Fősugárút

[Alyara Nirois]

Egy széles sugárút, ami átlátszó anyagból készült, és Annantina nagyi boltját a kávéházzal köti össze, majd még messzebbre visz. Csodás kilátás nyílik innen a városra.

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Hegrax]

* Előzmény *

+Tehát a Vénség nem lófrál erre. Ez azért megnyugtató. Feltéve persze, ha ez az apróság nem egy jól megszokott elterelés. A Néma csinál néha vicces dolgokat.+

/Pislog párat, miközben röpke pillanatra egy vigyorszerűség dereng fel arcán, majd érdeklődő tekintettel fordul ismételten kísérőjéhez./

- Igazán érdekes felvetése van kedvesem. Csak nem arra célzott épp, hogy eme környéken teljes mértékig elfogadottak a... mindenféle lények? Patkányfajzatok, unikornisok, óriások, meg miegyéb? Az emberek ilyen szolidárisak lenné... lettek? Semmi atrocitás, acsargás, meg gyilkosságok?

/Egy pillanatra elgondolkodva megvakargatja orra hegyét./

- Tehát azok az idegesítő fickók már nincsenek, avagy lenyugodtak, akik karóval, szenteltvízzel, meg nagy durranós botokkal öldökölték, azokat, akik szerintük nem voltak emberek? Ekkorát változott volna a világ? Hihetetlen... Jó sokat alhattam.

/Az utolsó mondatát az aprócska goblinféleség már csak szinte maga elé motyogja, bár akinek éles a hallása az értheti.
Miután befejezte a mondanivalóját – vagyis a kérdéshalmazt. Érdeklődő tekintettel szemléli a haladásuk közben elé táruló számára szokatlan látványt./

- Mondja csak kedvesem... Oh és kérem bocsássa meg egyre csak felmerülő kérdéseim áradatát, ha kényelmetlenséget okozok ezzel természetesen – úriember lévén - hajlandó vagyok kegyednek megfelelőbb témában megnyilatkozni. Feltéve persze ha van ilyesmi jelen esetben.

/Kuncogja el magát./


(6+20)

[Mira]

Hegrax [2900. augusztus 2.]

Shanice horkant egyet az unikornis szó hallatán.

- Azért ez nem teljesen így van, bár az igaz, hogy a létező összes dolog él és virul, amit csak el tudsz képzelni. A gyilkosságokat pedig sosem lehetett elkerülni. Főleg nem ezekben az időkben.

A nő továbbhalad az úton, egyenesen vezet a fényes jövőn keresztül. Ám amikor megemlíted a szenteltvizes fickókat, megtorpan, kissé mérgesen tekint le Rád.

- A helyzet rosszabb, mint gondolod, goblinka. De mindezt nem itt fogom megdumálni Veled, ahol hogyha szerencséd van, még a torkodat is elmetszik. Előbb legyünk túl azon a szaros regisztráción.

A nő zavartalan arccal halad tovább H'Sekirat Tanácsháza felé. A távolban már felsejlik a ragyogó épület, a város szeme fénye.

- Parancsolsz? Az átlépés nem alvással telik. Egyszerűen itt vagy, és kész. - Kicsit zavarodott a tekintete, nem igazán értette, hogy mire is gondoltál. Azonban a zavar el is tűnik szeméből, helyette újra a lezser stílus veszi át az uralmat. - Felőlem annyit kérdezel, amennyit akarsz - mondja egy vállrándítás kíséretében.

[Hegrax]

* Mira *

/A mélynövésű goblin elgondolkodva lépdel a lány mellett, bár tekintete a környezetét fürkészi. Elvégre a Ház egy tagja sem lehet figyelmetlen. Még akkor sem, ha már nem is tartozik a Ház tagjai közé. Hisz egy apró figyelemkiesés több hónapra visszavetheti a terveit./

+Amit eltudok képzelni? Igazán? Ezesetben előbb-utóbb bizonyosan találkozom az Úrnővel, a Fantommal, a Báróval vagy a Vajdával. Ők igazán tapasztalt figurái voltak a éjszakáknak, tehát esélyes ezen... hát... korban is éreztetik jelenlétüket.
Ha meg mégsem, hát bizonyosan fennmaradtak a feljegyzéseik. Ami jelentősen növelné beilleszkedési esélyeimet eme helyen.
Bizakodjunk a Néma most már kis nyugodalmat is ád! Legalábbis addig, míg összeszedem magam valamennyire. Aztán folytatódhat a játék.+

- Arra céloz tehát kedvesem, hogy az általam említett bohókás elméletekkel rendelkező ifjú urak és hölgyek még mindig játsszák kisded játékaikat a természetfeletti ellen? Bámulatos.

/A természetfeletti szó kimondása után halkan kuncog, aztán megcsóválja a fejét./

- Tehát kegyed úgy véli, miután találkoztam az Ulfrikkal s illendő mód elregéltem érkezésem célját, valamint biztosítottam személyét, hogy nem kívánok bajt keverni. Egy mindkettőnk számára biztonságosnak ítélt helyen lenne oly bájos és elregélné eme város hatalmi viszonyait és területi elrendezését? Különösen azon helyekre tekintettel, amelyek tiltottak, vagy rosszabb esetben egészségre károsító hatással bírhatnak számomra?

+Vétkes hanyagság azért olyan helyre utazni, amiről előzetesen nem tájékozódik a Néma híve. Persze történhetnek... balesetek. De vajon az a nyomorult szőrmók hogyan nem szedte le a fejem, ha már kiütött? S ha már itt tartunk vajon számolhatok a továbbiakban is barátságtalan megjelenésére? A rosszféle nők városában már dúlt volna az ütközet az ideges szőrmók és Z-cimborái között? Erről jó lett volna érdeklődni mielőtt távozom Pestről. De most már mindegy.+

/Az kis termetű goblin párszor összeráncolja homlokát haladás közben. Láthatóan valamiféle problémák emészthetik. De valószínűleg nem az új környezet problematikáján tipródhat. Azt eleddig úgy tűnik sztoikus nyugalommal fogadta. S csak néha látszott rajta érdeklődés egy-egy számára ismeretlen lény vagy dolog láttán.
Viselkedése annyiban furcsa lehet a lány számára, szinte alig pislog, s ha épp nem beszél a lányhoz arckifejezése kiüresedett, semmitmondó. Egy közepesen idős vérszívóra emlékeztethet. * Már amennyiben Shanice bír ilyen tapasztalattal * A szokásokat nehéz levetkőzni. S már évek óta nem törődött ilyen apróságokkal, mint az emberi kinézet, az élet illúziójának fenntartása. A pislogás is bizonnyal azért történik időnként, mert még nem szokta meg teljesen a jelenleg viselt testet, esetleg zavarja a fény, de ahogy közelednek a Tanácsház felé a pislogások száma is egyre gyérebb.
Az akarat diadala a testen./


(7+20)

[Mira]

[2900. augusztus 2.]

- Pontosan, édesem - vigyorog a vandálokról szóló megjegyzésedre szórakozottan a nő, de aztán újra felveszi szokásos flegma álcáját. - Nem az Ulfrichoz viszlek, hanem egy angyalhoz. A neve Nnathe Laspal, ő intézi a regisztrációt. De igen, hogyha ezzel készen vagyunk, mindent szépen elmesélek, amit tudnod kell. Elvégre ez a feladatom. - Kisebb grimaszt vág, és tényleg látszik rajta, hogy jobb feladatot is kaphatott volna, minthogy nyavalyásokat kísérgessen a Tanácsházára. - Ez van, goblinka.

Időnként elsüvölt mellettetek egy-egy hiperszonikus jármű, vagy éppenséggel különös árnyékok vetülnek rátok, kitakarva a Napot, ami ismét sütheti arcodat. Nem hiszed el, hogy ez lehetséges. A Nap ismét a Tiéd.

Az utatok egyre inkább emelkedik, Shanice különleges lépcsőkön vezet Téged egyre följebb és följebb, míg végül megérkeztek a Tanácsházhoz.

[Naarozair]

/ Annatina nagyi boltjából lép ki komor arccal és sebesült bal kézzel. Arra rájött, hogy a vas ártalmas számára, ráadásul ha akarja meg tudja érezni a vas jelenlétét. Megáll egyből egy félreeső helyen nézelődni, hogy szomorú szemeivel tekintsen végig H'Sekiraton. Tekintete elkalandozik ameddig csak íriszei ellátnak, hogy ki tudjon magának tűzni valami új célt ahova elsétál. Idegennek érzi magát ebben a világban, sőt magáról kialakult kép kezd omladozni. Megér benne a gondolat, hogy ez mégis a valóság és többé már nem ember, hanem nemes vérű és látó. Mit lát? Mikor? Egy nagy sóhaj keretében dobja ki magából a régi emlékeket, azonban ami erősen megmarad benne az a érkezése.
+ Hogyan tovább? + Egyenlőre siratja magában a múltat és a régi életét, ha tehetné és vissza tudná forgatni az idő kerekét. Nem tette volna meg, hogy megérinti a makettet, sőt a boltba sem lép be. Egyenlőre semmi értelmes gondolata nem támad, azon kívül, hogy a kezét kellene ellátnia, azonban az új teste és annak egyes tulajdonságai ismeretlenek számára.
+ A Vérhold ideje. + Jut eszébe apja kalandos sci-fi könyve, ami egy vérfarkasról szól, aki egy ismeretlen világba ragad szerencsétlenségére. Később az ösztönei segítségével mégis túléli, sőt mi több egy aranyos nőnek csapja a szelet. Hasonló helyzetben van és nem tudja, hogy az ösztöneit fel tudja ébreszteni ebben a szent pillanatban, hogy majd átvészelje megpróbáltatásokat. Nem maradhat egy helyben örökké, mert kezd éhes és szomjas lenni.
+ A sebemmel kell először foglalkozni, aztán az evéssel. Közben a kulcsomat ki kellene vennem a zsebemből és eldobni, mert így hasztalan magamnál tartani. + Ösztöneinek végül engedelmeskedve indul el jobbra, úgy véli arrafelé talál valami orvost. Sétája lassú, mert közben az újabb újdonságok képét fényképezi le szemeivel. Nagyon jó a képi memóriája, ráadásul a számokkal és a számrendszerekkel sem áll hadilábon. /

(2)

[Caridwen]

*Naarozair*

/Már vagy fél órája sétálgatsz az áttetsző úton, ami halovány szikrázó bőrként feszül ki a város gyönyörű látképe fölött. Melletted ezernyi különös faj képviselői sétálnak el, és meglepődve tapasztalod, hogy mind tisztelettel, sőt néhányan csodálattal pillantanak rád, ahogy az enyhe hűs őszi szellő kavargó táncba vonja aranyszínű tincseidet, amik úgy repdesnek így az arcod körül, akár megelevenedett nemesfém madárkák.
Látod, hogy nem vagy még a város tetején, hiszen rengeteg hatalmas épület tör a magasba még fölötted is, habár a város lefelé is még mintha a végtelenségig elnyújtózna. Megdöbbentő, ám csodaszép az egész. Egy olyan modern kultúra alkotása ez, amiről a te korodban még a legnagyobb zsenik sem álmodhattak.
Egyszer csak megállsz, amikor egy csodaszép szökőkút vonja magára a figyelmed a fősugárút közepén. Többen ücsörögnek a szélén, kezüket a fénynyalábok felé nyújtva, amik a régimódi víz helyett törnek elő a szökőkútból. Téged is lenyűgöz egy pillanatra a fényáradat, aztán valami különös dolog történik... mintha a szökőkút semmivé foszlana, mintha tekinteted útjába nem állhatna ez a tárgy... És meglátsz mögötte egy fiatal lányt, aki első pillantásra indiánnak tűnik, habár a bőzsekije és egyszerű farmernadrágja inkább mintha valami kisvárosi vagányé lenne. Azonban nagyon picinek tűnik, ahogy ágaskodva próbál átlesni a szökőkút fölött, ami előled mintha eltűnt volna... Aztán hirtelen visszavált a kép és a szökőkút ismét ott csobog előtted fényeket ontva magából, amik ezernyi tekergő árnyékot szülnek a körülötte állók lábaihoz. Aztán ha odapillantasz mostmár tudva merre ácsorgott a lány észreveszed egy borostyánszín szempár pillantását, ami mintha téged figyelne./

[Naarozair]

/ Sétál az ismeretlen felé, közben a szemei nézik az ismeretlen fajokat. Egyik furcsább mint a másik, és az egészben az a legkülönösebb, hogy tisztelettel és csodálattal pillantanak rá. Óvatosságra inti magát, mert érzékeli a fémet náluk és ez volt az első tapasztalata az új testével kapcsolatban. Jut bőven ideje figyelni a környezete változására. A város mérete lenyűgözi, mert látja még tudna feljebb menni és le a mélybe.
+ Fenomenális! + Szomorúsága lassan szerte foszlik, hogy teret adjon kíváncsiságának. Hirtelen megáll, mert a tekintetét egy káprázatos szökőkút tereli el. Megszűnik a körülötte kavargó tömeg. Pár lépés tesz a szökőkút felé, hogy közelebbről megvizsgálhassa magának. Sárkányszeme magától kel életre, majd tűnik el az útból a látvány. Megijed attól, ami történt és fejének rázásával visszatér a rendes látása.
+ Ez én voltam? Nagyon éhes lehetek! + Közelebb gyalogol a szökőkúthoz, azonban túlsó oldalra néz, akkor a lányt látja mint nem sokkal ezelőtt Sárkányszemével. Elnézi a borostyán-sárga szemű hölgyet, aki a másik oldalról őt szemléli. Íriszeit nem bírja a nőn tartani, sem a lélektükreibe. A lába megindul, hogy a szökőkutat körbejárja egyszer. Reméli az indián csaj nem szúrta ki. Megérkeznek a régi érzések, hogy hasonló helyzetben sokan kinevették a csúf arca miatt. Ezek csak rossz lelki beidegződések, amit talán egyszer levet magáról. Közeledik felé és pár másodpercenként ránéz olykor. Torkában ott a gombóc./

(3)

[Caridwen]

*Zair*

/Ahogy szépen lassan közeledsz a szökőkút körüli lények tisztelettel térnek ki az utadból, továbbra sem hallasz semmi degradálót, se pedig undorodó pillantást nem látsz. Érzed ahogy a szökőkútból előtörő fények szikrázva törnek meg az arcodon és aranyos táncot járnak a hajadon. Ahogy elhaladsz a különböző lények mellett, csak nő a csodálatuk ahogy a fényárban úszol.
A lány láthatóan nem lát át a szökőkúton, illetve nem pislog olyan gyakran, mint ahogy kellene, ugyanis éppen akkor ágaskodik fel a peremre, hogy átkukkantson, amikor befordulsz mellette és immár teljes életnagyságban a közelében vagy.
Vet rád egy rémült pillantást és kis híján leesik a szökőkút pereméről, de végül macskaügyességgel megőrzi az egyensúlyát és nem esik bele a fényáradatba.
Egy kecses ugrással végül leszökken és odaáll eléd. Meglepően parányinak tűnik... vagy talán csak te lennél nagyobb, mint megszoktad? Minden esetre rád emeli borostyánszín szemeit és kissé bocsánatkérően néz./

- Ne haragudjon sidhe uram, de felkeltette a figyelmem, amilyen ámulattal csodálta a várost. Esetleg ön is most érkezett a 30. századba? Amúgy a nevem Fehér Tappancs és még egyszer elnézést, amiért úgy megbámultam... /motyogja kissé zavartan és kicsi lábaira nagynak tűnő katonai bakancsait kezdi el bámulni./

[Naarozair]

/ Most veszi észre, hogy a többi lény kitér az útjából, és az előzőkhöz hasonlóan, változatlanul csodálják. Simogatja a lelkét, mert Torontoban ehhez foghatót nem érzett. Ettől az érzéstől ugyan nem részegedik meg, hogy utána büszkébbé tegye járását. Szelíd tekintetét végighordozza a körülötte haladó fajokon, közben megérkezik az ágaskodó nőhöz, aki a szökőkút peremén próbálkozik átlesni a túloldalra. Alaposan felméri a lányt, aki észreveszi és megrémülve leesik a peremről. Szerencsére a nőnek nem lesz baja, így teljesen megnyugszik, hogy nem könyvelhet el egy gyilkosságot csupán a létezésével. Megáll előtte a kecses kisasszony. Rögtön feltűnik neki, hogy kisebb nála.
+ Magasabb vagyok, határozottan érzem, hogy nem nekem kell felnézni másokra. + Ismerete nincs erről a világról, ezért az előtte szobrozó kis hölgyet is alaposan megvizsgálja, közben a szavait hallgatja. A kérdés hallatán összerezzen mint a nyárfalevél.
+ Ki ez a lány? Ő tud valamit rólam? Vagy mindent tud? + Késlekedik a válaszadással, ezért sokkal inkább félrenéz egy kicsit, hogy a fény az arcát megvilágítsa. Nehéz döntés előtt áll, hogy feltárja esetleg a múltját vagy inkább hallgasson? Megoldásra, egyben válaszára kell várakozni, hogy magát is meglepje finom hangjával. A szavak könnyedén repülnek ki./
- Jól vagy? Nem esett bajod? A kérdésedre, egyenlőre nem válaszolnék. Legalábbis nem itt, ezen a helyen. Nincs miért elnézést kérned. / Halványan elmosolyodik, közben új céljai jutnak az eszébe./
- Fehér Tappancs, esetleg tudsz egy helyet ahol meggyógyulhatok? / Nem feltűnően mutatja sebes kezét, aztán még hozzáteszi a következőket./
- Ha kiveszed a zsebemből a kulcsot, akkor talán válaszolok neked. / Úgy érzi ez megfelelő pillanat, hogy megtudja bízhat e a másikban, közben ízlelgeti a sidhe szót magában./

(4)

[Caridwen]

*Zair*

/A lány csak elmosolyodik, majd kissé zavartan letöröl néhány nem létező porszemet a bőrkabátja ujjáról, mintha legalábbis elesett volna./

- Nos köszönöm az aggodalmad, nagyon kedves vagy, de keményebb anyagból gyúrtak engem annál, hogy ennyiből bajom legyen. /mosolyog, majd kicsit ráncolni kezdi a szemöldökét, amikor nem válaszolsz neki, de végül csak vállat von./

- Ahogy gondolod sidhe úr, ha nem szeretnél beszélni természetesen nem kell, nem akartalak megsérteni.
/Aztán amikor megmutatod a sebesülésed ismét elkerekednek a szemei egy kicsit, de azután biccent./

- De igen, van egy titkos helyem. Nem te vagy az első, akibe sebesülten belefutottam. Egy másik barátom is várakozik ott, ő is éppen a sérüléseiből gyógyul fel, habár az övéi súlyosabbak... De ha akarsz velem jöhetsz, elviszlek oda. /mondja lelkesen.
Aztán zavartan pillant rád, de végül biccent. Kissé közelebb lép, mire szinte megcsapja az orrod, a fenyő és erdőillat, ami árad belőle. Egy könnyed mozdulattal belenyúl a zsebedbe és kiveszi a kulcsot./

- Itt van, kéred? Vagy mit csináljak vele? Amúgy ha akarsz akkor kövess és elviszlek a biztos helyre. /Ha követed, akkor egyenesen a teleportkapuhoz vezet./

*Ha akarod a következőt már írhatod a teleportkapuhoz.*

[Riggs O'Conell]

/ Kitrappol és úgy megy előre mintha csak Dublin legismerősebb kocsmájába tartana, valami " minden fát ismerek " környéken. Persze ez nincs így, hisz fogalma sincs hol van, mindenesetre nem mutatja hogy lövése sincs arról merre jár. Ez vele nem most esik meg elsőre, így nem is esik kétségbe. Egyébként is, a pánik náluk nem családi betegség.../
-Ez nem Afrika.../Dörmögi és félrerúg az útból valami szemétdarabot, majd lepillantva idegesen felmordul.../
-Áttetsző az út. / Oldalt pillant a városra, és most már valóban némi tanácstalansággal szemléli azt, ugyanis élete során ilyet még sose látott, sehol, semmikor.../
-Ha van valami, amit el akarsz mondani, itt az ideje.../Fordul szembe a lánnyal, gyanúsan méregetve azt. Ezer lehetséges megoldás cikázik az agyában, és kezd átkozottul hiányozni a cigije. Nem bírja sokáig nikotin nélkül. Legalább alkoholt szereznie kell, különben gond lesz.../

(3)

[Ry Fomor]

*Előzmény*
/A sisakos-páncélos, fiatalabb rendfenntartó kissé ideges, ám mégis határozott hangon szólal meg./
- Az azonosítóját legyen kedves, uram!
/A hosszú kabátos, zord férfi bosszús fintorral nyugtázza helyzetét, majd egy belenyugvó vállrándítás után megadóan felsóhajt./
- Attól tartok, olyannal nem rendelkezek. Hogyan tovább?
/A kérdés elhangzása készületlenül éri a másikat, így tétován oldalt pillantana, azonban időben észbe kap és figyelmét visszatéríti "ügyfeléhez"./
- Mint H'Sekirat város járőre, felszólítom, hogy ellenkezés nélkül jöjjön velem a Tanácsházba!
/Válla, tartása megfeszül, ahogy ellenszegülést vagy menekülést várva a reakciót figyeli, azonban a másik készségesen és továbbra is rezzenéstelen arccal bólint./
- Természetesen, ahogyan kívánja. Most jön a bilincselés? /Emeli meg csuklóit, azonban a másik egy fejrázással elutasítja a gesztust./
- Nem erre nincsen semmi szükség. Amíg együttműködik... /Oldalt pillant társára, aki menet közben hasonlóképp békés úton rendezi a másik renitens személyt./ Nos, addig nem lesz semmi gond. /Kezét sisakjához emelve beszélni kezd, egyértelműen valaki távollévőhöz./
- Járőr szállítójárművet kér, negyvenhármas droid koordinátáira. /Kis szünetet tart, majd folytatja./ Köszönöm, nyugtáztam. /Már ismét az előtte lévőhöz szól:/ Hamarosan itt a jármű, addig türelmét kérem. Addig is... Neve, születési ideje, anyja neve? Ha kérhetném. /Villant egy megnyerően szánt mosolyt, majd ismét zordra vált arca. A vele szemben álló férfi bólint, majd kis szünet - látható elgondolkodás - után közli a megfelelő választ:/
- Ry... Ry Fomor. Édesanyám... Nos, őt nem ismertem, születésem idejéről pedig nem sokat tudok. Nagyjából harminc-negyven éve lehetett. Tudja, nem sok tortát kaptam az elmúlt években, így számolnom sem volt érdemes. /Fanyar félmosolyra húzza ajkait, azonban a másik szemöldöke csak összeszalad a válasz hallatán. Már szóra nyitná száját, azonban csendes zúgással egy kisebb kisbusz méretű fémdoboz ereszkedik alá a magasból. Feltáruló oldalfala egyszerű, fémülésekkel megrakott, egyszerű és strapabíró berendezést láttat, a járőrpáros pedig egyszerre csattan fel./
- Befelé, leülni!
/A hosszúkabátos sorstársának egy újabb vállrándítással üzeni véleményét az egészről, majd belép és egy szusszanás kíséretében leül az első, útjába eső székre./

(5+20)

[Kathleen Sirett]

-Nem,ez nagyon nem Afrika.
/Szögezi le a pasas mormogása után ő is. Az úton először felfelé pislog, az épületeket veszi szemügyre, és már azok rögtön ámulatba ejtik. Megfeledkezve magáról, engedi, hogy a művészlélek előtörjön belőle, és gyermekként, tágra nyílt szemekkel csodálkozzon rá a környezetére. Riggsről ideiglenesen tudomást sem véve leguggol az átlátszó úthoz. Először csak ujjaival érinti meg sután, félve, hogy valami történik, ha hozzáér. Mivel a várt hatás elmarad, és ezért tenyerét is rásimítja./
-Ez hogy lehetséges?
/Leheli maga elé alig hallhatóan, miközben az alattuk elterülő utat fikszírozza továbbra is. Remekül elvan a gyermeki csodálkozós-nézelődéssel, de Riggs nem hagyja hogy élvezze a helyzetet. A szembeforduló férfira előbb csúnya szemeket mereszt, de a termetes pasin nem hat a szemmel-verés. A lány ezért térdeire támaszkodva felegyenesedik, de még így is jóval alacsonyabb a másiknál./
-Lássuk csak, egyik pillanatról a másik átkerültem valami ismeretlen világba, egy tök új testben tértem magamhoz, a nyakamba estél, most itt állok egy áttetsző úton, nem hagyod hogy kedvemre bámuldozzak és még neked áll feljebb?
/Miközben beszél közelebb lépked Riggshez, és utolsó szavai szinte már hisztérikus hangszínt ütnek meg. Utóbbiért ne tessék hibáztatni, eddig nem pánikolt, és most sem. Hatalmasat szusszant mondandója után, majd felpillant a fölé magasodó férfira, ha az még előtte áll./
-Hallod, mennyi spenótot ettél te?
/A kérdést költőinek szánta, az sokkal inkább foglalkoztatja, hogy most merre. Ellépked Riggs elől és háttal a bolt irányának állapodik meg. Innen kezd el szemlélődni, remélve, hogy találnak valakit, aki útba tudja őket igazítani./

(4)

[Jessie Ellwood]

*Kathleen és Riggs*

+ Nem kellett volna megölni, nem hát! De, ha olyan bűzös görény volt? nekem meg pont begörcsölt az ujjam. Hogy ez miért nem hihető!? + /Bosszankodva megyek a fősugárúton a bolt felé. Abból a boltból már sokan jöttek át. Időutazók, a régi világból. Mindenféle népek, még büdös goblinok is. De állítólag, ma, ma van a mi napunk. Persze minden nap ezt mondják, és büntetésből jól odaállítják azokat, akik nem csináltak valamit jól. Persze én mindent jól csináltam szerintem, egy goblinért meg nem kár, a chip pedig meg lett. Akkor? Fáradtan nézelődöm a boltnál, nagyon unom az egész banánt. + Majd pont ma jön valaki, aki vadász... "Hogynepersze." + Legyintek magamban is, meg fizikailag is. Néhányan csúnyán néznek rám, de amikor visszanézek és az övemre csúsztatom a kezemet, mindjárt tovább állnak.
De mégis a mai nap más, nemhiába állítottak ki díszvénynek az utcára. Egy tagbaszakadt pasi meg egy nő jön ki értetlen fejjel a boltból. Bár a fickó láthatóan úgy tesz, mintha tudná hol van, de ez nem lehetséges. miközben ellököm magam a faltól, aminek a támasztéka voltam, hallom az épületes beszélgetést is. A szemeim körbeforgatom, majd szép lassan odaérek, de azért tartok némi távolságot. Ki tudja, hogy a másik, aki tutira nem vadász - nem úgy van öltözve a kicsike - kiféle, miféle./
- Hellóbelló régiek. /Feléjük integetek kislányosan azzal a kezemmel, ami nem az övem közelében van./
- Gyertek velem elviszlek benneteket a tanácsházára, ahol megkapjátok az azonosítótokat. Ami mindenkinek jobb ha van, különben rövid időn belül nem lesz érdekes ez a kis időutazás, vagy mi. /csendesen cseverészek velük./
- Jessie. /Bemutatkozom röviden./ - Közben jöhetnek az uncsi kérdések is, csak bátran. /Intek a fejemmel a fősugárútra, na meg a tanácsháza irányába./

(1)

[Laki]

* Vadászidény *
*Ry Fomor*

/Ahogy beadod a derekad és a nem éppen kedves utasítást követve beszállsz a szállítójárműbe, hirtelen mint egy kis csuhás alak, szemlátomást valami manó féle "botlik" bele a rendfenntartókba, akik szaftos káromkodások közepette próbálják lerugdosni a lábukról a pánikba esett lényt. Viszont úgy tűnik nem veszik észre, hogy egy másik kis manó, aki talán 30centi sincs és egy anorexiás chiwawa testalkatával bír, hirtelen beugrik a kocsiba. Genny-sárga szemével rád néz, pislog párat, majd a kezedbe nyom egy apró tárgyategy cetlivel és amilyen gyorsan jött elszelel. A kis koponya, úgy tűnik fémből lehet de a vésetek semmit nem mondanak számodra. Nagyon erős hideget áraszt magából, szinte fájdalmas az érintése is a bőrödnek, viszont úgy érzed, mint ha lüktetne benne valami. A cetlin egyetlen szó áll reszketeg írással és elmaszatolt betűkkel: Nirois.
Miután sikerrel lerugdossák magukról a manót, a rendfenntartók rátok csapják a furgon ajtaját, és a gép búgó motorral elhurcol a Tanácsházának a parkolójába. Ahol elválasztanak titeket és némi ösztökéléssel felterelnek a hivatalnokhoz, aki a regisztrációdat fogja intézni.




*Jessie Ellwood (továbbiakban Jess)*

/Sikerrel megkaptad a város leggázabb melóját. Pesztrálhatod a turistákat. És még egy normális verdát se kaptál, hogy ezt könnyebben intézhesd. Alig hogy ideértél láthattad ahogy a rend helyi őrei, amatőrök hozzád képest, elszállítanak pár jómadarat, szemmel láthatóan a Tanácsház felé. Talán kicsúszott a kezedből pár alak, ha igen akkor még fogod érte kapni az ívet, ezt jól tudod. Alig hogy felszeded az "újoncokat", jelez a személyi kommunikátorod. A következő üzenet érkezett rá:

~'đij͡ä^, ^ä}ß&đ~˘ä, *.Ä<ÄŁÄ^ *>*. đ˘{ä. łä÷

Persze ez számodra nem újdonság, bár az utóbbi időben ritkán kaptál titkosított üzeneteket. Inkább csak a kiképzésed során volt jellemző, az ilyen irányú gyakorlatokon. Rányomod az ujjad a szkennerre és a gép egy ezredmásodperc alatt beolvassa a biokódod, majd a kódfejtő algoritmus lefordítja a szöveget:

H'Sekirat, Tanácsháza, 1.emelet 101. szoba. KAŐ

Bár úgy tűnik, valaki fontos akar látni, a jelen kötelességed sem hanyagolhatod el, hisz a legutóbbi akciód miatt így is csúnyán néznek egyesek rád.




*Kathleen Sirett (a.k.a. Kath), Riggs O'Connell (Riggs)*

/Felettébb vonzó nő integet nektek majd rövid bemutatkozás után egy apró kütyün "varázsol" valamit. Eközben legalább fél tucat furábbnál furább jármű száguld el mellettetek, többségük még csak nem is érinti a földet. Arról nem is beszélve, hogy egy-két apró manó valamint még kisebb, szárnyas tündérek kerülgetnek titeket. Az utca nyüzsög és bár a többség úgy tűnik ember, fel-fel bukkannak ilyen manók és tündérek. Azt hogy mi más sétálgathat még körülöttetek, egyenlőre nem nagyon tudnátok megmondani, ez a két féle lény ami a legfeltűnőbb. Valamint ha felnéztek, láthattok elsuhanni az égen két embert, rendes méretű embert, mindössze annyi furcsa van bennük, hogy méretes hószín szárnyakon teszik ezt./

[Riggs O'Conell]

/ Akármennyire is bizalmatlan, el kell ismernie hogy az előtte álló lány valószínűleg nem hazudik. A világ mely körbeveszi őket pedig.../
-Nem tetszik.../ Jelenti, mintha bárki is kíváncsi lett volna a helyrajzról alkotott véleményére. S egy nagy adag, sárga, bagótól bűzlő köpet formájában nyomatékosítja is a megállapítást. Ami nem mellesleg, Jess lába előtt csattan az átlátszó aszfaltba. /
-Régiek?.../ Kérdez vissza szinte azonnal, végigmérve a nőt. /
+Fegyveres+
/ Egyelőre nem ismeri a játékszabályokat, sem a játékosokat. Ameddig pedig ez a helyzet, nem lenne előnyös konfrontációt generálni a benszülöttekkel. Majd ha már kicsit otthonosabban mozog...
De a távolban újabb fegyvereseket lát akik valami fószert macerálnak. Gyorsan átlátja az egyértelmű létszámfölényt, és lemond arról hogy vérfürdőt rendezzen az utcán. Eljön majd annak is az ideje.
Békülékenysége jeléül, ( meg hogy ne rabszállítón kelljen utaznia, kézlábbilincsben ) az eddig kézben tartott 9mm-st vissza teszi az övébe, és ráhúzza a bőrkabátot. Odaadni nem fogja senkinek, de nem kell mindenkinek azonnal látnia. Öltözete egyéb iránt nem árulhat el sokat róla. Katonai bakancsot visel, sivatagi gyakorló nadrágot, felül egy fehér póló és rajta a bőrkabát. Még nem volt ideje hogy teljes civil gúnyát öltsön. Alig 5 órája hogy leszerelt.
Amíg a fegyveres nő bemutatkozik és kiselőadást tart, meg a kütyüjével babrál, finoman az eddig ismert nőhöz fordul./
-A nevem Riggs, azt javaslom ne bízz senkiben, és ha van fegyvered, tartsd magadnál. Nem biztos hogy ezek komplettek.../Morran csöndesen, miközben másik kezével arrébb hesseget egy tündért. /
-Kéne cigi / Közben meg is indul Jess felé, jelezve ő készen áll az indulásra /

(4)

[Kathleen Sirett]

/Biccent Riggs szavaira, de valójában nem is figyel. Tekintete az utcát kutatja, és egyik ámulatból esik a másikba. A goblinok és tündérek láttán szinte felsikít, és kicsit is összeszedettebb lenne, megpróbálná elérni egyiküket. Utóbbira nem kerül sor, a lány ajkai elé vett ujjakkal bámulja körülötte a világot. A feje felett elsuhanó szárnyas lény láttán lassan az ájulás kezdi kerülgetni./
+Ez már egy kicsit sok...+
/Megrázza fejét, és jobbját zsebébe csúsztatja. Tenyerébe belesimul az öngyújtó, lelke azonnal megnyugszik és helyrebillen az egyensúly. A csodálkozó művészt háttrébe szorítva újra a férfihez fordul, de eddigi kettősük trióra gyarapodott. Érdeklődve figyeli az ismeretlen nőt, aki úgy beszél, mintha ebbe a világba született volna./
+Régiek?+
/Neki csak fejében vetődik fel a kérdés, míg Riggs ki is ejti gondolatait. /
+Tanácsház? Azonosító? Mivan...?+
/Mivel a mellette ácsorgó Riggs lazán veszi a helyzetet, ezért a lány sem kezd el pánikolni, hanem vesz egy nagy levegőt. Lassan kifújja és ujjai újra az öngyújtóra simulnak./
-Én Linda... Voltam. Most nem tudom eldönteni...
/Megvonja vállait ezen a téren, majd leciccegi Riggs a tündér elhajtásáért. Bár egyelőre ellenszenvet nem táplál a másik iránt, és puszipajtások se nagyon lesznek, a lány mégis egy kicsit közelebb húzódik hozzá. Amint Jessie rájuk pillant, abbahagyva a kütyüjén való motozást, Linda/Kath felteszi azt a két kérdést, ami eddig leginkább foglalkoztatta./
-Hol vagyunk és miért változott meg a testem?
/A "mikor vagyunk?" nem vetődik fel benne, de lehet erre is választ kapnak előbb-utóbb./

(5)

[Jessie Ellwood]

*Kathleen és Riggs*

/Már éppen válaszolnék, amikor üzenet jön. + Ó, hogy a goblinok ürülékébe... + Gyorsan megnyomkodom, hogy minél hamarabb magamévá tehessem az örömhírt, ami mindjárt elér. Egy gyors kódolás és.../
- Tanácsháza? Oda, meg... /Kibukik belőlem a dolog, pedig általában nem szoktam ideges lenni, de ami, sok az sok. Ráadásul a nagydarab is köpködi az utat. + Ettől nem leszel helyesebb cucika! + El kell őket vinnem oda, nincs más megoldás, majd ott leadom valami okosságnak, aki tud velük majd mit kezdeni. Ahelyett, hogy vámpírokra lövöldöznénk, ilyen baromságokkal ugráltatnak. Na, mindegy, előre a fősugárúton, Óz már vár./
- El kell ugranunk a tanácsházára, meg amúgy is kell nektek azonosító itt, ha nem szándékoztok meghalni az új világotokban. Nos, ez a XXX. század, 2900. augusztus 2.-a van, ez itt H'Sekirat, az emberek városa. Én egy vadász vagyok, aki nem nagyon szereti ezeket /felmutatok az egyik elreppenő tündérre/ , meg a többit sem. Ti a XXI. századból jöttetek a fátylon át, amiről senki sem tudja, hogy hogyan működik. De ide rakja le őket, a jövőbe, vagy a jelenbe... vagy mi ez, sosem értettem ezeket a baromságokat. /Megropogtatom a nyakamat, egy félkört írok le a fejemmel. De ideje indulnunk. El is indulok a Tanácsháza felé, majd mögém pillantok és intek, hogy jöjjenek./
- Apropó, mit írt ki a tükör? Azok vagytok mostantól, a régi dolgokat meg felejtsétek el, vagy keressetek majd régieket, akikkel nosztalgiázhattok. Bár, sok értelme nincs, minden megváltozott azóta... /Megvonom a vállaim és nagyon remélem, hogy jönnek velem, különben kénytelen leszek erőszakosabb módszerekhez folyamodni./
- Tudom, van sok kérdés még, szóval lassan tegyétek fel, egyszerre csak egyet fejenként. /Teszem még hozzá gyorsan, mielőtt megőrjítenének a kérdésekkel. Beépíthettek volna abba a fátyolba valamit, hogy ne legyen hülyék az ide érkezők. Idegesítő lehet nekik is, nekem meg pláne.../

(2)

[Laki]

* Hegrax *

/Az emberesnek szánt fülesed elég istenesre sikerül. A goblin feje majd 180°-ot fordul, nem éppen guszta reccsenés kíséretében. Majd a goblin szépen visszaforgatja a fejét és jót röhög. Ahogy hahotázni kezd észre veszed, hogy az állkapcsa se teljesen normálisan mozog. Mint ha nem két darabból lenne. Elkezdi turkálni a fülét, majd miközben egy hüvelykujj méretű tetű szerű élőlényt kotor ki belőle, másik kezével vállon vereget./
- Hinnye testvírke! Van aztán szuflád. A nagyok szoktak ilyen sallert adni! Te figyusz csak, kéred?
/Nyújtja feléd a tetvet, majd ha nem csap le rá rögtön akkor a szájába löki, és vidáman elcsámcsog rajta./
- Te figyuszka, izzé, öh, mit is akartunk tőle kérdezni. Te mit akartam tőled. Na várjál mán! Hú, szép bot! Megnézhetem. Jaja, hagyjál mán tudom, mingyá mondom nekie. Na izé. Te mit keresel itten he? Láttam én, a nagyoknál voltál. Akkor te is olyan vagy mint a Doki! Te is beszélsz a nagyokkal. Melyik az urad? Hú, a Tatám volt a, hogyishíják na, mindegy, valami némbernek a szolgája. Ott vakarta a gedvát a Dombba! De már ne, meghótt a Tata. Szítkapta egy olyan bőreváltó! Te, te, na izé, tudom mit akartunk neked mondani. Szal, izé, el vagy te kóvájogva mi? Látom én. Különben nem mászkálnál a nagyoknále. Megamúgyis, ha mán itt kóricálsz, illenék a Dokinak is bemutatkozni. Ő itten Nagyvezír! De biztos nem vóttál nála. Akkor feltűnt volna, hogy vagy! Na akarod? Gyere, elviszünk a Dokihoz!

[Riggs O'Conell]

/ Nem szimpi neki az egész helyzet. Ha jól érti előre vágta őket a fátyol 900 évet. Nincs mondanivalója újdonsült vezérüknek, kérdése meg még annyira sincs. Nyitva tartja a szemét és csukva a száját. Mindent megtesz hogy alaposan memorizálja az utcákat és az irányt amerre viszik őket. Közben jól eszébe vési az összes lényt ami csak elrohan mellettük, alattuk, vagy épp felettük szárnyal. Gyenge pontot keres, kiértékel. Mozgásba lendült a hideg katonai gépezet. Nem bízik az új, ismeretlen világban, tehát felkészül a vele való első összecsapásra. A felmérésből nem maradhat ki Jess sem, hisz az új világ része. Láthatóan jó izomzattal rendelkezik, ez feltételez némi előképzettséget. Bár fogalma sincs hogy mennek itt a dolgok. Hisz majd ezer évvel van saját kora után. A régi iskolára hagyatkozik tehát. Egy jó percig Jessnél maradnak a gondolatai, amennyire lehet tanulmányozza az oldalán lógó fegyvert is. Még sose látott ilyet, talán valamiféle pisztoly, vagy csak egy szimpla távolságmérő...? Nehéz megmondani. /
+Apropó, mit írt ki a tükör? Azok vagytok mostantól...+
/ Ez a kérdés éket ver a fejében. Nem emlékszik semmilyen tükörre, de Kath említette hogy megváltozott a teste. Ő ilyesmit nem észlelt, persze egyelőre csak külső változásokat tud értékelni. Megrázza a fejét, jelezve neki semmit nem írt, aztán hátrapillant, hátha a lánynak van hozzáfűznivalója /

(5)

[Hegrax]

* Előzmény: Előcsarnok *
* Laki *

/Felvont szemöldökkel szemléli az általa leosztott tasli hatását a magaforma fickóra. Aztán pár pillanatig a kezét veszi szemügyre némi érdeklődéssel./

+Hm... Szép tasli volt, vajon megtudja ezt csinálni a másik irányba is? Ezek szerint csak volt értelme odahaza játszódni a szőrkutyusokkal. Vagy ez annak a hirtelen-vérű némbernek a hatása, akit magamba dolgoztam?+

/Az illedelmesen felkínált bogárszerű izére nem tart igényt, amit egy aprócska fejrázásként hoz beszélgetőpartnere tudtára. Majd figyelmesen szemléli a figurát, amint az sokadmagával egyetemben kissé összekuszált hangsorokkal érdeklődik személye felől./

+Jééé... beszél. Kicsit kacifántosan szövi a szókat, de mi megértjük a Néma szolgáit. Hisz tudjuk, a kimondott szókat a népek nem fogják fel korlátoltságuk okán.+

- Mondcsak... fickó. Miféle Dombokról meg orvosdoktorról beszél itten a szád? És milyen Uralkodóról? Azok erre sokan vannak? Mennyi időbe telik végiglátogatni őket?

+És vajon elkopik a lábam, mire minden hatalmasságot illő mód meglátogatván végre foglalkozhatok olyan botor dolgokkal is, mint a saját szükségleteim? Szép új világ! Ahha...+

/Megtámaszkodik botján, jelezvén a másiknak imigyen nem kéne macerálni a csinos kis botot, mert lehetséges, hogy a másik irányba is menet vágódik a nyakára. Aztán némi hezitálás után megvonja a vállát s int a fickónak vezesse, ha már felajánlotta./

- Végülis... időm, mint a tenger. Tehát akár el is vezethetsz ahhoz az orvosdoktorhoz.


(36)

[Laki]

* Hegrax *

/Úgy tűnik, a fura figura fülében egész tetű telep lehet, ugyanis előbányászik még egyet, majd azt is elkezdi csócsálni. Így beszéd közben, mint a srapnel szállnak feléd a bogárdarabok és a nyálcseppek. Viszont észreveszed, hogy ahová a nyála cseppen, ott apró füstpamacsok jelennek meg és sisteregni kezd a nyál./

- Izé, há' a Dombokról! Hogy nem tudod mik a Dombok? Há' ott élnek az Uralkodók. Ők olyanok mint a nagyok! Csak szebbek, izé nyájasabbak. Olyan sokszínű szemük van, meg hosszú hajuk. Na meg nagy hatalmuk. Olyan nagy, de olyan nagy, nem tudom milyen nagy. De a Doki biztos tudja. Ő mindent tud, mer ő a Doki! De nincsenek sokan, már az Uralkodók, na meg Doki se. Ő csak egy van, asszem, de Uralkodó van egy pár. Azt nem tom, mi a nevük, de mi csak így híjuk őket. Mer hogy ők uralkodnak ott a Dombokban. Aha, aha, igen mingyá mondom neki azt is na, shíí, had mongyam na! Izé, na, a Dombok ott vannak arra, vagy arra, nem talán arra.
/Elkezd összevissza irányokba mutogatni, úgy számolod, hogy a tizedik próbálkozásra már biztos eltalálta, addigra minden irányt lefed./
- Há időbe nem sok, már ha a Kapun mész. Akkor ott vagy rögtön, vagy a jövő héten. Néha viccel a kapu. Tata mesélte, hogy egyszer bement, oszt tegnap jött ki! Na de izé, akkor elviszlek a Dokihoz! Beztos örülni fog. De előbb le kell menni. Van ott lift, de ott nem néznek minket jó szemmel. Főleg ha eresztesz párat közéjük. Úgyhogy gyere, lemegyünk a csatornán. Erre, erre!
/Elspurizik a tér széle felé, majd egy sikátorba vezet és felnyit egy csatornát./
- Te figyuzzál, nem cseréled el azt a szép botot. Adok érte, izé, mondjuk, na ezt a bigyót.
/Az orrod alá nyom egy bigyót, bárhogy nézed, nem tudnád meghatározni hogy mi lehet, mire való, vagy egyáltalán mire hasonlít, így konstatálod, hogy ez egy bigyó./
- Ja izé én amúgy Öcsi vagyok. Mindenki így nevez, mert Tata is így hívott. Na erre, gyere, mássz csak le!

* Folytatás mélyen nagyon mélyen. *

[Kathleen Sirett]

-2900? Ó, mamám...
/Arca kissé elsápad, erre nem volt teljesen felkészülve. Majdnem 900 évet ugrottak előre az időben, és talán térben. Bár a Lindát/Kathyt nem várja semmi és senki a múltban, mégis elég megrázó neki. Egyik pillanatban még menekül, a következőben egészen máskor és máshol ébred./
-Azonosító? Mint a kutyáknak?
/Fakad ki már-már pánikszerűen a lány. Rögtön eszébe ötlik a múltban elkövetett több bűntette, és az is, hogy lehet most fogják lecsukni. Aminek nagyon nem örülne. Egy jövőbeni börtönben poshadni, ki tudja miféle szerzetekkel. Feláll a hátán a szőr. Jessie szavai azonban, miszerint felejtsék el régi önmagukat, megnyugtatja./
+Szóval tiszta lappal kezdhetek?+
/Kezdene el elmélkedni magában, de a tükrös mondat neki is szöget üt a fejében./
-Nem emlékszem tükörre. Épp a nyakamba kaptam Riggst az első csodálatomban, majd szinte rögtön kirobogott az ajtón. Nem akartam egyedül lenni, ezért követtem. Innentől meg már te is tudod.
/Megvonja vállait, majd kezeit újra zsebébe süllyeszti. Amint megérzi az öngyújtó fémes hidegségét, teljesen nyugodttá válik. Úgy érzik, amíg nála van a tűz, nem lehet olyan nagy baj./
-Ez a hely... Ez a város az egyetlen? Vagy van még? És mik ezek a lények?
/Kicsit több lett a kérdés-szám mint egy, de ez most nem izgatja a lányt. Még tudna feltenni párat, de azt egyelőre nem zúdítja a másik nyakába. Majd szépen sorjában. Addig is követi a nőt, fejét hol ide, hol oda forgatva az idegen dolgok láttán./

(6)

[Jessie Ellwood]

*Vadászidény*

/Szerencsére nincs túl messzi a Tanácsháza, ami már önmagában gyanús. + Véletlenül a bolttól fél óra lassú sétára van. Na, persze! + Úgy tűnik, hogy a Riggs nevű óriás nem a beszédesebb fajtából való. Azt hiszem ezt a nevet susogta Lindácska fülecskéjébe. Ahelyett, hogy élveznék a kilátást, paranoiás gondolatok gyötrik őket. + Ja, 2900, tán süket vagy? + Jobbnak látom nem hangosan kimondani ezeket, mert a végén még elpártolnak tőlem, aztán szedhetem őket fel más módszerekkel. Tény, hogy a nagyfiú nem ijedt meg annyira az új világtól, biztos valami harcos forma, talán még jól jöhet az ügyünknek. De mit akarhatnak már megint tőlem a Tanácsházán? Nem szeretek oda járni, tele van mindenféle ocsmánysággal... Linda viszont nem fogja vissza magát, sőt áthágja a szabályaimat. Felelőtlen./
- Van még, hiszen úgy mondtam, hogy ez az Emberek városa. Tíz város van, mindegyiket egy lény fajta ural. Vannak vámpírok, a kis repkedő idióták a tündérek, vannak angyalok is, meg szellemek, meg mindenféle lények. nagy az Isten állatkertje, sajnos. Szerintem neked is van valami erőd, lehet alakváltó, vérfarkas, boszorkány. Remélem sima halandó vagy, a többi izét nem szeretem. De legaláb nem lettél ocsmány, bűzös goblin, örülhetsz! /Rákacsintok a kislányra és közben megérkezünk a Tanácsházához./
- Na, itt vagyunk, elviszlek benneteket a regisztrációhoz, aztán meglátjuk... /Halványan elmosolyodom újra, bár rohadtul nem érdekel, hogy mi lesz velük. Mondjuk az óriásbabyben reménykedem, hogy Vadász, végül is pisztoly van nála./

(3)