5. Kerület - Kávéház

[Alyara Nirois]

Egy kávéház a jövőből. Sokan betérnek ide, de a törzsvendégek zöme vadász, tehát jobb lesz ha a hátad mögé pillantasz. Ellenben ez van a legközelebb Annantina nagyi boltjához, tehát gyakran betérnek ide furcsa, értetlenkedő idegenek...

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Caridwen]

*Lisimnek előzmény*

/A férfi dühösen morran egyet, majd megcsóválja a fejét./

- Maguk tényleg nem fognak békén hagyni, amíg nem megyek, igaz? Hát jó, legyen... De ha valami hülyeségre pazarolják az időm, esküszöm megbánják! /mordul föl, de föláll, indulásra készen.
Aztán, amikor látja, hogy ti nem mozdultok, ingerülten felvonja a szemöldökét./

- Nah mi az, ti talán a székhez vagytok ragadva? Vagy várunk még valakire? Ha van mondjátok, én majd összeszedem.... Csak menjünk már, túl akarok lenni ezen a hülyeségen végre....

/Ekkor szinte egy időben a vérfarkas szavaival egy mentális utasítás ömlik szét a fejetekben./
- Hozzátok a vérfarkast és a varázslófiút ki a kávéházból, onnan már minden rendben van! De siessetek, az óra közeleg!

/Ezzel ismét csend lesz, csak a vérfarkas néz rátok várakozóan./

//Eh bocsánat, nem vettem észre, hogy én jövök. És mivel Gramin most nincs, Lisim neked kell véghez vinned a nagy küldetést. //

[Lisim]

*Danu gyermekei*


/Mivel Gramin sokat nem tesz hozzá a történésekhez, valahogy mégis valamelyest felbátorodik./
- Á, csak a világ megmentéséről van szó. De tényleg hülyeség. /Morog maga elé, bár igazából fogalma sincs mi ez az egész. Az hagyján, hogy minden új neki, de mi a fene az, hogy neki kéne megmentenie a világot holmi lények megtalálásával, akikről ötlete sincs, hogy amúgy hol keresse őket? Feláll, miután a másik felpattan a székből./
- Igazából nem tudom hova kéne mennünk, de... /veszi elő ő is a saját kis szerkezetét, amit picit forgat a kezében./ Őket kéne megtalálnunk. /Már csak a bekapcsoló gombot kéne meglelnie, hogy megmutassa a célszemélyeket, de nem igazán boldogul vele. Közben meg a fejében is megszólal valami hang, ami teljesen összezavarja./
+Milyen vérfarkast és varázslófiút? És mégis... ezt nem is én gondoltam. Hé!+.
/Majdnem elejti a kis "játékszert", és bután áll egy helyben, körültekintve./

<41 + 20 a költözés miatt = 61>

[Caridwen]

*Danu gyermekei*

- A férfit, aki már veletek van, és a pincérfiút! Hihetetlen milyen buta egy lény vagy te.... /sziszegi az egyáltalán nem barátságos hang.
Gramin vet rád egy kíváncsi pillantást, úgy tűnik ő is hallhatta a hangot, és meg is szólal./

- Nos még a pincérfiúra várunk, neki is velünk kellene jönnie....
/Alphonse csak biccent, majd olyan dolgot tesz, amin mind a ketten őszintén megdöbbentek. Odalép a fiúhoz, aki éppen egy újabb adag kávét próbál kivinni a vendégeknek, majd a tarkójára csap olyan erővel, hogy a fiú azon nyomban elájul. Aztán egy könnyed mozdulattal felkapja, mintha nem is lenne súlya és a nyakába veszi./

- Nos így már megfelel uram? Akkor merre?
/Néz végig rajtatok érdeklődve. Többen vetnek rá barátságtalan pillantást, de láthatóan senki nem akar belekötni./

[Lisim]

*Danu gyermekei*


+Mi a... ?+
/Megszólal a fejében megint a hang. Még mindig nem érti, hogy honnan is jön, de vállat von, mert látja Gramin reakcióját. Gondolja, hogy ő is hallotta, hisz többesszámban beszélt az a hang. Egy csöppet viszont irritálja, hogy butának nézik. A végén még fogja magát, leül egy helybe, és nem csinál semmit. Nem fog itt szorgoskodni egy tök ismeretlen, és őt folyamatosan szidó valaminek. Ezekből az agymenésekből a "célpont" érdekes reakciója zökkenti ki. Egyszerűen leüti a másik célszemélyt - mint ahogy ezt utólag megtudta Gramin szavaiból./

- Azta... és most hova?
/Fordul útitársa felé, hisz erről ötlete sincs. Persze, a kávéház kijárata felé megindul, hisz nyilvánvalóan ki kell menniük... meg a hang is ezt mondta./

<62>

[Caridwen]

*DGY*

/A hang nem szólalt meg, habár mintha végigsuhanna rajtatok a türelmetlensége, de nem vagytok benne biztosak, hogy ez agy külső erő befolyása-e, vagy egyszerűen ti szeretnétek már minél előbb kijutni ebből az őrületből....
Gramin láthatóan hasonlóan tanácstalan, mint te, így csupán ő is vállat von, majd megindul a kijárat felé./

- Nos egyenlőre ki. /mondta a fiút cipelő Alphonse-nak, aki vállat von, már amennyire ez terhével kivitelezhető és megindul kifelé.
Ha te is követed őket, akkor végül mind a négyen gond nélkül kijuttok a kávézó elé. Habár meg kell hagyni elég ellenséges csend kísérte távozásotokat, de végül senki nem szólt.
Amikor kiléptek az ajtón egy nő ácsorog ott. A ruhája mintha egy római nőé lenne, nagyon meglepő módon tógát visel. Azonban akkor látjátok a legmegdöbbentőbb dolgot, amikor rátok néz. A szemei mint két izzó kék tó, a mélyében látjátok minden bűnötöket és még a legapróbbak is szörnyűségesnek tűnnek... Amikor megszólal a hangja egyszerre suttogás és ordítás. /

- Most pedig velem jöttök... /ezzel tomboló örvény támad, aranyos fények robbannak elő és érzitek, ahogy magával ránt titeket a fény... Lisim te azt is érzed, hogy mintha az intenzív ragyogás darabjaira tépne valamit a nyakadban és hogyha odanyúlsz egy fájdalmasan forró nyakörvet fogsz meg, ami szép lassan őrült izzása közepette leválik a nyakadról....
Mire föleszméltek már alig pár lépésre egy kőkörtől térdeltek a szilárdnak tűnő lassan gomolygó felhők tetején. Ott térdeltek a nő mögött, egy angyal és egy... goblin. Amikor a nő rátok néz, a szeme dühösen elkeskenyedik./

- Ez meg mi? Hová tűnt az angyal??

[Evangeline Stockbauer]

*Rab, vagy aki még jön. *


/Volt valami egyedi varázsa ennek az egyszerű kis kávéháznak. Nah persze nem volt túl extravagáns, vagy tulságosan telezsúfolva luxuscikkekkel, de nem is ezek voltak azok a dolgok, amik megfogtak. Persze lógikus, hogy nem az ragad magával, ami nincs itt, noh de elterelődtem a témától már megint...
Szóval imádtam ezt a helyet, pont azért, mert olyan borzasztó egyszerű volt. Semmi felesleges luxus és szempárkpáztató ragyogás, nah persze rajtam kívül... Az én édes drága húgocskám egyszerűen nem tudta felfogni, hogy még jó néhány napom van hátra, mielőtt betölteném a nagybetűs második x-em, és nem bírta ki, hogy oda ne adja az ajándékát. Persze ruhákat kaptam, de egy világhíres holomodelltől nem is igen vár mást az ember, főleg úgy, hogy évekig azonosak voltunk ebben.

Tehát megkaptam az ajándékom és fel is vettem, nem igazán törődve vele, hogy enyhén szólva is túlzásnak számít H'Sekirat ezen részében. Az egész egy méregdrága a közönséges halandók számára még meg sem jelent Notlimah K&L kollekció volt, a luxusnak számító valódi selyemből készült gyémántöves vörös ruha, hozzá a apró rubinokkal fedett, a sarkán és néhol valódi gyémántokkal kirakott magassarkú már önmagában is egy vagyont ért, de még az antiknak számító 21. századi divat szerinti napszemüveget is föltettem hozzá. Az utóbbi azt a célt is szolgálta, hogy lehetőleg ne minden második ember ismerjen fel azonnal. Az már feletébb kezdett az agyamra menni.

Egy kecses mozdulattal intettem a pincérnek, akin látszott hogy erősen zavarban van, amikor odajött az asztalomhoz. Bájosan rámosolyogtam, azzal a mosollyal, amimindent ígér, de semmit sem ad, majd rendeltem magamnak egy Healven-t. Amikor kihozta végre az italom szép lassan kortyolgatni kezdtem, közben az egyszerű embereket figyeltem. Volt valami magával ragadó abban, ahogy játékbabákként rohantam monoton mindennapi teendőik felé. A fenevad bennem lázongva csapta fel a füleit, de még nem közetelőzött, az előző esti vadászat talán kielégítette egy kicsit... habár ha abból indulok ki, hogy az én szörnyetegem, akkor esély sincs rá.... ha olyan mint én, akkor több kell neki, mindig csak több, szebb és jobb./
+ De elvégre erre való az élet, nincs igazam? Hogy fenékig üritsük a gyönyörök poharát és minden egyes percet úgy éljünk le, hogy visszanézve ne bánjunk meg semmit... +

{1}

[Rabraquat]

*Stoki és aki még akar csalatkozni *

/Ma egy olyan napra ébredtem, amikor a domb sem susogott semmi tanulnivalót, Danut sem kellett megmenteni, sőt, még egy nyeszlett elementál sem zavart, nemhogy Sidhek. Azért az elmúlt napokban, hetekben többen odajöttek gratulálni, volt, akinek hittem és volt, akinek nem. Nagyon kemény ami idebent zajlik, én pedig kisfiú vagyok a több ezer éves konspirálók udvarában, ami valójában megijeszt. Bármikor rám törhetnek, igaz, voltak akik már a védelmükről biztosítottak és nyugtattak. Ők voltak a leggyanúsabbak. Viszont a domb megnyugtatott, mivel még nem vagyok trónkövetelő nincs félnivalóm, Drabussus sem vesz tudomást rólam. Miura ugyan volt már egy párszor nálam puhatolózni, erről-arról, de nem nagyon mondtam neki semmit, csak a rituáléról inkább. A koronát, csak úgy mellékesen említettem, de vagy nem vett róla tudomást, vagy jól palástolta a meglepetését. Az utóbbira tippelek. Szóval ma nyugi volt, ezért gondoltam, hogy kiruccanok a nagyvárosba, egy kicsit száguldozni az én kis Dashmaxommal, beülök egy Cappucínóra és elvegyülök. Kimentem a dombból, előhívtam az én kis drágámat, majd rápattantam és elszáguldottam a kapuig, ahol félreálltak előlem. Vigyorogva mondtam ki az úti célt és már a H'Sekirati kapun törtem ki, egy kisebb riadalmat okozva. Az volt a gáz, hogy inkább csodáltak, mint bosszankodtak. Na, meg irigykedtek persze, én is ezt tettem volna helyükben. Emlékszem a kávéházra, ahonnan Lynarin mentette meg még kezdőkoromban az irhám, ezért odasiettem. Nem nagyon törődtem az itteni KRESSZEL, főleg, mert gőzöm sincs a szabályokról, bár néha a moci leszabályzott azért. Nagyjából tíz perc alatt abszolváltam az utat és egy kellemes farolással érkeztem a Kávézó elé. + Azért ez még mindig nagyon jól megy. Bámultok,mi? Pupákok. + Nyelvet is öltöttem volna, mikor lebomlott rólam a sisak, de nem kellett. Egy pár másodperc múlva zsebre vágtam a Dashmaxot és lassan belépdelt a kávézóba. Voltak rossz-arcúak, normálisak, de a legtöbben még a tekintetem is kerülték. Nem is baj, csak egy kis kikapcsolódásra vágyom. Odalibbenek a csaposhoz és az árlistára nézek, nem mintha nem tudnám kifizetni, de nem fognak átverni, az is biztos./
- Egy cappucinot legyen szíves. /Mondom kedvesen, még egy apró mosolyt is megeresztek felé. A csapos csak bólint és egy üres asztalhoz invitál, épp egy szemrevaló hölgy asztala mellé. Igaz, nem teljesen gyönyörű, tehát nem sidhe, de azért... Én meg nem vagyok született sidhe. De nem zavarom túlságosan a nézésemmel, éppen csak, hogy végigmérem, aztán lezuttyanok a székemre. Hamarosan megérkezik a mennyei ital, én pedig elmerülök a varázsába. Végre egy nyugis nap./

(323)

[Evangeline Stockbauer]

**

+ Unalmaaaasss, unaaalmaaaaaaaaaass és még unalmasaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaabbbb....... +
/Az állam a tenyerembe támasztva néztem körbe, de nem történt semmi. Igen tudom, éppen az előbb gondoltam végig, hogy pont ezt szeretem ebben a kávéházban, de azt hiszem megváltoztatom a nézőpontom, unalmas az egész.
Aztán hirtelen egy határozottan érdekes jelenség csapott le derült égből. A napszemüvegem takarásából figyeltem, ahogy az arany sidhe lepattan a motorról, majd azt a félelmetes karizmát árasztva magából, ami a fajának sajátja elfoglalja az egyik asztalt, egészen közel hozzám.
Az én italom is elfogy, így rendelek még egyet, amit a pincér hamarosan ki is hoz, amikor megkapom, akkor pedig kecses ragadozókra jellemző eleganciával fölállok, a magas sarkakon is harmónikusan átsétálok a másik asztalhoz és nemes egyszerűséggel leülök szemben a sidhevel.
Felvillantom az ezer vattos holomodell mosolyom, amiért úgy imádott a fotósom és angyalian ártatlan arccal megszólalok kisimítva néhány aranyszőke tincset az arcomból./
- Zavarhatok esetleg egy keveset? Tudja feledtébb unalmas egy magamfajta egyszerű lánynak egyedül ücsörögni egy ilyen nagy kávéházban. A jó társaság sokat lendítene a hely varázsán. /mondom továbbra is mosolyogva és közben leveszem a napszemüvegem, majd lerakom a kezem ücsébe az asztalra.
Ha pedig nem küld el, akkor bemutatkozom, ha esetleg nem ismerne már, ahogy az emberek igen nagy többsége.../
- Mellesleg Evangeline vagyok, Evangeline Stockbauer. /biccentek lágyan ejtve ki a mágikus nevet, ami ebben a korban gyakorlatilag a pénz szinonimája./

{2}

[Rabraquat]

*Stoki*

/Nem tudom mennyire bölcs dolog bejönni a városba, a harmadik kerültbe. De sosem érdekelt, hogy ki mit tilt, vagy sem, már a magam ura vagyok ráadásul. Végül is, lehet, hogy még a boltot is megnézem, hátha lesz valami ismerős. Már nagyon várom a szüleimmel való találkozást, de tartok is tőle. Mi lesz, ha nem is ismernek meg, mi lesz, ha ők nem lettek itt ragadt szellemek és nem is találkozom velük? vagy mi lesz, ha csak szimplán elküldenek a p*****a? Miközben ezen jár az agyam, lassan fogyasztom a közepes minőségű - ámbár az itteni viszonylatban szuper-finomnak titulált - habos csodát, a mellettem ülő csinos lány feláll és szembe leül velem. Ez egészen furcsa viselkedés a szokásos néptől, vagy nagyon magabiztos, vagy régi esetleg bolond. Remélem az elsőről van szó.
- Egy keveset mindenképpen. /reagálok egy kedvesebb mosollyal az övére, és egy picit megnézem magamnak még egyszer. + Jó bőr. + Hiába, vannak dolgok, amit nem vetkőzik le 3-400 év alatt sem az ember, még akkor sem, az említett évszázadok egy pillanat alatt suhantak el. Nos, tény, hogy egy ilyen magabiztos leányzó mellett nem fogok unatkozni, ha éppen azt tette volna./
- Kér esetleg valamit? Meghívom. /hagy legyek már udvarias, bár gőgösnek kéne lennem. Néhány pillantást ellenpillantással zárok rövidre, a mocsoklakók nem figyelnek egyelőre jobban ránk, mint, ahogy kéne egy kávéházban./
- Szép neve van Evangeline. Én Rabraquat vagyok. Csak így egyszerűen. /Látom meg kellett volna, hogy lepjen a neve, de gőzöm nincs, hogy ki ez. Bár a családneve ismerős, van is egy ilyen holomodell, de az nem Evangeline, hanem.../
- Saskia talán a testvére? /Kimutatok az ablakon, ahonnan egy fiatal lány éppen szexi ruhákat mutat be valami holoplakáton. Csinos egy csaj az is, az már biztos./
- Nos, és mit szeretne egy magamfajta szerény képességű Sidhétől? /Mosolyom lágy, és még a képességeimet sem használom, simán bennem van génügyileg ez. Nem semmi, néha magamat is meglepem ezzel. Az, hogy én miket képzeltem el ezalatt a pár perc alatt vele, megint más kérdés. Bár egy kis izgalom jól esne, egész szimpatikus ez a lány... Most, hogy jól belegondolok, még az ötödik szinten is van külön egy jó nagy negyedük, szóval még a Sidhek pénze sem érdekelheti. Az, hogy én tetszem neki, már nevetséges. Én mindenkinek tetszem./

(324)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

- Nos ezt örömmel hallom, habár majd igyekszek nem zavarni. /mosolygok továbbra is rendületlenül. Azt hiszem a jeges kék szemeim pont úgy ragyognak, akár a gyémántok a ruhámon, hűvösen, de elegánsan.
Már csak azért sem ájulok el a sidhetől, habár meg kell hagyni, ők azok a faj, akiknek a szépsége mindig is megigézett. Éji Gyilkosban a vérfarkasok ösztönös vadsága fogott meg, az a brutális nyers durvaság, ami kérlelhetetlenül a földbe döngöl, úgy hogy elfelejtesz mindent, csak feloldódsz abban az elementáris nyersségben, ami minden pórusukból sugárzik. A sidhek már egészen más lapra tartoznak. Kisgyermekkoromban egy ideig sidhe nevelőnőm volt, akit Drabassus küldött az apámhoz valamilyen oknál fogva. Nem tudom miért, de kedveltem a csodaszép nőt. Sok mindent tanított nekem, eleganciája örökre bevette magát a lelkembe. De tudtam, hogyha táplálod a hiúságok nagyon hamar unalmas leszel, hiszen mindenki ezt teszi. Tehát viszonylag érdektelennek tűntem, habár nem udvariatlanul, de nem is voltam őrült fanatikus, mindig az arany középúton kell járni./
- Nos egy ilyen nagyvonalú ajánlatot nem illik visszautasítani, szóval köszönöm, kérnék még egy Healven. Viszont a következő környi italra én hívom meg önt, és megsértődöm, ha elutasítja. /mosolygok angyali bájjal, majd kecsesen intek a pincérnek, aki mint a kiskutya úgy lohol a következő italért.
Elégedettem hordozom végig jeges pillantásom a kávézón és látom, hogy mostmár többen pillantgatnak felénk, amit csak egy elégedett mosollyal konstatálok. Egy könnyed mozdulattal hátralendítem selyemfüggönynek is beillő aranyszín hajkoronám, majd visszafordulok a magát Rabraquatnak nevező sidhe felé./
- Nos örvendek a találkozásnak Rabraquat. Mellesleg igen, Saskia a húgom. /pillantok kifelé szembenézve a méretes holoplakátra, amiről az ennivalóan édes kishúgom néz le rám. Az én plakátjaim szerencsére már lekerültek, vagy apám biztos nyolc testőrt varrna a nyakamba.
A szerény képességek említésére pedig csak fölszalad az egyik aranyszín szemöldököm./
- szerény képességek? No de kedves uram, azt hiszem ön túlságosan szerény... Ez igen ritka képesség az aranyló gyülekezet soraiban. /mosolygok lágyan./
- Vagy talán csak egy magamfajta egyszerű lányt próbál becsapni azzal, hogy rejtegeti milyen hatalmas úrral fújta is össze a sors változó szele? /kérdezem édesen búgó hangon./

{3}

[Fiona Freefall]

- Tudod, te egészen jó arc vagy, csak hagynád abba ezt az örökös morgást. /Mondtam vigyorogva Csonttörőnek egy nagy kancsó forrásvíz mellett. Mármint nekem a víz, neki meg valami sör jellegű izé jutott. Pontosabb ő azt kérte./ Okéoké, tudom, farkasoknál örökké téma a rangsor, neked meg akkor is piszkálja a csőröd, hogy lényegében egy kölyök dirigál, de akkor is...
/Lélegzetvételnyi szünetet tartottam, így, a pillanatnyi csöndben a fülembe jutott egy szó: Rabraquat. A hang, ami kimondta, nem volt ismerős, de a szag... Alapból az sem. De aztán mikor megengedtem Lomposkának, hogy elődugja az orrát mintavétel céljából (nemtom ki meg mi dumál róla, de érdekes lehet a küldetésünk szempontjából) elvigyorodtam.
- Egy kicsit maradj /Súgtam Csonttörőnek, aztán felkapaszkodtam a bokszunk szélén, hogy átvigyorogjak a túloldalon ücsörgő párocskára./
- Ismét csak összefújta a szemetet a szél? /Kezdeményeztem szemtelenül vigyorogva társalgást a meghökkenten pislogó fószerrel, közben Lomposkát visszarugdostam a helyére, így ismét csinos, fitos orrom díszelgett a pofázmányom közepén./ Hát veled mi történt, Rabababa? Átdizájnoltad magad? /Miközben reakcióival együtt felmértem a vele lévő csajt is, Lomposka valamit nagyon közölni akart velem. Mivel azonban egyelőre nagyon nem értem rá vele foglalkozni, úgyhogy maradtam a kultúrált csevej keretein belül./
- Szeva csajszi. /Miután (meglehet, kissé flegmán) eleget tettem az illem diktálta követelményeknek, megint Rabbal foglalkoztam:/ Mit csinálsz errefelé? És ha már itt tartunk: van ötleted, hol lehet Merlin? Felszívódott, mintha a föld nyelte volna el.

(197)

[Rabraquat]

* Stoki&Fioni*

/Csak egy kedves levegőfújás volt a válaszom, a kérdéskört túltárgyaltuk. Nem zavar a lány jelenleg, hiszen most éppen nem Danu megmentésén, vagy valami világmegváltó dolog miatt vagyok itt. Egyébként is, egyre kedvelni való a stílusa a lánynak, nem egy beszari jelenség. Ezért aztán, kapva az alkalmon, hogy ne egyedül ücsörögjek nézések kereszttüzében, meghívtam Evangeline-t egy italra, aki udvariasan el is fogadta. Sőt még rendelt is, na meg állta a második kört. Persze, ha a húga pofikája hússzoros nagyításban kacsintgat ránk, akkor biztosan gazdag is, nem beszélve a már előbb felsorolt tényről. Tehát összefoglalva, tényleg érdeklődik, nem pedig egy jó pontot akar szerezni itt, mindenki előtt./
- Ez biztos valami gyógyító ital lehet, a neve alapján. / ajkaim apró mosolyra húzódnak, majd elfogadom a meghívást./
- Rendben, a második kör az öné. Nos, lássuk. /Sokadjára is végigpillantok a kínálaton, majd kiválasztok egy érdekes nevűt./
- Legyen mondjuk egy "Holdfényselyem", olyat még úgysem ittam. Esetleg tud valami kellemeset ajánlani? /Az udvariasságom már-már az egekbe szökik és kifúrja az égboltot. Megejtjük a kölcsönös bemutatkozást, egyikünknek sem ismerős a neve, bár ez nem meglepő igazából./
- Bár az Evangeline kifinomultan gyönyörű név, van valami másik, amit használhatnék? Ön is használhatja mondjuk a "Rab" kifejezést, már ha engedélyt ad a tegeződésre. /Ajánlom fel, mert nem az udvarban vagyunk, és egyáltalán nem nézem le a szépséget, és ezzel az én engedélyem már megvolt. Képességeim említésekor veszi a lapot, és bár tényleg hatalmam nagyon nagy, nem kívánok visszaélni vele. Persze a fajtársakra tett megjegyzésére már muszáj reagálnom./
- Nos, én még csak tanulom azt a fajta etikát, amit az udvar követ. Nem vagy túl régi a XXX. században. /Sosem hirdettem, hogy én egy ősi Sidhe vagyok, bár szerintem akkor már hallotta volna a nevemet. Minden bizonnyal legendás lennék, ha már több ezer éve járnám Danu útját. De ez nem így van./
- Nem csapom be, dehogy. Tudja a Sidhek nem hazudnak, inkább valóban, ahogy mondja: a szerénység képesség nálam. /Felnevetek, hogy csak kicsit mondtam komolyan a dolgot, nem vagyok én szerény, de most minek izmozzak itt, nincs rá szükség. Amúgy is ez a lány egyelőre megérdemli, hogy normálisan nézzek rá. A mosolyom elhalványul, amikor valaki egy metaforával indul, vélhetőleg nem egy rajongóm. Félrefordítom a fejem, de amikor meglátom, hogy ki az, csak egy gúnyos horkantásra futja./
- Én is örülök, hogy látlak Fiona. /Mondom kedvesebben, mint ahogy megszokhatta tőlem. De ez van, már annyi mindenen keresztülmentem itt, hogy két három emberi életet is bőven kitöltött volna./
- A hölgy Evangeline, ő pedig itt Fiona. "Régi" ismerős, több értelemben is. /Helyet mutatok neki, de egyelőre még csak álldogál a helyén, nem mozdul. Valami társasággal van, de különösebben nem érdekel a dolog. + Ő viszont nem változott. + A felismerés nem villámként csap belém, elég egyértelműen adja magát a forróvérű ragadozócsaj./
- De, láttam, amikor velem volt a Vének hatalma, de abban a pár órában mással voltam elfoglalva, mint, hogy adjak neki egy buksisimit. Szóval nem tudom, hogy merre jár az öreg. /Megvonom a vállaim, valahogy elfelejtkeztem az öreg méregkeverőről, bár mondhatnám más keverőnek is./
- Hogy megy a sorod, befogadtak már? Bár ha nem, akkor biztos pofán verted őket. /Mondom továbbra is vigyorogva, és az ismerősére pillantok./
- Üdvözlet. /Biccentek az idegennek, majd eszembe jut a vendégünk./
- Elnézést Evangeline, csak rég láttam már a hölgyet, de nem szeretném önt sem kihagyni a társalgásból. Szóval ott tartunk, amíg Fiona látványos belépőjével közénk nem szökkent, mint az északi hegyek zergéje, hogy nem szeretném átverni, nem vagyok én olyan hatalmas, mint szeretnék lenni. Illetve leszek. /A szerénységi mutatóm kezd visszasüllyedni a nulla környékére, de ezt persze észre sem veszem. Nos, mivel megjön közben a kért ital, hagyom kibontakozni a hölgykoszorút. +Édeshármas? Hmm... + Elvigyorodom, mintha ezzel adnám át a szót, és röviden végigpillantok a szépséges pároson./

(325)

[Evangeline Stockbauer]

- Nos maximum a lelkemet gyógyítja. /mosolyodok el annak az említésére, hogy a kedvencem esetleg valami bájital lenne. Nah persze nem mintha egész eddig nem ült volna ott az a titokzatos már-már angyalian bájos és rejtélyes mosoly az arcomon, de ilyen alkalmakkor még egy fokozattal feljebb csavartam azt a bizonyos ragyogást./
- A "Holdfényselyem" nem rossz, habár leginkább hölgyeknek ajánlanám... Alapozásnak talán néhány környi Gwar-t érdemes rendelni. /mondtam könnyedén.
A nevem emlegetésére pedig csak legyintettem./
- Valójában a második nevem Pathrisha, szóval hogyha gondolod hívhatsz Thris-nek, Rab. /teszem még hozzá lágyan ejtve ki a nevét, ahogy egy korty bort ízelget az ember.
Bevallom enyhén meglep, amikor azt említi, hogy ő nem a mi korunk gyermeke, sőt egy pillanatig nem is igazán tudom mire gondoljak, hogy ez hogyan lehetséges, aztán amikor hirtelen megvilágosodok, akkor egy pillanatig a meglepődés kiül az arcomra, és rá is kérdezek. Nem mintha nem lenne nyilvánvaló, de szeretem hallani a saját csodálatos hangomat./
- Oh, akkor ön olyan múltlakó? Mármint egy azok közül, akik a 21. századból érkeztek? Vagy rosszul értettem? /érdeklődök.
Amikor pedig föllebeg a szomszédos boxból egy különös és igen temperamentumos hölgyemény, akkor csak a homlokom közepére szökik az egyik aranyszín szemöldököm, az üdvözlésére pedig csak kihúzom magam, a vörös ruha úgyis hangsúlyozza azt, amit kell./
- Üdvözlöm önt Fiona, hívjon ön is Thrisnek, hogyha szeretne. Esetleg csatlakozik ön is hozzánk egy környi gwarra? /kérdem. Hogyha a sidhe régi barátja, akkor nem én leszek az, aki közéjük áll. Mellesleg igazán nem árt, hogyha egy nő előtt is bemutatom mennyire bájos és elbűvölő vagyok, nah nem mintha nem tudná mindenki./

{4}

[Fiona Freefall]

/Rabababa meghívására gyorsan lekászálódtam leshelyemről és udvariasan Csonttörőre mosolyogtam./
- Bocsi, de régi ismerősbe botlottam. Pár perc türelmet kérek, aztán már jövök is. Ha esetleg úgy alakulna, gyere bátran emlékeztetni. /Kacsintással zártam mondandómat, aztán felmarkoltam a poharacskámat és átlejtettem szeles varázspofánkhoz. Na meg a macájához./
- Köszi, de inkább maradok a víznél. /Flegmáztam az említettel, miközben szolidan végigmértem kikent-kifent őnagyságát. Még az is lehet, hogy véleményem nem nagyon ült ki az arcomra. Annyira. Mindenesetre tüntetőleg levágódtam Rab mellé és felé fordulva igyekeztem a csaját kihagyni a társalgásból, vagy legalábbis látásom peremvidékére száműzni. Legyen udvarias meg körültekintő, aki ráér ilyesmire!/ Tudod, valahogy se a bubit, se az alkoholt nem tudom elviselni. Bár ha jól vettem észre, ezzel eddig nagyjából egyedül vagyok... Na mindegy. /Rántottam meg a vállaimat, aztán oldalba böktem a srácot./
- De mesélj csak, mi történt veled? Kinek, minek a hatalmáról magyarázol? Meg mi ez az új dizájn? Jobb, mint Hirig méretváltoztatós trükkje...

(198)

[Rabraquat]

*A két nőci*

- Rendben Trish, örülök, hogy idejöttél az asztalomhoz. /Kezet nyújtok neki, ezzel lezárva a tegeződés-magázódás témakört. A Holdfényselyem nem igazán jött össze, mint találat, de nem ismerem a helyi viszonyokat ezen a szinten. Így hát bólintva egyezek bele a Gwar nevezetű italba. ha ő is kibírja, akkor én is, szóval nem lehet ezzel sem gond./
- Így van, jól gondolod. Az akkori Európából, Magyarországról jöttem. vagyis, már Amerikából, mert éppen elszöktem otthonról, mert untam a banánt. Fiataloknál előfordult akkor az ilyesmi, gondolom ez a rész nem változott az idők során. /Mosolyom mindentudó, és gondolom Trish is egyet fog érteni. De már érkezik is Fiona, hogy megzavarja a látszólagos nyugalmat. Kicsit többen pislognak már felénk, pedig volt már eddig is jó pár rajongónk... Trish udvariasan meghívja farkasunkat egy körre, de ő simán visszautasítja, mert vizet kér. +Na, ezt nem gondoltam szivi.+ Persze nem lehet lelőni farkasunkat, a lepénylesője csak úgy ontja a szavakat./
- Jó, összefoglalom. Danu mágiája fertőzött volt ezidáig, a megtisztításához szükséges volt a Vének hatalma. A Vének a legnagyobb mágia őrzői, én csak rossz varázsbohóc vagyok hozzájuk képest. Amikor megkaptam a hatalmat, azt hittem, hogy szétszakadok és még arra is figyelni kellett, nehogy... Na, de ez mindegy. A Stonehenge teljesen rendben lévő változatánál megejtettük a tisztító szeánszt. Volt ott pár angyal - például Lucifer -, meg egy csinos Sidhe, plusz a sötét királynő, aki most nincs túl jó formába. Legalábbis, mikor utoljára láttam, nem volt abban. A lényeg, hogy Danu újra tiszta, az idegen mágiától már nem fertőzött. A Vének hatalma pedig megváltoztatta a kinézetem, de mondjuk úgy, hogy nem lettem csúnyább. /Kérdően nézek, helyeslést várva a két hölgytől./
- Nem mellesleg megkaptam Danutól a koronát, de még nem vagyok rá érdemes, úgy vélem. Szóval ott van a vitrinbe, várva, hogy a fejemre tehessem, viszont a domb rám hallgat, nem Drabussusra. Gondolom nem örül neki. /Vonom meg a vállaimat, igazán nem tehetek róla, hogy ennyire benne voltam a történésekbe./
- Klári pedig él, csak apró bökkenő, hogy vérszolga lett... Szóval mondjuk úgy, hogy nem él. /Itt azért egy pillanatra szomorúság ül ki az arcomra, miközben megérkezik a rendelés. Pont jókor, mert lassan elkopik a szám. Belekortyolok, elég jó íze van, de a magyar pálinkához mérve nem túl erős./
- És veled mi történt?

(326)

[Evangeline Stockbauer]

- Persze, abszolút ismerős az érzés... Jómagam is sokszor távoztam a családi körökből, ha egy kis nyugalomra vágytam. /mosolyogtam Rabra. Habár az előző ilyen kis túrám alkalmával ha nem is nemi betegséget, de egy vérszomjas szörnyet kaptam, de erről persze nem kell tudnia senkinek.
A farkas bennem mintha csak ismét eszembe akarná idézni, hogy itt van ingerülten moccan meg bennem és mintha kíváncsian szimatolna. Nem tudom mi a baja, de nem is érdekel, próbálom elnyomni, habár ebben nem vagyok egy nagy profi... Próbálom inkább szavakkal elterelni a figyelmem./
- Ahogy gondolod. /vonom meg a vállam kecsesen a nő szavaira. Az ő dolga, hogyha vizet akar inni, én aztán nem fogok belekötni, habár amikor megjön az italunk végre akkor belekortyolok.
A farkas továbbra sem csitul, sőt mintha egyre izgágább lenne és csupán azért nem tiltakozom az ellen, hogy éppen nem én állok a figyelem középpontjában, mert minden idegszálammal arra összpontosítok, hogy ne változzak egy szőrös szörnyeteggé.../
+ Ha most átváltozom még a végén tönkre megy a ruhám... +
/Kisebb háborút folytatva a belsőmben fészkelő fehér bestiával úgy teszek, mintha mi sem történt volna és a zavarom próbálom a pohár pereme mögött elrejteni. Még örülök is egy kicsit, hogy a másik kettő egymással van elfoglalva, amíg én mentálboxolok magammal.../
+ A fenébe is! Ez így nem lesz jó...+

{5}

[Fiona Freefall]

- Ez csúcs. /Vigyorogtam Rabra, miközben beszámolt a vele történtekről. Még annak ellenére is, hogy fogalmam sem volt, hogy miről hadovál. +Valószínű, hogy csak a csajnak vetít. De ez már legyen az ő baja.+ Mindenesetre, mikor megerősítést várt, fintorogva megrántottamm a vállamat./
- A fene se tudja, még új ez a pofád. Bár a régebbi is elég nagy volt... /Kuncogtam egyet, aztán rávigyorogtam a pasira./ Csak meg kell szokni, és nincs gond. Tudod, számunkra nem újdonság, ha valaki egyik pillanatban így, a másikban úgy néz ki. /Kacsintottam rá cinkosan, majd kortyoltam egyet a vizemből./
- Szóval már hivatalosan is király leszel. Pöpec. Gondolom jót tesz az egódnak. Egyébként ki ez a Klári? Nem rémlik a neve. De gondolom ez a vérszolgaság nem túl jó buli, máskülönben nem így mondtad volna... /Gondolkodtam el egy kicsit, végül a feltett kérdésre ingerülten felmordultam. Egyszerre szólt ez a kudarc tényének, meg annak, hogy emlékeztettek rá. Oldalt pillantva láttam, hogy a kiscsaj erre azért nem volt felkészülve. Legalábbis meglehetősen kényelmetlenül feszengett a helyén. De adott pillanatban ez érdekelt a legkevésbé./
- Nem túl sok jó. /Fintorogtam./ Agyart arra rá tudtam beszélni, hogy foglalkozzunk a toll felvetette problémákkal, de ezzel el is akadtak a dolgok. Merlin felszívódott, pedig vele kellene egyeztetni, mit meg hol tudunk segíteni igazán. Bár... /Csillant fel a szemem, ahogy eljutott a tudatomig, Rab mit is említett az előbb./ Nem azt mondtad, hogy most valami trónvárományos vagy? Esetleg te is szervezhetnél ezt meg azt...

(199)

[Rabraquat]

*Trish&Fiona*

/A farkashölgy feltűnése feltűnő volt. Sosem volt az visszahúzódó típus, mindig kimondta, amit gondolt. Ennek ellenére Trish viszonylagos nyugodtsággal fogadta az elsöprő belépőt. Bár tény, hogy semmi bántót nem mondott Fiona, de a stílusát valószínűleg nem mindenki kedveli. mivel nagylelkű vagyok, előadtam a sztorit röviden./
- Annyira nem volt jó összességében, de megtettem, amit lehetett. Ja, és láttam egy vámpírfejedelmet feléledni, vagy vámpíranyát? A franc tudja már, nem értem rá nézelődni, nem a mi szintünkön zajlott a harc. /Közben kitérek Klárira, és csak akkor esik le, hogy ő nem ismerte az én drágámat. Az új kinézetem is elnyeri a tetszését, úgy veszem ki a szavaiból./
- Még szerencse, hogy te mindig kéznél vagy és helyreteszel. /Vigyorgok én is, nem szoktam felvenni az élcelődéseit, mondhatjuk, hogy megszoktam már. Az állandó figyelmet is, szóval sokszor tűnök érzéketlennek./
- Szóval Klári a barátnőm volt Magyarországon és itt is, csak elvitték a vámpírok. /Nem foglalkozom tovább az üggyel, mert látom, hogy Thrishnek valami gondja van, de legalábbis megváltozott a viselkedése. De Fionát visszakérdeztem, hogy mi történt vele. Ő pedig újabb ötletet vetett fel, persze az én hatalmasságos segítségemet kérve ezzel./
- Azt sem tudom, hogy tudja-e valaki, hogy várományos vagyok. Mivel eddig alig töltöttem időt a Dombban, nem sok ismerkedési lehetőségem volt. Bár tény, hogy most volt egy jó hónapom, vagy kettő, amikor ismerkedtem a kultúrával és a Domb mágiájával. Szóval egyelőre nem hiszem, hogy túl sok érdemlegeset tudnék csinálni ezzel... De ha megtudok valamit, üzenek neked. /Trish felé fordulok mondandóm végeztével./
- Valami nyomaszt Trish? Fura vagy... /Mondom neki egyenesen a szemeibe./

(327)

[Evangeline Stockbauer]

*Mindenki*

/Kissé dühösen konstatálom, hogy sajnálatos módon nem sikerült a sidhe figyelmét annyira elterelnie az érkező nőnek, hogy ne vegye észre a zavarom... Bevallom életemben egy kezemen meg tudom számolni hányszor fordult elő velem, hogy örültem neki, hogy a figyelem elfordul rólam, de ez egy ilyen alkalom volt.../
- Nem... nem... Igazán semmi gond. Köszönöm az aggodalmad, de mindjárt jobban leszek. /szűröm a fogaim között és igyekszem parányi kortyokban szedni a levegőt. A farkas persze így is érez és egyre idegesebb./
+ Csitulj már te! +
/A gondolat persze nem segít, az ember az epilepsziás rohamát sem tudja egy piha kutya felszólítással eloszlatni tudtommal. Habár nem lenne rossz az tuti.
Végül muszáj mennem egy kicsit. Kecsesen kihúzom magam, igyekszem megtartani az egyensúlyom a magas sarkakon, majd biccentek a párosnak./
- Egy kicsit muszáj kimennem a mosdóba... Addig is minden jót! /mondom gyorsan és meg is indulok a mosdó felé. A fejemben már belülről ott kapar a farkas és elő akar törni... Érzem, ahogy feszít, az ujjbegyeim viszketnek, mintha föl akarnának szakadni.../
+ Oh a franc... +

{6}

[Fiona Freefall]

- Gondolom, ismered a járást. /Biggyesztettem le a számat a csajszi szabadkozására, aztán mikor lelécelt, egy megvető, horkantó szusszanás után Rabhoz fordultam./ Nem viseli jól, ha hanyagolják, mi? /Lomposka izgatottan jött volna előre orrot dugdosni, de ismételten visszazavartam a sarokba. +Itt most társalgás folyik, nyugi szépen! Anyuci kézben tart mindent, perpill nincs rád szükség, farkastesó!+
Az apró közjátéktól nem zavartatva vigyorogtam bele Rab képébe, majd megértően kacsintottam./
- Nesze semmi, fogd meg jól... Szóval csak a csajnak vetítettél mi?
/Megittam a maradék vizet, aztán feltápászkodtam az asztal mellől./
- Oké, értem én, belezavartam a vadászatodba. Ne mondd, hogy tapló vagyok, már lépek is, csak gondoltam beköszönök, hátha van valami infód. De ha nincs, hát nincs, majd boldogulunk. /A menet közben a boxunk asztalától feltápászkodó Csonttörőre siklott pillantásom, aztán észbekapva megmutattam hősszerelmesünknek is./
- Apropó, nem hiszem, hogy ismered Csonttörőt. Velem jött Merlint keresni. De mindegy is. Add át őszőkeségének üdvözletem, ha meg hallasz Merlinről, üzenhetnél valahogy. Mondjuk Bloosxba, Agyarnak. Az ő száma tuti megvan valahol. /Vetettem még oda mosolyogva, mielőtt ellibbentem volna morcos pofájú kísérőm irányába./

(200)

[Rabraquat]

*Trish&Fiona*

/Trish szabadkozása nem annyira győzött meg, ha már arról van szó, hogy beszéljünk, abban én vagyok otthon hármunk közül. +Lehet, hogy valami női baja van.+ Eddig jutok, majd egy kedves mosoly kíséretében engedélyt adok a távozására./
- Persze Trish, menj csak. /Szavaim olyan őszinték, hogy bárki elhiheti [Karizma], és amikor ellépdel angyali testével, akkor sem esek ki a szerepemből, hiszen Fiona még itt van. Aki természetesen azt hiszi, hogy csak kitaláltam az egészet./
- Nem, valóban így volt. Tudod, a Shidhék nem hazudnak. /Ezt elég komolyan mondom ahhoz, hogy tudja, hogy igazat mondok. Ráadásul Danuval nem illik viccelődni, mert még fenéken billenti mintegy véletlenül az őt fricskázókat./
- Jó, nem mondom. /Elvigyorodom, majd folytatom./ - Nem vadászok a csajra, bár, most, hogy így mondod... Gazdag is, csinos is, belevaló és nem is buta. Igazából csak egy kis semmittevésre mozdultam ki Uclysséből, kezdett sok lenni minden. De örülök, hogy idejöttél, meg Trishnek is, mert kb. ha nem jön senki, megittam volna a Capuccinót, aztán motoroztam volna egyet és kész. Mégiscsak jobb kellemes társaságban eltölteni az időt. /Veszélyes mosolyom megtoldom két szemöldökfelhúzással, nem árt egy kis szemtelenkedés a szókimondó farkaskomának. + Merlint viszont nem fogod megtalálni, ha nem akarja. +/
- Sok sikert a kereséshez, ha tudok valamit akkor üzenek. Mondjuk küldök egy elementált. + Persze majd telefonálgatok, miket képzelsz szivem? +/Ekkor beugrik még valami fontos./
- Ja, mielőtt elmennél. Feltámasztottak egy hatalmas ősvámpírt, vagy valami ilyesmit. Vérkönny a neve. Ezt azért jobb, ha tudjátok. Meg azt, hogy nem jó vele egy az egyben találkozni, árt az egészségnek. /Adom meg atyai jó tanácsomat a farkasoknak, hiszen arany szívem van. Azonban Fiona távozni készül, és megmutatja a kísérőjét is./
- Üdv Csontörő, a nemes farkasoktól, remélem kikupálod egy picit ezt a macskát. /Rákacsintok, majd kezet nyújtok Fionának, aztán visszahuppanok a Gwar mellé és iszogatom, amíg vissza nem érkezik Trish./

(328)

[Evangeline Stockbauer]

/A társaságommal már nem sokat törődve iszkoltam a mosdóba, hogy elcsitítsam az egyre háborgó belsőmet. Úgy éreztem pillanatokon belül apró cafatokra fogok szakadni, vagy valami belülről rágja ki minden csontomat, hogy aztán egy pudingszerű szenvedő masszaként folyjak szét a padlón...
Egy kisebb hurrikánt megszégyenítve érkeztem az elegáns, illetve az én mércémmel inkább szegényes mellékhelyiségbe és egy rohamozó szerelmes lelkesedésével támadtam meg egy wc-t és zártam magamra az ajtót. Lehajtottam a fejem és próbáltam egyenletesen lélegezni. A szagok szinte berobbantak az orromba és úgy ültek meg benne, mintha minden vágyuk az lenne, hogy túlterheljék...
A légfrissítő édes mentolillata azonban valahogy ellazított. Nem tudom hány percet szenvedtem odabent, de szép lassan múlni kezdett a rosszullét, mintha ami kiváltotta messze tűnt volna... egy szag volt, valaki szaga... egy ismerős, mégis idegen illat.
Tehát nem tudom mennyi vívódás után végre kiszabadultam a fülkéből és mentem is a csaphoz, hogy rendbe szedjem magam. A karperecembe épített modul automatikusan kijavította a sminkem apróbb hibáit, és egy kicsit több arany ragyogást raktam magamra, hogy ellensúlyozzam a még mindig kavargó és bizonytalan hangulatom. Végül még egy kevés a kölnimből (szintén a karperec segítségével) és libbentem is kifelé megnézni, hogy hogy érzik magukat a hátrahagyottak.
Meglepődve vettem észre, hogy a nő eltűnt, valahol mélyen nem tudtam eldönteni örülök neki, vagy bánom.../
- Üdv Rab, Fiona hová ment ilyen sietve? /néztem rá érdeklődve, majd visszaültem a helyemre.
Egyszerűen figyelmen kívül hagytam, hogy megvárakoztattam, elvégre a hozzám hasonlóan csodás dolgokra várni kell, ennyi./
- Mellesleg mennyire jól ismered a fővárost? És honnan ismered a vérfarkasokat? /Az utóbbi jobban érdekelt, de valami mást is kellett kérdeznem, hogy ne legyen túl feltűnő mennyire érdekel az utóbbi.../

{7}

[Fiona Freefall]

- Macska ám a tudod kid... /Morogtam Rabaizére, közben meg éreztem, hogy a vicces könnyedség valahogy sántít hangomban. Oké, az a halvány mordulás valahol a torkom mélyén, amivel Lomposka tudatta, igenis magára veszi a sértést, elég árulkodó lehetett. Mindenesetre nem sokat spiláztam rajta, az igazi soviniszta vigyort villantó Csonttörőre villogtattam a szemeimet, s ujjammal megfenyegettem./
- Meg se szólalj! /Szerencsére vette a lapot, mert bár a két pasi tekintete rokonszenvezve +Rab talán részvéttel vagy megértéssel pislogott?+ összevillant, de a farkas csendben maradt. Majdnem./
- Eszembe sem jutott, tigrislány. /Vigyora kissé több és hegyesebb fogat villantott, mint azt ideális lett volna, de úgy döntöttem, annak tudom be, hogy jól érzi magát. Ellenkező esetben ugorhattam volna neki, hogy megfegyelmezzem. Ismét. Gyors visszaemlékezés után úgy döntöttem, a Kávéház jelen forgalom és berendezés mellett nem egy alkalmas terep erre, úgyhogy határozatlan időre... Vagy a legközelebbi beszólásig elhalasztottam a megtorlást. Ehelyett egy megvető horkantás, és a szokásos, eldörmögött/
- Pasik!
/után megindultam a bejárat felé, nemes egyszerűséggel a roppant öntudatos izomhegyre hagyva a számla amúgy sem jelentős összegének rendezését./

(201)

*Folytatás: Fősugárút*

[Rabraquat]

*Fiona, majd már csak Trish*

/Kedvenc farkaskám rám mordul, de én csak szélesen vigyorgok. Miért is zavarnám meg, és amúgy is, jó kedvre derített, hogy láttam. Ránézek Csonttörőre, aki jelzést küld egyetértése jeleként, persze Fiona őt is rendre inti. Aztán végül is rájön, hogy kár ebe neki is belemennie, így szépen elbúcsúzik a maga módján. Viszont nem sokkal ezután érkezik vissza Trish, aki mintha csinosabb lenne, legalábbis a sminkje egy aprót eltérő lett, na meg az illata is felerősödött a parfümjének. Ezt egy Sidhénél jobban senki sem veheti észre./
- Ha én azt tudnám. Ő már csak ilyen, jön megy. Úgy hiszi, hogy a maga ura, pedig náluk is van sorrend. De hát ő tudja, majd szólnak neki, ha bajuk lesz vele. /Persze, hogy így van-e pontosan azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy van főnökük, meg ilyesmi. A következő kérdésnél már felcsillan a szemem, az utóbbira meg nem nagyon tudok válaszolni./
- Szóval most megyünk városnézni, de remélem nem az unalmas helyeket akarod bemutatni. Nem árt, ha egy kicsit lazít az em... Sidhe. Ha érted mire gondolok. /Rákacsintok, és nem hiszem, hogy nem érti. Szórakozni vágyok, és ez a lány nagyon megfelelő hozzá. Szerintem minden ilyesmit ismer, amit csak kell./
- Őket csak Fionán keresztül és nem is túlságosan mélyrehatóan. /Vonom meg a vállaim, ám ez a kérdés engem nagyon nem érdekel. Az előbbi viszont annál inkább./
- Ha gondolod repülhetünk, vagy mehetünk a Dashmax-al. /Vigyorgok rá, mert nem tduom, hogy szándékosan-e de felizgatott a városnézés és egyéb helyek nézésének ötlete./

(329)