JAV klub

[Caridwen]

Egy nagyon hangulatos és elit klub alig egy köpésnyire az arisztokrácia szintjétől. Ez a hely éppen csak azért nem került az ötödik szintre, mert túl kétes és mocskos szórakozást is kínál, nem csak az elit egyedi táncestjeit. Itt a csillogás mellett a mocsok is jelen van, habár a kettőt művészi módon ötvözik.
Sok kétes üzletet bonyolítanak le itt a partyk és mulatozások leple alatt, de ettől függetlenül itt mindig nagy az élet és mindig találkozhat az ember néhány ismerőssel.
A Jobb a valóságnál hívogató tábla alatti ajtón belépve a bárrész az első, amit meglát az ember.



Ezek után ha beljebb merészkedik és van hozzá meghívója, vagy pénze, akkor elvonulhat a privát boxokhoz is, amik a karzaton a második emeleten vannak, vagy a tánctérre, ami a bárpult mögött terül el.

VIP rész:

Tánctér:

[Evangeline Stockbauer]

*Rab - Előzmény*

- Akkor kövessen tisztelt uram. /mosolygok fel a sidhe aranyló arcára. Aztán azonban nem tudok én vezetni, mert odalép hozzám átkarolja a derekam és már repülünk is... Oké, bevallom ez azért lég lenyűgöző volt. Kemény küzdelmet folytattam magammal folyamatosan, hogy ne ájuljak el teljesen az arany sidhe pompás személyiségétől, de kezdtem félni, hogy vesztésre állok...
Az az én nagy problémám, hogy gyűjtöm az összes csillogó játékszert... ennyire ragyogót pedig ki látott mostanság?
Pontosan átrepülünk a sor fölött és látom, ahogy a határozottan ingerült arcok felénk fordulnak....
+ És igen, baromira élvezem! +
/Az nem zavar különösebben, hogy a fél világ bepillanthatott a szoknyám alá ezáltal a repülős formációval. Fehérnemüben úgyis a nem csak a fél, de körülbelül az egész világ megcsodálhatott már. Azt hiszem odabent is találkozni fogunk néhány képpel. A tulaj jó barátom, mellesleg hobbiból festő, én pedig szeretem ha megörökítik miyen csodálatos vagyok. Egyszerű a képlet, nem?
A faarcú fickót is ismertem, aki előtt Rab földet ért. Villantottam egy ragyogó mosolyt rá, mire az ő ábrázatán is felderengett valami mosolynak maximum nagy jóindulattal nevezett valami./
- Szia Thris! Gerall már kérdezte, hogy merre vagy. /mondta mélyen dörgő hangon, majd intett a két brutális vadállatnak, akik még a sidhe kisérőm fölé is jó húsz centivel magasodtak, mire azok elhúzódtak, mi pedig az irigykedő pillantások kereszttüzében be is léphettünk. Sham kísért minket, így válaszoltam neki./
- Áh semmi különös, csak a papa már megint nem enged sehová, alig tudok néha egy kis szórakozáshoz jutni... /itt a pillantásunk egy percre találkozik, mire biccent./
- Oké, a szokott helyedre majd viszem az italokat. De lehet Gerall majd benéz, ha megtudja, hogy itt vagy. A... kísérőd remélem nem zavarja. /láthatóan nehezére esett hová tenni Rabot, nem hiába voltak az arany sidhek azok, amik. Én csak hozzábújtam és angyalian mosolyogtam./
- Nah gyere, megmutatom a legjobb helyet. /elsétálok a bárpult mellett, ahol sokan várnak az italukra, hiszen az enyémet úgyis a saját VIP páholyomba hozzák. Föl kell sétálnunk a lépcsőn el sok már telezsúfolt hely mellett, hogy elérjek a teljesen üres kis helyemre. Az elegáns bőrkanapéra le is csüccsenek, vetve egy pillantást az engem ábrázoló régi festményre, majd megpaskolom magam mellett a helyet, hogy üljön le ő is, aztán érdeklődve nézek rá./
- Nos, hogy tetszik a hely? Mindjárt megjönnek az italok is, és táncolni is lemehetünk, ha szeretnél. /mondom könnyeden. Szinte ragyogok én is, úgy feltölt ez a hely, imádok itt lenni, ez az én menedékem./

{10}

[Rabraquat]

*Trish*

/Trish láthatólag élvezkedik azon, hogy repülünk, szinte csillog - az ékszerein kívül -, ahogy elkerüljük a tömeget. A tömeg meg irigykedik, de nem kommentálja a történteket, csak halk pusmogások formájában. Mikor megérkezünk nagyon úgy tűnik, hogy nem először jár itt, hiszen már keresték is, nehogy majd be kell jelentkeznünk. + Na, ezt már szeretem. persze be tudnék jutni magam is gondolom, de azért így elegánsabb és a mocsoklakók is csak a nyálukat csorgatják. Tehát meseszép! + Felveszem a sidhékre jellemző lenéző tekintetet, amit a beengedőkön és Trishen kívül mindenki megkap, és bevallom nagyon tetszik, ahogy elfordulnak. Miközben újdonsült vezetőm haverkodik - vagy inkább nagyzol, azért felismerem az ilyet, Budapesten sokan, például én is, csinálták -, szemügyre veszem a helyet. Bevallom még sosem láttam ilyen király szórakozóhelyet, pedig én nem csak az A38-ra tudtam bejutni ingyen, ha épp úgy tartotta kedvem. Nagy izgalommal tekintettem előre magamban az estét illetően. valahogy Trish is egyre szebb lett és nőtt a szememben és igazán lesz*rtam, hogy a vagyona miatt./
- Nem zavar. /Hagyom meg ebben a hitben mindkettőjüket, hiszen mit tudom én, hogy zavarni fog-e. Majd ha igen, szólok. Közben Trish hozzám bújik, ami nagyon is jól esik, és egy félvigyort - ami másnak még így is olvasztó lehet - vetítek rá, mert tetszik nagyon a hely, mint már említettem./
- Indulhatunk hölgyem. /Mondom udvariasan és előreengedem, hogy vezessen. Közben ahogy megyünk, egyre jobban tetszik az egész. Csillogás, pénz, furcsa hormonok a levegőben, lüktető az egész, és kezd magával ragadni. Trishről is vannak képek, egész jók, mondhatni már-már tökéletes egy nő. Mondjuk úgy, hogy a halandók között kivételes adottságokkal rendelkezik, amik nem egy sidhe örömére válnának, ha megkaparintanák. Lehuppanok mellé, és tovább tanulmányozom a helyet, de nem találok egyelőre kifogást. Ha még ennél is van jobb, azt már csak akkor hiszem el, ha látom./
- Nagyon király, illik hozzánk. Nem csodálom, hogy a "papa nem enged el", te rossz kislány. /Felkacagok, ahogy csak én tudok, de egyelőre nem akarok elmenni, jó ez a hely, lehet látni mindenkit és mindent./
- Persze, majd táncolunk is, de előbb várjuk meg azokat az italokat. Még élvezem a kilátást... Vagy belátást. /Kacsintok Trishre, majd tovább figyelem a helyet./
- Nagyszerű ötlet volt tőled, majd meghálálom valahogy, pont erre volt szükségem a nagy világmegmentősdi után. Rám fér egy kis pihenés, szórakozással karöltve. Szerintem jövök még ide. /Vigyorgok leplezetlenül és figyelem a népet. Persze most is kapunk sok-sok pillantást, irigykedőt, meg bosszúsat rendesen, bár Trish sokkal többet, az én tekintetemet jobban kerülik. Persze elismerés is jön Trish felé, de azok inkább burkoltabbak. Én meg mindenkinek meghagyom, hogy gondoljon azt, amit akar./

(332)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/A papa emlegetésére csak elfintorítom az orrom, persze ezt is annyi megtervezett bájjal hajtom végre, ahogy minden mozdulatomat./
- Hát igen, papa nehezen viseli el, hogy felnőttem. /vonom meg a vállam a magam tizenkilenc évének minden felnőttségét beleadva a dologba./
- De amúgy tényleg nagyon király a hely. /erősítem meg és örülök, hogy tetszik neki. Habár nem vártam nagyon mást, hiszen ami nekem tetszik az tökéletes, tehát mindenkinek tetszenie kell./
- Oké, úgyis az ital tánc előtt a legjobb. /mosolygok rejtélyesen. Fogunk kapni italt, meg mást is... egy kis meglepetés tőlem egy hasonlóan életélvezetre váró sidhenek. Kíváncsi voltam hogyan fog reagálni, de majd meglátjuk...
A szavait pedig érdeklődve hallgatom, amely kegyet ogen kevesen zsebelhették eddig be, szinte senki./
- Rendben, behajtom az ígéretet. /mosolyodok el sejtelmesen, majd folytatom./
- Gyere csak bátran, főleg ha Gerall is megtudja, hogy velem jöttél szerintem ad neked is külön páholyt. /mondom nagy magabiztosan. Persze valószínűleg kapna magától is, de minek izmozni, amikor itt vagyok én?
Közben vetek egy pillantást az irigykedő tömegre a páholyunk magaslatából és csak a lenéző mosolyom ragyogását kapják meg. Aztán észreveszem a pincért is, aki bogárkaként próbálja átverekedni magát az odalent vonagló tömegen. Végül sikerül átjutnia a lépcsőkig és az erőtér kékes villogásával fénylő tálcán egyensúlyozva a rendelésem hozza is. A legjobb, hogy a fizetéssel soha nem szoktam foglalkozni autómatikusan vonják le apám számlájáról a dolgokat ha megjelenek valahol és rendelek.
A pupák meg is érkezett és lepakolta elénk az aranyszínű italokat a kristálypohárban. Ezek nem csak hasonlóak voltak az aranyhoz, hanem úgy néztek ki, mintha olvadt aranyat töltöttek volna az ember poharába, az ízük pedig egy hihetetlenül drága skót whisky és valami csokilikőr, meg még valami ismeretlen csodás aroma egyvelege volt. Imádtam. Mellé rakta még a pincér a három üveget, amennyit rendelni szoktam belőle és a lényeget a két fiolát is. Ezután egy szó nélkül lelépett.
Az egyik arany itallal teli poharat a kezembe vettem, ami majdnem úgy szikrázott akár a hajam, és koccintásra emeltem./
- A jó szórakozásra! /mosolyogtam rá, aztán ha koccintottunk és beleittam az istenien finom italba a kezembe vettem az egyik fiolát, amjd ravasz mosollyal néztem a sidhere./
- Mennyire szereted vadul bulikat? /kérdezem sejtelmesen a parányi fiolával játszadozva./

{11}

[Rabraquat]

*Trish, aki el akar vinni egy másik világba*

/Egyetértően bólogatok, tudom, hogy ilyenek az apák, majd folytatva a fej előre és hátra biccentését, beleegyezőleg hagyom jóvá saját szavaim a helyről illetően. Tényleg hiper-szuper, de ezt a jövőtől el is vártam. Úgy gondolom Trish nem a jó kislányok közül való, ha ez a törzshelye és a helyen vannak nem semmi fejek és mozdulatok. Azért lehet látni, hogy ez nem az erkölcsiség angyali temploma. Persze az ilyen helyek a legjobbak, itt lehet jól kiengedni a gőzt./
- Csak nyugodtan. /Villantom rá a következő olvasztó mosolyomat, és még azon csodálkozom, hogy nem tettem hozzá egyetlen egy olyan lépést sem, ami arra utalna, hogy bejön nekem. A Sidhe lét visszafogja Andort, aki már rég lekapta volna a kiscsajt, de Rabraquat úgy látszik fényévekkel jobb úriember, mint saját magam voltam./
- Ó, az nem is lenne rossz, gondolom övé a hely. Lehet, hogy építtetnék vele egy újat... /Mondom komolyan egy pillanatra, majd elnevetem magam, de a hangazavarban ez csak halk kacajnak hangzik. Viszont úgy gondolom, hogy felhívom magunkra a figyelmet és a levegőt úgy mozgatom, hogy felerősítse, hogy mindenki fülében eljusson - jó értelemben - borzongató nevetésem vége. Senki sem süketül meg, csak hallják ezt, és látványosan átkarolom Trish-t, mert úgy látom, hogy vonzódik az ilyen parádékhoz./
- Ejha, jól néznek ki. /Megcsillannak a szemeim és felveszem a másik poharat, kicsit arrébb húzódok, hogy kényelmesen lássuk egymás szemeit, majd Trish felé emelem a mesterművet hihetetlen eleganciával. + De jó, ilyet is tudok. persze a leendő királynak tudnia is kell. + Szórakozom egy picit magamon, majd lezárom a koccintást./
- És Rád! /Bólintok majd összekoccintjuk a csodás hanghatással összecsókolózó poharainkat. Belekortyolok egy aprót és valami hihetetlen ízorgia simogatja körbe a nyelvemet, ár ettől szinte elalélok. Persze csak módjával, de ez nagyon jó kis ital./
- Ez gondolom nem a 2 kMŁ-es csoda. Nagyon finom! /Megdicsérem ezzel a vendéglátóm ízlését is és még iszom belőle, legalább a feléig. A kis fioláról szándékosan nem vettem tudomást eddig, de Trish nem sokáig szórakozik ezzel, előhúzza a témát, mint varázsló a nyuszit a kalapból./
- Jobban, mint gondolnád. Talán tudsz ilyet is mutatni? /Kérdezem ártatlanul, de a szemeim nem hazudnak, hogy mennyire benne lennék, most egy felhőtlen-felelőtlen szórakozásba./
- Mert ha igen, ne várass sokáig. Mondom és kiiszom a poharam maradékát, mert egyszerűen nem bírom, hogy az üvegcsodába várakozik, nem pedig bennem élősködik tovább. Hatása is van, bár úgy néz ki, hogy a Sidhek elég jól bírnak sok mindent, ettől függetlenül kezdem érezni a hatását. Várakozóan bólintok Trishre, akinek még a szívverését is hallom, ha már ilyen közel ülök hozzá.../

(333)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab, aki majd megtanulja, milyen egy vérfarkassal bulizni. *

/Csak nevetve csóválom a fejem Rab élceire. Nagyon mókás az egész és élvezem azt a sugárzó magabiztossságot, ami árad belőle. Azt hiszem ő egy kicsit olyan, mint én... Mármint belülről, ha egészen az alapokat vesszük, magabiztos és tisztában van vele mit akar. Én hajlamos voltam cafatokra szedni az olyan pasikat, akik nem voltak elég öntudatosak, szépen összepréseltem, majd kukába dobtam őket. De a sidheről lecsúsztak a gonoszkodó kaparászások, sőt simogatássá szelidültek.
Közben körbenéztem hányan kapják felénk a fejük a nevetésére, ami olyan volt mintha selyemmel simatnák belülről a gerincem... Meglepő mégis borzasztó kellemes. Kihúztam magam én is, aranyhajamon szikrázott a fény, és egy kicsit én is sidhe akartam lenni. Persze így is lenyűgözően gyönyörű voltam, ezt tudom, de még belegondolni is félelmetes milyen szépség lennék sidheként...
Csak szerény mosollyal nézek rá, amikor rám emeli a poharát és viszonzom az üdvözlést, aztán iszom én is. Azonnal érzem, ahogy Golden Dream nevezetű ital, (aminek valami archaikus nyelven jelentése is van, de már nem emlékszem micsoda) kellemes melege szétárad a mellkasomban.
Az arcomra egy elégedett macska mosolya ül ki, egy olyan agadozóé, aki megkaparintotta a prédát. Érzem, hogy a bestia is megmoccan bennem, várakozva szegezi a prédánkra pillantását./
- Valóban nem az aljanépnek van, de az csak még egyedibb varázst ad neki. A neve Golden Dream, ez a helyi specialitás. Gerall egyszer felajánlotta, hogy rólam nevezi el, de nekem jobban tetszett ennek a régies szónak a csengése. /mondom nagy szerényen. Valójában csak a másik öt italtól akartam megkülönböztetni, ami már így is az én nevem különböző változatait viselte.
Közben felhajtom én is az italom maradékát, majd megbontok egy másik üveget. Szépen háromnegyedik töltöm a poharaink, aztán megszokott és bejáratott mozdulattal ketté töröm a fiolát és a lágy platinaszín port a poharakba öntöm, majd a koktélkeverővel elkeverem.
Az egyiket Rab elé tolom, a másikat a kezembe veszek. Újabb koccintásra emelem, de most nem mondok semmit, ha megissza úgyis az ital fog beszélni magáért. Én minden esetre az ajkamhoz emelem és belekortyolok. Az aroma most teljesen már, olyan mintha folyékony csípős tüzet innék, de valahogy mégis kellemes. Tudom, hogy az ajkam pont olyan aranyos szinezetet ölt a szertől, mint az ital, de ez hamar el fog múlni. Lehunyom a szemem, ahogy a világ kitágul, hirtelen minden idegszálam sokkal érzékenyebb lesz, az illatok felerősödnek a bőröm szinte viszket úgy vágyik az érintésre, amit most sokkal inkább ki tudnék élvezni. Rámosolygok a falakon mászó aranyos rémkutyákra, régi barátaimra, majd Rabra, akinek arany szárnyak feszülnek isteni alakja mögött. Beleszédülök a szemébe, aminek most valami megdöbbentő mélysége van./
- Látod őket? /súgom közelebb hajolva, a leheletem forró páráját aranyszín felhőként látom távozni, majd kéjenc cicaként tekeredik a sidhe nyaka köré. Én is közelebb hajolok, meg akarom érinteni, a kis kutya is ezt súgja a vállamon... Végül arra eszmélek, hogy megcsókolom, az idegsejtek szinte felrobbannak bennem, ahogy az alkohol és a férfi íze elvegyül a nyelvemen. Arany robbanások durrannak el a szemem előtt, de nem törődök vele, csak csókolom a sidhet, mintha a lelkét akarnám elrabolni... Hallom a szívverését én is, angyali harsonaként dörömböl a fülemben, a pulzusa a nyelvem alatt dobol, vagy talán a kezemben? Már nem is tudom.../

{12}

[Rabraquat]

*Trish, akitől már alig várja Rab, hogy megtudja... stb.. *

~ Hihetetlen ez a csaj! Imádom, imádom, imádom! ~ Belelkesedek, mint kisegér a sajtüzemben, ha nem tanulnék (?) jó modort, már alattam feküdne. De minek is siettessük a dolgokat. nevet a tréfákon, én az övéin, szóval minden nagyon szuperül halad. Közben hallgatom az elnevezését az italnak és beugrik két szó, amit megosztok a csajjal./
- Aranyálom. /Ennyi jut eszembe a szavakról, de inkább csak arra figyelek, hogy miket művel még ez a kis dög. Biztos tetszene neki, ha így hívnám, de azért még nem próbálom ki, ráérünk. Miután kiittuk az első adag folyékony aranyat, háromnegyedig tölti őket Trish, és beleönti a fiola tartalmát. Mivel gondolom valami érdekes dologról lesz szó, csak annyit iszom belőle, amennyit a vendéglátóm. Lehunyom a szemem hasonlóan hozzá, majd mikor kinyitom, szinte egy arany sidhe lesz előttem. Ha voltak is hibái, eltűntek és derengő, hívogató aura veszi körül. Kérdésére elkapom a fejem és fura kis farkashoz hasonlító lényeket pillantok meg, amik mosolyra ingerelnek. Trish viszont angyali-ördöggé változik, szinte érzem a szíve lüktetését, vére forróságát és azt, hogy engem akar, én meg őt./
- Látom, de látok mást is. /Nézek mélyen a szemeibe, de Trish szinte az ajkaimra esik, vagy azok húzzák oda, mint valami mágnes. A hatás őrjítő, mintha a legkéjesebb érzés öntené el a testemet, amit valaha éreztem és akkor még csak az ajkait és a kígyóként tekergőző nyelvét, ami a szívemig akar hatolni. Akár egy vadállat, úgy érzi meg a gyenge pontjaimat, én pedig nem vagyok rest, mert fel szeretném falni. A kezeim maguktól indulnak a nyakára, és a vállaira, majd már nem is tudom merre, mert csak a bőre tüzes érintésére vágyom, ami egyszer éget és repít el./
- Ez valami hihetetlen. Akarlak! - /Folytatom tovább és elveszek a vibráló szemei által kellett színhullámorgiába./

(334)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab...*

- Tudom... /súgom még, aztán a szavak helyett a tettek veszik át az irányítást. Aranyálom, ennyi tölti ki a fejem... Nem gondolkozok honnan ismeri ezt az ősi szót a sidhe, nem törődök már semmivel. Az érzékek viharában néha elveszik a tudat. A kábítószer hatása pedig pont ez, ledönt minden gátat, rövid időre feledtet veled mindent, olyan enyhet ad, amire mindennél jobban vágysz... Élvezni akarod az életet aggodalom és gondok nélkül? Hát feledkezz bele egy aranyos álomba...
A kezemben mintha elfolyna a sidhe selymes haja, ahogy belevegyül az én arany tincseimbe mintha az árnyék csókolózna össze a napfénnyel lehetetlen mégis tökéletes nászban. Olyan valószínűtlen az egész, mint egy utazás a tündérdombok mélyére csak éppen egy része valós...
Belesimulok a sidhe ölelésébe és hagyom, hogy a vágy messzire repítsen, hogy az érzékeim letaglózó együttlét töltse ki a világmindenséget. Megszűnik a JAV klub, megszűnik apám, még a bennem élő farkas is mintha elolvadna a tűzben... Ott állok magányosan, de a vágy heve olyan intenzív, hogy megsemmisül a tudatom is, aki tiltakozhatna az ellen, hogy a köröttünk táncot járó aranydémonokon túl ott a klub ezernyi ember, ezernyi élet és ezernyi vágy... A világ beszűkül, csak egy türkiz-arany-fekete szempárra, sötét hajzuhatagra és a forró bőrre, ami érintésért sikolt....
....
Nem tudom mennyi idő telt el, mire a szer nagy része felszívódott, mire a démonok eloszlottak és a bőröm éppen csak annyira bizsergett, amennyire egy felejthetetlen szeretkezés után elvárja az ember lánya. Könnyedén nyúltam el a fekete bőrkanapén, ami éles kontrasztban volt fehér bőrömmel és arany hajammal. Jobb kézzel kinyúltam, újra töltöttem a poharam Golden Dream-mel, majd Rabnak is öntöttem még egy adagot. A szájam sarkában lusta elégedett ragadozómosoly ült, ahogy felnéztem a háromszín szempárba./
- Azt hiszem elfogyott az ital. /mondtam csak úgy. Remekül éreztem magam, egy újabb olyan trófeát gyűjtöttem be, amivel igen kevesen büszkélkedhetnek. És ő talán még megenni sem fog megpróbálni, mint Éji Gyilkos... Milyen kár.../

(13)

[Rabraquat]

*Trish*

/A cucc gyorsan hatni kezd, de én sem vagyok kezdő a témában, legalábbis néha segítettük a bulikat ezzel-azzal. Ráadásul most egészségesebb is vagyok, mint valaha voltam, szóval a sidhék valami szenzációs immunrendszerrel rendelkezhetnek. Se télen, se nyáron nincs problémám, szóval az a kis allergiám is elmúlt, ami valaha volt. Azonban Trish csillogó szemei, és érintései azonnal lázba hoztak, nem kellett sok, hogy a szellemkutyáit elzavarjam, az ő testét pedig tökéletesre módosítsa a szer, ha esetleg nem volt az. Nagyon vadul kezdünk bele a dologba, szinte minden érintés vágyfokozóként csap le rám, ellenállni neki lehetetlen. A vállaimba kapok egy mély harapást, amire felhördülök döbbenetemben és látom, ahogy csordogálni kezd a gyönyörű sidhe vérem. Azonban nem fáj, sőt, mintha még örülnék is neki. Egyre jobban belemelegszünk a dolgokba, a ruháink, mintha maguktól sietnének le rólunk. Még csak pár perce vagyok tudatában annak, hogy egy nőstényördöggel vadul szeretkezünk, amikor valami történik. Trish bevadul és... átváltozik. Tudom, hogy vannak alakváltók, viszont csak rövid ideig hiszem, hogy ő az lenne. + Ez egy vérfarkas b**** meg! + Kijózanítóként hat rám a felismerés, de akkor már javában belém mélyednek a körmei, ezért egy nagyobb széllökéssel odébb lököm őt, szerencsétlenül esik és beveri a farkasfejét. Nyikkan egyet, majd elájul. Gyorsan odalépek hozzád ragyogva, hiszen a szeretkezés - vagy a drog, vagy mindkettő - kiváltotta belőlem, hogy nem tudtam elnyomni még csak azt sem, és megnézem, hogy életben van-e. Mák, hogy úgy tűnik lélegzik, sőt lassan vissza is változik. Ekkor érkezik egy ismeretlen pasi, két testőrrel, akik elsötétítik a páholyt a külvilág számára. A mellkasom, húsig bev vagdalva, a vállamba pedig újfent beleharapott Trish, csak egy kisebb darabot magával vihetett. Majd elájulok, de valamiért tudom magam tartani, és érzem, hogy kezdenek beforrni a sebeim, habár ahogy elnézem, ez még hetekig fog tartani./
- Maga tudta, hogy vérfarkas? /A fenyegető él arról tanúskodik, hogy nem kívánok bájcsevegni és jobb ha válaszolnak kérdésemre./
- Gerall vagyok, gőzöm sem volt b***** meg. Mi legyen? /Kérdezi, de nagyon nem jókedvében, miközben én a lányt nézem. Kezd visszaváltozni szerencsére, úgyhogy maradok, és nem fojtom meg álmában./
- Hozz gyógyítót a sebemre, a lánnyal elintézem én a dolgot. Ha átváltozott tegyétek az ágyra. És kapok egy páholyt. /Szögezem le a végén, egy apró mosollyal. Gerall egy bólintással reagál, majd int a fogdmegjeinek és felteszik Trisht az ágyra, amint visszaalakult szexi babává./
- Még valami. Erről egy szót sem, különben baj lesz. /Mondom immár nem ragyogva. Pár perc múlva egy férfi érkezik, aki varázsolni kezd, és meggyógyítja a sebeim, de kérésemre, nem teljesen. Amint eltűnnek, befekszem Trish mellé, kicsit még szórakozok vele, simogatom, ez-az, majd megvárom, hogy felébredjen./

...

/Mikor felébred, tölt egy újabb italt mindkettőnknek, én pedig természetes nyugalommal, és mindentudó mosollyal veszem át, majd bele is kortyolok. Mikor megjegyzi, hogy elfogyott az Aranyálom, csak sóhajtok egyet. A kilátás még mindig nem megy befelé, de ez észrevehető innen is, hogy el lett sötétítve./
- Mondhattad volna, hogy farkas vagy, akkor óvatosabb vagyok és szólhattam volna Fionának is. Bocs a fejedért, de így megmaradt az enyém. Egyébként nagyon király volt, amíg át nem változtál. Gerall is tudja, de csendben lesz. /Jegyzem meg semleges csevegéssel, és egy kicsit hozzábújok még. Jól esik a közelsége, és addig a pillanatig tényleg fantasztikus is volt. Kortyolok még egy kis italt, és pihenek egy kicsit. Felzaklató egy dolog volt, kaland és minden más jó, ahogy képzeltem. Csak kicsit elfajult.../

(335)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Álom, álom... rémálom. Rab is megérezhette mikor zökkentem át a békésen-elégedett-boldog fázisból a dermedtbe. Egyik pillanatban az oldalához bújtam élvezve a föld leggyönyörűbb lényei közül egynek a közelségét, lassan simogattam és éppen hogy csak nem doromboltam hozzá.... Aztán megmerevedtem, mint akibe villám csapott.
Aranyos hajsátram alól hűvös-jeges szempárom szinte halottként bámult a sidhe arcába, mintha nem akarnám megérteni a szavait.../
- Én... én átváltoztam? /nyögtem ki végül. A hangom meglepően nyugodtan csengett, habár az érzelmek teljes hiánya talán nem is nevezhető nyugalomnak... nem ez inkább valami rémült üresség volt.
Felültem mert félig belebújva valaki oldalába ilyesmiről nem igazán lehet tárgyalni. Felültem, a meztelenségem nem zavart soha, tudtam, hogy tökéletes vagyok, de most még ez az univerzális tény sem tudott megnyugtatni. Villámgyorsan felmértem a helyet és így kissé kijózanodva észleltem is a páholyt eltakaró sötétítőket.
Nem néztem Rabra miután elmondta amit, jó pár percet csak ültem magamba. Az ital mos nem segített kivételesen, habár szívesen menekültem volna ismét egy arany álomba, de a valóságban kellett helyt állnom.
Továbbra sem pillantottam a sidhere, csak az egyik képet néztem, a saját arcom sem volt megnyugtató, pedig amúgy szerettem nézni, de most a mögül az arc mögül is egy farkaspofa bámult vissza rám./
- Ne haragudj, ígérem valahogy majd kárpótollak a kellemetlenségért, ha bármire szükséged van szólj. Kérlek te se mond el senkinek, se Fionának, se másnak, én... én meg fogom oldani. De nem tudhatja meg senki. /A hangom továbbra is érzelemmentes. Kissé kibillent ez a dolog még mindig. Szerettem a farkasom, valahogy a részem volt, de annyira új volt nekem még ez az egész, hogy nem tudtam hogy kezeljem. Csak egyetlen dolgot tudtam, hogy apám nem tudhatja meg, se most se soha./
+ Gerallal pedig beszélek, habár egy kis pénz és úgyis hallgatni fog.+

(14)

[Rabraquat]

*Trish*

/Nem tudom, hogy kinek okozott nagyobb meglepetést, hogy farkassá vált, de kezdett sanszos lenni, hogy neki. Mivel Gerall sem tudta, hogy az ami Trish, kezdtem kapizsgálni, hogy talán a lány sincs tisztában vele. vagy csak titkolni akarta, de valamiért, valószínűleg a drog és az ital együttes hatása miatt, szó szerint előbújt belőle a farkas. csak nézett ott szegény maga elé, és nem tudta, hogy mitévő legyen. Mégiscsak közelebb ólálkodtam hozzá és védőn átkaroltam Trish-t, miközben az elnézésemet kérte. Aztán levettem róla a kezeimet és csak néztem őt.
- Nem kell aggódnod, addig nagyon élveztük, vagyis te tovább is. Aztán kénytelen voltam leütni téged, mielőtt megeszel, vagy ilyesmi. /Közben lehull róla a lepedő és látható vállnak, a félig begyógyult sebek maradványai./
- Megtartom a titkod, azonban ez remélem nem veszi el a kedved tőlem. Nem haragszom, kalandot akartam és te megadtad. Oké, kissé véres lett a vége, de belefért. Nagyon jól érzem magam még mindig, de ha szeretnéd elmegyek most. Szóval nyugi drága, Rabraquat nagyon jó fej tud lenni. /Ha fűződik hozzá egy kis érdeke. Márpedig eléggé, mert elég különleges lánnyal akadt dolgom jelenleg./
- Meggyógyított nagyjából valami kuruzsló, szóval tök jól vagyok. És mivel úgy vélem nem voltál tudatában a dolognak... De hagyjuk is, majd később megoldod valahogy. /Odahúzódtam hozzá és lágyan megcsókoltam őt. Beletúrtam a hajába és mosolyogtam rá biztatóan. Rohadtul nem érdekelt, hogy ő farkas, csak az, hogy jó fej és gyönyörű. Mi kell még egy sidhének?/

(336)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Az egész helyzet olyannyira abszurd, hogy felnevetek. Kissé igyekszem összeszedni magam önön romjaimból, mert úgy döntök kezd szánalmas lenni ez az egész, én pedig mindennél jobban utálok szánalmas lenni, illetve utálnék, mert soha nem vagyok az./
- Csak természetes, hogy élveztük. Mellesleg nem akartalak megenni, ismered azt a dalrészletet, hogy nem bánt csak megkóstol? /kacsintottam rá. Kissé különösen csengett a vicc jelen helyzetben még a saját fülemnek is, de szükségem volt rá, nem bírtam a súlyos komolyságot. Én élvezni szerettem az életet, nem pedig elszenvedni.
Arra a lehetőségre, hogy most lelép, gyakorlatilag kétségbe estem, de igyekeztem palástolni már amennyire sikerült. Nem akartam most egyedül maradni, túl sok megválaszolatlan kérdés feszített és túl nagy volt a bizonytalanság./
- Jajj dehogy, még véletlenül se menj el! Az én hibám volt a farkasos dolog, és ilyet ritkán mondok, szóval élvezd ki. /vetettem rá egy pillantást, majd végül ott is maradtam. Nem bámultam már a sarkot, immár rá figyeltem.
Egy jó darabig őrlődtem rajta, hogy elmondjam-e, vagy nem, de azt hiszem elég belsőséges kapcsolatba kerültünk... persze a sex nekem soha nem járt együtt azzal, hogy beszélgessek is az adott személlyel, ehhez valami másra volt szükség. És nem tudom állati ösztön, vagy mifene súgta, de valamiért szimpatikus volt a sidhe, úgy éreztem megbízható./
+ Csak most ne súgj hamis dolgot kutyuli!+
/Amikor beletúrt a hajamba és lágyan megcsókolt nagyjából ott döntöttem úgy, hogy megbízok benne. Hát igen, az ember lányának lehetnek gyenge pillanatai.../
- Tényleg sajnálom... Igazából nem számoltam vele. Tudtam róla, de eszembe sem jutott, hogy én... szóval, el szoktam még felejteni a farkast. Nem olyan régen volt egy rövidebb kapcsolatom az egyik testőrömmel és kalandozni megléptem vele. Tudtam, hogy vérfarkas, de ez csak még izgalmasabbá és vadabbá tette a dolgot. Aztán megharapott. /ez a finomított verzió volt, igazából mást is csinált, jócskán többet, de ez nem számít./
- Még senki nem tud róla tudtommal, alig néhányszor változtam át. De nem beszélgettem a farkasokkal, mert ha kitudódna botrány lenne belőle. Te új vagy ebben a korban, szóval nem tudom mennyit tudsz a politikáról, meg úgy a társadalomról... Minden esetre apám Alfonz Stockbauer, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy jelenleg ő a világ leggazdagabb embere. A családom azóta az elit legfelsőbb köreiben van, mióta anyám világra hozott. Azt hiszem már babakocsiban is bálokra toltak... Nem igazán tudom mit reagálna a világ, ha megtudnák, hogy vérfarkas lettem. A családom egy csöppet... szűk látókörű. Emellett a fél világ ismer, jó néhány éven át voltam holomodel én is, de aztán eluntam. Maradtam apuci kislánya, a kirakati baba... Nem igazán tudom hogy lesz tovább. /hadarom el egy szuszra. Azt hiszem ha kicsit többet gondolkozok rajta feleennyit sem árulok el magamról, de ki kellett mondanom, el kellett végre valakinek mondanom, mert ha nem belülről emészt el./

(15)

[Rabraquat]

*Trish*

- Mintha rémlene valami több száz évvel ezelőttről. /Nevetek vele, bár gőzöm sincs, hogy milyen dalról beszél. Igazából nem is érdekel, csak az, hogy kizökkentettem a sokkból, amit a maga módján próbált elintézni. Tessék, itt vagyok én aki segít, hát nem egy tündérbogár vagyok? De./
- Akkor egyeznek a vágyaink ez esetben. /Újabb kedves mosoly, és a maradék Álomizét is kiiszom. Kényelembe helyezkedem, nem zavartatom magam, úgysem lának be jelenleg. Így visszagondolva elég félelmetes volt az egész, de most már csak egy vad kalanddá szelídült az egész. Az biztos hogy legközelebb nem ihat semmit előtte, főleg nem abból a fiolából... Egy kis simogatás és csók, máris megnyugszik, immár teljesen Trish, és nagyon örülök, hogy ezt én érhettem el nála. Hallgatom a sztoriját, és sok minden ezután ugrik be. Hogy miért engedik be mindenhová, és miért nem csak engem bámultak meg a népek./
- Ha az kell, én el tudlak vinni oda úgy, hogy ne tudják meg. És ne aggódj, pénzzel már az én időmben is mindent el lehetett érni. Akár a saját halálod is megrendezheted, ha úgy szeretnéd. De én azt mondom, hogy ha farkas vagy, ott a helyed. Biztos vagyok benne, hogy találnál magadnak megfelelő célt. És ha elég ügyes vagy, akár ezt az életedet sem kellene feladnod, de van egy gyanúm, hogy nem biztos, hogy ezt választanád. Ja, és lesz egy páholyom is itt, megbeszéltem Gerall-lal. /Elvigyorodom, immár ravaszul, de végül is nem ez az érdekes. Meg kell találnia önmagát, valamilyen úton-módon./
- Lehet, hogy most még csak négyen-öten tudják rajtad kívül, de kitudódhat, ezt te is tudod. Ha még van kedved hozzám, tudnék egy olyan helyet mutatni, ahol még nem jártál, de kipróbálhatnánk ott valamit... Átváltozás nélkül. /Visszakúszik a ravasz vigyor az arcomra, és megemelem a szemöldökömet is. Forgatom az ujjaim között a poharat, majd leteszem és magamhoz húzom. Aztán kisöpröm az arcából a haját és megcsókolom. + valahogy most ezt nekem nincs kedvem abbahagyni. Holnap meg majd ráérünk még az életét rendezgetni...+/

(337)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/sajnálatos módon muszáj elgondolkoznom azon, amit mond. A pletyka legnagyobb átkára világított rá, amiről én jótékonyan próbáltam nem tudomást venni... Nos igen, tény és való, hogy minden kitudódik, még az is, aminek nem kéne kitudódnia.
Tűnődve néztem az üres poharam, mialatt megfogalmaztam neki a választ, nem volt olyan egyszerű és egyértelmű, mint amilyennek lennie kellett volna./
- Nem is tudom, igazából eddig halasztottam ahogy tudtam. A farkasok néha olyan befordult természetbúvároknak tűnnek... Nem akarok a mocsokban aludni és körbevizelni az erdőt. /fintorgok. Jó, ez persze talán kicsit túlzás, de annyira nem. Nekem kellett a csillogás./
- És hogyan tudnál úgy vinni oda, hogy ne tudjon róla senki? /pillantottam rá fokozott kíváncsisággal, habár még mindig lepleztem egy kicsit. Érdekelt a dolog. Mindig az olyan kalandokat szerettem, amik után nem kellett felelősséget vállalnom, amiknek az emlékét is kitörölhettem ha úgy akartam... A sors úgy tűnik nem szeret, mert ezek a "kalandjaim" mostanság mintha hajlamosak lennének visszaütni./
- A páholyhoz meg gratulálok, többnyire békés kis hely ez. /kacsintok rá. Hát igen, amikor az embert nem csócsálja meg egy farkas, akkor valóban nagyon kellemes tud lenni. Egy kis drog, egy kis pia, nagyon megnyugtató.
Aztán azonban a mondandója vége már határozottan felkelti az érdeklődésem. Az arcomra pajkos mosoly ül ki aranyszín szemöldökeim pedig felszaladnak./
- Ahol még nem jártam? Nem is tudom van-e ilyen hely... De próbálkozz csak, lepj meg. /mondtam démoni mosollyal. Amikor ismét magához von nem ellenkezek, határozottan élvezem a figyelmet, mindig is szerettem. Az pedig határozottan jól esik, hogy egy arany sidhet is sikerült magammal ragadnom./

(16)

[Rabraquat]

*Trish*

/Én megadtam a lehetőséget, már csak élni kell vele. Elgondolkodik, ez már jó jel. Mondjuk én nem tudom, hogy mit tennék a helyében, hasonlítunk egymásra, de ezt úgysem értené meg. Nem tudom, hogy többet lát-e bennem, mint egy jó préda - vagyis a legjobb, amit valaha kaphat -, de most épp jókedvemben talált. Főleg ezután a szuper kalandunk után. Még szép, hogy segítek./
- Értem én, és meg is értelek. Fionáról el tudod képzelni, hogy ezt csinálja? Én nagyon nem, szóval nem kell túlmisztifikálni a dolgot, szerintem nem kötelező velük élni, de kötelezettségek persze lehetnek, ha falkatag szeretnél lenni. Azért biztos van értelme annak is, ezt nem tudom. De az a legjobb, ha utánajársz a lehetőségeknek. És ők sosem fognak eldobni... /Befejezem, de nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy ez minden esetben így van. A lehetőség viszont jobb, mintha egyszer más esetben változik át, vagy meggyilkol valakit./
- Sidhe mágiával. Persze a farkasok tudnának róla... De nem látná senki, hogy ha bemész egy szobába és én ott várlak, majd eltűnünk.... Később meg kisétálsz..../ Hangom lágyan csap fel a tokomból, szavaim lassú folyóként áradnak. De ez már félsiker, hogy érdeklődik, el tudom intézni a dolgot. A páholy témát csak egy kedves bólintással veszem, nem nagyon tudok mit hozzáfűzni ehhez. Viszont a felajánlásom sikerrel jár, felcsillanó csodás szembogarai máris további szép folytatást ígérnek./
- Van ám, de ahhoz előbb fel kell öltöznünk. /Suttogom két csók között. Őrjítő egy nőszemély az már biztos, kicsit emlékeztet is... Na, de most talán ne ez a legjobb alkalom, hogy előhozakodjak Vele. Inkább csak élvezem a kényeztetést és én is megadom neki ugyanezt. Ha viszont felkészült, máris indulhatunk./

(338)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Rab monológjára egy kicsit elhúzom a számat. Nos igen, pont ez az, amit szeretnék elkerülni...
+ Kötelességek? Hah! Azokat a szerencsétlen gyökereknek találták ki, akiknek nincs annyi pénze és hatalma, hogy ilyenekkel ne kelljen foglalkozniuk... +
Szóval a dolog nem tetszik, határozottan nem, de nem igazán tudom mit lehetne erre lépni. Abban igaza van, hogy az nem árt meg, ha odamegyek és körbe nézek. Max lelépek és közlöm, hogy tudják hová dughatják fel a falkaszellemük.../
- Nos oké, akkor majd megnézem. Ártani nem árthat. /vonok hanyag eleganciával vállat.
Aztán van az a bűvös kis szavacska, amire még az eddiginél is jobban felfigyelek. Ez a varázslatos szavacska pedig a sidhe mágia...
+ Oh igen! Ez hatalom! És varázslat! Imádom! +
Ha nem lenne borzasztó gyerekes, akkor tapsikolnék lelkesedésemben, de mivel én az elegáns díva, esetleg a végzet asszonya vagyok, így a tapsikolást meghagyom a húgomnak./
- Lássuk azt a sidhe varázst. /mondom gyanúsan csillogó szemekkel. Aztán lágyan végigsimítok az arcán, megcsókolom és pont amikor már úgy tűnik mind a ketten belelendültünk a csókba akkor húzódok el és játékos mosollyal fölállok. Minden mozdulatom egy lusta, jóllakott ragadozóé, ahogy lágy ringó léptekkel odasétálok az előszülinapi ruhámhoz és ráérős szokás szerint magamutogató mozdulatokkal öltözködni kezdek.
Nem nézek hátra, tisztában vagyok vele, hogy engem figyel, amíg öltözködöm, direkt elnyújtva az egészet, de nem adom meg azt a megadást, hogy megnézzem valóban így van-e. Csak amikor (már amennyire lehetséges) tökéletes a ruházatom és a karperecemmel kijavítottam a sminkem, akkor fordulok felé. Aranyhajam most csigákban omlik alá (éljen a modern technológia) és úgy nézek ki, mint aki színházba megy, nem éppen farkassá változott, drogozott és élete egyik legjobb (fél) szeretkezésén van túl. Úgy érzem magam, mintha egy lennék a ruhámon szikrázó gyémántok közül. Szikrázónak./
- Részemről készen vagyok. Mehetünk? /nyújtom felé a karom, hogy elvezessen oda, ahová menni szeretne./

(17)

[Rabraquat]

*Trish*

/Nem látom Trishben azt a nagy lelkesedést a vérfarkasok iránt, de ez legyen az ő gondja. Azt hiszem már így is többet tettem érte, mint kellene, de hát "arany" jó szívem van. gondolom egy dombtársam sem foglalkozna a dologgal, már ha egyáltalán életben hagyta volna őt. Semmi gond, csak bólintok, az apukája nem én vagyok, hogy olyan dologba ellenkezzek vele, ami engem nem érint. A sidhe mágia említése kissé felcsigázza, mert a csókba elég vehemensem veti bele magát. Persze ehhez valószínűleg elég vagyok én is, de a szemei ékkőként csillantak fel a sötét helyen, akár egy barlangba rejtett hegyikristály, amit megcsillant a lámpa arra tévedő kósza fénye. Természetesen belemegyek a játékába, valószínűleg ő is azt hiszi, hogy ő játszik velem, én meg azt, hogy én vele, az igazságot pedig kit tudja? Közben öltözködni kezd, én pedig hosszan figyelem, miközben én is magamra veszem tökéletes ruhámat, ami természeten nem véres és nem gyűrődik. Kicsit elhúzza az öltözködést, aminek láthatóan van foganatja nálam, de a ruha szépen elrejti a dolgot. nagyon ügyes ebben trish, biztosan nem először csinálja, persze már csak az alakja és kinézete elég ahhoz, hogy bárkit nyáladzó hülye gyerekké változtasson. Mármint a mocsoklakókat. A karját felém nyújtja, én pedig befogom az alkaromhoz./
- Remélem, hogy tetszeni fog. /Jegyzem meg, miközben elhagyjuk a helyiséget. Nem áll utunkba senki, de azért továbbra is megbámulnak minket, ami szórakoztat, nem is kicsit. Kinézek magamnak lopva egy szebb női egyedet, aki pasival van és félreérthetetlenül rákacsintok, majd mosolyogva kimegyünk Trishhel. Nem nézem meg, hogy utánunk jöttek-e, a biztonsági őrök megvédenek úgy is. Kicsit hűvösebb van, ezért a levegő megmelegszik körülöttünk most is, meg repülés közben is meg fog./
- Na, nézzük akkor. /Felkapom a karjaimba hirtelen, majd felröppenek vele a város felé. Remélem, hogy nem félős a kicsike, de eddig ilyet nem tapasztaltam. Megkeresem a város legmagasabb tornyát, azon belül is egy kis helyet kettőnk számára. A levegő körülöttünk kellemes, a szél nem fúj, a kilátás lenyűgöző. Leteszem Trisht, hagyom kicsit nézelődni, közben hátulról átölelem, és a nyakát kezdem ingerelni, némi harapdálással./
- Nem rossz, igaz?

(339)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Miután végzek a szépen elhúzott öltözködéssel mosolyogva fordulok vissza a sidhe felé. Nem is tudom miért kell nekem mindig játszani az agyam, egyszerűen ilyen vagyok... Kissé lelomboz a dolog, hogy lassan a mocsokban hentergő vérfarkasok közé kell bevonulnom, mint valami sárvakaró apáca, de jó szokásomhoz híven nem törődök a dologgal, hanem próbálom róla elterelni a figyelmem, jelen pillanatban egy gyönyörű sidhe férfi segítségével./
+ Kell ennél több? Hááátt... mindig kell több! +
Csak mosolygok magamban, amikor megindulunk kifelé és a hódoló pillantásokat le sem tudjuk vakarni magunkról. Persze nem is kell, a tökéletesnek ennyi alapból kijár! Néhány ismerősömnek kecsesen odabiccentek, de ennél többet nem szánok rá senkire, most nincs kedvem érintkezni az átlagos senkikkel.
Amikor kiérünk és meghallom Rab szavait érdeklődve felvonom a szemöldököm. Aztán azonban föl is kap és repülünk... Nah jó, ez majdnem olyan jó érzés, mint ezerrel rohanni egy versenykutya tudatával összefonódva... Nah jó, van olyan jó. Lenyűgözve figyelem a tájat, talán még a fensőbbséges arckifejezésem is lecsúszik egy kicsit.
Amikor megérkezünk a torony tetejére csak pislogok és figyelem a kilátást. Láttam már hasonlót, de most mégis olyan magával ragadó. A kellemes burok, amibe belekerültem ellazítja kissé zilált idegeim./
- Nem, határozottan nem rossz. /fordítom kissé felé a fejem, hogy valamennyit lássak az arcából, aztán még viccelődve hozzáteszem./
- Habár kíváncsi vagyok mit fognak szólnának a talpunk alatt a NKT munkatársai, hogyha tudnák, hogy mialatt az esti híradót mondják be, mi itt vagyunk. /mosolygok. Aztán visszafordulok a város felé. Most tényleg nyugodtnak érzem magam. Kicsit gyors volt minden, de látom a fényt az alagút végén, csak el ne csapjon.../
- Mióta vagy itt? /kérdem, mert tényleg kíváncsi vagyok, közben hátranyúlok és beletúrok a hajába, majd végigsimítok az arcán./

(18)

[Rabraquat]

*Trish*

Megérkezünk a torony tetejére, szerencsémre Trishnek is tetszik. Persze akinek ilyen kifinomult az érzéke és az ízlése, attól nem meglepő, hiszen szerintem ez a látvány bárkit lenyűgöz. Az alattunk lüktető hangyaboly, folyamatosan változó színeivel, akár egy önálló életforma tekergőzik, önmagába és vissza. Repülő csodamasinák és lények, mind-mind hozzájárulnak H'Sekirat varázslatos éjszakai életéhez és képéhez./
- Ó, hát azt sem biztos, hogy megtudják, ha meg igen, majd elzavarom őket. /Vállat vonok, nem igen érdekelnek a mocsoklakók most sem, ugyanúgy, ahogy Andort sem érdekelték. Átkarolom őt, jól esik a közelsége, a harapdálásra nem reagál nagyon, de nem is erőltetem igazán az egészet, habár pont ezért jöttem. De majd megy magától a dolog, a vállára fektetem a nyakam és úgy bámulok H'Sekirat csodás panorámájára. Olyan, mintha a miénk lenne a világ egy pillanatra, de lehet, hogy ez így is van. Megfeledkezek mindenről, csak Trish és én, meg a város létezik, gondok nélkül. Nem ér váratlanul a kérdése, csak annyiban, hogy korábban számítottam rá./
- Nagyjából két éve, de egy örökkévalóságnak tűnik. Nem mondhatnám, hogy nyugalmas az életem. De ez egy olyan pillanat és jó lenne ha több is lenne ilyen, nem csak ez az egyszeri alkalom. /Jegyzem meg mosolyogva, bár ezt valószínűleg nem látja. Burkolt randikérés is megfogalmazódik benne, de igazából tényleg vágyok ilyen estékre, a farkasharapást kivéve. Jól érzem magam, áldom Danut, hogy őt sodorta elém./
- Sokat nem tudok még, viszont rengeteg olyat, amit a legtöbben az itt élőknek sejtelmük sincs. Szeretném megismerni jobban a világot, mielőtt bekebelezne a Domb... /sóhajtva hullanak ki a szavak belőlem, de ez a z igazság. Ha egyszer uralkodó leszek, nem hiszem, hogy ilyen szabad lehetek... Persze, még ez sincs lezsírozva előre, de ez a célom./

(340)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Annyira gyönyörű a város... Mindig megnyugtat. Most, hogy belegondolok lehet el kell veszítenem, hogyha bevonulok a farkasok sötét erdeibe, csak még jobban a szívembe markolnak a színek és a társadalom kifinomultságát és nagyravágyását hirdető égre törő oszlopok... Ez az otthonom, itt születtem és itt nőttem fel. /
+ Nem akarok elmenni innen... +
/Az árnyalanyi szomorúság és keserűség hamar feloldódik lényem tobzódó energikus forgatagában, de azért ott hagyja keserű ízét a nyelvemen. Rab szavaira azonban felnevetek, pont úgy beszél, ahogy én szoktam./
- Hát igen... és különben sem számítanak, kis bábuk csupán. /somolygok, és így is gondolom. A közönséges senkiket én soha nem szerettem és nem is érdekeltek. A húgom szeretettel fordult feléjük és óvta őket ha tudta, engem csupán hidegen hagytak.
A szavaira viszont már hátra fordítottam a nyakam, arany fürtjeim súrolták az arcát a mozdulat közben, jégkék szemeim huncut csillanással fordultak felé./
- A nyugalom az öregeknek való drága sidhe lordom. /mosolyogtam hamiskásan, a továbbiakra pedig várattam még egy csöppet, majd hozzá tettem./
- De ha bírja a szíved, akkor megmutatom majd neked hogyan is kell élni errefelé... és nem csak létezni, hanem élvezni az életet. A gondokat meg csak felejtsd el szépen. A sidhek bőre nem lesz ráncos, de a sok aggodalom akkor is árt. /simítok végig azon a valóban tökéletes arcon, majd játékos csókot lehetve az ajkára kibontakozok az öleléséből és a korláthoz sétálok. Kitárom a karjaim, mintha repülni készülnék és hagyom, hogy a felszálló légáramlatok belekapjanak a hajamba.
Aztán felé fordultam, hátam mögött ékkőként szikrázott a város, majdnem annyira, mint a drágakövek a ruhámon./
- Én is tartottam tőle, hogy elemészt a fenevad, aki bennem él... Mit szólnál, ha alkut kötnénk? Én megkötöm a te fenevadad, te pedig az enyém! /tudtam, hogy őrültség, hiszen ő annyit sem tud a farkasokról mint én, én eddig ismertem ugyan valamennyire a sidhek hatalmát, de ez csak arra volt elég, hogy tudjam esélyem sem lenne még csak dacolni sem a Tündérdombbal, nem hogy kontrollálni... De úgy éltem ahogy éltem, és ennyi belefért. Nem akartam, hogy elkomorodjon és elrontsa a napot, szóval erre szükség volt./

(19)

[Rabraquat]

*Trish*

- Így van, a mocsoklakók már 900 éve sem számítottak nekem semmit. /Laza vállvonás, undorodva kiejtett szavak, ezzel azt hiszem teljes egyetértésben zártuk le az alattunk tartózkodókat. Vannak náluk sokkal fontosabb dolgok, ők csak a szorgos is hangyaboly, a sakktáblán a parasztok, akik a király és a királynő munkáját segítik, láthatatlanul, lehetőleg nem zavarva a fentebb említett fényességek köreit. Jelenleg mi vagyunk a király és királynő, habár tökéletesen ellentétes a világ, ami körülvesz majd minket. A farkasok és a sidhék. Ha fekete lennék, talán megpróbálnám megtenni királynőnek, de tudom, hogy ez nem lehetséges. És egyébként is, még csak ma találkoztunk, de eddig nagyon jó hatással van rám. Ezt viszont bármikor megismételhetjük...
- Igen, ez igaz lehet. De néha szükségem van rá. /Átkarolom, de most úgy, mintha a pajzsom lenne, a védelmezőm, a világ bajaitól távol tartó entitásom. A pillanat tökéletes, de el is illan utána nyomban./
- Persze nem fogok berozsdásodni, csak nem árt az őrület közepette némi csend... De ezt ma te megadtad nekem, szóval vagyok olyan jó gyerek, hogy viszonozom. Ezért is vagyunk itt, na meg azért, mert messzi még a reggel. /Mosolygok a háta mögött, és már újabb őrület fogalmazódik meg a gondolataimban, de előbb rá figyelek, a fiatal farkasra. Mennyivel másabb, mint Fiona, ez 900 évnyi szakadék a felfogások között. Trish nem lát réginek, sidhének lát. Fiona viszont egy bajtársának lát mindössze, bármilyen bőrben vagyok is... Vagy valami ilyesmi./
- Mindenképpen. Követelem. /Kacagok felé, miközben ő kislisszol a karjaim közül és a korlátnál évezi a levegő hatalmát. Még rá is segítek, hogy tökéletes legyen az érzete, el nem mondom neki, elég ha csak simán jól érzi magát. Ráérek mással villogni, máskor. Megfordul felém és én újra végignézhetem, a tökéletes lányt, aki nem sidhe. + Klári biztos kinyírná irigykedésében... + Halvány mosoly kúszik végig az ábrázatomon, ahogy hallgatom őt, majd összevonom a szemöldökömet, mert nem egészen értem, hogy mire akar kilyukadni./
- Mire is gondolsz pontosan? Érdekel az ajánlat. /A hármas gyűrűk forogva csillannak meg hirtelen, ahogy egyre jobban érdekelni kezd a dolog./

(341)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Az alantasabb lényekre több szót nem is pazarolok, nem éri meg a számat még kinyitni sem értük. Nem tudom miért alakult ki bennem, de nem tartom semmire a kicsinyes emberkéket... Vannak akik őket mondják a társadalmunk gerincének, az erőnek... Nah persze, ezek csak magukat áltatják.
A nyugalom említésére pedig csak mindentudó mosoly ül ki az arcomra. Egyesek azt hiszik szükségük van rá, de ez csupán önámítás, az élet a pezsgés ezerszer jobb, ha sodor magával az élet elfelejtkezel róla, hogy pihenni vágysz./
- Hát ha ragaszkodsz hozzá, legyen... Szerintem csak rabolja az ember idejét. /vonok vállat könnyedén. Amióta erre a világra jöttem, azóta folyamatosan mozgásban voltam, amióta az eszemet tudom, azóta rohantam a kalandok és élvezetek után, és soha nem bántam meg, minden hozzátett ahhoz, aki vagyok. Tehát mint látszik a pörgés csodálatossá formálja az embert./
- Messze a reggel? De még milyen messze! /kacagok fel. Ezt többnyire baljóslatú mondatként mondják, de esetünkben határozottan jókat ígért.../
- A viszonzást pedig örömmel látom. /csillant pajkos fény jegeskék szemeimben.
Felülök a korlátra, amikor visszakérdez végül és az arcomon továbbra is a nemesebbeknek kijáró mosollyal válaszolok neki. Közben élvezem, ahogy a szél belekap a hajamba, ahogy régen látott szeretőként simít végig rajtam./
- Nos egyszerű... Ha kezdek sárban dagonyázó szörnyeteggé válni, aki megharapja a gazdi kezét ha jutalomfalatot ad neki, akkor kirángatsz onnan, bezársz valami gyönyörű és fényes helyre, ahol ismét eszembe jut az, hogy ki vagyok... /mondom könnyed társalgási hangon./
- Ha pedig már nem vagy önmagad, csak a Tündérdombot szolgáló őrült fanatikus, akinek egyetlen célja a hatalom és az uralkodás maga, ha elfeleded milyen is élni, akkor megígérem, hogy teljes bundadíszben beszambázok oda, elrángatlak, bulizunk és elfelejted, hogy a gépezet magával akar rántani. Nos? /pillantok rá érdeklődve. Nem volt teljesen pontos a terv még, de alapvetően jónak tartottam./

(20)

[Rabraquat]

*Trish*

/Mióta itt vagyok, nem tudom eldönteni, hogy mikor mit látnak a velem szemben állók: a sidhét, vagy a mögötte lévő gondolkodó lényt. Nyilván, akivel nem beszélgetek, csak a délceg alakomra figyel fel és ámulva koppantja az állát a betonon... vagyis, ami most van helyette. Már itt vagyok egy ideje, sok mindent tudok a világról, de még többet nem, és valószínűleg ez az arány nagyon soká fog megváltozni, ha éppen meg fog egyáltalán. Trish álla viszont nem koppant, vagy nagyon jól titkolja. Azt érezteti, hogy szereti a társaságom, csak a kérdés, még mindig az, ami az előbb? A sidhét, mint jó partit, vagy Andort? Persze, Andor sem a régi már, annyit változtam a sidhe lét óta, hogy azt el sem lehet mondani, de a vezérvonal azért megmaradt. Hallgatom a magyarázatát, a mosolyom szélesedésével közlöm vele, hogy értem már,. hogy mit akar mondani./
- Ó, szeretném látni, ahogy Trish farkaska beront a dombba, megfenyíti a shideket és kirángat. Eszményi kép! /Felkacagok, mert nagyon valótlannak a tűnik, míg az, hogy én segítsek rajta, talán jobban megvalósítható./
- Rendben, benne vagyok. És most kérem a kezed, csináld, azt amit én, öklözz, az én öklömbe. Nem tudom, hogy él-e még a szokás, de régen ezt így nyomtuk. /Kissé visszavedlettem Andorba, majd az öklöm felé nyújtom, hogy összekoccanthassa a sajátjával./
- Megteszem, amit kérsz, nagyon jó alku. /De most a férfi lép elő és elkapja nőt, aki annyira felvillanyozza és vad csókot lehelek az ajkaira. Aztán benyúlok a zsebembe, ma az őrült ötletek napja van, és előveszem a motoromat./
- Kelj életre picinyem. /Szólok a motornak, ami veszi az adást és máris megjelenik előttünk a csúcs modell, a DashMax./
- Akkor indulhatunk, igaz? /Nézek rá hívogatóan, majd felpattanok a lovamra, ami halkan duruzsolni kezd azonnal. Úgy csinálom, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne, hogy a torony tetején motorozni akarok. Rám folyik a motorosruha és a sisak is felveszi az alakját a fejem körül, jelenleg úgy nézek ki, mint a pokol motoros angyala. Ugyanez történik Trish-sel ha elfogadja a meghívásom./

(342)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Öntudatosan felszegem a fejem, azzal amit az elit partykon is megszoktam, azzal az öntudattal, hogy egyszerűen én vagyok a leggyönyörűbb, a leggazdagabb és legtökéletesebb lány a közelben és tudom, hogy nincs olyan, ami gondot okozna. Akit nem lehet megvenni azt elcsábítom, akit nem lehet elcsábítani azt megveszem... Harmadik választás nincs, az emberek állítják, hogy erkölcsösök, de tisztában vagyok a képességeimmel. Nincs harmadik választás, akit akarok az az enyém. Mindössze ezzel a büszke öntudatos mosollyal reagáltam le, hogy ne tudnék bemenni a Dombba. Jó tudtam, hogy kissé meredek lenne, de nekem nincs lehetetlen./
- Ha arra lesz szükség megteszem. /közöltem továbbra is uralkodói fensőbbséggel, egy Stockbauer nemes eleganciájával.
A furcsa ötletével kissé megzavart, egy pillanatra kiestem a nemesi szerepemből, de végül ökölbe zártam tökéletesen manikűrözött kecses kacsóm és próbáltam utánozni az ő fura mozdulatát./
- Különös dolgaitok voltak a te korodban. /mondtam egy fintorral, majd nyelvet nyújtottam rá, hogy elvegyem a dolog élét. Nem sértés volt, csak tényleg fura ez a kis boxolós izé.
Aztán azonban amikor elfogadta az ajánlatot már el is felejtettem neki ezt a kis furcsaságot, határozottan elégedett voltam, ismét egy újabb példa hogy amit akarok, azt megkapom.
Amikor megcsókol vadul viszonozom én is, még érzem azt is, ahogy a farkas felmorran bennem, de hamar elcsitul, most kapott eleget egy darabig. Aztán amikor előveszi a motort elégedett mosoly ül ki az arcomra, szeretem a száguldást, nem hiába voltam "pilóta" a kutyafutamokon is egy jó ideig. Könnyed természetességgel vetem át a motoron a lábam és ülök fel mögé, mialatt a ruha körbeveszi tökéletes alakom. Ezért is szeretem motorozni, ezek a ruhák még jobban kiemelik milyen gyönyörű vagyok./
- Indulhatunk. /búgóm Rab fülébe átkarolva a derekát./

(21)

[Rabraquat]

*Trish*

/Természetesen nem arról van szó hogy nem hiszek neki, csak nem tudja valószínűleg, hogy a domb be sem engedné őt. Viszont jól szórakozok az elhivatottságán, tényleg ügyesen játssza - vagy nem játssza - az előkelő dámát. Nem érdekel egyelőre, hogy ez mennyire igaz, miért jött el velem, még azt sem bánom, ha kihasznál egyelőre, mert jól érzem magam. Nagyon rég volt már ilyen jó kedvelem, és nagyon rég pörgetett már fel bárki is ennyire. trish igazán érti a módját, persze neki ez csuklóból jön, hiszen mindene meg volt, ahogy nekem is. Ismerem az érzéseit, és remélem nem gondolja, hogy ez régen nem így volt. Az öklözést kicsit sután utánozza, de az érzés a lényeg, meg az, hogy én élvezzem a dolgokat. A nyelvnyújtásra felkacagok, mert eszembe jut, hogy milyen figurákat lehet még kézzel csinálni, ami miatt biztosan idiótának nézne./
- Ó, ez még semmi, de nem is érdekes. Csak jó néha olyan dolgokkal előhozakodni, ami újdonság lehet az ittenieknek. Ettől függetlenül ezt a kort valahogy jobban csipázom. /Fejezem be a nagy értékelést, majd előkapom a Max-et. Fel is ülök rá, majd meginvitálom egy menetre a farkaslányt, aki egyáltalán nem vonakodik, hanem felül mögém. Amikor már minden biztonságos, egy gondolatra beindítom a járművet és egy kis túráztatás után megfaroltatom. +Ez legalább nem változott+/
- Kapaszkodj Trish! /Mondom vigyorogva, bár nem látszanak a sisak mögött a felfelé gördülő ajkaim. Majd nekilendülök és leszáguldok a tetőről. Megvárom, hogy a torony oldala felé essünk - amiben segítségemre van némi széllökés is -, majd az "üvegtorony" oldalán lefelé motorozunk, elég nagy sebességgel. Főleg, hogy még rá is gyorsítok. Szóval egészen a negyedik szintig megyünk, majd nem törődve a rendőrséggel, vagy mi van itt, teljes sebességgel száguldok. Szerencsére nem nagyon érhet baleset, mert a motor rengeteg biztonsági berendezéssel van ellátva. Azt mondták./
- Hova szeretnél eljutni? remélem tetszik az utazás? /Kérdezem a sisakmikrofonon keresztül, miközben átugratok egy kisebb autót. + Nagyon király ez a verda!+/

(343)