+ Ennek feltűnési viszketegsége van. +
/ Csupán ennyivel konstatáltam a furcsa fickĂł ordĂtását, de aztán leesett, hogy a doboz kell neki. /
+ A sietségét elnézve nem épp csekély jelentőségű cucc lehet abban a dobozban. De akkor hogy volt képes elhagyni? +
/ Megdöbbenésemet kinézete és mozgása is növelte: régen ugyan láttam pár hasonlóan öltözött hajléktalant, de valahogy éreztem, hogy ez a fickó nem hajléktalan. Végül csak gondolatban vállat vontam. Elvégre egyelőre épp elég volt a saját gondommal foglalkoznom. /
+ RĂ©gen szerettem segĂteni az embereken Ă©s ha tehetem ezt most is folytatom, de egyelĹ‘re magamon kĂ©ne segĂtenem. +
/ Miközben a furcsa férfi elvette a dobozt, én a többieket figyeltem. Mikor kissé félretolt, én engedelmesen arrébb léptem, hogy ne legyek útban és tovább tanulmányoztam Isist. Ugyanis annyira másnak tűnt a jelenlegi arckifejezése, a korábban mutatott mosolygós arctól. /
+ Vajon csak a munka miatt mosolyog mindig, vagy ez egy jele annak, hogy a férfival elővigyázatosnak kell lenni? +
/ VĂ©gĂĽl Ăşgy döntöttem, az utĂłbbi mellett döntöttem. Valami furcsa oknál fogva Isist megbĂzhatĂłnak Ă©reztem.
Miután a dobozos mizériát letudtuk, fizettem és nemlegesen megráztam a fejem a fánkok hallatára. /
- Hagyd csak.
/ SzĂ©les mosolyt vetettem a lányra, aztán a fickĂł felĂ© fordultam, aki idĹ‘ közben ráizgult Johnra. Furcsa volt. MĂ©g sosem hallottam Ăgy beszĂ©lni senkit Ă©s talán pont emiatt volt egy olyan Ă©rzĂ©sem, hogy nem emberrel van dolgunk. Bár ezen nem kellett volna meglepĹ‘dnöm. Gyorsan emlĂ©keztettem magam, hogy jelenleg Ă©n is rĂ©szben madár vagyok. /
+ Tetszik ez a rendszer. Házhoz jön a jövőbeli idegenvezető. Talán tud valami módot a visszajutásra is. +
/ Közben pillantásom Arichra Ăşszott, aki tĂĽntetĹ‘leg nem nĂ©zett rám Ă©s ennek hála mosolyom mĂ©g szĂ©lesebb lett. Épp most bizonyĂtotta be, hogy meg lehet benne bĂzni. MĂ©g akár ki is maradhattam volna az egĂ©sz procedĂşrábĂłl. De nem hagyhattam ott Johnt, ha már egyszer sorstársak voltunk. Halványan megráztam a fejem Ă©s vártam egy picit, hátha Arsene mutat valami igazolványt, aztán odalĂ©ptem hozzá Ă©s gyengĂ©den megĂ©rintettem a könyökĂ©t. /
- ElnĂ©zĂ©st uram! Amennyiben nem megterhelĹ‘ önnek, Ă©n is szĂvesen vennĂ©k egy kis idegen vezetĂ©st. Mi ketten / mutatok Johnra, majd magamra / hasonlĂł cipĹ‘ben járunk.
/ Miközben beszéltem, az idegeim megfeszültek és a belsőmben is megmozdult az a hideg erő, de akarattal visszatartottam és reménykedtem, hogy nem valaki magunkfajtákra vadászó emberkéről van szó, hanem tényleg hivatalos személyről. /
(11)