Múzeum a XXI. századból

[Jóindulat]

/A srác olyan tétova mozdulattal veszi át a fényképet, mintha legalábbis egy kőlapra vésett barlangrajzot nyomnának a kezébe. Vet egy hasonló pillantást a mutatott alakokra, majd önkéntelenül is visszapillant az előtte állókra. Egy gyors mozdulattal végighúzza az alkarján pislogó fények előtt a képet, majd visszaadja Miának, ezután ismét összefonja karjait a mellkasa előtt./
- Tényleg van valami hasonlóság, de azért nem mondanám egyértelműre. Mindenesetre ki kell ábrándítsalak mindkettőtöket, nincsen időgépünk. Arról szerintem már tudnátok, vagy mi. /Heherészik egy sort, majd folytatja./ Szóval itt maradtatok... Asszonyom...?
/Pillant egy odabentről érkező, kedves arcú, hosszú hajú ifjú hölgy felé./
- Zack, fejezze ezt be, de azonnal. /Érkezik a nő szelíd arckifejezéséhez egyáltalán nem passzoló fagyos hangon./ Ne használja ki a hölgyek helyzetét. /Mintha a kísérőként érkező tekintet vágna, a Zacknek nevezett srác elvörösödik, majd miután megérinti a karján villogó lapot, amitől az addig fénylő felület elsötétül, zavartan hátrateszi mindkét kezét./
- Én csak... /Kezdene magyarázatba, de a nő beléfojtja a szót./
- Nincsen csak. És törölje a felvételt, kérem. Ha netán pedig a Mátrixon összefutnék a hölgyekről készített interjúval, ki van rúgva. Remélem világos voltam? Bocsássatok meg neki, kérlek. /Fordul végül Miához és Ivyhez./ Liara vagyok, és nem ti vagytok az elsők, akik felkerestetek. Gyertek, üljünk le, aztán majd ráértek kérdezni. Mert abban biztos vagyok, hogy kérdéseitek vannak aztán... Hogy is mondták? Dögivel. /Árnyalatnyi büszkeséggel teli mosolyt küld még a lányok felé, aztán az egyik oldalsó irodába kísér titeket./
- Foglaljatok helyet, ha kértek valamit, csak mondjátok. Azért vagyok most itt, hogy nektek segítsek. Étel, ital, információ, megértő lélek... Ezekkel szolgálhatok. /Mosolyog még egyet, ahogy nekitámaszkodik az irodában lévő íróasztalnak. Kényelmes, bőrhuzatú kanapé, két fotel, és képek a falon, sőt, a korábban látott testetlen világításhoz képest ódivatúnak ható, ezüstös színű halogén csillár is található még a helyiségben.

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/A képet a srác túlzott óvatossággal vette át, ami eléggé gyanús volt, mivel ez csak egy fénykép. Igaz, hogy számunkra sokat jelent, de mégsem egy őskori lelet, hogy úgy tartsa az ember, mint egy hímes tojást./
+ Valami itt nem stimmel.
/A képet végighúzta a karja előtt. teljesen olyan volt, mintha beszkennelte volna azt, majd visszaadta Miának.
majd teljesen nyugodtan közölte velünk, hogy nincs időgép a tudomása szerint ebben a korban sem./
+ Hát ez csúcs. Roló le. Új lap. pedig a régit szívesen megtartottam volna, de most már nincs mit tenni. Új életet kaptunk, bár nem tudni miért. Új lap, új élet, új kor, új hely.
/Kissé zavart, hogy a srác még jót is szórakozott a helyzetünkön./
+ Elküldenélek én téged 900 évvel jövőbe, megnézném hogy reagálsz rá.
/Ekkor érkezett meg egy nő, kinek jelenlététől a srác, máris moderálta magát. A nő elkezdett ordítozni a férfivel akit a jelek szerint Zacknek hívnak. Ha a nőtől nem kapott volna elég fejmosást, akkor tőlem biztosan megkapta volna. Főleg miután megtudtam mit is csinált./
- Akárcsak egy paparazzo.
+ De rühellem is őket. Az erkölcs szó nem igazán szerepel a szótárukban.
+ Mátrix? Az biztos vagy az internet, vagy valami újságféleség. Vagy valami ultramodern tömegkommunikációs cucc.
/Szerencsénkre a nő megfenyítette a srácot, hogy kirúgja, ha nem törli a titkos interjút. Amivel teljes mértékben egyet is értettem elvégre mégiscsak sértette a személyes jogainkat. Sosem voltam jogász, de ennyit még én is tudtam./
+Mázlid, hogy nem töltötted fel, mert ha tudomást szeretem volna róla, akkor utána szép díszes foltokkal lennél gazdagabb.
/A nő szabadkozott előttünk, elküldte a srácot, majd hellyel kínált minket./
- Megbocsátunk, de jobb ha tudod Zack, hogy nincs rosszabb két nő haragjánál.
/A nő bemutatkozott, majd hellyel kínált minket. Elmesélte, hogy nem vagyunk egyedül az időugrás terén és, hogy nyugodtan tegyük föl a kérdéseinket. Én így is tettem./
- Örvendek Liara, az én nevem Ivy. Ő pedig itt a legjobb barátnőm Mia. Most érkeztünk a múltból, pontosabban a XXI. századból.
/Mutattam a mellettem helyet foglaló lányra, akivel közös múltunk volt./
- Némi információra lenne szükségünk. Említetted, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik átjöttünk. Nem tudod van -e valami oka, hogy átkerültünk. Esetleg volt már valaki, aki vissza tudott menni a saját korába?
- Esetleg tudnál valamit mondani a mágiahasználókról? Mert valami ilyesmit olvastam közvetlenül az átkerülésünk után. Elnézést, ha túl sok lenne a kérdés, de nekünk itt ez a helyzet teljesen új.
/Szabadkoztam egy kicsit, majd érdeklődve vártam a válaszait./

(13)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Féltve őrzött képemet akkora óvatossággal vette át, mintha attól tartott volna, hogy valamilyen megátkozott tárgyat adnánk a kezébe. Eddig se nagyon tetszett ennek a krapeknak a viselkedése, de ahogy a képet végighúzta az alkarján mintha lementené, mert gondolom mi mást tett volna, nem nagyon volt kedvemre/
+Most meg mit művel? Esküszöm a cirkuszi életem jut eszembe valamiért.
/De mire megérdeklődtem volna tőle,hogy mégis miért húzta el a karja előtt, már vissza is adta nekem a fotót. Majd, ki jól végezte dolgát, karjait összefonta maga előtt és válaszolt az időgéppel kapcsolatos kérdésünkre, miszerint ne nagyon reménykedjünk a visszautazásban, mert még nincs feltalálva az időgép./
+Pazar. Hát, attól tartok nem megyünk mi vissza. De hogy is szokták mondani? Nézzük a dolgok jó oldalát nemde? Új életet kezdhetek, de legalább a barátnőm velem van.
+Mi van? Még ki is röhög minket?
/Most már nagyon nem tetszik nekem ez a helyzet. Pláne amit itt ez a fiú csinál. Nem hogy együtt érezne velünk, még egy jót szórakozik rajtunk. Eltettem zsebembe a képet és vetettem rá egy szúrós pillantást. Azért nem azt az "ölni tudnék a tekintetemmel" fajtát, de nem hinném, hogy észre vette, mert figyelmét a felénk közeledő nőnek szentelte. Tippem, hogy ki lehet az, csak a kolléganő jutott eszembe. Nem is tévedtem. Miután jól kioktatta és megfenyegette az állása elvesztésével, a fiú egyből mentegetőzni kezdett, akár egy ovis, ha elkövet valamit, amit nem lett volna szabad./
+Szóval Zacknek hívják.
+Gondolom ez a Mátrix egy tévécsatorna, nem? Vagy egyfajta hírközlő oldal vagy egy napilap. Azért remélem nem leszek benne egyikben sem.
-Örülök, hogy megismerhetem.
/Közelebb léptem kis mosoly kíséretében és köszöntő kézfogásra nyújtottam kezemet Liara felé, miután a nő bemutatkozott és Ivy bemutatott./
-Természetesen megbocsátunk, de csak ha nem lesz több ilyen kísérlet.
/Feleltem Zack felé intézve mondandóm másik felét./
+Nem mi vagyunk az egyetlenek? Megnyugtató.
/A bemutatkozás után a nő egy irodába kísért minket, ahol elég kényelmesnek tűnő kanapék voltak, így el is foglaltam egyet. Ivy pedig helyettem is feltette a számunkra legfontosabb kérdésekből néhányat, amikre kíváncsian vártuk a hölgy válaszát./

(13)

[Jóindulat]

/Ahogy Liara hallgatja Ivy kérdéseit, elgondolkodva, mégis valami jóságos kifejezéssel siklik tekintete egyik lányról a másikra./
- Nos, el kell hogy keserítselek benneteket, az első kérdéseitekre sok válasszal nem tudok szolgálni. /Szólal meg végül, őszinte sajnálkozással a hangjában./ Még mindig nem tudjuk, miért kerültök át, vagy hogy ki húz át titeket ezen a majdnem ezer éven, mindössze arra jutottunk, hogy valószínűsíthetőleg valami mágia áll a háttérben. És nem, visszamenni határozottan nem lehet. Arról lennének feljegyzéseink, ha sikerült volna valakinek, ebben biztos vagyok.
- Na de az átkerülésről: A régebbi Föld több nagyvárosából is érkeztek látogatóink, ami a közös, hogy mindannyian egy hasonló üzletbe tértek be, aztán itt találták magukat, akárcsak ti. Az elsők közületek úgy nagyjából két-három éve jelentek meg, azóta folyamatosan, kisebb-nagyobb időeltolódással érkeznek. Még a Szövetség tanácsa, azon belül is H'Sekirat, vagyis ennek a városnak a tanácsa is aggódik emiatt, és óvintézkedésként rátok is kiterjesztették a kötelező regisztrációt. Szóval ha gondoljátok, amikor már megtudtatok minden lényegeset, szívesen mellétek adom az egyik tündér segítőnket, hogy elnavigáljon a Tanácsházba, ahol megejthetitek a procedúrát. /Lefegyverző, szívélyes mosolyt sugárzik a lányokra, majd észbekapva gyorsan folytatja./
- De mielőtt elfelejteném, válaszolok is a kérdésetekre. A mágiahasználók... Ők voltak talán a leginkább szem előtt a ti korotokban, csak különösen tehetséges bűvészeknek, netán mitikus alakoknak hitték őket. Boszorkányok, vajákosok, jógik, látnokok... Annyi féle és fajta megnevezésük volt, hogy szerintem azt felsorolni nem lehet. Egy a közös bennük, mindannyian tudják használni a szavak és a rituálék erejét, hogy akaratuk szerint változtassák a világot. De miért kérdezitek? /Pillant érdeklődve egyértelműen Miának címezve a kérdést./

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Figyelmesen hallgattam a nő szavait, melyek nem jelentettek túl jót számunkra. Kiderült ugyanis, hogy már három éve jönnek át az emberek a múltból, de még egy se tért vissza a saját idejébe. Így hát el kellett fogadnom a keserű igazságot, hogy itt ragadtunk és teljesen új életet kell kezdenünk. Bár nem lesz könnyű felejteni, de talán nem is kell, csak egy új lapot nyitni az életemben. Egy tiszta lapot, ahol minden új. A test, a hely és az élet.
Míg végiggondoltam ezeket, sóhajtottam egy nagyot és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ami magában foglalt, minden emléket, ami lejátszódott bennem hirtelen. A család, a barátok, a szerelmek és a társulat.
Egy újabb mély lélegzetvétel után, már képes voltam elfogadni a tényt, hogy nem változtathatok a múlton, vagyis, hogy nem térhetünk vissza.
Már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy itt éljek és a számra egy félmosoly is kiült./
+Érdekes egy új élet lesz.
/Mikor a nő felajánlotta, hogy tündérsegítőt ad mellénk, mosolyt intéztem felé./
- Azt megköszönnénk.
/A mágiahasználókról tett kérdéseimre is válaszolt. A válasza kissé meglepett, bár mire is számíthattam volna, az olvasottak alapján?
Mia felé intézte a kérdést, hogy miért is érdekel ez minket./
+ Hadd válaszoljon csak Tina, azaz Mia. Eddig úgyis csak én kérdezősködtem és slíg hagytam őt érvényesülni, pedig igencsak kíváncsi lehet most ő is.

(14)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/A nő válaszát hallva minden reményem szertefoszlott a visszaúttal kapcsolatban és hogy állítólag három éve jönnek át a múltból emberek úgy, hogy nem sikerült senkinek visszajutnia elkeserített. Ezek szerint újrakezdhetem az életem barátnőmmel, Ivyvel. Ezzel nem is lenne probléma, de hogy ezt mind a szeretteink nélkül kényszerülünk megtenni mélységesen szomorúvá tett. Talán egy könnycsepp is elhagyta arcomat, nem vettem észre a visszaemlékezéstől. Csak arra eszméltem fel, hogy kissé nedves az arcom, majd egy mozdulattal le is töröltem a könnycseppet és Ivy felé néztem, akin láttam, hogy szintén elfogták az érzelmek./
+Megértem, hogy mit érezhet. Ő még ráadásul a szerelmét is elvesztette. De legalább együtt vagyunk és talán ez számít most a legjobban ebben a helyzetben.
/Próbáltam egy kis mosolyt erőltetni én is magamra, közben a nő, akit Liarának hívnak folytatta a válaszadást. Egy tündér segítőt ad mellénk, aki segít elvezetni minket a tanácsházára, H'Sekiratba, hogy egy regisztrációt hajtsanak végig rajtunk. Végül megtudtuk, hogy mi is a mágiahasználó, majd kérdését nekem szegezte, hogy miért is érdekel minket ez annyira./
-Mikor átléptük a fátylat, mint kiderült, mindkettőnknek a mágiahasználó faj volt egy tükörre írva, amiről információt kaptunk még a mostani nevünkről és a mai nap dátumáról. Jelenleg az a kérdés foglalkoztat, hogy mégis miért lettünk mi a tükör szerint mágiahasználók illetve hogy milyen lények vannak még rajtunk kívül. Ugyanis útban errefelé láttunk különféle mágikus lényeket, amiket a múltunkban nem láttunk soha. Érdekelne még, hogy mégis mennyit változott a világ a XXI. század óta, hogy hogyan tudnánk kitanulni vagy használni az erőnket és hogy hol tudnánk majd szálláshelyet és munkát találni?
/Intéztem válaszom és kérdéseimet Liarának./
+Remélem, hogy lesz valamilyen út, amin elindulhatunk. Valamit kezdenünk kell magunkkal, ha nem akarunk elveszni és tudatlanok maradni.

(14)

[Jóindulat]

- Nos /kezd bele Liara, miután egy együttérző mosolyt enged meg a lányok felé/ hogy ki miért lesz mágiahasználó, régóta vitatott téma. Ugyanis bármennyire is meglepő lehet számotokra, de bizony már nagyjából a tűz feltalálása óta léteznek mágusok, sámánok, vagy nevezzük őket aminek akarjuk. Sőt, /pillant jelentőségteljesen a felé forduló szemekbe/ bizony a kezdet kezdete óta léteznek a többiek is. Sidhek, vámpírok, vérfarkasok, alakváltók... Úgy gondolom, valami halvány fogalmatok lehet ezekről, mert bármennyire is igyekeztek a racionalitás korában rejtőzni, azért a korábbról szárbaszökött legendáknak bizony ők voltak az alapjai. Mikor a sámánok a tűz körül arról fantáziáltak, hogy a táncuk közben sólyomalakot öltenek magukra... Nos, az esetek többségében az alakváltókat próbálták másolni. És ha éppen sikerült... Nos, bizony, a tehetség némelyikünkben mindig is ott rejtőzött.

Meglehet, hogy bennetek ezt az adományt a bolt ébresztette fel... De azt biztosan el lehet mondani, hogy a tehetség a... hm... valóság formálására bizony nem mindenkiben található meg. A mi időnkben már mágiahasználónak nevezik az ilyen tehetséggel megáldottakat, nálatok még jobb esetben igen tehetséges bűvészek, vagy épp léleklátó médiumok voltak. /Szelíd mosollyal az arcán végigpillant a vele szemben lévőkön, majd finom vállemelintés után folytatja./
- Vagyis a tanulás... Sajnos az utóbbi időben azt hallottam, hogy Altmyrca nem biztonságos, így oda nem tudlak irányítani titeket, hogy iskolát találjatok, szállás tekintetében pedig... Nos, ha más megoldást nem találtok, megkereshetitek itt, H'Sekiratban a Menedéket is. De ha rám hallgattok, inkább nem erőltetitek. /Kacsint cinkosan, ahogy árnyalatnyi szünetet tart./

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Érdeklődve hallgattam a nő szavait miközben a mágiahasználókról mesélt. De amikor más fajokat is megemlít, felteszem neki a kérdést./
- Mi az Sidhe? Alakváltókról sem tudok semmit. A vámpírokból pedig csak annyit tudok, amennyit a filmekben láttam vagy olvastam. Egyszer láttam egy vámpíros filmet, hát a második részt már nem néztem meg.
/Mikor a képesség ébredéséről beszélt csak bólogattam, mivel elég ésszerű válaszokat adott, ahhoz képest, hogy mi is folyik itt.
Mikor kitért a tanulás és a lakás témára, hát, nem örültem a tényeknek amit közölt./
- Szóval esélyünk sincs megtanulni használni a képességeinket, ha egyáltalán lennének is. Én nem érzek különösebb változást. Te érzel valami változást Mia?
/Tettem fel sorstársnőmnek a kérdést, majd ha válaszolt ismét Liarára emelem a tekintetem és tovább kérdezek./
- Máshol nem lehet tanulni? Mármint csak laknak más varázslók is itt vagy nem?
- Mi baj lenne a menedékkel? Bár nem szívesen laknék bárkinél is, inkább munkát keresnék, hogy legyen esély saját albérletet kivenni és elhelyezkedni. Elvégre ha már új éltet kezdünk, akkor meg kell állnunk a saját lábunkon. Tényleg Laira, létezik még ebben a korban cirkusz? Csak mert régen artistákként dolgoztunk.
- Elnézést, ha túl sokat kérdezek.
/Szabadkoztam kissé, mert túl sok kérdéssel bombázom a nőt./

(15)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Érdeklődve figyeltem Liarára, miközben megmondta ezeknek a lényeknek a nevüket és hogy mióta vannak jelen a világban. Elmondtam, ami eszembe jutott róluk./
- Sámánokról és mágusokról hallottam valamit a történelem órákon anno, így van némi elképzelésem róluk. De, hogy mi a shide azt nem tudom. Vámpírokról és vérfarkasokról megnéztem régebben négy filmet, amiben egymás ellen harcoltak, majd összefogtak. Eleinte csak úgy kíváncsiságból, utólag pedig azért néztem, mert érdekelt a befejezés.
/Feleltem mosolyogva./
-Ki tudja, hogy mi volt igaz belőle és mi nem. De az biztos, hogy vérszívókkal nem találkoznék össze szívesen . Az alakváltók pedig gondolom át tudnak alakulni valamivé.
/Miután meghallgattam Ivy beszámolóját is, észrevettem, hogy kihagyta a vérfarkasokról szóló részt, így elkezdett foglalkoztatni, hogy miért nem tett említést róluk.
/Közben a nő folytatta a tanulással és szállással kapcsolatos válaszadását, ami nem volt nagyon biztató számunkra, de azért még reménykedek. Hiszen a remény hal meg utoljára nem? Épp hogy feltettem volna újabb kérdéseimet, Ivy megelőzött, majd hozzám is intézett egy kérdést./
-Nem, nem érzek semmi különöset.
/Feleltem neki és kissé furcsálló tekintetem rá emeltem, majd vissza Liarára. Nem tudtam, hogy mire érti ezt. Barátnőm tovább érdeklődött Liaránál és megkérdezte hogy létezik-e cirkusz ebben a korban./
+A cirkuszi állás jelenleg a legjobb lenne számunkra, tekintettel arra, hogy artistaként dolgoztunk.
/Mivel érdekelt, hogy miért is nem tett semmiféle megjegyzést a vérfarkasokra, felé néztem és halkan megkérdeztem./
-Ivy, te tudsz valamit a vérfarkasokról?


(15)

[Jóindulat]

- Nos, a sidhe... talán, mintha lenne valahol egy... /Húz elő Liara egy kütyüt a ruhájából, majd valamit pötyögni kezd rajta./ Szóval talán többre jutok, ha mutatok róla egy képet, amit a ti korotokban készítettek. /Mosolyog egyet, majd a következő pillanatban a korábban a falon terpeszkedő Shrek filmplakát helyét egy másik kép foglalja el./ Itt, a jobb alsó sarokban, aki az íját emeli... meg fölötte a fehér köpenyes nő. Nos, a legendáitok alapján ilyennek alkották meg a sidhék képét a művészeitek. Persze, a valóság ennél sokkal de sokkal... Hogy is mondjam, varázslatosabb. A Színrelépés után nagyon sokan nem tudták a helyén kezelni a kisugárzásukat, ebből aztán voltak kalamajkák, de mára szerencsére viszonylag kevés sidhe-függő található.

/Hagyja, hogy a két lány megeméssze a hallottakat, majd Ivy kérdését válaszolja meg./
- Nem akarlak elkeseríteni, de hacsak nem a múltból jött csodabogár szerepét játszanád, nem sok érdemi esélyed lenne. Hacsak nem sidhe-ivadék, állati bájjal mozogni képes alakváltó, netán lenyűgöző vámpír vagy... Ha meg netán a mágiád kitanulása után mennél cirkuszba mondjuk bűvésznek... Hát, a varázslótársadalomban játszanád el a renomédat. /Hangjába a jószándék mellett némi rosszallás vegyül, világosan érzékeltetve, mennyire elítéli az ötletet./ Szóval az egyszerű halandó, ami a mágiád nélkül vagy, legfeljebb takarítani, vagy jegyet árulni tud egy jelenkori cirkuszban.
/Mia kérdésére elhallgat, mindössze érdeklődő szemöldökemelintést küld Ivy felé./

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Figyelmesen hallgattam a sidhékról adott magyarázatát, melyek, csak néhány bólogatással nyugtáztam. Mikor megmutatta a képet csak elmosolyodtam és röviden szóltam csak hozzá az eddigiekhez./
- Szóval tündék. Oké. Pontosan mit értesz sidhe függőség alatt? Mert nem tudom, mi okozhatna bennük függőséget, bár voltak néhányan a mi korunkban, akik megszállottságból átszabták a fülüket, hogy csúcsos legyen, de ezt már akkor is betegesnek tartottam.
/Amikor Laira a cirkuszi téren való kilátástalanságunkat kezdte taglalni, akkor kissé komorabb lett az arcom./
- Szóval, az embereket nem érdeki, ha valaki helyből hátraszaltózik, vagy repülés határát közelítve lendül a trapézok között, főleg, hogy most már a repülés a varázslények miatt, már biztos hétköznapivá vált.
- Csak van valami más álláslehetőség is. De bevallom nekem nem füllik a fogam ahhoz, hogy takarítónőnek álljak.
- Szállást és a regisztrációt, vagy mit? Pedig hol tudnánk elintézni?
/Miután befejeztem a mondandómat Mia is beszélni kezdett és nekem szegezett egy igen kényes kérdést./
+ Miért kell ilyen jó megfigyelőnek lennie?
/Fél másodpercnyi kínos csönd, és a két lány rám szegeződő tekintete. Ez volt ami jellemezte a szituációt. Végül vettem egy nagy levegőt, kifújtam azt és megadtam a választ./
+ Ha már úgysem látom viszont Apát elmondhatom a z igazat. Főleg, hogy 900 évvel később már mit számít.
- Hát ha már úgyse látom viszont a családom, akkor elárulhatom. Igen Mia, egy vérfarkassal éltem évekig. Az édesapámat megtámadta egy vérfarkas és ő is azzá vált. Az évek során, őriztem a titkát és nem adtam ki senkinek sem. De most, hogy már több mint 800 éve nem él, már ez a titok nem számít. Sajnálom Mia, hogy ezt eddig nem mondtam el, de eddig meg tudtam őrizni a titkát mindenki előtt.
/ Mondtam a lánynak, miközben kis bűntudat és bocsánatkérés áradt a tekintetemből./

(16)

[Mia Spring]

* 2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Miután Liara mutatott egy képet ezekről a shide nevezetű lényekről és elkezdte magyarázni, hogy a mi világunkban miként voltak ábrázolva, nem 100%-ig, de már sejtettem miről beszél./
-Szóval a mi világunkban látott filmeknek volt a mai valósághoz köthető alapja...
/Mondtam inkább magamnak magam elé bámulva a ledöbbentségtől, majd egy pillanattal később összeszedetten néztem vissza Liarára. A nő válaszolt a cirkuszi munkával kapcsolatban és mint kiderült, nincs lehetőség ilyen állásra legalábbis nekünk./
+De ezt nem értem. Miért nem csinálhatjuk azt amit régen?
-Nem értem mégis mi a baj azzal ebben a világban, ha ember szeretne artista lenni. Mi ezzel a probléma?
/Kérdeztem kíváncsian és visszafogottan, miután Ivy befejezte mondandóját./
-Nekem se nagyon tetszik a takarítónői állás azok után, ahány évig tanultam és versenyeket nyertem meg a múltban gyerekkorom óta a társammal. És ha ki tudnánk tanulni a mágiánk használatát? Akkor lenne valami esélyünk egy jobb állásra?
/Tettem fel kérdésemet Liarának, majd Ivy barátnémat zaklattam kíváncsiságból./
-Ivy ne haragudj, amiért ilyen kíváncsi vagyok, de te tudsz valamit a vérfarkasokról?
/Amint feltettem neki a kérdést. Láttam rajta, hogy nem ez volt az a kérdés, amire mindenképp válaszolni lett volna kedve. De egy nagy lélegzetvétel után mégis megtette.
-Vérfarkas lett volna? Kellett nekem ilyen kíváncsinak lennem...
/Hátradőltem kissé a székben, amíg könyököm a karfára tettem, kezemmel eltakarva arcomat. Most inkább elsüllyedtem volna kíváncsiságom miatt, majd ránéztem fájdalmasan és megbánóan, amiért nem tudtam csendben maradni./
-Megértem, hogy miért nem mondtad el. Nincs mit sajnálnod azon, hogy nem említetted. A helyedben én is ugyanígy cselekedtem volna.

(16)

[Jóindulat]

- Ó. /Nyugtázza Liara Ivy válaszát enyhe meglepettséggel a hangjában./ Csoda, ha te sem lettél falkabéli. /Jegyzi meg, egészen árnyalatnyi gyanakvással a tekintetében, de aztán arca ismét kisimul és felderül./ Akkor ezek szerint neked a legkönnyebb elfogadnod, hogy a természetfeletti mindig is jelen volt a világban. Legfeljebb az átlag emberek, akik ti is voltatok a múltban... Vagy legalábbis nem ébredt fel az adományotok... Szóval a természetfeletti a mindennapokban nem vállalt szerepet, vagy ötszáz évvel ezelőttig. Vagy legalábbis csak komolyan megbújva. /Mosolyog még sejtelmesen, majd Mia felé fordul./
- Minden legendának van valóságalapja, főleg ha több közös pontja is van egy bizonyos történetnek. /Pillant Miára a nő. Hangsúlyába valahogy lényegesen több oktató jelleg vegyül, mint azt ez az egyszerű mondat indokolná, tekintete is szinte sulykolja a tudást./ De visszatérve a kérdésetekre. /Veszti el minden komolyságát, ahogy vidáman megrázza fejét./ Nem azt mondtam, hogy nem lehettek artisták. Csak nem tudtok érdemben versenyezni a jelenkori sztárokkal. Ha esetleg találtok támogatót, afféle... hogy is mondtátok? Retro... vagy éppen antik előadást is szervezhettek. Kérdés, ki mennyire értékelné. Ha ez lelkesítő, a múzeumból egy fő biztosan elmenne az előadásotokra. /Kacsint még egyet./

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Miát nem hibáztattam a kíváncsiságáért, elvégre én is szeretem beleütni az orrom a dolgokba./
- Semmi gond. Én is kíváncsi természetű vagyok, ezt te is tudod. Fú, de jó érzés volt végre elmondani valakinek, eddig szorongva őrizgettem a titkot és most, már semmi jelentősége sincs. Elvégre apám él egy 900 évvel ezelőtti idősíkban, ahol senkinek se mondtam el a titkát. És ott boldog, bár biztos hiányol, de legalább él.
/Meg hallgattam Liara szavait, mire bólogattam párat. Az artistás részre röviden reagáltam is./
- Értem. Azt nem tudom, hogy mennyire van kereslet a retro show-k iránt, és kérlek ne vedd magadra, de az biztos, hogy a mi időnkben, csak az idősebbek körében volt népszerű. És kétlem, hogy ebben a korban lenne 900 éves ember, vagy már feltalálták az örök élet kapszuláját?
/Kérdeztem viccelődve, majd fel álltam a székemből, és nyújtóztam egyet./
- Bocsánat, de vagy 900 éve nem nyújtóztam egy jót.
/ Mondtam miközben mosolyogva, majd visszaültem a helyemre./
- Liara, szerinted milyen munkát tudnánk elvállalni? Mármint a múltbélieknek is biztos van valami munka a takarításon kívül. És azt a regisztrációt, hol tudnánk elintézni?
/ Kérdeztem a nőtől, miközben kicsit átmozgattam a végtagjaimat./

(17)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

-Igen, tudom.
/Feleltem halvány mosollyal az arcomon, miközben ránéztem./
-De azért nem mondanám, hogy nincs jelentősége. Ezek szerint te élőben is találkoztál régen és éltél egy átalakulni tudó emberrel. És ez szerintem nem semmi.
/Mondtam megjegyzésképp, majd Liara is elmondta amit gondolt az előbb hallottakról és elmagyarázta, hogy ha jól számolom 2500-tól kezdett leginkább megjelenni a mágia a világban. Következő mondatát nekem intézte, ami hallatán bólintottam, hogy megértettem, de közben a hangsúlya, ahogy mondta, felkeltette bennem azt az érzést, mintha én lennék az ő diákja, ő meg az én tanítóm. Liara válaszolt az artistás kérdésre is és miután Ivy elmondta mit gondol ezzel kapcsolatban, nyújtózott egy jót, engem viszont még érdekelt, az, hogy hogy tudott felülkerekedni a mágia a világban. Miután Ivy feltette kérdéseit én is bombázni kezdtem szegény Liarát./
-Nekem is még lenne egyetlen kérdésem, ha nem lenne elég a nyaggatásból a mai napon.
/Mosolyogtam egy sort, majd komolyabban folytattam./
-Szóval az érdekelne, hogy mi történt, melynek során egyre inkább kezdett a mágia uralkodni a világban? Volt valami háború esetleg vagy csak úgy gondoltak egyet a varázslények és uralni akarták a világot?/

( 17)

[Jóindulat]

- Munka? Nincsen külön a múltbélieknek fenntartott munka errefelé. Ha jól tudom, a múltban is szabad volt a munkapiac. Ha felvettek és el tudtad látni a feladatod, bármi lehettél. Itt sincsen másként. Csak ki kell találnod, mit akarsz csinálni, miből akarsz pénzt csinálni. A regisztrációra pedig egy tündér kollégánk kísér majd el, de azt hiszem, ezt már említettem. /Válaszol Ivy kérdésére mosolyogva, majd Miára pillant./
- Elhiszem, hogy rengeteg kérdésetek van. Igyekszek segíteni, mindenben, ahogy a képességeimtől telik. /Emeli meg kezeit a rosszallás leghalványabb jele nélkül, majd maga előtt összefonja ujjait./
- Nos, szeretném leszögezni, hogy nem volt szó semmiféle konspirációról, vagy akármiféle hatalmi puccsról. Tudjátok, a 2012-es nagy világvége... Ha jól rémlik, az akkori volt az apokalipszis-pánikok sorában igazából a legnagyobb valóságtartalmú. Nem tudom, mennyire jutott a fületekbe, de akkoriban röppent fel a hír, hogy szemléletmód-váltás következik be a világban... Szóval nagyjából akörül kezdett megváltozni az emberek látásmódja. Mármint az átlag, halandóké. Egyre inkább észrevették a természetfelettit, ami aztán eljutott arra a szintre, hogy már nem tudott kellőképp elrejtőzni. Vagyis szépen sorban előléptek a homályból. Persze, nem egyik napról a másikra. /Lélegzetvételnyi szünetet tart, majd vállait megvonva folytatja./ De hogy mi volt a tényleges, kiváltó ok... Igazából nem tudni.

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Liara szavaira csak bólogattam./
- Értem. Létezik ebben a korban újság? Hogy böngészni tudjunk az álláshirdetések között. Vagy ebben a korban, már máshol lehet keresgélni? Mert így hirtelen nem tudnám eldönteni, hogy mihez is akarok kezdeni. Neked van valami elképzelésed Mia?
/Kérdeztem sorstársnőmtől és ha válaszolt akkor folytatom a mondandómat./
- Jó fizikummal sok állást lehet találni, de csak ha pasi vagy, a mi korunkban a nőket kiröhögték, ha fizikai munkára jelentkezett. Még értek a biológiához és a vegyszerekhez is, mert asszisztensként dolgoztam egy ideig apám laborjában.
- De ha keresgélünk a hirdetések között, akkor csak találunk valamit, ami megtetszik.
/Mondtam, majd vártam a két nő reakcióját./

(18)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

-Értem. /Adtam meg tömör válaszomat Liarának/
/Liara válaszát emésztgettem még magamban, amikor Ivy kérdéssé tette azt, hogy milyen eszközről és hogyan nézegethetnénk állásokat, majd megkérdezett, hogy van-e valami ötletem arról, hogy miket keressünk./
-Ha vársz egy percet kitalálok valamit.
/ Rámosolyogtam. Először nem jutott eszembe semmi, de kis gondolkozás után visszajöttek az emlékek, azok, amikor Lailával együtt tanultunk növénytant szabadidőnkben fellépések között. Mindig is szerettem a növényeket, anyámnak köszönhetően és rávettem barátnémat, hogy olvassunk róluk együtt. És mivel ő a biológiát úgyis szerette, örömmel csatlakozott. Néha Peter rágta is a fülem azért, hogy elrabolom tőle a barátnőjét./
-Lehet hogy nincs jövője az ötletemnek, de emlékszel azokra a délutánokra, amikor unalmunkban nem tudtunk mit csinálni és elkezdtünk virágokról meg növényekről olvasni? Rávettelek téged, hogy tanuljunk róluk együtt, mert imádtam a virágokat. A szépségük és illatuk mindig ámulatba ejtett és elég jól gondoztuk őket a cserepekben. Szóval, ha neked lenne kedved, akkor esetleg elmehetnénk dolgozni egy virágüzletbe vagy valami hasonló helyre, ha van még ilyesmi egyáltalán a mostani században.
/Elhallgattam, majd Ivy után Liarára emeltem tekintetem, hogy lássam milyen képet vágnak az ötletemhez./

(18)

[Jóindulat]

- Nos, manapság az újság, mint olyan régimódi, papírra, vagy hasonló hordozóanyagra nyomtatott, korlátozott példányszámban elérhető, szöveges és képi információt tartalmazó nyomdatermék nem létezik. Viszont a Mátrixon könnyedén tájékozódhattok és keresgélhettek a nektek megfelelő ajánlatok között. A mátrix... /Töpreng egy pillanat erejéig homlokráncolva, majd arca felderül, ahogy a megfelelő kifejezések eszébe jutnak./ Nos, valamikor ugye létezett az internetnek nevezett, kezdetleges hálózat. Hogy egyszerű legyen elképzelnetek, azt mondom, olyasmi a Mátrix is, csak lényegesen sokrétűbb és bonyolultabb. Egyrészt, minden lényeges hálózati kommunikáció és adatátvitel azon keresztül történik, kezdve a hívásokon, a helymeghatározó- és útvonaltervező alkalmazásokon keresztül egészen a jól bevált információkeresés funkcióig. Másrészt pedig olyasmi, mint egy hatalmas közösségi tér, ahol... hogy is volt? Szóval, olyasmi, mint az iwiw, vagy a messenger, ahol az ismerőseidet értesítheted a veled történt eseményekről. Holo és hangfelvételeket, írásokat, zenéket tehetsz közzé, egyszóval bármit, amit rögzítettél, készítettél, vagy szimplán csak érdekesnek találtad.
Ha van egy megfelelő készüléked, nincsen szükséged könyvespolcra, televízióra, vagy rádióra, de még telefonra sem, mert mindent képes helyettesíteni. Na de mielőtt nagyon eltérnék a tárgytól... /Mosolyodik el, majd kezeit szabadkozó mozdulattal széttárja./
- Újság ugyan nincsen, de például itt az előtérben is, vagy éppen a Tanácsházán is van nyilvános eszköz, aminek a segítségével böngészhettek a nektek megfelelő állás-, vagy akár lakásajánlatok között. Mindössze csak a keresési szekvenciákkal, rutinokkal kell tisztában lennetek, de csak nem okoz majd gondot. /Egy bizakodó mosollyal kísért kacsintást követően ujjait összenfonja maga előtt./
- Van esetleg még olyan kérdésetek, amire nem válaszoltam?

[Himura Kaoru]

* Előzmény: H'Sekirat Teleportkapu *

/Igen hosszú séta van mögöttem, mire megtalálom egyáltalán a megfelelő szintjét a városnak. Magát a múzeumot csak jóval ez után érem el. Csodálatos és egyben félelmetes, mekkorák is a fővárosok. Amikor csak olvas vagy hall róluk az ember, fel sem fogja igazán. De itt lenni, akár ha hangya lennék. Alattam is több szint s fölöttem is. Lebegő és guruló járművek tucatjai, talán százai húznak el mellettem minden percben. És emberek mindenhol. Altmyrca is nagyváros, ám nem oly nyüzsgő mint ez. Talán egyik sem az.
Végül mégis sikerült átkeverednem a forgatagon és megtalálnom a múzeumot. Ahogy beléptem, elámultam azokon a tárgyakon, képeken amik elém tárultak. Többségét fel se ismertem, de még ami ismerősnek tűnt is, többnyire teljesen más volt mint aminek én gondoltam. Eleinte csöndesen nézelődtem és egy előtérnek tűnő helyiségben maradtam. Ám nem láttam igazán senkit, így beljebb merészkedtem és fennhangon, bár azért messze nem kiabálva szólaltam meg./
- Jó napot!
/Majd a válaszra várva, a batyumat a kezemben lógatva nézegettem egy hengeres fém valamit, ami alatt az állt: "Kotyogós kávéfőző - Magyarország, korai XXI. század"./
+ Magyarország, az egy nép országa lehetett, már ha jól gondolom, de mi az a kávé?

(5)

[Ivy Fable]

*augusztus 22, Jóindulat és Mia*

Figyelmesen hallgattam a nő beszédét, majd mikor befejezte az ismertetését, csak azután szólaltam meg./
- Pont mint a múltban, az internet és a rajta futó oldalak/programok már szinte mindent helyettesítenek.
- Elég csúnya lett volna, ha ott láthattuk volna viszont a történetünket. Ezzel a címmel: Interjú két múltbéli artistával.
- Nekem egyenlőre nincs más kérdésem, de ha nem gond, akkor a segítségedet, szeretném kérni, az előtérben lévő netes szerkezet használatában. Mivel, egyáltalán nem tudom hogy működik. Valószínű, hogy a bekapcsológombot még megtalálnám rajta, de a keresés már nehezebben menne.
- Hátha találunk valamit. Amúgy nem is rossz ötlet Mia. Talán tényleg szerencsét próbálhatnánk, mint kertészek, ha már az artista ötlet úgyis kifújt.
- A szállásról pedig majd ráérünk akkor beszélni, ha már valamennyi pénzt szereztünk, mert én nem találtam egy vasat sem a zsebemben, mikor felébredtem a boltban. Te hogy vagy ezzel Mia?
- Bár a szállás könnyebben megoldhattuk volna, ha elkezdjük a varázsló tanulmányokat, gondolom, ebben az időben is léteznek még kollégiumok, de a harci helyzet miatt ez az alternatíva is kilőve. Így hát marad a jó öreg dolgoz és csak lesz valahogy elmélet.

(19)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Miután megtudtuk, hogy az újságnyomtatás már kiment a divatból és inkább ez az úgynevezett Mátrix lett a közkedveltebb kommunikációs forma, eltöprengtem. Otthon jobban szerettem újságokat meg könyveket olvasni, amikor még nyomtattak ilyet. Nem mintha nem értettem volna az internet használatához, csak kényelmesebb volt számomra a kezemben tartani a papírt, amit olvasok./
+Miért kell a dolgoknak komplikáltnak lenniük itt? Hát persze...másképp túl könnyű lenne.
/Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, majd én is feleltem egyetértve Ivy válaszával./
-Egyenlőre nekem sincs több kérdésem. És egy véleményen utazunk barátnémmal. Azt hiszem a bekapcsoló gombot én is megtalálnám, de utána nem sokra mennék, figyelembe véve a modern technológiát.
/Küldtem egy ártatlan mosolyt Liarának, majd Ivyre néztem/
-Majd meglátjuk milyen ajánlatok vannak, ez csak egy hirtelen támadt ötlet volt a sok közül, amint már sokszor tapasztaltál régen is.
-A szállással? Nem is tudom. Igazad van, de ...várj csak...
/Reménykedve zsebeimbe túrtam, majd kifordítottam, hátha találok ott valamit...de nem volt ott semmi a képet kivéve./
-Hát, nincs olyan mákunk. Igazad van, hogy előbb állás, utána szállás, de akkor ma este hol szállunk meg? Meg holnap és azután?
/Ötlött fejembe a gondolat, ami inkább hangzott költői kérdésnek. Felálltam, hogy sétáljak egy kört a szoba közepén, hogy megmozgassam az ülés okozta zsibbadt testrészeim és kissé legyűrjem idegességemet, majd Liarához intéztem kérdésemet./
-Liara, a Menedékhely H'Sekiratban, amire mondtad, hogy ne erőltessük... miért is ne, ha szabad kérdeznem?

(19)

[Jóindulat]

/Az íróasztal lapján, aminek Liara támaszkodik, halvány derengés tűnik fel, majd halk, figyelmeztető csippantás hallatszik, mire a nő fejét felkapva gyorsan odafordul és tenyerét a lapra fekteti./
- Attól tartok, ennyi időt tudtam rátok szánni. /Emeli pillantását végül sajnálkozva a lányokra, majd puha mozdulattal elszakadva az asztaltól nyitja az iroda ajtaját./ Ha még bármi kérdésetek van, a későbbiekben keressetek meg bátran, de most mennem kell. A gépek kezelésében Zack is tud segíteni, vagy bárki, aki arra jár. Mindenesetre szólok a kísérőtöknek, aki majd elkísér titeket a regisztrációra, addig pedig böngésszetek, nézelődjetek bátran. Ha esetleg valami tévedésünkre is rá tudnátok világítani, annak még inkább örülnék. /Mosolyodik el végül, majd miután vendégei távoztak, ő is elsiet az épület mélye felé.
Az előtérben viszont Zack egyáltalán nem található, mindössze egy fiatal nő, *Himoru Kaouru* aki egy kávéfőzőt nézeget.

*Akkor a továbbiakban Himura, Ivy, Mia. Mesélői reagot csak külön kérésre írok, nagylányok vagytok *

[Himura Kaoru]

* Ivy, Mia *

/Egy darabig nézegettem a tárgyat. Különös volt, hogy egy ilyen furcsa küllemű fémtárgy, valaminek a főzésére való. Bár tény, hogy olvastam már olyan dolgokról, amiknek ma már talán a nevét se tudja a többség és láttam már olyan tárgyakat, amik talán már kétezer éve is úgy néztek ki mint most. Például a kardok és egyéb fegyverek, amikkel mi magunk is gyakorlunk. Amennyire mesterem mesélte számomra, szinte semmit nem változott a küllemük, legfeljebb az elkészítésük és az anyaguk. Úgy tűnik, magán a formán már nem nagyon lehet fejleszteni. De ki tudja, biztos nem én fogom továbbfejleszteni a katanák formáját és kovácsolását. Ez nem olyan téma, amihez különösebben értenék.
Elmélkedés közben a lábam tovább vitt egy másik, hasonló tárgyhoz, bár ez már fejlettebb technológiának tűnt, legalábbis az előzőhöz képest fejlettebb. A leírás alapján viszont ez is hasonló célt szolgált. Ám eközben azt vettem észre, hogy mások is a terembe lépnek * ha Ivy és Mia bejönnek *, bár nem tudtam, hogy a személyzet tagjai-e vagy csak látogatók, azért érdeklődő pillantással és apró mosollyal az ajkamon elindultam feléjük./

(6)

[Ivy Fable]

*augusztus 22, Himura és Mia*

/Valami csippant és derengett az asztalon mire Liara egy gyors búcsúzást intézett felénk. Kikísért minket az irodájából, majd búcsút is intett./
- Köszönünk mindent. Feltétlen szólunk, ha találunk valamit, bár szerintem nem találunk semmi kivetni valót a múzeumban. A kiállítás azon kis része, amit az előtérben láttunk, eléggé hűnek tűnt a XXI. századhoz.
- Viszont látásra, remélem még találkozunk.
+ Vajon mi szólíthatta el, ilyen hirtelen?
/ Intettem búcsút Liarának. Miután a nő eltűnt, rögtön a terepet kezdtem el pásztázni s tekintetemmel Zacket keresve, de sehol sem leltem a srácot. Azonban egy másik nőt vettem észre az előtérben(Himura). Aki mosolyogva indult meg felénk. Nem tudtam mit is reagáljak először, így csak viszonoztam a mosolyt./
- Jó napot.
/Köszöntem, majd eszembe jutott amit Liara mondott, arról, hogy bárki tud segíteni a mátrixon való keresgélésben./
+ Ha kínos is, de meg kell kérnem rá, hogy segítsen, mert egyedül, elég nehézkesen menne a mátrixon való keresgélés, a XXI. századi informatika tudásom alapján.
/Elkezdtem az előteret pásztázni, mire a szemem megakadt egy furcsa szerkezeten, ami valószínűleg a mátrix hozzáférhetőség volt, amiről már Liara is beszélt. Erőt vettem magamon és megszólítottam a felénk közeledő nőt./
- Elnézést, tudna nekünk segíteni? Szeretnénk, álláshirdetéseket nézegetni, a mátrixon, de bevallom nem igazán volt dolgunk ilyen bonyolult gépekkel.
/Mutattam közben az előtérben lévő szerkezetre, majd folytattam./
- Kissé hiányosak az ismereteink, az informatika terén, remélem számíthatunk a segítségére.
/Mondtam őszintén, majd Miára néztem és vártam, hogyha ő is szeretne hozzáfűzni valamit a mondandómhoz, akkor megtehesse azt./

(20)