4. Kerület - Valódi szegénynegyed

[Alyara Nirois]

A rendszer szerint itt gyülekezhetnének a sellők és angyalok, de ezek a népek megtartják szegényeiket, így az ő szegénynegyedüket szinte teljes mértékben emberek lakják, bár abból jó sokféle. Angyalt, csak elvétve, néhány kitaszítottat, vagy túl jószívűt látni, akik a szegényeken segítenek. Sellők pedig maximum olyanok élnek erre, akik uszonyuk lábra és egy halandó szerelmére cserélték.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*
*Előzmények a Fősugárúton*

/A srác mintha nem értené a mondandóm, bár lehet, hogy csak nem érdekli./ +Akkor miért kérdi? /Teszem fel magamban a kérdést, amit egy vállrándítással meg is válaszolok, ám Agni hirtelen mégiscsak érdeklődővé válik. Elkerekedett szemekkel, értetlenül nézek rá./
- A boltból jöttem, igen. Na és akkor mi van? Azon vagy kiakadva, hogy teszek rá, hogy mi történt? Nos igen, bementem Sacramentoban egy boltba, ott valami történt és kijöttem itt. Élek, egyben vagyok, Viking megvan, a jelek szerint kaja is akad és a társaság se rossz eddig. Miért is kéne majréznom? /vigyorodok el kajánul. / Ott se volt semmim, itt sincs, csupán egy másik világ söpredékévé váltam, nekem igazán mindegy. /vonok vállat, majd a patkányom emlegetésére arcom elsötétül, és én hirtelen elépördülve szembefordulok vele, mutatóujjam fenyegetően az arca elé emelve. /- Figyelmeztetlek, ha Vikingnek egy szőrszála is meggörbül én cifit-cafatra téplek és ez nem vicc! / morranom, s érzem ahogy valami ősi, vadállati düh kerít egy pillanatra a hatalmába./ +Tényleg szét tudnám tépni! /az érzés elillan mielőtt belekapaszkodhatnék, s bennem csak egy halovány érzet marad. Valami hatalmas és félelmetes lény kisugárzásának lenyomata. Megfeszült arcizmaim ellazulnak, kezem leengedem, de azért még egy szúrós pillantást lövellek kalauzom felé mielőtt újra az oldalán lépdelnék./ - Megértetted?

Az üvegfalú csőről képtelen vagyok levenni a szemem, tán még pislogni is elfelejtek. /- De baró! /nyögöm ki, mikor újra eszembe jut levegőt venni. Kell pár perc, míg felfogjam, hogy mi történik a csőben, és mikor Agni elindul felé, én kissé bizalmatlanul lépdelek mellette./ - Ugye nem akarod azt mondani, hogy arra megyünk? /adok hangot kétségeimnek, de persze nagyon is úgy tűnik, hogy igen. Ahogy a mélység fölé lép először ijedten megtorpanok, majd nagy levegőt veszek és a férfi karja után kapva szinte ráugrok attól félve, hogy engem nem tart meg a nagy büdös semmi alattunk. Szorosan mellette állva, a karjába kapaszkodva lesem, hogy mit művel, nem merem megkockáztatni, hogy elengedjem. Hirtelen lódulunk, s én ösztönösen becsukom a szemem, de még így is megérzem Viking vizeletének szúrós szagát./ +Oké haver, ketten fosunk!
/Heveny szívdobogással érkezem az új helyre, s ha Agni maga után von, én tiltakozás nélkül követem. Ha végre szilárd talajt érzek a talpam alatt elengedem a srácot, de csak hogy reszketeg lábaimnak engedve összeroskadjak, s a földön térdelve próbáljam kiheverni a sokkot. /- Nem vagy normális! Mi a jó büdös szar volt ez?/ replikázom erőtlenül, forgó gyomorral köhécselve, tekintetem előtt lila foltok úsznak./ - Nincs véletlen nálad egy kis víz?/ nézek föl rá, legalábbis abba az irányba, ahol őt sejtem.

[Jóindulat]

*Rebel*

- Nem, nincs.
/Válaszol Agni csendes kedélyességgel a hangjában, mint aki jót derül a másik baján. Arcáról le nem olvad a szinte állandóan ott díszelgő mosoly, legfeljebb mintha színezete öltene kissé kajánabb árnyalatot. Mintha csak a felsőbb, láthatóan kultúráltabb szinten magára öltött álarc kissé megfakult volna./
- És hogy kérdésedre válaszoljak, csak azt tudom ismételni, amit már odafent is mondtam: egy egyszerű csőlift. Tudomásom szerint liftet használtak már a ti korotokban is. Szóval erre kár is több szót vesztegetni.

/Egy újabb, ezúttal biztató mosoly után azonban látszólag már nem foglalkozik a térden agonizáló lánnyal, hanem megindul a fenti szinthez képest erősen leromlott és elhanyagolt állapotú, bár erősen csökkent forgalmú utcán. Ahogy megtorpanván visszafordul, mintha újabb kaján vigyort váltana fel az együttérző, derűs mosoly, ahogyan karjait széttárja./

- Na, most éhes vagy, vagy fáradt? Mert ha az előbbi, akkor inkább haladjunk...

*Figyelj a hsz-számozásra, mert az alapján tudsz majd szintet lépni! Ha lemarad, kimarad. Ez most még csak figyelmeztetés, írd nyugodtan a 14. hsz-ed. *

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

- Egy liftnek minden normális helyen, bolygón és időben VAN PADLÓJA! /vágok vissza, miközben talpra szökkenek, csak hogy a következő pillanatban előredőlve, a térdeimre támaszkodva próbáljam legyűrni a rám törő szédületet. Az antik tükör ejtette vágások fájdalmasan lüktetnek, de legalább már majdnem minden horzsoláson megalvadt a vér./ +Nem ártana kimosni, mielőtt tényleg elfertőződik! / fintorodom el.

Bosszúsan követem tekintetemmel a lassan ellépdelő srácot./
- Itt ne hagyj ezen a nemtudomhol, most, hogy ide rángattál! Ez neked kalauzolás, banyek? Belecsalsz egy csőbe és utána van pofád faképnél hagyni? Ezt hívják nálatok vendégszeretetnek? /morgok rá, miközben igyekszem magam összeszedni. Mikor megtorpan és kaján vigyorát együttérzőre váltva tárt karokkal megáll velem szemben, felvonom a szemöldököm./
- Ha azt várod, hogy a karjaidba omoljak hálát rebegve, amiért majdnem megöltél, akkor jelezem, hogy csalódnod kell! De egy jó vacsival kiengesztelhetsz. /vigyorodom el és kissé bizonytalanul, de elindulok felé./
- Rohadék tükör! Tuti, hogy valami antik üvegvédő vacak vegyszerrel volt lekenve vagy fényezve vagy mi a francot kenhetnek egy tükörre. Komolyan mondom, hogy kevésbé fájt, mikor a vasvilla a lábamba állt. /dohogok mérgesen, az égető fájdalom nagyban rontja a komfortérzetem és azt se akarom - nagyon nem akarom - hogy puhánynak lásson, de tény, ami tény, hogy veszett rosszul érzem magam./ +Vajon tényleg megvesztem? Jó lenne ledőlni picit pihenni! /sóhajtok föl, de a fájdalom mellett szomjúság, és - mióta Agni felhozta a témát - az éhség is egyre jobban kínoz./

(14)

*Ó köszi, az adminisztrálás nem erősségem, de majd koncentrálok erősen! *

[Jóindulat]

*Rebel*

- Nem kell túllihegni a dolgot. /Ejti maga mellé Agni a karjait, majd ahogy közelebb ér hozzá a lány, folytatja./ Egy teljesen egyszerű lift, gyorsabb tempóval, mint amit ismertél. Vagy megszokod, vagy megtanulsz repülni. Szerintem az előbbi könnyebben kivitelezhető, ha továbbra is... hogy is fogalmaztál? Söpredék akarsz lenni. Vagy veszel magadnak egy járgányt, amivel a saját tempódban közlekedhetsz. /Húzza vigyorra száját, majd aztán arca elkomorul, tekintete pedig enyhe fenyegetéssel villan, ahogy enyhe reszelősséggel a hangjában morogja:/ Viszont szeretném leszögezni, hogy a legkevésbé sem vagy abban a helyzetben, hogy bármit is követelj vagy elvárj tőlem. Egyszerű kölyök vagy, szóval tudd a helyed a sorban. /Ahogy jött, a fenyegető, reszelős hang úgy is múlik el, hogy már a korábbi, jókedélyű Agni szólal meg./ Tudod, ez olyan farkasdolog. Majd ha teljes értékű falkatag leszel, visszatérünk a kérdésre. /Kacsint még, majd újból megindul./

- Valami régi tükör vágott meg? /Kapja fel fejét, ahogy Renata csendesen dohog magában./ Akkor lehet, hogy azok a sebek még egy darabig sajogni is fognak. Ha jól tudom, régen valami ezüsttartalmú izével oldották meg a tükröződést. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy az ezüst bizony nem a barátunk. Megvágod az ujjad késsel, másnapra lényegében nyoma sincs, tedd ezt egy ezüstkéssel és örökre ott marad a heg. /Együttérzőn megcsóválja a fejét, majd megvonja a vállát./ Meglehet, ebből fakad az a mondás is, hogy tükröt összetörni balszerencsét hoz. Csak az a szívás a mi esetünkben, hogy ezen egy kósza tündér nem tud segíteni a csillámaival. Marad az egyéb kedvcsináló... /Int előre a fejével./ Dave büféje nincs már messze, ott, a következő sarkon nyíló utcában van. Gyanítom, a csodaburgere téged is rendbeszed.

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

/A srác szavaira felvonom a szemöldököm. A zord tekintetnél és a morgásnál kicsit több kell, hogy betoljak. Mondjuk egy kés vagy stukker megtenné, de a szájkaraté, nos azt a fegyvernemet jól ismerem./ - Te most szivatsz? Na jó, csak azért, mert reklamáltál, hogy nem kérdezősködöm: Ez most melyik bolygó és melyik év? Csak úgy, hogy tudjam mire vélni, hogy folyamatosan a maradiságomon lovagolsz. /A farkasdolgot, falkát és kölyközést helyi szlengnek vélve eleresztem a fülem mellett, pláne, hogy kacsintgat rám, meg láthatóan rém jókedvű./

- Ja, jó nagy masszív darab volt. /felelem a tükörrel kapcsolatos hirtelen támadt érdeklődésre./
- Nocsak, azok a kis édibédi tündérkék nem csak rókázni tudnak, de vannak igazi csillámaik? /lepődök meg úgy, hogy még meg is torpanok egy pillanatra./ - Héj, ha egyszer véletlen találkozom a tolószékessel, akkor nagyot fog nézni ám, ha elmondom neki! És még rázogatta is a hapsikát, mint valami borsszórót, hogy kijöjjön a csillám, erre leokádta a kissrác. Oltári volt!/ Kacagok föl hangosan.

A kaja ígérete jól hangzik, s hogy közel már a hely, ahol végre leülhetek és tán egy pohár vizet is kaphatok, még inkább felcsigáz, ám lassan valami formálódni kezd agytekervényeim mélyén./
- Na hékás! Falka, farkasdolog, ezüst! Csak nem azt akarod mondani, hogy valami farkasemberszerűség vagy? / állok meg ismét homlokráncolva, értetlenül./ - Tudod, azok amik olyan nagyra nőnek, szőrösek és vonyítanak a Holdra! Mármint úgy értem, ha ilyen szárnyas izék vannak, akkor végülis a vérfarkas sem folklór? És hékás! Hogy engem vágott meg az ezüstös tükör az… te megharaptál vagy mi a frászt tettél velem?/ karbafont kézzel méregetem a férfit némi ijedtséggel és annál több daccal tekintetemben. Nem nagyon értem, hogy ez most mit is jelentsen, mert emlékem csak annyi, hogy kezet fogott velem, majd utána ugrottam egy csőbe./+ Banyek! Morogtam meg minden. De neeeem, az nem lehet! Kizárt! /pislogok egyre inkább megilletődve./

(15)

[Jóindulat]

*Rebel*

- Gyorsan kapcsolsz, nagylány. /Vonja fel szemöldökét Agni Renata hitetlenkedésére megtorpanva, aztán vigyora eluralja az arcát./ Bár a farkasember helyett jobban szeretjük a vérfarkas kifejezést, de lényegében jól szűrted le. Annyi a kiigazítanivalóm, hogy nekem nem sok közöm volt a farkassá válásodhoz. Ha jól sejtjük, a boltot kell okolnod, ha nem tetszik, amit kaptál. Legalábbis a többiek arról számoltak be, hogy korábban egyszerű halandók voltak, s csak az időnkbe kerülve változtak másvalamivé. Többek között például farkassá. /Böki meg jelzésértékkel és halvány szúrással a lány keresztbe font alkarját. Ahogy visszahúzza kezét, szemmel követhető módon válik vastag, fekete karomból sima, szépen ápolt körömmé az ujján lévő szaruképződmény./ Ha hazaértünk, elmagyarázok és megmutatok minden lényegest, de most ha lehet, koncentráljunk a kajára. /Dönti oldalt a fejét, miközben ismét felsejlik mosolya./ Nem szeretnélek itt a nyílt utcán lenyomni, csak mert elgurul a gyógyszered és előtör belőled a farkas. /Morgás és fenyegető hangsúly helyett árnyalatnyi szünettel hangsúlyozza kijelentését, majd felkuncog./
- Egyébként fogalmad sincsen, milyen felemelő együtt üvölteni a többekkel, mikor a telihold világít a fejed fölött.

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

- A boltot? /visszhangzom, mint egy szédült papagáj és valóban megingok picit. Érintésére döbbenten nézek le a kezére./
- Na ne! Azt akarod mondani, hogy nekem is ilyen izés kezem lesz és még különben sincs telihold és abba a jó büdös életbe, hogy nemcsak a tükröt, de az egész hóbelblancot ripityomra kellett volna törnöm!/indulnak meg belőlem összefüggéstelen a gondolatok, s máris érzem, ahogy a düh bennem forrni kezd. Ám hogy Agni a belőlem kitörő farkast emlegeti, kissé megszeppenve siklik tekintetem az ujjakká lett karmaira./
- Oké. Izé… és köszi, hogy így… szóval kezdem magam nagyon furán érezni a bőrömben és kérlek ne hagyj itt. Azt hiszem nem szeretnék senkit sem megenni!/vallom be őszintén félelmem, visszaemlékezve arra a dühre, amit egy rövid időre Nora irányában éreztem és Viking rettegésére. /
- Mikor lesz telihold?/ eresztek meg érdeklődve egy feszültségoldó vigyort./ - És mit csináljak, ha izé… szóval hogy működik ez a farkasdolog? … Ugye nem eszem meg Vikinget? /pontosítom a kérdést megimogatva a mellényzsebemben lapuló jószágot.

(16)

[Jóindulat]

*Rebel*

/A vele szemben álló lány zavarát árnyalatnyit megdöntött fejjel, együttérző mosollyal az arcán követi nyomon, majd ahogy az összeszedi magát, ő is megszólal./
- Dícséretes igyekezetre vall, hogy nem akarsz senkit megenni. Lehet, hogy nem tudsz róla, de szólok, hogy errefelé, H'Sekiratban az ilyesmit nem nagyon díjazzák. Vagy a rendfenntartókból, vagy, ha nincsen mázlid, egyenest a vadászokból kapsz egy rakatot a nyakadba, ha netán nem tudnál magadon uralkodni. De ne aggódj, többek között azért is vagyok itt, hogy kézben tartsam az ügyedet, ha netán megfeledkeznél magadról. Ami persze, a te érdekedben remélem, csak utolsó opció. Szóval ne aggódj /kacsint, majd továbbindul/ nem foglak magadra hagyni. /Pár lépés után a lányra pillant és ismét kuncog egyet./ De azt azért ne várd, hogy kézenfogva vezesselek, mint valami degeneráltat.

- Ezt a farkasdolgot meg majd megszokod és akkor könnyű kezelni. /Nyugtázza mosolyogva egy bólintással az érkező kérdéseket./ Mondjuk az ösztönző hatású lehet, hogy nem akarod a kis haverodat megzabálni. Van még kábé három heted a tanulásra, ugyanis a következő holdünnep akkor lesz. Részleteket nem mondok előre, nem akarom elrontani a meglepetés örömét, de azt gondolom, sejted, mire számíthatsz. Itt balra.

/Tereli be védencét szelíden a már jelzett kis utcába, ami hangulatában, minden modernsége dacára a XXI. század nagyvárosainak sikátorait idézi./



- Itt is vagyunk. /Int az egyik kis üzlet még jelentéktelenebb bejárata felé, amely ajtó felett teljesen azonosíthatatlan, ám furcsa módon mégis tökéletesen érthető jelek hirdetik: Dave kantinja.

Odabent szúrós, büdös füst szaga fogadja az érkezőket, melynek forrása gyorsan kiviláglik: a szemközti pultnál pár, kopott és gyűrött ruházatú törzsvendéggel beszélgető, izzadtság- és egyébfoltos trikóra vetkőzött, 50 körüli, a elhízás kezdeti stádiumában leledző férfi szájában füstölgő cigarettaszerű valami az, aminek a bűze uralja az egyébként jó kéttucatnyi embert befogadni képes helyiséget. A falak mentén állópultok, egy-két kellően magas szék, középen pedig egyszerű székek társaságában pár étkezőasztal várja a betérőket. Természetesen mindez műanyagból, vagy legalábbis műanyagként azonosítható valamiből./

- Szia Dave! /Köszön betértükkor Agni, mire a tulaj bűzrúdját kivéve szájából megvillantja foghíjas mosolyát./
- Á, Agni, régen láttalak. Mizujs veled? Csak visszaevett a fene?
- Igen, tudod, hiányzott a város bűze... Na meg a csodaburgered. Hoznál két tisztességes adagot nekünk? Mehet bele minden jó... /Pillant oldalt Renatara./ Igaz?

- Persze /nyugtázza a másik a rendelést/ csüccsenjetek le, gyorsan meglesz.
/Mialatt Dave nekilát a hagyományos módon, sütőlapon elkészíteni az ételt, Agni egy karmozdulattal átengedi a választás lehetőségét a vele lévő lánynak./
- Tessék, ahova csak akarsz.

- Jó időben jöttünk, úgy nézem, pont elcsíptük az üresjáratot. /Súgja még oda, ahogy végezetül helyet foglal./

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

- H-micsodában? /szalad ki a számon, ahogy a krákogás-szerű hangról felfogom, hogy városnév akart lenni. /- Oké, szóval lementem a térképről, na mindegy, nem nagy ügy. A fontos, hogy ne egyek meg senkit. / vonok vállat, ám nem sikerül olyan lazára, mint amilyenre terveztem. A srác további szavai csak méginkább növelik bennem a feszültséget./ +Vadászok? Rendfenntartók? Rosszul hangzik. /húzom el a szám./ - Szóval hogy néznek ki azok a rendfenntartók? /pillantok körbe aggodalmasan. / - Tudod, velük otthon sem pacsiztam, ha találkoztunk, ha érted mire gondolok. / vallom be neki a szerintem nyilvánvalót./
- Bármilyen buliban benne vagyok! /vigyorodok el újra/ - Csak eddig nem kellett azon aggódnom, hogy véletlen megeszek valakit./ ráncolom össze a homlokom./ - Milyen érzés farkasnak lenni? Illetve olyan nagy karmos-agyaras… izé… dolognak?/ kérdezem félelemmel vegyes kíváncsisággal, miközben engedelmesen lépdelek mellette a beígért szuperjó hamburgeres felé. Érkezésünk talán megszakítja a beszélgetést, így a válaszra várnom kell még, de sebaj.
A hely laza, otthonos, bár az a bűzrúd csavarja az orrom. Sok cuccot szagoltam már, de arról, hogy mit szív a pasas halovány segédfogalmam sincs./ - Helló! /köszönök én is Agni nyomában belépve a helységbe. A kajáldásokkal sosem árt jóban lenni./ - Naná, hogy minden! /felelek Agni kérdésére, majd miután felkínálta nekem a választási lehetőséget egy középső asztalhoz ülök le. Nem akarok most magasan ülni, még a végén leszédülök./ -Jófejség tőled, hogy elhoztál ide. / mondom köszönetképpen a kajára, nameg a kalauzolásra. Azt hiszem nélküle eléggé elveszett lennék itt. /- Na és mit kell tudni erről a szipi-szupi városról? /dobnám föl az újabb témát, míg a kajára várunk./

(17)

[Jóindulat]

*Rebel*

- Egyáltalán nem jófejség... /Vonja meg vállát Agni Renata köszönetére válaszul./ Azt mondtad, régebben volt valami bandád, igaz? Namármost velük mindig összetartottál, főként nagy gáz idején, nem?
Ilyesmi ez a farkas-dolog is, annyi különbséggel, hogy nem szükséges semmiféle beavatási rítus, egyszerűen, csak mert közülünk való vagy, közénk is tartozol. Szóval tagja vagy a nagy falkának, ha gondod akad, a többiek segítenek. Persze, csak amíg nem a rangsorról van szó, mert a helyedért egyedül kell megküzdened. De gondolom ez egyértelmű. /Vigyorodik el szélesen, majd hátradőlve a székén folytatja./
Ez a város pedig H'Sekirat, a Tíz Város Szövetségének központi városa. Ez egyrészt földrajzi, másrészt igazgatásrendészeti szempontból is igaz. Apropó, a Szövetség... Az ugye nyilvánvaló, hogy a mi időnkben az olyan mesés lények, mint az angyalok, tündérek, farkasok, meg a többiek valóságosak. Most kapaszkodj meg. /Dől előre, hogy tekintetével a másikét keresse./ A te idődben is azok voltak. Legfeljebb nem mutatták magukat. Ha meg valaki mégis meglátta őket, senki nem hitte el és mesének titulálták. Natehát... /Húzza ki magát s az asztalra támasztja karját./
Szóval a Szövetséget alkotó városok egy-egy ilyen csodás fajnak adnak otthont, a középpontban a halandók városával. Merthogy a szervezkedést meg a törvényekkel bohóckodást meghagytuk nekik. Ez van /von vállat mosolyogva/ tehetségük van hozzá. Igazából /fogja csendesre a hangját, s közben ellenőrzésképp a továbbra is a pultnál ácsorgókra pillant/, ha engem kérdezel, afféle közös bölcsőde ez a város. A többség, vagyis a halandók többsége túl gyenge ahhoz, hogy érdemben boldoguljon. Vegyük például a rendfenntartókat. Egy kicsit is rutinosabb falkatag különösebb erőlködés nélkül egy komplett osztagot is szétrugdoshatna. Persze, ott vannak a fegyvereik, amikkel okozhatnak némi fejfájást, meg hát a kezdeti, vadabb időkből tanultak is ezt-azt... Tehát annyira azért nem könnyű móka, csak az erőviszonyok miatt említettem. Szóval aki a városban leledzik és farkas, az vagy a boltból érkezett, tehát lényegében kölyök, vagy pedig kiszakadt magányos farkas... Vagy pedig olyan karitatív melót végez, mint a Vezetők és a kölyköket istápolja. /Vigyorodik el, ahogy kacsintva magára bök a hüvelykjével./

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

+ Ha nem jófejség, hát nem, nem foglak körbeudvarolni! /vonok vállat, miközben kissé meglepetten hallgatom, amit a bandáról és az összetartásról mond./
- De hát ez alap! Betyárbecsület meg különben is! Ők voltak a családom! /fakadok ki önérzetesen. A városokról, mesés lényekről és szövetségről szóló információkat alig fogom fel, az agyam teljesen máshol tekereg, s mikor Agni befejezi a mondandóját, nem is tudom magamban tartani a gondolataim. Kissé megilletődve szólalnék meg egy mély sóhajt eresztve meg bevezetőként./ - Szóval azt mondod tökmindegy ki vagyok és honnan jöttem, csak mert az a bolt úgy döntött, hogy bennem egy farkas lakik, ti befogadtok és segítünk egymásnak boldogulni, ahogy épp tudunk?/ billentem oldalra a fejem./ - Komolyan? És ha odaát vagy a múltban vagy a rosseb sem tudja hogy kerültem ide, szóval ha ott rossz voltam és packáztam a jarddal? Vagy honnan tudod, hogy nem vagyok tömeggyilkos?! Vagy… /vakarom meg a fejem./ - Komolyan? Csak úgy azt mondod, hogy semmit sem kell tennem azért, hogy tartozzak valahová? Hogy nincs kikérdezés, próbatétel, semmi, csak bíztok egy idegenben, aki attól fél, hogy hogy valakit széttép?/hőkölök hátra ijedten a gondolatra, s félve pillantok körbe, nem voltam-e túl hangos, majd halkabbra fogva folytatnám./ Oké, oké, oké, lehigaddok, de tényleg csak ennyi? Semmi apróbetű? / kérdezem megszeppenve. Hirtelen nem is tudom, hogy lehülyézzem, kiröhögjem, vagy megöleljem, mert bizony mióta a farmról leléptem veszett egyedül vagyok és talán a világban is kissé elveszettnek éreztem már magam. Hiába a nagy pofám, mégiscsak társas lény vagyok. Pislogok rá néhányat, aprókat bólogatok, s valóban meghatottan kell visszanyelnem a könnyeim, de hát mégse járja, hogy itt elsírjam magam./- Király dolog farkasnak lenni! /vágnám oda fokhegyről, vagányan, de érzem, hogy a meghatottságom kicseng. /+ Sebaj! Ó, te jó Ég! Nem is hiszem el! Szeret engem a Holdra vonyító ezüsthátú Farkasisten!

(18)

[Jóindulat]

*Rebel*

/Renata hitetlenkedésére értő mosollyal bólogat a vele szemben ülő Agni. Mikor aztán az a könnyeivel küszködik, gyengéden belebokszol annak vállába./
- El ne bőgd magad. /Vigyorog rá a lányra./ Annyira azért nem fenékig öröm az egész. Majd megtapasztalod, hogy az alapvető összetartáson túl azért kemény harcok mennek a Falkán belül. Persze, csak amíg ki nem alakul a rangsor. /Kacsint mosolyogva./
- Ami meg a múltat illeti... /Sóhajt egyet hátradőlve a székén./ H'Sekirat, így a Szövetség vezetése is úgy döntött, hogy a múltlakók tiszta lappal kezdenek. Senkit nem érdekel, igazából mivel foglalkoztál a múltban, mennyi volt a rovásodon, de ha a jelenben kavarsz zűrt... /Tenyereit széttárva vállat von, közben arcán fintor szalad át./ Viselned kell a következményeit. Agyar meg, az Alfánk ugyanígy gondolkodik. Ha erős és életképes vagy, a Falkánk is erősödik veled. Ha nem... Nos, akkor csak a konc jut, vagy ha farkashoz méltatlanná válnál, hát még az se. Ennyire egyszerű a dolog.
/Újabb, minden eddiginél szélesebb vigyorral az arcán pillant Renatara./
- Jól mondod, király dolog farkasnak lenni. Pedig igazából még semmit sem tudsz...

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

+ Persze, rangsor, ésatöbbi. Ez minden bandában így van. /bólintok értőn Agni szavaira, de nem szakítom félbe és türelmem jutalma az újabb jó hír: Nem számít a múltam. Elmosolyodom, majd mosolyom magabiztos vigyorra vált./
- Na attól egyet se félj, hogy én itt csak konc leszek. Nem akarom fényezni magam, de mivel sajnos senki sincs itt rajtam kívül, aki elmondhatná, hát kénytelen vagyok én közölni veled a tényt, hogy szívósabb vagyok, mint egy csótány, és elég eszes ahhoz, hogy 7 évig ne akadjon rám a gyámhatóság és a jard se csípjen el! /dőlök hátra magabiztosan, karbafont kezekkel. Persze a horzsolások még mindig fájnak, főleg, mikor a ruhához ér a bőröm, de egy fájdalmas sziszegés vagy grimasz elrontaná a bemutatóm, így igyekszem nem tudomást venni eme kellemetlen „bolhacsípésekről.”/ -Hidd el, belevaló csaj vagyok, tök jól jártok velem! /dőlök előre, mintha valami nagy-nagy titkot mondanék. Oké, hatásvadász kissé, de társasággal lógni azért mégiscsak mókásabb, mint örökké egy patkánnyal csevegni./ + Agni jó srácnak tűnik./ állapítom meg magamban, majd kis szünet után folytatnám.
- Szóval, hogy megy nálatok az élet? Mit csinálsz, amikor épp nem XX. századi kölyköket kalauzolsz? Nameg úgy általában mivel ütik el a farkasok a napjaikat két Holdravonyítás között? /faggatom kalauzom őszinte érdeklődéssel.

(19)

*A XX. századi nem elírás, hanem szándékos volt, mielőtt még a szememre veted. Hát nem túliskolázott a csaj, na. *

[Jóindulat]

*Rebel*

/Agni a lány szavait enyhe, elnézést és tetszést hordozó, árnyalatnyi büszkeséggel terhes mosollyal hallgatja./
- Az már a legelején világos volt, nem egy elveszett bárányka vagy. De hát akkor nem is lenne helyed a farkasok között. /Vigyorog válaszul, majd hátradőlve székén széttárja karjait./ Nekem speciális a helyzetem, mert a Vezetőkkel igazából másról sem szól a feladatunk, mint hogy a múltból érkezőket fogadjuk és eligazítsuk. Persze, különösképp a magunkfajtát, de ha történetesen egy mesterbűvész vagy más érkezik a boltból, őt is a szárnyunk alá vesszük. Persze, ha nem jelentkeznek érte az érintettek. Volt már ebből szolid kis összezördülés is, de igazából semmi komoly. De hogy a többiek mivel foglalkoznak... /Vakarja meg a tarkóját./ Hát, elég változó. /Sóhajt egy nagyot, amíg összeszedi gondolatait, majd megered a nyelve./

- Általában, akik nem farkasnak születtek, azoknak van egy mindennapi életük, amit jó eséllyel folytatnak. Bár ők nem nagyon szoktak beköltözni Bloosxbe. Tudod, a mindennapi hajtás után nehezen szoknak bele a nálunk folyó, lényegében nyugodt semmittevésbe. Szóval ők igazából annyiban térnek el az átlag halandótól, hogy ciklusonként egyszer pár nap szabit vesznek ki, amíg levezetik a feszültséget. Emellett dolgoznak, güriznek, szóval minden szabvány.
Aki viszont már beleszülettek ebbe az egészbe, nos, ők igazából elég lazán töltik a napjaikat. Vadásznak, esznek, pihennek. Meg persze egymás között torzsalkodnak, ha valami nézeteltérés támad. Nagyjából, mint egy szimpla farkasfalka, annyi különbséggel, hogy kicsit többet beszélnek. /Vigyorog egyet, majd komolyra vált arca./ Persze, nálunk is vannak termelők, meg dögevők, aki gondoskodnak arról, hogy legyen valami ruhád, sátrad, meg minden egyéb, amire úgy általánosságban szükséged van. De ők általában eléggé a rangsor végén állnak, vagyis nem sok másra használhatóak. De ha jól rémlik, mintha azt mondtad volna, nem igazán akarsz közéjük tartozni. Szóval, aki igazán számít... /Folytatná, de egyszercsak figyelme a pult felé fordul, ahogy Dave mozdulata nyomán hangos csengőszó hangzik fel onnan./

- Kész a két burger! /Teszi nyilvánvalóvá a tényt a tulaj hangja./
- Megyek, megyek! /Pattan fel Agni, hogy kisvártatva a két, ínycsiklandóan illatozó, kétkezes óriásszendviccsel, meg az azok mellett várakozó, nagy pohárnyi, pattogó hanggal pezsgő, színes itallal térjen vissza./

- Akkor jó étvágyat. /Teszi le Renata elé az egyik tálcát, majd ő maga is a másikhoz telepszik. Jól látható örömmel szívja be előbb az illatát, majd mohón beleharap egy nagyot, hogy hosszú másodpercekig ne foglalkozzon mással, csak az ínyén keveredő, édes-borsos, enyhe füstös jelleggel átitatott, pikánsan fűszeres ízek élvezetével, melyekbe jótékonyan vegyül valami könnyed, leginkább salátás-hagymásként azonosítható ropogtatnivaló frissesség./
- Egyszerűen fenomenális. /Mosolyog félig tele szájjal, hogy aztán egy nagyot nyelve, enyhe büszkeséggel a hangjában ezúttal ő intézzen kérdést./ Nos, hogy ízlik a jövő-kaja? Fogadni mernék, hogy a te idődben ilyen még nem volt.

*Nem akadok fent rajta, de mint láthatod, Agni sem. Annyira mindegy neki, igazából mikorból is pottyantál az ölébe... *

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

/Érdeklődve hallgatom Agni beszámolóját erről a fura új világról. Bloosx határozottan tetszik. / +Lazulás, kaja, buli, na ezt nekem találták ki. Mint a régi bandával, csak felteszem itt több a karom meg a szőr. /Az utolsó gondolatra önkéntelenül is elfintorodom, kissé hátborzongató, hogy teliholdkor hatalmas agyarakat meg karmokat növesztő ázott kutya szagú fenevad leszek. Oké, az ázott kutya-szag olykor eddig is befigyelt, csak nem voltam hozzá másfél mázsa. /+Vagy én csak 50 kilós farkas leszek? /mélázom, míg Agni a szendvicsekért szalad. Elkerekedő szemekkel figyelem, ahogy a valóban hatalmas hamburgert leteszi elém a srác. A gyomrom is belecsikordul a meleg, fűszeres illatba és hangosan, nyelek nagyot, ahogy még inkább beszívom az étek illatát./
- Ez gyönyörű! /élvezem a formát, színt, illatokat, mielőtt a kezembe venném a szendvicset. Hirtelen azt se tudom hogy fogjam meg. Persze a kajára Viking is előkerül a zsebemből és cincogva követeli a jussát. Kissé összenyomom a szendvicset, így néhány darabka az ölemben landol belőle, lakjon jól a mihaszna patkány is, ne csak én. A srác szavaira kajánul elvigyorodok./
- Bezzeg az én időmben még műanyagból volt a hamburger, fiacskám! /imitálok egy károgó vénasszonyt, majd kipukkad belőlem a nevetés. /- Szóval hány éves is vagyok most? Már a hamut is mamunak kéne mondanom, mi? Ó, ha nem sajogna a kezem azt hinném, hogy beszívva fetrengek valami lepukkant környéken a haverjaimmal! Csak az a gáz, hogy marha régen nem szívtam. /kacarászok tovább. Nem is tudom hirtelen miért kerekedett ennyire jókedvem, de valahogy üdítő ez a káosz, amibe belecsöppentem./
- Na azt mond meg nekem, hogy abban a menő Bloosxban hogyan bizonyíthatom, hogy tökös csaj vagyok és sokkal jobban áll nekem a lazulás, mint a WC-pucolás? Hogy néz ki a város? Hol laktok? Csak farkasemberré tudunk átváltozni, vagy rendes farkassá is? És mekkora leszel? Na és hogy megy egy vadászat? /sorjáznak belőlem a kérdések, majd megakadok, s lassabban, elgondolkodva, szinte óvatosan teszem fel az utolsó kérdéseket/ - És.. na várj csak: Mire vadásztok? Már úgy értem, hogy élő állatokra? /ráncolom össze a homlokom, mert elég nehéz elképzelni, hogy én farkasként csorgó nyállal őzeket űzzek, bár valahol érzem, hogy a „vadászat” itt nem szleng.

(20)

[Jóindulat]

*Rebel*

- Műanyagbóól? /Húzza utálkozó fintorra a száját Agni, majd hitetlenkedve leteszi szendvicsét./ És... Hogy bírtátok? Mármint... Úgy értem, nem csoda, ha annyiótoknak csak itt ébrednek fel a képességei. Ha műkaját eszel, ne csodálkozz, ha nem kapsz elég energiát, hogy bármi különlegeset vigyél végbe. Még ha ez történetesen egy egyszerű alakváltás is... /Csóválja meg helytelenítve a fejét, hogy ismét az evéssel foglalkozzon. A záporozó kérdésözönre csak mosolyogva kapkodja a fejét, s csak akkor szólal meg kuncogva, mikor a lány elhallgat./
- Hát, ha nem lenne élő, elszaladni sem tudna, akkor meg igazából nem sok élvezet lenne a vadászatban, nem? /Tűnik fel ismét szokott vigyora, hogy kisvártatva azért komolyságot erőltessen magára./ Tudod, ha a többiekkel együtt magadra húzod a farkasbundát, megváltozik egy csomó minden. Együtt kergetni a prédát a falkával, követni azt a vékony fonalat, amit a szaga jelez, a siker mámoros izgalma... /Mereng el mosolyogva, hogy aztán színpadiasan felsóhajtson./ Azt hiszem, költőnek kellett volna mennem, nem egy bundás kölyökpesztrának. /Vigyorodik el ismét./
- De hogy a többi kérdésedre is válaszoljak, a rangsort az életrevalóság határozza meg. Általában ezt gyorsan el lehet rendezni, de nem mindig az erő számít. /Ölt talányos árnyalatot mosolya, ahogy válaszait ujjain számolja./ Az eddigi gyakorlat alapján ti is született farkasként tudtok alakot váltani. Vagyis két végformátok van, az emberi és a farkas, illetve létezik a kettő közötti, átmeneti alak, ami viszont a várhatónál jóval nagyobb. Hogy ezek közül melyiket preferálod, már rajtad múlik. Nincsen rossz egyikben sem, kábé annyi a különbség, hogy ülni, állni, vagy feküdni szeretsz inkább... Vagyis... Inkább ahhoz hasonlítanám, hogy háton, hason, vagy az oldaladon szeretsz feküdni. Teljesen mindegy, melyik áll hozzád közel, igazából mindháromra képes vagy.
Bloosx meg... Azt hiszem, úgy neveznéd, hogy egy baromi nagy kemping, aminek csak a közepén van állandónak tekinthető épület, a többi sátorhely állandóan kiadó és komoly viták mennek azért, ki mennyire lehet a középpontban. De majd úgyis meglátod. /Mosolyodik el, végezetül az utolsó falat után hatalmas kortyokkal kiissza poharát. Végezetül elégedett arccal sóhajtva hátradől./ Ha már nem korog a hasad...

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

/Kissé megilletődve hallgatom Agni szavait vadászatról, a farkas életérzésről. Nehéz elképzelni, hogy csaholva, vonyítva, csorgó nyállal őzet űzzek./ +Esetleg nyulat, mert az őz még a végén pofán rúg… bár ha abból indulok ki, hogy Viking mekkorát tud harapni, azt hiszem a nyúl egy veszélyes állat./ A gondolatra önkéntelenül is eszembe jut a brit klasszikus, a Gyalog galopp ama ikonikus „nyúlon túl” jelenettel. A saját mozdulatom már túl későn, már csak akkor veszem észre, mikor meghallom a tenyerem csattanását a homlokomon. Ismételten felkacagok./
- Hát ez marha jó! /csapok a térdemre./ +Farkas vagy, wazze és betojsz egy nyúltól?!/ - Mármint jóllaktam köszönöm. Csak megpróbáltam elképzelni a vadászatot, de azt hiszem /túrok a hajamba, de az ujjaim nem jutnak mélyre félig rasztás, félig kosztól összeállt kócos hajamban/ szóval érdekes élmény lehet, na! /fejezem be némi zavarral a nyúllal és egyéb szelíd, növényevő állatokkal kapcsolatos félelmeim palástolandó vigyorral. / +Banyek, csak elefántra ne menjünk, rám lép és én leszek az ágyelő!
- Szóval, gondolom valahogy el kéne majd jutnom abba a bizonyos oltári jó sátortáborba és nem hagynom, hogy felmossák velem a rétet. Van valami járgányod vagy stoppal megyünk? Mert egy vasam sincs. Illetve talán néhány cent a zsebeimben, amik talán ennyi év után már érnek is valamit./ vigyorodok el, miközben felállok. / A kaja isteni volt, az életem mentetted meg vele, hálám örökké üldözni fog! Viszont mielőtt továbbállunk megigazítanám a sminkem, máris itt vagyok!/ Az utolsó mondatot tettetett kényeskedéssel adom elő, miközben a tekintetemmel már a mosdót jelölő nemzetközi piktogramot keresem, s ha megtalálom, elindulok felé. Folyó ügyeim elintézése után megpróbálom levakarni a rám száradt vér és koszréteget és talán néhány szilánkot is ki tudok piszkálni a kezemből. Vikinget is megitatnám, gondoskodó gazdi vagyok./
- Ha a zsebembe hugyozol kamatostul visszaadom! /fenyegetem meg a fehér jószágot, majd a megváltozott és kosztól megtisztított arcom tanulmányozom a tükörben. /+Hihetetlen, mintha nem is én lennék! /megcsóválom a fejem, majd pajtásommal a nyakamban visszatérnék Agnihoz./
- Na, mi a pálya, főnök? /állok meg fölötte jóllakottan és kevésbé feltűnően véresen.

(21)

[Jóindulat]

*Rebel*

- A pálya? /Kérdez vissza értetlenkedve Agni a visszatérő lány mondatára./ Ja, vagy úgy! /Mosolyodik el pillanatnyi kihagyás után./ Úgy érted, hogyan tovább... Alapvetően két forgatókönyve van a további történéseknek:
Egy /emeli hüvelykjét/ elvonulunk gyorsan a Tanácsházra regisztrálni, aztán irány Bloosx, ahol tiéd a terep, én meg visszatérek az őrhelyemre, vagy pedig
kettő /hüvelykje mellé mutatóujja csatlakozik/ bemutatlak a farkasodnak odahaza, aztán ha már megbarátkoztatok, visszatérünk regisztrálni. Sajna a regisztrációt a legújabb rendelkezések értelmében nem úszod meg, olyan verzió nincsen. /Emeli meg sajnálkozó mozdulattal mindkét tenyerét, majd az asztalra tenyerelve feltápászkodik./
- Nos, hogy döntesz, hogyan to... /Elmosolyodik, majd kaján vigyorral változtat mondandóján./ Mi a pálya?

[Renata Rebel Wood]

*Jóindulat*

+ Tanácsháza? Regisztráció? Elárultál vöröske?!/ húzódik össze gyanakodva a szemem./
- A hatósághoz semmi közöm, köszi, nem fogok önként rendőrkézre adni magam, ne is képzeld, hogy csak úgy besétálok veled az öltönyös-nyakkendős-egyenruhás aktakukacok közé! /szívom fel magam és növekvő hangerővel, egyre feldúltabban folytatom./ - SOHA nem volt személyigazolványom, SOHA nem volt lakcímem, SOHA nem volt biztosításom! Egy név vagyok az eltűnt személyek listáján és EZ NEKEM TÖKÉLETESEN MEGFELEL! /vicsorgok és bennem düh mintha külön életre kelne. Érzem a tarkómon a pihéket, ahogy felborzolódnak, ujjaim karmokká görbítve, feszülő izmokkal állok Agnival szemben./ - NEM TŰRÖM, HOGY MEGMONDJÁK MIT CSINÁLJAK! TESZEK A SZABÁLYOKRA!/ csapok az asztalra akkorát, hogy a csattanástól csöngeni kezd a fülem. Vagy nem is csöng a fülem, csak olyan furák lettek a hangok?! Megrázom a fejem, hátha szűnik az apró kellemetlenség, de csak az egyensúlyom vesztem el picit. Olyan nehéz a fejem, mintha sár ragadna a hajamba, vagy nem is tudom. Karmaim az asztallapba vájnak, ahogy az egyensúlyom keresem./
- ELÁRULTÁL! ÉN – SZABAD – VAGYOK ÉS AZ IS MARADOK! /Fröcskölő nyállal üvöltök Agni arcába, hogy a következő pillanatban sarkon forduljak és kissé bizonytalan, ám határozottan dühös léptekkel a kijárat felé induljak. Észre se veszem, hogy Viking már nincs se a zsebemben, se a nyakamban. Most csak a tajtékzó düh van, vérben forgó szemeim nem látnak mást, csak az árulást és a kijáratot, amin át meglóghatok Agni és a hatóságok elől…/

(22)

[Jóindulat]

*Rebel*

- Nyugi, egyáltalán semmi... /Kezdene bele Agni, azonban Renata emelkedő hangereje és testének változásai egy gyors, ellenőrző körbepillantás után beléfojtják a szót. Vészjósló, a lány által teljes mértékben figyelmen kívül hagyott pillantása, fenyegető testtartása a csehóban lézengő halandók számára egyértelműen közvetítik: pár pillanaton belül, rövid úton véget vet a kölyök dührohamának, azonban a pult felől, Dave hangján érkező, csendes/
- Agni, ne itt.
/közbeszólás észre téríti. Így a feldúltan távozó Renata akadálytalanul léphet ki a gyéren megvilágított utcára, ahol aztán bőszen megindul... A hátulról érkező halovány neszek - valami nagy és nehéz fémes súrlódása, puha léptek, karom zaja a kövön - csak további sietségre, mi több, egyenest futásra sarkallják, majd egy nagy szusszanást követően egyszercsak abbamaradnak. Hátrapillantva senkit nem lát, aztán a következő pillanatban egy vöröses bundájú förmedvény kíséretében, a magasból érkező konténer tesz pontot fémes döndülés kíséretében őrjöngésének és öntudatának végére./

*Folytatás, azaz a kissé törődött, fejfájásos ébredés itt. *