Zuzynna Panzió

[Mira]

Az égbetörő felhőkarcolók között egy aprócska, csupán háromemeletes házikó bújik meg. Jó állapotú, mégis nevetségesen régies épületről van szó, melynek cégértábláján határozott kézvonásokkal a "Zuzynna Panzió" felirat látható.

A szobák jó áron vannak, s tisztességesen felszereltek. A tulajdonos asszony kényes rá, hogy a vendégek mindennel tökéletesen meg legyenek elégedve. Kellemes pihenőhely a megfáradt utazóknak, kik a régmúlt stílusát részesítik előnyben H'Sekirat csillogásával szemben.

[Mira]

*Előzmény -- Matt* [2900. augusztus 30., hétfő; esti órák]

A taxi leparkol. Társad jelez a sofőrnek, hogy ő még továbbmenne a negyedik szintre, miközben a Te oldaladon lévő ajtó kinyílik.

- Akkor holnap - mosolyog rád a boszorka. - Jó éjszakát, Ezüstsárkány vigyázzon álmaira - búcsúzik. A jármű ezután elhajt.

Előtted egy a többihez képest aprócska ház áll, ajtaja mögül barátságos, meleg fény árad. Hogyha belépsz a recepcióra, szinte ismét a huszonegyedik században - ha nem a huszadikban - érzed magad. A pult mögül egy megtermett, idős, pirospozsgás asszony üldögél, épp kötöget valamit, amikor megérkezel. Amint meglát, felvirul az arca.

- Jó estét, jó estét fiatalember! Miben segíthetek?

[Matt Hrowing]

*Előzmény -- Mira* [2900. augusztus 30., hétfő; esti órák]

-Jó éjszakát önnek is. /Kiszállok az autóból, és nézem ahogy elmegy. Aztán a panzió felé fordulok és megállapítom, hogy Elvira remekül választott. Az előttem álló épület élesen elüt a környezetétől, sokkal kevésbé modern, mint ahogyan az ember elvárná azt egy harmincadik század épülettől. benyitok, és egy pillanatra összezavarodok. A helység amibe lépek pontosan olyan mintha egy vidéki panzió recepciója. Meleg fényű falilámpák által bevilágított szoba berendezése egy dohányzóasztalból, néhány kényelmesnek látszó fotelből, egy pultól és a mögötte kötögető néniből áll. Az rám se pillant, pedig a jöttömet még az ajtó fölött lógó csengő is jelezte, ha az ajtó csapódása nem lett volna elég.
Odasétálok a pulthoz, és halkan megköszörülöm a torkomat. A néni végre rámnéz és kedvesen elmosolyodik. /

-Szobát szeretnék egy személyre... hogy mennyi ideig az egyenlőre bizonytalan. Illetve, ha nincs túlságosan késő, egy vacsoráért is hálás lennék.

(12)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 30., hétfő; esti órák]

- A 202-es még szabad - mosolyodik el a néni, majd leakasztja a háta mögötti üvegszekrényben. Utána kinyit egy hatalmas könyvet a pulton, amire korábban a kötőtűit tette. - Ide kérek egy ujjmegerősítést - bök rá egy üres sor végére, ahová bekúsznak a mostani adatok. Amikor hozzáérsz a papírhoz, az aláírásrészen egy kékes fény fut végig, s leolvassa az ujjadat. Neved máris bekerül a megfelelő helyre. - A szobaszerviz este tíz óráig működik, van mér fél órája, kedves. Majd felküldöm Seath-et a választott vacsorával. A szobájában megtalálja az étlapot.

Lifttel vagy lépcsőn is mehetsz a másodikra. A lift egy régimódi, rácsos darab, olyan, mint ami a Boldog Békeidők kezdetén uralkodott az emeletes bérházakban.

A 202-es szoba egy jó hangulatú, erkélyes hálórész, természetesen fürdőszobával felszerelve. Az ágy kényelmes, a televízió ódon darab, mégis tökéletesen működik. Hófehér, földig érő függönyök zárják ki H'Sekirat éjszakai látképét a szobából.

Hogyha megnézed az étlapot, mindenféle furcsa, kacifántos nevű ételt találsz benne, de egy-két, számodra is ismerős lakomát is megtalálhatsz közöttük. Rendelésed után nem sokkal kopogást hallasz az ajtón, majd egy fiatalember lép be rajta kezében a gőzölgő étellel.

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Engedelmesen követem az utasításait, közben mindent megfigyelek. Amint az ujjamat szkenneli a könyv, felmerül bennem a kérdés, hogy miért kell ide ujjlenyomat, mondjuk aláírás helyett. A válasz persze nyilvánvaló. Az ujjlenyomathoz kötött személyi adatok használata jóval könnyebb, és elveszteni is nehezebb őket, így a hatóságoknak nem kell arra várni, hogy az ittas sofőrök előbányásszák valahonnan a jogsijukat.
Felindulok a szobámba a lift melletti lépcsőn. Nem sietek sehova, a vacsora meg nem ezen a fél percen múlik. Közben van időm jobban megfigyelni a szálloda berendezését. Minél többet nézegetem a bútorokat és a tapétát, annál biztosabb vagyok benne, hogy valami hiányzik. De hogy pontosan mi azt nem tudnám megmondani és valószínű, hogy azoknak akik nem a XX.századból jöttek nincs semmiféle hiányérzetük. Elvégre viszonyítási alapjuk sincs.

A szobám egyszerű berendezésű, barátságos hotelszoba. Kezdek éhes lenni, ezért gyorsan átnézem az étlapot, és keresek valami ismerőset./ +Első nap inkább nem kikísérleteznék az új ízekkel.+ /Letelefonálok a portára, és kérek egy staket krumplival, meg valami mártással. Amíg a vacsorára várok, ledobom magam a díványra, és bekapcsolom a tévét. Épp valami divatbemutatót reklámoznak, aztán hírek következnek. Az egészből semmit sem értek, ezért hamarosan csatornát váltok. Találok egy vetélkedő műsort, nézem egy ideig. Közben megérkezik a vacsora, egy fiatal fiú hozza be. Közelebb húzom az asztalt a kanapéhoz, és úgy nézem a tévét. Iszonyatosan butának érzem magam, mert egy válaszra sem tudom a kérdést, de igyekszem minél több mindent megjegyezni. / +Nem biztos, hogy a mindennapokban sokra megyek majd azzal, hogy tudom hány évig építették a H'Sekiratból és Vhinduratba vezető autópályát, de ez is több mint a semmi.+
/Befejezem a vacsorát, és eszembe jut az aranyhalam. Tavaly kaptam a lányomtól, hogy ne legyek olyan egyedül a lakásomban. Vacsora után szoktam megetetni, innen jutott eszembe.
Lassan rájövök mennyi mindent hagytam otthon befejezetlenül. Soha nem tudom meg, mi lesz a Breaking Bad vége. A kedvenc pulóverem ott hagytam a mosodában. Csupa teljesen lényegtelen dolog, de így utólag sokkal jobban hiányoznak, mint kellene.
Eszembe jut, az autóm, amit alig egy saroknyira a bolttól tettem, le mielőtt átkerültem. Az íróasztalom meg tele van a bolt utcájára mutató bizonyítékokkal./ +Mi lesz, ha a kollégáim a keresésemre indulnak? Nem estek a fejük lágyára, biztos megtalálják a boltot... Mi lesz, megérkezik egy szakasznyi, londoni nyomozó?+ / A gondolat nem hagy nyugodni, és attól sem érzem magam jobban, hogy akkor legalább nem lennék egyedül.
Fel alá mászkálok, és próbálom felidézni, hogy hagytam ott cuccaimat az irodában. Próbálom magam megnyugtatni, hogy nem hagytam, hátra teljesen egyértelmű nyomokat, de nem sikerül. A végén azon kapom magam, hogy imádkozom az Istenhez, vagy Danuhoz, vagy tökmindegy hogy kihez, csak ne hagyja hogy a többiek is kövessenek ide.

Megelégelem az aggodalmaskodást, elhatározom, hogy lefekszem. Ismerem annyira magam, hogy tudom, hogy ilyen állapotban nem tudnék elaludni, ezért lemegyek a portára, hátha van a néninek egy altatója./

(13)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 30., hétfő; 22h]

Odalent megtalálod a kedves kis nénit, aki még mindig kötögeti a kötögetni valót. A késői óra ellenére cseppet sem tűnik fáradtan - de már nem tudod, hogy a mai nap után ezen meg tudnál-e lepődni. Kérésedre a nő előás egy hatalmas gyógyszeres dobozt asztala egyik fiókjának mélyéből, s tüzetesen átvizsgálja az apró fiolákat. Jó tízpercig eltart, míg a milliónyi kis üvegcse közül diadalittasan előkap egy lilás löttyöt tartalmazót. Seath, a pincér, a nő kurjongatására egy pohár vízzel szalad a recepcióhoz, s mire kettőt pislantasz, a néni az altatóból máris kettőt cseppent a vízbe. Az azonnal mély lila - sokkal sötétebbet, mint eleve volt a folyadék - árnyalatot vesz fel.

- A szobájában igya meg, fiatalember, mert különben itt helyben összeesik - int az idős asszony.

Hogyha visszatérsz a 202-be, s lehajtod az altatót, azon nyomban édes álmosság és nyugalom kerít hatalmába. Álmodban olyan tájakat látsz, ahol még sosem jártál addig, s mégis, ezeknek a vidékeknek a szépsége teljesen lenyűgöz, megbabonáz, és a különös tudat, hogy eljuthatsz ezekre a tájakra álmaid varázsát megtöri, s nyugtalanná válik minden, mintha egy türelmetlen manó üvöltene a füledbe órákon keresztül. Aztán ez az álom elmúlik, helyére fortyogó, lila köd ömlik, s elnyom mindent benned, ami akadályozna az alvásban. Több álmod nincs.

[2900. augusztus 31., kedd; 9h]

Reggel kipihenten, bár talán kicsit nehezen ébredsz. A fejed enyhén lüktet, s szemed előtt néha-néha felvillan egy-egy lila folt. Szerencsére egy nagy pohár hideg, friss víz után teljesen rendbe jössz. Odalent, a földszinten, az étkezőben friss briós és gőzölgő kalács, meleg tej és kávé várja a vendégeket.

Rajtad kívül egy pár tartózkodik a teremben, a nő szőke hajú, enyhén vágott, barna szemű asszony, akinek szigorú vonásai vannak. Kötött, fekete pulóvert visel, hozzá vörös ékszereket, haja egy fonatba rendezve omlik le jobb vállán. Fekete, rövid hajú férje veled háttal ül, ezért nem látod az arcát, ám azt konstatálod, hogy magas lehet. Rajta egy tört fehér köpönyeg van.

[Matt Hrowing]

*Mira*


/Megköszönöm a löttyöt, felsétálok a szobámba. A lépcsőházban még mindig van valami hiányérzetem, de már nem törődök vele. Fenn a szobámban levetkőzök, aztán ledöntöm a torkomon az altatót. Pocsék íze van, de nincs időm ezzel törődni, alyan hirtelen tör rám az émelygés. Valahogy még sikerül elvánszorognom az ágyig./

[2900. augusztus 31., kedd; 9h]

/Az ablakon beáradó fényre és zajra ébredek, valami mérhetetlen mennyiségű tettvággyal. Amint rájövök, hogy hol vagyok és hogy kerültem ide, felpattanok, majd akaratom ellenére visszadőlök az ágyba. Meglepetten figyelem a látóteremben úszkáló foltokat, aztán,ezúttal óvatosabban, feltápászkodom és elsétálok a fürdőszobai csapig. Megeresztem a hideg vizet és az arcomba fröcskölöm. A víz hidegebb volt mint hittem, egy pillanatra elakad a lélegzetem. De már érezhetően jobban vagyok. Farkasszemezek a tükörképemmel egy pillanatra, aztán rászólok magamra, hogy elég a nézelődésből és már rohanok is le a recepcióhoz. (Előtte azért még felöltözöm, de az nem vesz túl sok időt igénybe, mert egy darab váltásruhám sincs.)
A recepció előtt rájövök, hogy fogalmam sincs hova sietek ennyire. Körbenézek, hátha lesz valami ötletem. Az ebédlőben már reggeliznek néhányan, úgy döntök, hogy követem a példájukat./ +A nap legfontosabb étkezése amúgy is a reggeli. Kell az energia, még rengeteg tennivalóm van. Csak tudnám mivel kezdjem.+ / Kiszedek a tányéromra vagy három emberre való fánkot, és leülök egy asztalhoz. Kávéból csak egy bögrényit töltök, de csak mert nem akarok egyszerre három bögrét cipelni. Nekiállok az evésnek, szinte gépiesen adagolom magamba a brióst és a kávét, közben konstans azon jár az agyam, hogy mit kezdjek magammal. Szeretnék beszélni Elvirával, (ha ma nem jön össze, legalább az elérhetőségét megszerezni,) a Tanácsházán utána kéne nézni a regisztrált múltlakóknak,(hátha lesz valami eredmény, ha nem elérni, hogy tájékoztassanak a fejleményekről), a vadászokkal is lehet hogy fel kéne venni a kapcsolatot, és kell szereznem egy jegyzetfüzetet, mert hosszú távon piszok fárasztó ennyi mindent fejben tartani.
A listám összeállítását, csak egyszer szakítom meg, amikor a pulthoz megyek újratölteni a kávésbögrémet, egyébként folyamatosan jár az agyam. Néha eszembe jutnak a tegnapi gondolataim, de most sikerül elzavarnom őket valahova a tudatom hátuljára.
A reggeli végére eldöntöm, hogy az első úti célom a városháza lesz. Befalom az utolsó falat brióst, aztán odasietek a recepcióhoz, hogy megérdeklődjem, hogy lehet legkönnyebben a Tanácsházához jutni.

(13)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

A reggeli jól esik, finom. Amikor felállsz a helyedről, láthatod, amint az egész asztal rendbe szedi magát, mintegy varázsütésre.

A recepción még mindig ugyanaz a néni ül, most épp rejtvényt fejt. Most, hogy jobban meg tudod figyelni, vénsége kortalannak tűnik, nem tudnád megmondani, mennyi idős - s hogy mióta annyi. Kérdésedre a H'Sekirat-Fuvarozó Társaság taxijait - vagy motorjait - ajánlja. Amikor meghallod a nevet, elmédben összeáll a tegnapi jármű HFT jelzése, illetve a társaság nevének kapcsolata.

Máskülönben pedig hogyha nézelődni, sétálni szeretnél, elmagyaráz egy egyszerű útvonalat a fényhidak és sugárutakon át. A város úgy van felépítve, hogy minden nagyobb út a Tanácsházára fusson, tehát hogyha eltévednél, még akkor sem vesznél el igazán.

Hogyha megkéred rá, hív neked egy taxit, a jármű pár perc múlva már ott várakozik a főbejárat közelében.

[Matt Hrowing]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd]

/Szívesen sétálnék a tanácsházáig, de az idő még mindig fagyosnak tűnik, ezért inkább a taxit választom. A néni elintézi a telefont, nekem meg eszembe jut, hogy kéne valami telefonszerűséget is vennem, mert a telefon itt a jövőben is ugyanolyan elengedhetetlen kellék, mint a XX. században.
A néni leteszi a telefont, és visszatemetné magát a keresztrejtvénybe, de előtte megkérdezem tőle, hogy rendezzem-e az eddigi számlát. Mert nem tartom kizártnak, hogy ma este már máshol leszek, és nem szeretnék tartozni.
Amig a taxira várok, a napirendemen filózok, de semmit nem határozok el, csak lefoglalom magam valamivel.
A taxi érkeztével elköszönök a nénitől, aztán beülök és közlöm a sofőrrel, hogy a tanácsházához mennék./

(14)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- A reggeli és a szállás egy éjszakára tizenöt Kis Milleum. A szobáját továbbra is fenntartom, ha nem jön vissza, Elvira úgyis szól. - Azzal magyarázod magadnak, hogy tud Elviráról, mert bizonyára látta a taxiban a sziluettjét. Aki a Tanácsházán dolgozik, az igen ismert személy lehet.

Miután az itteni kártyáddal, amit még Nnathétól kaptál, kifizeted a szobát, a taxi előáll.

A Tanácsházára az út körülbelül 10 percet vesz igénybe, a taxis további 7 kMŁ-t emel le a számládról. Belépve az Előcsarnokba a recepciónál üldögélő szemüveges úrhoz tudsz fordulni segítségért. Épp gépel valamit egy hasonló asztalon, mint ami a regisztrációdat végző angyalnál volt, így pár percet kénytelen vagy várakozni.