Központi pályaudvar

[Mira]

H'Sekirat egyik legforgalmasabb helye, ahonnan az egész Kontitenset behálózó vasút irányítása zajlik. A pályaudvar a Tanácsházán kívül a főváros második legfontosabb helye, hiszen rengeteg beszélgetés, üzlet, és egyéb találka zajlik itt le a nap minden egyes percében. Míg a Tanácsháza Negapan agya, idegrendszerének központja, addig a vasúthálózat az érrendszere, a Központi pályaudvar pedig a szíve.

A vasút egy kedvelt közlekedési mód a teleportkapuk és a különböző repülő szerkezetek mellett. Pontos és megbízható - valamilyen csoda folytán még a szeszélyes időjárás ellenére is.

[Matt Hrowing]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd]

*Előzmény*
/Ahogy közeledem a pályaudvarhoz egyre inkább elbizonytalanodok, aminek az épület mérete az oka. Távolról is látszott rajta, hogy hatalmas, de csak a közelébe érve tudatosul az emberben, hogy mennyire hatalmas. Nagyon. Nem a magasságával van baj, láttam már felhőkarcolót leget, hanem a tömegével. Az ember már-már úgy érzi, hogy az épületnek érezhető gravitációs mezeje van.
Belépek, az egyik kapun és semmivel sem leszek magabiztosabb. A pályaudvar akár egy szúrágta fa, tele van különféle alagutakkal folyosókkal és peronokkal. Természetesen itt is elhelyeztek egy-két táblát, de a rengeteg járókelő miatt már az komoly teljesítménynek számít, ha végig tudok egyet olvasni, anélkül hogy félrelöknének.
Miután tíz percen át csak sodródom a tömeggel, meglátok egy recepciós pult mögött unatkozó tündért, tőlem alig öt méterre. Gondolkodás nélkül elindulok az irányába, de ahhoz hogy megérkezzem, át kell verekednem magam egy csomagokkal megpakolt családon, akik felháborodottan kikérik a magukét. Nem törődöm velük. Belekapaszkodom a pultba, mintha egy mentőcsónakra leltem volna tenger közepén és kifújom magam.
-Jónapot, tudna nekem segíteni megtalálni a Polimetronba induló vonatot? /kérdezem a tündértől, aki bíztatóan mosolyog rám, ahogy az összes recepciósnak megtanították./

(21)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- A polimetronba induló vonatok a háromszáznyolcvanas vágányról indulnak - feleli a tündér kissé csipogó hangján. - A vágányt a harmadik emeleten találja. - Letekint az asztalán villogó menetrendre. - A tíz óra huszonötöst még elérheti, nyolc perc múlva indul.

A kérdéses emeletet és kocsit könnyen megtalálod, három percen belül már a vágánynál állsz. A váróban már bent áll a személyvonat. Olyan, mint a huszonegyedik századi, azonban ezen nincsenek kerekek, a sínek fölött lebeg olyan tíz centivel. Mindez a peronról nem érzékelhető, hiszen az alacsony padlós jármű padlója a peron síkjával hasonló szinten van, pár milliméter az eltérés.

Belépve az utastérre tágas, kényelmes helyen találod magad, ahol négyesével vannak elhelyezve a hófehér bőrrel bevont ülések.

10:25-kor pontban elindul a szerelvény. Hagtalanul tör előre, hihetetlen sebességgel. A vonaton nincsenek sokan, s ők is elmélyülnek saját gondolataikban. Melletted, az ablakban, H'Sekirat körvonalai elmosódnak. Hét perc múlva már kint vagy a városból.

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Amint útbaigazított a tündér, elindulok a vágány felé. A harmadik emeletet gyorsan megtalálom, de a vágányhoz viszonylag sokat kell sétálnom. A táv második felét már futólépésben teszem meg, nehogy elkéssek. Csak amikor a vonathoz érek, pillantok rá egy órára, ami szerint még mindig van két percem. Felszállok a vonatra és keresek magamnak egy szimpatikus, ablak melletti ülőhelyet.
Azt terveztem, hogy az út alatt a tájat figyelem, de a sebesség olyan őrjítő, hogy csak elmosódott foltokat látok, ezért inkább elhúzom a függönyt, és az előttem álló találkozáson gondolkozom./
+Most végre pontot tehetek egy évek óta lezáratlan ügy végére. Legalábbis félig, mert Heather még midig nincs meg. De mire jó, ha megtalálom Ginát? Az anyjához úgysem tudom visszavinni. Vagy meséljek a lánynak arról, milyen kétségbeesetten kerestette őket velünk az anyja? Nem hiszem, hogy bármit is segítenék vele. Cseveghetek vele csak úgy Angliáról is, de annak sem lenne sok haszna. A lány már két éve itt van, és ahogy Elvira szavaiból kivettem, elég jól boldogul. Ha túllépett ezen az egészen, akkor lehet hogy csak felhozom a fájdalmas emlékeket. Elvirának igaza volt, többet árthatok, ezzel mint segítenék, akkor miért csinálom? +/Ezen elrágódok egy darabig./ +Hogy megmutassam neki, hogy a múltja nem felejtette el. És mert tartozom ennyivel a saját múltamnak is... De akkor most magamért csinálom ezt vagy érte?+
/Megelégelem az eredménytelen rágódást, ezért keresek egy ellenőrt, vagy valami hasonlót. Egyrészt mert az állomáson nem volt időm jegyet venni, másrészt, hogy megkérdezzem, lehet e a vonaton újságot kapni. Legalább tanulok valamit.

(22)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

A kocsiba elindulásotok után hamarosan megérkezik a kalauz. Sötétkék egyenruhát visel, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit a saját századodban láttál. Egyedüli különbség az, hogy most a hatalmas jegykezelő táska helyett egy notesz méretű üveglapot tart a kezében, illetve, hogy kalapján ott díszeleg a TVSZV felirat. Különös bajuszt hord, sápadt arcán még jobban fehéríti a fekete szőrzet. Világoskék szeme kicsit kiégett pillantással pásztázza a vagont.

A kalauz hozzád érve tizenkét kMŁ-t kér el a jegyért. A kártyádat hozzáérinti az üveglapjához, mire utóbbin felvillan egy kis zöld fény.

- Jó utat kívánok! - mondja kissé fásult hangon. - Hogyha felcsatlakozik a központi rendszerre, pár ingyenes számhoz férhet hozzá - teszi még hozzá, majd elsiet a következő utashoz.

Eszedbe jut a kis adathordozód. Bekapcsolod, kirajzolódik a menü. Hosszas kutakodás után találsz egy olyan menüpontot, ahol virtuálisan is fel tudsz csatlakozni különböző rendszerekre. (Térképet is találtál Plometronhoz, ami nagy megkönnyebbüléssel töltött el. E segítségével megállapítottad, hogy a vasút a város peremére fog megérkezni, és Alya házát is megtaláltad.) A TVSZV adatbázisa itt megtalálható választható opcióként. Belépve a mappába le tudod tölteni az adathordozódra a "Varázslatos Nő", a "Hagyományok", a "Modern Csodák" és a "H'Sekirat Citizen" egy-egy lapszámát.

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Letöltöm az újságokat és mindbe beleolvasok, bár a "Varázslatos Nő"-ről egy fél bekezdés után nyilvánvalóvá válik, hogy nem én vagyok a célközönség. A Modern csodák valamiféle művészeti magazin. Alig értek belőle valamit, de találok néhány érdekes cikket és a mellékelt képek sokat elárulnak a korszak művészetéről. A Citizen egyik cikkének utolsó szava megragadja a figyelmem. "Hol vannak ilyenkor a vadászok?" A kérdés nyilvánvalóan költői, de én mégis elgondolkodom rajta. Átolvasom a cikket, de semmivel sem leszek okosabb, csak annyit tudok meg, hogy még most is járnak őrjöngő őrültek az utcákon.
10:54-kor egy finom női hang bemondja, hogy a vonat hamarosan befut a polimetroni állomásra. Félbehagyom az olvasgatást, és aodaállok az ajtó közelébe. Miközben fékez a vonat, én megnyitom a térképet és keresek egy útvonalat Alyához./

(23)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd; 11h]

Az út maradék percei csendesen telnek. Miután a női hang megszólal, több - számodra embernek tűnő - utas mocorogni kezd, lassan a csomagok lekerülnek a fönti tartóról. Pontban tizenegy órakor a vonat besiklik a polimetroni pályaudvarra.

Körülbelül húszan szálltok le a vonatról, több utas fölfelé igyekszik a központi csarnokba és váróba. Meglep, hogy valaki a föld alá helyezteti a befutó és induló vonatokat.