5. Kerület - Kávéház

[Tessa T'Ziczmesa]

*Reagen - 2900.08.28*

/A szavai megállítanak. Nah nem mintha olyan megnyugtatóak lennének, hanem éppen ellenkezőleg. Ilyen mértékű önellentmondást és zavart nem tudok összeegyeztetni magamban./
- A varázslat soha nem hazudik, csupán jelenlegi véges tudatunkkal néha nem vagyunk képesek jól értelmezni azt, amit a fülünkbe sugdos. Talán éppen arra intett, hogy kerüljem el önt, mert ahogy fogalmazott egy "pokróc". /ejtettem ki hűvösen, enyhe gúnnyal fűszerezve az utolsó szót.
Aztán egy mély levegő után, még hozzá tettem./
- Mellesleg nincs oka az illetlen viselkedésre. A rossz hangulat, a csapások, nem adnak okot az embernek arra, hogy tiszteletlen legyen a sidhevel, csupán a rossz modorról ad tanúbizonyságot, hogy ön ezt úgy gondolja megengedheti magának.
/Aztán már tényleg mennék, de a mondandója megállít./
- Hogy miért jöttem egyáltalán ide? Már megbocsásson, de kételkednek kell mentális képességeinek ragyogó patinájában. Mintha az előbb említettem volna hogy a mágia súgta szóba kell elegyednem önnel, de úgy látom, nem csak a modora, de a felfogóképessége is igen csak csiszolásra szorul. És még valami van, amiben téved. Nem tehetem félre a modorom. A stílus maga az ember. Ahogy azt valaki bölcsen emlegette. Csak annyira tehetjük félre a viselkedésünket, amennyire a bőrünket kiakaszthatjuk az ablakba száradni. Hozzánk tartozik, egy velünk, meghatároz minket. Mindenki olyan ember, ahogy viselkedik.
/Ezzel sarkon is fordultam, de egy lépés után a vállam felett visszanéztem rá, háromszín szememben lángolva kavarogtam a vöröses színek./
- Ha úgy gondolja képest ezt felfogni, és megszívlelni, akkor hogy lássa részemről hiszek az emberek javulásában, továbbra is meg van hívva egy italra és egy beszélgetésre, feltéve, hogyha hajlandó félre tenni ezt a morcos öregembert, akivel most találkoztam. Ebben az esetben várom az asztalomnál egy bocsánatkérésre. /közöltem dallamosan csengő hangon, majd minden további nélkül visszasétáltam az asztalomhoz. Éreztem, ahogy a pillantások rám szegeződnek, de ez már rég nem zavart. A mi külsőnk éterien tökéletes, ez áldásunk és átkunk egyben.
Kényelmesen elhelyezkedtem a széken és vártam, vajon merre visz az emberi jellem, hogy vajon dac, vagy a józan ész győzedelmeskedik./

(206)

[Reagen Weltz]

*Tessa*

+Ezek szerint mégis marad a kínos ücsörgés. /állapítom meg magamban, miután kihallom a válaszából az arroganciát és valami fensőbbséges élt. Mint aki tökéletesen biztos abban hogy jóval felsőrendűbb nálam./ +Amiben valószínűleg igaza van, de attól még nem kell az orrom alá dörgölnie.
- Bocs, valamiért nem tartottam a „mágiát” elég meggyőző indoknak. /mondom enyhe gúnnyal, majd iszok egy nagy kortyot, amíg ő a személyiség és a lélek összefüggéseiről papol. Már azt is nehezemre esik elhinni, hogy ő elhiszi azt amit mond, azt meg hogy valaha én is így gondolkodjak, hát… veszett fejsze nyele. Nyilván valamelyiknők neveltetésével volt komoly probléma, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy az enyémmel. Ez az egész modorosság olyan, mintha saját magát korlátozná az ember./
- És én egy gyatra ember vagyok. /folytatom a gondolatmenetét/ - akkor minek meglepődni, hogy a modorom sem különb? És miért várja el tőlem, hogy én változtassak a beszédemen, ha ön sem teszi? /Szegezem neki szemtelenül a kérdést. Lehet hogy kiforgattam a szavait, de már nyoma sincs bennem az előbbi megbánásnak, azt kiölte belőlem az a kioktató modora ./+ Legfeljebb rám borítja az asztalt, és az egész kávézó egymásnak esik. Lehet hogy még élvezném is. Ha valami nem változott ezer év alatt, az a kocsmai verekedés, azt meg legalább ismerem. Mondjuk hazavánszorognom, nem lenne hova. Azaz lenne, csak fogalmam sincs hol.
/Mire összeszedem az elkalandozott gondolataim, már hátat fordított és visszasuhogott az asztalához. Egy ideig még bámulok felé, aztán megvonom a vállam és hagyom elkalandozni a tekintetem. Észreveszem, hogy néhányan engem figyelnek. Ránézek az egyikre és felvonom a szemöldököm, mire az elfordul. Aztán rájövök, hogy bennem továbbra sincs semmi érdekes, csak a vörös ruhás nővel való szóváltás hívhatta fel rám figyelmet. Ez valamiért megnyugtat, visszafordulok a poharamhoz. Egy idő után arra jutok, hogy amint végzek, fogom magam, és lelépek. Ez a rövid beszélgetés nyilvánvalóvá tette, hogy nem sokáig viselnénk el egymás társaságát, különben is túl sok bennem a dac, hogy csak úgy odamenjek hozzá ezek után. Addig is, igyekszem nem a nő felé nézni, nehogy meggondoljam magam.
Sietősen kihörpintem az utolsó kortyot, és intek a pincérnek. Előkeresem a fura fizetőeszközt a zsebemből, de közben a kezembe akad az iránytű is. Előhúzom és a szemem elé emelem. Az meg pofátlan módon pont a nő felé mutat. Megrázom egy kicsit, mire a tű kilendül, és megint össze-vissza forog. Elégedetten hátradőlök./ + Átvertem egy iránytűt, és most ennek örülök? Jóságos ég, hova jutottam. /nagyot sóhajtok, aztán az iránytűt visszateszem a zsebembe, a creditchipet meg odanyomom a pincér kezébe, aki pittyogtat valamit, aztán visszaadja. Én felállok, és kifele indulok. Aztán gondolok egyet, és teszek egy kitérőt a nő felé./
- Bocs. /vetem oda neki, aztán már csak az orrom alatt mormogok valamit, miközben hátat fordítok, és a kijárat felé indulok./

(45)

[Tessa T'Ziczmesa]

*Reagen - 2900.08.28*

- Ha nem tartja elég meggyőző indoknak a mágiát, akkor azt hiszem, nincs itt elég ideje.... /mondom egy fanyar mosollyal. Sanda gyanú csupán, de egyre inkább kezd körvonalazódni bennem a gondolat, hogy ez a férfi a múltból érkezett, akár csak én... illetve egy részem. Ilyen mértékű szemtelenség a fajommal, hogy nem hisz a mágiában... nos nagyon gyanús. De nem én vagyok a máltai szeretetszolgálat, hogy felkaroljam./
- Tudja mit, igaza van. Modortalan emberektől ne várjunk udvariasságot. /mondom könnyedén. Ha mindenképp ragaszkodik ahhoz, hogy egy borzasztó alak, akitől ne is várjak udvariasságot, hát legyen, nem fogom meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Ha szeretne egy borzasztó alak lenni, szíve joga, nem vagyok én illemtanár. Viszont ebben az esetben nem is kérek a társaságáról. Kivételesen azt hiszem félreértelmeztem egy mágikus jelet.... úgy tűnik egyre gyakrabban fordul elő velem ilyesmi.
+ Talán Danu elfordította rólam a figyelmét? +
A gondolat kellemetlen gyomként ver gyökeret a fejemben, ahogy visszasétálok az asztalomhoz. A gondolataimba merülve kortyolgatom a kávét, amit a pincérfiú most porceláncsészében hozott ki nekem. Még csak mosolyogni sincs kedvem rajta, hogy nem mer üveget tenni elém.
Szinte álomból ébresztenek a fickó szavai, illetve az az egyetlen egy elmormolt bocsánatkérés. Habár azt hiszem ez is sokkal több, mint a semmi, csodálkoznom kéne, hogy egyáltalán ennyit kipréselt magából. Cserébe van neki egy jó tanácsom./
- Sok sikert ehhez a századhoz! /vetem oda, amikor már elindul az ajtó felé, majd hátradőlve figyelem. Ezzel a mentalitással kíváncsi vagyok meddig fog életben maradni./

(207)

[Reagen Weltz]

*Újra egyedül, viszlát Tessa*
*Kezdés a Kávéházban, de szinte azonnal elhagyom azt és folytatom a 3.szint utcáin*

+Sikert? Majd épp most kezdenék sikeres lenni? /gondolom, amikor az ajtón kilépve még épp hogy elkapom a jókívánságát. Eddigi életem legnagyobb sikere hogy nem haltam még éhen, de van egy olyan érzésem, hogy a vörös hajú nő, nem pont erre gondolt, amikor sok sikert kívánt. De nem hibáztathatom, nem ismerte az eddigi pályafutásomat. Valljuk be, nem volt semmim, amire büszke lehettem volna, hacsak nem az hogy még nem haltam éhen, ami… hát, nem sok./
- Én meg ezt az életet siratom? /teszem fel a kérdést a mellettem elhaladó villanyoszlopnak, vagy járókelőnek. Egyik sem válaszol, az utóbbi talán megszaporázza egy kicsit a lépteit. /
- Igen, ezt. / mondom magamnak, miután máshonnan nem kapok választ. / + Mert abban az életben egy olyan városban laktam, aminek ki tudtam ejteni a nevét. Mert akkor legalább meg tudtam mondani a velem szembejövőkről, hogy miféle emberek, most meg az sem biztos, hogy emberek egyáltalán. /közben úgy bámulok egy pixire, mint aki lemészárolta a családom./ +Mert akkor még nem kellett amiatt aggódnom, hogy a rendőrök igazoltatás után egy hamvasztókemencébe küldenek. És nem voltam emiatt adósa semmilyen alvilági rosszarcanak. És… /itt félbehagyom az önsajnálatot, mert észreveszem, hogy vagy fél órája mászkálok össze-vissza, anélkül hogy tudnám hová megyek./ + És ismertem az utcákat, igen.
/A levegő kezd lehűlni, összébb húzom magamon a kabátom, de sajna nem sokat ér. Jobb lenne hazamennem, ha nem akarok összeszedni valami jövőbeli náthát. Előkotrom a zsebemből a lakáskulcsomat, babrálok vele egy ideig, mire kiírja a lakcímemet. (2.szint, 3 kerület, Hogol utca 34, 5. ajtó.) / +Hasznos egy dolog, ha elveszteném valahol, még meg is mondja a megtalálónak, hogy hova menjen, ha ki szeretné pakolni a házam.
/ Körbenézek az utcán, de most nem azért, hogy felbosszantsam magam a látottakon. Most meg kell valamit találnom egy új környezetben. Megnézem merre látom a legtöbb neonfényes feliratot a házakon, és arra indulok. A több bolt nagyobb forgalmat jelent, a nagyobb forgalom tömegközlekedést, az meg remélhetőleg valami térképet, ami megmutatja, merre menjek tovább. Egy szélesebb keresztutcán jobbra indulok, mert a végén megláttam néhány meggyőző élénksárga kivetítőt, amin egymást váltották a különféle reklámok. Két sarokkal később elégedetten állapítom meg, hogy megtaláltam a Sugárutat. Már csak a város másik felébe kell eltalálnom./

(46)
*"Ezzel a mentalitással kíváncsi vagyok meddig fog életben maradni." Hát, én is. *

[Riel]

*2900. 08. 30. *
/Lassú, komótos léptekkel haladok, fejemet ide-oda kapkodom a furcsa épületek láttán. Érzem, hogy elsápadok és elszáll belőlem az erőm nagy része. Elhalad mellettem két nő, akiknek nagyon furcsa a kisugárzása, az egyik még rám is morog - vagyis olyan hangot ad ki, de remélem, csak hallucinálok. Hova kerültem én? Egy tök idegen helyen vagyok, kicsit nyomasztó ez az érzés.
Hamarosan megpillantok egy kávéházat. Nagyot sóhajtok, majd erőt véve magamon belépek.
Odamegyek egy személyhez, hátha tud segíteni, s csak bízni tudom abban, hogy nem zavarom. Udvariasan bemutatkozom, aztán egy pillanatra elgondolkodom./
(3)

[Aurnia]

[2900. augusztus 30.]
*Előzmények: Fősugárút*
*Reagen és Riel*

/Határozott léptekkel indulok a Kávéház elé, amiről úgy tűnik elég nagy forgalomnak és emellett elég változatos vendégkörnek örvendhet. Túl rövid ideig látom az éppen belépő férfit *Reagen* ahhoz, hogy mélyebb benyomás tehessen rám, nem is nagyon foglalkozom vele, gondolataim egy csésze forró kávé és a feje tetejére állt világ körül forognak./ + Nem szabad elveszettnek, bizonytalannak látszanom, én nem holmi ijedt kis munkáslány vagyok. /

Belépek és kis híján beleütközöm az imént látott férfiba, aki meglehetősen udvariatlan módon az ajtóban állt meg diskurálni egy hatalmas fehér szárnyakat viselő fiatal sráccal. *Riel* Szemem rosszallóan villan, ám visszanyelem az éles megjegyzést, mielőtt kibukhatna belőlem, nekem most segítségre, információra van szükségem és nem arra, hogy rögtönzött illemtan órát tartsak a Kávéház ajtajában további úttorlaszt képezve az ajtót használni szándékozók előtt. Barátságos arccal, dallamos hangon szólalok meg./

- Uraim, ha megengedik… /lépek feléjük, jobb kezem kecsesen felemelve, jelezve, hogy át szeretnék jutni közöttük. Ha utat nyitnak, beljebb lépek a helységbe, tekintetemmel egy szabad asztalt keresve pásztázom a Kávéházat. /

(3)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Reagen amint belépsz az ajtón nincs is időd körbenézni, mert szinte beleütközöl te is az ajtóban álló alakokba. Egy gyönyörű nő, az előbbi szárnyas fickó és egy szintén nagyon feltűnő fickó ácsorog ott. A férfi rád is pillant láthatóan észrevesz, de a szárnyas (Riel) meg a nő (Aurnia) még nem szúrnak ki. Rajtad áll, mit teszel.

Riel a sápadt férfi akit megszólítottál egy pillanatra meglepődik, aztán mosolyra húzódik az ajka és válaszol neked hamar./
- Üdvözlöm Riel. Nos sajnos el kell keserítenem, de jómagam sem tudom honnan érkezett. Azonban ha más kérdése van tegye fel bátran, szívesen segítek.

Aurnia a szőke szárnyas férfit hallod, amint szavait a másik szárnyas lényhez intézi (Riel), aztán lehengerlő mosollyal rád pillant, ami eljutnak hozzá a szavaid./
- Bocsásson meg hölgyem, igazán nem akartunk az útjában lenni. Esetleg meghívhatom önt egy italra kárpótlásul? A barátom kissé eltévedt és szüksége van a segítségre, de igazán nem szeretném, ha megbántanám önt, így ha csatlakozna hozzánk az igazán örömemre szolgálna. /mosolyog rád rendületlenül és vet egy pillantást valakire a hátad mögött is./

[Reagen Weltz]

*2900. augusztus 30. - Riel & Aurina & Caridwen
Előzmények meg itt.*

/Szóval én is belépek, de egyből meg is torpanok, mert egy őrült frizurájú illető beszélget a szárnyas sráccal közvetlenül az ajtóban, megakadályozva hogy bárki is zavartalanul eljuthasson a pultig. Mivel az előttem álló hölgynek láthatóan ugyanez a problémája mögé állok, hogy majd vele együtt megyek át a beszélgetők közt. A fehér hajú erre nem meghívja a nőt egy italra? /+ Vajon engem is meg akar hívni, vagy csak a nő külsejének szól az ajánlat?/ Nem várom meg hogy megkínáljanak, ittam épp eleget az előbb. Igyekszem nem törődni a ficere rám vetett, szerintem rosszalló pillantásával. Mintha zavarnám. Megelégelem az ácsorgást, inkább átfurakodok a társaságon, közben morgok valami „Elnézést” szerűt. /+ Ne bámuld a szárnyakat, ne bámuld a szárnyakat, a fenébe is legalább ne ilyen látványosan bámuld őket. /mondogatom magamnak, és ha átengednek, kicsit távolabb húzódok, és onnan nézem rosszallóan az ajtóban álldogálókat./
(54)

[Riel]

20900. augusztus 30, Reagen, Aurina, Caridwen

/Tehát megérkezem a kávéházba. Elég barátságos hely, bent nyugalom uralkodik, viszont ez a nyugalom nem ragad át rám is. Kissé feszengve lépek egy férfihez Nem pont őt szerettem volna megszólítani, de mindegy, hiszen a lényeg az információ gyűjtés./
- Nem tudod véletlenül, mi ez a hely? Azt hiszem alaposan eltévedtem /nyögöm ki végül, halkabbra fogva mély hangomat. Kellett nekem lejáratnom magam! Elgondolkodtam pár percre és elszóltam magam, hogy "sajnos nem tudom, honnan jöttem". Nagyon haza szeretnék már jönni, de alig emlékszem arra is, ami történt, bár magamat ismerve lehet, hogy elbotlottam a saját lábaimban... A hely pedig ténylegesen egy rossz vicc. Nem több. Érdeklődő tekintettel fürkészem a srác arcát, majd a vöröses hajú nő felé fordítom a fejem. Elmormolok egy halk sajnálomot, miközben elállok az ajtóból. Nem csak leégettem magam, viszont útban is vagyok. Már most látszik, hogy nehéz szoknom az új környezetet, pedig mindenre nyitott vagyok, kivéve, ha a kíváncsiság lassanként félelembe és komoly aggodalomba torkollik át./
(4)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Cardiwen*

/A szőke férfi nem várt, már-már túlzó udvariassággal kér bocsánatot. A legtöbb férfi azt hiszi, hogy egy kávé vagy egy ital és máris az ágyába vihet. Általában el szoktam utasítani az ilyen meghívásokat, ez a helyzet azonban nagyon távol áll az általánostól.
A tollakat viselő férfiakról a „transzvesztita” az első szó, ami alapesetben eszembe jutna, ezek a férfiak azonban határozottan nem viselik magukon a transzikra utaló egyéb ismertető jegyeket. Az eltévedt kölyök kifejezetten zavartnak, ijedtnek látszik, /+Vajon én se látszom olyan magabiztosnak, mint szeretném? / a szőke férfi kisugárzásában viszont van valami rendkívül megnyugtató, ugyanakkor már-már szinte kellemetlenül idegen, bár a „földöntúli” találóbb kifejezésnek tűnik rá. Mosolyára visszafogott mosollyal felelek.
- Attól tartok nem illendő fiatal hölgyeknek ismeretlen férfiak társaságában múlatni az idejüket, így mielőtt boldogan elfogadnám a meghívását, kénytelen lesz bemutatni magát és társait. /nézek végig a társaságon. /+ Egy eltévedt fiú… talán elhangzik pár hasznos információ erről a futurisztikus díszletek előtt játszódó maskabálról úgy, hogy még kérdeznem se kelljen és ne derüljön ki, hogy valójában mennyire bizonytalan és elveszett vagyok. Jobb társaságba nem is botolhattam volna./ Végül tekintetem ismét a szőke férfiéval találkozik. Ajkam sarkában játszó mosoly szélesebbre húzódik, ahogy kezet nyújtok felé./
- Heidi Yrjö-Koskinen. /Kézfogásom határozott, tekintetemmel a gáláns férfi arcát fürkészem, igyekszem a testbeszédéből is felmérni szándékait és személyiségét.

(4)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Riel te nem szárnyasnak látod a férfit, azt a képet nézd meg, amelyiket a te részedhez tettem be az előző postban, neked olyannak tűnik.//

/ Reagen amikor megpróbálsz elslisszolni a társaság mellett a fickó udvariasan ám határozottan megállít. Nem látsz rajta semmilyen rosszallást, azt előbb is talán csak a szemed csalt meg. Most nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tűnik, már talán túlontúl is./
- Ne haragudjon barátom, örvendenék, ha ön is csatlakozna hozzánk, talán van olyan témánk, ami önnek is hasznos lehet. /mondja mindentudó mosollyal.

/Riel aztán feléd fordul ugyan azzal a megnyerő és barátságos mosollyal. Olyan békés, hogy szinte teljesen megnyugszol tőle, de legalább valamennyivel jobban érzed magad a közelében./
- Dehogynem, ez itt a Kávéház. Esetleg valahová máshová szeretett volna menni? Üljünk le inni valamit, hogy ne itt az ajtóban ácsorogjunk és akkor szívesen útba igazítom arrafelé, amerre szeretett volna menni.

/Aztán Aurnia feléd fordul./
- Oh bocsásson meg, igazán nem akartam olyasmire kérni, ami ön szerint erkölcstelen lenne. Úgy hittem vannak itt elegen, hogy ne tűnjön randevúnak, vagy valami olyasminek, amivel belegyalogolhatnánk az ön személyes terébe. Csupán szeretném, hogyha ragyogó személyiségével bearanyozná a társalgásunk. Nos drága Heidi így már megfelelőbben hangzik a dolog? /mosolyog rád továbbra is sugárzóan, a kézfogáson pedig egy könnyed csuklómozdulattal fordít és ha megengeded lágy csókot lehet a kézfejedre./

[Reagen Weltz]

*Riel & Aurina & Caridwen*

/Megállok, tehetetlenül széttárom a karom és sóhajtok. A mosoly csökkenti a gyanakvásom, de ez nem jelenti azt, hogy szimpatikus lenne az ürge.
- Ó nyilván rengeteg érdekes dolgot tud mondani, ebben nem kételkedem. + A kérdés csak az, hogy kíváncsi vagyok e rá? Hát nem! /mondom magamnak, de meg sem fordul a fejemben, hogy visszautasítsam. Valahol a tudatom mélyén igenis kíváncsi vagyok, de erről szeretnék nem tudomást venni.
- Természetesen csatlakozok, mi jobb dolgom lenne? /teszem fel neki a kérdést gúnyosan és a tényt, hogy tényleg nincs jobb dolgom, megtartom magamnak. / - Szívesen ülök le vadidegenekkel, csak mert azt mondják, hogy nekem szükségem van rá. Abból semmi baj nem lehet, nem igaz? /mondom gúnyosan, nem is annyira a fickónak aki megállított, hanem a nőnek és srácnak a szárnyakkal. Vegyék már észre, hogy csak attól mert valaki meghívja őket egy italra az nem jelenti azt hogy jót akar. +Sőt, ami azt illeti valószínűbb hogy van valami hátsó szándéka. / Rossz előérzetem ellenére követem a fickót, és előre várom a pillanatot, amikor igazam lesz és mondhatom, hogy megmondtam előre./

(55)

[Riel]

/Eh, én úgy gondolom, hogy kifejezetten jó most itt. Ahogy a fiúra sandítok, megnyugszom tőle, főleg a mosolyától. Olyan, mintha csak áradna belőle valamilyen földöntúli higgadtság, ami lassan rám is átragad. Nem látom úgy, hogy bármi hátsó szándéka lenne. Sőt, ki sem nézném belőle a támadhatnékot. /
- Nos, igen, bár el kell ismernem, hogy egyelőre... itt sem rossz /vigyorgok rá, azonban nem hiszem, hogy olyan magabiztosnak sikerül mutatnom magam, mint amilyennek szeretnék. Nem tartozik az előnyeim közé ez, viszont a nyugalom jelen helyzetben annál inkább. Be kell látnom úgy érzem, hamar sikerül megszoknom az embereket, akik épp jelen vannak, meg a kis közösséget, amibe csakúgy belecseppentem./
- Köszönöm, rendes öntől! /mondom, mikor voltaképp felajánlja a segítségét./
(5)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Cardiwen*

+ Tenyérbemászó és szemtelen, vagy egyszerűen csak ostoba? /szűkül össze a szemem elárulván elégedetlenségem a szőke férfi válasza hallatán. Határozottan fogok kezet, nem hagyom, hogy átvegye az irányítást és kezet csókoljon./
- Ön adós maradt a saját és társai nevével. Legyen oly kedves, hogy ezt az adósságot most törleszti. /nézek a férfi szemébe szigorúan. Engedem, hogy hangom elárulja rosszallásom, és ha végre felfedték kilétüket az idegenek, ismét végignézek a társaságon. Az utolsóként érkező karikás szemű, kissé elhanyagolt külsejű férfi (Reagen) felől érzek némi alkoholszagot és a szavaiból áradó maró gúny se teszi rokonszenvessé, ám kénytelen vagyok igazat adni neki. Valami itt nagyon nem stimmel és nem szeretném én húzni a rövidebbet. /+ Senkiben sem bízhatok. Türelmesnek kell lennem és nyitott szemmel járnom. Eddig mindig mindent megoldottam, ezt a gubancot is kibogozom, ha kell, akkor egyedül, mert úgy néz ki másra itt nem számíthatok. Három elvarázsolt fickó, egy lecsúszott, nem túl bizalomgerjesztő fickó és egy kölyök, aki annyira be van gyulladva, hogy mellette az én bizonytalanságom masszív gránittömb. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből! / Amennyiben a szőke férfi végre bemutatkozott és megnevezte társait is, szívélyesen helyet foglalok velük./

(5)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Riel a fickó nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja minden cinikusságodat, mintha minden kritika leperegne róla. A mosolya továbbra is ragyogó ahogy biccent a szavaidra./
- Csodálatos, örülök, hogy velünk tart! /nevet fel. Öblös mély hangja van, de mint valami egzotikus hangszer úgy cseng./
- Remek remek, menjünk is... /vet rád is egy biztató pillantást Riel, aztán a tekintete Aurnia felé fordul. Valami kis huncut mosoly jelenik meg a szája sarkában, ahogy megszólal./
- Mily modortalan vagyok, had legyen hát teljes a bemutatkozás. Becses nevem Mercurius, a két úriember pedig Reagen és Riel. /bök mindig az adott személyre./
- Uraim, úgy illik köszöntség önök is Aurnia úrhölgyet. /somolyog.

Ezek után minden további nélkül sarkon fordul és egy asztalhoz sétál az egyik terebélyes üvegablak alá, ahonnan ráláthattok a város teljes képére. Leül az egyik székre, majd felétek pillant várva, hogy kövessétek és helyet foglaljatok.

Ha odamentek megérint egy gombot, mire előttetek az asztal lapján felvillan az itallap amint érintéssel tudtok tovább görgetni./
- Válasszatok mit szeretnétek inni. A jealansy teát tudom ajánlani, csodálatos ízharmónia. /mondja hátradőlve az arcotokat fürkészve./

[Reagen Weltz]

*Riel & Aurina & Caridwen*

/A ficere arckifejezés láttán ingerült grimasz fut végig az arcomon és egy pillanatra ökölbe szorul a kezem. Nagyon örülnék neki, ha eltűnne az arcáról az a széles vigyor, de sajnos fogalmam sincs mivel tüntethetném el. / + Talán egy széklábbal?/ Láthatóan élveszi a helyzetet, ami csak még inkább elveszi a kedvem ettől az egésztől./

- Valóban, a pillanatnyi helyzet nem borzalmas, de néha nem árt, ha egy kicsit előre gondolkodik az ember. /mondom az angyalszárnyú srácnak, egy kis lenéző éllel a hangomban. A srác néha úgy néz a fehér-hajúra, mintha a megmentője lenne, pedig biztos vagyok benne, hogy öt perce sem találkozhatott vele. Mondjuk meg kell hagyni, eléggé elveszettnek tűnik szerencsétlen.

Elégedetten veszem észre a nő hangjából kiszűrődő távolságtartást. /+ Ezek szerint mégsem én vagyok az egyetlen épeszű ember a társaságban. Na nem mintha én sokkal értelmesebb lennék, hiszen még mindig itt vagyok./ Rossz előérzetem csak tovább fokozódik amikor a fickó, akinek olyan neve van mint valami római légiósnak, bemutat a nőnek holott biztos vagyok benne, hogy nem mutatkoztam be. Komoran állok egy ideig a Kávézó közepén, próbálok rájönni, hogy honnan tudhatná a nevem ez az alak. Egyedül arra tudok gondolni, hogy valahogy Marcusékkal állhat kapcsolatban. Ami nem jelent jót, legalábbis számomra nem. Meg is fordul a fejemben hogy most azonnal lelépjek. / + És ugyan minek? Hogy aztán egy fél nappal később megint megtaláljanak? Jobban járok, ha hamar túlesek az egészen. Azaz kevésbé rosszul.
/Odaülök az asztalhoz, viszonylag távolabb Mercuriustól, és elhatározom hogy semmiképp sem iszom jealansy teát. Egy ideig böngészem a röviditalok listáját de végül egy egyszerű feketekávé mellett döntök. Keveset aludtam az este, különben is fáj a fejem. És lehet hogy fel kéne ébrednem, ha meg akarok valamit érteni.
- Azért feltehetek egy kérdést? /fordulok Mercuriushoz./ Mégis ki maga, és honnan tudja a nevem? /

(56)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/Egyáltalán nem tetszik a férfi mosolya. /+ Gúnyol? Lekezel? Mi a frászt akar?/ Bemutatkozását, rezzenéstelen, fagyos arccal hallgatom, /+ Mercurius? Reagen? Riel? Miféle idétlen nevek ezek? Ne gúnyolódj, te simaképű, fellengzős barom!/ de mikor a végén engem mutat be Aurnia néven, cserben hagy a tanult modorosság, s előtörnek a gondos munkával mélyre ásott emlékek. /+ Gúnyolódsz a nevemen, mint annak idején, Fredrika Trolle? Neki legalább volt hozzá alapja, de ki vagy te? Egy nevenincs kispolgári család beképzelt exhibicionista sarja. Egy senki, aki azzal akar kitűnni, hogy másokon gúnyolódik, ha már fel nem érhet hozzájuk? / Indulatosan dobom hátra a hajam, tekintetem felszikrázik, de mielőtt a megfelelően stílusos, ám annál csípősebb felelettel visszavághatnék, a férfi modortalanul hátat fordít és az asztalok felé indul és én, a Heidiből lett Aurnia úrhölgy, belül fortyogva, ám hűvös és távolságtartó álarcomat magamra öltve, jól idomított kiskutyaként követem. Eközben a Reagenként bemutatott fickó tekintetét keresném, és ha rám néz, kérdőn vonom fel a szemöldököm. /+ Neki se tetszik a piperkőc fickó és a szitu. Ő vajon miért nem fordult sarkon és ment el? És vajon én mi okból maradtam itt?

/Az asztalnál olyan helyet választok, ahonnan lehetőleg az összes beszélgetőpartnerem jól láthatom, hisz a mimika, a testbeszéd a szavaknál sokkalta beszédesebb és én a lehető legtöbbet szeretném kihozni ebből a lehetetlen helyzetből. A futurisztikus itallap nem lep meg ebben a környezetben, ám Mercurius ajánlatán kénytelen vagyok kicsit eltöprengeni. /+Milyen játékot játsszak? Kérjek jealansy teát a bizalmam jeleként, vagy válasszak bármi mást ezzel kifejezve a távolságtartásom?/
- Jealansy tea. Pompás lesz. /biccentek szívélyesen egy kis szünet után az ajánlatra. /+ Semmi értelme dacoskodni és ellenségeskedni, segítségre van szükségem, annak ellenére, hogy leplezni próbálom elesettségem. Segítségre, amit talán az asztalnál ülők egyikétől megkaphatok. Nem fogom a fúriát játszva elszalasztani azt a helyzeti előnyt, hogy én vagyok itt az egyetlen nő./ Állom Mercurius fürkésző tekintetét, majd mikor Reagen felteszi a nagyon is meglepő kérdését, hátra dőlve, csendben figyelem a két férfi között lezajló verbális és nem verbális kommunikációt.

(6)

[Riel]

Kicsit furcsállom, hogy figyelmen hagyja az enyhe cinikusságomat. Azt hittem kiszúrja, de semmi. Sőt, tovább mosolyog! Most is ragyogó és nyugodtan érzem magam, habár a helyzet különös, ám mit is várnék egy olyan helytől, ami eleve nem mindennapi? Olyan, mintha mindenki valami nagyon fura jelmezes felvonulást rendezett volna, amiről csak én nem tudok.
A biztató pillantás után nem tudok mit tenni.
- Riel vagyok, örvendek a találkozásnak, ifjú hölgy /mondom kedvesen, majd sóhajtozva a férfi után indulok. Egy asztalhoz megyünk, ahol picit távolabb helyezkedem az idegentől. Nem mintha nem bíznék meg benne, de számomra még így is ismeretlen... Jobb hát, ha elővigyázatos maradok. Gombnyomásra előterem egy itallap. Óvatosan nyújtom ki felé a kezem, majd tanulmányozni kezdem. Eeehe, az italok nagy részét nem ismerem, így....
- Azt hiszem maradnék a zöld teánál, ha lehet /felelem végül, ugyanakkor aggodalom költözik a lelkembe, amikor az a másik férfi felteszi a kérdéseit. Kíváncsi vagyok, ebből mi sül ki! Kényelmesen hátrébb csúszok, nyújtózom egyet és figyelem az eseményeket./

(6)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Reagen a válaszodra csak tovább mosolyog, majd int egy pincérnek kissé kifordulva és mintegy félvállról veti oda a választ, mintha nem is számítana./
- Azért vagyok itt, hogy a kérdéseitekre válaszoljak. Mellesleg Reagen kérlek, egy antik istentől igazán a legkevesebb, hogy tudja a nevedet. /erre fordul feléd a mosolya továbbra sem csorbul, amikor folytatja./
- Talán pontosabb lett volna, ha Mercurius helyett Hermészként mutatkozom be. /néz végig rajtatok. Semmi fellengzősség, továbbra is csak a jókedv és az egészet egyszerű tényként közli.

Nagyjából ekkorra ér ide a pincér, mire felé fordul és a maga elragadó stílusában kedvesen közli./
- Egy fekete kávé, két Jealansy tea, meg egy zöld tea lesz. /közli mosolyogva, mire a pincér biccent és távozik. Ekkor vissza is fordul felétek és miután kissé hátradőlve kényelembe helyezte magát még hozzáteszi./
- Nos mostmár semmi sem akadályoz minket egy kellemes kis beszélgetésben. Tehát mindenki ismer mindenkit, innentől fogva várom a kérdéseket. Bármit nyugodtan, igazán ne legyetek szégyellősek, azt hiszem van bőven mit megvitatni.
/Ekkor végszóra vissza is tér a pincér és miután lerakta a tálcát az italokkal az asztalra már távozik is, csendet és kimondatlan kérdéseket hagyva hátra./

[Reagen Weltz]

*Aurina, Riel, Caridwen*

Egy pillanatra kénytelen vagyok elmosolyodni amikor kiejti a száján az isten szót./ +Ha ez az alak antik isten, akkor én Mahatma Gandhi vagyok. Mégis hogy gondolja, hogy bárki beveszi ezt? Még ez a srác sem lehet ennyire naiv+ /gondolom és közben Rielre pillantok, majd Aurinára, kíváncsi vagyok milyen képet vágnak a dologhoz./
- Szóval Hermész? Most már igazán nincs mitől tartanunk, hiszen mi baj érhetne bárkit is a szarkeverés ősi istene mellett? /vágom a szemébe az első sértést, ami eszembe jutott a rendelkezésemre álló néhány pillanat alatt./ +Nem valami ütős, de ha valóban nagyra van magával a fickó, akkor legalább egy kicsit kisebb lesz a vigyor az arcán. Persze ha valóban isten, akár le is sújthat a villámával itt helyben.+ / De az utóbbit nem kezelem reális veszélyként, meg vagyok róla győződve, hogy a mi Hermészünk nem több egy csalónál, aki még nem hallott arról, hogy a kevesebb néha több. Viszont rájövök hogy milyen ügyesen használta ezt a nyilvánvaló hazugságot. Ha csak nem akarunk belemenni valami kicsinyes hitetlenkedésbe, nem lehet kiszedni belőle egy rakás információt, amire szükségünk lehetne./

-Mondja csak Hermész, /kezdek bele a kérdésembe, közben hátradőlök a székben/ mit akar ön egy olyan egyszerű halandótól mint én? Mert elég körbenézni a szomszéd sarkon és az ember máris belebotlik egy rakás önjelölt világmegmentőbe, akik örömmel dobják félre addigi életüket, csak hogy valami ostoba kaland kedvéért látványosan feldobhassák a talpuk. Én nem tartozok ezek közé, elég bajom volt az elmúlt napokban köszönöm nem kell több. A többiek nevében persze nem beszélhetek. / Itt Aurinára pillantok, és remélem hogy valamilyen szinten azért egyezik a véleményünk../
+Egyébként tényleg, miért nem lehet engem békén hagyni? Alig érkeztem meg ebbe a városba és már több őrülttel futottam össze, mint eddigi életemben összesen. ami még nem is lenne nagy baj, ha nem akarna mindegyik valamit tőlem.+

(57)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/Az antik isten említésére felszalad a szemöldököm. / +Mi a frász? Ez most tényleg őrült vagy csak játssza?!/ Reagen sértésére apró gúnyos mosoly jelenik meg a szám sarkában, ami aztán gyorsan tova is tűnik. /+ Jól van, Reagen, bárki is vagy, helyén van az eszed és üdítő a stílusod, bár nekem kissé nyers./ A kihozott teát egy biccentéssel megköszönöm és a csészét a kezemben forgatva, hátradőlve hallgatom Reagen kérdését. /+ Világmegmentés? Kaland? / Reagen nem kicsit gyanakvó, vagy ami aggasztóbb, nálamnál sokkal tapasztaltabb lehet az őrültek terén. Ahogy elgondolkodva forgatom a csészét a látóterembe pimaszkodik egy kósza vörös arany hajtincs. /+ Csak a megvilágítás, a fények játéka, az én hajam sötétebb./ - nyugtatom magam, miközben hátrasimítom, ám valahogy kezd nagyon rossz érzésem lenni. Mint egy rémálomban, ahonnan nincs ébredés.

- Reagen úr kérdése jogos és időszerű. /szólalok meg én is, mikor a férfi rám pillant./ - Meg vagyok győződve arról, hogy a Fények Városa telis-tele van rejtélyekkel, azonban felfedésüket nem éppen a görög-római panteon e nemes képviselőjétől várom. A kérdésem tehát nekem is az, hogy mi az, amit Ön óhajt tőlünk? Kérem feleljen nyíltan és röviden, fontos üzleti ügyben járok Párizsban, így az időm, amit az Önök társaságában tölthetek, legnagyobb sajnálatomra véges.

(7)

[Riel]

*Reagem, Aurina, éés Caridwen*

Alsó ajkamba harapva nézem a fickót. Nem ideges vagyok, egy hangos röhögést próbálok visszafojtani. Elég nehéz, ugyanis én mindennek nézném őt, csak istennek nem. Nem akarom megsérteni, már csak ezért sem teszem, amit tennék, s nem teszem szóvá ezt az abszurd dolgot.
- Uhm, erre én is csakugyan kíváncsi lennék! / - szólalok meg hosszas gondolkodás után, és felemelem a csészémet, hogy aztán belekortyoljak a jóleső teába. Ááh, az ismerős íz valamivel jobbá teszi a kedvemet. Kicsit furán érzem magam.
+Hermész? Herzmész?! Eeeh, ki sem nézném belőle! Ami pedig a kérdést illeti, tényleg érdekelne rá a válasz. Hiszem, hogy okkal vagyunk itt, de miééért? Izgulok, nem tudom, mit akar tőlünk. Lehet, hogy valójában egy elmebeteggel futottunk össze? A viselkedéséből gondoltam. Állandóan mosolyog, mintha szívott volna valamit, ami még nem rossz, de az, hogy amikor a nevét javította át "Mercuriusról" "Hermész" - re, semmi fellengzősséget nem éreztem, csak a puszta jókedvét. Bakker, azt sem tudom, mi zavar benne annyira! Vagyis megfogalmazni nem...+

(7)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia*

/Reagen, amikor kiejted a szádon a gúnyos szavakat a fickó mosolya nem csorbul, azonban amikor a pillantását a tiedbe fúrja egy pillanatra úgy látod megváltozik a szeme. Mintha egy arany-smaragd-ezüst gyűrűs szempár nézne rád félelmetes erővel. A fejedbe fájdalom nyilall, majd mintha egy hangot hallanál./
- Az istenek hírnöke megnevezés a pontos, ha kérhetném....
/Az apró közjátékból a többieknek csak annyi tűnik fel, hogy a fickó Reagenre néz, akin látszik, hogy valami nincs rendben vele, aztán könnyeden felétek fordul, mintha mi sem történt volna./
- Olyan kedves ahogy megpróbáljátok bemagyarázni magatoknak a tudatlanságot... /mosolyog haloványan, aztán megcsóválja a fejét./ Nos úgy hiszem, valami látványosabb dologra lesz szükségem, hogyha át akarom ugrani ezt az unalmas győzködős részt.... /sóhajt fel./
- A királyom még haragudni fog ezért... /suttogja maga elé, azonban ami ezután történik az elvonja a figyelmetek a csendes szavakról. Eddig mind a hárman másnak láttátok a férfit, de ez az álca most mintha lefoszlana róla, mintha egy köntöst fejtenének le szépen a bőréről.... Minél jobban meglátjátok a valódi énjét annál erősebb a ragyogás is. Aranybarna bőre belső fénytől izzik, mintha lenyelt volna egy kicsiny Napot, ami belülről világítaná meg. Vörösesszőke hajában lángnyelvek villognak, mintha csak hajdíszként tűzet font volna bele. A ruhája római öltözetet idéz, habár nem teljesen a hagyományos mintára készült.
Amikor felnéz már mind a háromszín arany-smaragd-ezüst gyűrűs szemek kereszttüzébe kerültök. Ahogy körbehordozza a pillantását az áradó jókedv helyett most fenség és hatalom árad belőle, mind érzitek a mágia szelét magatokon. Aurnia te egészen különös dolgot veszel észre. Amióta a férfi változni kezdett a te bőröd is halovány aranyos fénnyel ragyogni kezd. Nem túl erős ugyan, de te észre veszed, mintha csak reagált volna a fényed az övére. Furcsa és idegen érzés, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt valahogy furcsán otthonos és megnyugtató.../
- Nos tehát, hol is tartottam? /szólal meg egy perc hatásszünet után./ Áh megvan. Tehát Hermész lennék, de igazából bármelyik nevemen hívhattok, túl sokat éltem már ahhoz, hogy ilyen apróságokon fent akadjak. Arra voltatok kíváncsiak miért hozzátok mentem oda? Nos erre igen egyszerű a válasz. Ti mind utazók vagytok. Olyan jövevények, akik a bolton át kerültek át a 21. századból ide a 30.-ba. Engem pedig nagyon érdekeltek, ilyen egyszerű a képlet. Jöhet a következő kérdés. /néz végig rajtatok mosolyogva, amely mosoly egy sugárzó tündöklő mása az előzőnek, csak a háromszín szemek nyugtalanító tüze teszi valahogy mégis ismeretlenné./

[Reagen Weltz]

*Riel & Aurina & Caridwen*

/Arcom fájdalmas grimaszba torzul, amíg a hangot hallom, de amint az elhallgat, szám kárörvendő mosolyra húzódik./ +Szóval mégis tönkre lehet tenni azt a remek jókedvedet? Ezt örömmel látom és ha azt hiszed, hogy visszatart az az előbbi fejfájás, hát nagyot tévedsz. Én már megszoktam hogy belémrúgnak, szó szerint és fizikálisan is, de a jelek szerint te nem szoktál hozzá a sértegetéshez.+ /Az, hogy a magát Hermésznek nevező férfi az előbbi akciójával gyakorlatilag bebizonyította természetfeletti hatalmát, érdekes módon nem lep meg különösebben. Sokkkal inkább foglalkoztat az előbbi megjegyzésem fölött érzett pitiáner sikerélményem. Az elmúlt napokban meg láttam már annyi mindent, hogy ezen ne lepődjek meg.

Eltart néhány pillanatig mire rájövök, hogy Aurina abban a hitben él, hogy még Párizsban van./ + Ezek szerint ő is egy hozzám hasonló szerencsétlen, csak ő még láthatóan nem tud róla. És nyilvánvalóan nagyon kellemetlen lesz neki ezt feldolgozni, akárcsak nekem.+ / Nem tudom hogyan kéne reagáljak egy "sorstársammal" való találkozásra, de leginkább sajnálatot érzek. Pontosan tudom mit fog érezni, amint megtudja mi történt vele. Épp ezért nem szólok közbe, meghagyom a boldog tudatlanságban,/ +Úgysem élvezheti már sokáig.+ / és tovább figyelem a beszélgetést.

Az átalakuló Hermész láttán őszintén meglepődök. Az a kis szemmel verés az előbb az elment, de ez... na ez már tényleg több a soknál. Ha ugyanezt a szín- és fénykavalkádot, egy filmben látnám, tennék egy megjegyzést a speciális effektek túlzott giccsességére, de így élőben más a helyzet. Legalább egy fél percig eltart mire összeszedem a gondolataimat. Rájövök, hogy valamit szólnom kéne de nem tudom hogy mit, aztán ránézek Hermész trikolórban tündöklő önelégült tekintetére, és felébred bennem a dac. Az előbb is sikerült megsérteni, talán most is sikerül./ +Addig üsd a vasat amig meleg. Csak aztán nehogy én legyek a végén a vas.+ /Körbepillantok a kávézóban, hogy lássam mekkora feltűnést keltett Hermész átváltozása, aztán visszanézek az társaságra, aztán veszek egy nagy levegőt, szenvtelen arckifejezést erőltetek magamra, és megszólalok.
- Akkor megkérdezhetem, hogy hány órát kellett a tükör előtt gyakorolni az előbbi produkciót, hogy minden ilyen flottul menjen? Mert ilyen látványos kinyilatkozást még egy isten sem tud kirázni a kisujjából. /mondom és már készülök is a következő fejfájásra, mert hogy az következik, afelől nincsenek kétségeim. /
- Egyébként higgye el, nem vagyunk különösebben érdekesek, ha csak nincsen valami furcsa perverziója aziránt, hogy szarban lévő embereket nézegessen. /Itt tartok egy szünetet, és beleiszok a kávémba. Főleg azért hogy vegyek egy nagy levegőt, és összeszedjem a bátorságom a folytatáshoz. Mert bármennyire is ellenszenves az ürge, a kisugárzásában van valami ami rohadtul megnehezíti hogy ennyire nyíltan szembeforduljak vele. Leteszem a kávéscsészét, és erőltetem magam, hogy a szemébe nézve folytassam a mondandómat./
-Szóval nem igazán látom hasznát az egésznek, és lehet hogy van jobb dolgom is... mi akadályoz meg abban, hogy felálljak és itt hagyjam magát a fenébe? /Persze tudom a választ. Tudom, hogy ha szeretné elég gyorsan agyonverhetne, vagy elvarázsolhatna, vagy mifene. De szeretném hogy ha kimondaná, hogy a többiek előtt is kimutassa a foga fehérjét./

(58)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Caridwen*

/Egy pillanatig azt hiszem, hogy az idegen visszavág Reagennek a sértő megjegyzésért, de Hermész nem szólal meg. Mégis, mintha a kettejük közötti kommunikáció több volna egy szigorú pillantásnál. Sajnos hátradőlve nem láthatom tökéletesen Mr. Cinizmus arcát, de nem is töprengek tovább a közjátékon.

Hármunk egybehangzó kérdésére újabb gúnyos mosoly, lesajnáló pillantás és egy minden eddiginél pimaszabb válasz érkezik. /+ Hogy merészeled, te utolsó nyighaj kis senki? Engem nem sértegethet egy ostoba elmeháborodott öntelt bohóc!/ Mercurius folytatásként elmormolt szavaira már nem figyelek. Teáscsészém csörrenve lököm az asztalra, nem törődve kilöttyenő tartalmával pattanok fel felháborodottan. Bal kezem kihívóan csípőre vágom, jobb mutatóujjam rá szegezem, tekintetem szikrát szór, hangom dühtől remeg./
- Soha még ebben az életben senki nem merte kétségbe vonni tudásom és képességeim! Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a sértegetéseit!

/Mozdulnék, de megakaszt az elmémet elködösítő látvány, mert abban biztos vagyok, hogy a férfi változása nem más, mint káprázat. Döbbenten rogyok vissza a székbe, szívem a torkomba ugrik. /+ Ez nem lehet! Ez nem a valóság! Biztos tett valamit a teába… amiből nem ittam./ Összeszorítom a szemeim, s kezemet is ökölbe zárom remegésem próbálva leplezni. /+ Mi folyik itt? Mi történik velem? Ébredj! Ébredj! Ébredj!/ Bőrömön különös, meleg, elektromos bizsergést érzek. Nem ijeszt, nem taszít, sőt! Felnyitom a szemem, de a lánghajú férfi nem válik köddé. Ragyogó kisugárzása engem is aranyló fénybe öltöztet. Lopva a többiekre nézek, vajon ők is ragyognak-e, vagy ha nem, hát észreveszik-e a különös dolgot? /+ Csak én. Miért csak én ragyogok? Mit jelent ez?/ zaklatottan felsóhajtok, majd ismét a hírnökre nézek. /+ Oké, ha bántani akarna már megtette volna. Lazíts, figyelj, elemezd a helyzetet!/ Lassan újra beszívom a levegőt, majd izmaimat ellazítva kifújom. Mosolyt erőltetek az arcomra és a félrelökött csészém után nyúlok. Kecses mozdulattal emelem fel és kortyolok bele. /+ Nem is olyan rossz a helyzet./ Tekintetem érdeklődve emelem Hermészre. A férfi mondandója hallatán érzem, ahogy kifut a vér az arcomból. /+ 30. század? A jövő? A bolt?!/ érzem, ahogy a pánik alattomosan kúszni kezd fölfelé a gerincem mentén, hogy megmarkolja tudatom. Akaratom megfeszítve kényszerítem magam ismét arra, hogy ellazítsam magam. /+ Mindenre van logikus magyarázat, erre is lesz. /Újdonsült társaimra pillantok. Reagen akár egy dacos kiskamasz. Kérdő pillantásomra nem felel, ehelyett verbális támadást intéz vendéglátónk ellen. /+ Vagy inkább masszív aknamunkát maga ellen?/ Ültömben Reagen felé hajolva békítően emelem fel a kezem./
- Uram, semmi értelme vagdalkozni. Úgy vélem, mindannyiunk érdeke, hogy megtaláljuk a közös hangot és a beszélgetést kulturált mederben tartsuk. / Hermész felé fordulva rögtön jó példával is szolgálnék./
- Kérem, bocsássa meg iménti kirohanásom, be kell ismernem, hogy sajnálatos módon valóban eléggé értetlenül állok jelen helyzet előtt. Lekötelezne, ha beszélne arról, hogyan kerülhettünk… khm… a jövőbe? /+Hú, de fura kimondani...
/Reagen persze nem hagyja abba, csak rátesz még egy lapáttal, pedig azt hittem, hogy lenyugszik és a kávéját kortyolgatva átgondolja a dolgot. Aggódva pillantok hol az egyik, hol a másik férfira. /+ Hát nem látja, hogy Mercuriusnak valódi hatalma van? Még ha eddig fogalmam sem volt arról, hogy létezik ilyen hatalom?!

(8)