Hajnalkert

[Drun]

Hajnalkert

Annantina nagyi boltjától nem messze (a közeli hídon átkelve), egy bambuszerdőre emlékeztető, de tetejében vörös japán liliomra emlékeztető, az év minden szakában virágzó gyönyörű kert található.
Mozgó kis "lapos kavicson" utazhat a vízen az ember, már ha elég bátor. A parkot teleszövi a partok mentén egy gyalogút és keresztül is áthidalja egy híd is, ahol közlekedni lehet. De csónakok is rendelkezésre állnak az ide tévedőnek.

Gyalogos megközelítést tesz lehetővé a Tanácsház és a XXI. századi Múzeumhoz.

A parkban állítólag a sellők egy csoportja tartja rendben a vízalatti világot, és a felszínt tündérek gondozzák.

[Watarama Rezurii]

/ A tündér ugyanarra indul, de legalább már nem annyira durcásan, és ami még fontosabb, nem egyedül. Rezurii, kikerülve a négylábú csapdáját szorosan a tündér mellett lépked. Különös, de egyáltalán nincs annyira kiakadva, mint korábban, pedig már erősen kételkedik a világ álom mivoltában. Vagyis nem, nem kételkedik, csupán nem gondol bele. Ha most ezen aggódna, akkor az kötné le teljesen minden energiáját, inkább a tündér szavaira figyel. /
+ "Számunkra, hétköznapi személyeknek"... +
- Szóval akkor azt mondod, hogy lehet valaki, aki tudja, hogy mi is ez valójában?
/ A fecsegés csak jó, hiszen a leghaszontalabb szavak is fontosak lehetnek egy éles elmének. Az ázsiai persze nem állítja magáról ezt, de azért megpróbálkozik összerakni egy nagyjából átlátható képet a helyzetről. /
- Tündérek?
/ Ez azért kicsit különös, hiszen soha még csak nem is hallott tündérekről azelőtt, a könyveket és filmeket leszámítva. Jobb mutatóujjával állán dobol, ahogy lépked. Látszik, hogy erősen gondolkozik.
+ De ha nem lettek volna, akkor vajon honnan jöttek a népek folklórjába? Ha pedig valósak voltak, hogy-hogy egyetlen eggyel sem találkozott senki? Vagy ... lehet, hogy találkozott, de félt elmesélni másoknak, mert hülyének nézték volna? De az sem lehet, hogy egészen eddig rejtve maradtak a népek szeme elől. Hmm... +
Ahogyan a tündér hátrafele repül, vagy mondhatni tolat, egészen aranyosan néz ki. Mintha valamilyen videójátékból kitépett karaktert látna. Igazából az egész világ úgy fest, mint egy tökéletesen kidolgozott videójáték. /
- Hogy érted, hogy senki nem tudott még visszamenni oda?
/ Erre nem tudja, mit gondoljon. Hogy lehet az, hogy senki nem tudott még visszamenni a boltba? Ha zárva volt, akkor biztosan lett volna valaki, aki betöri az ablakot, vagy bezúzza az ajtót. De nem is nagyon ér rá gondolkodni, ugyanis szeme elé tárul egy csodálatos látvány: a Hajnalkert.
Tátott szájjal gyökerezik le a híd kellős közepén, ahonnan már egészen jól látja a kis erdőt. Sosem látott még ehhez hasonlót. Mármint bambuszt meg liliomot látott már, amik valami fura kettősséget alkotnak az egységen belül, de nem ezen akad fent, hanem a kert nyugalmában, a tökéletesnek tetsző környezetben, a harmóniában. Mintha csak istenek rendezkedtek volna be.
Ehhez hasonlót egyszer látott Hakonéban, a Kanagawa prefektúrábanosztálykiránduláson, de még az is eltörpül ez mellett. /
- Lenyűgöző! Csodálatosan szép! Nincsenek rá szavak!
/ Mondja igazából csak úgy a levegőben, s már el is viharzik a tündér és a négylábú mellett, hogy minél előbb benne legyen a természet eme bevehetetlennek tűnő erődjében. /

(11)

*hai*

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - csütörtök *

/Vállat von a csöpp lebegő barbie baba./
- Attól, hogy én nem tudok róla, lehet, hogy van valaki aki tudja az okát. Nem vagyok mindentudó.
/Mosolyog rád, kedvesen. Csilingelő hangja is vissza tér. Mintha halvány meleg fény is körül lengene./
- Tündérek, igen. Mit gondoltál, mi vagyok? Pillangó?
/Csilingelő, aranyos nevetésbe tör ki picit, bár inkább csengettyűnek tudnád be, sem mint valami élő lény nevetésének./
- Tündér vagyok, ha nem lenne egyértelmű.
/Most valahogy nem érzed, hogy neheztelne rád, mert nem tudod "beazonosítani"./
- Úgy értem, ahogy mondtam. Volt pár előtted lévő aki a Múltból érkezett, de amikor megpróbáltak belépni a Nagyi boltjába, nem sikerült nekik. Másoktól meg azt hallottam, hogy meg sem fordult a bolt a fejükben. Nem felejtették el, mert amikor beszéltek róla, mindenki azt mondja, hogy onnan érkezett. De ettől eltekintve, senkinek nem fordul meg a fejében, külső ráhatás nélkül a bolt.
/Magyarázza neked, míg mellette vagy. Utána elhallgat.
A parkba követnek téged, ki négy lábon, ki szállva./
- Örülök, hogy tetszik. Sok munkánk van benne.
/Mosolyában kis büszkeség vegyül./
- Vakkk...
/Hallod tappancsos barátod megjegyzését is./

[Watarama Rezurii]

/ Ha nem is legjobb eshetőség, de már egész jó, ha a tündér szerint nem elképzelhetetlen, hogy valaki tudja az okát ennek a... jelenségnek? Igen, nevezzük jelenségnek.
Úgy tűnik, hogy a tündér ismét jókedvű, ami megnyugtatja a fiút.
+ De ezt akkor sem értem. Miért ne lehetne visszamenni a boltba? Nem látják már, vagy mi? +
Olyanról már hallott, hogy az érzékeket átverik valahogy. Mást nem is nagyon tud elképzelni, lehet, hogy ezt a saját bőrén kellene megtapasztalnia. /
- Tehát tündér.
/ Jelenti ki, inkább csak magának, hogy megerősítse azt, amit lát. /
- Szóval ha én most visszaakarnék menni, nem tudnék?
/ Kérdi őszinte kíváncsisággal, mintha most már elfogadná helyzetét. Elhinni? Nem, ezt lehetetlen vagy legalábbis elképesztően nehéz elhinni, azonban az elfogadás már más tészta. /
- Miért?
/ Teszi fel a következő kérdést, amennyiben nemleges választ kap. Amúgy meg csak hümmög. /
- Ezt...
/ Mutat körbe. /
- Ezt itt mind ti tartjátok rendben?
/ Szemei elkerekednek, de nem a tündér foglalkoztatja, sokkal inkább a természet. Ha semmi nem akadályozza, akkor meg is közelíti a fákat, hogy jól összetapogassa őket. /
- Ezek itt igaziak? Nem láttam még ehhez hasonló keresztezést.
/ Gondol itt a bambuszok és a liliom keresztezésére, mert hát neki nagyon is úgy tűnik, hogy a kettő nem volt anno ugyanaz, de most itt mintha egyben lennének. /
- Lastaria-san,
/ Fordul végül a tündér felé. Hangja szomorkás, nyel egy nagyot, mielőtt folytatná. /
- Ez ugye csak egy álom?

(12)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - csütörtök *

/A nagy meleg, ami itt az árnyékos parkban is érezhető, egyre jobban bekúszik Watarama tudatába, érzékeibe. Fent a nap egyre magasabban jár. A fák még így is szépen virágoznak. Talán a közelükben csordogáló víz teszi meg a hatását.
Már nincs a tikkasztó hőség, mint pár nappal ezelőtt, de még lehet érezni a hatását./
- Nem tudnál bemenni a boltba sem.
/Bólint a kis pille-barby./
- Nem tudom, egyszerűen nem tudnak bemenni. Ezt hallottam.
/Mondja neked egy kis vállvonással kísérve.
Hallod ahogy a levegő megborzolja fent a virágokat a fa tetején. Egy két szirom le is hullik. Pörgő zuhanása magával vonja a tekintetet./
- Igen. Én és a klánom, meg persze segítenek nekünk a Haliaeery sellők.
/Mosolyog rád kedvesen a tündérke./
- Keresztezést? Ezt nem értem. Persze, hogy igaziak. Itt minden igazi, élő, a járműveket leszámítva.
/Csücsörit kicsit a szájával. Mintha nem tetszene neki az, hogy nem csak természetes dolgok lennének itt./
- Dehogy álom. De köszönöm, hogy ennyire szépnek találod a parkot.
/Kacag fel csilingelő hangján.

Pár percig álmélkodsz még harmad magaddal, mikor az erdőben, nem messze tőletek meglátsz egy alakot. Hosszú fekete hajú, fekete ruhás alakot sétálni./

*Figyelj oda a jelrendszerre és a hsz írására!*

[Watarama Rezurii]

/ Kezd egy kicsit melege lenni, habár ez korántsem mondható hőségnek, sőt ez még bőven a tűrhető, kellemes kategóriában van, vagy csak annyira lefoglalják a fák, a folyó, meg úgy maga az egész hely, a természet, hogy észre sem veszi. Arról, hogy néhány napja milyen meleg volt, fogalma sincs, ugyanis legutolsó, "tegnapi" emléke is majd' ezer éves!
+ Hogy lehetséges ez? +
/Szokásához híven, most is elfelejtkezik arról, hogy álomnak tudja be ezt a szürreális helyzetet.
A hallottakon gondolkodva fel s alá járkál a fűben, kezeit a háta mögött összekulcsolja. Legszívesebben elterülne a zöldben, de nem akar, nem tudja a szabályokat. Lehet, hogy a semmiből nyolc-tíz robot előugrana és itt helyben kivégeznék. A kivégzés pedig köztudottan káros az egészségre, nem akar kockáztatni.
A tündérke szavaiból leszűrve, ő maga nem látta, ahogyan az úgynevezett Múltlakók megpróbáltak visszamenni a boltba, mindezt sikertelenül. Akkor pedig úgy tudná ezt a legjobban elképzelni, ha megpróbálkozna vele. Igen, ez nem is rossz ötlet! Amint lerendezték a tündérrel azt... amit... le kell? Nem igazán tudja, hogy hova is tartanak most, de nyilván nem akar elszakadni egyetlen vezetőjétől. Még valami harapnivalót is kéne szerezzenek. Meg valamit, amit a kutya is ehet.
+ Gondolom nem töltöd fel magad, pajti. +
Pillant a négylábúra. A kérdésére kapott válaszból a kimondhatatlan nevű sellőkre inkább meg sem próbál rákérdezni, viszont a klánok már annál érdekesebben hangzanak. Talán megtudhat valamit az itteni társadalomról.
Magában felkacag a lányka reakcióján, de ezt persze nem mutatja ki, csak halványan mosolyog, miközben felel. /
- A keresztezés az, amikor két fajt párosítva egy új, mindkettőre hasonlító, de bizonyos tulajdonságaiban magasabb szinten álló fajt kapunk.
/ Próbálja elmagyarázni a tündérnek, hogyan is értette a keresztezést. /
- Az emberek rengeteget kísérleteztek keresztezéssel.
/ A válaszra ismét elmosolyodik. Mintha már hallotta volna a hasonló választ, csak akkor még nem a parkról volt szó. Viszont amint értelmezi is, hogy mit takar, elkomorodik. /
- Nekem haza kell jutnom. Ott vár rám a családom, az életem, mindenem. Valahogy találnom kell egy módot.
/ Mintha kissé elmerengne valamin. /
- Mondd csak, majdnem ezer év eltelt már... mennyit fejlődtek a tudományok? Lehetséges már az időutazás? Vagy esetleg az...
/ Ekkor pillantja meg az ismeretlent kisétálni a fák közül. Akaratlanul is kellemetlen hidegrázás fut rajta végig, ahogyan messziről a sötét alakra pillant. Óvatosan, hogy ne nagyon látszódjon, fejével az alak irányába bök, jelezve a tündérnek.
Persze könnyen lehet, hogy feleslegesen aggódik, mert hát nem ők az egyetlenek a bolygón, de akkor is van valami különös benne, ami kiemeli a szürke tömegből. Azt még nem tudja, hogy mi, még azt sem, hogy baljós e vagy sem, csupán érez valamit. /

* Bocsi, berögződés ... az "írására"? Ezt nem értem? *

(13)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - csütörtök *

/Négylábú társad bár nem gondolat olvasó, kidugja nyelvecskéjét és vadul elkezdi a farkát csóválni, mikor rátekintesz.
Újra bokád körül sündörög, és próbál leteríteni./
- Értem.
/Mondja neked eltűnődő hangon Lastaria./
- Nem. Azt hiszem a te korodhoz képest alig maradt meg olyan növény amit te ismersz.
/Megingatja csöpp fejét./
- Nem keverünk senkit, semmivel. Mi a természetet nem bolygatjuk. De ha azt szeretnék, hogy segítségünkkel újjászületések, más formába, akkor természetesen megteszünk minden tőlünk telhetőt.
/Őszinte és összetéveszthetetlen fintort látsz az arcán./
- Igen, az emberek sok gondot okoztak már régen is. Nem csak a növények, hanem az állatok világában is. Nem véletlenül pusztult el sok lény, és haldoklott Danu!
/Apró száját kicsit rosszallón csücsöríti./
- De szerencsére nemrég újra feléledt hamvaiból.
/Vált hirtelen örömteli és boldog mosolyra./
- Sajnos ez eddig lehetetlen küldetés, évek óta próbálkoznak vele a te idődből jött Múltlakók, de senkinek sem sikerült. Ezt magyarázom neked, vagy fertályórára.
/Ölt rád nyelvet.
Kicsit arrébb reppen, elkap egy lehulló szirmot, maga köré tekeri./
- Nagyon szép ruha lenne belőle.
/Motyogja maga elé. Majd újra rád tekint./
- A Múlt amiből te jöttél már nem létezik. Akik akkor értek, mind meghaltak. Hacsak nem feyek, vagy angyalok.
/Nagy szemeiben látsz egy halvány együttérzést, de valahogy tőle távoli a gyász, nem az családjáról van szó./
- Nincs idő utazás, egy irányú az "átjáró", ahonnan ti jöttök, csak ide vezet út. Vissza nem tudtok menni, de már mondtam.
/Arra tekint amerre te is./
- A tudomány gondolom hozzátok képest sokat fejlődött, de nem tudom megmondani, csak 30éves vagyok.
/Közelebb reppen hozzád, leáll a válladra. Onnan figyeli a jövevényt.
Aki mikor meglát titeket egy pillanatra megáll, majd felétek veszi egyenesen az irányt. Alig pár perc múlva oda is ér hozzátok./
- Jó napot.
/Köszönt titeket a férfi, egy apró biccentéssel is./
- Megtudnák mondani, hogy merre jutok el a Tanácsházhoz. Órák óta bolyongok ebben a parkban és azt hiszem, eltévedtem.

[Watarama Rezurii]

/A kis tökmagnak jó napja lehet, ugyanis a fiú úgy dönt, lehuppan mellé a friss, illatos, élénkzöld gyepre. Kezével a hátára dönti a négylábút és a hasát kezdi el vakargatni. Minden annyira igazinak tűnik. Minden olyan valóságos… De ha nem álom, akkor mégis hogy lehetséges ez? Lehet, hogy az istenek szórakoznak vele? Biztosan nem egy múltból idetévedt utazó gondolta már ezt, de Rezurii, annak ellenére, hogy az ő népe istenekben gazdag, nem hisz bennük. De hát nem várhatjuk el egy a „tudományos nagy bumm” korszakából származótól, hogy higgyen akármiben is. Elvégre a tudomány eddig sokkal több mindent megmagyarázott, mint akármelyik próféta könyve. Csendben hallgat és próbálja összehasonlítani a múltat és a jelent. /
- És mi van az állatokkal? Nem úgy tűnik, mintha sokat változtak volna.
/Pillant le a még mindig kezével játszadozó vakarcsra. Természetesen egyetért a lánnyal, ő maga is megveti egynémely kísérletet, de megcáfolhatatlan, hogy igenis voltak olyanok, amelyek a fejlődés célját szolgálták, s sikerrel is jártak. Persze ezt nem mondja meg a tündérnek, a végén még rosszul érintené a dolog. /
- Te aztán tényleg tündéri vagy…
/ Mosolyog a hirtelen hangulatváltozás miatt. A sziromra ő maga nem úgy tekint, mint potenciális ruhaanyagra, de ezt a nők, legfőképp a tündérlányok, jobban tudják. A válaszra beharapja ajkát.
+ Nem, az nem lehet… Valaminek lennie kell… Muszáj, hogy legyen… +
Észre sem veszi, és egy vékony vörös csík folyik végig beharapott ajkától, ha nem törli le, akkor egészen az álláig.
+ Ha ez csak egyirányú, akkor kell lennie valahol egy másik útnak is, ami visszafele vezet. Valahol… Biztos egyáltalán az, hogy az időben kell keresni a megoldást? Mi van akkor, hogyha egy teljesen másik világsíkra érkeztem? Akkor biztosan kell lennie egy módszernek, amivel vissza is lehet menni! +
Ebből a mély állapotból csak a vállára röppenő tündér szakítja ki. Mire az ismeretlen hozzájuk ér, addigra Rezurii már talpon van, s ha korábban nem szóltak rá, most észreveszi magától is a nedvet, amely állát csiklandozza. /
- Ohh…
/ Kap észhez és gyorsan letörli, a kelleténél rózsaszínesebb foltot hagyva annak helyén. /
-Üdv… igazából mi is azt keressük… vagyis oda tartunk.
/ Pillant kérdőn Lastariára. /
- Igaz?

(14)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - csütörtök *

/A Tökmag nagyon örül annak, hogy vele foglalkozol. Jutalmul, hogy törődsz vele, megrágcsálja az ujjaid, összenyalja az arcod, végigjárja felső tested, vállad, fejed. Sőt, még a füledbe is kapsz szuszogást, nyáladzást./
- Az állatok is változtak szerintem.
/Mondja neked tündérkéd./
- Legalábbis amit hallottam. Vannak újak, meg haltak ki olyanok, amik a te idődben még éltek.
/Kicsit elszomorodik./
- Én például nagyon örültem volna, ha látok élőben igazi pingvint. Nem láttam egyetlen egyet sem, és Ayaráék is azt mondták, hogy ők sem találkoztak még olyan lénnyel, pedig ők az összes vízi lényt ismerik.
/Vállat von, mosolyogva figyeli hancúrozásotokat./
- Persze, hogy tündér vagyok! Miért minek nézel, manónak? Pff...
/Elhallgat és már csak a közelgő alakot figyeli, mindaddig nem szól, míg kérdésedet nem intézed felé./
- De igen, a Tanácsház felé indultunk.
/Bólint apró fejével./
- Csak eltérített téged a társad és a kíváncsiságod.
/Az idegen férfi bólint./
- Értem. Ha nem bánják akkor egy darabon Önökkel tartanék, amennyiben most indulnak tovább. Ha még maradnának, nem tartanám fel önöket, csupán az útbaigazítás erejéig.
/Udvarias viselkedése, szavai ellenére, valami nem teljesen kerek a férfiban számodra Wata. Olyan idegen, különös. Nem érzel semmilyen hatodik érzékből sugárzó veszélyt, vagy kellemetlen bűzlő szagot felőle, sőt, kellemes friss, tiszta illata van, mintha a friss forrásvíz illatát éreznéd.
Miközben elkezd szemerkélni az eső is./

*Hozzászólás számot írj, mert nekem nem kell (Mesélő lévén nem kell), de neked igen, mert azzal tudjuk nézni, hogy hol tartasz a kalandozásod szakaszában, mikor lépsz szintet.*

[Watarama Rezurii]

/Nem olyan rég, úgy ezer éve talán, hogy utoljára kutyával játszott. Anno a húgának volt egy, amit lehetett nyúzni, ő maga nem tudott volna gondoskodni róla. Az iskola, a kikapcsolódásra szánt idő, meg amúgy az, hogy ő nem éppen kompatibilis a jó gazda szerepével, leszűkítették a lehetséges háziállatok körét tamagochira, melyet pedig ő nem preferált. Így maradt hát az, hogy mikor találkozott a rokonnal, csak akkor nyúzott dögöt. Az ujjait még védekezés nélkül hagyja, hogy rágcsálja, de mikor az arcát veszi célba, már tolja félre az apróság pofáját. Több-kevesebb sikerrel.
A kelleténél nyálasabban és összetaposottabban néz fel a tündérre. /
- És milyenek az újak?
/ Ez természetesen jobban érdekli, mintsem hogy azon sajnálkozzon, hogy a pingvinek kihaltak. Viszont az, hogy a lány tudja, ezer éve létezett ilyen faj, úgy, hogy az ő korában az aktuális létformák mindegyikét nem ismerték, felvetődik a kérdés, hogy mennyi minden maradt fenn a Múltból. /
- Úgy értem, hogy hogyan létezhet egy mesebeli faj? Mármint…
/ Ő maga sem tudja, hogy mit is kéne valójában kérdeznie, de nem csoda, ha össze van zavarodva. /
- … az én időmben nem voltak tündérek.
/ Azért nem olyan egyszerű egy egész fajt elrejteni mindenki szeme elől, előbb vagy utóbb rájuk találtak volna, akárhol is bújnak el. De szerencsére itt van vele egy, aki talán tud pontos választ adni a kérdésére.
Az idegen közeledte nem csak a tündért hallgattatja el, Rezurii is elnémul, mielőtt amaz elég közel nem ér. Próbál inkább Lastariára pillantgatni, jobb lenne, ha a ő beszélne, mert a férfival ellentétben, Rezurii nem csak térben, hanem időben is el van tévedve.
A különös érzés, mely hatalmába keríti egy ismeretlen dallamon játszik. Egy dallamon, melyet a vére komponál, s egész testében szétárad. Nem tudja, hogy ezt az érzést az időjárás, az idegen férfi színrelépése, a felismerés, vagy valami teljesen más ok indította útjára, de egy biztos; érzi. És ha a dolgok valahogy alakulnak, akkor tudni fogja, mit is jelent ez a dal.
Az esőcseppek szinte a semmiből támadnak rájuk, mintha csak azt üzennék, hogy ideje menni. A hideg cseppek az arcára csapódnak, ahogy tekintetét az égre emeli. /
+ Milyen hirtelen jött... +
- Na fene, pedig jó idő volt. Nem ártana kicsit sietni, mielőtt elázunk.
/ Sürgeti meg a kompániát, leginkább mindannyiuk idegenvezetőjét; a tündért. /

(15)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/Kevesebb sikerrel lesz a tiltakozás hatékony, némi nyál így is felkerül az arcodra. Ámbár aprócska ebed az leső győzelme után lejjebb vesz a ténykedésből, így végeredményben könnyebben megúszod./
+ Nicsak... ez érdekes... +
/Hallod fejeben a hangot, minek gazdáját nem tudod hova tenni. Kicsit nyammogó, fiatal nemtelen hangú. Nem tudod meghatározni, hogy milyen nemhez tartozik, se nem női, se nem férfi hanghordozású./
+ Jó lesz itt. +
/Motyogja még, majd csendben marad.

Lastaria kérdőn tekint rád./
- Hogy érted, hogy milyenek? Normálisak. Majd meglátod a saját szemeddel, hiszen most már itt fogsz félni.
/Majd jó hangosan, mélyről jövő kacagásba tör ki./
- Hahahahaha.... Jaj Drága... mi mindig is léteztünk. Hahahahahaha.... Sokkal előbb mint ti emberek! Hahahahaha.....
/Fogja a hasát is kicsit./
- Jaj... ezen most jót nevettem... Haha...
/Mosolyog rád a piciny tündérke./
- Attól, hogy nem láttatok, összekevertetek minket a pillangókkal, vagy a nagy lepkékkel, mi ott voltunk mindig köztetek. Akárcsak a többi "mesebeli" lény, ahogy te neveztél minket az előbb.
/Mosolya töretlen mindaddig míg az idegen oda nem ér. Pilleszárnyú tündérkéd ott magad a válladon, és onnan szemléli az idegent. Egy aprócska nyelést is hallasz felőle./
- Ha gondolják, akkor mehetünk tovább.
/Mutat piciny ujjával egy irányba. Nagyjából a férfi háta mögé./

[Watarama Rezurii]

* Drun -- 2900.10.14. - déltájt *

/ Csak sikerül pofán nyalni Rezuriit, amit egy pöcköléssel jutalmaz, egyenesen a kutya homlokára. A fejében megszólaló hang, melyet egyszerűen képtelen beazonosítani, egy pillanatra megrémíti, de végül saját elméjének egyik utórengéseként tudja be, elvégre álmodik, vagy mi a szösz! Abban pedig köztudottan megtörténhet bármi, szóval végül annyira mégsem nagy dolog ez.
A tündér szavaira elhúzza a száját. Nem, ő márpedig találni fog egy utat vissza. Valahol, valamilyen formában, de elérhetőnek kell legyen egy. Legalábbis ha az egyenértékűségbe belegondolunk, akkor léteznie kell.
A nevetésre nem tudja, hogyan kéne reagálnia, ezért a lehető legdiplomatikusabb megoldást választja; csendben megvárja, míg abba nem hagyja a cincogásnak érződő nevetést.
+ Ezt azért nehezen hiszem el... +
Habár a legendáknak biztosan van valami valóság alapja, az ő korának technikai fejlettségének elégnek kellett volna lennie, hogy ilyen különös lényekre bukkanjanak. Az előtte repkedő kislányból nem nézi ki, hogy egy sivatagban vagy egy barlang sötét mélyén, esetleg a tengerek fenekén élje le az életét.
+ Biztosan a kormányok titkolták el előlünk a létezésüket! +
S íme a megvilágosodás, amely egy eléggé életszerű, s elképzelhető válasz képében jelenik meg gondolatai káoszában. /
- Milyen többi?
/ Pillant kérdőn a lányra. A sellőkről meg a tündérekről már beszélt neki, de annak hangjából úgy érzi ki, hogy itt többről lesz/van szó, mint a Kishableányról és a Tündérkeresztanyáról.
A közeledő alak valamiért különös hatással van az eddig már-már idegesítően jókedvű tündérre. Talán ez miatt tart ő maga is egy kicsit az idegentől. /
- Minden rendben?
/ Kérdezi a lehető leghalkabban a vállára "nehezedő" tündértől. Eddigi közvetlensége után most tényleg zavaróan hat a hirtelen beállt hangulatváltozás.
Válasszal gazdagodva, vagy anélkül, de végül elindul a mutatott irányba. /

(16)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/Ahogy rácsodálkozol a kis tündérre, miszerint vannak többen is, csak egy széles mosolyt kapsz válaszul. Benned viszont mintha halk kuncogást is hallanál.

Az eső egyre hevesebb, de nem hideg. Így ennek köszönhetően, a levegőt sokkal nehezebben lehet venni. Mély és tömény lesz a cseresznyevirág illat a parkban, mely a meleg párás levegővel vegyül./
- Igen, rendben. Csak nem gondoltam volna, hogy találkozom egy ilyennel mint Ő.
/Suttogja a füledbe. Most, hogy esik ő is beljebb furakodik, apró szárnyait próbálja elrejteni a nedvesség elől, nem túl nagy sikerrel.
Pöttöm is hamar veszít gömbölyded formájából, és egy ázott szerencsétlen járt kis nyeszlett aranyfolyásnak tűnik./
- Jó lenne sietni kicsit, mert úgy nézem, hogy ez egyhamar nem akar elállni majd. Gondolom Önök sem szeretnének bőrig ázni.
/Mondja az idegen férfi, és mi tagadás, ha nem iparkodtok, valószínűleg ruháitokból nem csak kicsit fogy csorogni a víz.
Lastaria bólint, és iránymutatásával egyszerűen kiértek a parkból. Mely visszatekintve vöröses párás köddel ülepszik meg./
- Az út túloldalán már látható is a Tanácsház.
/Mutatja Lastaria kisujjával elétek szavainak tárgyát.
Mivel senki sincs jelenleg kint a parkolóban, csupán az ott parkoló autókat, motorokat kell kerülgetnetek./

*A következő hozászolásodat még ha szeretnéd írhatod ide, de akár a Tanácsházhoz is*

[Watarama Rezurii]

/ Nem érti teljesen, hogy mi folyik itt. Gondolatolvasó lett, vagy valaki/valami a fejébe mászott? Akárhogy is, nagyon nem tetszik neki, legyen akármilyen kedves is az illető, s csak belenevet a turkálás helyett.
Ismerős illat lengi körbe őket, s az esőben mintha a fák is életre kelnének, olyan csodálatos a természet eme összejátszása. Cseresznyefáik a nagyszüleinek voltak Totsukawában. Egy pillanatra átvillan agyán az, hogy ők már vagy ezer éve nem léteznek, de ahelyett, hogy elfogadná, inkább megrázza fejét.
+ Mikor lesz már vége ennek a komédiának? +
Az eső elől felkínálja felsőjének belső zsebét a tündérnek. /
- „Ilyennel, mint ő”? Hogy érted?
/ Természetes, hogy az ő emberekhez szokott szeme sosem látott még élő és hús-vér varázslényeket, csupán a könyvek lapjain, filmek képkockáin.
Egy gyors pillantást vet a négylábúra, hogy megbizonyosodjon, követi őket. /
- Csipkedd magad, Töpszli.
/ Úgy tűnik, hogy elég nehéz fejben tartani egy házi kedvenc nevét, ezért számítani lehet rá, hogy minden alkalommal valami mással fog előrukkolni. /
- Nem, nem szeretnénk.
/ Feleli Rezurii, majd ő is megszaporázza lépteit. /
- Az ott?
/ Méri végig az ominózus épületet. Természetesen a járműveken is megakad a szeme, de azok apró homokszemek magához az építményhez képest. /
+ Nem semmi. +

(17)


* Remélem nem olyan nagy baj, hogy valódi településneveket hozok, bár ha a személyneveknél nem baj, itt miért lenne? ...
Illetve az épület külsejéről nem találtam leírást :S *

[Drun]

*Watarama folytatás Itt.*