5. Kerület - Kávéház

[Evangeline Stockbauer]

/Érdeklődve hallgatom végig Rabraquat mondandóját, jól esik, hogy végre tudok koncentrálni és nem csak azon küzdök, hogy a fenevad bennem maradjon./
- Nos értem, könnyen jött könnyen ment szélvész kisasszony. /vonom meg kecsesen a vállam. Nah nem mintha lenne olyan mozdulatom, ami nem kecses, de azért mindig figyelek az apróságokra.
Éppen visszaülök Rabbal szembe, de amikor láthatóan rákap a városnézés gondolatára csak elmosolyodom. Örülök a lelkesedésének, én is vágyom egy kis kalandra, egy kis változatosságra, ami eltereli a figyelmem. Egy jó buli kéne, vagy egy hatalmas őrült orgiába nyúló dekadens jelenkori garden party, de apa nem enged el mostanság sehová, amitől lassan kezdek idegbajt kapni, de nincs nagyon más választásom...
Viszont csak tettetett felháborodással a mellemhez kapok és megjátszott felháborodással nézek Rabra./
- De kérlek! Még a felháborodás is sértő! Nem is ismerek unalmas helyeket... Ahol én vagyok, ott mindig élet van. /villantok felé egy ezer vattos mosolyt.
A farkasokról láthatóan nem tud sokat, így mivel nagyon gyanús lenne ha jobban belemennék csak megjegyzem magamban, hogy nem ártana egyszer felkeresnem ezt a különös nőt, vagy már érik a látogatásom farkasföldre... De előtte még a szórakozás az első.
Érdeklődve pillantok kifelé, keresem a motorcsodát a pillantásommal. Azonban a versenyszellem nem bírja bennem, még muszáj hozzátennem./
- Rendben, de ha gondolod én a papa autójával jöttem, azzal is mehetünk, ha kíváncsi vagy rá. /mutatok kifelé az ablakon, ahol a gyönyörűség lebeg. Amúgy szívesen motoroznék is, szóval még hozzáteszem./
- De válassz te mivel menjünk, a helyet úgyis én mutatom majd. /kacsintok rá./

{8}

[Rabraquat]

*Trish*

/Lezártnak ítélem meg a Fionára vonatkozó eszmecserénket. Mondhatnék még róla pár dolgot, de feleslegesnek érzem. Jó fej is tud lenni, na meg ért ahhoz, amihez értenie kell, attól függetlenül, hogy nem egy bárárny lélek. Viszont a kaland ötlet tényleg felvillanyoz, szinte a régi Andor jön előtérbe. Budapesten micsoda partik voltak! Kíváncsi lennék, hogy meg lehet-e olyanokat ismételni itt, vagy még jobbakat. Végül is a jövőben vagyunk, tele csinos lányokkal, mindenféle szerekkel gondolom, amik jól jöhetnek, hogy jól érezd magad. Az a baj, hogy ez a kis cafka nagyon jól adja elő magát, még a végén olyanhoz folyamodom... De egyelőre csak vezessen be az itteni világ "rejtelmeibe". Elkacagom magam a kijelentésére, szinte már a kacajom is mámorító lehet, legalábbis úgy érzem, hogy a Sidhek nagyon különlegesek a kommunikáció terén./
- Ez igaz, meg sem merném cáfolni Trish! /Folytatom még röviden a nevetésem, majd finoman abbahagyom, akár egy művész. + Még ezt is lehet? Nagyon durván király vagyok! Vagyis leszek! + Mosolyom azonban ott marad az arcomra fagyva, háromgyűrűs szemeim csillogása pedig árulkodó lehet, hogy élvezem a helyzetet. Felajánlom a motort, de a lány autóval jött, méghozzá egész jóval. Mi több, bár néztem az itteni járgányokat, de ez eddig nagyon jól néz ki./
- Ejha, nem rossz a kicsike. Illik hozzád! Menjünk azzal. A motorom pedig itt van. / Előhúzom a zsebemből a minimotort, ha ismeri a típust, akkor nem fog meglepődni, ha nem, akkor majd kint meglepem vele. A kacsintás meglegyezgeti a hiúságomat, ezért felpattanok és mellélépek.A kezem kinyújtom felé, hogy felsegítsem, remélem, hogy megteszi. + Végül is úgy láttam, hogy sokan már egy Sidhe érintésétől is bepisilnének örömükben, ez pedig már félig szexuális zaklatás. + Magamban jól elnevetgélek ezen, majd még megtoldom egy kedves mondattal./
- Kedves Stockbauer kisasszony, kérem mutassa be az igazi H'Sekiratot nekem. /Vigyorom széles, szemeim éhesek továbbra is. +Mi lesz még ebből? Már előre élvezem! + Szinte ujjungok, Andor tényleg visszatért. Rám is fér egy kis önfeledt szórakozás, felelősség nélküli kikapcsolódás./

(330)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Csak angyalian elmosolyodok a kijelentésére. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy én vagyok a társaság középpontja, de ez eddig sem volt kérdéses, ez tény és ennyi.
A nevetése olyan, mintha selyemmel simogatnák a belsőm, de direkt nem mutatom ki mennyire le vagyok nyűgözve, még a végén buta fruskának tűnnék... az pedig nem vagyok, de ez nyilvánvaló.
Tehát csak vetek egy elismerő pillantást a motorra, amikor előkapja. Ha apa engedné én is vezetnék ilyeneket, az a motor maga volt a száguldás. Majdnem akkora élmény, mint amikor a tudatod egybe fonódik egy gépével és száguldasz akár a gép, aminek te vagy a versenyzője, aki te magad vagy...
Egy pillanatra belém nyilall a hiány, a vágyakozás a kutyafutamok után, de határozottan elnyomom a vágyakozást más és más élvezeteket dobva be a tátongó üresség torkán. Tudom, hogy ma sokat fogok inni, és még meglátjuk mi más lesz még terítéken..../
- Rendben, akkor legyen az én szépséges B&B-m. /kacsintok rá. A Beast & Beauty 101 a legújabb modellje volt a Fiuzisi-nek, ami korunk legelegánsabb és drágább autóit gyártotta. Valójában nem volt az enyém, apáé volt, de ezzel az aprósággal nem törődtem, amikor jégkék pillantásom a háromszín szembe fúrva elfogadtam a felkínált kezet és egy virágszál eleganciájával emelkedtem fel gyémántozott magassarkaimon. Persze még így sem voltam a közelében sem a sidhe magasságának, de ez nem érdekelt, épp ellenkezőleg izgatott, szerettem a magas férfiakat./
- Akkor mélyen tisztelt Rabraquat Úr készüljön fel a beavatásra, hogy bevezetem H'Sekirat forrón pulzáló életébe. /mosolygok ismét egy angyal ártatlanságával, majd nem eresztve a kezét kifelé vezetem, mintha ő nem ismerné a járást.
A kocsim ajtaja automatikusan nyílik fel közeledtemre, mind a két ajtó így Rab is beszállhat a túloldalon. Miután elhelyezkedtem a vezetőülésben a motor egy fenevad hangján lágyan felmorran és vörös villámként cikázunk a házak és járművek között kissé feljebb is emelkedve, hogy eljussunk törzshelyemre.
Csak az ajtó előtt állok meg, ahonnan jól látni a táblát, ami hűen tükrözi a szórakozóhely hangulatát: Jobb a Valóságnál./
- Megérkeztünk. /mondom Rabnak könnyedén majd kilibbenek a kocsiból és az ajtóban megvárom őt./

{9}

[Rabraquat]

*Trish*

+B&B az vajon mi lehet? Nem ismerem a márkákat, bár tény, hogy mintha valahol láttam volna már. De nagyon királyul néz ki, szóval valami luxus cucc lehet/Állapítom meg magamban és egy újabb izgalmas kacsintás érkezik a gazdag lánytól. Úgy látom, hogy eléggé kerülgetjük a forró kását, legalábbis részemről, de majd meglátjuk, hogy mit hoz ki magából a kicsike. Régen leptek már meg - évszázadokkal ezelőtt -, szóval remélem, hogy kitesz magáért. + Miért ne tenne? Hiszen úgy látom nem veti meg a szórakozást. Sőt talán még túlzásba is viszi. Persze ne ítélkezzünk előre. + Segítek neki felállni, és természetesen elfogadja a kezem. Ahogy így lenézek rá, egész jó páros vagyunk. Ő nagyon szexi és az öltözködése, meg minden kiegészítő még dob is rajta nem keveset, ráadásul nagyon jól használja ki az adottságait. Én meg egy Sidhe vagyok, kell még ennél több magyarázat?/
- Már nagyon várom, eddigi életem legnagyszerűbb élményét sejtem! /Vigyorgok rá újra, majd húzni kezd kifelé. Az, hogy megint megbámulnak már nem is érdekel, hogy drámaibb - vagy épp szexibb - legyen a hatás Trish haját egy kicsit meglebegtetem a levegővel, ahogy kinyitjuk az ajtót, akár a filmekben. Azért adjunk magunkra, nem igaz? Amint megközelítjük a csodajárgányt, kinyílnak az ajtói, valószínűleg érzékelik a lány közelségét, vagy a nála lévő aktiváló szerkentyűt. De az is lehet, hogy a DNS-ét, majd egy picit jobban bele kell néznem a mai kor vívmányaiba. Beülök, az autó lecsukja ajtajait és kigyúlnak benne a fények. Kicsit kellemetlenül érzem magam a fémek között, de nem vészes, nem veszik el a figyelmem a csábos sofőrömről./
- Pöpec egy verda. Lássuk mit tud! /Elindulunk, Trish nem a nagymama stílust követi száguld és repülünk, ahogy azt kell. Nagyon élvezem az egészet, ezek után tuti elviszem majd motorozni, nem az a beszari leányzó, szerencsére. Felmegyünk egészen az ötödik szint pereméig, ahol megállunk az ajtó előtt. Sokaság várakozik tömött sorokban, hogy bejuthasson ide, mégpedig nem is tűnnek szegényeknek. Valahogy mégis megéri nekik a várakozás./
- Wow! Jó helynek tűnik és ez még csak a külseje. Légy a házigazda Trish, én pedig leszek a hálás vendég. / Mondom neki, majd mikor kinyílik az ajtó kilépek az útra. Majd odalépek hozzá, átkarolom oldalt és lassan a bejárathoz repülök vele./
- Tudod, a hatásos belépő miatt... /Rákacsintok, majd szépen leszállok elől a bejárat előtt. Ha esetleg nem engednének be, meg tudom győzni az illetőt, aki két marcona kísérőjével tarja féken a vendégeket./

(331)

[Fiona Freefall]

*Előzmény: Fősugárút*

- Itt is vagyunk /Csaptam határozottan a boxunkban ülő Izomhegy vállára. Persze, gyanús volt, hogy honnan szedett össze egy bigét, meg minek, mikor elvileg odahaza neki is van párja, ráadásul a hozzám hasonlóan keménynek tűnő Hegyeken Suhanó. +Mindenesetre megértem a srácot, hogy állandóan kompenzálni akar...+ nagyjából idáig jutottam a gondolatban, mikor egy barátságtalan/
- Mi van?
/kíséretében felém fordult egy tökéletesen vadidegen pofa, aki csak méreteiben emlékeztetett Csonttörőre. Na meg abban, hogy ő is harapós kedvében volt. Amíg le nem esett neki, hogy csajok állnak vele szemben./
- Mi kéne? /Váltott szolidabb stílusra, ahogy végigmustrált mindkettőnket. Eskü, még valami bájvigyort is bevetett, bár olyasmira sikeredett, mint Shrek. Csak kevéssé volt zöld./
- Egy akkora izomhegy, mint te... /Kezdtem bele a személyleírásba, mire büszkén kihúzta magát, mellkast düllesztett, meg az előbbi bájvigyort sugározta. Szerintem már azt is látta maga előtt, hogy mihez tudnánk vele kezdeni. Nosza, nekem se kellett sok. Lomposka orrát előtérbe toltam, hadd legyen nyilvánvaló, mire számítson, ha privát szférába hívna./ Nem te, nagyfiú. Igazi nagyvadra hajtunk. /Rúgtam alá az egójának, majd egy szippantást követően folytattam./ Itt van még a szaga, szóval nem lehet messze az a farkascsávó, aki pár órája itt üldögélt. Tudsz róla mondani valamit?
- Itt van a pultnál, csöppség. /Hallottam a jól ismert morózus hangot, hát vidáman magára hagytam Shreket és Csonttörőhöz vonultam./
- Helló, nagyfiú. Remélem, nem untad halálra magad... De kárpótlásul, csak hogy lásd, kivel van dolgod, hoztam neked egy máguslányt. /Mutattam meg oldalra állva Nichent, aztán visszaálltam közéjük./ Mit szólnál hozzá, ha átkísérnénk a városába, Merlinékhez? /Szuggeráltam az agyába a kapcsolódási pontokat.
Pár elgondolkodó pillantás után láttam, leesett neki, mert lassan bólintott./
- Oké. /Hagyta jóvá, aztán még hozzátette:/ Te vagy a főnök.
Csonttörő vagyok. /Nyújtott kezet Nichennek, miután félreállva szabad utat adtam ismerkedésüknek. Eskü, a nagyfiú még el is mosolyodott!/

(220)

[Nichen Forhana]

- A bosszúszomjas páciensek nem elég vakmerőek ahhoz, hogy menekülni kelljen előluk /kacsint rá Fionára, mielőtt belép az üvegajtón.
/Kifejezéstelen arccal néz az első izompacsirtára, ahogy azokra szokott, akik nem szimpatikusak neki. Persze gondolta, hogy a Csonttörő név egy nem túl okos, ám annál méretesebb izomhegyet takar, de ez az orkszerű valaki felülmúlja a képzeletet. Ilyenekkel nem szokott dolga lenni, pszichológushoz nem járnak, civilben meg kerüli őket. Nem kicsit nyugszik meg, amikor kiderül, hogy ez a kolosszus nem az a kolosszus, aki rájuk vár./
- Azért ne szomorkodj /mosolyog rá alig gunyorosan/, előbb-utóbb majdcsak jön valaki, aki éppen téged keres.
/Az igazi Csonttörő sem tűnik kifejezetten Mensa-tagnak, de Nichen vele nem kekeckedik, mégiscsak ő az, aki a testi épségükért felelős, ilyen minőségében pedig megéri jóban lenni vele./
- Nichen /viszonozza a mosolyt, immár egész természetesen kiejtve új nevét./ - Hallom, te leszel az, aki majd megvéd az út közben leselkedő mindenféle veszélyektől.
/A mozdulat alig észrevehető, ám Nichen egész biztos benne, hogy a monstrum kihúzza magát, hátha úgy még nagyobbnak látszik, mielőtt válaszol./
- A bájos hölgyekért bármit.

(16)

[Fiona Freefall]

- Roppant mód ámulatba ejtő. /Dünnyögtem az orrom alatt, mikor Csonttörő nekiállt tenni a szépet./ Mennyi lesz a barátom számlája? /Fordultam utánfutóim ismerkedése közben a pultos csajhoz./
- Mikor bejöttetek, rendezte. /Jött a mosollyal kísért válasz, hát vállat vonva fordultam vissza csapatomhoz./
- Pedig legalább egy kiegyenlített számlával kárpótoltalak volna a várakozásért. De így csak a máguscsajjal kell beérned. /Böködtem oldalba Csonttörőt vigyorogva, aztán határozott hangon kiadtam az utasítást:/ Ha befejeztétek a fenékszaglászást, indulhatnánk. Nichent le kell szállítanunk, meg még más dolgunk is akad. /Hogy mutassam, nem viccelek, határozottan megindultam a kijárat felé./

(221)

[Nichen Forhana]

/Miközben Fiona a számla iránt érdeklődik, Csonttörő pedig westernfilmek hőseire emlékeztető mozdulattal felkel a székéről, Nichen kicsit körbenéz a kávézóban, hogy lássa, milyen is egy harmincadik századi vendéglátóhely. A süteményekkel nem foglalkozik, azokból annyiféle létezett már régen is, hogy úgysem tűnne fel minden újdonság, figyelmét inkább az italoknak szenteli. Mivel egyet sem ismer fel az élénk színű löttyök közül, és a kávézóbeli illatok sem passzolnak az emlékeihez, komolyan aggódni kezd jövőbeni koffeinadagjával kapcsolatban. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenki más is kezdhet aggódni, aki valaha is kapcsolatba fog kerülni vele.
Fiona nyomában (az ő nyomában pedig az izomhegy) kifelé indul, s közben könnyednek szánt hangon felteszi a kérdést, ami foglalkoztatja./
- Létezik még kávé, vagy csak a hely neve régimódi?

(17)

[Fiona Freefall]

- Ha valódi kávét akarsz, azért rettentően sokat kell fizetned. /Hallottam még Csonttörő morgását, ahogy kiléptem a Fősugárútra./ Ha az íze a lényeg, vagy ha az élénkítő hatása, mindkettőre van megfizethető árú megoldás. /Tartotta meg a visszazáródó ajtót lovagiasan előreengedve Nichent./
- Inkább flancolós, mintsem régimódi. /Válaszoltam meg a csaj kérdését./ De Izomhegy jól mondja. Hacsak nincs egy rakat lóvéd, esélyed sincs igazi kávét inni. De azért a pótlékok se rosszak. Lényegesen élvezhetőbbek, mint pölö a cikória. /Vigyorogtam rá Nichenre, végül elgondolkodtam egy kicsit./ Legalábbis azt mondják. Mióta előkerült a vadabbik felem, a vízen kívül nem sok mindent bírok meginni. /Vállat vontam./ Ha jól néztem, nagyjából egyedül vagyok ezzel, legalábbis a haverok /Hercegnői intést engedtem meg Izomhegy felé./ egész jól bírnak minden mást is.

(222)

*Folytatás: Fősugárút*

[Mira]

*MET III - Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A lány a Kávéházba betérvén egyből a személyzeti bejáratot veszi célba. Nem tudod elcsípni, csak jó tíz-tizenöt perc múlva, ugyanis a pincéri teendői kicsit lefoglalják. Nincsenek olyan sokan az üzletben, mégis elegen, hogy a lánykának folyamatosan rohangálnia kelljen. Egy másik fiúval vannak most beosztásban.

Amikor megállsz előtte, csodás szemeivel feltekint Rád.

- Segíthetek valamiben, uram? - kérdezi könnyeden, aztán egy félénk mosolyt villant Rád.

[Tereus]

*MET III*


/Mivel itt dolgozik, ezért leülök egy közeli asztalhoz, ami legfeljebb négyszemélyes lehet. Türelmesen várakozok, hiszen ki fog szolgálni egy idő után. Amikor újra előtűnik felkelek és oda lépek hozzá./
- Üdvözlöm kisasszony!
/Barátságos mosolyt küldök felé, és szárnyaimat összehúzom, hogy ha mégis tovább akarna menni kikerülhessen, mert amikor elé álltam szárnyaimmal is eltakartam az utat./
- Pár kérdést szeretnék Önnek feltenni, egy Hajnal nevű angyalról és egy jó erős fekete kávét kérnék magamnak, önnek meg egy frissítő teát, hogy átmelegedjen!
/Mutatok invitálón az asztalra, ahova vissza is ülök./


{217}

[Mira]

*MET III - Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Amikor hallja a meghívást, a lány elpirul, és elkezd valami olyasmit motyogni, hogy épp szolgálatban van, de tizenöt perc múlva lesz fél óra szünete, ha addig megvárnád, annak nagyon örülne. A kávédat mindenesetre kihozza.

Hogyha hajlandó vagy megvárni azt a negyedórát, akkor kicsit fontoskodó kifejezéssel az arcán leül veled szemben a boxba, majd állát egyik kezére hajtva elkezdi kavargatni a teáját.

- Meséljen, mi dolga volt Hajnallal? - vigyorog rád kislányosan szemérmetlenül, de aztán megint komolykává változik.

[Tereus]

*MET III*


/Biccentek a lánynak, majd türelmesen várakozok, mire eljön a szabadideje. Közben azon gondolkodom, hogy én mikor mentem volna bele egy ilyen beszélgetésbe. Szerencsére nem bonyolódom bele túlságosan ebbe az eszmefuttatásba, mert a lány pontosan érkezik. Meglehet nem húzom ki neki előzékenyen a széket, de egy kicsit felkelek ültömből és így adom neki tudtára, hogy örvendek./
- Örülök, hogy mégis elfogadta a meghívást.
/Bökök a csésze teára, amit éppen kavargat./
- Az igazság az, hogy nem emlékszem tisztán minden pillanatra, csak arra, hogy meg kellett volna védenem egy kislányt, érzéseim szerint önmagától, mint valós fenyegetéstől. Ellenben érzem, hogy Önnek köze van Hajnalhoz, azért szeretnék megtudni erről többet.


{218}

[Mira]

*MET III - Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Amikor elkezdesz mesélni, felcsillan a szeme.

- Ááá igen, igen, már tudom! Mer... akarom mondani Gadhar nekem is szólt, hogy Alyának kéne némi segítség - magyarázza lelkesen. Aztán ahogy leesik neki, hogy mit mondott, elvörösödik. - Upsz. Le fogja harapni a fejem - temeti kezeibe az arcát. - Kérem, ne mondja el G-nek, hogy... hogy sikerült kikotyognom a valódi nevét - néz rád könyörgő szemekkel suttogása közepette. - Már így is elég dühös rám... Az imént voltak itt egy páran, akikre figyelnem kellett volna, de aztán a sok vendég közt szem elöl tévesztettem őket. Jaj, de majdnem elfelejtettem! Ha még utánuk ered, azzal teljesítjük az alku ránk eső részét! Mivelhogy tudjuk, hogy hol van a húga! Gyorsan! Eredjen Fiona Freefall, Csonttörő és Nichen Forhana után! Nem lehetnek még messze! Velük lesz a húga is!!

[Tereus]

*MET III*


/Érdeklődve hallgatom végig a lány kotyogását, majd egy félig meddig barátságosnak szánt félmosoly kíséretében hátra dőlök a székben./
- Szóval nem álom volt ami akkor történt velem.
/Összegzem a hallottak alapján a dolgokat, félhangosan./
- Nem fogom elmondni Sem Mernek sem Gadharnak, hogy erről beszélt! Sosem találkoztam vele és fingom sincs, hogy kicsoda!
/Megvonom a szárnyam./
- Szóval ha megtalálom ezeket a személyeket, akik pontosan hogyan is néznek ki?! Akkor megtalálom a húgom is?
/Nézek rá kérdőn, miközben küldök lelkiekben egy Nyasgem!-et Ramielnek, hogy ennyit arról, hogy távol tartom magam Hirigtől.
Mosolyom teljes lesz, nem csak egy éloldalas./
- És miután elmondtad, hogyan néznek ki, ezek az alakok, azt is elárulhatnád, hogy kábé merre keressem őket? Tudod eléggé nagy a Főváros! Tudom, hogy szem elől tévesztetted őket, ezt értem és felfogtam, de mégis?


{219}

[Mira]

*MET III - Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Kérem, ne ijedjen meg! - mondja, aztán megérinti az arcod. Szemed elé villannak a képek, melyek a három alakot ábrázolják: egy fekete hajú, határozott mozgású hölgyet, akiről tudod, hogy Fiona, egy robusztus alakot, Csonttörőt, illetve egy csodaszép lánykát, aki a Nichen névre hallgat. A vízió egy pillanatig tart, aztán a lány máris elhúzza a kezét, és félénken mosolyogva lelkesen tovább beszél: - Igazából Fiona az, aki el fogja tudni vezetni a húgához, hosszú történet, erre most nincs idő, talán majd ő elmagyarázza, vagy ha nem kap rá választ, akkor jöjjön vissza ide, elmondok én bármit. Jaj, istenem, menjen már! - Borzongva becsukja a szemét, motyog valamit, majd bólint. Végül kijelenti: - Fiona most van a teleportkapuknál. Altmyrcában van. Ott pedig fel fogják tartani, siessen, a Fertőbe kell mennie! AZONNAL!

[Tereus]

*MET III*


/Mintha egy ilyen kérés után nem lehetne megijedni, vagy amikor arra kérik a tömeget, hogy maradjanak nyugodtak, kitör a pánik. Igaz, én nem érzek jelen pillanatban semmi ilyesmit, de azért az arcomon meglátszik, hogy mit gondolok erről, egy fanyar félmosoly kíséretében./
- Hmm... Szóval az a kis feketét kell megtalálnom?
/Elégedett mosoly terül szét az arcomon./
+ Azt hiszem ezt élvezni fogom! +
/Felkelek, és rendezem a vonásaimat miközben közel hajolok a fiatal lányhoz. Hangom halk, szinte suttogásszerű, amikor megszólalok./
- Köszönöm kislány! Ígérem megfogom hálálni a segítséged!
/Szavaimat egyfajta furcsa zöngés kíséri, aminek hatására érzem, hogy aki csak meghallotta volna, békesség szállná meg, még akkor is, ha nem neki szól az ígéret. Tudom, hogy ha hangosan mondtam volna ki, akkor sokkal intenzívebb lenne a hatása.
Mivel sietek ezért, egy futó csókot adok a lány homlokára, majd távozom a kapu felé./


{220}

[Mira]

*MET III - Tereus*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Kilépve a boltból még látod, ahogy a lány aurája felizzik a szavaidtól, s a homlokán a csókod helyén egy csillag tűnik fel, aztán pedig minden elhalványul. Az utcán megint szembejön veled az a lány pár másik lány társaságában. Odafülelve hallod, amint Rocolle-nak szólítják, s a gyökeresen más kisugárzásán is látod, hogy ő csakis az ikertestvére lehet a Kávéházbeli pincérnőnek. Elhaladva melletted ő is betér az üzletbe a többiekkel együtt.

A teleportkapuhoz viszonylag gyorsan visszaérkezel, semmi különös nem történik útközben Rocolle felbukkanásán kívül. A kapuban pillanatok alatt elnyel a kékség, s a hófutta Fertőbe érkezel. Nem messze tőled a Fionának nevezett nő beszélget egy alacsony, vörös, piperkőc figurával.

*Következő majd már Altmyrcába menjen Fionához, kérlek.*

[Theraxin]

[2900. augusztus 26., csütörtök 6:48]

/Midőn visszafele haladgatott, már nem is félt annyira a magasságoktól. Egy kevés éhségen kívül már sok baja nem volt. Ez addig tartott, amíg észre nem vette, hogy egy közeli kávéházban egy pincérlány pont előtte húzza kijjebb a széket, rámosolyog, így szinte meglepődötten figyelt a kisasztalra. Bár nem volt róla tudomása, azonban csak azért húzták ki, hogy rendesen átférjen az oldalsó részen, ezért arrébb tolta az ülőalkalmatosságot, de ez a dolog érdemén nem csorbít sokat. Azon látott két menüt, az egyik egy tányéron volt igényesen felszolgálva egy furcsa sushi alakú hústömeg, ami nagyon igényesen nézett ki a számára. A vidéki életmód megtanítja a hús szeretetére és ez a forma inkább csábítóbb volt feléje, mint elborzasztó. Ez egy ismeretlen körettel vegyítve és egy zöldes itallal tálalva. Mellette a tányéron körbe kisebb rákszerű falatkák álltak sorban és egy vörös mártásostányért is talált mellé. Az asztal másik oldalára ugyanez a menü volt téve, a pohárban valami lila és átlátszó italkeverék, azonban meg sem próbált következtetni a mibenlétére. nem mert. Mivel már a szék ki is volt húzva neki, leült és egy villát keresett. Újabb papírosokat vesz észre, hasonlatosan a tárcájában találtakhoz, valamint egy vékony üveglapot, ami egy A5-snek is megfelel./
+Az asztaltársam biztosan ideges típus lehet. Vagy lehet, hogy ez minden asztalhoz jár? Mindegy, kedves, hogy meghívott. Ezeket a kis rákszerűket is meg kéne kóstolni.
/ Mártogatott és evett, mint egy igazi úr. Már rég megérdemelte, hogy ilyen jó élete legyen. Mint régen./
Remélem az ital jobb.
/Szájához emeli a poharat és félve kortyol. Azonban az ital mágikus, ismeretlen íze szinte csábítja, így elég gyorsan végez a pohárral./
+Amúgy a lila vackot nézve benne úszkálva, látható, hogy megmérgezték az asztaltársam italát, úgyhogy jobb, ha kiöntöm. /Majd egy határozott mozdulattal a pohár tartalmát a közeli járdára önti./
+Vajon az asztaltársam nem sértődik meg, ha az övét is? Áhh, szerintem úgy is hoznak neki másikat.
/Majd a másik tányér tartalmát egy határozott mozdulattal feltűzi a késére és egyben a szájába veszi. A közelből újra észreveszi a pincérlányt, aki felnyitotta széket, azonban most már úgy néz ki, hogy utcai ruhában. Még egy mosolyt intéz Simeon felé, majd elkezdi számolni a pénzt, amit a 'rendeléséből' fizetett vissza, majd levette a busás borravalót. Simeon ebből annyit látott, hogy elvette a papírszemetet és nagyon kedvesen viselkedik vele. A kedvességtől meglepődött/
P:-Remélem ízlettek a fogásaink, az újságot itt hagyjam vagy a maradékot becsomagoljam?
-Nagyon ízletesek voltak. Milyen újságot?
/A nő megfogja az üveglapot, majd az érintésére hírlapot jelentkeznek meg szélesen a monitoron./
P:-El ne hagyja, mert általában 3-4-et szoktunk találni hetente. Ezekre az átlátszó új készülékekre már nem lehet eléggé odafigyelni, mindig másikat kell vennie, ugye? Figyeljen oda, hogy az asztalán ne hagyjon semmit. De tényleg.
-Öhmm, igen, néha zavar, hogy naponta kell új újságot vennem.
/A nő elmosolyodik, látja, hogy nagyon gazdag és nagyon szerény vevővel hozta össze a sors, ha ilyen könnyedén megengedheti magának a napi PDA elveszejtését és csak ilyen lazán. Kedvesen néz rá, megsimogatja az arcát és int./
P:-Nekem sajnos most műszakváltásom lesz, így nem tudok itt lenni, azonban bármikor örömmel látjuk itt. A viszontlátásra.
-Viszontlátásra.
+Furcsa szokások. Na de hogy vigyek el mindent innen?
/A nő elviszi a rendelés árát a kasszához. Simeon a maradék rákfalatot összegyűjti a kistálkába. A mártás ízét sem tudja leírni, azonban gondosan figyel, hogy teljesen telerakja rákfalatokkal a peremét, majd a fél kezébe veszi. Mivel már a saját térfeléről elfogyasztotta, ezért a másik tányérról szedegette le. A puskát egy szalvétával megfogta és elindult kifele. Még intett a pincérlánynak, amikor látta elmenni, azonban a fegyver zavarta benne, úgyhogy a 5. sarok után az első kukába belevágta, mert kényelmetlen volt a viselése. Egy jó távolság után a rákfalatokkal is végzett, majd a maradék mártást megpróbálta kiinni. Az üres tányért pedig egy kukába beledobta. Már csak az újság maradt./
+Milyen furcsa szokások? Mindegy, elég kedvesen megvendégeltek.
/A gondolatmenetét egy páncélos rohamkocsi zavarta meg rendőrségi felirattal./
+ A kávéház felé tart. Vajon mi történhetett? Pedig mindenki olyan kedves ott. Mindig a jó emberekkel történnek a rossz dolgok.

(5)

[Addeus Axcylius]

előzmények: itt
* Drun -- 2900 augusztus 25. *

- Nem tűnik drágának, ahhoz képest, hogy milyen kis hasznos eszköz. S igazad van, már nincs túl sok szükségem rá. De azért fogok venni egyet. Még jó szolgálatot tehet ez az aprócska eszköz.
/ Mondja Addeus a reneacra való reagálásképpen. Szüksége van erre a kis eszközre. Nagyon hasznosnak bizonyul s ki tudja, hogy mennyi mindenre lesz szüksége, ha megakarja látogatni Bloosxot. Sőt, nem csak látogatóba akar menni. Ha valóban elintézték számára, hogy ott kapjon egy kis lakást, akkor ott is fog élni. Előbb-utóbb, minden bizonnyal sikerül majd beilleszkednie a közösségbe és akkor.. talán befogadják. Bár, még mindig erősen kétli, hogy bármi köze lenne egy vérfarkashoz. Legfeljebb vacsoraként végezheti. Ez még mindig aggasztja. A parkot azért megcsodálja, bár nem szól semmit, így nem is csoda, hogy végül Adya úgy dönt, hogy egy kávézóban kellene tovább folytatniuk a beszélgetést. A lány ki is fejti azon tervét, hogy kérdéseire egy remek kávézóban válaszoljon. Addeus végül bólint. /
- Rendben, egy ital mellett, biztosan minden egyszerűbb.
/ A kávézóba belépve, Addeus igen komolyan elcsodálkozik. Nagyon szép helynek találja, bár valahol a lelke mélyén úgy érzi, hogy kísérője dekoratívabb. Ezeket a gondolatokat azonban hamar elhessegeti a fejéből és inkább a helyet fürkészi. Annyira jól érzi magát Adya társaságában és annyira más milyennek érzi az itteni életet, amelybe belekezdhet, hogy el is feledkezett az arcáról. A lányra pillant és végül megszólal. /
- Szóval, hová üljünk? Gyakorlásképpen én fizetek. Ragaszkodom hozzá, hogy a vendégem legyél. Hiszen, biztos lenne más dolgod is, ha nem velem járnád körbe a várost.
/ Közben Addeus kinéz egy kellemesnek tűnő helyet. Közel van a mosdóhoz vezető folyosóhoz és a kijárathoz is, remek hely. Majd, miután leültek Addeus várja a pincért. Végül felteszi az őt érdeklő kérdést. /
- Tehát, mit kell tudjak ahhoz, hogy túléljem az első pillanattól az utolsóig? Jó tudom, ez egészében rengeteg tudást jelent, de ha, tényleg ott kell éljek, akkor muszáj ismernem a környezetet és a népet. Kíváncsi vagyok a szokásokra.
/ A férfi, igen komoly tudásszomjjal rendelkezik, úgy figyeli és hallgatja Adyát, mintha valamiféle egyetemi doktor előadása lenne. /

(20)

[Drun]

*Add -- 2900 augusztus 25*


/Adya mosolyogva ingatja meg a fejét, de nem emel szót, amikor meghívod egy italra!
A társaság igen vegyes, amit látsz, mikor körbepillantasz a helyen, viszont úgy tűnik, hogy mindenki megfér egymás mellett, fajtól függetlenül./
- Itt jó lesz!
/Jegyzi meg, amikor leültök. Veled szemben foglal helyet, a bejárattal szembe. Így neked marad a slozi nézése./
- Jelenleg nincs már mára más programom, csak néhány beadandó javítása és értékelése. Amit azt hiszem a gyerekek nem fognak számon kérni, ha nem holnap kapják meg.
/Kuncog fel halkan. Eközben megjelenik egy pincér./
- Szia Adya! Jó napot Uram! Mint hozhatok?
- Üdv Seath! Nekem a szokásosat hozd kérlek!
/A fiatal fiú, feléd fordul./
- Esetleg kér egy ital lapot?
/Kicsit ráncolja a homlokát./
- Sajnálom, de nem emlékszem, hogy ha járt már nálunk, mit rendelt akkor!
/Hangjában kicsendül az őszinte sajnálkozás. Ellenben a küllemeden nem akad fent!/

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900 augusztus 25. *

/ Addeust egyáltalán nem érdekli, hogy a slozit nézheti, amíg bent vannak és beszélgetnek. Még koránt sem alakult ki benne semmilyen paranoia, nemhogy egészséges, hogy rálásson az ajtóra, hogy ki lép be és ki távozik a helyiségből. Nincs is semmi félni valója még, hiszen egyáltalán nem rendelkezik ellenséggel. /
- Beadandót? Hmm, ezek szerint tanár vagy. Szóval ..
/ Kezdene bele Addeus kérdései feltételébe, amikor megjelenik a pincér csóka és az itala iránt érdeklődik, hogy mit akar inni. Addeus felnéz a pincérre, majd egy bizalmas mosolyt küld felé, végül megszólal. /
- Egy fekete megteszi. Tej és cukor nélkül, a hölgy italát is én fizetem.
/ Mondja nyugodtan, amint elment a pincér, igyekszik a beszélgetés fonalát visszaterelni az eddig kivájt medrébe. Vagyis, hogy végre kiderüljenek bizonyos információk arról, hogy mit is érdemes tudni a túlélés érdekében Bloosxról. Semmi kedve tudatlan tacskóként érkezni. Bár ,feltehetően így se tud túl sokat helyről. A szokásokról szinte semmit, a vérfarkasokról még, annyit se. Azt szívesen elkerülné, hogy az első pillanatban, valaki belé kössön, mert valamit elront. Semmi kedve keménykedni. Nyugodtan szeretne élni, ha már ide tévedt és kénytelen is itt tengetni tovább, életének hátralévő éveit. A beilleszkedéshez pedig tudás kell, a tudás pedig hatalom. Így a szükséges tudást, úgy gondolta, hogy részben Adyától fogja begyűjteni, a többit pedig saját maga kívánja megtekinteni és megtapasztalni. /
- Tehát, mit kell feltétlen tudni?
/ Tér át ismételten a kérdésre, Addeus, és nyugodtan várakozik, hogy végre megkapja a kívánt válaszokat. /

(21)

[Drun]

*Add -- 2900 augusztus 25.*


/A pincér felveszi a rendelést, majd távozik./
- Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor tanársegéd vagyok. Most én helyettesítem a Professzort. Van rá esély, hogy én fogom átvenni a csoportjainak egészét, de azért bízom benne, hogy lesz saját osztályom.
/Mondja miközben figyel téged./
- De azt hiszem, jelenleg ez téged nem érdekel! Így engedek a nyaggatásnak, és vallók!
/Felkacag, majd belekezd a farkasokat érintő témába. Hosszan beszél, mintha ez is csak egy városvezetés lenne, vagy éppen egy előadás. Hangja már már annyira megnyugtató, mint az angyalé volt, amikor beszélt hozzád./
- A vérfarkasok alapvetően annyi ideig élnek, mint az emberek. Persze a gyakori vad és erőszakos életmódjuk miatt balesetek sokszor igen veszélyes végkimenetelűek. Igen, vannak olyan esetek, amikor halálig tartó párharcokról kell beszélni, ami szintén teljesen hétköznaposak! De normális esetben pont annyit élhetnek mint egy ember, habár lassabban öregszenek, akár 70 évesen is elég fitt és energikus, utána viszont gyorsabb a leépülése a szervezetüknek.
/Eközben a pincér kihozza számotokra a kért italokat. Neked a kávét, Adyának, egy kékes italt./
- A farkasokra igen nagy hatással van a Hold! Alapvetően bármikor át tudnak alakulni egy szőrös és agresszív vadállattá, de ha Telihold van, akkor nem tudják megállni, hogy ne változzanak azzá. A legtöbb baleset ilyenkor történik. A fiatal és forrófejű kölykök, megpróbálják kihívni a rangban felettük állókat, hogy jobb pozícióba kerüljenek. Ez az agresszió folyamatosan változik, ahogy egyre közeledik a telihold, a testhőmérsékletük is nő és egyre zavartabbá válnak. Ingerlékenyebbek lesznek, és azt hiszik, hogy övék a világ! Mert a belső fenevad erre sarkalja őket!
/Belekortyol az italába, így most van egy kis szünet a beszámoló alatt./
- De nem csak ezek a rossz dolgok vannak! Például sokkal gyorsabban regenerálódnak, ha egy sérülést szereznek. A betegségek is ritkábban veszik le őket a lábukról! A gyengéik az ezüst. Az sokkal jobban sebzi őket. Mintha megégetné a bőrt, ha csak hozzá érnek. Kifinomultabbak az érzékszerveik, mint az embereknek. Jobb az intuíciós készségük emiatt.
/Egy apró vállvonás kíséretében kortyol bele újra az italába./
- Azt hiszem egyenlőre ennyit elég mondanom. Ha van kérdésed tedd fel, mert azt hiszem felmerültek benned, a hallottak alapján! Ha tudok válaszolok rájuk!

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900 augusztus 25. *

/ Addeus figyelmesen hallgatja, Adya beszámolóját, miközben időnként belekortyol feketéjébe. Jól esik számára, hogy végre, valami ismerős dolgot fogyaszthat, hiszen ebben a világban, annyi minden különbözik az ő megszokott világától. Issza, Adya szavait, bár amiket hall, az koránt sem nyugtatja meg. Kihívások? Balesetek? Erőszakos halál? Na, ezt köszöni szépen, ezekre pont nem lenne szüksége, hogy bármelyik is megtörténjen vele. Bár azt hallotta, Nnathantól, hogy bármikor kihívhatják. Úgy látszik, hogy fajánál, a kihívással döntik el a rangsort. Tehát, úgy viselkednek, mint a farkasok. Ez rossz, baromi rossz. Ő "odahaza" sosem volt agresszív. Nem kötött bele senkibe. Nyugodtan élt a maga kis "világában". Erre kiderül, hogy teliholdkor nagy eséllyel, egy őrjöngő állattá válik és mindenféle erőszakos cselekménybe keveredhet. Hát, ez kimondottan kellemetlen hír. /
- Igen, lenne kérdésem. Elsősorban a kulturális része érdekelne. Illetve ... gondolom, nem lenne butaság, ha érkezésemkor felkeresem a vezért, hogy mégis csak tudja mi a helyzet. Biztos hallott már az "érkezőkről". Semmi kedvem ellenségeskedni senkivel. Milyen módszert ismersz, hogy jó benyomást tegyek a vezérükre?
/ Kérdezi végül Addeus, miközben az utolsó korty kávéját is megissza. Kényelmesen hátradől, a friss kávé íze csodákra képes, ha az idegeket kell nyugtatni. Figyelmesen hallgatja, Adya beszámolóját. /

(22)

[Drun]

*Add és Payne-- 2900 augusztus 25.*


/Adya lassan kortyolja az italát, közben téged figyel. Amikor végre elnémulsz, mert a választ várod, leteszi a poharat az asztalra, egy nagyon halk koppanás kíséretében./
- Kuturájban igen sajátságos, összetett, mégis egyszerű! Nem tudom mennyire vagy jártas a természetben lévő állatok csoportban való életével kapcsolatban. A varkasok, falkákban élnek. A vezetőjük, az Afla, aki mindenki felett áll! Az alárendeltek, mindig engedelmeskednek a hierarchikus-rangsorban felettük állónak! Ez itt is így van, a Vérfarkasoknál!
/Eközben elővesz egy apró szerkezetet ami, agyon hasonlít a headsethez, a te idődből. Amin első látásra a fülbeakasztó részénél halványkék felirattal jelzi ki, a pontos időt, és esetenként a hívó felet. Az érintőképernyős felületén, saját magad is képes lennél "tárcsázni”./
- Felhívom az egyik símerősöm, hátha ráér és el tud kísérni téged a városba.
/A modern szerkezet hamar életre kell és ezzel egyidejűleg nem messze tőletek, a bejáratnál meg is szólal egy hasonló szerkezet, az éppen belépő gyönyörű nő bőrkabátjának zsebében, minek hatására Adya le is teszi a telefont./
- Kezdek paranoid lenni!
/Fél mosolyra húzza a száját./
- Csak gondolnom kellett rá.
/Mondja magam elé. Nem vagy biztos benne, hogy neked szól a megjegyzés Addeus./
- Payne! Jaj, de jó, hogy itt vagy, épp most hívtalak!
/Az ismerős hang közelít hozzád Payne./
- Beszeretnék mutatni neked valakit, ha van egy kis időd.