Fősugárút

[Vazulrius]

/A boltból kilépve Vazul azonnal vissza is lép./
-Mi a?!
/Esik majdnem hasra, ahogy az átlátszó utat meglátja maga alatt és feltt a zsongó várost./
+Ez a jövő?!+
/Tapogatózik talpával a padló szilárdsága után. Persze azt nem tudja, hogy az új Vazul bizony még ebben a jövőben is a "földreszállt angyal hatást keltheti, így nem igazán viselkedik még fajához méltóan. Csupán egyenesebben, és ruganyosabban jár, mint valaha. Végül, mikor megszokta a pörgő új világot kinézi magának az első járókelőt, akit megtalál./
-Szükségem lenne egy kis útbaigazításra, elnézést!
/Kezdi nagyon szelíden./
-Danu áldja meg! Csak tudni szeretném, hogy merre vannak a hozzám hasonló angyalok erre. Most vagyok itt először.
/Csúszik ki a száján./
+Ki az a Danu?!+
/Csodálkozik el azon, amit ő maga mondott, de ha felelnek szavára nem igazán fog ezen leállni gondolkodni, biztos ez is csak úgy jött, mint a szárnyak./


(2.)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej, Vazul*

/Elindul valamelyik irányba, a lényeg csupán az, hogy ne kerüljön túl messzire a kávézótól. Valahol azt hallja, amint valaki kérdezősködik. Az illető, egyébként egy szárnyas, szőkés hajú férfi, aki látszólag azt sem tudja hol van. Illetve, ezt szűri le az elhangzó kérdésekből./
-Minden rendbem, uram? /Kérdezi./
/Aztán, a járókelőhöz fordul, akihez a megzavarodott angyal beszélni kezdett./ -Menjen csak tovább, segítek neki, úgy is akad némi szabadidőm.
+Legalább is addig, amíg a paranoiás idióta úgy nem dönt, hogy a változatosság kedvéért igazat mond.+
-Kethalinne vagyok. /Mutatkozik be és nyújtja a kezét a szárnyas illetőnek./

(20)

*Pontosítva, és javítva*

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne, Vazulrius*

/Bár eszem ágában nem volt megint a fősugárúton caplatni, de a narancshajú magával vonz. Különös karizmatikusság lengi körül, e dolog miatt gondolom úgy, hogy mégis megér egy utolsó próbát... de aztán ennyi./
-Várj. /szólok utána, majd felzárkózom szépen mellé./
-Mutatok majd valamit ha olyan helyen leszünk... abból meg fogsz tudni mindent. /kacsintok egyet, na és ekkor köszön rá a sidhe valakire, azaz kérdez tőle. Megnézem magamnak ki is ez az ismeretlen új arc, és az egyből feltűnik, hogy valami szárnyas lény./
+Hát ez sem nyűgöz le.+
/Arra rájöttem már, hogy vámpírként bizonyára mindenki mást utálni fogok, illetve ha nem is utálni de megvetni biztosan. Hogy mindegyik egyed ilyen e azt nem tudom, de én eléggé ilyen vagyok./
+Hogy ez a Kethalinne micsoda barátkozós.+
/Én nem mutatkozom be, hanem zsebre dugott kézzel álldogálok és hallgatom ahogy ezek ketten beszélgetnek majd, hacsak a szárnyas el nem szalad... illetve repül. Persze azért, hogy jelét adjam ittlétemnek csak makogok valamit, még ha nem is sokat, és azzal is bosszantom, hogy anyanyelvemen teszem ezt./
+Gyakran kell majd használom, el ne felejtsem.+
-Zdrasztvujtye.

(14)

[Vazulrius]

*Csipet csapat*

/Hálásan néz a segíteni próbáló vörös lányra./
-Köszönöm, azt hiszem csodát tettek velel, üdvözletem! Pusztafalvy Vazul, vagyok, és valami a Világgal nincs rendben, vagy ilyesmi. Kegyed nem vette észre, hogy... hát izé, picit megváltozott Budapest itten?
/Tartása meglehetősen nemessé kezd válni a helyzet ellenére, és az, hogy most nincs rosszul, és ilyen szépen ki tudja fejezni magát szintén annak a kis "változásnak" lehet az eredménye, ami odabent történt./
-Mihez kezdjek most? Hova megyek haza?
/Pedri meg bajszát./
-Némá' ruszkik is vannak itt? Moszkvában vagyok? Adj Isten!
/Biccent a sápatag emberke felé./
+Ő is biztos most talált ide, és rosszul van, de mondjuk neki olyan izéje, szárnya nincs.+

(3.)

[Kethalinne Cradin]

*Csipet csapat*

/Felhúzza a szemöldökét, amikor Andrej utoléri és valami magyarázatot ajánl fel, de addigra már észrevette a zavarodott angyalt, és fejébe vette, hogy kipróbálja, mennyire tud ittenit alakítani./
-Csodát? Budapest? /Kérdez vissza, aztán egy pillanat múlva elmosolyodik./ -Téved, uram, ez itt H'Sekirat, csodák meg nem igazán történnek... Varázslat igen, de csodák nem. Nem fordulhat elő, hogy ön egyike azoknak, akik a 21. századból érkeztek?
/Egy pillanatra csendben marad, mintha gondolkodna a válaszon. Sokra nem megy tapasztalat szintjén, de ha elkezdte, akkor végig is játssza a szerepet./
-Az úriember és jómagam épp válaszokat keresünk a múltlakók jöttének miértjére és hogyanjára. A legjobb tudomásom szerint a boltban van egy tükör, ami elárulja az ideérkező nevét, faját és városát. Ezen érdemes lenne elindulnia... Illetve a Tanácsházán erősen ajánlott regisztrálni.
/Ezután a motyogó oroszra néz./
-Andrej sajnos nem a jó modor bajnoka... Bár ettől még igazán bemutatkozhatna.

(21)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Csipet csapat*

/Forgatom a szemem. Vajon mi a különbség a varázslat és a csoda között? Persze bezzeg varázslat az van, hát hogy a fenébe is ne lenne. De kezdek arra is rájönni, hogy lehet a sidhe egyszerűen ilyen faj, mindenben valami varázslatosságot látnak./
+Tiszta cukormáz meg minden.+
/A narancshajú bizonyára rátapint a lényegre, hogy a szárnyas is onnan érkezik ahonnan ők is jöttek, és minden bizonnyal hasonló módon. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mindenki így csöppen e ide ahogyan én meg a sidhe, de nagyon úgy tűnik igen./
+Úriember... na ez már jobban tetszik.+
-Na ja, a Tanácsházán még én sem voltam.
/Ha kell akkor regisztrálok én is, nem mintha nem tudnának rólunk, ellenben ha erősen ajánlott akkor muszáj és kész. Biztos ez is szükséges hozzá, hogy nagyobb befolyásra tegyek idővel szert./
-A ruszkik voltak, vannak, lesznek. /mosolygok./ -Szóval Budapest, tehát Magyarország... hmm... nem rossz környék, bár jobban tetszett amíg a tankjaink ott voltak.
/Kissé értetlenül nézek ezután a sidhe nőre, majd a szárnyasra./
+Na az előbb még úriember, most meg modortalan... igazán eldönthetnéd sidhe, így csak összezavarod a szárnyast.+
-A hölgy épp az imént mutatott be. /biccentek, hiszen a narancshajú éppen közölte a nevemet./ -Ja igen nézze el nekem kérem, mióta itt vagyok csak vacogok, és ez kihat a közérzetemre. /mondom hatalmas gúnnyal és teljesen komolytalanul./

(15)

[Vazulrius]

*Csipet csapat*

/Úgy tűnik most Vazul kell, hogy picit segítsen./
-Igen, nos én se vagyok nagy városi, de honnan származik kegyed, hogy nem ismeri a fővárost még névről sem?
/Kérdezi, hisz ő akkor még mindig abban van, hogy bizony ez az a város, mert még ha csoda volt is, nem sokat mozdult el a helyéből, abban biztos lehet./
-Hát, csoda vagy varázslat, nekem egyre megy. De a "Jóist" Danu, az égiek közé szólított el.
/Lengeti meg szárnyait, hogy megmutassa mire is gondol, ha nem látszana szőke fején és könnyed csontozatán./
-Jut eszembe, ki ez a Danu? Már legutóbb is őt mondtam véletlen a Szentlélek helyett, aztán kezdem azt hinni, valami komolyabb fejturkászra szoruló bajom van, hogy nem csak "látásaim" vannak, hanem már beszélni sem tudok.
/A kis bemutazkozó magánszáma ezennel véget ér, mert bizony látszik már, hogy a vörös kislány tud valamit, amit ő is látott./
-Igen, azaz, 21. század. Onnan jönnék magam is.
/Tájszólása kezd eltűnni, mintha valami belső változás is robbanni készülne időzített bomba módjára, de azért még kihallatszik, hogy nagyon nem itteni a beszéde./
-Múlt?! Azt hittem az csak egy vicc, aztán látom, ezt az utcát... Meg most már magácska is ezt mondja, ilyen szép leányoknak meg lehet jobb elhinni a szavait, mint ellenkezni.
/Húzza össze a szemét./
-Na de az a tükör. Nem tudta ám a nevemet, hanem valami Vazulriust üdvözölgetett, ezt a "Hiszek-Irat" várost emlegette, igen meg, hogy valami nemes lélek vagyok, vagy mi az Isten, de azt nem mondta, hogy már egy várost is kapok, mint ezek a politikusok, vagy mi. Biztos látta, hogy nincs diplomám, meg szakmai gyakorlatom.
/Dohog egy keveset hozzá./
-De menjünk csak vissza... oda... hogy a macska rúgja meg! Hát már a házak se maradnak nyugton?!
/Ássa el magában mélyre ezt a világot./
-Hát ez a mai világ!
/Mérgelődik picit./
-900 év után már mondhatom, hogy bezzeg a mi időnkben, mi?
/Tesz fel egy költői kérdést, és végül picit inkább az oroszra figyel./
-Az bizony, Magyarország. Csak úgy mondanám, hogy azok az ennivaló tankjaitok ölték meg a dédapámat, akit a rohadt németek hurcoltak el katonának. Meg a földjeink felét is szétbarmolták, mikor mentek a háborúban, apámék majd' éhen haltak.
/Összegzi véleményét a tankokról, és sóhajt egyet. Egy belső hang azt sugallja neki, hogy "ez rég volt", jó ezer éve már, és most nem számít ez igazán, végül aztán egy kis hatásszünet után mégis kezet nyújt az orosznak./
-Üdvözöllek Andrej!
/Majd picit töprengeni kezd a helyzeten./
-Menjünk el ehhez a Tanácshoz, hogy nekem adhassák a városomat, meg izé, regiszteráljanak. Kethalin /Sajnos idegen nevek terén nem a legjobb még Vazul/
kisasszony talán tudod, hogy merre kell menni?
Émelygek ettől az úttól, azt se látom, merre visz.

(4.)

[Kethalinne Cradin]

*Csipet csapat*

-Attól függ, melyik fővárost nem ismerem. Londont például elég jól, hiszen fél életemben ott éltem. Budapestről hallottam, de mindössze az iskolában. /Mosolyodik el, ahogy válaszol az angyalnak./
-Danu valamilyen istenség lehet. Az én fajom is erősen kötődik hozzá. Valószínűleg ugyanúgy érzékeli a kapcsolatot hozzá, mint ahogy én.
/Felnevet az okfejtésen, ami szerint Vazul elhatározza, hogy szavahihetőnek kell lennie./
-Nem így értettem, hogy várost kap... Minden fajnak van egy városa, vagy legalább jellemző lakhelye. A regisztrációs hölgy kilétét, és hasonló szárnyait tekintve feltételezem, ugyanaz a faj, akkor viszont maga angyal lett.
/Figyeli egy kicsit a társalgást a tankokról, meg a világháborúról, de inkább nem szól hozzá./ +Vajon léteznek még nemzetek ebben a világban?+
-Onnan jövök. Az utat még tudom, de az adataim diktálás túl nem sokra emlékszem. Egy kicsit homályos az egész...
+Esetleg köze lehet ahhoz a tűszúrásnyi fájdalomhoz... Lehet, hogy kaptam valami fémallergiát...+
-Nos, akkor indulás. Vazul, menjen csak arra előre. /Int a Tanácsház irányába./ -Nekem még van némi megbeszélni valóm Andrejjel négyszemközt. Hamar utolérjük.
/Néhány pillanatig igyekszik egyszerre meggyőzően és kedvesen mosolyogni, aztán az oroszhoz fordul./
-Hogy is állsz ezzel a magyarázat-dologgal, amit említettél?

(22)

[Vazulrius]

*Előre küldve*

-Áhh, London, szóval kegyed az angolok szép vidékeiről származik, de akkor?! Honnan a sok itteni tudás, csak nem a bolt?!
/Tanúsít kicsit gyorsabb felfogást, ahogy kezdi elfogadni azt, hogy ma nem otthon eszik, nem otthon alszik, és kocsmázni se fog elmenni, s ami azt illeti már nem is igazán akar kirúgni a hámból./
-Faj?
/A következő szó, amin fennakad./
-Mármint, hogy én madár vagyok, ti meg nem?
/Kérdezi fancsali pofával, kicsit birizgálva bajszát, ez a rossz szokása maradandó./
-És akkor van egy ilyen ránk méretezett galambdúc város is, mi? Az Isten, meg Isten, majd megtudjuk, hogy ennek is van-e anyja, mint a Szűz Mária...
/Kezdi lassan összeállítani a képet fejben./
-Értem, értem, hát majd megtaláltatik legyen az bármi is, de gondolom nagy, meg tele van ilyen politikusokkal, azok itt is lopják a magunkfajtát?
/Néz még egy utolsó kérdéssel a lányra./
+Megnyugtató lenne, ha legalább az a régi lenne.+
/Üti fel némi cinizmus a fejét Vazulrius gondolataiban./
-Akkor hát, csak nyugodtan, nem tudtam, hogy izé...
/Tesz mozdulatokat kezével, amikkel azt próbálja kifejezni, hogy a másik kettő turbékoló párocska lehet, és ezt eddig ő nem vette észre, majd a Tanácsházhoz közeledve lassan elhagyja a sugárutat./

(5.)

[Kethalinne Cradin]

*Még mielőtt Vazul elindulna*

-Én voltam olyan szerencsés, hogy kifogtam egy kalauzt, akit kirendeltek, hogy kísérgesse a múltból érkezőket. /Mondja, valamivel halkabban, mint eddig, de a társaság másik két tagja még hallhatja./
+Azt hagyjuk, mi a véleményem az említett kalauzról.+
-Szerintem az angyalok nem a madarak rokonai, bár feltételezem léteznek ettől eltérő vélemények is. /Pillant Andrejre, hátha akad valami megjegyzése a dologgal kapcsolatban./
-Előfordulhat... /Kuncog fel Vazul kérdésén./ -Mindenesetre, én nem ettől tartanék a leginkább.
+Mi mit izé?+ /Teszi fel a kérdést gondolatban, bár hangosan is feltehetné, hátha a távozóban lévő angyal még hallja. Aztán inkább mégegyszer átgondolja, és akad egy, valószínűleg helyes sejtése, mire is gondolhatott az új ismerős./
+Danu mentsen, most azt hiszi, hogy az orosszal járok?!+

(23)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Csipet csapat*

/Megforgatom a szemem mikor azt hallom, hogy a sidhe nem hallott még Budapestről. Ez olyan mintha ők még Londonról nem hallottak volna soha, vagy tovább megyek, Moszkváról vagy Oroszországról sem tudnának semmit... na akkor aztán bizonyára égtelen haragra gerjednék. Ezt a Vazult különben egész jópofa fickónak tartom, valami parasztember lehetett előző nem is olyan régi életében./
-Én sem kedvelem a németeket, minden az ő hibájuk volt. /mondom majd legszívesebben köpnék egy tisztességeset, de az új Andrej ennél kifinomultabb teremtmény. Na persze dehogyis volt csak az ő hibájuk, de nekünk ezt kell hinnünk, a saját népünk mellett ki kell állnunk, és nem szabad gyöngeséget mutatni. Ez a hazafiság alapköve, amit a Szpecnaz kegyetlenül belém és az osztagomba nevelt. Persze Vazul családja a legkevésbé sem érdekli, meg messziről jött ember, vagyis angyal azt mondd amit akar./
+Kethalinne tiszta fajfelismerő.+
-Kehem. /krákogok./ -A hölgy képes túlságosan hamar döntést hozni fajügyileg, igazán elmehetne történésznek. Szerintem ebbe az angyalos témába ne élje még bele magát Vazul. Szerintem csak be vagyunk drogoztatva és hallucinálunk össze-vissza... kísérleteznek velünk semmi több.
/Azért mondom ezt hátha Vazul nem cukormáznak lát mindent, és akad némi kivetnivalója, és nem akar mindenbe fejest ugrani mint valami pihe-puha takaróba... mert Kethalinne nagyjából ezt csinálja./
+Hogy a pokolba lehet valaki ennyire elfogult?!+
-Persze menjen csak Vazul. /intek neki./ -Fél perc és felzárkózunk.
/A mozdulatot persze nem tudom félreérteni, és egyből meg is mosolygom./
-Ó még semmi komoly de jól haladunk nem igaz kedves? /vigyorgok a narancshajú nőre. Amikor Vazul eltávolodik némi komolyságot erőltetve arcomra fordulok a sidhe felé./
-Pedig már azt hittem elfelejtetted. Na jó. /sóhajtok egyet./ -Jól figyelj Kethalinne, mert csak egy pillanatra mutatom meg. Kész vagy?
/Kérdezem tőle majd úgy gondolom, hogy bemutatok egy látványos képességet. Kockázatos is lehet akár, de ettől tátva maradhat a sidhe szája, és ez lenne a célom. Másrészről meg ez is jó kis teszt lesz számomra. Egy csettintés következik, majd belelendülök a képességhasználatba./ *KÉPESSÉGHASZNÁLAT: Denevérré válás*
/Egy-két szempillantás, és a világot más szemekkel látom, és két kis szárnyaimmal hevesen csapkodom a levegőt. Fantasztikus érzés, sokkalta vámpírosabb a denevér alak mint az árnyék vagy a köd. Hihetetlen fürgének és gyorsnak érzem magam, na meg elpusztíthatatlannak. De mivel nem showműsort szeretnék adni, így ezt csak pár másodpercig mutatom meg, majd újra felveszem emberi, azaz vámpír alakomat. Veszek két mély levegőt, majd immáron ismét teljes emberszerű alakomban fordulok mosolyogva a narancshajú felé./
-A megérzéseid nem csaltak Kethalinne... remélem szavak nélkül is rájöttél mi is vagyok. Na menjünk az angyalka után, még a végén elrepül itten, aztán kereshetjük égen-földön. Heh... az égben is képes lennék így keresni. Megengeded? /teszek a sidhe felé egy határozott mozdulatot, azt szeretném ha belém karolna, úgy lépegetnénk tovább. Persze benne van hogy elutasít, de a kissé olykor szenvtelen stílusom akár dominálhat is neki./
+Micsoda csodás pár lennénk.+

(16)

[Kethalinne Cradin]

*Csipet csapat*

/Nagyon igyekszik figyelmen kívül hagyni a világháborús egymásra, illetve másra mutogatást, de mégsem sikerül, így hozzáteszi Andrej mondanivalójához:/ -Meg mindenki más. A franciák, a britek, az amerikaiak és az oroszok.
/Kezdi megszokni az orosz paranoiáját, így arra már tényleg nem tesz megjegyzést./
-Na még csak az hiányzik... /Fintorodik el./ -A legtöbb esetben még egyetérteni sem tudunk. És fogadjunk, hogy neked legalább annyira hízelgő a véleményed rólam, mint nekem rólad.
/Amikor a férfi átváltozik denevérré, gyorsan tesz egy lépést hátra, már csak reflexből is. Valami mintha kattanna a fejében, és egy ideig elképzelhetetlenül dühös a másikra az elmetrükk miatt, de ha neki van igaza, és miért ne lehetne, akkor nem igazán kéne valaki olyat felbosszantania, aki lehetséges szövetséges ebben az időben. Az még a hátrébb lépés hatása, hogy egy kissé megszédül./
-Menjünk! /Mondja, és belekarol a másikba, már csak azért is, mert egyelőre nem árt neki, ha van némi támasztéka./
+Egyelőre úgy tűnik neki vagy több, vagy jobban használható képességei lehetnek, mint nekem. Teljesen használható szövetségesnek tűnik, de az angyalban még nem vagyok biztos.+
-Mennyire viselkedsz paranoiásként, ha mondok neked valami aggasztó dolgot? /Kérdezi, mert lehet, hogy a férfi paranoiás, de nem ostoba, és biztos más nézetei vannak, mint egy iskolából frissen szabadult angol lánynak./

(24)

[John E. Johnson]

/Az átlátszó anyagból készült sugárút ámulatba ejt. Kissé félve lépek rá, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban beszakad alattam, de persze erről szó sincs. Még minden olyan friss, fantasztikus, lélegzetelállító, felfoghatatlan. Tudom, hogy jó ideig még nem leszek képes felfogni azt, ami velem történt, de katonaként képes leszek alkalmazkodni.
Körülnézek a széles úton, majd a szemem megakad egy kávézón./
+Hú... ölni tudnék egy forró feketéért! Remélem, hogy cigarettájuk is van!+
/Az emberek jönnek és mennek, eléggé zsúfolt a fősugárút./
+Vajon ők... emberek? Vannak... kibernetikus testrészeik vagy cserélhető robotszemeik? Egek... képzelem, hol tarthat a technika manapság!+
/Hirtelen úgy érzem, hogy a töltény nélküli maroklőfegyver, ami a farzsebemben pihen csupán fabunkó, vagy csúzli./
+Most olyan vagyok, mintha az ősembert átvitték volna a 2015-be.+
/Sebezhetőnek érzem magam, aprócska porszemnek csupán a hatalmas gépezetben. Sehol egy útitárs, egy testvér, egy barát. Tudom, hogy egyedül vagyok.
Leszólíthatnék egy járókelőt, hogy mégis mi a franc ez az egész, de nem akarom, hogy egyből bolondnak nézzenek./
+Mert nyilván annak néznének.+
/Tisztában vagyok vele, hogyha valahol, akkor a kávézóban egy csomó kérdésemre választ fogok kapni. Nem feltétlenül a kiszolgálótól, de hátha van náluk egy laptop, tablet, okos telefon, vagy valami hasonló kütyü, ami roskadásig van információval./
+Vajon a nyelvet... megértik?+
/Elindulok lassan a kávéház felé, miközben tekintetemet végighordozom a fősugárúton járkáló embereken. Előnyben vagyok, hiszen a napszemüveg takarásában mindenféle frusztráció nélkül pásztázhatom az egyéneket anélkül, hogy kerülnöm kellene a pillantásukat./

(2)
*Folytatás: 5. Kerület - Kávéház

[Niriel]

* Előzmény: Annatina nagyi boltja *

/ Miután kiértem a boltból, olyan hirtelen torpantam meg, hogy egy járókelő nekem is jött. Perifériából észrevettem ugyan, hogy először dühös, majd szárnyaimra pillantva egyből kedvesebb arcot vágott, de figyelmem nagy részét az előttem elterülő város kötötte le. Olyan hatalmas volt, amilyet még sosem láttam. Az égben autók és elszórtan angyalok repkedtek, a földön pedig furcsa lények jártak egy járdának csak nehezen nevezhető átlátszó felületen. /
+ Úgy érzem, az egy nap átélhető sokkok száma meghaladta a maximumot. Hogy kerültem egy scifibe? Az idős hölgy bedrogozott volna? Vagy csak álmodom? Nem ez utóbbit kizárhatjuk. A csipkedés nem ébresztett fel. +
/ Gondolkodás közben lassan körbefordultam és úgy ittam magamba a látványt, mint sivatagban szomjazó az utolsó csepp vizet. Miközben forgolódtam, még a földön húzott szárnyam szélére is sikerült rálépnem. Fájt. Jobban fájt, mintha behúztak volna egyet. Gyorsan leszálltam róla és kézzel megfogva magam elé emeltem a testrészt, hogy jobban megvizsgáljam. A szép krémszín szárny koszos és poros volt, hála a földön megtett útjának, de nem tűnt különösebben sérültnek. Miközben végigsimítottam rajta, furcsa érzés futott át rajtam. /
+ Ezeknek ilyen érzékenynek kell lenniük? +
/ Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy miért is ennyire érzékeny a szárny. Minden egyes rajta lévő tollat külön éreztem, mintha megannyi ujj lenne rajta. /
+ Tudom mozgatni is őket? +
/ A gondolatot tett követte és kézzel meghajlítottam a szárnyat az ízület mentén, hogy érezzem milyen, ha behajlik. Ez után megpróbáltam erre az érzésre koncentrálni és csodák csodájára tényleg működött. Ennek ellenére meglehetősen kényelmetlen volt – mintha folyamatosan fenntartott kezekkel sétáltam volna. /
+ Térjünk vissza a lényeghez. Meg kell találnom az utat vissza Detroitba, vagy Lansingbe. Mert hogy ez egyik városra sem hasonlít, az biztos. +
/ Egyelőre még csak elmém leghátsó zugában motoszkált a sötét gondolat, miszerint ha a tükör igazat mondott, akkor már nem 2012-ben vagyok. Közben egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hol szerezhetnék információt. Rendőrként ugyan sosem voltam nyomozó, de hallottam, hogy az informátoraik kávéházakban és kocsmákban tudják összeszedni az információt. /
+ Már csak a pia hiányzik. Így is a feje tetejére állt ez a világ. Viszont rohadtul szükségem lenne egy kávéra. Az talán felébreszt ebből a szürreális álomból. Meg egy cigi sem ártana. A mindig jól jön a sokk után. +
/ Lassan kezdett visszatérni a józan gondolkodásom. A szükség elnyomta a kiakadást, bár még messze nem voltam százas. Így, hogy végre eldöntöttem, hogy mit is akarok, leszólítottam egy járókelőt és megkérdeztem hol kaphatnék egy jó kávét. Miután megkaptam az útbaigazítást, jelenlegi állapotomtól telő legszebb mosolyommal megköszöntem és a kávéház felé vettem az irányt. /

(2)

* Folytatás: 5.kerület - kávéház *