Parti Labor

[Alyara Nirois]

Nagyon különös építményt húztak fel nem is olyan régen a parton a szárazföld legtávolabbi csücskében. A vadászok városa így is távol van a többitől eldugva a szárazföld egyik sarbában.
Ez a labor még messzebb van, egészen délen a csücsökben.
Folytonosan őrzik, habár egy lelket sem látni sehol...
De hogy mi készülhet ott? Talán jobb nem tudni....

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Fenrir]

- Eh, hogy valakinek ekkora zabszem legyen a s*ggében... Jól van Nar, akkor megpróbálok én is olyan karótnyelt lenni mint te. Hm... ha nem hát nem.
/Morgom még a végén, mikor csak belecsap a kezembe. Majd ahogy Nym felemelkedik a földtől alaposan megkapaszkodok és kissé ráhasalok a hátára. Nem mint ha nem bíznék meg benne, csak piszkosul szeretnék nem leesni. Mit ne mondjak, a gyomrom azért lázadozott a repülés ellen. Arra nem vállalkoztam, hogy megnézzem Nar hogy bírja, elég volt az, hogy magamat egyben tartsam./
+ Oh bazz, csak ne nézz le. Na ba'meg, hát persze hogy lenéztél!
/Szidtam magamat rendesen. Azzal még semmi gond, hogy repülni kell. Ha egy repülő belsejében lennék, még élvezném is. De itt elég egy rossz mozdulat, elég kicsit elbambulnom és igen hamar matrica lenne belőlem. Minden esetre sikerült visszatartanom a reggelimet és csak közepesen tűnhettem légibetegnek. Sokat sajnos az se segített, mikor hosszas repülés után megláthattuk a déli partvidéket. /
+ Jól van, most már csak azt a nyomorult labort kell megtalálni.
/Megpróbáltam túlkiabálni a süvítő levegőt, kérdéses hogy milyen sikerrel./
- Nym! Te látod már a labort?

[79]

[Naarozair]

/ Nyugodtan elhelyezkedik Nymloth nyakán, közben hallgatja a farkas morgolódását. Különösen nem hatja meg annak beszéde, sőt egyikkel sem kíván csevegni. Mikor megindulnak, akkor figyel a kapott felszerelésére, mert kár lenne elhagyni a íjvesszőket. Élvezi a sárkányon való utazást és félelem nélkül tekint le az alattuk elterülő tájakra. Hátulról Fenrirt nézi, hogy mennyire kellemetlenül érzi magát, így jól megmosolyogja a férfit. Megveregeti együtt érzően a hátát, majd a következő szavakat kiáltja előre neki. /
- Nem hittem volna, hogy ennyire nem bírod a repülést! Tudod még le kell szállni a földre, addig bírd ki. / Szól neki, közben a Sárkányszeme életjelet ad magáról. A felhők eltakarják hirtelen a tájat, azonban ő átlát rajtuk./
- Az lenne a labor? / Kezével a ködbe mutat, egy parton álló épületre. Álomba merül újra a képessége és mindannyiszor csodálkozik, hogy mennyire szeszélyesen működik.
Mivel azonban nem ismeri a tájat, ezért rögtön el is hallgat. Ő legfeljebb csak tippelhet, hogy hol lehet az a hely ahova éppen menni készülnek. Hallgatása hosszúra nyúlik, mert a tájak megjegyzésével foglalkozik, hogy később térkép gyanánt használhassa ha következő alkalommal is repülni kell. /
- Egészen jó ez a repülés, igazán kellemes felüdülés. Természetesen egyszer gyalog szeretném bejárni az összes vidéket. Kezd nagyon érdekelni ez a világ és azok furcsaságai.

(23)

[Nymloth Dracarys]

/Nincsen felemelőbb érzés annál a világon, mint amikor az ember, elnézést, a sárkány lánya a saját szárnyain száll a levegő pedig körbeöleli és vezeti az útján, akár egy régi kedves szerető... Élveztem is, hosszú hosszú időn át, azonban amikor már jó ideje úton voltunk, megéreztem a fáradtságot is. Ugyanis ha konkrétan akarjuk venni nagyon új volt nekem ez az egész... Alig egy hete lehettem még csak sárkány, vagy alig valamivel több, de a nagy részét ennek gyógyulgatva töltöttem el... Legutóbb csak egy kicsit repültem és annak is zuhanás, meg sok csúnya seb lett a vége. Ráadásul a sebeim sem gyógyultak még be teljesen. Vagyis a sebek már eltűntek, viszont még éreztem, hogy az izmok nem működnek olyan olajozottan és sokkal könnyebben fáradok, mint régen.
Így én voltam a legboldogabb talán, amikor a láthatáron feltűnt a part és megláttam a vizet megcsillanni a messzeségben. A távolban még én is láttam a labort, vagy legalábbis valami épületet, a szemeimet arra találták ki hogy észrevegyem az apró prédát is, viszont úgy gondoltam nem ártana valami figyelemelterelés.../
- Látom. /közöltem Fenrirrel, mivel a szél süvítése mellett is jól halottam őt, majd egy fordulattal a föld felé kezdtem "zuhanni". Amikor elég közel értem a felszínhez, akkor tettem valami olyat, amit már nagyon régen ki szerettem volna próbálni. Kitátottam a pofám, mélyen beszívtam a levegőt és... először féltem hogy nem fog működni, hogy képtelen vagyok ilyesmire, de nem kellett csalódnom, pillanatokon belül forró bíborlila lángnyelvek tekeregtek elő a számból és martam bele az nyár végétől kiszárított növényzetbe. Percekig játszottam ezt, meggyújtva mindent, de azért óvatosan forogtam, hogy az utasaimat ne ejtsem bele a lángtengerbe, habár talán még a hátamon is érezhették a tűz forróságát.
Aztán elrepültem a tengerig és a vízparton látótávolságon kívül leszálltam a földre. Ott megálltam, elnézve a nem messze dühöngő tűzvészt, majd elégedetten felordítottam... illetve az utolsó pillanatban mégis meggondoltam magam és csak csöndesen vártam, hogy leszálljanak rólam és visszaváltozhassak./

(94)

[Fenrir]

- Farkas vagyok b@sszus, nem veréb. Amúgy sem a lezuhanástól félek, csak a földet éréssel szemben vannak kifogásaim. Jah, és jobb ha tudod, lehet hogy lehánylak!
/A tengerpart és a távoli épületkomplexum felbukkanása valamelyest lenyugtat, de azért még mindig kevésbé érzem magam jól mint ha négy lábbal a földön lennék./
- Ha nagyon akarod még időd is lehet mindent bejárni. Tudtommal a fajtátok nem nagyon öregszik. Részvétem.
/Megvolt a magam véleménye a halhatatlanságról. Abszolút hibának tartom. Mint ahogy azt is, ahogy Nym beharangozta érkezésünket. Csak elképedve bámultam mikor felégetett egy fél erdőt, de mikor végre leszállt és én is leugorhattam a hátáról, rögtön rárivaltam./
- Az istenedet asszony! Ez most mire volt jó? Nem elég feltűnő így is egy ötven tonnás sárkány? Muszáj volt felgyújtani az a kib@szott erdőt? Jó hogy nem kiabálod megafonba, hogy jövünk! B@sszus! Na mindegy, ezen már nem segíthetünk, viszont rántsd vissza az emberi alakodat és induljunk. Talán nem fújnak riadót egy erdőtűz miatt.
/Vártam kicsit amíg lehiggadok, hogy hideg fejjel tudjak gondolkozni./
- Nar, azt hiszem lenne még egy feladatom a számodra, te vagy az egyetlen aki nem nagyon vált alakot, úgyhogy ha majd változnom kell, akkor rád bíznám a motyómat.
/Ha Nym idő közben újra felveszi emberi alakját, akkor vissza kapja a kardjait. Minden esetre sietős indulásra ösztökélem a csipetcsapatot, hogy minél hamarabb eltűnhessünk a part menti fák között./

[80]

[Naarozair]

/ Nemsokára ereszkedni kezdtek lefelé, akkor jön rá talán nem tévedett olyan nagyot, mikor mutatta a farkasnak az épületet. Azonban nincs idő a bámészkodni, mert Nymloth biztosítja őket, hogy élvezetes legyen az utazásuk. A nő lángtengerét nézi két szemével és tisztelet jelenik meg szemeiben. Az arcán kivehető, hogy kezdi élvezni ezt a századot. Jelenleg aki lehúzza a hangulatát, az a farkas jelenléte. /
- Ha lehánysz én torkon lőlek. Mindent bejárok ne félj, arra pedig nem adok okot, hogy elkapjanak engem. / Magabiztosan beszél, akit nem lehet már semmivel meglepni, mert egyszerűen élvezni fogja az újdonságokat, amikre csak rájön. Leszállnak szépen, akkor rögtön leugrik az alakváltó nyakáról. Fenrir jelenetet rendez amit nem tud elviselni. /
- Fogd már be! Hangosabb vagy mint hat marha. Ha ennyire üvöltözöl akkor feltehetőleg vehetjük úgy, hogy már felénk tartanak. Mellesleg egy ennyire nagy erdőtűz biztosan szokatlan egy ekkora vidéken. / Cseppet sem reménykedik, mert ez a tűzfújás mégis csak látványos. Fenrir újra megszólal, hogy ő az a csapatban aki nem vált alakot és hogy rábízná a motyóit akkor szimplán megszólal felé. /
- Ebben tévedsz! Átalakulok lassan egy sokkal szörnyűbb sidhévé, ha nem fejezed be. A motyódat meg cipelem. / Ezzel megindul halk léptekkel a labor felé, hogy ne itt találjanak rájuk. Próbál gondolkozni, hogy az út során találkoznak ellenségekkel? Kezd felmenni benne az adrenalin szintje. /
- Szerintem a sűrűben jobban el tudunk rejtőzni.

(24)

[Nymloth Dracarys]

/Amint leszállok és a srácok végre lekászálódnak a hátamról szépen visszavedlek az emberi bőrömbe. Furcsa érzés összemenni, hogy most megint nekem kell fölnéznem a fiúkra, de ez van... A ruháim habár még mindig inkább tűnnek egy múmia jelmezének, mint emberi viseltnek, de a sárkányoktól kapott medálnak hála az alakváltással nem csak az emberi bőröm, de emberi ruháim is visszakaptam, amiért elrebegek egy fohászt, annak, akit érdekel. Nah nem mintha olyan baromi szégyenlős lennék, de azért mégse szokta a küldetés közepén a pucér hátsóját mutogatni az ember lánya két pasi előtt..../
+ Hé, még nekem is lehetnek elveim, oké??? +
/Fenrir kirohanására meg csak nyugodtan válaszolok, megpróbálom neki elmagyarázni az én ötletemet, max leolt megint./
- Nos az én elképzelésem szerint talán valamennyire eltereli a figyelmet. Mert nem azért, de néhányan szerintem akkor is kimennek megnézni mi a szar ez, hogyha csak egyszerű tűzről van szó... Nekünk pedig annyival kevesebb ember lesz az utunkban. De innentől fogva követem a parancsaid ó bölcs vezér... /tűzök a végére enyhe szarkazmust. Az asszonyozást egyenlőre elnézem a csapatösszhang kedvéért, de ha még egyszer bejátssza ezt nekem, nah akkor valamelyik végtagjától megválhat az tuti....
Aztán meg a nagyon is öntudatossá "alakuló" sidhe felé fordulok./
- Nem Zair, szerintem baromira nem megszokott és ez is volt a célom. Amúgy meg egy kicsit fejezzétek be a szájcsatát egymással és akkor rendben lesz minden. /mondom nyugodtan, majd átveszem Fenrirtől a kardjaim és felcsatolom őket, már amennyire a ruhám maradványai kompatibilisek az ő ruhájából alkotott kardövvel..../
+ Tisztára mint egy csöves... Ez engem többnyire nem zavar, de ez már még nekem is sok... Következő napirendi pont a renegát farkas kiszabadítása után a ruhasopping... ohh jeee.... +
- Tehát bölcs vezér hallgatunk. /pillantottam a farkasunkra és még cinikusnak sem tűntem, azt hiszem./

(95)

[Fenrir]

- Áh, a szellemekre, mi a tökömért hoztalak titeket magammal. Mi a tökömért jöttem egyáltalán.
/Morogtam leginkább magamnak, ahogy a fák közé értünk./
- Legközelebb azért szólj Nym, mielőtt felgyújtasz egy fél erdőt. Na jó, innen jobb ha egy kicsit jobban figyelünk.
/Azzal egy laza mozdulattal lekapom a nadrágomat és a táskámba gyűröm, majd odadobom Narnak./
- Aztán el ne hagyd!
/Adrenalintól felpörgött szervezetem már felkészült az átváltozásra. A vérnyomásom felszaladt, a pulzusom felpörgött s minden izmoz megfeszült. Majd egy pillanat alatt szétrobbant számomra a világ. A csontjaim őrülten ropogni kezdtek, ahogy átformálták magukat. Az izmaim megdagadtak, megtekeredtek és új kötéseket alakítottak ki. A bőrömet saját magam nyúztam le, ahogy alatta új bunda serkent. Pillanatokkal később a vergődő, üvöltő emberroncs helyén egy izzó szemű, óriási farkas emelkedik ki a bozótosból s vicsorog a sidhére és az alakváltóra./
+ Mennyivel egyszerűbb lenne, ha megértenék ilyenkor a jeleimet.
/Beleszagolok a levegőbe, de egyenlőre csak a füstöt érzem. És persze a természet mindent átható illatát, megfűszerezve a tenger sós-édes illatával. Beljebb lépek a bozótba. Fülelek, szaglászok. Ráhangolódok az erdőre. Néhány perc múlva visszalépek hozzájuk és a fejemet már-már emberi mozdulattal rántom meg az erdő felé és teszek is néhány lépést a bozótosba mielőtt visszapillantanék és megismételném a mozdulatot. /
+ Ennél egyértelműbb már csak akkor lehetnék ha berángatnálak titeket. Szóval mozgás!
/Azzal bevetem magam a bozótosba, és egy viszonylag könnyebben járható de mégis jól rejtett csapáson kezdem el vezetni a társaimat. Eközben minden érzékem teljes készültségben van, a legapróbb neszre, furcsa szagra, vagy a veszély legkisebb jelére a földhöz lapulok és lopakodva közelítem meg a forrást, hogy be tudjam azonosítani./

[81]

[Naarozair]

/ Szájcsatát befejezi, mert idegen terepen vannak. Neki nincs testrésze amivel szagolhatna. Egy sárkányszemmel büszkélkedhet, amivel átlát egy-egy tárgyon. Kihasználja a lehetőséget, mikor véletlenszerűen működésbe lép. Megkapja a Farkas cuccait, aztán magához veszi. Végignézi az átalakulást, ami igazán kellemetlen látvány ahogy Fenrir átalakul. Megvárja míg vezetőjük körbeszagolja a terepet, majd a jelzés után követni kezdi. Nymloth-ot maga elé engedi, hogy utolsóként zárja a sort. Menetelés közben nem tud csendben maradni, ezért hátulról szól oda a nőhöz. /
- Nymloth, tudsz valamit Akrafazairról? Valami ismeretlen nyelvű valaki beszél hozzám, ha lehunyom a szemem. / Meséli halkan, hogy csak a nő hallja. Kíváncsi mit fog erre mondani az alakváltó. Mikor a villanásai jönnek, akkor próbál a fák mögé látni, hogy ne legyen meglepetés az esetleges fatörzs mögül előugró ellenségek.
+ Bele se mertem gondolni, hogy egyszer itt fogok kikötni. Olyan kaland, mint amilyet apám írt. Csak ez valóság és egyik szereplője vagyok. + Séta közben azért egy nyílvesszőt ráhelyez az idegre, közben koncentrálni kezd a fémre. Hátha van olyan szerencséje, hogy kiszúr valakit a közelben. Fémérzékelésén kívül a hangsúlyt, a hallására helyezi. /
- Még nem mondtam nektek de szeretek íjjal lőni. Felső tagozatos koromban én voltam az egyetlen aki célba talált távolról a céltábla közepébe. Csak érzésből lőttem.


(25)

[Nymloth Dracarys]

- Rendben, szólok. /mondom teljesen nyugodtan.
Mialatt végignézem ahogy Fenrir láthatóan kínok közepette átváltozik a lelkem szépen lassan kiürül. Érzem ahogy elszivárog a múltam, a jelenem és a jövőm, egyedül csak a fegyver marad, amelynek részévé válok, ugyanis nekem nincs lelkem, az övé hatalmasabb.
Amikor a farkas biccent a fejével, azonnal megindulok utána, habár nem hagyom, hogy Zair maga elé engedjen. Ez a dolog most több annál, minthogy szegény gyönge nőket oltalmazzuk meg... Én jobb harcos vagyok mint ő, tehát én fogom hátulról fedezni a csapatot. Különben is ő a távolsági harcos, tehát ha hirtelen lerohannának minket a lehető legrosszabb az, ha őt kapják el közelről, és ráadásul ezzel engem is akadályozna a hatékony harcban, ha beszorulok kettejük közé.
Mert a távolság egy dolog a wakizashi-t is tudom használni, ha a katana nem fér el, azonban az már művészet, hogyha mind belül vannak a kardtávomba, akkor őket kikerüljem de az ellenséget ne....
Tehát ellentmondást nem tűrő hűvös hangon szólok Zairhoz még mielőtt elindulnánk./
- Te mész középen. Te vagy a távolsági ember, az a legjobb, ha nem téged érnek el elsőre.
/Ha végre elindul, akkor csendesen, akár egy árny úgy követem őket, egy sápadt halovány árny. Amikor pedig nekiáll csevegni, nem megfedően, hanem csak nagyon tárgyilagosan egy mondattal zárom rövidre a dolgot./
- Ne most Zair, majd ha teázgatunk elmondod, de jelenleg minden zaj felfedhet minket. /ezzel részemről le is zártam a csevegést. Minden lépéssel egyre közelebb kerülök a harcoshoz és igyekszem minden felesleges dolgot kizárni a tudatomból, így követem a farkast, aki vezet minket.
Jó sokáig kell gyalogolnunk, mire a növényzet ritkulni kezd, de végül néhány pálmalevés között kitekintve már megláthatjuk a partot és rajta a kisebb városkának beillő laborkomplexumot is. Éppen néhány repülőféle száll fel onnan és húznak el a fejünk fölött. Habár nem adják jelét, hogy észrevettek volna, azért kissé visszahúzódok a növényzetbe, majd várakozóan pillantok Fenrirre. Ahogy említettem ha valamit kimondok, akkor ahhoz tartom magam, ő vezet én pedig követem az utasításokat./



(96)

[Fenrir]

/Mikor Nar menet közben csacsogni kezd rámordulok, majd tovább vezetem őket. A laborhoz közeledve óvatosabban vezetem a csapatot és meghúzódok a növények között amikor már láthatóvá válik a komplexum./
+ A szellemekre, nem gondoltam hogy ez ekkora.
/Halkan morgok és fel-alá kezdek járkálni idegesen./
+ Mi a fenét csináljunk most, hogy találjuk meg?
/Bár kevés esély van rá, de megpróbálom a szaga alapján megtalálni. Beleszagolok a levegőbe, de mindenképpen erősebb mintára van szükségem. Megrázom magam és Narhoz lépek. Megbököm az orrommal a zsákot és kicsit meg is rángatom a fogaimmal, hogy kinyissa és előkerüljön végre a sál. Vagy ő szedi ki vagy én rángatom elő, teljesen mindegy. Alaposan megszaglászom, majd néhány méterre eltávolodok tőlük és a levegőt szaglászva próbálom megérezni Éji Gyilkos szagát. Bár sok reményt nem fűzök hozzá ilyen távolságból. De egy próbát megér. Ezután alaposan szemügyre veszem a komplexumot és megpróbálok valami bejutási lehetőséget találni. Első sorban szennyvíz vagy egyéb csatornanyílásokat keresek. Hisz a felszínen veszélyesebb lenne próbálkoznunk. Ha sikerül ilyet találnom akkor kaffantok és ráfixálom a szememet, ha nem akkor arrébb lopakodom hogy más szögből is szemügyre vehessem a labort./


[82]

[Naarozair]

/ Nymloth nem engedi, hogy hátul menjen amit megért és biccent a fejével. A következő szavak kissé rosszul esnek neki, de végül csak beletörődik, hogy akkor mindenki fülel. Egy szó sem jön ki a száján, sőt a másik kettő azt veheti észre, hogy nagyon halkan mozog és próbál minél kevesebb zajt kelteni. Követi a farkast, aki a vezetőjük egyben. Nem fogja az utasításait megtagadni, hanem tőle telhető módon fogja véghez vinni a feladatokat. Egyenlőre csak lopakodnak az erdőben, azonban hamarosan ritkulni kezd az aljnövényzet. Megállnak mert közel érnek a Laborkomplexumhoz, ami elég szépen elfoglalja a teret.
+ Ez aztán labor. Kíváncsi vagyok, hogy itt mi a fészkes fenét csinálnak? + Majd segít Fenrirnek, hogy a sálról vegyen mintát. Visszapakol utána a táskába és leül. Úgy tűnik megrekedtek, azonban mivel csendkirályt játszanak, így nem ad hangot ennek. Elnéz a komplexum irányába, aztán a többiek arcát fürkészi, hogy leolvassa róluk mi járhat a fejükben.
+ Neki az a ötlet jut eszébe, hogy csinálhatna még az alakváltó a közelben pár tüzet. Ez viszont igen kockázatos, mert hamar kiszúrnák a sárkányt az égen. + Nem adja fel, hanem tovább agyal, hogy miként juthatnának be a komplexumba. /

(26)

[Nymloth Dracarys]

/Csak figyelem a farkas tevékenykedését egyenlőre, nem akarom megzavarni a koncentrálásban. Abban biztos vagyok, hogy nem fogok olyan szagokat találni, amiket ő ne fedezne föl, így inkább csak csöndesen meghúzódok ahelyett hogy beszélnék. A szavaknak úgysincs értelme.
Aztán beszélgetés foszlányai szűrődnek el hozzám, a két társamra pillantok, de láthatóan ők is észrevették a közeledőket, akik viszont úgy tűnik még nem láttak meg minket. A növényzet takarásába húzódok még inkább, de így is rálátok a partra, ahol a két bőrruhás fickó a hátukon valami futurisztikus fegyverrel egészen elénk sétál.
Nem beszélgetnek olyan hangosan, hogy halljam is pontosan miről van szó, ám az általános mormolás, a beszélgetés alapzümmögése elér hozzá. A katana egy pillanat alatt a kezemben terem, de most nem cselekszem elhamarkodottan, elvégre megfogadtam.
Fenrirre pillantok, hogy kövessem, ha megindul, de addig nem, inkább nézem, ahogy az egyik férfi megérint egy követ a földön, mire nem messze tőlük és tőlünk a vízen megjelenik egy csónak. Úgy tűnik elő a semmiből, mintha eddig láthatatlanság köde takarta volna el a szemünk elől./
+ Vajon megtámadjuk őket, vagy okosabb, ha futni hagyjuk? +
/Nem tudtam mit kéne tenni, de jobb is volt így, mert nem ragaszkodtam a saját elképzeléseimhez, habár szívesebben támadtam volna, minthogy csendesen meghúzódjak./

(97)

/Fenrir, te hiába keresed Éji Gyilkos nyomát, jelenleg se közel, se távol nem érzed a szagát, ám a két férfi fegyverolaj és izzadtságszaga még a hangjuk előtt eljut az orrodba.
Zair, te amikor megjelenik a csónak egy pillanatra mintha ismét visszasüllyedne a láthatatlanságba, ahogy sárkányszemed átpillant rajta és meglátod a benne várakozó harmadik alakot./

[Fenrir]

/Meglapulok, amikor megérzem a közeledőket s némán figyelem ahogy elhaladnak. Egy pillantást vetek társaimra és látom hogy mindketten felkészültek./
+ Ilyen alkalmunk nem lesz még egy.
/Hasmánt kúszva, széllel szemben közelítem meg a vadászokat. Nem morgok, meg se nyikkanok. Most én vagyok a vadász és ők a préda. Számolom magamban a távolságot. Három ugrásnyira járok amikor a csónak megérkezik értük. Már csak kettőre, mikor a csónakon felnyílik egy ajtó. Ekkor hallom meg a harmadik hangját, akit eddig elrejtett előlem a csónak fala./
+ Na kölyök, remélem ezt látta a szemed, mert most nem lesz időm instrukciókat osztani.
/A beszélgetésükből ami eljut hozzám és a testbeszédük nem utal arra, hogy fenyegetve éreznék magukat. Talán egy járőr akik most érnek vissza. A két érkezőből az első fellép a csónak oldalára, ebben a pillanatban rugaszkodom el. Őt veszem célba, így mindkét társát megzavarhatom. A csónakban lévővel úgy se tudnék egyenlőre sokat kezdeni, a hátul állóval pedig Nym is el tud bánni. Egyetlen ugrással rajta vagyok. Mielőtt felfoghatná mi történik az állkapcsom rázáródik a nyakára, agyaraim átszakítják a bőrét és ahogy a lendülettől magammal rántom kitöröm a nyakát és pozdorjává zúzom a csigolyáit. /
+ Ennyit ér a stukkeretek egy igazi vadásszal szemben.
/Már ugrok is vissza a préda közé, de bízom abban, hogy a társaim se restek./

[83]

[Naarozair]

/ A percek némán és türelmetlenül múlnak el. Nem jó ez a semmitevés és egymás nézegetése, mert nem jutnak közelebb Éji Gyilkos kiszabadításhoz. Már megtörné a csendet mikor kiszúrja a közeledő alakokat, azonban a Sárkányszeme segítségével megpillantja a várakozó harmadikat is. Megfeszülnek az izmai, hogy tudja követni Fenrirt. Minden mozdulatot megfigyel az ellenségnél, hogy megfelelően tudjon reagálni a mozdulataikra.
+ Vajon támadunk? Vagy nem feddjük fel magunkat? + Hangzik el nála a nagy kérdés. Ráadásul ha ezt a hármat nem intézik el akkor valamelyik riadóztatja a többieket, ami kellemetlen helyzetet teremt. Végül megszületik a döntés, hogy mennek így lapulva óvatosan közelít a farkassal együtt. A lopakodás közben az idegre rak egy nyílvesszőt és lazán megfeszíti, hogy könnyen tudja tartani. A farkas akciója után a meglepettséget kihasználva célozza be a következő látható célpontot, hogy erősen meghúzza az íj húrját, majd szabadjára engedi. Megelégszik egy testlövéssel is. Több nyílvesszőre szerinte nincs ideje kilőni mert valószínűleg, hogy Nymloth fog még közéjük ugrani. Így csak közelít a célpontok felé és szükség esetén ha valamelyik meg szeretne szökni akkor biztosan kap majd egy nyílvesszőt. /

(27)

[Nymloth Dracarys]

/Amikor a harc végül kezdetét veszi, az idő mintha ebbe a pillanatban kristályosodna ki. Figyelem a farkast, amint ráront az egyik alakra, hallom a reccsenő csont émelyítő zaját, és a részem mélyén valahol egy kicsi kegyetlen lélekdarabka elégedetten feldorombol.
Aztán már rá is vetem magam arra, akit Fenrir hátrahagyott alig néhány másodperces késéssel. Reménykedek benne, hogy Zair majd elintézi azt, aki a hajóban van, mert én hozzá csak Fenriren keresztül férnék hozzá, ami nem lenne egy túl szerencsés helyzet. Látom, ahogy a hozzám közelebb eső fickó kap egy nyílvesszőt a combjába, de ennél több ideje nincs is, mert rárontok.
A katana röppen a vadász felé, arra még van ideje, hogy hárítsa az ütést a fegyvere pengéjével, így tovább viszem a mozdulatot, de mintegy folytatásaként a másik kezemben a wakizasi is megmoccan, és belépve változtatva a távon, hogy elérjem a rövidebb fegyverrel szúrok is. Szerencsémre erre nem készült fel, így a rövidebb penge egy villámgyors vágással felnyitja az oldalát és érzem, ahogy a meleg vér ömlik a kezemre.
Azonban még nem végeztem, így a katanát meglendítve egy elegáns vágással teszek pontot a dolog végére, egy újabb vöröslő vérrel rajzolt szájat nyitva a férfi torkán. Aztán amikor a hulla lerogy a porba szemügyre veszem a társaim, hogy kell-e valakinek segítség.
Ha a csónakban lévő alak még életben van és egyikük sem indult meg felé, akkor mozdulok, hogy elintézzem, de ha valaki már tett lépéseket ez ügyben, akkor letisztítom a pengét, majd a hüvelyébe csúsztatva a kardot odalépek a véres pofájú farkashoz./

- Nos és most hogyan tovább? Menjünk a csónakkal, vagy ússzunk? /nézek rá érdeklődve, hogy beszéd híján merre indul meg./
- És szép találat Zair, ugye hogy nem is olyan vészes a dolog? /mosolygok a sidhe-re. Nem tudom mennyire viselte meg, hogy ölnie kellett, de egy kis bátorítás nem árthat./

(98)

[Fenrir]

/Úgy tűnt, túlságosan is bíztam a társaimban. Nem sokon múlott, hogy a csónakos férfi riasztani tudja az őrséget. Pechére túl bátor volt ahhoz, hogy életben maradjon. Az oldalfegyveréért nyúlt és még pont volt ideje előrántani a pisztolyt, de mielőtt elsüthette volna rázáródtak az állkapcsaim a csuklójára és egy szívdobbanás alatt szétroncsoltam a csuklóját ízülettel, inakkal együtt. Letepertem a vadászt és belenéztem a szemébe./
+ Igen, jól gondolod. Meg fogsz dögleni. Feltépem a torkod és szépen lassan el fogsz vérezni. De ha most jó fiú leszel, akkor gyors halálod lesz.
/Közelebb hajoltam az arcához és rávicsorogtam, csak hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal. Mikor a szemében bátorság helyett már csak félelem honolt, felemeltem a fejem és röviden kaffantottam egyet a kint lévőknek. Hagytam, hogy nyálam a vadász arcára cseppenjen én pedig teljes súlyommal ránehezedtem. Ilyenkor jól jött, hogy még a vérfarkasok között is masszívnak számítottam. /
+ Na jól van kölykök, gyertek, szedjétek ki belőle amit tud és takarítsátok el a hullákat. B@sszus, mennyivel egyszerűbb lenne, ha értenétek engem. Na de hátha szorult belétek némi ész.
/ Újra kaffantottam, hogy gyorsabb munkára ösztönözzem őket, majd megvártam amíg valamelyikük átveszi tőlem a foglyot. Ezután félrehúzódok a csónakban, de továbbra is szemmel tartom a vadászt./

[84]

[Naarozair]

/ Nem szól semmit Nymloth dicsérő szavaira, és a mosoly helyett sokkal inkább hűvösebb nézés jellemzi. Neki teljesen mindegy, hogy mivel mennek tovább, az a lényeg, hogy óvatosan haladjanak a céljuk felé. Ha ezzel nem lesz gond, akkor már most bezsebelhetik a kiszabadítást. Fenrir lefegyverzi a megmaradt vadászt, akkor odalép a tehetetlen férfihoz. Nem érez iránta semmit, ezért a Farkastól szerzett sebet megpiszkálja, hogy fájjon az illetőnek. /
- Szépen elmondasz mindent! Vagy ha nem akkor gondoskodni fogunk arról, hogy minél fájdalmasabb legyen a túlvilágra menetel. / Egy darabig hallgat és várja a reakciót a vadásztól. /
- Egy farkast hoztak ide, őt merre találjuk? / Teszi fel a kérdést, közben nem áll le a sérülés piszkálásával. Úgy véli, hogy sikerül ezzel megtörni a férfit, aztán meg el kell tőle búcsúzniuk. Persze megadja Nymlothnak a lehetőséget, hogy kínvallatás élvezetét ezért ha nem sikerült kiszedni a csávóból semmit akkor átadja a helyet. Nekilát a másik két hulla eltakarításába.
+ Kíváncsi vagyok még mi vár ránk. + Mondja ki magában a szavakat takarítás közben. Fél órájába telik eltüntetni a két hullát, az élő sorsa sem lesz másként. Nem hagyhatnak túlélőket. Odalép Nymloth mellé és a következőket mondja. /
- Mondott már valamit?

(28)

[Nymloth Dracarys]

/Figyelem, ahogy a farkas elterpeszkedik a megmaradt vadászon, majd egy kicsit megcsócsálja. Aztán az egész testtartásából meg a sürgetésből ítélve azt várja, hogy odamenjünk, de amikor Zair megindul, akkor úgy döntök átadom a terepet, had mutassa ki a kicsi sidhe a foga fehérjét....
csak a fejem csóválom meg, amikor látom, hogy Zair piszkálja a fickó sebét, aki felszisszen, sőt kiált néha, de amúgy erőteljesen összeszorítja a fogát. Amikor már sok nekem egy kicsit a dolog odalépek./

- Innen már átveszem én, te rakj rendet addig egy kicsit kérlek. /mondom neki nyugodtan.
Habár a kínzás nem tartozik a profilomba, és jobban szeretem a tiszta harcot, mint az efféle mocskos eszközöket, azért attól sem fogok sírva elrohanni, hogyha valami ilyen feladat szakad a nyakamba. És mivel a farkasunk maximum morogni tud, Zairba pedig úgy tűnik ilyen téren annyi kreativitás szorult, mint egy meleg mormotába, így megpróbálkozom, hátha több sikerrel járok, mint a többiek.
A fickó a csuklóját dédelgette, ami már gyakorlatilag egy roncs volt és láthatóan egyéb sérülései is voltak, ráadásul Zair vacakolása sem tett jót neki. Én egy könnyed mozdulattal beléptem mögé és a wakizasi pengéje hűvös csókot lehel a torkára. Nem vágok bele, de úgy tartom, hogyha megmoccan, vagy csak egy nagyobbat nyel, akkor bele fog vágni. Aztán a füléhez hajolok és mintha valami titkot akarnék megosztani vele, úgy suttogok bele./
- Nos most jobb ha idefigyelsz rám barátom... Látod a cimboráim? A farkasfiú egyéb testrészeid és épp olyan könnyedséggel fogja leharapni, mint a kezed... Talán a másikkal kezdi, aztán jöhet illesztésenként a lábad, majd minden más... Amikor pedig már csak egy fájdalomtól csak sikoltani tudó száj marad belőled, akkor szívem majd arra gondolsz, ha marad még abban a vérző kobakodban elég hely ennek a gondolatnak, hogy miért is nem válaszoltál a kérdésemre hamarabb...
/A szabad kezemmel az arcához nyúltam, végigsimítottam rajta, majd belevájtam a körmeim és véres csíkot hagyva magam után egészen a nyakáig végigszántottam. Erre persze megvonaglott, amivel a nyakára is sikeresen szerzett egy karcolást. Erre már nyugton maradt és csak a meleg vére folyt lomhán lefelé.../
- Tehát szívem, lennél olyan drága válaszolni néhány apró kérdésre? /Ezek után még egy kicsit puhítani kellet, de mire a kezeim már vörösebb színben tündököltek, mint a lemenő nap haldokló fénye a madárka is dalolni kezdett.... Megtudtuk tőle, hogy habár elsőre nem mondott neki semmit a farkas neve, egy idő után már mintha hallani vélte volna, végül pedig az is kiderült, hogy tudja az északi komplexumba vitték két nappal ezelőtt. Elmagyarázta azt is melyik az, és elég valószínűnek tűnt hogy a kifolyó vérével arányosan a szájából előtörő igazságok folyama is megárad talán... Amikor ezeket megtudtam és Zair is visszatért Fenrirre nézem, ha nem jelzett, hogy akarna még bármit, akkor egy gyors mozdulattal elvágtam a fickó nyakát. Majd végigpillantva véres rongyaimon csak felsóhajtottam./
+ Nos most már tényleg szükségem lesz egy új ruhára... +

(99)

[Fenrir]

/Szinte vicces volt látni, ahogy a két jómadár információt próbál kihúzni a vadászból. Soha nem voltam híve a kínzásnak. Vadász vagyok, a magam módján és felderítő. Na és ha minden jól megy, és miért ne menne, akkor egy nap sámán és alpha leszek. Az ahogy Nym eljátszadozott az áldozatával, egy cseppet elgondolkodtatott. /
+Ha ő ilyen, milyen lehet a mestere?

/Rossz belegondolni is. Szerencsére farkasként nem kell aggódnom, hogy elárul az arcom. Főleg, hogy nincs most itt senki, aki testem egyéb jeleit képes lenne értelmezni. Ahogy elhúzódik a kínzás, egyre idegesebben járkálok fel alá, sőt, ki is caplatok a csónakból néhány percre majd visszatértemkor az irányítókonzol mellé telepedve morgok a társaim felé./
+ A szellemekre, mit tököltök ennyit. Induljunk már, mielőtt észreveszik, hogy valami nem stimmel!

/Mennyivel egyszerűbb lenne, ha farkas alakban tudnék beszélni. De az élet nem egyszerű, így csak abban bízhattam, hogy a társaim nem teljesen ostobák, a vádászok pedig hülyébbek mint eddig gondoltam. Mikor Nym végre végzett, csak megráztam a fejem, látván hogy tetőtől talpig véres./
+ Imádkozz, hogy ne legyenek őrkutyáik.
/Morogva lépek oda hozzá, megrángatom némileg a ruháját, ami nem kizárt hogy szakadni is fog agyaraim nyomán, majd a Nar által hozott táskához lépek és megbököm az orrommal. Vagy rájönnek, vagy nem. Ennél egyértelműbb már nehezen lehetek. Egyre idegesebben kezdek morogni és megkapargatom az irányítókonzol mellett a hajó padlóját./
+ Ne tököljünk már ennyit!

[85]

[Naarozair]

/ Végignéz Nymen, aki összevérezte a ruháit a vallatás során. Annak hálát ad az égnek, hogy a képessége nem kapcsolt be mert akkor megint ' fedetlenül ' láthatta volna a női testet. Úgy tűnik vallatásból nem vizsgázott ötösre, azonban kicsit sincs elkeseredve emiatt. Körülnéz egy kicsit szemeivel, majd a farkasra lesz figyelmes aki odalép a nőhöz és a ruháját rángatja.
+ Ez meg mit akar? Állandóan csak morog és a fejével magyaráz. Pokolba ezzel az alakjával. + Kinyitja a hátizsákot és kutatni kezd ruha után vagy valami után amit felvehet az alakváltó nő. Talál egy inget, amit átnyújt aztán hozzá egy farmert is. Elfordul mikor a hölgy öltözni kezd, közben megpillantja az irányítókonzolt. Odasétál bátran, hogy pár perc próbálgatás után teljes ismerete legyen, mi mire való.
+ Ez gyerekjáték, főleg egy olyan kockának mint nekem. + Mosolyodik el, aztán Fenrirre pillant és a következőket mondja felé. /
- Nohh indulhatunk? / Sandán rápillant Nymlothra is, majd ha nincs semmi gond akkor az északi komplexum felé veszik az irányt, hogy minél közelebb lehessenek. Az út során nem mond semmit, csak erősen gondolkozóba esik.
+ Kíváncsi leszek erre az Éji Gyilkos nevezetűre. Ha olyan mint Fenrir biztosan, hogy itt hagyom. + Egy idő után viszont arra koncentrál, hogy ne legyenek túlságosan feltűnőek, mert szeretné, hogy miatta haljon meg a másik kettő. Pár perc múlva szólal meg./
- Szép munka volt kifaggatni az alanyt. Másik meg kell, hogy mondjam csinosan festesz az új ruhádban.

(29)

[Nymloth Dracarys]

/A kedvem finoman szólva is elborul, miután végeztem. Letörlöm és megtisztítom alaposan a fegyvert, de a lelkem nem nyugszik meg teljesen. Ez az egész leginkább a régi életembe illett volna, de még oda is csak neccesen.
Szinte hálás vagyok Fenrirnek, amiért eltereli a figyelmem. Először csodálkozva pillantok rá, lila szemeimből körülbelül egy holdkóros nézhet bele a farkas pofájába, de amikor az amúgy is használhatatlan csurom vér szöveg lágy szakadása eljut a fülemig, akkor kapcsolok végre, hogy mit akarhat a farkasbőrbe bújt vezetőnk.
Odalépek a táskához, habár nem előzöm meg a nagyon is eleven, már-már túl lelkes Zairt. Kissé morcosan veszem át tőle a ruhákat, én magam is rájöttem, mit akar Fenrir, de ha a kölyök ennyire intézkedni akar, hát tegye.
Gyorsan átvedlek, a rongyokat már úgyis le akartam cserélni egy ideje. A farmerben és a bő ingben mezítláb leginkább úgy nézek ki, mint valami hippi, főleg miután a szintén anyagból készült kardtokokat is magamra erősítettem, de jelenleg ez a legkisebb gondom.
Zairnak csak biccentek, habár megdöbbenek rajta, hogy véleménye szerint ilyen könnyen kiismeri magát a technikán... Azonban kis matatás, néhány ki-be motorkapcsolgatás után végül beindul a dolog és halad a hajó, meg az agyvizem is, amikor eljutnak hozzám a sidhe szavai./

- Nem Zair, tévedsz. Nem volt szép munka. Mocskos munka volt, és ha lett volna valaki, aki meg tudja csinálni helyettem normálisan, akkor nem teszem meg. Ez nem szép munka volt, hanem szükséges. /mondom csendesen, közben végig a szemét keresve, habár remélhetőleg inkább a láthatárt figyeli irányítás közben. A ruhámra tett megjegyzésre pedig nem is reagálok. Soha nem tudtam mi fest csinosan és soha nem is érdekelt.

(100)

[Fenrir]

/Amikor Nym vetkőzni kezd, egy pár pillanatig legeltetem rajta a szemem, majd jobb híján leheveredek a hajó padlójára. Egyre inkább kezd olyan érzésem lenni, mint ha csak bébisintérnek jöttem volna. Az egyik két percet nem bír koncentrálni, a másik meg hol vad szuka, hol pedig bezombul. Kezdem úgy érezni, hogy csak én vagyok normális ebben a hajóban. Na meg Nym, amikor éppen magánál van. Be kellett vallanom magamnak, hogy Nart is csak azért nem kedveltem meg, mert szörnyen, idegesítően túlbuzgó./
+ Ha a kölyök ennél jobban próbálna bizonyítani Nymnek, akkor már csillogna a csaj s*gge. De azért remélem, hogy nem nyírja ki ezt a ruhámat is, különben hazáig farkasbőrben caplathatok.
/Némán figyelem az eseményeket. Nymmet már megnéztem magamnak, Nar pedig nem az esetem. Bár kezdtem kíváncsi lenni, hogy vajon sikerül-e megtalálnia az indítókart./
+ Nem, ne akarj elindulni. Végül is nem feltűnő, hogy mit tököl itt a hajó.
/Mikor az indulásról kérdezi Nymet én csak morgok rá. Sajnos korlátozott a kettőnk közötti kommunikáció. Sajnos, mert így nem tudom rendesen elküldeni melegebb éghajlatra./
+ Ó bazz'ki, ne nyalj már ennyire, mert kidobom a taccsot. A vezetésre figyelj inkább.
/Kissé idegesen kezdek fel alá járkálni. Marhára nincs ínyemre, hogy egy bádogdobozba legyek zárva ezzel a túlbuzgó sidhével. Főleg, hogy az említett bádogdoboz pont egy raklap vadász felé tart. Nym szavain végül egy kicsit meglepődök, bár egészen illik ahhoz aminek állítja magát./
+ Jah, nagyon csinos Nar, pont mint akit jól meghajtottak és kitettek nedvesen.

(86)

[Naarozair]

/ Mindig csak a baj? Akármit tesz, mindig olyan szavakat kap, amitől enyhén szólva a letörik. Most sem történik másképp, hanem egyenesen leállítja a szerkezetet. Eddig tartott a lelkesedése, amit olyan szépen derékba törtek Nym szavai, meg a farkas tekintete.
+ Újra a kiindulóponthoz mi? Segíteni akar az ember és a tőle telhetőt megteszi, erre válaszul csak ezeket kapja? Én miért nem dicsérhetem a nőt? Fordítva ez miért nem működik? Áhh! Nők! + Végül eldönti magában, hogy még megközelíti azt a komplexumot és aztán látja, meglátja, hogy a továbbiakban hajlandó lesz segíteni nekik. Visszasétál a helyére, hogy újra elindulhassanak. Ha megközelítették az északi épületszárnyat, akkor végleg leállítja a csónakot és megszólal. /
- Letolsz engem? / Fordul oda az alakváltóhoz, közben Fenrirre néz szemeivel. /
- Komolyan mondom, az ember nem dicsérheti meg a nőt? Bezzeg te, mikor az íjjal leterítettem akkor dicsérgethettél? Pedig semmivel sem különb az az eset mint a vallatás. Még sosem kellett ölnöm, maximum szerepjátékokban a számítógépen. Tudom, hogy mocskos munka és a sok vér! Tudod az volt a szép benne, hogy mégis sikerült megcsinálnod és elárulta, hogy hol van a Farkas helye. / Rápillant Fenrirre aztán, úgy érzi ki kell osztania őt is. /
- Lehet, hogy szép és brutális ez az alakod, azonban a kommunikálni nem tudsz velünk. Akkor miért vagy vezetőnk, ha szavak helyett mutogatsz? Cseppet sem fogok bocsánatot kérni a szavaimért. Gondolkozzatok el, hogy szeretnétek-e engem tovább látni! Én segíteni akartam kiszabadítani Éji Gyilkost, de most már be kell lássam, hogy én hiába töröm magam és próbálok mindent szó nélkül tenni. Nem szóltam mikor ölnöm kellett, hogy bocsi de kiverte a biztosítékot. Vagy hogy ez az ócska ladik tele van fémmel és már jó ideje feszélyez. / Elfordul két társától, aztán csak eszébe jutnak gondolatok amiket megoszt a másik kettővel. /
- Arról nem beszélve, hogy nem vagyok kiakadva ezen a világ furcsaságain? Már nem érezhetem magam jól itt? Nem érezhetem jól magam, hogy egy ilyen fura világba érkeztem? Valahol el kell kezdenem, nem? Látom az arcotokon, hogy az van ráírva, hogy jaj de utálatos amit csinál. / Eltávolodik tőlük, hogy visszafordulva feléjük a szemükbe nézzen./
- Befejeztem. Nélkületek fogom véghez vinni. / Ezzel íjjával és a tegez nyílvesszőivel együtt beugrik a vízbe, már ha a másik kettő engedi. Ha igen akkor a komplexum partján a bozótosban eltűnik. Ott kivár, hogy mi történik. /

(30)

[Nymloth Dracarys]

+ Nos hogy menne a cáratyuska szőrős fenekébe!! +
/Ennyit arról, hogy a meditáció, a harcművészet, a bonyolult formagyakorlatok és minden egyéb fejlesztik a jellemet és türelmesebbé tesznek.... Azt hiszem soha életemben nem voltam se türelmes, se pedig békés természetű. Most pedig még a szokottnál is jobban felhúz Zair. Odalépek hozzá és egészen közelről mondom bele az arcába, és nem sok választ el attól, hogy megüssem, érzem, ahogy az izmok megfeszülnek a testemen. Tisztában vagyok, hogyha megütöm félre érti és nem fog javítani a helyzeten, nekem mégis olyan jól esne.../
- Nah most jól figyelj rám te elkényeztetett hercegnő! De, megdicsérheted a nőt... Mellesleg megjegyezném, hogyha hozzám beszélsz hálás lennék, ha nem a nőként szólítanál meg, mert nem tudom eldönteni, hogy rémisztő, vagy sértő.... Második pont: Igen, próbáltam elterelni valahogy a figyelmed arról, hogy mit tettél, de valóban, igazad van, meg sem kellett volna szólalnom... Habár megjegyezném a lövés volt megdicsérve, ami egy rövid gyors és szükséges dolog volt. A kínzás azonban nem ilyen, a legmocskosabb és undorítóbb dolog, ami létezik és még szado-mazo partik közben is csak félrepillantva szoktuk dicsérni! És nem volt benne szép, maximum eredményes volt, de ha nem tudom előre, hogy az lesz, akkor bele sem vágok!

/Itt megböktem a mellkasát az ujjammal, hogy nyomatékosítsam a szavaim./
- Tehát jól figyelj rám nyuszifül! Ne nyafogj mindenen és viseld el, hogyha valaki jószándékúan, vagy akár kissé csipkelődve mond neked valamit! Mindenből tanulhatsz, és ha tanulsz életben maradsz ebben a században! Ha valami pedig fáj valakinek, akkor azt nem csócsáljuk! Tudom abnormális vagyok, de nem szeretek megkínozni embereket.... Ha dicsérni akarsz valamit, dicsérj harctudást, megoldókészséget, vagy bármit, csak könyörgöm ne ilyeneket! Én nem akarlak megsérteni Zair, tényleg nem, de néha úgy viselkedsz, mint egy durcás kisgyerek, akinek elvették a játékát....
/Aztán amikor Fenrirhez beszél, csak a fejem csóválom. Én értem, hogy a farkasunk azért van ebben az alakjában, hogyha támadás érne minket. Habár azzal egyet értek, hogy valóban korlátozott így a kommunikáció, de amíg értem mit akar, nekem nem gond.
Ha pedig Zair megpróbál lelépni, akkor megállítom de gyorsan./

- Nem és nem! Ha mindenképp azt szeretnéd, hogy észrevegyenek minket és mind a hármunkat ki akarod nyíratni, akkor tessék szívem, menjél csak! Ha pedig maradt még otthon a józan eszedből egy pici, akkor maradj nyugton, és várd meg míg együtt megyünk, ha már egyszer elvállaltad ezt!

(101)