éjsötét mennyezet és vörös, kifejezetten puha szőnyeg fogadja. A padló, amit nem takar a szőnyeg kék színű és vörös foltok vannak rajta, amik úgy néznek ki, mint a frissen kiömlött vér. Ha előre megy egy kicsit, egy elágazáshoz ér. Jobbra egy kis fürdőszoba van, balra pedig egy csigalépcső. A lépcső mentén a falat középkori fegyverek másolatai díszítik. Pár méterre a lépcső tetejétől egy újabb elágazás található, ahol jobbra haladva a tulajdonos szobája található. Ebben a szobában a padló vörös, a falak sötétkékek és a plafon szintén fekete. Egyszerű szoba, maximum három ember fér el benne. Középen helyezkedik el az ágy, ami pont olyan kényelmes, mint amilyennek látszik. A szobában áll még egy holo-tévé és egy kis éjjeliszekrény. A lépcsőn továbbhaladva leérünk a földszintre, ahol egy nappali található. Itt van egy kényelmes bőr kanapé, amire hárman férnek rá, egy jövőbéli számítógép és egy másik holo-tévé, valamint a hűtő, ahol a tulaj a vért tartja kis kulacsokban.

[Auriel]

/Megörültem, mikor meghallottam, hogy vannak motorok ebben az időben is. Akkor még jobb lett a kedvem, amikor elsuhantak mellettünk. Épp elkezdtem gondolkodni, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen, amikor Bernard áttért a következő témára./
-Kik azok a vadászok?
/Kérdeztem, majd tovább gondolkodtam./
+Ez esetben nem lenne jó dolog összeakaszkodni a sünökkel, vagy ezekkel a vadászokkal. A szívemre sem árt vigyáznom, valamint a lefejezést is el kéne kerülnöm. Mindig azt hittem, hogy a vámpírokat nem lehet megölni, erre meg ez a fickó felsorol egy csomó lehetőséget. Kicsit kevesebbre számítottam.+
/Közben elhagytuk a várost és Bernard sokat mesélt a vámpírokról. Közben teljesen megnyugodtam, ami elég furcsa volt, mert egy kis düh volt bennem onnantól fogva, hogy felébredtem a boltban. Ráadásul az éhségem is abbamaradt. Ez után Bernard megemlítette Drakulát./
-Most arról a Drakuláról beszél, aki csak úgy viccből karóba húzatott egy rakás szerencsétlen embert? Akinek Erdélyben volt egy kastélya és akiről még filmek is készültek?
/Kérdeztem, majd kinéztem az ablakon. Megérkeztünk a tüskékhez./

(17)

[Drun]

*Auriel*


/Ahogy magatok mögött hagyjátok újra a talajt és felemelkedtek a levegőbe, hogy elérjetek egy tüske bejáratáig, Bernard nem szól semmit, csak amikor kinyílik az ajtó melletted./
- Megérkeztünk. Ez az Önnek kirendelt Tüskéje.
/Pár gombot megnyom a kormányon, majd kiszáll ő is. Az ajtók automatikusan vissza csukódna, amint elhagyjátok az autót./
- Nem az én tisztem eldönteni -hogy az a hiedelem melyet vezetőnk nevéhez kapcsolnak abban az időben-, hogy egy és ugyan az a személyt takar. Az viszont tény, hogy a temperamentuma hasonló.
/Beljebb halad a kovácsoltvas ajtón keresztül, majd félreáll, hogy alaposan körbe tudj nézni./

[Auriel]

*Drun*

/Amint odaértünk a Tüskémhez, az autó körberepült és megállt a tetejénél./
+Nagyon király háznak tűnik így kívülről, de azt nem tudom, hogy hogy fogok feljutni ide.+
/Szóvá is tettem a dolgot, de nem hagytam időt a válaszra, mert kiszálláskor természetfeletti ügyetlenséggel sikerült félrelépnem és már zuhantam is a mélybe./
+Ennyire nem lehetek béna! Lehet, hogy a vámpírok nem halnak bele az esésbe, de egy tíz méteres zuhanás nem lehet kellemes élmény.+
/Sebesen gondolkodtam, hogy mit csináljak, de nem jutott eszembe semmi, csak az, hogy milyen jó lenne most repülni. És akkor megtörtént a csoda. Hirtelen megálltam zuhanás közben. Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem, hogy csapkodok a karjaimmal. Mikor odanéztem, a karom helyett egy hártyás denevérére hasonlító szárnyat fedeztem fel. Nem ez volt az egyetlen újdonság. Teljesen megváltozott a világ. A látásom leromlott, de olyan hangokat is képes voltam meghallani, amiket azelőtt soha. Ekkor még jobban elkezdtem csapkodni a szárnyaimmal és felrepültem Bernardhoz. Észre is vettem, hogy a fickó hatalmasra nőtt. Leszálltam mellé és valami megmagyarázhatatlan csoda folytán visszaváltoztam./
-Ez nagyon durva volt.
/Jegyeztem meg, majd meghallgattam, amit Drakuláról mondott./
+Tehát tényleg egy vámpírról beszélünk.+
/Közben félrelépett az ajtóból és beengedett a házamba. Nem is voltam rest és egyből elindultam felfedezni azt. Tökéletes volt. A fürdőszoba nyűgözött le először. Csodás keveréke volt a harmincadik és a huszonegyedik századi fürdőknek. Utána a falon lévő díszfegyverek keltették fel az érdeklődésemet. Olyan gyönyörűen voltak megcsinálva, hogy csak valaki nagyon tapasztalt ember mondhatta meg róluk, hogy nem igaziak. A szoba szintén tökéletes volt. Lent a nappaliban a kanapé is nagyon kényelmesnek tűnt. Benéztem a hűtőbe, ahol találtam két flakont. Nem kellett beléjük innom, de még csak bele se szagoltam egyikbe se, mert tudtam, hogy vér volt bennük. Mellettük találtam egy cetlit, miszerint a klánom ajándéka és üdvözölnek./
-Köszönöm, hogy elhozott idáig Bernard. Ha nem gond, akkor még lenne szíves elmagyarázni, hogy hogyan jutok el innen a munkahelyhez?

(18)

[Drun]

*Auriel*


/Brian, mint a végtelen nyugalom. Minden érdeklődés nélkül figyelte hogyan zuhansz le a mélybe, meg sem moccant, csak nézet téged./
- Vannak ennél sokkal durvább dolgok, a világban.
/Jegyzi meg, majd a szótlanul figyeli felfedezésed./
- A Bíboralkony a város szívében található.
/Mutat egy irányba, amit feltételezel, hogy a várost akarja mutatni./
- Van még valami kérdése?
/Ha nincs, ő távozik és magadra hagy, hogy alaposabban szemrevételezd új otthonod, vagy tégy amit jónak látsz./

[Auriel]

*Drun*

/Bernard rezzenéstelen arccal nézte, ahogy zuhantam, majd ahogy felmentem mellé./
+Még egy tapsot sem kapok? Ezt a szemétséget. Életemben először változtam denevérré és még egy tapsot is sajnál?+
/A kijelentésére kicsit kiakadok, de türtőztetem magam./
+Mi az, hogy vannak durvább dolgok? Ő esett már le több, mint tíz méterről?+
/Felfedeztem a házamat, majd elnéztem abba az irányba, ahova mutatott./
-Igen. Az lenne a kérdésem, hogy van-e itt valami bolt, illetve, hogy hogy juthatok el másik városokba.
/Ez után hagytam elmenni, majd becsuktam az ajtót. Lementem, kivettem a hűtőből az egyik kulacsot, majd leültem a kanapéra, bekapcsoltam a holo-tévét és ittam egy kicsit./
+Nem kéne itt az elején meginnom mindet. A végére még nem marad és akkor majd szomjazok, vagy éhezek, vagy nem tudom, hogy mi ez.+
/Egy ideig néztem a tévét, de nem találtam semmi érdekeset, ezért lefeküdtem aludni. Az ágy nagyon kényelmes volt, egyből elaludtam. Igazából nem is alvás volt. Lehunytam a szemem és már ébredtem is. A lepedőm még csak össze se gyűrődött, ráadásul olyan kómásnak éreztem magam, mint aki épp most józanodott ki. Miután teljesen felébredtem, kiléptem az erkélyre, majd levetettem magamat. Most kicsit előbb sikerült átváltoznom és leszálltam a tüske elé. Visszaváltoztam, majd elmentem felfedezni a várost./

(19)

[Drun]

*Auriel*


/Bernard szó nélkül távozik, nem felel a kérdésedre. Valahogy kicsit megnyugtató, hogy már nincs veled. Az a furcsa kisugárzás ami körüllengte és változtatott a hangulatodon, most megszűnik. Mégis valahol kicsit hiányzik is. Nem tudod megmagyarázni ezt az ellenétess érzést magadnak. Ahogy telik az idő, mintha segítene gondolkodni. Rájössz, hogy bizonyára van bolt, és amit a Fővárosban mutatott meg neked térképen lévő kapuval tudsz közlekedni. Egyúttal arra is rájössz, hogy Bernard nem az a személy aki szereti ismételgetni magát.
Röptödbe, haladva látod magad körül a furcsa erdőt, majd a város tárul fel előtted, teljes sötétségében./