Régies sikátor

[Alyara Nirois]

Áll egy kicsiny sikátor a fényhidak között, ami még a múltszázadból maradt hátra, letűnt idők hirdetőjeként. A múlt lehelete lengi be a helyet.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Caridwen]

*Kryon - Előzmény*

/A nő arcára csak egy fagyos mosoly ül ki, ám ebben annyi boldogság sincs, mint egy sírrabló ásójában./
- Mégis minek nézel te engem? Utcai pixinek... Jellemző, az ember a kezét nyújtja a kölyköknek, azok meg azonnal a karjára harapnak... /mormogja maga elé.
Aztán azonban amikor a morgást megjegyzed valami számodra ismeretlen nyelven kezd el káromkodni, illetve a mozdulataiból és az arcából erre következtethetsz./
- Jobb lesz ha eltűnünk innen! Ha nagyon hangosnak hallod a morgást azonnal szólj! /sziszegi, aztán elkapja a karodat és magával vonszol, ha vele mész, ha nem. Az ereje megdöbbentő kecses és habár magas, de meglepően törékenynek tetsző alkatához képest.
Ahogy az emberek között rohantok a morgás ismét elhalkul, mire berohantok egy sikátorba pedig szinte teljesen elhal. A nő ingerülten pillant az útjába álló falra, majd elengedi a kezed és rád néz./
- Hát bocsi öcsi, azt hiszem azzal a kajálással még várnod kell egy kicsit. Legyél jó fiú és figyeld nekem a bejáratot! Ha meghallod a morgást szólj! /adja parancsba, és mielőtt tiltakozhatnál már munkához is lát. Először is lekanyarítja a válláról a köpenyt, mire meglátod mit rejtegetett alatta. Elsőre megdöbbentenek a vérvörös pikkelyekkel borított szárnyak, amik a nő hátából nőnek ki. Ahogy széttárja őket árnyék borul rád. Aztán egy kicsi kést vesz elő bőrruhájából és belevág vele a tenyerébe, majd nekiáll jeleket rajzolni a saját vérével a földre, aztán egy kört húz. Láthatóan sápadtabb, mint amikor elkezdte és jó pár percig szórakozik ezzel.
Már azt hinnéd a morgást talán csak képzelted, amikor ismét meghallod. Messze van még, de egyértelműen felétek közeledik./

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus.09.]

~ Mi a fene az a pixi és miért olyan nehéz megjegyezni azt, hogy Kryon? ~
/Ötlik fel bennem a kérdés. De e helyett inkább a morgásra kérdezek rá és ez még ingerültebbé teszi kalauznőmet.
- Oké, szólok ha morgás nagyon hangos lesz.
/ Mondom olyan hangon, mint akit abszolút nem érdekel, hogy a morgó izé minden bizonnyal a telhetetlenségem miatt zsörtölődő nőre vadászik és aki ha már engem is ott talál, akkor engem is darabokra szedhet. Igazság szerint abszolút nem érdekel a dolog. A karate megtanította nekem, hogy ne féljek a haláltól. Szembe ugyan még nem néztem vele sosem így nem tudom hogyan reagálnék éles helyzetben, de gyanítom előbb-utóbb ez is ki fog derülni. A nő berángat valami sikátorba. A szárnyai láttán először leesik az állam de aztán akárcsak az angyal esetében most is átváltozik a nézésem egy "de királyul néznek ki azok a szárnyak" nézéssé.
- Szépek a szárnyaid.
/ Mondom őszintén miközben tudatosul ennem, hogy ezek nem tollas, hanem pikkelyes szárnyak./
~ A világon nincs olyan állat aminek pikkelyesek lennének a szárnyai. Ez a nő valami mutáns angyal lehet. Viszont jól illenek a személyiségéhez és az alkatához ezek a szárnyak. Sokkal jobbak mint a hagyományos angyalszárnyak. Esetleg valami dinoszaurusz leszármazott lehet a csaj. Azoknak voltak pikkelyes szárnyaik. ~/Kissé elméláztam és csak most veszem észre, hogy vörös szárnyú vörös démonom a vérével rajzolgat. /~ Ha ez ilyen fontos akkor keríthettünk volna egy tollat is valahonnan. Bár gyanítom, hogy ez valami varázskriksz-kraksz amihez nem jó a tinta csak a vér. ~
- Ha még sokáig akarod a talajt díszíteni, akkor vágj inkább bele az én tenyerembe is aztán rajzolj azzal, mert pár árnyalattal már fehérebb vagy mint az egészséges lenne. Bármit is akarsz varázsolni igyekezz vele mert a morgó izé valószínűleg felfedezte a helyünket, mert egyenesen felénk tart.
/Tájékoztatom kalauznőmet ugyan olyan laza stílusban mint amivel a parancsát nyugtáztam. Azért magamban elvigyorodom./
~ Ezzel a varázslattal itt hagyjuk a vérünket, még ha mi magunk el is tűnünk innen. Nem fél tőle a csaj, hogy a DNS-ünket is felhasználhatják ellenünk? ~
/Hangosan nem kötekszem a nővel mert nem akarom a szükségesnél jobban megzavarni, ráadásul még a végén itt hagy és akkor kimaradnék valami jó buliból. Mert ez a dolog határozottan jó bulinak ígérkezik./

(15)

[Caridwen]

*Kryon*

/Mialatt a vérével rajzol nem válaszol neked, habár a szárnyai dicséretére csak megrebbennek az említett végtagok, majd ingerülten összeszűkült szemmel tér vissza a munkájához.
Aztán amikor sápadtan kissé megremeg és meghallja mit mondasz először zavar, majd gyanakvás ül ki az arcára. Minden esetre láthatóan meglepi az ajánlatod. /
- Biztos vagy benne?
Lép oda hozzád, és ha nem tiltakozol megfogja a kezed. Az érintése most egészen forró, aztán belevág a tenyeredbe a pengével, aztán mintha csak festékesbödön lennél úgy rángat maga után és folytatja a rajzot.
A morgás valóban egyre hangosabb és amikor ezt megemlíted látod hogy ha lehet még jobban elsápadt és idegesen sietni kezd. Végül meghallasz valami furcsa csörömpölést és látod, hogy a kukák felborulnak a sikátor bejáratában.
A nő ismét valami érthetetlen nyelven káromkodik egyet, aztán belép a felrajzolt körbe és magával ránt téged is. Kimond egy szót azon a furcsa nyelven mire sötét vérszín lángnyelvek csapnak fel a véretekből és toronymagasra emelkednek körbezárva titeket.
A lángokon át valahogy mintha máshogy látnád a sikátort... Például észre veszed azt a négy közeledő embermagas farkasszerű lényt, aki felétek közeledik. A tűz furcsán elmossa az alakjuk, de a szemük még a lángoknál is vörösebben parázslik, és ahogy közelednek szinte hányinger szerűen fog el a félelem.
Erre a nő óvatosan megérinti a kezed, továbbra is feszülten bámul előre./
- Próbálj nem rájuk nézni, és tudom baromságnak fog hangzani, de nem félni tőlük a félelem táplálja őket.
/Aztán végre feléd fordul, mocsárzöld szemeiben bűntudat villan de csak egy pillanatra./
- Ne haragudj öcsi, nem így terveztem... Sikerült téged is belerángatni a dologba...

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09.]

- Ha nem lennék biztos benne, nem ajánlottam volna fel.
/Nyújtom oda a tenyerem a nőnek az eddigi lazasággal. Feltételezem róla, hogy nem fogja az összes vérem elrajzolgatni, így nincs ellenvetésem. Csak azért sem adok ki egy árva hangot sem miközben szellőző nyílás készül a tenyeremre. Még az arcomra is figyelek, hogy ne grimaszoljak./
~ Nem sokan ajánlhatták még fel neki eme rajztanári állást ha így meglepődött. Bár lehet csak simán nem számított rá, hogy öt perces ismeretség után még a véremet is felajánlom. ~/Kajánul elvigyorodom magamban/~ Én sem számítottam rá. De sajnos ez egy ilyen világ. ~
/Kíváncsian bámulom mit rajzol a tenyeremmel. Egy idő után én is érezni kezdem a dolog hatásait, érzem, hogy gyengébb és sápadtabb vagyok mint szoktam lenni.
~ Hát ez nem egy szokványos véradás az tuti. Adj vért, és ments meg három életet. ~/Jut eszembe a szlogen ami talán világszerte ugyan így hangzik./~ Hát most csak két életet mentek meg, de ebből az egyik az enyém. Ezért a csajért meg kár lenne. ~
/Vörös szárnyú vörös démonom már olyan sebességgel rajzol mint valami túlpörgött nyomtató és az ezzel járó ide-oda rángatás csöppet sem segít a vérveszteség által rontott közérzetemen. De nem szólok semmit, hagyom alkotni a mestert./
~ Ki tudja, talán valami aukciós ház egyszer milliárdokért meg fogja venni a most alkotott képet. ~
/Vigyorodok el kajánul magamban, de vigyorom hamar egy "Mi van már megint?" arccá változik a szétszóródó kukák miatt. Nem nézhetem sokáig a repülő kukákat, mert az ecsetként használt tenyeremnél, illetve csuklómnál fogva rántanak egyet rajtam és mire felocsúdok már lángol is körülöttem minden./
~ Mi a... Bakker ég a vérem!! Tök jó. Sose gondoltam volna hogy ennyire tüzes vérű vagyok. ~/ Újabb kaján vigyor./~ Ó akkor nem fogja a képünket megvenni senki mert elég. ~
/A vigyor ezúttal azonban nem tart soká mert a dögöket meglátva gúzsba köt a rémület. A sokkból kalauznőm húz ki aki olyat mond, hogy még félni is elfelejtek és egy hatalmasat röhögnék, ha nem látnám utána a bűntudatot az arcán./
- Ne foglalkozz vele. Ahogy elnézem ezt a helyet itt előbb-utóbb úgy is utolért volna valami, így most legalább nem vagyok egyedül. -/Ez úttal hanyagolom a laza stílust, komolyan beszélek. Aztán ismét a farkasokra nézek és eszembe jut kísérőm tanácsa ami miatt kitör belőlem a röhögés./- Ne féljek tőlük. Jó. -/Mondom még mindig röhögve, majd a lényekre nézek és feléjük nyújtom az ép kezem kisujját./- Szóval az mondták nekem, hogy ne féljek tőletek. Világbéke?
/Érzem, hogy beszéd közben a vidámságom elpárolog és a hangom egyre vékonyabb. A vidámságom végül félelemmé alakul a félelmem meg dühvé./
- Takarodjatok vissza anyátokba!!
/Most már csak azért sem vagyok hajlandó félni. Továbbra is dühös vagyok ezekre a dögökre. Egyrészt rég ettem, /~majd kilencszáz éve~/ és az éhség kihoz belőlem némi agressziót ami az éhséggel csak nő. Általában kordában tudom tartani, de most csak azért sem teszem./
~ Ráadásul a szüleim és a családom meghalt. Itt vagyok ebben az elcseszett világban tök egyedül egy barátságtalan nővel összezárva valami vérem táplálta tűzkörben, ami körül valami félelemzabáló átoknyavalyák köröznek a bőrömre pályázva. Mindez azért mert egy nyomorult fa nem bírt még várni a megdögléssel egy napot, le kellett térnem az útról és kilyukadtam valami istenhátamögötti helyen ami olyan dilettáns módon van megtervezve, hogy még egy szaros útjelzőtábla sincs az egész nyamvadt környéken. ~
/Nem vagyok egy pesszimista ember és nem látom ilyen sötétnek a helyzetemet. De fent kell tartanom a dühömet ha nem akarok félni. Márpedig eszem ágában sincs félni, hogy tápláljam ezeket a szörnyeket./
~ Dögöljetek éhen mocskok! ~
/Közben végig a bakancsom orrát bámulom és a vágott tenyeremet mellkas magasságban, felfelé fordítva magam elé tartom mint aki alamizsnát kér. A célom ezzel nem a pénzszerzés hanem a vérzés elállítása./

(16)

[Caridwen]

*Kryon - 2900. augusztus 09.*

/A szavaid nyomán pár pillanatra összeráncolja a szemöldökét, majd biccent./
- Nos talán... most pedig elég előbb történt. De az adósod vagyok, ha túléljük ezt cserébe normális idegenvezetést kapsz fiú. /mondja csendesen.
A lények azonban egyre közelebb érnek a lángokon át is hullámokba árad a félelem, mintha maguknak próbálnák gerjeszteni a táplálékot.
A nő ismét azon az ismeretlen nyelven káromkodik tökéletes harmóniában a tiéddel, aztán egy újabb ordítás rengeti meg a falakat, ez azonban mélyebb mint a farkasoké és valahogy tiszteletet parancsoló, ahogy végighullámzik a sikátoron, sőt talán az egész városon....
Arra leszel figyelmes, hogy hirtelen sötétség borul rátok, mintha valami kitakarná a napot... Ha felfelé nézel először nem is tudod mit látsz, mintha az egész ég hullámzó vörös pikkelyek forgatagává változott volna.
Aztán egy vörös bestia pofája nyúl alá és keresztbe harapja az egyik farkast. Egy másik rátámad, fogak villannak, karmok siklanak le a kemény pikkelyekről...
Azonban nincs időd bámulni a harcot, mert a nő ismét elkapja a kezed. Az érintése nyomán a lángok lecsillapodnak kissé és amikor átléptek rajtuk nem égetnek meg titeket, pedig látod, hogy a föld elszenesedett, ahol égtek./
- Gyere gyorsan! Amíg eltereli a figyelmüket, addig kell felszállnunk! /de többet nem is magyaráz, csak felugrik egy kukára, onnan a sikátor tetejére, ahonnan már meg lehet érinteni a vörös pikkelyeket. Egy résen kibújik és ha követed felmászik a lény tüskékkel tarkított hátára egyenesen a nyaka tövébe. Segít neked is és ha már te is ott vagy érzed, hogy emelkedni kezdtek egyre magasabbra és magasabbra... A vörös pikkelyek pont olyan forrók, akár a nő érintése, mintha azonos tűz fűtené őket./
- Itt már biztonságban vagyunk, nem tudnak utánunk jönni. /kiállt neked hátra. A szárnyait szorosan a hátához simította, hogy ne vágjon velük arcon. Te is két tüske között ülsz akár ő és az előtted lévőbe jól tudsz kapaszkodni, csak vigyáznod kell, mert a teteje igen éles./

[Kryon Vorm]

[2900.Augusztus.09]

/ A nő csendes szavaira kedvesen elmosolyodom és biccentek egyet./
- Az jó lesz, köszönöm.
~ Bizonyára nem lett volna elég vére befejezni a varázslatot. Mondjuk engem is eléggé megcsapolt. Mintha enyhén berúgtam volna. ~
/Valóban olyan érzésem van. Nem szédülök és hányingerem sincs de a lábaim már nem olyan biztosak mint kellene és a mozgáskoordinációm is romlott. Ha nem is vészesen, de gyengébb vagyok mint szoktam lenni. Azért tíz kiló kutyatápot még arrébb tudnék tenni, de ha nem muszáj inkább nem tenném. A dühömet a tűzfal túloldalán álló vörös szemű árnyak közeledésének ellenére sem olyan nehéz fent tartanom. Már nem is a helyzetem dühít, meg nem is a halál lehetősége, hanem a puszta tehetetlenség. Legszívesebben kimennék ezek közé a dögök közé és jól pofán verném mindet. Gyanítom azonban, hogy az első pillanatban végeznének velem, így csak állok itt mint fa az erdőben és ökölbe szorítom a kezem a tehetetlen dühtől./
~ Miféle pokolfajzat ez már megint?!~
/Fordulok az új hang irányába. A nagy repülő pikkelytömeg láttán meglepődöm./~Ez a piros cucc megesz minket a tűzfalunkkal együtt reggelire.~/ Már épp szólni akarok a megszokott lazasággal Vértűz kisasszonynak, hogy "Na és ezzel mihez kezdünk?" mikor az égen lebegő lényben végre felismerek egy sárkányt aki épp a ránk pályázó bestiákat ritkítja./
~ Vadászból préda lett mert a sárkány ebédelni akar.~
/A helyzet számomra annyira abszurd és meglepő, hogy már nem is vagyok dühös. Lenyűgözve figyelem a harcot. Illetve figyelném, ha Vértűz kisasszony nem rángatna már megint magával./
~ Végül is igaza van, a sárkány megjelenése kiváló alkalom, hogy sebesen elhúzzunk innen a lehető legmesszebbre.... Felszállnunk? Repülőnk is van? ~
/ De nem a repülőnk felé megyünk ahogy azt a józan ész diktálná, hanem egyenesen a sárkányhoz rohanunk. Bár meglep a dolog, de reflexszerűen követem a lányt a kukákra onnan a háztetőre onnan meg...../
~Ez ide akar felszállni?~
/Megtorpanok egy pillanatra, de mivel mindegy hogy a farkasok esznek e meg vagy egy sárkány, végül én is felszállok. A sok tüske láttán lassítok kicsit a mozgásomon, mert nem akarok még egy szellőző nyílást magamra, épp elég nekem a tenyeremen lévő is. Hálásan fogadom a lány segítségét lévén idegen a terep és én közel sem vagyok száz százalékos formában. Végül elhelyezkedek és megkapaszkodok./~ De jó meleg ~/ Igyekszem a sárkányhoz a lehető legjobban hozzábújni, mert egyre jobban fázom. Ez a tüskék miatt kissé neházkes, de pár mozdulattal végül sikerül olyan pozíciót felvennem, hogy a pikkelyek a lehető legjobban melegítsenek és az előttem ülő nő minél jobban felfogja a szelet./~ Namár csak ez a szél hiányzott a boldogságomhoz.~/ Eddigre már felemelkedik a lény és ekkor tudatosul bennem, hogy nem a vérveszteség miatt fázom ennyire, hanem a széltől, ami igazából menetszél./
~ Tényleg egy sárkány hátán repülök. Mi lesz ebből? ~
/Nem félek és boldog sem vagyok. A mindent elnyomó érzésem az a meglepettség. A tény hogy épp most másztam fel egy sárkány hátára azért, hogy a farkasok helyet ez egyen meg. A nő szavai megindítják a gondolataim.~
~ Biztonságban? Ezt úgy mondja, mintha tudná, hogy ez a lény nem épp az éléskamrájába visz minket hogy nagy lángon megsüssön aztán eltegyen későbbre nasinak. ~
/A gondolat végén ismét a nőre pillantok és meglátom a szárnyát. Pont mint a sárkány szárnya csak kisebben. Innentől tudom, hogy az a sárkány nem farkashúsért jött oda hanem pontosan azért hogy a lányt megmentse. Most már én is elhiszem, hogy biztonságban vagyunk. Azonban mégsem tudom felhőtlenül élvezni a pillanatot, amelyet ez a repülőút és a táj jelent, mert közbeszól az elemző gondolkodásom./
~ Ki ez a csaj és miféle kapcolatban áll a sárkányokkal? Mik voltak ezek a vörösszemű félelem-árnyak és miért támadták meg pont ezt a lányt? Hogyan lehet őket megölni? Egyáltalán honnan a pokolból származnak és hogy kerülnek egy városba? Honnan tudta a sárkány, hogy a védence bajban van és hogy jöt ide észrevétlenül? Különben is mit keresett ez a csaj a Tanácsházán? Ha csak simán ügyintézni jött akkor miért nem ment haza amint végzett? Pont a sárkányra várt volna?... Ajaj. Ha én ez mindet megkérdezem tőle akkor megint jönni fog a pixikkel. ~
/ Végül az egész kérdéssort egyetlen kérdésbe foglalom./
- Elmeséled nekem, hogy mi folyik itt?
/Nem vagyok sem kigívó sem gúnyos. Kíváncsi vagyok. Arról már lemondtam, hogy ez a lány valaha is Kryonnak hívjon. De arra kíváncsi vagyok, hogy még is mibe csöppentem bele./

(17)

[Caridwen]

*Kryon - 2900. 08. 09.*

/A szél gyorsan süvít el mellettetek, magával ragad minden hangot... A szavaid leperegnek a lány hátáról, illetve el sem jutnak a kérdezettig. A szárnyai is vadul remegnek előtted a szédítőnek tűnő sebesség nem sokat javít a kedélyeden.
A hideg csak tovább fokozódik, amikor felhők úsznak el mellettetek. A táj alattatok már régen nem a város képe érintetlen vadon suhan messze.
Aztán végül amikor a csoda sem tudja elnyomni a fáradtságod végre leszálltok. Egy különös kertben értek földet, a talajt vékony hóréteg borítja, ami egyre vastagabb és vastagabb lesz, ugyanis folyamatosan hullik alá az ólomszürke fellegekből.
A lány segít neked lemászni a sárkány hátáról és amikor mind a ketten földet értek a sárkány kissé arrébb lép és változni kezd... Ha nem láttál volna eddig is ilyen rövid idő alatt ennyi őrültséget, meg ha kicsit ijedősebb lennél, hát most sikítva rohannál el. A pikkelyek őült hullámzásba kezdenek, hallod a csontok émelyítő roppanását és végignézed, ahogy a sárkány szinte magába olvad egészen addig amíg egy férfi nem áll a helyén. Hatalmas vörös köpenyt visel, amin a lángnyelvek mintha élnének, az alvadt vért idéző színű hajában is mintha szikrák villannának fel. Odalép a nőhöz és megöleli, majd kissé hátrébb lép és szemügyre vesz téged is./
- Ő kicsoda testvérem? /pillant a nőre, aki most először tűnik kicsit zavartnak./
- Nos... véletlenül ott volt, amikor megtámadtak a pokolkutyák. Nem hagyhattam ott. /A férfi vörös függőleges pupillájú hüllőszeme kérlelhetetlenül bámul, de aztán vállat von./
- Legyen, de ő a te felelősséged. Tégy ahogy jónak látod. /mondja, majd elsétál. A nő felsóhajt, majd feléd fordul./
- Nah gyere öcsi, igyunk egy forró kávét, vagy teát a házban, mert idekint kezd egyre hűvösebb lenni. Bent elmondom mi a fene is volt ez... habár nem tudom jobb-e neked, ha tudod, de már nem igazán van választásom. /Indul meg ezzel egy kis japán stílusú épületecske felé./

*Folytatás a Sárkánykertben*

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus.09.]

~ Még jó, hogy egy kérdésbe foglaltam a sok kérdésem. Legalább nem beszéltem sokat feleslegesen. ~
/Kajánkodom magamban mikor felfogom, hogy utastársam nem hallotta meg a szavaimat. A pózt amiben utazom és amit azért vettem fel, hogy védve legyek a széltől meg némi hőt is kapjak, nem arra tervezték, hogy sokáig utazzon így az ember. Így aztán fészkelődöm egy sort. Vagy kényelmetlenül utazom vagy a szélnek erősen kitéve, közép út nincs./
~ Arról volt szó, hogy felzabálnak nem arról, hogy halálra röptetnek. A végén még elalszom és ha nem fagyok ide addigra akkor leesek. Vajon elkapnának röptömben? ~
/Nem elég, hogy továbbra sem tudom mibe csöppentem, még a végén belehalok egy repülő útba. Mikor már a táj sem tudja lekötni a figyelmem lévén, hogy felhők vannak alattunk, el-elbóbiskolok. Eszem ágában sincs elaludni, mert jelen körülmények között vagy megfagynék, vagy leesnék. Álmomban ugyan egyik sem fájna, de a farkasos kaland után ilyen prózai módon meghalni igazán hülyén nézne ki. Így küzdök magammal és az elemekkel, míg végre egy örökkévalóság után talajt érünk. Egyáltalán nem érdekel a táj, elsődleges célom, hogy lejussak innen de gyorsan. Ez pedig igen csak bajos mert az összefagyott, elgémberedett és elzsibbadt tagjaimat eléggé körülményes használnom. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy már út előtt is voltak panaszaim a vérrajz miatt, egészen érthetővé válik, hogy miért érzem úgy magam, mint akit bezártak egy szűk helyre több órára és még jól meg is vertek. Mikor végre szilárd talaj van a lábam alatt, majdnem hasra esem, de végül megőrzöm az egyensúlyom. /
- Köszönöm. -
/Recsegem utastársamnak valami rozsdás hangon, amiért segített lekászálódnom. Ez az a pillanat amikor végre körülnézek. A parkosított kert tök jól néz ki, de nem érdekel különösebben. Annál jobban megbámulom viszont a sárkányt aki a jelek szerint még nálam is ramatyabbul van. De kiderül, hogy csak alakot vált. Az alakváltás effektjei leperegnek rólam. Olyan fáradt vagyok, hogy az sem érdekelne ha maga a halál jelent volna meg./
~ Néé egy pasi. ~
/A jelek szerint elég bunkó pasi mert még csak nem is köszön. Mintha valami hülye ajándék lennék a Télapótól. Mivel épp most mentette meg az életem, így elnézem a modorát./
~ Mi van öcsém nem láttál még szárnyatlan embert? ~
/A zsibbadás és az elgémberedés már elmúlt de teljesen átfagytam így most is fázok. De végre bebootol az agyam, és eszembe jut megszólalni miközben a fószer bámul./
- Kryon vagyok. Köszönöm, hogy beavatkoztál ott a fővárosban.
/A hangom még recseg kicsit de már határozottan az én hangom és nem valami berozsdált terminátoré. Vértűz kisasszony ajánlata határozottan tetszik./
- Pártolom dolgot, mert kegyetlenül fázom és odabent a melegben valami meleg folyadék jól jönne. Pláne ha az kávé. Közben meg áruld el kérlek, hogy mibe is csöppentem.
~ Pokolkutyák. Még ilyen hülyeséget. Talán magának Cerberusnak a kölykei. Na de majd kiderül, hogy mi hajtja a gőzgépet. ~

(18)

*Már nagykorú a hozzászólásom. ^^*

[Drun]

*Zoax -- 2900.08.27.*


/A hely eléggé ismeretlen számodra, bármennyire is jól tájékozódsz, nagyon hamar eltéveszd, és egy régi sikátorban találod magad, a hosszas bolyongás következtében. Félhangosan ahogy káromkodva szidod magad, mert kénytelen vagy beismerni magadnak, eltévedtél, egy furcsa fémes hangot hallasz nem messze tőled. Halk szipogás és újabb karistolásos hang hallatszik egy hatalmas kapubejáró mélyén, amit a félhomály majdnem teljesen elfed, akárcsak a falon és a vastag vasrácson végigkúszó tövises bokor, ami a régen volt csipkebokorra emlékeztet téged.
Annak legalján összekuporodva találod meg a hang forrását. Aki hatalmas könnyes szemeit rámeresztve rögtön elhallgat./

[Zoax]

[2900.Augusztus.27]

*Előzmény: Nnathen Laspal irodája.

/ Nem sikerül eljutnom a célomhoz. Pedig az angyal nagyon jól elmagyarázta. De attól még az útvonal elég bonyolult. Először csak annyira tévedek el, hogy nem tudom merre kell tovább menni. Így egyszerűen visszaslattyogok a Tanácsháza elé és kezdem előröl az egész útvonalat. Aztán ismét eltévedek és ezért jobb híján megint kezdem elölről a dolgot. Harmadjára viszont már úgy eltévedek, hogy még a Tanácsházához sem találok vissza. Ezért aztán megállok az utca közepén és az első arra járótól kérek útbaigazítást./
- Merre laknak a goblinok?!
/ Mivel határozottan ingerült vagyok amiért több órás bolyongás után sem jutottam semmire, így az érdeklődésem kissé barátságtalanra sikerül, konkrétan rádörrenek az előttem álló fazonra. Az meg majd összepisili magát mire végre kinyög egy értékelhető választ./
- Én nem tudom kérem. Nekem fogalmam sincs. -/ Nyüszíti. /
- Sokra megyek én veled! -/ Mondom neki bosszúsan aztán faképnél hagyom mielőtt még elsírná magát. Jobb híján elindulok valamerre csak úgy találomra. De egy zsákutcában kötök ki./
- Rosseb!
/Foglalom össze a dolgot de aztán elhallgatok. A hang irányába nézek, majd el is indulok felé. A bokor mélyén talált valami láttán még én is szépnek gondolom magam./
+ Egy síró fa. +
/ Sorolom be a lényt valamiféle kategóriába. Aztán megszólítom. Most kivételesen igyekszem barátságos
hangon beszélni mert ha ez elszalad akkor kereshetek másik járókelőt és momentán nincs túl nagy tumultus a környéken./
- Hol laknak a goblinok?

(5)

[Drun]

*Zoax -- 2900.08.27.*


/A bokor, hatalmas szemeivel először csak pislog rád pár percig, nem szólal meg. Már kezded azt hinni, hogy nem is tud beszélni, maikor vékony -még mindig- síros hangon megszólal./
- Hát hol laknának te buta?! Otthon!
/Vékony kezeivel felsegíti magát a földről. Tüskés képződményei végigkarcolják a vasrácsot, és ezzel újra hallod azt a fémes hangot, ami felkeltette a figyelmed. Már tudod mi okozta. Kitörli a szemeiből a krokodilkönnyeket, melyek enyhén vörös színűek. Zöldes-szürkés-barna bőrén akár a pattanásszerű-szemölcsök, melyeket első ránézésre bogyónak nézel, ugyan olyan színűnek tűnik, majd amikor leesik a földre a könnycsepp elkezd sisteregni a föld, mintha sav érné, csupán nincs semmilyen szaga./
- Sosem láttalak még! Hova valósi vagy?
/Kérdezi, mikor újra rád szegezi nagy szemeit. Majd elkezd felmászni a csipkebokron és a kapun, hogy szemmagasságba kerüljetek. Ránézésre nem lehet nagyobb mint egy Hushy./

[Zoax]

[2900.Augusztus.27.]

/ Első pillantásra úgy nézem, mintha a síró bokor fel se fogta volna a kérdésem./
+ Egy bambán bámuló növénnyel próbálok beszélgetni, miközben jómagam is valami egészen groteszk szerzet vagyok. Nagyon meg fogom verni azt aki ezért felelős. +
/ Nyugtázom magamban a dolgot. Már-már azon gondolkodom, hogy itt hagyom ezt a fura valamit mikor végre megszólal. De bárcsak hagytam volna itt. A válasza hallatán a szemem sem rebben. Elkönyvelem, hogy a könnyes szemű gaz kb olyan okos mint amilyennek látszik. /
+ Ez hosszú lesz. Qrva hosszú. +
/ Aztán mikor kiderül, hogy ez a valami savat sír, végképp nem tudom hová tenni a rendszertanban. Aztán meg megkérdezi, hogy én honnan jöttem. A saját fegyverével vágok vissza. /
- Hová valósi lehetnék? -/ Kérdezem úgy mint akitől nyilvánvaló hülyeségek kérdeztek. /- Hát a szülőföldemre!
/ De az tuti, hogy így nem haladunk egyről a kettőre így próbálok valamiféle új taktikával előállni. /
- A nevem Zoax és a goblinokat keresem mert én is goblin vagyok. Elvezetnél engem egy másik goblinhoz?

(6)

[Drun]

*Zoax -- 2900.08.27.*


/A nagy és könnyes szemekből, most a világ legnagyobb lesajnáló tekintetét kapod viszonzásul./
- Te aztán valóban nem vagy valami okos! Ha goblin vagy, akkor tudnod, kellene, hogy hol az otthonod! Főleg, hogy ha igazat mondtál, és otthonról jöttél!
/Csik szemein keresztül is tisztán látod magad, a tekintetében vissza tükröződni./
- Egyébként eléggé furcsa csodabogár vagy, hallod e?! Nincs véletlenül amnéziád?
/Megvakarja tüskés buksiját, majd meg is rázza a fejét./
- Nem! Te még soha nem voltál otthon! Nem emlékszem rád! Egy ekkora mamlaszt biztos megjegyeztem volna!
/Mondja maga elé, majd gyorsan lecsúszik a tövisek közül és elindul a sikátor kijárata irányába./
- Nah gyere Csöppségem! Elviszlek hozzánk!
/Mondja a válla felet. Azon veszed észre magad, hogy önkéntelenül is követed./
- Egyébként az én nevem Selly Scruby.

[Zoax]

[2900.Augusztus.27]

+ Nem. Én tök hülye vagyok. Mert még nem hagytalak itt. +
/ Bosszankodom magamban. Aztán nyugalmat erőltetve magamra magyarázni kezdek. /
- Pontosan tudom hol az otthonom. Csak az én otthonom nem ott van ahol a tiéd vagy a többi gobliné. Ezért is nem láttál még erre mert még sosem jártam itt, pont ezért nem tudom hol van a többi goblin otthona.
/ A következő megjegyzése végképp kifordítja a sarkaiból a világot. /
+ Egy bőgő dudva azt mondta, hogy ronda vagyok. Hova a francba kerültem?! +
De nem szólok semmit hagyom, hogy a vakarcs beszéljen. A baj az, hogy már megint hülyeségeket beszél. /
+ Mamlasz neked a drága édes..... +
/ De inkább elnapolom az egyre növekvő dühömet. Azzal nem leszek előrébb ha beszántom ezt a vackot ráadásul még ki tudja miféle savat permetez rám. Viszont végre úgy dönt, megmutatja, hogy ők hol laknak. Már ez is valami, talán nem az egész családja ilyen félkegyelmű és valaki végre tényleg megmondja merre laknak a goblinok. Elindulok a micsoda után akinek legalább végre a nevét megtudom. /
- Szép neved van. -/ Ez úttal tényleg így gondolom. Bár, csak azért mondom ki, hogy ha az előbb látta volna rajtam a dühömet akkor most kárpótoljam valamivel./

(7)

[Drun]

*Zoax -- még mindig aznap.*


/Gyors lépteit hamar utoléred, és lépést is tudsz tartani vele, hiszen neked nem kell annyiszor lépned mint neki, mert sokkal nagyobb vagy, így a lépteid is hosszabbak./
- Öhm... Köszönöm!
/Látod, hogy egy pillanatra furcsa bórszíné a fején, pirosba fut ár, mikor a nevére teszel megjegyzést./
- A tiéd is szép.
/Vakkantja vissza gyorsan, majd témát vált./
- Az ahol eddig laktál pontosan hol van? Nem minden nap lát a goblin lánya ekkora mamlaszt, mint te! talán az egyik ősöd troll volt?
/Fecseg, majd ahogy egyre csak haladtok végképp elveszted a tájékozódásod, nem tudod számolni már a jobbra, balra, balra jobbra kanyarokat, ahogy haladtok a szűk és ugyan olyan falú sikátorban. Abban viszont teljesen biztos, vagy, hogy nem körbe körbe haladok, és ráadásul egyre távolabb vagytok attól a helytől./

[Zoax]

[2900.Augusztus.27]

/ Ruby végre megindul és haladunk. Ha nem is olyan tempóban mint szeretnék, de haladunk és momentán ráérek tehát nyugodtan battyogok a kalauzom után. Talán lány lehet, mert egy férfi nem pirul el mikor megdicsérik a nevét. Olyan gyorsan dicsér vissza, mintha félne, hogy dicséret valami bomba ami felrobban. Tipikus csitri viselkedés. Aztán az én fejem a piros helyett lilulni kezd, de közel sem lányos zavaromban. De muszáj türelmet erőltetnem magamra, mert ha ez most engem itt hagy akkor itt döglök meg. Mert az életben nem találok vissza a civilizációhoz. Viszont a sok hülyeség közül kiszűröm, hogy ő tényleg lány és ami még fontosabb, hogy goblin. /
+ Ha minden goblin ilyen akkor keresek magamnak egy másik fajt. +
/ Viszont legalább sanszos, hogy most tényleg a többi goblinhoz megyünk. Aztán türelmem végéhez közeledve egész barátságos hangon szólok vezetőmhöz. /
- Lehetne, hogy ne hívj mamlasznak? A nevem Zoax, hívj kérlek így. Egyik ősöm sem volt troll... bár most már a franc se tudja. Az ahol eddig laktam már nem létezik. Már nem ott van ahol volt, így nem tudom merre van. De szeretnék majd oda visszatérni. Mi a mai dátum?
/ Biztosra veszem, hogy az utolsó kérdésem hallatán megint totál hülyének fog nézni. De nem érdekel. Tudni akarom mi folyik itt./

(8)

[Drun]

*Zoax*


/Átvágtok egy hatalmas felhőkarcoló alatt, majd egy sor felüljáró alatt, szinte már teljesen elhagyjátok a várost, miközben kezd beesteledni is./
- Rendben. Nem foglak mamlasznak hívni!
/Motyogja miközben elértek egy nagyon régi és lepukkadt lakóházat. Talán egy jobb időben szebb kinézete volt, sőt valószínűleg igen sokan lakták. Most csak az látszik, hogy nagyon le van lakva. Az ablakok és az ajtók nincsenek benne, és ahogy beljebb haladtok az üres folyósokra, rájössz, hogy ez egy kórház lehetett régen. Legalábbis a te idődben ilyen elrendezése volt./
- Mielőtt elmennénk Uclysse el kell intéznem valamit.
/Magyarázza amikor láthatóan rosszalló tekintettel nézel rá.
Egy régi, romos szobába mentek be, ahol a fiókos szekrényekben keresgélni kezd valamit./
- Augusztus huszonhetedike van.
/Motyogja a nagy keresgélés közepette./

[Zoax]

[2900.Augusztus.27.]

/ Már a város peremén járhatunk. De még itt is felhőkarcolók meg felüljárók alatt közlekedünk. A várttal ellentétben a lány nem kezd el még jobban csúfolni. A fecsegése is abba maradt mintha nem is itt lenne hanem valahol egy másik tájon. Elérünk egy nagyobbacska épületet és mivel be is megyünk, már örülök, hogy végre célhoz értünk. A berendezés alapján ez egy rég használaton kívüli exkórház lehet. Viszont sehol egy szál goblin. Összeráncolom a szemöldököm és már épp megérdeklődném, hogy hol a fenében vagyunk, de magyarázatot ad a dologra. Számomra ez a válasz teljesen korrekt. Elvégre most ő segít rajtam és ha közben tesz egy kis kitérőt akkor sem szólhatok egy szót sem. Felállítom a felborított asztalt és ráülök. De még félig se eresztem rá a testsúlyom mikor a bútordarab megreccsen alattam. Gyorsan felpattanok és inkább a másik, szilárdabbnak tetsző berendezési tárgyat pécézem ki ülőhelyül. Mivel Ruby is azt a dátumot mondja amit eddig mindenki így egyre inkább elhiszem, hogy valóban a jövőbe kerültem. Szótlanul ülök és közben a lehetőségeimen gondolkozom. De momentán semmi lehetőségem nincs. Így aztán csak csendben figyelem ahogy kalauznőm pont olyan rumlit csinál mint én a boltban nemrég. Bár ennek a helyiségnek ez talán már nem is árt. Meg sem látszik rajta. Békés hangulatomat egyedül az egyre fokozódó éhségem zavarja. De ezzel egyenlőre nem törődöm, hagyom, hogy kísérőm nyugodtan intézze a dolgát.
+ Uclysse. A négy faj, köztük a goblinok otthona. Ha befejezte a keresést majd megkérdezem kik laknak még ott. Na meg azt is, hogy jutunk oda. A térképen elég távolinak tűnt.

(9)

[Drun]

*Zoax*


/A hosszas matatás után egy halk szűkölő hangot hallat Ruby, majd letottyan a fenekére. Hosszúkás fülei kicsit lefelé konyulnak. Vállai is mintha megereszkednének, majd egy nagy szusszanás után felpattan és nagyot rúg a szekrénysorba, aminek két hatása lesz. Az egyik, hogy a fiókos szekrény felborul, és estében teljesen ripityára törik. A másik egy lábát fogó, és egy helyben körbe körbe ugráló, nyüffögö goblinlány töri meg az amúgy békés csendet./
- Hogy az a jó...!
/Szitkozódik a kislány, majd hirtelen elhallgat. Egy halvány fényforrás kelti fel a figyelmét a romhalmaz között, amire azonmód lecsap. Pillanatok múlva, új szerzeményével jön elő a törmelékek alól./
- Megvan!
/Rád emeli nagy szemeit./
- Mehetünk!
/Elindul kifelé, kissé bicegve, majd megtorpan./
- És erről egy szót sem!
/Eközben elrejti az apró indák közé./
- Senkinek! Okés?
/Válaszod után elindul kifelé, ahogy eredetileg is tervezte./
- Most a kapukhoz megyünk, hogy a leggyorsabb útvonalon jussunk el a városba.

[Zoax]

[2900.Augusztus.27.]

/ Elég soká keresgél a leány de végül feladja. Én szótlanul ülök még akkor is, mikor fájdalmában körbe-körbe ugrál. /
+ Egész aranyos. Egy bokor aminek fáj a lába és aranyos. Micsoda világ ez?! Na mindegy. Lassacskán kellene valami kaja. +
/ De továbbra sem adok hangot éhségemnek mert a szerencse a kereső pártjára áll. A szerzemény jól néz ki de kb annyira érdekel mint egy lyukas boros üveg. Csak akkor állok fel, mikor elhangzik a kijelentés, hogy mehetünk. A hallgatásra vonatkozó szavaira komolyan válaszolok. /
- Senkinek nem mondok erről semmit. Még a kórházról sem.
/ Meg sem kérdezem mi a fene az a micsoda és mire jó. Nem az enyém így nem az én dolgom. Főjön miatta a feje a gazdájának. Jelen esetben a bicegő leányzónak. Mielőtt elhagynám a helyiséget, körbepillantok bármi használhatót keresve. Aztán az eredménytől függetlenül távozom és a Ruby után eredek./

(10)

[Drun]

*Zoax*


/A lány nem magyaráz, hogy mit tart magánál, talán számodra is jobb így, csak nyugtázza a dolgot, hogy hallgatsz mit a sír. Amilyen gyorsan és célirányosan jöttetek olyan iramban haladtok tovább, kicsit megkerülve a várost, ami miatt már eléggé jól tudsz tájékozódni. Legalábbis sok olyan helyszínt és épületet meg tudsz ragadni, és eltárolni az elmédbe, ami jó tájékozódási pontnak bizonyulhat a továbbiakban.
Rájössz, hogy egyáltalán nem szószátyár a leányzó. Szint meg sem szólal egész út alatt, hacsak te nem kérdezel valamit. Némasági fogadalmat viszont nem tett, ezt az eddigi beszélgetéseitek és az is bizonyítja, hogy amikor megérkeztek a kapuk terére újfent megszólal./
- Azon keresztül fogunk eljutni a városba. Ha nem akarod kivárni ezt a baromi nagy sort, akkor használd az eszed Nagytesó!
/Magyarázza, még vékony kis ujját is célirányosan előreböki nagy kék pocsolya felé./
- Amikor oda érünk, mond ki hangosan majd, hogy H'Sekirat Uclysse! Ebben a sorrendben! Nem fordítva, mert különben a semmibe veszel és nem fogsz a túloldalon materializálódni, mint ahogy ide kerültél!
/Nagy szemeit rád szegezi, aminek hatása neked úgy tűnik, hogy kitörte a nyakát, hogy feltudjon rád nézni./