Sakura park

[Caridwen]

* Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Legion Sariel csak rád mosolyog, félig bocsánatkérően, félig fájdalmasan./
- Igen, nagyon sokat segítene, ha kicsit többet rágódnál rajta, mielőtt cselekszel. /sóhajt fel.
Aztán finoman kisimít az arcodból egy tincset, mintha az egyszerű és valahogy ismerős mozdulat segítene neki koncentrálni./
- Nem lesz baj, amint a pecsét kisugárzása megszűnt biztonságban leszünk. Mellesleg ha miattad nem aggódom, ott van még az egész emberiség, nem vagyok telhetetlen, elég nekem annyi. Te inkább légy jó fiú és vigyázz magadra a kedvemért. /mosolyog rád.
Aztán amikor az erőtér egyre erősebben kezd vibrálni, te is érzed a változását. Sariel ereje fellobban, fehér ragyogásként nyomja el a sötétséget. A mágiája pedig mintha felismerné a tied, amikor segíteni próbálsz neki, a kettő összefonódik, mintha jobban tudnák hogyan kell ezt, mint ti, majd az egész egy ragyogó pörölyként csap le fekete falra. Közben arra eszmélsz, hogy Sariel megfogja a kezed, mintha a fizikai érintés fokozná a hatást, vagy csak fogódzót keresne. Aztán a sötétség engedni kezd, majd ezernyi szilánkra törik, akár egy obszidián tükör. Majd a szilánkok köddé válnak és a fekete miazma egyenesen felétek tart... Pontosabban Sariel felé. A fekete köd nekirohan és lekúszik a torkán, mintha beinná és elnyelné az egészet.... A nő érintése enged, ahogy az egész fekete valami eltűnt benne, ájultan esik össze.

Ezzel egy időben Azeriel te látod, ahogy a fekete üveg, ami elzárja a bejáratot feltörik, aztán te is tanúja leszel, hogy áramlik a valami Sarielbe. Végül ki tudsz rohanni a kapun, az egész sötétség tovatűnt. Ha futsz tovább kijutsz a szentélyből, oda ahol az ájult Sariel és Legion van./

[Azeriel]

*Caridwen, Legion - 2900. augusztus 20.*

- Ne, ne, ne, ne!!
/Kiabálja el magát, amint meglátja a kijáratot elzáró fekete valamit. Olyan, akár az üveg, és teljesen egybefüggő. Nem lát rajta rést, repedést. Nem lát kijáratot. A pánik ismét kezd eluralkodni rajta. Nyöszörögve térdre esik, miközben könnyei folyamatosan folynak. Elege van az egészből, haza akar menni./
- Kérlek... Engedj ki...
/Nyögi maga elé hüppögve, maga sem tudja kinek címezve szavait. Egyaránt szól Lilithnek, aki eddig benn tartotta, Sarielnek, hogy segítsen rajta és akár más, feljebb való hatalomnak is. Neki mindegy, csak szabaduljon innen ki végre. Kérése teljesül és az éjszín anyag, ami eddig fogva tartotta, ezernyi darabra törik szét. A lány ösztönösen felsikít és maga elé kapja kezeit, de amint észleli, hogy semmi sem bántja és szabad az út, futásnak ered.
Hatalmas megkönnyebbülést érez, amikor látja, hogy a szentély bejárata is szabad, és még Sarielt is megpillantja. Gyorsabban kezdi szedni a lábait, de léptei lelassulnak és meg is áll, amikor látja a fekete miazma beáramlását a nőbe. Csak akkor képes újra mozdulni, amikor az angyal ájultan dől el./
- Sariel!
/Kiált fel ijedten és ismét rohanni kezd a nőhöz. Mellé érve azonnal letérdel, ha kell, akkor elhessegeti Legiont, hogy gyorsan megnézhesse az angyal életjeleit. Bele sem gondol, hogy egy embertől mennyire különböző lehet egy angyal, azonnal Sariel pulzusát kezdi el kitapintani majd a légzését megfigyelni./

(16)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

- A fenébe!
/De mire felkapnám a kezem, hogy óvjam magunkat, a fekete miazma eltűnik Sariel torkában. Érzem ahogy elernyed a keze a kezemben. Legalább eddig hasznára voltam, de most rajta a sor. Én nem vagyok gyógyító. Mielőtt összeesne elkapom és finoman fektetem le. /
- És most én vigyázzak rád?
/ Szétnézek, de egyenlőre jobb hely nincs, viszont a hóban se akarom sokáig hagyni. Hamarosan pedig megérkezik a lány is. Rögtön hessegetne el amire csak rosszallóan ránézek, de egy kicsit arrébb húzódok. Sariel kezét viszont egy pillanatra se engedem el./
- Ez most itt nem elég.
/Jegyzem meg, mikor a lány Sariel életjeleit ellenőrzi./
- Ha van gyógyító hatalmad, azzal a segítségére lehetsz.
/Közben továbbra is tartom a közöttünk lévő köteléket, hogy érezze a lelke, nyugodtan meríthet az én tartalékaimból ha szüksége van rá. /
- Szólíts csak... Gionnak. /Egy pillanatra elgondolkozom a mondat közepén, de végül azt a nevet mondom amit már hallhatott./
- Téged hogy szólíthatlak?
/Szétnézek az égbolton és elgondolkodom, hogy hova mehetnénk./
- Mennünk kellene. A hóban teljesen ki fog hűlni. Bármilyen elképzelés, hogy hova vigyük? Vagy rám bízod?
+ Gyerünk Sariel, erősebb vagy nála!
/Hirtelen ötlettől vezérelve rövid üzenetet küldök Mammon felé./
+ Testvér, tudsz egy biztos helyet H'Sekiratban? Van velem két angyal, az egyik most eszméletlen, de haza nem akarnám őket vinni.

(223)

[Caridwen]

* Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Sariel továbbra sem moccan, sőt, mintha illékony füstként a levegőben látnátok még itt-ott fekete ködöt keringeni. Gyengécske ugyan és egy idő után mind eltűnik az angyal testében, mintha beleolvadnának a bőrén át.
Azonban ez a köd mintha egy burokba zárna titeket, gyenge ugyan, de mégis egy elzárt világot teremtene. Legion amikor Mammon felé üzensz, úgy érzed mintha valaki "ülne a menális vezetéketeken". A szavaid elvesznek valahol a sötétségben.
Közben Sariel testén néha sötét virágok nyílnak, mintha a bőre alatti fekete miazma mintákba tömörülne, aztán elenyészne, hogy máshol bukkanjon fel. Az ősi jelek egy pillanatra mintha ismerősek lennének nektek, de aztán olyan hamar elenyésznek, hogy nincs időtök megfigyelni őket.
Közben Sariel továbbra sem moccan, semmilyen életjelet nem ad, a bőre is jegesen hűs. Azeriel, ha megpróbálod szemügyre venni, kitapintani a pulzusát, akkor nem találsz semmit, mintha nem is verne a szíve. A tenyered alatt csak a fekete anyaga kúszik el néha, majd ás mélyebbre ismét mozdulatlanságban hagyva a bőrt./

[Azeriel]

*Caridwen, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Hamar rájön, hogy hiába próbálja úgy kezelni a helyzetet, mintha csak a kórházban lenne, ez most nem elég. Ujjai jeges bőrt tapintják, nem érzi Sariel pulzusát. Mégsem esik hisztérikás pánikba, amikor próbálkozása kudarcba fullad. Sarkaira ülve marad Sariel mozdulatlan teste mellett és a felnéz a férfira./
- A nevem R... Azeriel... Mit értesz gyógyító hatalom alatt? Mint, amikor Sariel begyógyította a horzsolásaimat?
/Egyelőre elképzelhetetlennek tartja, hogy hatalma is legyen, csak gyógyító-tudása van. Fejében lázasan keringenek a gondolatok, hogy mégis mit tegyenek. Eszébe jutnak a nő utolsó szavai, amiket a szentélybe menekülése előtt mondott./
- Gion, kicsoda Gabriel?
/Járt hittanórára, sok minden megmaradt emlékeiben. Úgy sejti, hogy a név gazdája is egy angyal./
- Sariel azt mondta, ha nem jönne értem, akkor menjek a városba és keressem meg Gabrielt. Ő meg tudja gyógyítani?
/Idegesen tördelni kezdi ujjait. Az ízületek sikítva roppannak ujjperceiben. Nem veszi már le a pillantását az angyal-nőről./
- Ez a fekete valami... Olyan, mint bent... Lilith.
/Mondja ki félve a nevet, amit a bokortól hallott. Reméli, hogy ez segíthet. Sariel volt az, aki megtalálta, nem veszítheti el őt. El is felejti, hogy milyen fontos dolgot őriz, így ezt egyelőre nem kotyogja ki./

(17)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

- Mi az Isten csapása? /Mordulok fel, amikor a mentális falba ütközöm. Ez így nagyon nem lesz jó. Figyelem a sötét jeleket a lány testén és megérint a félelem./
- Már megint mit tettél magaddal te lány?
/Eltüntettem a hátamról a szárnyaimat és letérdelek mellé és a szíve fölé teszem a kezem. Megpróbálom megérinteni a lelkét.
Közben a másik lánynak is válaszolok a kérdéseire./
- Hogyhogy mit értek gyógyító hatalom alatt? Mikor a hatalmad másik gyógyítására használod. Igen, mint mikor Sariel a horzsolásaidat gyógyította. De ezt miért is kell elmagyaráznom?
/Gabriel említésére felkapom a fejem aztán meg is rázom./
- Gabriel? Csak egy Gabrielt ismerek. És ő olyan valaki akivel nem szeretnék mostanában találkozni. Nem kedveljük egymást a bátyóval. Miért érzem úgy, hogy valamit nem árulsz el? Nem tudsz a hatalomról, se Gabriel neve nem mond semmit. Van valami rólad, amit tudnom kéne?
+ Kit hagytál a nyakamban Kedves?
- Hogy meg tudja-e gyógyítani? Lehet. Minden esetre, ha a "város" amiről beszélsz Anolgelis, biztos van aki segíthetne rajta. Ó, az Isten szerelmére, mibe rángattál már bele megint Sariel?!
/Előbb az égre tekintek majd vissza Azerielre. Összehúzom a szemem és egy darabig vizsgálom az arcát./
- Lilith? Hogy a pokol szakadjon rá! Az a Lilith?

Mindenhol holttestek. Bokáig vérben gázolunk. Az erdőben már semmi élő nincs. Ahogy közelítünk az üszkösödő romokhoz, a vér színén sötét jeleket vélünk látni. Mind érezzük, hogy van itt valami rajtunk kívül. A kivont acélon megcsillan a hold fénye. Az éjszakát belengi a vér és a félelem szaga.
- Bátorság testvéreim! A boszorkány ezúttal nem menekülhet!

- Hol hallottad ezt a nevet?


(224)

[Caridwen]

* Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Azeriel, amikor kiejted Lilith nevét a sötétség mintha besűrűsödne körülöttetek. A parkra hulló napsugarak mintha elmenekülnének és kései szürkület borulna a tájra, amit az éjszaka követ a hajnal ígérete nélkül... Aztán ha Sarielre néztek a törékeny babaarc előtt mintha egy koponya formálódna a homályból... aztán a keze megrebben és elkapja a kezed Azeriel, amivel a pulzusát kerested. Aztán felnyitja a szemeit, de a halvány kristálykék szempár helyett egy egybefüggő feketeség pillant fel rátok. A koponya mögött kirajzolódó ajkakra hideg számító mosoly ül ki.
Aztán a másik kezével Legion keze felé kap, amit a szíve fölé helyezett és maga felé rántja a démont és ha már elég közel van megszólal./
- Hiányoztam kicsikém? Remélem emlékszel még rám! Te és a buta kis barátaid elvettétek tőlem a szabadság reményét, cserébe én elveszem tőled a szerelmed... /kacagott fel, aztán megcsókol és a sötétségből mintha te is kapnál egy keveset... meg egy emléket. Az elméd egy elfeledett zugából egy kép villan elő kéretlenül, a bajtársaid fájdalmas kiáltásai és egy mély kegyetlen női kacaj árnyéka.../
- Nem! /szakít ki egy ismerős hang benneteket a sötét bűvöletből, mire a sötétség eloszlik és Sariel pillantása egy pillanatra kitisztul, elengedi a fogva tartott kezetek, majd ismét elájul, visszazuhanva a mozdulatlanságba, de az előzőkkel ellentétben a teste most olyan forró, mintha a pokol lángjai forralnák belülről./

[Azeriel]

*Caridwen, Legion - 2900. augusztus 20.*

+ Nem akadok ki, nem akadok ki, nem akadok ki... +
/Mantrázza egy darabig magában, hátha segít./
- A fenébe is, honnan kéne tudnom mindent?! Alig két órája még Bécsben sétálgattam boldogan, nem voltak fehér szárnyak a hátamon, nem támadott meg semmilyen démon! Még mindig nem értem, hogy kerültem erre az átokverte helyre, hogy talált meg Sariel, miért kerget minket valaki, és mi a manót akar tőlem egy lángoló, fekete csipkebokor!
+ Kiakadtam... +
/Nagyot szusszant, de nincs ideje élvezni a csöppnyi hisztéria utáni nyugalmat. Lilith nevének kiejtése utána valami változik. Azeriel ijedten húzza összébb magát, de nincs hová menekülni. A sötétség körbeveszi őket. Sariel keze az övére markol, ám nem örülhetnek./
- Ne!
/Sikít fel a fekete szempár láttán, majd mozdulatlanná dermed a nő szavaitól. Tudja, hogy Lilith beszél és most végre képes elborzadni. Ott benn a szentélyben a hang annyira édes volt, hogy bűvöletbe vonta, de most már végre érzi a benne lévő gonoszságot./
- Ki ez a némber és mit tettetek vele, hogy ennyire gyűlöl mindenkit?
/Kérdezi suttogva, miután a sötétség eloszlott. Aggódva teszi hűvös tenyerét Sariel lángoló homlokára./
- Orvosnak tanultam, és sok mindenhez értek... Ha megmondod, mit tegyek, akkor tudok segíteni.
/Mondja komolyan Gion szemébe nézve. Nem hagyja, hogy Sariel meghaljon./

(18)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

+ Mi folyik itt?
/A sötétség besűrűsödik köröttünk, én pedig előre félek a következményektől. A megszállt test már a kezemet szorítja, s nekem rettegve kerekedik el a szemem. /
+ Csak ezt ne!
/Próbálom elrántani tekintetemet, mikor a sötét vízió lecsap elmémre. Hányszor is csaptunk már össze Lilith akaratával, s eddig meg annyiszor ellenálltunk neki és béklyói eddig nem engedtek. De nem óhajtok most a múlt emlékei között bolyongani, főként, hogy eme emlék még most is fájdalmas, életekkel később.
Végül a gonosz enged Sariel akaratának és én is elszabadulva hőkölök hátra. Néhány szívdobbanásig még nézem a lány arcát akit annyi életen át szerettem és óvtam./
- Ezt nem engedem!
/Suttogom fortyogó dühvel a hangom peremén. Végül Azerielre emelem a tekintetemet./
- Bécs? Részvétem. Már nem létezik, te pedig a legrosszabbkor kerültél át. Ez a némber, ahogy fogalmaztál Lilith. Dióhéjban szólva ő az ősellenség. Káin megrontója, démonok ősanyja, a sötétség gyermeke. A korok hajnalán béklyózták meg olyan hatalommal amihez fogható manapság nem létezik. Azóta számtalanszor próbált kitörni, de eddig soha nem sikerült teljesen. De mindig nagy áldozatokkal jár. Legutóbb is. De Őt nem veszi el! Az orvosi tudásod még hasznodra válhat, de most másra van szükség. Remélem igazam van és nem véletlenül válik valaki azzá ami.
/Megérintem a Mammontól kapott medált, de végül mégse nyomom meg./
- Segítek, de neked is segítened kell! Engedj be, megpróbálom felébreszteni a hatalmadat, de hinned kell hogy meg tudod gyógyítani. És nem csak a testét, a lelkét kell megérintened! Add a kezed!
/Ha megteszi, akkor a kezét a lány szíve fölé helyezem és ráteszem a sajátomat is. Ezután pedig megpróbálom ugyanúgy megérinteni a lelkét ahogy régen Renaviel tette velem és ahogy már régen is tettem talán másokkal. De most célirányosan egyetlen szikrát keresek, a gyógyításét. Másra most nincs szükségünk, csak erre az egyre. S ha ez sikerül, akkor az ő hatalma mögé állítom csatasorba minden erőmet és lelkemet szélesre tárva irányítom Sariel felé.
És ha nem tudnánk meggyógyítani, akkor saját lelkem kínálom fel csalétekként a gonosznak. Inkább engem emésszen el. Lelkemben a sidhe lélekparánnyal talán íncsiklandóbb falat lehetek számára. Ugyanezt teszem, ha Azeriel ellenkezne, vagy nem találnánk gyógyító erőt lelkében./

(225)

[Caridwen]

* Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Azeriel, hogyha beleegyezel abba, amit Legion kér, akkor érzed, ahogy egy tudat megérinti a tied és mintha terelgetné egy irányba, mintha formálná és mozgatná. Az egész különös érzés, még soha nem éreztél hasonlót ahhoz, amikor a mágiád felveti a fejét és a kezeiteken keresztül Legionéval felerősítve Sariel felé áramlik.
Először olyan, mintha egy vastag falba ütközne, azonban ez nem állítja meg. Réseket keres, próbál áttörni a sötét burkon, ami az angyal lelkét körbe veszi. Aztán amikor betör és összezúzza a sötétség felétek tör, mintha az elengedett préda helyett újat keresne.
Azeriel érzed, ahogy átsuhan rajtad a hideg homály, a tested beleborzong, ahogy átjár, majd tovább suhan, más prédát keres. Legion veled már kissé kegyetlenebb, amikor elér beléd kapaszkodik, mintha bosszúból azt tervezné valóban elveszejti a lelked Sarielé helyett. Beléd vájja a karmait és próbál magába rántani, aztán valami különös történik, a lelked egyik sötét sarkában megmoccan a lélekparány és mint egy dühödt tigris úgy fúj a másik hatalomra. Mintha két nagymacska esne egymásnak olyan az egész, ahogy árnyék feszül az árnyéknak... persze a benned fészkelő homálynak nincs esélye, azonban ahhoz pont elég volt az ébredése, hogy megzavarja az idegent, így a mágiátok egy újabb fellángolása visszasodorja őt az angyal testébe. Azonban a pillanatnyi megszabadulás a megszállástól mintha új erőt költöztetne Sarielnek, mintha a hatalmatok erőt adott volna neki.
A sötét lélek ugyan visszatér, de immár angyalrúnák szikráznak fel a testén és eloszlatják a homályt. Amikor pedig kialszanak már nem érzitek a sötét jelenlétet, Sariel légzése pedig egyenletes lesz, a bőrszíne normális és Azeriel, ha keresed megtalálod a gyenge de szabályos pulzusát. Legion egyedül benned marad még nyoma a homálynak, de az nem Lilith-hez tartozik, hanem a felzavar lélekparány haragos mocorgása, mint akinek megsértették a területét és most nem nyugszik./

[Azeriel]

*Caridwen, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Nagyot nyel Gion szavait követően. Nem mer belegondolni, hogy ő egy légtérbe volt zárva ezzel a némberrel. Beleborzong a mézes-mázos szavak emlékébe, amivel Lilith rá akarta őt venni, hogy segítsen neki. Mivel nem abban a helyzetben vannak, nem veregeti magát vállon, amiért ez sikerült neki./
- Rendben.
/Gondolkodás nélkül nyújtja a kezét a férfinak. Amíg tenyere Sariel bőrére simul, a lány ellazítja magát. Fogalma sincs mire készülnek, így megrezzen, amikor megérzi valami ismeretlen, idegen dolog közeledését. Eleinte kicsit menekül, de még időben rájön, hogy Gion az, így enged neki. Hagyja, hogy a férfi ereje megtalálja az ő hatalmát. Felnyög, amikor valami moccan benne és előkerül. Halvány elképzelése sincs, hogyan lehetséges ez, de érzi, hogy az hozzá tartozik már.
Neki semmi dolga sincs, csak koncentrál. Figyeli, mit tesz Gion, merre és hogyan terelgeti a tudatát és az erejét. Felszisszen, amikor ellenállásba ütköznek, de mint minden falon, ezen is akadnak rések. Arra azonban nem számít, hogy a sötét valami ismét támadni. Az egész teste borzongani kezd, amint hideg suhan át rajta. Amilyen gyorsan jött a dolog, olyan gyorsan múlik el. Nem érzi, hogy a sötétség merre haladt tovább, de sejti, hogy Legion-t vette célba. Óvatosan a másik kezét a férfihoz érinti, remélve, hogy ezzel inkább segít, mintsem árt.
A pillanatnyinak érzett szünet után a mágia mintha újra fellángolna és sötétség visszahúzódna, de Sariel testén furcsa jelek tűnnek elő, hasonlóak, mint amikor az utcán a démont legyőzte. Amint a jelek kialszanak, a lány keze alatt a bőr már nem lángol. Gyorsan a nő pulzusát is megnézi, majd felszusszant a gyenge szívverés éreztén./
+ Jobb, mint amikor semmi volt... +
- Én... Te... Jól vagy?
/Keresi még a szavakat az előbb történtekről, de semmit sem tud kinyögni. Fogalma sincs mi zajlódott le az előbb, de most nem ez a legfontosabb./
- Vigyük őt innen.
/Kéri végül halkan, kissé elcsukló hangon./

(18)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

/A lány keze melegen simul az enyémhez, ahogy Sariel testét érintjük. Lelkében az apró szikra erősen izzik, nem tart sokáig megtalálnom és onnan már csak egy lökés az, hogy felszínre kerüljön. Remélni tudtam csak, hogy ha még nem is ismeri, de ráérez az ízére. Nem gyenge a lány, de az én erőmmel megtoldva úgy tépi át a sötét szövedéket, mint ha ott se lenne. Abban a pillanatban, hogy Sariel lelkét megérintjük, újra a múltban találom magam, ám most érzem hogy nem csak én élem át újra az eseményeket. Mint ha Sariel is velem lenne és talán a lány is./

/A kor nem számít, magam se tudom, hogy igazán hol vagyunk. Hatalmas medence szélén ülök. A meleg víz simogatja bőrömet. Fényt csak a medence köré rakott gyertyák adnak. Az apró, szőke lány hozzám bújik, hátát mellkasomhoz nyomja. Szinte eltörpül hozzám képest. A bőre szinte szikrázik, ahogy ujjaim végigsimítják. /
- Csak megéri bajnoknak lenni.
- Csakis a legjobb jár az Aréna istenének!
/Fölém kerekedik és forrón megcsókol./

/Az emlék csak egy pillanatig tart, hisz Lilith se hagyja magát és visszatámad. A csalétkem szerencsére bevált így Azerielt csak meglegyintette. Bennem viszont már várta az ellenfele. /
+ Tűz ellen tűzzel!
/Jól számítottam és a lélekparány neki is ugrott Lilithnek. Bár arra számítottam, hogy így felőrölhetem, de a végeredmény így is megfelelt. Lilith persze még most is megpróbált ostromolni, így a két nő is térdig gázolhatott velem a vérben, láthattak feldarabolt, széttépett testeket. Előre sajnálom azt, aki az emlékeimben akar kutakodni.
Sariel hathatós segítségével végül megszabadulunk a sötétségtől. Azeriel ellenőrzi Sariel életjeleit, és az arcán látom, hogy túl vagyunk a nehezén. Lerogyok a lány mellé és egy darabig csak szuszogok./
- Igen, el kéne vinni.
/Újra megpróbálok Mammonhoz kinyúlni./
+ Testvér! Kéne egy biztos hely H'Sekiratban. Van velem két angyal is, Haza nem vihetem őket. Az egyik Sariel.
/Oldalt fordítom a fejem és nézem Sarielt./
- Hogy nekem miért nincs soha egy békés napom?

(226)

[Caridwen]

* Azeriel, Legion - 2900. augusztus 20.*

/Mostmár hogy eloszlott a homály eléred Mammont, de a válasza előtt egy sor szitkozódást végig kell hallgatnod./
- A fenébe is tesó! Miért kell neked mindig a legnagyobb galibába másznod? Eh... nah mindegy, ne aggódj nem hagylak a szószban, habár néha megérdemelnéd, hátha akkor észhez térnél Rómeó... Sarielt különben se hozd ide, Dee letépné érte a fejed, habár lehet előbb az övét. Vidd őket az Atlantisz hotelbe, az a hely az enyém. Odaszólok, hogy kapjatok egy szobát, ott biztonságos, elég jó a hely mágikus védelme is. De aztán várlak egy kis elbeszélgetésre, ha befejezted a csajozást! Jah hivatkozz Martin Money-ra. /ezzel meg is szakítja a mentális kapcsolatot, habár egy ideig még érzed a haragosan kavargó érzelmeket felőle.
És a lélekparány se csitul, mintha ez az egész felzavarta volna. Érzed ahogy fel-alá mászkál, mintha ki akarna törni, vagy valami más gond lenne vele. Vérszomj sugárzik belőle és dühöd kegyetlenség. A távolból jön, de benned ver visszhangot, ahogy a távolba vezető lélekfonalat rángatja.
Azeriel te is érzed, hogy mintha parányi sötétség még meghúzódna a közelben, az pedig Gion testéből árad. Az előzőhöz képest, csak egy parfüm utóillata, mégis óvatosságra inti az érzékeid./

[Azeriel]

*Caridwen, Legion*

/Elméjében még halványan visszhangzik egy homályos emlék képe és szavak, de ezek nem hozzá tartoznak. Elhessegeti őket és minden mást, ami még fejébe próbál belemászni. Most csak saját, fájdalmas gondolatait és mardosó félelmét akarja ott tudni, ezek segítenek józan maradni és nem sikítozó őrültté válni az előbb átéltektől./
+ Valaki nagyon sok magyarázattal tartozik... +
/Legion egyetért, hogy menjenek el innen. A lány körülpillant a havas tájon és próbálja megtalálni az irányt, amerről jöttek. Némi mosolyt csal az ajkára, ahogy eszébe jut, idefelé repülve jött. Szárnyai még most is láthatóan, rájuk is vet egy pillantást./
+ Vajon el tudom őket tüntetni? +
/Merül felé benne egy józan ötlet is. Most nem akarja, hátha megint repülni fognak, akkor pedig szüksége lesz rájuk./
- Hova megyünk?
/Pillant Gionra. Minél előbb szabadulni akar, hiszen még érez valamit a sötétségből. Ahogy figyelni kezd rá jobban, a forrását is észleli. Aggódva és kissé gyanakodva kezdi el figyelni a férfit, valami határozottan nem tetszik neki. A parfüm illatát végképp nem tudja, hova tenni. Hogy oldja feszültségét, ismét beszélni kezd egy keveset./
- Igazából azt sem tudom, hogy hol vagyok. Vagy mikor...

(19)

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

- Na végre.
/Motyogok magamnak egy sort, aztán feltápászkodom./
- Na figyelj, Azeriel. Szaladj el oda ahol találkoztunk, ott a kabátom és kicsit arrébb a bokrok között egy hátizsák. Hozd el őket. Mi addig elindulunk a kijárat felé. És ne aggódj, ha kényelembe helyeztük magunkat, akkor mindent elmondunk neked. Érdekes történet lesz, hidd el.
/Ha a lány elszaladt akkor én felnyalábolom Sarielt./
- Egy dekával se lettél nehezebb.
/Vele az ölemben elindulok a kijárat felé, de csak lassan, hogy Azerielt se veszítsem szem elől és könnyen be is érhessen. Idő közben próbálom elcsitítani a lélekparányt. Mondhatni megpróbálom visszazárni a szellemet a palackba. A kijáratnál szét nézek és intek egy taxinak./
- Biztos helyre megyünk. Ne aggódj! Próbáld meg eltüntetni a szárnyaidat!
/Beültetem a két lányt a taxiba, majd magam is beszállok./
- Nyugalom, csak kicsit fáradt a kisasszony. Az Atlantisz hotelhez, ha kérhetem.
/Előhalászom menet közben a kreditchippem. Majd érkezéskor fizetek vele./
- Jöjjenek hölgyeim, ideje egy kicsit pihennünk.
/Mikor kiszállok, Sarielt Azerielre bízom én pedig a recepcióhoz sétálok./
- Jó estét. Van egy szoba foglalásom. Martin Money névre.

(227)

* És irány a hotel! *