Atlantisz hotel

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

- Te is pont olyan jól tudod mint én, hogy a lelkünk vajmi kevéssé domináns. A leélt élet, a porhüvely annyi színt ad hozzánk, ami akár teljesen átfestheti a jellemünket. Tudom ki vagy, de mégsem ismerem azt, akinek az arcát most viseled. /mondja a hangjában valami sötét szomorúsággal. Finoman kinyúlt megérintve Legion arcát, majd elveszi a kezét és megcsóválja a fejét./
- Habár úgy látom a kiábrándult cinizmust ismét a magadévá tetted. És valóban kár szót pazarolni egy meddő vitára, már nem is próbálkozom vele, hogy megértessem valakinek a tisztelete nem tesz szolgává, sőt talán felemel az engedelmesség becsülete. De nem számít, ez valóban egy olyan vita amire se kedvem, se erőm nincsen most. /sóhajt fel ismét.
Aztán amikor odahajolsz hozzá Azeriel csak egy barátságos anyai mosoly ül ki az arcára, még angyalibban finommá varázsolva a törékeny vonásokat./
- Ne aggódj húgom, ez már megtörtént. Még a parkban. Nem terhelnélek ezzel ilyen sokáig, azt a rövid időt is bánom, amíg a vállaidra raktam egy ekkora terhet. De mostmár ismét bennem van. /helyezi törékeny kezét a szívére és egy pillanatra mintha a semmibe révedne.
Aztán a következő kérdésedre biccent./
- Igen, Marduk is szabadulni vágyik, de az ő béklyói erősebbek, démonok seregei bontogatják évezredek óta, de nem boldogulnak vele, őt Danu ezerszer jobban elzárta, mert a düh és csalódottság volt az ami az isteni mágiát megfonta. Marduk pedig túlontúl hasonlít az apjukra ahhoz, hogy akár kis teret is hagyjon neki. Lilith azonban kevésbé tűnt ártalmasnak... Persze a látszat szinte mindig a valóság hazug tükörképe. Lilith talán még veszélyesebb is, mint Marduk, habár addig jó, amíg nem szabadulnak el, hogy megtudhassuk erről az igazat.... /csóválja a fejét.
Közben halkan felberreg a csengő, jelezve, hogy megérkezett a szobaszervíz. A robot egy kis kocsin egy tál kiadósabb és és két adag könnyedebb étel foglal helyet. Magas futurisztikus fényekkel vibráló termoszokból pedig kávé és tea illata száll felétek, amikor a robot megnyom egy gombot rajtuk, aztán egy szó nélkül távozik is./
- Oh, pont erre volt szükségem. /mosolyog, majd feláll felvesz egy odakészített csészét és a kávés termoszhoz lép. Gyorsan lenyom rajta négy gombot majd a termoszon lévő bemélyedésbe helyezi a csészéjét. Először egy adag szénfekete kávé, majd valami áttetsző folyadék, aztán tejnek látszó fehér valami folyik bele, aztán egy bura ráborul és amikor kinyílik Sariel már ki is veszi a habos gyönyörű kávét, majd nyugodtan kortyolgatva visszaül a foteljébe kissé elgondolkozva./

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Megkönnyebbülten dől hátra, a valamicsoda már nem nála van. Egy kisebb tonnányi súlyt most lepöcköltek a válláról. A csevegés többi része a másik kettő között most túlságosan magasröptű a fáradt lánynak, ezért csak hol ide, hol oda néz, attól függően épp kinél van a szó. A nézeteltérések rendezése végén folytatódik a törióra, és közben még a harapnivaló is megérkezik. Azeriel azonnal magához ragadja az egyik kevésbé megterhelőnek tűnő tányért, és visszabújik a fotel mélyébe. Az étek mellé még némi teát és egy párnát is rabol magának. Utóbbit törökülésbe rendezett lábaira pakolja, amire pedig a tányér kerül. Kortyol párat, majd falatozni kezd, halk nyammogás és elégedett sóhajtások közepette.
- Aha, szóval adott két láncait feszegető testvér, akik ha szabadulnak, akkor itt a Világvége, nagy "vével". Esetleg elszabadulnak a titánok, meg felébred az óriáskígyó és kitör a Ragnarök. Egész jó a jövő, a múltban csak a környezetszennyezés miatt rágtuk a körmünk, most viszont szinte már izgalmas dolgok fenyegetik a bolygónk életben maradását.
/Túl fáradt, határozottan túl fáradt. Amint végzett az evéssel, és elfogyott a tea, mindent lepakol a fotelje mellé. Mivel elég kicsi, így keresztben is elfér, lábait felhúzza, a párnát a feje alá rakja és a koszos pulóverével betakarózik./
- Inkább valami szépet meséljetek. Nem bánom, ha nem igaz, de most inkább vidám, pihentető, nyugtató dolgokra vágyom.
/Pillantása Sarielről a férfira reppen, majd vissza. Akár egy gyerek, aki esti mesére vágyik szüleitől. Bármi történetre, ami segít megnyugtatni a gondterhes buksiját, elcsitítja a mozgalmas nap keltette hullámokat a lelkében, és elmossa a cseppnyi félelmet, amelyet mindig is érzett. Az ólmos fáradtság ott ült a fején és a mellkasán, de még küzdött az ébren maradással./

(62)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Vidám, pihentető és nyugtató?
/Őszinte megrökönyödéssel nézek a lányra./
- Meghallod hogy küszöbön a világvége és inkább nyugalomra vágysz mint sem fegyverre a kezedbe? Istenem, bár több ilyen embert ismernék. El nem hinnéd milyen könnyen belefásul az ember a folytonos intrikákba és küzdelembe. De jó, akkor pihenjenek a lovasok, hagyjuk békén a pecséteket és maradjanak láncon a háború ebei. Mi érdekelne igazán?
/Végig gondolom időmet ebben a világban, és nem igazán tetszik amit látok./
- Nem is tudom, mit tudnék mesélni neked. A világ teljesen más. Egyetlen hatalmas de nagyrészt gyönyörű földrész van csak. Az hogy Danu felébredt jót tett a természetnek, kár is tagadni. És igenis csodás a világ most. Angyalok, tündérek és minden más lény is bátran léphet a fényre. Persze, vannak ellentétek, de hellyel-közel béke van. Bár ez inkább csak a látszat. Ha kimaradnál a csatározásból, javaslom járd be a világot. Én is láttam már sok szépet és jót. És szinte szerelmes vagyok a repülésbe. Különleges érzés.
/Az evés és ivás nekem is jót tesz, mosolyt csal az arcomra, bár ez nem kis részben a lány ártatlanságának is köszönhető./
- Ne haragudjatok, ha kissé cinikusnak tűnök néha, csak hát ilyen vagyok. A világ azt láthatja bennem amit nekem mutat. És ahogy, egy számomra kedves ember mondaná, "Vagyok aki vagyok, mert valakinek ennek is lennie kell!". És drága húgom, ne aggódj, Sarielnél jobb pártfogót keresve se találhatnál. Kevés igazán tiszta angyal van a világon. Ő az én szememben is az. Tudod mit, elmesélek egy történetet. De csak röviden, hisz nem is vidám és terhelni se akarlak. De valamikor réges-régen, volt hét jóbarát. Testvérek, a szó legtisztább értelmében, mégse kötötte őket a vér egymáshoz. Ők heten azt látták, hogy népük egyetlen szó nélkül, vakon követi a parancsokat és elveszejti önnön magát. Így hát ők heten úgy döntöttek, hogy vállalnak minden csapást, csak hogy társaikat felrázzák a közönyből és megmutassák, hogy az istenek is vérezhetnek. Később persze elbuktak, újra és újra, hisz ez vagyon megírva. Végül mindig a jóknak kell győzedelmeskedni. De ahogy fény nélkül sincs árnyék, "rosszak" nélkül sincsenek "jók". Volt aki később követte lábnyomaikat és közülük is volt aki meg-megingott, de ahogy hűek maradtak szívükhöz, népükhöz, úgy vissza-visszatértek arra az útra, melyet maguknak választottak. S volt közöttük egy, aki a legsúlyosabb csapást szenvedte, mi férfit csak érhetett. Hisz ő csak egyetlen utat járt mióta életének ösvényére lépett és újra és újra le kellett mondania arról akinek szerelme holtáig kínozza.
/A rövidke történetet egy korty itallal öblítem le s figyelem az éjszakába burkolózó várost./
- Régen azt mondták New York-ra, hogy a "Város ami soha nem alszik". Azt hiszem, ez H'Sekiratra is igaz, bár néha igazán szundíthatna egyet, nem gondoljátok?

(237)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Sariel csak a foteléből figyel titeket. Ha bármelyikőtök az arcára néz Legion története közben, akkor valami mély bánat, valami régen elásott és most felszínre törő ködös szomorúság csillog a jeges kék szempárban. Ahogy a férfi befejezi a mondandóját csak csöndesen feláll, egy szót sem szól amíg oda nem ér hozzád Azeriel. Letérdel a fotelodhoz és könnyed puszit lehel a homlokodra./
- Azt hiszem ideje nyugovóra térni, hosszú nap volt és még sok dolgunk lesz, amihez pihent főre van szükség. Aludj drága húgom, itt most biztonságban vagy, vigyázunk rád. /suttogja és érzed, ahogy a fáradtság ólmos, ám jóleső súllyal húzza le a szemhéjaidat.
Aztán még tudatosul benned, hogy Sariel könnyeden felkap, mintha kis gyermek lennél és bevisz az egyik hálóba, és miután betakargatott kisétál. Elalvás előtt az utolsó emléked, az ajtóból visszanéző nő anyai mosolya, aztán magával ragad a nyugodt és pihentető álom, ahol nyoma sincs a sötét szörnyeknek, akikkel éberen álmodtál.

Legion te is végignézed a közjátékot, de Sariel egyszerűen mintha észre sem venné, hogy ott vagy, amíg Azerielről gondoskodik, csak amikor kilép a hálóból akkor pillant rád, a tiszta kék szemekben még mindig ott látod a szomorúságot. A szavaiban is van keserűség, valami olyan mély bánat, aminek nem tudod az okát./
- Ideje nekünk is nyugovóra térnünk, hosszú volt ez a nap és az elkövetkezők sem lesznek könnyebbek. /rövid szünetet tart, mintha elgondolkozna, majd folytatja./
- Holnap elviszem Azeriel Anolgeisbe, tehát ha van kérdésed maradj és kísérj el minket, amíg jónak látod, vagy ha a testvéreid hívása szólít, távozz bátran, megleszek egyedül is. /mondja. A hangja teljesen nyugodt, túlontúl is, semmilyen érzelem nem cseng ki belőle.
Aztán megindul az egyik másik háló felé, látszólag eltökélten, de az ajtóban végül megáll és még visszapillant rád. A szoba esti fényeiben kísérteties szemeinek angyali fényű derengése az aranyszín hajtincsek alól./
- Menj vagy maradj, azt szeretném, ha tudnád, hogy én soha nem átkoztalak egyik árulásod miatt sem, csupán a szívem tört darabokra. /suttogta, aztán sarkon fordult és bement a szobába./

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Gion megrökönyödését nem igazán értem, de lehet csak én vagyok még túlságosan gyerek. Igenis szeretek még mesék mögé bújni a csúnya világ elől. Megnyugtatnak, elringatnak abba a hitbe, hogy létezik még a jó, érdemes tovább keresni azt másokban. Ha elmúlna a csoda, elmúlna az élet is. A háború egyébként sem az én műfajom, harcoljanak csak azok, akik mindenáron erre vágynak./
- Bármi jöhet.
/Szusszantom a férfi kérdésére. Amikor mesélni kezd, még jobban összegömbölyödöm, és egészen belesüppedek a fotelba. Érdekel, amit hallok, de fél szemmel figyelek csak, a másik felét az álommanók húzgálják lefelé. Végül engedek a gravitációnak, és teljesen lehunyom a pillantásom. Legion hangjára figyelve ébren tudok maradni, de már nehéz a koncentrálás. ha hagynám magam, azonnal elaludnék, és lehet egy kicsit valóban el is aludtam. A történet véget ér, a meséért cserébe most csak egy szomorkás, fáradt mosollyal tudok szolgálni és néhány nagy, álmos pislogással./
+ Fel kéne kelnem és el kéne vonszolnom magam egy ágyig... Áh, hagyjuk, jó ez a fotel... +
/Sarielre már fel nézek. Halkan "ühüm-"özéssel egyetértek vele. Félig már alszom, amikor felemel. Apa is hányszor cipelt így ágyba, ha elaludtam mellette a kanapén! A fájó emlékek helyett csak kellemes, tompa boldogság árad bennem szét. Sosem volt anyám, se nővérem, Sariel mégis szinte kettő az egyben, ahogy betakar és visszanéz, mielőtt kimenne./
+ Mostantól minden más lesz. +
/Ez az utolsó gondolatom, majd elragad az álom./

(63)

*Ezennel engedelmet kérnék az E/1-ben való folytatásra (mindkét karakteremnél), a Testvér kihívásba való alkotásból kifolyólag rádöbbentem, mennyivel jobban tetszik ez, mint az eddigi E/3 *

[Legion]

* Caridwen & Azeriel *

/ Csöndben, az ablakon tükröződve figyelem, ahogy karjaiba veszi "húgunk". Régen is ilyen gondoskodó volt, inkább hiszem mint sem tudom.
Amíg ők a másik szobában vannak, kinyitom az erkély ajtaját és kilépek a kellemesen hűvös éjszakába. Még így is tökéletesen hallom Sariel szavait, de csak a vállam felett pillantok reá./
- Ha te nem is, átkozom én magam eleget.
/Szavaim már csak a becsukódó ajtóhoz szólnak. Kijjebb lépek és rátámaszkodom az erkély korlátjára./
- Na, egyéb remek ötlet?
/Magamnak feltett kérdésre kár is válaszolni.
Az ajtajához sétálok, de nem lépek be. Van azért hátránya is annak, ha az ember jót akar cselekedni. Győzködöm magam, hogy lépjek be, a kezem szinte magától emelkedik fel és simul az ajtóra. De az utolsó pillanatba végül visszakozom. Leengedem a fejem és hagyom, hogy a kezem is lecsússzon az ajtóról. Ellépek és mint egy vert had indulok a másik ajtóhoz, ami a fürdőszobához vezet. Bent még egy pillantást vetek a hálóba vezető ajtóra, majd a zuhany alá állok és átadom magam a nyugtató zubogásnak.
Fejemben tucatnyi élet emlék-egyénei vitáznak egymással, de lassan elcsitul a zűrzavar.

Ha fürdőmet semmi nem zavarja meg, a reggel már a nappali kerevetjén fog találni. Mivel nem készültem hölgy társaságra, így illendőbbnek tartom, ha legalább a nadrág rajtam marad alváshoz, ám szárnyaim kényelme érdekében deréktól felfelé nem öltözök vissza. Így, kibontva mind a két szárnypáromat heveredek le s ha az isten is úgy akarja, így is ébredek reggel.

(238)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Azeriel reggel kellemes illatokra ébredsz. Kipihentnek, nyugodtnak és teljesnek érzed magad. Olyan érzés, mintha egy évet aludtál volna egy kellemes meleg burokban, ami eltöltött energiával. Az álom még ott lebeg a szemed fölött, angyalokról álmodtál és egy felhők között lakozó városról, de ahogy ébredsz úgy lesz egyre távolibb a hely és csak a kellemes aura marad, amit az álom szele csókolt az arcodra. Ahogy felülsz az éjjeli szekrényen észreveszed az odakészített reggelit, amit egy üvegbura takar. Ha felemeled a fedőt megcsap a kellemes illat és ha megkóstolsz bármit is, az olyan, mintha abban a pillanatban készült volna el. A tálcán van még egy rövid üzenet is.

Remélem ízleni fog és kipihented magad, nem akartalak felkelteni, mert olyan békésen aludtál. S

Legion te is ínycsiklandó illatokra és halk szuszogásra ébredsz. Ahogy körbenézel az első amit észreveszel néhány aranyszín tincsen csillámló napfény. A hatalmas üvegablakokon beömlő hajnali fény táncot lejt Sariel haján, aki mint egy kisgyermek befészkelte magát melléd. Az illata ismerős ahogy belengi a kanapét, a haja aranyszín selyemként simogatja az arcod. Olyan apró, hogy szinte eltűnik a szárnyaid és karjaid alatt, a melege, a ragyogása és a mágiája mégis olyan erős aurával tölti meg a helyet, hogy nem lehet nem észrevenni. Az illatok pedig a kicsiny konyha felől áramlanak, aztán azonban észreveszed a kanapé mellette kisasztalra odakészített reggelid. Az melegítőburával letakart tálca régi keserédes emlékeket ébreszt. Eszedbe jut, hogy Sariel mindig a Nap első sugaraival kelt, és ha te még pihentél gyakran reggeli készítéssel töltötte el az időt, aztán mint most is, hajlamos volt visszabújni melléd, aztán álomba zuhanni, mintha kétszer jobb lenne felébredni mint egyszer. Most is ott szuszogott, mint egy jóllakott óvódás, pedig az üres kávéscsésze alapján meg tapasztalatból is jól tudtad, hogy egy kávénál többet nem fogyasztott ma sem./

*Nyugodtan válts Azeriel, szerintem is sokkal jobb E/1-ben írni, szóval csak hajrá. *

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Úgy érzem, még sosem aludtam ennyit és ilyen jól. Reggelente mindig morcos, lassú és zombi-szerű szoktam lenni, most viszont még mosolygok is, amikor előmászom a takaró mélyéből. Reflexből pillantok az éjjeliszekrényre, keresve az ébresztő órát, hogy még mennyi időm is van lustálkodni, mielőtt órára kéne mennem. A reggeli látványa gyanús, nem ilyenre szoktam ébredni. Feltápászkodom, és fókuszálni próbálok az illatok forrására, majd a szobára./
- Ah, hát persze. Tegnap idő-ugrottam és most már épp a jövőben vagyok, angyalként.
/Amint megbeszéltem magammal, rádöbbenek, mit is mondtam. Hátrasandítok a vállam felett az enyhén arany csillogású fehér szárnyaimra. A szárnyaimra. Ezt még szoknom kell. Óvatosan hátradőlök a párnáknak, majd az ölembe veszem a tálcát. A gyomrom azonnal panaszkodni kezd, hogy a tegnapi vacsora után ragaszkodik egy kiadós reggelihez is. Végigfutom Sariel betűit, miközben a péksütemények eltüntetésébe fogok. Nem is tudnám elképzelni, mi történt volna velem, ha ő nem talál rám. Talán még most is ott bolyonganék, lehorzsolt térdekkel és teljesen kétségbeesetten, egyedül. Elmondhatatlanul hálás vagyok neki, csak még rá kell jönnöm, hogy is fogom neki ezt elmondani. Hagyom a gondolataim elkalandozni, elmerengek a múlton, az életen, amit magam mögött hagytam. Talán nem lett volna rossz az az élet. Befejeztem volna az egyetemet, orvos lettem volna, életeket menthetek. De a magány akkor is elkísért volna. Senkihez sem tartoztam, nem volt már több rokon, akire számíthatok. Itt viszont, alig hogy megérkeztem, máris rám találtak.
Mire visszatérek a gondolataim közül, a tányérom megüresedik. Elkortyolok egy kevés narancslevet és felfedezőútra indulok. A hotelszoba első látásra a múltbeliekre hasonlít, de azért ráakadok pár kütyüre, amihez inkább nem nyúlok, mert még a végén elrontanám. Persze tiszta ruhára nem sikerül ráakadnom, csak egy puha fehér fürdőköpenyre. Utóbbit vállamra veszem és az ajtóhoz lépek. Kisegér halkan nyitom ki, azonban nem nyikorog, így észrevétlenül ki tudok osonni. Utam a fürdőszobába vezet, észre sem veszem a másik két angyalt a kanapén, csak amikor némi gőz kíséretében, a fürdőköpenybe burkolózva előbukkanok./

(64)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Na szép, és én így hogy kelljek fel?
/Halkan suttogok csak, nehogy felébresszem. Óvatosan nézek szét hogyan is kellene kibújni mellőle. De hamar feladom, valahogy nem kívánkozik felkelni. Vissza ereszkedem teljesen és finoman megcirógatom az arcát./
+ Olyan törékeny így, az igazi énje....
/Tudom persze, mi mindenre képes, főleg ha harag lobbantja lángra szívét, de mégis, számomra mindig is az a törékeny teremtés marad akit most is a karjaim közt tudok. A fürdőszobából kiszűrődő zajra leszek figyelmes végül és úgy határozok, hogy mégis ideje felkelnem. Szárnyaim az éterbe száműzöm és tornászokat megszégyenítő kitartással és óvatossággal bújok ki a lány mellől.
Újra vissza idézem szárnyaim és úgy ülök le a kanapé szélére, majd nyúlok az ételért. Meg kell hagyni, főzni igazán jól tud. Nehéz eldöntenem, hogy a látványa vagy az illata íncsiklandóbb. Már a reggeli felénél járok, mikor a másik lány előbukkan a fürdőszobából.
Félmosollyal az arcomon pillantok fel rá és finom mozdulattal emelem az ajkaim elé kinyújtott mutató ujjam majd félre húzom a szárnyam hogy Sariel alvó alakja ne legyen takarásban. Halkan felállok és a lányhoz sétálok. Mikor már elég közel vagyok hozzá hogy a nedves test illata betöltse orromat, suttogva szólalok meg./
- Ha jól sejtem szükséged lesz ruhára. Intézek nemsokára valamit amiben ki tudsz menni az utcára, aztán ha Sariel felkelt elkísérlek titeket majd egy darabon. Ha bármire szükséged van, most mondd és meglátom mit tehetek.

(239)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Gion, mintha csak a szavaidnak lenne visszhangja lágy kékes fény villan fel az ajtón, jelezve, hogy belépni szándékoznak. Ha megérintitek a narancsosan villogó panelt az ajtó mellett az kinyílik és egy komornyikszerű ember lép be rajta./

- Jó reggelt kívánok önöknek! Elnézésüket kérem a zavarásért, azonban Sariel kisasszony rendelt fel tiszta ruhákat, ezeket bátorkodtam beadni egy kis útra csomagolt élelemmel együtt.

/Ezzel be is tolt egy kocsit. A kocsi áttetsző üvegfelületén három kis praktikus övtáskaszerű dologba csomagolt élelem volt, amiket a férfi lerakott az ebédlőasztalkára. Aztán megérintette a kocsi fedőlapján, amin pólók villantak fel. Elhúzva a kezét a felületen hosszú ujjas pólók majd nadrágok következtek./

- Kérem válasszák ki mit szeretnének és máris itt lesz. /lépett kicsit hátrébb helyet adva nektek a szerkentyűnél. Addig szolidan meghúzódott a sarokban, mint a tökéletes alkalmazott, aki itt sincs igazából.
Közben Sarielt láttátok mocorogni, de nem ébredt föl, a békés kisgyermeki mosollyal az arcán pihent, mialatt a ruhákat válogattátok, ha válogattátok./

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Kissé megszeppenve pillantok a falatozó férfira, de engedelmesen egy kukkot sem szólok. Szorosabbra fogom magam körül a túl rövidnek érzett köntösöm, holott amaz vége bőven a térdeim alatt lengedezik. Önkéntelenül is elhúzódni akarok, amikor Gion közelebb jön. Nem konkrétan az ő közelsége zavar, hanem sose szerettem fizikailag ilyen közel lenni senkihez. Most viszont úrrá leszek a kényszeremen, és maradok, ahol vagyok. A suttogásra én is suttogással felelek./
- Köszönöm, a ruháknak nagy örülnék, a sajátom már nagyon koszos és sza...
/Az ajtónál megjelenő kékes fény félbeszakít. Kérdőn pillantok a férfira, hisz ő jobban itthon van, mint én. Sose értettem túl jól a kütyükhöz, semmit sem szeretnék elrontani, ezért Gionra vár a feladat, hogy beengedje az ajtó előtt várakozót./
- Jó reggelt!
/Biccentek az érkezőnek, majd érdeklődve figyelem, ahogy a táskákat leteszi és a kiskocsin "varázsol". A felszólításra közelebb lépek és csak tétován érintem meg a felületet. Az azonnal reagál és vagy egy tucat-féle nadrág képe villan fel./
- Óh... Öhm, nyugodtan válassz te előbb, Gion.
/Nem egyszer megkaptam már régebben is, hogy ne legyek ennyire előzékeny és álljak ki végre elsőként magamért, de nekem az sose ment. Sietve azért még hozzá teszem, hogy amúgy sem értem még, hogyan működik a szerkezet pontosan, és így legalább látni fogom, hogyan tudok keresgélni és válogatni. Amikor én kerülök sorra, egy egyszerű, kopottas kék farmert, és egy hosszú ujjú, fehér felsőt választok, aminek alacsony a hátvonala, meg némi fehérneműt is hozzá. Ha a kiválasztás után nincs más tennivaló, mint várakozni egy keveset, a férfihoz fordulok./
- Gion... Hogy van ez a dolog a... A szárnyainkkal? Úgy értem, az enyém néha hol előbukkan, hol eltűnik. Amikor felébredtem, rajtam volt, aztán amikor zuhanyozni mentem, és félig betuszkoltam már magam a fülkébe, megint eltűnt, de félek, hogy ismét előtűnnek, amikor épp rajtuk van valami... Tudom ezt valahogy irányítani?

(65)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

/Az ajtó jelzésére egy pillanatra oda kapom a fejem. Mivel a lány nem mozdul, én lépek az ajtóhoz, majd nyitom ki lassan. Mikor látom hogy csak egy alkalmazott az, félre lépek az ajtó elől és engedem bejönni. /
+Ej kedvesem, te mindenre gondolsz.
/Elégedett mosollyal tekintem meg a rövid bemutatót, majd a lány sürgető ajánlására nekiállok válogatni. Egy sötét félcipő, fekete nadrág és hozzá illő, fehérrel szegett sötét inget választok. A szokásos kiegészítőkkel együtt. /
+ A végén pont úgy fogok kinézni mint egy pap.
- Én végeztem kedves, válogass te is.
/Mikor a lány végez, még rászánok egy pár percet és egy egyszerű, küllemű ám kacér szabású ruha-kombinációt összeválogatok Sariel számára is. Amint végeztünk útjára bocsátom az inast és újra átmegyek tanárbácsiba./
- A szárnyakkal? Na igen, ezt még gyakorolnod kell majd. De megtanulható.
/Hogy nyomatékosítsam, szárnyaimat előbb fénylő éteri energiává formázom, majd el is tüntetem./
- Mindössze gyakorlás kérdése. Az igazi valód nem az, amit most a tükörben látsz. Fény vagy, a legtisztább energia mely e világon létezik. Ez csak egy porhüvely és megtanulhatod hogyan lépj át az anyag határain. Eleinte persze nehezen megy majd és anyagtalanul a szárnyaid se bírnak el. De ahogy a hatalmad kiteljesedik, megtanulhatod hogyan járj a fényen, hogyan kapaszkodj belé. Ha szeretnéd, és a kisasszony is elengedi a kezed, szívesen megtanítalak mindenre amit tudnod kell. De szólok előre, kegyetlen tanár vagyok. Bár egyesek szerint nem csak tanárnak vagyok az.
/Gonoszkodóan, de halkan felkacagok és egy kacér mosoly kíséretében az erkély felé lépek. Egyenlőre a tegnap este magamon hagyott nadrágot elegendő ruházatnak ítélem./
- Gyere, odakint beszélgetve nem zavarjuk a kisasszonyt se és faggathatsz tovább ha szeretnél.

(240)

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Enyhén tátott szájjal figyelem, amint a férfi szárnyai változnak. ~Gyönyörű.~ Csupán ennyi értelmes gondolatom támad. Ugyanilyen döbbenten hallgatom Legiont arról, hogy mik is vagyunk ki és mire lehetek képes. Annyira álomszerűnek és szürrelálisnak hangzik az egész. Ismét elfog az érzés, hogy valójában nem ébredtem fel és még mindig mélyen alszom otthon. De nem, ez a valóság, amibe Gion nevetése visszazökkent./
- Értem.
/Biccentek csak a mondottakra, de az invitálást egyelőre elutasítom, mert én még mindig csak köntösben vagyok./
- Mindjárt jövök, csak felöltözöm.
/Visszasietek a szobámba és be is húzom magam után az ajtót. Miközben levetem a köntöst és felügyeskedem a farmert, majd a pólót, szinte már imádkozom, hogy a szárnyaim maradjanak láthatatlanok. Szerencsére most nem bukkannak elő. Még áttörlöm a törölközővel a hajam, hogy ne legyen nagyon vizes, majd csatlakozom Gionhoz az erkélyen./
- Még mindig annyira furcsa ez az egész.
/Sóhajtok fel a reggeli várost figyelve. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a napfény lágyan melengesse a bőröm./
- Annyi mindent szeretnék megtudni, hogy nem is tudom, mivel kezdjem... Gion, Lilith tegnap azt mondta, hogy még keresni fog... Képes lesz rá? Megtalálhat megint?
/Szinte még a fülemben cseng a mézes hang, amivel mindent megígért. Tudom, hogy nem segítenék neki, semmiért sem. Ígérhet bármit, nem fogom szerepet játszani a szabadulásában. Ugyanakkor tartok tőle, hogy képes lesz mégis valahogy rávenni, hogy kiszabadítsam. Örülnék a tudatnak, hogy biztonságban vagyok tőle és többet nem eshet meg velem, hogy csapdába csal./
- És ha mégis megtalálna, meg tudom védeni magam tőle?

(66)

[Legion]

*Azeriel & Caridwen *

/Hosszú percekig nézelődök az erkélyen. Kissé közönyösen, mégis némi csodálattal szemlélem a napfényben fürdő várost. Különös kissé, hogy hova juttattak minket az évezredek. Mikor a lány végre csatlakozik hozzám, csak egy pillantást vetek felé előbb, és csak néhány pillanat múlva fordítok hátat a látképnek. Mellkasom előtt összefont karral dőlök neki az erkély korlátjának miközben Azeriel kérdésein merengek./
- Elhiszem, hogy sok kérdésed van. Idővel jó néhányra fogsz választ kapni, de mindig lesznek újak. Ez már csak így működik. Ha pedig azt érzed, hogy elfogyott minden kérdésed, akkor valamit nagyon elrontottál.
Szóval Lillith keresni fog? Aki keres, talál is. Sokféle képpen lehet valakit megtalálni. Vannak egyszerű, mundán megoldások. Ebben a világban ezekkel pillanatok alatt megtalálnak bárkit. És tapasztalatom szerint, legyen bármilyen mélyre eltemetve valaki, ...... sajnos a gonosz csápjai messze elérnek. Ha van benned jeladó, ha be vagy regisztrálva ezen a világon, akkor csak pár gombnyomás és már érkeznek érted. De ha nem, akkor se lehetsz tökéletesen biztonságban itt kinn. Én is képes vagyok már elérni többek elméjét és kommunikálni velük. És még csak töredékét nyertem vissza régi fényemnek. Szóval igen, nem kétlem hogy Lillith képes lehet megtalálni, mint ahogy azt sem, hogy egyesek képesek lehetnek elrejteni a szeme elől. Már ha elég nagy a hatalmuk. Ismerek helyeket, ahol biztonságban lehetnél tőle, de Sariel úgy se bízna az én gondomra, így kénytelen leszel az angyalok erejében bízni ilyen téren. Reméljük, elég erősek hozzá. Megvédeni magad, na az viszont egy sokkal keményebb feladat. Messze nagyobb a hatalma mint szinte bárkinek aki ezen a világon jár. Bár.... vannak még néhányan, akik felvehetik vele a kesztyűt szemtől szembe. De te nem tartozol közéjük, még nem. Sok idő és mégtöbb tanulás az amire szükséged lesz. A kérdés már csak az, hogy kinek a tanítása az amiből erőt mersz meríteni.

(241)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/A beszélgetésetek nyugalmát egy erőteljes energialöket törte meg, mintha csak bizonyítaná akarná a világ Azeriel félelmeit. Olyan érzés volt, mintha egy kereső kéz söpörne végig rajtatok. Ugyan nem sötét volt, hanem aranyosan szikrázó zöld, ennek ellenére éreztétek a színtiszta hatalmat, ami mögötte rejtőzködött. Átvonult fölöttetek, nem titeket keresett, de megtalálta a célját, mert hamarosan vége is lett a különös bizsergésnek.
Azonban mielőtt feleszmélhettetek volna mint távoli mennydörgés, úgy búgott fel a fületekben a mennyei harsonák és harci dobok távoli moraja, aztán megláttátok a szikrázó alakot az égbolton. Villámgyors volt egy szempillantás alatt landolt az angyalnő mellettetek a teraszon.

Szikrázóan zöld szemeivel végigmért titeket, majd szóra nyitotta volna a száját, de egy pillanatra döbbenetet láttatok meg az arcán ahogy Legionra nézett. Azonban hamar összeszedte magát és amilyen gyorsan és váratlanul érkezett úgy is folytatta./
- Üdvözöllek benneteket, Sarielért jöttem.
/Majd még egyszer végigmért titeket, aztán a helyet és még gyorsan hozzátette./
- Az én nevem Reginleif, a mennyei seregek hadnagya vagyok. Bennetek kit tisztelhetek? /néz rátok kíváncsian és egyben mintha már tudná a választ a kérdésetekre. Zöldes páncélzatán táncot jár a kora reggeli fény, ahogy sötét kissé olívaszín tollai is megtörik a ragyogást. Az egész lénye erőt és hatalmat sugárzik. Nem azt a törékeny és egy benne pusztító kettős erőt ami Sarielé, inkább inkább a hadvezérek hideg biztos szilárdságát.
És ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó és lépett ki rajta Sariel. Az arca fáradt volt, de aranyos fénnyel ragyogott fel, amikor meglátta a másik nőt. Amikor odalépett és átölelte a vöröshajú angyalt, parányi gyermeknek tűnt a magas páncélos alak mellett./
- Jól vagyok gyermekem, már nincs semmi baj. /mondta Sariel nyugodtan, mire a másik bólintott, majd felétek pillantott, mire Sariel látszólag zavartan biccentett felétek./
- Ők a barátaim, Azeriel hazatér majd velünk Anolgeisbe. És Legion. /mutatott rátok. Legion ahogy figyeled a vöröshajú nőt annyira ismerős minden mozdulata, az apró rándulások a zöld szemek minden rebbenése. Biztos vagy benne, hogy találkoztatok már, de sehogysem tudsz rájönni hol, de egy előző életben ismertétek egymást, ezt mindennél biztosabban tudod./

[Legion]

*Caridwen & Azeriel *

- Hatásos belépő.
/Nem hangosan, de tisztán érthetően szólalok meg miközben az új jövevény leszáll hozzánk. A kutakodó mágia-csápok annyira nagyon nem leptek meg, de azért óvatosságra intettek. A Mennyei harsonák hangját hallva elmosolyodva figyeltem közeledtét./
- Lám-lám, kit sodort hozzánk a szél?
/Jól észrevehetően a jövevény és Azeriel közé helyezkedem. Egyértelművé téve, hogy a lány a védelmem alatt áll. De olybá tűnik erre nagyon sok szükség nem lesz, hisz Sariel érkezésen gyorsan oldja a kezdeti feszültséget./
- És Legion valószínűleg nem tart veletek, hadnagy.
/Alig észrevehető éllel ejtem ki e szavakat elhúzva a szám szélét./
- És most mi a terved kedvesem, viszed és jó-kis-angyalkát nevelsz Azerielből? Sajnálom, nem akartam gúnyolódni, csak.....Nem vagyok biztos hogy az szolgálná az érdekét legjobban ha rögtön belekényszerítené valaki a rendszerbe. De igazat adok nektek, hogy biztonságosabb számára, talán... Na rendben, nem akarok benne kételyeket ébreszteni, ez a kettőtök döntése Sariel. De ezt szerintem ne az erkélyen ácsorogva beszéljük meg. Menjünk inkább be. Csatlakozol hozzánk hadnagy?

(242)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

- Nem kell nevelnem Azerielt kedvesem. /mondta enyhe gúnnyal a szemeiben haragos szikra villant./
- De ez természetesen az ő döntése, ha nem szeretne velünk jönni nem kényszerítjük semmire, mi nem ilyenek vagyunk. /folytatta továbbra is gúnyosan. Aztán megcsóválta a fejét, mint aki megpróbálja előzni a sötét árnyékot a feje fölül és amikor újra kinyitotta a szemeit már ismét nyugalom sugárzott belőle./
- Tehát Azeriel amint döntöttél mond. Én szívesen elviszlek az angyalok városába, ott biztonságban leszel, vigyázunk rád és mindent elmagyarázunk, amit csak tudni szeretnél. De ha úgy gondolod itt maradhatsz Legionnal is, én nem foglak semmire sem kényszeríteni. /mondta halálos komolysággal./
- De igazad van, jobb ha bemegyünk, az indulás annyira úgysem sürgető még. Csatlakozz hozzánk gyermekem. /fogja meg finoman Reginleif kezét, mintha a hatalmas izmos nő egy törékeny baba lenne. Az egész jelenet valahogy komikusan hatna, de mégsem, valamit megmozgat a homályban....

Legion egy mezőn ülsz körülötted apró kék virágok borítják a gyepet. Gyermeki kacajt hoz feléd a lágy szellő, tavasz illatot ontanak magukból a fellegek. A lelked szárnyal a békesség elégedett macskaként dorombol a mellkasodban. Ahogy elfordítod a fejed a virágok kékjéből Sariel tündöklően zafír szemeibe nézel. Egy pillanatra rád mosolyog, a melegség pedig kitekeredik már lassan paplanként borít be téged... Aztán a kislány felkacag vörös tincsei rezesen szikráznak az arca körül. Sariel óvatosan tartja a törékeny kislányka kezét aki rád néz hatalmas zöld szemeivel majd kacagva elindul feléd a kezében egy kis kék virág van.
- Papa! Papa nézd mit találtam! /indult feléd kacagva..../

- Legion! Legion! Figyelsz? /térsz vissza a valóságba. Sariel egészen közel áll hozzád finoman megérintve a vállad próbál visszahúzni a valóságba. Mellette ott áll a páncélos nő rá nem kell lenézned, hisz veled egymagas az ismerős zöld szempár kíváncsian fürkész téged./

[Azeriel]

*Caridwen & Legion*

/Félve hallgatom Gion szavait. Sejtettem, hogy ezt fogom hallani tőle, mégis megrémít. Én csak egy porszem vagyok, egy apró porcicácska ebben a hatalmas és rémisztő világban, és egy ilyen borzalmas hatalmú nő mégis engem akart használni. Alaposan megkapaszkodom az erkély szélében, hogy elrejtsem a kezem remegését./
- Köszönöm, hogy őszinte voltál velem.
/Aprót sóhajtok, de még mielőtt kiejteném az újabb kérdést, valami megzavar. Ijedten pillantok a férfira, nem értve, mégis mi ez a bizsergés. Legszívesebben azonnal elbújnék mögötte, de nem akarom nevetségessé tenni magam azzal, hogy kisgyerek módjára viselkedem. Aztán fülsüketítő hangerejű moraj. A fülemhez kaptam, de hamar elmúlt a hang, és mire magamhoz tértem, már egy nő állt mellettünk a teraszon. Döbbenten pislogva mértem végig a gyönyörű jelenséget, a hajától, a szárnyain keresztül, a zölden ragyogó páncéljáig. Még szólni vagy nyikkanni is elfelejtettem. Amint feleszméltem, már Sariel is közöttünk volt. Ismét gyermeknek érezve magam, hol egyikre, hol másikra, hol meg a harmadikra pislogtam./
- Én?
/Pillantottam Sarielre, mert elsőre fel sem fogtam mit mondott, csak automatikusan kérdeztem vissza a nevem hallatán./
- Óh, én igazán nem is tudom... Azt hiszem... Egyelőre csak szeretnék biztonságban lenni...
/Ebben sem voltam teljesen biztos, de első lépésnek értelmesnek tűnt. Nem tudtam még igazán, hogy tényleg nem álmodom-e ezt az egészet. A közben zajló kis közjátékot, szinte észre sem veszem, csak amikor már indulnék éppen befelé robot-módjára, és a többiek még nem mozdulnak. Megtorpanok és visszafordulva én is Legionra pillantok, aki úgy tűnik, egészen más dimenzióban jár.../

(67)

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Hm? Hogy? Oh, bocsássatok meg, elkalandoztam kicsit. Tudjátok, a szokásos....szebb idők. Na de ne ácsorogjunk itt, menjünk be!
/Az erkély ajtajában magam elé engedem a hölgyeket majd miután én is beléptem, bezárom az ajtót magam mögött. Hacsak nem foglalják el előttem, akkor a széles fotelbe telepedem, mint ahogyan korábban is és még mielőtt elhelyezkednék a szárnyaimat száműzöm az anyagi világból ideiglenesen./
- Szóval, akkor most hogyan tovább? Gyanítom a hadnagy nem véletlenül bukkant fel most így reggel. De remélem nem azért volt rá szükség, mert tartanál tőlem Sariel. Hisz én egy áldott jó lélek vagyok, egy lepkének se ártanék. Oh, és jut eszembe, hadd köszönjem meg a reggelit. Igazán jól esett és remélem nem haragszol meg, hogy nem ébresztettelek fel. Olyan bájosan aludtál, nem volt szívem megzavarni.
/Egy ideig elidőzik tekintetem a három nőn, miközben azt próbálom kitalálni hogy mit is terveznek. Az emlékképeket pedig próbálom egyenlőre száműzni kicsit. Érzem, hogy nem egyszerű kapcsolat van itt közöttünk, de még nem teljesen tiszta a kép. Azon pedig ráérek még morfondírozni, hogy mégis mi lehet ez a kapcsolat./
- Na és a kisasszonynak vannak még kérdései?
/Azeriel felé irányítom figyelmemet és megnyugtató mosolyt küldök felé. Egy kicsit még én is túlzásnak éreztem az égi fanfárt a hadnagy érkezésekor, csak elképzelni tudom ő ezáltal hogyan élhette meg az egészet./

(243)

[Caridwen]

*Legion & Azeriel*

/Azeriel Sariel rád mosolyog elveszett válaszod hallatán és félig-meddig beléd karol. Az érintése nyomán elönt a nyugalom az a földöntúli béke amit gyakran sugároz magából./
- Velünk biztonságban leszel, ne aggódj. /beléd karolva bekísér. Reginleif elsőként lép be a szobába, smaragdzöld pillantása úgy pásztázza körbe a helyiséget akár egy ragadozó ki prédára les. Mindent felmér, mindent regisztrál. Aztán nekidől a falnak egy sarokban ahonnan az egész szobát belátja az ajtókkal és ablakokkal együtt.
Sariel Azeriellel a kanapéra ülnek le, Sariel továbbra is védekezően tartja az angyalt, ha az nem húzódik el, az öleléssel próbálja kicsit elcsitítani a kedélyeket. Legion pedig elfoglalhatja a fotelt. A férfi szavaira Sariel ajka vékony vonallá keskenyedik, majd enyhe gúnnyal felnevet./
- Túlbecsülöd magad te áldott jó lélek. Reginleif nem miattad van itt a közelmúlt eseményei miatt hívtam ide, a sötétség ébredezése kellően aggodalomkeltő volt ehhez, te messze nem. /szegte fel kicsit a fejét./ Ha egyedül nem bírnék el egy hízelkedő köpönyegforgatóval kedvesem, abban a pillanatban visszaadnám a glóriám. Tehát ne aggódj ilyesmik miatt. /pillant rád gunyoros mosollyal, de a szeme jeges fénnyel izzik, a többit szóra sem méltatja hanem Azeriel felé fordul./
- Ha van még kérdésed bátran. Vagy részemről akár indulhatunk is haza akár most, akár egy kis pihenő után, ha úgy jobbnak érzed. Vagy ha gondolod Legionnal is tarthatsz, ha valamiért úgy érzed ő jobban meg tudna védeni mint mi, habár ebben kételkedek. /néz kissé gunyorosan a férfire./ A választás a tiéd. /mosolyog a nőre biztatóan./

[Legion]

* Azeriel & Caridwen *

- Kedvesem, szavaid, akár a jeges tőrök, szívemen döfnek. /Teátrálisan a szívemhez kapok./ Legalábbis döfnének, ha feltételezzük, hogy mégse vagyok olyan szívtelen fráter mint azt az előbbi szavaid implikálták. Na de, szerintem tegyük félre az ellenségeskedést még egy rövidke időre, hisz eleddig is olyan békésen megvoltunk. Sőt, ha már felhoztad ezt a "sötétség ébredezése" témát, örömmel venném, ha megosztanád a gondolataidat. Valamiért az az érzésem, hogy sokkal inkább Lilithre és nem a jelenlegi Sidhe királynőre gondolsz, bár őt se veti szét a fény imádata. Viszont Lilith ébredése, engem és testvéreimet is ... érint, hogy úgy mondjam. És bár továbbra sem értek egyet egyes vezető beosztású angyalok elképzeléseivel, a Te elképzeléseid igen is érdekelnek. Már ha megengeded, hogy így kiemeljelek a többiek közül. És kérlek ne haragudj, hogy így neked szegeztem a kérdést, de valamiért az az érzés kerített hatalmába, hogy rövidesen egyikünk távozni fog.
/Egy kissé elhalkul a hangom és elveszti harsány élét./
- És ezúttal szeretnék hagyni időt a búcsúzásra is.
/A világunkat átható mágia finom fodrozódásait észre venni számunkra szinte természetes. Rájönni hogy mi okozza és mi következik belőle, az már tehetség és tudás kérdése. De még én is érzem a közelgő hullámokat. Valami készül, valami közeledik. A világ most csöndes, akár vihar előtt. Mint a sóhaj, az utolsó lélegzet a lemerülés előtt./

(245)

[Legion]

* Jelen lévő hölgyek *

- Nos hölgyeim, úgy vélem ideje induljak.
/És tényleg éreztem magamban, hogy eleget időztem itt./
- Kifejezetten élvezetes, sőt, már-már pezsdítő volt ez a kevés idő veletek. Viszont számomra mindig akadnak teendők, ezért most búcsúzom. Sariel, mint mindig most is élveztem a találkozást és a beszélgetésünket. Azeriel, a legjobbakat kívánom neked az elkövetkezőkhöz. Ha egyszer úgy éreznéd hogy hiányzom, nos, ha elég erősen gondolsz rám talán meghallom. Hadnagy, a viszont nem látásra.
/Össze szedem a holmimat és a táskát a vállamra vetve lépek ki az ajtón. Mielőtt bezáródna mögöttem, még egy bátorító pillantást vetek Azeriel felé, aztán elindulok a folyosón/
- Na akkor most hogyan tovább?

* Folytatás az Előcsarnokban kicsit később. *

(246)