Ködös park

[Alyara Nirois]

Kisebb park, ami meglepően tiszta a 2. szintű körülményekhez képest. Ám legtöbbször semmit sem látni, mert mindent beborít a sűrű köd.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Laila Finisse]

*Előzmény* [???]

- Necradit - H'Sekirat /hangzik a kapuból, majd kitántorgok rajta. Nem érzem jól magam, az ideg összeroppanás és a rosszullét kerülget. A sok emlék megterhel, behálózza elmém, nehéz fátyolként tompítja érzékeimet.

Tudom, hogy Magyar Klára és Vérerdő Virága a lelkem mélyén küzdenek egymással. Én már nem érzem egyiknek sem magam. Csak egy senki vagyok, egy porhüvely, akit - amit - teljes mértékben kihasználtak, majd eldobtak. Értéktelen vagyok, csak egy szerencsétlen, aki átkerült egy ismeretlen korba, ahol nem tud mit kezdeni magával, mert az életét másképp kellett volna leélnie.

Haza akarok menni a régi életembe, a Rózsadombra. Klári életét akarom továbbélni.

De ezt nem tehetem.

Már nem Klárának hívnak. Nem hívnak sehogy. Senki vagyok./

/Valahol egy parkban térek magamhoz. Régi emlékek törnek fel, még Max csókja előtti időkből. A Fenevad érintésétől megint sikoltozni kezdek, pánikolva keresek menedéket egy fa tövében. Összehúzom magam, kuporgok. Tépett rongyaim magam köré fogom, zokogva próbálok túljutni a félelmemen. Próbálok eltűnni a föld színéről, beolvadni a sötétlő ködbe, egyedül lenni, belehalni a szégyenbe./

(190)

[Jessie Ellwood]

*Laila*

+Na, merre vagy te kis rohadék?!+ /A szemeimet meresztem, hiszen azok elől nehéz elmenekülni. Főleg, miután megkaptam a beültetést, ami plusz információkkal lát el. Az a legszebb az egészben, hogy az ép szemem még mindig jobb, mint a beültetett, azzal célzok, a másikkal pedig információkat szerzek, kapok, épp mi. Sajnos Lindával azóta sem találkoztam, pedig hajj, a hátsója még mindig álmatlan éjszakákat okoz. Fomor természetesen már biztos behálózta őt azzal a bájgúnáros képével, de hát mindketten varázslók, mit is várok én? A fenébe ezzel a rendszerrel, meg az elfajzottakkal. Mostanában nagyon kinyílt a csipájuk, lassan tele lesz a börtön, ahelyett, hogy likvidálnánk őket, Uram bocsáss! Most is valami nyomorékot üldözök, aki itt reszkethet valamelyik bokorban, egy goblin, akiket az alakváltóknál szerzett sérüléseim után külön szeretetemet élvezik. Ezért, minden undorító, velük kapcsolatos ügyet, kérdés nélkül elvállalok, még meg is verekszem értük, ha kell. Mostanában már elsőre nekem szólnak, tudják, hogy úgy sincs esélyük ellenem, csak ha épp kint vagyok. Egy sikolyra leszek figyelmes, azonnal kézbe veszem a jól bevált pisztolyom és rohanok a cél felé. Biztos vagyok benne, hogy ott bujkálhat a kis szemétláda. Bokorról bokorra ugrálok, nem jelent akadályt a köd az új szemem miatt. Egy célpontot pillantok csak meg, viszont szerintem pont az áldozat az. Ugyanis reszket a bokor, mert madárka szállott rá. Kár, hogy az ágak viszont letörtek alatta./
- Helló, nincs bajod? /Odalépek nőiesen és megvizsgálok elsőre a fiatal lányt. Valami különös érzés lesz úrrá rajtam, olyan nyugtalanító, ezért körbe is pillantok./
- Ki üldöz, hogy itt sikongatsz szépségem? /Kérdezem tőle, miközben talpra állítom, remélem nem gerincbeteg, vagy ilyesmi. Végigmérem, eléggé meggyötört, mind a teste, mind a ruházata. /+Lehet, hogy csak egy kis ribi, azt eldobták két pofon után. Ez a kettes szint, bárhogy is nézzük. Elég lenne a helyi szerveknek átadni…+
- Láttál erre egy mocskos goblint?

(80)

[Laila Finisse]

*Jessie* [???]

/Határozott lépésekre leszek figyelmes. A sírástól vörös szemem nagy nehezen ráemelem a nőre. Kisugárzása jobb körülmények között azonnal megnyugtatna, de most úgy érzem: rajtam semmi sem segít. Kezem még mindig a Fenevad egykori harapására szorítom./

- Úgy nézek ki, mint akinek nincs baja? /mondom végül szarkasztikusan felidézve egykori önmagamat. De aztán gyorsan elszáll az erőm, nem tudok Klára lenni. Hagyom, hogy összerakjon kicsit ez a nő. Jobban megnézem magamnak, és megállapítom, hogy felér egykori önmagamhoz./ Már nem üldöz senki... azt hiszem /szipogom./ Vérkönnyel voltam kénytelen eltölteni némi időt... /osztom meg remegő hangon. Nem tudom, hogy ez bölcs dolog-e, de jelenleg nem tudok józanul gondolkodni./ Szóval nem, nem láttam goblint. Annál mocskosabb dolgokat...

/Megpróbálok megállni a saját lábamon, de még nem nagyon megy. Helyette azt a minimális súlyomat a nő terheire bízom. A kezem már a babám helyén van, simogatom a hasam, mintha a fiam még mindig velem lenne. Oda se adták nekem, csak elvették!/

- Gyűlölöm őket /suttogom elkeseredetten./

(191)

[Jessie Ellwood]

*Laila*

/Nem gondoltam, hogy ma emberi lénybe botlok. A vadászokon kívül egyébként is eléggé kerülöm a népeket, mert rosszabb pillanatomban véletlenül lerúgnék egy vesét, vagy ilyesmi. Nagyon nehezen hevertem ki a legutóbbi „kalandom”, és az utóhatásai bőven meglátszanak rajtam. Mogorvább, szúrósabb pillantású lettem. Szerencsétlen nő ebből persze semmit sem tudhat, de nem is igazán érdemli meg, hogy így bánjak vele, csak az a baj, hogy most nem tudok túl türelmes lenni./
- Egy kicsit meg vagy tépve, meg a szemeid is karikásak. /Megnézem az adatbázisban, a szemeim előtt peregnek az adatok, majd semmit sem dob ki róla. + Hmm, nincs az adatbázisban, az két dolgot jelent. Vagy egy illegális kiscsaj, vagy egy regisztrálatlan múltlakó. + Még mielőtt nagyon belegondolnék, felborzolja a hátamon a szőrt, amit mond, legalábbis az egyik szó./
- Ki az a Vérkönny? Nem tetszik a hangzása. És te ki vagy? Én Jessie vagyok, vadász, de gondolom, ezt vágod, és nem szeretem, ha nem tudok valamit. Szóval essünk túl rajta… halandó vagy, vagy valami mutáns? /A válaszától függ majd, hogy mennyire fogok neki segíteni. Egyelőre még mindig nem látom többnek, mint eddig. Viszont reccsen egy ág, zörren egy bokor és füles barátunk már menekül is. Tudom, élve kellene, de nem érek rá. A pisztolyom a kezembe terem pillanatok alatt és egy féloldalas lövéssel, fejen lövöm a kis malackát. + Az Úr legyen irgalmas! +/
- Na, ez is megvan. Remélem nincsenek barátai, mert hasonló kedvességben részesítem őket. /Ezt egy kicsit hangosabban mondom, hogy tudják, akiknek szól. A kiscsajt meg elviszem az első padig, mégse a bokorban csücsüljön./
- Nos?

(81)

[Laila Finisse]

*Jessie* [???]

- Te nem tudod, ki az a Vérkönny? /kerekednek el szemeim döbbenten. Fájdalmasan felkacagok./ Addig jó. Ne is akard megtudni. Borzalmas nőszemély. /Némi habozás után hozzáteszem:/ Voltam már Klára, Virág, de azt hiszem... azt hiszem, most már szeretnék Laila Finisse lenni. Laila vagyok /nyújtom jobbom Jessie felé./ Örülök, hogy megismerhettelek... /Amikor mutánsnak bélyegez, felháborodott arcot vágok./ Mutáns? Én?! Drágám, én vagyok a legszerencsétlenebb halandó, akivel valaha találkoztál! Ennél halandóbb már nem is lehetnék! Rendszeresen táplálkoztak belőlem, megerőszakoltak, kihordattak velem egy lélek nélküli babát, a fiamat, akit elvettek tőlem, aztán egy szemétkupacon hagytak megrohadni. Mindezt úgy, hogy előtte elvették tőlem az emlékeimet, elvették a múltamat, és elhitették velem, hogy a harmincadik század kölyke vagyok, pedig semmi keresnivalóm itt!

/Mielőtt folytathatnám, előkerül a keresett goblin. A fegyver váratlanul ér, a kis szerencsétlen halála is. Elképzelem, amint Max kap egy golyót magába... A kép jóleső érzéssel tölt el./

- Jess, hallod, izé... szóval én tényleg a múltból jöttem. Ne nevess ki, kérlek /fordulok a nő felé./ Viszont az, hogy vadász vagy, jelent számomra valamit. Azt hiszem, valamikor régen, amikor megérkeztem ide, nekem is annak kellett volna lennem. Megérkezésem napján, lassan már egy éve én is az voltam...

(192)

[Jessie Ellwood]

*Laila*

- Én sem ismerhetek minden förtelmet. De majd szépen megadod, hogy kicsoda, micsoda, hogy néz ki, és ráállítunk egy osztagot, akik majd hazaküldik. /Nézem a fájdalmas kacagását, hallgatom a megtört lélek szívbemarkoló sztoriját. Engem már ugyan nem érint meg, rengeteg ilyet láttam, és én magam is átéltem már elég sok mindent, vesztettem el barátokat, társakat. Na, ezért nem fogadok közel magamhoz túl sok mindenkit. Elfogadom a kezét, erősen megrázom, és egy félmosolyt kap. Viszont én még mindig vadász vagyok, az Úr alázatos szolgája, muszáj megtudnom, hogy kiféle, miféle./
- Higgy amit akarsz, bár tény, hogy a top 10-ben lehetsz, ha mindez megtörtént veled, de láttam én már sok csúnya dolgot. Majd iszunk egyet, és rendben leszel. /Kacsintok rá bátorítóan, hiszen nem célom, hogy egy félnyomorék valaki legyen belőle miattam, eleget kapott már Vérkönnytől, vagy ki a franctól.
Ekkor jelenik meg bűzös goblin, akit szépen átsegítek a másvilágra. +Jaj, nem sikerült élve elfogni, nahát-nahát.+/
- Tényleg? Azt írta ki a tükör, hogy vadász vagy? Tudok egy-két dolgot a boltról, ami megmondja, hogy hova kerültél. Ez esetben viszont… /Kap egy meleg mosolyt, majd visszaváltok a szokásos szúrósabb nézésemre./
- Magammal viszlek, kiképezlek és kinyuvaszthatod azt mutánst, plusz nem fognak veled sz*rakodni, mivel velem vagy. De előbb be kell jegyeztetnünk, mert mindenkinek benn kell lennie az adatbázisban, különben kitaszított, üldözött leszel. Ilyen csinos s*ggekre viszont szükség van a sok pasi között, aki helyre teszi őket. Még a végén elhiszik, hogy övék a világ. Van valaki ismerősöd itt, vagy mindenkit hátrahagytál? /Érdeklődöm, mert tudom, hogy a sötét királynőnek is van valakije, csak nem tudom, hogy kicsoda. Lehet, hogy volt olyan szerencsés, vagy szerencsétlen, hogy ismer valakit. Az is lehet, hogy már kinyuvasztották, az sem baj, ha megtudja, akkor legalább lesz még valakiért kedve bosszút állni./
- Nos, Laila, készen állsz? Most jó kedvem van a goblin és amiatt, hogy vadász vagy, szóval lehet egy teljesíthető kívánságod. /Rákacsintok, és várom, hogy végre kijussunk innen./

(82)

[Laila Finisse]

*Jessie* [???]

- Hát, egy ital jól esne... /jegyzem meg még mindig szipogva, de már sokkal jobb kedélyállapotban. Jessie-t tuti valamelyik jóakaróm küldte. (Mert amennyi szarság történt velem, őrangyalom tuti nincs.) Lassan ideje, hogy a saját lábamra álljak - szó szerint és képtelesen is.

Amíg a boltról mesél, a tükörről, jelentőségteljesen bólintok. Amikor közli, hogy elvinne kiképezni, végre igazán felcsillan a szemem./

- Úgy érted, a Vadászokhoz? A Városba? /kérdezem izgatottan. Még mindig baromira el vagyok kenődve, nyúzott vagyok, de ez ad valami távpontot az életemnek./ Lenne egy pár segg, amit szívesen szétbasznék. Démonok, vámpírok, istenek. Csak a szokásos /kezdek el viccelődni. Persze közben az igazat mondom. Max és Tony az elsőszámú célpontommá vált. Vérkönnyel nem kezdenék ki - egyedül./ Jajj, Jess, nem tudod, hogy mennyire örülök neked! /kiáltok fel egy őszinte ölelés kíséretében. Nem húzom sokáig, elvégre nem vagyunk még csak ismerősök sem, de tudatni akarom vele: a legjobbkor érkezett, hogy összerakja a darabjaimat./

- Hát akkor vigyél, amerre csak kell /mondom határozottan./ De előtte kérlek, meg tudnád mondani, hogy mi a dátum? Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem fogságban... Tudod, szeretném megtízszerezni ezeknek a mocskoknak a szenvedését! Vámpírok! /köpöm ki a számon a szót./ Szívesen szentelem az életem az ellenük való harcra.

- S hogy van-e valakim? Igen, volt egy srác, életem szerelme - de ő már a múlté. Nem jött, amikor kellett volna jönnie.

(193)

[Jessie Ellwood]

*Laila*

- Úgy ám. Nem fognak többet veled kibabrálni, elhiheted. Főleg, ha kezeskedem rólad, márpedig miért ne. Megérdemelsz még egy esélyt, és a pasik világában nem egyszerű boldogulni. Nem beszélve a sok mutánsról. /Sóhajtok, mert tényleg ez van. Férfiuralom, persze a mutánsoknál azért szép számmal akadnak női egyedek, akiket ugyanolyan nagy élvezet a pokolra küldeni, de tény, hogy a mágiában nem annyira fontos a tesztoszteron./
- El fogsz oda is jutni, ahogy én is. /Vigyorom, mint a ragadozóé, aki prédára talált. Ebben az estben talán tanítványra. Tetszik Laila lelkesedése, és a szemtelen, szókimondó stílusa. Meg a segge. De ez nem játszik közre abban, hogy talán érdemes őt kiképezni, a régi világból hozhatott olyan dolgokat magával, amiket már rég elfeledtek, mint például az én harcművészetem sem túl sokan űzik. Még az is lehet, hogy arra is tanítani fogom.
Végül megölel. Szegénynek, kitekerem a karját, és magam elé penderítem. +Hát bocsi kislány, a reflexek, meg az előítéletek…+ De nincs gond, elengedem, bár kicsit még mindig dühös vagyok./
- Még nem jött el a pillanat, hogy d*gjunk. /Mondom túl komoran, túlságosan komoran. Majd megenyhülök, én vagyok túlságosan merev, talán soha sem lazulok már el, ilyenné tett a vadászélet./
- Bocs. /Csak ennyi és nem több, nem tudok neki többet mondani, nem kérek nagyjelenetes elnézést, mert nem kell. A közvetlenségem 2 éves koromban elmúlt. Ki kell érdemelni./
- Helyes, megyünk a kapuval, bár rohadtul utálom, de most nincs kedvem végigmászni az egész várost. A dátum pedig... /Mondom halvány mosollyal az ajkamon. Felkapom a fejem a fickóra, de csak legyintek./
- Majd lesz más, a pasik már csak ilyenek. Ha kéne, nem jönnek, ha nem kéne meg elmennek. /Nevetek fel, majd intek a fejemmel, és elindulunk a kapu irányába.

(83)

[Laila Finisse]

*Jessie* [2900. szeptember 3., péntek]

/Kicsit rosszul esik, hogy Jessie eltol magától, de a megjegyzésén - még ha olyan komoran is mondja - jót nevetek./

- Abortuszom volt drágám, fél évig nincs szex /jegyzem meg szarkasztikusan. Mindenesetre elég bizakodó vagyok a nővel kapcsolatban, ideje volna végre szétrúgnom néhány segget./ Azért remélem, az állapotom ellenére hamar belejövök az edzésbe.

/Megindulok a park kijárata felé. A kis patak felett elhaladva, a hídon belepillantok az alattam csordogáló tükröződésbe. A mesterséges vízben egy fáradt, elkeseredett - de gyönyörű nőt pillantok meg./

+ Ez még kihasználható.

/A ködöt most inkább párának érzem. Meleg van, sokkal melegebb, mint Necraditban. Emlékszem a téli örök éjszakára, ahogy Arich-kal álltam odafent a Fellegvár erkélyén. A férfira gondolok, és ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy őt is meg kell majd ölnöm./

- Hát akkor irány Vhinudrat. Mármint a kapu.

/A továbbiakban céltudatosan mászom végig a szinteken, majd megérkezünk társnőmmel a teleportkapuhoz./

(194 + 30 {4. szülinap} = 224)

*Tessék, adtam dátumot.*