Parti Labor

[Fenrir]

/Nem hiszem, hogy találkoztam volna-e életemben, akár ebben akár az előzőben, még egy olyan alakkal mint Nar. Egy menstruáló skizónak nincs ennyi hangulatváltása mint a kölyöknek. Meg kell hagyni, nem rejti véka alá amit gondol, kár hogy sajnos azt se tudja mikor fogja be a száját. El nem tudom képzelni, hogy honnan jöhetett, ahol az ilyen véres trancsírozást mint amit Nymnek muszáj volt leművelnie, szépnek látják. Emberi alakban megráztam volna a fejem és inkább hazaküldtem volna a gyereket. Most viszont csak tovább mászkáltam fel s alá./
+ Ba'meg kölyök, jó hogy nem dicséred meg a sebészt hogy felkoncolt egy disznót. Lóf@sz nem volt szép benne.
/Tudtam, hogy inkább nekem kellett volna ezt elintézni. De én hiába marcangoltam volna a vadászt, hamarabb vérzik el, mint hogy felfogta volna, hogy éppen vallatják. Voltak sajnos hátrányai ennek a testnek, de előnyei is. Az érzékeim így sokszorta érzékenyebbek és most ezekre nagyobb szükség van, mint arra, hogy két szóval elmondjam mit akarok. Bár úgy tűnt, ez Nymet nem zavarja, érthető persze, hisz alakváltóként neki is meg kellett tanulnia, hogy gesztusokkal kommunikáljon. /
+ Talán Fekete Hold meg tud majd tanítani valami varázsra, hogy áthidaljuk ezt a hátrányt. Már ha létezik ilyen.
/A kölyök felém intézett szavaira viszont abbahagytam a portyázásomat./
+ Mif@sz? Azért én vagyok a vezető te kis mitugrász, mert te azt se tudod mi fán terem egy vadász. Megnézném ahogy bejazzelsz ide egyedül. A szellemekre, miért pont én fogom ki az összes ilyen agybeteg marhát? Tudnánk kommunikálni te kis vadalma, ha idefigyelnél és nem csak sápítoznál állandóan. Őszintén nem hiányoznál hidd el, de Tappancs letépi a tökeimet ha hagylak itt pusztulni. Érezd magad jól fiú nyugodtan, de ne akkor amikor beledögölhetek.
/Mikor a víz felé indul és Nym visszarángatja, felszalad bennem a pumpa, nem is kicsit. Már már ott járok hogy alakot váltok és letépem a fejét, de sikerül magam türtőztetni. Helyette egy finomabb módszerhez folyamodok, így elkerülvén a sidhe vér fölösleges kifolyatását. Közelebb lépek a pároshoz, és mélyen, nagyon mélyen elkezdek morogni. 65 hertz, nagyjából ezt a frekvenciát szokták a félelemmel azonosítani. A ragadozók morgása, miközben egymással viaskodnak egy szűk skálán mozog ekörül a frekvencia körül. Nem olyan információ ez, ami nagyon titkos lenne, én is egy könyvben olvastam, szinte véletlenül, már nagyon nagyon régen. Morogtam s ahogy közeledtem Nar felé felkorbácsoltam magamban a fenevadat. Ideje volt hogy megértse, most én vezetek, ha pedig ez nem tetszik neki, annak következményei lesznek. Nem tűrök ellenkezést. [Dominancia]/
+ És most ajánlom, hogy maradj nyugton. Így is elég feltűnést keltettél egy napra. Ha miattad döglünk itt meg, esküszöm visszajövök és szétrúgom a s*gged!

(87)

[Naarozair]

/ Érezte, hogy ez fog történni ha kicsit is kinyitja a száját. Ezek után nem csinál mást, csak nézi mindkettőt egy szó nélkül. Nem engedték el, vagyis jobban mondva Nymloth az, aki visszafogta. Hallgatag lesz ezentúl, ezt eldönti magában, hogy a kommunikációt visszaszorítja kézjelekre. Ha ez kell a másik kettőnek, akkor megkapják. Mindkettőt főnökének tekinti ezentúl, ő a közkatona, akinek jelenleg be kell fognia a száját.
+ Majd kinövöm ezt a korszakom és akkor meglátjátok, hogy tudok másként is viselkedni. Vagyis érettebb vagyok valójában és nem egy sírógépezet. + Mondja a szavakat magában, miközben várja, hogy a másik kettő esetleg nem akar-e közölni vele valamit.
+ De magam sem értem, hogy miért viselkedek így! Fene essen belé! + Káromkodik magában, és szétnéz, hogy esetleg nem figyeltek fel rájuk a vadászok. +

(31)

[Nymloth Dracarys]

/Miután a néma párharc lement és Zair is úgy tűnt lehiggadt kissé, aminek mellesleg különösen örültem, ugyanis a feladatunk így is éppen elég veszélyes volt, nem kellett hozzá még egy öngyilkosjelölt Rambó-sidhe.
Tehát kihasználva végül az ideglenes csendet, legyen az vihar előtti, vagy végleges megszólalok./

- Nos, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy induljunk. Valami konkrét terv, vagy csak felderítünk, megyünk, hozzuk a farkast, és kész?
/Itt tartok egy kis szünetetet, hogy mindenki a maga mondján lereagálhassa a dolgot. Eddig soha életemben nem voltam én a nagy szociális szervezzük össze a dolgokat ember, de úgy tűnik ha csak egy rövid időre is, de ennek is eljött az ideje.
Ha Fenrir elindul erre, vagy jelzi, hogy menjünk, akkor magam előtt tessékelve Zair, ahogy idefelé is érzekztünk kiszállok a hajóból. Bevallom megnyugtat kissé az, hogy nem vesz körbe ennek az idegen és ellenséges fajnak az alkotása.
A hajóból kilépve egy homokos fövenyre érkezünk meg és csak az erdő magasdik előttünk. Habár a lombkoronák felett már látom a célunkat szerencsére nem egyenesen a vadászok karjaiba érkeztünk./

- Oké főnök, innentől a tied a terep. /intem a farkasnak kissé viccelődve, habár ez nyugodt és tárgyilagos hangomon nem látszik. Közben Zairt is folyamatosan figyelem fél szemmel, nehogy valami hülyeségre ragadtassa magát./

(102)

[Fenrir]

/Csak sikerült Nart lenyugtatni, vagy inkább megfélemlíteni. Jelen esetben teljesen mindegy volt. Néha a félelem ugyanolyan hasznos. Főleg most, itt. Szinte érzem az ellenségeink jelenlétét, és legalább egy tucatnyinak még a szagát is. De biztos voltam benne, hogy még sokkal többen is vannak ennél. Kikötés után kiszökkentem a hajóból és körbe szaglásztam a parton./
+ De rohadt sokan vagytok! Gyerekek, bajban leszünk.
/Óvatosan megindulok a fák és azokon túl az épületek felé. Egyaránt figyelek az esetleges csapdákra és arra, hogy minden vadászt elkerüljünk a környéken. Néhol szinte hasmánt csúszva lopakodtam át a fövényen, mindezt úgy, hogy lehetőleg se lábnyomot, se egyéb nyomot ne hadjak. Itt most egyetlen rossz mozdulat is a halálunkat jelentheti./
+ Mekkora mázli, hogy nem vedlek.
/Már majdnem az épületnél jártunk, mire végre megéreztem a szagod amit kerestem. Még csak nagyon, nagyon gyenge volt, de innen már legalább egy biztos irányunk lehet./
+ Megvagy!
/Nagyon halk morgást hallattam és a szag forrásának irányába szegeztem a tekintetemet./
+ Na most már csak be kell jutnunk, átverekedni magunkat állig felfegyverzett vadászok tömegén és ugyanezt kifelé. Pite.
/Alaposan szemügyre vettem az épületet bejárat után keresve./
+ Mennyivel egyszerűbb lenne egy összeszokott falkával.

(88)

[Naarozair]

/ Nem szól semmit, csak a két személyre figyel mindig, hogy mi az aktuális utasítás. A szemeivel, olykor szétnéz, hogy nem bújik meg egy Vadász egy tárgy mögött, hogy előre tudjon szólni a másik kettőnek. Ha szólni nem is, de a kézjelekkel el tudja mutogatni, hogy mit lát a csodálatos Sárkányszemével. Nem tesz semmilyen megjegyzést, mikor Nymloth előtt kell sétálnia. Közelednek a céljuk felé, így őt különösebben nem a hülyeségek ragadják meg, hanem az, hogy látásával meddig lát át a falakon és nézhet rá emberekre.
+ Tőlem aztán ne várjanak semmilyen szövegre már. Frászt beszéljek hozzájuk, ha mindig ugyanoda kötünk ki. + Követi vezetőjét és pontosan ugyanoda lép, ahova a másik. Lemásolja a mozdulatait, közben óvatosan mindig körülnéz. Egy idő múlva Fenrir jelez, hogy szagot fogott és valószínűleg el tud vezetni a másik állathoz. Épületeket lát, ezért mutatja a többieknek, hogy álljanak meg. Próbálkozik a látásával, hogy megnézhesse az épületben tartózkodó vadászokat vagy esetleg élőlényeket, amikről esetleg fontos tudniuk. Ha látja őket akkor kézjelekkel lekommunikálja a helyzetüket, és azt is, ha járőrőznek és mennyi időközönként haladnak. Több időt igénylő feladat, főleg azért mert Sárkányszeme még mindig változó időközönként működik.
+ Jó lett volna Nymlothtal beszélni! Lehet, hogy talán most okosabb lennék én is. + Sóhajt egyet, aztán várja a további utasításokat, hogy merre menjenek és mit tegyenek. Így tán sokkal szerethetőbb sidhe mint mikor éppen szól valamiért. /

(32)

[Nymloth Dracarys]

/Utolsóként követem a két férfit és én is a lehető legcsendesebben mozgok. Minden érzékem a környezetemre állítom, ahogy kiterjed a figyelmem szinte zavaróan hangosak a saját és a társaim léptei, a szél zúgása, és a lombokon átvillanó fények.
Végül megérkezünk az erdő széléhez, ahol rövid szünetet tartunk. Látom az épület oldalát innen, amin három üvegezett főbejárat is van, mögötte látom a sok mocorgó vadászt, a többségük hófehér köpenyt visel, de két-két fegyveres is látszik minden ajtóban, akik kívül sztázsálnak.
Azonban mielőtt bármilyen javaslat, vagy egyáltalán terv megfogalmazhatdna bennem hirtelen egy sziréna vijjogása töri meg a csendet, és kiélezett rézékeimre bénítóan hat, szinte megsüketít. Hasogató fájdalom hasít a koponyámba az éles hangtól és egy pillanatig megrémülök, hogy felfedeztek minket, de ez csak addig tart, amíg meg nem látom elsuhanni a fejünk felett a testet öltött borzalmat...



Aztán amikor lézerlövedékek csapódnak be az oldalába tőlünk jó száz-kétszáz méternyire leszáll a földre és karmaival nekiesik az épület oldalának, ahonnan katonák áramlanak ki és veszik fel a harcot a mutánssal. Minden sejtem tiltakozik a lény ellen, van benne valami idegen, valami, ami taszít, a sárkány bennem gyűlöli és elborzad tőle...
Közben az előttünk lévő ajtókon is kiáramlanak a katonák, még az őrök is odarohannak. Hamarosan szinte eltakarják a bestiát előlünk, habár egyik-másik feje mindig előbukkan egy-egy katonával valamelyik pofájában. A két másik társamra pillantok, várva, hogy mit cselekszenek és próbálva eloszlatni a részleges halláskárosodásom, amit a még mindig vijjogó sziréna okoz./

(103)

/Fenrir a lény bűze zavarja a szaglásod, van valami egészen természetellenes, már-már művi az illatában, Éji Gyilkos illatát azonban így is érzed még, ahogy feltárulnak az ajtók, hogy kijöjjenek a katonák még erősebben érzed.
Zair te pedig ahogy ott állsz a szemed hirtelen működésbe lép. Először a falon látsz át az ajtók körül. Látod, hogy egy hatalmas csarnok van előttetek, ahonnan egy lépcső és egy lift vezet felfelé. Főleg a köpönyeges emberek maradtak már csak bent, olyat alig látsz, akinél fegyver lenne. Sok ketrecet is észre veszel és furcsán felfüggesztett robotszerű alkotmányokat./

[Fenrir]

+ Remélem Nar most működik a kacsintód, különben nagyon könnyen itt döglünk. B@sszus, ennyi vadászt egy rakáson!
/Akár hogy próbáltam, nem sikerült eleinte észrevenni olyan bejáratot, amit nem védenek erősen. Már-már kezdtem arra gondolni, hogy talán rájuk törhetünk, de az minden esetben fájdalmas lenne. De mire elhatároznám magam egy furcsa szag csap meg és egy szempillantás alatt meglapulok a sövényben. /
+ Mi az isten ez? Valami kiméra?
/El nem tudtam képzelni, hogy a lény ami épp ekkor rontott neki a labornak, bármi evilági lehetne. De mivel a lény támadása úgy tűnt az őrség legjavát lefoglalta, még valahol kapóra is jött. A nyitott ajtókon át már sokkal jobban éreztem Éji Gyilkos szagát. Döntöttem. Egy pillanatra hátra tekintettem a többiekre és kurtán kaffantottam feléjük, majd neki iramodtam a szag nyomán a nyitott ajtó felé. Olyan tempóban vágtattam végig a nyílt terepen, hogy akik figyelmét nem kötötte le a különös bestia, azok is legfeljebb egy elsuhanó árnyat láthattak belőlem. A nyitott ajtón át szó szerint berobbantam az épületbe, és a káoszt kihasználva romboltam végig Éji Gyilkos nyomán. Elcikáztam a laborosok között, ha pedig nagyon betömörültek hát áttörtem rajtuk. Ha pedig valamelyik olyan ostoba lenne, hogy szemből ránt rám fegyvert és nincs olyan mázlista, hogy Nar nyilai leszedjék akkor rávetettem magam, feltéptem a torkát és már rohantam is tovább./
+ Gyerünk gyerekek! Nincs időnk tökölni, még ki is kell innen jutnunk!

(89)

[Naarozair]

/ Egyenesben vannak, úgy érzi. Talán, hogy minden rendben legyen vele, akkor sosem kellene megszólalnia. Sok vadászt lát a közelben, úgy mint Nymloth
azonban a sziréna megszólalása neki nem jár fájdalommal. Érzékeli az elsuhanó lényt fejük fölött, majd később szemügyre is tudja venni. Egy kis időre fagy le, azonban utána annál jobban húzza össze magát.
+ Huhh bakker! Ez aztán szép dög. Szerintem jobb ha nem keresztezzük az útját, hanem nagy ívben elkerüljük. + Fut át agyán a gondolat, ami valószínűleg a két másik társában is felmerül szerinte. Másik részről, ők Éji Gyilkosért jöttek, nem pedig egy ilyen csodás lényért. Egyből áttér a lényegre és mikor átlát a falon és megpillantja a ketreceket akkor úgy érzi, hogy valószínűleg ott lehet a farkas, aki fogságba került. Fenrirt követi, azonban nem olyan gyorsasággal mint kellene. Sőt elereszt egy nyílvesszőt a Kiméra felé, hogy nyílvesszőjével hergelje egy kicsit. Sikerül beérni vezetőjüket és azon nyomban, jelzi felé a különös furcsán felfüggesztett robotszerű alkotmányokat. Természetesen ha meglát egy vadászt, akkor rögtön rálő a nyílvesszőjével, közben elkapja a rosszullét a ketrecektől. A sok vas taszítja őt, és ha nem fegyelmezné magát akkor elmenekülne. Átvizsgálja a terepet, majd várja a következő utasításokat./


(33)

[Nymloth Dracarys]

/Leghátul rohanok, mintegy fedezve a két férfit. Szerencsénkre a vadászok el vannak foglalva a szörnnyel, így alig néhány kerül az utunkba. A bátrabbak közül a többséggel végzünk, Fenrir mint egy brutális gép úgy megy előre és Zair nyilai is jó párat leterítenek. Akik pedig a végére maradnak, azok között a kardjaim vágnak véres rendet.
Kisebb halálosztó-csapatként haladunk előre és hiába kapok be jómagam is egy lézertalálatot a combomra, ami szerencsére csak súrolt, habár fáj mint a fene, de szerencsére súlyosabb ellenállást egyenlőre senki nem tanúsít, hiszen a számukra nyilvánvalóbb ellenfélre öszpontosítanak.
Követem az elől haladó Fenrirt, akinek a pofáján már több vér piroslik, mint egy átlagos vámpír havi igénye, egészen föl a lépcsőkön át a laborköpönyeges alakok között. A többség láthatóan meg van zavarodva, azt sem értik mi történik, nemhogy még szembeszálljanak velünk.
A ketrecekben, amik mellett elrohanunk a kimérához hasonló borzalmak vannak, habár jelentősen kisebbek, de amikor valami félig növénynek tetsző virágzó kutya rám vonyít akkor azért kiráz a hideg ettől a helytől, habár rohanok tovább.
Végül egy tágas csarnokba érkezünk meg. Itt öt nagy ketrec van, mindegyik közepén egy ágy, amire egy alak van leszíjazva. A ketrecek rácsai borzasztó vastagok és a különös az, hogy a zárat sem látom rajtuk sehol, mintha egy anyagból vájták volna ki őket...
Fenrir a legközelebbi előtt áll meg, amiben egy fehér hajú férfi van lekötözve.
Ahol állok onnan még látok egy fiút és egy nőt, de a távolabbi kettőre innen nem látok rá. Odalépek Fenrir mellé, de nem látok semmi illesztést, ami alapján fel lehetne törni./

(104)

[Fenrir]

/Végigrombolni a komplexuson sokkal könnyebb volt mint először gondoltam volna. Bár a végére már rendesen fújtatott az egész trió. Ahogy elnéztem mindőnk kapott egy két rúrolt találatot. És is égett szőrtől bűzölögtem. Bár a lövedék még a bőrömet se sértette fel. Szinte teljesen ráfókuszáltam a célunkra ezért nem sok figyelmet szenteltem a különböző kísérleti alanyokra, amik mellett elszáguldottunk. Berobbantunk végül a csarnokba ahol Éji Gyilkost tartották foglyul. A többi fogoly egyenlőre nem érdekelt. Rögtön a rácshoz rohantam de hiába kerestem a zárat, egyszerűen nem találtam rajta. De tudtam, hogy most nem érünk rá sokáig tökölni. Kaffantottam Éji Gyilkos felé, de mikor nem reagált kénytelen voltam lépni. Fülsértő reccsenések közepette a szokásosnál gyorsabban vedlettem le farkas bőrömet és néhány pillanat múlva, teljesen meztelen emberi alakomban álltam a rácsoknál. /
- Nym! Keresd meg, hogy lehet ezeket kinyitni. Valahol kell lenni egy vezérlőnek! És próbáld meg felébreszteni a többi foglyot. Nar! Nézd meg a hátsó két ketrecet, utána fedezd a bejáratot ahonnan bejöttünk. Nem kellenek meglepetések! Mozgás, nincs sok időnk! Az a dög nem tartja fel őket örökké!
/Még szinte alig fejeztem be az utasítások kiosztását, máris nekifeszültem a rácsoknak. Először szinte csak próbálgattam őket és felfokoztam az adrenalin termelésem, hogy újra gyorsan válthassak. Nem kellett különösebben nekifeszülnöm, elég frusztrált voltam, hogy pillanatokkal később már üvöltő, erőlködő félfarkasi alakomban gyürkőztem a rácsokkal, de hiába. Egyedül nem boldogultam velük és fogytán volt az idő./
+ Gyerünk Nym, találj nekünk valamit!
/Mivel a rácsokkal nem boldogultam, úgy helyezkedtem, hogy szemmel tudjam tartani az ide nyíló ajtókat. Csak azzal nem foglalkoztam különösebben, ahova Nart küldtem./

(90)

[Naarozair]

/ Hiába haladnak gyorsan és ügyelve arra, hogy ne hagyjanak vadászt élve, így is pár könnyebb sérülést szenved. Csak felületi sérülések. Csendben követi a gyilkos farkas vezetőjét, aki szinte a vérben úszik. Kicsit kiábrándító amit művel Fenrir azonban, csendben marad és teszi a dolgát. Kezd kifogyni a nyílvesszőkből, azonban nem meri elmondani a másiknak./
- Rendben, megnézem./ Szólal meg, aztán mindent úgy tesz, ahogy kiadták neki parancsba. Gyorsan megnézi a ketreceket, aztán az ajtót lesi, hogy fedezze társait a megmaradt hét nyílvesszővel. Természetesen kialakít magának egy rögtönzött fedezéket, hogy onnan nyugodtan tudjon lőni ha szükséges.
+ Kíváncsi vagyok meddig fognak bajlódni az elektronikával. + Mondja magában, miközben folyamatosan figyel, hogy nem érkeznek vadászok./


(34)

[Nymloth Dracarys]

/Nem akartam kiábrándítani a fővezérem, de sajnálatos módon nem igazán értettem az elektronikához. Úgy is mondhatnánk, hogy annyit értettem hozzá mint tehén a szabászathoz... Minden esetre végül magára hagytam a lemeztelenített farkast és megindultam teljesíteni a küldetést, elvégre eldöntöttem hogy követem a parancsokat, még akkor is, ha szinte esélytelen, hogy végre tudom hajtani.
Tehát nekiálltam bejárni a helyiséget, kicsit jobban felfedezni a dolgokat, hátha találok bármi olyat, ami elektronikára hajazna. Úgy gondoltam először legyen meg a kapcsoló, aztán foglalkozom a többi fogollyal is, ha lesz még időnk rá.
Miután Zair megnézte a hátsó ketreceket én is arra vettem az irányt, mert az elülső részben semmi érdemlegeset nem találtam. A két férfit, akik hátul voltak szintén csak egy pillantásra méltattam, jelenleg más kerestem.
Végül amikor már éppen feladtam volna és hátraszólnék Fenrirnek, hogy ennyi nem innen irányítják, vagy fene tudja, ám akkor figyelmes lettem valami különös halovány derengésre. Közelebb sétáltam és az egyik hátsó sarokban elrejtve mintha a fal felülete más lett volna. Amikor megérintettem a bőrszerű hártyát a fehér falon mindenféle világító számsorok és egyéb érthetetlen ábrák jelennek meg jó pár centire a személyem szerint képernyőnek titulált valamitől.
Kissé zavartan nyúlok oda, mire meghallom a fémes csattanást és két vaspánt zárja le az ajtót, majd az egyik hátsó ketrec lesüllyed a földbe. Ekkor inkább lépek egyet hátra és odakiáltok Fenrirnek./
- Azt hiszem megvan a vezérlő, de nem igazán tudom hogyan működik! /kiáltom. Az biztos, hogy én inkább nem nyúlok hozzá még egyszer, mert a végén robbanunk./

(105)

/Amint a vaspántok lezárják belülről az ajtót meghalljátok, hogy dörömbölni kezdenek rajta, mintha kívülről próbálnák betörni. A lézerfegyverek vércsevijjogása is behallatszik kintről de a vasalt ajtó egyenlőre kitart. Látjátok azt is, hogy az egyik hátsó ketrec lesüllyed a földbe és az ájult férfi, illetve talán inkább valami különös lény marad ott ájultan a földön./

[Fenrir]

+ Na végre valami!
/ Hátra vágtattam ahol Nym a vezérlőkonzolt találta. De hiába meresztettem a szemeimet, egyik jelnél se volt fölé írva, hogy: "Nyitás". Újra felöltöttem emberi alakom, de ettől nem lettem okosabb és a konzol se lett egyértelműbb, nem mint ha számítottam volna ilyesmire. /
- Mit nyomtál meg? /kérdezem Nymet de a tekintetét látva inkább visszakozok./ Na ez nem az én asztalom. Menj, keress nekünk valami kiutat innen. Nem biztos, hogy arra kéne kimennünk ahol be is jöttünk. Én addig magához térítem azt ott.
/Fejemmel a leeresztett cella felé intek majd Nar felé kiálltok./
- Nar! Gyere ide! /Ha pedig közelebb ér így folytatom./ Na kölyök úgy láttam hármunk között te nem vagy teljesen elveszve a számítógépeknél. Az az ajtó kitart még talán három percig. Addig van időd. Valahogy nyisd ki azokat a ketreceket. Remélhetőleg Nym talál nekünk addig is egy kiutat. De ha konzolcowboykodás közben találsz egy vészkijáratot, attól csak jobb lesz. De első a cellák. Ess neki!
/Elindulok a leeresztett cella felé és fél útról kiálltok vissza./
- Nar! Dobd ide a táskát!
/Miután megkaptam pedig az ájultan heverő férfihoz megyek. Eleinte némi arc paskolással próbálom magához téríteni, majd drasztikusabb megoldáshoz folyamodok. Előkotrom a legszúrósabb szagú kencémet amit csak találok és egy jó ujjnyit az orra alá tolok. Biztos ami biztos./
- Hé! Kelj fel Csipkejózsika! Vége a sziesztának. Nyakunkon a világvége és egy rakat vadász. Szóval térj magadhoz!
/És hogy nyomatékosítsam a sietséget ha már látom hogy nyílik a szeme, lekeverek neki egy istenes sallert. Biztos ami biztos./

(91)

[Naarozair]

/ Őrködik nyugodtan, mikor hallja Nymlothot, hogy nem tudja kezelni a gépet. Azt látta, hogy valamit csinált. Nem mozdul el a helyéről, hanem továbbra is a helyén álldogál. Csak néha pillant rá Nymlothra, majd a farkas felé kiált. Rátekint a vezetőjükre, aki neki szól. A helyét elhagyja, hogy csatlakozzon a férfihoz, majd hallgatja annak további utasításait. /
- Megteszek mindent amit tudok. / Szól, és egyből indul a vezérlő felé. Fenrir megszólítja, akkor odadobja számára a táskát. Megérkezik a helyére, akkor modern eszközöket lát maga előtt, úgy érzi első ránézésre, hogy nem fogja tudni kezelni. Ezért próbálja ki, hogy mi mit csinál? Végül sikerül kitapasztalni, hogy melyik gomb vagy kar mit csinál. Mosolyog egyet aztán gyorsan eleget tesz Fenrir kérésének, hogy minden jelenlevőt szabadon enged. Mikor végzett akkor odarohan Nymhez, hogy segítsen neki./
- Találtál már kiutat? Segítsek ? Én úgyis átlátok az épület falain. / Mondja el neki, majd magától kezdi el vizsgálni a környéket, hogy merre léphetnek meg. Nem bírja beszéd nélkül így az egyik irány felé mutat./
- Arra! Ott nincs semmi ami megakadályozna bennünket, csak az épület fala ami meggátol bennünket. / Ez csak tanács Nymnek, ha megfogadja a nő, akkor kell találni egy módszert, amivel átjutnak a falon. Ha nem, akkor csendben marad és várja, hogy mi lesz a nő ötlete.
+ Jó lenne ha már itt sem lennénk! + Nagyon izgul, hogy itt a szöktetés végénél ne rontsák el vagy sérüljön le.


(35)

[Nymloth Dracarys]

/Egy pillantással konstatálom, hogy bölcs vezérünk sem öltözte túl magát a küldetéshez, de az azért üdítő változatosságként hat, hogy végre nem a kaffantásaiból kell kihámoznom hogy mit akar.
+ Ez van, nevezzenek hülyének, de nem vagyok egy etológus. A főnök adja a parancsot, ne nyüszögje... +
A torkomból egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel, amikor nem kell tovább vívnom a technika ördögével inkább ráérek kiutat keresni... Mellesleg nem túl nagy sikerrel. A fal mindenhol egyenletes, sehol nem látok se ajtót, se ablakot, de még valami bemélyedést se.
Kissé kezdem felhúzni magam, amikor Zair megérkezik mellém. Vetek egy pillantást a sidhe-re, majd amikor feldolgozom a szavait, akkor olyan jó orosz véremhez illő megoldás mellett döntök. Egy pillanat alatt felmérem a csarnok méreteit és miután úgy döntök talán éppen hogy jó lesz a fegyvereim Zair kezébe nyomom. Szívesebben adnám Fenrirnek, mert ő jobban ért hozzájuk, ráadásul nem kap vasmérgezést, ha valamelyik véletlenül kicsúszik a tokjából, de bölcs vezérünk éppen a sebesülteket igyekszik felkanalazni a földről, így nem hiszem hogy elég szabad kapacitása van valami efféle művelethez./
- Vigyázz rájuk fiú, mint annak a drága Sárkányszemednek a fényére! /nyomom a kezébe a fegyvereket, majd elhátrálok tőle. A fájdalmas kiáltásom falszaggató ordításba csap át ahogy levedlem emberi bőröm és pikkelyek és karmok útvesztőjeként szinte teljesen kitöltöm a teret. Miután úgy döntök, hogy itt mindenkiből sültcsirke lenne, ha kiolvasztanám a falat így csak belefejelek és kisebb faltörőkosként zúzzák szét a szarvaim és a teljes első berendezésem. Eléggé belesajdul a koponyám, de nem gipszkarton a cucc, így örülök ennyi sikernek is, mint majom a farkának, hogy a többi farkast ne is emlegessük.
Azonban mielőtt robbantanék az egyik hordágy méretű mancsom Fenrir felé nyújtom, hogy pakolja bele a sebesülteket, akiket hozni akar, meg megvárom a két potyautasom is és csak akkor töröm ki a falat, ha mindenki "beszállt", hogy ne kapjak idő előtt lézert az arcomba... /

(106)

/Fenrir, pillanatokon belül egy teljesen fekete démoni szempár néz fel rád, majd érzed ahogy a mágia megrebben körülötted./
- Ho... hol vagyok? /majd miután körbenéz és felméri a terepet nagy nehezen talpra kecmereg./
- Inkább tűnjünk el innen mielőbb, habár köszönöm legyél bárki is, az én nevem Bradawn. /ezzel hogyha segítség kell segít neked a sebesülteket cipelni, vagy ami kell, habár kissé gyenge még.
Zair neked komoly fejtörést okoz a modern technika, és amikor már éppen feladnád, akkor áll össze a dolog és sikerül megfejtened a konzol működését. Miután Nym a kezedbe adja a fegyvereit, amiktől a tok véd, habár annyira nem kellemes tartogatni őket, azután megrezzen az ajtó és az első lézertalálat átégeti, tudjátok, hogy nincs sok időtök már./

[Fenrir]

- Na bakker, Nar egyre ügyesebb vagy. De most húzzunk bele. Segíts felpakolni, és te is.
/ Bökök rá az ébredezőre. Majd rekord sebességgel és a legkevesebb finomsággal dobáljuk fel a még eszméletleneket Nym mancsaiba. A be-becsapódó sugarak egyre inkább kezdenek zavaróvá válni./
- B@sszus, és még képesek ezt is átaludni! Mi a tökömmel lőtték be ezeket?
/Morgolódok még egy sort, ahogy az utolsó testet is felnyaláboljuk. Mikor már mind a négyen a sárkány karmai között vannak, rákiáltok Narra./
- Gyerünk kölyök! Fel a sárkányra és húzzunk innen!
/Felkapaszkodom a sárkány hátára, bár elég szűkös most a hely. Megkapaszkodom a pikkelyeiben és kicsit lejjebb csúszok az oldalán, hogy ne sodródjak le a falon áttörés közben. Lenyúlok és felsegítem Bradawnt és ha kell Nart is./
- Na jól van szépségem, adj nekik!
/Behúzom a fejem és kapaszkodom./

(92)

[Naarozair]

/ Nem tudja, hogy Nymlothból milyen érzelmeket vált ki, csak sejteni tudja. Csendben ott van a nő mellett és várja, hogy mit fog szólni. Sokat nem kell várnia rá, mert egyenesen a kezeibe nyomja a fegyvereit, amit ügyesen próbál átvenni. Vigyáznia kell, hogy ne érjen a fémhez mert akkor használhatatlanná válik. Elrakja gyorsan a zsákba a két fegyvert, hogy ne legyen útban senki számára sem. Mikor megbizonyosodott arról, hogy nem fognak kiesni vagy esetleg kijönni a tokjukból, azután bölcsen otthagyja a nőt, hogy nyugodtan tudjon átváltozni.
+ Úgy érzem, hogy ezzel már nem kell foglalkozni. + Gondol itt a fegyverekre, majd futva érkezik meg Fenrirhez. Rögtön hozzálát a segíteni a férfinek, hogy egyesével pakolják fel az embereket. Sietniük kell így tőle telhető módon megtesz mindent az ügy érdekében. Nem nyavajog, még akkor is ha sajognak az izmai tőle.
+ Ha itt végzünk akkor utána jól átgondolom az eseményeket. +
Szól magában, aztán a Főnök szavaira csak biccent, hogy megértette. Az utolsó teste is felpakolták, így már ők következnek, hogy a Sárkánynő testére felmásszanak. Neki nem kell segítség ehhez, mert könnyedén felmászik Nym hátára. Összehúzza magát az egyik helyen, ahol még van hely, aztán erősen megkapaszkodik. /
- Mehetünk! / Kiált fel, és ezzel jelez, hogy elindulhatnak. Minél többet vannak itt, annál inkább az esélye, hogy itt ragadnak. Ha nincs semmi, ami feltartaná őket, akkor a saját gondolatvilágában elmerül. /


(36)

[Nymloth Dracarys]

/Meglebbentem a szárnyaim, a kicsi hely (illetve csak nekem kicsi) kezd egyre jobban nyomasztani, szinte megfojtanak a falak. Szerencsére parányi társaim elég hamar segítenek, hogy a négy ájult alak a mancsomban végezze. Még mindig enyhén elcsodálkozom rajta, hogy annyira óriási vagyok ilyenkor, hogy a négy ember simán elfér a kezemben./
+ Hát igen, vége a parányi kínai, meg vörös időknek! +
/Ha lenne megfelelő mimikám hozzá elmosolyodnék, meg akkor is, hogyha nem kapnék egy lézerlövést a hátsó lábamba. Nem túl súlyos, legalábbis nem érzem annak, de piszkosul csíp és baromira váratlanul ért. Pont indulni készültem volna, de így megugrok egy kicsit és a torkomból a kinti bestiát meghazudtoló bömbölés tör elő. A hang mennydörgésként romjaik végig a csarnokon, még a lézerek vijjogását is elnyomja.
Dühös vagyok és fáj. A fejemet leszegem és teljes erőmből belefejelek a falba. Elsőre csak reped, de másodikra már ki is szakadt egy méretes falrész. A mancsomban lévő emberekre vigyázva állok neki mini (vagyis nem is annyira mini) Gozdillaként kimászni a lyukon. Már félig kint vagyok, éppen a szárnyaim próbálom előpasszírozni, amikor a kinti vadászoknak is feltűnik, hogy immár nem csak egy szörnyeteg próbálja szétkapni a bunkerüket. Mivel éppen kimászni próbálok így csak bíborszín lángtengerrel válaszolok a lézerekre, felperzselve mindent magam előtt. Itt már nem félek, hogy kályhát csinálok a belső térből, így szabadjára engedem a tomboló lángözönt.
Nem tudom leellenőrizni, hogy mindenki épségben maradt-e, de reménykedek, hogy vannak annyira életre valók kicsiny kísérőim, hogy jól megkapaszkodtak. Tehát végül elrugaszkodom és erőteljes csapásokkal szárnyra kapok folyamatosan öntve magamból a tüzet, hogy az idegesítő kis hangyák hagyják már végre abba a lövöldözést, a lézertalálatokból ugyanis brutálnagy célpontként pont csak az nem talál el, aki nem akar...
De végül sikerül, kissé lazábban fogom szerencsétlen csomagjaim és amilyen gyorsan csak tudok megindulok arra amerről jöttünk. Borzasztóan fáj néhány találat, de igyekszem kitartani, mert ha én lezuhanok, akkor borul az egész... Habár nehezemre esik csapkodni a szárnyaimmal, mert még az előző sebeimből se gyógyultam fel teljesen és kezd kicsit sok lenni a terhelés... néha kicsit bizonytalanok a szárnycsapásaim, de annyira nem kell messzire mennünk.. remélem.../

(107)

/Fenrir a férfi elfogadja a segítséged és veled együtt próbál fönt maradni a sárkányháton, Nar azonban nem kér segítséget. Jó sok lézer röppen felétek és még ti is bekaptok néhány karcolást, de azt észre vehetitek, hogy a sárkány hófehér pikkelyeit sok helyen megpörkölik a találatok és amikor már úgy tűnik sikerült elmenekülnötök, akkor is mintha bizonytalanabb lenne valahogy a röpte, lassabb és kevésbé dinamikus, mint amikor idefelé jöttetek.
Hátrafelé pillantva láthatjátok, hogy néhány helikopter felszállt, hogy üldözőbe vegyen titeket./