Atlantisz hotel

[Alyara Nirois]

Egy viszonylag előkelő, de a még megfizethető kategóriába tartozó hotel. A szobák szépen és tiszták, azonban nem a legolcsóbbak, de nem is kerülnek kifizethetetlen összegekbe. A szegényebb gazdagok, vagy a jobb módú középosztálybeliek járnak ide. A hatalmas medence, a szaunák és mágia-napfény szoláriuma messze-földön híres.

Tetőmedence:


Szauna:


Előzmények, korábbi hozzászólások

[Caridwen]

*Előzmény - Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/A szintetikus taxis nem törődik semmivel, elvisz titeket a célhoz, majd faarccal átveszi a kártyád és levonja róla az útiköltséget. Aztán kitesz titeket a bejáratnál, ahonnan teljes pompájában megcsodálhatjátok a fényűző hotelt. Látszólag nem éppen a szegények gyülekezőhelye.
Ha besétáltok a recepciós ragyogó műmosollyal fogad, de azért enyhe lenézést láthattok a szemében, egészen addig, amíg Legion ki nem ejti a nevet, akkor a nő szinte extázisba esik./
- Áh igen Mr. Money szólt, hogy érkeznek! Legyenek olyan kedvesek kövessenek engem. Nézzék el, de az elnöki lakosztályból csak nemrég költöztettük ki az előző vendéget, így még nem sikerült teljesen feltölteni a hűtőket, de ha bármire szükségük van a központi komon elérhetnek minket. /csacsogott és közben hívott egy fiút, aki minden csomagotok átvette, ha engeditek, sőt egy fényágyat is, amit felajánlott, hogy Sarielt fektessétek rá. Amúgy nem kérdezett semmit az ájult nő kapcsán, vagy másról, csupán szikrázó mosollyal sertepertélt, majd kísért fel titeket a szobátokba.

Miután bekísért még mosolyogva hozzátette, mielőtt elment volna./
- Ha bármire szükségük van hívják a recepciót. Remélem jól fogják érezni maguk nálunk!

[Azeriel]

*Caridwen, Legion*

/A férfi holmiját készségesen összeszedi a kérésre, majd futva hamar utoléri a párost. A szárnyak eltüntetésén kissé fennakad. Először fogalma sincs, hogyan tüntesse el őket./
+ Túlbonyolítod, kislány. Csak akard, hogy ne látszódjanak! +
/És láss csodát, az enyhe aranycsillogású fehér szárnyak elhalványodnak, majd láthatatlanná válnak. Amíg utaznak, csak ámul és igyekszik befogadni a rengeteg újdonságot és látványt. A hotel láttán felnyög. Már majdnem megkérdezi, jó helyre jöttek-e, de a recepción úgy tűnik, nagyon is ide jöttek. Az érkező fiúnak átadja Legion táskáját és kabátját, mivel csak ennyi a csomagjuk, majd követi a többieket./
- Szóval...
/Kezd bele lassan, miután a recepciós távozott./
- Mi ez az egész? Hol vagyok és hogyan kerülhettem ide?

(20)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

/Mindig is imádtam Mammon stílusát. Most se hagyott cserbe régi barátom, így különösebb gond és kérdezősködés nélkül feljutottunk a szobánkba. Sarielt bevittem a hálószobába és lefektettem az ágyra. Cipőt, nadrágot leveszem róla és betakarom a nehéz takaróval.
Mikor visszamegyek a nappaliba behúzom magam mögött az ajtót, de résnyire nyitva hagyom. Megropogtatom a nyakam és levetem magam az egyik hatalmas fotelba. /
- Imádlak testvér!
/Végül a lány felé fordulok és elmosolyodom./
- Szerintem ülj le. Lássuk csak. Azt mondtad Berlin igaz? Had találjam ki, bementél egy régiségkereskedőhöz, megláttál egy furcsa városmakettet és muszáj volt megpiszkálni? Nos amennyire tudom, mindenki így kerül ide. Igen, jól gondolod, nem vagy egyedül ezzel. Ha jól tudom, körülbelül öt éve jöttek át az elsők és azóta időnként fel-felbukkan valaki. Hogy miért történt ez pont veled? Puszta véletlen vagy egy felsőbb hatalom. Én nem tudom, de úgy hiszem okkal lettél azzá aki vagy. A mai dátum, 2900. augusztus 20-a. Igen, röpke kilenc évszázadot utaztál az időben. A havon ne lepődj meg, az időjárásnak már rég nincs köze a hónapokhoz. Ezt a várost H'Sekiratnak hívják. Amolyan világméretű főváros. Az rossz hír az, hogy minden amit ismertél, mára az enyészeté lett. A jó hír, nos, te nem. Angyallá lettél, ami azt jelenti, hogy lényegében a halhatatlan lelked legújabb porhüvelye a leghatalmasabb létezők sorába állt be. Persze még jó időbe telik, mire a hatalmadat teljes valójában egyáltalán felfogni képes leszel, de ami késik nem múlik. A világ mellesleg tele van furcsábbnál furcsább lényekkel, akikről eddig legfeljebb tündérmesékben vagy rémtörténetekben hallhattál. Oh, Isten nincs, megöltük. Most van Danu helyette. Te most tőle kapod a hatalmad, jó neked. Cserébe viszont számíts arra, hogy valaki mindig dróton fog rángatni. Ezt csak azért mondom el most, mert ha Sariel felkel, akkor ilyesmiről én nem beszélek, sőt valószínűleg még a szűröm is kiteszi. Ne is kérdezd, régi história.

(228)

[Caridwen]

*Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

*Nos most egy kicsit csevegjetek bátran, egy 2-3 kör nyugodtan lemehet, majd ha valamelyik njk ébred/bejön, akkor írok, de addig beszélgessetek kicsit, most van pár szabad körötök.*

[Azeriel]

* Caridwen & Azeriel *

/A kérésnek eleget téve letelepedik a másik hatalmas fotelban, horzsolásos lábait maga alá húzva. Kissé szakadt, valaha volt fehér ruháját lejjebb húzgálja, illedelem az első, majd hallgatásba merül. Legion minden szavára odafigyel, mintha csak az egyetemen ülne. Minden figyelmét ő kapja most meg, hiszen így ha egyszer hall valamit, azt mindig megjegyzi. Mire a férfi végére ér a mondandójának, Azeriel amúgy is sápadt arca még inkább fehérebb lesz./
- 900 év...
/Suttogja halkan. Minden barátja, ismerőse halott. Igyekszik, de ilyen gyorsan ezt nem lehet ésszel felfogni./
- Sose hittem felsőbb hatalomban vagy Istenben, nincs az a jó ok, amiért egy gyerektől el kell venni mindent és magára hagyni egyedül a világban... Vagy éppen átlökni egyszercsak egy másikba, amikor éppen helyrejönne.
/Sértődötten húzza el a száját. Az egész világra haragszik, legszívesebben toporzékolva tombolna és sikítozna. Sőt, fel is kel és ideges járkálásba fog. Nem szól, csak mereng. A gondolatai zavarosak és kuszák, csak egy valamit lát és ért tisztán: nincs igazság, az élet szívás./
- A régi városokkal mi lett?
/Halványan él benne a remény, hogy valami megmaradt a múltból, csak egy egyszerű emlék, bármi, amibe még kapaszkodhatna. Ha kérdésére a válasz az, amit sejt, miszerint azok sem léteznek, akkor megvonja a vállát. Egy temetőlátogatással kevesebb. Tovább járkál./
- Szóval angyal. Erre valamennyire rájöttem a szárnyakból... Nem akarok kiakadni, de úgyis ki fogok... Úgy érzem, megőrültem, elment az eszem. Én orvos akartam lenni, embereket gyógyítani, jót tenni. Nem voltam én különleges vagy más, hogy átkerüljek és angyal legyek!! Én... Én nem akarok ezt! Vissza akarok menni!
/Megtorpan és Legionra pillant./
- De nem mehetek... Igaz?

(21)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

/Végigmérem a lányt, ahogy ott kuporog eleinte előttem./
- Ha Sariel magához tér, menjetek el vásárolni. Mégse mászkálhatsz ilyen szakadt ruhákban.
/Félig-meddig elfolytok egy kacagást, ahogy a hisztihez közeledik./
- Nem is kell hinni az istenekben. Itt járnak közöttünk. Jó, Danu mostanában nem mászkál sokat, de a sidhéket valaha istenként tisztelték. Én régi módi vagyok, hozzám nem kell fohászkodni. Bár alkalom adtán egy-egy szüzet elfogadok áldozat gyanánt.
/Gonosz mosollyal kacsintok felé, majd újra felkacagok./
- Na jó, csak vicceltem. Nem vagyok én isten, mint ahogy te sem. Amúgy is, van most belőlük elég. A régi városokat pedig szerintem ne keresd. Ahogy elnéztem, semmi nem maradt a régi világból. Legfeljebb pár kacat, amit múzeumokban őriznek. De az se sok. Amúgy se lesz igazán időd arra, hogy a múlton merengj. Vagyis, időd lesz, de ha csak hátra felé nézel, soha nem fogsz beilleszkedni. És előbb-utóbb jön szembe valaki, aki úgy gázol át rajtad mint egy úthenger.
/Próbálom követni a fejemmel a lányt egy darabig./
- Muszáj ennyit mászkálnod? Elszédülök. Na jó, ha így tudod feldolgozni csináld, de akkor bocsánat, ha nem mindig rád nézek. Mellesleg jól tippelsz. Nincs visszaút. De ez nem jelenti azt, hogy most fel kell adnod a reményt. Főleg, ha gyógyítani akartál. Sok angyal van aki bír a gyógyítás adományával. Úgy tűnt te is. De ha mégse, akkor is kitanulhatod a modern orvoslást. Nem kell pánikba esni. Bár a régi életednek vége, vár egy új, egy más. És hidd el, amit eddig láttál, attól nem kell kiakadni. Vannak durvább dolgok is, de némi szerencsével nem kell velük találkoznod.

(229)

[Azeriel]

* Caridwen & Legion *

/Legion gonoszkás mosolya, a kacsintása, majd a nevetése megtöri a hisztis kirohanását, így a járkálás és a fennhangon gondolkozás végeztével visszarogy a fotelba. Ez egész még mindig túl abszurd és lehetetlennek tűnő./
- Mások is vannak úgy, mint én?
/Veti fel csak úgy a kérdést, de igazából nem reméli, hogy ismerős arccal találkozik. Még a tükörből se a megszokott képmás bámul vissza rá. Nem tud nyugton maradni, ezért megint felkel és keres is egy tükröt, hogy újból megszemlélje magát. Kissé csalódottan felsóhajt, még mindig az ismeretlen arcot találja ott. Grimaszol a tükörnek, majd legyint, és otthagyja. Nem szándékosan idegesíti a férfit a mászkálásával, de nem bír megmaradni a fenekén. Most a hotelszoba berendezéseit szemlélgeti meg./
+ Minden annyira nagyon modern. +
/Furcsa egy olyan lánynak, aki inkább a régi korokba repült volna vissza, mint előre a jövőbe./
- A szárnyakon meg a gyógyításon kívül mire képes még a magunkfajta?
/Gondolatai csaponganak, igyekszik kiszűrni az átkerülése óta megtörtént őrültből, amit már ért, és amit még tudni akar. A szentélyben töltött időre félve gondol csak és nem is meri kiejteni a száján az ott hallott nevet. Ezért amikor megkapta előző kérdésére a választ, újból a fotelbe ül és komolyan pillant a férfira./
- Kicsoda... A nő aki fogva tartott a szentélyben? A sötétség?

(22+30=52)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

- Igen. Alkalom adtán a régi világ kivet magából valakit és az itt köt ki. Többség eltűnik a süllyesztőben vagy beolvad teljesen. Az elsők közül ma már kevesen vannak, de időről időre érkezik valaki, aki a változás szelét hozza magával. Aki nagyobb dolgokra hivatott. Egyikőjük nemrég kevés híján kiirtotta a fél világot, egy másik mostanra az egyik leghatalmasabb démonná avanzsált. A Pokol egyik Hercegévé. Egy harmadik pedig átkerülése után egy órával megmentett valakit, akiért egyesek a világot is romba döntenék. Nem csak képletesen értve. De mindegy is, a világban az a jó, hogy bármeddig ütöd, úgyis feláll. Eddig se tudta senki elpusztítani, ezután se fogja senki. Amikor komoly a baj, mindig lesznek hősök akik szembeszállnak a gonosszal. Bár ez meg nézőpont kérdése, hisz a történelmet a győztesek írják. De hagyjuk a filozófiát.
/A minibárhoz sétálok és kiveszek magamnak egy üdítőt, bár egy pillanatig hezitálok a jobbnál jobb italok láttán, de most inkább a tiszta fej mellett döntök./
- Te kérsz valamit?
/Ha kér, meg is kapja, már ha van a minibárban, ha nincs, akkor valami közelítőt keresek./
- Lássuk csak, még nem tudom pontosan kit láttál, de hidd el, mindig van egy nagyobb hal. És mindig lesznek nagyobb szörnyűségek is. Egyszer majd talán bemutatlak a Sötét Királynőnek, bájos teremtés csak kissé kiborító a paranoiája és a vérszomja. A sötétségtől pedig ne félj, hisz te a fény gyermeke vagy és ez a fény ott él benned. Csak meg kell tanulnod előhívni.
/Egy pillanatig fülelek, hogy Sariel alszik-e még, majd folytatom a beszélgetést visszaülve a fotelba./
- A szárnyak még semmi, bár nem tudom mihez kezdenék a földhöz szegezve. A gyógyítás pedig viszonylag gyakori ám annál értékesebb adomány. Mit ne mondjak én jelenleg nem értek hozzá. Ezeken kívül, nos, amit el tudsz képzelni, az lehetséges. Mi magunk oly közel állunk az igazi tiszta mágiához, amennyire lehet. Hisz ezek csak porhüvelyek, igaz valónk csak az éterben létezik. Van aki ezt a fényt oly könnyen idézi meg, mint ahogy más lélegzetet vesz. Van aki városokat tesz földdel egyenlővé egy szempillantás alatt. Van aki a jövőt látja, van aki az igazat. Nekem a kedvencem mindig is a hangunk volt. Képzeld el, ahogy belépsz egy katedrális ajtaján. A levegőt megtölti a Mennyek kórusának hangja, s minden szavadra megremegnek a falak s megrepednek az oszlopok. Az öreg Rodrigo majdnem maga alá csinált, mikor lementem megfenyíteni. De kérdéses, hogy jelen pillanatban mi az, amihez már elérsz. Minden esetre, tanulnod kell majd és fejleszteni magadat.

(230)

[Azeriel]

* Caridwen & Legion *

/Csak nagyokat pislog az eddig átkerültekről hallott történetek miatt. Nem is kérdez bele jobban, mert biztosan belefájdulna a feje. A legjobb, amit tehet, hogy lassan, folyamatosan próbálja meg feltérképezni ezt az új világot. Egyszerre csak egy valamivel kellene foglalkoznia, nem pedig mindenfelé csapongani. Nagyot szusszant, lenyugtatja kavargó gondolatait és lelkesen bólogatni kezd a minibárnál kutakodó férfinak, hogy kérne. A löttyök valamennyire hasonlítanak a régiekre, így Azeriel csak rábök az egyik narancsárgás valamire, remélve, hogy narancsízű az itóka. Amint megkapja, rádöbben, hogy mennyire ki van száradva a szája, így mohón belekortyol. Az első nyelés után kissé fennakad a szemöldöke. Nem narancsízű. Nem is tudja rögtön behatározni, de azért iható./
- Köszönöm.
/Mosolyog Gionra hálásan. A mesemondás folytatódik./
- Fény? Bennem?
/Ujjai akaratlanul is mellkasához vándorolnak. Nem is olyan régen, ugyanígy tett, csak akkor még bent volt a szentélyben. A pecsét! Sariel felé pillant, de a nő még nem mutatkozik. Pedig hozzá is lenne néhány kérdése, például mit is őriz még mindig magában./
- A pusztítást kihagyom, nem az én műfajom, de a többi jól hangzik. A tanulás megy, azzal nem lesz gond. Inkább menedék, mint szenvedés.
/Bólogat lelkesen. Valami cél és remény tűnik fel életében. Ez már valami, ebbe tud kapaszkodni és talpon maradni. Aprót sóhajt és megint felkel. Egyszerűen járkálhatnékja van. Nem tehet róla. Úgy érzi, tele van most energiával. A rengeteg inger, a mérhetetlenül sok újdonság és történés. Majdnem mint egy gyerek, aki túlpörgött. Persze már kinőtt a hiperaktív korszakból, de nem bír nyugton maradni. Elsétál a szoba ablakához, de a csodálatos látvány egyúttal el is ijeszti. Bár látott már valamicskét a városból miközben repültek, egy helyben állva és nem menekülve mégis más a kilátás. Szívesen elcsodálná egy darabig, de ehhez most nincs a megfelelő lelkiállapotban. Majd ha elfáradt, akkor bámulni fogja. Most viszont visszasétál Legionhoz./
- Mesélnél magadról?
/Kérdi félénken, hátha nemleges választ kap. Ha ez történne, akkor némi ajakbiggyesztés keretében a fotelbe telepszik egy újabb üdítővel és a gondolataiba mélyed./

(53)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

- Igen, Fény. Igen, benned. Ne aggódj, hamar megszokod. Bár azért bele fog telni némi időbe.
/Nézegetem egy darabig a leányzót ahogy sétálgat. Egy kicsit arra emlékeztet, ahogy én megtettem az első tétova lépteket ezen a világon. A kérdése azért kissé meglep, bár érthető, én is meg akarnám ismerni azt, aki mint egy mindentudó professzor okít itt engem./
- Nézzük, mit is mesélhetnék magamról? Többnyire Gionnak neveznek, de sok nevem volt már. Felére nem is emlékszem, a másik felére pedig szerintem senki élő.
/Elmosolyodom a gyenge viccen, majd folytatom./
- Sarielt már igen rég óta ismerem. Mondhatni, van némi történelmünk. De meglátod majd, az angyalok között mindenkinek van valaki az életében, akit korokon át szeret vagy gyűlöl. Majd idővel te is elkezdesz majd egyre több mindenre emlékezni, ne siettesd. Aztán majd egyszer kiderül, hogy még egymást is ismerjük és akkor magyarázkodhatok majd. Mellesleg, nos, én egy kedves, aranyos, jószívű angyal vagyok, aki mindig csak segíteni próbál, a maga módján. Többnyire angyal berkekben nem cseng jól a nevem, úgyhogy kár is emlegetni, hogy ismersz. Mondjuk úgy, összerúgtam párszor a port a vezetőséggel, úgyhogy ha meghallják hogy vissza tértem, és meg fogják, akkor biztos a pokolra kívánnak majd. De nekem retúr jegyem van. Amúgy valaha régen az angyali seregek egyik főtisztje voltam, voltam lovag, szerető, mártír és hát zsebem húzta harminc ezüst. Mostanában inkább az ifjú átkerültek útját egyengetem, bajba jutott hölgyeket mentek meg, árnyháborút vívok sötét erőkkel és néha még tanácsokat is adok, már ha kérik. És te ki gyermeke voltál, mielőtt átrángattak a Pokol legújabb bugyrába?

(231)

[Azeriel]

* Caridwen & Legion *

/Kérése nem lett visszautasítva, így fellelkesülve visszacsüccsen az ülőalkalmatosságba. Lábait maga alá húzza, kényelmesen elhelyezkedik, és szinte csillogó szemmel hallgatja a férfit. Csoda, hogy nem kezdett el jegyzetelni, pedig nem ártana, annyi az új információ. Azért a szőke buksiját nem kell félteni, van még ott hely a tudásnak, főleg hogy a javát annak, amit eddig tudott, kisöpörheti onnan. Azonban az újdonságok áradat még az eddigieknél is furcsább fordulatot vesz. Azeriel pislog párat és nagyot, próbálja valahogy elrendezni és kimazsolázni a millió kérdéséből a legfontosabbakat. Aztán mielőtt még ő kérdezhetne, neki kell mesélnie./
- Hát... Ehhez képest én csak porcica vagyok az ágyam alatt. Az elmúlt 20 évemben alig történt valami. Sőt, semmi. Unalmas és szürke volt minden, meg fehér, a sok kórházi csempe.
/Kissé szomorkása megvonja a vállát, de a sok izgalomtól támadt jókedve nem illan el egykönnyen./
- Azért lovag én is lettem volna. A megmentendő hercegkisasszony szerepét kihagyom. Ha bezárnának egy torony tetejébe és egy sárkánnyal őriztetnének, akkor inkább összehaverkodnék a szárnyassal és lelépnénk együtt.
/Hirtelen abszurd gondolat fogalmazódik meg a fejében, és el is hessegetné, de a kisördög már azonnal súgja: miért ne?/
- Vannak... Sárkányok?
+ Ha léteznek angyalok és démonok, meg alakváltó lényecskék, miért ne lehetnének sárkányok is? Lééccci, létezzetek! +
/Aztán persze újra előjön a millió kérdése, de legalább most már tudja, mit kell elsődlegesen megkérdeznie./
- Mi az igazi lélek? És hogyan szerzem meg? A szentélyben azt mondta a bokor, hogy nekem még nincs meg.

(54)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Na igen, a legtöbb ember jelentéktelennek érzi a saját életét. Ez ostobaság. Egyetlen élet sem jelentéktelen. A legapróbb tettek is hatalmas hullámot vethetnek.
/Összehúzom a szemöldököm és töröm a fejem a sárkányokon./
- Régen, igen régen voltak. De mostanában egy se rémlik. Azért nem lepődnék meg, ha mégis lennének.
/A lelkekről szóló kérdésére viszont már kevésbé könnyű válaszolnom. Mint ha vaknak próbálnám elmagyarázni a színeket, de azért megpróbálkozom ezzel is./
- Hm.... nehéz elmagyarázni. De megpróbálom egyszerűen. Egy angyal valójában nem más mint fény, hatalom, a mágia maga és ilyen értelemben szinte elkülöníthetetlen egy lélektől. Vagyis, mondhatjuk úgy, hogy az angyalok valójában tiszta lelkek. Viszont mikor porhüvelyeket öltöttünk magunkra, hogy az emberek között járjunk, ennek a léleknek egy szikrája egybe olvadt a halandó lelkével és elszakadt tőlünk. Ezek a szikrák vagy szilánkok ott léteznek Danuval és időről időre más lelkekkel együtt visszatérnek ide. Viszont a kapcsolat nem szakad meg, ezért mikor a szilánk egy új élet során testet ölt, hívni kezdi a másik részét. Ezt lehet igazi léleknek nevezni. Azt ami valójában vagy. És mikor a kettő összeolvad, betekintést nyerhetsz a korábbi életeidbe és a hatalmad megsokszorozódik. Van persze, hogy ez nem történik meg, mindenkinek más idő kell, hogy a lelke rá találjon. De fenn, az angyalok között biztosan találsz majd bőséggel olyanokat, akiknél ez megtörtént már ebben az életében. Például, ha jól vettem észre, a mi bájos amazonunk is emlékszik mindenre, vagy legalábbis sok mindenre. Nekem azért még vannak bőséggel üres foltok. Például az istenért se tudom, hogy kerültem Egyiptomba. De lényegtelen is. Minden esetre, ne úgy képzeld el, mint a buddhizmusban, hogy meghalsz és rögtön újjá születsz. Van hogy generációk sokasága múlik el. Ismertem olyat, aki például soha nem látott olimpiát.

(232)

[Azeriel]

* Caridwen & Legion *

/Minden önbizalom és életértelem-hiányban szenvedő egyénnek jólesik hallani, hogy még sem értéktelenek. Az élet persze nem lányregény, és még ha célt is kapna az ember ivadéka, az sem biztos, hogy az mesejó lesz. De legalább lenne célja, lenne valami, amiért újra küzdhetne. Valahogy mindig kell neki egy cél, amiért harcol./
- Uhh, szóval... Szóval, lehet, hogy én nem először élek? Már tucatszor jártam a világot, csak nem emlékszem rá? Óh, így már érthető az előbbi is, hogy lehet ismerjük egymást...
/Kedve lenne ismét fel-le járkálni, vagy akár kiugrani az ablakon, de helyette csak mocorog./
- Ebbe hogy nem őrültök bele? A tudatba, hogy már voltál valaki? Valaki, akiről akár a történelem órákon is tanultál? Ez annyira ijesztő és izgalmas is egyszerre! Jaj, remélem, ha már voltam valaki, nem sok rosszat tettem.
/Határozottan ráférne egy kiadós alvás, mert már szinte túlpörgött. Tényleg csoda, hogy még a fenekén van./
- Egyiptom? Hmm... Ne merd azt mondani, hogy fura trónuson ültél és szolgák legyeztek, mert akkor sikítozni fogok.
/Persze nem fog, de azért nem tartaná fairnek, hogy Gion fáraó is lehetett. A lányregényes effektus és a még kamasz fantázia ismét működésbe lép és persze, hogy elképzeli, ki mindenki lehetett már a történelem során. Látja maga előtt, ahogy ókori városokban sétál, középkori udvarok hölgyei között is megfordul, csatákban harcol. Aztán persze visszaröppen a valóságba, mert szép és jó álmodozni arról, ki is lehetett, de előtte nem ártana tudni, mégis hogyan lehetne képes erre./
- Hogy történik meg az egyesülés az igazi lélekkel?

(55)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Igen, lehet hogy ismerjük egymást, bár még nem rémlik. Főleg, hogy még alig érezni rajtad az angyali valód. Bár azért így se nagyon titkolhatod, hogy mi vagy. Lesz aki meg fogja érezni rajtad. Vannak rá módszerek. Sariel nekem úgy világít mint ha legalábbis Nero gyújtotta tűzvihar lenne. Te viszont még messze vagy ettől.
/Röviden felkacagok a mocorgására és az újabb kérdésre./
- Ki mondta, hogy nem őrülünk bele? Hidd el, minden angyal egy kicsit őrült. És van aki nem kicsit. De nem az új életek a legrosszabb. Sőt, talán annak köszönhető, hogy azért egész normálisan viselkedünk, többnyire még emberi mércével mérve is. Inkább abba lehet beleőrülni, ha eonokon keresztül ugyanazt a véget nem érő feladatot végzed és szálmalomharcot vívsz a körülötted zajló változásokkal szemben. Na ez őrjítő.
/Nehéz megállni, hogy ne kacagjak a kis angyalka vehemenciáján./
- Fa trónuson? Nem, sokkal később jártam ott. És nem is kerülünk mindig a csúcsra. A világ változik és mi is, épp ezért gyakran születünk olyan életbe, aminek köze nincs az uralkodáshoz. De az angyal is, mint az ember, a maga sorsának kovácsa. Vannak eleve elrendelt dolgok, de ezek nem események és nem megváltoztathatatlanok. Sokkal inkább a döntéseid következményei, amik még életek múlva is hullámot vetnek.
/Végül kicsit elgondolkodom és sajnálkozóan csóválom meg a fejem./
- Na ezt nem tudom igazán. De az biztos, hogy szépen lassan kúszik feléd a lelked, közeledik hozzád. Aztán jó esetben történik valami, ami katalizátorként beindítja az egyesülésedet. Nekem, legutóbb olyan volt, mint ha egy vonat ütött volna el. Szinte berobbantam a testembe és magamba olvasztottam az előző lelket. De hogy máskor, vagy másokkal hogy történik, inkább őket kéne kérdezned.

(233)

[Azeriel]

* Caridwen & Legion *

/Magában feljegyzi, itt senki sem fogja furának nézni, mert valóban fura. A világ, mintha karnevál lenne. Miközben Giont hallgatja, elréved az ablak felé. Csak nézi a város látképét, a rengeteg, ijesztő, új csodát. A sok-sok felfedezni valót. Ha az ólmos fáradtság nem kúszna alattomosan az angyalka felé, akár észrevehetné, hogy teljesen másnak érzi magát. Nem újjászületés ez, hanem rügybontás. A régi, visszahúzódó lányka, most izeg-mozog, rengeteg beszél, és perverz módon körberepülné az egész várost, hogy minden apró varázsát megcsodálhassa./
- A többiek... Ők hol laknak? Van valami otthonunk?
+ Otthon? Haza... Egy hely, ahol várnak, ahova tartozom. +
/Megmosolyogtatja az új, a leendő család gondolata, bár oly távolinak érzi még, mint a jelent és a tegnapot. Gondolatait sokkal inkább leköti most még az előző életek és angyallelkek kérdése. Mint türelmetlen ember, most és azonnal akarná, tudni vágyja, hogy ki volt ezelőtt, de persze ez sosem így történik. Ahogy eddig mindenért, ezért is meg kell majd dolgoznia./
+ Kár, pedig egyszer igazán megérdemelhetnék végre valamit is... +
/Aztán csak elhessegeti ezt a gondolatot./
- Szóval még fáj is...
/Megvonja vállait és megint helyezkedni kezd. Átpakolja lábait a karfán, miközben egészen belesüpped a fotelba. Szerencsére még mindig az a vékony teremtés, így könnyedén elfér./
- Úgy érzem, mintha ezer éve nem aludtam volna.
/Mosolyog fáradtan. Fejét Sariel felé fordítja és aprót sóhajt. Aggódik érte, nagyon is./
- Mit gondolsz, mikor ébred fel? Máskor is történt már ilyen?

(56)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Mintha csak Azeriel szavaira történt volna, hamarosan megérzitek a mágia finom rebbenését, mintha egy csepp zuhanna a tóba ezernyi hullámot vetve. Finom moccanás csak, mégis ahogy tovaterjed azonnal megérzitek. Aztán mikorra elülnek a lágyan cirógató hullámok Sariel elő is lép a szobából.

Most nincs benne semmi veszélyes, parányi törékeny nőnek tűnik, az egyik széken hagyott hatalmas fehér férfiköntösbe burkolózik, ami leér egészen a földig, sőt az még húzza maga után. Olyan, mint egy törékeny porcelánbaba, ahogy az aranyszőke tincsek álmos hullámokban keretezik az arcát. A hatalmas búzavirágkék szemek titeket figyelnek, de ezek azok a szemek, amik megváltoztatják az összképet. A halovány szemekben végtelen tudás és bölcsesség lakozik, olyan tapasztalat, ami megfáradttá és kiégetté, de legalább végtelenül keménnyé tesz valakit./

- Szerbusztok. /mondja végül könnyedén, mintha csak most futottatok volna össze az utcán. Aztán a fehér köntöst uszályként húzva maga után odasétál hozzátok. Egy lépésre megáll, mintha elgondolkozna, majd odaül Legion székében a karfájára.
Mindkettőtöket szemügyre vesz, mintha keresne valamit, a szemében kékes szikrák gyúlnak, de hamar tovatűnik az egész./
- Mi történt, miután elájultam? /kérdi tőletek a közepébe vágva./

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Hogy otthonuk? Igen, a többség egy nagy "városban" él. Anolgelisnek hívják és fenn van a felhők fölött. De persze nem mindenki él ott. Sokan élnek az emberek között is. Ők gondolom főként H'Sekirat és környékén élnek. Én egyik társasághoz se tartozom, megvan a saját... otthonom. Pont elég messze mindentől, hogy a szomszédok ne zavarjanak.
/Elnevetem magam az alvást illetően./
- Ha jól számolom, nagyjából tényleg ezer éve nem aludtál. Lehet rád is rád férne. Ha kell még új ruhákat is tudok hozatni.
/Mikor meghallom Sariel hangját felé fordulok. Elégedett mosollyal tekintek a nőre. Jó látni, hogy összeszedte magát./
- Semmi vészes. Elhoztunk az Atlantiszba, itt biztonságos egyenlőre. És nem is kérdeznek sokat. Azóta szóval tartottam a kis pártfogoltodat. Nem kell aggódnod, hogy elrontom, még nem volt rá időm, nem aludtál sokat. Hogy érzed magad?
/Kérdésemnek nyomatékot adva finoman a hátára teszem a kezem, kicsivel a csípője fölött és ha nem húzódik el akkor finoman simogatni kezdem./

(234)

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Elmélázik a a felhők feletti város képén, ám fantáziája nem olyan szárnyaló, hogy képes is legyen a fejében elővarázsolni. Majd ha odajut, akkor kicsodálkozza magát rajta. Azért arról még szívesen faggatózni, Legion miért is ilyen kívülálló. Az egész férfi nem is olyan angyalszerű. De mégis az./
+ Majd... Úgyis összesodor még minket a sors. +
/Ahogy kényelmesen süpped a fotel mélyébe, úgy kezdi el nyomni a fáradtság. Hogy éber maradjon, lábait lógázza kissé. Egy nagyobb pislogást megenged magának és el is nyomná az álom, ám valami történik. Összerezzen, és azonnal felül. Sariel szobája felé pillant és a nő azonnal fel is tűnik. Azeriel megkönnyebbülten felsóhajt. Újra elhelyezkedik a fotel mélyén, szakadt, koszos ruháját igazgatva./
+ Lehet valóban kelleni fog az új ruha. +
/Kissé oldalradöntött fejjel szemléli a másik kettőt. Némileg feleslegesnek érzi magát a köztük lévő bensőségesség láttán, de túl fáradt elsompolyogni. Legion válaszára bólogat egy keveset, igazolva az eddig történteket./
- Köszönöm, hogy kihoztál onnan.
/Még nem zúdítja Sarielre kérdéseinek áradatát./

(57)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Sariel még egyszer körbepillant a tekintete kissé ködös, már jobban néz ki, de még mindig valami mérhetetlen fáradtság sugárzik belőle./
- Értem, köszönöm. /biccent egy aprót./ És nem aggódom, nem ártasz te senkinek ok nélkül, csak szereted adni a keménylegényt. /csóválja meg a fejét apró mosollyal. Az érintésedre egy pillanatra megrezzen, aztán azonban hátrébb dől, mintha nehezére esne tartani magát, és félig-meddig neked támaszkodva válaszol./
- Nos már jobban, de még kell egy kis idő, hogy helyre álljon a teljes erőm. /sóhajt fel.
Aztán Azeriel, amikor meghallja a hangod rád pillant, a fáradt arcán mosoly ragyog fel, ami megértést, bizalmat és védelmet ígér./
- Ne viccelődj drága húgom, hiszen én tartozom neked köszönettel. Nem is kerültél volna bajba, ha nem zúdítom rád a bajt. Tehát itt én vagyok az egyetlen, akinek köszönetet kell mondania mindkettőtöknek. /mondja egyikőtökről a másikra nézve.
Nagyjából egyszerre veszitek észre, hogy ahol Legion megérinti Sarielt, ott a nő ruhája alól fekete árnyfoszlány nyúlik elő és hideg csápjával végigkúszik a férfi karján, majd elenyészik, amint Sariel kissé ijedten arrébb lép. Fázósan öleli át magát és megrázza a fejét, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel. Látjátok, hogy a bőre halovány aranyos fénnyel kezd derengeni és a tetoválások szellemlenyomata is a felszínre kúszik/
- Adjatok egy percet még kérlek, aztán megadom a választ a kérdéseitekre. /egy pillanatra elréved, mintha ott sem lenne. Mind érzitek a mágia elfojtott finom, mégis félelmetesen erős dübörgését, majd elcsitul az ár. Sariel fáradtan rogy le az egyik fotelbe és kérdőn rátok emeli áttetsző kristályos forráshoz hasonlatos pillantását./
- Parancsoljatok, hallgatlak titeket.

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Ok nélkül nem is. De okot kitalálni nem olyan nehéz.
/Nem erőltetem a dolgokat, hagyom hogy magától összeszedje magát. A mágia érezhető dübörgésére összeráncolom a szemöldököm és feszülten figyelem mindkettejüket. De bízom annyira Sariel képességeiben, hogy ne akarjak vaktában "segíteni".
Mikor végül elcsitulnak a kedélyek az újdonsült angyal felé pillantok./
- Azt hiszem, rá férne a pártfogoltadra, ha megmutatnánk neki a világot. De előbb mindkettőtöknek pihennie kell.
/Most rajtam a sor, hogy felálljak és nézegessem az ablakon át az éjszakai várost./
- Mi lesz vele? Gondolom viszed vissza a nyájhoz. Átvenném tőled, de most még úgyis tudod, hogy nem vihetem magammal. Nem mint ha nagyon hagynád, igaz? Azért, ha már nem esik nehezedre, elmondhatnád, hogy milyen pecsétről is van szó? Ez biztosan a leányzót is érdekelné. Bár úgy érzem, neki sokkalta több kérdése lenne mint nekem.
/Félig visszafordulok a két nő felé./
- Ha éhesek vagytok, szóljatok. Intézek vacsorát.

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Félre döntött buksival és aggódó pillantásokkal figyeli a szőke angyal. Hiába látja, hogy külsőleg jól van, nagyon is félti őt. Ebben a hatalmas új világban ő volt az első, aki rátalált és aki védelmezte is. Természetéből adódóan rettentő hálás ezért és viszonzásképp segíteni is akar majd nőnek./
- Ugyan!
/Mosolyog csak arra, hogy bajba sodródott. Akkor épp biztosan kimaradt volna belőle, de ahogy visszagondol, nem ártott némi izgalom és a történés végre az életében. Az eddigi mimóza lelkületű lánynak ideje volt kitennie a lábát a nagyvilágba és hagyni, hogy végre történjen vele valami.
A fekete miazma megjelenése láttán összerezzen és összébb húzza magát. Az amúgy vékony Azeriel, szinte eltűnik a fotelben. Csak akkor hajlandó újra kiegyenesedni, amint az árnyak felszívódtak. Azért a bátorságot még gyakorolnia kell... Elrendezi vonásait, szakadt, valaha fehér ruháját és csendben figyel, nem szól bele a nagyon dolgába, csak amikor valóban kérdezik./
- A pecsét engem is érdekelne. Miért kellett nekik ennyire?
+ És vajon hogy került a szentélybe Lilith?
/A némber gondolatától ismét égnek mered a szőr a karján, de lehet már a fáradtságtól is fázik. Amint Legion vacsorát említ, a lány gyomra válaszként korogni kezd. Bátortalanul bólogat az intézkedésre, ám sorolni nem merné, mit is enne szívesen. Legfőképp azért, mert ezer év alatt egész biztosan sokat változott a konyha és talán a megszokott ételeknek a nyoma sincs már meg. Jelenleg úgy érzi mindegy is, csak egyen, majd alhasson egy jó nagyot./

(58)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Sariel egy halovány mosollyal és egy fejrázással felel neked Legion, aztán végül szavakra váltja a nonverbális jeleket./
- Igen, haza fogom vinni, elvégre oda tartozik. Ha közénk tartoznál éppen hagynám hogy elvidd magaddal, sőt hálás lennék a segítségért, de tudod, hogy így nem bízhatom rád. Még nem tud semmit és ilyenkor nagyon könnyen befolyásolhatóak az ifjak. /pillant rád nagyon komolyan, aztán Sariel bocsánatkérő mosollyal hozzáteszi neked./
- Ne haragudj húgom, amiért nem avatlak be ebbe a dologba, de ez tényleg Gion és az én ügyem, addig jobb, amíg nem vagy benne nyakig. A lényeg annyi, hogy haza fogunk menni Anolgelisbe, az Angyalok Városába és ott minden a saját szemeddel is alaposan megnézhetsz. Szerzek neked egy tanítót is, aki megtanít arra hogyan használd a képességeidet és elmeséli neked, amit kihagytál az elmúlt pár évszázadban. Ez egy nemrég létrehozott tisztség, de amióta ifjú angyalok kerülnek hozzánk szükség van rá. Tehát ne aggódj, minden tudás a rendelkezésedre lesz bocsájtva. /mosolyog rád, majd ismét Legionhoz intézi a szavait./
- Igen, azt hiszem valami finom étel Azerielre és rám is rám férne. Amíg a test nélkülöz a lélek sem lehet teljes. Tehát a fáradtság némi csillapítására talán jó lenne pár falat. De előbb azt hiszem egy gyors magyarázatot, hogy ne úgy tűnjön odázom a választ. /vesz egy mély levegőt és elsősorban Legionhoz intézi a szavait./
- Nem tudom emlékszel-e az első időkre, amikor még gyermekek voltunk, amikor a fajunk éppen csak bontogatta a szárnyait... Amikor Danu a földön járt és saját húsából és véréből származó gyermekeknek adott életet, akik atyai örökségük kapcsán mégis inkább a halál csemetéi voltak. /közben Azeriel feléd pillant. / A történet nagyjából annyi, hogy ezt a két gyermeket, Lilithet és Mardukot elzárták örök fogságra ítélve, mert halállal nem sújthatták azt, aki maga a halál. Ezt a fogságot pecsétek tartják lakat alatt. A pontos szerkezetükről és egyéb részletekről nem igazán szabadna beszélnem, de a dolog lényege annyi, hogy elvállaltam a Tanácsnál, hogy magamba fogadom a Lilithet béklyóba verő egyik pecsétet. /mondja csendesen, törékeny kezét mintegy öntudatlanul a mellkasára vonva mintha valami olyat akarna megérinteni ami mélyen a testében van./

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Ugyan, úgy ismersz mint aki tudatlan hajadonokat befolyásolna?
/Hallgatom kicsit a magyarázatát és kissé fintorogva csóválom meg a fejem./
- Kíváncsi lennék, ki tömi majd tele a fejét az engedelmesség és az alázat mantráival. Félre ne érts, nem kételkedem senki tanítói képességeiben. Csak a vezetőség jószándékában. De ez van, nem követheti mindenki ugyanazt a kolompot. Na jó, abba hagyom, ne nézz így. Inkább intézek vacsorát. Vagy reggelit? Mindegy.
/Amíg Sariel történelem leckét tart én a szoba kommunikátorához lépek és egy rövid beszélgetés során intézek magunknak ételt. Persze, az itteni ételek nekem is különösek még, így nem megyek bele részletekbe. /
- Csak legyen bőséges, de könnyű.
/Mikor ezzel megvagyok, átsétálok és töltök magamnak egy italt. Nem vagyok százszázalékig biztos, de az színe és illata alapján valami whisky szerű. Az íze is arra hajaz./
- Na szóval, Lilith egyik pecsétje van benned? Akkor magasra juthattál a szamárlétrán. Gyalogokra ilyesmit nem bíznának, csak ha nagyon ki akarnák engedni. De annyira még Mihály se őrült. Lucifer meg most éppen hű ölebet játszik anyunál. Tényleg, hallottál róla, hogy kis híján kiirtották a fél világot,.... megint?
/Kortyolok egyet és rendezem a gondolataimat mielőtt Azerielhez szólnék./
- Mielőtt nagyon belemennénk, had fordítsam le neked. Olvastad a Bibliát? Jelenések könyve? Mikor feltörik a pecséteket és jön a Négy lovas? Majd Végítélet, Világégés, Feltámadás stb? Na ugyanez a helyzet, csak egy cseppet komolyabb. Úgy aránylik a kettő egymáshoz mint gyertyaláng az atombombához. Ha Lilith kiszabadul, akkor búcsút inthetünk a Földnek. És ennyivel se érné be.
De folytasd kérlek Sariel. Mégis csak jobban tudod ezeket jelenleg mint én. Nekem még hiányosak az emlékeim.

(236)

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/A tanulás nagyon is érdekli, szomjazza a tudást, főleg a saját, egyelőre titokzatos képességeit akarja minél jobban és minél előbb kiismerni. Persze erre, mint mindig, most is még várnia kell. Az Angyalok városa egyelőre csupán távoli vágy, egy hely, ahol az ígért tudás és otthon rejlik. A leendő család. Ám Legion szavaira a mézes álom, akár egy léggömb, kipukkan./
+ Miért vagy ennyire keserű, mond? Vagy csak én hiszem a világot túl jónak és valójában álca minden, amivel a gonoszságot takargatják? +
/Fáradt elméjében még ilyenkor, sőt, talán pont ilyenkor vetődnek fel a mély és nehéz gondolatok. Hol Sarielt, hol a férfit figyeli, két hasonló mégis teljesen ellentétes lényt. Tovább is merengene még rajtuk, de a történelem óra folytatódik. Többször bólint, mutatván hogy érti és felfogta a hallottakat. Ha valaki reggel mondott volna neki ilyeneket, egészen biztosan elmeápoldába kíséri. Most viszont elhiszi, hiszen egy részét maga is látta és átélte. Visszagondol a szentélyre. Akkor fel sem fogta, mekkora veszélyben volt. És mi lett volna, ha Sariel nem jön időben?! A pecsét most benne rejtőzött./
+ Tudhatta? Talán ezért is próbált magához édesgetni, mert érezte, nálam volt.
/Amint Legion elvonul vacsorát rendelni, a lány előrébb hajol és súgva kérdez./
- Sariel... Mikor veszed vissza?
/Bár szívesen segített az angyalnak, ám mégis jobban örülne, ha visszaadhatná az előző tulajdonosnak, illetve őrzőnek. Ha már eddig is keresték, mások is jöhetnek még utána. Jobb lenne, ha olyan vigyázna rá tovább, aki nem egynapos ebben az új világban./
- Igen, olvastam.
/Bólint a férfi kérdésére. Így már egészen más megvilágításba kerül az egész, hogy nagyon is van valóságalapja./
- És Marduk? Vele mi van? Ő is szabadulni próbál?

(60)