5. Kerület - Kávéház

[John E. Johnson]

*Arich*

/Szerencsére a sápadt bőrű ürge érti, amit beszélek./
+Vajon van egy... nyelvfordító mindenki agyában, vagy le kell nyelni egy kis... kütyüt, mint az egyik filmben és megérti mindenki a másikat?+
-Nézze el nekem, kérem. Eléggé... húzós a napom.
/Minden megváltozott. Mindaz, amiről azt hittem, hogy pusztán a filmvásznon létezik, most megelevenedik előttem, mint egy hatalmas festmény./
+Tisztára mint Coruscant.+
/A pultos kedves, bár vélhetően ez a szokásos protokoll, amit ilyenkor be kell tartani, különben jön a nagyfőnök és fenékbe billenti./
-Cseresznyés cigi? /kérdezem meglepetten./
+Jól hangzik.+
-Nos, ahonnan én jövök, ott nincs ilyen különlegesség. Adjon abból egy szálat, kérem! Várjon, nem is. Legyen kapásból kettő.
/Úgy vagyok vele, hogy most egy dobozzal is elszívnék, így még két szál is csupán csak "előétel"./
+Mióta megérkeztem, nem vagyok éhes.+
-Sajnos még nem tudom, hogy mi számít errefelé nem szokatlannak, azaz szokványosnak, mindennaposnak.
/Elveszem a cigit, majd nyúlnék a farmerzsebbe, de ott nem tapintok mást, csupán a nadrág anyagát./
+Fene! A jó benzines, zippo gyújtóm eltűnt! Hatvan dolcsinak oda.+
/Aztán kapcsolok, hogy édes mindegy, mivel itt nincsen dollár, és vélhetően már sosem lesz szükségem usadollárra./
-Adna tüzet? /mutatom fel a cigit, majd ha kapok, meggyújtom a cigit és mélyen tüdőre szívom a füstöt./
+Hmm... egészen kellemes. A füstje is cseresznyés, és az íze is.+
/A pultos bizalmas szavaira akaratlanul is körülnézek, mintha attól tartanék, hogy figyelnek, vagy hallgatóznak. Kissé összeráncolom szemöldökömet./
-Az az érzésem, nem először találkozik itt... újjal. Kicsit mindkettő. Az egyik pillanatban még Washingtonban voltam, aztán meg itt, H'Sekiratban, ha jól emlékszem a névre. Mi a neve? /kérdezem, majd ha megkapom a választ, kezet nyújtok és bemutatkozom. Ha nem, a kézfogás elmarad./
+Tudom, hogy nem okos ötlet az első jöttment alakkal bizalmaskodni, de nincs sok választásom. Válaszok kellenek!+
-John vagyok, legalábbis elméletileg.
+Hisz honnan tudhatnám biztosra?+
-Beszélgessünk. /vetem fel az ötletet./ -Akkor talán nem is lesz szükségem az internetre, legalábbis egyelőre.

(4)

[Niriel]

*Arich, John*

* Előzmény: Fősugárút *

/ Séta közben leplezetlenül bámészkodtam, így elég sokáig tartott eljutnom a kávéházig. Ráadásul egy idő után olyan idegesítő lett a tollpaplanok pozícióban tartása, hogy legszívesebben visszaeresztettem volna őket a földre. Ezt csak valami belső kényszer nem engedte. Végül, mikor már azon kezdtem gondolkodni, hogy szerzek egy kést és levágom a francba, a szárnyak szimplán eltűntek. Erre a plusz súly megszűnése hívta fel a figyelmemet, ugyanis már semmi sem húzott hátra. /
+ Hát ezek meg hova tűntek? Visszakerülnek még a hátamra? +
/ Töprengés közben a nyakamat nyújtogattam, hogy láthassam mi történt a szárnyaimmal. Hihetetlen módon csak a hátam csupasz bőrét láttam a póló mélyen kivágott hátrészének hála. A langyos tavaszi szellő kellemesen simogatta bőrömet, én pedig mivel nem tudtam mit kezdeni a dologgal, lassan tovább sétáltam. /
+ Be kéne szereznem valami normális pólót. De mi van, ha újra megjelennek a szárnyak? Széttépnék a pólót, vagy megnyomorodnak? Esetleg meg sem tudnak jelenni? +
/ Ezen gondolatok közepette léptem be a kedves kinézetű helyre. Nem épp úgy nézett ki, mint azok a kávézók, amikbe gyakran jártunk a kollégákkal szolgálat után, de ezt betudtam annak, hogy nem is Detroitban voltam. /
+ Vajon milyen kávéjuk van? +
/ Idő közben letelepedtem a pultnál beszélgetők mellé és próbáltam magamra vonni a pincér figyelmét. Gyosan végigmértem a beszélgetőket. Két férfi, az egyik furcsa, a másik viszont egész átlagosnak tűnik, ha nem nézzük, hogy bent is bőrdzsekit visel. Amennyiben sikerül észrevetetnem magam, egyből rendelek is. /
- Jó napot! Kérnék egy kávét tejszínnel, cukor nélkül, meg egy rákpálcát.
/ Itt egy pillanatra elhallgattam és újfent végigtapogattam ruházatomat. Hála az égnek tényleg pénzt éreztem az egyik zsebemben. Közben eszembe jutott valami arcátlanul sztereotipikus és mégis nosztalgikus dolog is. /
- Valamint kérnék egy fánkot és némi útbaigazítást. Hogy juthatok el Detroitba?
/ Abban az esetben, ha a pincér túl elmélyülten társalogna a másik fickóval, nem zavarom, hanem szimplán csak üldögélek és megfigyelek. Bármelyik eset következik is be, mindvégig reménykedek benne, hogy nem jelennek meg és csapnak le valakit véletlenül a szárnyaim. /

(3)

[Horizont]

*John, Niriel s Arich - 2900. szeptember 1.*

A kávéház órája épp tízre vált, ahogy a pultban egy lángvörös hajú, nyílt arcú lány csatlakozik Arichoz. Biccent neki, miközben egy futó pillantást vet John kabátjára, majd mosolyogva Nirielhez fordul.

- Szia, mit kérsz? - zöld ingén jól olvasható pozícióban egy táblácska függ "Helló! Isis vagyok!" felirattal. Figyelmesen hallgat, majd elismétli. - Kávé, tejszín, nem cukor, rákpálcák. Egy perc. - A pult mögötti képernyőkön pötyög néhányat, majd egy zümmögni kezdő gép felé fordul. Mögöttetek kinyílik az ajtó, újabb vendégek sorolnak be: Öt diákforma fiatal, két lány és három fiú, egyforma vágású, sötétszürke dzsekikben. Láthatólag nem sietnek a rendeléssel - egyikük, egy szalmaszőke srác ismerős mosollyal int Isisnek, aki bólint neki, miközben visszatér Nirielhez, ezúttal egy csésze megnyugtatóan ismerős kinézetű kávéval, egy különös, tapintásra vékony anyagú szalvétával és egy (szokványos) kiskanállal.

- És a tejszín. - Mondja, egy apró kancsót helyezve a gőzölgő csésze mellé. A fiatalok közben elfoglalnak egy nagyobb asztalt. - A rákokra egy picit várni kell, néhány perc az egész. - Bocsánatkérőn mosolyog, majd pötyög valamit a képernyőjén. Mögötte a kávégép újra zúgni kezd. - Új vagy amúgy? Mármint, - Pillant fel Nirielre. - korábban még nem jártál nálunk, nem? Sokan látogatnak, de a rákpálcákra emlékeznék. - Mosolyog, közben lopva Arich felé pillant.

[Arich]

- Szálat? /vonom fel szemöldökömet meglepődve/, aki füstölni akar, dobozt vesz, elvégre egy sör nem sör, egy cigi nem cigi. /mondom kacsintva, hogy azt követően aggodalmasra váltson az arckifejezésem/ Sajnálom, tűzzel nem szolgálhatok, én nem dohányzok. Nem mellesleg a hely sem dohányzó, füstölögni itt legfeljebb csak szóban lehet. Eme anomália feloldására a teraszt javaslom, illetve az ugyancsak kapható gyújtóeszközt. /Lágyan intek a dohánykínálat mellett látható gyújtók felé./

- Washington? /Meresztek hatalmas szemeket/ Az nem éppen a közelben található... /tűnődöm el, közben ismét, ezúttal alaposabban szemügyre veszem a fickót. Halandó, ez biztos, semmi különlegeset nem látni a szokott, halvány, kavargó aurájában. A ruházata is frissnek tűnik, a viselkedése meg elég komoly sokkról árulkodik./

- Arich vagyok. /Biccentek, majd miután ő is bemutatkozik és kezet nyújt, elfogadom. Figyelek rá, hogy kézfogásom élettelinek tűnjön, sőt, összeroppantani sem akarom a markát. Pillanatra felmerül bennem, hogy könnyen megtehetném, elvégre csak egy halandó, de gyorsan odébbhessegetem az ötletet. +Egyáltalán nem helyénvaló ilyet gondolni. Nem vagyok szörnyeteg.+/
- Ha nem rohan sehova, akkor szívesen tartok lelkisegélyszolgálatot, azt hiszem, tudom min ment keresztül.

/Bólintok helybenhagyólag a felvetésére, közben Isis visszatér és átveszi a pultot. Azzal a lendülettel ki is szolgálja az újonnan érkező hölgyet +Emlékezz, öregfiú, nem lehet mindig szerencséd+, a fél füllel hallott városnév viszont megragadja a figyelmemet./
- Megbocsásson, kisasszony, Detroitot említett? /Kérdezem, közben reakciója alatt őt is felmérem. A ragyogó glória, ami övezi, világosan jelzi hovatartozását. A művelet végeztével Isisre pillantok és konstatálom, hogy neki is ugyanaz juthatott eszébe. +Ők is a boltból jöttek, akárcsak én.+ Lassan bólintok és a két vendég felé intézem szavaimat./
- Azt hiszem mindkettejüknek jót tenne valami lélekerősítő, a fekete mellett. Ha megengedik, legyenek erre a ház vendégei. Azután megvitathatunk mindent.

(232)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

+Hmm... jó az eladó dumád, fickó!+
/Be kell vallanom, hogy a pultos jó végzi a munkáját, hiszen rögtön rám tukmálna egy egész doboz cigit./
+Okos.+
/Mondjuk az is igaz, hogy akiben egy kicsit is benne van a felszolgálói vér, az így tesz. Nyilván így neki is csurran egy kis mellékes./
-Egyelőre beérem két szállal. Tudod, ki a kicsit nem becsüli... /nem fejezem be a mondatomat, nyilván a sápadt fickó érti, mire gondolok. Ezzel kicsit azt is sugallom, hogy "annyit adj, amennyit kérek"./
-Akkor dobj meg egy gyújtóval. Benzinessel, ha van.
/Nem gyújtok rá idebent, így a füstölés kimarad egyelőre. A cigit és a gyújtót zsebre vágom, vagy csak hagyom a pulton pihenni./
+Jó lesz majd később.+
-Ha nincs, akkor mindegy milyennel, csak lángra lobbantsa a cigit.
+Mi az egyáltalán, ami a közelben van?+
-Van egyáltalán olyan, ami a közelben található? /adok hangot kérdésemnek és megeresztek egy halovány félmosolyt./
-Örvendek, Arich.
/Arich az első "kapcsolatom" ebben az új világban, vagy miben./
-Nem vagyok lelkizős típus. A hadsereg mellett az ilyesmi nem fér meg. Csupán kérdéseim vannak, amire válaszokat akarok kapni. Semmi több.
/Szeretném megtartani valamicskét a titokzatosságomat, ami szerintem teljesen rendben van és érthető.
Mielőtt kérdeznék, megjelenik mellettük egy nő, (Niriel) aki szintén a koffeinhiányát akarja pótolni./
+Bleh... rákpálca.+
-Üdv! /biccentek felé egyet, de semmi több. A másik pultos (Isis) is kap egy enyhe fejhajtást.
Detroit hallatán kicsit felkapom a fejem. Ismét kérdezni akartam, amikor elterelődik a figyelmem./
+Ő is Amerikai?!+
-Jöhet. /intek Arichnak, hogy töltheti az italt./
-Aztán elmesélhetnéd, hogy mi történik itt. Ha nincs ellenetekre. /futtatom végig mindhármójukon tekintetemet./ -Kimehetnénk a teraszra. Rágyújtanék.

(5)

[Niriel]

*John, Arich, Hrizont*

/ A fickó figyelmét ugyan nem sikerült felhívnom magamra, de helyette feltűnt egy másik pincér. /
+ Mindegy, nekem az egyik épp ugyanolyan jó, mint a másik. +
/ Mikor a csaj felvette a rendelésemet, alig bírtam visszatartani egy kikívánkozó nevetést. Elfelejtettem ugyanis, hogy az itteniek valószínűleg nem értik az otthoni szlenget és a kis drága a rákpálcát szó szerint vette. /
+ Hiába, ha legközelebb cigit akarsz, azt mondd! +
/ Ennek ellenére alig hallhatóan korgó gyomrom figyelmeztetett, hogy ne merészeljem felvilágosítani Isist. És igazából nem is akartam. Idejét sem tudtam, hogy mikor ettem utoljára rákot. Talán az egyik nyaraláson lehetett, még a balesetem előtt. Eközben pár fiatal is bejött és helyet foglaltak. Nem egy, hanem rögtön két pillantást szenteltem nekik, de ennél többre nem méltattam őket. Zsaru koromban ez a korosztály rengeteg gondot okozott, de jelenleg kisebb gondom is nagyobb volt náluk. /
- Köszönöm.
/ Halk, de kedves hangon köszöntem meg a kávét, ami legnagyobb örömömre olyannak tűnt, mint amilyet otthon is inni szoktam. Öntöttem bele némi tejszínt és látható élvezettel kezdtem kortyolgatni a keserű italt. Régen még cukorral ittam. Sok cukorral. Csak ezt sajnos abba kellett hagynom, mert amúgy is velem született hajlamom volt a cukorbetegségre, amit nem akartam tovább erősíteni. Legalábbis ez volt akkoriban. Most már nem is tudtam volna meginni a cukrozott kávét, úgy megszoktam a keserű ízét. A lány kérdésére csak megráztam a fejem és szárazon elmosolyodtam. /
- Nem, valóban nem voltam még itt. Igazság szerint még azt sem tudom, hogy melyik városban vagyunk.
/ Válaszom közben Isis a másik pultosra villantotta a tekintetét. /
+ Nocsak, ez a fickó tudhat valamit. Na mindegy, nem erőszakoskodok. Nem szándékozok bajt keverni. Kétlem, hogy a féllábon töltött évek alatt sokat fejlődött volna a krav tudásom, ráadásul ennek a testnek az arányai is mások. Rövidebbek a karjai és a lábai, mint amiket megszoktam. +
/ Gondolataimból a fickó hangja rángatott ki. A kisasszony szóra az egész testem megmerevedett, kezeim pedig ökölbe szorultak, de erőnek erejével ellazítottam magam. /
+ Nyugi, nem szándékosan csinálja. Tényleg úgy nézel ki, mint egy nő. +
- Igen, Detroitot.
/ Feleletem egyszerű és könnyed volt, de hangomban némi él bujkált, aminek a kiváltó okát nem tudtam volna megmagyarázni. További szavaira viszont teljesen felé fordultam és elfintorodtam. /
- Ha valaki már italt is ajánl, akkor biztos nem jó híreket fogunk hallani, mi? Ennek ellenére jöhet. Úgy érzem szükségem lesz rá.
+ Eredetileg ugyan nem akartam alkoholt inni, de milyen férfi lennék, ha visszautasítanám az ingyen piát? Ha már testben nő lettem, legalább lélekben ne váljak azzá. +
- Hello.
/ Köszöntem a másik férfinak (John), aztán ismét minden figyelmemet a korábbi megszólalóra fordítottam. /
- Néhány válasz igazán csodálatos lenne. Például ha tudja, hogy miért ébredtem úgy, hogy szárnyaim vannak / intettem a hátam felé /, vagy hogy miért lettem nő, akkor kérem ne tartsa vissza.
/ Közben rájöttem, hogy milyen hülyén hangozhat a szárnyas rész tényleges szárnyak nélkül, így még kicsit kiegészítettem. /
- Illetve most épp nincsenek szárnyaim, mert eltűntek valahova, de amikor felébredtem még voltak.
/ Eztán csak bólintottam egyet. /
- Nekem a teraszon is jó, csak várjuk meg a rákjaimat.


(4)

[Horizont]

*John, Nriel khm, s Arich - 2900. szeptember 1.*

- Mostmár tényleg csak egy perc. - Néz Isis Nirielre, miközben lattékat pakol egy tálcára különböző ízesítőkkel. A tálca maga elsőre azt a benyomást kelti, mintha csak egy kör alakú fémkeret volna: csak mikor Isis felemeli, látszik, hogy az alja a város utcáihoz hasonlóan mintha tömör, fénylő levegőből volna. A tálcát a csevegő fiatalok asztalához viszi, akikkel a latték kiosztása közben barátságos szavakat vált.

A kávéházba újabb vendégek érkeznek: két, az előzőekhez hasonló uniformist viselő huszonéves, és egy kopott, sötétzöld öltönyt s farmert viselő kusza, sötét hajú férfi, aki láthatólag futott idáig. Az előbbiek csatlakoznak társaikhoz, akik éppen izgatottan tárgyalnak valamiről Isissel, míg a kifulladt férfi csukott szemmel lihegve rogy le a legközelebbi asztalhoz.

Isis, a pulthoz visszatérve egy nagyobb, fekete géphez lép, mely érintésére felnyílik. Gyomrából egy sor rákfarokkal gőzölgő ovális tányért húz ki, amit óvatosan egy előzőhöz hasonló tálcára tesz, szalvétába csomagolt evőeszközökkel együtt. - Ha gondoljátok, viszem a kávéitokat is - pillant Nirielre és Johnra, majd a tálcát felemelve fejével a kávéház belseje felé int. - Erre.

A terasz a bejárattal átellenesen, a fiatalok asztalától nem messze nyílik. Isis érkezésére az üvegajtó félresiklik, s a város látványa újból teljes erejében tárul a kilépők elé. Az áttetsző korlátok egy kis, félkör alakú területet kerítenek be, mely alatt s felett a fényes utak hálói és a repülő autók fényei mintha a végtelenségig érnének az üvegtornyok rengetegében. A város hangja itt mégis mintha halkabb, vagy legalábbis elmosódottabb volna, mint kinn az utcán volt.

Isis a teraszon álló kis, kerek asztalok egyikéhez sétál, és lepakolja rá tálcája tartalmát. Visszafelé indulva elhaladtában könnyen megérinti Arich karját - Ha majd lesz egy perced, beszéljünk. - mondja halkan, majd egy mosolyt villantva Niriel és John felé, hangosan így szól. - Ha még bármi kell, csak szóljatok. - Majd a teraszon hagy titeket, s az ajtó visszacsúszik mögötte.

[Arich]

- Kétlem, hogy valaha, valahol is vásárolhatott volna szálanként cigarettát. /Fortyanok fel az akadékoskodó olcsójánoskodásra. Aztán kapcsolok, és széles mosollyal igyekszem elvenni szavaim élét. +Mégiscsak vendég, fontos a jó közérzete. De ha egyszer ökörséget kér...+/
- Tudja, a dohánynak nem tesz jót a szellőzés, a csomagolás pedig megőrzi a termék aromáját, azt pedig nem vennénk a szívünkre, ha minőségében kifogásolható árut adnánk a kedves vendégnek. Szóval bármennyire is szívem leghőbb vágya óhaját teljesíteni, sajnálatos módon csak egész dobozzal tudok adni. De a jó hír, hogy gyújtónk akad bőségesen. Igaz nem benzines, elvégre az igencsak környezetkárosító, de minden körülmények között tüzet biztosító elektromos gyújtó... /Lehalászok egy örök divatos, terepmintás eszközt a polcról és leteszem a doboz cigi mellé./Még talán a mintája is tetszetős.

Mialatt Isis kiszolgálja az újonnan érkezőket, előveszek két poharat és kitöltök egy-egy adagnyi gwart a két múltlakónak. +Az ereje megvan, hogy idegnyugtató legyen, talán az édessége is megfelelő...+
- Csak óvatosan, ütősebb, mint aminek érződik. /Figyelmeztetem őket, miközben eléjük csúsztatom az italokat./ Nem egy whiskey, de a legközelebb talán ez áll hozzá. /Bocsánatkérő mosollyal zárom mondandómat, végezetül kinavigálom őket a teraszra. Isis egyik legragyogóbb mosolyomat kapja invitálására válaszul./
- Rád mindig van időm, drágaságom. Pár percet adj és jövök. /Fordulok végül sorstársaim felé. Invitálásra nem várva foglalok helyet az asztaluknál s mielőtt nekifognék mondandómnak, újból végigmérem őket. Igen, időt hagyok, hogy kortyoljanak. Végezetül aztán csak megszólalok/
- Kezdjük azzal, hogy ez a valóság. Nem álom, nem hallucináció, a vérkomoly valóság. Washington, Detroit a múlt, ti pedig - ugye tegeződhetünk? Apropó, milyen modortalan vagyok, Arich a nevem. /mutatkozok be az angyalnak kezet nyújtva./
- Szóval - ha jól tippelek - a kétezres évek Amerikájából átkerültetek 2900-ba, a Tíz Város Szövetségének fővárosában, H'Sekiratba. Ki ilyen /intés a halandó pasas felé/ ki amolyan /elismerő bólintás az angyal felé/ testbe. A miérteket igazából nem tudni. Nekem legalábbis még senki sem mondta. De ha nem találod fel magad, pillanatok alatt felszecskáz ez a jelen. Keress munkát, megélhetést, közben igyekezz nem elárulni, honnan jöttél. Már megkezdődött a hangulatkeltés a múltlakók ellen, szóval sok sikert. /Együttérző mosollyal zárom a rövid, tömör tényeket, időt hagyva hogy értelmezzék, s lehetőséget, hogy a felmerült kérdéseket megfogalmazzák./

- Igen, többen vagytok, akik a múltból jöttek, mindannyian egy bolton keresztül. Az átkerüléssel a többség új testet kapott, amolyan lelkéhez megfelelőbbet... /bocsánatkérő pillantást vetek az angyalra/ Nekem nem kell bizonygatnod, legalább egy tagról tudok, aki ugyanígy kételkedik a kapott testben. Jó, ő legalább pasi maradt. De ha vigasztal, az angyalokat alapvetően úgyis nemtelennek tekintik. Max azt kell újratanulnod, hogy mi áll jól rajtad. /Ismét végigmérem, majd vigyorogva Johnra pillantok megerősítésért./ Ha úgy van, akár ruha nélkül sem lehet panaszra oka, nem?

(233)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

-Ismertem olyan helyeket, ahol a kávét is megbontották és adtak két teáskanálnyit, vagy a cukrot is kibontották és adtak annyit, amennyi egy adag teához való.
+Ó, igen! A vén Európa...+
/Végül kicsit megforgatom a szememet, majd legyintek egyet./
-Rendben van, haver.
+Nyertél.+
-Adj akkor egy dobozzal.
+Csak ne lökd itt a süket szöveget. Tudom jól, hogy mindez csak üzlet.+
/Arich elém tesz egy gyújtót, ami valóban elnyeri a tetszésemet. Nem egy Zippo, ugyanakkor sokkalta elegánsabb és modernebb./
-Megfelel.
/Annyi vigasztal, hogy legalább kapok egy potya piát. Úgy vagyok vele, (mint mindenki más is) hogy potyából még a zöld szilva is, ezért elfogadom, legyen az bármilyen.
A magam részéről azonnal a számhoz emelem az italt, ám előtte még enyhén megemelve felmutatom azt Arich, Niriel és Isis felé, amolyan "isten-isten" jelentéssel.
A pia íze... egyértelműen édeskés./
+Ez jó volt.+
/Bólint egyet Isisnak, aki kivezeti őket a teraszra, majd eléjük tárul újra a futurisztikus városkép./
+Ezt még egy darabig nem fogom megszokni, az tuti.+
/Filmekben rengeteget láttam és abban a VR játékban, de ez most teljesen más. Ennek ellenére próbálok úgy viselkedni, mint aki nincs teljesen elveszve.
Helyet is foglalok az egyik széken, a doboz cigit megbontom, kiveszek egy szálat és a szám széléhez rakom. A gyújtóval lángra lobbantom, és végre megérzem a kellemes, cseresznyés aromát./
+Hmmm... már nem bánom, hogy egy dobozzal vettem.+
/Figyelmesen hallgatom és memorizálom Arich minden szavát, miközben mélyen tüdőzöm le a kellemes, lágy füstöt./
+Ez nem ruszki vagy ukrán bagó.+
-Azt hittem, hogy valami katonai kísérlet.
/Annak valahol örülök, hogy nem kísérleti patkányként tartanak fogva egy virtuális valóságban./
-Ja, persze. /felelem a tegeződésre. Ha van az asztalon valamiféle hamus tál, akkor a hamut leütögetem a cigi végéről. Ha nincs, akkor is keresek valamit, legrosszabb esetben marad a tálca széle, vagy a kávés pohár, ha kiürül./
+Apropó, kávé!+
/Azt is megkóstolom és hát... tetszik az íze. Nem sokban tér el az otthonitól, de legalább ez megmaradt./
+Úgy fest, a koffein még ezt a világot is rabul ejti. A könnyű drog fogyasztás itt is mindennapos.+
-Igen. Az egyik üzletben, egy baldachin mögött volt egy makett. Bementem megnézni, és lám... most itt vagyok. Ti hogyan kerültetek át? /érdeklődöm, mert hát nyilván nem tudhatom, hogy ki hogyan./
-Szóval valaki, vagy inkább valami meghatározta, hogy mik leszünk.
/Úgy sejtem, a feltalálással és a beilleszkedéssel nem lesz gondom, elvégre is katonai múlttal rendelkezem, aminek nagy hasznát fogom venni./
-Én csak azt tudom, hogy amióta átkerültem ide... nyugtalan vagyok. Érzem, hogy van bennem valami, ami... hajtana előre. /pöckölök le még egy kis hamut a cigaretta végéről./
+Vadász vagyok, legalábbis a tükör szerint. Ez nem hagyna nyugodni? Ez az, ami hajt előre? De vajon kik a prédák?+
/A Vadászok léte foglalkoztat most a legjobban, elvégre is közéjük tartozom./
-Kissé beteg ez az egész, ha engem kérdeztek.
/Arich közben megválaszolja a kérdésemet, miszerint mindenki a boltból jött./
-Hogy lehet kapcsolatban a 20-ik és a 30-ik század? Van egy féregjárat, térkapu, vagy valami, ami a két világot összeköti? Nem vagyok tudós, de eszerint a párhuzamos univerzumok és a végtelen világok elmélete igaz!
+Minden tiszteletem, Hawking!+
-Tehát ő. /biccentek Niriel felé, miközben kiiszom az utolsó korty kávét is./ -Angyal. Azaz több faj is létezik az embereken kívül? Az emberek köztudottan félik azokat, akik... mások. Leigázzák azokat, akik kicsit is eltérnek tőlük. Hol jött el az a fordulópont, ahol ez megváltozott? És lenne itt még valami, Arich. /nézek a sápadt férfira. Lehet, hogy sokat beszélek, viszont világosan akarok látni./ -Van olyan, ami megmaradt a 20-ik századból? Gondolok itt az internetre, műszaki cikkekre, járművekre, fegyverekre, egyszóval mindenre.
+Tudnom kell, mire számíthatok.+

(6)

[Niriel]

*John, Arich, Horizont*

- Ugyan, nem te tehetsz róla.
/ Válaszomat Isisnek szántam és sokkal kedvesebbnek hatott, mint amilyet jelenlegi lelki állapotom lehetővé tett volna. Míg figyelemmel kísértem, ahogy a lány kiszolgálta a korábbi asztaltársaságot, a másik pultos valami fura italt csúsztatott felém. /
- Hova tűntek az igazi jó piák?
/ Gyanakodva méregettem az italt, de győzött a kíváncsiság, így magamhoz húztam és belekortyoltam. Édeskés, de mégis alkoholos íze megnyugtatóan simított végig ízlelőbimbóimon, mielőtt lecsúszott volna a torkomon. /
+ Nem is rossz. De ha ez áll a legközelebb a whiskeyhez, akkor ezek elvesztek. Hogy lehetett lecserélni azt a lágy karamelles aromát, ami tökéletes harmóniát alkot az alkohollal erre az édes löttyre? +
/ Közben Isis visszajött és a rákjaim is elkészültek. Olyan jól néztek ki, hogy ha nem lettem volna előre ideges az alkoholt kívánó beszélgetés miatt, akkor bizony látványosan nyáladzani kezdtem volna. Szerencsére az idegesség közbeszólt és nem tettem meg. Bár elképzelhető, hogy ebben az új testben aranyosabb reakciónak tűnt volna, mint a régiben. /
+ Most komolyan azon gondolkodok, hogy mennyire lenne aranyos nekiállnom nyáladzani? Mindjárt felkötöm magam. +
/ Isis kérdésére megráztam a fejemet és egyik kezemmel felkaptam a két poharamat. /
- Köszönöm, de viszem én.
+ Nehogy már mindent vele hordassak ki. +
/ Közben csendesen követtem őket kifelé és megvártam, amíg Isis mindent lepakol. A látvány újfent szinte letaglózott, de ezúttal inkább más felé fordítottam a figyelmemet. Ez után megköszöntem neki és kibontottam az evőeszközöket. /
- Lewis. Bár a tükör a boltban valami olyasmit írt, hogy köszöntelek Niriel az angyalok népéből. Ez a Niriel az új testhez kapott nevem lenne? Ezeket csomagban dobálják? A tegeződés részemről oké.
/ Ráztam meg Arich kezét, aztán felkaptam a rákjaimat meg az evőeszközöket és háttal a korlátnak dőlve, arcomat Arich felé fordítva enni kezdtem. A kaja mennyei volt. A rákok, amiket korábban kóstoltam feleennyire sem voltak ízletesek. Mintha fogták volna az összes ízt, ami elfér egy rákban és összesűrítették volna, hogy minden falatra jusson. /
+ Asszem ez lesz a törzshelyem. +
- Tény, hogy elég valóságosnak tűnik. Ráadásul se a csipkedés, sem a kávé nem keltettek fel, szóval álom nem lehet.
/ Közben John felé fordultam és egyetértően bólintottam a boltos sztorira. /
- Itt is ugyanaz a sztori. Hiába, a star wars után nem tudtam ellenállni a scifinek.
/ Arich meséjének hatására elmélkedni kezdtem. A nemtelen angyal dolog elég újnak tűnt tekintve, hogy kifejezetten biztos voltam az új testem nemében. /
- Hogy keressek munkát személyi nélkül? Valahova eltűnt, de nem hinném, hogy a régi személyim egyáltalán jó lenne. Ráadásul az a kinézetem ennek a tökéletes ellentéte volt. / egy pillanatig haboztam, de aztán folytattam / Nekem vissza kell mennem. A feleségemnek szüksége van rám. Mellette kell lennem.
/ Visszasétáltam az asztalhoz, hogy letegyem a tálat, közben pedig Arich felé fordulva hajoltam enyhén előre, hogy neki is hasonló belátása lehessen, mint amilyen nekem van felülnézetből. /
- Esetleg vetkőzni ne kezdjek el?
/ Egy gunyoros mosoly társaságában ittam ki a maradék kávémat, aztán szinte pihenőt sem tartva a kezemben fel is váltotta az alkoholos pohár. /
- A történelmet Arichra bízom, de az utcán mikor véletlenül fellöktem valakit, csak addig nézett csúnyán, amíg meg nem látta a szárnyaimat. Utána egyből kedvesebb lett. Ergo nem mindenkit utálnak, maximum félnek egy picit.
/ John felé intéztem a szavaimat, de közben Arichra pillantottam reménykedve, hogy szolgál némi történelmi infóval is. Ezt követően a választ meg sem várva a korláthoz sétáltam és lenéztem a városra. A magasság látványára vérem pezsegni kezdett, testemben pedig megmozdult valami. Mintha egy rég elfeledett húrt pengettek volna meg bennem. A következő pillanatban már szárnyaim súlya húzta hátamat, én pedig szinte ösztönből szétnyitottam a krémszínben pompázó végtagokat. /
- Nem tudod véletlenül, hogy ezek a tollpaplanok miért játszanak bújócskát?
/ Kérdeztem Arichtól, miután frissen feltámadt késztetéseimet legyőzve nagy nehezen összecsuktam a szárnyakat és újra a két férfi felé fordultam. Beszéd közben szeretettel simítottam végig a tollaimon és hangomban is olyan gyengédség bujkált, amilyennel még én se találkoztam. Mintha az elsőszülöttemről lett volna szó. /

(5)

[Arich]

/A történeteket hallgatva bólintással nyugtázom az elhangzottakat, csak egy halk/
- Ahogy mindenkinek.
/hagyja el ajkaimat. Hagynám a saját levükben fortyogni őket egy kis ideig, de egyik sem zuhan magába, kérdéseikkel rögtön nekem esnek. Mielőtt bármelyikre is reagálnék, mosolyogva kigyönyörködöm magam Lewis-Niriel megjelenésében. Láthatóan nem szokta még meg az új testet, legalábbis szégyentelenül mutogatja a dekoltázsát. +Amíg csak tekintettel érinti a férfi, addig úriember. A tapló ott kezdődik, ha nem tud megálljt parancsolni a kezének.+ Megjegyzése aztán ráébreszt tévedésemre, mindenesetre provokatív vigyorral vállat vonok./
- Ha éppen a vetkőzésre van feltétlen óhajod, ki vagyok én, hogy egy csinos hölgy kedve ellenére tegyek? Ha kívánod, abban is segíthetek, hogy hozzászokj az új test adta változásokhoz... és lehetőségekhez. Úgy saccolom, egy pár órás lecke kezdésnek elég lehet. /Vigyorom világosan jelzi, jól szórakozom a helyzeten és az ajánlatomon, s csak egészen árnyalatnyit gondolom komolyan a dolgot. +Persze, ha beleegyezik, igazi vadászként élni kell a kínálkozó lehetőséggel.+
A hölgy(?) megjelenő és kibomló szárnyai első, majdnemáldozatomat juttatják eszembe. +Hogy is hívták... Mindegy is, a zakómmal még mindig adós.+ Röpke, éppencsak magamnak szóló fejrázással terelem vissza gondolataimat a jelenbe és igyekszem válaszolni a kérdésére./
- Sajnálatos módon fogalmam sincs, a szárnyak az angyalsághoz tartoznak. Az biztos, hogy lehetnek itt is, ott is, jelen is, meg nem is. A munkavállalás meg nem olyan nehéz. A Tanácsházon pillanatok alatt beregisztráltok, kaptok egy azonosítót /megvillantom a jobb csuklómra kapott karperecet - mint megtudtam, a fajtámnak ilyet osztogatnak, nem a testbe ültetős chipet/ aztán már nyithattok is bankszámlát, kaphattok szükséglakást, vagy mit... Érthető módon nekem erre nem nagyon volt szükségem, szóval nem nagyon jártam utána. Onnantól aztán szabad a vásár.
/Karjaimat széttárva, kis szünetet tartva konstatálom, hogy szavaimat lényegében teljes egészében az angyalnak irányoztam, de segond, észbe kapva John felé fordulok./
- Mi is kérdeztél, féreglyuk? Valami olyasmi, bár hogy őszinte legyek, a varázslói mágiában nem nagyon mélyedtem el. Igen, varázslói. A mágia a világ aktív része, úgy... ha jól rémlik, majdnem ezer éve. Az addig rejtve létező fajok - igen, több is van - ekkor léptek ki a nyilvánosság elé, és vállalták fel a létezésüket. Angyal, vámpír, vérfarkas, tündér, van itt minden, mi szem-szájnak ingere. A városok létrejöttével, alapításával nem untatnálak, de ha nagyon érdekel, a Mátrixban rákeresve belefuthattok alapsulis oktatóanyagba. A technológia egyébként nagyon nem változott, az elektromosság az alapja sok mindennek, csak a régmúlttal ellentétben elvileg sokkal hatékonyabbak, praktikusabbak. De ezt már láthattátok, nem kell messzire menni, már a pultnál is, amin a rendeléseteket felvettük... Egyébként ha ilyen ősréginek számító cuccokat keresel, javaslom a Múzeumot. Térkép, vagy készséges tündér, aki elvezet oda, nagyjából minden sarkon vagy terminálnál akad. /Mosollyal az arcomon zárom le mondandómat, kényelmesen keresztbe helyezett térdeimen összekulcsolva addig visszafogottan gesztikuláló kezeimet./ Ja, és igen, mielőtt elfelejtem... Ez a jegy csak egyirányú volt. Eddig még senki nem akadt, aki visszajutott volna.

(234)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

/Amíg a másik kettő megbeszéli, hogy a Niriel nevű nő valójában férfi volt, csak a szememet meresztgetem./
+Szar ügy.+
/Bele sem merek gondolni mi lenne, ha hirtelen azt tapasztalnám, hogy eltűnt a... férfiasságom és helyére női jellegeket kaptam volna./
+Biztos volt benne némi ferde hajlam, ezért lett csaj.+
/Az angyalosdi annyira nem érdekel, így ebbe a beszélgetésbe nem avatkozok bele, csak itt-ott okosan bólogatok jelezvén, hogy követem a beszélgetés fonalát.
Lassan az utolsó slukknak is vége, a cseresznyés cigarettám pedig elég./
+Toljunk még egyet. Mi baj lehet?!+
/Kiveszek egy újabb szál cigit és azt is meggyújtom. Tetszik ez a cseresznyés aroma, bár maga a dohány olyan, mint a tartósított hegyi levegő. Eléggé gyengécske./
-Akkor a következő utunknak oda kell vezetnie. /pillantok Nirielre, hiszen a regisztrálás és az azonosítás elengedhetetlen számunkra. Anélkül tényleg elveszett lelkek vagyunk, egy tapodtat sem tudunk mozdulni./
+Személyi nélkül bukta van.+
/Úgy látom, itt karperec formájában adják, legalábbis Arich megnyilvánulása ezt érzékelteti./
+Aha. Ha Arichnak nem volt erre szüksége, akkor ő nem átkerülő.+ /vonom le az ésszerűnek tűnő következtetést./
-Mágia... hát persze!
+Milyen természetes!+
-Szóval a mágia elindított egy láncot, ami felbátorította a fajokat.
/Magamban papagáj módjára ismétlem Arich szavait./
+Angyal, vámpír, vérfarkas, tündér. Niriel vajon angyal, vagy tündér?+
/Amikor megismétlem magamban a "vérfarkas" szót, különös érzés támad bennem. Egyelőre nem tudom megmagyarázni, de valami bizsergést érzek./
+Vérfarkas.+
/Megint érzem. Akaratlanul is körülnézek, majd elhessegetem a szót, ami nem hagy nyugodni. Idővel rájövök majd, mi ez pontosan, de egyelőre nem megy./
-Én majd megnézném. /utalok a Mátrixra./
+Az alapoktól kell elkezdeni, hogy teljes legyen a kép.+
-Legfeljebb relikviának lennének jók, aligha venném hasznát, hiszen ahogyan mondtad... azok már ősi darabok.
/Arich további szavaira kicsit elszomorodom./
-Ha nem, hát nem. /vonom meg a vállam./ -Lehet, hogy bolondnak néztek, de én jól érzem magam az új bőrömben. Szóval, vannak fajok. /kanyarodom picit vissza a faji dolgokhoz./ -Kik azok, akik kordában tartják őket? Létezik valami rendelet, vagy bármi, ami meghatározza és szabályozza azt, hogy egyes fajokból mennyi telepedhet le, vagy csak úgy kóricálnak, ahogyan az ég megadta? Gondolom nem él mindenki békében egymás mellett. Őszintén meglepne, hisz a béke csak múlandó, ráadásul ennyi különböző faj kizárt, hogy megél egymás mellett. Létezhet aranyközépút? /teszem fel egyértelműen Arichnak a kérdéseket./ -És milyen a fajok eloszlása? Vannak még... normális emberek?
/Van kérdésem bőven, amivel Arichnak szépen feladom a leckét./
-Mondd csak, Niriel. /fordulok a lány felé./ -Van ötleted, hogy miért tolt ki veled ennyire a jövő? /utalok arra, hogy vajon hogy a fenébe lett egy férfiból nő. Van egy gyanúm, de kíváncsi vagyok, hogy Niriel megemlíti e./
+Kétlem, de hátha.+

(7)

[Niriel]

* John, Arich, Horizont *

/ Elnevettem magam, mikor Arich szemérmetlenül megbámult. Pont úgy, ahogy én tettem volna pár évvel korábban. Jellemem egyik furcsaságának köszönhetően miután megismertem Clarat, rajta kívül nem sok nőt nézegettem. De őt sokszor. Arich visszautasíthatatlan ajánlata hozott vissza a jelenbe. Szinte sajnáltam, hogy már a dolog gondolatára is mélységes undor fogott el. /
- Talán egyszer szerencséd lesz, de egyelőre nem akarom lecsukatni magam közszeméremsértésért. / ráztam meg enyhén a fejemet / Sose voltam az a szégyenlős típus. Ezen mit változtatna az új test? Ha jól rémlik, az afrikai törzsek asszonyai például fedetlen keblekkel élték mindennapjaikat.
/ A csinos hölgy kifejezésre testemben egyfajta hideg tűz kezdett égni, mely fagyos erejével rohant végig ereimen és legszívesebben kitört volna, de az összes megnyilvánulása csupán egy olyan fagyos mosoly volt, amivel sört is hűthettünk volna. Ez az energia furcsának tűnt, de volt benne valami megnyugtató is. Nem volt gonosz, de nem is mondtam volna tipikusan angyalinak se. Bár mit tudhattam én arról, hogy milyen is az angyali erő? /
- Ha még egyszer hölgynek szólítasz, akkor csinosan szétrúgom a seggedet.
/ Ez a hang hideg volt és érzelemmentes, szinte rá sem ismertem, pedig az én számból szólt. Aztán egy pillanat múlva a bennem égő hideg tűz elaludt, arcomra pedig ezúttal fájdalmas kifejezés ült ki. /
- Ha elég balszerencsés leszek, hogy ebben a testben maradjak, akkor lehet, hogy majd a szavadon foglak és elfogadom az ajánlatodat, de egyelőre még a gondolattól is hánynom kell, hogy bármilyen felnőtt tartalmas jelenet szereplője legyek egy pasival.
/ Hangom ezúttal enyhén fájdalmas, enyhén gunyoros felhangot öltött, de kiérezhető volt belőle az őszinteség is. Az angyalos résszel sajnos nem sokra mentem, így inkább szárnyaim mozgatásának szenteltem a figyelmem egy részét, bár még mindig hallgattam Arich mondandóját. Összehúz, kitár. Összehúz, aztán olyan szélesre nyit, hogy elférne köztük két fekvő ember is. A mozdulatok természetesnek hatottak, mintha egy elfelejtett ösztön mozgatta volna őket és egyre könnyebben mentek minden egyes ismétlés után. Ennek ellenére a sebességet nem növeltem, mert nem akartam elrepülni. Még a lassú csapások közepette is éreztem, ahogy szárnyaim maguk alá gyűjtötték a levegőt. Repülőtollaim minél inkább szétterültek, szárnyaim pedig enyhe tálformán meghajlottak, hogy több levegőt legyenek képesek maguk alá gyűjteni. /
+ Azt hiszem ráéreztem a repülés lényegére. Na mindegy, egyelőre maradjunk a talajon. +
/ Vágyakozó pillantást vetettem az égre, aztán visszafordultam a két férfi felé. Míg én szó szerint szárnyaimat próbálgattam, Arich elmagyarázta a regisztrációt John pedig megjegyezte, hogy illene elvégeznünk a dolgot. /
- Egyetértek. Már zsaru koromban is gáz volt iratok nélkül mászkálni. Elképzelni se tudom, hogy itt mit kaphatunk érte. Főleg, hogy jelenleg még csak nem is nézek ki embernek.
+ Ó, szóval még a mágia is mindennapos dolog. Akkor nem gáz ezekkel a szépségekkel mászkálni az utcán. +
/ Hiába, szárnyaim továbbra is teljesen lenyűgöztek, bár mintha nem én rajongtam volna értük. Ez is inkább amolyan ösztön volt, mint ami alapján mozgattam őket. /
- Ennyi faj és pont angyal lettem? / próbáltam felháborodottnak tűnni, de a korábbi repülés felkészítő gyakorlatsor után valahogy nem igazán sikerült / Sose voltam egy segítőkész lélek, bár rendőrként mindig az egyenlőségért, a rasszizmus ellen harcoltam. Ellenben a vámpírokat például az interjú a vámpírral óta imádom. Bár a vérfarkas se lett volna rossz. Kutyaként rohangálni, megjelölni a fákat, vonyítani a holdra, meg hasonlók. / közben John felé fordultam / Veled mi a helyzet? Volt szerencséd kikapni valami király fajt?
/ Arich következő szavai pörölycsapásként csapódtak józanságom falain és könyörtelenül összezúzták azokat. Minden eddig visszatartott sokk egyszerre csapott le rám és végül már elmém épségét kezdte fenyegetni. /
- Ez nem lehet. / hangom nem volt több gyenge suttogásnál / Nekem Clara mellett kell lennem! Megesküdtem neki. Nem hagyhatom magára az utolsó napjain.
/ Utolsó szavaimat gyakorlatilag csak mormogtam magam elé. Legszívesebben összegörnyedtem volna és teljesen átadtam volna magam a sokknak, de a korábban érzett jeges energia ismételten átjárta a belsőmet és úgy falta fel a sokkot és társait, mint éhes szörnyeteg a támadók hordáit. Ennek a segítségével már képes voltam visszatuszkolni a negatív érzelmeket és visszaépíteni a falat, ami helyén tartotta őket. Aprónak nem mondható belső csatározásom után egy pillanatig eltartott, míg eltüntettem azt az üres, sokkos kifejezést az arcomról, ami korábban kiült rá. Hogy még csak ne is kelljen az itt maradásra gondolnom, inkább John felé fordítottam minden figyelmemet és lehúztam az italom maradékát. /
- Én is jól érzem magam az új testben. Főleg, hogy pontosan két szárnnyal és egy lábbal többem van, mint amennyi korábban volt. Egyedül az zavar benne, hogy nem épp férfias.
/ A békéről szóló monológjára bólintottam egyet, de nem voltam olyan lelki állapotban, hogy komolyabban elkezdjek filozofálni a dolgon. /
+ Niriel. +
/ Ízlelgettem a nevet magamban, mint egy ismeretlen aromát, próbáltam megszokni, azonosulni vele, de valahogy nem éreztem magaménak. /
+ Azért látszik, hogy ez a világ is tele van klisékkel. Persze, hogy az angyali nevem „el”-re végződik. +
- Fogalmam sincs. Gondolom a nemváltó bug áldozata lettem, már ha van ilyen abban a rendszerben, ami ide küldött minket. Mindig férfiként tekintettem magamra. Feleségem volt, zsaru voltam és még szakállt is növesztettem, miután megkopaszodtam. Soha, még csak apró gondolatként sem merült fel bennem, hogy mi lenne, ha nő lennék. Erre ez a hely meg csak úgy a képembe vágta, hogy nesze, kezdj vele, amit akarsz. Remélem van valami mód, hogy ismét férfi lehessek.
/ Kissé hosszan fejtettem ki a mondandómat, de a téma elég érzékenyen érintett, ráadásul az alkohol enyhe zsongását is mintha érezni kezdtem volna. Talán nem kellett volna húzóra meginni a figyelmeztetés ellenére. Végül inkább töprengeni kezdtem a dolgokon és arra jutottam, hogy először meg kéne tanulnom angyalként járni-kelni és gondolkodni, hogy ne utáljanak ki, mielőtt sikerülne visszajutnom. Mert arról azért nem tettem le. /
- Nem tudod, hogy hol találkozhatnék egy fajtárssal, aki felvilágosít az angyali dolgokról?
/ Kérdésem Arichnak szólt, akit kissé elhanyagoltam, míg Johnhoz beszéltem. Hiába, csak egy felé tudok figyelni. Közben visszasétáltam a korláthoz, zsebre tettem a kezeimet, háttal nekidőltem, szárnyaimat pedig lelógattam a mélységbe. Bal kezem valami hideget tapintott a zsebemben, szemeimet pedig elöntötte a könny, mikor előhúztam a tanzanitos gyűrűt, ígéretem szimbólumát. Egy pillanatig néztem, aztán felhúztam bal kezem gyűrűs ujjára. /
+ Várj rám Clara! Visszatérek, ígérem. +

(6)

[Arich]

/Niriel tekintete világosan jelzi, igencsak érzékeny pontra tapintottam. Szerencsére túl vagyok már azon a szinten, hogy egy metsző tekintet megállítson, ha el akarok érni valamit... Az ő szerencséjére azonban igazából nem akarok elérni nála semmit. Mindössze csak mulattat a helyzete s ha már így alakult, miért ne cibálnám meg a - már csak a múltban létező - bajszát. De tudom, hol van a határ, megadásomat felemelt tenyereimmel mutatom is./
- Szóval durván szereted. Világos. /Heccelem szóban mégis tovább, aztán békülékeny hangra váltva folytatom./ De komolyan. Ha segítségre van szükséged, csak szólj. Lelki nyavalyák feloldásában-elsimításában azt hiszem, kifejezetten jó vagyok. /Mosolyom ugyan változatlan, hangom azonban világosan jelzi ajánlatom komolyságát./ Ha bennem nem bíznál, fajtársakat egyébként főként Anolgelisben, az angyalok városában találsz, de igazából ti is jelen vagytok nagyjából mindenhol. A regisztrálásnál meggyőződhetsz majd róla. /Mosolyogva biccentek, majd az addig hanyagolt pasas felé fordulok./

- John, az összegzésedet valahol pontosítanám: a mágia mindig is jelen volt a világunkban, nem volt befolyással a fajokra. Hogy melyik volt előbb, azon nagyjából annyi értelme van vitatkozni, mint a tyúk vagy a tojás elsőbbségén. Nagyjából az idők kezdete óta vannak mesebelinek tekinthető lények a halandók között, csak az utóbbi időkben nem fordítanak energiát a rejtőzésre. Ha jól tudom, volt valami köze hozzá Danunak... Tudjátok, a mindent átható istennőnek... Na mindegy is. A lényeg azért átment. És igen, törvények igenis vannak. Például más fajú megtámadása itt, H'Sekiratban főbenjáró bűn. Tudjátok, akarata ellenére... De azt hiszem a támadás fogalmát ismeritek. A lényeg változatlan, csak a lehetőségek közé bekerült a nemfizikai forma is. Igen, elsősorban a halandók védelmében, ugyanis a társadalom nagy részét továbbra is ők adják. Vagy hogy. Igazából az ilyen szocioizés tanulmányokra nem nagyon fordítottam figyelmet. Annyi halandó, amennyire nekem szükségem van a megélhetéshez, rendelkezésre áll, nekem ennyi elég.
/Széles mozdulattal intek az ajtó felé, ahol kijöttünk, világosan jelezve munkám lényegét, majd Isis kérése eszembe villan és bocsánatkérő mosollyal állok fel./
- Viszont, ha már itt tartunk, azt hiszem a vonatkozó halandók egy részének szüksége van a szolgálataimra. Pihenjetek egyet, ejtőzzetek, ha szükségetek van még valamire, jelezzétek bátran.

/Könnyedén meghajtom magamat, majd magukra hagyom őket, hogy Isis-t keressem fel./
- Figyelmem csak a tiéd drágaságom, hallgatlak.
/Hajolok bizalmas közelségbe, mihelyst alkalmam adódik rá./

(235)

[Niriel]

* John, Arich, Horizont *

/ Miután a furcsa erő távozott, már igazán hülyén éreztem magam, hogy így nekiestem Arichnak. /
+ Elvégre mégis csak segített, ráadásul még ingyen italt is kaptunk tőle. Nem tehetek róla, hogy önkéntelenül is így reagálok a hölgyezésre, de legalább megpróbálhatnám visszafogni magam. Legalábbis azokkal, akik segítenek. +
/ Miután mentális fejmosást kaptam magamtól, gúnyos mosolyra húztam szám széleit. Ennyit önmagam visszafogásáról. /
- Miért, lehet máshogy is?
/ Egy túljátszott kacsintással hangsúlyoztam, hogy igencsak beleéltem magam ugyan a színészkedésbe, de az nem több szerepjátszásnál. A pszichológusi képességeivel való dicsekedésre viszont kapott egy meleg mosolyt és egy bólintást. /
- Köszönöm. Vigyázz, mert visszatérő ügyfeled leszek.
/ Mondandóm végén kapott még egy kacsintást, aztán befogtam a lepénylesőmet és figyeltem. Közben átestem kisebb idegösszeomlásomon és össze is kaptam magam, így újfent tudtam Arichra figyelni. /
- Olyanok vagyunk, mint a tetvek, mi? Mindenhol ott vannak és sose szabadulsz tőlük. / kicsi, nem épp őszinte nevetés kíséretében megtöröltem a szemeimet / Félreértesz. Nem a bizalommal van baj, hanem a tudásoddal. Elvégre magad mondtad, hogy az angyalság dolgaihoz nem igazán értesz. Illetve nem pont ezeket a szavakat használtad, de nekem így jött le. Ellenben, ha rosszul következtettem volna, akkor javíts ki nyugodtan!
/ A mágiáról és törvényekről szóló résznél csak hevesen bólogattam, de egészen a végéig nem szólaltam meg. /
+ Ha a mágia mindennapos, akkor csak természetes, hogy az emberek elleni használata is törvényileg tiltott. Csúnya is lenne, ha szabadon gyilkolgathatnák egymást a népek. +
- Mások megtámadása tudomásom szerint sosem volt épp törvényes. És ki ez a Danu? Ezek szerint lecserélték Jehovát meg társait egy másik mindenható istenre? Ugye angyalként nem kell elmennem hittérítőnek?
/ Jegyeztem meg, de felfigyeltem a fogalmazásában egy apró kiskapura. /
+ Vajon csak rosszul fogalmazott, vagy tényleg ott van az a kiskapu? +
- Azt mondtad, hogy másfajú megtámadása illegális. De mi van a saját fajtársainkkal?
/ Arich közben könnyes búcsút vett tőlünk, mert vissza kellett mennie dolgozni. /
- Köszönjük, nagy segítség voltál.
/ Hangom kedvesen csengett, miközben megköszöntem a férfinak. Arich bement, mi pedig Johnal kint maradtunk. Legalábbis egyelőre. /
- És mi mit csináljunk? A regisztráció már biztos program, de várjunk vele, vagy induljunk most rögtön? Amennyiben neked nem gond, egyelőre nem szívesen válnék el az egyetlen sorstársamtól.
/ Jegyeztem meg szárazon, miközben szárnyaimra ügyelve leültem az asztalnál lévő egyik székre és elkezdtem apró darabokra tépkedni a szalvétámat. /

(7)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

-Zsaru voltál? /kérdezem Nirieltől./ -Én tengerészgyalogosként szolgáltam az USMC-nél.
+Semper Fidelis!+
/Az utóbbi időkben mondjuk többször megkérdeztem magamtól, hogy az "örök hűség" valójában kinek is szól? A hazámnak? Istennek? Vagy ez a mottó csupán egy közhely, aminek jó hangzása van de valójában csak üresen kongó szavak egy mély üstben?/
+Kicsit talán mindhárom.+
-Lehet, hogy az új világ csúfolódik veled! /jegyzem meg Niriel azon megjegyzésére, miszerint pont angyal lett. És most először nevetek fel halkan, de roppantul megkönnyebbülten./
-Ha már 20-ik századi filmek, nekem inkább az Underworld jött be. Tetszett az, ahogyan a vámpírokat és a vérfarkasokat hangolták egymásra. A vámpírok okosabbak voltak, már akkor fegyvert használtak, mikor a vérfarkasok csak buta bolhás dögök voltak és ész nélkül szaladgáltak. De közelharcban... esélyük sem volt a sápadtaknak. Jó, a későbbi részekben már a farkasok is modern csúzlikkal lövöldöztek, az nem is tetszett annyira...
/Nagyjából ennyit szánok a filmes hozzáfűzésre./
-Az én szerepem szinte semmit sem változott az új világban a régihez képest. /mondom némileg rejtélyesen, ámbár ebből főleg Arich tökéletesen világosan tudhatja, hogy bizony Vadász lettem. Niriel későbbi mondandóinál számomra egyértelmű, hogy tényleg csúfolódik vele a jövő!
Arich szavait, mint mindig, most is igyekszem jól az eszembe vésni. Ha valamiben jó vagyok, hát az a memóriám./
-Talán, mióta világ a világ, ezt a bizonyos mágiát, magát a mágikus erőt nevezték... hitnek, vallásnak, vagy egyenesen istennek! /vetem fel az ötletet./ -Hisz misztikus, spirituális, megfoghatatlan és láthatatlan erő. Amit pedig nem látunk és nem érjük el, azt vonzónak találjuk.
+Danu? Aha... biztos.+
/Arich további beszédére csak bólintok egyet./
-Rendben. Kösz, Arich!
+Érdekes alak. Van benne valami különös... ravaszság, vagy tudom is én, hogy mi. Intelligens és titokzatos, és ez a páros talán a legveszedelmesebb, ami együtt járhat. Rajtad lesz a szemem, haver!+
-Talán jobb, ha az angyali lényedet saját magad tapasztalod ki. Ússz az árral, hagyd, hogy magával sodorjon, aztán majd lesz valami.
+Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy!+
-Pedig eléggé... passzolna az angyalsághoz az, ha hittérítőnek állnál. És ha úgy működik, mint régen. /utalok a 20-ik századra/ -Akkor még mindig az egyház a leggazdagabb a pedofil és perverz papjaival meg bíborosaival az élen. /szélesen elmosolyodom, ezzel valahol jelzem is, mi a véleményem a vallásról. Mindig is úgy tartottam, hogy a vallás és a hit között óriási különbség van! Hiszen a hit az is, mikor magamban, vagy a társamban hiszek. A vallás meg sokszor egy skatulya, egy ellenző, ami a csőlátást eredményezi./
-Szerintem elintézhetnénk most rögtön. Arich hagy végezze a dolgát, mi meg majd visszajövünk, ha elkészültünk. Az az érzésem, hogy sok olyan kérdés van, amire magunknak kell válaszra lelni. Te ex-zsaru vagy, én ex-katona. Ha nem boldogulunk, lehúzhatjuk magunkat H'Sekirat vécéjén.
/Én a magam részéről tényleg mennék. Nem akarok a sápadt fickóra támaszkodni mindig és remélem, hogy Niriel is rugalmasabbá válik./
-Mondjuk azt nem ártana tudni, hogy merre menjünk.

(8)

[Niriel]

* John, Arich, Horizont *

- Legalábbis amíg le nem kellett szerelnem. Jó meló volt.
/ Halvány mosoly kúszott ajkaimra, miközben a régi idők emlékei felmerültek bennem és egy pillanatra majdnem engedtem is a csábító gondolatnak, hogy elvesszek bennük. De sajnos nem tehettem. /
+ Kapd össze magad öregfiú! Dolgod van itt! +
- USMC? A bátyám is ott szolgált. Aztán lelőtték. Tudod, baráti tűz. Ezek szerint neked szerencséd volt.
/ Hangom komoly volt, de fájdalom nem hallatszódott benne. Régi mese volt és ennek megfelelően már rég megbékéltem vele. /
- Igen, én is elég biztos vagyok benne. Remélem az itteni angyalok nem azok a haszontalan kis postások, akiknek a legnagyobb dolguk a hárfázás. Sok évnyi semmittevés után valahogy nem tudnám értékelni, ha azt az életmódot kéne folytatnom.
/ A filmekkel kapcsolatban egy pillanatig gondolkodnom kellett, aztán végül kénytelen voltam belátni, hogy részben egyetértek. /
- Igen, az underworld filmek szerintem is jók voltak, bár jobban tetszett volna, ha minden vámpír kap bennük olyan hibrid alakot, mint Marcus. De az új rész borzalmasra sikerült. Gyakorlatilag fogták az első hármat, felgyújtották és kihajították őket a szemétbe. Ennek ellenére a személyes kedvencem továbbra is az interjú a vámpírral. Az nem a csihi-puhira koncentrál, inkább a mindennapjaikra.
/ Kis véleménykifejtésem után hallgatásba burkolództam és a mágiáról szóló részhez nem szóltam hozzá. Elvégre véleményem nem lett volna túl kedves, így inkább magamban tartottam. /
+ Azért keresztény barátaink tettek is érte, hogy bárki, aki akár csak pletykák szerint képes volt mágiát használni hamar a lángok közé kerüljön. +
/ Régen nagy hívő voltam. Jártam templomba és őszintén hittem Istenben. Még a balesetem után is. Hitem akkor veszett el örökre, mikor Clararól kiderült, hogy rákos. /
+ Talán ezért lettem angyal? Az akkor tett esküm miatt? +
/ Egy pillanatra eltöprengtem, hogy elmondom a többieknek is, de aztán alig látható fejrázással elhessegettem az ötletet. /
+ Ehhez semmi közük. Csak rám tartozik. +
- Elképzelhető, de vannak dolgok, amiknél jobban járnék, ha valaki elmagyarázná, mint ha magamtól próbálnék rájönni. Például nem ártana ismernem ennek a testnek a határait, milyen sérüléseket bír ki, miket tud csinálni, miért tünedeznek el a szárnyaim, meg hasonlók.
+ És mégis mi volt az a furcsa, hideg erő, ami ki akart törni belőlem? +
/ Leginkább ez utóbbi foglalkoztatott, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez amolyan angyal dolog. /
- Nincs az a pénz, hogy hittérítő legyek. Volt egy kisebb vitám Istennel nem sokkal az átkerülésem előtt. Most épp nem vagyunk jóban.
/ Magyarázatom enyhe megfogalmazása volt ugyan a valóságnak, de a részleteket nem akaródzott kimondanom. Elvégre így is elég sok dolgot osztottam meg velük. Bár az szükséges volt, így cseppet sem bánkódtam miatta. Miután Arich bement én pedig nekiálltam szalvétát tépkedni, John pontosan azt mondta, amit hallani akartam. Széles mosollyal pattantam fel, a széttépkedett szalvétadarabokat pedig beleszórtam üres kávéscsészémbe. /
- Egyetértek. Minél kevesebbet kell iratok nélkül járkálnunk, annál kisebb esélyünk lesz a semmiért kapott büntetésre. Hát igen, a fegyveres szervek összefognak és meghódítják a jövőt.
/ Kis nevetéssel válaszoltam neki, aztán becsuktam a szemem és arra kezdtem koncentrálni, hogy milyen érzés volt, mikor nem voltak szárnyaim. /
+ Nyugi, nem lehet olyan nehéz! Csak gondolj arra, hogy nincsenek szárnyaid. +
/ Miközben ezt mantráztam, immár tisztán éreztem, ahogy a korábbi ösztön megmozdult bennem, hátamról pedig eltűnt a szárnyak súlya. Valami furcsa elégedettség érzés járt át, mikor rájöttem, hogy sikerült a dolog. /
- Tőlem mehetünk. Csak ne felejtsünk el fizetni!
/ Immár teljes mértékben emberi alakban intéztem szavaimat John felé. Így, hogy már nem voltak szárnyaim, a repülésre való késztetésem is csökkent picit. Egyelőre nem akartam olyan dolgokkal kísérletezni, amik sok csontom töréséhez vezettek volna. Gyorsan felkaptam a tálcámat és befelé indultam. /

(8)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

-Kicsi a világ!
+És milyen zsúfolt!+
/Akkoriban durván háromszázezer ember szolgált az USMC-nél, legalábbis úgy tudtuk, nagyjából ennyien vagyunk. Alig ismertem közülük néhányat, de mindenkit a testvéremnek tekintettem./
-Voltak csúnya dolgok. A háború egy ördögi gépezet. /fűzök hozzá mindössze ennyit. Szívesen kifejtetném Niriellel ezt a "baráti tűz" megjegyzést. Ha még olyan elvakult hazafi lennék, mint egykoron, már ezért a megjegyzésért és a vád puszta gondolatáért ólommal pumpálnám tele, de tudom, hogy mi folyik a seregben./
+Túlságosan is jól tudom...+
/Az angyalokat én sem úgy képzelem el, mint a festményeken illetve a porcelán figurákon, amiket minden vásárban százával lehetett venni. Szerintem a felszín alatt nem ilyen cukiságok folynak./
-Ezzel egyetértek, bár a filmes, vagy akár sorozatos folytatások gyakran végződnek kudarccal. Olyannyira, hogy már-már közhely, hogy minden folytatás szar.
/Tudom, hogy van kivétel, de ez elenyésző a rossz tapasztalatokkal szemben. Olyannyira, hogy szinte láthatatlan./
-Egy mentort jól meg kell választani. Szerintem ex-zsaruként van annyi emberismereted, hogy tudod majd, kiben bízhatsz. Egyelőre nem erőltetném a dolgot. Persze a szárnyak miatt a te helyzeted eléggé nyilvánvaló, ámbár senki sem tudja, mennyire vagy tisztában magaddal és mennyire vagy erős. Ezt ki kell használnod.
+Vagy igen? Elképzelhető, hogy egyesek tökéletesen tisztában vannak vele, hogy kicsit szlengül kifejezve, "mit bír?"+
-Ebben a világban nem tudni, kiben bízhatunk. /nézek körül kissé bizalmatlanul./ -Ezért kell "rejtve" maradnunk annyira, amennyire csak lehet. Ki barát, ki ellenség... honnan tudhatnánk biztosra?
/Nem tudom miért, de Nirielben kicsit megbízom. Talán azért lehet, mert nincs sok választásom. Még mindig jobb, mint egyedül./
-Mi sem sokat dumálunk. /jegyzem meg az istennel kapcsolatos nézetekhez./
-Remek! /emelkedem én is fel ülő helyzetemből. A doboz cigit (két szál híján) zsebre vágom, és persze a gyújtót is./
-Ja! Jó kis buli lesz, nem mondom.
/Próbálom lazára venni a figurát, de azért nem vagyok ennyire laza és némileg komolytalan. Kemény meló áll előttünk és még az sem biztos, hogy túléljük ezt az egész szart./
+Apropó, meló és túlélés.+
-Meg kell kérdeznem Arichtól, hogy hol lehet fegyvert kapni. Mert átkerült velem a régi pisztolyom majdnem pontos mása. /paskolom meg az oldalamat, ahol a fegyver fityeg, amit leülés előtt kivettem a farzsebemből és átraktam. Igen nehéz lett volna úgy leülni, szó mi szó./ -Csak éppen a tár üres. Szóval jelenleg csak nehezéknek vagy támasztéknak jó. /húzom el a számat./ -Gondolom itt már nem kapni 20-ik századi töltényt ehhez, ezért lehetett úgy, ahogy.
+Igen, ez logikus magyarázat.+
-Nem ártana.
/A tálcát és a kávés csészémet én kint hagyom, elvégre is a kiszolgálás az mégiscsak kiszolgálás még a 20-ik században is. A pincér dolga az, hogy letakarítsa az asztalt, nem az enyém.
Mikor bemegyünk, igyekszem elkapni Arichot pár szóra. Persze a pusmogásba nem szólok bele, csak mikor már végeztek. Feltéve ugye, ha elkezdik a pusmogást egyáltalán és még nem azelőtt kapom el Arichot./
-Arich! Fizetnék! Mennyivel jövök? Illetve. Merre találjuk a Tanácsházát, ahol a regisztrációt intézik? Merre menjünk? Ja, és még egy apróság! Hol tudok fegyvert venni, hol találok fegyverboltot?
/A kérdéseimet részint Isisnak is címzem, mert kettő mégiscsak többet tudhat, mint egy./

(9)

[Niriel]

* John, Arich, Horizont *

- Kicsi a világ és sokan vagyunk benne hülyék.
/ Gyenge nevetésem hamar hangos sóhajba torkollott. /
- Nehéz beismerni, de az emberiségnek valamilyen szinten szüksége van a harcra. A nagyobb probléma ott kezdődik, hogy ezt nem tudják normálisan megoldani. Ha abból indulok ki, hogy nálunk a rendőrségen belül milyen baromságok mentek, akkor a sereget el sem akarom képzelni.
/ Visszagondoltam arra a pár alkalomra, mikor meggyűlt a bajom a felsőbb vezetéssel. Volt, mikor azért kaptam a fenyítést, mert lelőttem az éles fegyverrel hadonászó bankrablót, de azért is kaptam egyszer, mert végeztem a munkámat. Igazán nem én tehettem róla, hogy a polgármester fiát kellett letartóztatnom. Ha valaki bűnt követ el, annak elvileg a törvény szemében származástól függően felelnie kéne a bűneiért. Csak ez a valóságban nem így működött. /
- Mindig van egy nagyobb hal, aki egy még nagyobbnak nyal. És ezek úgy élnek vissza a hatalmukkal, mint ahogy mások levegőt vesznek.
/ Jegyeztem meg, aztán témát váltottunk. /
- Ja. Ez az egyetlen oka annak, hogy örülök, hogy nem folytatták tovább a star wars szériát.
/ Következő okfejtése érdekes volt, de sajnos nem tudtam maradéktalanul egyetérteni vele. /
- Bízni? Anno a rendőrségnél onnantól számoltuk a bizalmat, hogy együtt túléltünk egy tűzpárbajt. Bármennyire is próbáltunk tenni ellene, Detroitban akadt olyan bőven. Sajnos egyelőre nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy válogassunk. Ha valaki tud és hajlandó is segíteni, akkor azt ki kell használni. Arichal szerencsénk volt. Na meg azzal is, hogy mint múltbeliek, sikerült összefutnunk. De lásd be, te se tudtad, hogy Arich mennyire megbízható, csak feltetted a kérdéseidet az első informáltabbnak tűnő embernek. Mint ahogy én is. Bár ha tévednék, javíts ki, kérlek!
/ Közben egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mennyit mondjak el neki, de végül úgy döntöttem, egy keveset megtudhat. /
- Ráadásul az én testem szinte ösztönösen tudja az angyaloknak alap dolgokat. Tudod, mint a szárnyak mozgatása, meg ezek szerint az eltűntetésük is. Nem lepődnék meg, ha más titkokat is felfedne akár tanár nélkül is.
/ Pont annyi információt adtam át, hogy sejtessem a dolgokat, de igazi konkrétumot nem igazán. Szinte büszke voltam magamra. John ugyan a sorstársam volt, de ez közel sem jelentette, hogy feltétel nélkül megbíznék benne. Viszont kettő mindig többet ér, mint egy. /
- Ha nincs is benne skuló, attól még hidegfegyverként használhatod. Elvégre a fém keményebb, mint az öklöd, legalábbis ha nem tévedek. Bár te legalább kaptál fegyvert. Velem csak ez jött. / emeltem fel bal kezemet, hogy lássa a gyűrűsujjamra húzott gyűrűt / A feleségemé volt.
/ Miközben a fegyverről beszéltünk, mélyen belül olyan erős undor fogott el, amilyet még nem tapasztaltam. /
+ Mi van, ha az angyalok még a fegyverek gondolatától is irtóznak? Akkor bajban leszek. +
/ Ekkor még nem tudhattam, hogy nem is járhattam volna távolabb a valóságtól. Legalábbis a rám vonatkozó részekben. /
+ Csak így itt hagyja? +
/ Lehet, hogy azért, mert jóban voltunk a kávézó tulajdonosaival, de mi a múltban mindig elvittük a pulthoz a használt cuccainkat. Lehet, hogy az óta megváltoztak a dolgok, de én maradi voltam, nem akartam megváltozni. Így hát követtem Johnt befelé és bent leraktam a pultra a tálcámat. /
- Én is fizetnék.
/ Hagytam az exkatonát beszélni és csak ennyit fűztem hozzá, miután befejezte a mondandóját. /

(9)

[Horizont]

*Arich, John s Niriel - 2900 szeptember 1.*

A kávéház ajtaja épp becsukódik, ahogy Arich visszatér a teraszról. A fiatalok közül mehettek el, mivel az asztaluknál a létszám négyre csökkent, s a beszélgetés energiája is némileg alább hagyott: egy-egy futó megjegyzéstől eltekintve lattéik maradékával, illetve különböző eredetű holografikus képernyőkkel vannak elfoglalva. A pultnál egy új vendég ül - egy kopasz úriember, aggasztóan makulátlan fekete öltönyben. A fiatalokhoz hasonlóan ő sem beszél sokat, kávéja mellett egy kis tárggyal matat, mely közelebbi vizsgálatra egy fekete notesznek bizonyul. A kifulladt idegen ellenben - láthatóan mostanra kipihenve magát - lendületesen gesztikulálva magyaráz valamit Isisnek, aki, legalábbis látszólag, figyelmesen hallgatja. Ahogy azonban meglátja a teraszról érkezőt, szól néhány szót beszélgetőpartnerének, aki néhány levezető mondat után hagyja visszatérni a pulthoz, ahol a makulátlan öltönyös úr összecsapja a noteszát, fizet, majd kisétál.

- Nocsak, nocsak. - Isis épp, valamiképpen kajánul a kávéfőzők öntisztító funkcióját programozza ahogy odaérsz. - Azt hittem még egy darabig nem számíthatok rád. Túl korán van még, vagy csak nem jöttek be az angyalos szövegek? - Fordul feléd.

- Na mindegy. - Vigyorog, majd a fiatalok asztala felé pillantva derűje valami furcsa, Isistől idegenül komor arckifejezésnek adja át a helyét. - Figyelj... Szóval, tudom, hogy fura kérdés, de... Mennyire ismersz h'shekirati vámpírokat?

- Azért kérdezem. - Mondja gyorsan. - Mert a srácok, akik ott ülnek, vadászok. Legalábbis azok lesznek. Nem, semmi olyasmi - Néz fel rád. - amúgy sem hiszem, hogy nagyon veszélyesek. De... Szóval elejtettek néhány szót valami durva gyilkosságról, lenn a másodikon. Valaki... Valaki két vámpírt ölt meg. Nem a vadászok. Ők nem tudták, hogy miért, igazából nem is érdekes, de... Clara, Adam? Sajnos a teljes nevüket sem tudták... De ezek nem hangzanak ismerősen, ugye?

- A másik. - Folytatja kicsit kevésbé gondterhelten. - Az a fickó a tanácsházáról jött. - Mutat a bőbeszédű, borzas alakra. - Azt mondja valaki látott egy angyalt aki elég furán viselkedett, és szólt nekik - nem, amúgy én sem tudom kinek nincs jobb dolga - és szóval ide követte. Múltlakókat keres - hunyorog. - Nem lehet, hogy a barátnőd az?

- Oh és... - De ekkor visszatér Niriel és John is, és Isis felveszi a megszokott, ragyogó mosolyát. - Ó igazán nem kellett volna... Drága vagy. - Mondja Nirielnek, ahogy átveszi a tálcát. - Ó és amúgy - ezt nem valamelyikőtök hagyta el?

A tárgy, amit felmutat első látásra egy kis, díszes ékszeres dobozkának tűnik. A lakkozott fekete felületet arany szálak hálózzák be, és a doboz peremét valamiféle cikornyás írás szövi körbe. Idősnek és nyilvánvalóan értékesnek, ámde teljesen ismeretlennek tűnik.

[Arich]

/Egy, a távozó feketeöltönyös után vetett pillantás után Isisnek szentelem figyelmemet, évődő mosollyal fókuszálva ajkaira, hátha észreveszi és zavarbajön. Persze rutinosan túllép játékomon, vendégek hosszú sora próbált vele a legkülönfélébb módokon kezdeni, egy ilyen ártatlan próbálkozás még talán az ingerküszöbét sem éri el./
- Ó, reggelig tudnám hallgatni, azzal nem volt hiba. Még csak ismerkedik a várossal, meg az érzéseivel, nem lenne fair, ha rögtön behálóznám. De sokkal lényegesebb, hogy nem szívesen hagylak magadra, még a végén szétszednének a kedves vendégek, akkor aztán hogy számolok el a lelkiismeretemmel? /Kacsintok rá, hogy aztán könnyed mosolyom leolvadjon arcomról, jelezve, igenis érdekel a kérdése. Egy pillantás az ifjoncok felé +Halandók. Csak tömegben vagy felfegyverkezve veszélyesek. Még hogy vadászok...+, aztán lassan megingatom fejemet./
- Nem, a nevek egyáltalán nem mondanak semmit. Max a Bíboralkony bejáratánál találhatok ismerősöket, az itteniekkel nem mondhatnám hogy szoros lenne a kapcsolatom.

- Múltlakókat keres? Mi dolga velük? Ennyire sürgős a regisztrálás, hogy már értük küldenek? /Vonom fel szemöldökömet rosszallóan, érdemben Isisnek reagálni azonban nem marad ideje, vendégeink bejönnek a teraszról, hát a távozni készülőkre kapom tekintetem./
- Fizetni? Persze, egy pillanat... /Lépek a rendelésmutatóhoz és megérintem a számla ikont./ 26,5 kMŁ lesz, ha mást nem kérsz. /Teszem John elé a kijelzőt, hogy világosan lássa, miből tevődik össze az összeg./ 20 a cigaretta, 5 a gyújtó, 1,5 a kávé. A gwar nincs rajta, tényleg a ház... az én ajándékom. /Mosolygok nagylelkűen, tudván tudva, műszak végén a béremből vonódik le majd az ára. +Tényleg önzetlen vagyok... vagy csak nem látom előre, mikor fog megtérülni ez a gesztus.+/

/A felmutatott dobozkát én is figyelmesen szemügyre veszem és röpke fejingatás után kíváncsian várom a reakciókat./

(236)

[John E. Johnson]

*Arich, Niriel, Isis (Horizont)*

+Igen, én is erre gondoltam.+
-Hogy lehetne koordinálni a harcot? /kérdezem meglepődve./ -Ez lehetetlen.
/Biztos vagyok benne, hogy ez nem megvalósítható, de szívesen meghallgatom Niriel meglátását. Legyintek azon, hogy mik mennek a seregben, amolyan "inkább hagyjuk is" jelentéssel./
-Igen.
+Sajnos megtehetik, mert lényegében korlátlan befolyással bírnak.+
-Azért csak vigyázz Arich barátunkkal. /mondom Niriel beszédére./ -Nehogy kígyót melengessünk a keblünkön. Ha engem kérdezel, a szeméből sem néz ki jól a figura. Tud egy két dolgot, de annyi.
/Én nem bízok vakon abban a sápatag alakban. Nincs vele semmi bajom, ugyanakkor elővigyázatosabb vagyok, mint Niriel és a bizalmat sem adom meg rögtön./
-Jó neked.
/Egyelőre nekem halovány fogalmam sincs arról, hogy mi is lenne pontosan a feladatom. Az meg pláne nem, hogy mik lennének azok a bizonyos képességeim. Érzek valami... ösztönös hajtóerőt, de még nem tudom, mi is ez vagy ki és mi ellen élesedik ki./
-Az sem kevésbé rossz hideg-fegyver. /jegyzem meg a gyűrűre és elismerően bólintok, hiszen igen szép darabról van szó. Azontúl pedig, irtózatosan mély nyomot lehet hagyni egy gyűrűvel és nincs is meg az a méreti hátránya, mint a maroklőfegyvernek.
Miközben Arich és Isis felé sétálok, (mögöttem vagy mellettem Niriellel) mintha hallásom kicsit kiélesedne, így elcsípek pár szót abból, amit a kiszolgáló és a sápadt férfi beszélnek./
+Egész biztos, hogy nem lehet ilyen hallásom, hacsak nem ez is valami... spéci dolog.+
/Még nem tudom irányítani, talán zsigerből jött a dolog. Úgy teszek, mintha nem hallottam volna meg azt a néhány szófoszlányt./
-Rendben. /mondom ezt már Arichnak és leszámolom neki a pénzt. Nem akarok balhézni, így fizetek. Na meg általában fogyasztás után így szokott lenni.
Isis felmutat valamiféle különleges tárgyat, amit szemügyre veszek./
-Az biztos, hogy nem az enyém.
+Csak nem Nirielé lesz? Az ő kezén gyűrű van, mutatta is az imént.+

(10)

[Niriel]

* John, Arich, Horizont *

/ John megjegyzéseire egy pillanatig gondolkodóra fogtam, elvégre valamelyest igaza volt. /
- Tudod, hogy átlag esetben mit tettünk a rendőrségnél, mikor két banda egymásnak esett? / kérdésem költői volt, alig egy pillanattal később meg is válaszoltam / Hagytuk. Amíg nem vonták bele a civileket, hagytuk őket, hadd intézzék el a saját vitáikat maguk közt. El se hiszed, hogy hány áldozat kellett, mire rájöttünk erre az egyszerű megoldásra. Nem tetszett nekünk se ugyan, de nem volt jobb ötletünk. Végül megszoktuk. És szerintem ez a megoldás. Akinek szüksége van az erőszakra, az nyugodtan élje ki az ilyen irányú vágyait…a többi hozzá hasonlón. Közös megegyezés alapján. Sokkal békésebb lehetne így a világ, bár a hullák eltüntetése valószínűleg nem kis gondot okozna. Országok közötti viták esetén viszont nem igazán van ötletem, max a bajnokos rendszer, amit régen használtak. Ha az én bajnokom nyer, nekem van igazam, ha a tiéd, akkor neked. Messze nem tökéletes, de egy-egy ember halála a valóságban és papíron is sokkal jobb, mintha egész hadtesteket dobnánk oda áldozatul. De persze te vagy a katona, szóval valószínűleg több ponton is könnyedén megkérdőjelezed, amit most mondtam. / vontam meg enyhén a vállamat / Nem állítottam, hogy tökéletes megoldásom van a helyzetre, csak azt, hogy megoldható.
/ Ez után hátra dőlve hallgattam, amit Arichról mondott és bármennyire nem akartam, kénytelen voltam egyetérteni vele. Abban mindenképp, hogy a férfi elég fura volt. /
- Egy szóval sem említettem, hogy teljesen bíznék benne, de volt olyan kedves, hogy ellátott némi infóval és még ingyen piára is meghívott. Ez már egyből két jó pontot ér. De ami azt illeti / itt suttogóra fogtam a hangomat / Kissé a fehérgallérosokra emlékeztet. Már ha tudod mik azok.
/ Kacsintottam rá, aztán tűnődve oldalra hajtottam a fejem. /
+ Vajon ez még soha nem ütött meg senkit gyűrűvel a kezén? +
- Nem igazán. A gyűrű egy kemény cucc és tény, hogy szép kis sérülést tud okozni a másikon, csak az vele a gáz, hogy a saját kezedet is elég csúnyán tönkrevágja. Képzeld el, hogy az ütésed összes erejét egy fémkarika továbbítja az ujjad csontjának. Ráadásul kis felületen. Pillanatok alatt megvan a törés. Ellenben a pisztolyt ha a markolatánál fogod, attól még oda lehet vele csapni egy nagyot és az a te kezedben sokkal kisebb kárt tesz.
/ Kis beszélgetésünk után tálcával a kezemben követtem be Johnt. Így könnyebben elfértem. Ráadásul mindig jobban szerettem sereghajtóként menni. Így nem kellett félnem, hogy az egyik társam hátba szúr, ha áruláshoz támad kedve. /
+ Egy ellenség támadásával sokkal könnyebb megbirkózni, mint egy bajtársadéval. +
/ Bent gyors pillantással felmértem a terepet, aztán Isis elé léptem és átadtam neki a tálcát. /
- Ugyan, ez csak természetes. A dobozról pedig halvány fogalmam sincs. Sose láttam még ezelőtt.
/ Kedves mosollyal válaszoltam neki, bár a dobozos résznél kapott egy enyhe fejrázást, aztán előhorgásztam a nálam levő pénzt. Közben pedig reménykedtem, hogy elég lesz kifizetni az ételt meg a kávét. A fánkom valahogy mindannyiunk fejéből kiment, de annyira nem bántam a dolgot. Elvégre nem kellett volna egyből a rendőrség rossz hírét keltenem a fánkzabálással. Majd legközelebb. /
- Én pedig akkor nálad intézném a mocskos anyagiakat.
/ Mosolyom fizetés közben még szélesebb lett. /

(10)

[Horizont]

*Arich, John és Niriel - 2900 szeptember 1.*

Isis vállat von, és már épp visszatenné a pultba a dobozt, amikor mögöttetek egy éles hang reccsen.

- Hé!

A hang a borzas egyénhez tartozott, aki asztalán szinte átesve kapkod a pulthoz. Közelről egyértelműbbé válik miért is kelt furcsa benyomást mind külleme, mind mozgása: nagy termetén, úgy tűnik, egyetlen ruhadarabot sem visel, mely a méretébe tartozna. Szűk zakója ujja jóval szőrös kézfeje felett ér véget, bő nadrágját pedig csak egy meglepően újnak látszó, ezüstös fémlapokból ötvözött vastag öv tart a helyén. Johnt furcsa, feszült érzés fogja el, ahogy az idegen karnyújtva a pulthoz érkezik.

- Bocs. - Mondja gyorsan Isis felvont szemöldökét látva. - Az, - Bök mutatóujjával a dobozra. - az az enyém. Kicsúszott a zsebemből.

Isis egy pillanatra fontolgatni látszik, hogy akadékoskodni fog, de végül fagyosan átnyújtja a dobozt a borzas férfinak, aki óvatosan, két kézzel veszi át, ezzel kissé félretolva Nirielt. Köszönetképpen biccent egyet és hátrál pár lépést, de a szemét továbbra sem veszi le a díszes kis tárgyról, mely parányinak tűnik túlméretezett kezei között. - De hogy... - Motyogja arcszőrzete alatt. A fiatalok közül néhányan furcsálló tekintetekkel figyelik a pultnál állókat egy darabig, majd időnként felpillantva halk beszélgetésbe kezdenek.

Napirendre térve a közjáték felett, Isis visszafordul Nirielhez.

- Bocsi. - Mondja a képernyőjén pötyögve. - Szóval neked volt 7 kismill a rákfarok, és még 1,5 a kávé, és - itt a képernyőre hunyorog, majd bizonytalan pillantást vet Nirielre. - Ő, én még mielőtt kimentetek felírtam neked egy fánkot... Ezt én képzeltem, vagy tényleg kérted? Bocs, kicsit szétszórt a délelőtt. - Mosolyog bocsánatkérőn.

- Elnézést. - Hangzik fel újra a kusza férfi hangja ezúttal Johnnak címezve, miközben Isis visszajárót - és esetleg fánkot - halász elő a pultból. A doboz időközben eltűnt, minden bizonnyal a szűk öltöny, vagy a bő nadrág egyik zsebébe. John vállára, pár másodpercre egy nagy kéz nehezedik, egyúttal a feszült érzést szinte migrénné erősítve. - Remek a kabátja. Antik. Egy régiségboltban vette? - Az idegen kihúzza magát, és halk pattanások sora hagzik, ahogy valahol az öltönyében a megnőtt feszültségnek enged a varrás. - A nevem Arsene. Vargax. H'Shekirat és mellesleg a tíz város - Tanácsa megbízásából vagyok itt. Az a feladatom, hogy a város új jövevényeinek - vagy régi, de a lényeg, hogy ha nem tévedek, az lenne maga - Itt lendületesen bök egyet a mutatóujjával. - némi útmutatást nyújtsak. Eligazítást a szabályainkról. Közlekedés. Ez, az, amaz. A tanácsházán még nem volt például, azt tippelem.

Csak közelről látszik milyen szokatlanul világoskék a szeme. A karakter, mellyel mondandóját előadja, szintén némileg különös: Nem csak széles mozdulatai, melyek még törékeny tárgyak közvetlen környezete nélkül is újra és újra apró darabokra zúzódó porcelán hangjait idézik a megfigyelő képzeletébe, de beszédmódja is: mintha minden mondatot külön lendülettel kellene megrohamoznia, s egy ledarálása után kifulladva kénytelen volna szusszanni egyet, mielőtt nekiveselkedne a következőnek.

[Arich]

/Méltatlankodó arckifejezésem egyaránt szól az érkező modorának és viseletének, ahogy megzavarja a kiszolgálási aktus utolsó mozzanatait. Persze, Isis tette közszemlére óvatlanul az azt kiváltó dobozt, de akkor is... Összehúzott szemmel veszem alaposan szemügyre a fickót.
A testét mások számára láthatatlanul övező ezüstös, sárgán csillámló fényudvar pillanatnyi töprengésre késztet, végezetül Valentina leckéiből beazonosítom: a legvehemensebb alakváltók közé tartozik, nevezetesen vérfarkas. Ritka pillangót látó rovargyűjtőként igyekszem elraktározni benyomásaimat, hiszen testközelből még nem igazán volt alkalmam szemügyre venni fajtáját, így különös mozgása és beszédstílusa igazán mély benyomást tesz rám.
+Vajon... Idegen neki az emberforma, azért ilyen nehezen koordinált a mozgása? Vagy mindössze az én - önkritikusan valljuk be - igenis harmonikus mozgásom szöges ellentéteként szúrja ennyire a szememet? Ez lenne a helyzet a kifejezésmódjával is? Megválogatom a szavaimat, higgadtan, jólnevelten adom elő, ő pedig... mintha csak gyakorolnia kellene az emberi hangszálak használatát... vagy erőfeszítést igényelne tőle a mutatvány...+ Csendes, ám rosszalló fejcsóválással fejezem ki véleményemet, azonban arcom igazi felszolgálós pókerarc. Még annak ellenére is, hogy Isis szabadkozása igencsak szemöldökemelintésre késztet. Vidám hangulatú fecserészése ellenére sem tapasztaltam még, hogy szétszórt lenne. Tűnődő pillantásom időzik profilján egy ideig, végezetül figyelmem visszatér vendégeinkhez./

- Feltételezem, a megbízásáról és azon tény, hogy a kedves vendégünk magánszférájában vájkál, jogosságáról valamiféle hiteles és meggyőző igazolással is rendelkezik. /Az egyszerűbb nyelvhasználatú egyének... igen, kifejezetten az emberbőrben és a kultúrában járatlan farkas kedvéért, egy pillanat után, továbbra is kedélyesen mosolyogva még hozzáteszem:/ Hivatalos igazolvánnyal, teszem azt.
/Egy pillanat erejéig figyelmeztetően Johnra pillantok, igyekezvén Nirielt teljes jelentéktelenségben tartani./ +Nem én fogom világgá kürtölni, hogy az angyal is a múltból érkezett. Ha ő jelét adja, már nem én vagyok érte a hibás, de addig őrzöm a titkát, még ha meg sem kért rá.+
/Végezetül ismét a farkasra pillantok és védekező mosollyal felemelem tenyeremet./
- Persze, én csak egy pincér vagyok. Említésre sem méltó, ami ajkaimat elhagyja.

(237)