Szemirámisz függőkertje

[Alyara Nirois]

Egy kert a felhők fölött, olyan magasságban, ahol az ember már nem hiszi el, ha ilyen csodákat lát. Rég kihaltnak hitt növények, dalos madarak, vízesések és minden modern és régi csoda. Aki egyszer belép, azt magával ragadja a szépség...
A kert igazi lebegő kert egy szállodával egybenőve. Egy különösen megszerkesztett repülőgép, ami növényeket, vízeséseket magát a szállodát és mindenfélét szállít a hátán, magasan H'Sekirat fölött repdesve.
A belépő borsos (100 MŁ), az ellenőrzés kemény, nehéz bejutnia annak, aki potyázni próbál. Aki pedig jegyet vesz? Nos, ha valakinek van olyan hatalmas összeg a zsebében...

Előzmények, korábbi hozzászólások

[Rabraquat]

*Trish*

/Száguldásunkat valamiért nem zavarja meg semmi, így aztán még élvezetesebb a dolog. Érzem, ahogy átölel Trish, és bevallom, hogy nagyon jól esik. Kérdésére néhány seb tépődik fel a hellyel kapcsolatban, de nem annyira súlyosak, hogy ne tudjam kezelni. A hangom nyugodt és kellemes, hogy visszaszólok neki a sisakmikronon keresztül./
- Ismerem, ott már jártam. Nem messze onnan van egy fura kastély. Ha a divat nem is érdekel, de a majdnem olyan csinos nők, mint te, már igen. /Vallom be szemtelenül, de hát nyilván tudja, hogy én sem vagyok álszent, és mit várhat tőlem. A fejesek most nem hoztak lázba, ez már nem a XXI. század, felülemelkedtem ezen a dolgon. De később talán, hogy Trish kedvére tegyek, lekezelek párral. A motort repülés üzemmódba késztetem, majd elindulunk a felhők feletti városba. A ruha megvéd minden időjárási kellemetlenségtől minket, viszonylag gyorsan - nagyjából tíz perc alatt, hiszen nem lassítok - meg is érkezünk. Megállítanak minket, vagyis illedelmesen elénk állnak, szóval lelassítok.
- Jó napot! Stockbauer kisasszonyt hoztam a húga bemutatójára, kérem ne tartsanak fel. /Mondom kedvesen és megszüntetem a sisakjainkat, amik szépen belefolynak a ruháinkba, így aztán megláthatják Trish-t. Szerencsére nem ellenkeznek, csak mézes-mázosan üdvözlik a farkaslányt, majd utat engednek mindkettőnknek. Most már normálisabb sebességgel haladunk, nem nehéz megtalálni a helyszínt szét van holoplakátolva az egész hely. Leállok a bejárat előtt, majd mikor Trish leszáll, lekicsinyítem a motort és belém karoltatom a farkaskát./
- Mehetünk? Vezess, kedves! /felkérem a navigációra és egy lágy csókot adok az arcára. Tudom, hogy élvezi a műsort, én pedig miért ellenkeznék?/

(344)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Csak elmosolyodok, amikor az embereken meglátom, hogy felismernek. Persze szinte mindenki felismer, de ilyenkor mindig előveszem az alattvalóimnak kijáró mosolyom. Göndörített arany tincseim olvadt koronaként szikráznak, amikor a sisak leolvad a fejemről és úgy érzem én is a hajamhoz hasonlóan szikrázok. Természetesen mindenki utat nyit nekünk, mindenki ismer és mindenki csodál... amihez az engem kísérő arany sidhe csak még egy lapáttal hozzátesz, már ha lehet még ragozni azt a csodálatot, amivel az emberek rajtam függeszkednek.
Jeges pillantásom végigjártatom az embereken, keresem a régi főnökasszonyt és rövid kutakodás után meg is lelem. Nem nehéz a ruhaköltemény úgy szikrázik rajta, mintha drágakövekkel öntötték volna a le a szivárvány minden színéből. Az én rubin-gyémánt kombinációm szinte szerénynek számít hozzá képest. A lilás hajú nő azonnal átsiet a tömegen, ami utat nyit neki és szinte a nyakamba ugrik, majd egy csókkal üdvözöl./
- Oh Thris drágaságom, annyira örülök, hogy el tudtál jönni! /csicsergi, majd egy műértő pillantásával méri végig Rabot./
- Oh angyalom, hogy van az, hogy te mindig gyönyörűbbnél gyönyörűbb férfiakkal jelensz meg? A legutóbbi után azt hittem már nem lehet fokozni de tévedtem... Uram, a nevem Zephryll, de hívjon csak Zephnek. Én vagyok a bájos kísérőjének a menedzere, illetve csak voltam, amíg ki nem szállt a szakmából... Mellesleg még mindig ezt tartom korunk egyik legnagyobb modellkatasztrófájának, hogy egy ilyen tehetség otthagyott minket, de tiszteletben tartom Thris döntését... /itt vetett rám egy lapos oldalpillantást, ami azt fejezte ki, hogy még mindig nem adta fel, hogy visszarángasson engem a holomodellek életébe, de én csak felnevettem, majd visszafurakodtam Rab mellé és belekarolok./
- Nah elég lesz Zeph, vezess minket a legjobb helyre, ahonnan nézhetek a húgocskám, meg a kontárjaidat. /mosolyogtam rá bájosan. Az én mániákus tündérkém pedig meg is tette a színházszerű belső csarnokba vezetett minket az egyik felső páholyba, ahonnan tökéletesen ráláttunk a mindenféle fényekkel megbolondított lelátóra. Amikor végre leültünk vetettem egy pillantást Rabra./
- Zeph kissé közvetlen, nézd el neki. /somolyogtam./
- Amúgy ezen a részen is jártál már, vagy itt nem? /érdeklődtem abban a kis időben, amíg még nem kezdődött a bemutató./

(23)

[Rabraquat]

*Trish*

/Mikor megérkezünk, egy lilás hajú, nagyon csicsás ruhás nő jön oda Trish-hez, és csókkal üdvözli őt. + Nem semmi a csaj, bakker! + Egyből beszélni kezd és dicséri a farkaslányt, na és persze engem. + Milyen udvarias, a kis luvnya. + Konstatálom, majd mosolyom közben megvillantom háromszínű szemeimet./
- Szép estét hölgyem, Rabraquat vagyok. Megértem, Trish valóban gyönyörű. /Bókolok, a kezemet nyújtom, miközben a farkaslányka visszabújik hozzám. + Nagyon helyes! Még akkor is, ha ez ilyen lekoptatós a másikkal szemben. + Mosolyom továbbra is hatásos remélem, hogy gyorsan túljutunk az udvariaskodáson. Trish is leszereli gyorsan a hölgyet, aki bevezet minket az egyik legjobb helyre. Helyet foglalok, fényemmel növelem az estét, hiszen kevesen számítanak itt rám./
- Ugyan, szóra sem érdemes. Tényleg. /Vonom meg a vállaimat, mert nem érdekel Zephizé fecsegése és nyalása./
- Nem, csak az étteremben, egy régi... barátommal. / Körbenézek, mert nem szívesen emlékszem vissza arra a boldog pillanatra. Klári még önmaga volt, most meg valami vámpír szolgálja./
- De nagyon kíváncsi vagyok, biztos nagyon szexi lesz a húgod. /villantok meg egy ezer wattos vigyort, majd várom a kezdést./

(345)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

- Áh értem. /mondom csak úgy semlegesen, de mivel ez egy olyan ne kapargassuk témának tűnik, így hát hagyom a fr*ncba. Nem szeretek olyasmiről beszélgetni ami kellemetlen, az mindig megöli a hangulatot.
Jelen pillanatban is kezdtem azt érezni, hogy ülepedik a hangulat és ez baromira nem volt ínyemre. A húgom említésére csak halkan felmordultam, nem tudtam eldönteni, hogy viccből, vagy komolyan valahonnan belőlem jött ez a lágy, mégis vadállati hang.
De hamar túltettem magam azon, hogy valami szőrös mocsok hangja dübörgött elő belőlem és amint leülepedtek a szavaink szépen beültem Rab ölébe, úgy hogy kitakarjam a nézőteret. Csak a szemközti páholyból láthattak ránk, de igazából az sem érdekelt volna, ha mindenki néz, sőt bizonyos szituációkban még kedveltem is, de ez más lapra tartozott.
Tehát szépen befészkeltem magam a combjaimmal ketrecbe zárva az övét majd előre hajolva játékosan megharaptam a fülét majd lejjebb araszolva szépen akkurátusan végigcsókoltam a nyakát. Majd összekulcsolva a kezeim a tarkóján egészen közelről mélyesztettem bele jeges pillantásom a háromszín tekintetbe. Ajkamon csábító mosoly ült./
- Hol is hagytuk abba, mielőtt a bundám elrontotta volna a bulit?
/Majd nem is kérdezve megcsókolom, vadul, akár egy éhes fenevad. Amikor megérzek valami halk rezdülést a belsőmben kissé visszahúzódom és a pillanatnyi elbizonytalanodásom néhány szóval tudom kitölteni./
- A hugicám gyönyörű, de inkább édesen ártatlan, mint sexi. Benne pont ezt szereti a világ, a kis cukiságát, mindig is más volt, mint én.

(24)

[Rabraquat]

*Trish*

/Mák, hogy Trish nem érdeklődik tovább az étteremről és a vele kapcsolatos dolgokról. éreztem, hogy nem akarja feszegetni a témát, nos, elég jól tette. nem olyan jó visszaemlékezni arra z időre, ráadásul vele is nagyon jól megvagyok, néha még kicsit túl jól is, mint először azt gondoltam volna. Tényleg gyönyörű nő, kíváncsi lennék, hogy mi hibádzik rajta, ha nincs ott a sok smink és kiegészítő. Elég perverz gondolat, hogy pont a hibát keresem a tökéletesben, de ez biztosan sidhe vonás. kezdek az ő fejükkel gondolkodni, Andor pedig kezd elhalványulni bennem. még időben rájöttem, hogy így van, Trish pedig sikeresen emlékeztet arra, hogy ki is voltam/vagyok valójában. hallom a morranást, ami vigyorra is késztet nyomban./
- Naaa, jó kutyus. /Megborzolom egy kicsit a tökéletesen beállított haját. Gyorsan jön a válasz, előbb a tekintetével, majd az ajkaival kezd felfalni. Én sem vagyok rest viszonozom az élvezeteket./
- Ha már nem is tudom, hogy hol tartottunk, megpróbálhatunk eljutni hasonló helyekre. /A kezem hátulról zongorázza végiga a testét, majd alul eltűnik a ruhakölteményben, hogy illetlen helyeket markoljon meg. Hogy ez nem zavar nem lepődöm meg, sosem érdekelt a nézőközönség, ráadásul ők, most nem ránk figyelnek, még azok sem, akik idelátnak./
- Na, akkor lássuk a cuki hugit, de legalább addig sem unatkozunk... és közben sem, ígérem. /Vigyorgok huncutul, majd kiszabadítom a sátorvasat, a szövet alól, Trisht pedig kényelembe helyezem rajta./

(346)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Érzem, ahogy a farkas egyre jobban felébred bennm, mintha az én vágyamra feszülne az ő háta is ívbe, mintha az én lelkem lángja szítaná az ő tüzét is.../
+ Ez baromira nem lesz jó így... +
/Kis lélegzetvételért húzódtam hátra és magammal viaskodva próbáltam összeszedni az állati szintre süllyedni készülő gondolataimat... Az volt a dühítő hogy akartam ezt, akartam a sidhet, aki itt volt tőlem karnyújtásnyira... illetve jóval közelebb. Azonban a farkas is akarta és túl új, túl erős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam...
Végül egy külső inger mentette meg a helyzetet, hogy ne kelljen időt kérnem. Zeph jelent meg az ajtóba egy annyi kopogás után, hogy kábult elmémben még egy elutasító elküldés sem fogalmazhatódott meg. A tekintete rezzenéstelenül mért végig minket, láthatóan már semmin nem lepődött meg, hiába nyújtottunk olyan látványt, mint valami pornómagazin főoldalára szánt milliós sztárok.../
- Bocsi Thris, tudnál segíteni egy kicsit? Adódott egy kis gond... /mondta. Éppen nekiláttam volna, hogy leordítsam a haját, azonban volt valami a tekintetében, ami megállásra késztetett... Mármint tudom, hogy hihetetlen de annyira nem voltam érzéketlen, amennyire annak tűntem, csupán nem igazán érdekeltek a pórnép nyavalyái... Zeph azonban a barátnőmnek számított, illetve a magam kicsavart módján a legközelebb állt ehhez a dologhoz.
Szóval nyomtam még egy csókot Rab ajkára, majd a fülébe suttogtam./
- Ne haragudj, de azt hiszem ez komoly. De ígérem legközelebb már nem zavarhat meg senki, és lehet bármilyen kívánságod. /vetettem rá egy huncut pillantást.
Aztán felálltam összeszedtem a hiányzó cuccaim és kissé komolyabb arcot öltve odasétáltam Zephez. Megérintettem a vállát, mire kissé űzött pillantással nézett le rám. Nem volt alapból magasabb nálam, de a jó 20 cm-es sarkakon igazi óriásnak tűnt./
- Mi a gond?
/Láttam ahogy pörögnek a fejében a fogaskerekek, de végül kinyögte./
- Az egyik lány... meghalt. /suttogta elhalóan én pedig igen döbbent arcot vághattam, mert csak még kétségbeesettebb fejet vágott. Én is Rabra pillantottam, nem igazán tudtam mit lehet erre reagálni. Nem voltam én nyomozó, csak holomodell, esetleg kutyafutam versenyző, néha tudóspalánta, de az már régen volt./

(25)

[Rabraquat]

*Trish*

/A bemelegítést már a JAV klubban letudtuk, Trish pedig nem éppen a szemérmes kategóriából való hölgy. Már éppen második fokozatra kapcsoltam volna, hogy egy kicsit jobban élvezzük az egészet, mire megérkezik majd a húga, de ekkor finoman elhúzódik tőlem. Kérdőn nézek rá, valószínűleg a kifinomult érzékei jeleztek valamit, ugyanis megérkezik a csaj, akinek nem jegyeztem meg a nevét. +Te meg mi a jó francot keresel itt?+ Egy apró széllöket botoltatja meg a lábát, de csak jelzésképpen, hiszen Trish vendége vagyok, de nem hagyhatom szó nélkül az ilyet. Legutóbb miután megzavartak engem egy ilyen esetben, Klári meghalt. Piroskának még így is tartozom egy kis popócsapkodással. Lassan kezdett bele, ráadásul elfelejtett tőlem is bocsánatot kérni. Összeszűkülő szemekkel meredtem rá, hogy bökje ki gyorsan, aztán a "nagy baj" elmondása után, ledobom a páholyból. Érdekes módon Trish nem szólt közbe... Ez mentette meg a csajt. Na, és a csókja is kiengesztelt egy kis időre, adtam egy percet magamban a nőnek./
- Ahogy gondolod Trish. /Visszamosolyogtam, de láthatóan nem tetszett a fordulat. Sz***m le ezt a nagy komolyságot, kit érdekel ez a nő? Most egy kicsit csalódtam, de Trish bőven benne volt még a "ne hagyjam faképnél" kategóriába. "Felöltöztem" én is, már amennyire ez felöltözésnek számít. Majd a levegő segítségével hallgatóztam, miközben néztem az előadást, amíg a két nő megbeszéli egymással a dolgot. Nem éreztem személyesnek, ezért nem fordultam oda. +Meghalt valaki, király... Ez pont hiányzott.+ Odafordultam immár és láttam, hogy a két nő arca most nem volt annyira vonzó./
- Mikor? És ezt miért mondod el éppen neki? /Kérdeztem a nőtől, az én arcom érzelemmentes maradt. valószínűleg ebben a két évben, én több szenvedést és halált láttam, mint ők egész életükben fognak. Ráadásul ismeretlen volt a modell./
- Nem a húga, igaz? /Ez már komoly probléma lehetett volna, de akkor nem így érkezett volna a nő, de biztos, ami biztos, megkérdezem./

(347)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

+ Oké... Illetve baromira nem oké. +
/Ingerülten vontam össze a szemöldököm. Egyrészt idegesített, hogy valaki megint elrontja a bulinkat, másrészt arra vágytam a legkevésbé most, hogy hullákkal szórakozzak...
Rab kérdésére felé fordultam és hálás mosollyal a segítségért oda is mentem hozzá és bebújtam a karjaiba, befészkelve magam, még most is a megszokott játékossággal, habár az, hogy valakit kinyírtak a közelbe még az én libidómat is vissza tudta vetni egy picit... Egy icipicit.
Amikor Rab rákérdezett, hogy a húgom-e az, egy pillanatra megfagyott az ereimben a vér. A senkik abszolút nem érdekeltek, de a húgom más volt. Néha meg akartam tépni, néha meg akartam téríteni a nagy ártatlanságából, de minden esetben egyike volt azon kevés embereknek, akikkel igazán törődtem. Zeph habozása baromira nem tetszett. Halk morgás rezgett végig a gerincem mentén, de talán csak Rab érezhette, elég hamar sikerült elnyomnom, habár a n szavai majdnem ismét előhozták.../
- Nem, Saskia jól van... Viszont a helyzet az, hogy Essa a halott... /Itt szünetet tartott, én pedig, hogy kivakarjam magam a buta döbbenetemből Rabnak kezdtem magyarázni a karjaiból./
- Essa a húgom beugrója, szinte ugyan úgy néznek ki, akár ikertestvérek is lehetnének. Ha Saskia megbetegszik ő száll be helyette. /Ez persze nem jelentett semmit, de nagyon gyanús volt. Legszívesebben elküldtem volna Zephet a francba és magamra rántotta volna Rabot egy apa majd úgyis megoldja címszóval, de nem tehettem, sajnos túlságosan kötődtem a húgomhoz./
- Mi történt Essával?
- Nos fogalmam sincs... Olyan, mintha valami vadállat marcangolta volna szét... Pedig senki nem mehetett be a személyzeten meg a modelleken kívül... A biztonságiak sem láttak senkit... Tiszta őrület az egész, nem értem miért volt erre szükség... Olyan undorító és rémisztő az egész... Már hívtam a hatóságokat, de mivel a húgod dublőre volt úgy gondoltam jobb, ha szólok.
/Egy szörnyű gyanú kezdett körvonalazódni bennem, de nem akartam kimondani, mert akkor valóra vált volna./
- Köszi Zeph, meg fogom keresni őt, máris, de most magunkra hagynál minket kicsit? /Ő csak biccentett, majd távozott, én még mindig a karjaiba bújtam a sidhemnek, de most felé fordítottam az arcom és amennyire lehetett érzelemmentesen megkérdeztem./
- Neked mi a véleményed erről?

(26)

[Rabraquat]

*Trish*

/Átvettem egy pillanatra a stafétát, a Zeph nevű nő pedig válaszolt egy másik névvel. A kezdeti sokk elmúlt, Trish, hozzám bújt, majd magyarázatban kezdett./
- Akkor elképzelhető, hogy szerencsénkre rossz modellt gyilkoltak meg. már amennyire egy halál lehet szerencsés. /teszem még hozzá, de akkor egy mocsoklakó végül is tökéletesen elvégezte a rá szabott feladatot, mondhatni, megszolgálta a pénzét. Kezdek kíváncsi lenni az ügyre, de még nem jött el az a pont, hogy komolyan érdekelni kezdjen. Nem is tudom, hogy egyelőre mivel lehetne rábírni, hogy érdekeljen egy halott dublőr gyilkosságának részletei. Trish tovább kérdezett, én pedig rásandítottam. Persze, tudtam, hogy nem ő volt, de furcsa az egész. A nő elment, a csillogó ékkövek pedig felém fordultak./
- A húgod akarták meggyilkolni valószínűleg. Egy vérfarkas volt. Két eset lehet. vagy téged is gyanúba akartak keverni, ergo tudják, hogy vérfarkas vagy és majd ezzel robbantanak ki nagy botrányt, vagy csak szimpla véletlen, hogy egy vérfarkas intézte el. Túl egyértelmű volt az utalás, persze más is széttéphette, de gondolom a húgod miatt elég nagy a biztonság. Nem tudom mennyire tudod használnia farkasod, de azt tudom, hogy jó a szaglásuk. Megtudhatod, hogy milyen volt a gyilkos szaga és legközelebb felismerheted. Illetve, lehet, hogy te tudod, hogy ki volt, vagy ki lehetett. /Mosolyodom el, mert volt aki farkassá tette, ez biztos. Lehet, hogy így akarja kivonni őt a társadalom e részéből, hogy csatlakozzon a falkához./
- Szerezzetek új dublőrt, minél hamarabb. /Teszem még hozzá, majd magamhoz ölelem./
- És neked mi a véleményed Trish?

(348)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Csak csöndesen hallgatom végig Rabot, ami úgy nagy általánosságban baromira nem jellemző rám, de most kivételt teszek, kicsit túl sok szar került mostanság a habos-babos édes életembe ahhoz, hogy a magam könnyed eleganciájával elsuhanjak fölötte.
Amikor végzett rövid ideig tűnődtem mit is válaszolhatnék rá. Zeph eltűnését szinte észre sem vettem, a saját problémáim sokkal jobban zavartak./
- Nos... /kezdtem bele nagy okosan. Aztán egy mély lélegzettel belekezdtem a magam monológjába./
- Igen, szerintem is a húgomat akarták, habár fogalmam sincs ki és miért akarná őt bántani... Nála ártatlanabb kislány tényleg kevés van a világon. Nem tudom... talán egy farkas tette, de ezt úgysem tudom megmondani amíg nem láttam, sőt valószínűleg akkor se fogom tudni megmondani, csak rosszul leszek az undortól. Minden esetre látnom kell, több okból is.
/Itt egy pillanatra elbizonytalanodtam, majd folytattam./
- Nos ha farkas vagyok valóban jobb a szaglásom, de emberként semmi különös pluszt nem ad, az pedig nem hiszem, hogy a legjobb ötlet lenne, ha egy ilyen helyszínen farkassá változnék és nekiállnék szaglászni... Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs mennyire tudnám irányítani magam. Szóval azt hiszem ezzel nem megyünk sokra. /vontam vállat és közben még jobban odabújtam. A közelsége segített gondolkozni, az emberi érintés kitisztította a fejem, hiszen ez megszokott volt, nem úgy, mint ez a sok új őrület.
a dublőrre pedig csak biccentettem egy rám amúgy szintén nem jellemző keserédes mosollyal./
- Nos igen, de ezt majd apa elintézi úgyis. /Erről eszembe jutott, hogy valószínűleg őt is értesítik hamarosan, és máris mehetnékem támadt.../
- Azt hiszem nézzük meg a tetthelyet, hátha okosabbak leszünk, aztán lépjünk le minél hamarabb. Ez az egész messziről bűzlik. /fintorodtam el, majd szokott természetem visszatért és egy játékos csók után még hozzátettem./
- Persze csak ha az én sidhe lovagom nem fél a csúnya ügyektől. /mosolyogtam rá, habár egy árnyalatnyi félsz maradt benne./

(27)

[Rabraquat]

*Trish*

/Elmondtam a véleményem, ha már megkérdezte, most Trish jön. Nagyjából ő is ugyanarra jutott, csak nem annyi gyakorlatias, mint én. Mondjuk az ő világában nem nagyon fordulhat ilyen elő, hiszen apuci biztosan gondoskodik arról, hogy ő ne lásson ilyen csúnya rossz dolgokat. Tudom, mert nálam is ez volt./
- Rendben, akkor előbb nézzük meg, aztán, ha olyan a helyzet elhúzunk. /Teszem hozzá. Az olyan a helyzet elég sok mindet jelent, például, ha nem érdekel az egész, vagy éppen van m,ár valami nyom, hogy nyomozzanak a nyomozók. Trish tovább folytatja, nem szólok bele, megvárom, amíg végigmondja. Láthatóan jót tesz neki a beszéd, még közelebb is húzódik hozzám./
- Igen, ez is igaz lehet. Nos, nem tudom milyen farkasnak lenni, szóval már ketten nem tudjuk, hogy mennyire éles a szaglásod. De szerintem még nem is akartad használni a képességeid, szóval csak próbáld meg, aztán maximum nem sikerül majd. /Hiába, a domb segítsége sokat jelent, volt rá jó két hónapom belemerülni a dolgokba és megtudni egyet és mást./
- Nem szeretnéd te azt tudni, hogy én milyen csúnyaságokat láttam már. Szóval ez sem lehet rosszabb. /Valóban így gondolom, bár nemsokára ki fog derülni, hogy mennyire van ez így. Előreengedem Trisht és körbenézek, hogy van-e itt még rajtunk kívül valaki. mindenképpen követem őt a tetthelyig, hogy aztán megnézzük, hogy kinek is van igaza./

(349)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

- Oké menjünk. /biccentek, habár minden porcikám tiltakozik a dolog ellen, semmi kedvem trancsír helyszíneket nézni... De végül erőt veszek magamon./
- Nos oké, majd megpróbálom, habár ehhez ne fűzzünk túl nagy reményeket. /fintorgok kissé. Ez a farkasos dolog még mindig nagyon ingatag talaj nekem, de egye fene, majd lehet megpróbálom.
Aztán útközbe Rabra mosolygok, ez már ismét az ezer wattos holomodell-mosolyom, ugyanis nem vagyok hajlandó hagyni, hogy egy ilyen őrültség elrontsa a kedvemet, nah azt már nem!
Tehát nyugodtan kisétálok az ajtón Rab kezét fogva, mintha csak sétálgatni mennénk, nem valami őrült mészáros munkáját megtekinteni. Az öltözők felé veszem az irányt, ugyanis a lányok a bemutató előtt mindig ott vannak és habár nem tudom hol történt a gyilkosság, de ott legalább a húgom megtalálom majd, vagy valaki mást, aki útba tud igazítani.
Amikor elérünk az öltözőig a két kétajtós szekrény méretű fickó elállja az utunkat.
+ Hülye újoncok... +
Egy lesajnáló pillantást kapnak, jeges szemeim akár két jégtőr. Azonban mielőtt bármit is a pofájukba vághatnék egy kissé rekedt ám szépen csengő hang szólal meg./
- Hagyjátok őket, velem vannak... /Amikor odafordulok meglátom a hang gazdáját is. A húgocskám még mindig nem hasonlít rám, még mindig olyan, mint anya, míg én apához hasonlítok. Rövid barna haja és hatalmas barna őzike szemei továbbra is egy ártatlan kislányt sejtetnek és nem is tévesztik meg a bámészkodót.
+ Mégis milyen állat akarhatta megölni őt?!? +
A farkas megrezzen a belsőmben a dühöm felébreszti, de hamar el is csitul. Elengedem Rab kezét odalépek és megölelem a húgom. Anyát szinte gyűlölöm, de rá nem tudtam haragudni soha, túl tiszta volt hozzá./
- Jól vagy? /mértem végig, majd amikor biccentett Rab felé fordultam és egy nagy mosollyal kieszközöltem a bemutatást./
- Húgi a sidhe uraság Rabraquat. Rab, ő pedig az én kicsi húgom Saskia Stockbauer. /ismertetem őket össze./

(28)

[Rabraquat]

*Trish*

/A szépséges farkashölgy beleegyezik, hogy bejussunk a helyszínre, és még próbálkozni is fog. +Remek+ Biztató pillantásom és mosolyommal próbálom őt támogatni, mást nemigen tehetek érte jelenleg. Amint elindulunk, megkapom a mosolyát, ez már az a mosoly, amit a kávézóban villant meg rám. Hogy ez mennyire igazi, vagy mű, fene sem tudja, de nagyon jól áll neki. Ha nem tudnám, hogy halandó és farkas, sidhének tippelném, akárhányszor is nézem. Elindul egy irányba, habár a helyszínt nem tudjuk, de lehet, hogy ő otthonosabban mozog az egész helyen, és még azt is tudja, hogy hol szoktak lenni a dublőrök, vagy, hogy nagyjából miket csinálhatott az elmúlt egy órában. Nyugodtan lépkedek mellette, egészen addig, amíg két nagyfiú el nem állja az utat. +Hoppá, ez még lehet probléma, bár nem rendőröknek néznek ki. Biztosan helyi menő csávók, más néven HVCS-k. Mire kigondolnám, hogy hogy takarítsam el őket az útból - szép szóval, vagy szép széllel -, megoldódik a dolog. Egy csinos hang - már ha van ilyen - szólal meg és a fickók félreállnak. Trish odalépked a testvéréhez, és gyorsan megöleli őt, amíg én megnézem a csajt. Nos, el tudnám őt is viselni, egyezünk meg abban... Aztán a nővérke bemutatja nekem hugicáját, én pedig a olvadó méz hangommal felelek./
- Szép napot Saskia! Nem olyan régen ismerem Trish-t, de sokat mesélt magáról. Örülök a találkozásnak. /Kezet nyújtok neki és fogunk is. Eddig tartott a szép rész, most jön a horror./
- Hol találjuk a dublőrt.. illetve ami maradt belőle? /teszem fel a kérdésemet a csinos hugicára mosolyogva, még akkor is, ha ez egy picit groteszk jelenet lett így. Átkarolom Trisht, hogy érezze a törődésem, majd egy kicsivel izgatottabban várom a választ, mint gondoltam./

(350)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Enyhe büszke elégedettséggel figyelem Rabot ahogy üdvözli a húgom, aminek amúgy is hatalmas szemein látom, hogy még jobban elkerekednek, ahogy szemügyre veszi a sidhem. Nos igen, eddig is tisztában lehetett vele, hogy jó az ízlésem, de most még magamhoz képest is nagyot alkottam./
- Én is nagyon örülök Rabraquat. /mondja a húgi elég hamar összeszedve magát. Habár nem tudom mit vártam tőle, mellettem szocializálódott. Aztán azonban látom, ahogy megfagy az arca. Szívesen átölelném, hogy elűzzem azt a rémületet a szeméből, de inkább Rabhoz bújok, mert megszokott módon önző vagyok, és nekem is támogatásra van szükségem, habár ezt nem vallanám be soha senkinek./
- Máris odavezetlek titeket. /mondja Saskia kissé színtelen hangon és ezzel el is indulunk. Csak figyelem a húgom törékeny vállát amire most ez az egész nehezedik és magamban eldöntöm, hogy elkapom azokat, akik ezt csinálták, és akkor nincs kegyelem... Oké, én nem fogom széttépni őket, még azt sem tudom mit csinálnék, de az tuti, hogy ezt nem hagyom ennyiben!
Aztán megérkeztünk. Már fényfonalak hálózták be az egész helyszínt és láttam a levegőben lebegni a nyolcvanféle kis szerkentyűt, ami a nyomokat biztosította és leolvasta... Aztán észrevettem a testet is... Az agyam az első pillanatokban nem akarta felfogni, hogy az egy emberi lény, amit látok. Talán egyszerűbb volt valamiként kezelni. A világ nagyot fordult velem és Rabba kapaszkodtam, nagyon erősen szoríthattam meg a karját. És volt még valami szörnyű... A vér szagára a fenevad felkapta bennem a fejét. A farkas oda akart menni és belehempergőzni. Körbe akarta járni és belefúrni az orrát./
- Könyörgök vigyél ki innen! /fúrtam az arcom Rab mellkasába, hátha az ő illata majd elnyomja a mindenhol terjengő vérszagot.../

(29)

[Rabraquat]

*Trish*

/Úgy néz ki, hogy egy sidhe mellett nem lehet csak úgy ellépni, valamilyen véleménye biztos, hogy kell legyen a rá pillantónak. Saskián tökéletesen látszott ez, de nagyon hamar összeszedte magát. Egy félmosoly volt tőlem ezért a jutalom, majd az udvariassági kör után megkértem, hogy vigyen minket a helyszínre. Ennek már nem annyira örült, a véleményem nekem is ez volt. Nem volt kedvem megnézni a hullát, hiszen én nem azért vagyok itt, hogy nyomozósdit játsszak, kizárólag Trish tart még ezen a helyen.
Egész gyorsan megérkeztünk és mindenféle - gondolom elektronikus - izék repkedtek a helyszínen, mindegyik mást csinált. Fényképezett, elemzett, mit tudom én, nem értek hozzá. Csak a látható dolgokból tudok következtetni, de ezért összef**ták volna annak idején magukat a CSI-osok, vagy épp mehetett volna nyugdíjba az egész banda. Nos, a dublőrcsajból nem sok maradt, még nekem is bántotta a szemeimet, pedig én is láttam már egyet és mást. Ekkor jön rá Trishre a mehetnék, de most szükség van rá. Egy intésemmel tiszta levegőt varázsolok köréje, a szagok nem jutnak innentől el hozzá, hacsak én nem ezt szeretném. Háttal fordulok a hullának, Trisht magamhoz húzom.
- Nyugi drága, megoldjuk. Éreztél valamit, vagy csak a vért? /Érdeklődöm kedves hangom, miközben simogatom a fejét, mint valami kisgyereknek, akit meg kell nyugtatnom. +Ez nem ember volt minden esetre, vagy ha igen, eléggé Hannibal Lecter szindromás lehet. Bár ő meg művészien nyomta.../
- Saskia, te jól vagy? /Nézek rá a hugicára, fene se akarja, hogy két hisztis nő itt rohangáljon. Körbenézek én is, hátha meglátok valamit, miközben Trish fejecskéjét a mellkasomnál tartom, hogy még csak rá se nézhessen./

(351)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Felpillantok Rab szemeibe, amikor magához von, de egy pillanatra úgy érzem nem vagyok önmagam... Jegeskék tekintetem még hűvösebb lesz és befagyott tavat idéző lélektükreimen valaki egészen más pillant ki... Amikor a pillantásunk összekapcsolódik talán nem is én vagyok az... Érzem a fenevadat felhorgadni, érzem az éhségét a vágyát... Megrémiszt, de az még inkább, hogy ez kiül talán a szemembe is.
Elkapom a fejem, az sokat segít, hogy a szag megszűnik, ahogy már nem ingerli az orrom ismét képes vagyok józanul gondolkodni./
- Csak a vért... /mondom, de a hangon jó pár oktávval mélyebb és inkább tűnik morgásnak, mint a saját dallamosan selymesen lágy hangszínemnek.
Aztán én is a húgom felé pillantok, amikor Rab megszólítja, és döbbenten látom azt a hűvös semlegességet az arcán, amivel a hullát figyeli. Olyan mintha teljesen üres lenne. Mintha nem lenne élet abban a hatalmas barna szempárban... Aztán felénk fordul és ismét életre kel eltekintve attól a néhány rémisztő pillanattól./
- Igen köszönöm, megvagyok. /mondja csendesen.
Értetlenül ráncolom össze aranyszín szemöldököm, de nem nagyon megy a gondolkodás, a fenevad még mindig idegesen jár-kel bennem, nem hagy nyugtot nekem./
- Rab, tényleg jobb lenne, ha kimennénk. /ismétlem meg az előző javaslatom, a hangom még mindig természetellenesen mély./

(30)

[Rabraquat]

*Trish*

/Furcsán pillant rám Trish, de az épp az előbb kapott valami rohamot, így nem tulajdonítok sok mindent ennek. Azért nekem sincs túl sok kedvem maradni, miután közli, hogy mást nem érzett - vagy még túl fiatal farkas és nem tudja elkülöníteni a dolgokat, a fene sem tudja -, ez az érzés csak erősödik bennem. Beletúrok a hajába, remélem elég nyugtató a jelenlétem, közben Saskia rendben van, legalábbis azt mondja. Ebben a helyzetben nekem ez bőven elég. Trish pedig belém bújik újra és könyörög, hogy menjünk el./
- Rendben, jobb is, ha megyünk. / Rápillantok Saskiára is, hogy neki is ezt javaslom, de úgy gondolom egyébként is csak miattunk tévedt ide. Magamhoz húzom Trisht és kifelé húzom a szobából./
- Nos, talán ideje lelépnünk innen, mondjuk valahogy el kéne terelni a figyelmedet. Bármit javasolhatsz. /Felajánlom neki a választást, hogy mibe akar menekülni: örömökbe, vagy az alvásba. Még előreengedem a hugicát is, megvárom , amíg elhagyja a szobát, én pedig utoljára megnézem a helyszínt és a maradványt./

(352)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Kis híján dorombolnék, ha nem vérfarkas, hanem vérmacska lennék, amikor Rab végre ráveszi magát, hogy kivigyen. Magamtól fogalmam sincs mit csinálnék most.../
+ Nah jó, lehet tényleg el kell majd beszélgetnem egy vérfarkassal, hogy a fene esne beléjük... Mert ez így nagyon nem lesz jó! +
/A gondolat ugyan kicsírázik bennem, de nem tud egészen gyökeret verni. Túlságosan taszító a gondolat, hogy bevegyem magam a vadonba... Nah jó, ha Éji Gyilkos ott lenne, akkor néhány vad éjszaka még oda tudna csábítani, habár még bennem is maradt egy kis félsz az előző akciója után, ami azért nem semmi.
Arra eszmélek, hogy a húgom megcsóválja a fejét./
- Nem, nekem maradnom kell, a rendőrök ki akarnak kérdezni még egyszer. /mondja csendesen. Aztán kisimít egy tincset az arcából. Látom, hogy az elegáns ruha, amit viselt szakadt lett, az ujjából hiányzott egy darabka./
- Viszlát Saskia, még beszélünk. /mondtam neki, egészen emberi hangon, majd Rabba kapaszkodtam, ha elindultunk végre kifelé. Az arcom a sidhe testébe fúrtam, az ő illatát akartam érezni, semmi mást. A vér szaga valami ősi ösztönt kavart fel bennem, valami olyat, amit ha nem kontrolláltam volna, abból hatalmas bajok lesznek.../

(31)

/Amikor még hátrapillantasz újra szemügyre venni a testet, valami különöset fedezel fel a feltrancsírozott húsdarabok és beazonosíthatatlan maradványok közepette... Egy lila szövetdarabot... Egy olyat, aminek a színe pont megegyezik Saskia ruhájának színével./

[Rabraquat]

*Trish*

/A kislány maradni akar, hát én álljak az útjába? Tulajdonképpen nem érdekel, hogy vele mi van, bár tény, hogy csinos darab és a lélekjelenléte is elég nagy, ha a vértónál szeretne maradni. Lelke rajta. Mikor körbepillantok utoljára, még meglátok egy apró szövetdarabot, ami a hugica ruhájával megegyező színű./
- Rendben, akkor maradj. Biztos ne küldjünk senkit? /kérdezem illedelmesen, közben pedig a szememmel körbevizslatom a kiscsaj ruháját. Még a nyelvemmel is körbenyalom az ajkaimat, hogy félreérthető legyen, hogy miért bámulom. A végén egy kacsintás is belefér, és Trish-sel az oldalom elhagyom a helyszínt. Kint, ahol már nem érezhető a vérszag - vagy nem annyira - megállítom a menetünket és Trish elbűvölő szemeibe nézek.
- Nézd, én nem akarok itt semmit sem túl bonyolítani, de láttam valamit. A nagy trancsírban észrevettem egy lila ruhafoszlányt, pont olyan volt, mint... /Itt abbahagyom, és csak visszafelé bökök a fejemmel. Tényleg nem akaromk beleártani magam, de ha a kishúgra terelődik a gyanú, még botrány is lehet. Na, meg mi van, ha ő volt? Baj, nagy baj./
- Szóval jó lenne, ha nem ő lenne a bűnös, különben gondok lehetnek... /Hozom fel ügyesen a témát, így legalább nem látszik az, hogy szívesen kikérdezném Saskiát, vagy megnézném, hogy milyen lény ő valójában. Már, ha tényleg jól láttam.../

(353)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/A húgom csak nemet int, aztán a sidhemmel szerencsére el is hagyjuk a helyszínt őszinte örömömre. Azonban amikor kiérünk a folyosóra pár pillanatig még a sokktól és a vérszag bűvöletében csak bámulok Rabra, mint partra vetett aranyhal a Napra..../
- Hogy micsoda??
+ Oké, azt hiszem a bámulás mellé megvolt a tátogás is... +
Tény és való, elég nehéz engem kihozni a bájos semlegességemből, de most sikerrel járt a sidhe úr, nagyjából tíz emeletnyit zuhant az állam egyenesen a város mocskába, és még csak nem is zavart.../
- Ez lehetetlen! Nem lehetett ő! /vetettem egy pillantást hátra, majd egy rémült pillantást Rab arcára. Az egy dolog volt, hogy az én világom kifordult a sarkaiból, hogy egy olyan undorító bestia fészkelte magát belém, akivel nem tudtam mit kezdeni, de hogy a húgom, az én édes ennivaló bociszemű húgicám ilyet csináljon... Nem, ezt egyszerűen képtelen voltam elhinni./
- Biztos vagy benne, hogy jól láttad? /néztem fürkészőn Rabra. Persze nem rá haragudtam, egyáltalán nem, ő volt az egyetlen, aki kissé elviselhetőbbé tette ezt a szarlevest, a pillantásom sem neki szólt, inkább a világ igazságtalanságának./
+Lehetetlen, hogy ő tette volna!+

(32)

[Rabraquat]

*Trish*

/Természetesen Trish úgy veszi a hírt, ahogy egy normális testvér venné. "Nem olyannak ismerem a húgom, meg ő nem lehetett, dehogy, ez badarság, mégis hogy mondhatod ezt" Nagyjából ezek játszódhatnak le a fejében, amit az arckifejezése hűen tükröz. Megértem a kétkedését, de egyelőre ez van, ezt láttam. Nem ítélem el Saskiát egyből, mert... Nem az én dolgom, egész pontosan nem is érdekel, még ha ő volt sem. Egyedül ez a báránybőrbe bújt farkas érdekel... illetve báránybőrnek álcázott nem tudom, hogy mi-be bújt farkas. Minden esetre nagyon élveztem eddig az estét-éjjelt vele, és ez számít. Aztán kijönnek a gondolatok azon a harapnivaló ajkacskákon, amik már megjósolhatóak voltak. Megvárom, míg magához tér egy kicsit a döbbenettől, a kérdése várható volt, én is ezt kérdeztem volna, hasonló esetben./
- Egészen biztos. Visszamehetünk valami ürüggyel, és közben megvizsgálhatjuk a ruháját, ha gondolod. Nem tudom, hogy ő volt-e, vagy csak rá akarják kenni, de a szín stimmelt. /Tudom, hogy ez nem megnyugtató, de nem is ez a cél. Ez csak az egyszerű igazság. Karjaimba vonom, és mélyen a szemeibe nézek./
- Megoldjuk valahogy, jó? /Szelíd tekintetem ígéretet tükröz, aztán majd meglátjuk, hogy mit lehet megvalósítani belőle./

(354)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Ezernyi gondolat futkározik a fejemben, veszett farkaskölykökként kergetik egymást, de bárhogy agyalok is nem jutok semmire... Természetesen. Ezért van az többek között, hogy nem tartom olyan nagyra a folytonos agymenést, én a tettek embere vagyok inkább. Mármint végiggondolom mit is csinálok, de aztán csinálom is.../
- Nem, nem hiszem, hogy sok értelme lenne... /sóhajtok fel. Van egy olyan érzésem, hogy a nyomozó robotok már mindent eltakarítottak a helyszínről.
Hogy ne nézzen teljesen hülyének így ki is mondom a gondolataim./
- Valószínűleg az az anyag mostmár nem lesz ott, a hatóság elég alapos munkát végez ennyi idő alatt.
/hagyom, hogy a karjaiba vonjon, de közben azért jár az agyam, hiába nem akarom./
- Nem tudom, szerintem inkább rá akarják kenni... Saskia nem ilyen. Én vagyok a szörnyeteg, nem ő. /mondom enyhén ironikus mosollyal, majd kissé hisztissé váló kacagással még hozzá teszem./
- Hát mondhatom ez az ügy kezd egyre őrültebb lenni. Már lassan minden bokorban szörnyűségek történnek. /sóhajtok fel.
Belenézek a szemeibe és angyali mosolyra húzom az ajkam. Túl ennivaló ahhoz, hogy ilyen helyes legyen. Még a rosszkislány énem, aki csupán egyetlen éjszakára akarja a férfiakat, ő is azt súgja, hogy ezt a kutyust tartsuk meg, mert megéri. Egy lágy csókot lehelek az ajkára, aztán kimondom amit ki kell, legyen bármilyen nehéz is./
- Nem aranyom, nem. Ha lesz is valami baj, az apa ügye, apa mindig megoldja a balhékat. Bízom benne, hogy Saskia nem csinált semmit, de ha történt is bármi, apa majd elsimítja az ügyet, ez nem a mi feladatunk. /mondom, habár enyhe lelkiismeret furdalásom van, de az ilyesmivel soha nem szoktam sokáig foglalkozni, még a végén elrontaná a kedvem!/
- Nem vinnél inkább el valahová? Mondjuk ahhoz a gyönyörű Tündérdombhoz, mielőtt ideér apa és szobafogságra ítél. /dörgölőztem hozzá és biggyesztettem le kislányosan az ajkam./

(33)

[Rabraquat]

*Trish*

/Ez az egész helyzet nagyon furcsa. Méghozzá azért, mert először azt gondoltam, hogy Saskia a célpont, irigységből, vagy sértődöttségből, vagy csak pénzért. Gondolom, ezek a dolgok évszázadok óta sem változtak semmit. De most kicsit elbizonytalanodtam, hiszen, ha Saskia ölte meg az imitátorát, annak semmi értelme. Nem hinném, hogy féltékeny lett volna rá, más ok lehetett. Viszont az is történhetett vele, ami Trishhel, hogy kiszabadul belőle is valami. Na, ez a legrosszabb eset. És ugye van az, hogy rá akarják kenni az egészet. Mi végre? Hiszen ő csak egy modell, nem pedig egy banda feje. A rendőrségről pedig úgyis kihozatja az apja, túlontúl is gazdag család ez./
- Igen, ez igaz lehet, a technológia nagyot fejlődött. /Megerősítem őt, de ez elég vicces, hogy pont én, aki néhány éve vagyok csak a jövő-jelenben. Ő biztosan sokkal többet tud ezekről, mivel, amikor korlátlannal tűnő hatalmam volt ezek után azért nem érdeklődtem. De úgy tűnik, hogy majd a dombbal megtanulom ezeket is, csak ne felejtsem el. Ironikus kacagása engem is mosolyra késztet, az őrületet csak az élet szemébe való kacagással lehet túlélni. Ez mindig is így volt és így is lesz./
- Nem tudom, hogy mi késztethet valakit erre, hiszen a testvéred elvileg csak egy sima holomodell, nem számítva a családi hátterét. A simát elvonatkoztatva értettem, szigorúan az úgy bonyolultságára és az indítékokra rámutatva. Miért kéne őt megölni, vagy eltenni az útból? Egyik sem logikus jelenleg. Ez csak akkor lenne az, ha valamiről nem tudnánk. De mivel nem tudunk, így nehéz következtetni. /Próbálok agyalni, de eszembe jut még valami, idekéretek egy kis elementált magamhoz. Amikor megjelenik, gyorsan ellátom utasításokkal./
- Észrevétlenül kövesd Saskia Stockbauer kisasszonyt és védelmezd, amennyire lehet tíz napig. És szeretném tudni, ha valami nem emberit csinál. /Ezzel bocsájtom útjára a kis levegő elementált. Meghajolok felé, a kölcsönös tisztelet összekovácsolja a sidhet és elemét./
- Remélem így megtudunk majd valamit, vagy talán az lenne a jó, ha semmit. /Rámosolygok Trishre, érzem a szívverését és a hajába túrok. Ő pedig csókkal viszonozza a kedvességet, de nem is várok mást./
- Az apák már csak ilyenek és jól is teszik, hogy ilyenek. /Elvigyorodom, főleg az „Aranyom” megszólításon. Hogy ez mennyire volt tudatos, azt nem tudom, de kedves volt és vicces./
- A tündérdombokba? Nos, sajnos egyelőre nem tudlak bevinni. Tudod, az Arany Sidhek nagyon sokra tartják magukat és valószínűleg esne az amúgy is késélen táncoló pozícióm. De eljön a nap, hogy be tudlak majd vinni oda. Ha gondolod, visszamehetünk a klubba és szórakozhatunk még egy kicsit, vagy ha van még más ötleted, vevő vagyok rá. Hosszú volt az éjjel, de még nem ért véget. /Rákacsintok, majd megpörgetem egy kicsit./
- Ki vezet?

(355)

[Evangeline Stockbauer]

*Rab*

/Hallgatom a fejtegetését, de csak zavartan összeráncolom rá a szemöldökömet, aztán nagyvonalúan legyintek./
- Az egésznek valóban nincsen semmi értelme... De azt hiszem ez így normális. Szinte biztos vagyok benne, hogy ilyen mészárlásra csak egy őrült képes, egy őrült logikáját pedig egyedül csak egy másik őrült értheti meg. MI pedig csupán őrülten jól nézünk ki, de ettől még nem leszünk őrültek, maximum amennyire egy igazán partihoz muszáj. /villantok rá egy ragyogó mosolyt és kisimítok néhány arany tincset az arcomból.
Aztán enyhén elkerekedő szemekkel figyelem a kis lényecskét, de hamar rendezem a vonásaim, ha valakit túlságosan csodálsz, még hajlamos elbízni magát, azt pedig nem akarom, csökkenne a presztízsem. De megjegyzem, hogy a kis mütyür igen hasznos és elég nehéz lehet megcsalni valakit, aki ilyesmikre képes./
+ Nah még egy pont a miért bajos istenekkel járni listámra.+
- Nem rossz ötlet. És helyes kis elementál. /villogtatom a tudásom, mert mintha még egészen kicsi koromban járt volna nálunk egy idős boszorkány aki szintén ilyeneket idézgetett meg. Kedveltem a nőt, de egyszer csak nem jött többet, máig sem tudom miért.
Aztán valahol mélyen egy kicsit megkarcolja az egóm, hogy nem vihet be a Dombba, mert rontanám a többi sidhe szemében a tekintélyét....
+ Nah vigyázz aranyom, jössz te még az én utcámba! Majd meglátjuk ki lesz, akit sokra tartanak!+
/Az arcomon azonban csak ragyogó mosoly fénylik továbbra is, habár eldöntöttem, hogy egy arany sidhet és a többit is móresre tanítom, hogy mire legyenek büszkék.../
+ Trójai Heléna bekaphatja, ide nekem azt az aranyalmát! +
- Oh, az éjszaka még csak most kezdődik aranyom... /búgom a fülébe a körmeimmel félerősen végigszánkázva a mellkasán, de csak játékosan. Még a magassarkúban is pipiskednem kell, hogy felérjek az ajkáig, de megéri lopni egy csókot./
- Attól függ hová menjünk, hogy mit szeretnél csinálni? /villan kihívóan jeges tekintetem./

(34)