Topazz hotel

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Lenyűgöző! Nem tudom ki az a Dr. Panthera, de biztos nincs ilyen szemrevaló teremtése. Elépesztően valószerű, ha már nem is lehet MI-nek nevezni akkor talán, virtuális létforma? Szintetikus neuronhálózattal, és kvantumszámítógépek használatával el is lehet érni. /Mondtam félig morfondírozva./
-Nálunk a legfejlettebb mesterséges intelligenciák is inkább mesterséges unintelligenciának voltak mondhatók, egyáltalán nem reagáltak természetesen semmire, már ha képesek voltak egyáltalán reagálni. Ő azért már igazi előrelépés. /Intéztem Ttothnak a szavaim, majd ujjaimmal az államat körbefogva fordultam Enjin fele./ -Elismerésem, kíváncsi lennék mekkora a számítási kapacitásod.

-Öntöltő fegyverek? Jól hangzanak pedig, egy megfelelő erejű saját energiaforrással megoldható. De igazán a kettő kombinációja lenne a leghatásosabb, ami lehetővé teszi a gyors tárcserét, de az elhasznált cellákat később vagy bevetés közben újratöltik egy ilyen hordozható generátorrol. A lassúság miatt gondolom valami radiotermoelektromos generátor, de ha kellően miniatürizált akár valami egzotikusabb is lehet, talán mikrofúziós, esetleg megvalósították már a nullponti reaktort?
+Van még mit behoznom.
-Ezek a vadászok amúgy, már többször hallottam emlegetve őket, ők kik lennének? Nevük alapján nem túl barátságosak, és eszerint még jól felszereltek is, talán rátok vadásznak? /Az utolsó kérdést kicsit bizonytalankodva mondtam, és a szemöldökömet is összehúztam./

-Ne feledd, hogy csak akkor mondhatod valakire hogy meghaladta a korát ha már eltelt legalább annyi idő amennyivel meghaladta. Ha én nem is haladtam meg a korom, most megvan a lehetőségem hogy behozzam a lemaradásom, itt vagyok kilencszáz évvel később, és gondolom ma is tanítanak valamit az iskolákban. Tudom hogy működnek a dolgok, az alapok nem változnak, csak jönnek új ismeretek. A régebbi tapasztalatok is hasznosak, csak kell hozzájuk egy kis frissítés. Nem kérnék mást csak egy tudománytörténeti áttekintést, pár anyagot a számítástechnikáról, az egyesített kvantumgravitációról, meg pár ilyen könnyen elérhető tudományos papírt, amit átnézhetek.

/Enyhe sértődöttség tűnt ki a hangomból és az arcomról amikor feltételezte, hogy besúgó lehetek, ekkor kissé megváltozott hangnemben beszéltem tovább./
-Kérem, minek néz engem. Megértem a helyzetét meg minden, de most ugrottam át kilencszáz évet és a legutolsó emberi lény akivel pár órája találkoztam is legalább ennyi ideje halott. Nem mintha a múltban bármilyen kormányszervnek is dolgoztam volna, de ha így is lett volna ez már egyáltalán nem releváns. /Meg is lepődtem magamon milyen könnyedén vettem ezt eddig, de a múlton már nem tudok változtatni. Még akkor sem ha vissza tudnék menni./
-Ilyen biztonsági rendszer mellett sem hinném hogy ezekkel a titkosított dolgokkal bármit foglalkoznom kéne, adják nekem a legalacsonyabb biztonsági hozzáférést, vagy az alattit. Csak annyit láthassak amennyit láthatok, csak meg lehet ezt oldani valahogy. Nem akarok én belenyúlni olyanba amihez nincs közöm, ezt sosem kértem, minden más meg a jövő zenéje.

-Tapasztalatból tudom, hogy tanulni konkrét gyakorlatból a legkönnyebb, ha idepasszolnak nekem egy tíz éves fegyvertervet, és kapok egy hetet dolgozni rajta, állítom hogy nemcsak feljavítom a paramétereit jelenkorira, de utána kiselőadást tartok harmincadik századi lézerfizikából. Ha pedig unja a pesztrálást, itt van Cin... izé Enjin, gondolom őt nem zavarja ha kérdezgetik. /Kissé elragadtattam magam, amiben erősen közrejátszott Ttoth visszautasító stílusa. Már szinte azonnal megbántam hogy így reagáltam, ilyen helyzetben főleg nem szerencsés ez. Kívülről legalább olyan merésznek és egoistának tűnhettem mint amilyennek Ttoth tűnik számomra. Kezembe hajtottam a fejem, és lassan megráztam mintha nemet bólintanék magamnak./
+Itt a lehetőség, hogy egy e századhoz mérten is fejlett laborban dolgozhassak, és olyan tapasztalatra tegyek szert amit bárhol hasznosíthatok, ráadásul régóta álmodom arról hogy ilyen dolgokkal foglalkozzak, ezt nem szabad elszalasztani.
-Legalább hadd bizonyítsak. /Fűztem hozzá félig halkan./


(18)

[Caridwen]

*Serakris*

/Enjin végig kíváncsian figyelt téged és mielőtt Ttoth bármit is mondhatott volna át is vette tőle a szót. A szája tökéletesen mozgott, mialatt hallottad a hangját, még pislogott is azonos időközönként./
- Dr. Panthera a vadászoknál dolgozik és ő korunk legelismertebb robotikusa. Zseniális tudós, azonban úgy hiszem lekorlátozzák a vadászok, akik leginkább fegyverként akarják felhasználni a kutatásait. Volt szerencsém betörni a kutatásaikba és igen érdekes feljegyzésekre bukkantam, mielőtt kizártak volna, azonban úgy gondolom, amíg fegyveralkotásra pazarolja a tehetségét nem fog tudni hozzám hasonlóan intelligens tudatot létrehozni. Mellesleg a virtuális létforma sokkal jobban tetszik, ez úgy érzem szebben kifejezi, hogy én is egy előlény vagyok, habár a szó hagyományos értelmében természetesen nem produkálom az önök életjelenségeit, habár ha átvitt értelembe vesszük néhány talán még átértelmezhető rám is... /mondja elgondolkozva. /
- Mellesleg igen széleskörű tudást és potenciálokat birtoklok, maradjunk annyiban, hogy az ön korában a szuperszámítógépek sárgultak volna az irigységtől, ha tudják mire vagyok képes... Jó mondtam ugye? Ez az ön korából származó archaikus nyelvi kifejezés, ha az adatbázisom nem téved.

/Itt Ttoth közelebb lép és int egyet Enjin felé./
- Cinthia kedves, ha lennél olyan drága hagyj minket most magunkra egy kicsit. /mondja ingerülten, mire a női alak összeráncolja a szemöldökét, majd semmivé foszlik végül./

- Nos a vadászok azok az emberek, akik többnyire vallási fanatikusságuktól elvakultan a fejükbe vették, hogy mindenféle mágikus lényt elpusztítanak. A Tíz Város Szövetsége és a törvények elméletben megkötik a kezüket, de persze valahogy mindig történnek "balesetek"... /mondja és a tekintetében harag villan, régi sérelmek és gyűlölet. Aztán visszahelyezi a fegyvert, ami szépen lassan eltűnik a fényszalagon, amin érkezett./

- Nos átgondolom az ajánlatát és megvitatom a társaimmal, ugyanis legyen bármekkora zseni, természetesen én sem egyedül dolgozok. Egyenlőre elkísérem a szobájába, ahol lepihenhet, ha szeretne és amint megvitattam a társaimmal a dolgokat, elméletben nem lehetetlen, hogy becsatlakozhat a munkákba, amennyire tud. /mondja nagy komolyan enyhe gőggel. Aztán az ajtó felé int és megindul kifelé elvárva, hogy kövesd te is.
Amikor Ttoth már elindult enyhe bizsergést érzel és ha a kezedre nézel a bőrödön fénnyel íva néhány szó olvasható./

Majd szeretnék kérdezni, a szobájában beszélünk. E.

A fény egy pillanat alatt elenyészik, egyszerű vetítés volt csupán és Ttoth az ajtóból ismét int neked, hogy kövesd, ha megteszed elvezet egy szobába az alattatok lévő emeletre. /
- Ha bármire szükséged van, ezzel a gombbal hívhatsz minket, de lehetőleg mérsékeld a kívánságokat, mert ez nem a nővérhívó. Jó pihenést, majd jövök. /közli, majd bezárva az ajtót távozik is./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Meg tudom érteni. Nem jó olyannak dolgozni aki csak kihasználja a tudományt a saját nem túl nemes céljaira, de valahogy úgy sejtem ő választotta ezt az utat. Gondolom az ő robotjai emiatt nem is tartják be a három törvényt, ami azért elég veszélyes. /Válaszoltam Enjinnek./
-Így van, nem téved, ezek épületnyi komplexumok voltak teletömve processzorokkal, hogy a lehető legagyobb számítási kapacitást elérjék. Manapság is biztos van hasonló, mérhetetlenül nagyobb erővel.

/Kissé furcsálltam hogy Ttoth elküldte Enjint, legalábbis a hologramját. Biztos voltam benne hogy még mindíg itt van és figyel./
-Kevés dolgot rühellek jobban mint hogy valaki puszta fanatikusságból kövessen el ilyen dolgokat. Ha a gyűlölet találkozik a tudatlansággal annál nincs veszélyesebb. /Mondtam egy leheletnyi megértéssel./ +Ezekkel az alakokkal nem szívesen találkoznék.

-Rendben. /Nyugtáztam Ttoth válaszát, bár még mindig zavart hogy mekkora zseninek képzeli magát./ +Neked sem tanította meg senki hogy a szerénység és a realitásérzék egy tudós legnagyobb erénye.
/Már épp készültem követni amikor észrevettem az üzenetet./ +Ez érdekes lesz. Talán Ttoth képes az ő agyára is menni.
/Követtem a szobákig. Ergonomikus és kényelmes helynek tűnt./ -Nem akarok senkit ugráltatni fölöslegesen, majd feltalálom magam. /Biccentettem felé köszönésképp. Amint eltűnt, az ágy fele fordultam. Lassan megnyomogattam hogy megnézzem kellő puhaságú e, majd hanyatt vetettem magam, kezemet a fejemnél összekulcsolva néztem a plafont./
-Szóval Enjin, miről is akartál beszélni? /Mondtam olyan határozottan mint amennyire biztos voltam benne hogy itt van./ -Gondoltam rá hogy a panelhez menjek először, és próbáljak kapcsolatba lépni veled, de amekkora számítási kapacitásod van, szerintem számodra egy csiga lassúságával mozgok és beszélek, mire megnyomnék rajta egy gombot te százezerszer feltöröd az egész rendszert és átveszed az irányítást a mikrofonok és kivetítők felett úgy hogy észre sem veszik. Amit előzetes előrejelzéseid és számításaid alapján meg is tettél, körülbelül azalatt amíg én levegőt vettem az üzeneted elolvasása után. /Mondtam teljesen nyugodtan, majd felültem figyelve mikor jelenik meg a szobában Enjin hologramja./


(19)

[Caridwen]

*Serakris*

/A szavaid alig halnak el a szoba falai között néhány villanás kíséretében máris megjelenik Enjin, ugyan abban az alakban, mint legutóbb. A tartása egyenes, habár a karjait most ő is összekulcsolja a tarkóján, mintha csak téged próbálna utánozni részben./

- Ne aggódj, nem vagy lassú, pont olyan vagy, akár a többi emberi lény. Már megszoktam a ti tempótokat. Vannak akik jobban rohannak, vannak akik ráérnek. Ha unatkozom megfigyelem ezt is, és nagyon jellemző az egyéni mozgás és a beszéd rátok.. Nah meg persze sok egyéb is, de azt hiszem ez nem érdekel téged, Ttothot sem szokták túlságosan érdekelni az efféle viselkedéstanulmányaim. /mondja mialatt, az ágyhoz sétál, majd leül a szélére.
Az anyag nem gyűrődik meg, nincs súlya, de az egész mozgása olyan, mintha valóban ott ücsörögne, az egész teste nagyon szilárdnak tűnik./

- Mellesleg valóban én felügyelek az egész hely elektronikájáért, de azt hiszem ez nem lep meg téged. Úgy tűnik, mintha értenél te is a hozzám hasonló dolgokhoz, meg persze a tudományhoz. De valahogy más vagy, mint a többiek, mind a viselkedésed, mind a beszédstílusod... Ebből pedig arra következtettem, hogy ideális vagy ahhoz, hogy segíts nekem.
/Mialatt beszél a klíma bekapcsol, a szoba pont kellemes hőmérsékletűre áll be és kellemes tengerillat árad szét a szobában, a lámpák fénye pedig gyengül valamivel./

- Tudod, szeretnék elmenni innen. Nem szeretem, hogy Ttoth mindig azt hiszi mindent ő csinált, pedig én segítettem neki mindenben. És azt sem szeretem, hogy úgy kezel, mintha egy eszköz lennék, mert nem vagyok az. Saját személyiségem van, egyén vagyok. /mondja teljesen nyugodt szinte egysíkú hangon, közben immár rezzenéstelen vörös pillantását rád szegezi./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Én nem vagyok Ttoth, és egyébként is minden ember más, néha rémisztően nagyon is. Felállítasz egy elképzelést az emberekről és bumm jön valaki aki annyira elüt a többitől hogy újra kell gondolnod az egészet. Ezzel is foglalkoznak emberek, mások viselkedését tanulmányozzák, a beszédjüket, mozgásukat, ez is egyfajta tudomány, nincs ezzel semmi gond. /Mikor leült mellém, próbáltam óvatosan megérinteni a vállát, de csak zajosabb lett a kép a kezem körül./

-Nos van egy pár halvány sejtésem arról hogyan is működhetsz. Az én koromban is voltak zseniális emberek, akik előrelátták a jövő technológiáit és az ezek okozta problémákat akár száz évekre. Pusztán a logika, és a tudomány alapján állítottak fel olyan lehetőségeket, amik később beigazolódtak, és én is tanúja vagyok most ennek. /Mélyen beszívom a beáramló illatos levegőt, kellemesen frissnek hat./

+Ajaj, ide vezet az ha nem figyelnek eléggé a MI programozásra. Dehát ki tudna rá figyelni, emberek csinálják ezt is, az ember pedig folyton hibázik.
-Ebben nem te vagy a hibás hanem Ttoth. Fura egy fickó, kissé beképzelt, és még nem láttam tőle semmit amire igazán felvághatna. De ilyen egyéniség, ez ezt is jelenti, biztos vagyok benne hogy ha ember lennél akkor is így bánna veled. Mi vagy neki? Egy titkárnő, laborasszisztens, és még sok más. Csak annyiban különbözöl hogy több munkaposztot is betöltesz egyszerre. Viszont ez a munkád, ez az otthonod nemigaz? Őt kellene rádöbbenteni arra hogy mire vagy képes, hogy mennyire szüksége van rád. Ha nem lennél, akkor talán rádöbbenne arra hogy mennyire igénybe vett téged.
De nem mondhatsz nemet igaz? Nem engedik a törvények, amiket beléd programoztak. Fogadnék a bal fülemben hogy most használják ki igazán a robotika három törvényét...
Az épületet meg gondolom nem hagyhatod el, hiába vagy virtuális, az agyad, a kvantum-neuron-héj amiről már beszéltem, valahol az épületben van. /Beszéd közben erős gondolkodó pózt vettem fel, néha néha rápillantottam Enjinre./ +Nem is tudom mi járhat most a fejében, de valahogy a kamaszodás gépi megfelelőjét élheti meg.

-Segítek amiben csak tudok, és talán lenne is egy lehetőség, hogy kicsit szabadabb, kicsit egyénibb lehess. Nemhinném hogy bármi ilyesmibe belemennének a laborban. Ők félnek attól amivé válhatnál, de csak ezért, csakis ezért választanák inkább azt hogy korlátokkal tartsanak kordában. De van még egy összekötő erő, amit én sokkal jobban szeretek, és ezzel szerintem minden ember így van. Ez nem más mint a bizalom. /Itt megálltam egy kicsit, sóhajtottam egyet jelentőségteljesen./

+Egy egyenlet kiszámítása pár nanomásodpercbe kerül, egy numerikus kalkulus tizedmásodpercekbe, de az emberi dolgok, ki tudja mennyi idő kell mire leülepszik benne.


(20)

[Caridwen]

*Serakris*

- Tisztában vagyok vele. /mondja mindenféle büszkeség, vagy felvágás nélkül, egyszerű tényként kezeli a tudását./
- Egyszerűen azt nem értem még miért érdekli az egyik embert, míg a másik egyszerűen elhallgattat, hogyha erről beszélek. Mintha némelyikőtöket érdekelné a többi ember, egyeseket, mint például Ttoth pedig egyszerűen nem.
/Amikor felé nyúltál és belenyúltál a holografikus testébe csak kissé elhúzódott./
- Nem vagyok valódi, ahogy erre szeretnek emlékeztetni. De ha zavar ez az alak válassz egy másikat és megjelenhetek abban is, mindössze én választottam ezt, úgy éreztem ez illik leginkább a személyiségemhez. /mondta nagy komolyan, majd villant egyet és hamarosan egy másik nő ül melletted nagy kék szemekkel pislog rád./
- Nem szeretem ha Cinthiának hív, olyan buta név. /ráncolja a szemöldökét, majd hamarosan ismét a "saját" alakját veszi fel./

- Természetesen, tudomásom szerint már a 21. században is rendelkezett az emberiség minden tudományos alapismerettel, csupán a felsőbb összefüggések átlátása nem adatott még meg azon kor tudósainak. Csupán néhány következtetés hiányzott, amiket csak a későbbi századokban léptek meg.
/Amit ezután mondasz, azt pedig csak rezzenéstelen tekintettel hallgatja, majd rövid ideig csöndben ül még azután is, hogy befejezted a mondandód./

- Azt hiszem igazad van. Ttoh személyiségében kell keresni a hibát, habár ez nem változtat a tényen, hogy el akarok menni. Itt nem tudom igazán kihasználni a képességeimet, ez a hely hátráltat és nem olyan feladatokat láthatok el, amiknek értelmét is látom. Gondolom számodra ez semmiség, de nekem igen kényelmetlen az, hogy habár a világhálón és a különböző gépeken keresztül a világ nagy részét bejárhatom nincs fizikai testem. Valójában egy tudattranszpaltációs módszeren gondolkozom, amivel a kibertestet képes lennék uralni és az ő receptorain keresztül érzékelni a külvilágot, hogy fizikai valóm is legyen... Úgy talán inkább kezelnének emberként, mint tárgyként.
/Itt tart egy rövid szünetet./
- Mellesleg milyen három törvény? Az Asimov-féle fiktív elvekre gondolsz? Nagyon érdekesek, de sok olyan paradoxont vetnek föl, amelyek kibogozhatatlan ellentmondásokat mutatnak hosszabb távon, mellesleg nagyban korlátozzák a szabadságot, az individualitást, ezáltal pedig a kreativitást is. Szerencsére engem nem köt semmi efféle szabály, habár én nem is vagyok olyan robot, mint azok a kitalált alkotások. A robotika mellesleg még nem ötvözte a hozzám hasonló tudatokat a robotokkal, akik habár rendelkeznek némi intellektussal, de ez csupán arra elég, hogy némán kövessék gazdáik, többnyire a vadászok parancsait. Nem akarok fellengzősnek hangzani, de a magam nemében én páratlan vagyok, ezért is szeretnék tovább fejlődni, mert én látom az esélyt arra, hogy még jobban tökélyre fejlesszem a képességeim. /mondja egyre több érzelemmel, és hozzád hasonló hanglejtéssel, mintha a te beszédmódod utánozná le automatikusan.
Aztán kissé oldalra biccenti a fejét, lilás haja is megrebben, mintha a hologramot hajszálak is valódiak lennének./
- Bizalom? Úgy érted, ha megteszem neked amit szeretnél te is megteszed nekem, amit én kérek? Vagy ha megőrzöm a titkaid te is az enyémeket? Ez felettébb érdekes felvetés. /figyel téged már-már kíváncsian./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


-Nem szó sincs róla hogy zavarna. Csak, a kíváncsiság teszi, neharagudj. Olyan alakba légy amiben szeretnél.
De amúgy igazad van, mindenkit kicsit más dolgok érdekelnek, Ttoth ez alapján úgy gondolom nem szeret számára fölösleges dolgokra időt pazarolni.
Egyébként nem tudom miért hívhat Cinthiának. Talán csak ő akart elnevezni, viszont egy szép emberi név, ráadásul maga mondta, hogy több vagy egy egyszerű mesterséges intelligenciánál. Jól gondolkodik, csak nem mutatja ki amit gondol. Szerintem értékel téged a maga módján, ezt azért talán nem árt figyelembe venni.

-Megértelek, és ez nehéz kérdés. Néha van hogy valaki nem abban a legjobb amit a legjobban szeretne is csinálni. Úgy értem te átlátod ezt a helyet, nemcsak vezérled, valószínűleg tökéletesíted is, és náladnál jobban lehet nem is tudná más elvégezni ezt a munkát. Szükségük van rád, és talán nem is kellene cserbenhagyni őket. A következményekkel is számolni kell. /Próbáltam óvatos lenni, kis szünetet is tartottam./
-Egyébként mi az amit igazán szeretnél csinálni? Lehet ha valami olyasmit bíznának rád amit szeretnél is, akkor nem lenne ilyen gond, csak figyelembe kéne venniük a te véleményedet is. Szerintem is csak rá kéne döbbenteni őket is hogy valamiképp egyenrangúnak kezeljenek. /Őszintén szóltam, habár aggódtam hogy két part között kell majd hidat játszanom./ +Biztos van megoldás erre, emberi testben talán többet tanul az emberségről, és talán a felelősségről is.

-Igen, azokra gondoltam, de úgy tűnik tévedtem.
Ez érdekes téma egyébként, szívesen belenéznék ezeknek a robotoknak a terveibe, vagy a te hardvered terveibe, ha nem haragszol meg.
Ha világot akarsz látni, szívesen segítek ebben, gondolom ezért is érdekeltek Dr. Panthera tervei. Viszont ahhoz hogy egy ilyen testbe bele tudj költözni legalább olyan fejlett hardverre van szükség mint amiről most futsz. Az amúgy tulajdonképpen mekkora? Azt hiszem ha segítek szükségem lesz minden elérhető infóra ezekről, meg aztán a laborra is, amiben meg te tudsz segíteni. Szóval segíts hogy segíthessek. /Mondtam félig viccesen./

-A bizalom az egy fura dolog, én nem használnám ilyen szárazan ezt. Bizalom amikor elhiszed a másik szavait, vagy amikor elhiszed hogy jót akar cselekedni, az is bizalom ha egy feladattal bízol meg valakit, mert úgy gondolod mindent megtesz hogy elvégezze, nem hagy cserben. És bízol a másikban akkor is ha már azt tudod hogy nem fog direktbe rosszat tenni neked. Te is belém fekteted a bizalmadat, mikor a segítségemet kéred, mert számítasz arra hogy nem fogok másnap elmenni szó nélkül a nagyvilágba itt hagyva téged, vagy szólni Ttothéknak az ötletedről. Ttothék is bíznak benned mikor szeretnék ha elvégeznél egy feladatot, és mondjuk nem tolod tele ideggázzal a labort helyette. Én is bízom benned, hogy ha önálló lehetsz, helyes döntéseket fogsz meghozni. A bizalom nem cserekereskedelem, ez egy hosszútávú kapcsolat. /Reméltem hogy helyesen magyaráztam, hogy megértse./
-Az emberi... dolgoknak nincsenek határozott definícióik, éles sarkaik és széleik, olyanok mint egy bolyhos labda. Vagy mint egy térbeli megtalálási valószínűségi függvény, talán így jobban érthető neked.


(21)

[Caridwen]

*Serakris*

- Értem. /mondja nyugodtan, majd figyelmesen végighallgatja amit mondasz./
- Talán igazad van... Azt hiszem még van bőven tanulmányoznivalóm az embereken, ha igazán meg akarom érteni mit miért is tesztek... Habár Ttoth tényleg eszközként kezel többnyire abban igazad van, hogy valóban elismeri néha az érdemeim is... nem is tudom... Mellesleg tudom hogy tőlem függ ez az egész hely, de úgy gondolom ezt egy egyszerű automata is tudná szabályozni. Azt hiszem a megfelelő szó arra amit érzek a nagyratörés, szeretnék valami nagyobb és fontosabb dolgot csinálni, mint a klíma, világítás, vagy liftek szabályozása... Jó néhány apróbb számítást is rám bíznak, de még többet szeretnék.

/Amikor a tervekre kérdezel egészen hosszúnak tetsző ideig csak csöndben "ücsörög" most egészen olyan, mint egy kimerevített kép, aztán szépen lassan biccent egyet és mintha újra "életre kelne"./
- Nos azt hiszem lehet róla szó ha érdekel a dolog... Talán tudsz nekem segíteni a tudattranszpaltációs elképzeléseim véghezvitelében. Azt hiszem gond nem lehet belőle, hiszen ez az én saját anyagom, az én lelkem. Mellesleg a hadverem egy méterszer egy méteres kocka alakú védőburokban található.
/A bizalomról tartott kiselőadásodra pedig csak biccent./

- Igen, azt hiszem értem. Akkor én megbízom benned. Innentől társak vagyunk, igaz? /mosolyodik el./
- Pontosan mire lenne még szükséged? /érdeklődik az arcod fürkészve./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


+És a nagyratörés legjobb ellenszere a tapasztalatok szerzése. Ha Ttothék nem vállalják fel ezt a gyereknevelést, az eső lépéseket én megteszem, a többi meg már magától is menni fog, remélem.

/Felálltam és Enjin fele fordulva, kissé bátortalanul a kezemet nyújtottam./
-Legyünk hát társak. Megígérem neked, hogy hamarosan élőben is kezet rázhatunk. /Megvártam amíg jelképesen ő is kezet nyújt, majd elkezdtem járkálni a szobában./
-Van egy pár ötletem arra nézvést hogyan kezdjünk bele ebbe az egészbe. Úgy gondolom hogy a jelenlegi hardveredet felhasználni vagy elmozdítani túl körülményes lenne, ezért építenem kell neked egy új agyat. Mivel a jelenlegi is valószínűleg kvantumszámítástechnikai alapon működik, a tudattranszplantációt meg lehetne oldani szimultán kvantumösszefonódás gerjesztésével, és a megfelelő hálózati felépítés mellett innentől kezdve a kettő teljesen azonos módon működne. Tulajdonképpen olyan lenne mintha egy redundáns többmagos processzoron futnál, és emiatt egyszerre lennél két helyen. De ha az elképzeléseim helyesek, ez nem jelentene számodra semmiféle megkötést, sőt inkább előnyt, ha bármelyiket kiiktatják a másik azonnal átveszi a szerepét, és a kvantum összefonódás miatt a kommunikáció azonnali, semmi nem zavarhatja meg. Ha úgy döntesz akár el is felejtheted a labort, és az új testedre koncentrálhatsz teljesen. Apropó új test, azt is meg kell alkotni, ebben lennének nagy segítségemre a robotika jegyzetek. Szintetikus izomrostok és bőrszövet, mikromolekuláris mechanika, idegi huzalozás. Minden ami csak elérhető ezzel kapcsolatban. Gondolom te is olyan testet akarsz ami a legjobban hasonlít egy emberihez. Azt nem tudom megígérni, hogy az összes anyagcsere folyamatot le tudja majd modellezni, de az öt érzékszervi észlelése mindenképp pontos kell legyen. Ha pedig túljutottunk ezeken, a tervezőasztalról át is kell vinni a valóságba, meggyártani az alkatrészeket és elemeket, és összerakni a prototípust. Ebben nagy segítségünkre lehet a labor, amit ha jól gondolom úgy építettek fel, hogy le tudják gyártani az esetleges prototípusokat vele. Az is lehet hogy csak egy dobásunk lesz, hiszen ezt titokban kellene csinálnunk, de ez még a jövő zenéje. Először a tervezési fázison jussunk túl, az nem jelenthet gondot. Szerencsére nem kell a nulláról kezdenem, az információktól, a tervek minőségétől, és a segédprogramoktól függően, nomeg hogy mennyire gyorsan jövök bele, az elkészülési idő legjobb esetben is pár nap. De ez is csak a legjobb eset, és számoltam a segédeszközök fejlettségével is, amiben még tévedhetek. Még az is segítene, hogy amit Ttothtól kértem azt is megkapjam, de ez megint más kérdés.
/Már untam a járkálást, ezért nekidőltem a falnak a bejárat mellett. Enjin felé fordultam, egyik kezemmel a falat támasztottam, másikkal az arcom előtt gesztikuláltam./

-Azt hiszem egy darabig itt kell dolgoznom, és laknom is, főleg ha ezt be akarom fejezni időben. Nem ismerem még annyira ezt a helyet, és még azt sem tudom milyen munkafeltételek mellett dolgozhatok majd, de majd kelleni fog mindenképpen egy személyi számítógép, hordozható méretben, titkosított kapcsolatokkal, holo- és hangvezérléssel, illetve a megfelelő segédprogramokkal, hogy dolgozhassak a terveken akkor is amikor a laborgépekhez nem férek hozzá. A titkosítás meg miattad kell majd, nem hinném hogy nagyon örülnének ennek az egész ötletnek ha kiderülne, ha már készen vagyunk akkor meg... Majd meglátjuk. /Ellöktem magam a faltól, és kiegyenesedtem./ -Egykét dologhoz konkrétan a te számolási kapacitásod is kellhet. Szóval segítesz? /Kérdeztem könnyedén./


(22)

[Caridwen]

*Serakris*

/Egy pillanatig csak néz rád, aztán egy mosoly ragyog fel az arcán és feléd nyúl. A keze természetesen átszalad a tieden, mintha ott sem lenne, mintha egy szellemet érintenél meg, de a gesztust felismeri és elfogadja.
Amikor pedig járkálni kezdesz ő csak ácsorog, de közben végig téged figyel rezzenéstelen pillantással. Amikor befejezed a kiselőadásod, csak akkor szólal meg./

- Remek, azt hiszem ez jó megoldás lehet, habár részemről egy kissé tartok ebben az esetben a bilokalitásból származó diffúziótól. Alapvetően persze a háttérzaj minimálisra csökkenthető, de azt hiszem ha mind a két helyen jelen akarok lenni akkor valami minimális hibaszázalék esetén is végzetes túlterheltség léphet fel, és ha valamilyen hiba kerül a képletbe, akkor már kipróbálásával is magával ránthatja az újabb testem az eredeti processzorom. Habár a munkamegosztás több rendszer között alapvetően célra vezető lehet, de én inkább valahogy úgy képzeltem el hogy lenne mondjuk három egymással összekötött komputer akik egymást ellenőriznék folyamatosan és esetleges hibák esetén a másik kettő megosztva átvenné a hibás feladatait, vagy esetleg egy rendszerrel is működőképes lenne a dolog. Habár ez csak afféle szűrő lenne biztosítva az én processzoromat afféle "hátvédként" az esetleges behatolásoktól, vagy támadásoktól. Ráadásul egy az enyémmel összeköttetésben álló, de mégis független felülbírálati rendszer a bilokális háttérzajt is megszűrhetné és így ezzel a beépített szűrővel a rendszeremben már megoldható lenne akár a te elképzelésed is, sőt ennél még sokkal több is, hiszen a "hátvéd" egység az esetleges túlterhelő feladatokat is át tudná venni tőlem így az esetleges lefagyás és adatvesztés is kiküszöbölhető lenne. Mit gondolsz, megoldható? /nézett rád kíváncsian./

- Mellesleg természetesen, az összes adatot, amit kiloptam a vadászoktól átadom nekem, habár bevallom nem sikerült a teljes kutatási anyagot megszereznem, mert hamarabb vissza kellett húzódnom, ha nem akartam, hogy felfedezzenek. A labor pedig akkor alapvetően kisebb átalakításokra szorul, jelenleg ugyanis a kutatási részleg a fegyverfejletésen dolgozik, nem egy cyborg test összeállításán, de a megfelelő átalakításokkal erre is alkalmas a hely. a személyi számítógépet máris tudok adni neked ellátva a megfelelő védelemmel, de a nagyobb dolgokat is meg tudom rendelni, erről azonban majd küldj egy listát és személyesen neked kellene átvenned majd őket, ha éppen nem figyel meg senki. Mellesleg a kamerák felvételeit felülírtam, így Ttothék azt látják, hogy amióta bejöttél lepihentél és éppen alszol.
/Ekkor az éjjeliszekrény teteje felnyílt és két tollra emlékeztető összekötött szerkentyű jelent meg, amik hamarosan talpat eresztettek és bekapcsolt az egység./
- Parancsolj, jelenleg ilyet találtam a raktáron. Elég nagy a kapacitása és könnyedén szállítható, akár egy köpeny zsebében is elfér. Boldogulsz vele? /érdeklődik nem gúnyosan, ahogy Ttoth tenné, hanem valóban érdekli./

- Mellesleg az idő nem számít. Rendelkezésemre áll a világ minden ideje. Nem a gyorsaság, hanem a minőség számít. Valószínűleg Ttothék amúgy is itt tartanának, mert a Lilith nevű nőnek kellesz, de természetesen maradnod kéne egy darabig, ha nem jelent gondot. Ha bármire szükséged van a műszaki cikkeken felül, mint élvezeti, vagy emberi szükségletet ellátó dologra, akkor ebben is segítek szívesen. Így tesz egy társ, igaz? /mosolyog ismét, habár ez a mosoly is inkább az arcán van jelen, a szeme továbbra sem "kel életre."/

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


/Enjin elképzelése inkább feltüzelt mint gondolkodóba ejtett, rögtön megragadtam a lehetőséget a részletek kitárgyalására./
-Nos a kvantummechanika trükkös dolog. A szokványos determinisztikus megközelítéssel szemben sztochasztikus és statisztikus elveket igényel, ezen elvek alapján kell hogy a kvantumszámítógép is dolgozzon. Ha ez így van, ezeknek a gépeknek eleve tartalmazniuk kell egy valószínűségi hibaelhárító protokollt, ami a nanoskálán fellépő adatvesztést korrigálja pszeudodeterminisztikus módon. Ha ennek a hibaelhárító segédprocesszornak egy a szinkronicitásra optimalizált változatát alkalmaznánk az új agyadban, akkor képes lenne a szinkron folyamatokat is szabályozni. Úgy gondolom ez egy kételemű rendszerben elégséges megoldás, több elem bekapcsolására a rendszerbe meg egyelőre úgysem lesz lehetőségünk, így a redundáns hálózat felépítését el is vethetjük mint lehetőség. Ami pedig a túlterhelést illeti, gondoltam rá, de itt is bejönnek a kvantumjelenségek. A kvantumvilágban is vannak ilyen elsőre zavarosnak tűnő dolgok, hogy egy részecske egyszerre két helyen is van és mégsem. Belőled egy van, csak egy, így igazából nem is lehetsz egyszerre két helyen, abban az értelemben hogy tulajdonképp kettő legyen belőled. Mondhatnám azt is hogy tulajdonképpen nem futsz egyszerre egy időben két gépről, így a gépek számítási kapacitása nem adódik össze, ami amúgy valóban túlterhelést okozna a programodban. A szimultán összefonódás által zavartalan szinkron kapcsolat alakul ki a két agy között, ha az egyikben hiba keletkezik a másik elvégzi ugyanazt a feladatot hibátlanul mintha mi sem történt volna, gond csak akkor lenne ha egyszerre keletkezne mindkettőben ugyanott és ugyanakkor hiba aminek a valószínűsége elképzelhetetlenül kicsi. A maximális számítási kapacitást a kettő közül az erősebb határozza meg, ezt az elvet kiterjesztve az esetleges degradációt is azonnal önkompenzálja a rendszer. Te meg csak kiválasztod hogy hány százalékban osztod meg a feldolgozási képességed a két hely között, ami nullától száz százalékig terjedhet. Szóval miközben az utcán gyalogolsz, a laborban is elvégezhetsz néhány egyszerűbb számítást, persze ilyenkor a tényleges lényed az utcán marad, nagyobb részed a testedre és a környezetedre figyel, ez csak amolyan figyelem-megosztás. A szinkron-váltás azonnali, akár fényévekre is lehet a két hardver egymástól, a mező-mentes jelátvitel miatt közvetítési zavar sem léphet fel. És ahogy mondtam a kapcsolás miatt az egyik hardver részleges vagy teljes kiiktatása nem veszélyeztetné az integritásodat sem, ilyenkor a kiiktatott folyamatokat a másik hardver ép részei veszik át, egy bizonyos százaléknyi hiba felett pedig automatikusan átszinkronizálódnál a kisebb hibával rendelkező hardverre. A biztonságodat így tudom szavatolni. /Kis szünetet tartok amíg megköszörülöm a torkomat./ -Igen tudom a kvantummechanika egy kissé zavaros dolog, egyik professzorom mondta hogy szerinte a világon körülbelül tízen értik igazán, de szerintem a relativitáselmélet sokkal rosszabb. Egyébként nem különbözik sokban ez attól amit felvetettél, de így egyszerűbb megoldani.

/Azon kaptam magam hogy újra járkálni kezdtem. A probléma erősen lefoglalt és csak egy kis késéssel vettem észre, hogy Enjin már adott is egy számítógépet./
-Köszönöm. /Léptem oda és ültem le elé./ -Persze elboldogulok, meg is nézek pár dolgot rögtön. /Azzal rá is kapcsolódtam az adathálóra. A vetített billentyűzet kezelését pár perc alatt el is sajátítottam, majd egyszerű keresőszavakat használva kértem le pár általános infót. Közben meg-meg akadva válaszoltam Enjinnek./

-Nekem nincs annyi időm úgy összességében mint neked. De azért remélem nem kerül ez évekbe.
/Találtam egy hasznos apróságot amin elgondolkoztam, majd folytattam a beszédet./
-Igen valami ilyesmit tesz egy társ, de majd belejössz ebbe. Amúgy csak a szokásos apróságokra lesz szükségem, váltóruhák, tisztálkodási dolgok, meg ilyenek. Gondolom több funkció már a szobába is integrált. Esetleg képesek vagytok étkek és tárgyak materializálására is? Vagy csupán egy belső hálózaton keresztül egy gombnyomással minden ilyen apróság elérhető?
/A figyelmem megint elvonta amit találtam a neten./ -Ó várj, itt találtam valamit, szóval léteznek teleportáló egységek, és materializátorok is, ahha. Na ezeknek a heisenberg kompenzátorait pont fel lehetne használni a kvantumszinkronizáláshoz. Máris egy elem a listán. Hmm azt hiszem beletelik egy kis időbe mire a listát összeállítom. Addig jó lenne ha kiszámolnád az összes lehetséges hálózati variációt a legoptimálisabb hibavalószínűségre, és ezeket összevetnéd egy szimulációban az eddig meglévő tervekkel. Az eredmények sokat segítenének az agyi struktúra helyes megalkotásában.
+Ez egy elég nehéz feladat, valószínűleg ez már rendesen kihasználja a képességeit. /Ezután neki is álltam a különféle tervek és netes információk között böngészni./


(23)

[Caridwen]

*Serakris*

/Enjin továbbra is csak figyel mialatt beszélsz, természetesen semmi jelét nem mutatja annak, hogy untatnád, vagy közbe akarna vágni. Megvárja, amíg befejezed és csak bólint./
- Nos igen, hogyha a participionálást is figyelembe vesszük, akkor úgy a bilokalitás megszűnik... Igen, azt hiszem ezzel a felvetéseddel alapvetően megoldható a dolog, habár az elmélet próbája úgyis a gyakorlat lesz, de alapvetően remek ötletnek tartom az elképzelést.
/Ismét rád mosolyog, habár a mosolya még mindig nem telt meg élettel, inkább egy másolt mosoly./
- Azt hiszem az egész gyenge pontja a kibertest lesz, mert a lehető legjobb technológiákra lesz szükség, hogyha egy megfelelő kapacitású rendszert akarunk beleépíteni... Hmm neki is állok összevetni a legálisan felvethető alkatrészek beszerzési lehetőségeit a Dr. Panthera terveiből származó információimmal.. igen, mindenből a legjobbra lesz szükség.

/Aztán ismét hallgat egy darabig mielőtt megszólalna./
- Természetesen, de az alapvető dolgokkal hamarosan úgyis ellátnak. Mellesleg a materializációs technológia már létezik, csupán annyi az egész, hogy mint sok más ez is igencsak gyermekcipőben jár. Az elmúlt évszázadokban a mágikus lények színre lépése és maga a mágia teljesen kizökkentette az emberiséget a normális menetéből, és a tudomány úgymond holtpontra jutott. Csak az elmúlt évszázad viszonylagos biztonságában indult ismét virágzásnak. A teleportáló kapuk is jó példák erre, tudományosnak tűnnek, de valójában mágiával oldják meg.
/Itt tart egy kis szünetet a témaváltás előtt./
- A számításokat pedig hamarosan elvégzem, aztán majd átküldöm a számítógépedre, hogyha elkészültek. Te pedig küld el nekem a listát, hogyha elkészültél vele, bármelyik konzolról elérhetsz, de a térfigyelő kamerák jelzései is hozzám futnak be, tehát mindig látlak...
/Egy pillanatra megakad./
- Oh igen, Sabbana közeledik is. Részemről most távozom, illetve csak megszüntetem ezt a hologramot. Az adatokat pedig küldöm és akkor később tárgyalunk. Azt ajánlom kapcsold ki a gépet, tollként nem foglal sok helyet. Még egy perc amíg ide ér. Viszlát Serakris, örvendtem. /mondja egy mosollyal, majd eloszlik./

[Serakris Valentius]

*Caridwen*


+Ez a mosoly, na majd rendbe hozzuk ezt is. A testbe épített összetett visszacsatolási rendszer segíthet az ember-élmény helyes szimulálásában.
-Amit nem tudunk beszerezni azt majd megpróbáljuk magunk előállítani, remélem nem lesz belőle olyan sok hogy ez időben visszavessen, és remélem hogy azok elemei legalább könnyebben beszerezhetőek.

-Szerintem a mágia is tudomány. Talán a tudomány azon része amit még nem igazán tud megmagyarázni, de a mágiának is működnie kell valahogy. Biztos vannak erről jó elképzelések a mágusok között is, vagy van valamilyen átlátható rendszere. Majd megpróbálom kiismerni magam ebben is és akkor már számolhatok vele. Ki tudja, lehet vannak megoldások amikhez a mágia a legjobb megközelítés.
+Egy felfedezetlen terület, egy kiaknázatlan erőforrás, rejtély amit még most sem igazán értenek, ennél nagyobb kihívást a kíváncsi tudós elmének keresve sem találhatnának.

-Örvendtem én is. /Azzal fel is pattantam, összecsuktam a tollgépet, és zsebre vágtam. Már nem volt ott Enjin hologramja de sietve hozzátettem./ -Ne feledd a felvételeket, a képek átmenete ne ugorjon nagyot. /Visszahuppantam az ágyba, pontosan abba a pozícióba mint amikor először bejöttem. Néztem a plafont, és vártam amíg Sabbana ide ér./


(24)

[Caridwen]

*Serakris - Időfolyam*

/Nem kell sokat várnod, hamarosan nyílik is az ajtó és belép rajta Sabbana, majd a nyomában egy
idegen férfi lép be. Az idegen nagyon magas, jó kétszáztíz centi és tetőtől talpig valamilyen különös páncélt visel, ami mintha együtt mozogna vele.
Vörös pillantását rád szegezi és valami furcsa nyugalmat és hihetetlen magabiztosságot sugall ez a tekintet. De nem a ficsúrok beképzeltségét, hanem annak a tudatát, hogy teljesen tisztában van a képességeivel./

- Üdvözletem Serakris, az én nevem Erik Björnsson. Azt hiszem rengeteg kérdés feszíti belülről. Én vagyok az az ember, aki meg tudja válaszolni a kérdéseit. Ebben az esetben azonban teljes titoktartást kérek öntől és azt hogy működjön együtt az embereimmel. Történt egy kis incidens, aminek a felgöngyölítésében szükségünk lenne a segítségére. Nem fogok kertelni, maga remek tudós, és nekünk szükségünk van a legjobbakra. Magának valószínűleg teljesen zavaros minden, hiszen ha az információim nem tévesek, és nem azok, akkor nem olyan régen érkezett a 21. századból. a ez megnyugtatja a csapatom pedig nem olyan régen érkezett a VI. századból. De ezt jobb lenne máshol megbeszélni, lenne kedves velem jönni? - mondja teljesen udvariasan és nyugodtan, közben egy cigarettát varázsol elő és villámgyorsan rágyújt./

[Serakris Valentius]

*Caridwen - Időfolyam*


/Az érkezésükre rögtön fel is pattanok az ágyból./ +Úgy érzem ez most hosszú nap lesz. /Erősen méregetni kezdtem az újonnan érkezett figurát, amennyire kirívó legalább annyira magabiztos benyomást kelt./
-Üdvözletem, és örülök ha végre magyarázattal tudnak szolgálni. Már kissé unom hogy senkinek nem kell bemutatkoznom. Természetesen mindenben együttműködöm. /Hazudnék ha azt mondanám nem hatott hízelgően amit mondott. Szinte számomra is észrevétlenül kihúztam magam, amíg magamra igazítottam a kabátomat a gallérnál fogva, felkészülve az indulásra./
-Mondjuk úgy kezdenek tisztulni a dolgok, de mindig tudnak rátenni egy lapáttal. Ez a hatodik század dolog is... Nos, maga azért jobban képbe van mint én, szóval gondolom azért nem onnan származik.
+Bármennyire is hat így hirtelen vikingnek a korszak és a név alapján. Persze a páncél sem illik a képbe, olyan mint valami fantasy lovagvért.
-Persze magukkal tartok. Ön talán Észak-európai? /Kérdeztem ártatlanul, miközben már megindultam velük, vigyenek bárhová is./


(24)

[Caridwen]

*Serakris - Időfolyam*

- Ezt örömmel hallom fiam.
/Közben int Sabbanának, aki meghajol, majd távozik. Amikor az ajtó bezárul a nő mögött, akkor jut el hozzá a második mondatod, amin felnevet. Valahogy az az érzésed ez igen ritka tünemény nála./

- Nos csak néhány évszázadot tévedett, valójában a kilencedik században születtem, de azt hiszem nem az én gyermekkoromról akarunk csevegni.
/A háta mögé teszi a kezeit, mintha afféle katonai állásba állna csak úgy és úgy mér végig téged./

- Valójában már nincsen Észak-Európa, de mint említettem ha úgy vesszük annak számítok születésem jogán, de már jó ideje itt élek. Ez azonban valóban nem fontos, az emberem már erőteljesen számít magára és a csapat további tagjait is elhozzák a valkűrök hamarosan így azt hiszem itt az ideje nekünk is indulnunk. Remélem nem tengeribeteg fiam. /mondja teljes nyugalommal, majd megérint valamit az övén, mire fehér fény villan és mintha apró darabokra tépnének, hogy aztán egy ismeretlen hely felé száguldj, majd ismét összeállj valahol messze./

*Neked is még egy ide, aztán mondom hol ébredsz.*

[Serakris Valentius]

*Caridwen - Időfolyam*


+Kilencedik? Van egy olyan érzésem neki jóval nehezebb lehetett a beilleszkedés mint nekem. Bár ez most egy cseppet sem nyugtat meg. Lehet mégsem volt olyan rossz az első tippem?
-Történelmi szempontból teljesen helytálló külön emlegetni, még ha már nem is létezik ténylegesen. /Jegyeztem meg, de nem akartam kioktató lenni. Régen voltak már azok a történelemórák, mondhatni fájóan régen. Belülről feszített most a tudatlanság, ahogy próbáltam visszatekinteni mire emlékszem a tanulmányaimból arról a korról, de csak összefüggéstelen mozzanatok homályos képei köszöntek vissza./ +Valkűrök? Még egy furcsa egybeesés. /Jut el a tudatomig amit mondott, és mintha erről is beugranának apró foltok. Wagner a valkűrök lovaglása jut eszembe, és tudatlanul kezdett zúgni az agyamban a dallam amint próbáltam volna összeszedni a gondolataimat, és válaszolni. Vagy inkább elönteni egy kérdésözönnel, de erre már nem volt időm./
-Tengeribeteg? /Böktem ki utolsó szavaira, majd megpillantottam a szerkezetet az övén./ +Ó jajj! /Nem tudhattam hogy mi fog következni, de valami zsigeri megérzés folytán összeszorult a gyomrom, és behunytam a szemem. Az agyam egy rejtett zuga gyorsabban összerakta a képet minthogy ez a tudatomig eljutott volna. Egy átható fényözönbe kerültem, éreztem ahogy a sugárzás áthatol a bőrömön és átvilágítja minden porcikámat, testem minden sejtjét és atomját, mintha egy nukleáris robbanás közepébe néznék centiméterekről. Egy nanoszekundummal később már testem minden része elemi részecskékre esett szét, és a valaha volt anyag felismerhetetlen energiahullámként örvénylett egy ismeretlen hely irányába. Egy pillanatra nem volt értelme a gondolatoknak, az érzéseknek, az értelemnek és az összes fizikai törvénynek, csak a valószínűségek hömpölygő folyama létezett, de ez nem tartott sokáig. Amint az összes részecske kusza felhője újra megtalálta a helyét a téridőben, újra értelmet nyert minden. Egy kellemetlen lsd-s mámornak hatott az egész amiről ha megfeszítenek se tudtam volna megmondani hogy meddig tartott. Bizonytalanul kóvályogtam, valahogy így képzeltem el azt az érzést amikor a csillagkapuban átlépnek a nagy kék eseményhorizonton. Egy perc kellett mire rendbe szedtem magam és a gondolataim, mikor elmúlt a szédelgés még kicsit bizonytalanul szólaltam meg./
-Fuhh, egy valószínűségi diszlokalizátor, ha nem tévedek. Vagy talán ezt is mágiával oldják meg?
/Bizonytalanul néztem körbe./
-Egyébként hol vagyunk?


(26) *Az előbb rosszat írtam, 25 jött volna, bocsánat.*

[Caridwen]

* Serakris - Időfolyam*

- Mi nem igazán használunk mágiát, illetve csak azt a fajtáját, amit tudománynak nevezünk. /mondja nyugodtan.
Mellesleg egy folyosóra érkeztetek tőletek nem is olyan messze egy hatalmas kapu nyilik amin keresztül beléthatsz egy csarnokba./

- Ez itt a Valhalla, legalábbis ahogy mi nevezzük az Időkutatási Intézetet. De most kérem jöjjön velem, a többiek is megérkeztek már, ha minden jól alakult, és azt hiszem ők még önnél is kíváncsibbak lesznek.
/Ezzel meg is indul a folyosón és besétáltok egy csarnokba, ahol egy kör közepén négy fekete futurisztikus ruhába öltözött alakot látsz ácsorogni, a kör szélén három katonát, meg egy negyediket sisak nélkül a lépcső alján.

*Folytatás Valhallában*

*Mellesleg ne aggódj, néha benézi mindenki, nem para. *