5. Kerület - Kávéház

[Naarozair]

/Egy kórházi ágyon tér magához, ami elsőre nagyon érdekesnek talál. Tán van némi köze ahhoz, hogy próbáltak turkálni a fejében, hogy kiderítsenek róla pár dolgot. Az ébredés után kiszúrja az ismeretlen katonát, aki némán ül a helyén. Mikor hallja nevének kiejtését, akkor magától kérdez vissza./
-Igen? /Meghallgatja, hogy mi mindent fecseg neki. Végül fény derül arra, hogy miként kerülhetett ebbe a helyzetbe. Ráadásul egy befejezetlen küldetésről beszél, ami aggodalommal tölti el. Egyértelműen azt jelenti, hogy a közeljövőben valószínűleg fel fogják keresni. Hogy aztán mi fog történni? Sosem lehet tudni. Egyelőre szeretne kis szabad időt eltölteni, vagyis leginkább nyugodtabb körülmények között további rejtélyeket megismerni ebből a világból./
-Igazán köszönöm, hogy kapok szabadságot.*Ezzel egyetemben végignéz azon a helyen, ahol a találatot kapta, de ott minden rendben van. Sárkányszemével nincs semmi gond, ezért nem marad más hátra, mint az izmait mozgásra bírni. Nehezen megy először, mert nem mozgott eleget az utóbbi időben. A percek múlásával kezd egyre olajozott mozgása lenni. Mire felöltözik a díszes öltözetébe, akkor érzi, hogy megvannak a régi reflexei. Egy zöld inget vesz magához és barna nadrágot és végezetül egy barna kabátot sok zsebbel. Lábán egy fekete katonai bakancs. Több cucc nem kell neki, mert arra számít, hogy egy darabig erőszakmentes vagy akciómentes napjai lesznek. A figyelmeztetésre csak elhúzza a szája szélét, mert igazán feleslegesnek tartja, sőt egyszerűen nevetségesnek./
+ Ez már agybaj, hogy ennyire akarnak ügyelni a dolgokra. +/Kinyúl a kezéért, aztán megtörténik az utazás, ami üres gyomornál nem gond, azonban telinél nem esküdne meg rá. Csak nézi, hogy hol vannak, aztán az utolsó szavaira reagál./
-Szerintem mindenképpen./Azonban hamar felszívódik az illető, ő pedig a Kávéház előtt áll és egy darabig bámészkodik, hogy vajon merre lehet. A hívogató fény meggyőzi arról, hogy belépjen oda. Könnyed lépésével nem nehéz az ajtó előtt teremnie, aztán határozott céltudattal bent lenni. Mikor maga után bezárja az ajtót, akkor alaposan körülnéz a belső teremben. Szemei végigmérik a benn tartózkodó személyeket, mind a rendes szemével és Sárkányszemével. Kinéz magának egy asztalt, azonban az útnak felénél megáll. Elkapja őt pár kósza, de annál érdekesebb gondolat./

(51)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

- Nos mondhatjuk így is, ha tetszik. /von vállat feléd biccentve Reagen./ Legalábbis én úgy éreztem nem mondtak el nekem mindent, habár fogalmam sem volt, miért lenne bármi takargatni valójuk.... vagy hogy mi lenne az. /A regisztrációdra meg csak bólint./
- Remek, akkor egy gonddal kevesebb. Persze, találunk neked valami feladatot, amíg a többiek elintézik a dolgot, habár nem hiszem, hogy ez egy túl hosszadalmas folyamat lenne, akár odalent is megvárhatjuk őket az előcsarnokban, amíg felmennek regisztrálni.
/Riel utána a szokott megnyerő mosolyával feléd fordul./
- Itt van a főváros szívében. De elkísérlek titeket, ha szeretnélek, vagy elkísérhetnek az embereim, addig is én körbenézek kicsit, hogy kikkel kéne beszélnetek, ahogy nektek kényelmesebb. De valóban nincs messze a hely, nem hiszem, hogy sok ideig megakasztaná a kutatást./
- Pontosan kedves hölgyem. /biccent elragadó mosollyal Aurnia szavaira./
- Nos ugyan a teljes adatbázishoz nincs hozzáférésem, de elég sok nevet sikerült már összegyűjtenem, akik múltlakók. Kezdetnek bőven elég lesz ennyi ember is szerintem, a későbbiekben pedig tudok szerezni. A bürokrácia útvesztői pedig igazán kalandosak, habár az itteniek még csak gyermekmásai sem lehetnek a sidhe társadalom kaotikus csodáinak, de ezt majd meglátod úgyis. /villant rád újabb elbűvölő mosolyt.
Aurnia aztán valami különösre leszel figyelmes. Amikor egy szőke gyönyörű férfi elsétál mellőletek egy pillanatra ismét érzed azt az elektromos bizsergést, ami Hermészből is árad. Gyengébb ugyan sokkal, de határozottan hasonló. A férfi is arra kapja a fejét és felvont szemöldökkel pillant az asztalotok mellett elsétáló idegenre./
- Egy pillanatra, ha lenne kedves! Ismerjük egymást? /méri fel a férfit (Zair) és valamiért úgy érzitek a kérdésnek sokkal több jelentősége van, mint azt elsőre gondolná az ember./

[Reagen Weltz]

*Caridwen, Riel, Aurnia, Naarozair*

/Csalódottan félrehúzom a szám, amiért fel sem vette a csipkelődésem. Nagyot kortyolok a sörömből és a kabátujjammal megtörlöm a szám./ - Ha lehetne egy tippem azt mondanám, hogy nem akarják kiteregetni a szennyesüket vadidegennek. Még akkor sem ha az illető isten.
/Megkönnyebbülök, ahogy továbbugrik a regisztrációmon, de néha még rá-rá pillantok, nem gyanakszik e./
-Inkább kint várnék, minthogy az előcsarnokban. Túlságosan... /itt rájövök, hogy fogalmam sincs, hogy milyen túlságosan a tanácsháza előcsarnoka./ -... tele volt, emberekkel, meg.... egyebekkel. +Isten ments hogy kettesben veled töltsek akár egy öt percet is.+ /vetek egy ellenséges pillantást Hermészre.
A többiekkel való beszélgetés már nem érdekel, érdeklődésemet a söröm felé fordítom, és azt kell mondjam, sokkal szórakoztatóbb, mint az egész társaság együttvéve.
Persze nem élvezhetem zavartalanul a poharam társaságát, mert Hermész, egy újabb ficsúrt kapcsol be a társaságba. Fáradtan felsóhajtok, végigmérem az idegent, közben az arcom világosan közvetíti a gondolataimat. +Még egy idióta?+ /Az hogy az illető szeme a normálisnál több színben pompázik, csak fokozza a "jókedvem".

(70)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Amikor Reagen törlőkendőnek használja a kabátját, nem állok meg egy apró fintort, jelezve, hogy ez mennyire ízléstelen, mégha az a kabát közelebb is áll a törlőkendőhöz, mint egy hordható ruhadarabhoz. Apropó ruha! Örülhetek, hogy nekem ezt a csodálatos finom kelméből szőtt, gazdagon díszített, fenséges ruhakölteményt dobta a bolt, mert egy elnyűtt, koszos kabáthoz hozzá sem érnék, nemhogy felvegyem… abba meg bele se akarok gondolni, hogy mi lett volna, ha ruha nélkül érkezem… Nem is mélázom tovább ezen, nem lehetek annyira fegyelmezetlen, hogy hagyjam így csapongani a gondolataim. Inkább figyelem tovább a beszélgetőtársaim verbális és nem verbális megnyilvánulásait. A regisztráció említésére Reagen mintha kissé feszültté válna. /+ Vajon mi történhetett? Lehet, hogy bekamuzta és nem is jelentkezett be? Mondjuk a Riel nevezetű is elég izgágává vált. Nekem végülis mindegy. Nekem nincs mit szégyellnem, sem titkolnom a múltamból./ Elnézve a két férfit igencsak talányos, hogy mi alapján választhat a bolt. Bár az idősebb férfi mintha említett volna valamit./
- Reagen, említetted, hogy Tőled sem áll távol a kutatás. Mivel foglalkoztál? /teszem föl a kérdést, bár meglepne ha válaszolna. A fickó elég magának valónak tűnik, s egyébként is, ott Közép-Európában elég távolságtartó népek élnek. /+ Mondom én, a finn. Na szép./

/Az asztalok között egy délceg férfi lépdel, majd hirtelen megáll, tán megfeledkezett valamiről. Külleme megnyerő, de ez azért nem indokolja a bőrömön futkározó delejes bizsergést. Bár, ez a bizsergés, ez nem az a bizsergés. Ez a varázslat jóleső, simogató bizsergése. Egy futó pillantásnál többet nem is időzik a jövevényen a szemem, ám mikor Hermész megszólítja, kíváncsian fordulok ismét felé. Csak most veszem észre, hogy felemás a szeme. /+Kár érte, pedig egészen jóképű lenne…/
(15)

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. – Aurnia, Reagen, Riel, Caridwen*


/Mi az a gondolat, ami megállásra késztet egy arany sidhet? Nos a Sárkányszeme miatt áll meg, mert míg eszméletlenül feküdt a Valhalla korházi ágyán, addig azok a bizonyos víziói nem tűntek el Akrafazairról, arról az ősrégi hatalmas sárkányról, akinek talán köszönheti a Sárkányszemét. Mivel nem ért a sárkányok nyelvén, főleg a régiekén, addig sosem fogja tudni megérteni, hogy mit szeretne neki üzenni. Mindig próbálkozik felfogni egy-egy vele álmodott álmot, s folyamatosan ragassza egymáshoz a látott eseményeket./
+Talán egy nap képes leszek megérteni, s megtalálom a kapcsolatot a sidhék és sárkányok között.+/ Mert van valami ok arra, hogy egy arany sidhe miért lát egy szép hatalmas hüllőt a látómásaiban. Mágia? Hatalom egyesülése? Vagy esetleg más miatt. De ahhoz, hogy közelebb kerüljön a válasz megtalálásához többet kell megtudni a fajtájáról. Emlékszik, hogy a Valhallában találkozott már eggyel, azonban beszélgetésük rövidre sikeredett. Ráadásul a sárkányokról sem tudott meg semmit. Itt az ideje, hogy olyan személyeket kutasson fel, akik egyikben vagy másikban jártasak, vagy legalábbis kicsit előremozdítaná a saját kutatását. Ekkor hallja, ahogy megszólítja egy alak a közelben. Ő szintén érzi azt a bizonyos érzést, amit leginkább megérzésnek tud mondani. Kellemes érzés, ami benne azt az érzést kelti, hogy a megszólítója az édes hozzátartozója lenne./
-Tán zavarlak testvérem?/Meglepi saját magát a kérdéssel, azonban nincs ideje ezen fenn akadnia. Megpillantja a szép nőt a társaságában. Mivel látta már magát tükörben, s látott már fajtársat, így az ajkai egy kedves mosollyá formálódnak. Nem tud hinni a szemének, hogy egyenesen kettővel találkozik a fővárosban. A tekintete pár másodpercre elkalandozik az asztal többi tagjára, mint Riel és Reagen. Mivel látja rajtuk, hogy ők nem sidhék, így nem kapnak olyan felhőtlen kifejezést, mint az előző kettő. Reagen arckifejezése beszédes, amire az arcizmai önkénytelenül apró fintorba rendeződnek. Ez a válaszreakciója a másik testbeszédének. Jobbnak látja, ha azokat tünteti ki figyelmével, akik nem nézik le ennyire nyíltan. Különböző színű szeméről nem tehet, hogy a saját hatalma nem bújik meg, hanem nyilvánosan tetten érhető. Erre biztosan szintén van magyarázat. A felemás íriszei tán gondolkozásra adnak okot, hogy a rendes sidhe szeme miért kedves, míg a másik fagyosnak látszik./
-A nevem Naarozair./Arról nem beszél, hogy látó lenne, mert jobb, ha nem fedi fel a társaság előtt a képességeit, gyengeségeit és tapasztalatait. Tán ha csak a két sidhe lenne, akkor halkan megosztaná velük, de mivel a két kelletlen alak szintén ott vannak, így mélyen hallgat.*
-Esetleg csatlakozhatnék hozzátok?

(52)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen, Riel, Aurnia, Naarozair*

/Kicsit izgatottabbá válok, amikor felbukkan egy újabb idegen. Az az igazság, hogy amióta itt vagyok, úgy érzem hogy ennek a világnak az ösvénye még nagyon ingatag számomra. Nem árt tudni rólam hogy az élet néhány pontján nem tudom mindig tökéletesen megállni a helyem, és kicsit félek attól hogy itt sem megy majd könnyen. Ráadásul a kicsit sem kellemes tekintetétől egyenesen égnek áll a hajam, meg a szárnyaim hófehér tollai./
+Kezdem úgy érezni hogy lassacskán elvesztem az önkontrollt magam felett, pedig úgy kapaszkodok abba a bizonyos gyeplőbe, ahogy csak tudok. De miért van ez? Miért ingadozik ennyire a hangulatom? Előfordulhat, hogy ez a világ kezdett el átformálni a maga képére? ...+
/Hátradőlök székemben. Nem vagyok elragadtatva attól az ötlettől, hogy ő csatlakozzon hozzánk, de nem hinném, hogy hallgatnának szavamra. Jó, végül is mindegy, ha annyira akar, akkor jöjjön, ám tegye úgy, hogy minél távolabb maradjon tőlem!/ +... Vagy csak félnék? Nem... tudom, minden esetre nincs túl biztató kisugárzása az illetőnek.+
/Barátságtalan tekintettel mérem végig, arra pedig továbbra sem találom a választ, vajon miért váltja ki belőlem ezt a reakciót egy olyasvalaki, akit nem ismerek és talán még jó fej is lehetne - ha megismerném. Érdekesmód a többiekhez egész jól hozzászoktam, holott velük sem találkoztam még./
- Nekem nem akadály, de szívből remélem, hogy engem nagy ívben elkerülsz! /talán nyomós oka volt Hermésznek arra, hogy megszólítsa ezt az idegent. Lehet az a célja, hogy beinvitálja közénk, és ha valóban ez a terve, remélem felkészült arra, hogy ezzel a nem-tudom-én-mivel nem fogok túl jól kijönni./

(19)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Reagen Hermész csupán egy enyhén felvont szemöldökkel jutalmazza a megszólalásod, majd végül még hozzáteszi./
- Nos azt hiszem Reagen, nem léphetsz ringbe a 30. század legszociálisabb személye posztért... De ahogy gondolod, megvárhatsz minket kint, illetve hamarosan megérkeznek az embereim, és akár el is kezdheted a nyomozást velük, amíg a többieket beregisztráljuk.
Aurnia te érzed, ahogy a mágia ismét felcsap és a másik férfi érkezésével csak még erősebb lesz az a szikrázó mindent átható különös vibrálás, ami Hermész felől is árad feléd. Nagyon kellemesen érzed magad, olyan a két férfi közelében, mintha a rég elveszett otthonodba tértél volna vissza és kellemes rokonok társalgását hallgatnád.
Aztán Zair feléd fordul a férfi, a mosolya továbbra is barátságos, megnyerő, azonnal szimpatikusnak érzed, a hangja pedig csak tovább erősíti ezt a benyomást./
- Jómagam Hermész vagyok, a nagyra becsült társaim pedig Aurnia, Reagen és Riel. /mutat rátok egyesével, aztán folytatja is./
- Örömmel venném, ha csatlakozna hozzánk, habár éppen indulni készültünk, amint az embereim ideérnek. /aztán egy kis ideig elgondolkozva szemléli az idegent, mielőtt folytatná./
- Találkoztunk már? Eddig úgy hittem népünk minden tagját ismerem legalább arcról, de fogadja bocsánatkérésem, azonban nem dereng, hogy önnel találkoztam volna már a Napfényes udvarban.
/Aztán ismét felvont szemöldökkel Riel felé pillant./
- No de barátom! Talán rád is átragad a mi kedves Reagenünk morcossága? Vagy talán az italotokba csempésztek egy uncia morciumut? /kérdezi enyhén feddő hangon, aztán azonban kedves mosolya elveszi a dolog élét./
- Kérlek ne légy ilyen barátságtalan testvérünkkel, ő is Danu gyermeke, akárcsak te. Habár ha nem szeretnél beszélni vele, ne tedd, azonban úgy gondolom akkor sem illő valakit így letámadni, az első találkozásnál, nem igaz?

*Zair és mindenki aki nem tudná, arra figyeljetek, hogy senkiről nem tudod egy pillantásról, hogy melyik fajba tartozik, most kivételesen rá lehet fogni, hogy a mágiájukon érzed, hogy rokon a tiéddel, de erre kérlek a későbbiekben figyelj oda!*

[Reagen Weltz]

- Valóban? Milyen kár, pedig annyira igyekszem. /mondom tettetett csalódottsággal. Arra hogy mit csinálok, amíg a többiek regisztrálnak, nem válaszolok, mert még nem döntöttem el. Sokban függ Hermész embereitől. Nem akarok előre negatívan állni a dolgokhoz, de a tapasztalataim alapján nem kizárt, hogy nem jövünk majd ki jól.
Aurnia érdeklődése váratlanul ér, de nem értem miért ne válaszolhatnék. Magamtól semmiképp nem hoztam volna fel ezt a témát, de ha kérdezi miért ne? Egyébként eddig, ő a legkevésbé ellenszenves./
- Hát hiszem, hogy bármelyik valódi kutató kutatásnak nevezné. Inkább afféle keresgélés. /igyekszem nem tűnni büszkének a munkámra, mert úgy gondolom, hogy az Aurnia féle kifinomult nők, csak megvetnék./ -A lényeg az volt, hogy a nálam több pénzzel, de kevesebb idővel és tájékozódási készséggel rendelkező embereknek kerestem mindenféle ritkaságokat. Olyasmiket, amikről nem is gondolnád, hogy bárkinek is kellhetnek. / Kortyolok még egyet a sörömből, +Francba, kezd elfogyni.+ és Aurniára nézek, hátha hozzáfűz valamit.

/Aprót biccentek Naar felé, amikor Hermész bemutat, és elmorgok egy Helló-t. Hermész viccelődése meglep, nem tudom hogyan kéne reagálnom rá. Annyit azért megállapítok, hogy az istennek nem áll jól a humor. Viszont Riel ellenségeskedése tényleg érthetetlen. Úgy értem, ez a Naarozair sem sokkal ellenszenvesebb mint Hermész, akinek meg szabályosan itta a szavait. Persze én igazán nem vonhatom kérdőre, és sem vagyok barátságosabb. Csak kevésbé egyenesen fogalmazom meg a véleményem.
- Danu, gyermeke? Akkor most örülni kéne? / súgom oda Rielnek./

(71)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Reagen mentegetőzésére Hermész frappánsan vág vissza, az ellenséges pillantást figyelemre se méltatva. Bizonyára olyan információk birtokában van Hermész a másik két férfi képességeivel kapcsolatban, amik ismeretében megéri egy antik istenségnek őmufurcságával, meg a „Jajj, most nyuszi legyek vagy keménykedjek?” kissráccal foglalkoznia. /+ Vajon kicsoda ez a két ember? Illetve az angyalsrác (hú, ebbe még belegondolni is roppant furcsa) és a férfi, aki talán nem is ember?+
/Felteszem Reagennek a múltját firtató kérdését, ami mintha kissé meglepné, de hárítás helyett kissé talányosan, de válaszol. Ez viszont engem lep meg. Érdeklődve hallgatom szavait. /+ A kutató munka nem kevés szakértelmet, rengeteg türelmet és kitartást igényel. Talán emiatt szemelte ki Hermész?+/
- Igazán kíváncsivá tettél! /felelem őszinte lelkesedéssel. Elnézve a férfi testbeszédét, úgy érzem, szívesen beszélne még a munkájáról, ezért bíztatom kicsit, hátha megismerhetem egy másik oldalát is./
- Szívesen meghallgatnék egy-két anekdotát, ha volna kedved.

/Ha bele is kezd egy történetbe Reagen, sokáig nem hallgathatjuk, hisz Hermész az asztalunkhoz invitálja a szőke férfit. Amikor vendéglátónk bemutatja az újonnan érkezőt, felemelkedek a székemből, hogy a férfi felemás szemeibe nézve kezet nyújtsak neki. A bizarr tekintet egyszerre borzongató és barátságos.
- Örülök, hogy megismerhetem! /magamat is meglepem kissé azzal, hogy szavaim nem üres frázisok, valóban örömmel tölt el, hogy itt lehetek Hermész és Naarozair társaságában.
Riel alpári és nyíltan ellenséges megnyilvánulására nem tudom, de nem is akarom palástolni rosszallásom. Mintha a bátyámat sértegetné egy sehonnai kis mitugrász. Arcom, testtartásom elárulja, hogy mennyire megvetem ezt a közönséges modort, de szólni nem szólok. Naarozair felnőtt férfi, védje meg magát. Őt megelőzve azonban Hermész kel az újonnan érkező védelmére, talán, hogy mentse a helyzetet./

(16)

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. – Aurnia, Reagen, Riel, Caridwen*


/Kissé meglepődik, mikor megkapja az élete első ellenséges reakcióját egy idegentől. Nem ismerik egymást, ami nagyban szerepet vállal ez ügyben. A szemének tekintete rögtön megértővé válik, sőt egyenesen elfogadja a másik álláspontját, mert nem szeretne vitába szállni emiatt. Nem tartozik az erőszakosak közé. Tekintete nyugodt marad, s a testének más jelzésével sem mutatja, hogy akkor mostantól vérbeli ellenségek. Mint egy igazi fenség libben oda Riel közelébe. Kezét minden további nélkül rakja rá a vállára, hogy azzal jelezze, hogy cseppet sem ártó személy. Tekintete mindvégig őt nézi, aztán megosztja a gondolatát a másikkal./
-Ha azt hiszed, hogy ez a helyes, akkor már kezdeteknél magadra maradsz./ Barátian meglapogatja a vállát, aztán visszalibben az előző helyére. Tekintete ránéz Reagenre, mert ez ugyanúgy vonatkozik rá, mint az előzőre. Bemutatkozik a másik sidhe férfi, aki Hermészként azonosítja magát. Ezután következik az asztali társaság bemutatása. Mindenki nevét elsőre megjegyzi, mert nagyon jó a memóriája. Mikor Aurnia feláll a székéből, akkor közelebb lép, hogy különleges varázslatnak köszönhetően elkapja a nő kezét, s egy kézcsókkal illesse azt. Ezzel jelzi, hogy igazi nőként néz rá./
-Én örülök a találkozásnak./ Mellékelve egy meleg mosollyal, ami a szívéből jövő igaz érzés. Nem tudna hazudni egy testvérének, sőt a többinek. Elengedi a lányt, hogy helyet foglaljon újból. Hermész hívja fel magára először a figyelmet a következő kérdésével./
-Találkozni? Tudomásom szerint még nem. Ráadásul elárulhatom, hogy még sose voltam a Napfényes udvarban. Most hallom először ezt a nevet./ Apró célzás arra, hogy tán ő a múltból került át ide. Mikor hallja, hogy Hermész a segítségére siet, akkor finoman szól hozzá./
-Kérlek, én igazán tiszteletben tartom a döntését./A saját tekintete barátságos marad, ami egyértelműen jelzi, hogy nem kezeli őket idegenként. Ha ugyan segítséggel, de megtudta a nevüket és számára tökéletesen elég. Egy dologra felfigyel, hogy mikor a Danu név elhangzik, akkor kellemes érzés fogja el. Az egészet olyan simogatásnak érzékeli, mint mikor az ember megsimogatja a kutyája fejét. Egy jó darabig ennek a hatása alatt áll. Mikor elcsendesül benne az egész, akkor egy másik asztaltól odahúz magának egy széket, hogy Aurnia szabad oldalán helyet foglaljon. Mikor elhelyezkedik kényelmesen a székében, akkor egy kellemes mosollyal az arcán alaposan megnézi a társaságot. Mások a fényviszonyok, s más szögből látja őket. Tán akkor kevésbé lennének ellenségesek, ám újjászületett az érkezés után. Sokáig nem tudta elfogadni a helyzetét, míg pár kaland és egy alapos alvás helyrerakta benne a dolgokat. A múlttal nem foglalkozik, s valószínűleg nehezen fog róla beszélni bárkinek. Riel felé fordul./
-Remélem képes vagy viselni a döntésed súlyát, de ha meggondoltad magad, akkor nyugodtan szólj. / Téma egyelőre lezárva a részéről, sőt a vele való kommunikáció. Így Reagen, Aurnia és Hermész élvezheti a társaságát. Az utóbbi felé fordul, hogy kérdezzen./
-Napfényes udvarról tudnál nekem mesélni? Sőt ha nem veszed tolakodásnak, akkor kíváncsi lennék a fajtánkra. Kellene ismeret, hogy jobban beilleszkedjek, mert a múltból jöttem./ Az utolsó kettő mondatot valamiért csak a két arany sidhe társa hallhatja. Tán ösztönösen tart attól, hogy olyan titkokat tudjon meg Riel és Reagen, ami őt gyengévé teszi. Meri remélni, hogy a tátongó tudásvágyának szomját tudja a másik kicsit orvosolni. Ráadásul immáron két újabb személy élvezheti a bizalmát. Tudják róla, hogy múltlakó./

(53)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen,Riel, Aurnia, Naarozair*


/Hermész szavaira elhallgatok egy pillanatra. Igen, én is sejtettem, hogy nem egy Földönkívüli, azonban számomra részben annak tűnik. Ezzel pedig nem azt akarom mondani, hogy annak tartom. Egyszerűen arról van szó, hogy van talán a kisugárzásában ami engem taszít, így attól tartok egy ideig nem fogok kijönni, hiába a kedves szónak és a testtartásnak, amit Aurnia vesz fel tőlem nem messze./ +Hmm, egyelőre maradok a némaságnál. A többiekhez szívesen hozzászólok, de hozzá egyelőre nem. Neem-nem!+
- Ja, azt hiszem igen /súgok vissza Reagennek Aurnia jól kivehető jelei előtt, amik egyértelműen azt bizonyítják, hogy nem pártolja a viselkedésem a jelenlegi helyzetben.
Ami a rejtélyes idegent illeti, borsódzni kezd a hátam, amikor könnyedén odasiklik hozzám, és barátságosan a vállamra teszi a kezét./ +Honnan tudjam, hogy nem maradtam magamra már akkor, amikor idekerültem? Itt mindenki idegen, amott pedig a családom várna rám. Már teljesen biztos vagyok benne, hogy engem kereshetnek, de sosem fognak megtalálni, ha csak nem kerül valamelyikőjük át ide... Vajon mennyire fog a képére formálni ez a világ? Egyáltalán sikerülni fog a beilleszkedés? Még otthonom sincs. Nem tudok magamban egyről a kettőre jutni, holott egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem lesz nehéz.+ /Tévedtem, mert ha így lenne, valószínűleg nem ülnék némán a széken kissé magamba fordulva, miközben az ajkamat harapdálom./

(20)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Hermész Zair szavaira válaszol./
- Áh, így már mindjárt érthetőbb a dolog! Természetesen szívesen mesélek neked népünkről, vagy az udvarunkról, habár azt hiszem az lenne a legteljesebb, hogyha hazatérnél és meglátogatnád a Tündérdombot, eme meghívás természetesen a szépséges Aurniának is szólt, örömmel látnálak mindkettőtöket, hogyha igényt tartotok az idegenvezetésre. /mondja elragadó mosollyal.
Ezek után azonban az ajtó felé pillant, a tekintete egy pillanatra elréved, látjátok, hogy egy töredék másodpercre mintha messze járna, aztán amikor kitisztul a tekintete két alak lép be az ajtón. Mind a ketten magasak és kecsesek, még a félhomályban is mintha szikrák táncolnának a bőrükön. Ahogy közelebb sétálnak látjátok, hogy a mozgásuk is olyan, akár egy tánc, annyira együtt mozognak, mint akik ezer éve egymás oldalán sétálgatnak. Egyszerre érnek oda az asztalhoz és egy apró biccentéssel üdvözlik Hermészt aztán felétek fordulnak. A férfi szólal meg elsőként, akinek vállig érő göndör vörös haja kecses arcot keretez, amiben ékkőként szikráznak a narancs-arany-csokoládébarna gyűrűs szemek./
- Üdvözöllek benneteket, a nevem Amatheon és atyám kérésére azért érkeztem, hogy elkísérjelek titeket utatokon. Édes húgom Macha hasonló okból érkezett velem. /mondja az apjáéhoz hasonló hízelgő mézédes hangon. A nő nevének említésére a vállán tanyázó holló egy halk károgás kíséretében Macháéra telepszik, aki lágyan végigsimít a tollain, de közben a testvéréhez hasonló arany-narancs-csokoládébarna pillantása meg sem rebben. A hátára hatalmas arany markolatú drágakövekkel kivert kard van felcsatolva, ami valahogy sehogysem illik egy ilyen törékeny angyali szépségű nőhöz. A kardnak csak a markolatát láthatjátok, mert a többit kitakarja a földig érő mélybarna majdnem fekete hajkorona, ami palástként borul a nő vérvörös ruhájára. Aurnia, Zair és Riel, mindkettejük felől érzitek a mágia szikrázását, de az apjukkal ellentétben, ők palástolják, elfojtják az erejük, de még így is érzitek hogy vannak olyan erősek, mint az utóbbi, talán még hatalmasabbak is./
- Nos azt hiszem akkor ideje is indulnunk, elsőként a Tanácsházára, aztán a múltlakókhoz. Zair csatlakozz hozzánk, elmesélem miről is van szó, és eldöntheted van-e kedved az újonnan szerveződött drága segítőimhez csatlakozni. /mondja negédesen, aztán feláll odasétálva a fia mellé. A nő kissé távolabb áll tőlük a pillantása szenvtelen, belőle nem árad a két férfi lehengerlő kedvessége, inkább valami hideg kegyetlen szépség sugárzik belőle, zárkózott sértettség./

[Reagen Weltz]

+ Nemár, hogy ez a furaszemű ficsúr is múltlakó legyen!+ /Nézek meglepetten Zairra, és elgondolkozok a helyzet abszurditásán./ + Most vagy nagyon szerencsések (vagy inkább pechesek) vagyunk, vagy annyi errefelé a múltlakó, hogy elég lesz fél órára csak kiállni az utcára egy "Múltlakókat keresünk!" feliratú táblával, és összeszedünk egy tucatnyi szerencsétlent.+
/Kis késéssel veszem csak észre az újonnan érkezett párost. Úgy vonulnak az asztalunkhoz, mintha egy jól begyakorolt koreográfiát járnának el. A Mercuriussal való rokoni kapcsolatukra már azelőtt rájövök mielőtt bemutatkoznának. A fiú lesem tagadhatja az apját, a lány nem hasonlít ugyan annyira a másik kettőre, de néhány apró részlet elárulja. Kissé csalódott vagyok, amikor Mercurius alkalmazottakat említett, nem önmaga fiatalabb verzióit vártam, hanem valami emberszerűbbet./
- Helló, én Reagen vagyok, és engem is a kedves apátok szervezett be. Már van egy közös pontunk, hát nem csodálatos? /üdvözlöm őket, kedélyesnek szánt hangon. Ha nagyon ostobák, akár azt is hihetik, hogy komolyan mondtam. Nem mintha a szokásosnál ellenszenvesebbek lennének, csak szeretnék rájönni, hogy mennyire vevők a "humoromra".
Legurítom az utolsó korty sört, majd felállok az asztaltól. Végigtekintek az összegyűlt társaságon. A szarkeverés antik istene, egy zavarodott angyal, és egy rakás csilivili tünde, egyik magasabban hordja az orrát, mint a másik. A társaságból ha valakit normálisnak lehet nevezni, akkor Aurnia lenne az, ami vajmi kevés vigasz. Nem is értem mit keresek én ebben a társaságban. Megvannak ezek nélkülem is, sőt nélkülem akár órákon át beszélgethetnének a szeretett Danujukról meg a Tündérdombjaikról, ha ahhoz van kedvük.
De bármennyire is szeretném magam szörnyen érezni, be kell látnom, hogy még mindig ez a legjobb opcióm. Legalább nem unom magam halálra, és (ki tudja?) valamelyikről a végén kiderül, hogy lehet vele váltani egy értelmes szót./
- Drága segítő a nénikéd. /morgom halkan Mercurius irányába./

(72)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Naarozair nem háborodik fel a fiú szavain s meg sem sértődik. Felvont szemöldökkel, érdeklődve figyelem válaszát./ + Végülis neki van igaza. Hisz ki ez a Riel? Ugyan miért számítana a véleménye?+ / Riel láthatóan magába száll, talán el is szégyelli magát előbbi megnyilvánulásáért, azonban nem szorult belé elég tartás és bátorság, hogy elnézést kérjen. /+ Jó lesz figyelni rá, elvégre az alamuszi nyuszi nagyot ugrik.+

/Naarozair kézcsókját teljesen természetesnek veszem. Nem lepődök meg, nem hoz zavarba. Látszik, hogy nem most történik velem életemben először ilyesmi. A gesztus ráadásul még szimpatikusabbá teszi a férfit. Szeretem, ha valakinek van stílusa.
Hamarosan kiderül, hogy Naarozair is a múltból jött, s ez a tény teret ad némi derűnek. /+ Vajon, ha felállnék és felszólítanám a Kávéház vendégeit, hogy tegye föl a kezét, aki a múltból jött, hányan jelentkeznének?+ /Természetesen a gondolat nem válik tetté, de kíváncsivá és egyúttal gyanakvóvá is tesz. /+ Vajon mekkora az esély arra, hogy ilyen sokan véletlen összefussunk itt?+/ Mélázásom Hermész meghívása szakítja meg. A meghívásra mosolyogva felelek./
- Biztos vagyok benne, hogy csodás hely lehet! S szívesen venném az idegenvezetést is, amennyiben nem lennék terhedre!

/Hermész elrévedő tekintetét követve figyelem, ahogy a különös páros végigvonul a Kávéházon. S bár felőlük is érzem azt a különös erőt, ami Hermész és Naarozair jelenlétét is körülveszi, az érkezőkben van valami nagyon idegen. Velük kapcsolatos ellenérzéseim csak nőnek a bemutatkozójuk alapján. A férfi túl mézes-mázos, a nő túl hűvös. Nem vagyok abban biztos, hogy érzem, vagy csak képzelem a lenézésüket. Minden esetre Hermésztől se veszem jó néven, hogy „az embereiről” beszélt s a gyermekeit hívta. Egyrészt átverve érzem magam, másrészt ez felvet néhány kérdést a családi viszonyokról, illetve az alá-fölé rendeltség milyenségéről is. Bár az én apám is arisztokrata, befolyásos ember, mégse nevezett volna se engem, se egyetlen testvéremet se „az emberének”. Meglehetősen derogálónak érzem a dolgot. Kíváncsi vagyok az apa és gyermekei közötti viszonyra, ezért figyelem a közöttük lévő verbális és nem verbális kommunikációt. Jó lenne tudni, hogy hányadán is állok velük, még ha Hermész kétségkívül elnyerte szimpátiám./
- Én is üdvözlöm Önöket, a nevem Aurnia. Örvendek a találkozásnak! /emelkedem föl ültömből és nyújtok kezet Amatheonnak, majd egy egészen apró bizonytalankodás után Macha felé is. Most jövök rá, hogy nem ismerem a helyi etikettet és ez zavar./
- Részemről indulhatunk.

(17)

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. –Reagen, Aurnia, Riel, Caridwen*


/Mikor meghallja Hermész szavait, hogy szívesen mesél neki a fajtájukról, akkor megkönnyebbül. Végre valahára van valaki, aki bevezeti őt az arany sidhék világába, hogy jobban megismerve őket ne tűnjön ki közülük. Egy mosoly majdnem kerül az arcára, ám mikor hazatérésről és Tündérdombról beszél, akkor hirtelenjében úgy érzi magát, mint egy itt lakó, de rejtélyes körülmények között eltűnt egy időre. Többet képzel a dologról, mint ami valójában. Mindenesetre a férfi meghívását megjegyzi, mert teljes értékűnek gondolja. Látja, ahogy Hermész tekintete az ajtó felé pillant, így a sajátját arra összpontosítja. Nem kell sokat várni rá, hogy a két kecses alak betérjen a kávéházba. Mindvégig figyelemmel kíséri őket, sőt halványan felnéz rájuk. A mozdulataik tökéletesek, s a duo tánclépéseit alaposan megvizsgálja. Tanul tőlük, mert benne megszólal egy hang, hogy igazi arany sidhévé kell válnia. Ezelőtt megvolt a sírós korszaka, mikor elveszettnek hitte magát, sőt annyira gyermeki módon viselkedett, hogy igazán lejáratta magát. Nincs más út számára, mint mindent ellesni a saját fajtájától. A testfelépítése nem annyira karcsú, mint az övék, de nem egy nagy testű alak, ráadásul izmos. Nem marad le szépségben, sem kecsességben tőlük, de a szeme miatt nem teljes. Illendően feláll a helyéről, hogy fogadja a két jövevényt. Mikor megszólal kettejük közül az erősebbik nem képviselője, akkor tisztelettel meghajol előtte. Érzi mindkettőjüknél, hogy elfojtják erejüket, apjukkal ellentétben. Öt sidhe a főváros kávéházában? Körbenéz, hogy meglesse a körülöttük tartózkodó ismeretlen fajok képviselőit. Arról akar meggyőződni, hogy ilyenkor mi a reakció? Idekerülése után, az utcán sétálva felfigyelt arra, hogy milyen tisztelettel néztek felé, de mi a helyzet, ha egészen egy csoportnyi arany sidhe mutatkozik mindenki szeme láttára. Tán felkeltik vele mások figyelmét, esetleg olyanokét, akik erre várnak? Apró kérdések, amire megtalálja egy napon a választ, de lehet a mai nap./
-Legyetek üdvözölve. Én Naarozair vagyok./ Mutatkozik be nekik. Amatheon részére egy elegáns, nemesi meghajlást kivitelez, míg Machának egy ugyanolyan kézcsók jár, mint Aurniának. Ők sem úszhatják meg felemás tekintetét, ezáltal a két szemének ellenmondását. Talán van olyan kegyetlen hidegség Sárkányszemében, mint a bájos mélybarna hajú szépség kisugárzása. Finoman engedi el a kacsóját, miközben Hermészhez fordul./
-A csatlakozással kapcsolatban a válaszom, egy egyértelmű igen./ Hangja határozott, aztán mosolyog hozzá./
-Alig várom, hogy felvilágosíts arról, hogy miért gyűltünk itt össze./Közben visszalép Aurnia mellé, hogy a fülébe súgjon./
-Ügyelj a vasra, hogy ne éljen hozzád vagy ne lélegezz be sokat. Megsebzi a fajtánkat. Másik dolog, itt minket más fajok tisztelnek. Harmadjára, míg hozzászoksz ehhez a világhoz, addig igyekezz túlélni./ Már húzódik el, mikor hozzáteszi./
-De ne aggódj, itt leszek melletted. Jobb összefogni, mint magányos hősként viselkedni. /Nem zavarja tovább a személyes terét, hanem mindenkihez szól./
-Kalandra fel, bár nekem nem ez az első. Remélhetőleg nem találkozunk sárkánnyal, vagy chimérával. Bár a szárnyas hüllőn már repültem. Jahh vérfarkast mondtam már?/ Ezzel végleg elhallgat, mert egyelőre nincs mondanivalója./

(54)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen,Riel, Aurnia, Naarozair*

/Sóhajtozva figyelem a többieket. Felváltva pillantok azokra akik már oly' ismerősek és időnként arra, aki nemrég érkezett. Ismételten kivonom magam a beszélgetésből, mivel nem tudom mit mondhatnék. Aztán felbukkan két alak. Harmonikus mozgásuk akár a legszebb tánc, melyet valaha is láttam. Gyönyörű, s bár elég rövidke "műsor", megérinti a lelkem. Picit meg is nyugtat, ám hatása nem maradandó. Amint odaérnek hozzánk, valami kellemetlen mocorgást érzek a lelkemben./
- Örvendek a szerencsének! /Felállok, mélyen meghajolva előttük/ - Én Riel vagyok /mutatkozom be halkabbra fogva hangomat. Kissé nehezemre esik megszólalni, főleg hogy látom magam előtt, mit tettem nemrég. Sikeresen leégettem magam, valószínűleg a társaság furának tart, és ha ez így van, szerintem jogosan teszik. Régen is különös teremtés voltam, csak mert nem bírtam az erőszakot ahogy a többi fiú, csak mert nem voltam hajlandó bántani senkit sem. Most sem kenyerem az erőszak vagy a durvaság, az pedig ami nemrég ellenségesen szólt az ismeretlenhez, nem én voltam. Inkább valami más, akivé soha nem szeretnék válni, ha már legalább az megadatott, hogy máshol tiszta lappal kezdjek új életet. Csak az a kérdés, merre van ez a "máshol".. Ha Aurniának és 'Zair fajtájának van egy... külön helye, vajon minden fajtának van?/ +Van olyan hely, ahol csak angyalok élnek?+
/Ahogy ezen töprengek, kezdem megbánni amit mondtam, s ha módom lesz rá, elnézést kérek attól, akit esetleg megsértettem./

(21)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Reagen a szavaidra Amatheon szívélyesen elmosolyodik./
- Valóban, habár ennél több közös vonást is találhatunk szerintem. /közben a háttérben látod, hogy a lány ajka ironikus mosolyra húzódik. Nem tudod a te szavaidnak, vagy a fivérének szól. Habár az utolsó halkan elsuttogott mondatodra mintha szélesedne egy picit, de ebben sem vagy teljesen biztos.
Aurnia, Mercurius a szavaidra még szélesebben elmosolyodik, habár félő, hogyha még tovább húzza a száját, már körbeéri lassan az arcát... ez a nagy kedélyességben őt láthatóan nem akasztja meg./
- Kérlek kedvesem, még a feltételezés is sértő! Egy ilyen gyönyörű hölgy társasága soha nem lehet teher! Az elbűvölő Dombunk pompáját pedig csak emelhetik jelenlétükkel. /mosolyog elsősorban rád Aurnia, habár Zair felé is küld egy barátságos pillantást.
Közben ha figyelsz feltűnhet, hogy Mercurius nem túl sok figyelmet fordít a gyermekeire. Úgy tűnik, mint aki konstatálta, hogy itt vannak, de ennél többet nem kedélyeskedik velük. Ez valahogy furcsa azután, ahogy eddig megismerted, de láthatóan vagy valami feszültség, vagy valami más van a háttérben, de azt pár pillanat alatt leszűröd, hogy nem az övék a legfelelőtlenebb szülő-gyermek kapcsolat.
Amatheonnak amikor kezet nyújtasz egy elegáns mozdulattal fordít egyet rajta és az apjáéhoz hasonló mosollyal kísérve lágy kézcsókot lehel a kezedre. Amint a bőre a tiedhez ér, érzed hogy felszikrázik az eddig elfojtott erő. Az orrodba termőföld és nyár illata kúszik, mintha egy frissen aratott mezőn állnál kilépve a mohos erdőből, szinte a bőrödön érzed a napsütés melegét. Amikor elenged az érzés még mindig ott motoz, nem szabadulsz tőle. Macha mintha észre sem venne, a testvéréhez hasonló pillantása, olyannyira hideg, amennyire a másiké forró, elég rá egy pillantás, hogy a lelkedbe költözött nyárból telet fabrikáljon. A kinyújtott kezedet mintha észre sem venné, egy egészen apró biccentés az egyetlen, amit kapsz tőle, de az is olyan minimális, hogy nem vagy biztos benne, hogy egyáltalán biccentés volt-e.
Zair, Macha a te kézcsókodra ugyan úgy reagál, mint Aurnia kézfogására, egyszerűen figyelmen kívül hagy, mintha ott sem lennél, a szemei aranyos színük ellenére fagyos tavak. Amatheon viszonozza azonban a meghajlásodat, habár azt láthatod hogy nem hajol olyan mélyre, mint te, habár az elegancia ugyan annyi benne, ha nem több.
Az mindenkinek feltűnhet, hogy Macha arcán ülő ironikus mosoly még jobban kiszélesedik Zair kalandjainak ecsetelésére, sőt a sárkányos résznél már-már úgy tűnik, mint aki fel fog nevetni, azonban végül nem hagyja el hang az ajkát.
Riel te egy biccentést és egy örvendek a szerencsének-et kapsz Amatheontól, Macha azonban még annyira sem méltat, mint a többieket.
Amikor már mindenki elmondta a mondandóját, akkor fog bele Mercurius a sajátjába./
- Nos, akkor azt hiszem ideje is indulni. Amatheon elkísér titeket regisztrálni, addig Reagen, te várakozhatsz kint drága leányom társaságában, ő úgysem léphet be a Tanácsházára egy sajnálatos incidens miatt... ha ez így megfelel mindenkinek. Nekem még vissza kell térnem a Tündérdombba elintézni néhány apróságot, meg elhozom nektek az eddigi jegyzeteim, de visszaérek, mire végeztek, erről biztosíthatok mindenkit. Gyönyörű Aurnia, lenne olyan kedves, hogy beavatja addig újonnan érkezett barátunkat abba, milyen feladatra is vállalkoztak? És akkor drága Zair dönthet van-e kedve csatlakozni a kutatáshoz, avagy sem. Nos ha ez így megfelel, én búcsúznék, hamarosan találkozunk. /biccent egy aprót, majd ha nem marasztaljátok távozik is.
Amint kilép Amatheon előveszi az apjáéhoz hasonló mosolyát és int nektek./
- Nos akkor folytathatjuk a csevegést, de induljunk közben a Tanácsháza felé, vagy napestig sem végzünk ezen apró formasággal. /búgja és megvárja amíg mind felálltok és csatlakoztok hozzá, csak azután indul meg. Macha megvárja míg mind elindultok kifelé, aztán egy gyűrőt odaérint az asztal lapjához, majd csatlakozik a sor végére, némán és szenvtelenül, ahogy eddig./

[Reagen Weltz]

Caridwen & Riel & Aurnia&Naarozair*

- Biztos vagy benne? /kérdezem meglepetten Amatheontól./ +Remélem hatalmasat tévedsz.+ / - Szerintem meglehetősen elütök a társaságtól. / mondom félrehúzott szájjal. Amatheon sajnos az apja mosolyát örökölte, de a húga szerencsére nem az a behízelgős típus.

Már indulásra készen álldogálok az asztal mellett, amikor Aurniáék még mindig a Tündérdombjaikról áradoznak. Arrébb lépek az asztaltól, és keresek magamnak valamit, ami jobban érdekel. Mondjuk a szomszédos asztaltársaság. Látszólag felénk sem pillantanak, de időről időre vetnek ránk egy gyors pillantást, de vigyázva hogy ne legyen feltűnő. Ez egyiknek egy pillanatra elkapom a tekintetét, de az egyből visszafordul az asztalához. Úgy tűnik, hogy mégsem voltunk megszokott látvány a kávézóban, de a vendégek nem akartak minket látványosan megbámulni. Biztos nem a rám való tekintettel, inkább Mercurius lehet ennek a tettetett érdektelenségnek az oka. Körbenézek a kávéházban olyan arcokat keresek, akik tegnapelőtt is itt voltak, és tanúi lehettek a Tessával folytatott párbeszédemnek. Kiváncsi vagyok mit gondolhatnak rólam, hogy folytonosan ilyen feltűnő emberek közé keveredem ilyen szakadt kinézettel. Már ha egyáltalán megragadtam bárki emlékezetében.

A többiek felhagytak a bájcsevejjel. Ideje volt, mert a legőszintébb undor kerülgetett, ahogy elkaptam néhány álságos bókot, amit Aurinának küld Naar és Mercurius. Ez utóbbi gyorsan eligazít mindenkit a szokásos, bókokkal teletűzdelt stílusában. Elhatározom, hogy ha Mercurius nekem is kioszt egy állandó jelzőt, egy széklábbal fogom visszatuszkolni a torkán. Úgyis Durcás Reagen, vagy valami hasonló baromság lenne./
+Incidens?+ /vonom fel kérdően a szemöldököm,és Macha felé pillantok. Nem lennék meglepve, ha ráborított volna egy asztalt az egyik aktakukacra. Majd később megkérdezem.
Becsatlakozom Riel mellé, és a többiekkel együtt az ajtó felé indulok és jó előre összehúzom akbátom, mert biztos vagyok benne, hogy kint piszok csípős idő lesz./

(73)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen &Riel& Naarozair & Caridwen*

/Hermész kedvessége már-már tenyérbe mászó, ugyanakkor őszintesége miatt mégse taszít. Szavaira kedvesen elmosolyodva felelek./
- A világért se sérteném meg!

/Reagen és Amatheon szóváltása felkelti az érdeklődésem. /+ Vajon a férfi csak bosszantani akarja Reagent, aki láthatóan mindent megtesz azért, hogy ő különc lehessen, vagy tényleg közösséget érez vele? + / Egyre inkább úgy érzem, hogy nagyon nem véletlen keveredtünk ennyien a múltból egyszerre ide, a Kávéházba. De vajon engem mi vezetett ide? Visszatekintve egy zaklatott vesszőfutásként értékelhetem a kávéházba való megérkezésem. Nem vagyok büszke rá. Minden kételyem, kétségem és belső vívódásom leplezve én is felállok, hogy bemutatkozzam.
Amatheon kézcsókja nyomán libabőrös lesz a karom, s csak fegyelmezettségemnek köszönhetem, hogy nem sóhajtok föl hangosan. Mintha újra gyermekként állnék nyár közepén a kertünk végében, az erdő szélén. Érzem a napsütést,az erdő párás leheletét, hallom a fenyők sötét ágain szaladgáló mókusok neszezését. A tenger felől a szél sós illatot hoz, s hallani vélem a sirályok hangját is. Ó, az én gyönyörű, csodálatos mesebeli Finnországom! Ám ahogy tekintetem találkozik Macháéval, feltámad az istenek dühe, s a nyári idillt elsöpri a jégszilánkokat sodró, üvöltő északi szél, a lelkemre mázsás hótakaró nehezedik. A lány felé nyújtott kezem nem fogja meg, így, elegáns ívvel húzom vissza egy finom főhajtásra változtatva üdvözlésem. Válaszként egy apró, alig-biccentést kapok, kénytelen vagyok beérni ennyivel. A sötét lelkű szépség túlságosan is emlékeztet Fredrika Trolle kisasszonyra, középiskolás éveim sötétkék vérű, mindenkit fitymáló kísérőjére. / + Nyilván derogál neki leereszkedni hozzám, aki itt talán még egy senkinél is kevesebb vagyok. Még. + / Bánt a gesztus, sovány vigasz, hogy mindenkivel így viselkedik a nő.

Naarozair mellém lép és a fülembe súg. Szavai annyira meglepnek, hogy egy pillanatra lefagyok./ +Mi van? Vas? Igyekezzek túlélni? Arról eddig egy szó nem volt, hogy életveszélyben volnék! + / S hogy ellépvén sárkányról és kiméráról szól, már csak hab a tortán. /+ Ezt túlspiláztad.+ /állapítom meg magamban, de arcom nem árulja el gondolataim./
- A legnagyobb örömmel. /felelem Hermész kérésére. Bár Naarozair iménti megnyilvánulása elég bizarra sikerült, s felemás szemeinek tekintetét állni kissé kényelmetlen, összességében mégis szimpatikus fiatalember.
- A viszontlátásra! /búcsúzom Hermésztől.

Mikor elindulunk, belefogok a feladat ismertetésébe Naarozair mellett lépdelve./
- Először is, kérlek tegeződjünk. Meglehetősen körülményesnek tartom a magázódást. / ajánlom fel, majd a férfi válaszát követően folytatom. / - Hermész, vagy Mercucius – ahogy jobban tetszik – kitüntetett minket, múltlakókat az érdeklődésével. Szeretné tudni, hogy kik vagyunk, honnan, hogyan érkeztünk? Van-e bennünk valami közös? Miért lettünk pont mi a kiválasztottak? Úgy véli, hogy előttünk, jobban megnyílnak a többiek, s talán mi felfigyelhetünk olyan részletekre is, amin egy olyan személy, aki nem élte át ezt az időutazást, talán elsiklana.
- Nem tudom, hogy a többiek mióta élnek itt, vagy Te mikor és hogy kerültél ide, de én csak pár órája érkeztem s be kell vallanom, még nem ismertem ki magam ebben a környezetben. A feladatot pedig azért vállaltam, mert magam is szeretném megérteni, hogy miért történt ez velem, s vajon van-e visszaút?

(18)

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. –Reagen, Aurnia, Riel, Caridwen*


/Szemmel végig kíséri a társaságban zajló eseményeket, ahogy az egyik fél a másiknak feszül és vissza. Feltűnik neki, hogy a szülő és gyermekei között van egy kisebb szakadék, amitől nem ők lehetnek a legboldogabb család ebben a században. Nem foglalkozik Reagennel, sem pedig Riellel. Inkább Aurniát figyeli, meg persze a többi sidhét. Tekintetével próbálja leolvasni róluk a viselkedésüket, s e szerint besorolni őket. Aurniát tartja a legszimpatikusabbnak, aztán következik Hermész, Amatheon és Macha áll tőle a legtávolabb. Nem kell hozzá semmilyen képesség, csak odafigyelés. Mindenki bemutatkozik a maga módján, aztán végül felkerekednek, hogy a Tanácsházához menjenek./
-Rendben, mehetünk./Csoportvezetőjük elmagyarázza, hogy ki kivel fog tartani, s ki mit csináljon. Ráadásul itt hagyja őket egy időre a gyermekeivel. Nem zavarja, sőt kifejezetten örül annak, hogy Hermész távozik./
+Tán fény derülhet Amatheon és Macha igazi természetére?+/Teszi fel magában a költői kérdést. Nem sokat raboskodhat saját gondolatvilágában, mert Aurnia tekintetét érzi magát. Rápillant, aztán elmosolyodik. Nem sokáig maradhat e görbület ajkain, mert mióta magánál van most először működésbe lép irányíthatatlan Sárkányszeme. S mivel váratlanul éri, így megtekintheti a ruha alatt rejtőző testet, de csak három másodperc erejére. Nehéz lenyugtatni magát, de ez alkalommal eléri azt, hogy ne piruljon el. Csupán elfordítja a fejét egy időre. Melléje lép, amit egy sóhajtással tud fogadni. Végighallgatja az elejétől, aztán sokáig hallgat. Tán kínossá válhat a csend, mikor közli vele szándékait. Persze nem hangosan, csak annyira, hogy Aurnia tisztán hallja és senki más a társaságból./
-Szóval múltlakókat tiszteli meg a figyelmével, ami nem csoda. Érdekesek lehetünk, mert nem e világ szülöttei vagyunk. Színesíthetjük, sőt akár értékes múltbeli dolgokkal lehetünk felvértezve. Tőlem nem hinném, hogy nagy titkokat megtudhatnának, mert csak egy szemüveges, pufi, pattanásos, informatikával foglalkozó srác voltam. Könyvek és számítógépek. /Hallani hangjában, hogy régi kinézetével nem volt megelégedve./
-Mióta vagyok itt? Talán már egy hónapja, kevesebb vagy több. Történt velem jó pár dolog, amit nem most ecsetelnék neked. Mindenesetre, meditálás és alvás közben fura vízióm vannak. Ezt sem ecsetelném neked, mert nem akarlak elrémiszteni magamtól. A lényeg, hogy nem tudok tőle rendesen aludni./ Mondja el a jelenlegi helyzetét, aztán folytatja./
-Engem kevésbé érdekelnek jelen helyzetben a múltlakók, meg az idekerülésük. Lehet, hogy a sors egy ajándéka, de lehet valami nagyhatalmú alak érdekes játékába csöppentünk bele. Hogy meddig bírjuk az itteni létet, az tőlünk függ és hozzáállásunkon. Ami a visszamenetelt illeti, én nem bánom, hogy itt vagyok. Beletörődtem. A régi énem elhal, hogy utána valami mássá váljak, ami ehhez a világhoz kötődik./ Egyáltalán nem zavarja, hogy Aurniának elmondja ezeket, mert megbízik benne./
-Ráadásul van egy bizonytalan képességem, ami teljesen véletlenül működik és váratlanul./ Fájdalmasan sóhajt, mert sok utat kell megtennie, hogy teljesen tisztában legyen minden képességével./
-Végére akarok járni, s ehhez a fajtánkat kell megismerni mélyrehatóan./ Pár másodpercre elhallgat, hogy mást mondjon a mellette haladó dögös nőnek./
-Megjegyezném, hogy nagyon gyönyörű sidhe lettél. Nem panaszkodhatsz./ Hangjában igazi elismerés csendül, mert van kivel összehasonlítani, bár csak egy darab nőről van szó. Belenéz Aurnia szép íriszeibe, aztán kimondja a végszót./
-Tanácsháza regisztráció után elmegyek. Látom rajtatok, hogy a felemás szemem zavar titeket. /Nem ejti ki a szavakat annyira vidáman az utolsó mondatnál./

(55)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen,Reagen,Riel,Aurnia, Naarozair*

/Én még ülök, amikor Aurnia, Mercurius, és az „újonc” a Tündérdombról beszélgetnek. Sejtem, hogy még pár percig itt időzünk, Reagennel ellentétben pedig nem szeretnék sokáig feleslegesen ácsorogni. Nem vagyok kényes alak, természetesen bírnák a lábaim, csupán arról van szó, hogy jobb' szeretek türelmesen várni egyes dolgokat illetően. Végül abbahagyják a csevegést, a férfi, aki a két gyerek büszke apjának mondhatná magát, elköszönöm és lelép. Az „embereiről” pedig egy percig sem beszél úgy, mintha a rokonai lennének./
+”Kis incidens”? Vajon mit tett a lány?+ /Kérdőn a rideg teremtésre pillantok, aki kevesebbre méltat, mint a többieket, de nem bánkódom emiatt. Egy apró sóhaj után halkan elköszönök jó magam is mindenkitől, s megindulok Reagenékkel együtt a Tanácsháza felé. Talán mondanom sem kell, hogy nem kicsit remegnek a térdeim, ahogy kilépünk az ajtón. Fogalmam sincs, milyen az az épület, vagy hogyan megy itt a regisztráció. Vannak dolgok, amitől egyenesen irtózom még ebben a világban, de semmitől sem annyira, mint attól a Zairtól./
+Előbb fordulnék fel, minthogy vele kedves legyek! Habár abban igaza van a társaság egy részének, hogy nem is volt szép, ahogyan akkor vele viselkedtem. Lassan kezdtem elveszteni a fonalat magammal kapcsolatban. Jó az, hogy én pont ide kerültem? Egyáltalán miért...?+

(22)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Reagen meglepett kérdésedre Amatheon csak egy majdhogynem gyengéd, mindentudó mosollyal felel, de ennél több választ nem kapsz tőle, mert a kis társaság elindul kifelé.
Amatheon után Aurnia és Zair baktat csendesen beszélgetve, mögöttük némán Reagen és Riel sétál és az óvodai sort Macha zárja. Elég feltűnő társaság lehettek, mert ahogy a ragyogó sidhe ifjút követitek elég sokan megfordulnak utánatok, vagy lesnek felétek egy-egy pillanatra. De az utatok semmi nem zavarja meg, a Kávéház elhagyása után egy kinek rövidebb, kinek hosszabbnak tűnő séta után Amatheon megáll egy impozáns épület előtt./
- Ez lenne a Tanácsháza. /mutat végig rajta nagyon is színpadiasan./
- Reagen te akkor kérlek légy oly kedves várj meg itt minket drága húgom társaságában, amíg bekísérem a többieket és elintézzük a regisztrációt. /mondta félig kérésbe burkolva, de az egészből érezted, hogy jobban szeret parancsolni, mint kérni.
Az említett Macha mellesleg már az épület falának dőlt, és egy valahonnan elővarázsolt kést dobált unatkozva. A penge fel és le szállt, csillámló-verdeső félelmetes madárként, de a nő unott-hideg arca alapján mintha csak egy pénzérmét dobált volna./
- A többiek pedig akkor legyenek kedvesek követni engem. Ne aggódjatok, az egész nem fog sokáig tartani, és semmi különösből nem áll majd, csak néhány papír kitöltése meg hasonlók. /mosolygott rátok ragyogóan, különösen a nagyon csendes Rielnek veregette meg barátságosan a vállát.
Még elkaphattátok, ahogy a két testvérnek egy pillanatra találkozik tükörképpillantása, de akkor semmilyen érzelem nem ült ki az arcukra, olyan volt csak, mintha két szobrot egymás felé fordítottak volna. Aztán a különös szikrázás megtört, Macha dobálta tovább a tőrt, Amatheon pedig bekísérte a regisztrálandókat az előcsarnokba./

* Még egy kört írjon ide mindenki lezárandó a dolgokat, aztán folytatás a Tanácsházán. *

[Reagen Weltz]

/Beletörődötten fogadom Amatheon mosolyát, ami bár nem olyan széles mint az apjáé, de legalább olyan bosszantó. Van benne valami nem titkolt lenézés, és ami igazán lehangolóvá teszi az egészet, az az, hogy ha jobban belegondolok, teljesen jogos a lenézés. Nem kezdek bele ugyanabba a ellenségeskedésbe, amit Hermésszel folytattam. Elvégre vele sem értem el semmit.
Menet közben, mivel Riel sincs épp beszédes kedvében eleinte Aurniáék beszélgetését hallgatom. Amikor meghallom, hogy Zair távozni készül, elönt egy enyhe káröröm./ + Fáradtságos munkával ugyan, de Riellel együtt végül csak kiutáltunk valakit a csapatból.+ /Azért kicsit sajnálom a felemás-szemű sidhét. Nem ő tehet róla, hogy nem a legjobb hangulatunkban találkozott velünk./
-Jaaj, ne nyafogj már, tudod mennyire örülnék, ha a legkomolyabb problémámat meg lehetne oldani egy napszemüveggel? / a többiek reakcióiból ítélve a hozzászólásom jóval sértőbbre sikeredett, mint terveztem volna./ - Nem is állna olyan rosszul. /próbálom oldani a hangulatot, (inkább kevesebb, mint több sikerrel) és belenézek Zair szemeibe és megpróbálom elképzelni napszemüveggel. Ha lehet csak rosszabbá teszem a helyzetet, mert mielőtt a fantáziám bármi eredményt fel tudna mutatni, félrehúzom a tekintetem. Bocsánatkérőn Zair és Aurnia irányába nézek, aztán visszakullogok Riel közelébe, és elhatározom, hogy többet nem fogok próbálkozni mások felvidításával./ +Magamat sem tudom felvidítani, mire számítottam?+
Abban a pár perben, ami alatt a Tanácsházához érünk, nem próbálkozok a szocializációval, inkább az utcán kitartóan élelem után keresgélő galambokat nézegetem. Piszok nehéz dolguk van, az utcák patyolattiszták, szerencsétlen galamboknak legfeljebb néhány percük van, amíg a földre hullott kajamaradékot begyűjti egy szorgos robot.
- Na jó, leszek olyan kedves. /motyogom magam elé, és Machától két méterre leülök a tanácsháza lépcsőjének egy melegebbnek tűnő fokára. (van egy olyan érzésem, hogy ha közelebb ülnék hozzá, akkor vagy arrébb menne, vagy nem lenne jó vége.) A többiek bemennek a tanácsházába, én meg kiélvezem az ideiglenes nyugalmat. (Nyugalom azért nincs sok S'Hekirat központjában, de legalább nem kell hallanom, ahogy a többiek halálra hízelgik egymást.) Machára egyszer-kétszer még rápillantok, hátha odamegy hozzá egy biztonsági őr, hogy ne dobálja már azt az éles vasat a város legreprezentatívabb épületének tőszomszédságában, de ha semmi érdekes nem történik, akkor csak figyelem az ide-oda rohangáló embereket./

(74)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Ahogy Naarozair mellé lépek, ő rám bámul, majd mint aki zavarba jött, elfordul. Nem igazán tudom mire vélni a viselkedését, de nem firtatom. Mintha észre se vettem volna a zavarát, vázolom előtte Hermész tervét. Így, elmondva elég meredeken hangzik, nem is csodálom, hogy nem válaszol rögtön. Ami azt illeti fogalmam sincs milyen hosszan hallgat, hisz én is a gondolataimba temetkezem. /+ Hmmm… sosem voltam hamari, nem is értem hogyan tudott Hermész így fellelkesíteni eziránt a kutatás iránt. Így, hogy már nincs itt, olyan ostobán hangzik ez az egész kutatósdi, hisz azt se tudom, hogy itt mi merre hány méter?+/ Az előttünk lépdelő Amatheonra siklik a tekintetem, s lelkembe újra nyár költözik mintegy kontrasztot alkotva a körülöttünk táncoló hideg, téli széllel. Végül a hosszúra nyúló csönd után a felemás tekintetű férfi válaszol. Szó nélkül de teljes figyelemmel hallgatom végig halk szavait. Láthatja, hogy valóban érdekel a mondandója. A zárszava megrendít, egy pillanatra meg is torpanok, de mielőtt bármit mondhatnék neki, Reagen toppan közénk a talán poénosnak szánt beszólásával. Ajkaim pengevékonyságúra szorulnak össze, ahogy villámló tekintetemmel kis híján felnyársalom Reagent. Hosszan szívom be a levegőt, és közben magamban lassan elszámolok tízig, nehogy olyat mondjak, amit később megbánnék. Reagen ez idő alatt láthatóan maga is megbánta iménti szavait, nincs szükség hát az én mondandómra. Reagen visszakullog Riel mellé, én pedig belekarolok Naarozairba, mintha csak régi ismerősök lennénk. Nem akarom, hogy elmenjen. Bár Mercurius és Amatheon határozottan szimpatikus, ők egy másik világ szülöttei. Reagen pedig… nos, van benne valami – minden cinikussága és szúróssága ellenére – ami szimpatikussá teszi. /+ Talán, az, hogy olyan emberi ebben a sarkaiból kifordult világban./ Naarozair viszont nemcsak hogy emberi, de olyan érzés, mintha a testvérem lenne./
- Ne te érezd rosszul magad amiért zavarba hoz a tekinteted. Tudod, a szem a lélek tükre. A te szemeid pedig… /megállok, a férfi arcára nézek, tekintetem két szeme között ugrál/ … az egyik szemed barátságos és kedves, a másik… /keresem a megfelelő szót, de ami eszembe jut, azt nem akarom kimondani/ … annyira más. /újra elindulok, még mielőtt Reagen és Riel beérne minket./
- Nekem kell bocsánatot kérnem amiért ennyire illetlenül megbámultalak. Kérlek légy velem türelmes. Reagen szavait pedig ne vedd magadra. Magának való alak, de azt hiszem, hogy a maga módján jót akart. /Kis szünet után témát is váltok./
- Amiért megtiszteltél az őszinteségeddel én is őszinte leszek hozzád. Használhatnék cirkalmas nagy szavakat, előadhatnám magam, játszhatnám a magabiztosat, ahogy eddig tettettem, de az igazság az, hogy össze vagyok zavarodva és félek. /Lesütöm a szemem, mert szégyellem bevallani még magamnak is, hisz minden gyengeséget lenézek, de ha már belefogtam, mélyet sóhajtva folytatom./
- Talán ha 3-4 órája itt vagyok. Még ezt se tudom biztosan. Az egyik pillanatba még Párizs utcáin sétálgattam és a holnapot terveztem, a következőben pedig egy science fiction regény lapjain lépdelek. Egy másik testben. Örülök, hogy tetszik. /egy mosoly suhan át az arcomon, ami gyorsan tova is tűnik./
- Volt életem, volt munkám, céljaim. Volt családom, voltak barátaim. Most vajon van családom? Van bárkim? Célom is csak annyi, amennyit Mercurius nyújtott felém. Lehet ostobaság volt, hogy mindenféle előzetes tájékozódás nélkül igent mondtam neki, de hidd el, olyan volt mint fuldoklónak a mentőöv.
- Igazad van, meg kell ismernünk a fajtánk, ezt a világot, mindent, amit csak lehet. De hol kezdjem? Te hol kezdted? Azt mondtad, hogy az elmúlt egy hónapban, mióta itt vagy találkoztál jónéhány különleges és veszélyes lénnyel. Hol? Hogyan? Hogy élted túl? Egyáltalán te mihez kezdtél magaddal az elmúlt egy hónapban? Olyan szívesen végighallgatnám a történeted! Hidd el, nagyon is érdekel! Ha volna időd a regisztráció után elsétálhatnánk egy parkba vagy bárhová és elmondhatnád a történeted! /hangomból valódi kétségbeesés csendül. Az, amit érkezésem óta makacsul igyekszem tudatom legmélyére tuszkolni, de nem megy. Ahogy egyre nő úgy követel magának odabent egyre nagyobb teret. /
- Ha egyáltalán vannak még parkok itt… /teszem hozzá s tekintetem körberebben a Fősugárút bizarr épületekkel szegett szalagján.

Fogalmam sincs, hogy mennyit jöttünk, de hirtelen egy impozáns épület előtt állunk. Amatheon vázolja a programot, majd a testvérével szavak nélkül szól s indul is befelé a Tanácsházára. Érdekelne, hogy vajon mit üzent egymásnak a két hasonló szempár. Amennyire szimpatikus Amatheon, annyira taszít Macha. /+ Mennyire is szimpatikus Amatheon?+/ Az első benyomásom nem a szimpátiáé volt. De mióta megérintett megváltozott róla a véleményem. /+ Kételkedem. A saját érzéseimben kételkedem. +/ Erre a gondolatra elmosolyodom. /+ Dubito ergo cogito, cogito ergo sum, sum ergo Deus est. Azaz: Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok, vagyok tehát Isten létezik. Igen, amíg kételkedem, addig biztos lehetek magamban.+/ Éberen figyelve a környezetemre követem Amatheont. Mielőtt belépnék a Tanácsháza épületébe felnézek a homlokzatra. /+ Vajon mennyi maradt meg a múltból? +

(19)

[Naarozair]

*2900. augusztus 30. –Reagen, Aurnia, Riel, Caridwen*


/Bármit gondoljanak róla, cseppet sem érdekli őt. Riel egyértelműen fogalmazott, hogy kerülje a társaságát, míg Reagen elvan magának, mint a befőtt. Leginkább morog, azonban igyekszik nem odafigyelni e tevékenységére, mert neki itt van Aurnia, vagy Amatheon. Macha meg főhet a levében, hogy kimarad egy jó beszélgetésből. Vezetőjük lépteihez igazodik, miközben hátulról méri fel a megjelenését, néha elkap egy-egy tekintetet a tömegből, ahogy mély tisztelettel néznek fel rá. Elindulnak a Tanácsháza felé, aztán Reagen közeledik hozzájuk, hogy beszóljon. Megnézi a mellette haladó szépség reakcióját, amihez az én sóhajtásom csatlakozik. Két percig követi a szeme férfit, ahogy Rielhez lép vissza. Belekarol a lány, amit enged neki./
-Reagen! A napszemüveggel nem oldanék meg semmit. Csupán a kinézetem lenne más. S értékelném, ha nem folynál bele a dolgaimba. Egyedül szintén meg tudok velük birkózni. /Hangja határozott, de egyáltalán nem fenyegető, vagy dühös. Elindulnak újból, hogy a másik kettő lemaradjon tőlük. Nyugodtabban tudnak beszélgetni egymással. Szoba kerül a szeme, amitől csak a száját húzza, majd továbblép. Meghallgatja a nőt, ami sokban fog segíteni abban, hogy ne forduljon magába. Olyan arcot vág, akinek bármilyen bajt meg lehet vele beszélni, mert nem fogja eltolni magától. Mikor vége van a csinos nő beszédének, akkor magához veszi a szó jogát./
-Mindenki zavarodott, aki csak idejön. Én szintén zavarban vagyok, pedig jó időt eltöltöttem. Úgy vélem ennek az érzésnek leginkább az a oka, hogy van egy új testünk, s abban bizonyos képességek. Ismeretlenek számunkra, vagy éppen homály fedi. Olyan dolgokat hallunk, látunk vagy érzünk, amit a múltban soha. / Írisze a távolba réved, miközben Aurnia lépteihez igazodik. Ugyanarra az ütemre lépnek, mint ha egészen eddig gyakorolták volna. Tökéletes összhang, ami egyelőre számára rejtélyes, de annál kellemesebb. Ha belegondol, nem rossz egy szép nővel mutatkozni az utcán./
-Persze, nem vagy olyan régen itt. S Hermész ajánlata tényleg mentőöv számodra. Én a boltba érkezésem után meggyűjt a bajom a lakáskulcsommal, ami nálam maradt. Megfogtam és megégette a kezem. Be kellett fásliznom a kezem, hogy ne látszódjon a sérülésem. Ezután az ember nem tehet mást, mint elindulni valahova. A sugárúton van egy szép szökőkút, ami az első találkozásom helyszíne. / Lehalkítja a hangját a végére, és egy perc gondolkozás után folytatja beszámolóját./
-Kérlek ha rosszul esik, amit most fogsz hallani, akkor közöld velem. S ha megutálsz érte, nem bánom. Szóval a szép látványnál a Sárkányszemem működésbe lépett. Átláttam a tárgyon, mintha ott sem lett volna. Így találkoztam Fehér Tappancs nevezetű farkas lánnyal, aki végül elvezetett a Fővároson kívüli területek egyikére. Szóval igen, mikor indulásunk előtt elfordultam tőled, akkor szintén hirtelen aktívvá vált, s láttam a tested. / Közben megérkeznek a tanácsházára. Alaposan megnézi a környéket, aztán belépnek az építménybe. Még mielőtt odaérnének a regisztrációs helyre odasúgja Aurniának./
-Így is velem maradnál? Jönnél velem Tündérdombra, az új otthonunkba?

(56)