Ellenméreg Patika és Főzetbolt

[Alyara Nirois]

Az Ellenméreg nevével ellentétben nem valami boszorkányos hely. Egyszerű bolt, ahová betérve a vásárló a polcokon felsorakoztatott üvegek és dobozkák útvesztőjébe kerül, amihez ugyan nem férhet hozzá, hiszen a vevőpult gátat vet közte és a termékek között. Az üzlethelyiség két teremből áll: egy fogadótérből, ahol a vendégek várakozhatnak, míg a kedves eladóhölgy előkeríti a kívánt gyógyszert, és egy laborhelyiségből, ahol további anyagokat kevernek ki, ám ez a vendég számára láthatatlan, hiszen egy fehér ajtó takarja.

[Murgen]

* Rebel és Nefi (Nefürdjéle?) *

/Hú de szédül, hú de szédül. Kis testből nagy róka.../
- Már hogy a tökömbe nem élnék?
/ Még mindig inkább emlékeztetek egy szárnyas zöldségre, de már csak egyet látok belőlük. De az se akar egy helyben maradni. /
- Fúj mi? Mit vártál, majd pittypang illatú galambot eregetek magamból ha meglóbálsz? Na kapd be a deadalonod.
/ Próbálok nem nagyon ficánkolni. Egyrészt még mindig forog velem a virág, másrészt az ülvejáró se teljesen stabil./
- Cukorborsó, hallgass inkább Pochahontasra, lécci. Szar volt már így is ez a nap.
/Újabb róka indulna útnak, de ezt visszanyelem. Hm.... nem finom. Elkecmergek a rókafolttól és nekitámaszkodok a tolókocsi karfájának./
- Drogos rockerek? Tököm tudja. Ha van még olyan, akkor biztos valahol a város alfelén. Keress egy liftet vagy húzd le magad egy slozin. Gondolom mindkettő oda visz. Azt mondják, nem az az élet napos oldala, szal vigyél zseblámpát.
+ Marharépa, azt se tudja hol van, de első hogy belője magát.
- Második esélyt? Mégis mi a lókolbászról beszélsz? Az neked második esély hogy egy húsz centis pasit lóbálsz a levegőben és úgy beszélsz mint akinek elmentek otthonról?
/Oké, oké, tegnap még én se húsz centis voltam. De mi baja van egy gepárddal az utcán?/
+ Mi a tökömet keres egy gepárd az utcán????
- Hogy hova kerültetek? Hidd el, nem akarod tudni.
/Közben elérünk egy "patikához", legalábbis a kiírás szerint. Aha... yeah right..../
- Egy pár kényszerzubbonyt a hölgyeknek! Én beérem egy gumifalú cipős dobozzal is!

(21)

[Neferadynee]

*Előzmény // Muszáj lesz fürödni, tündéres vagyok - Murgen* [2900. augusztus 22.]

/A kis tündibündi hisztizésével mit sem törődök. Én ennél jóval nagyobb jeleneteket vágtam le, amikor kezelésekre mentem. Utáltam őket. Mindig is utáltam őket, mert elvitték a pénzt, és eltávolítottak a családomtól. Az már kérdés, hogy jobban lettem mindig. Ez a kis hapsi is jobban lesz, ha kap valami gyógyszert.

Igyekszem a bolt felé, de ekkor Helen kifakad. Elkerekedik a szemem, és olyan kicsire húzom magam össze, amennyire csak tudom. Reszketek, amikor a torkából valami állati morgás tör fel... és akkor konstatálom, hogy nem lehet ember többé. Az arca egy pillanatra megváltozik, egy vadállatot látok mögötte hatalmas karmokkal, tűhegyes fogakkal. Hogyha nem lenne a patkány... halott lennék. Nézem, ahogy elrobog, s megfogadom magamban, hogy veszek valamit a kis állatkájának köszönetképpen, ha még valaha találkozunk.

Idegesen az ölembe tekintek, mondanék valamit, amikor a másik kerék is föladja. Hatalmas durranással adja meg magát, és én ezennel kijelenthetem, hogy nem tudok továbbmenni./

- Fenébe /préselem idegesen. A patika ajtaja előttünk, de én nem érem el, hiába kapálódzom. A testem megdől, azt hiszem, kicsit összenyomom a tündérkémet./ Hoppá, bocsika /mondom, amikor észreveszem, majd nem is tudom... a feszültség kirobban belőlem, és én elkezdek sírni. Nem tudom, hogy hol vagyok, nem tudom, hogy miért vagyok itt, a székem tönkrement, az előbb majdnem megöltek, egy beszélő baba lehányt, hiányzik az anyám, és egyedül vagyok. Nem értem, mi történt velem, és azt sem értem, hogy a testemmel mi történt.

Haza akarok menni. Bár szörnyű volt, de haza akarok menni./

(9)

[Murgen]

* Nefi *

+ Nehogymár az ajtó előtt rohadjunk le! Hú mekkora cickók!
/Már-már élvezetes helyzet, de nem szabad túl sokáig nyomni./
- Cukorborsó, szállj már le! Bakker, nem gondoltam volna, hogy két melltől fulladok meg. Na csak majdnem. Hé, mi a?
/Komoly sokk a defekt, főleg egy ülvejárónak. Meg is ered a Niagara./
- Bakker, ilyen a szerencsém. Hé, Cukorborsó, ne csináld már. Húsz centis vagyok, nincs nálam zsebkendő.
/Nekivágok a nagy utazásnak és egy-két röpke pillanat alatt felkászálódok a vállára és jobb híján megkapaszkodok a fülében./
- Na, most miért is sírsz? Jó, tudom, kicsit macerás ez az egész dolog és nehéz átesni rajta. De attól hogy bőgsz nem lesz jobb. Oké, kicsit gáz hogy itt vagy. Tolókocsiban. És még Pocahontas is lelépett valahova. És tolókocsiban vagy. De mi a tökömet keresel tolókocsiban?
/Közben néhány arra járó meglesi a mi kis színjátékunkat, bár egy nagyobb madáron kívül senki nem szentel nekünk különösebb figyelmet./
- Nem vagyok kaja!
/Bökök a madár felé, szerencsére ért angolul. Távozik hogy más csemege után nézzen./
- Húsz centi... bakker...
/Meghúzom a lány fülét./
- Na víz kikapcsol, és bökd ki hogy hogy kerülsz ide és mégis mi az isten nyiláért ülsz még itt?

(22)

[Neferadynee]

[2900. augusztus 22.]

/Alig hallom meg, amint mond, annyira szarul vagyok. Hadovál valamit a maga különc nyelvén, mire igazából elmosolyodom, de még mindig ugyanolyan rosszul érzem magam, mint előtte. Felmászik a fülemhez. Elég nevetségesen küzd, kicsit segítek neki a kezemmel. Amit rendesen tudok mozgatni. Igen, tudok. Miért? Hogyan? A madárnak tett megjegyzésén kicsit felnevetek. Jó, hogy mellettem van ez a mulatságos fickó. Egyedül nem bírnám ki./

- Világéletemben tolókocsis voltam /mondom szipogva, aztán megint legörbül a szám./ Hogyan fogok most elmenni innen? Miért engem súlyt az a kurva isten? Miért?! UTÁLLAK!! /Hát, a víz nem kapcsol ki, csak még jobban megered. Pár percig megint magamon kívül vagyok, sajnáltatom magam, szánalmas vagyok./ Szánalmas vagyok /szipogom hangosan is. Elnézek magamon, belepillantok a kirakat ablakába. A tükröződés egy lepukkant tolószékű, pillangó hányással telített, taknyos, vörös orrú és szemű szőke lányt mutat, aki nagyon el van keseredve. Ellenben az arca még így is szép. Legalábbis valaki biztosan annak mondaná./ De legalább nem vagyok csúnya /bököm ki enyhe mosollyal a szájam szélén a magam vigasztalására. Aztán megnézem a vállamon ülő hihetetlen kisfickót, aki a fülembe kapaszkodik./ Még be se mutatkoztam. Nora vagyok /nyújtom felé a kezemet, de ahogy látom, csak a kisujjammal tud kezet rázni./ Texasi vagyok. És még egyszer bocsi a kellemetlenségekért.

(10)

[Murgen]

* Nyafi Nefi *

+ Nora, Texasból.... oh, hogy az a...
- Hát Dorotthy, van egy rossz hírem. Ez már nem Kansas....
/Megszorongatom a kisujját./
- Had találjam ki, régi cuccok egy boltban, frankó város makett, aztán meg okoskodó tükör hülye firkálmánnyal? Most mi van? Nem tűnt fel, hogy reggel még nem egy dögös maca voltál? Mit nézel? Nem kamu. Én se húszcentisnek születtem. Szóval kapaszkodj meg, elba**tál 900 évet, Texas a fasorban sincs és mindenki gyökérnek fog nézni itt. Na jó, ez utóbbi csak akkor igaz, ha sokat hablatyolsz arról mi volt régen. Igaza volt a barátnédnak, tényleg új esély, egy ugyanolyan elcseszett élethez. De örül. Szexi lettél. Én csak húsz centis. Húsz érted? Bár lehet annyi se. És valaki pillangó szárnyat ragasztott rám. Na ezt látnák otthon mindenki dőlne a röhögéstől. De most mutatok egy trükköt jó? Figyelj!
/Vagy bejön vagy nem, nagyon úgy fest, hogy komoly remake van a buli mögött./
- Kelj fel és járj!
/Még a kezem is meglóbálom mint aki éppen csodát tesz. Ha magától nem akarna a hölgyemény mozdulni akkor megnyálazom a kezem és a fülébe dugom, vagy megrángatom a haját./
- Gyerünk! Nem érünk rá egész nap!

(23)

[Neferadynee]

[2900. augusztus 22.]

- Kansas... /ismétlem szemforgatva./ Régi cuccok: pipa, makett: pipa, de a tükröt nem értem. Milyen tükörről beszélsz? /nézek rá elkerekedő szemekkel./ És hát igen, valamiféle változás elég szembetűnő /mutatok végig magamon, aztán rajta is egy félénk mosoly kíséretében. Aztán amikor kilencszáz évről kezd el hadarni, megáll bennem az ütő./ Tessék? /habogom./ Kilencszáz... Mennyi? /Pár percig csak tátogok, meg se tudok moccanni a döbbenettől. Azt hiszem, megint sokkot kaptam./ Tehát azt akarod mondani.... hogy akiket szerettem, már rég nincsenek velünk? /görbül le ismét a szám. Aztán fel. Aztán le. Aztán fel. Szórakoztató kis fickó ez itt mellettem./ Azért az a húsz centi se rossz /kacsintok, majd belepirulok a mondatba. Jajj, Istenem, mi történik velem? Ilyet még sosem... mondtam.

Persze babám, majd csodát fogsz tenni. Megsemmisülten pillantok rá a "csodatétel" közben. De amikor beledugja a kezét a fülembe, akkorát sikkantok, mint még életemben soha, és mire föleszmélek már a tönkrement szék előtt állok. Állok. Eleinte fel sem fogom, hogy mi történik./

- Egy pillanat /motyogom döbbenten, majd megfordulok, és lehajolok a kis fickóhoz./ Ezt meg hogy....? Lehetetlen...

/Igen, valóban lehetetlenségnek tűnik az, hogy életemben először felálltam, hogy járok, mozgok, de a testem egyáltalán nem tiltakozik ellene, minden ösztönösen következik egyik pontról a másikra. Mintha... mintha minden rendben lenne bennem, velem, a testemmel. Igen, ez most mintha, ez a lány mintha... tényleg én lennék./

(11)

[Murgen]

* Nefikém aranyom *

/Egy két bal lábas halat megszégyenítő bénasággal zuhanok le a lány válláról mikor felpattan. Na de a franc se gondolta volna, hogy felugrik. Végül is, csak egy húsz centis lepke dugta a nyálas kezét a fülébe. Érthetetlen. Szerencsére kemény fejem van, így le tudok pattanni a tolókocsi karfájáról és döglött bogár módjára terülhetek el mellette a földön./
- Óriás szexbomba egy, mini machó nulla.
/Össze nyalábomolom magam és feltápászkodok. Kabát leporol, nyak roppan és megy a számon kérő pillantás./
- Na mit mondtam tündérbogyó? Fél órája sincs, hogy egy seb fölött lóbáltál, hátha begyógyítom, most meg meglepődsz ezen? Hugicica kapj észbe, ez tényleg nem álom. Tényleg szexi vagy én meg tényleg csak egy maréknyi.
/Állam vakar, bambán nézek, de legalább az állam én vagyok./
- Te, Cukorborsó, miért is jöttünk mi most ide? Pochahontas úgyis kereket oldott neki nem kell már gyógybogyesz... bár ha így folytatjuk nekem tuti kell valami nyugibogyi, de minimum egy vodka-bomba-cataflam.
/Főnök pofa, főnök hang és főnök bökés egyenest... hát.... hozzám képest magasra./
- Mielőtt bármibe belekezdünk, kapj fel cicám és tegyél valahova ahonnan nem esek le. Unom hogy oda fentre kell kiabálnom.

(25)

[Neferadynee]

*Murgen* [2900. augusztus 22.]

/Hihetetlen érzés állni, mozogni, szabadnak lenni! Felnevetek, kacagok hosszú perceken át. Bolondozok egy sort, úgy csinálok, mintha modell lennék, föl-alá járkálok egy képzeletbeli kifutón. Csókokat dobálok a tömeg és Csingiling felé. Még nem is tudom a nevét.

A kibontott hajamat gyorsan átrendezem, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Fonatba erőszakolom a rakoncátlan, hosszú tincseket. Pán Pétert megfogom a törzsénél, és a vállamra ültetem - egy puszi után - a hajam mellé, hogy tudjon benne kapaszkodni./

- Tehát kilencszáz év, új test, valódi test /motyogom az orrom elé. Megborzongok./ Merre tovább? Inni...? Nem gondolnám, hogy ez jó ötlet. Én még... én még sohasem ittam /vallom meg pirulva./ A gyógyszerek miatt /teszem hozzá gyorsan./ De kereshetnénk valami meleg helyet, ahol tiszta ruhát kapunk. Fázom.

/Elindulok +Istenem, elindulok!+ valamilyen irányba, de nem a bolt felé. Helen megbántott, nem akarok arra menni, amerre őt elveszítettük./

- Mit is mondtál, hogyan szólíthatlak? /kérdezem szórakozottan, miközben az utcákat járjuk. Körülöttünk különös idegenek csámborognak, kicsit megnéznek minket, de egyébként nem foglalkoznak velünk. Már nincs nálunk tolószék, ami feltűnőbbé tenne minket./

- Hát akkor, merre? Egy cent sincs nálam, nem tudom, hogy így hova mehetnénk...

(12+30=42)

*Drun azt kérte, hogy írjunk még egy kört, és jön ő is. *

[Murgen]

* Nefike *

/Nézegetem a bemutatót és jót virulok./
- Na Cukorborsó, látod hogy tudok valamit! Ennyi, egy kis tündérnyál a füledbe és rögtön parádézol.
/Az óriás smacit aztán égnek áll a...... na jó, csak a hajam. Azért van valami lelombozó abban, ha az ember akkorára zsugorodik, hogy egy lightos puszitól is majd leszakad a fejem./
- Na jó, innen csak jobb a belátás... rálátás... kilátás na. Eh, tök mindegy.
/Megtörlöm a kezemmel az arcomat./
- Hm... azért ilyen lazán is régen kaptak le. Naja, kilencszáz év... ahhoz képest jól tartod magad. És ja, Pochahontasnak igaza volt, tényleg nagy lehetőség hogy minden új. De szólok, én is olyan zöld vagyok itt mint te. Lövésem sincs honnan szerezzünk ruhát, vagy piát. Sőt, úgy semmit. Később van egy randim egy motoros macával, de addig van idő. Na jó, nem randi és nem maca. Csak összespanoltam egy szerelő csajjal, de még meló van neki.
/Menet közben lazán lóbálom a lábam a vállán ülve. Ha nyugton bír maradni és nem forgatja sokat a fejét, akkor kihasználom és nekidőlök./
- Hát, a varázstükör szerint valami Murgen. Ami nem hangzik rosszul, de.... na mindegy. Végül is a célnak megfelel. És te Cukorborsó? Amúgy ne kérdezd, gőzöm nincs hova menjünk. Bökj egy irányt aztán meglátjuk hova lyukadunk ki.

(25+30= 55) *Ez ha jól emlékszem nekem is jár ide *

[Drun]

*Holtidő - 2900.08.22. - Neferadynee és Murgen*


/A bejárati ajtó bár zárva, mégis enyhe szellőt éreztek, ami meglengeti fürtjeiteket, bele-bele lógva arcotokba. Mintha egy pillanatra az őszi illatokat éreznétek. Majd halk kuncogást hallotok nem messze mellőletek.
Ahogy oda pillantotok, egy fiatal nőt pillantotok meg. Öltözéke megannyi színes kendőből tevődik össze, talán van alatta valami ruhaféleség is, de az most nem látszik./
- Jó napot!
/Hangja megnyerő. Egy pillanatra el is vonja kezéről -melyet Nefereadynee felé nyújt-, a figyelmet./
- Had mutatkozzam be. A nevem Hadrime.
/Mosolya barátságos. Ha megfogod a kezét, érzed, hogy erős és határozott szorítása van. Bár egy pillanatra mintha egy picit nedvesnek érezted volna, mint amikor megfogsz ősszel egy falevelet eső után./
- Ha megengedik, hogy üzletet ajánljak Önöknek, akkor a pénzszűkét hamar maguk mögött tudnák hagyni.
/Murgen felé is oda nyújtja a kezét, bár inkább csak mutatóujját adja "kézfogásra". A tapintása számodra is egy pillanatig ugyan olyan nedves, mint amikor Nefi fogott vele kezet./

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

- Murgen /emésztem meg a nevét. Valahogy illik hozzá./ Tükör, milyen tükör? /villan fel a szemem kíváncsian, mégis elkeseredetten. Én nem találkoztam semmiféle tükörrel./ Ahonnan jöttem, ott Norának hívtak /mondom pár perc hallgatás után.

Bágyadtan hallgatom, amíg egy ismerőséről beszél. Elképzelem, amint a kis tündérke hatalmas kipufogócsöveket hord ide-oda. Elmosolyodom./

- Esetleg kérhetnél tőle munkát. Mármint... nézd, a méretedből adódóan szerintem sokkal könnyebben megoldasz egy-egy motorproblémát, mint egy ember. Ne vedd sértésnek. Végül is ki kell használnunk, amink van, nem? Én sokkal inkább lennék most kicsi, legalább el tudnék bújni a világ elől. Nem szeretem, ha látnak. Világéletemben a háttérben voltam. Szerettem ott lenni.

/Szívesen csevegnék még vele egy kicsit, de ekkor megszólít minket egy nő. Az én gyenge kézfogásom szinte már összeroppan az övében. Noraként mutatkozom be neki is. A kezem megdörzsölöm érintése nyomán, mintha letörölném róla a nedvességet. Amikor áttér az ajánlatra, idegesen felvonom a szemöldököm. Minden olyan gyanús. Főleg most. De a pénz kell. Pénzre van szükségem./

- Öhm... mire gondolt pontosan? /kérdezem elveszetten. Nem igazán tudom, hogy honnan kezdjem. Odahaza minden sokkal könnyebb volt - nem kellett új kapcsolatokat kialakítanom./ Kérem, ne értsen félre, de számomra ez a helyzet kissé bűzlik. Két vadidegen sétál az utcán, megszólítja őket egy rejtélyes harmadik... Örülök, ha munkát ajánlanak, de jelen pillanatban nem érzem magam alkalmasnak semmire. Másrészről meg: miért minket keresett fel ezzel? Biztosan akad nálunk kevésbé szerencsétlen páros is. Nem igaz, Murgen?

+Mondjuk aki nem kilencszáz évet ugrott, és azt se tudja, hol van. Meg hogy mit csináljon. Meg hogy miért tud járni.

(43)

[Murgen]

* Holtidő *

- Hát, jó lenne egy meló, egy a gebasz, itt még a csavar is antigrav. A motor meg... eh benzin helyett más a nafta. Szóval eh... kicsit idejét múlt tudásom. Amúgy ja, volt egy tükör. Abban a boltban ami ide böffentett. Írt nekem valami hülyeséget arról hogy tündér, meg évszám meg stb. Még jó hogy nem világítok mint egy szentjános bogár, különben tényleg Csingiling lesz a nevem. Amúgy nem rossz a hely eddig. Bár azért nem erre gondoltam mikor fogyni akartam. Na meg a lepke-apparátust se lenne rossz beröffenteni, de eddig csak a döglött hattyút játszottam. Eh, Nóra? Az olyan snassz. Szerintem Cukorborsó maradsz!
/A bőrömből is majd kiugrom mikor ránk köszön az idegen. Még jó hogy van egy fül és egy rakat haj amibe kapaszkodhatok./
- Tudod kit ijesztgess! Egészségedre..... jah, hogy ez egy név? Bocsesz. De milyen meló? Ez már régen is gázos volt, hogy valaki csak az utcán melót ajánlott. Kösz, de melegpornót nem vállalok. Cukorborsónak meg igaza van. Úgy bűzlik mint egy tavalyi bakkancs.
/Értem én hogy melót adna, de most ugrottam ezer évet, már meg se lepődöm, ha valaki direkt minket keres. Közben Cukorborsó ruhájában megtörlöm a kezem, ha már összenedvezett a szépéletű./

(56)

[Drun]

*Holtidő - 2900.08.22. - Neferadynee és Murgen*


/Hadrime csak mosolyog a szavaitokon, majd még egy halk kuncogást is megejt./
- Milyen félősek.
/Jegyzi meg félhangosan inkább csak magának, majd tisztán érthető hangon folytatja./
- Elnézést, hogy ennyire belevágtam a témába, minden körítés kénül, de nem szokásom, hosszúra nyújtani az üzleteit részere vonatkozó beszélgetéseket. Nekem alkalmazottakra van szükségem. Konkrétan szükségem van egy modellre, egy kis lóti-futira, és egy hangtechnikusra. Ebből Önök ketten egy-egy kritériumnak megfelelnek, emiatt mertem ide jönni, mikor hallottam, hogy éppen munkát keresnek.
/Küld egy barátságos mosolyt felétek./
- Danu a megmondhatója, hogy ez a véletlen műve. Nincsenek hátsó szándékaim.
/Kicsit széttárja kezeit, miközben a selyem és egyéb anyagból készült kendők elnyúlnak, és engedni látatja az alatta lévő szolid, bézs színű háromnegyedes ujjú, bokáig érő, ruhát, és egy finom, ékszeres övet./
- Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben másokat kellene keresnem Drágám.
/Néz rá Neferadynee, majd Murgenre tekint./
- Semmilyen alpári dologgal nem üzletelek Kicsim!
/Majd vissza az angyalra, könnyeden megvonja a vállát, miközben kezeit vissza engedi maga mellé./
- Ha mégsem érdekelné Önöket, a lehetőség, akkor nem is folytatom, de ebben az esetben, ne hangoztassák, hogy nincs munkájuk, amikor éppen az ölükbe csöppent volna egy jó lehetőség.
/Neferadynee neked egy kicsit azt súgja az ösztönöd, hogy egy hasonszőrűvel kerültél össze, mint ami te is voltál a múltban. Csak azért nem tűnt fel elsőre, hogy szakmabéli, mert eléggé nem ismered az itteni divatot!/

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

/Tetszik nekem ez a nő határozottsága és nyíltsága. Persze, ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben megbízom benne. Hozzátenném, hogy jelenleg lyukas garasnak se látom az életem, tehát ha valami kellemetlen átverés - esetleg halálos veszély - vár rám, egyáltalán nem zavar. De igen, félős vagyok. Gyáva egy alak. Nem zavar.

Amikor kimond egy fura nevet - Duna? Az nem valahol Európában van? -, kicsit megdobban a szívem, még sosem éreztem ilyet korábban. A pulzusom kicsit felgyorsul, az arcomon rózsák nyílnak. Egy pillanatig tart ez a különös állapot, utána minden visszaáll a "rendes" kerékvágásba./

- Nézze, hölgyem, azt hiszem ennél szerencsétlenebb és ügyetlenebb modellt még nem hordott hátán a föld - a tapasztalat hiányáról már ne is beszéljünk - , de itt változzak varangyos békává, ha nem fogadom el ezt a lehetőséget /nyújtom felé ismét gyenge jobbomat, hogy kézfogással erősítsük meg a szerződésemet./ Remélem, ki tud hozni belőlem egy Naomi Campbellt, ha már én is mindig ilyen modellekre vágytam. /Azt hiszem, túl sokat beszélek, de ez egyszer nem érdekel. Hajmeresztő dolgok történnek velem - ennek megfelelően én is így cselekszem.

Jól megnézem magamnak a ruháját. Neki biztosan tetszik. Számomra túl idegen. Azonban az öv színein elidőzöm, megmosolygom őket. Szépek. Máris eszembe jut róla egy új kollekció alapdarabja, de egyelőre megtartom magamnak ezt az ötletet. Ha másra nem is, de arra jó ez az új világ, hogy ihletet merítsek belőle. Talán... talán itt mindenféle módon kiteljesedhetek. Talán a múltbéli karrieremnek itt kell folytatódnia./

- Mutassa a kollekciót! /tapsikolok izgatottan. Végre egy kicsit otthon érzem magam ebben a nagy idegenségben./

(44)

[Murgen]

* Holtidő *

- Félős? Csak mert nem ugrunk a nyakadba miután a frászt hoztad rám? Jah, végül is érthető.
/Nézek a fura nőre. Nézek Cukorborsóra. Megint a nőre. Lenézek oda ahova csak innen látni be./
+Lentre csodálkozz! Hűha!
- Jah, ő a modell, tiszta sor. Jobban is mutat rajta a bikini mint rajtam. De én mire is kellenék? Vagy van külön Csingiling-kollekció?
/A "Kicsim" megszólításra úgy felhúzom magam mint egy duracell nyuszi, de összeszorítom a fogam és leginkább csak az arcomon a fintor és tikkelő jobb szemem árulja el, mennyire elevenembe vágott a szó. Pár pillanat múlva, mikor már kicsit lehiggadtam színpadiasan elhúzom a számat./
- Semmi alpári? Kár. Majd csak túlteszem rajta magam.
/Cukorborsó hirtelen fellángolásától majdnem hanyatt vágom magam. Ez így két méter magasról nem biztos hogy jó ötlet lenne. Kényelembe helyezem magam Cukroborsó nyakának dőlve./
- Na jó, jövök én is. Nézzük meg milyen az a meló.

(57)

[Drun]

*Holtidő - 2900.08.22. - Neferadynee és Murgen*


/Hadrime dallamos hangján egy újabb kacagással jutalmaz meg titeket. Valahogy, a kezdeti ellenérzés -melyet iránta éreztetek-, kezd teljesen eltűnni./
- Roppant mód örülök, hogy két gondtól megszabadítanak!
/Neferadynee feléd nyújtja megint a kezét Hadrime./
- Remélem megtudunk egyezni, és a szerződéseket mindannyiunk részére, megfelelően tudjuk majd megkötni.
/Kicsit zavartan pillant körbe. Mintha keresne valakit./
- Ahno... Öhmm... Elnézést, nem láttak egy fiatal, kék ruhás hölgyet? Az imént még mellettem volt.
/Néz vissza rátok, kis zavarral a tekintetében./
- Tudják Yoko a személyi asszisztensem, és ő szokta intézni ezeket az ügyeket.
/Megvonja a vállát, kislányos bájjal vegyes mosollyal az arcán./
- Nem baj. Addig míg megtaláljuk egymást, beszéljünk arról, hogy mikortól érnének rá? Jelenleg az Édenkertbe vannak az előkészületek. Mikor tudnának oda jönni és elkezdeni a felkészülést a bemutatóra?
/Elindul a sorok között./
- Szeretnének venni valamit? Ha igen, nézzenek körbe, megelőlegezem maguknak ezt a vásárlást.
/Legyint egy apró csuklómozdulattal./
- Ha meg nem az egész boltot akarják megvenni, hanem csak némi csecsebecsét, akkor hagyjuk, és meghívom magukat!
/Láthatóan feldobott hangulatban van./
- Ha gondolják és ráérnek, akkor át is mehetnénk egy kávéházba is akár, hogy ott megbeszéljük a részleteket, vagy egy étterembe, mert lassan itt az ebédidő ideje is.
/Figyelme hol rátok, hol a sorok között lévő polcokon levő árukon vándorol.
Egy fiatal nő lép hozzátok, az egyik sornak a sarkánál megállva./
- Miss Hadrime. Megtaláltam a kenőcsöt.
/Nagy szemeit rátok emeli. Furcsán hat több íriszes pupillája és lila szemszíne. Porcelán fehér bőre és kislányos, mégis nőies alkata. Murgen neked Ő is egy bomba nőnek tűnik és nem mellesleg modellnek is. A régiesnek tűnő könyv és írótoll amit a kezében tart, bármennyire is tűnik első látásra számotokra egy hétköznapi eszköznek, teljesen modern technológiával van felszerelve, és egyáltalán nem a ti kortokból származik./
- Hölgyem, Uram.
/Köszönt titeket, majd figyelme újra a kendőkbe öltözött nőre terelődik./
- Jamye már kint vár minket.

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

/Arra kérdésre, miszerint mikor tudnánk menni szerződést kötni, csak zavartan pislogok. Nem tudom, hogyan is magyarázhatnám el újdonsült főnökömnek, hogy kb. egy órája kötöttem ki itt, kilencszáz évvel később, és hogy azt sem tudom, hogy mit fogok csinálni két perc múlva, nem hogy mikor tudok menni hozzá az Édenkertbe. (Egy pillanatra elgondolkozom, hogy vajon arról az Édenkertről beszél-e, de ezt képtelenségnek tartom, ezért gyorsan el is vetem.)/

- Miss Hadrime, én... akár most azonnal is tudnék menni, az ebéd is jó ötlet. Remélem, nem fog őrültnek titulálni, de az a helyzet... az a helyzet... /makogok, mire inkább veszek egy nagy levegőt, és kisebb szünet után fejemet félrebillentve - arra azért figyelve, hogy Murgennek ne essen baja -, kimondom az igazságot:/ az a helyzet, hogy körülbelül fél órája érkeztem ide, akárhol is vagyok. Az utolsó emlékem, mielőtt kijöttem a régiségkereskedésből, hogy kettőezer-tizenháromban Dallasban kóborlók. Illetve pontosabban: tolószékes vagyok, és valaki betol egy helyes kis üzletbe. Erre most nézzen rám! /kétségbeesetten a kezembe temetem az arcom, megint kezd előbújni belőlem a hisztis énem./ Azt sem tudom, hogy miért vagyok itt! Nem ismerem a környezetem! Ha Ön nem jött volna, nem tudom, mi tévő lettem volna! Igazán jól esne egy kiadós ebéd, de nem tudom kifizetni a számlát, minden értékem a huszonegyedik században maradt. Azt kérdezi, mikor tudnánk menni. Mivelhogy nincs hol laknunk akár azonnal. Nézze, nem akarok teher lenni, vagy púp lenni a hátán. De elég kacifántos helyzetbe keveredtem!

/Mondandóm végén kicsit zihálok az idegességtől, majd Hadrimére pillantva meglátom az általa keresett személyt. Yoko csodaszép nő, enyhe féltékenységgel az arcomon mérem végig tetőtől talpig. Köszönésére csak biccentek egyet. Értelmes nőnek látszik, de nem örülök a társaságának. Ennek megfelelően kicsit hidegen fordulok felé, s bár mosolygok, a szemem nem teszi./

- Egy barátunknak kellett volna kötszer, de már megoldotta /magyarázom a főnöknek az ittlétünk okát./ Részemről innen nincs semmire sem szükségem. /Bűnbánó arccal meredek a kendőkbe bújtatott divattervezőre. Világosan látszik a tekintetemből, hogy nem szeretném, ha itt hagyna a félelmetes jelenben./

(45)

[Murgen]

* Holtidő *

- Te, hippilány, egy fél perce még te se voltál itt. Szóval szerintem nem olyan meglepő hogy a másik nincs itt.... biztos elkóborolt csak a másik irányba.
/Kényelembe helyezem magam Nefi nyakában és hátra dőlök.... régebben mást csináltam a nyak ezen részén, de nem is voltam húsz centis.... húsz centi..../
- Édenkert? Az sztriptízbár? Most miért néz mindenki? Odahaza mindegyiknek ilyen neve volt, csak gondoltam tisztázzuk előre, ne ott nézzünk mint borjú az új kapura.
/Mikor étteremről beszél méreteimet meghazudtoló korgás hagyja el a gyomrom./
- Naja, kéne valami zaba.... Cukorborsó, te nem vagy flamós?
+ Bakker, itt minden nő ilyen?
/Végigmérem a "titkárnőt", bár lehet nem ártana egy távcső ehhez innen fentről./
+ Bár nekem lenne ilyen titkárnőm... diktálnék neki minden nap.
- Hippilady nem őt kerested?
+ Kenőcs? Nem... nem akarom tudni.
/Cukorborsó kis monológja közben fülig érő szájjal mosolygok, amolyan igazi bárgyú mosollyal, mint aki betépett...kicsit./
- Ne nézz így, tényleg így volt. Én tegnap még 170 voltam, most egy komolyabb smacinál még le is nyelne a szöszke.


(58)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.22. vasárnap -- Neferadynee és Murgen*


/A nő először meglepetten pislog rátok, hol egyikőtökre, hol a másikotokra, miközben arról, beszélsz neki Neferadynee, hogy a múltból érkeztél. A tündért a válladon is alaposabban végig méri, majd újra téged is./
- Nem hiszem, hogy problémát jelentene sem az, hogy meghívjam magukat ebédelni, sem az, hogy kisegítsem egy két dologgal.
/Szabad válladra teszi a kezét, és gyengéden megszorítja./
- Köszönöm a bizalmat, hogy mindezt elmondta nekem. Igyekszem nem túlterhelni Önt, Kedvesem. De azt hiszem, ebben az esetben sok mindent meg kell tudnia a mostani környezetéről!
/Kérdő tekintettel fordul Murgen felé./
- Mi az a hippélány?
/Zavart tekintettel fordul vissza az angyal felé. Remélve, hogy az kisegíti a válasszal./
- Önök mindketten egy helyről érkeztek?
/Fordul vissza a tündér felé. Igazából nem kell nagyon el-el tekintenie, mert majdnem egy síkban van a két arc./
- Biztos Maga sem ide való, ha még nem hallott az Édenkertről! Nem tudom mi az a sztriptízbár, és azt, sem, hogy Önöknél mennyi ilyen hely volt. Itt csak egyetlen Édenkert van!
/Szabadkozó mosollyal néz vissza Neferadynee tekintetében./
- Kivétel persze az angyalok kertjét!
/A titkárnő csendben áll, mindaddig míg Hadrime el nem indul a pénztár felé és el nem kezdi az utasításokat kiosztani. Őt követve elkezd jegyzetelni./
- Yoko kérlek, intézkedj, hogy ennek a két személynek a munkaszerződése megfelelő legyen! A Hölgy Miss...
/Itt megáll egy pillanatra, és vissza fordul felétek./
- Elnézést, igen rossza a névmemóriám!
/Mondja szabadkozó mosollyal./
- A Hölgy, Szeplőske helyére kerűl be. A tündér, pedig ha elfogadja a megbízást, akkor a lóti-futi feladatkört. Esetleg a hangvezérléssel is próbálkozhat, de az Ön méretei és sebes szárnyai inkább a segítő szerepét tölthetné be inkább.
/Fordul vissza az asszisztenséhez, majd hátat fordítva, folytatja az utat./
- Amennyiben itt végeztünk, elmegyünk ebédelni, és megbeszéljük a részleteket. Addig is, keresd ki a napi híreket, és az elmúlt... ö...
/Megtorpan egy pillanatra, majd a pénztárhoz érve, a fizetéssel foglalatoskodik, ami igen hamar zajlik le, az automata vezérlésnek köszönhetően./
- Az elmúlt kilencszáz évnek az eseményeit, bővebben ezen év eseményeiről, gyűjts ki információkat!
/Fejezi be, miután az kijárati ajtó felé veszi az irányt./
- Szólj Zarecknak, hogy készítse elő az ujjait, mert rá kell szabni az angyalkánkra, pár ruhadarabot! Intézkedj, hogy szállást kapjanak az Édenkert Hotel részénél, ugyancsak a mi szintünkön!
/Kiérve, a bejárat előtt, egy szolid sötét-szürkeszínű, lebegő autóra vetődik a tekintetetek. Melynek oldalát, egy kék-ezüst hímzésű ujjatlan mellényt, fekete nadrágot viselő fiatal férfi támasztja, karba font kézzel.
Amint meglát titeket, ellöki magát az ajtótól, majd kinyitja előtettek, hogy betudjatok szállni.
Neferadynee, neked egy pillanatra megakad a tekinteted a férfi fekete-aranybarna-arany háromszínű-íriszén./

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

/Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amiért a főnök nem néz teljesen idiótának, és mert rettenetesen segítőkész. Elhatározom, hogy keményen fogok dolgozni azért, hogy jó modell legyek, és ha valaha kollekciót tervezek ebben az új világban, az elsőt neki fogom ajánlani.

Amikor Murgen a "smacira" tereli a szót, egy felhúzott szemöldök kíséretében befogom egy pillanatra a száját. Ez körülbelül annyit takar, hogy a kezem nem csak az arcát, de az egész fejét befedi./ - Murgen, vicces vagy, de már így is eleget bámultad a dekoltázsomat, nem lesz csók. /Határozottan cseng a hangom, hiszen a szerencsémen felbuzdultam, és mindent kimondok, amit végre kimerek. Aztán persze elengedem a szerencsétlen fejét, nehogy megfulladjon./ Bocsi, bocsi! /sopánkodok egy fél percig, mert nem akartam bántani - csak olyan kis kicsi!

- Nem, nem egy helyről. Én, mint mondtam, Dallasból. Ismerős önnek Texas? Az Egyesült Amerikai Államok? USA? /kérdezem kicsit bizonytalanul, mert fogalmam sincs, mit tudhat ezekről./ A nevem pedig Nora Rhiannon. Nora. Mellesleg meg... nem hiszen az angyalokban, hölgyem. Ha már itt tartunk, Istenben sem. Nem értem, miért néz rám ilyen titokzatosan... /Pislogok kettőt, megvakarom a fejem. Kissé feszülten hallgatom, ahogy a Főnökasszony intézkedik. Elmosolyodom végül, hiszen úgy néz ki, egy kicsit rendbe jönnek a dolgaim./

- Köszönjük az ebédet. Mondja, Miss Hadrime, mikor kezdhetnénk el dolgozni? Mikor láthatom a ruhákat? Nagyon izgatott vagyok! /Szememben valóban a lelkesedés és az izgalom csillog, talán kicsit türelmetlen is vagyok. Mindezt már odakint kérdezem, de a szó kicsit fennakad, hiszen egy lebegő masina parkol előttünk. Parkol? Ezt így nevezik? A férfire csak egy pillantást vetek, pont úgy, ahogyan rám vetettek annak idején. Inkább a kocsi foglal le, tátott szájjal bámulom./

- Te, szerinted itt minden így néz ki? /suttogom Murgennek./ Vagy csak én hallucinálok?

(46)

[Murgen]

* Holtidő *

/A hippilány kérdésére pislogok kicsit és kicsit kuncogok is./
- Szex, fű, Woodstock? Egyik sem? Na mindegy, csak a göncöd kicsit hippis. Mindegy. Jut eszembe, kéne egy gyorstalpaló pilóta tanfolyam. Most legfeljebb addig repülök ameddig Norácska elhajít.
/Az édenkertre elhúzom a számat./
- Hát, azért volt belőle bőven. Nem gondoltam volna, hogy pont a sztriptízbárok mennek ki a divatból. A következő mi lesz? Majd azt mondjátok hogy az ember nem dolgozik gőzerővel azon hogy eltegye magát láb alól?
/A csókosn megszólalásomra egy méretes kezet látok érkezni a fejem felé, így rövidre zárom a filozofálást./
- Fej! Fej! Mmmhmhhh......
/Nehéz értékelni, ha valki fejét félig összepaszírozzák. Csak hogy ösztönözzem is kicsit még meg is nyalom az ujját, hátha így hamarabb jutok levegőhöz./
- Azért ne fojts meg! Dekoltázs?
/Látványosan lenézek./
- Ja, hogy az? Eddig észre se vettem.
/Kicsit elhúzom a számat az "autó" láttán./
- Hát ja.... itt még a csavarok is antigravok. Blöh....
/Válaszolok Nefinek, de már nekem is a kaján jár az eszem.

(59)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.22. vasárnap -- Neferadynee és Murgen*


/Hadriem érdeklődése nem lankad, bár figyelme egy röpke időre elkalandozik, amikor az autóba ülve, kezébe vesz egy áttetsző felületű szerkezetet.
Végigfut a híreken, majd ölébe teszi./
- Nem. Sajnos nem ismerem az említett városokat. Miképp is nevezte? Dallas, Texas?
/Amint kap egy biztató jelzést, akkor beírja az üveg felületre, mintegy eljegyzésnek, hogy mit kell majd megnéznie./
- Ami a szexet érinti, van némi fogalmam róla.
/Mosolyodik el sejtelmesen./
- De nem értem a fű és a woodstock kifejezést. Mármint a fűét értem. Kint terem a parkokban, csupán nem tudom össze kötni a szövegkörnyezettel.
/Mondja neked Murgen, kicsit zavar tekintettel a nő./
- Amennyiben van valami kívánságuk az étellel kapcsolatban, akkor azt mondják meg Yakonak, szeretném elolvasni friss a híreket gyorsan, míg meg nem érkezünk az Édenkertbe.
/Picit megemeli az ölében lévő újságot, majd Neferadynee feléd pillant./
- Ha megfelel akkor már holnap elkezdhetik a munkát. Az előkészületek már zajlanak, és jobb lenne, ha minél előbb belerázódnának.
/A kocsi eközben megindul. Könnyedén és hangtalanul suhan./

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

- Dallas, Dallas /segítem ki gyorsan Hadrimét. Aztán inkább csak bámulok ki az ablakon, míg Murgennel beszélget. Ahogy ő sem, én se nagyon tudok mit hozzátenni a témához.

Nézem, ahogy rohan el alattunk a táj, megszédülök kicsit. Hangtalan minden, a főnök is elmélyül az olvasásban, nem akarom megzavarni. Csak annyi kérdés zakatol bennem! Példának okáért: pontosan hogy kerültem ide? Miért vagyok itt? Most akkor tényleg létezik olyan, hogy mágia? Mi minden létezhet még? Pillanatnyi megnyugvást jelent az, hogy munkát és szállást kaptam.

Közben Murgent leteszem magam mellé, vagy magammal szembe, ahová csak szeretne ülni. Talán neki is kényelmesebb így. Szokásomhoz híven továbbra is csendben vagyok, nem kezdeményezek beszélgetést. Kezem a hasamon, korog./

- Köszönöm, nem vagyok finnyás. Esetleg... /teszem hozzá gyorsan egy félénk mosoly keretében./ Esetleg tudná mellőzni a "modern" ételeket, kérem? Nem tudom, hogy a gyomrom mennyire fogadná be az ismeretlen ízeket kilencszáz év kihagyás után...

/Az út további részében - hogyha persze valaki nem óhajt szóba elegyedni velem, csendben várok a megérkezésünkre - és persze az ebédre./

(47)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.22. vasárnap -- Neferadynee és Murgen*


/Gondolataidból felrévedve veszed észre, hogy Hadrime keze a tiéden nyugszik. Érdeklődő és kedvesen mosolygó tekintettel nér rád./
- Ha gondolja, akkor elolvashatja az elmúlt évszázadok történést. Kikerestem Önöknek.
/Átnyújtja neked a pergamen szerűen működő szerkezetet, melynek kellemes hűvös, és könnyed tapintása egyértelművé teszi, hogy egyáltalán nem abban az időben vagy, mint amit megszoktál. Ez valóban a jövő. Nem csak a kezedben érzed, de a környezteted is ezt mutatja./
- Ott az alján lévő kis füllel tud lapozni, és ha azt szeretné, hogy váltson, vagy keressen rá néhány dologra, akkor a jobb felső sarokban van erre egy kereső opció.
/Meg is mutatja közben. Látszik, hogy kezei ápoltak, de nem gondolnád, hogy naponta jár manikűröshöz. Nincsenek is mű körmei.
Kint az autó megáll egy parkolóban, ami közel van egy igen forgalmas térhez./
- Hölgyeim és Uram, megérkeztünk a H'Sekirati Teleportkapuhoz. Míg Önök átmennek, én elintézem, hogy a kocsi rendelkezésre álljon, amint vissza érkezünk.
/Hallod a vezető kellemes, mély hangját.
Kinyitja előtettek a kocsi ajtaját, és ki is segít benneteket, ha hagyjátok./


*Neferadynee, a következő hsz-t nyugodtan lehet írni a kapuhoz.*