Múzeum a XXI. századból

[Mia Spring]

*Augusztus 22. Himura És Ivy*

/Miután feltettem Liarának a Menhellyel kapcsolatos kérdésemet, egy, az asztalán lévő kütyü figyelmeztető funkciója kapcsolt be és szakította félbe társalgásunkat. Majd a nő sajnálkozva nézett ránk és mondta, hogy csak ennyi időt tudott ránk szánni. Elsétált az ajtóig, kinyitotta azt, kikísért minket és elköszönt tőlünk./
+Vajon mi történhetett, ami miatt így el kell sietnie?
-Köszönjük a segítséget és a türelmet Liara! Reméljük, hogy még találkozunk.
/Búcsúztunk el mi is Liarától és miután elment, tekintetem végighordoztam a helységen, de Zacket, a recepciós srácot nem találtam sehol. Mintha elnyelte volna a föld./
+Hát ez a Zack gyerek meg hová lett?
/Töprengtem magamban, majd megpillantottam a gépet, amin valószínűleg fel tudunk lépni a Mátrixra. Egy pillanattal később egy nőt láttam meg (Himura), aki mosolyogva közeledett felénk. Köszönés képpen visszamosolyogtam rá.
-Jó napot!
/Mielőtt bármit is mondhattam volna, Ivy segítséget kért az előtérben lévő gép használatához./
-Igen, kissé hiányos a tudásunk, ugyanis most estünk bele ebbe az időbe.
/Válaszoltam, miközben néztem hol Ivyre, hol a nőre./
+Már csak abban reménykedek, hogy a nő ért ezekhez a gépekhez.
-Egyébként a nevem Mia és ő itt a legjobb barátnőm, Ivy.
/Mutattam a mellettem álló lányra./


(20)

[Himura Kaoru]

* Ivy és Mia *

/Igencsak előzékenyek ám kissé különösek. Főleg az, hogy rögtön a mátrixról kérdeznek, mint aki életében nem használta. A második lány, a Mia nevű rávilágít ennek a hiányosságnak az okára, bár igencsak hitetlenkedő pillantást vethettem rá. Minden esetre különösen hatott, hogy azt állította a múltból jöttek. Be kellett vallanom magamnak, felkeltette egy pillanatra az érdeklődésemet./
-Oh, persze szívesen segítek, de az csak egy automata. Italokat és nassolni valót lehet belőle kapni. Jöjjenek.
/Odasétálok egy kicsit arrébb lévő lapos, fényes felülethez, majd megérintem és ezzel aktiválom a képernyőt./
- Szóval, honnan is érkeztek? Valamelyik külső faluból? Bár azt hiszem, az ilyesmi mindenhol általános tudás. Még nálunk Altmyrcában is. Bevallom, magam se vagyok mestere az ilyesminek, de pont ezért alkotják ezeket ilyen intelligensre. Nézzék csak, itt a jobb alsó sarokban ez az ikon aktiválja a hangvezérlés. Onnantól már egyszerű. Például, lássuk, azt említette, hogy állást szeretne?
/Aktiválom a hangvezérlést és a képernyő felé fordulva folytatom./
- Hírdetések. Munka. H'Sekirat.
/Majd hagyom, had listázzon ki néhány álláshirdetést és lekapcsolom a hangvezérlést./
- Bár, minél pontosabban meghatározzák hogy mit szeretnének, annál könnyebben találhatnak valamit. Én csak egyszerűbb parancsszavakat használok, mert néha, úgy tudom érdekes eredmények születhetnek, ha a rendszer azt hiszi, hogy neki beszélnek. Oh, mellesleg had mutatkozzam be. A nevem Kaoru, Himura Kaoru. Örvendek Mia, Ivy.

(7)

[Ivy Fable]

*Augusztus 22. Himura és Mia*

/Amikor Mia rögtön közölte a nővel, hogy nem ennek az idősíknak a szülöttei vagyunk, vegyes érzelmek futottak át rajtam./
+ Remélem ő nem úgy fog reagálni, mint Zack. Vagy megnézhetjük magunkat. Mindenesetre, ezt az információt nem kellett volna rögtön egy idegen orrára kötni, hiába barátságos is.
/Mikor Himura felvilágosít minket, hogy amit használni akarunk az egy automata, kissé elvörösödve, csaptam a homlokomra./
+ Hogy lehetek ilyen hülye? A jelek szerint nemcsak rózsaszín lettem az átkerüléssel, hanem szőke is.
- Persze, hogy az.
/Mikor arról kérdezett, hogy honnan jöttünk, nem válaszoltam rögtön, hanem hagytam, hogy befejezze a mondandóját és bemutassa nekünk, hogy hogyan is kell használni a mátrixot./
+ Hangvezérlésű ez állati.
+ Na erre mit mondjak? Párizsból jöttünk, lehet azt se tudja hol van, vagy volt. Nem baj, legfeljebb csak válaszolok.
- Köszönjük a segítséget Himura. Mondhatjuk úgy is, igen messziről érkeztünk. Pontosan Párizsból.
+ Várjunk csak Altimicra, nem az a varázslók városa? De az, ha jól emlékszem.
- Altimycrában? Az a mágusok városa nem? Ezek szerint te is az lennél. vagy nem? Meséltek nekünk a városról, meg valami harci helyzetről, elárulnád kérlek pontosan mi is folyik a városban?
/Ha rákérdez miért érdekel a dolog, akkor válaszolok a kérdésére./
- Mert oda szerettünk volna menni tanulni, de azt mondták, inkább hagyjuk a továbbtanulást és inkább keressünk munkát.
/Himura megjegyzéseiről, miszerint a gép azt hiszi néha hogy hozzá beszélünk, csak jót mosolygok, majd mikor megjelennek az állás hírdetések, gyorsan átfutok rajtuk./
- Lássuk csak. Botanikus, van -e valahol? Megvan. Sakura park. Vajon két embert is felvennének? mert nem szeretnék más helyen dolgozni, mint te Mia. Már megszoktam a sok év alatt, hogy mindig együtt léptünk fel artistákként.
- Na lássuk van -e valami b tervnek való... Nem is tudtam, hogy itt a múzeumban is keresnek kisegítőt. Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Mia neked tetszik valamelyik másik állásajánlat?
/Tettem fel a kérdést barátnőmnek./

(21)

[Mia Spring]

*Augusztus 22. Himura és Ivy*

/A nő hitetlenkedve nézett rám, miután elmondtam neki honnan keveredtünk ide./
+Lehet jobban tettem volna, ha csendben maradtam volna.
/Futott át fejemben a gondolat a kapott hatás után. Majd miután a nő elmondta, hogy amit láttunk az előtérben csak egy automata, elvörösödtem és oldalra fordítottam a fejem egy pillanatra egy kínos mosoly kíséretével./
+Hihetetlen, hogy még az automatát sem ismerem fel.
/A nő egy képernyőhöz vezetett minket, persze elkezdett kérdezősködni, de most hagytam, hogy Ivy válaszoljon./
+Falubóól? De hisz az előbb árultam el. Hát persze. Miért is hinné el. Nekünk is ugyanolyan hihetetlen volt átesni ide.
/Érdeklődve néztem, amint bekapcsolja a hangvezérlést a monitor jobb alsó sarkában./
+De jó. Csak mondjuk, hogy mit szeretnénk megkeresni és a gép keres helyettünk.
/Miután kiadott pár találatot, a nő is bemutatkozott./
-Örvendek Himura.
+Altmycra? Az nem a mágiahasználók városa?
/Ivy meg is érdeklődte, hogy véletlenül ő nem onnan valósi-e, majd együtt néztük meg az állásajánlatokat. Csak mosolyogtam egyet Ivy kijelentésén, miszerint nem akar ott dolgozni, ahol nem lehetünk kollégák. Ez a kijelentése nagyon jól esett. Én sem tudnám magam elképzelni nélküle főleg ebben az új helyzetben./
-Nekem tetszik a botanikus munka és... micsoda? Ide is keresnek embereket?
/Néztem Ivyre hitetlenkedve./
-De akkor miért nem említette Liara?
/Súgtam oda Ivynek halkan./
Na mindegy. Ahogy látom a Menedéknél is akadna munka, de abban nem vagyok biztos.
/Néztem vissza a képernyőre./
-Bevallom érdekelt volna a válasz a Menedékhelyre feltett kérdésemre, miszerint ne erőltessük. Annyira csak nem lehet rossz. De mielőtt elvállalnánk bármilyen munkát is, először el kéne látogatnunk a Tanácsházára. Te mit gondolsz erről Ivy? És azután vehetnénk az irányt mondjuk...a Sakura park felé vagy te melyiket részesíted előnyben? Nem akarok ebben egyedül dönteni.

(21)

[Himura Kaoru]

* Ivy & Mia *

- Párizs? Ismerősen cseng a neve, de nem tudnám hol van.
/Félre állok, hogy mindketten hozzáférjenek a terminálhoz és szolid mosollyal hallgatom értekezésüket/
- Mágus? Nos, bizonyos értelemben igen, bár mi nem használjuk ezt a jelzőt és magam nem is szeretem. De igen, Altmyrcában élek és Senpai vagyok a Hét szirom iskolában. Így hát nevezhettek mágusnak, mégis azt kérném, hogy ezt hagyjuk meg Merlinnek és követőinek.
/Egy pillanatra összeráncolom a homlokom a "harci helyzet" emlegetésére, de hamar kisimulnak vonásaim./
- Nos, különösebb harci helyzetről se a városban, se környékén nem tudok. Inkább azt kellene megkérdeznetek, aki ezt a bogarat elültette a fületekbe. Bár szólnak pletykák bizonyos mágiahasználók eltűnéséről, de magam nem foglalkozom a pletykákkal. A városban most is zajlik az élet, főként hogy lassan melegedni látszik az idő s úgy tűnik, hamarosan forró napoknak örvendhetünk. Én kifejezetten örülni fogok, néhány hét napsütésnek. Érdekel tán a város? Oh, tanulni. Tanulni? Igen, azt hiszem, kivételesen sokféle oktatás érhető el a városunkban, bár többségéhez szükség van némi mágikus tehetségre. Bármi egyébben segíthetek-e?

(8)

[Ivy Fable]

*Augusztus 22. Himura és Mia*

+Merlin? Biztos, hogy a jövőben vagyunk?
- Merlin? Mármint a nagy hatalmú varázsló? Akit a középkori legendákból is ismerünk. Gondolom ez nem lehetséges. Biztos csak névrokonok. Vagy tévedek Himura?
- Rendben, maradjunk a mágiahasználónál.
/Amikor válaszol a városról szóló kérdésemre, kiderült, hogy csak pletyka az egész./
+ Bár Liara eléggé határozott volt. Minden esetre nem árt az óvatosság, de bevallom érdekel a város.
/Himura kérdésére, csak röviden feleltem./
- Bevallom engem érdekelne a város. És a tanulás sincs ellenemre, csak az a kérdés, hogy mennyire magasak a tandíjak, mert nekünk jelenleg egy vasunk sincs. Gondolom kezdőknél, nincs ösztöndíj.
- Állítólag mi is mágia használok lennénk, de eddig a hogy is mondtad? Megvan... tehetségünk, még nem igen mutatkozott meg.
/Mia kérdésére csak halkan feleltem./
- Nem tudom, de szerintem a menedéket hagyjuk meg a C ötletként.
/Mikor megkérdezte, hogy miben segíthetne még én fel is tettem az újabb kérdésem. Kissé türelmetlen voltam már és nekünk pedig el kellett volna jutnunk a tanács házára./
- El tudnál, minket irányítani a tanácsházára? Valami regisztráción kellen túlesnünk, mielőtt nekiállnánk munkát, vagy továbbtanulási lehetőséget keresni. És köszönjük az eddigi segítséget.
/Mondtam őszinte mosollyal az arcomon, Himurának./

(22)

[Mia Spring]

*Augusztus 22. Himura és Ivy*

-Merlin?
/Kaptam fel fejemet a monitor elől meglepve a név hallatán./
-Itt már tényleg minden mesebeli lény létezik, amiről eddigi életem során hallottam? +Kezdve a vérfarkassal és a vámpírral.
- Nem gondoltam volna, hogy a valóságban tényleg létezik ez a varázsló. Eddig csak legendákból hallottam róla.
/Néztem Himurára, aki a homlokát ráncolta a városra tett megjegyzésre, ezután megtudtuk, hogy az Altmycra várossal kapcsolatos ismereteink tévesek./
+Erre csak annyit tudok mondani, hogy hurrá.
-A város iránt én is érdeklődnék. Szép hely lehet. És a tanulás gondolata sem áll messze tőlem se.
/Ivy halkan válaszolt a Menhelyi munkával kapcsolatos felvetésemre./
-Rendben. Akkor regisztráció és utána bepróbálkozunk, mint kertészek, de ha az nem jönne össze, akkor marad a Múzeumi állás és a Menhely. Őszintén, most a Menhely említése után úgy érzem magam, mint egy ázott kóbor kutya. Pedig szeretem a kutyákat.
/Mosolyogtam egyet barátnőmre./
-Most minden eshetőséget figyelembe kell vennünk.
/Mondtam egy pillanattal később, komoly hangnemben, majd barátnőm megérdeklődte Himurától, hogy nem tudna-e elkísérni minket a Tanácsházára és megköszönte eddigi segítségét./
-Szeretném én is megköszönni a segítséget.
/Mondtam egy hálás mosoly kíséretével./

(22)

[Himura Kaoru]

* Ivy & Mia *

- Hogy Merlin? Nos nem tudom. Sokak szerint egy és ugyanaz. Csak hosszú időre elrejtőzött és csak később tért vissza. Bár mások úgy vélekednek, hogy csak felvette ezt a nevet. Minden esetre, amennyire tudom, generációk óta vezető személyisége Merlin mind Altmyrcának, mind magának a Szövetségnek.
/Egy kicsit felhúzom újra a szemöldököm. Egyre inkább úgy tűnik, hogy tényleg nincsenek tisztában a viszonyokkal./
- Ösztöndíj? Hm... amennyire tudom, minden iskolában van valamilyen tandíj. De ösztöndíjakról nem tudok. Nálunk viszonylag kevesen tanulnak pénzért. A többség a kolostorban is él, így lényegében a közös munkával "fizetnek" a tanításért. Bár ezt csak akkor lehetne szó szerint venni, ha csak a tanítványok dolgoznának, nálunk viszont mindenki tanítvány valamilyen szinten, így mindenki dolgozik. A többi iskolánál, úgy tudom egyszerűen tandíjat szednek. De javaslom, az adott iskolánál érdeklődjenek. Viszont hogy csak most kezdenek neki a tanulásnak, nos némileg el lesznek maradva azt hiszem a kortársaikhoz képest. Az én legifjabb tanítványom jelenleg kilenc esztendős, de már most igen ügyes.
/Egy pillanatra Mia felé fordulok./
- Mesebeli? Nem értem mire céloz ezzel. De igen, Altmyrca igen szép város, bár úgy tudom, okoz némi fejtörést a látogatóknak néha. Tanulás terén tényleg csak azt tudom javasolni, hogy érdeklődjenek az iskoláknál. Ha még a tehetségük nem mutatta meg magát, de teljességgel bizonyosak benne hogy van, akkor az alapfokú intézményekben kezdjék. Úgy vélem, 5-6 év alatt le is diplomázhatnak és megkaphatják az engedélyüket.
/Az utolsó megjegyzésük igencsak elgondolkodtat, hisz eddig nem szenteltem különösebb figyelmet az állítólagos származásukra./
- Tanácsházára? Természetesen. Bár nem tudom milyen regisztrációra gondol, azon már születésük után át kellett hogy essenek. Mellesleg igen egyszerű az út.
/Újfent a terminálhoz fordulok és nyitok egy új "ablakot", hogy a kilistázott munkák ne vesszenek el. Majd aktiválom a hangvezérlést./
- H'Sekirat. Tanácsháza. Útvonaltervezés.
/Néhány pillanat múlva már egy fényes vonal mutatja a követendő útvonalat a kivetített térképen, mire kikapcsolom a hangvezérlést./
- Ha követik ezt az utat, akkor körülbelül egy - másfél óra talán az út önöknek. De ezzel az ikonnak hívathatnak egy taxit is. De ha szeretnék, elkísérem önöket.

(9)

[Ivy Fable]

*Augusztus 22. Himura és Mia*

- Generációk óta? Csak nem halhatatlan?
+ Kezd sok lenni nekem ez a megannyi furcsaság. Az eddigieket is nehéz volt elhinni, na de ezt. Anyám, remélem, hogy ez az egész csak egy álom, vagy ha rájövök valóság, akkor lassan kezdek kiborulni.
/Figyelmesen hallgattam Himura szavait az iskolákról és arról, hogy náluk munkával fizetik a tandíjat./
- Kolostor? Érdekes lehet ott az élet.
+ Remélem nem olyan, mint egy apáca zárda, mert eléggé úgy cseng.
- Én szívesen megdolgoznék a tandíjért, főleg hogy itt vagyunk a fővárosban minden pénz nélkül.
/Mikor az alapfokú intézményt ajánlja, akkor kissé elgondolkodom./
+ Na ez se holnap lesz.
- Vajon az alapfokú intézményekben mennyi lehet a tandíj? Vagy a korkülönbség a diákokkal. Mert kissé gázos lenne, ha beültetnének az elsősök közé, akik még a derekunkig se érnek.
- Születésünk óta. Hát nem igazán. Kissé messziről jöttünk, ott pedig nem volt szükség ilyesmire.
/Ezek után Himura megmutatta nekünk, merre is induljunk el a tanács házára./
+ Másfél óra? Muszáj lessz, mivel nincs pénzünk Taxira.
- Azt hiszem gyalogolnunk kell Mia.

(23)
*Bocs, hogy csak most írtam.*

[Mia Spring]

*Augusztus 22. Himura és Ivy*

-Mit ne mondjak, ez a Merlin fazon jó idős lehet. Talán több ezer éves.
+Na jó, ez az egész helyzet kezd átmenni hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgokba. Talán itt lenne az ideje megszokni ezeket és nem meglepődni rajtuk.+
-Nem hangzik rosszul ez a munkával fizetéses módszer, de azt lehet tudni, hogy milyen fajta munkák ezek?
- Azért remélem, hogy van olyan iskola, ahol nem csak kicsiknek adnak alapfokú oktatást. Kicsit ijesztő lenne számomra beülni az elsősök közé, akik tegyük fel, 7 évesek. Nem mintha nem szeretném a gyerekeket, de azért valljuk be, nem szívesen veszi tudomásul az ember azt a tényt, hogy 27 éves fejjel újra az iskolapadba üljön.
+Tanítvány? Ezek szerint...+
-Ezek szerint ön már tanító lenne? Úgy értem, elég fiatalnak tűnik még ahhoz, hogy már másnak adja tovább a tudását. A mi időnkben pedagógusnak körülbelül 24-25 éves kortól lehetett elmenni.
-Tudja számos mondában szerepelt a neve és én nem hittem el minden kitalált történetet. Számomra olyan hihetetlen volt, mint a mesékben és a filmekben a vérfarkasok meg a vámpírok története. Ahonnan jöttem, ott biztos voltam benne, hogy nincsenek. Itt is csak nemrég tudtam meg, hogy ezek a lények léteznek ebben az időben. De ezek is csak számunkra furcsa dolgok...és az ittenieknek ez megszokott.
/Miután megtudtuk, hogy a regisztráción már csecsemőkorban túlesnek az itteniek, Himura a terminálhoz lépett és rákeresett az útvonaltervezőre, majd a Tanácsháza felé vezető útra./
-Akkor gyalogolunk egy jót Ivy.
/Néztem barátnőmre./
-De nézd a jó oldalát a dolognak. Legalább még többet láthatunk ebből a világból.
/Mosolyogtam még rá egyet, majd komoly képet vágva tekintetem átvándorolt Himurára ./
-Gondolom bolondnak tart minket, amiért azt mondtuk, hogy a múltból jöttünk. Viszont ez az igazság. Ha van kedve elkísérni két furcsa idegent, ha tényleg ráér és szívesen jönne velünk, annak nagyon örülnénk.

(23)

[Himura Kaoru]

* Ivy & Mia *

- Senki nem halhatatlan és senki sem legyőzhetetlen. De ettől még lehet több ezer éves, hisz vannak hosszú éltű népek Danu ege alatt.
/Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaz lehet a meséljük, hisz olyan dolgokra csodálkoznak rá, amikről akkor is tudniuk kellene ha egész életüket egy szikla alatt élik le./
- Hogyhogy milyen munkák? Úgy érti a kolostorban milyen munkák vannak? Egyszerű, hétköznapi munkák. Takarítás, főzés, mosás, a kert gondozása és ha kell valamit javítani az épületen, ha van hozzá értő akkor azt is magunk végezzük el. Igen, tudom hogy ez kissé különös lehet, sőt, egyesek szemében különcség, de ez a mi életmódunk. De ne értsenek félre, ez nem úgy működik, hogy egyszerűen beállítanak oda, hogy majd dolgoznak és kész. Köztünk élni, köztünk tanulni elkötelezettséget igényel. És igen, magam is tanító volnék ott s egyben tanítvány. Ha az ember bír valaminek a tudásával, azt át is kell tudnia adni. Különben a tudása semmit sem ér. És ne becsüljék le a gyermekeket, csak mert testük apró. Az ember nagyságát nem a teste méretei határozzák meg. Ha így volna, soha egyetlen tündér sem emelkedne fel és válna naggyá.
/Próbáltam minél kevésbé kioktató hangon beszélni, ám nem vagyok biztos, hogy ez sikerült is. /
- Nos, én nem szeretek megítélni senkit, bolondnak nevezni pedig főleg nem. Ám úgy hiszem, biztos lesznek olyanok akiknek ez lesz az első reakciójuk. De ha gondolják, elkísérem akkor önöket a Tanácsházára. Időm mint a tenger.

(10)