Arich del Contiago tüskéje

[Jóindulat]

*Előzmények*

A többihez hasonló, karcsú gránittüske komorlik a többitől kissé távolabb, ám mindezzel együtt valahogy mégis közéjük tartozóan.

A kívülről keskeny, éppen csak egy láb számára járható lépcsővel körbeölelt építmény egyetlen bejárata szédítő magasságban, a tüske legtetején található, s azt is finoman faragott, kovácsoltvas fémpántokkal vert faajtó zárja.

Az alig pár embert befogadni képes előszobából a fal mellett indul a torony egész belsején végigfutó, fémvázra rögzített márványlapokból álló, keskeny csigalépcső, mely sorban lefelé öt szintet érint.

Közvetlenül legfelül a messzi XIX. század hangulatát idéző két heverő és ugyanannyi karosszék kínál helyet mindössze hat, illedelmesen és kényelmesen helyet foglaló vendég részére, s egy, a középen álló, fából faragott, finoman aranyozott ébenhatású kisasztal a vendégek italai, nassolnivalói számára.

Az ez alatti szint egy kisebb előtérre nyílik, melyből három ajtó vezet tovább:
egy a halandó látogatók, személyzet számára szolgáló, szolid eleganciával, világos színekkel és csak minimális aranyozással ékített, koedukált mosdó felé,
kettő pedig a teljesen ugyanúgy berendezett, badachinos-franciaágyas hálókba, melyek mindegyikének sarkában spanyolfallal leválasztott, aranyozott csappal felszerelt, egy egyszerű vezérlőpanelről fűthető, márvány fürdőkád kapott helyet.

A következő szint egybenyitott, a lehetőségekhez képest tágas tér, melynek falain törhetetlen, átlátszó ajtókkal felszerelt könyvállványok és díszes drapériákra felhelyezett, aprólékosan kidolgozott, különböző stílusú díszfegyverek váltakoznak, hogy a lépcsőtől távolabbi oldalon, ám azzal szembe fordított, hatalmas íróasztalnak és az ahhoz tartozó, dönthető, forgatható bőrfotelnek adjanak helyet.

Az utolsó előtti szinten a torony anyagából sarjadt nagyasztal uralja a termet, ami annak mozgathatatlan volta révén kizárólag ünnepségek, megbeszélések esetleg gyűlések lebonyolítására alkalmas, eme céloknak azonban kiválóan megfelel.

Végezetül pedig a házigazda sötétszürke alapon fekete mintás tapétával borított falú privát szállása bújik meg a bejáratihoz hasonlóan faragott és vasalt ajtó mögött, melynek egyik oldalán egész falat betöltő holoképernyő terpeszkedik.
A bármilyen látványt megjeleníteni képes készülék memóriájában több száz, előre beállított és végtelen számú, egyedivé szabható látvány illúziója található: ugyanúgy helyet kap egy szigorúan hololángokkal ellátott, fekete stukkókkal keretezett díszkandalló, mint egy valaha volt tavaszi reggel madárdalokkal és virágillattal terhes kertje.

A bejárati ajtóval szemközti falon kapott helyet a széles, a fentebb látottakhoz igen hasonló, minden kényelemmel felszerelt, két vagy több személy befogadására is alkalmas franciaágy, mely leomló lepedőivel rejti azt a szinte csak tapintás útján érzékelhető pár apró nyílást, ami az alig kétszemélyes, afféle pánikszobába vezet, ahova a torony gazdája végszükség esetén visszavonulhat.

Természetesen a padlóról nem hiányozhat a vastag, puha szőrme, a falakról a sejtelmes hangulatot árasztó, állítható fényerősségű falikarok sora, s az ágy melletti éjjeliszekrényről az örökkön jégbehűtött pezsgő, mely csak arra vár, hogy valakinek a társaságában elkortyolgassák...

[Arich]

/Mikor magamhoz térek ájulásszerű kábulatomból, azt sem tudom - ahogy szókincsben gazdagabb helyeken mondani szokás - merre vagyok arccal előre. Szerencsére már túlvagyok azon az illúzión, hogy odahaza kelek fel, valami, minden varázslatos körülmény dacára különösképpen realisztikus és élénk álomból, azonban ilyenkor, már ahogy az elmúlt, nagyjából egy hétben megtapasztaltam, minden egyes alvásidőszak olyan, mintha agyonvertek volna, roppant nehezen térek magamhoz. Bár, ha szigorúan vesszük, annyira nem is nagy csoda, tekintve, hogy ilyenkor tényleg meghalok. Noha Valentina azt mondja, mindez enyhe túlzás, de hogyan máshogy nevezzem azt az állapotot, mikor megáll a szívem, a testem pedig kihűl? Mindenesetre akárhogyan is van, újból élek, mozgok és tudásra vágyom.
Felkelek hát az ágyból, aminek lepedőjén +számomra még mindig megszokhatatlanul+ pihenésem alatt egyáltalán nem gyarapszik a gyűrődések száma, majd eligazgatván az anyagot saját magammal is törődni igyekszek. Ruhatáramból - ami szégyenletes módon még mindig abból az egy szem nadrágból és ingből áll - nem okoz túl nagy gondot kiválasztanom a mai hangulatomhoz illő darabokat +Hja, aki nem él társasági életet, elhanyagolja magát.+, úgyhogy rövid öltözködés után már jól megszokott, sötét összeállításomban ballagok fel a lépcsőkön, hogy a könyvtárszobámban folytassam kérdéseim megválaszolását. Persze, ha akarnék, egy gondolatnyi erőfeszítéssel megkímélhetném a lépcsőket, de úgy vettem észre, ha túl gyakran élek az Úrnőtől kapott tudással, hamarabb kényszerülök rá, hogy meglátogassam a Katedrálisban Elizabethet. Úgy vettem észre, mások is szíves örömest keresik az ő és a hozzá hasonlók társaságát, ezért amennyire csak lehet, igyekszem a minimálisra szorítani együttléteink számát. +Hogy is van az a mondás? Közös lónak...+ Nem mintha nem élvezném, hogy készséges s örömmel veszi igyekezetemet, hogy valami halovány boldogságot lopjak arcára, de azért valahol mélyen érzem, hogy nem tesz jót neki a dolog, bármennyire is másnak állítja be.
Nagyot szusszanok hát, ahogy lezökkenek az asztalomhoz +Ahogy a torony többi berendezési tárgya, ez is Valentina nagylelkű adománya... Kíváncsi vagyok, mikor fog emlékeztetni erre az apró szívességre, amit rögtön kezdetnek megtett nekem. Gyanítom, az az apró tény, hogy mindezt nem kértem, nem fogja különösképp meghatni, ha épp valamilyen később kialakuló vitában felmerül.+
Elkalandozó gondolataimat végül egy fintorral kísért fejrázással terelem vissza kezembe vett ponyvához, hogy aztán egy-egy érdekesebb felvetést vagy ötletet szórakozottan átgondoljak, vajon mennyi lehet a valóságtartalma.
+Whitley Strieber legalább igyekszik tudományos oldalról megközelíteni a témát. Mi lenne, ha... De mindez inkább csak fikció, nemde? Nem? DE!+ Zárom a főhősnőre ládájának ajtaja után a könyv borítóját./

(114+20)

[Caridwen]

*Arich*

/Halk köhhintésre figyelsz fel, ami az ajtó felől jön, ahol Athos ácsorog zavart kék szemeivel rád nézve./
- Üdvözlöm Arich úr, a Mester küldött önhöz. Igazán nem szeretném zavarni, ám remélem van egy kevés ideje, hogy meghallgassa a Mesterem üzenetét. Valentina asszony szerette volna személyesen átadni a meghívást, ám sajnos egy fontos dolog elszólította. Ugyanis a vámpírok bált rendeznek, amire ön is hivatalos. /mondja ünnepélyesen majd elmosolyodik./

- A meghívót a Mestertől kapja meg hamarosan. És ha nem lenne gond egy hölgyet, egy nagyon fontos hölgyet kéne elkísérnie a bálra. Ő Vérerdő Virága és a társa sajnálatos módon messze kellett utazzon ám szeretné ha a hölgy jól szórakozna. Elvállalná a dolgot?

[Arich]

/Rövid elmélkedésemből Athos hangja riaszt fel. Az amúgy is kivégzett könyvet - és az általa keltett gondolatokat - egy elegánsan hanyag mozdulattal dobom messze magamtól, egyiket az asztalra, a többi, hasonlóan érdekes kötet mellé, másikat csak elmém eldugottabb részébe - szükség esetén még bármelyiket elővehetem. Váratlanul, és mi főbb, észrevétlenül érkezett vendégem fogadására egyetlen, egybemosódó mozdulattal állok fel s hozom rendbe ruházatomat, mondandóját érdeklődőnek szánt, udvarias arccal hallgatom végig, majd megnyerően magabiztos mosollyal orcáimon, csekély derékhajtás mellett (ami sokkal inkább szól annak, aki küldte, s nem annak, aki kézbesítette a meghívást) felelek./
- Valentina tudja a legjobban, hogy számomra mindig nagy öröm, ha egy hölgy társasága lehetek. +Főleg, ha ezzel szívességet teszek valakinek... Na, nem Valentinának, hanem az ismeretlen hölgy még ismeretlenebb társaságának... Ki lehet az, aki elég fontos ahhoz, hogy Valentina közbenjárását kérje, egy olyan - ne legyenek illúzióid, barátocskám - csekély jelentőségű valaki, mint személyem bevonásához?+
/Egy pillantás a még mindig jelenlévő Athosra tudatosítja bennem, hogy kérdésemre a választ magamban nem találhatom, ellenben az előttem álló +mit is mondott milyen idős?+ barátom... ként kezelt vérszolga annál inkább. Újból szóra nyitom hát ajkaimat:/
- Így első hallomásra egyáltalán nincsen ellenemre eme kötelem, azonban áruld el kérlek, ki ő és mit kell tudni róla... és társáról?

(135)

[Caridwen]

*Arich*

/A vérszolga arca felragyog, amikor meghallja a válaszodat./
- Ezt örömmel hallom Arich Úr! A Mester is biztosan nagyon boldog lesz! /csapja össze a tenyerét, mint egy boldog kisgyermek.
Amikor pedig hallani akarsz róluk, csak hatalmasat biccent./

- Nos Max herceg igen befolyásos hlyet foglal el a társadalmunkban. Igen jó barátságban áll a Mesteremmel, illetve ha jól tudom a Mester valamelyik gyermeke tette vámpírrá több száz évvel ezelőtt, azóta a Mester jobbkeze. A hölgy pedig Herceg lelkének párja, a neve Vérerdő Virága. /ad afféle rövid összefoglalót, amjd az ajtó felé int./

- De máris odavezetem a hölgyhöz, ha nem bánja. Kérem kövessen. /mondja udvariasan, majd a sötét ösvényeken át a Necromanták fellegvárába vezet téged./

//Következő mehet a Necromanták fellegvárába már//

[Arich]

*Előzmény*
[2900. augusztus 20-31.]
/Az elkövetkezendő, nagyjából másfél hétben egy valóságos, horrorisztikus álom után aktívan munkálkodom, hogy végre ne szoruljak Valentina és csatlósai segítségére.

Első lépésként újságot, internetet, bármi hasonlót kérek Athostól, mire pár mozdulattal bütyköl valamit a hálóban lévő, egész falat betöltő kivetítőn és az átlényegül egy óriási képernyővé. Pillanat erejéig Tom Cruise-nak érzem magam a Különvéleményből, ahogy a vérszolga útmutatása alapján bűvészkedni kezdek az információkkal, de aztán pár gondolatfutam után megrázom a fejemet és megkérem, szakítsa el a Mátrixnak nevezett világhálótól +Roppant fantáziadús, ezzel a címmel... Kíváncsi vagyok, Neo hogy érzi magát jelenleg... Vagy mikor fog legenerálódni a rendszerbe...+ a készüléket. +Ha kinyitsz egy ablakot, bárki és bármi bejöhet rajta. Másként: Ha sokáig nézel a szakadékba, a szakadék is visszanéz beléd. Nem akarom, hogy bárki is bekukucskáljon, teszem azt pont a hálómba. Jobb, ha offline marad az a készülék...+

Végezetül középutas megoldásként hozzájutok egy hordozható platformhoz, amin aztán kedvemre nézelődhetek és keresgélhetek.
Miután tájékozódtam kicsit a mindennapokról, tőkementes megélhetési forrás után kutatva átfutom az álláshirdetéseket, majd úgy döntök, a Bíboralkonyos hirdetés jól hangzik. +Ha kidobónak nem is, de táncosnak, netán felszolgálónak még felvehetnek. Bár ki tudja, higgadtan minden szituációt meg lehet beszélni, el lehet simítani. Pláne, ha valaki hozzám hasonlóan jó meggyőzőerővel bír...+ Szummázom előnyeimet és lehetőségeimet, majd gyors útvonalegyeztetés után felkeresem a helyet./

(218)

[Arich]

*Előzmény*
[2900. szeptember 1.]

+Kell némi indulótőke, ha saját, mindössze igazgatást igénylő bevételi forrást akarok.+
/Jutok konklúzióra, mikor magamhoz térek halálomból. Miután napi rutinommá vált módon átfutom az álláshirdetéseket, a hirdetések, friss hírek között egy cikk ragadja meg figyelmemet. Miután végigolvastam a tanulmánynak álcázott fröcsögést, elönti a vér az agyamat, nosza tollat-gépet-billentyűzetet ragadok és megírom válaszomat. Miután végre megkapom a visszaigazolást az üzenet elküldéséről, a laptopot a könyvtár asztalára hajítva feldúltan, magamban azért még továbbra is füstölögve járok jópár hosszt a szobában, majd végképp elfogadván, hogy nem segít eme gyakorlat, árnyéksíkra csavarva magamat elsuhanok drága Elizabethemhez, hátha az éltető nedű, amit oly örömmel ad, feledteti dühömet.
Sajnálatos módon azonban ő nincsen ott, akad helyette azonban más hívő, hát belőle csillapítom idegeimet. Talán idegállapotomnak, talán Elizabeth hiánya felett érzett csalódottságomnak köszönhetően, de korántsem vagyok vele olyan kíméletes, mint szokott kelyhemhez. Mikor azonban átérzem fájdalmával együtt emlékeit is, megkönyörülök rajta s eltörlöm, élvezetté változtatom agresszív táplálkozásom fájdalmas emlékét. Végezetül visszatérek tüskémbe s már lehiggadva, csillapodva keresem meg újból a H'Sekiratban található Kávéház hirdetését./
+A munkaidő egyeztetés alapján... Tökéletes lehet. A fizetés nem túl sok, de gondolom pár hónap stabil munkaviszony, meg némi felhalmozott önerő birtokában már kaphatok némi kölcsönt cégalapításhoz valamelyik pénzintézettől. Apropó, ne felejtsek el utánanézni a kondícióknak, ajánlatoknak. Csak kellene egy titkár, aki mindezt ráérő idejében elintézi nekem...+

/Gyors lekérdezés biztosít róla, a létesítmény éjjel-nappali nyitvatartású, nem sokat teketóriázok hát, megcélzom a Teleportkaput, hogy minél előbb személyesen jelentkezzek felvételre./

(220)