5. Kerület - Kávéház

[Riel]

/Némán kortyolgatom a zöld teát. Nem látom értelmét, hogy közbeszóljak, Minek, ha az események majd adják magukat? Egyelőre sokkal jobb várakozni, mintha leégetném magam. A két férfire nézek. Magam sem tudom, mi zajlik közöttük, de biztosan több holmi összenézésnél. Az, aki beszólt, most elég fájdalmas arcot vág pár pillanat erejéig, de mintha azt a különös idegent nem is érdekelné./
- Ha hajlandó lenne kinyitni a lepcses száját, nem kéne ezt tennünk, nem gondolja? / hördülök fel zavartan, majd nagyot pislogok. Hirtelen felragyog a bőre és olyan, mintha kivetkőzne régi önmagából. Az, aki ilyen kedvesen ideinvitált egy asztalhoz két további társammal együtt, szinte teljesen átalakul, talán a bőre marad csak ugyanolyan színű, vagy csak nekem hagy ki az agyam abban a pár percben. Ruhája római stílusú, azonban tény, hogy tényleg nem követi az eredeti mintát, deee eléggé hasonló ahhoz. A ragyogás, mi eddig körülölelte, még erősebbé válik. A kisugárzásából hatalom árad, a szemei pedig mintha csíntalan titokzatosságba burkolóztak volna./
- MII?! Ugye ez nem igaz? /állok fel az asztalra támaszkodva. Kiakaszt az, hogy a jövőben kötöttem ki. Jövő.... Valahogy ez a szó nagyon távol áll tőlem. /
+Egyáltalán igaz, hogy tényleg a 30. században vagyok/vagyunk? Nem értem azt sem, hogy lehetnénk... „utazók”. Én csak egy boltba tértem be, hogy kicsit körülnézzek, mielőtt hazatérnék egy újabb melóból, amit történetesen nagyon élveztem.+ /A szívverésem felgyorsul és kicsit nehezebben veszem a levegőt. Még nem tudom feldolgozni az imént hallottakat, viszont valamennyi eljut hozzám ahhoz, hogy nagyjából össze tudjam rakni a jelenlegi helyzetet. Szóval az a bolt, ahova betértem, valahogy elrepített ide./
+Ez idáig rendben, a hogyanjára meg én is kíváncsi vagyok. De bakker, ez nem lehet igaz!+ /Arcomat pár percre kezeimbe temetem. Nehogy azt higgye bárki is, hogy sírok! Annyi büszkeség még van bennem, hogy nem hullajtok könnyeket, csak egy pillanatra megpróbálok visszatérni önmagamhoz, megpróbálom lenyugtatni a háborgó gondolataimat, és amint sikerül, sajnálkozva visszarogyok magam is. Kicsit gyengébbnek érzem magam a szokottnál, ám a nővel ellentétben nekem csak a jobb kezem kezd el remegni, s korántsem düh, hanem a felismerés miatt van. Voltaképp tehetetlen vagyok, hiszen még azt sem tudom, merre kéne tovább mennem ezután. Ha igaza van, akkor még otthonom sincs..../

(8)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Reagen amikor Hermész ismét rád pillant nem látsz haragot a szemében, annál valami sokkal zavaróbb, különösebb hangulat kavarog benne.... megvetés és sajnálat valami furcsa torokszorító elegye./
- De igen kicsiny halandó, egy isten ennél még sokkal többre is képes. /mondja nyugodtan. Semmi harag nincs a hangjában, az előbbi mennydörgés sehol sincs, csak a sajnálat fűszerezi a légkört./
- Hogy nem érdekesek? Akkor tegye fel magának a kérdést, hogyha az ön korában találkozott volna valakivel, aki ott volt Róma alapításánál, vagy aki átélte a Trójai háborút, azt nem találta volna érdekesnek? Még ha nem is hadvezér, hanem csupán egy átlagos katona lett volna? De talán ne is menjünk ilyen magasra... Ön szerint nem lenne érdekes egy ember, aki végigsétált Atlantisz utcáin és látta virágában a várost? Vagy aki látott a faluján átvonulni egy kereszteshadjáratot? /egy pillanat szünetet tart, majd folytatja./
- Mindenki érdekes. Minden életben vannak olyan átélt csodák, amiket megosztva más okulhat belőle. És csupán sajnálni tudom önt, hogyha a cinizmusa köde teljesen elvakítja. Mellesleg nem akadályozza semmi. Menjen csak vissza az italához és az emberekhez, akik üldözik, én nem fogom megakadályozni benne, az emberi butaság ellen nekem sincs orvosságom. /közli teljes nyugalommal, majd Aurniához fordul, hagyva, hogy végiggondold a szavait./
- Nekem kell elnézést kérnem hölgyem, nem önnek. /biccent egy udvarias mosoly kíséretében./
- A jövőbe kerülésük pontos részleteit jómagam sem tudom, ahogy senki más sem tudtommal. Pár éve az itteniek nem is sejtették, hogy ilyesmi lehetséges, aztán feltűnt egy testvérpár, az elsők akik átléptek a bolton, majd egyre többen és többen követték őket. Nem tudjuk mi alapján választ a bolt, vagy a boltos, vagy hogy van-e egyáltalán bármilyen kritérium... az egyetlen amiben biztosak vagyunk, hogy az átlépők külseje, mágikus képességei, faja gyakran idomul az itteni viszonyokhoz, a tudatuk azonban teljes mértékben a régi. Engem ez az egész metódus roppantul érdekel, így előszeretettel keresem fel az önökhöz hasonlókat és beszélgetek el velük. Szerettem az önök korát, és szeretek rá emlékezni. /mosolyodik el./ Nagy általánosságban ennyit tudok mondani, de kérdezzenek bátran. /mosolyog rátok az előbbi biztató mosoly még ragyogóbb, megkapóbb testvérkéjével.
Riel, te egy kéz melegét érzed a válladon és ha felnézel a háromszínű szempárba bámulsz bele./
- Ne aggódjon fiam, minden rendben lesz. Tudom nehéz elképzelni, de szinte mindenki beilleszkedett így vagy-úgy közületek, nektek se lesz ezzel problémátok, ha hajlandóak vagytok ennek a világnak a szabályai szerint játszani. Kérdezz nyugodtan, ha bármi érdekel. Ha kimondod a lelkedben meghúzódó kétségeket higgy nekem, könnyebb lesz. /veregeti meg még egyszer a vállad, majd visszahúzódik és csendesen kortyolgatva a teáját várja a kérdéseiteket./

[Reagen Weltz]

*Riel & Aurina & Caridwen*

/Várom hogy a fájdalom újra a fejembe hasítson, de semmi. Kételkedve hallgatom a monológját és csak akkor értem meg hogy nem akar tovább keménykedni, amikor elfordul tőlem, hogy a többiekkel beszélgessen. Nem is kell több figyelmet szentelnie rám, csak némán bámulok magam elé, és emésztem a hallottakat. Leginkább csalódott vagyok, mert egyáltalán nem azt a választ kaptam, mint amit vártam. A fenyegetéssel még tudnék mit kezdeni, de így... fogalmam sincs mihez kezdjek./
+ Ha folytatom, azzal magam alatt vágom a fát. Tovább pattogok, vagy elmegyek, egyik sem oldaná meg a problémáimat. Na nem mintha a maradással jobban járnék, de bármennyire is próbálom tagadni, érdekel ez a fickó. / Ülve maradok, dühödten nézem az asztallapot. Utálom Hermészt, de magamat még inkább. Belementem egy szócsatába és úgy helybenhagytak, hogy bármit is teszek rohadtul megszégyenítő lesz. Meghunyászkodhatok és maradhatok, elmehetek, amivel csak még inkább beismerném a vereségem, vagy folytathatom a kötekedést és mindenkit magam ellen fordíthatok. Egytől egyig remek lehetőség, mondhatom./
+ Nem akarom ezt elfogadni, de igaza van. Még az a kevés tudásom is amit a prágai kultúráról és aktuálpolitikáról tudok, aranyat érne egy itteni történelemprofesszor számára. Gyakorlatilag időutazó vagyok, a fenébe is. +
/Felnézek és látom, ahogy Hermész kedvesen vigasztalja a többieket. Ez a viselkedés sem győz meg a jóindulatáról, de ráébreszt, hogy vannak a közelben olyanok, akik még nálam is pocsékabbul érezhetik magukat, elég csak rájuk nézni. /
+ A fickó meggyőzött arról hogy isten, de hogy elhitesse hogy jó a szándéka... ahhoz túl sokat mosolyog. És úgy tűnik, hogy mindezt egyedül én veszem észre, ez a kettő itt mellettem teljesen le van anyátlanodva. Ami miatt kénytelen leszek maradni, ha csak nem akarom hagyni, hogy ezeket itt ugyanúgy csőbe húzzák, mint ahogy velem is tették. Már csak azt kéne tudnom, hogy mégis mi a francnak segítek ezeknek a szerencsétleneknek, ha tudom hogy nem lesz benne köszönet.+
/Csöndben várom amíg Hermész befejezi Riel vigasztalását és megtartom magamnak a pesszimista megjegyzéseket amiket Hermész az itteni beilleszkedéssel kapcsolatos állításaihoz fűznék. / +Van a srácnak épp elég baja, nem kell még jobban letörni a kedvét. Mondjuk így kellemetlen meglepetésként éri majd a valóság, de... boldogok a tudatlanok.+
/Fortyogok még magamban egy keveset, aztán olyan mozdulatot teszek, mintha bedobnék egy adag kártyát az asztal közepére, és megadó hangnemben megszólalok./
- Kénytelen vagyok beismerni, van abban valami amit mond. Ez nem jelenti azt hogy teljesen elfogadom az indítékait, de.../és itt nem tudom megállni hogy egy kis gúny ne kerüljön bele a hangomba/ - Ki vagyok, én hogy megértsek egy istent? De mondja csak, ha annyira érdekli ez az egész időutazósdi, miért nem kérdezte meg a boltost? Ő biztosan tudja miért landol meg időről-időre egy szerencsétlen az üzlete padlóján. /Na, ez valóban érdekel engem is. Mert ha ennyire köztudatban vannak a magamfélék, akkor lehetetlen, hogy senkinek sem merült fel, hogy minderről megkérdezze a boltost./
-Egyébként ha annyira kíváncsi a XXI. századra, akkor elárulom, hogy Prágából jöttem, ahol épp bazinagy árvíz volt, aminek köszönhetően lebénult a fél város tömegközlekedése. Emiatt a zuhogó esőben kellett volna eljutnom egy ismerősömhöz. Nem sikerült.

(59)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

Hermész Reagenhez intézett szavaira elgondolkodom. /+ Létezhet? Valóban a múltból jöttem? Valóban birtoklok valamit – egy darabka múltat – ami itt kincs? Hiszen történelmi kertek rekonstrúkciójával foglalkoztam, a történész és a régész egy nagyon speciális szakterületet kutató keverékeként. Igen, azt hiszem, bármit megadnék azért, hogy beszélhessek Szemiramisz függőkertjének alkotójával, vagy láthassam az egyiptomi templomkerteket azok teljes hajdani pompájában. Nem is kéne ilyen messzire menni, már az is történelmi jelentőséggel bírna az életemben, ha találkozhatnék Frederick Law Olmsteddel, a Central Park tervezőjével. Ó, mennyit álmodoztam ilyenekről, de hogy lehetne szó időutazásról? Hogy lehetnék én a múlt egy különös jövőben? Hogy lehetne valóság a lánghajú istenség? / Érzem és tudom, hogy ez valóság, elmém egy kis része mégis makacsul tiltakozik ez ellen. Tűnődésemből ismét Hermész szakít ki, mikor üldözőkről beszélve felajánlja a távozás lehetőségét Reagennek. Kíváncsian nézek a sötét hajú férfira. /+ Vajon elmegy keserű daccal, behúzott farokkal, vagy marad meghunyászkodva, magában fortyogva? Bárhogy is dönt, sok mindent elárul róla./ Reagen az asztallapot bámulva némán ül. /+ Pont, mint egy megleckéztetett kiskamasz a szigorú szülő vagy tanár előtt. És tudja, hogy másiknak igaza van. Legalább nem választja csakazértisból azt az utat, amit rosszabbnak gondol. Kötekedő, de mégis józan. Helyes.
/Hermész bocsánatkérésemre bocsánatkéréssel felel. /+ Legalább engem nem aláz a porba./ Ez elégedettséggel tölt el, arcomon szívélyes mosoly suhan át. Az elmondottak elég képtelenül hangzanak, agyam rögtön pörögni kezd a hallottakon. Ha elfogadom igaznak Mercurius szavait, akkor is ezer kérdés merül föl.
Bár a kérdezés lehetőségét Rielnek ajánlotta föl Hermész, magamhoz ragadom a lehetőséget, hogy az agyamban pörgő gondolataimat megosszam társaimmal./
- Miért nem tudják, hogy a bolt vagy a boltos választ? Miért vagyunk itt? Ha célja van az ittlétünknek, miért nem vár minket senki a boltban, aki elvinne és kikérdezne, aki összegyűjteni a múltból hozott tudás-morzsáinkat? És mi van, ha visszamegyek a boltba? Visszakerülök abba a másikba, amibe közel egy ezredévvel ezelőtt beléptem? És mi az, hogy megváltozhat a faj? Úgy érti, örüljek, hogy nem lettem teszemazt katicabogár?
/ A téma úgy tűnik Reagent is erősen foglalkoztatja, hisz a kérdéseim mellé felsorakoztatja a sajátjait. /+ Prága? Na de… akkor nemcsak időben, de térben is utaztunk? /merül fel az újabb kérdés bennem, ami rögtön ki is bukik belőlem:
- Hol vagyunk most? Egyáltalán ez Európa?

(9)

[Riel]

/Az érintésre felkapom a fejem, és szemeim a férfi háromszínű tekintetével találkoznak. Mintha valami melegség áradna abból, s úgy magából is... A kezéből, ahogy hozzám ér. Valamennyire megnyugtat, jobban érzem magam a szavakra, ám nem mondom, hogy teljesen lecsitul az a vihar, ami nemrég kerekedett fel bennem. Kétségek mindig vannak és lesznek is az emberi szívben, így az enyémben is. Válaszképp csak némán bólintok, majd mosolyogva a teám felé fordulok, miközben Aurnia elrabolja tőlem a kérdezés lehetőségét. Igazából ez mindenkié, szóval én aztán nem bánom, ha ő kérdez. Jelen helyzetben nekem minden eszembe jut, csak értelmes kérdés nem./
- Szerintem ez rohadtul minden, csak Európa nem. Ahhoz túl fura a hely és az itt élők is, hogy egy sima kontinensnek állítsuk be /szólok közbe, hátradőlvén a széken, amin ülök. Kicsit kijjebb is húzom, jobb lábam keresztülvetem a másikon.
... az átlépők külseje, mágikus képességei, faja gyakran idomul az itteni viszonyokhoz, a tudatuk azonban teljes mértékben a régi.” Ezen meglepődöm, nem mellesleg kezd összezavarni. Igazából lassan az egész helyzet kezd az lenni. Egyre abszurdabb. +Vajon az őrültség peremén állok?+ /teszem fel magamban a kérdést, de egy olyan választ kapok rá, ami még ott a világomban is hallgatásra ösztönöz./ +Az emberek... A reakciók és az iménti érintés igazinak hatott. Ténylegesen éreztem azt a melegséget, s egy rövid ideig tényleg nyugodtnak éreztem magam. Mondjuk most már csak részben vagyok ideges, de akkor is! Plusz azt sem tudom, mit kérdezhetnék. Voltaképp mindent feltettek helyettem, így többé-kevésbé tisztában vagyok a jelenlegi helyzettel, csak nagyon hihetetlen, ezt egyszerre nagyon soknak érzem. Olyan, mintha hirtelen óriási, hideg zuhany zúdult volna a nyakamba.+

(10)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Reagen a pillantása hideg, amikor feléd néz, de aztán szép lassan visszaszivárog belé a kedélyesség, mintha egy pillanat alatt kegyesen megbocsájtott volna neked. Aztán miután végighallgatja a kérdéseiteket sóhajtva dől hátra és válaszol mindegyikre./
- Ne higgyétek, hogy nem akartam beszélni a boltossal... ennél jobban semmire sem vágyom. Olyan mágiát és technológiát, illetve ezek különös elegyét birtokolja, ami a mi világunkban is páratlan... létezett ugyan régebben is időutazás, de ez nem az, ilyen precíz évszázadokat átívelő utazásra egyik testvérem sem képes... Azonban senki nem beszélt még vele. Mi akik nem a bolton át jöttünk soha nem láttuk a boltot, bárhogy keressük a városban egyszerűen nem találjuk... de a fifika az, hogy aki a bolton keresztül jött, az sem talál vissza többet. Többekkel kutattam már át a várost, de ők sem látták, nem találtuk... mintha egyszerűen felszívódna. /mondta enyhe ingerültséggel a hangjában./
- Nem tudjuk mik a céljai, miért csinálja ezt, hiszen látszólag rendszertelenül rángat át egyes embereket a múltból, aztán minden instrukció nélkül kilöki őket a városba.... Nem értem mire készül, de eldöntöttem, hogy ki fogom találni. /mondta, a hangjában azonban most túlzott nyugalom honol, kihal belőle a nyájasság, mozdulatlan, mintha vihar előtti csend lenne.
Aztán ismét elmosolyodott, mintha a felhők közül visszatért volna a Nap./
- De ez az én problémám, nem akarlak titeket untatni vele. A lényeg annyi, hogy nem mehettek vissza, még senki soha nem talált vissza. Mi kiküldtünk a városba néhány embert, akik ha találkoznak múltbeli jövevényekkel fogadják őket, de ehhez semmi köze a boltosnak. /von vállat, aztán pillantását Aurniára szegezi, pár percig csak néz téged, aztán immár őszinte derült mosollyal folytatja./
- Katicabogár? Ennél azért kissé merészebbet álmodjon kedves hölgyem... Vagy talán pillantson az úriemberre, egy halandóra emlékezteti kegyedet? /biccent a fejével Riel szárnyai felé./
- A mesék lényei soha nem csak a mesékben éltek. Végül eljött a pillanat pár száz éve, amikor mi mágikus lények előjöttünk a homályból és magunkhoz ragadtuk a minket is megillető jogokat. Immár együtt élünk az emberekkel. Angyalok, vérfarkasok, vámpírok... és még sokan mások. És vannak olyanok, akik átlépve a bolton elhagyják régi testük és közénk mágikus lények közé állnak.
/Itt szünetet tartott, kortyolt párat a teájából és hagyta, hogy emésszétek a dolgot. Aztán még az utolsó kérdésre is válaszolva hozzá tette./
- Riel barátunknak igaza van, ez itt nem Európa, sőt sajnálattal kell közölnöm, hogy Európa nincs többé. A mágia felébredésének és megerősödésének idején a kontinensek vándorlása felgyorsult és egy szuperkontinenssé egyesültek, ezt Negapannak nevezzük. Ezen tíz városból álló szövetség jött létre. Minden város egy mágikus fajnak ad otthont, illetve mi jelenleg a fővárosban H'Sekiratban vagyunk, itt élnek az emberek. Persze senki nincs kitiltva senkinek a városából, azonban vannak olyan helyek, ahová halandóknak nem tanácsos betenni a lábukat. /vont vállat könnyedén, aztán tovább iszogatta a teáját./

[Reagen Weltz]

/Továbbra is mogorván nézek rá, de kezdek felengedni, vagy inkább belenyugodni a vereségbe. Megiszom az utolsó kortyokat a kávémból, aztán csöndben figyelem ahogy magyaráz. Most, hogy végre kézzelfoghatóbb dolgokról beszél, képes vagyok úgy végighallgatni hogy közben nem akarom megfojtani egy kanál vízben. Amikor eltűnik az arcáról az a nyavalyás mosoly és elkomorodik egészen megbarátkozom a gondolattal, hogy ott maradtam. Jó látni, hogy neki is vannak problémái./
- Szerintem meg igenis a mi problémánk. Én legalábbis eléggé a sajátomnak érzem. Mert ha van valami ami tényleg érdekel a mostani helyzetemben az az hogy miért vagyok itt. És szívesen felelősségre vonnék valakit. /Az utolsó mondatot már egészen ingerülten mondom, de észreveszem magam és csöndesebben folytatom./ -Bele tudnék nyugodni, kénytelen is vagyok a jelek szerint, de... azért szívesen megérteném a miérteket. Mindenképpen szívesebben, hogy csak egyszerűen beilleszkedjek.

+Szóval még szerencsésnek is mondhatom magam, mert nem változtam át valami tündérkévé, vagy hasonló izévé? Fene hitte volna.+ /gondolom és közben keserű mosolyra húzom a számat. egyre inkább sajnálom Rielt. Nem lesz egyszerű megszokni azokat a szárnyakat.
A továbbiakban csökkent érdeklődéssel hallgatom Hermészt. Nekem már elmagyarázták ezt a sok újdonságot. Inkább a többiek arcát figyelem./

(62)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/ Riel szavaira elkerekedik a szemem. /+ Nem Európa? És ezt honnan szeded fiatalember? Nem tűnsz világjáró típusnak. Vagy tudálékos könyvmoly vagy, vagy irgalmatlanul be vagy tojva. Esetleg mindkettő…/ Hermész szavait figyelmesen, bár az agyam egy apró szegletének nyomására némi szkepticizmussal hallgatom. /+ Azért én megpróbálnék visszatalálni, hátha nekem sikerül. Hisz én még nem próbáltam./ döntöm el magamban. A téma láthatóan Reagent is ingerli, amin nem lepődök meg. Sőt! Teljes mértékben egyetértek vele./
- Az Ön „problémája” a mi életünk teljes megváltozása, már ha valóban minden következtetése és információja helytálló, ezért úgy vélem, hogy jogosan foglalkoztat minket is. Szívesen részt vennék a kutatásban, jobb dolgom úgy sincs mostanság. /vonok vállat, majd kortyolok aprót a teámból./

Mikor Hermész a katicára rátérve mutat rá Riel szárnyaira, arcomra kiül a hitetlenkedés. /
- Úgy sejtettem, hogy a fiú szárnyai is csak amolyan díszletek, mint az önéi voltak nem sokkal ezelőtt, mikor volt szerencsénk egymásba botlani. Hogyan hihetnék a látottak után a szemeimnek? /teszem fel a kérdést félig költőien, félig komolyan. /+ Angyalok? Farkasok? Vámpírok? Na ez azért egy kicsit kezd sok lenni... habár az antik isten után nem is értem min akadok még mindig fent... A mágia él, ezt tisztán érzem...
- Milyen érzés angyalnak lenni? /fordulok derűs mosollyal Rielhez végül.

(10)

[Riel]

*2900. aug. 30. - Reagen, Aurnia ééés Caridwen*

/Bármilyen abszurd is a helyzet, tudom, hogy csak két választási lehetőségem van, amelyből már tudom is, melyiket fogom választani. „Megszoksz, vagy megszöksz, ez van.”, tartja a mondás. Megszökni nagyon nem tudnék, egy „helyet” kivéve: az őrületet, de amíg van egy csepp józan eszem is, addig biztos, hogy megpróbálok majd beilleszkedni. Mivel nem vagyok nagyon a viták híve sem, így beletörődően fordulok a dolog felé. Nem hinném, hogy nagyon van kiút innen, ebből a világból, de nem bánom. Biztos vagyok benne, hogy a szárnyaim megszokása nem telik majd sok időbe – egészen megbarátkoztam már a gondolattal, hogy egyáltalán vannak –, inkább kerül annyiba, amíg... túllépek a múlton. Amíg nem sikerül magam mögött hagyni a régi életem, nem lenne érdemes belefogni semmibe, hiszen erősen „ahhoz a világhoz” láncolna a gondolat, hogy már nem láthatom az ott lévő szeretteimet – ha csak nem tévednek be ők is abba a boltba... - , és ez taszítana oda, ahová sosem szeretnék eljutni./
+Furcsa, de tudom, hogy ez itt nem Európa. Megfigyeltem az embereket, akik itt éltek. Szerintem túl bizarrak, meg maga ez az egész... Különben meg volt időm átforgatni néhány könyv lapját....+
/Mikor Aurnia hitetlenkedve megszólal, nem sok választ el attól, hogy leköpjem a teával. Ha díszletek lettek volna, valószínűleg már akkor elhagytam/leesett volna rólam, amikor elindultam egy véletlenszerű irányba, ami ehhez a kávéházhoz vezetett, másrészt.. Amikor annak a kirakatnak az ablaka előtt álltam, ki akartam próbálni, hogy lássam, valódi -e, mert először én is hitetlen voltam, csak aztán sikerült kitárnom őket, meg kitapogatnom a nyúlványt, ami az alapvázat adja./
+Vajon most is sikerülne ez a „mutatvány?+ /vigyorogva a nő felé fordulok, miközben próbálom a bal szárnyam mozgásra bírni./
- Mondjuk azt, hogy különös, de jó /válaszolom csevegő hangnemben/ - Őszintén szólva én is kételkedtem néhány dologban, de amióta itt vagyok, kénytelen vagyok beismerni, hogy ez tényleg más világ. És kivételesen az sem zavar, ha esetleg hülyének tartanának emiatt /teszem hozzá, majd a csészém után nyúlok, mely kezd kiürülni. Mondjuk kétlem, hogy bárki furán tekintene rám, ezek után... Az antik isten is egy érdekes kifejezés volt, aztán az az átváltozás!
Ami az extra testrészt illeti, végül megmoccan. Enyhén felemelkedik, de túl nehéz ahhoz, hogy sokáig tartani bírjam, így hamar visszazuhan az alaptartásába.
Jól leplezem meglepettségem. Én nem szárnyakkal láttam a fickót, hanem... tök normálisan nézett ki, csak a már ismerős mosoly volt túlságosan nyugodt, ami mostanra rám is átragadt./

(12)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Amikor kikéritek az igazatok végighallgat, majd a végén felnevet./
- Ne haragudjatok, de felettébb érdekes milyen hamar változik az emberek szeszélye nem igaz? Nemrég még szóba sem akarnak állni velem, most azonban már csatlakoznának a kutatáshoz.... Nah persze ne vegyék zokon, érthetőek az indokok, csupán felötlött bennem ez a kis érdekesség. /somolyog magában, majd komolyabbra váltva folytatja./
- Mellesleg semmi akadálya nincs az együttműködésnek, valójában ezért szólítottam meg önöket. A múltlakóknál azt hiszem senki nem lehetne több segítségemre ebben az ügyben.

/közben int a pincérnek, aki hoz még egy kört mindenkinek abból, amit az előbb ivott, plusz udvariasan megérdeklődi, amikor kihozta./
- Esetleg óhajtanak még valamit? /néz végig rajtatok. Ha kértek bármit kihozza, ha nem, akkor hamarosan távozik.
Amikor a pincér elment Hermész veszi fel újra a beszélgetés fonalát./
- Nos azt hiszem a legalapvetőbb kérdést tisztáztuk. Esetleg van még valami, ami érdekel benneteket? Valami a világról? Rólatok? Rólam? /néz furcsa cinkossággal, a mosolya továbbra is már-már zavaróan megnyerő./

[Reagen Weltz]

- Nézze, én örülnék a legjobban ha elmondhatnám magamról hogy következetes vagyok, de... /Széttárom a kezem és nem fejezem be a mondatot. Úgyis nyilvánvaló mit mondanék, akkor minek mondjam ki? Fejemet megtámasztom a kezemmel és megpróbálom magam meggyőzni, hogy nem teljes ostobaság, hogy belemenjek abba amit Hermész ajánl és rájöjjek, hogy ki és miért hajított ebbe a századba. És jelenleg minden vagyok csak épp magabiztos nem. Egyfelől hagynám a fenébe az egészet, bezárnám magam a lakásomba és ki sem dugnám az orrom, amíg az éhség rá nem kényszerít. De bármennyire is ellenszenves is Hermész, szívesen csatlakoznék hozzá. Már csak azért is hogy csináljak valamit, mert amit az elmúlt két napban tettem az egyenesen szánalmas volt. Kezdenem kéne magammal valamit és mivel nem valószínű, hogy találnék magamnak valami rendes állást, nem válogathatok. De tudom hogy egy rakás gondom lesz még ebből./
+Basszus, miből nem lesz baj? Szedd már össze magad! Pattogsz össze vissza, de amint csinálni kéne valamit inkább hazamész? Tényleg ennyire töketlen vagy? /szidom magamat, és ezzel el is határozom, ha jókedvűen nem is de csatlakozok Hermészhez.
- Tegyük fel, hogy belemegyek ebbe az egészbe. Hogyan érnék el bármilyen eredményt úgy, hogy még az itteni liftekkel sem barátkoztam meg. Mert motivációm az lehet hogy van, és a keresgélésben sem vagyok teljesen tehetségtelen, de egyenlőre örülök ha zökkenőmentesen sikerül kifizetnem egy pohár italt. Nem venné sok hasznomat. / Magyarázom, és közben tényleg kíváncsi vagyok, hogy miféle szerepet szánt nekünk ez a vigyorgó isten.
- Valami sörnek jobban örültem volna./ morgom, miközben a pincér elémpakolja a második csésze kávét is.
(65)

[Riel]

/Udvariasan megköszönöm az újabb kört, a kínálásra megcsóválom a fejem, majd finoman visszautasítom hangosan is. Ennyi elég lesz, egyébként hamarosan megyek, hogy kicsit felfedezzem ezt a világot. Őszintén kíváncsi vagyok, mit rejt még magában, mert úgy érzem, hogy sok mindent nem láttam belőle, amit pedig igen, az egy nagyon apró töredéke ennek az egésznek.
Reagent figyelve felkapom a következő körből érkező meleg teát, és belekortyolok. Ahogy beszél, eszembe jut valami, amire jobb rákérdezni, míg itt vagyunk. Miután a férfi befejezi, lejjebb engedem a csészét, majd az „antik istenre” pillantok./
- Ahogy beszélgetnek, eszembe jutott, hogy szóba hozta a mágiát. Gondolom magától értetődő, hogy minden „fajnak” meg van a sajátos képessége, de mi van azokkal, akik ide átkerülnek? Azoknál mikor jelennek meg a fajtájukra jellemző erők? /kérdezem érdeklődve, ezután csendben tovább kortyolgatom az italt. Ami a felajánlott munkát illeti, teljesen biztos, hogy részt veszek benne jó magam is./

(14)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/Riel arca elgondolkodóvá válik, sőt, egészen elkomorul. Két ekkora grátisz végtaggal én elképzelhető, hogy őrjöngenék… már ha valóban igaziak, mert bizony ezt nehéz elhinni, még Hermész mutatványa után is. Látva az angyalsrác vigyorát, hallgatva a bagatellizáló válaszát, szánalom ébred iránta bennem. Hagyom, hogy együttérző sajnálatom arcomon is megmutatkozzon. Előre hajolva a fiú alkarjára teszem a kezem és finoman, együttérzően megszorítom. /
- Remélem gyorsan megtalálja majd a helyét itt, s inkább válik földre szállt, semmint földre hullott angyallá. / Háromszínű szememmel egy pillanatig fogva tartom a fiú tekintetét, majd egy bátorító mosoly kíséretében elengedem a karját és ismét hátradőlök a fotelban.

Gyomrom helyén mintha apró Nap ragyogna és melegítene. Különös, s bár új élmény, mégsem idegen. Kiiszom a teáscsészém tartalmát, majd mintha a nedűt élvezném, hosszú másodpercekre lehunyom a szemem. Furcsa, álomszerű valóságba süppedve igyekszem eltávolodni önmagamtól és beszélgetőpartnereimet és az egész helyzetet kívülről szemlélni. /+ Belegondolni őrjítő, de hogy fogadjam el a köröttem és bennem megelevenedő szürreális világot, ha megérteni képtelen vagyok? Egyszerűen csak tudom, hogy ez a valóság. Ez lenne a hit? S vajon ez hová vezet, miben hiszek, ha igazságként fogadom el a köröttem ülőket, Hermész lángoló haját, a saját fénnyel ragyogó bőröm, a kölyök szárnyait? / a gondolatok messzire visznek, el is veszítem kissé a beszélgetés fonalát. Szemeim ugyan felnyílnak, de Hermész lángoló bűvöletétől nem szabadulnak. Valami megmozdul bennem. Az érzés szeszélyes, amint tudatommal próbálok utána nyúlni, megragadni, elemezni, szertefoszlik. Ám ott van, érzem bennem is vibrál valami az istenség fényéből. Ösztöneimnek engedve kitárom felé a lelkem és hagyom, hogy az emocionális lényem sütkérezzen a fényben.
A pincér érkezése zökkent vissza a társaságba. Hirtelen azt se tudom hol vagyok? Hol tartottunk? Mi történt velem? Azonban zavarom pillanatok alatt tova is tűnik, s válik magabiztos, kedves mosollyá./
- Köszönöm, mást nem kérek.

/ Hermész kérdésére igyekszem felidézni, hogy vajon mi volt az a „minden”, amit tisztáztunk, mert az elmúlt pár perc távoli emlékfoszlányokként él csak bennem./ + A jövő, mitikus lények, mágia. Egy új világ, aminek még egy isten által sem teljesen értett és főleg nem kontrollálható hatalom szeszélye révén lettem részese. Hát, erről hajnalig beszélgethetnénk…/ Riel kérdéséből ítélve beindult a srác fantáziája. /+ „Magától értetődő?!?!?!” Miért lenne bármi is magától értetődő?/ Gondolataim rejtve maradnak jól fegyelmezett arcvonásaimon. Hermész válaszát követően pedig rajtam a sor, hogy kérdezzek.
- Bár nyilván ezer kérdésem van, igyekszem lényegre törő lenni. Azt mondta… mondtad, /+ Oké, letegeztem egy istenséget, hol a villám?/ hogy létezett korábban is időutazás, de a régiségboltban tapasztaltak jelenleg meghaladják ismereteiteket. De mégis: Mennyire pontos? Milyen távolra lehet a Te tudomásod szerint időutazni? Lehet-e visszafelé? Próbáltatok már bárkit is visszaküldeni, s esetleg olyan személlyel üzenetet küldeni, akiről tudjátok, hogy később kilép azon a bolton? /Agyam már a gyakorlatias, elemző, problémamegoldó funkciójában pörög, bármilyen különös is legyen az a probléma. Túl sok mindent értem el, és még többet hagytam félbe ahhoz, hogy egykönnyen eldobjam a múltam./
- Te, mióta jársz köztünk? Találkoztál olyanokkal, akik századokkal később felbukkantak itt, a jövőben?
- És végül: Aurnia úrhölgynek neveztél, pedig Heidi Yrjö-Koskinenként mutatkoztam be, mert ezen a néven láttam meg a napvilágot. Miért?

(11)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Egy intés a pincérnek és a kávéd máris elviszik, és egy korsó aranyszínű habos sör kerül a helyére. Mintha egy kicsit aranyosabb ragyogóbb színe lenne, és ha belekóstolsz az íze is más, de valahogy olyan lágy és aromás, hogy azonnal elfeledtet bármi mást, amit eddig sörnek hívtál./
- Mondtam, ne is vegye kritikaként, jómagam se a következetességemről vagyok híres. /derül saját magán. Majd kissé komolyabban folytatja./
- Természetesen eszébe se jusson, hogy csak így elküldöm a városba kutatni. A világról, a boltról és mindenről még bőven van tudás, amivel fel kell vértezniük önmagukat, mielőtt nekiindulnának. Ha minden ismeret nélkül bolyonganak a városban válaszokat keresve, abból több kárunk származik, mint hasznunk. Az egyik alattvalóm elkíséri önöket, amíg nem igazodnak már ki egymaguk is ezen a helyen, vagy amíg igényt tartanak rá. /mondja könnyedén.
Aztán Riel feléd fordul, arcán szélesebb őszinte mosoly terül szét./
- Oh igen! A mágia a legcsodálatosabb dolog a világon! Valakinek elmagyarázni azt, hogy mi a mágia, aki nem birtokolja, olyan, mintha egy vaknak akarnád pillantása elé tárni a világ színeit! /lelkendezik, majd bocsánatkérő mosollyal válaszol a kérdésedre./
- Igen, minden fajnak egyedi mágiája és képességei vannak, habár egyes fajok eredetükből fakadóan azonos mágiaforrásból merítenek, az Istennőnktől Danutól kapjuk mi is és az angyalok is a varázst. Mellesleg az önök helyzete kivételes, a múltlakók ugyan úgy rendelkeznek a fajukra jellemző mágikus képességekkel, mint bármelyikünk, sőt.... egyesekben igen tiszta és hihetetlenül erős formában nyilvánul meg a mágia. Például említettem az elsőként átlépő testvérpárt... ők már itt vannak egy ideje, de olyan hamar törtek oly magasra, hogy az szinte szédítő, de mivel a hatalmuk megvolt hozzá. /vállat von./
- Hogy az erő mikor jelenik meg, az véleményem szerint személyfüggő, talán már most is birtokában vannak a hatalmuknak, csupán nem tudják hogyan hívják életre, hiszen ha jól gondolom még soha nem használtak mágiát. /mosolyog rátok.
Aurnia azt veszed észre, hogy amikor szinte öntudatlanul kinyúlsz az erő, a melletted szikrázó mágia felé, az válaszol. Mintha a tűz erősebb lángra a lobbanna, a lángnyelvek pedig feléd csapnak végigsimítva rajtad, mintha nem is lángok, hanem bársonyos kezek lennének. A bizsergető érzés végigszánkázik rajtad, lángra lobbantva ismét a bőrödnek fényét. Amikor pedig kinyitod a szemed azt látod, hogy Hermész cinkos mosollyal téged figyel./
- Nos időutazás létezett mindig is. Jómagam nem vagyok birtokában ennek a képességnek, de vannak olyan testvéreim, akik már az idők hajnalán is képesek voltak felfeszíteni az idő fátylát is visszataszítani vagy előreküldeni halandó követőiket. Ez igen ritka, és szövevényes képesség. Itt az utazók gyakran belehaltak az utazásba, vagy megőrültek az időn kívüli térben. Esetleg torzultan léptek ki, vagy nem is abban az időben, ahová menni szándékoztak... Tehát oly kiszámíthatatlan volt egy a képesség, mint a sithineket átitató vadmágia. /vont vállat ismét./
- Az előbb említett kockázatok miatt mi még senkit nem próbáltunk visszaküldeni, habár nem elvetendő az ötlet... /gondolkozik el a szavaidon./
- Oh már az idejét sem tudom... /kuncog./ Emlékszem az időkre, amikor még a barlangok falára festették a halandók kicsiny alkotásaikat és szőrbe burkolózva futkostak mamutok után... De vannak akik még nálam is öregebbek, akik az idők kezdetén, Danu ébredésekor születtek. /Aztán kicsit eltűnődik./
- Nos fogalmam sincs. A színre lépésünk előtt csak ritkán találkoztam halandókkal, az akkori uralkodóink tiltották, hogy sokat érintkezzünk velük, így a 21. századról csak kósza emlékeim vannak. Persze lehet, hogy találkoztam valakivel, aki átjött ide, de mivel az arcok és nevek változnak nem tudok biztosat mondani.
/Aztán pedig újra a cinkos mosoly, amikor megszólal a hangja mélyebb és érzed a mágia ismét felszikrázik felgyújtva a levegőt, szinte fojtogatóan erős varázst hintve./
- Azért mert ez a neved. Többek között azért jöttem, mert a Tündérdomb elmondta nekem, hogy jönni fogsz és ide küldött húgom. /mondja immáron ünnepélyes komolysággal./

[Reagen Weltz]

/Az újféle sör annyira elnyeri tetszésemet hogy kedvem lenne hangosan megdicsérni. De mégsem teszem, mert két perccel ezelőtt még hangosan sértegettem Hermészt. Hiába hívtam fel az figyelmet épp az előbb a következetlenségemre, azért nem kéne túlzásba vinni.
- És ez alattvaló hogy tervezi megtanítani nekünk a tudnivalókat? Teszünk egy "ismerd meg Negapant" körtúrát, vagy ad nekünk egy szép prospektust? /Hangomból ezúttal hiányzik az ellenségeskedés, csak megszokásból ironizálok. Még az is lehet hogy oldom egy kicsit a feszültséget, bár ez nem volt a célom./ - Egyébként mikor találkozunk ezzel az alattvalóval?

+Na, akkor most leteszek arról hogy megértsem a mágiahasználókat. Nem mintha csalódott lennék. Lehet hogy kimaradok ebből a csodálatos érzésből, de cserébe nem kell attól félnem hogy véletlen magamra gyújtom a házat.+
/A továbbiakat figyelmesen hallgatom, de ne nem szólok közbe, a varázslósdi engem nem érint. Abba sem kötök bele hogy Hermész megemlítette, hogy ő maga is egy másik istentől kapja erejét. / +Nem akarok belebonyolódni egy, "Honnan kapja az isten az erejét?" vitába. Egyébként valószínűleg csak elszólta magát. Ebben az esetben viszont mégsem isten, legfeljebb félig az.+ /Akár isten akár nem nem változtat a helyzetemen, de attól még elégedett vagyok magammal, hogy hibán kaptam Hermészt. Tovább hallgatva a magyarázatát viszont egyre erősebb a késztetés, hogy közbevágjak. A jelek szerint ugyanis a Hermész-félék egész társadalma mászkál a világban, uralkodókkal meg mindennel együtt.
-És kik ezek az uralkodók? Zeusz? És nem tudtál volna mondjuk inkognitóban elvegyülni az emberek közt? Mert az a Hermész akiről a görögök meséltek, nem volt a szabályok leglelkesebb követője.

(67)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/A tudatalattim kinyúlik az igézően táncoló lángocskák felé és az eleven tűz válaszol. Megérint, simogat, átölel, egyszerre szerető és anya. Mikor felnyitom a szemem, Hermész néz rám cinkosan. Pillantásom a csodákat átélő kisgyermeké. /+ Ennyire élő még sosem voltam. / Hallgatom a kérdéseket és válaszokat. Mintha a megelevenedő mitológiába csöppentem volna bele, apokrif lények, legendás teremtmények közé. /+ Úgy látszik, hogy erőteljesen politeista a világ, s itt az istenek az emberek között járnak, mint egykoron jártak – és a számik szerint járnak ma is – észak varázslatos erdeiben./ Mindig is szerettem a meséket, a hatalmas finn erdőségeket benépesítő istenekkel és megannyi néven nevezett jó és rossz szellemekkel. Gyermekként hittem az égen gyúló tűz, a sarki fény varázsában. Hirtelen rádöbbenek, hogy a gyermekkor sok csodája nem veszett el, a világ nem változott, pusztán én emeltem logikából és racionalitásból masszív falakat, ahogy azt a társadalom, az előrejutás megkövetelte. A messzire vezető gondolatokat azonban most eleresztem, hogy a beszélgetésre figyelhessek. /+ Túl keveset tudok még az itteni dolgokról, a tudatlanokat pedig kihasználják./

Reagen közbekérdezése meg se lep, azon lepődnék meg, ha kibírná gúny és cinizmus nélkül. A férfi szavaira megrándul arcom, ajkam sarkában apró mosoly játszik. /+ Az alattvaló tényleg elég furán hangzik./

/Végül rajtam a sor, hogy kérdezzek, s nem is habozok sokat. Az időutazásról hallottak nem festenek túl rózsás képet a hazatérés lehetőségéről./
- Testvérek? Csak nem Kronosz-Szaturnuszról lenne szó? /Meglepett kérdésem bármennyire is furán hangzik, de komoly. Ismerem annyira a különböző mitológiákat, amennyire társadalmi helyzetem és neveltetésem megköveteli, s Kronosz története még nagyon a görög teremtésmítosz elején szerepel… elég csúfos bukással, az igaz./
- Tündérdomb? /szalad fel a szemöldököm, de többet nem tudok kérdezni. Az egész annyira hihetetlen, ugyanakkor érzem és tudom, hogy igaz. A felszikrázó levegő bizsergeti a bőröm és mintha valamit a bőröm alatt is megérintene. Egy pillanatra az a képtelen vízióm támad, hogy az ereimben nem is vér, hanem az élet eleven tüze kering, de ez annyira irracionális, hogy… /+ akár még igaz is lehet./

(12)

[Riel]

+Angyalok.... valahogy idegenül hangzik most ez a szó. Azt hiszem néha nagyon elbízom magam, és több idő lesz elfogadnom ezt a helyzetet, mint gondoltam+ /a válaszra csak bólintok, majd gondolataimba temetkezve visszafordítom tekintetem a csészére, amit jó ideje a kezemben szorongatok. Már nincs sok tea benne, épp csak pár korty. Megiszom, majd az asztalra teszem, miközben a hallottak járnak a fejemben./ +Új nekem ez a világ. Nem tudom, hogyha kilépek innen, hogyan kéne elkezdenem új életet építeni magamnak - mert vissza már nem mehetek.+ /Felemelem a fejem, és inkább tovább figyelek az eseményekre, ahelyett hogy közbeszólnék. Immáron tényleg nincs mit kérdeznem, nem is lenne értelme.Lehet, hogy hamarosan feloszlik a kis csipet-csapat, hiszen nem maradhatunk itt az örökkévalóságig./

(16)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

- Nos úgy gondoltam, ha becsatlakoztok a kutatásaimba kísérőként mellétek adok valakit, és ha felmerül egy kérdés, vagy a valamit nem tudtok megtenni, akkor segít nektek eligazodni. /válaszol teljesen komolyan, mintha semmi irónia nem lett volna a szavaidban./
- Azonnal találkoztok vele, amint kitalálom hogy ki a legmegfelelőbb erre és rábólintotok, hogy igényt tartotok rá. Mert csak úgy nem fogom a nyakatokba sózni egy emberem, annyi azért nincs belőlük. /somolyog./
- Ki volt ez az uralkodó így pontos. Immáron halott, és nem Zeusz volt, ő jó barátom, de nem uralkodik már ő sem, és nem is ezt a nevet használja manapság. Mellesleg kimentem néha, de veszélyes volt és nagy büntetés járt érte, ha bármi kiderült én pedig a valós énem eltitkolhattam, de megtagadni lehetetlenség. És még a halandók közül is vannak akik fogékonyak a mágiára.
/Aurnia a te kérdésedre halkan nevet egy parányit, de nem sértően, hanem mint aki tényleg jól mulat./
- Oh nem nem... Ők már a vének közé tartoznak, rég nem járnak közöttünk. A testvérpár, akikről én beszéltem egyszerű haladók voltak a ti korotokban ha jól tudom, két egyszerű fiatal lány, ikertestvérek. Alyarának és Lynarinnak hívják őket ma. Ők voltak az első utazók. Mára Alyara hatalmas boszorkány lett, mágikus diplomata, Lynarin pedig az egyik Tündérdomb királynője... /mondja kissé elhúzva a száját, de hamar tovább lép./
- Oh elnézést, azt hiszem egy alapvető félreértést nem tisztáztam, talán nekem túl nyilvánvalónak tűnt, hogy mindenki tudja a pontos történetünk, ez az én hibám... Mi, akiket a régi időkben istenként tiszteltek több korban is, egy sidhenek nevezett faj tagjai vagyunk. Talán a kelták varázslatos tündéiről alkotott meséiben van a legtöbb igazság rólunk, de tény, hogy a görög mondákból is igaz néhány. Két udvarunk van az Holdfényes és a Napfényes udvar, mindkettő egy-egy uralkodóval. Tehát ugyan istenként tiszteltek minket régen és sokan még mindig istenként tekintenek magukra, de mostanság hogy színre léphettünk és már nincs akkora tudatlanság, az emberek inkább sidhenek hívnak minket, hiszen az Istennői rang egyedül Danut illeti meg. /mondja valami mély szeretetet sugalló mosollyal. És Aurnia és Riel azt veszitek észre, hogy már a név említése is mintha különös melegséggel töltené el a szíveteket./

[Reagen Weltz]

- Látod, semmi szükség nem volt rá, hogy istennek állítsd be magad. Sőt, egy nagy rakás fáradtságtól is megkímélted volna magad. Bár elismerem, így nagyon látványosra sikeredett a bemutatkozás./ Tőlem telhetően egészen barátságos hangnemet használok, a végén még egy félmosolyt is eleresztek. Minél többet árul el magáról, annál kevésbé tekintek Mercuriusra ellenségesen.
A kiselőadást a tündérekről többé kevésbé figyelmesen hallgatom. Engem ugyan szerencsére nem érint ez a téma, de ez amolyan alapműveltség lehet errefelé, aztán úgyse sietek sehova./ +És még söröm is van, amit nem én fizetek. Mi kell még?/ Teszem fel magamnak a kérdést, de a választ nem adom meg magamnak, mert a végén még tönkrevágnám a jókedvem. Inkább belekortyolok a sörömbe, és a pohár mögül figyelem, ahogy a másik kettő próbálja felfogni mibe csöppentek bele.
- Na, akkor én is kérdeznék valamit, ami inkább kapcsolódik a feladatunkhoz. /Töröm meg az istennő nevének említése után beállt csendet, ami már kezdett kínosan hosszúra nyúlni./ -Mi lesz a dolgunk egészen pontosan? Ha nem tudjuk felvenni a kapcsolatot a bolttal hol érdemes elindulni? Amire én tudok gondolni az legfeljebb az, hogy egyesével felkeressük az ide átkerült múltlakókat, kikérdezzük őket az átkerülés körülményeiről, hátha találunk valami közös pontot. Vagy megpróbálhatunk elkapni egy éppen átérkező szerencsétlent, amivel elég jól be tudjuk határolni, hol is van az a bolt, ha láthatatlan is. /Egészen belemelegedek az ötletelésbe, a kutatás lehetősége felvillanyozott. Elvégre ez volt az egyetlen dolog amit igazán élveztem az életbe. A pia nem számít. /
- Persze te jobban ismered a helyi viszonyokat, és különben is te vagy a megbízó, szóval bármit is gondolok, úgyis az lesz amit te látsz jónak.

(68)

[Riel]

Ezúttal ismét csak néma hallgatóságként vagyok jelen. Hallgatom a rögtönzött kérdezz-feleleket, kicsivel többet meg tudva erről a különös világról. Aztán amikor az "antik isten" Damu nevét említi meg, enyhén beleborzongok, és egyre erősödő melegséget kezdek érezni a gyomromban. +Ez meg mitől van? Vajon megőrültem? Kissé ismerősen is cseng, habár nem sok közöm lenne hozzá.+
- Terved is van arra, hogyan kutatnánk fel a többi idekerültet? Oké, talán a boltból ki tudnánk indulni, de utána? Bármerre elcsatangolhatnak azok, akik idetévednek /szólalok meg halkan, magam elé meredve, majd bátorságot erőltetve magamra a férfire nézek. A nemrég érzett kellemes bizsergés időközben elér a szívemhez, s egyre csak terjed. Lassan teljesen szétárad, szertefoszlatva minden eddigi félelmeimet, kétségeimet./
(17)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/ Danu… különösen csengő szó, mintha a kiejtése éltre keltene valamit, megrezegteti köröttem a levegőt és libabőrt hint a testemen szét. Valamiért, mélyen magamban annyira csodálatosnak érzem, hogy kénytelen vagyok magam is halkan kiejteni a nevet./
- Danu. /hangom őszinte áhitattal teli.
/Reagen szavai aztán visszarántanak ebbe a meseszerű valóságba./ +Igen, olybá tűnik időutazó vagyok és hasznos is lehetek, hiszen eddig is kutattam és építettem. Igaz kicsit mást, másképp és máshogy. /Felélénkülve veszem fel a Reagen által gombolyított fonalat./
- Mi az, amit véleményed szerint mi, múltlakók hatékonyabban, jobban el tudunk érni, mint azok – az ezek szerint emberi mércével nem mérhető kort megélt lények – akik ezzel a témával foglalkoznak már hosszú ideje?
- Más hozzánk hasonlót is megpróbáltál már bevonni a kutatásba? Van valami konkrét kutatási terv, program, bármi?
- És végül egy nagyon földhözragadt kérdés: Sajnos mindenem a múltban maradt, így az összes értékem az, ami most rajtam van, így egyelőre kétségeim vannak az itteni boldogulásomat illetően.

(13)

*Köszönöm a türelmet, mostantól igyekszem legalább heti 1-2 alkalommal írni. *

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

- Nem állítottam be magam semminek, valóban isten vagyok, voltam.... noh mindegy ez bonyolult, ne menjünk bele. /vonja meg a vállát végül./
- Nos igen... Igazából én arra gondoltam a múltlakók szívesebben beszélnek valakivel, aki az ő korukból jött... Mármint ha én odamegyek hozzájuk és faggatom őket, akkor nem biztos, hogy annyira készségesek lesznek. Vagy teszem azt, elsiklok valami olyan részlet fölött a történetükben, ami valaki olyannak szemet szúr, aki annak a kornak a szülöttei, míg számomra nincs jelentése.... Tehát arra gondoltam az lenne a legjobb, ha maguk beszélnének az átkerültekkel, akikkel fel tudjuk venni a kapcsolatot. Persze ez változhat, de én alapvetően erre gondoltam.
/Riel a szavaidra feléd fordul, és egy rövid biccentés után mosolyogva folytatja./
- Nos... Valójában meg tudjuk találni őket. Az átkerülés után a múltlakóknak is át kell esniük a regisztráción, amit minden 30. századi már a születésekor letud. Így bekerülnek az adatbázisba, a nevük, hogy honnan jöttek és néhány alap adat. Ezek alapján már nem lesz nehéz megtalálni őket... A szavaid alapján azonban azt hiszem te még nem regisztráltál... ha így van majd útba kellene ejteni a Tanácsházat is. Aurnia, Reagen, ti már regisztráltatok? /pillant felétek.
Aurnia, amikor kiejted az Istennő nevét csak sejtelmesen mosolyog és mintha haloványan fénylene a bőre, habár nem vagy biztos benne, hogy nem-e csak a szemed játszik veled./
- Nem, másokat még nem kerestem fel, eddig úgy hittem, boldogulok magam is, de a nyomozás vakvágányra futott így arra jutottam megpróbálom új szemszögből megközelíteni a kérdést, hátha... Terv annyi, amit az előbb vázoltam, megkeresitek a múltlakókat és mindent megtudtok róluk, hátha valamelyik nyom célra vezethet... /Aztán csak legyint./
- Oh emiatt ne aggódj. A regisztrációkor pont ezért egy alap kezdőtőkét kaptok a várostól, ami elég egy darabig, de természetesen ha segítetek nekem a fizetség sem maradhat el, tehát azért igazán ne aggódj kérlek. /mondja barátságos mosollyal./

[Reagen Weltz]

*2900. augusztus 30. - Aurina & Riel & Caridwen*

- Miért gondolja, hogy nem leszek készségesek? Vagy személyes tapasztalatra alapoz? /utalok a néhány perccel korábbi beszélgetésre. Másba nem tudok belekötni, amit mond. / + Nagyon kíváncsi leszek magamra, amint házról házra járok és arra kérem a népeket, hogy beszéljenek a múltjukról.3 /Gondolom egy fanyar mosoly kíséretében.
-Persze, hogy regisztráltam. /válaszolok azonnal, talán túl gyorsan is. / - Még tegnapelőtt. Ezért ha nem lenne nagy baj, nem kísérném be a társaságot a tanácsházára. Erre a hétre már elegem van az adminisztrációból. /Remélem hogy elfogadják a kifogásom. Nagyon utálnék a második nap lebukni az illegális chipemmel. Fogalmam sincs, hogy leellenőriznék e a Tanácsházán, de inkább nem próbálom ki./
- Viszont ha van valami amit elintézhetek, akkor azt szívesen megcsinálom, amíg a többiek regisztrálnak. Különben csak állnék a Tanácsháza előtt, mint egy kutya akit a gazdája kikötött a közért elé. +Vagy beülnék valahová.+ - Mondjuk nekiállhatnék múltlakót keresni. Vagy valami hasonló.

(69)

[Riel]

*Reagen, Aurnia ééés Caridwen*
-Á, ééértem! /bólogatok lassan, mosolyogva, magamban pedig azonnal véleményt nyilvánítok a dologról./ +Regisztrációó? No és az itt vajon hogyan zajlik? Nem fognak kicsit hülyén nézni rám? Elvégre 21. századiként csak a jó Isten(nő) tudja mi történik akkor, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy ez ki fog derülni. Minden esetre bátran elmegyek a helyszínre, amint meg tudom, ho-...+
- Ácsi! Hol van pontosan... a Tanácsháza? /kérdezem rögtön, előredőlve székemben. Nekem nem áll módomba esetleg kitalálni valamilyen blöfföt és azt bevágni, különben is úgy vagyok vele hogy egy ilyen egyszerű dolog nem jelenthet kihívást. Nem vagyok egy nagy lovon ülő, beképzelt barom, csak optimistán próbálom látni a világot, ami most bejön./

(18)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/Hermész érvelése meggyőz, szavaira elgondolkodva aprókat bólintok./
- Igaz-igaz, és mint tudjuk, az ördög mindig a részletekben rejlik. / szúrom közbe kedélyesen. Felvillanyoz, hogy szükség van a képességeimre, ráadásul valaki olyannak, akire nem tudok nem csodálattal nézni.

Riel kérdésére felvetődő, regisztrációról szóló információkat érdeklődve hallgatom, majd, hogy kérdés is érkezik a témát illetően csak rövid „Nem”-el felelek. Akármilyen hatalom is vezeti ezt a várost, úgy tűnik rendszerető és befogadó. Ezt jó jelnek veszem, s hogy nem kell hajléktalankén, nincstelenül kezdenem itteni pályafutásom, elégedettséggel és magabiztossággal tölt el. /+ Hála az Égnek, hogy a XXX. században is vannak még szociális intézmények, bár sosem gondoltam volna, hogy valaha is rászorulok. De nyilván ez csak átmeneti állapot, hisz Hermész is fizetséget ígér a munkáért./
- Részemről kezdhetjük a munkát. / fordulok Hermészhez/ - Megvan neked a múltlakókat tartalmazó adatbázis, vagy a hatósághoz kell értük folyamodni? Egyelőre nem vagyok jártas a helyi bürokráciában, de ezt a hiányosságom szükség esetén gyorsan orvosolom, kezdve természetesen a regisztrációval, amennyiben az valóban ennyire sürgető.

(14)