5. Kerület - Kávéház

[Addeus Axcylius]

* Drun, Payne -- 2900 augusztus 25. *

- Ezek szerint itt is igaz, hogy az erősebb kutya ...
/ Mondja Addeus, de végül elharapja a mondat végét és reméli, hogy Adya nem ismeri eme mondás végét. Illetlen lenne ilyesmit mondani. Arra azonban még mindig nem kapott választ, hogy miként győzze meg a vezért, hogy őt egyáltalán nem kell szekálni, szépen beáll a sorba és kész. Neki tökéletesen elegendő, ha megtanítják arra, hogy miként éljen tisztességes vérfarkasként és kerülje el a falka haragját. De, a lány szavaiból úgy veszi ki, hogy egyetlen út van. Tedd azt, amit a főnök mond. Ez eléggé, lehangoló. Azt mondta Nnathan, hogy családias az életformájuk. Addeus kiszakad a gondolataiból, amikor Adya közli, hogy felhívja egy ismerősét. Nocsak. Úgy tűnik, hogy kapcsolatai is vannak, ha el tud intézni valakit, hogy segítsen neki. Bár, Addeusban azért kezd növekedni a félsz. Nem kecsegtet túl sok jóval új élete, főleg, hogy egy olyan közösségbe kell mennie, ahol az erő az úr. Soha életében nem verekedett, nem volt rá szüksége. Kíváncsian figyeli a különös telefont, amelyet a beszélgetőtársa használatba vesz. Nem is butaság, ilyesmit kitalálni. A csengést azonban Addeus is hallja. tehát vagy valaki másnak is cseng a telefonja, vagy ... Kiderül, hogy az utóbbi. Adya közli, hogy akit hívni akart, az itt van. Mivel Addeus, a WC felé néző helyen ül, ezért félig hátrafordul, amikor Adya elindul köszönteni az illetőt. Szemei igen komolyan elkerekednek. /
+ Hűha! Jó, bőr. +
/ Végül azonban elhessegeti ezeket a gondolatokat. Inkább teljes testével a két nő felé fordul, hogy, ha ide érnek az asztalhoz, tudja köszönteni a ... Payne nevű nőt. Ahogy a neve kiderült, Adya köszöntéséből. /
+ Egyre érdekesebb lesz, ez a nap. +

(23)

[Payne Sodmactire]

* Drun, Add - 2900 augusztus 25.*

/Azt hiszem, a mai nap egy kicsit túlzsúfoltra sikeredett és a szép az egészben az volt, hogy még messze nem volt vége. A fejemben még ezer kérdés várt válaszra és amíg Polimetronból jöttem idefelé már félig meg is írtam a cikket a fejemben, csupán a gépemre, whiskyre és szivarra volt szükségem hogy a kreatív i-re feltegyem a pontot. Úgy döntöttem az italos alapozást a kávéházban kezdem meg, meg valami táplálék is rám fért volna, mert ez a cirkuszos őrület sok minden volt, csak pihentető nem. Az azonban biztos, hogy jó kis cikk lesz belőle.
Az ajtón is csak félig elálmodozva léptem be, ha nem csap meg a kilépő nő erős pacsuliszaga, amit az ajtónyitás légárama sodort felém, akkor biztos, hogy nekimegyek. Az álmodozással az a gond, hogy a radarhallásnál még nem tartok és ilyenkor kissé esetlenebb vagyok a szokásosnál. Gyorsan össze is szidtam magam, ezzel egy időben szólalt meg a személyi komom, amit félig már szitkozódva bányásztam elő a kabátom zsebéből, miközben az ismerős illat és a megszokott dallamú szavak is eljutottak hozzám.
Egy apró ingerült morgás elhagyta ugyan a torkom, amiért ilyen brutális trikombóval ébresztettek fel az oknyomozói álmodozásomból, de nem tudtam haragudni Adyára, túl sokszor kapart már össze a szarból ahhoz, hogy morogjak rá. Tehát csak egy laza mozdulattal levettem a kabátom és miután könnyeden a vállamra dobtam megindultam a hang irányába. Egy ismeretlen illat keveredett el az övével és még egy szív dobbanásait hallottam a közeléből. A határozottan férfias illat kicsit meglepett és már félmosolyra húzódott volna a szám, hogy a randijához én aztán igazán nem kellek, de a csípős megjegyzést lenyeltem, csak a kialvatlanság volt az oka a durcás hangulatomnak./
- Igen észrevettem. A mai aztán tényleg egy zsúfolt nap! Mellesleg ráérek, de szükségem lesz egy italra, mielőtt bármibe is kezdenénk, mert egy elég különös sztoriba csöppentem ma... De azt hiszem most nem csajos csevejre van szükséged, szóval majd elmesélem máskor.
/A kabátom egy könnyed mozdulattal ledobtam a támlára, miután a térdem elérte az egyik széket. Aztán kicsit kijjebb húztam és lehuppantam rá. Napszemüveggel takart pillantásom az idegen felé fordítottam, csak hogy ne érezze kényelmetlenül magát, aztán visszafordultam Adya szívének ütemes dala felé./
- Nah halljuk azt a bemutatást, mert éppen ráérek, ha meghívsz valamire. /villantottam felé egy farkasmosolyt./
- De megelőlegezve a bizalmat, üdv Payne vagyok. /biccentettem a férfi irányába. Alapszabály, hogy nem fogok kezet, ez ugyanis elég bonyolult, ha nem látod a feléd nyújtott végtagot. Ilyenkor félő, hogy valami olyat fogsz meg, amit nem akarsz. Kisebb koromban "kezdőként" volt rossz tapasztalatom... Tehát no nyúlkálás, a biccentés elegáns és menő, tehát minek más? Közben próbáltam kielemezni az illatát, de sehogysem volt ismerős, biztos, hogy még soha nem találkoztam vele. Néha kíváncsi lettem volna az emberek arcára, amikor először meglátnak. Hogy hogyan reagálnak a napszemüveges bőrbe öltözött alakra, a bandatetoválásokra a testemen... De azt hiszem nekem marad az, hogy hallgatom a szívük dobbanását, és annak egyedi dallamából próbálok meg olvasni, mint valami második generációs bazári jósba oltott Doppler-készülék./

(12)

[Drun]

*Add, Payne -- 2900 augusztus 25.*


/A pincérfiú, nem sokkal azután úja megjelenik, amikor Payne helyet foglal./
- Mit hozhatok Önnek hölgyem? A szokásosat?
/Teszi fel a kérdést, szint már-már teljesen feleslegesen. Válaszod esetén távozik is, hiszen a többi ital még nem fogyott el.
Adya nem is veszi fel a morgásod, pedig pontosan tudod, hogy hallotta! Amióta itt él a Fővárosban, azóta nagyon ritkán húzta fel magát ilyen apróságokon!/
- Addeusszal most futottam össze pár órával ezelőtt. Képzeld ő a múltból érkezett.
/Teszi hozzá Adya a személyes megjegyzését, és egyben a magyarázatot is, hogy miért ülnek itt./
- A Tanácsházban azt mondták neki a regisztráció után, hogy Blooxban fog élni.
/Mondja kevésbé lelkesen./

[Addeus Axcylius]

* Drun, Payne -- 2900 augusztus 25. *

/ Addeus, a nő érkezésekor biccent egyet, hiszen nem tudja, hogy az illető vak. Majd kedélyesen bemutatkozik. /
- Örülök, hogy találkoztunk, Addeus Axcylius vagyok.
/ A kézfogás elmaradása nem zavarja. Tulajdonképpen fel sem merül benne, hogy kezet fogjon a nővel. No nem mintha bármi is feszélyezné, s ezt pontosan érzi a nő is. Már amennyire a szaglása és a hallása alapján megtudja állapítani, hogy Addeus egyáltalán nem pörgött föl. Teljesen nyugodt. Egyszerűen, csak pont nem gondol egy ideje már ilyesmire, mint kézfogás. Egyszerűen, annyi minden történt vele, hogy teljesen kiment a fejéből az ilyesmi. Vérfarkasok, vámpírok, goblinok, angyalok, különböző fajok lakta városok... kinek jut eszébe olyasmit hiányolni, ennyi újdonság hatására, mint a kézfogás? S mivel Payne se erőlteti a dolgot, így a kézfogás fölött, abszolút elsiklanak. /
- Ez tényleg így van, a múltból jöttem. A regisztráción, Nnathan Laspal azt mondta, hogy Blooxsban fogok élni. Mivel fogalmam sincs, hogy milyen népszokások az uralkodók azon a területen, így gondoltam segítséget kérek Adyától. Akivel az utcán ismerkedtem össze. Érdekes, hogy mennyit tud a témával kapcsolatban.
/ Mondja Addeus, miközben figyeli a lányokat. Szemei hol egyikről a másikra tévednek, de nem mustrálásképpen, hanem azt várva, hogy melyikük fogja átvenni a fonalat és folytatni a beszélgetést. /
- Azt mondta Adya, hogy te tudsz segíteni. Örömmel venném, ha eltudnál kalauzolni ebben a néprajzi kutatásban. Tudod, szeretnék beilleszkedni, de mivel semmit sem tudok a helyről, sem az uralkodó kultúráról, ezért szükségét érzem, hogy valaki segítsen. Semmi kedvem az első napon feldobni a pacskert.

(24)

[Payne Sodmactire]

* Drun, Add - 2900 augusztus 25. *

- Igen, a szokásosat. /mosolyogtam el. A pincérfiút ismertem már, jólnevelt buzgó gyerek volt, szerintem egy főnyeremény a főnökének. Fejből vágta az összes kedvencem, és le mertem volna fogadni, hogy hangulat alapján meg tudja már mondani mit kérek. Ha egyszer szerzek magamnak egy pasit, hát ilyet, jó kis kutya... Nah jó, azt hiszem inkább felveszem cselédfiúnak, akkor nincs vele annyi baj. Egy magamfajta szétcsúszott néhai gyakorló alkoholistára és időszakos függőre még háziállatot se bíznak.
Az elmélkedés helyett azonban újult figyelemmel fordultam Adyáék felé, amikor megtudtam hogy a férfi aki vele jött múltlakó. Hallottam már róluk, de még nem volt szerencsém egyhez sem. Habár még az előző történetet sem emésztettem meg teljes mértékben, de a jó riporter mindig munkára kész./
- Hmmm múltlakó? Érdekes... /méláztam el egy pillanatra, közben a kedvenc kis pincérkém kihozta az italom és miután kortyoltam belőle egyet, és az erős alkohol kellemesen végigzsibbasztotta a torkom, fordultam csak a férfi felé./
- Blooxban? Nos őszinte részvétem... /hagytam függőben először, hogy ha eméssze a dolgot. Majd még egy korty a borostyánszín italból, és ennyi idő pont elég is volt, hogy minden oldalról végiggondoljam a kérdést. Volt néhány ellene mellette érvem, de úgy gondoltam egyszerűbb, ha belső vita helyett a delikvenssel tárgyalok./
- Nos, éppenséggel segíthetek. Néprajzi kutató ugyan nem vagyok, viszont újságíró igen. Jah, meg vérfarkas. Elkísérlek szívesen, viszont ennek kapcsán jobb, ha tisztában vagy néhány aprósággal. Az apám az Ulfric, a farkaskirály, akinek azóta új királynője van, aki mivel előző kapcsolatos zabigyerek vagyok, nem kedvel túlzottan... Én soha nem éltem ott, viszont a vérfarkasokról annyit tudok, amennyit a magam bőrén már az elmúlt évtizedekben tapasztaltam, szóval tanácsokat adni tudok, de jómagam sem számítok helyinek ott, sőt egyesek nagyon nem látnak szívesen... /vontam meg a vállam, majd egy hosszú korttyal kiittam az italom, és intettem is a pincérfiúnak, hogy töltse újra. Én ugyan nem láttam őt, de tudtam, hogy hamar itt lesz és tölt még, megbízható kölök volt na, több ilyen kéne./
- Viszont ha már így alakult kérnék cserébe valamit az idegenvezetésért. A főszerkesztőm szerintem zabálná a dolgot... szeretnék veled csinálni egy hivatalos interjút. Semmi különös, de szerintem az olvasóinkat érdekelné milyen is a 21. század, milyen átkerülni ide, meg ilyesmik... Nos, mit szólsz?

(13)

[Drun]

*Add és Payne -- 2900.08.25.*


/Add, idegenvezetőd először csak megvonja könnyedén a vállát, mikor megjegyzést teszel, arra vonatkozólag, hogy mennyire ismeretes a farkas kultúrában./
- Egy tanárnak jelöltnek nem árt tájékozottnak lennie a környezetével kapcsolatban. Főleg ha a szakterülete a multikulturális irodalomművészet.
/Payne a pincérfiú hamar újratölti poharad és Adya egy rosszalló szemöldökvonáson kívül nem tesz megjegyzést az újabb italfogyasztási ingerenciádra. Tudja, hogy nem látod, viszont nem akarja fennhangon is szóvá tenni, ha már éppen szívességet kér tőled./
- Add, vigyázz vele, mert sosem hagyja a háta mögött a munkáját! Ha valamit nem szeretnél, hogy a Negapan lakóinak fülébe jusson, akkor arról hallgass!

[Addeus Axcylius]

* Drun, Payne -- 2900 augusztus 25. *

- Nem értem, hogy az új felesége miért is utál téged. Szerintem ez abszolút ostobaság az ő részéről, elvégre, ha te törvénytelen gyermek vagy, semmiféle követelésed nem lehet, ami az új királynő ellen szól. Mondj le minden előjogodról, add be neki, hogy nincsenek követeléseid származásodból adódóan. Akkor megnyugszik. Féltékeny nem lehet, hiszen az Ulfric lánya vagy, nem csábíthatod el az apádat. Legalábbis én így érzem.
/ Mondja Addeus. Adya megjegyzését mosolyogva fogadja, majd erre is válaszol. /
- Most érkeztem a múltból, mégis miféle titkolnivalóm lenne az emberek elől? Egy egyszerű Villamosmérnök vagyok. Nincs titkolnivalóm. Ez neked is szól Payne, ha a segítségednek az az ára, hogy interjút akarsz készíteni velem, hát állok elébe.
/ Addeus beleegyezik az interjúba, elvégre mi rossz származhat abból, ha elmondja, hogy ő igenis a múltból érkezett és fogalma sincs, hogy a jövőben miként mennek a dolgok. Elvégre azt se tudja még, hogy miből fog élni. Annyit biztosan tud, hogy a technológia terén lesz mit bepótolnia. Addig is, amíg elkezd majd valamit dolgozni az új környezetének megismerésével kíván foglalkozni. Elvégre, sokkal nehezebb egy olyan helyen élni, amiről nem tudunk semmit. Viszont, ha addig sikerül megismernie az Új Világot és néhány ismerőst is szerez, akkor csak könnyebb lehet az élete. /

(25)

[Reagen Weltz]

[2900. Aug. 27]

*Előzmények a Fősugárúton

/Bent kellemes meleg van, ha másért nem, ezért érdemes volt bejönni. A helység is egészen szimpatikus annak ellenére, hogy néhány vendégnek több fegyver lóg az oldalán, mint ahányat meg tudna fogni. Nem olyan fickóknak tűnnek, akik a stresszlevezetés miatt verekednének. És nem is biztos, hogy megelégednének annyival, hogy betörik az orrom. /
+ Biztos ilyen helyen akarok én fizetés nélkül lerészegedni?
/Mielőtt válaszolhatnék magamnak, odalépek a pulthoz, és megszólítom a mögötte álló pincért./
- ’Napot! Van valamid, amitől percek alatt beáll az ember?
- Nos, jófajta inkinkkel szolgálhatok, de figyelmeztetem…
- Remek /vágok közbe / - Kettőt kérek.
- De… /ellenkezne, aztán meggondolja magát, és kitölt valami kékszínű kavargó löttyöt/ - Négy kis millenium lesz.
+ Na most ugrik a majom a vízbe! /Megpróbálok olyan becsületesnek és meggyőzőnek tűnni, amennyire csak lehetséges/
- Nem lehet, hogy majd később egy összegben fizetek? Tudja elég nehéz napom volt, nem hinném, hogy megállnék ennyinél. És ha ez a cucc valóban olyan erős, amilyennek mondja, akkor úgysem jutok messze, nem igaz? / viccelődöm, de látom rajta, hogy még bizonytalan, ezért bevetem az adu-ászt./ - De ha nagyon elhagynám magamat, a kabátom belső zsebében van a tárcám, vegyen el belőle majd annyit, amennyit jónak lát. /A pincér gondolkodik egy picit, majd bólint, és más elfoglaltság után néz. /
+ Fafej. Kíváncsi leszek, mennyit találsz majd a zsebemben.
/Az előttem álló két pohárban ezalatt leülepedett egy kék folyadék, a teteje így átlátszóvá vált.
+ Tessék, már a pia sem normális. Mégis hogy kéne ezt meginnom? Külön a kettőt, vagy összekeverve? De nem kérdezhetem meg, mert az már túl feltűnő lenne.
/ Néhány pillanatig szemezek még az egyik pohárral, aztán megpróbálom egészben ledönteni. Csak a feléig jutok, amikor hangosan lecsapom a poharat az asztalra. Legszívesebben hangosan szidnám aki kitalálta ezt az ördögi löttyöt, de sikerül visszafognom magam, így csak halkan szitkozódom a fogam alatt. Nem tudom mit adott nekem a pincér, de hogy üt az egészen biztos. Veszek néhány nagy levegőt, majd a maradékot is leküldöm a torkomon. Ezúttal csak feleannyi ideig szidom a mindenki édesanyját.
- Még be sem sötétedett, és már most ki akarsz dőlni? /Ül le valaki a mellettem ülő székre. Az ital elég gyorsan hat, mert már egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy a nagyjából húszéves illetőnek egy kard van a hátára kötve, a fejbőrét pedig haj helyett tetoválások borítják.
- Szar napom volt. Mondhatni száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. /Értetlenül néz rám, ezért nekiállok, hogy bővebben kifejtsem./ Hátraarcot vett. Teljesen megváltozott. És azért nem mondok többet, mert akkor már közelebb lennék az egyeneshez. Nem érted? Persze hogy nem érted, miért is értenéd, hisz én sem értem teljesen.
- Amit én értek az az, hogy előbb utóbb elnyúlsz itt a padlón, és szükséged lesz a segítségemre, ha csak nem akarsz a város legaljában felébredni. /Itt gondolom azokra a gettókra utal, amiket a felhőkarcolók tövében láttam./
- Kösz, de magamtól is kitalálok. + Legalábbis nagyon remélem. /De ha már így beszélgetek ezzel a kölyökkel, talán sikerül valamit megtudnom az engem körülvevő őrületről.
- De feltehetek néhány egyszerű kérdést? Ami azt illeti elég zavart vagyok a hollétemmel kapcsolatban. Aztán ha ezek megvoltak, beszélhetünk a te segítségedről. /Teszem még hozzá, amíg azt hiszi, van esélye valamennyi pénzt kicsalni belőlem, biztos segítőkészebb lesz./
- Elsőként kérem a mai dátumot, de évvel együtt. Meg aztán, hol van az a H’Sekirat?
- Hű, ember, te aztán tényleg sokat… / kezdi a várható reakciót, de aztán lassan elvigyorodik. / - Á, szóval te is egy olyan XXI. századi jövevény vagy, mi? Pajtás, ragadd meg a poharadat, mert ezt nem lesz könnyű felfognod. /A kölyök már röhög, és én egyre inkább úgy érzem, hogy nagyon nem fogok örülni annak, amit mond. Összeszedi magát, de a vigyor nem tűnik el az arcáról. Belefog a magyarázatba./
- Bizonyára egy bolton keresztül érkeztél, de hogy melyiken át azt nem tudom. Nem te vagy az első, aki idekeveredik a múltból, időről időre felbukkannak a környéken. Ma 2900. Augusztus 27.-e van. /Majdnem elröhögi magát, amikor meglátja milyen képet vágok/ - Nagepan legnagyobb városában H’sekiratba vagy, az emberek városában.
+ Kilencszáz év? És egy másik kontinens? Ezek után nem csoda hogy felfordult a gyomrom az utazás alatt.
- És hogy lehet hazajutni? /Teszem fel a kérdést reménykedve.
- Hát épp ez az. Sehogy. /röhög kárörvendve. Én Meg gondolkodás nélkül odanyúlok a második pohárhoz, azzal a szándékkal, hogy az egészet magamba öntöm. De a kölyök megragadja a kezem. /
- Nehogy elájulj nekem hallod! /Közelebb hajol a fülemhez, és odasúgja / - Egy vasad sincs, ugye?
+Francba, még ezt is tudja? Akkor miért ne igyam le magamat, ha már úgyis mindegy?
- Eltaláltad, hogy rohadnál meg. /Morgom oda neki. Ő elvigyorodik, és folytatja a sugdolózást.
- Kifizethetem persze az italodat, sőt meg is mutathatom hova kell menned, ha nem akarsz fél nap alatt kinyiffanni. Cserébe csak 2 milleniumot kérek majd.
- Épp te magad mondtad, hogy nincsen pénzem. Mégis honnan szüljek neked 2 milleniumot, bármennyi is legyen az?
+ Itt mindenki teljesen hülye? Ki akarnak forgatni a vagyonomból az még rendben van, de úgy hogy nincs miből?
- Majd lesz. /Mondja a kölyök, és magyarázni kezd./ - A Tanácsházán ugyanis, az ilyen XXI. századiaknak, mint te regisztrálniuk kell magukat. Kapnak új személyiséget és… /itt hatásszünetet tart/ - tíz milleniumot! Abból kérek egy kis részesedést. Mit mondasz?
/Újra meglepődök, de órák óta először végre jó híreket kapok./
+ Hogy nekem lenne itt egy nagyobb összegű pénzem csak azért, mert ide kerültem? Végül is azok után, hogy búcsút mondhatok az eddigi életemben, ez a legkevesebb. Már csak a Tanácsházát kell megtalálnom, és megszabadulnom ettől a kölyöktől. De csal miután fizetett. /Ránézek és megpróbálok barátságos mosolyt erőltetni ábrázatomra./
- Szóval húsz százalékot kérsz, mert kihúzol a csávából, amiben nyakig ülök? Fair ajánlatnak tűnik. /mondom, majd odanyújtom a kezem. Ő egy minden eddiginél szélesebb vigyor keretében elfogadja, és erősen megszorítja.
+ Remek, új életem első napján odaígértem valakinek teljes vagyonom egyötödét! Ha hozom a formámat, egy hét, és ugyanolyan nincstelenül kóborlok az utcán mint az előbb.
/Alkalmi idegenvezetőm int a pincérnek, és kifizeti az italomat. A pincér vet rám is egy gyanakvó pillantást, de odébbáll. A kölyök meg feláll, és int nekem./
- Mire vász még? Ja és ha tudni szeretnéd, a nevem Martin.
- Reagen. /Mutatkozom be én is, majd a maradék inkinkkel a kezemben megindulok az ajtó felé, ő meg követ.
+Szedd le azt a pofátlan vigyort az arcodról, mert én szedem le. /Gondolom, miközben lenyomom a kilincset. Kilépek a Sugárútra, és reménykedem, hogy a pia távol tartja a hideget./
+ De miért a Reagent használtam, amikor bemutatkoztam?

*Tovább a Sugárútra
(3)

[Payne Sodmactire]

* Drun, Add - 2900 augusztus 25. *

/Adya szavaira csak halkan felkuncogok./
- No de Adya, kérlek ne keltsd rosszhírem! /ciccegek tetetett aggodalommal, majd mosolyogva folytatom./
- Kedves Add, ez ennél eg kicsit bonyolultabb dolog. A női lélek egy olyan veszélyes kaland, aminek felfedezésére már sokan elindultak, de még senki nem tért vissza a pontos térképpel. /vonok vállat kecsesen./
- Fekete Holdnak nincs félnivalója tőlem, nem vágyom rá, hogy Lupa legyek és apám szeretetére sem tartok igényt, ennek ellenére mégis tüske vagyok a szemében, hogy miért azt csak ő tudja, de nekem soha nem volt kedvem megkérdezni a Sámánasszonyt erről. /vonok újra vállat.
Aztán arra jutva, hogy ennél kellemesebb módon is felhasználhatom a kezem a harmadik italért intek a kutyikámnak./

- Helyes babám, jó hozzáálás! Nekem egy interjú, neked egy túra, részemről meg is született az egesség. Mikor akarsz indulni? Van egy sztorim, amit megírok ha még előtte van dolgod. Ha meg most akarsz menni, nekem az is jó. /vonok vállat.
+ A cikk nem tűnik el, maximum szerzek neki még egy kistestvért. Feltéve ha Fekete Hold nem kaparja ki a szememet, amikor hazaérek... +
/Azonban még Adya felé fordulok, az illata megnyugtató, régi ismerős már./
- Te is velünk tartasz?

(14)

[Drun]

* Add, Payne -- 2900.08.25.*


/Adya felkuncog, amikor kikéred magadnak, hogy nem vagy annyira munka megszállott mint mondta./
- A farkasok között, nincsenek királyok és királynők. Nem az örökli az Uralkodást, aki beleszületik abba a családba amelyik éppen hatalmon van. Mindent ki kell érdemelni. Ulfric sem a két szép szeméért lett Alfa a falkák legfőbb vezetője!
/Néz rád Add, miközben teljesen elkomorodik./
- Már mondtam neked, hogy az a világ arról szól, hogy erővel kell elvenned amit akarsz. Nem elég egy csinos pofika!
/Megrázza a fejét./
- Bármennyire is csodás egy hely, és az ottani élet is lenyűgöző, megvan a sötét oldala az olyan személyek számára, akik gyengék. Nem mernek újra és újra talpra állni, egy-egy pofon után. Vagy ne adj Danu, pacifisták!
/Egy apró grimasz kíséretébe int a pincérfiúnak, hogy hozzon számára még egy pohárral, mert idő közben elfogyott az itala./
- Ha nem bánjátok az interjút első kézből szeretném elolvasni!
/Vált témát és sokkal jobb hangulata is lesz ettől./
- Még soha nem volt alkalmam ilyen sztorit meghallgatni! Biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes volt a te időd, mint neked furcsának tűik a miénk!
/Amikor felteszed a kérdést Payne, hogy veletek tart e Adya, egy kis ideig nem felel, csak megfogja a kezed./
- Nem. Nem kellene szegényt kitenni ekkora veszélynek. Elég ha csak te kíséred el. Még így is nagyobb biztonságban lesz mint, ha engem látnának meg vele.
/Mondja halkan. Te tudod, a történetét. Fél szemét vesztette oda, egy Teliholdas éjszakán, míg több társa meghalt, azon az éjjelen, az Ő keze által. Köztük, a vőlegénye és még két másik falka alfája, és azok tagjai is. Elvesztette a még meg nem született gyermekét, és a saját kislányát is megölte, annak a nekromantának a befolyásolása miatt. Igaz nem volt a maga ura, de azon az éjszakán számtalan ártatlan áldozatot ölt meg, amit nem tudtak megbocsátani neki a túlélők. És ö sem saját magának. A saját falkája kitagadta./

[Addeus Axcylius]

* Drun, Payne -- 2900 augusztus 25. *

- Más most többet tudok, mint eddig tudtam.
/ Mondja Addeus, arra válaszul, amit Payne és Adya mesél neki a szokásokról. Jó tudni ezeket, hogy minden az erőről szól. Akkor előbb utóbb itt lesz az ideje elkezdeni gyúrni és valami harciasságot is magára szedni, mert ez így nagyon nem lesz jó. Semmi kedve mások kényének-kedvének kitenni magát. /
- Csinos pofival különben sem rendelkezem. Szóval, marad az erő. Majd igyekszem vigyázni magamra. Az interjú meg... nekem bármikor jó. Az se zavar, ha ott vagy te is Adya. Végtére is, ezt a találkozót neked köszönhetem. Ha túléljük a kirándulást, akkor pedig külön köszönet jár érte.
/ Mondja Addeus mosolyogva. /
- Érdekes volt-e az én időm? Attól függ, hogy mit akartok tudni. Magyarországon éltem és dolgoztam. Ebben semmi érdekes nincs a mi időnkében, egyszerű autószerelő voltam. Ebben nincs semmi érdekes. Éltem a magam módján, amíg balesetet nem szenvedtem. Dióhéjban ennyi lenne az életem. Az itteni élet azonban sokkalta izgalmasabbnak és veszélyesebbnek tűnik. Lesz mit tanulnom, erről a korról. Az induláshoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy felőlem indulhatunk is. H'Sekirathoz semmi sem köt. Cuccom sincs sok, nincs is cuccom, ami azt illeti. Az viszont jó hír, hogy a regisztráción azt mondták, hogy Bloosxban kiutalnak nekem egy ... sátrat. Nem tudom, hogy csak viccelt, vagy tényleg sátrat kapok. De legalább lesz valami, ahonnan elindulhatok. Kellemetlenül érezném magamat, ha hajléktalanként kellene tengetnem napjaim.
/ Mondja Addeus, majd a két nőre pillant. /
- Szóval, felőlem akár indulhatunk is. Nincs semmi dolgom a városban, legalábbis nem tudok róla, hogy bármiről is megfeledkeztem volna... hacsak! Nem tudom, hogy nálatok milyen adathordozók léteznek, de szívesen utána néznék valamilyen, a szakmámmal foglalkozó könyvnek. Hogy frissítsem a tudásomat. Tehát vásárolnék valamilyen .. könyvet? Mit tudtok ajánlani, hol érdemes ilyesmit beszerezni?

(26)

[Payne Sodmactire]

* Drun, Add - 2900 augusztus 25. *

- Ne aggódj Adya, tiszteletpéldányt kapsz! /nevetek fel, amikor az interjút említi. Én örülni fogok ha össze jön, szerintem ilyesmivel még más úgysem próbálkozott, szóval érdekes lesz az biztos.
Aztán kissé elkomorodom amikor említi, hogy nem jön, eszembe jut a története és egy kissé megszidom magam, amiért ennyire elkalandoztak a gondolataim, hogy eszembe sem jutott mennyire nem lenne jó ötlet, ha jönne./
- Oké, persze, ne aggódj, én bőven sok vagyok egyedül is. /nevetek, hogy oldjam kissé a feszültséget, amit az emlék keltett.
Aztán a férfi felé fordulok, hozzá intézem a szavaim./
- Tudod ez a hírek lényege, ami számodra nem túlságosan érdekes, az másoknak lehet, hogy egy egyedi csoda. Ami pedig neked furcsának tűnhet, az számunkra természetes. /vonok vállat./ Nah de a részleteket majd ha a holofelvevőm is nálam van. /fenyegetem meg játékosan az ujjammal.
Aztán ha már más nem akarja folytatni a csevejt, akkor fel is állok./
- Oké felőlem is mehetünk, aztán ha túléltünk a farkastanyát, akkor beülünk valahová és átbeszéljük a te világodat is. /biccentek, aztán elbúcsúzom Adyától./
- Kösz az interjúalanyt Adya, ígérem vigyázok rá. Aztán majd nézz be valamelyik nap a lakásomra, sikerült szereznem egy remek szivart a főnöktől, tiszta kincs. /mosolygok rá, aztán ismét visszafordulok Addhoz./
- Nah fiam, mehetünk. Könyvet max régiségboltban találsz, de valami szerelős holokártyát bármelyik boltban be tudunk szerezni neked út közben, ha ez a szíved vágya! Illetve hmm... hólólejátszód sincs hozzá, mi? /végül csak megcsóválom a fejem./
- Mindegy, azt is veszünk akkor, ha mindenképpen olvasni akarsz, habár ha a farkasok között akarsz élni egy életbiztosítással jobban járnál. /vigyorgok rá, habár csak ugratom, félig... Aztán az ajtón beszökkenő szellő irányába fordítom az arcom, könnyeden a vállamra dobom a dzsekim és meg is indulok arra, a vállam fölött hátraszólva Addnak./
- Nah gyere, induljunk! Csáó Adya!

(15)

[Drun]

*Add és Payne*


/Adya örül a témaváltásnak és annak is, hogy nem erőszakoskodsz vele Payne./
- Fel foglak keresni! Ezt veheted fenyegetésnek is!
/Mosolyog jóízűen. A pincér jön, hogy töltsön neki egy újabb pohárkával, miközben letesz elé egy szerkezetet, amint felkeltek./
- Ez a két személy kereste Önt.
/Adya felveszi és valamit elkezd vele babrálni. Bólint egyet a srácnak. Majd felétek fordul./
- Köszönöm Payne! Legyetek óvatosak!
/Ö is felkel az asztaltól./
- Remélem hamarosan találkozunk újra!
/Mosolyog rátok, majd elindul a pincérfiúval a pult felé./


*Folytathatjátok az utatokat, a Hold városában újra felveszem veletek a "fonalat".*

[Addeus Axcylius]

* Payne, Drun - 2900.augusztus 25. *

/ Addues úgy tűnik erősen morfondírozik a hololejátszó ötletén. Sohasem volt még dolga efféle ketyerével és eszközökkel, így fogalma sincs, hogy mi lehet az. Bár hallott már ötleteket és terveket a múltban, de úgy tűnik, hogy az ő idejében ismert digitális adathordozás, még gyerekcipőben járt a mostanival szemben. Végül bólint és feláll az asztaltól, hiszen úgy tűnik, hogy Payne is igen szívesen indulna már Bloxsba. Bár valószínű, hogy inkább az interjú, mintsem a néprajzi kutatás izgatja. /
- Adya, köszönöm szépen az útbaigazítást és a segítséget. Vigyázz magadra.
/ Mondja, majd Payne felé fordul. Furcsa számára ez az egész. De cseppet sem fél. Még hogy életbiztosítás. Ugyan már./
- Nem fog kelleni életbiztosítás. Egyébként, meg hülyeség lenne. Kidobnék egy csomópénzt a semmiért. Ha megölnek, mi a frászt kezdenék a halálomért kapott pénzzel? Halott ember, ritkán táncol. A hololejátszó még ráér, úgy vélem később is elintézhetek néhány dolgot, ami a technikával kapcsolatos. Menjünk a városba, aztán majd beszerzem azokat, amire szükségem van.
/ Miközben elindul Addeus, immáron Payne "felügyelete" alatt, még egyszer visszatekint Adyára, aki ha figyel egy utolsó mosolyt még kaphat Addeustól. /

( 27)

[Payne Sodmactire]

* Add - 2900 augusztus 25. *

- Oh, előre rettegek! /eresztek meg egy búcsúmosolyt Adya irányába, aztán részemről ezzel le is zártam a beszélgetést. Lehet, hogy vak vagyok, de talán pont ezért más érzékszerveim sokkal kifinomultabbak. Többnyire arra is rájövök, mikor kell befejezni egy ember forszírozását. Adya majd felkeres és beszél velem, ha olyan dolog lesz, amit hajlandó elmondani. A túlbuzgó újságírót nem szeretik sehol, nekem azonban kapcsolatok kellenek, tehát nem lehetek erőszakos. Pontosítva nem lehetek túl erőszakos.
Aztán felnevetek a férfi szavain. Kissé rekedt füstös kacaj, de erről az a fránya szivar tehet. Ha nem a lassabb útját járnám az öngyilkosságnak teljesen saját választásból, hát megrémisztene, de egyenlőre tök jó így nekem. /
- Micsoda igazság! Az életbiztosítás valóban átverés, de szerintem sokan azt hiszik, ha rendelkeznek ilyennel akkor nem is lesz semmi bajuk... Afféle pszichoszomatikus drog ez csupán, de még csak nem is olyan élvezetes. /vonok vállat kifelé menet. Aztán egy pillanatra elfintorodok./
- Mellesleg fiam, egyvalamit már jobb ha most elfogadsz. Itt ebben a korban, a halott ember simán táncol. Jobb esetben ahogy egy nekromanta mozgatja, rosszabb esetben egy éhes vámpír, aki ki akarja tépni a torkod. /mondom kedélyes mosollyal, mintha csak az időjárásról csevegnék. /
- Oké, akkor szerintem először menjünk a farkaskákhoz, mert ha megrágnak, úgyse kell már hololejátszó, én meg nem szeretem a kidobott pénzt. /mosolygok rendületlenül, közben egyre közelebbről hallom a suhanó légtaxik búgását, aztán az ajtó csikorgása is elér hozzám. Kinyújtom a kezem, majd még egy picit és ott a kilincs, voálá. Könnyeden kitárom az ajtót, majd intek a fickónak, hogy csak utána. Ha kiballagott követem és szippantok egy mélyet a város különös esszenciájából./
- Akkor menjünk is a teleportkapuhoz. De ha látsz valami csecsebecsét, amit nagyon akarnál egy kirakatban szólj és megállhatunk. /mondom, aztán meg is indulok a Fősugárút forgatagában a teleportkapu felé. Nem megyek túl gyorsan, hogy Addeus tudja tartani az iramot, meg manővereznem kell az emberek között is, ami máig nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Azért én sem vagyok mindenható, néhány vállnak vagy kéznek, esetleg szárnynak nekimegyek, habár mostmár eljutottam addig, hogy csak súrolom őket, nem trafálom telibe. Az a szerencse, hogy az utat legalább tudom, én tényleg annyira ismerem ezt a várost, hogy becsukott szemmel is eltalálok bárhová. Szó szerint./

(16) *Folytatás a Fősugárúton*

[Tessa T'Ziczmesa]

*Előző hsz után - 2900.08.28*

/Teljes békével ültem az asztalomnál és kortyolgattam az aranyszín szemcsékkel teleszórt kávét. Bámultam a szikrázásba egészen közelről, mintha azok a parányi napok hordozták volna a mindenség értelmét. Pedig nem így volt. Nemrég azt hittem az Istennő megáldott minket, hogy visszaad mindent, ami a régi dicsőségünk volt, de csalódnom kellett. Úgy éreztem magam, mint a szerelemtől ittas fiatal asszony, akit a kérője az esküvő ígéretével hátrahagy.
A mélabú nem tűnt el a szívemről, pedig már hetek teltek el azóta, habár nem számoltam az időt. A Domb kertjeit jártam, beszélgettem a fák és növények ébredező szellemével. Úgy tűnt magukhoz tértek kissé, de még gyengék voltak, szükségük lett volna a Természet Követére.
Halkan felsóhajtottam és belekortyoltam a kávémba. A szemem sarkából észrevettem, hogy többen figyelnek, de nem volt ebben semmi furcsa. Az emberi életemben szokatlan volt eme hódolat, de így nem. Sidhe voltam, méghozzá arany sidhe, népem szépségéhez semmi sem volt fogható. Hosszú hajam kissé feljebb tornyoztam, hogy ne köpenyként suhanjon utánam, mert kiengedve leért a padlóra vérszín uszályként. A ruhám pedig messze túlöltözöttnek számított ehhez a helyhez, az udvari divattervezőnk alkotása volt, az elmúlt pár napját ennek a varrásával töltötte, de minden pillanatot megért. Ültem a szénszín és rubin szatén gyémántokkal teleszórt tengerében, és kutyául éreztem magam. Ha az ember külsőre olyan, akár a babonás régi népek elképzelt szépség istennője, az sajnos nem függ össze azzal, hogy jó hangulata legyen.
Jelen pillanatban annyira haragos és csalódott voltam az egész Danu ügy miatt, hogy legszívesebben üvegkoporsóba zártam volna a kávéház egész népességét. A mágiám felvillant arany sziporkákat csempészve napcsókolta bőrömre és felgyújtva szemem gyűrűt. Vettem egy mély levegőt, de kissé későn. A kávé mellé adott víz üvegpohara szétfolyt az asztalon és rádermedt. A döbbent pincér felé küldtem egy lefegyverző mosolyt, mire csak még zavarodottabban nézett, aztán megérintettem az üvegmasszát, mire pár pillanat múlva ismét az előző üvegpohár állt ott.
A pincér egy darabig még bámult, aztán végül vette a bátorságot, hogy odajöjjön hozzám./
- Hozhatok esetleg még valamit? /kérdezte enyhén remegő hangon, és habár többnyire figyelmen kívül hagytam, a bámulása, már-már idegesített a jelen állapotomban./
- Nem, köszönöm. /vágtam rá. A szavaimat mintha zenészek komponálták volna, oly csengő-bongó volt, annak ellenére, hogy ridegen pattant, akár a kardok csattanása.
A pincér megverten kullogott vissza a pulthoz, én pedig ismét a kávém felé fordultam. Nem volt benne enyhülés, de ideiglenesen jobb volt, mint a Dombban ténferegni, abba már majdnem beleőrültem./

(172)

[Laki]

* Tessa & Reagen - sorrend attól függ, ki ír hamarabb *

/Egy pincér sétál oda Tessához és egy apró comm-egységet nyújt át./
- T'Ziczmesa kisasszony? Önt keresik.
/Ha átveszed, egy rideg, monoton hang szól bele./
- Tessa T'Ziczmesa. Hamarosan felkeresi önt egy férfi. Új jövevény. Kérjük segítse. Cserébe számíthat a segítségemre.
/A vonal ezután megszakad és csak a következő szöveg látható még néhány pillanatig a kijelzőn: "Ki a legszebb a vidéken?"/

/Nem sokkal ezen események után, Reagen is megtalálja az említett kávézót./

* Nem akarnék nagy mesélői gyeplőt a nyakatokba, azért az első pár körnél még leszek aztán el lesztek engedve, megint nyaralni megyek. *

[Tessa T'Ziczmesa]

*Laki & Reagen - 2900.08.28*

/Vetek egy lekicsinylő pillantást a pincérre, amikor már megint belefurakodik a személyes terembe, de végül mégis kegyeskedek átvenni a komot. Végighallgatom az üzenetet, de csupán annyit ér el vele, hogy az egyik vörös szemöldököm kissé magasabbra szökik. Talán még a homlokom is összeráncolnám csodálkozásomba, már persze ha a tökéletes aranyos bőr képes lenne ilyesmire./
+ Még mit nem... nem vagyok bébiszitter. És különben se utasítgasson egy kis senki. +
/Tört utat a gondolat az elmémet borító haragon át./
- Én vagyok a legszebb. /suttogom, majd egy könnyed mozdulattal az asztalra helyezem a komot. Aztán érdeklődve figyelem, ahogy az üvegpohár ismét folyékonnyá válik és beborítja az idegesítő kis szerkentyűt. Amikor már egy kockalakú üvegtömb mélyén pihen elégedetten dőlök hátra. A rubin és szénszín szaténruha minden mozdulatom elegáns társként kíséri. Érzékelem a figyelő pillantásokat, de nem törődöm velük, habár most csak ez a buta kis játék maradt nekem kárpótlásul.
A lelkem mélyén dúlt a harag, és az istenkáromló gondolatok vertek fészket a fejemben, melyeket hiába próbáltam kiirtani makacsul ragaszkodtak hozzám./
+ Talán mégis foglalkoznom kéne azzal a jövevénnyel, hátha eltereli a figyelmem... áh, egy fenét, nem vagyok nevelőnő, vigyék a központba, majd ott lerendezik. Én az Üveg Úrnője vagyok, nem pedig az Újoncok Uralkodója./
- Hozzon nekem még egy kávét! /intettem a pincér felé. Csengő hangom haragos éllel vágtatott végig a helyen, a bőröm továbbra is szikrázott. Túl sok volt bennem a harag, és a bizonytalanság, így nem tudtam elrejteni a mágikus kisugárzásom./

(173)

[Reagen Weltz]

*Laki, Tessa - 2900.08.28*
*Előzmény itt*

/Álldogálok egy ideig az ajtó közelében, de hamar megunom a várakozást. Keresek egy üres asztalt, most lényegesen nehezebb dolgom van, mint legutóbb. A helységben több a Martin-féle rosszarc, de megjelent néhány elegánsabb vendég is. Kezdem azt hinni, hogy ez az egyetlen kávéház az egész kerületben, annyi féle ember jár ide. Különben Janus legalább a jobban körülírta volna. Csak megerősít az ebbéli hitemben az, hogy a pincér által elém tolt étlapon sehol sem látom a kávézó nevét. A pincér nyugtalanul álldogál az asztalom mellet, szóval befejezem a borító nézegetését és rendelek egy gin-tonicot. A pincér bólint és elsiet, és meg unaloműzés gyanánt az embereket nézegetem. Elsőként egy nagy asztalnál mulatozó öltönyös férfiakból álló társaság ragadja meg a figyelmem. Nem illenek az alapvetően csendes kávéházba, de ez egyáltalán nem zavarja őket, nyilván ünnepelnek valamit. Tőlük nem messze egy hosszú vörös hajú, szerintem agyonsminkelt, ugyanakkor megragadó külsejű nő üldögél egy víztócsa közepén. Annak ellenére hogy a pincér nemrég volt ott nála, még senki sem fáradt azzal hogy feltöröljék a tócsát. Ha sokáig késlekednek, már nem is lesz rá szükség. A nő remekbe szabott vörös-fekete szoknyája alján kétujjnyi sötétebb csík jelzi, hogy a vászon elkezdte magába szívni a vizet. De a nő nem törődik a vízzel, épp egy az enyémhez hasonló komm-egység üvegbe ágyazásával van elfoglalva. Látványos, meg kell hagyni.
Figyelmem a pult felé irányul, mert még mindig nem hozták meg a gin-tonicom és mert az ott üldögélő emberek között tartom legvalószínűbbnek, hogy megtaláljam Janust. /
+ Ugye, milyen hülye ötlet volt azonnal lecsapni a telefont? Most itt ülünk egymástól valószínűleg három méterre, és fogalmunk sincs arról hogy néz ki a másik. /vigyorgok magamban. Végül is, nem én akartam a találkozót. Legfeljebb üldögélek itt egy órát, aztán hazamegyek. Jut eszembe, azt se tudom még hol lakok. Előkotrom a zsebemből a lakáskulcsom, megnyomom a gombot, mire az kiír egy számomra semmitmondó címet. Nem tudom, mit vártam./
(11)

[Laki]

*Tessa & Reagen*

Tessa: /Az italok és sütemények illata felett valami furcsát érzel. Eleinte annyira különc az illat, hogy szinte fel sem ismered. Csak mikor az üvegkalitka a telefonon olvadozni kezd, akkor ismersz rá a füst maró ám édeskés illatára. Pont mint ha egy vulkán peremén állnál. Magát a forróságot is érzed, mint ha egy kézpár simulna a válladra. Látásod is elhomályosul, mint ha a füst csípné és egy pillanatra csak egy alakot látsz élesen. *Reagen* Maga a férfi semmiben nem tűnik ki egy átlag halandótól, ám úgy vibrál körülötte a levegő, mint ha csak egy délibáb lenne. Ráadásul, mint ha nem is lenne teljesen ott, néha őt látod, egy másik pillanatban pedig egy szürkés hiéna ül a helyén.
A jelenés nem tart tovább néhány másodpercnél és látod, hogy körülötted semmi nem változott, mindössze téged vert ki kissé a veríték./

Reagen: /Te mindebből csak annyit veszel észre, hogy az igen mutatós hölgy, akin megakadt a szemed, feléd néz és teljesen rád fixál néhány pillanatig. Kedved lenne ott helyben szerelmet vallani neki a pillantása nyomán, vagy csak megdönteni az egyik asztalon. Nehéz eldöntened, melyik inger erősebb benned./

* Na ezek után ne haragudjatok, de tényleg egymásra bízlak titeket, innentől mehettek amerre láttok. Sajnos nincs elég szabadidőm hogy megfelelően foglalkozzam a játékkal. *

[Reagen Weltz]

*Tessa

/Visszateszem a kulcsot a zsebembe, és folytatom a Kávézó látogatóinak nézegetését. Eleinte a férfiakat figyelem, főleg ha valamelyik látványosan egyedül van. De nem sok ilyet találok, aki meg megfelelne, ahhoz meg inkább nem mennék három méternél közelebb. Aztán megunom a férfiakat és a nőkre vándorol a tekintetem de már csak a magam szórakoztatására. Csak néhányat figyelek különösebben hosszabb ideig, így előbb utóbb a szemem visszatéved a vörös hajú nőre. Már nézegetem egy ideje, amikor hirtelen rámnéz. Nem kapom félre azonnal a tekintetem, előtte még belenézek a szemébe és…/+ Óafrancba / Bármennyire is szeretnék elfordulni, csak bámulok bambán, és a fejemben egymást váltják költőien magasztos és rettenetesen alpári gondolatok. Már-már felállok, hogy odamenjek hozzá és tudomisénmit de semmi olyat amit épp ésszel csinálnék tegyek, amikor a szemkonaktust megszakítja egy fekete öltöny. /
-A gin-tonic, uram. Elnézést, hogy megvárakoztattam. /mondja a pincér, majd nyomban odébbáll. Hálásan nézek utána, aztán felkapom az étlapot és a szemem elé emelem, de az a nyavalyás valami high-tech üvegből van, szóval semmit nem ér a nő tekintete ellen.
Jobb híján a poharamba bámulok, mintha valami iszonyatosan érdekes lenne a tartalma.
Nem tudom mit csinált ez a nő az előbb, de hogy nagyon utálom miatta az biztos. Nem is tudom, mikor váltott ki belőlem bárki is ilyen érzelmi reakciót. Főleg nem ilyen irányút./
+És most semmi ilyenre nincsen szükségem, de tényleg. Elég bajom van nekem így is. /kívánom a hátam közepére a nőt, de nem tudom megállni, hogy néha rá ne pillantsak. Kíváncsiság vagy vonzalom-e, azt nem tudom eldönteni csak azt, hogy nagyon nem hiányzik. Ha megint magába kerít az előbbi érzés, akkor nem hiszem, hogy ellen tudnék állni neki, ezért odamegyek hozzá, vagy legalább elindulok felé.
Ha nem, akkor egy idő után megiszom a maradék italom, aztán a pulthoz vonulok fizetni. Szeretném magam mögött hagyni ezt az átkozott nőt./

*Nem tudom, szabad ilyen öncélúan felhasználni egy pincért?*
(12+30=42)

[Tessa T'Ziczmesa]

*Reagen - 2900.08.28*

/A különös látomás egy pillanatra kizökkent a nyugalmamból, és mire tovább áll, már nem tudom figyelmen kívül hagyni. Arra minden esetre tökéletesen megfelel, hogy kirángasson az önmarcangoló depressziómból, amibe Danu különös szeszélyei kergettek. A figyelmem mostmár a férfi felé fordítom teljes mértékben. Elsőre nem tudok rájönni, hogy mi volt ez az egész látomás, és a kíváncsiságom mindig is túlontúl nagy volt.
Ez a kíváncsiság volt az, ami új erőt adott nekem, ami visszahozta a bátyámat a világba, szóval azt hiszem nem árt meg, ha még egyszer engedek neki. Aranyszínű bőrű kezemet kecsesen az asztallapra helyezem, mire az olvadt üveg megmoccan és mire felemelkedem a helyemről már egy törékeny ám tökéletes poharat tartok a kezembe. Ez igazából csak a játék része volt, még mindig imádtam használni a hatalmam, mert amikor a mágia ott szikrázott a bőröm felszínén közelebb éreztem magam az Istennőhöz, a valódi önmagamhoz.
Tökéletes magabiztossággal vörösen és szénszürkén örvénylő szatén hullámaim könnyeden evezve indultam meg a férfi felé. Minden léptemből a léptem eleganciája és a saját tökéletességem tudata sugárzott. Valaha istenek voltunk, de máig többek vagyunk az embereknél. Tudtam, hogy a bőrömön néha arany szikrát vet a mágia és szemem három fényesen ragyogó gyűrűje is elválaszt a halandóktól.
Azonban mindig az udvariasság a legfontosabb, a tökéletes eleganciába a formaságok tartoznak bele leginkább. Így megálltam kartávolságon belül, azonban pont elég messze, hogy ne legyek tolakodó és onnan pillantottam le a férfire. Gyémánt-rubin-mélybíbor pillantásom hűvös volt, arcomról is inkább enyhe és finom érdeklődés volt leolvasható, de csupán annyi, amennyi egy jól megrajzolt maszkról./
- Esetleg leülhetnék? /kérdeztem lágyan csengő dallamos hangon. /

(174+30=204)

[Reagen Weltz]

*Tessa 2900.08.28*

/Még mindig zavarodottan ülök, amikor a vörös hajú nő feláll. Egy pillanatra fellélegzek, azt hiszem távozni készül. Persze tévedek, a nő az ajtó helyett felém indul./ +Hova máshova? /Megadóan a kezembe temetem az arcom és csak annyit kérdezek magamtól: Miért?
Nem kapok elég időt az önsajnálatra, néhány pillanat múlva finom hangot hallok az asztal túloldaláról./
- Ha azt mondanám hogy nem, békén hagyna? /Teszem fel a költői kérdést, és továbbra sem emelem rá a fejem. Nem akarom megadni neki azt az örömöt, hogy esetleg végignézze, ahogy megint extázisba esek a szemeitől. Az emlék még mindig élesen él bennem, holott azt kívánom, bár elfelejteném. Szinte már visszasírom Malcust és a tuskó társait. Ők legalább nem próbálták meg egy barátságos ember benyomását kelteni. Mert hiába a finom hanghordozás, ez a nő nem jelent jót, az biztos.
Eszembe jut, hogy akár fel is állhatnék, és itthagyhatnám a nőszemélyt. Aztán eszembe jut, hogy nagyon körülményes lenne kikászálódni az asztal és a fal közül. Meg fizetnem is kéne, ha nem akarok egy kétajtós szekrényt a nyakamba. Szóval a nőnek tengernyi alkalma lesz megállítani, ha akar. És ha meg akar, akkor valószínűleg semmit sem tehetek az ellen, hogy beleolvasszon egy ablakba. Be kell látnom, csapdába estem./ +Csak tudnám, miért nem lepődök meg?
/ Addig bámulom az asztallapot, amíg rá nem jövök, hogy úgy viselkedek mintha azt remélném, hogy attól mert nem látom velem szemben álló nőt, már mindjárt megszűnik létezni. Mint egy strucc, vagy mi a fene. Egy nagy sóhajtással hátradőlök a székemben, és közelebb húzom magamhoz a poharat./
- Na halljam, mit akar. Vagy csak kellett egy szerencsétlen, akinek tönkreteheti a napját? Mert ebben az esetben sajnálom, de esélye sincs. Nem hiszem hogy a napomat a mostaninál jobban tönkre lehetne tenni./ mondom neki és keserű mosolyt erőltetek az arcomra./

(43)

[Tessa T'Ziczmesa]

*Reagen - 2900.08.28*

/A szemöldököm egyre magasabbra és magasabbra szökik, ahogy a férfit hallgatom. Az első szavainál csak a sértettség keserédes aromája szalad szét a számban, aztán már az ajkam is dacosan szűkül össze. Bevallom meglep, nem kicsit, hanem teljesen. Figyelem az arcát, de nem tudom elkapni a pillantását, még csak felém sem néz.
+ Hát nem éppen a hagyományos hozzáállás, az egyszer biztos! +
Veszek egy mély lélegzetet, hogy ne mondjak valami olyat, ami nem méltó isteni népemhez. Amikor szóra nyitom a szám, már kicsit lehiggadok, a szavaim csupán fagyosak, dermedt jégcsengettyűkként búgnak./
- Nem vettem észre, hogy háborgattam volna. Az emberek többsége örömmel fogadja, hogyha egy sidhe nemes kitünteti a figyelmével. Bevallom nem tudtam, hogy önt valamiért rosszul érinti, hogyha udvarunk valamelyik büszke tagja szóba elegyedik önnel. De parancsoljon, egy szavába kerül és elmegyek. Én nem a sötét sidhek közé tartozó szadista kényszerítő vagyok. A mi népünké a szépség, a művészet, az öröm, a tánc. Nem tudom honnan veszi, hogy bármit is magára akarnék erőszakolni. /a végére enyhe sértettség színezi sötétebbre a hangomat, de persze ez is játék csupán, ahogy minden, valójában nem sértődtem meg, csak meglepett, de azt tényleg.
Aztán amikor meghallom a mondandója végét gyémánt-rubin-mélybíbor szemeim haragosan felszikráznak és felvetve fejem kissé csípősebb hangnemben teszem hozzá./
- Nem akarok semmit már... Azt hiszem az első benyomás megcsalt. A mágia azt susogta a fülembe egy udvarias fiatalember ücsörög itt, akivel kellemesen el lehet beszélgetni egy kávé mellet, de Danu nevére sajnos csalódnom kellett. Ön meglehetősen faragatlan és kellemetlen alak. További szép napot, kívánom, hogy ne zargassa többé ilyen gonosz alak! /fordulok sarkon. Lángvörös hajam bokáig érő ragyogó függönyként követi a mozdulatot, ahogy sértetten indulnék vissza a helyemre./

(205)

[Reagen Weltz]

*Tessa*

/Kicsit csalódnom kell a reakciójában. Ingerültségre, sértettségre, de legalább valamiféle dacra számítottam, de a hangja hideg és fenyegető, mint a gimnáziumi matektanáromé volt. /
- Sajnos nem vagyok az emberek többsége… /morgom az orrom alatt, miközben ő hosszasan beszél arról, hogy ő mennyivel jobb valami másik anyaszomorítóknál, akiket még nem volt balszerencsém megismerni. Számhoz emelem a poharam és afölött nézek az arcába. Egy pillanatra még szürcsölök, is de aztán észbe kapok, hogy azért nem kéne ilyen primitív módszerekkel vérig sértenem./ +Már ha eddig nem sikerült.+ / Visszateszem a poharat az asztalra és megpróbálok olyan arcot vágni, mintha érteném, miről beszél. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy sikerül. Közben van időm közelebbról is megfigyelni az arcát, és kénytelen vagyok megállapítani, hogy tényleg nagyon csinos. De hál’ isten annyira azért nem, hogy megint belezavarodjak./
- A mágiája vagy mije sajnos tényleg félrevezette, nem valószínű, hogy jelenleg képes lennék bármiféle modoros beszélgetésre. De ha ettől jobban érzi magát, akkor elárulom, hogy nem sokkal ezelőtt nekem is volt egy furcsa…khmm…megérzésem magával kapcsolatban. Meg mint említettem, meglehetősen sok okom van arra hogy pokrócként viselkedjek. / meglátom, hogy már visszaindul az asztalához./ +Na, ez se bírta sokáig.+ /gondolom, és már-már elszégyellem magam./
-Magának meg minden oka meg van arra hogy faképnél hagyjon ezek után. Már csak az a kérdés, hogy akkor minek jött egyáltalán ide? Mert valljuk be, vannak ebben a kávézóban nálam jóval barátságosabb, intelligensebb népek is, hülye választás vagyok egy barátságos csevejre. Viszont ha valamiért marad, akkor előre szólok, hogy kávézni nem igazán szoktam. / bökök a még félig teli poharamra /- És nyugodtan félreteheti a modorát, megsértődni nem fogok, sőt még otthonosabban is fogom érezni magam./ +Már, amennyire jelen helyzetben otthonosan érezhetem magam. Ami valljuk be nem sok.+
/Érdeklődve várom hogyan reagál. Miután az a furcsa roham nem valószínű, hogy visszatér még, magabiztosabb leszek. Ha ez a nő valóban nem egy veszélyes némber, akkor nyavalyoghatok neki még egy keveset, sőt az sem kizárt, hogy megtudok egy-két dolgot az engem körülvevő világról. Valljuk be, nem ártana. Mondjuk, hogy mégis mi a francot keresnek itt a gnómok meg egyebek, mert ezt még nem tudtam meg, csak annyit, hogy vannak és kész. Arról nem is beszélve, nagyon kínos lenne egy ilyen beszélgetés után egymástól két méterre ücsörögni. Még nekem is.

(44)