DNS Labor

[Alyara Nirois]

Kissé a régi korokhoz hasonló hangulatú labor, ahol azonban messze nem hagyományos dolgokat kutatnak.
Kissé maradinak tűnhet, de a technológia mégis hihetetlenül fejlett itt. A gépeken félemeletes adatokat tárolnak.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Tereus]

*Előzmény a H'Sekirati Teleportkapunál*


/Kótyagos fejjel nézek körbe és próbálom a valóságot a zavaros állom-képektől különválasztani./
- Mondtam, hogy nem szeretem a Sötét Zsarukat!
/Megpróbálok megmozdulni, felülni, de valami miatt ez nem sikerül.
Tényleg el kell gondolkodnom, hogy mikor ittam utoljára, és, hogy annak az italnak e a hatása ez, mert a múltban mindig jöttek a Sötét Zsaruk piálás után és hozták az emléktörlőt.
Viszont most nem ez a helyzet áll fent, ezért nagyon nincs ínyemre a mostani állapotom!/
+ Ez így nagyon nem lesz jó! +
/Nézem a nőt, aki teljesen emberinek tűnik, de ebben a világban nem lehet tudni biztosra semmit sem!/
- Üdv Crys! Gyomormosást is végzet?
/Teszem fel a kérdést, hátha mégis a sok grav miatt történt ez az egész és csak hallucináltam mindazt ami történt./


{191}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22.*

/A nő csak zavartan néz rád összeráncolt szemöldökkel, majd végül megszólal./
- Mégis miféle Sötét Zsarukról beszél?
/Aztán leellenőriz néhány monitort a jobb oldaladon, amik neked semmit nem mondanak, de őt csak még zavartabbá teszik./
- Nem értem... pedig az agyi funkciók kielégítőek... Talán mégis valami hiba történt? Nem értem...
/Majd ismét feléd fordul és láthatóan nem veszi föl a kérdés iróniáját./
- Nem gyomormosást nem végeztem. Esetleg szükségesnek érzi? Az elmúlt két napban nem került táplálék a gyomrába az intravénás táplálás miatt, tehát úgy hiszem erre nincs szükség, de ha úgy érzi jó lenne természetesen végezhetünk egy gyomormosást. /néz rád nagy komoly sötétbarna szemekkel.
Aztán ismét megnézi a képernyőket és elgondolkozva motyog magában./
- Hmm nagyon érdekes... Az alany életfunkciói továbbra is tökéletesek, az idegi stimulációk nem hagytak semmiféle nyomot... Hmmm....

[Tereus]

/Nézem a nő szépen ívelt ajkait miközben beszél./
- Tudja a sötét zsaruk azok akik jönnek egy fergeteges buli után, és minden emléket törölnek arról az időről, még az UFO-k elvisznek minket egy föld körüli utazásra.
/Magyarázom, teljesen komolyan, mint amikor egy tanár a diáknak./
- A sötét zsaruk azok a fekete öltönyös figurák, akik egy vibrátorhoz hasonló szerkezettel járkálnak.
/Teszem még hozzá, majd megpróbálok megint felülni, de még mindig nem sikerül. Így hát leteszek ezen kísérleteimről, és vadul gondolkodom azon, hogy mi a fene lehet az oka, hogy nem tudok megmozdulni./
- Nem, nem érzem szükségét a gyomormosásnak, pusztán érdeklődtem, hogy mit csinált.
/Nézek a nő szemeibe./
- Tudja Crys, az alkohol mérgezés után, ezt szokták csinálni a kórházakban.
/Folytatom továbbra is magyarázólag, de egyáltalán nem bunkó hangé éllel./
- Elmondaná, hogy milyen stimulációkat végzett még rajtam? Ugyanis az infúziós etetés, nem bénítja le a testet!


{192}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22.*

- Persze, ez egyértelmű. /bólint neked, de láthatóan továbbra sincs fogalma arról, hogy miről beszélsz.
Aztán belvilágit egy pici lámpával a szemedbe, miután továbbra is teljesen komolyan megkérdezi./
- Tehát ezek jutnak elsőként az eszébe? Ezek a Sötét Zsaruk, meg a vibrátor? /A válaszodat bepötyögi az egyik gépbe, majd visszafordul./
- Oh értem, de ha szükségesnek érzi szóljon.
/Közben tovább pötyög, mielőtt visszafordulna hozzád./
- Természetesen, habár jómagam soha nem dolgoztam kórházban. Én kutató vagyok. /mondja továbbra is azzal a sztoikus nyugalommal.
Aztán érdeklődve pillant rád./
- Oh az infúzió természetesen nem bénít. A részleges mozgáskorlátozottságot valószínűleg azért érzi, mert hogy a vizsgálatokba ne zavarjon bele a mozgással, így kapott egy szert, ami gátolja az ideg-izom szinapszist.
/Magyarázza, majd benyom egy gombot, amikor egy másik felvillan./
- Mellesleg csak néhány apróság, a klónprogramhoz volt szükségünk alanyokra, de ne aggódjon, ez nem okoz semmiféle károsodást önben.

[Tereus]

- Persze, hogy ez jut eszembe, amikor velük találkoztam utoljára!
/Mondom teljesen tárgyilagos hangon./
- De ha gondolja a vibrátort lecserélhetjük teljesen élő és eleven szervre!
/Mondom mosolyogva a nő szemeibe nézve./
- Ha ez nem egy kórház, akkor hol vagyok pontosan? A kutató laborok, nem ott szoktak lenni?
/Teszem fel a kérdése, és érzem, hogy kezdek a béketűrésem szélén lebegni, ami persze nem látszik meg az arcomon sem, a hangomon. Lélegzetem is egyenletes, mindaddig a pontig, amíg azt nem mondja, hogy lebénított és klónozni akar./
- Hogy mondta?! Klónozni akar?!
/Teszem fel a kérdést, nagyon lassan és mély hangon. Mint amikor a vihar előtt lelassul és elhalkul minden./


{193}

[Caridwen]

*Tereus - 2900. augusztus 22.*

- Oh értem... Tehát ezek maradtam meg a közvetlen rövidtávú memóriájában. Valami más esetleg nem jut még eszébe? /néz rád érdeklődve./
- Oh nem, ez nem egy kórház, ez egy kutatóközpont. Ha részletesebben érdekli Vhinudrat-ban van, ez pedig az én laborom.

/Valami pittyegést hallasz és látod ahogy az ajtó kinyílik, majd egy férfi és egy női robot lép be rajta.
A gépek nem törődnek veled és a nő sem törődik velük./

- Oh ne aggódjon, nem akarom! Már megtörtént. /mondja tárgyilagosan.
Közben látod, ahogy a robotok valami fémtartállyal babrálnak. Aztán ketten megemelik és elindulnak vele kifelé./

[Tereus]

/Kezdem azt hinni, hogy ez a nő teljesen hülye, aztán rájövök a következő pillanatban, hogy fogalma sincs miről beszélek./
- A Sötét zsaruk egy 1997-es film.
/Magyarázom./
- Vhinudrat? Értem.
/Jegyzem meg a nevet, majd elhallgatok, mikor belép a két robot. Bár nem figyelnek ránk és nem sok vizet zavarnak, ami pont jó lenne, ha más helyzetben lennénk, de most jobban örülnék, ha elterelnék a nő figyelmét.
Érzem, hogy az eddig visszafogott energia, ami benne szunnyadt, egyre jobban kezd felszínre törni, ahogy a haragom is./
+ Klónozott, engem?! A beleegyezésem nélkül? +
/Az a düh és a gyűlölet, amit eddig el kellett fojtanom, mert meg volt kötözve fajtársammal szemben a kezem, most teljesen felszínre tőr. Összeolvad azzal az érzéssel, amit ez a nő váltott ki. A tehetetlenséggel, mert le vagyok kötözve. A szabadulásvággyal és legfőképpen a pusztítás vágyával.
Érzem, hogy az az erő, amit nemrég Danu felébredésekor meg lett mozgatva bennem is, most kitör. Először a torkomból, ahogy egy üvöltéssel vegyülve elindul, az éteri hang, majd tovább terjed, beborítva az egész termet. Túlcsordulva, a falakon, át a folyosóra.
Nem tudom meddig terjed az erőm, mert már nem vagyok magamnál. A józan eszem eltűnt. Csak a tiszta és nyers pusztítási vágy maradt./


{194}

[Caridwen]

*Tereus - időn kívül*

/A harag lebeg csak körötted, amikor egy lágy érintés végigsimít az arcodon és elveszi az egészet. Elveszi a haragot, a fájdalmat, minden negatívat elsöpör, ami a lelkedben volt. A fehér fény színes ragyogássá változik és amikor feleszmélsz egy bárpultnál ücsörögsz. Veled szemben egy gyönyörű Vörös hajú nő ül. Smaragdzöld pillantását egyenesen rád szegezi, de megértésen és nyugalmon kívül más nem ül benne. A haragod tovatűnt és az a különös érzés kísért, hogy hazaértél./
- Elszomorítasz Tereus... Adtam neked egy medált, hogy felkeress. A lelked sírva akar visszatérni, ismét egésszé kéne lenned, de te buta gőgödben sértetten és törötten járod a Föld színét és nem törődsz a nyilvánvalóval. Elmarod magad mellől a testvéreidet és mindenkit kitaszítasz. /egy könnycsepp csordult végig a nő arcán, és érezted, hogy a te szíved is majd megszakad az ő szomorúságától./
- Mire fel ez az önzőség gyermekem? Miért nem adsz valódi célt az életednek? Miért rovod csak elkeseredett haraggal az utcákat kihívást vagy bajt keresve? /pillant rád továbbra is szomorkásan./

[Tereus]

/Kicsit feszengve helyezkedem el, a széken, mikor tudatosul bennem, hogy az a nő előttem kicsoda.
Leeresztem szárnyaim, mint amikor vállaimmal tettem, ha Helen tolt le valami miatt./
- Hogy várhatod, hogy mondjak le a húgomról?
/Nézek rá hitetlenkedve./
- Hogy várhatod el, hogy fogadjam el azt, hogy az engedélyem nélkül alkossanak belőlem még egyet?
/Megingatom a fejem./
- Azok az angyalok, nem az én testvéreim! Nem érzek irántuk semmit!
/Szomorúan nézek rá, és amikor a könnycsepp legördül arcán, odanyúlok, és letörlöm óvatosan./
- Ők sem tekintenek közéjük valónak!
/Ha már ott van a kezem, megsimogatom az arcát./
- El van foglalva mindenki a saját önös dolgaival. Én sem vagyok különb!
/Vissza húzom a kezem, miközben ingatom a fejem./
- Nem értelek! Mit akarsz, mit tegyek?
/Szemeibe fúrom sajátom./
- Már elfogadtam, hogy létezel és segítettem a felébresztésedben is.
/Széttárom szárnyaim./
- Amikor mégsem akartad az áldozatokat, vissza vittem őket a kapuhoz, hogy haza találjanak. Mit akarsz még tőlem?


{195}

[Caridwen]

*Tereus - időn kívül*

/Csak megcsóválja a fejét./
- Félre értesz gyermekem. Nem azt várom el, hogy lemondj a húgodról... Azt akarom, hogy hagyd őt élni és éld te is az életed. Mit gondolsz, ő boldog lenne, hogyha tudná hogy az egész életed arra pazarlod, hogy a nyomában kajtatsz és dacolva mindenkivel őt próbálod felkutatni?
/Egy pillanatra szünetet tart, majd folytatja./
- neki már megvan a saját élete Tereus és ha megjelennél az csak összezavarna benne mindent. Hidd el nekem, hogy most biztonságban van. De talán egy nap majd találkoztok, semmi sem lehetetlen. Én csupán annyit kérek, hogy ne ez legyen az életed. Kutatás egy végtelen rohanás... Ez nem élet és szerintem ő sem lenne boldog, ha megtudná, hogy ahelyett, hogy élsz tönkre teszed magad...
/Amikor letörlöd a könnycseppet csak néz rád tovább, a könnycsepp pedig igazgyöngyé változik a kezedben./
- Nem valóban nem azok, mert nem akarsz a testvérük lenni. Eddig hány angyalt ismertél meg? Találkoztál mindükkel, hogy így kollektíven elítéled őket? Mindig vannak olyan gyermekek, akik rossz úton járnak, de nem gondolod, hogy szűklátókörűség ezen gyermekek miatt az összeset gonosznak bélyegezni?
/Csak megrázza a fejét./
- Talán ha egy picit is megpróbáltál volna közéjük tartozni, ahelyett, hogy a húgod után rohansz keresztül a világon, akkor megtaláltad volna a helyet, ami ott van a testvéreid között. A helyet, ahová az angyallelked köt... Ugyanis te mindig is angyal voltál, de most nem emlékszel az előző életeidre. Az angyallelked, az elmúlt korok tudása ott pihen mellettem és te nem jöttél el érte, hogy visszaszerezd, hogy kiteljesedj. Te inkább loholsz a testvéred nyomában megnyomorítva ezzel a saját életed.
/Aztán hosszú szünet után még hozzáteszi./
- Csak egy valamit akarok. Hogy éld a saját életedet! Légy a magad ura, és próbálj nem haragvó démonként mindenkit elmarni magad mellől.

[Tereus]

/Már majdnem megmakacsolnám újra magam, amikor minden feszültség elmúlik belőlem. Az a pár szó, amit attól az egyetlen személytől el is hiszek, aki itt van most velem szemben, mindent megváltoztat./
- Biztonságban van.
/Motyogom az orrom elé, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Lehajtom a fejem, és nézem a tenyeremben lévő igazgyöngyöt. Nem szólalok meg, még beszél, csak csendben hallgatom./
- Köszönöm!
/Mondom végül, igazán őszintén, minden gyengéd érzelemmel ami bennem van. Lassan felemelem a fejem és a szemeibe fúrom sajátom./
- Viszont akkor sem fogom, hagyni, hogy leklónozzanak csak úgy, a megkérdezésem nélkül!
/Mondom közönyös hangon, mintha ez is teljesen egyértelmű lenne. Enyhén félrebillentem a fejem, úgy nézek a smaragdszemekbe./
- Az én emlékeimben, soha nem tartoztam sehova, csak a húgomhoz. Tudod jól, hogy nem volt valami leányéletem az előző időben! Árva vagyok, de ő befogadott!
/Ujjaim között elkezdek játszani a gyönggyel, majd leteszem magunk közé a párpultra./
- Ő volt az egyetlen aki nem vert át, és nem hazudott.
/Tudom, hogy mindezt tudja, de akkor is ki kell mondanom./
- De az itteni angyalok akikkel találkoztam igen. Akkor miért ne ebből induljak ki?
/Megvonom a szárnyaim./
- Nekem nincs csilivili angyallelkem. Nem emlékszem a múltra, amiről beszélsz. Csak abból tudok kiindulni, amit eddig megtapasztaltam. Hiába látom az új világot, nem hiszek a csodákban!
/Küldök felé egy szomorú mosolyt, de belül nyugodt vagyok./
- Ha valóban angyal voltam, akkor miért nem emlékszem rá? Miért van elrejtve?
/Nézek rá kérdőn, de nem számon kérően./
- Mutasd meg nekem, akkor, hogy ki voltam.
/Elmosolyodok./
- A Haragvó démont meg majd megpróbálom kordában tartani, ha érdemesek rá.
/Kacsintok egyet./


{196}

[Caridwen]

*Tereus - időn kívül*

- Ne aggódj gyermekem, ez a természet ellen való. Higgy nekem, nem hagyom, hogy ezt tegyék veled, megígérem. /mondta komolyan, aztán hallgatott, majd biccentett./
- Megértem Tereus, de attól még, hogy eddig egyedül benne találtál testvérre nem jelenti azt, hogy soha többé nem lehet más, akire számíthatsz. A múlt csapdájába ragadtál, de tudom, hogyha igazán akarod ki tudsz törni belőle!
/Aztán újabb fejrázás./
- Azért mert valaki nem olyan, amilyenre számítottál ne ítélj el mindenkit, mert néhány személyből megítélni egy csoportot olyan butaság, amit biztos vagyok benne, hogy megbánnál...
/Aztán végighallgatja a kérdéseid és csendesen beszélni kezd./
- Hogy miért? Azt hiszem, ez igen egyszerű. Nem akarlak ne vedd sértésnek, de te odaadnál egy pusztító fegyvert egy gyermek kezébe? Szerintem nem, mert amíg a gyermek nem tudja kezelni, amíg nem érik meg rá, hogy felelősséggel használja, addig a fegyver csak veszélyt jelent mind rá, mind a környezetére. /Itt egy rövid hatásszünetet tartott, majd hozzátette./
- Ezért nem kaptad még vissza az angyallelked. Mert csak mint egy gyermek marsz bele mindenkibe magad mellett, csak a testvéred után rohansz, nem érdekel senki, és csak a harag lobog a szívedbe. Mond nekem Tereus, te egy ilyen embernek adnál hatalmat? Nem mellesleg az emlékek már szivárognak, a lelkeddel ugyanis örökké összeköttetésben állsz. Régi emlékeket talán már láttál is, úgy is, hogy talán nem is tudod róluk azok régi életeid átélt eseményei voltak.
/Aztán sóhajtva csak ennyit mond./
- A haragod is te vagy, csak azt kérem ne ess túlzásba. Visszakapod a lelked, amint hajlandó vagy elszakadni az emberi múltadtól és valódi angyallá válni. Nem azt kérem felejtsd el a testvéred, csupán hogy hagyd had járja a saját útját, és bízd a sorsra merre sodor.

[Tereus]

/Félig mosoly félig grimasz jelenik meg az arcomon, amikor a klónozásomról ítélkezik. Hiszek is neki, meg nem is. Illetve annak kételkedem, hogy úgy fogja megoldani, ahogy én tenném. Nem hiszem, hogy megbüntetné a nőt, vagy azokat akik részt vettek ebben. Nem teszem szóvá, úgyis tudja. Nem tartom továbbra is fontosnak, hogy erről beszéljünk, így inkább a másik témát veszem górcső alá./
- Eddig a múlt volt az amit, az élet megtanított, hogy soha nem feledhetem el!
/Széttárom a kezeim, magam mellett tartva./
- Miért ne adnám?!
/Ravaszkás mosolyra görbül az ajkam./
- Ha minden elpusztul, abból csak építeni lehet.
/Megvonom a vállam és a szárnyaim is egyszerre./
- Te majd kiválogatod, hogy ki alkalmas arra, hogy vissza jöjjön az élők világába és alkosson.
/Visszateszem az asztalra mindkét kezem és előre hajolok, fejemet kicsit oldalra döntöm./
- Nem az én tisztem, ezt eldönteni, nem vagyok Isten! De talán éppen amiatt a felfogásom miatt, nem voltam végig melletted.
/Komoly ábrázatom mögött, a szomorúságot rejtem éppen el./
- Nem hiszem, hogy gyerek lennék! Egy ember addig gyerek, amíg élnek a szülei. Mivel nekem sohasem voltak, ezért sohasem voltam gyerek.
/Belenézek abba a gyönyörű szemekbe és egy kis ideig hallgatok./
- Az emlékek lehetnek olyan víziók, amiben előző életemben más voltam?
/Nagyot nyelek, nem akarva hallani a választ, ami azt jelentené, hogy nem voltam olyan mint most, férfi./
- Az a vámpírból lett angyal, valóban a társam volt?
/Nagy sóhaj hagyja el a tüdőm./
- Aftiel. Ha jól emlékszem a nevére.
/Felöltöm a szokásos maszkom./
- Szerencsétlen bolond az is! Remélem őt nem kapták el a Sötét Zsaruk, hogy bevigyék és kémcsőbe végezze.
/Egy halk cöccögö hangot hallatok./
- Ciki lenne, ha egyik kísérletből a másikba csöppenne.


{197}

[Caridwen]

*Tereus*

/A nő csak mindentudóan mosolyog, majd megszólal./
- Ebben a felfogásban is van valami, azonban akkor olyan sem marad, aki építhetne. Én pedig az Élet vagyok, a Teremtő erő, nem pedig a pusztító... Persze mindennek el kell pusztulnia, hogy újjá szülessen, de eljön az ideje, amikor megérted a körforgás lényegét. Minden úgy történik, ahogy kell, nem szabad beleavatkozni és siettettetni a dolgokat... /mondja nyugodtan.
Aztán csak réd mosolyog, ez a mosoly azonban őszinte, szinte elvakít a fénye./
- Nekem mind a gyermekeim vagytok Tereus... Mind a fiaim és leányaim... Tehát gyermek vagy, de ezt ne vedd bántásnak. /mondta lágyan./
- Igen. Nem minden életedben voltál olyan mint most. Az angyallelked örök, de a porhüvely lelke, amivel eggyé olvad befolyásolja az adott életed és viselkedésed. Igen a társad volt valaha, mind az én segítőim voltatok, elhoztátok hozzám a pihenni vágyó gyermekeket...
/Aztán egy pillanatra elhallgat, mielőtt hozzá tenné./
- Nem ő jól van, de téged keres. Valami furcsán sült el, a porhüvelyét vámpírrá tették, azonban az én mágiám életet adott egy holtnak is és visszatérhetett.
/Majd egy rövid csend után még hozzá teszi./
- A te utad azonban még nem jutott át az akadályokon. Hajlandó vagy befejezni amit elkezdtél Tereus? Vissza akarod kapni az elmúlt életeid tudását? Felkészültél, hogy egyesülj az angyallelkeddel? Mert ha igen megmutatom az utat, aminek a végén ott vár rád. /mondja nyugodtan és várakozóan./

[Tereus]

/Kicsit előrehajolok, a hatás kedvéért, majd jelentőségteljesen ránézek, miközben egy "ezt te sem gondolod komolyan, hogy beveszem" tekintettel és félmosollyal megtoldom./
- Ugyan, mennyibe tartana, teremtened egy, vagy két olyan lényt aki folyatná a teremtést?
/Felvonom egy pillanatra egyik szemöldököm, majd hátradőlök, és a mozdulat közben rendezem a vonásaim./
- Rendben Anya! Most már tudom kit utáljak, mert eldobott mint egy rongyot!
/Felmutatom a hüvelykujjam, majd vissza fejtetem az asztallapra./
- Rendben. Tételezzük fel, hogy elfogadom mindazt a képtelenséget, amit az elmúlt időben tapasztaltam! Elfogadom, hogy ez a valóság és nem egy kísérleti patkány vagyok a legújabb kimutathatatlan drogprogramban.
/Mondom nagy sokára, hogy végig hallgattam mondandóját./
- És bele egyezzem. Mi van akkor, ha elfogadom, az ajánlatod, és elindulok azon az úton, amit szánsz nekem? Nyuszipamacs, rozsaszin bolyhocskákkal teli, cuki-muki angyalka leszek? Ezt jelenti az angyallélek?
/Vonom fel egyik szemöldököm, szememben és hangomon is érezhető, a nemtetszés./
- Mert ha igen, akkor kössz, de inkább maradok egyszerű halandó, hattyú szárnyakkal!
/Megvonom az említett tollas végtagom./
- Vagy anélkül!
/Kicsit felemelem a kezem a pultról, egy laza csuklómozdulatot teszek vele./
- De nem leszek olyan hülye és ostoba mint Éadrom! Nem vagyok a máltai szeretett szolgálat és nem is akarok azzá válni! Nem leszek egy naiv és sötét idióta, aki csak azért létezik, mert "mindenki fontos" és "értékes", meg "mentsünk meg mindenkit". Nem vagyok pacifista és nem is akarok az lenni!
/Ahogy sorolom a fenntartásaim, és eszembe jut az a gyengeelméjű barom, megint kezd eluralkodni rajtam a düh és elkezd viszketni a kezem./


{198}

[Caridwen]

*Tereus*

- Képesnek képes lennék rá, de a világ még nem érett meg a pusztulásra... /mondja csendesen, a hangja pedig közben mélyebb tónusra vált, de aztán szemei ismét felszikráznak, amikor rád pillant./
- Nem Tereus, én vagyok az az anya, aki soha nem dobott el magától. /mondja nyugodtan, enyhe éllel a hangjában.
Aztán még metszőbb és egyben nyugodtabb lesz./

- Ez nem egy kísérlet Tereus, ez az életed. És ez nem egy olyan valami amikor bedrogoznak, tisztára mossák a tudatod és valaki egészen más leszel! Igen, változni fogsz, de soha nem leszel igazán más, mint aki voltál... Bölcsebb leszel, ősi tudás birtokosa, ami mindenkit megváltoztat, azonban soha nem válsz olyanná, amit most utálnál. Képzeld el ezt úgy, mint amikor egy törött játékot egybe forrasztanak. Az egyik rész hozzáillesztése megváltoztatja az egészet, de a másik részt ezáltal nem teszi teljesen mássá! /mondja, majd még még csendesen hozzá teszi./

- A döntés rajtad áll. Én nem foglak kényszeríteni semmire, de azt soha ne feledd, hogy nem én voltam, aki elhagyott, hanem te lehetsz csupán az, aki elfordul tőlem. Én nem hagyom magára a gyermekeimet.

[Tereus]

/Elfogadom a döntését./
- Ha van valaki, aki tudja, hogy mikor jön el az az idő, akkor az Te vagy!
/Nem értem elsőre a dühét, és emiatt nem is tudom először, hogyan reagáljak rá. Meglepetten pislogok rá./
- Miért hagynálak el?
/Megingatom a fejem, közben egy kis időre a szemeimet is becsukom. Próbálom elképzelni, hogy mi lehet ennek a viselkedésének gyökere. Mert nem én vagyok az. Legfeljebb csak a kiváltó oka, vagyok jelenleg, de nem az eredete! Sajnos nem jut eszembe semmi más kézzelfogható, magyarázat mint Lucifer.
Felemelem a fejem és kérdőn pillantok rá./
- Valóban vannak olyan angyalok, akik elfordultak tőled?
/Előre hajolok, hogy megfoghassam a kezét./
- Mennyire valós, a keresztények hülye bibliájának története, hogy Lucifer fellázadt az Isten ellen, és bukott angyalként, a pokolnak ura lett?
/Elhallgatok, várom, hogy feleljen valamit. De ha nem teszi, akkor témát váltok. Pontosabban vissza térek az előzőre./
- Amennyiben, nem habszivacs lesz ez az angyallélek, akkor szeretném vissza kapni.


{199}

[Caridwen]

*Tereus*

/A tekintete egy pillanatra üressé válik, majd a távolba néz, mintha nem is látna téged./
- Nos részben igaz. Lucifer jelenleg éppen visszatért hozzám, de ez nincs mindig így. Akárhányszor újjászületik mintha mindig feldobna egy érmét, hogy velem lesz-e, vagy nélkülem...
/Aztán ismét visszatér belé az élet, azonban a hangja hűs, akár a téli hajnal./
- A testvérei azonban nem haboznak. Valaha az én gyermekeim voltak, de megtagadtak engem. Eltaszítottak és fellázadtak ellenem. Próbáltam kinyúlni feléjük, visszahívni őket, hiszen az én lelkemből születtek, hozzám térnek vissza... Azonban nem engednek. A bűn lett az ő anyjuk, az emberek lelkéből táplálják a hatalmuk, amit tőlem kaptam. Ők a Pokol Hercegei, tévútra tért gyermekeim. Igaz tehát a legenda nagy része, habár Lucifer most pont nincs velük.
/Aztán azonban visszatér a mosoly./
- Nem Tereus, ne aggódj. Csak annyira habszivacs az angyallelked, amennyire te az vagy. /aztán feléd nyújtja a kezét./
- Akkor jöjj, elviszlek az út kezdetére, de azt az ösvényt már neked kell végigjárnod.
/Ha megérinted a kezét magával ragad a fény és egy csodálatos kertben ébredsz fel./

*Még egyet írhatsz ide és majd a kövi megy a kerthez.*

[Tereus]

/Szkeptikus arckifejezéssel hallgatom, hogy Lucifer éppen most jófiút játszik, de elfogadom a helyzetet. Változtatni úgysem akarok rajta, és nem is tudnék!/
- Kik tartoznak pontosan a testvérei körébe?
/Teszem fel a kérdést, nem érdekel annyira különösképpen, de mégis szöget ütött a fejemben, hogy megtegyem eme apró észrevételt, hogy ha a jövőben találkoznék velük, vissza küldhessem anyánk keblére./
- Megnyugtató, hogy nem leszek annyira gyengeelméjű mint Éadrom!
/Megszorítom Danu kezét, amikor kinyúl felém. Halványan, de viszonozom a mosolyát./


{200}