Múzeum a XXI. századból

[Alyara Nirois]

A Múzeum a régi idők emlékére és megőrzésére maradt fent.
Belépve valóban vissza repíti a látogatót a 21. századba. Nem csak a kiáltási tárgyakkal, de még az építészeti stílus is onnan maradhatót meg. Teljesen visszaadva az akkori élményt és látványt. Viszont egyes termeiben nem csak az akkori koroknak értékeit, hanem az elmúlt évszázadok relikviáit őrzi falai között.



Liara Astariel irodája:


Előzmények, korábbi hozzászólások

[Eddy Shooter]

- Köszönöm Vianna! /Mondom neki kedvesen, ahogy csak tőlem telik./
- Abban még tudnál segíteni, hogy milyen lények élnek itt és hogy én hova tartozom? Esetleg van bármi ami kell ahhoz, hogy itt tartózkodhassak, biztonságban?
/Kérdezem tőle kicsit feszülten, mert az imént hallottak még mindig nagy hatást gyakoroltak rám./
+Ennél rosszabb hely nem hiszem, hogy van ezen a világon, remélem nem tévedek, különben bajban leszek...+
/Körbenézek, gyorsan kiutat keresve, sose lehet tudni. Valahogy nem tetszik a helyzet. De inkább erőt veszek magamon és megvárom Vianna válaszát./
+Futni ráérek utána is.+



{42}

[Drun]

*Eddy Shooter*

/A hosszú történelemóra után, eléggé fáradtnak érzed magad, de így is feltűnik, mikor körbetekintesz, hogy társnőd Rayana, akivel eleddig összesodort a furcsa véletlen, nincs melletted.
Vianna a feltett kérdéseidre, amilyen lelkesen magyarázott eddig is, most is ugyan azzal az életenergiával folytatja./
- Természetesen!
/Lebbenti meg izgatottságában szárnyait./
- Rengeteg faj él, mostanra már nyíltan az emberek között. Mint ahogy meséltem is, már jó ideje előmerészkedtek!
/Simogatja meg nagy becsben tartott könyvét./
- Kezdjük, mondjuk a fej nép vezetőivel, az isteni sidekkel, akik csodálatosak! Oda tartozunk, mi a tündérek és még a ronda goblinok is. Rajtunk kívül, élnek még angyalok, alakváltók, vámpírok, vérfarkasok, vízi lények, lidércek és nagy hatalmú mágiahasználók!
/Bólint is apró fejével./
- Te a vadászok társadalmába tartozol, ahogy látom.
/Izgatottan megmozgatja szárnyait./
- Vagy neked nem mondta el a tükör, mikor ide kerültél?

[Eddy Shooter]

+Rayana jól eltűnt, remélem nincs nagyon rosszul. A végén még meg kell keresnem...+
- Tükör? Milyen tükör? /Nézek értetlenül és próbálom felidézni a boltban történteket.
- Úgy emlékszem, nem volt időm szétnézni, mert a társnőm, aki az imént még itt volt, váratlanul megjelent és vele indultam el.
/Mondom Viannának, miután felidéztem a történteket.
- Egyáltalán van ilyen tükör? /Értetlenkedem, mint aki nem akarja elhinni.
- Na mindegy a lényeg, hogy nem kaptam semmilyen infót sehonnan. Ráadásul nem ismerek senkit. Tudnál segíteni, hogy mihez kezdjek most?
/Kérdezem kicsit összeszedve magam.



{43}

[Drun]

*Eddy Shooter*

/Vianna kicsit értetlenül néz rá, majd szabadkozó hangon folytatja./
- Én azt hallottam, hogy ott volt egy tükör, ami megmondta a múltból érkezőknek, hogy kicsodák. Az eddig ide tévedt utazók, legalábbis ezt mesélték.
/Felreppen, a nagy könyvvel kezében és fejed előtt szállva folyatja./
- Nem tudom, hogy ott áll, mert én magam nem láttam, de eddig mindig ezt mondták.
/Vonja meg apró vállait./
- Rayana barátnőd, fogta magát, miközben meséltem neked a történetet, felkelt és távozott. Gondolom, rosszul érezhette magát.
/Mondja szomorkásan./
- Remélem nincs semmi baja.
/Tűnődik el egy pillanatra, majd vidám, mosolygós arccal néz rá./
- A Tanácsházában, biztos segítségedre lesznek!
/Bólogat, aprókat./
- Ha gondolod szólok, egyik testvéremnek, hogy kísérjen el oda.

[Eddy Shooter]

+Szóval lelépett... Cöh nő...+
- Még csak az kéne, hogy a barátnőm legyen... Visszatérve a tükörre, lehet hogy van, de nekem nem volt alkalmam megtalálni és/vagy belenézni. Viszont megköszönném, ha valaki elvezetne a Tanácsházba.
/Mondom Viannának.
+Szó nélkül lelépett, az eszem megáll, most meg ha bármi történik vele én leszek a hibás. Azt hiszem meg fogom keresni, már ha egyáltalán lehetséges.
Remélem a Tanácsházán tudnak mondani róla valamit...+
- Vianna, a Tanácsházában pontosan mit is kell csinálnom?
/Kérdezem gyanakvóan az apró hölgyet.



{44}

[Drun]

*Eddy Shooter*

/Vianna kedvesen mosolyog rá./
- Nem tudom pontosan a regisztráció folyamatát, nekem soha nem kellett ilyent végrehajtanom. Mert én nem a múltból jöttem.
/Megvonja apró vállait, majd elszáll.
Hosszú percek telnek el a várakozással, mire érkezik egy jól öltözött ifjú./
- Üdvözlöm Mr. Shooter.
/Nyújtja feléd üdvözlésre a kezét. Eközben enyhén meghajol, hogy a feléje nyújtott kezet elérhesse, hiszen magassága kitűnik a környezetből. Közel két méter magas a srác./
- A nevem Jipin Azutary.
/Ha megfogod a kezét, érzed, hogy erős és határozott a kézfogása. Ami erős jellemre vall. Mégis a kezének tapintása finom és puha./
- Vianna kért meg, hogy kísérjem el a Tanácsházba, mert nem találja a testvérét.
/Kiegyenesedik, miközben beszél. Egyik kezét elrejti a finom anyagú nadrágja zsebébe./
- Jómagam is éppen oda tartok.

[Eddy Shooter]

/Vianna el megy valahová, így várni kényszerülök. Hosszú percek telnek el, míg várakozom, ám egyszer csak üdvözöl valaki.
Meglátok egy jól öltözött ifjút. Aki már nyújtja is a kezét. Nem akarok udvariatlannak tűnni így kezet fogunk./
- Üdv! Szólíts nyugodtan Eddynek, vagy ahogy akarsz.
/Bizonytalanodom el mondatom felénél, amikor felnézek rá./
+Hmm elég erős kézfogása van, biztos hogy idevalósi.+
- Hálás köszönetem, Viannának és neked is! Ha nem gond indulhatunk is, nem szeretnélek feltartani és én is haladnék! Van mit kiderítenem még...
/Mondom gyorsan, hogy még véletlenül se raboljam a drága idejét kísérőmnek./




{45}

[Drun]

*Eddy Shooter*

/Megnyerő mosolyt küld feléd, majd határozott léptekkel indul el a kijárat felé./
- Köszönöm Mr. Eddy! Ön is nyugodtan hívhat belátása szerint.
/Nem siet, ellenben ahogy kérted, célirányosan vezet téged./
- Megengedi, hogy feltegyek önnek pár kérdést?
/Nem néz rád, miközben kifelé haladtok. Nem az illetlenség beszél belőle, pusztán a környezetét tanulmányozza, miközben kimentek a múzeumból.
Köszön az egyik ott álló biztonsági őrnek, aki mellett elhaladtok, majd a parkoló felé veszitek az irányt. Ahol egy elegáns kocsi mellé vezet./
- Úgy gondolom, a leggyorsabb megoldás, ha elviszem egyből a Tanácsházhoz és nem teszünk egy városnéző kiruccanást.
/Elővesz egy apró szerkezetet, majd a kocsi ajtajai, mindkét oldalt felemelkednek, amikor megnyom rajta valamit./

[Eddy Shooter]

/Jipin kérésemnek eleget téve céltudatosan vezet. Kérdésére válaszolok./
- Természetesen. Amire tudok válaszolok.
/Mondom neki, határozottan. Bár eléggé kételkedem, hogy tudok e válaszolni bármire is. A parkolóhoz érve egy elegáns autón akad meg a szemem és pont oda megyünk./
+Hmm. Lehet kölcsön kérem majd... Jó mókának tűnik!+
- Azt hiszem eleget láttam a városból egyelőre. Most nem is tudnék tájékozódni nagyon. Köszönöm a segítséged!
/Lenyűgöz az autó, így gyorsan elmondom ami eszembe jutott, hogy több időm maradjon megcsodálni a járművet./
- Lenyűgöző autód van, szívesen mennék vele egy két kört majd. /Vetem oda neki vigyorral az arcomon./




{46}

[Drun]

*Folytatás a Fősugárúton*

[Ivy Fable]

Előzmény itt: Fősugárút
*2900 augusztus 22. Mia Spring.*

- Szerintem is az új neveket kellene használnunk, mert később még lehet szükségünk lesz a régire is., ha vissza akarunk emlékezni, de ha folyton a régi neveinken szólítanánk egymást akkor folyton a múlt jutna róla eszünkbe és nem tudnánk tovább lépni. Persze a múltunkat sosem fogjuk elfelejteni és a barátságunk is örök marad, de mégis jobb, ha nem tépjük fel a fájó lelki sebeket.
/Válaszoltam őszintén miközben a múzeum felé sétáltunk. Lassan de biztosan haladtunk a célunk felé, amit hamarosan meg is pillantottunk. El se lehetett volna téveszteni./
- Ez lesz az. Gyere, itt választ kaphatunk a kérdéseinkre.
/Besétáltam, majd egyenesen a recepcióhoz sétáltam./
- Jó napot! Lehet, hogy furcsán fog hangzani amit most mondani fogok, de kérem higgyen nekem. Csak pár perce érkeztünk a XXI. századból egy kis régiségbolton keresztül. Eligazításra volna szükségünk. Tudna segíteni.
/Kérdeztem a pult mögött álló személytől./

(8)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable*

-A sebeket én sem szeretném feltépni, így akkor Ivynek szólítalak ezentúl.
/Válaszoltam, majd nem sokkal később elérkeztünk a múzeumhoz. Kinézete megmaradt XXI. századinak, ami nekem nagyon is tetszett. Bár nem voltam annyira híve a múzeumok látogatásának, most mégis nagyon érdekelt, hogy még mi minden változott meg eddig./
+Ha jó a következtetésem, akkor itt választ kaphatunk a történtekre és a kérdéseinkre.
/Épphogy kigondoltam magamban, Ivy már szóvá is tette, majd szólt, hogy kövessem. Utunk egyből a recepcióhoz vezetett, ahol azon nyomban érdeklődni kezdtünk./


(8)

[Jóindulat]

*Mia, Ivy*

A recepciónál ülő, egyszerű ám kényelmes tunikába öltözött, mérsékelten jóvágású, fiatal, húsz év körüli férfi a pult jótékony takarásában a karjába épített kütyü kivetítette holoképet böngészi, azonban mikor tudatosult benne, munkája akadt, az ügyfelek érkezésekor jólnevelt módon egy gyors csuklómozdulattal eltünteti.
Udvariasan érdeklődő (és a belépők külsején egy cseppet sem megütközött) tekintete a nyitószavak hallatán előbb oda-vissza ugrál a két lány között, végezetül, mikor a várva várt kacagás csak nem csendül fel, megrökönyödött szemmeresztéssé alakul./
- Hogy micsoda??? /Kérdez vissza reflexből, de aztán meglepetését lenyeli, csak egy futó sóhaj/
- Ezek szerint nem csak szívattak... /szűrődik ki ajkai között, majd a következő pillanatban kezét a szája elé emeli és pár futó érintés után belemormog valamit./
- Egy kis türelmet kérek, máris érkezik a kollegina, aki elnavigálja önöket. Addig foglaljanak helyet nyugodtan. /Int az előtérben gazdátlanul várakozó fotelek felé. Mielőtt azonban bárki is elindulhatna az irányukba, nem bírván izgatottságával közvetlen hangnemre váltva csak megkérdezi:/
- Rendben, mondtátok, hogy időutazás, meg ilyes, de mégis, hogyan jöttetek át? És miért?

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/ A recepciónál egy fiatal srác ült akin láttam, hogy elég erőteljesen szkennel minket./
+ Ennyire kilógnánk a tömegből?
/Mikor elmagyaráztam neki, hogy mi is az ábra először nem reagált semmit mintha várt volna valamit, de amikor nem reagáltunk semmit, csak kiakadt a srác./
- Szerintem inkább minket szívattak meg.
/Ezek után a fickó a kezét kezdi el piszkálni, olyan volt mintha épp adatokat gépelne be egy gépbe, mikor alaposabban is szemügyre vettem a kezét vettem csak észre, hogy bele van építve valami./
+ Egek ura. Kiborg lenne?
/Amikor mondta, hogy érkezik a kolléga, akkor megörültem./
+ Legalább valaki tudja mi folyik itt. Mert nem hiszem, hogy a kollegina lenne az aki kitessékel minket vagy vinne a diliházba.
/A kíváncsiság erőt vette a férfin, így még nem foglaltuk el, a helyet amivel az előbb kínált minket. Válaszoltam hát neki./
+ Ezen ne múljon.
- Nem szándékosan jöttünk át. A XXI. században beléptünk egy régiségboltba boltba, megérintettünk egy makettet, elájultunk valamitől, majd mikor felébredtünk a XXX. században. Röviden ennyi volt a sztori.
/Ekkor egy zavaró hajtincset a fülem mögé simítottam./
- És nem mellesleg megváltozott a külsőnk is az átkerülés során. Nem is kicsit.
/Mondtam neki, majd Mia felé intéztem egy kérdést./
- Tényleg Mia, hány napig kerested Leilát, mire ráakadtál a boltra?
/Kérdeztem tőle, direkt így, hogy a srácnak azért ezt az apró információt legalább ne szivárogtassuk ki. Mert a végén még túl epic lesz neki a történet és elküld minket a gyogyóba./

(9)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Amint elértük a recepciót, karjaim a pultra helyeztem. Egy fiatal, huszonéves srác ült velem szemben a recepciói székben. Láttam, hogy valamit nyomogat a karján, majd ahogy észrevett minket tekintetét ránk emelte. Amint Ivy kimondta, hogy mi járatban vagyunk erre, a srác nézett hol Ivyre, hol pedig rám. Kis hatásszünet következett be nála, szemei kidülledtek a meglepettségtől, de még nem szólt egy szót sem.
+Most mi van? Miért néz így ránk?
/Tanakodtam, nem sokkal később pedig meg is kaptam a választ a kérdéseimre. Furcsállón néztem, miként idegeskedik, mikor nekünk lenne jogunk egyedül idegesnek lennünk. Végtére is mi csöppentünk egy teljesen új és idegen világba, tele mindenféle varázslattal.
-Ahogy mondod.
/Suttogtam mellettem álló társamnak egy apró sóhaj kíséretében, majd dobolni kezdtem az ujjaimmal a pulton. Néztem a fiatalembert, ahogy karját a szájához emeli, pötyög rajta kicsit, majd beleszól valamit.
+Ez most a karjába beszél?
/Tanakodtam ledermedve. De aztán megláttam valamilyen kommunikációs eszközt, ami a karjába volt beépítve, amibe a beszédét intézte./
+Ja, hogy a technológia is ennyit fejlődött volna?
/Nem nagyon volt ínyemre ez a fajta telefonféle kütyü. Talán csak mert furcsa volt számomra a kézbe beültetett eszköz.
+Jön a kollegina? Tehát van valaki ezen a földön aki tudhatja, hogy mi történt velünk?
/Kezdtem megnyugodni./
+Kezdetnek megfelel.
/A srác hellyel kínált minket, amíg várjuk a "kolleginát", mutatva a fotelek irányába. De mielőtt elindultunk volna újabb kérdéseket intézett felénk, amire társam ismét választ adott. Miután válaszolt, ő intézett nekem egy kérdést. Vettem a lapot, hogy direkt így kérdezett, majd feleltem neki.
-5 hosszú napig.

(9)

[Jóindulat]

/A srác csendben álmélkodik egy sort, majd egy roppant bölcs és bőbeszédű/
- Tyű. /szalad ki a száján./ Az nem semmi. /Egy hosszú pillanatig csak csendben hitetlenkedve igyekszik túllenni izgatottságán, aztán mielőtt az érkezők magára hagynák ledöbbenésével, könnyedén karbatett kézzel csevegőre váltott hangnemben tovább érdeklődik:/
- És hogy tetszik itt a mi világunkban, miután átutaztatok az időben vagy ezer évet? Hogy is mondtátok, a XXI. századból jöttetek? Egy bolton keresztül?

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Mia szerencsére megértette a kissé kódolt kérdésemet, így a választ is hamar megkaphattam tőle./
- 5 nap. Hű, én azt hittem sokkal kevesebb.
/A srác emésztgette egy ideig még az információt. Ledöbbentségétől egészen olyan volt akár egy szobor. Már azon tanakodtam, hogy leülök a székre, amíg a kolleginája meg nem érkezik, de aztán megszólalt a srác./
+ "Tyű", csak ennyit tudsz mondani?
/Aztán egy leheletnyivel bőbeszédűbbre vette a figurát. Eleinte, csak emésztgette az információkat amit kapott tőlünk. Talán ha láttam volna a kezén lévő kütyüt, most megjelent volna rajta a loading felirat.
Ismét megszólalt és arról kérdezett, hogy mi hogy tetszik itt./
- Szép a város látképe, bár sokkal világosabb és tisztább, mint a mi korunkban. És igen ahogy mondod, a XXI. századból jöttünk egy régiségbolton keresztül.
- Megtudhatom, hogy pontosan mikor is érkezik a kollegina?
/Válaszoltam a srácnak, majd az ujjammal dobolni kezdtem a pulton, míg vártam a kollégáját./

(10)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Ivy meglepett arckifejezését láttam, miután elmondtam neki, hogy hány napig kerestem a XXI. században. A fiú csak hallgatott és pislogott, mint hal a szatyorban. Végül egy "Tyű" fakadt ki belőle./
+Most a srác átment halba?/Tanakodtam./
/De nem sokkal kis hallgatása után, mikor kezdtünk Ivyvel elindulni a kényelmesnek tűnő fotelek felé, újra kérdéseket tett fel kedves, érdeklődő hangnemben./
-Bevallom kissé furcsa nekem még ez az "ugrunk az időben vagy 1000 évet" játék, de a táj nagyon szép, a többi lény, amiket láttunk útban errefelé, némelyik elég ijesztő, de majd hozzászokunk a helyen és a többi dolgokon végbement változásokhoz.
/Válaszoltam barátságosan, a mondatom végénél Ivyre néztem, ő pedig megérdeklődte a kolléganő érkezésének időpontját./

(10)

[Jóindulat]

/Ivy kérdésére egy alig leplezett vállvonást követő/
- Hamarosan, gondolom, mihelyst ideje engedi.
/érkezik, majd a srác kedves, ám nem az a szívlágyítóan imádnivaló mosolya követi./
- Tényleg, hogy bírtak elrejtőzni a varázslények a ti korotokban? Úgy értem, egy vérfarkast, vagy egy sidhét azért nem egyszerű figyelmen kívül hagyni... Szóval tényleg semmi fogalmatok sem volt, hogy léteznek? És ez általános volt? /Érdeklődik, szolidan hitetlenkedő pillantásokkal kísérve, miközben a karjába ültetett valami fényei ritmusosan pislákolnak./

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/Kérdésemre készségesen felelt is, bár nem jutottam előrébb a válasszal. Ezek után újabb kérdésekkel bombázott minket. Mikor kiejtette a vérfarkas szót a szívembe visszaköltözött a bánat és a honvágy./
+Apa. Hol lehetsz most?
/A srác érdeklődött, hogy egyáltalán volt -e fogalmunk a varázslényekről, mármint mielőtt idejöttünk volna ebbe a korba./
- Mi az a Sidhe? Amúgy pedig ha léteztek volna a mi korunkban, akkor elég jól titkolták kilétüket.
/Válaszoltam, kissé kerülve az egyenes válaszadást, de végül sikerült az igazságot mondanom./
+ Mitől világít a srácnak a karja? Kissé nyugtalanít, ahogy ez az egész helyzet is.

(11)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/Ivy kérdésére vállat vonva adott csak választ, majd ismét kezdte a kihallgatását./
+Vérfarkas? Shide? Az utóbbi az meg mi lehet? Olvastam régen vérfarkasról szóló könyvet, amiben az emberke át tudott alakulni vérfarkassá, ami lényegében mesekönyv volt. De hogy mi az a shide, na arról gőzöm sincs.
-Én sem tudtam semmiféle varázslényről.
/Feleltem egyre inkább értetlen fejet vágva. A karján lévő kütyü pedig villogni kezdett, mintha jött volna egy üzenete./


(11)

[Jóindulat]

/A srác a válaszok után újabb kérdést szegez:/
- Már bocsi, de tudtok valami bizonyítékot mondani, netán mutatni, hogy tényleg a múltból érkeztetek? Lássuk be, azért elég meredek a sztoritok... Szóval ha netán valaki kételkedne benne, mivel tudjátok alátámasztani? Nem azért, mintha bennem bármi kétség felmerült volna, csak hát ugye... /Szégyenlős mosolyt villant, majd zavartan körbepillantva megköszörüli torkát./ Szóval mivel igazolnátok ezt az egészet? És ha már itt tartunk... Mi a nevetek, kik voltatok... És mi lenne az első kérdésetek hozzánk? Mármint a jövőben élőkhöz?

[Ivy Fable]

*2900 augusztus 22. Mia Spring és Jóindulat*

/A srác újabb kérdésekkel sorozott minket. Mikor az elsőt elkerekedett a szemem a csodálkozástól./
- Bizonyítékot? Esetleg kérdezgethetsz a saját korunkról. Vagy Európáról, a múltban elég sokat utaztunk.
+ Bizonyítéknak talán a fénykép lenne jó, ami Miánál van, de az is netszes, mivel a testünk megváltozott az átkerüléssel.
/A srác megköszörülte a torkát, majd folytatta a kérdésáradatot. Igaz ezekre a személyesebb jellegű kérdésekre nem szívesen válaszoltam volna egy idegennek./
- Ne nézzen minket bolondnak, nem jókedvünkből vagyunk itt. És mi okból találnánk ki ilyeneket? Ez nem a kész átverés show.
- Ha akarnánk se tudnánk magunkat igazolni. Ugyanis az átkerüléskor testünk is megváltozott, és a ruháink sem voltak ugyanazok, mint amikor beléptünk a boltba. Olyan volt, mintha egy csapat punk azzal akart volna megviccelni minket, hogy átfesti a hajunk, meg kicseréli a ruhánk. Pedig régebben utáltam a rózsaszínt.
- Csak egy tárgyunk maradt a múltból. Ami esetleg igazolás céljául szolgálhatna.
/Ekkor Miára néztem, és sejthette, hogy mit fogok tőle kérni./
- Kérlek Mia, add ide a fényképet egy percre.
/Szóltam a lánynak és ha odaadta a képet, akkor a srác orra elé teszem azt./
- Ez a két lány középen, /mutattam a képre/ na azok voltunk mi. Artisták voltunk egy cirkuszi társulatnál.
- És az első kérdésünk az lenne, hogy feltalálták -e már az időgépet? Mert szeretnénk visszamenni.
/Mondtam a srácnak teljesen komolyan. Nem volt túl jó kedvem, azok után, hogy kirángattak a tökéletes életemből./
+ Volt munkám, amit szerettem, voltak barátaim akiket szerettem, bár Tina itt van velem, de a többiek akkor is hiányoznak, és volt egy Pasim akinél jobbat kívánni se tudtam volna. Erre most, minden oda. Elölről kell kezdenem az életemet, hacsak nem tudunk visszamenni valahogy.

(12)

[Mia Spring]

*2900 augusztus 22. Ivy Fable és Jóindulat*

/A fiú újabb kérdéssel állt elő, ami egy kissé kiakasztott./
+Bizonyítékot akar? De mégis mit nem lehet érteni azon, amit mondtunk?
-Nem elég bizonyítéknak annyi, hogy eleve értetlenül nézünk jobbra-balra, mert nem tudjuk, hogy mégis mi történt, hol vagyunk konkrétan és hogy változott meg minden ilyen gyorsan? Értve például a kint járó-kelő lényekre és mi ránk.
/Válaszoltam Ivy után feldúltan a tehetetlenségtől. Ha tudok haza akarok jutni a régi és megszokott világomba, ahol Lailával, Peterrel, apuval és a cirkusz többi tagjával élem az életem. Tekintetem a földre szegeztem, előbbi megnyilvánulásom után, közben hallottam, hogy a fiatalember megköszörüli a torkát és személyesebb kérdéseket tesz fel.
+Talán a fénykép, amit magammal hoztam, lehet bizonyítaná az igazunkat és abbahagyná az úriember a kérdezősködést?
/Ivy folytatta a beszélgetést a sráccal, de egy pillanatra ismét más körül forogtak a gondolataim. /
+Nagyon remélem, hogy vissza tudunk jutni a megszokott életünkhöz, mert nem tudom, hogy meddig bírom itt. De bármi is lesz, tudom, hogy Ivy itt lesz mellettem és segít átvészelni ezt az egészet.
/Lassan elhessegettem a gondolatokat és a párbeszédre kezdtem koncentrálni. Ahogy barátném említést tett egy múltbéli tárgyra, felnéztem rá és egyből tudtam, hogy a fényképre gondol, majd meg is kért, hogy adjam át neki. Rózsaszín kabátom zsebéből előhúztam az említett tárgyat, amit Ivy kezébe nyomtam, aki a srác elé helyezte az egész csapatot ábrázoló képet. Épphogy elé rakta, a XXI. századi énünkre mutatott, ezzel megmutatva régi külsőnket és megmondva hivatásunkat is./
+Hogy mi lenne az első kérdés?
-Természetesen engem is az a kérdés foglalkoztat, hogy van-e valamilyen mód a visszajutásra a régi világunkba.
/Kérdeztem immáron semleges hangnemben./


(12)