Fősugárút

[Kethalinne Cradin]

/Kethalinne hagyta, hogy a férfi szövegeljen, de nem igazán figyelt oda. A "közeli kávéház" szavakra azért felkapta a fejét./
- Lehet, hogy egy kávé idejére még megvárakoztathatom az ismerősömet. Tartok tőle, hogy nem igazán lesz ideje mesélni a városról. Talán te megtehetnéd. /Javasolta még mindig mosolyogva. Körülbelül ekkor vette észre, hogy egy sötét hajú fiatal nő figyeli őket./
- Bocsáss meg! /Mondta a fickónak, akár beszélt, akár nem./
/Figyelmen kívül hagyva a nő körül hagyott üres teret, odasétált./
- Segíthetek valamiben? /Kérdezte, és bár egy percig nem használt udvariatlan hangot, pont annyira édeskésen ejtette ki őket, hogy a másik egyszerűen megérthesse a mögötte rejtőző "Mit akar?" kérdést. Közben kíváncsian figyelte a másik arcát./

(4)

[Jóindulat]

/A lány kávés megjegyzése rosszul palástolt, igazi, győzedelmes mosolyt csal a férfi arcára, mire folytatja cseppet sem visszafogott verbális nyomulását, észre sem véve, mikor partnernője szabadulna társaságától.
A másik, fekete hajú lány, mikor egyenesen felé indul Kethalinne, szintén megindul feléjük, így nagyjából félúton találkozhat is az őt szúrós tekintettel, szinte már ellenségesen méregető lányzóval. Az aztán kartávolságban, a személyes tér határán éppencsak áttörve nem sieti el a válaszadást, összefont karral többször végigméri az időutazót, mintha még az illatát is beszívná./

- Óh, csak nem a várva várt barát? /Dobja be magát és lehengerlőnek szánt mosolyát a férfi, azonban az úgy látszik teljesen hatástalanul pereg le a feketeség ellenszenvén./
- Tipli van, öreg. /Érkezik a válasz egy megsemmisítő pillantást követően./ Ha gondolod, cserélj kommszámot Cuncimókussal, de rövid úton tűnj el. Ez most amolyan csajos buli lesz. /Villantja ki fogait egy vigyor (vicsor?) kíséretében./ Azt hiszem, akad pár /egy igazi műmosoly és plázacicás affektálás kíséretében kiejtett/ megcsacsogni való dolgunk.
/Mondatának végeztével a mosoly ahogy jött, el is tűnik arcáról, bal kezét határozottan csípőre vágva fordul Kethalinne felé, mintha a meglepetten pislogó pasi ott se lenne./
- Vagy esetleg megtartanád? A házikedvencek gyűjtésével szerintem még ráérsz egy kicsit.

[Kethalinne Cradin]

/A fekete hajú fenyegető jelenléte lepergett Kethalinne-ről. Felhúzta a szemöldökét a vizslató pillantásokra, de egyelőre nem tett semmilyen megjegyzést./
- Nem, de sokkal… Hogy is kellene udvariasan mondanom? Á, hagyjuk. Sokkal hasznosabbnak, és valamivel okosabbnak is tűnik, mint te. És kezdjük ott, hogy eddig az összes hasznod az volt, hogy meg akartál hívni kávézni, amit értékelek, mert egy ideje nem ettem, vagy ittam semmit, és csöppet kimerítő volt az érkezésem. /Felelte egy kissé gunyoros mosoly kíséretében./
+Úgy tűnik, itt annyira nem szokás magázni a másikat.+ /Állapította meg magában a legújabb ismerőse hallatán. A műmosoly láttán még fel is kuncogott egy kicsit./
- Ami meg a „kommszámot” illeti, azzal nem lesz sok szerencséd, mert azt sem tudom, a hölgy mire gondolt.
/A lány felé fordult, hallva a kérdést. Karba tette a kezeit, és egy udvarias álmosolyt is produkált, teljesen elfelejtkezve arról, hogy a korábbi beszélgetőtársa esetleg még nem távozott./
- Először tisztázzunk valamit. A nevem Kethalinne Cradin, ha a Kethalinne hosszú lenne, akkor a Keth is megfelel. Semmi kedvem téged Vicsornak hívni, úgyhogy nem bánnám, ha te is megmondanád a tiédet. Az ehhez hasonló nevek olyan udvariatlanok! Másodszor, nem tudom, milyen házikedvencekről beszélsz, de ha valakit megtartanék, olyasvalakit választanék, aki legalább azt megérti amit kérdezek tőle.
/Rövid gondolkozás után hozzátette./
- Nézd, te jelentősen intelligensebbnek nézel ki, mint az a pasi. Szóval neked is elmondom, hogy új vagyok itt, és halványlila fogalmam sincs semmiről, ami errefelé található vagy arról, hogy működnek a dolgok. Ha az segít valamit a helyzet megértésében, akkor Annantina nagyi boltja volt… Az első hely, amit meglátogattam.

(5)

[Jóindulat]

/A férfi mintha észre sem venné a felé áradó ellenszenvet, továbbra is bűbájos mosollyal, búgó hangon mondja mondandóját./
- Ohh, nagyon jól tudom én, mikor kell a távozás mezejére lépni. Látom, régi barátnők vagytok... Nos, ha odajutsz keress nyugodtan. És ne aggódj, ha kell, szívesen bevezetlek azokba a technikai újdonságokba is, amik az utóbbi időben kijöttek. Addig is... /Zsebébe nyúl és egy diszkréten irizáló "Carlos Juve - tanácsadó" feliratú, apró krémszín kártyát nyújt át Kethalinne-nek./
- Neked éjjel-nappal nyitva hagyom a kaput. Keresel egy kommot, odailleszted a kártyát és máris nálam csipogsz. /Bűbájos mosoly és egy cinkos kacsintás zárja monológját, majd biccent a lányoknak és elindul a járdán tovább. Pár lépés után visszafordul és füléhez illesztett kézzel mutatja, valamint ha nem lenne egyértelmű, némán tátogja is: "Hívj fel!"/

- Shanice. /Tereli magára a figyelmet hideg szavaival a fekete lány./ Csak hogy túlessünk a kötelező formaságokon. Gondolom, meg vagy zavarodva, új ez neked, egyik pillanatban még ott, aztán meg itt... Bla, bla, bla, szokásos bevezetőkörök. Úgy látom, nem vagy annyira elveszett, szóval rövid leszek: nem vagy egyedül. Többen estetek már ki a boltból, és vagyok annyira jó, hogy én lettem az egyik jótét lélek, aki felügyeli az első csetléseteket, botlásaitokat. De hogy minél hamarabb a saját lábadra állhass, most velem jössz és szépen túlesel a kötelező regisztráción. Aztán beszélgethetünk arról, hogy egyedül akarsz a Dombokba jutni, vagy mutassam meg az odavezető Kaput.

[Kethalinne Cradin]

/Kethalinne egy pillanatnyit gondolkozott, mielőtt átvette volna a kártyát, megfordult a fejében, hogy el sem fogadja. Megvárta, amíg a férfi látótávon kívülre ért, mielőtt a legközelebbi szemeteshez sétált és kidobta volna a kártyát./
+Nem tudom milyen tanácsadó lehet, de nem bíznék meg semmiben, amit egy ekkora idióta mond.+
- Köszönöm. Igazából, ha nem ajánlja fel, hogy meghív kávézni, előbb megpróbálom levakarni. /Jegyezte meg, majd végighallgatta, amit a lány mondott./
- Akkor gondolom hozzá vagy szokva az olyanféle kérdésekhez, amiket én készülök most feltenni. Először is, innen merre? Mármint, induljunk el, amerre kell. /Mondta, elindulva Shanice után, ha elkezdi vezetni valamerre./
- A következő az lenne, hogy nagyjából mit kéne tudnom a Ragyogó Udvarról meg a Dombokról, ahova tartozom, és ahova el kellene jutnom. És mi az a sidhe, mert állítólag az vagyok?
/Szünetet tartott, kicsit elszégyellve magát a kérdésáradat miatt./
- Elnézést, hogy ennyit kérdezek, de meg egy kicsit tényleg meg vagyok zavarodva, és sok minden érdekelne.
/A járókelőket kezdte el tanulmányozni, arra várva, hogy a kísérője válaszoljon. Meglátott néhány pillangószárnyú lényt, amiről eszébe jutott, hogy rá akart kérdezni még pár dologra az itt élőkkel kapcsolatban is./
- Vannak itt angyalok, tündérek és sidhe-k, utóbbiból legalább kétféle, ha udvarok vannak. Emberek, még mindig, meg Vadászok, akiktől elméletben félnem kellene… És még?

(6)

[Jóindulat]

/A névjegykártya belehull a szemetesbe (érdekes kérdés lehet, hogy ez vajon miért maradt elsőre felismerhető formájú), majd egy kékes, csendes villanás kíséretében elenyészik... Legalábbis nem hallani, hogy koppanna vagy zörrenne odabent. Shanice halvány szájhúzás keretében végigpillant a mellélépőn, majd megindul nagyjából a Carlos nevű fickó után. Kis ideig hallgat, majd kezét felemelve megállva szembefordul a másikkal./
- Na, tisztázzuk az elején. Nem... hogy is mondták? ...ügyfélszolgálatos kisasszony vagyok, hanem felügyelő. Vagy kalauz, ha úgy tetszik. És kérdésedre válaszolva arra /mutat előre/ megyünk, a Tanácsházra. Ha annyira érdekel, mivé csinált a bolt, vagy hogyhogy nem vettétek észre eddig a varázslényeket, keress egy újságot, vagy egy múzeumot. Nekem annyi a feladatom, hogy elkísérlek a regisztrációra, aztán útbaigazítalak a Kapud felé, hogy felkereshesd a saját fajtádat. Más kérdés lenne persze, ha farkas lennél... De hagyjuk. A lényeg: azzá lettél, amiről anno az elfek legendáját mintázták. Varázslény, amire a racionális világszemléletetek szerint nem szabadna léteznie. És igen, több udvarotok van, illetve igazából csak kettő: a Napfényes és a Holdfényes. A részleteket majd a regisztrációs kisasszonnyal megbeszélheted, bár szerintem ő is inkább az adminisztrációval lesz elfoglalva. Szóval marad az újság meg a múzeum. Egyéb, lényegi kérdés?
/Szemöldökét felvonva teszi csípőre kezét, szinte támadásra készen várva a reakciót./

[Kethalinne Cradin]

/Amikor a vezetője megállt, Kethalinne követte a példáját. A szóáradat hallatán egy kissé felháborodott, bár inkább a stíluson, mint a mondanivalón./
- Nos, ami az eligazítást illeti, köszönöm szépen, ami meg a stílusodat: ha nem tetszik valami, akkor húzz némiképp délebbre. Nem hiszem, hogy bárki is rákényszerített volna, hogy kísérgesd az embereket, és simán visszamehetsz a falkádhoz, ha nem tetszik a munkád. Már ha van ilyened, mert ahhoz kell valaki, aki elviseli a modorodat. Ha meg személyesen velem van bajod, illetve a "fajjal", amihez tartozom, tudom, merre kell mennem. Ha útbaigazítasz a... Kaput mondtál, ha nem tévedek? Szóval arrafelé, akkor már itt sem vagyok. Regisztráció, adatok, irány a Tündérdombok és valószínűleg többet nem is találkozunk. Mindenki dolga könnyebb!
/Kihúzta magát, a kezét karba fonta és a lehető legjobb gyilkos tekintetével viszonozta Shanice pillantását./

(7)

[Jóindulat]

/Az unott tekintetbe mintha némi csillogás költözne, miközben Shanice az övéhez hasonló kirohanást hallgatja. Végezetül félmosoly ül szája sarkába, majd egy bólintással nyugtázza az elhangzottakat./
- Jól van, hegyesfülű. Van egy kis eszed, ráadásul nem bírod, ha a képedbe másznak. Helyes. Szükséged lesz rá, küzdőszellem nélkül itt szétkapnak.
/Mintha csak Shanice hangulatára változna, érezhetően elkezd csillapulni az addig gyilkosan tűző napsugár. A lány megrántja a vállát, majd ismét útnak indul./
- Egyébként tudsz róla, hogy nektek, múltlakóknak lassan komoly ellenpropagandátok van?
/Veti oda foghegyről, mikor a másik (úgysem tudván merre is kellene tartania) végre felzárkózik./
- A Citizen, meg pár médium elég csinos kirohanást intézett ellenetek, mondván elveszitek a munkánkat... képzeld, van... felrúgjátok a törvényeinket, satöbbi. Kábé egy hónapja robbant a köztudatba a dolog, azóta vissza-visszatér a téma. Bár megnyugodhatsz, tüntetések, meg levadászások nem nagyon vannak, csak szólok, tudjál róla.

[Kethalinne Cradin]

/Shanice mosolyát látva a sidhe leengedte a karjait, és higgadtabb arckifejezést vett fel./
- Rendes tőled, hogy észreveszed, és köszönöm a tippet. /Felelte a farkas-lánynak, aztán, amikor a vezetője újra elindult sietve utolérte./
- Jó tudni. Az a helyzet, hogy amíg semelyik akadékoskodó nem talál meg pont engem a problémáival, addig nem érdekel. Bár az azért egy kicsit megnyugtató, hogy a sajtó nem változott. /Még egy futó mosolyt is megeresztett, mielőtt folytatná./ - Egyébként, abba nem gondolnak bele, hogy mi nem önként és dalolva jövünk? Mármint, engem sokként ért az időutazás és szerintem másokat is.
/Keth elnézett a Tanácsház irányába./
- Gondolom, ha a kormányzatnak elege lesz ebből a jövés-menésből, kitalál valamit. Vagy legalább elkezd dolgozni rajta.

(8)

[Jóindulat]

- A kormányzat? /Kérdez vissza Shanice, majd egy elhúzott szájú fintorral fejezi ki a véleményét az említettekről./ Ahha, hát persze. Az én bagázsomat is a "kormányzat" /Ha gúnyos hangsúlyából nem lenne világos, ujjaival is jelzi az idézőjelet./ helyezte ide. Már ha az Ulfricot annak vesszük. Nem, drága, az én szilárd meggyőződésem, hogy a "kormányzat" a legkisebb mértékben sem foglalkozik a múltlakókkal, ráadásul a kötelező intézkedések is csak arra valók, hogy a tömeghisztériát megakadályozzák, meg hogy mutassák, igenis képesek intézkedni. Szóval szerintem ne miattuk, hanem a Vadászok miatt aggódj a leginkább. Ki tudja mikor kattannak rá a témára és indulnak neki a "szent küldetésüknek". Nevezetesen az összes múltból érkezettnek. Bár meglehet az is, hogy inkább amiatt kellene aggódnod, hogy miből fogod megvenni a holnapi rózsaszirmos gyümölcslevedet, főleg ha az átlagember bepánikol és nem ad munkát. Akkor aztán senki nem fogja kérdezni, akartál-e jönni, vagy sem. Már csak ezért is lenne szerintem ész- és célszerű beilleszkedned minél hamarabb. Aminek ugye az első lépése a regisztráció. Ami ott, abban a nagy épületben zajlik.
/Mutat előre a lány egy tiszteletreméltó méretekkel rendelkező épületegyüttes felé, ahol mintha központosulna a forgalom, mind a gyalogosok, mind a járművek tekintetében./

[Kethalinne Cradin]

-Mik a Vadászok? Ami meg a reggelit illeti, az nálam általában teljesen mezei feketekávé. /A kérdésben még van némi valódi kíváncsiság, de az azt követő mondatot már a lehető legmonotonabb hangnemben teszi hozzá. Egyre jobban idegesíti Shanice és nagyon boldog lesz, ha egyszer megszabadul tőle./
-Tudom, regisztráció a Tanácsházán, aztán irány a Tündérdombok. Mintha említetted volna. /Az arcára unott arckifejezés ül ki, ahogy elkezd sietni a mutatott épület felé./
-Egyébként, beilleszkednék én, csak tudod, ahhoz minél előbb be kell szerezni a szükséges információt. Aminek a leggyorsabb forrása te vagy. Már én kérek elnézést. /Amikor a másik utoléri, már ha egyáltalán lemaradt./

(9)

[Andrej Avram Nyikolaj]

/Egy ismeretlen világot úgy tudok feltérképezni a legjobban, ha nem rohanok, nem sietek sehová és nyugodt maradok. Elvégre halhatatlan vagyok, időm mint a tenger! Igen az utóbbi hetekben patkányként lapulva és csövesként kuporogva figyeltem mindent ami él és mozog ebben a fura szimbiózisban, de elég volt, ideje ébredni... egyébként sem tudom már sokáig visszatartani a vér iránti vágyat, hamarosan tombolnom kell. Valamiért az a jövőm, hogy ebben a jövőben éljek vámpírként. Furcsa játék az élet, de nem panaszkodom, és szerencsére noha sokat változtam külsőre meg minden, még mindig katona vagyok! Sem a harcot sem a fegyverekkel kapcsolatos tudományomat nem felejtettem el./
+Indulás katona!+
/Kezemet a bőrkabátom zsebébe dugom és leszegett fejjel kezdek el sétálni a már viszonylag megszokott szinten. Még szerencse, hogy a koromfekete hajam eltakarja a vörös szemeimet, így kevésbé szúrnak ki. Vagy itt talán a vörös szempár nem is meglepő, és nem is félelmetes? Ha nem akkor majd én azzá teszem!/
+Sok lemaradást kell bepótolnom. Először is át kell mennem a Fősugárútról más valahová, aztán meg kell tudnom, hogy az a pénz amim éppen van mit ér, mire megyek vele. Ja... lóvé is kéne. Meg egy fegyver. Mit is kezdhet egy katona fegyver nélkül? Valahogy össze kellene hívnom a vámpírokat, felkutatni őket és elérni, hogy mellém álljanak. Viszont a célom eléréséhez szükségem lesz olyanokra akik segítenek ebben... nem árt egy kis szövetség, aztán ha útban lesznek véres cafatot hagyok belőlük+
/Mosoly húzódik arcomra mikor ezen gondolatok megfogalmazódnak a fejemben. Nekem kell lennem a vámpírok vezetőjének ez nem vitás! Ha klánvezér leszek utána akár egész Necraditot az uralmam alá vonhatom. Elvégre is mi a francért küldött volna ide a sors ha nem ezért? Ez annyira nyilvánvaló. Elegem volt abból, hogy katonaként más parancsát teljesítettem, aztán meg jól a hátamnak verték az ajtót amikor már többet kellett takarítani utánam. A Szpecnaz kegyetlenül elbánt velem a végén... itt az ideje, hogy az én parancsomra ugorjanak a népek, ugyanis mindenható leszek... egy istenverte halhatatlan mindenható!/
+Na de haladj katona! Sok még a dolgod!+

(3)

[Kethalinne Cradin]

/Körülbelül fél nappal, egy regisztrációval és egy nem kifejezetten könnyes búcsúval később Kethalinne már H'Sekirat büszke polgára. Tervei szerint egyszer eljut a Tündérdombokig is, de először még szeretne valamit tudni erről az új világról, így elindul visszafelé a Sugárúton. Nagy nehezen, de sikerült némi információt kipréselnie Shaniceból a várost illetően, így tudja, merre találhatja meg a múzeumot, ahova a saját ideje óta történtek emlékeit összegyűjtötték.
Néhány dolog, ami az előző életében jellemzően ott volt, bosszantja. Ilyen például a tőrje, már csak azért is, mert ha nem is ismeri be, egy kicsit tart a vadászoktól, és az áll a legközelebb az önvédelemre alkalmas fegyverhez, legalábbis az ő szemszögéből./
+Azért egy újságot sem ártana beszerezni.+ /Állapítja meg magának, és már el is kezdi felmérni a környéket, hátha talál valamit, ami újságoshoz hasonlít. A bámészkodásával csak az az egyetlen probléma akad, hogy előre nem néz./

(10)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne Cradin*

/Hajtom magam, hogy haladjak előre, de lépteim már nem olyan... katonásak. Sokkalta nemesibb a járásom, és ezt most kezdem igazán észrevenni./
+Nem ártana letesztelnem tényleg megmaradt e a tudásom, vagy megkopott kicsit.+
/Természetesen mint most is a sötétség vesz körül. Mivel nem hittem a legendákban így tegnap, vagy a franc tudja már pontosan mikor kinyújtottam a kezemet a napra, és hólyagosodni kezdett. Elképedtem, valószínűleg ki is nyírna a nap. Viszont a képességeim eszméletlenül jók. A minap sétáltam egy halandó mellett, vagyis hát annak tűnt aztán ki tudja miféle fura szerzemény és azt vettem észre, hogy minden megerőltetés nélkül gyorsabban mozgok mint ő./
+Ha kiismerem magamat mindenkit leigázok aki szembe szál akaratommal.+
/Miközben sétálok meglátok pont velem szemben valakit, ha mindent igaz egy nőt. Furamód csinosabb mint a többi, szép narancsvörös hullámos haja van, ami felkelti az érdeklődésemet. Talán mert karizmatikusabb mint a többi. Persze belőlem nem sokat láthat, a bőrkabátom nyakrésze egészen az állcsontomig takar, a hajam miatt pedig csak arcom egy kis része lehet látható. A narancshajú mivel éppen nem néz előre úgy döntök, felhívom magamra a figyelmet. Elég primitív módon próbálkozom, egyszerűen a vállamat nekikoccantom az övének mikor éppen elhaladok mellette. Kissé megjátszom magam amikor találkozik tekintetünk, már ha látja a szememet ugye./
-Öhm... pardon. Elnézést... elbámészkodtam.
/Ezután tovább indulok, mint aki nem vesz tudomást a karizmatikus személyiségről abban a reményben, hogy intéz felém szavakat, ami megállásra kényszerít./
+Ideje kapcsolatokat kiépíteni.+

(4)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej Avram Nyikolaj*

/Az újságos keresés közben sikerül nekirohannia valami szintén elveszettnek tűnő alaknak. Szerencsére csak a válluk koccan össze, jobban mondva, az ismeretlen karja koccan Kethalinne vállának./
+Na, igazán szép kezdés az új életemben, hogy még a lábam elé sem tudok nézni!+
/Az alak majdnem a legközelebbi, amit meg tud róla állapítani, bár ezt ki tudja egészíteni azzal, hogy magasabb Keth-nél, jó tizenöt centivel és férfi. A többit vagy a kabátjától, vagy a hajától nem látja, bár mintha valami sápadt villant volna az idegen arcát eltakaró tincsek mögött./
-Legalább annyira az én hibám, én sem az utat néztem... Elnézést! /Mosolyodik el, de a másik már menne is tovább. Aztán fél pillanatnyi gondolkodás után abba az irányba fordul, amerre a férfi elindult és utánaszól./ -Várj egy kicsit! Ez tisztán csak megérzés, de nem lehet, hogy te is Annantina boltja felől jöttél?

(11)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne Cradin*

+Ha tudnád mennyire nem a te hibád.+
/Végül csak megállásra kényszerülök, és amíg háttal vagyok addig húzódik szám ördögi mosolyra. A kommandós bakancsom összekoccan amikor megállok, mintegy megálljt parancsolván lépteimnek./
+De igen... jól sejted.+
/Mielőtt megfordulok azért átvillan az agyamon, hogy vajon miféle megérzés lehet ez. Vagyis hát én vámpírrá váltam, de ki tudja milyen rémségek léteznek még itt, és micsoda képességekkel rendelkeznek. De én leendő vámpíristenség nem mehetek tovább, nem ijedhetek meg holmi lánykától. Egyébként a narancsvörös hajú kifejezetten kellemes hangja is felkelti a figyelmemet, és még vonzóbbá teszi az összképet./
+Csak ne kapjon el a vérszomj... vajon a nem halandók vérét is ki tudom szívni?+
/Ezután fordulok csak meg és mutatom meg magamat teljes életnagyságomban, és közelebb lépek a narancshajúhoz./
-A megérzésed nem csal, onnan jövök igen.
/Egyébként még a hangom is változott, nem az a kemény katonás ütemű, hanem sokkalta bölcsebb és nemesebb akár csak tartásom./
+Jól össze lettem én itt rakva.+
-Egy pár napja kerültem át ide... ebbe az ismeretlen világba. Ne vedd tolakodásnak, de ugye neked is ismerős ez az érzés? /kérdezem roppant kedves társalgási hangnemben, elvégre is ha kapcsolatokat akarok kiépíteni nem lehetek rögtön megváltó./
-Olyan új ez, olyan különös. /forgatom fejem, ekkor már biztosan meglátja a narancshajú a vöröses szememet, de nem érdekel... bizonyára nem én vagyok itt a legfurcsább szerzet, ha meg elfut akkor így jártam./
-Andrej vagyok. /mutatkozok be és hulla sápadt kezemet a narancshajúnak nyújtom. Ha megérint és elfogadja a kézfogásomat valami hideget érezhet... én meg először érintek meg egy személyt mióta ebbe a világba csöppentem./
+Vajon milyen hatást vált ki ez belőlünk?+

(5)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej Avram Nyikolaj*

+Egyre biztosabb vagyok benne, hogy szintén a múltból jött. Ahogy megállt, valahogy nem illik a mozgásához...+
/Amikor az idegen visszafordul, és megerősíti a feltételezését, Keth arcán a mosoly vigyorrá alakul át. Megvárja, amíg a férfi elmond mindent, amit mondani akar, és nem kerüli el a figyelmét a vörös szempár sem./
+Ha bármit el akarok érni, nem rohanhatok el, valahányszor valami ijesztőt látok.+ /Határozza el, és a kinyújtott kezet is elfogadja, még akkor is, ha a férfi keze olyan, mintha hóban turkált volna. Amennyire Kethalinne megfigyelte, a bőre simább lett, mint volt, és puhának is néz ki, legalábbis a korábbi bőrkeményedések, amikkel a vívás járt, már nincsenek ott./
+Határozott kézfogás, nem vagyok én semmivel rosszabb, mint ő, sőt valószínűleg ő elveszettebb, mint én.+ /Ennek megfelelően is cselekszik, és igyekszik nem foglalkozni a hőmérséklet különbséggel./
-A nevem Kethalinne. Örvendek a szerencsének, Andrej! /Eddigre a korábbi vigyort már visszarendezte egy udvarias mosolyba./ -Én csak ma érkeztem, és volt akkora szerencsém, hogy találkoztam egy vérfarkas kisasszonnyal, aki elkísért a Tanácsházra. Valamennyi információval szolgálnak, iratokat és pénzt kapsz... Illetve, valamilyen apró szerkezetet, ami mindezt helyettesíti. Gondolom, te nem jártál hasonlóképp?
/Aztán, mint jól nevelt hölgy, folytatja a társalgást./ -Hogy tetszik az új világ, új szemekkel? Eltekintve a szokatlanságától.

(12)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne Cradin*

/Sima tapintásúnak érzem a karizmatikus narancshajú bőrét, de érzem ahogyan hidegszik az én érintésemtől. Fogalmam sincs mit gondolhat rólam, hogy tudja e én miféle szerzet vagyok, és mi lettem, de ez továbbra sem érdekel. Ha olyannak gondol aki otthonosan mozog a világban akkor jól hiszi, ha elveszettnek gondol nagyon téved, de ez már az ő dolga./
+Semmi különös nincs az érintésében. Finom bőre van de ennyi. Valamiért nem is akarom elharapni a nyakát, és magamhoz venni mézédes vérét. Különös.+
-Részemről az öröm Kethalinne.
/Vérfarkassal még nem találkoztam, de már ennek hallatán is ökölbe szorulna kezem ha nem türtőztetném magam./
+Nyugalom katona!+
/Bár fogalmam sincs hogy állok a fajokkal akik ebben a világban élek, de egy vérfarkast simán kinyírnék most is./
-Ó... nagy szerencse. Én a nevemet azt tudom, némi pénzem is van bár fogalmam sincs mit ér. A többit meg kiderítem magamtól. Nem én nem futottam össze senkivel, és semmiféle szerkezetem sincs. Úgy érzem magam mint mikor a Specnaz bevetésre küldött. Ott sem volt semmim mégis túléltem mindent, így nem aggódom.
/Persze a segítséget én is elfogadtam volna, de nem egy vérfarkastól. Inkább megverekedtem volna vele, ha meg nem tudtam volna vele mit kezdeni akkor szépen elhúztam volna a csíkot és kész./
-Nekem olyan mintha ide születtem volna. /vonom meg a vállam./ -Oka van annak, hogy itt vagyok igen... oka van. Otthon érzem magam, de sok mindenre fényt kell még derítenem, fel kell térképeznem a világot. Az biztos, hogy nem cserélném vissza az előző életemmel. Oroszország hiányozni fog, végtére is az a hazám, de semmi más nem fog. Te hogy vagy ezzel? /pillantok a narancshajú szemeibe./ -És hol éltél korábban, és mit csináltál?

(6)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

/Felkuncog Andrej hozzáállásán./ -Furcsa, hogy az újrakezdés esélyét egy katonai bevetéshez hasonlítod. Bár, lehet benne valami.
+Vajon később mennyire lesz hasznos? Jelenleg semennyire, az biztos...+ /Gondolkodik el egy pillanatra, mielőtt válaszolna a feltett kérdésre./
-Belfastban és utána Londonban. Egy éve fejeztem be a középiskolát, az elmúlt egy évben vívást oktattam, meg versenyekre jártam, időnként csatlakoztam valamelyik klasszikus zenekarhoz egy-egy koncertre. Igazából, engem jobban leköt, hogy most mit fogok csinálni.
+Esetleg, ha sikerül valamilyen információt szereznem arról, hogy mi is ő, még azt is felajánlom, hogy segítek. Ha elég erős fajhoz tartozik, még viszonzásra is számíthatok. + /Fordul meg Kethalinne fejében. Erre a legegyszerűbb megoldásnak azt látja, ha elejt némi információt a saját kilétéről./ -A világ összes ideje az enyém, és csak annyi dolgom van, hogy illene megjelennem az Aranyló Udvarban, mint a legújabb sidhe. Ez elég sok szabadságot ad... /Pár pillanatig gondolkozik, de még semmi érdekesebb, vagy túl fontos elfoglaltság nem jut eszébe./ -És neked, katona? Vannak más elképzeléseid is, azon kívül, hogy felméred a terepet?

(13)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

/Persze nem véletlenül hasonlítom hozzá, de hát mit is tudhatna ezekről a narancshajú? Pedig nagyon is ilyen éveket húztam le. Mindig kidobtak valami istenháta világvégi helyen bevetésre, ahol vagy likvidálnom kellett mindenkit, vagy megszereznem valamit, vagy esetleg kimentenem valakit lehetőleg úgy, hogy minél kevesebbet kelljen takarítaniuk utánam. Én voltam a legjobb ez nem kétséges./
+Ön sosem tudta magát visszafogni Andrej... a mai napig a fejemben hallom ezeket a szavakat, de hát ami igaz az igaz.+
-Hát nekem nagyon olyan. /zárom le a dolgok ezen részét, és hallgatom amit a narancshajú beszél./
-Kalandos élet. Londonban nem sokat jártam. Egyszer egy deszantos brit egységgel gyakorlatoztunk közösen... EZ96p raj. Egy Alan nevű ipse volt a rajparancsnok.
/Nem nyűgöztek le sőt, kiröhögtük őket mikor a helikopter Moszkvába visszavitt minket. Annyira nagyra voltak magukért, de sosem érhettek fel hozzánk, a dicső Specnaz katonáihoz... piperkőc alkoholista britek./
-Ó ezzel én is így vagyok, időm mint a tenger. /mosolygok.!
+Sidhe.+
/Természetesen nem siklok át e fölött, de egyelőre nem tanúsítok neki nagy figyelmet. Amúgy olyan téren hátrányban vagyok, hogy fogalmam sincs milyenek is azok. Ha mind ilyen szép és mézes-mázas akkor egészen jó kis helyzetem lesz itt./
+Vajon tudod, hogy én miféle vagyok?+
-Nem hallottam még erről az Udvarról. És miért olyan fontos odamenned? Mármint miért kellene bemutatkozni, hát nem tudják ők, hogy új tagot kaptak? Szerintem de Kethalinne... biztosan regisztrálva lettünk, és nyilván vagyunk tartva. Többet tudnak rólunk mint mi erről a világról hidd el. Lehet valamiféle titkos kémfelszereléssel az égből néznek minket, és több mint kétezer méteres magasságból letapogatva készítik lopakodókról a fényképeket, vagy akár hangot is rögzítenek.
/Nem tudom elhinni azt, hogy senki sem tart minket számon, biztosan sokan tudnak az érkezésünkről. De ha esetleg nem, akkor marha jó dolgom lesz./
-Egyelőre megelégszem ezzel. Az elképzeléseim tárháza végtelen, de mivel van időm nem kapkodok el semmit. Egy alapos terepszemle után könnyebb mozogni. De mivel nincs kedvem ezt egyedül megtenni, így lehetnél a társam is. Segíthetnénk egymást kölcsönösen. Tudom ez gyors lépés, de ebben az ismeretlen világban kell valaki akire számíthatunk és támaszkodhatunk a baj esetén. Mit mondasz?

(7)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

/Nem nagyon firtatja a katonasággal kapcsolatos dolgokat, nem mintha nagyon sokat értene hozzá. Annyit azért érez a másik hanglejtéséből, hogy a másik nincs nagy véleménnyel az adott osztagról, de nincs kedve sem mentegetőz, sem magyarázkodni./
+Valamelyik hosszú életű faj, hm? Legalább is, úgy hangzik... Szárnya nincs, és nem hasonlít arra sem, amit én láttam a tükörben. Ha létezik olyan, akkor vámpír. Kiindulva annak a klubnak a nevéből és hirdetéséből előfordulhat...+
/A kissé paranoiás gondolatmenetre felnevet, de csak halkan./ -Ha így lenne, miért kéne felesleges köröket rohangálnunk, és ácsorogni, adatokat diktálni a Tanácsházán. Szerinted létrehoznak egy komoly pénzkidobással járó feladatkört, csak azért, hogy átverjék a múltból érkezőket? /A mosoly eltűnik az arcáról, és valamivel komolyabban folytatja./ -Valamiért a mágia nagy szerepet játszik ebben a világban, és, bár a technológia, ahogy látom továbbfejlődött, nem hiszem, hogy ilyesmire pénzt és időt fordítanának. Ráadásul, a farkas-lány, akit a... Talán a falkavezetője rendelt ki az érkezők elé, valami olyasmit említett, hogy a kormány éppen hogy kézben tudja tartani a múltból érkezők ügyét.
/Egy kisebb mosollyal témát vált, válaszolva a többi kérdésre./ -Annyi felvilágosítással szolgáltak, hogy a sidhe-nek, mint fajnak, két alfaja van, két udvartartással. Amihez én tartozom, az az Aranyló Udvar, és illene személyesen bemutatkoznom az udvar többi tagjának és a Tündérdombnak. Bár az utóbbit én sem igazán értem, és csak annyi választ kaptam, hogy a mágia miatt.
/Amikor meghallja a másik ötletét, elmosolyodik./ -Miért ne? Egyedül körbenézni egyébként is unalmas lenne, és sok erre az ostoba ember is. Amennyiben jól sejtem, hogy mi vagy, akkor egy "társnak" akár huzamosabb időre is a hasznát venném.

(14)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

-Hogy ebben a világban hogy működnek a dolgok azt nem tudom, de odahaza a megtévesztésre sokat adtak. Amíg nem tudjuk biztosan ne dobjuk el ezt a felvetést. Mágia? Akkor lehet nem is kell pénz, csak egy kis hókuszpókusz, az meg ingyen van. A kormány mi? Mindent ki kell derítenünk.
/Nem szabad megbíznunk senkiben, mert teljesen az orrunknál fogva vezethetnek itt minket. Talán kellene valaki vén vámpír akinek hinnék valamit, de jöttment farkaslányok mendemondáinak én nem hiszek. Saját magunknak kell mindenről meggyőződni, és kitapasztalni saját magunkat./
+A narancshajú elég jó társ lehet, és még a befolyásolási képességemet sem kell használnom ha így alakul... ha nem akkor megbűvölöm.+
-Kíváncsi lennék én ennek a kormánynak az összetételére. Amíg ez csupán árnyék számunkra, mert hogy nyilván az, addig szerintem legyünk résen. A falka vezetője? /kérdezem kissé meglepődve./ - Nem hiszem, hogy ekkora jelentőséget kapnánk, gondolj bele ha mindenki elé a fajok vezetői és királyai érkeznének... vagy mik vannak itt.
+Kissé naiv vagy te lány.+
/Persze mindketten más világból származunk, egy orosz élete merőben más mint egy angol kislányé, és az életutunk is teljesen másként alakult, viszont most követhetünk egy célt, elvégre is tiszta lappal indulunk egyenlő félként./
+Vagyis pontosabban én feljebb való vagyok, de ezt még nem kell tudnod.+
-Aham... legalábbis ezt mondták neked... de hát akkor biztos úgy van.
+Értsd már meg te lány hogy mivan! Ne vegyél mindent készpénznek.+
-Na de legalább neked mondtak valamit, én semmit sem tudok, az én kilétem valamiért rejtélyesebb ezek szerint. Ebből kifolyólag nekem nincs kinek bemutatkozni, biztos egyszerű halandó vagyok most is egy jó kontaktlencsével meg rossz vérkeringéssel... mindig fázom.
/Persze én nem fogok mindent felfedni magamból, így hát egyértelműen egyelőre elrejtem kilétemet, amiről amúgy sem tudok sok mindent, de a képességeimmel tisztában vagyok./
+Ha felvenném a denevér alakot vajon megijedne?+
-Nem kedvelem az ilyen mágikus dolgokat, feláll tőle a nem létező szőr a hátamon.
+Annyira kellene egy jó stukker... egy Makarov, egy Tokarev, vagy egy Dragunov. Bár ebben a világban biztosan valami idióta sugárfegyver van.+
-Kölcsönösen hasznosak lehetünk egymásnak, és a huzamosabb időtől sem zárkózom el. Na akkor... mit kellene beszereznünk szerinted? Mert jó lenne ez-az. Nekem kellene valami stukker pár tölténnyel.
/Ez biztos nem lepi meg a narancshajút, elvégre katona vagyok./
-És merre kellene folytatni utunkat? Mert eleget kolbászoltunk már itt a Fősugárúton.

(8)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

-Azért nincs akkora szerencsénk. A pénzedre szükséged van, de sajnos én sem tudom, mennyit érhet. Abból, amennyit nekem kiutaltak, szerintem nem nagyon lehet egy hétnél tovább megélni. Vicsori azt mondta az Ulfric küldte oda, hogy kalauzolja az érkezőket, amiről feltételezem a falka vezetőjét jelenti. Igazából, valahol logikus kiküldeni egy megbízható emberedet, hogy vessen egy pillantást az újonnan érkezettekre. Egyrészt felmérhető a potenciális ellenfelek és szövetségesek száma, másrészt, a frissen érkezettek közül könnyű egy falkának tagokat toborozni.
/Lehet, hogy Andrej katona, de azért Kethalinne-t sem ejtették a fejére, de ezt nem biztos, hogy a másik észreveszi, bár előbb-utóbb kénytelen lesz rájönni./
-Feltételezhetően igaz is. Abban meglehetősen biztos vagyok, hogy nem véletlen tette a tükör a sidhe elé, hogy arany. Ráadásul elég komolyan vették, hogy a kettő lehetőség közül melyikhez tartozom, így némi konfliktusra merek következtetni. Ha valamilyen konfliktusba kerülünk, általában minél hamarabb szeretjük tudni, ki van ellenünk, és ki mellettünk, nem igaz?
/Megpróbálkozik az érveléssel, de mintha eddig minden lepergett volna a férfiról. Fogalma sincs, milyen az élet Oroszországban, de legjobb tudomása szerint már nincs diktatúra, így ezt egyelőre felrója paranoiának./
-Persze, én meg elhiszem. /Vonja meg a vállát, amikor a valamikori katona azt állítja ember. Ez csak annyit változtat a dolgon, hogy még biztosabbnak érzi a tippjét./
-Nem biztos, hogy az olyan egyszerű lesz, de sok sikert. Én egyelőre tökéletesen megelégednék egy újsággal. Elméletileg van valahol a közelben egy kávézó, ami Vadász-törzshely, egy nagyon exkluzív vámpírbár, meg egy múzeum az elmúlt kilenc évszázad történelmével.

(15)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

-Legalábbis fura lenne, ha évekig megélnék ebből a pénzből amit kaptam. Hát nem is tudom. A falka vagy klánvezéreknek bizonyára van jobbkeze, akit kiküld maga helyett. Legalábbis én ha valamiféle faj vezetője lennék nem biztos, hogy egy újonnan érkező megnézése vagy felmérése miatt megkockáztatnám azt, hogy mondjuk a vérfarkasok levadásszanak és szétmarcangoljanak. Végül is abban is van valami amit te mondasz, meg ebben is.
/Nincs olyan sok különbség a nézeteinkben, alapjában véve hasonlóan gondolkodunk, csak elveszünk a részletekben. Annak azért örülök, hogy ennek a narancshajú tüneménynek van valamiféle egyéni véleménye, nem csak bólogat mint az a bólogatós kutya amit a kocsikba raktak ki a kalaptartóra./
+Vajon itt is van efféle ökörség?+
-Ezek szerint ennek a sidhenek vagy minek többféle változata van. Kíváncsi lennék a többi is így van e ezzel. Amúgy neked van olyan képességed amivel megérzed egy másik faj jelenlétét? Mert én ilyet azt hiszem nem tudok... legalábbis még biztosan nem. Persze jobb mielőtt tisztán látni a dolgokat csak vigyázni kell, nehogy az ellenlábasok golyót küldjenek a fejedbe, vagy sugárnyalábot... tudja a pokol mivel lövöldöznek itt.
/Tetszik a lány, örülök, hogy vele hozott össze a sors. Például kapásból lehetne a kis háremem alfa nősténye, a legfőbb madame. De akár a jobb kezem is lehet, vagy a legfőbb tanácsadóm. Arany sidhe. Micsoda idióta fajnév ez, de ki kell derítenem mik is ezek, hogy kivel is van dolgom, és mik a képességeik./
-Bár neked is emberi küllemed van. Mondd csak az a farkaslány hogy nézett ki? Emberi volt vagy négylábú bolhás dögként csaholt melletted? Mert ha emberi volt akkor talán én sem vagyok halandó... de nem is ez a lényeg, majd kiderül minden.
/A vámpírbárra felkapom a fejem, és megcsillan vérvörös szemem, mintha csak a nap fénye tükröződne vissza róla. Ezzel könnyen el is árulhatom magam, azért a narancshajúra sok mindent el lehet mondani, de azt nem állíthatom, hogy ostoba, legfeljebb naiv./
-Vadász törzshely... az kell nekünk először meg egy kávé... már ha te kérsz mert nekem most nem kell. Meg kell néznünk mind a hármat, és információkat kell gyűjtenünk. Menjünk is a kávézóba, itt nincs már dolgunk. Csak utánad. /tárom előre kedvesen mosolyogva a karomat/

(9)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

/Biccent egyet a sidhe több fajtájára, majd a többire szóban válaszol./ -Nincs, csak volt szerencsém napközben erre járni. Elég érdekes utcakép volt, a mindenféle repülő lényekkel... Mindegy, próbálok a lényeges dolgoknál maradni. Abból, amit láttam, és abból amit hallok, próbálom kikövetkeztetni, hogy is működik ez a világ. Azért, ha gondolkodok nem hiszem, hogy golyót kapnék, amíg a nagy részét megtartom magamnak. Előbb vagy utóbb úgyis megtudom, igazam volt-e.
/A következő kérdésre elvigyorodik./ -Kisegítelek, a legtöbben embernek néznek ki. A legkevésbé emberszerűek a kis, kobold-szerű lények, illetve a tündérek. Legalább is, szerintem tündérek. Bár erre magadtól is elég gyorsan rájöttél volna.
/Amikor Andrej felkapja a fejét a vámpírbárra, Keth már teljesen biztos is a véleményében. Erősen megfontolja, hogy mit mondjon, mondjon-e egyáltalán valamit, és arra jut, fontos, hogy legyen néhány jó kapcsolata./
-Azt ajánlanám, Andrej, hogy ne kapkodd a fejed a vámpír szóra, ha azt állítod, ember vagy! Kicsit árulkodó. /Kedvesen mosolyog, de elég átlátszóan, hogy a másik észrevegye, ezt nem egyszerűen csak megjegyezte./
-Rendben. Azt hiszem, elég későig nyitva tarthat, mert elég közel esik a bolthoz... Valami olyasmit hallottam, hogy a Vadászokon kívül az újonnan érkezettek is gyakoriak.
+Még szerencse, hogy volt az előcsarnokban az a hologrammos térkép...+
/Kethalinne határozott léptekkel elindul visszafelé, amerre a bolt is található./

(16)

*Folytatás: Kávéház*