Központi Kórház

[Zoax]

[2900.Szeptember.02.]


- Oké. -/ Zárom le egyszerűen a ketyere kérdését. Valami ilyesmi baromságra számítottam válaszként így nem lep meg a dolog és nem is vált ki belőlem semmit. A szekrény megtalálása némileg feldobja a napomat, de közel sem annyira, hogy kirángasson a Brigitte hiánya miatti morcos kedvemből. De a morcosságom rögtön dühbe csap át mikor ez a vacak kis pokemon szájalni kezd. Ráadásul valami olyan ordenáré szája van, hogy az már önmagában egy sértés./
+ Ha elfelejtettem volna?! Ne szemtelenkedj velem te... +
/ Jelen helyzetemben aligha lennék képes megverni ezt a mitugrászt. Így fékezem a dühömet. Bár nem ugrok neki, de nem tűröm el a kioktatást pláne nem egy ismeretlen senkitől. Ha meg sem szólalnék a szikrákat szóró szememről akkor is látni lehetne a véleményemet. Mielőtt folytatná a mondókáját a hibás következtetésekről, eddigi ülő helyzetemben felé fordulok és a szavába vágok. A hangom cseppet sem barátságos de higgadt.
- Nem felejtettem el a nevedet. Nem is fogom. Annak ellenére sem, hogy Te mindeddig nem mutatkoztál be.
/ Aztán jön a hülye szöveg az okokról meg következtetésekről és még van pofája fenyegető mozdulatot is tenni. Azt hiszi menő dolog egy bekatéterezett, fegyvertelen ágyhoz kötöttet karddal megtámadni. Közben a doktornő is befut és egy pillanatra sem érzékeli a szobában lévő feszültséget. Én nem nézek a gépre mert nem érdekel. Egy pillanatra sem veszem le a szemem a kardos műmájerről. /
- Pont ezt kérdeztem. Mi dolgod van neked az ágyamtól egy lépésnyire?
/ A hangom még most sem fenyegető, és most nem is barátságtalan. Feltettem egy kérdést és választ akarok rá. Nem hagyom, hogy mindenféle ismeretlen és főképp pofátlan alakok sertepertéljenek körülöttem csak úgy. Alap esetben talán megelégedtem volna annyival is, hogy Rubyt kíséri. Vagy fene tudja mit csinál vele. De most már csak azért sem. Nem fogom hagyni, hogy egy ismeretlen akárki csak úgy beszóljon nekem. Rubytól is csak azért tűrtem el mert kislány. A tüskéi sem lettek volna akadályok, akár mikor keríthet magának az ember..... goblin, egy vascsövet. Bár az is lehet a savat nem csak sírja, hanem permetezi is, akkor a vascsővel nem sokra megyek. Nem vagyok Jedi. De tökmindegy, Ruby az Ruby. De ez a hatásvadász pokemon ne akarjon velem szórakozni. Nyíltan farkasszemet nézek vele és az sem érdekel hogy mit szól mindehhez a doktornő. /
+ Azt hiszem valami ilyesmi csetepatét értett Nnathen Laspal a goblinok agressziója alatt. +

(24)

[Drun]

*Zoax*


/Ahogy figyelmen kívül hagyod a doktornőt, úgy hagy figyelmen kívül téged Xil is. Ugyanis - bár félrelépet az útból-, szemét Rubyiéba fonja. A kettészakadt bőr, ami a szája volt, újra eltűnt. Megint ugyan olyan "arctalan". A feszültség így Rubyra újra visszatér, mert a veszély nem szűnt meg teljesen.
Yelweeryn, hogy észreveszi vagy sem a köztetek zajló eseményeket, nem mutatja. Babrál pár dolgot a falon. Talán pont amiatt, hogy megvárja mi sül ki az egészből. Vagy az is lehet, hogy tényleg nem veszi észre.
Érzed magadban a haragost ami egyre jobban gyűlik benne, hogy ha nem adod ki magadból, akkor megfolyt. Valami furcsa oknál fogva nem tudod igazán lehűteni magad. Tudod, hogy nem győzhetnél a kis "pokémon" ellen, mert az ösztöneid ezt súgják. Viszont amellett nem tudsz, csak úgy elszaladni, hogy érzed, a fenyegetés középpontjában nem te állsz, hanem Ruby. Ha valaki itt most igazán veszélyben van akkor az a kis goblinlány.
Talán neked még azért nézi el Xil a kirohanásod, mert egy fekvő beteg vagy. Viszont Rubynak nem tűri a lázadást. A goblinok között is az dirigál aki az erősebb. És a gyengének, mindig és mindenkor engedelmeskednie kell a rangban felette állónak. Amit most Selly igencsak fel rúgott, mint egy íratlan szabályt, amit soha nem szabad!/

[Zoax]

[2900.Szeptember.02.]

/ Azt hittem a pokemon rögtön előkapja a kardját aztán nekem jön. E helyett Rubyt kezdi fixírozni. Az első pillanatban fel sem tűnik, hogy fenyegetően viselkedik a kis vacak. /+ Talán érettebb mint mutatja és le akarja zárni a vitát. Legyen, én is befejezem a dolgot. +/ De aztán rájövök mi folyik itt és rögtön az egekbe szökik a vérnyomásom. A csövek nem engedik, hogy felkeljek. De ha kell akkor egyszerűen hozzávágom a doktornő által tanulmányozott füstgépet ehhez a mitugrászhoz. /
- Előbb egy ágyhoz kötött fegyvertelen aztán egy kislány? -/ Annyi megvetés van a hangomban ami még nekem is szokatlan. De ez a makimajom úgy tűnik szereti játszani az eszét a nála esélytelenebbekkel szemben. /- Ha elfelejtetted volna ez egy kórház és nem vívóterem.
/ Szándékosan hangsúlyozom ki a mondat első részét. Csak hogy érezze a törődést. Tisztában vagyok vele, hogy akkor is ő lenne az esélyesebb ha nekem lenne fegyverem. Kryon a harcművész nem én. Most talán kiderül mit ér a vasbőr. De akkor sem fogom hagyni, hogy ez a majom itt játssza az eszét. A kezembe fogom a Ruby által az előbb nekem adott kis ketyerét. Nem emelem a fejem fölé. Félig a fickó felé fordított ülő helyzetben, a ketyerét a tetejénél fogva, vízszintesen a mellkasom magasságában tartva, úgy teszek, mintha a gépet tanulmányoznám. De csak fél szemmel tanulmányozom az eszközt. Igazából a kardos bohócot figyelem és felkészülök rá, hogy a ketyerével meghosszabbított jobb kezemmel, szükség esetén visszakézből pofán vágjam. Nem akarok balhét, de ha az lesz nem fogok elfutni.
+ Lehet túl messze van hozzá, hogy elérjem még a ketyerével is. Akkor majd a fejéhez vágom. +
/ Így aztán a fickó megfigyelése mellett a távolságot latolgatom. A gép figyelése mostanra már csak formaság. Nem érdekel, hogy a fickó észleli e a fenyegetést. De jobb lesz ha nyugton marad. A kórház berendezése szempontjából mindenképp./

(25)

[Drun]

*Zoax*


/Ruby és Xil között, mintha egy külön világ és egy teljesen másik élet folyna le. Mintha ti nem is léteznétek. Talán el sem jutott a hang abba a térbe, ahol ők vannak. A feszültséget szinte harapni lehet, annyira tapintható. Ezt már csak az nem veszi észre aki nem akarja. Mint például a dr.-nő.
Nem tudod pontosan megmondani, hogy mennyi idő telik el, mert mintha számorda megdermedt volna minden. Ezt a pillanatot is csak Xil mozdulata szakítja meg, ami mintha azt engedné -számodra- sejtetni, hogy most megüti Sellyit. Aki erre egy csak annyit reagál, hogy az vékonyka lábait, kicsit behajlítja.
Ha akarod ebben a pillanatban nekiindíthatod a levegőben a kis ketyerét, mert azzal sem éred el./

[Zoax]

[2900.Szeptember.02.]

+ Ez süket? +
/ Kezd kissé túl nonszensz lenni a dolog. Ragadozó szemekkel figyelem a párost felkészülve rá, hogy közbelépjek. Amíg a kard nem kerül elő addig nem aggódom egyáltalán. /+ Ha ez a vacak megüti Rubit, akkor ide kerül majd mellém. Vagy a hullák mellé a temetőbe ha van még olyan ebben az elcseszett korban. +
/ Végül úgy tűnik hogy a fickó cselekvésre szánta el magát. /+ Remélem beledöglesz a méregbe te féreg. +/ Meg sem mozdulok. Akár csak a doktornő, rezzenéstelenül figyelem az eseményeket. Viszont előkerülhet a kard is és akkor nem lesz jó, hogy ágyhoz vagyok kötve./
- Doktornő kérem távolítsa el a belőlem kiálló csöveket.
/ Merő illemből teszem oda a kéremet, hogy nehogy a doktornő is érzékenykedni kezdjen. De nem nézek a megszólítottra, le sem veszem a szemem a párosról./

(26)

[Drun]

*Zoax*


/Hogy pontosan mi ment végbe a két -hozzád képes apró- goblin között nem tudod. Mivel nem tudod pontosan milyen kapcsolat van közöttük. Selly elmászik egy ugrással, az ágy alá, míg Xil a tarkóján simít végig, mintha csak hátra akarná fésülni a haját. És elindul az ajtó felé. Egyetlen szó sem hangzik el közöttük. Tudod, hogy Xil nyert. Érzed, hogy Ruby reszket az ágy alatt. Nagyon halk kaparászós hangot is hallasz./
- Amint látom jól van a kis Betegem.
/Kezd neki a nő. Most, hogy már minden lezajlott, mintha semmi sem történt volna./
- De a kérdésemre nem válaszoltál!
/Hajol egészen az arcodhoz. Miközben felveszi a teáskanna pózt. Minkét kezét a csípőjére teszi. Érzed a finom és tiszta illatot felőle./
- Miért is kellene levennem a csöveket? Amíg azok ott vannak a helyükön, addig te is épségben vagy!

[Zoax]

[2900.Szeptember.02.]

+ Ez valami gondolat harc volt? +
/ A pokemon elhagyja a helyiséget aminek külön örülök. Most Ruby egy kicsit fontossá vált számomra. Elvégre miattam csatázott vagy mit csinált, jövök neki eggyel. De nem tudok a kislánnyal foglalkozni mert a doktornő a képembe mászik. Furcsa ugyan a doktornő óvónénis viselkedése de nem húzom el a tőlem centikre lévő arctól a sajátom. Helyette felvonom a bal szemöldököm. /
- Nem válaszoltam mert nem volt kérdés -/ Jegyzem meg szárazon. /- Mikor mehetek....
/ Megakadok mert azt akartam kérdezni, hogy mikor mehetek haza. De nekem most olyanom nincs így gyorsan korrigálok. /
- Mikor hagyhatom el a kórházat? -/ Nem vagyok barátságtalan csak tényszerű. Ha neki attól könnyebb a lelke, hogy óvónénit játszon én nem állok az útjába. Tőlem akár gügyöghet is./
+ Miféle kor ez? A hivatalnok olyan mint egy igazgatónő, az orvos egy óvónéni és mindenütt hülye szerzetek mászkálnak. Sőt, én magam is egy ilyen hülye szerzet vagyok. Kryon remélem még élsz és épségben vagy. +
/ Közben pedig eldöntöm, hogy mostantól elnézőbb leszek Ruby hülyeségeivel szemben ezt a fickót meg egyszer még laposra verem./

(27)

[Drun]

*Zoax*


/Xil az ajtónak támaszkodva a folyosót tanulmányozza. Yelweeryn meg az arcodat./
- Dehogynem! Amikor jöttem, egyből megkérdeztem, hogy érzed magad!
/Már csak az kell, hogy felfújja magát. Mármint az arcát./
- Már most is távozhatsz, de készülj fel, hogy nagyon meleg van odakint!
/Mondja, miközben vissza egyenesedik. Csak fejét forgatva nézi alaposan végig a két másik goblint./
- Ti meg menjetek ki, míg a kis Betegem rendbe szedi magát.
/Xil csak egy lépést tesz oldalra, a fal irányába. Ruby meg nem moccan egy-két pillanatig, majd gyorsan kispurizik./
- Most ne mozogj!
/Mondja majd leszedi rólad a takarót, majd látod, hogy nincs rajtad semmilyen egyéb anyag, csak a csövek. Most látod, hogy az egyik, ami a takaró alatt tűnt el, az egy vizeletelvezető. Szépen, szakszerűen távolítja el a csöveket. A fertőtlenítő eléggé hűsítő hatást kelt benned, főleg az érintett részeken./

[Zoax]

[2900.Szeptember.02.]


- Azt a kérdést mintegy önmagadnak meg is válaszoltad. -/ Közlöm ugyan olyan szárazon. De végül is ha neki így jobb... /
- De ha tőlem is hallani szeretnéd: Köszönöm kérdésed, remekül vagyok.
/ Még majdnem mosolygok is hozzá. Egy csepp irónia sincs a szavaimban. Valóban makk egészségesnek érzem magam és remélem az is vagyok. A takaró alól előbukkanó látvány sem lep meg. A boltban tisztába kerültem a külsőmmel mielőtt összetörtem a tükröt. Elégedett vagyok a testemmel. A tükröt is azért törtem össze mert azt hittem valaki szórakozik velem. Az sem ér újdonságként, hogy a takaró alatt csak a cső van. Tudtam, hogy miért van ott az a cső és azt is éreztem hogy teljesen meztelen vagyok. /
- Mostanában nem voltam még kánikulában. Annó jól bírtam. -/ Egy kis beszélgetésbe még én sem fogok belehalni. /
+ Jól néznék ki ha szakács létemre nem bírnám a kánikulát. Annó..... Annó a francokat. Egy éve sincs hogy nyáron a konyha hómérséklete a pizzériában felment néha akár negyven fokra is. De nem is az a fő gond hanem a páratartalom. Az sem volt kicsi sosem. Svéd létemre néha úgy éreztem magam mintha egy esőerdőben laknék. De jól bírtam így elvileg most sem lesz gond. +
/Az viszont már gond, hogy Xil mégsem ment el. De nem balhézom vele. Egyenlőre.... Ruby speciel tökéletesen elfért volna az ágy alatt nem értem miért pont ő ment ki. Majd vele is beszélek alkalom adtán./
+ Remélem nem fogja leánykérésnek venni, hogy megköszönöm neki, hogy kiállt mellettem. +
/ Nem rezzenek meg még a fertőtlenítő hatásaira sem. /+ Majd Brigitte után pont egy vacak lötty fog rám hatást gyakorolni. +/ Türelmesen, csendesen és mozdulatlanul maradok míg a doktornő dolgozik. Én nem pirulok el még ettől sem mint egyesek egy szaros köszönetnyilvánítástól. /

(28)

[Drun]

*Zoax*


/A gyönyörű doktornőcske, hamar végez a csövek eltávolításával, majd egy tárolóba teszi a már funkciójukat vesztett tárgyakat./
- Örülök, hogy jól érzed magad! Helyed, helyes!
/Beszél, majd hátrább lép./
- Most már felkelhetsz. A holmidat megtalálod abban a szekrényben. A kódja, hogy kitudd nyitni, C68.
/Magyaráz miközben elkezd bevinni pár adatot az érintőképernyős falon. Elkezd a jelenlegi időjárás előrejelzésről beszélni, hogy mik várhatóak az elkövetkező pár napban./

[Zoax]

[2900.Szeptember.02]


+ Örülök, hogy örülsz. +
/ A gondolat ellenére egy csepp öröm sincs bennem. Bár a csövek eltűnése határozottan pozitívum. A lehetőséget kihasználva fel is kelek és azon mód csupaszon elindulok a szekrénykéhez. A doktornő információja alapján jól emlékeztem a kódra így kinyitom és kiveszem belőle az ágyékkötőt. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy a gúla a helyén van. /
+ Ha minden igaz akkor a pénz is rajta van még. +
/ Igazából ezen sem izgulok mert gyanítom, hogy hiánytalan a számlámon szereplő összeg. Közben hallgatom a doktornő csicsergését. /
- Sosem gondoltam volna, hogy..... hogy már megint árvíz lesz.
/ Ezek szerint még is árt nekem a csevegés. Eredetileg azt akartam mondani, hogy sosem gondoltam volna, hogy még ebben a korban is lesznek árvizek. Ez meg valljuk be igen hülyén hangzik olyanok számára akik nem tudnak a múltlakókról. A doktornő vagy tudja vagy nem. De ha nem muszáj akkor senkinek nem kötöm az orrára.
Felöltözöm majd egy pillantással felmérem a helyiséget. Amin megakad a szemem az a doktornő kedvenc füstgépe azon belül is az az által kiírt dátum. /
- 2900. Szeptember. 02? Átaludtam hat napot? -/ A kérdések költőiek. Bár Ruby csak három napot mondott, igazából mostanra ez teljesen lényegtelenné vált. A doktornő elengedett így nem kell visszaeséstől tartanom. Egyébként nem engedett volna el.
- Köszönöm a segítségedet Doktor Yelweeryn. Örülök, hogy megismerhettelek és kívánom neked, hogy a többi beteged jóval kevésbé legyen morcosabb nálam. -/ Az életemet mentette meg, egy barátságos és vidám jókívánság igazán megilleti. Bár nem mosolygok. Valahogy nem jön a képemre a mosoly. Meg úgy általában semmi más sem, mint ha el lenne halva a mimikám. De mint ahogy oly sok minden más, a mimikám működésképtelensége is hidegen hagy. A látóterembe kerülő kép azonban megindítja a gondolatmenetemet./
+ Ez meg mi? Olyan mint egy fa aminek a törzse vastag szálú pókháló és a lombkoronája egy felhő. Végül is egész jó kép. Tetszik. +
/ Csak pár pillanatra időzöm el a képnél, míg eszembe vésem a részleteit. Aztán visszatérek a valóság talajára és a doktornőnek még egy utolsót biccentve elindulok ki a helyiségből, hogy előkeressem Rubyt. A fal mellett álló Xillel nem igen foglalkozom. Majd ráérek elköszönni tőle, ha kiderül, hogy ő nem jön velem Uclyssebe. /
+ Remélem ez a pokemon visszamegy a pokelabdájába és végre eltűnik a képből. +

(29)

*Folytatás: Fórum kezdőlap ‹ Negapan kontinense ‹ H'Sekirat ‹ Városon kívül. *

[Drun]

*Zoax --- 2900.09.02.*


/A kislányt hamar megtalálod, miután kiértél a kórházból. Ott ücsörög egy gyönyörűen virágzó bokor tövében. Igen feltűnő jelenség, hiszen ő egy elszáradt kóróra emlékeztet téged, mintsem a színes virágok közé valónak.
Xil tisztes távolságból követ téged, egyetlen szót sem mond, és a lépteit sem hallod, csupán ösztönösen érzed, hogy a veszély forrása ott van./
- Végeztél? Mehetünk akkor a Dombokba?
/Teszi fel a kérdést Ruby, mintha bent semmi sem történt volna. Xil eközben a könnyed, ruganyos lépteivel elhalad mellettetek és rá sem néz a beszélő kis bokorra./