5. Kerület - Kávéház

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Meghallgatom Zair fejtegetését a zavarodottsága okáról és elraktározom az emlékeim között. Engem eddig sokkal inkább zavarba hoztak a díszletek, a hatalmas hófehér hattyúszárnyakkal ékes Riel, az apró termetű, korcs kis jószágok és az a jópár vadállat, ami szabadon flangál köröttünk./
- Hmmm… /hümmögök elgondolkodva. Szívesen feltenném a kérdést az említett képességekkel kapcsolatban, de nem szeretném nyilvánvaló tudatlanságom egy hallgatózó Reagennel vagy bárki mással megosztani. / - Értem. /felelem végül leküzdve a kíváncsiságom.
Az aranyhajú férfi soron következő gondolatai hallatán egy picikét felvonom a szemöldököm. /+ Hát ez kissé összefüggéstelenre sikerült. Sárkányszem? Öhm… bizarr. Talán nem ő a megfelelő ember… sidhe vagy akármi… aki beavat e világ titkaiba.+/ Amikor szóba hozza a testem először nem is értem, hogy mire gondol. Jobban belegondolva másodszorra se teljesen értem. /+ Hacsak nem azt akarja mondani, hogy átlátott a ruhámon. Ez esetben…+
- Semmi baj. Előfordul az ilyesmi. /felelem egy elnéző mosoly kíséretében. Annyira abszurd, hogy valaki tényleg a szemével vetkőztet, hogy nem tudok kiakadni emiatt. Az amúgy se lenne stílusos azzal együtt, hogy nem örülök a hallottaknak. /+ Vajon hányan képesek erre?+ / fut körbe a tekintetem a járókelőkön. S valóban jópáran bámulnak, ám észreveszek egy házfalnak támaszkodó alakot, aki karba tett kézzel méreget nem túl barátságos tekintettel. /+ Na ennyit a csodálatról.+/ tova is szökken a tekintetem, hogy visszatérjen az előttünk haladó Amatheon alakjára.
Ám elhangzott itt sokkal fontosabbnak tűnő információ is. Hallgatózók ide vagy oda, de rákérdezzek, ez talán van annyira lényeges, hogy ne érdekeljen, hogy tudatlannak néznek. /+ Amúgy meg Reagen és Riel csak ne nézzen tudatlannak, ők is csak most ismerkednek a helyi viszonyokkal.+
- Mindenféle fém megéget? /Ilyesmit már említett a Kávéházban is, de jobb pontosítani a dolgot./
- Csak a nyers fém vagy ionos, esetleg oxidált állapotban is? /pontosítom a kérdést.

Naarozair utolsó kérdése meglep, meg is állok, hogy szembe forduljak vele. /
- Végtelenül sajnálom, de már elígérkeztem Hermésznek, s nem szokásom az adott szavam megmásítani. / tárom szét karjaim sajnálkozva, de hangomban egy csipetnyi indulat cseng./ +Testvér, nem vagyok szélkelep. +
- Ettől függetlenül, ahogy említettem, szívesen meghallgatnám a történeted, amennyiben volna kedved megosztani velem. Ha nem most, hát máskor. Keress meg, ha beszélgetni támad kedved. /Ajánlom föl nagyvonalúan. Ha már azt a feladatot vállaltam, hogy más múltlakókkal beszélgessek, hát íme, itt az első delikvens. Bármennyire is szimpatikus a srác, a csapongó gondolatai, a kissé összefüggéstelen beszéde alapján nem érzem kutató-alkatnak. Ha választanom kéne, hogy kivel dolgozzak együtt, egyértelműen és gondolkodás nélkül Reagent választom annak ellenére, hogy ráférne egy borotválkozás, egy alapos fürdés, legalább négy fogmosás és egy váltás ruha a rongyai helyett. A munka nem érzelmi kérdés, itt a profizmus, a hatékonyság a lényeg. Ha sikeres akarok lenni, akkor jó csapat kell!

(20)

*Akkor ahogy megbeszéltük, írtam még egyet, hogy lezárjuk Zairral a párbeszédet.*

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. –Reagen, Aurnia, Riel, Caridwen*


/Amit látnak a szemükkel, az mind valóságos díszlet. Sokan összetéveszthetik valami álarcos vagy beöltözős bállal, azonban ha kiderül, hogy nem tudják levenni a maszkjukat, akkor megrémülne az ember. Ráadásul csak feltűnik minden ide érkezőnek, hogy egyes faj képviselőiből túlontúl sok van, s nem csak néhány elvétve. De ő régebben van itt, s kapott már Fenrirtől tanácsokat, így nem akad ki azon, ha különös megjelenésű alakokat lát. Egy ideje összefüggéstelenül beszél, ami jól jelzi zavarodottságát. Egy ideje ebben a világban van, de nem tud semmit sem valójában. Nem tudja hogyan kellene beilleszkedni ebbe a világba. Teljesen igaza van Aurniának, mikor azt gondolja nem alkalmas bevezetni az itteni világba. Hogyan lenne képes elmagyarázni, mikor nem lát az egészből csak egy kis részt?/
-Előfordul az ilyesmi? Ha te mondod. /Szerinte egyáltalán nincs rendjén, hogy ilyen képességet birtokol, ami ugyanolyan zavarodottan működik, mint saját maga. Hol felvillan valami, hol pedig lappang. Kénye és kedve szerint játszadozik az emberi elmével. Mikor a mellette haladó sidhe szépség elkezd körülnézni, akkor érti meg, hogy miért. Erre nem tud másképp reagálni, csak egy árnyalattal szomorúbbá válik./
+Szóval neked sem tetszik a képességem.+/ Mondja magában, aztán próbál tovább lendülni ezen a témán. Felteszi a kérdését a lány, amire azon nyomban válaszol./
-Nem tudom, hogy minden féle fém ártalmas, vagy csak egy bizonyos fajták. A lényeg azon van, hogy nem bírod. Kalandozásom során kerültem egy állatketreces helyre. Elmondanám, hogy a vasportól nem tudtam odamenni. Ha belélegeztem volna, akkor lehet, nem élnék, vagy fájdalmasan gyötrődnék valahol. / Magyarázza neki, aztán úgy tűnik az utolsó kérdés sem nyerte el tetszését./
-Ez érthető. Reménykedni csak lehet, hogy meggondoltad magad, de ezek szerint nem az a típus vagy. Ezzel nincs gond. Akkor megyek egyedül. Talán felkereslek, talán nem. Nem tudom, hogy mi fog velem még történni. / Ezzel lezárja a beszélgetésüket, ami nem zajlik másképp, mint a többi. Egy emberre sem tud rendes benyomást gyakorolni./

(57)

[Arich]

*Előzmény*

[2900. szeptember 1.]

+Egész pofás hely!+
/Mérem fel az ajtóból gondosan beljebb lépve leendő munkahelyemet./
+És igen, ez a város tényleg sohasem alszik!+ /Állapítom meg a jelenlegi, zömmel halandó aurákból álló forgalmat szemlélve./ +De sebaj, ennek köszönhetem, hogy most legalább halvány esélyt kapok elkezdeni önálló életemet. Már csak olyas valakit kellene találnom, akivel érdemben tárgyalhatok...+ /Kezdek el valami személyzetet keresni, de apró, alig fél pillanatos tétovázásom elegendő volt arra, hogy felkeltsem a felszolgálók figyelmét. Egy barnás-szőkés halandó srác legalábbis elém penderül és jókedélyű mosollyal teszi fel a szokásos kérdést:/
- Jó estét, Ben vagyok, mit hozhatok, miben segíthetek?
/Mosolya, életkedve egy pillanatra megtörik meglepetésemen, ahogy szinte élettelen pillantással meredek rá, aztán idomulok és tükrözöm mosolyát./
- Hozhatnál valami személyzeti vezetőt... De ha nincs az étlapon, inkább vezess hozzá. /Húzom fenyegető, sötét mosolyra ajkaimat, majd ahogy a srác arcára kiül a felismerés, a vámpírságomra utaló apró jelek vezérelte megdöbbenés, úgy ömlik el viszont az én vonásaimon a jól sikerült átverés okozta vigyorgó öröm./ Ne aggódj, semmi gondot nem akarok neki okozni, sőt... Éppenhogy segíteni akarok rajta. Az álláshirdetésre jelentkeznék. Felszolgálókat kerestek, nem? /Döntöm oldalra fejemet szelíden mosolyogva./
- Öhm... De.

/Feleli, majd rövid tétovázás után csak elvezet egy Uno nevű férfihoz. Hasonlóan rövid megbeszélés során lefektetjük a megállapodás alapjait./

- Tehát akkor még egyszer: nincsen harapdálás, elmetrükkök meg hasonló, tisztességtelen vámpírdolgok, cserébe hajlandó vagyok csak éjszakára beosztani téged tíztől négyig.
- Pontosítsuk a dolgot, napnyugta után minimum két órával, és napkelte előtt minimum négy órával, heti 34 órás munkahetekkel számolva egy-egy hónapban, heti 40 kMŁ díjazásért. /Emelem fel ujjamat, miközben jól hallhatóan megfogalmazom kitételemet, hogy a szóbeli szerződést rögzítő kütyü véletlen se hagyhassa ki. Végezetül mosolyogva megvonom vállamat./ Persze mindezt legalább egy héttel előre egyeztetve, az esetlegesen ezen felül bevállalt beugrásokért plusz húsz százalékos extra díjazással. /Rosszalló homlokráncolással kísért felhorkanására azért gyorsan hozzáteszem:/ Cserébe viszont az ünnepnapokat és egyéb szentnek kezelt napokat is vállalom, ha éppen rám esik a sor.

/Jófiú módjára megálltam a késztetést, hogy lelki kezeimmel elsimítsam berzenkedését. Elvégre épp most szögeztem le, hogy tartózkodni fogok az ilyetén jellegű megnyilvánulásoktól./
+Bár így az esetlegesen extra borravalótól is elesek...+ /Rémlik fel sikerem a Bíborhajnalban. Végül aztán lélekben megrázom magam és vállat vonok./ +Végül is, nem lehetek annyira ügyetlen, hogy pusztán modorommal ne harcoljak ki valamit...+
- Mindenesetre ha valaki kifejezetten kéri, igenis elvarázsolom. /Teszem még hozzá, minden eshetőségre készen./

- Rendben... De akkor semmi borravalót nem fogadhatsz el. Nem akarom, hogy azzal távozzanak, kicsaltuk a pénzüket. /Zárja fintorral kísért biccentésemet követően Uno a megállapodást./ Mikor tudsz kezdeni? /Emeli meg szemöldökét kérdően, mire széttárom kezeimet./
- Akár most is, ha neked megfelel. A pénztároló kütyümet meg majd elintézem... Feltéve, ha találok olyan bankot, amelyik alkalmazkodik a fajtám élet... izé, ébrenléti ritmusához.

/Miután végül megkapom asztalaimat és tisztázzuk a szokásjogot, bűbájosan +Nem, nem annyira bűbájos! Megígértem!+ életteli mosollyal várom az első vendéget, akivel egyáltalán kipróbálhatom magam... Illetve kipróbálhatják, mire is jó egy varázsfosztotta vámpírpincér./

(224)

[Sahaana Saendar]

[2900. szeptember 1.]

/Esteledik már, és az eddig nyüzsgőnek vélt város még jobban felélénkül. Egész nap a fővárosban voltam, bejártam az összes olyan helyet, ahova érdemes ellátogatni, de úgy érzem, hogy az igazi életét ennek az ezerarcú helynek csak éjszaka fogom látni. Egy szálloda helyett inkább a főutcát választom és a sétát, a hűvösség ellenére is. Ez a furcsa sokféleség mindig is érdekelt, így figyelem az utcát, és mindenkit, aki mellettem elhalad. Üzletemberek sietnek taxit fogni, hogy hazaérjenek feleségükhöz. Elegáns ruhába öltözött hölgyek várják csacsogva a fuvarjukat valamilyen bemutatóra. Szerelmes párok andalognak el mellettem. Az utcákon a fajok közt előbukkannak az éjszaka teremtményei, sötét és bizalmatlan alakok kezdik méregetni a gyanútlan járókelőket. Egy forradásos arcú férfi felzárkózik mellém, rám kacsint, majd tovább siet. Társa ekkor ér oda a másik oldalamra, hogy megpróbálja letépni a táskát a vállamról. Szó nélkül érintem meg a kézfejét, és hagyom, hogy a hatalmam, akár alattomosan kúszó árnyék, hirtelen ráfonódjon. A fájdalomtól eltorzul az arca és azonnal elengedi az eddig szorosan markolt táskám. Nem mutatom ki felháborodásom a balgasága miatt, de nem is vagyok olyan bolond, hogy ezek után is egyedül sétálgassak az utcákon. Utam a legközelebbi kávéházhoz visz./
+ Óh, ez már mindjárt más...
/Sokan felkapják a fejüket az ajtó nyitódása hallatán. Végigpillantok a bent lévőkön, futólag megszemlélve az összes vendéget. Ők csak egy fiatal, tűzcsókolta hajú lányt látnak, hétköznapi ruhában. Az egyedüli furcsaság, ami nagyon is feltűnő, a háromszín íriszek. Látom, hogy néhányuk hunyorogva próbálja kideríteni, valóban azt látja, amit, vagy csak képzelődik. Egy sidhe hölgy köznapi ruhában? Egyszerű fekete nadrág, és mélylila kabát, semmi selyem és fodor? Nos, igen. Azokat a ruháimat nem véletlenül hagytam az udvarban. A fürkésző pillantások keretében egy üres asztalhoz sétálok, ami az ablak mellett áll. A kabátomat a mellettem lévő székre helyezem. A közönség most ismét felhördülhetne, hiszen a hideg ellen viselt ruhadarab alatt sem lapul semmilyen feltűnő öltözet, csupán egy könyékig érő ing és egy mellény. Ezek után már alig pillantanak felém, így nyugodtan tudok leülni és várni a pincért, hogy kiszolgáljanak/

(1)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen,Reagen, Riel, Aurnia, Naarozair*

/Némán sétálgatok Reagen mellett. Nincs kedvem megszólalni, inkább a gondolataimba temetkezem./ +Heh, vicces lehet egy zavart angyal látványa! Elég szánalmas, de tényleg nem tudom mi tévő legyek, főleg ha túlestem a regisztráción. Ami állítólag csak egy kis papírmunka lesz.+
/Miközben vígan haladunk célunk felé, szembetalálkozom néhány fajtárssal. Pár percig rajtam felejtik tekintetüket, aztán elfordítják fejüket és úgy beszélgetnek tovább, mintha észre sem vettek volna. Érdeklődve mérem őket végig, aztán sóhajtva elkapom a fejem. Előrenézek az épület felé, melynek körvonalai lassanként kirajzolódnak a távolban, végül megérkezünk. Nagyon impozáns, a fiú igen színpadiasan mutat felé. Nem sokkal ezután mondja azt, hogy voltaképp csak papírmunkából fog állni az egész, és kedvesen megveregeti vállamat.
Idegesen állok a lépcső előtt. Szemeim a lányra tévednek, aki 'oly fagyos. Körülötte megfagyhatna a levegő, s az, aki tekintetét kezdi el fürkészni. Eddig ez a tapasztalatom. Az már csak hab a tortán, amikor a testvérpáros összenéz. Olyanok, mint két farkas: nem viaskodnak egymással, de külső szemlélőként lehet érezni némi feszültséget. Vagy valójában nem ők, hanem a kis csapat tagjai lennének azok? Nem tudom, viszont én az vagyok. Olyan, mintha szikráznának szemeik, ahogy nézik a másikat. Ám csupán egy pillanat az egész, s mire észbe kapunk, már mehetünk is./ +Ha túlestem a regisztráción, utána meg eldől, mi lesz. Jobban tenném, ha nem izgulnék előre.+
/Felnézek a hatalmas bejáratra, majd tétován elindulok az építmény felé, mely olyan, mintha tárt ajtókkal fogadna./

(23)

*Bocsi, még nem írtam ide reagot, de most pótlom, mert fontos. Innen pedig - nem rondítva más játékát-. már el is tűntem. *

[Arich]

/Épp rajtam a következő vendég sora, mikor egyszercsak elakad szavam.
Márpedig viszonylag kevésszer történik ilyen, miközben épp egy hölggyel, pláne egy izgalmas hölggyel beszélgetek, márpedig Isis igencsak izgalmasnak számít. Egyrészt, a kiismerhetetlen, folyton kavargó aurája... Nos, ez önmagában nem újdonság. Az összes halandó kavargó aurával bír, igaz, az övék meglehetősen gyenge. Isisé is kavarog, de már az érdekessé teszi, hogy sokkal erőteljesebb, könnyebben észrevehető, hát még az a mód, ahogy folyamatosan kikerüli, hogy egyértelműen választ adjon finoman tapogatózó, származását firtató kérdéseimre.
Szóval éppen könnyed csevegés közepette, orvul ér a szavamat megakasztó felismerés, hogy a legújabb, kávéházba lépő vendég, az én vendégem... Nem, nem maga a tény, miszerint végre én következem, hanem az érkező vendég aurája fojtja belém a szót, ami élesen elüt a helyet zömmel látogatókétól. +Fényesen izzó, tehát valamelyik erős mágiájú faj... angyal, sidhe vagy mágus... királykék, mint valami uralkodóé... vagyis...+/
- Sidhe. /Mormogom magamnak, majd Isis kérdő tekintetére hallhatóbb hangerővel pontosítom kijelentésemet./ Fekete sidhe. /Elégedett mosollyal emelintem meg szemöldökömet, aztán még egy cinkos kacsintást is megengedve Isis felé, felkapom az étel- és itallapot./
- Lássuk, mit is érek... /Dünnyögöm, miközben a pár pillanatos közjáték alatt máris helyet foglaló hölgy felé indulok. Célirányosan közelítek, tekintetemmel utam során kutatva, felmérve, mire is számíthatok a részéről. Mivel Valentinától azt hallottam, a sidhék tele vannak élettel, külön odafigyelek rá, hogy ne sétáló hullaként érkezzek, vagyis az olyan apróságok, mint a pislogás, lélegzés, és a többi hasonló gesztus mind részét képezik arzenálomnak +Nem megijeszteni a vendéget, érezze csak otthonosan magát nálunk!+, mikor szolid, a csábítás halovány rezgését hordozó mosolyommal asztalához érkezek./
- Ragyogó estét, varázslatos szépségű hölgyem. Arich vagyok, én leszek a pincére, amennyiben elfogad. /Egyenes háttal hajtom meg árnyalatnyit derekamat, miközben aprót biccentve szinte +Csak szinte!+ sugallom neki a számomra megfelelő választ./ Ha megengedi, bátorkodtam máris hozni az étel- és az itallapot. /Tartom elé a két kis plasztikkönyvecskét./ Áttanulmányozza, avagy máris jegyezhetem rendelését?

(225)

[Sahaana Saendar]

/Ha már az ablak mellett ülök és várakoznom kell, nézelődöm. A bentiek hamar unalmassá válnak, legtöbbje csak halandó, így az utcát figyelem a pincér érkezéséig. Egy röpke pillanatra feltűnik az alak, aki megpróbált kirabolni. Ahogy észrevesz az ablakon ledermed, majd hátrafelé lépkedve eltűnik a tömegben. Valamiért elégedettséggel tölt el, hogy ez a botor lélek ennyire megrémült, pedig épp csak megérintettem. Ennél rosszabbat is tudok. Nem engedem meg magamnak az undorodó fintort, hátradőlök és lehunyt szemmel várakozom a továbbiakban. Danu kegyének hála, nem kell sokáig magamba fordulnom, határozott léptek közelítenek felém. Unottan pillantok fel, valami suhanc fiúra számítva, ám a férfi láttán akaratlanul is elmosolyodom./
- Üdvözlöm, Arich. Természetes, hogy elfogadok egy ilyen úriembert.
/A meghajlás ideje alatt átfut a fejemben a gondolat, hogy vajon milyen kávéházban bemutatkozik-e az összes pincér, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés. Ám jól nevelt lány vagyok, én is bemutatkozom./
- Sahaana vagyok. Örülök, hogy ma este ön lesz a pincérem. Egy forró kávét és egy kragga levest kérnék.
/Jelenleg nem kívánok mást, majd később esetleg rápillantok, akad-e más is az étlapon, mint a megszokott. Talán majd valami süteményt. Az álmosság messze elkerül még ebben a kora esti órában, úgy érzem, még biztos itt leszek egy darabig. A pillantásom újra a bent ülőkre téved. Most már alaposabban mérem őket végig, próbálom megtippelni, hogy az arcok mögött milyen szörnyegetek bújhatnak meg./

(2)

[Arich]

- Sahaana... Csodálatos név egy csodás hölgynek. /Biccentek magabiztosan mosolyogva, miközben kedélyes maszkom mögül igyekszem megfejteni, elérti-e csendes utalásomat. +Bár nem hinném, hogy akkora titkot csinálna származásából, de mégiscsak elegánsabb így utalni rá, mintsem tátott szájjal csodálkozni...+/

- Egy frissen gőzölgő kávé és egy ízletes kragga... rendben. /Rögzítem a rendelést noteszfüzetet mímelő platformomon a megfelelő ikonokat megérintve. Valahol a konyhában máris nekifog Mauro, a szakács, hogy összeállítsa a kért ételt. A fekete pedig bármikor, alig fél perc alatt elkészül, úgyhogy egyáltalán nem +persze hogy nem!+ időhúzásnak szánva finomítom a rendelést./ A kávéhoz tejet, tejszínt, cukrot, esetleg egyebet óhajtana? Amennyiben megkívánná, bármi legálisat hozhatok. /Szolidan tréfálkozó félmosolyt villantok, azonban a bizalmaskodást jelző kacsintástól megkímélem mindkettőnket./ Ha nem reklámozza túl széles körben, csak önnek esetleg egyébbel is szolgálhatok.

(226)

[Sahaana Saendar]

/A bókra csak elmosolyodom és meghajtom a fejem. Úgy sejtem nem csak a szépségemre akart utalni a férfi. Gondolom, nem túl sok magamfajta fordul meg ezen a környéken. Megajándékozom Arichot egy még szélesebb mosollyal, majd előrébb dőlök, és az államat megtámasztom a kézfejem a következő kérdés hallatán./
- Két kanál cukorral, tejszínnel felöntve.
/A félmosoly láttán megdöntöm a fejem, de elnyomom a sóhajtási kényszerem. Vajon azt is sejti az úriember, hány éves vagyok? Mivel sosem fordítottam figyelmet arra, hogy megtanuljam a fajok megkülönböztetését, így az úriember mibenléte egyelőre titokban marad. Ettől függetlenül úgy érzem, ő a fiatalabb./
- No, de uram! Mégis milyen hölgynek gondol engem?
/Tettetem a felháborodásom, csak kettősünk számára hallhatóan./
- Nem szándékoztam a más természetű kínálatból választani... Egyelőre...
/A nevelőnőim, ha látnák, most kapnának a szívükhöz, és mentem kitagadnának maguk mellől. Az udvari élet unalma után igazán jól esik némi incselkedés és flört, így nem küldöm el melegebb éghajlatra a férfit. Sőt, máris élvezem, hogy ő a ma esti pincérem./

(3)

[Arich]

- Két cukor, tejszín... /Érintik ujjaim a részleteket pontosító ikonokat, majd villanásnyi oldalpillantás után, fejemet kissé oldalt döntve, enyhén provokatív pillantással mérem végig az előttem tündöklő hölgyet. Kiélvezem a roppant kellemes látványt, azonban igyekszem mindezt kultúráltan tenni, tartózkodom a nyálcsorgató bámulástól. Végezetül, mint aki elgondolkodik a válaszon, pillanatnyi szünet után megzendítem hangomban a minden férfi hangjában ott rejtező, hétköznapi varázslatot, amit a potenciális partnernek tartogatnak./
- Hogy miféle? /Hajlok árnyalatnyit közelebb./ Szerintem olyan elbűvölően öntudatos hölgy, aki nagyon is tudja, hogy mit akar... /Alig észrevehető szemöldökemelintéssel mélyítem mondandóm jelentését, de szempillantásnál +mert erre is figyelek!+ tovább nem tartom fent a kettőn körül kialakult, vékonyka bizalmas burkot, máris kiegyenesedve, pajkos-vidáman mosolyogva folytatom:/ És amíg itt tartózkodik, igyekszem megtenni mindent, hogy meg is kapja. /Szabadkozó mozdulattal, ártatlanul mosolyogva vonok vállat, mint aki nem is számított a visszautasításon kívül másra, majd kacérkodó hanghordozással hozzáfűzöm:/
- Amennyiben bármilyen, általam is teljesíthető igénye felmerülne, ne habozzon, máris teljesítem... /Újabb vállvonás, majd visszafogott mosoly villan részemről./ De hogy lássa, nem csak ígérgetek, a kért kávét máris hozom...
/Hajlok meg szolidan, majd a pult és az ott található kávégép felé indulok./

(227)

[Sahaana Saendar]

/A jónéhány évtizedem során számtalan alkalommal érdemeltem ki, hogy a figyelem középpontjába kerüljek, ám most, ebben az egyszerű kávézóban, a főváros szívében, mégis olyannyira felélénkít, hogy a fáradtságom elillan. Ragyogva fogadom a férfi minden pillantását, mosolyát, mintha csak ez éltetne./
- A hangja és ezek a szavak, zene füleimnek.
/Sóhajtom lágyan. Amint a férfi hátrébb hajol, én is kiegyenesedem és a szék támlájának dőlök. Ismét eluralkodik rajtam az előbbi érzés. Figyelem a távozó pincér hátát, ahogy a pulthoz sétál. Hagyom, hogy a gondoltaim elkalandozzanak. Miért esett most jól ennyire egy egyszerű, szinte hétköznapi jelenség, melyet szinte mindennap látni lehet, fajok és nemek között? Mi volt az ok, hogy ennyire megborzongatott, mint a...?/
~ Nem! Ne gondolj rá! Csak ma este ne! Ez az este a szórakozás, majd máskor sanyargathatod magad! ~
/Szívdobbanásnyi időnél alig hosszabb szemlehunyás. Sóhaj. A belső világ helyreállt./
~ Lehet épp ezt a kis világomat kéne felforgassam, így utána sokkal nagyobb béke és rend lehetne. Vagy marad a rumli. ~
/Újabb sóhaj. Pillantásommal a pincéremet keresem./
~ Hogy is hívták? Áh, igen, Arich... Arich... Lássuk, mit is tartogat még számomra az éjszaka! ~

(4)

[Arich]

/Felvillanyozódva, szinte táncos léptekkel érkezem a pulthoz, jókedvűen mosolyogva látok neki a kért kávé elkészítésének. Kicsit ugyan furcsállom, hogy pár érintőgombot megérintve szinte máris folyik az annyi függőt teremtő, forró, fekete folyadék, de gyorsan napirendre térek fölötte.
Pláne, hogy elcsípem Isis sokatmondó mosolyát. Kérdő pillantással csodálkozom rá, mire csak mélyül az a bizonyos mosoly, mintha nagyon is tudná, mi játszódott le a szemei előtt. Szolid fejrázással, éppen csak gesztusnyi vállvonással utasítom vissza az aljas rágalmakat, de közben azért ott ül a magabiztos, önnön vonzerejében megerősített hím kifejezése az arcomon.

Néma kis közjátékunk alig pár pillanat, így még javában folyik a csészébe a gőzölgő fekete, mikor kis tálcámra már a cukrot és kis kiöntőjében a tejszínt pakolom. Miután aztán az utolsó cseppek is aláhullottak a csészébe, a tálcán lévő aljra helyezem és bal tenyeremen egyensúlyozva az egésszel megindulok vendégem asztala felé.
Célomhoz érkezvén aztán bűbájos mosollyal helyezem a kért csészét az asztalra, majd jobbal előbb kimérem a két kanálnyi cukrot, aztán, hogy saját magának esetleg kiegészíthesse a kapott adagot, a tartót is a csésze mellé teszem. Végezetül a tejszínt finoman csorgatom a kávéhoz, majd a kis kiöntő a cukortartó mellett kap helyet. Attól igen erősen tartózkodom, hogy a csészealjon heverő kanálhoz nyúljak, netán bele is kavarjak a hölgy csészéjébe. +Nem vagyunk olyan viszonyban, bármennyire is kedvemre való lenne a dolog.+

Miután kiürült, tálcámat egyik kezembe fogom, a másikkal pedig előkerítem a rendelőlapomat és a folyamatjelzőre vetett pillantás után újabb mosoly kíséretében tájékoztatom a kedves vendéget:/

- A leves nagyjából tíz perc múlva készen is lesz. Remélem a kávé megelégedésére szolgál majd. Amennyiben esetleg akad még bármi kívánsága... /Hajtom meg magam, befejezetlenül hagyva mondatomat, közben figyelmes tekintettel lesem, mivel járulhatnék hozzá, hogy elégedetten távozzon majd./

(228)

[Sahaana Saendar]

/Nem tudom nem észrevenni ahogy a férfi a pulthoz sétál. Az utóbbi időben egyre jobban szórakoztatott, ha ilyesféle reakciót váltottam ki az ellenkező nemből, vagy akár a sajátoméból. Amíg készül a rendelésem, tovább nézelődöm. Hol a bent ülőkön, hol az ablak előtt elhaladókon merengek, igyekezve minél több látványt magamba inni. Gondolataimból Arich érkezése húz vissza a valóságba. Ismét megragyogtatom egy mosollyal./
- Köszönöm, Arich uram. Úgy értesültem, remek kávét készítenek itt, így biztos nem csalódom.
/Magam elé húzom a csészét és aprót keverek rajta./
- Köszönöm, egyelőre nem akad más kívánságom.
/Egy szívdobbanásnyi időt még várok, éppen csak egy pillanatot./
- Később esetleg örülnék egy asztaltársnak, jól esne majd egy beszélgető-partner.
/Sugallom lágy hangon. Nem tudhatom ugyan, hogy mikor ér véget az úriember műszakja, és nem terveztem hajnalig is itt üldögélni, de még biztosan maradni fogok jó pár órát. Egy réges-régi könyv is lapul a táskámban, mely pont kávéházi olvasgatásra való./

(5)

[Arich]

- Megelégedettsége a mi leghőbb óhajunk! /Mosolygok rá kiegyenesedve, majd kívánságát meghallva aprót rezdül fejem./ Amennyiben nem leszek túl kapós a mai este folyamán, mindenképpen Öné a figyelmem. /Szokott, óraleső mozdulattal csuklómra pillantok, azonban ott csak a rózsakereszt felcsavart füzérét találom, hát villanásnyi bocsánatkérő mosoly után megrántom vállamat és kezeimet inkább a kijelzőmmel kötöm le, magam előtt két kézzel leengedve azt./ Hajnalig mindenképpen itt leszek. Igyekszem nem elszaladni előbb. /Villan még egy újabb mosoly részemről, aztán - mivel úgysincs pillanatnyilag érkező és rám váró vendég - árnyalatnyit közelebb hajolva, hangomat visszafogva, csendesen mondom:/

- Ha valami nyomja a szívét, vagy a gondolatait szeretné elterelni, igazán örömmel meghallgatom. Néha igazán jó egy vadidegennek elmesélni a problémát, pláne ha biztosak lehetünk abban, nem fogja továbbadni. /Komolyságom szerénynek induló mosollyal foszlik szét, hogy szokott, magabiztos görbületté váljon szám sarkában./ Márpedig ha valamiben, a diszkrécióban igazán jó vagyok. Pláne, ha ilyen csinos hölgyről van szó.

/Kis szünetet tartok, majd kezeimet szolidan széttárom./
- Persze, ha azt kívánja, bármikor magára hagyom. Nem szeretnék alkalmatlankodni, netán túl... erőszakosnak tűnni.

(229)

[Sahaana Saendar]

- Az enyém lenne az öröm, ha majd lenne rám ideje...
/Sokat sejtetően elmosolyodom, ám igyekszem nem túlzásba vinni a flörtölést. Két asztallal arrébb ülő hölgy már így is több gyűlölködő pillantást vetett felém, de hiszen én igazán nem tehetek róla, hogy ennyire szépnek születtem. Az pedig végképp nem az én hibám, hogy egy ilyen szemrevaló és jó modorú férfi szolgál ki ma este./
- Ó, hogy mi is nyomja a szívem!
/Erről most pont nem óhajtanék beszélni, még nem. Megkeverem a kávémat, élvezve a kanál koccanását a porcelánon. Óvatosan belekortyolok. Nem túl forró, és az íze is rendkívül kellemes./
- Bízom a diszkréciójában, uram, viszont előbb megvárnám a levesem. Teli hassal más szemmel látjuk a világot, talán nem fog akkor annyira keserűnek tűnni a bánatom.
/Egy magamfajta hölgynek illene tudni kezelni az ilyen dolgait, de ma nem vagyok abban a hangulatban, hogy elfojtsam minden bajom. Még az is lehet, valamennyit elárulok ennek a vadidegennek arról, mégis mi nyomja a szívem, szinte minden megkeserítve a világot.../

(6)

[Arich]

/Magabiztos mosollyal bólintok óhajára, enyhe, éppen csak sejdíthető megbántottsággal a hangomban kommentálom az elhangzottakat./
- Diszkréciómra mindeddig nem érkezett panasz, nem most óhajtom elkezdeni gyűjtését. Főként nem kívánom, hogy Önnek származzon belőle bármiféle kára. /Katonatisztét, de legalábbis udvaronc lakájét mókolja meghajlásom, ahogy sarkaimat hevesen ám csendesen összezárván derékból hajtom meg magam, eme mozzanattal is nyomatékosítva az előbb és az ezután elhangzottak komolyságát./ - Amennyiben a kisasszony előbb a levesét kívánja, akkor máris hozom... Már csak /gyors pillantás a rendelés folyamatjelzőjére/ alig pár percnyi, mondjuk egy komótos kávézásnyi türelmére lenne óriási szüksége szakácsunknak. Mindenesetre meglátom, mit tehetek azért, hogy egy ilyen tüneményes hölgynek becses idejét ne vesztegesse a magunkfajta, közönséges, gyarló férfiember. /Öniróniától, szelíd önostorozástól savanykás mosolyom szinte tiltakozásáért kiált, ahogy kiegyenesedve visszafogott mozdulattal vállat vonok, s tekintetem a falak mögé rejtőzött konyha irányába villan. Mindenesetre nem merevedem a megbántott mártír pózába, elvégre mindössze csak szerény személyem az, aki ilyesmit elkövetett, hát visszafordulván már ismét melegen bűvölő ajkaim íve./

- Most viszont, ha megbocsájtja eme vétkemet, a mielőbbi visszatérésem reményében magára hagyom a kávéjával. A világért sem zavarnám meg az élvezetét.
/Teszem még hozzá, s hallom hangomban újra felzengeni a kétértelműség buja felhangjait. Végezetül pár érintéssel aktiválom a leves elkészültét jelző vibrálás funkcióját, hogy véletlen se feledkezzem meg róla, s a hölgy jóváhagyását követő újabb, mosollyal kísért meghajlás után körbepillantva újabb vendég, segítségre, netán figyelemre szoruló ügyfél után kutatok./

(230)

*Csak megtalált az ihlet, még ha várni is kellett rá. *

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

-Hát az tényleg érdekes lehetett... mert hogy a repülők meg a helikopterek repülnek az oké, de hogy már a lények is az nekem kicsit sok. Áh persze ne is hallgass rám. /legyintek egyet hulla sápadt kezemmel./ -Katonasági rögeszme.
/Ha már választanom kellene én inkább előbb tudná meg mint utóbb./
-Kobold szerűségek... na már csak ez hiányzott. El nem tudtam volna képzelni a hogy a jövőben majd ilyen összevissza fajok lesznek. Hiszen csak a mesékben léteztek ilyenek. Egyáltalán hogyan alakulhattak ki? Milyen genetikai befolyásolás történhetett, vagy miféle vérvonalakat egyesíthettek? Fertő.
/Ezt tényleg érdekesnek találom, hogy jó én vámpír vagyok aminek tökre örülök, de hogyan születhetett meg egy vámpír? Vagy akár egy vérfarkas?/
-Meg kell ismernünk a fajok történelmét. Meg arra is kíváncsi lennék mi alapján lettél te mondjuk arany sidhe, én meg miért lettem az éppen ami?
/Sajnos igen, kicsit elárultam magam, de még menthetem a menthetőt./
-Ó csak pusztán meglepődtem. Vérfarkasok meg vámpírok... na ne! Ilyenről olvastam én is történeteket, ismerem a Drakula históriát, meg láttam ilyen filmeket a tévében. De sosem gondoltam volna, hogy létezhetnek efféle teremtmények. Biztosan valami őrült tudós kapott nem kevés hátszelet, és létrehozta a lombikjaiban ezeket a fura fajokat. Árulkodó lenne ha meglepődöm valamin?
/Magam sem tudom miért leplezem annyira a nyilvánvalót, talán azért, mert a vámpírok rejtélyes lények, körüljár minket valamiféle misztikum, és lehet bennünk valami különös vonzalom is. Ekkor úgy döntök itt az ideje bevetni az egyik képességemet éles helyzetben, és rögtön meglátom használ e valamit. Csak egy röpke mondatot fogok elmondani a befolyásolásom alatt./
-Hidd el egyszerű halandó vagyok. /nézek a narancshajú szemébe mosolyogva./ *KÉPESSÉGHASZNÁLAT: Befolyásolás (2szint)*
/Ha sikerül a befolyásolásom elvileg el fogja hinni amit mondok./
-Ó hát akkor ott a helyünk.
/Nem sokáig tart visszaballagnunk a Kávézóhoz, és láthatjuk mindketten, hogy bizony nyitva van. Mivel tanultam némi illemet még ha nem is használtam sokat így tudom, hogy vendéglátó egységbe mindig a férfi lép be először. Mikor benyitok az ajtón nem nézek körbe, nem pillantok senkire, hanem megvárom míg a narancshajú belép, és kedvesen becsukom mögötte az ajtót./
+Micsoda úri vámpír lettem.+
-Hát ez lenne az. /pillantok most már kicsit körül, majd rámutatok egy üres asztalra./ -Ott van szabad hely, szerintem üljünk le.
/Kényelmesen helyet foglalok a székben, fotelban, vagy abban az ülőalkalmatosságban amit éppen a jövő tartogat a betérő vendégek számára. Fogalmam sincs hogy működik itt egy rendelés, de valami droid vagy robot gépezetre számítok, ami géphangon veszi fel a rendelést és kíváncsiskodik./
-Na és most Kethalinne? Kapunk itt valami újságot vagy foglalkozik itt szerinted valaki velünk? /Nézek körbe./
+Remélem nem tesznek magasról a fejünkre.+

(10)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

-Kicsit meglepő, de azért kíváncsi lennék, milyen érzés lehet nekik. Mármint, repülni, repülő és hasonlók nélkül.
/Amikor a férfi áttér a fajok kialakulására megjegyzi./ -Engem inkább az érdekel, hogy honnan származhat ez a mágia vagy mi. Gondolom, erre ad némi választ a múzeum. Vagy valamelyik idősebb fajtárs, ha jót kérdezel. Az elvekre sajnos nem hiszem, hogy választ kapunk... Erről jut eszembe, volt egy tükör a boltban... Valószínűleg vagy valami új technológia, vagy mágia, ami felismeri melyik fajhoz tartozik az illető. Ezen a nyomon talán érdemes lenne elindulni. /Vonja meg a vállát./
-Mr Ne-bízz-senkiben? Felkapja a fejét valamire? Igen, kifejezetten. Az, hogy villognak a szemeid, amikor fény se éri nem igazán segít a helyzeteden.
/Van valami furcsa abban, ahogy Andrej kiejti a szavakat, de hiába tudja, hogy a másik hazudik Keth kénytelen elhinni. Ennek ellenére tudja, hogy minimum van valami képessége a másiknak, mert érzi, ahogy a gondolat erőszakosan lüktet a fejében./
-Egy egyszerű halandó, érdekes képességgel... /Jegyzi meg. Már nincsenek messze a kávézótól, így egyelőre még a másikkal tart, de annál még a jelenése az Udvarban is fontosabb, mint hogy egy halandóval lófráljon körbe.
Amikor elérik a Kávéházat a férfi úriemberként viselkedik, de ez sem fogja visszatartani attól, hogy távozzon. Amíg a társa leül egy asztalhoz, ő végigméri azt a pár embert, aki még bent ül. Az egyik vendég könyökénél észrevesz egy újságot, szerencsére ismerős formában, így ragyogó mosollyal lép oda, hogy elkérje. Sikeresen meg is szerzi, és visszasétál az asztalhoz és helyet foglal ő is./
-Újság van, és láttam egy pincérnőt is. Elég barátságosan tárgyalt az egyik vendéggel, így merem feltételezni, egy-két kérdésre nekünk is válaszolgatni fog. /Int egy másik asztal felé, ahol egy huszonévesnek tetsző vörös hajú lány épp a pult irányába kezd mozdulni./
-A következő probléma. Nem tudom, pontosan miért kellett nekem elhinnem, hogy egyszerű halandó vagy. Amit viszont tudok, egyrészt valamilyen képességet használtál rajtam, hogy ezt elhiggyem, másrészt, se szükségem, se kedvem egy halandót kísérgetni. Szóval adj nekem egy okot, miért ne hagyjalak itt, és menjek haza, a Tündérdombokba! /Bár még sosem járt ott, valamilyen távoli kötődést érez, mintha a hely hívná./
+Talán erre céloztak a Dombok mágiájával...+
/Felveszi az újságot, megnézi a dátumot, ami 2900. október 4-ikét mutat. Az egyik szemöldökét kissé felhúzza az arca elé emelt papír mögött./
-Hallgatlak. /Mondja, de közben olvasni kezd. Valóban lát olyan cikket, ami a múlt-lakók ügyét boncolgatja, de egyik sem igazán agresszív. Nem tűnik olyan katasztrofálisnak a helyzet, ahogy Shanice lefestette, de van egy olyan érzése, hogy egy olyan szervezet esetén, amit Vadászoknak hívnak, jobb a legrosszabbra készülni./

(17)

*Remélem jól értelmeztem a képesség működését. Köss bele, ha nem.*

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

/Én szívesebben repülnék egy katonai csapatszállítón vagy vezetnék egy gyors vadászgépet minthogy a levegőben repüljek valamiféle röhejesnek tűnő szárnyakon. Tényleg hálás vagyok a sorsnak amiért vámpírrá tett, és nem valami repkedő nyálas képű idióta kinézetű ostoba lénnyé. A vérfarkasoknak és a vámpíroknak legalább van valami legendája, ezek meg csak kipattanhattak a tojásból, vagy megszökhettek a laborból a kísérletezések során./
+Bár farkasnak sem lennék utolsó éppen.+
-Meglepődnék, ha a múzeumban nem találnánk semmit. Engem azért érdekelne a fajok szaporodása, ergo a történelme. Most gondolj bele. Elvileg ha nem valami kispekulált mesterségesen létrehozott valamik az itteni fajok akkor nyilván úgy szaporodtak ahogyan az emberek általában szoktak. De ehhez ugye kellett egy hím, meg egy nőstény, legalábbis magát nemigen csinálta fel senki. Ja láttam a tükröt, az mondta meg a nevemet is. Mondjuk majdnem olyan mint a régi nevem a régi világban, alig van eltérés. Szerintem ha a fajnál nem sorol be sehová akkor halandó lehetsz.
/Sokáig nem tudom már titkolni a dolgot, bár mivel látszólag a képességhasználatom sikeres volt, így ezt a magot elültethetem később is. Ha meg magasabb szintre emelem a befolyásolásomat bármire rá tudom venni majd őket. Csodásak a vámpír képességeim, de biztos vagyok abban, hogy minden fajt megáldottak valami jó dologgal./
+Hátha legközelebb engem tesznek lóvá.+
-Mindenkinek vannak képességei. /vonom meg a vállam./ -Anélkül nincs élet. Katonaként pedig biztosan kissé különcebb lehetek a többitől.
/Végignézem ahogyan a narancshajú megszerzi amit akar./
+Határozott bestia.+
/A következő dolgok azért kicsit meglepnek. Annyira meg van győződve az igazáról, hogy ennek képes is hangot adni nem is kicsit! A karizmatikussága teheti talán azt, hogy megteszem amire kér, vagyis hát még ebben a pillanatban én sem tudom biztosan, hogy mit is kellene válaszolnom./
-Kedvelem a határozott jellemeket. /kezdek bele a mondókámba. Vajon miért is ne használjam újra a képességemet és tápláljak a fejébe gondolatokat? Azért mert észre fogja venni. Talán még nem vagyok annyira járatos a befolyásolásban, hogy ne hagyjak nyomokat magam után... és ez bosszant./
-Tudod elég jól értek a meggyőzéshez. Apám mondta is mindig, hogy pszichológusnak vagy ügyvédnek kellett volna mennem. Talán igaza lehetett. De eltudsz képzelni annál nemesebb feladatot, minthogy egy halandót kísérgess? Mint sidhe egyértelműen feljebbvaló vagy nálam holmi halandónál... miért nem használod ezt ki? /kérdezem mosolyogva./ -A hazád az ahová születsz! Te nem a Tündérdombokba születtél, hanem a nagyi boltjában keltél újból életre... hazádnak nevezel egy olyan helyet, ahol még soha életedben nem jártál? Balga dolog.
/Kíváncsi leszek erre mit fog válaszolni, de tényleg nem szeretném ha távozna. Lényegében úgy érzem magam, mintha ő is folyamatosan valamiféle képességeket próbálgatna rajtam. Lehet, hogy a karizmatikussága hordozza ezt magában? Ettől azért nem árt óvakodnom./
+Lefeküdnék vele.+
-Mellesleg honnan tudod, hogy a halandók nem e rendelkeznek szuper képességekkel? /kérdezem majd sóhajtok egyet./ -Nézd tudom amit tudok, de tudnom kell mennyire bízhatunk meg egymásban. Van valami érdekes a sorok között egyébként?

(11)

*Igen teljesen jól. Gondoltam kiemelem, hogy jobban érzékelhető legyen a képességek használata, ami szerintem tök jó.*

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

/Kethalinne hallgatja, ahogy a vele szemben ülő igyekszik meggyőzni, az újság mögött egy kicsit el is mosolyodik. Feltett szándéka, hogy megizzasztja a férfit./
-Örülök, hogy elnyertem a tetszésed. /Jegyzi meg monoton hangon./ -Elmondom, honnan tudom, hogy valamilyen képességet használtál, mert érdekel, mi is az. A mondatod lüktet a fejemben, és tudom, hogy nem értek egyet, de felülírja azt, amit addig gondoltam a fajtádról. Azt diktálja, amit én hittem, nem logikus. Ami meg a halandók segítését illeti, miért segítenék olyannak, aki nem tudja viszonozni? Segítettem én már eleget másokat, nem érdekel, mennyire nemes tett.
/Egy pillanatra lejjebb engedi az újságot, hogy átnézzen fölötte, unott tekintettel./ -A hazád, ahol otthon érzed magad.
+Azért van némi esze neki is. Jókat kérdez...+ /A halandókkal kapcsolatos kérdést egyelőre kerüli, mert attól, hogy ő nem látta, még lehet, hogy vannak képességeik./
-Ami meg a Dombokat illeti... /Felsóhajt./ -Vedd ezt a megelőlegezett bizalmam jelének, mert ha mindketten titkolódzunk, sosem jutunk semmire. Úgy érzem, a Tündérdombok hívnak, hogy oda tartozom, ott az otthonom. Szerintem ahhoz van köze, hogy a sidhe-k ott élnek, és erős mágiával rendelkeznek, valószínűleg azzal, vagy annak valamilyen rokonával, amivel a Dombok is.
/Gyakorlatilag, amikor Andrej beszél, folytatja az olvasást, de ettől még figyel./
-Eddig? Lássuk csak, van itt némi pletyka valami Stockbauerről, gondolom híresség. Egy időjárás-jelentés, ami azt mondja, a nyár után tavasz jön, egy héten belül esőzések várhatóak... Egy cikk a múlt lakók ellen és egy értekezés a mágiáról, amit még végig szeretnék olvasni. Érdekesnek tűnik, de még nagyon az elején vagyok.
/Időközben megjelenik a pincérnő is, a 21. századból ismert hagyományos, kötelező mosollyal és egy, valószínűleg jegyzetelésre alkalmas szerkezettel a kezében./
-Jó estét, mit hozhatok Önöknek? /Kérdezi, mire Kethalinne bűbájosnak szánt, kissé fáradt mosollyal válaszol./
-Jó estét! Egy cappuchinót, legyen szíves. Andrej, valamit? /Ezzel vissza is fordul a cikkhez és csak pár perc múlva szólal meg, amikor a pincérnő már odébb állt, akár rendel a másik, akár nem./
- A cikk szerint a mágia régebb óta létezik, mint az emberiség. Igazából a sidhe-k, és az angyalok is. A vámpírok és vérfarkasok sem egy új keletű faj, de ez a cikk nem a fajokat elemzi csak említi, illetve, mint létező fajokat írja még alakváltókat, mágiahasználókat, tündéreket és goblinokat, a teljesség igénye nélkül. A mágia és a természetfeletti vér elrejtőzhet egy-egy adott vérvonalban, csak hogy később megjelenjen. Az emberek nagy része nem tisztavérű, de nem rendelkezik semmilyen képességgel, ami valamelyik természetfeletti fajra jellemző lenne. Sokkal inkább a jellemükre hat ki. Legalábbis ez a lényege.
/Átfutja az újság többi részét, de nem talál semmi érdekeset, még kevésbé olyat, amiből bármit is megtudhatnának. A hölgy épp abban a pillanatba érkezik vissza a rendeléssel, amikor Keth leteszi az újságot./
-Köszönöm! /Mondja, és nyújtja a szerkezetet, amin a pénze is található, amint megkapja a kávéját./

(18)

*Megnyugodtam. Bajban voltam a leírással és a "hidd el"-lel. *

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

/Igazából teljesen jól jön ki így számomra a lépés, hiszen legalább megtudom mit érez más amikor a képességemet használom. A baj az, hogy tudja valami nincs rendjén... de őszintén szólva nem igazán érdekel, higgyen amit akar./
-Szerintem pusztán az igazság lüktetett a fejedben, tudod az olykor fájdalmas, és képes belehasítani az elmébe akaratunk ellenére is. Az igazság ereje. /mosolygok./ -Talán mert tényleg nem volt logikus. Ó erre azért ne vegyél mérget. /emelem meg mutató ujjamat mindegy óva intve./ -Ebben a különös világban sosem tudhatod ki miben segíthet. És ha mondjuk csomó helyre csak egy halandóval tudsz bejutni mert teszem azt kiutálták a többi fajt? Nem lennék meglepve.
/Tetszik a beszédem. A régi énem nem lett volna képes ilyenre, az leginkább csak az igen, nem, kész, teljesítve, azonnal, megyünk parancsszavakat fújta, de a vámpír Andrej sokkalta kifinomultabb./
-Egy orosznak más a hazafiság mint egy angolnak. Mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy egy kis krumplivodka bódító hatása következtében leigázunk egy egész nemzetet kérdezősködés nélkül. Ilyenek vagyunk mi ruszkik. Meglep, hogy te máris ilyen otthon érzed magad, de ha így van hát legyen.
/Van abban valami amit mond a narancshajú, ha hívják a fajtársai akkor érezheti a késztetést. Mégis éppen velem, egy vámpírral smúzol amiről én arra következtetek, hogy van némi kételye még ha nem is mutatja ki./
+Eléggé tartod magad kedvesem.+
-Remélem azért tél is lesz. /húzom el a szám./ -Megszoktam már a Szibériai hideget... bár ha nyár lesz talán nem leszek olyan mint egy jégtömb és átmelegszem picit. Szóval hírességek... hmm... biztosan vannak itt is főmuftik. Tudtad hogy 21. században az egész világ irányítása tíz család kezében volt? Rajtuk múlott minden emberiségre mért döntés. Olvasd csak.
/Engem annyira nem izgat ez a mágia téma hogy őrület! Hallottam persze régen vén mutatványosokról meg bűvészekről, akik valamiféle varázslatnak akarták beadni a szemfényvesztést amit csináltak... hát nem nyűgöztek le. De mivel a narancshajú mindig ezt az átkozott mágiát tolja az arcomba, így biztosan nagy jelentősége lehet./
+Hogy én ennek mennyire örülök!+
-Köszönöm nem. /mondom a pincérnek és a kezemmel is intek egyet nemlegesen./
+Vért hozzál pincérke vagy hat litert, azt bevenné a gyomrom... lassan esedékes is lesz egy kis vadászat.+
-Vagyunk tehát páran. Még a végén kiderül, hogy tényleg valami hókuszpókusz történt és nem tudományos alapjaink vannak. Alakváltók? Na ők érdekesen hangzanak. Volt a 21. században az a film amiben robotok vettek fel mindenféle járműformát. Tudod az a Transformers. Egészen látványos volt... nevük alapján valami hasonlóak lehetnek. Legalább az emberek megmaradtak azoknak amik... még ha nem teljesen de akkor is. Amúgy ha most te sidhe vagy akkor szerinted az is maradsz? Mivan ha majd eltelik egy kis idő, és megint felébredsz egy boltban egy teljesen új világban? Ez sem lehetetlen. Bár nekem eléggé tetszik itt. Ha már mágia. Amiket mondasz abból arra következtetek, hogy valamilyen formában mindenkiben benne van a mágia, mivel a vérünkben hordozzuk. De ha van mágiahasználó faj akkor úgy értelmezem, hogy csak ők tudják kézzel foghatóvá tenni, megformázni, vagy összesűríteni a környezet energiáit. Szerinted?

(12)

[Kethalinne Cradin]

*Andrej*

-Szerintem meg hazudsz. /Teszi le az újságot, majd megereszt egy vigyort, a szemei felvillannak egy pillanatra./ -Ha szükségem lesz egy halandó segítségére, majd fogok egyet valahol.
/Karba fonja a kezét, és könnyedén vágja oda:/ -Mit is mond ez el rólatok, oroszokról?
/A pincérnő visszahozza a bankkártyaként is üzemelő szerkezetet, Keth pedig a ruhája egyik jól elrejtett zsebébe ejti, amint visszakapja./
-Olvasd, ha gondolod. Annyira nem érdekes. /Tolja az újságot Andrej orra elé./ -Amíg te bujkáltál, én végignéztem a város népességét, elindultam valamerre ebben a világban. Érezni, hogy a mágia és valami felsőbb hatalom +Danu+ energiái átitatják a világot.
/Hirtelen csapja meg egy ötlet, amivel talán kizsarolhatja az igazságot a férfiból./
-De miért is akarnám ezt neked megmagyarázni? Az a helyzet, hogy nem sikerült meggyőznöd, hogy maradjak, így szerintem indulok és tiszteletemet teszem az Aranyló Udvarban. Sok sikert kívánok, Andrej, H"Sekirat felfedezéséhez! /Egy kissé meg is hajol, amikor feláll, biccent a többi vendégnek és a személyzetnek, majd hátat fordít az orosznak, és kényelmes tempóban, vigyorogva indul a kijárat felé. Kilép a Sugárútra és elindul a bolt felé, persze nem teljesen tudatosan./

(19)

[Andrej Avram Nyikolaj]

*Kethalinne*

-Ahogy érzed. /vonom meg a vállam. Bár fogalmam sincs továbbra is, hogy mi a fészkes fenén változtatna az, ha megtudná, hogy vámpír vagyok. Jó persze ott a bizalom meg minden, de most ez annyira fontos? Hiszen én nem kérdeztem ő kiféle miféle, egyből ezzel nyitott, és most sem kérdeztem volna meg ha nem tudom./
+Micsoda liba!+
-Megfigyeltem. /javítom ki a narancshajút./ -Az tuti, hogy valami felsőbb hatalom űzi velünk a csúfos tréfáját, talán mindannyiunkkal szórakoznak. Mivan ha ez egy börtön, ahol figyelnek minket, hogy hogyan reagálunk különböző helyzetekben? Lehet be vagyunk drogozva, aztán képzelgünk itt, hogy valami nagy fajhoz tartozunk... kísérleti patkányok is lehetünk semmi több.
/Annyi eshetőség van mégis Kethalinne olyan, mint aki nem látja a fától az erdőt./
+Még hogy Danu.+
/Szinte vártam már ezt a pillanatot, egy ideje lóg már a levegőben a narancshajú távozása. Sok mindent nem tudok csinálni, ha mennie kell hát menjen. Vagy mégsem így gondolnám? Magam sem tudom ilyen hirtelen./
-Nem is győzködésnek szántam.
/Mikor feláll a narancshajú megpróbálom, hogy tudok e még a saját anyanyelvemen beszélni vagy legalábbis megszólalni./
-Zdraszt gyévuská!
/Így a narancshajú lassan el is tűnik a szemeim elől, a csészéjét meg a pincér elviszi. Megint kérdezősködik, hogy hozhat e a ruszki belembe valamit, de egy határozott nemleges kézmozdulattal ismét elintem magamtól./
+Francba.+
/Úgy tűnik nem lesz más megoldásom, minthogy kiterítem a kártyáimat, mert mégsem szeretném, ha elmenne világgá a nő. Végül is abból még nem származhat nagy bajom, ha egy-két valaki tudja ki vagyok, sőt talán mély tiszteletet is kiváltok majd belőle. Így mivel nem szeretnék tovább itt ücsörögni, valahová lépnem kell, ezért én is lassan távozásra kényszerülök... hacsak nem eszi vissza a fene a narancshajút./

(13)
*Folyt. Fősugárút*
*Elvileg, bár látom moderálás alatt áll Kethalinne.*

[John E. Johnson]

*Arich*

/Mikor belépek a Kávéházba nem az fogad, mint a 20-ik század kocsmáiban, hogy mindenki egy emberként néz rám. Legfeljebb egy-két pillantást "nyerek el", de nagyjából ennyivel be kell érnem.
A hely elnyeri a tetszésemet, igazi jövőbéli Kávéház, ahol semmilyen nyoma sincs a 20-ik század "jegyeinek". Kivéve talán a széket, asztalt, bárpultot és pár egyéb apróságot, ami minimálisan formálódhat a jövőben./
+Egek... vajon droidok szolgálnak ki?+
/Eszembe jut a Terminátor film és a Skynet. Amióta megérkeztem, sok film jut az eszembe, bár aligha róható ez fel nekem./
+Keressünk valami... emberformát.+
/Nem kell sokat keresgélnie és meglát egy fickót, (Arich) aki vélhetően valami pultosféle lehet itt./
+Egy hullaképű ipse mint pincér? Beteg egy jövő ez!+
/Sokkal inkább képzelnék el egy nagymellű, szőke cicababát, aki a puszta jelenlétével is kihúzna még egy kis aprót a nyálcsorgató, kanos férfiak zsebéből. Mert ugyebár az üzlet mindenek felett, és ez határozottan jót tenne az üzletnek./
-Üdv! /szólítom meg a pultost. Ha mégsem pultos, az sem gáz, majd eligazít másfelé./
-Érti, amit mondok? /kérdezem, mert hát hiába koptatom én itt a számat, ha nem értik a nyelvet, amit beszélek. Ha Arich igenleges választ ad, akkor fújtatok egyet és bólintok./
+Hála égnek! Legalább nyelvi akadályokba nem ütközöm. Így is van elég szar a nyakamban.+
-Kaphatnék egy kávét? Feketén kérem. Cigarettájuk van?
/Alapesetben hozzátenném azt, hogy Amcsi cigit adjanak, ne valami szar Ukrán vagy Orosz bagót, amitől kifordul az ember bele és szétrobban a tüdeje. Csak hát ez most nem éppen az alapeset, hogy finoman fogalmazzak./
-Szükségem lenne egy... laptopra vagy tabletre, és gyors internetre. Információra van szükségem. Sokra.
/Ebből a pultos érezheti, hogy új vagyok itt. Ámbár a pultosoknak megvan az a fantasztikus képessége, hogy kiszűrik az újakat./
+Szakmai ártalom.+
-Van pénzem, tudok fizetni.
/Igen, erre útközben jöttem rá, hogy a "csikkzsebemben" van némi pénz. Beszéd közben kibújok a bőrkabátomból és leterítem magam mellé az egyik bárszékre, a másikra pedig leteszem a hátsóm. A napszemüvegtől is megszabadulok, azt a fehér ingem zsebébe csúsztatom, közben a nyakkendőmön igazítok egyet./

(3)

[Arich]

/Isis éppen kiment mosdóba, így átmenetileg én állok a helyén a kínálatot memorizálva, mikor egy újabb kedves vendég érkezik. Figyelmem máris az övé, mosolyt és pírt varázsolva arcomra +fontos a kedves vendégek közérzete... már csak azt kellene begyakorolnom, hogyan tartom fent akkor is az életfunkciókat, mikor másra koncentrálok+ fordulok felé./

- Üdvözlöm... /éppen csak elkezdeni tudom a szokott köszönési rituálét, már fojtja is belém a szót./

- Természetesen. Kicsit ugyan nagy a lendülete, de biztosíthatom, minden szavát értem. És iszom is azokat. Miben állhatok a szolgálatára?
/Mosolygok szolgálatkészen, mire kapom is a rendelést. Csendes nosztalgiával jut eszembe legelső vendégem, és a vele folytatott könnyed, játékos flört. +Nem lehet mindig szerencséd.+ Korholom magamat végül és már rutinos mozdulattal nyomom meg a kávégépen a vonatkozó gombot./

- Akad cigarettánk is, természetesen. Milyet óhajt? Hosszút, rövidet, ízesítettet - ebben a hónapban a cseresznyés roppant népszerű - esetleg natúr ízvilágút? A többi kívánsága kissé szokatlan.
/Átadom a kért füstölnivalót, majd közelebb hajolok a pult fölött és hangomat bizalmasabb hangerőre veszem vissza./
- Megkérdezhetem, mi történt? Kóma, emléktörlés... Vagy valami egyéb?

(231)