Stockbauer rezidencia

[Caridwen]

Az elit rétegében, és mágis messze tőle. A legelegánsabb külső részeken áll a monumentális építmény, amit a kor leghíresebb épitészei terveztek és a legmodernebb technológiával a létező legnagyobb luxussal van ellátva. Egy 30. századi kastély, az elit és a legmocskosabb alvilági figurák fellegvára.

[Caridwen]

*Nekhen - Előzmény*

/Amint te is leszállsz végighallgatja a szavaid, de aztán szinte unottan megérinti a motort, ami erre ismét összezsugorodik a piciny gépet pedig elrejti a zsebében és csak ezek után fordul feléd, mintha igazán ráérne válaszolni neked./
- No de kérlek, a csalás olyan megvetett szó... És nem mellesleg nélkülöz minden eleganciát. Csalni a piti bugyuták szoktak. Ez a kis családi lak kemény munkák gyümölcse. /mosolyodik el, majd ő is körbenéz végigfutattva a tekintetét az aranyozott cirádákon, amik azonban nem giccsesek, hanem valami szikrázó eleganciával csak még jobban kiemelik az egyszerre futurisztikus és gótikus építmény monumentális tökélyét. Látható büszkeség sugárzik a férfi pillantásából, talán ez az első "normális" érzelem, amit felfedezel rajta.
Majd visszafordul feléd, az ajka szélén ismét az a kegyetlen mosoly ül./
- Nálam jelentősebb személy elé? Tudod kedvesem igencsak el vagy telve magaddal. Van benned potenciál, különben nem hoztalak volna ide, azonban ne hidd azt, hogy máris te lettél a modern megváltó! Remélem értjük egymást... Nem szeretem az alaptalanul beképzelt embereket. /közölte hűvösen./
- Nem mellesleg mégis mi más dolgod lenne? Beolvadni az unalmas rendszerbe munkát vállalni a kávéházba és pincérlányt játszani? Ha erre vágysz máris visszaviszlek a fősugárútra, ott majd fölszed valaki és elvisz regisztrálni a Tanácsházára... Ha ez a vágyad kislány csak szólj és máris megoldjuk. /mondja teljesen komolyan, habár egy cseppnyi irónia mintha fűszerezné a szavait./
- Egyenlőre velem maradsz, amíg pontosan fel nem mérjük mire vagy jó, aztán majd talán a bátyámmal is találkozhatsz, ha mindenképp egy fontosabb személyre vágysz. /villant rád egy farkasvigyort, majd int, hogy kövesd./
- Nah de ne vesztegessük azt a drága időd, amire ilyen kényes vagy, gyere megmutatom a házat. /mondja nyugodtan majd megindul egy ajtó felé, ami a tetőn áll. Ott belém a talpa alatt csak egy villogó fénykorong van. Erre lép rá, majd ha követed a korong megindul és hatalmas csarnokon repít át titeket, ahol a családtagok jó 10 m-es portréjai vannak kiállítva vagy egyéb borzasztó híres, vagy még értékesebbnek tűnő festmények. Persze a szobrok és egyéb műkincsek sem hiányoznak a sarkokból és állványokból.
Végül egy királyi méretű nappaliban állapodik meg a kis lebegő deszka amin eddig jöttetek. Ivan egy könnyed lépéssel szeli át a távolságot és egy macska ügyességével érkezik a földre, majd a bárpulthoz sétál, amíg int neked, hogy foglalj helyet a jó tíz embernek is nagy vörös bársonnyal borított kanapén./
- Mit iszol? /kérdi, majd amit kérsz odaviszi neked, majd veled szemben leül egy szintén monumentális már-már trónnak is beillő karosszékbe./
- Most pedig kérdezhetsz. A dolog úgy fog kinézni, hogy kérdezel néhányat, cserébe én is kérdezek. Információt az információért... Azt hiszem ez így nagyon nagyvonalú és igazságos. Mit szólsz az ajánlatomhoz? /vizslattak a jegesen kék husky-szemek./

[Nekhen ava Senrod]

/Ivan nem sieti el a válasz adást, de Nekhen nem türelmetlenkedik. Kivárja míg a motor újra apróra zsugorodva landol hazdája zsebében. Ez újfent megragadja figyelmét. Vajon egy ügyes zsebtolvaj nem tudná egyszerűen kilopni a zsebéből? Bár a technikát látva, biztosan van valami biztonsági rendszere a ketyerének, minek köszönhetően csak a férfi tudja eredeti méretére növeszteni, vagy akár morgásra késztetni motorját.
Míg ő eltűnődik hang foszlányokat hall, Ivan immár hozzá beszél, ám sajnos mondandója elejéről Nekhen lemaradt, nem mintha sok újat, vagy meglepőt mondott volna./
- Valóban szebb a csengése. -
/Hallani némi gúnyt szavaiból, de ahogyan ő sem törődik a férfi viselkedésével, talán ő sem fordít túl nagy figyelmet Nekhenére. Elvégre ő itt egy kis senki, ahogyan azt Ivan is kifejtette. De akkor még is, miért "töri" magát egy ilyen nagy és fontos alvilági személyiség azért, hogy egy idegennek, egy kívülállónak segítsen. Még ha ez a segítség nem is őszinte és önzetlen cselekedet.
El volna telve magától? Talán így van, de ez nem tudatos. Nem saját fontosságának fényében gondolta, hogy valaki fontosabb elé citálják. Egyszerű logikai következtetés. Ha egy maffia klán/család egyik nagy hatalmú személyét küldik valaki után, akkor logikus feltételezés, hogy esetleg maga a nagyfőnök akarja látni. Ennek pedig megint csak, ezernyi és egy oka lehet.
Szemöldöke kicsit megugrik Ivan arckifejezésére, amikor végigpillant otthonán. Büszkeség...úgy tűnik ez a férfi valóban büszke család nevére, és mindazon vagyontárgyakra amiket begyűjtöttek, és az otthonra amit felépítettek. Nem maga az érzelem a meglepő, hanem az, hogy mennyire ismerős, nosztalgikus érzést kelt Nekhen lelkében. Apja arcán látta ezt, amikor a szentpétervári kúriára nézett, vagy amikor magát a kis Nadinát nézte.
Ahogyan az érzelem Ivan arcáról, úgy Nekhen gondolatai is tovagördülnek, és megkapaszkodik egy kifejezésben./
- Potenciál? Most már valóban volna okom arra, hogy különlegesnek érezzem magam, ha egy nyilvánvalóan fontos személy rám irányítja figyelmét. -
+ És az is biztos, hogy nem női bájaim fogták meg. +
/Fűzi tovább a gondolatot kimondatlanul.
Kicsit felhúzza orrát, mint akinek orrát megcsapta valami bűz. Nem tetszik neki az a jövőkép, hogy egy kávézóban legyen kézilány. Bár soha nem vetette meg az alantas munkákat. A túlélés egyik alaptörvénye pedig a beolvadás, így nem volna egészen ésszerűtlen az ötlet, hogy pincérnő legyen. Azonban szürke agysejtjei belehalnának az unalomba. Bár memória edzésnek jó ez a munka. De az ötlet nem tetszik, s egy apró vállrándítással kínálja válaszát./
- Maga a munka és a beolvadás gondolata nem rémít meg, az viszont annál inkább, hogy halálra unnám magamat. Félnék idő előtt leállna a szervezetem magától. -
/Tehát nem, nem óhajt visszamenni a Fősugárútra, különben is, vendéglátója hangjában érezhető volt némi szarkazmus, tehát kérdése nem volt egészen komoly. Vagy legalább is nem várta, hogy Nekhen igenlő válasszal rohanna vissza onnan ahonnan felszedte.
Ha nem is kitörő örömmel és lelkesedéssel, de követi a robusztus hímet. A megjelenő korong is egyike a sok furcsaságnak, és Nekhen bizony félve lép rá. Nem szeretné, hogy hirtelen útközben eltűnjön a lába alól, őszintén szólva nem viseli olyan jól a magasságot, és a repülést sem./
+ A magasságtól való félelem csak a fejedben létezik, a félelem nem valóság...+
/Hunyja be egy pillanatra szemeit, ekkorra szerencsére meg is érkeznek oda ahol a méteresre nőtt képek sorakoznak. Mint Alíz volna Csodaországban, és megitta volna a töpörítő italt.
A méteres bársony kanapé szinte elnyeli apró törékeny alakját. Ahogyan megízleli teste a kényelem, és pihenés lehetőségét teste szeretne engedelmeskedni agyának, és legszívesebben eldőlne, és húzná azt a bizonyos lóbőrt. Ivan kérdése zökkenti ki a félig már alvó állapotból./
- - Mivel nem tudom milyen italok vannak nem tudom kérhetem-e a specialitásomat...rövid italos pohár aljára*5 centes pohár*málnaszörpöt, arra vodkát majd bele Tabasco szószt kérnék. Egyes helyeken ezt Monyónak hívják, máshol Alaptomosnak.--
/Kételkedve emeli meg szemöldökét, de úgy megkívánta. Ha pedig a vodka nem létezik errefelé akkor jó lesz neki a sima víz, valami fűszerrel ízesítve.
Ha már magáénak tudhatja italát akkor bátorságot merít belőle. A Monyó rendkívül jól oldja a gátlásokat. Nem mintha Nekhennek volnának gátlásai, de talán könnyebben dolgozza fel az elmúlt nap történéseit./
- Tisztességes az ajánlatod. Akkor feltenném az első kérdésemet...- /Nekhen hirtelen előre dől, szemeiben égő fáklyaként gyúlnak ki a kíváncsiság és tudásszomj fényei./ - hogyan működik a mini motor? S ha kérdezhetek még egyet, akkor az is érdekelne mellékesen, hogy miért kaptam új nevet, külsőt és mi az ég azaz Alakváltó. Egyértelmű, hogy maga a szó tankcsapda örökké tart mit jelent, de ez itt ebben a világban miben nyilvánul meg? -
/Elvégre ez megjelöl valamit, talán egy képességet, vagy csak bizonyos emberekre aggatják mint jelzőt? Mondjuk mint Nekhen, aki úgy alakítja magát ahogyan a környezete kívánja, azt alakváltónak hívják, mint odahaza a kétszínűeket?
Nem dől vissza, továbbra is előre van dőlve, kissé kócos tincsei közül egy kettő arcába hullik, melytől egészen bájosnak néz ki./

[Caridwen]

*Nekhen*

/Amikor a potenciálodra reagálsz csak a maga hideg mosolyával fele rá, amiben van egy árnyalatnyi mindentudó él is.
Aztán megérkeztek a nappaliba és amikor elmondod milyen italt szeretnél egy pillanatra mintha valódi mosolyt látnál felvillanni, de szokás szerint azonnal el is tűnik. Az italod viszont kikeveri, majdnem olyan mintha otthon lennél, nem pedig évszázadokkal később. Habár van valami halovány mellékíze, valami ami más benne, mint ahogy megszoktad, de elsőre nem tudod beazonosítani mi az, valami olyan íz, amit eddig még soha nem éreztél, de nem kellemetlen, csak eltér a szokottól.
Amikor elhelyezkedtek mind a ketten, akkor kezd el beszélni hozzád./
- Nos igen, az unalom néha egy ezüst pisztolygolyónál is gyilkosabb tud lenni. Azt megígérhetem, hogyha elfogadod a testvérem ajánlatát, akkor nem fogsz unatkozni. /közli hűvös faarccal, majd fölhajtja a szinte bögrényi vodkáját, amit magának töltött ki. A szeme épphogy csak megvillan tőle.
A kérdéseidre csak ismét azzal a különös nevetésével felel, majd láthatóan jó hangulatban válaszol neked./
- Milyen kis kíváncsi valaki... Nos ez valóban nem egy kérdés, de örökké itt ülnénk, ha egyesével bombáznánk egymást. Legyen tehát. Nem hittem volna, hogy pont a motor fog érdekelni, jómagam nem vagyok egy modern tudós, de annyit tudok róla, hogy azon kívül, ahogy néhány modernebb gép képes fogni az agyhullámokat így gyakorlatilag a gondolataimmal irányítom és szabályozom a méretváltoztatását, a sisakok materializációját és a hasonló dolgokat. A pontos felépítését nem tudnám elmondani neked, ahhoz egy tudóst kell megkeresned. /von vállat, majd újratölti a poharát./
- Hogy miért kaptál új nevet és külsőt ez korunk egyik nagy kérdése, sokan kutatják, főleg az olyanok, akik hozzád hasonlóan a múltból jöttek. Rejtélyes szervezetek és ezernyi csalás lengi körbe azt a boltocskát, ahonnan kiléptél. Az időutazás titka ott fészkel, mégsem tudunk rájönni a nyitjára, pedig ha visszatérhetnénk az hihetetlen piacot jelentene... De erről majd egyszer részletesebben beszélgetünk. A választ tehát nem tudom, de én is egyike vagyok azoknak, akik szeretnék megtudni.
/Majd egy korty után folytatja./
- Nos az alakváltó pontosan az, amit mindig is jelentett. Egy olyan ember, aki képes felvenni mások alakját. Van aki emberek arcát is fel tudja ölteni, de a többség valamilyen állat bőrébe bújik bele. Ha ezt írta ki neked a bolt, akkor örömmel közlöm a nagy hírt, képes vagy bundába, vagy tollcsuhába vedleni. /közli egy hamiskás, mégis valahogy komoly mosollyal.
Aztán hátradől, még a poharát is lerakja és teljesen érzelemmentesen teszi fel a maga kérdését./
- Engem egyenlőre egyvalami érdekelne. Mennyire vagy tisztában a 21. század alvilágával, hogy ki kihez tartozik és kit mivel lehet megfogni?

[Nekhen ava Senrod]

/A felbukkanó, már majdnem őszinte mosolynak tűnő "valami" meglepi egy pillanatra Nekhent. Azonban ez a viselkedés szintén jellemző volt gondviselőjére, aki igen ritkán nevetett, vagy mosolyodott el igazából. De ha igen, az egy csodával ért fel, és persze igen hamar múló csoda volt. Ivan "fantörpikus" mosolyát sem élvezheti túl sokáig. Ami nem is baj, mert így legalább érezheti az otthon ízét. Nem gondolta volna, hogy ebben a században még létezik az alkohol, vagy a tabasco, sőt a málna szörp sem volt fenn a száz legvalószínűbb ital listáján. A furcsa mellékízt érezve nem fintorodik el, azonban ösztönösen belebámul a már kiürített feles pohárba. Megszagolgatja, nyelve hegyét beledugja, hogy érezze még, hátha ki tud silabizálni belőle valamit.*
- Mesterséges? -
/Fel sem fogja, hogy nem rajta van a sor, legalább is ami a kérdezést illeti. Amint eszébe is jut ez a tény, bocsánatkérően emeli fel kacsóját, s elbújik az üres feles pohár mögé... *XD*Az unaloműzés egy formája, illetve annak lehetősége sejlik fel jövőjének egén. Azonban még nem tudja eldönteni, hogy kitörő örömmel, vagy gyanakvással teli aggodalommal fogadja a hírt. Ajkai szélén megrándul egy izom, ami ugyan láttatja, hogy van egyfajta reakciója, csak még nem döntötte el, hogy az milyen legyen. Hálás mosoly, vagy hűvös csend. Így hát izmai megrekedtek a kettő között./
- Tehát van lehetőségem elfogadni és elutasítani is. -
/Ez nem kérdés, kijelentés, igaz elég bátor, ahhoz képest hogy vadidegennek számít ebben a világban. A bögrényi vodka úgy tűnik el Ivan szájában, mintha ott sem lett volna. Még nevelőjét sem látta ennyi piát meginni egyszerre, pedig ő aztán bajnok volt az alkohol eltüntetésének eme nemes formájában.
Valami más, egy apró elejtett szó azonban még jobban megragad a fejében./
+Ezüst pisztolygolyó...+
/Miért pont ezüst? A XXI. században a golyók ólomból készültek, de a technikai fejlődést látva itt már biztosan nem ólmot használnak, és Nekhen egészen bizonyos abban, hogy nem más fémet hanem valami korszerűbb dolgot. Bár ha kell bevonat akkor még használhatják az ezüstöt de elég drága egy dolog volna minden pisztolygolyót abból készíteni. Tehát kellene, hogy legyen valami egyéb oka annak, hogy ezt mondta Ivan.
Megint elkalandozott, de sikerül még visszarángatnia magát a valóságba, már ha ez biztosan az. A motorról nem sokat tud mondani a hím, ami el is kedvteleníti Nekhent. Ajkát kissé lebiggyeszti, s álmatag képe ha lehet, hogy més lustábbnak látszik./
- Tehát inteface-el működik, erre magamtól is rájöttem. Így tudod irányítani, de az energiát nem a testedből nyeri...legalábbis gondolom én. Na de majd keres valakit aki ért is ehhez. -
/Majdnem kicsúszott száján az is, hogy:"Mert veled nem sokra megyek ha a technika érdekel." de szerencsére időben féket tett nyelvére. Figyelmének fókuszát most már tényleg Ivanra, de főleg annak mondandójára fordítja. Szemei metszőn villannak minden szóra. De kérdései nagy részére pont azt a választ kapja, amit nem szeret hallani...még senki sem tudja. Remek, tényleg nem sok haszna van a nagydarab fickónak. Az is lehet, hogy csak szoba dísz, csak most kiengedték mert remekül pózolt a porolónak?
Csalódottságát leplezendő előrébb dől, mert csak remélni tudja, hogy valami használható információt csak cseppent neki a másik. S lám a hallgatás, és türelem gondos szerető, és megkapja amit akar./
- Jómagam értek valamennyire az időmechanikához és egyebekhez, de inkább csak az elméletét ismerem, a működését csak most tapasztaltam, s úgy látszik a világ ilyen szintű fejlettségében sem ismeri még a titkát. De ezek szerint, te is a boltocskán keresztül érkeztél...-
/Szavai lassan motyogássá vedlenek, utolsó szavait nem egészen lehet már érteni, csak akinek elég jó a füle ahhoz, hogy hallja. mint azok a bolond holdkórosok az utcákon, azok szoktak magukban motyorászni. Igaz Nekhennek volt egy hasonló szokása ha lehet annak nevezni, azaz hogy koordinátákban számolta és mérte, mikor merre megy, és persze ezt mindig feljegyezte szóban, motyogva. Aztán erről le lett szoktatva, hogy ne nézzék egészen mesügének.
Tollcsuha, bunda...micsoda? Szívesen feltenné újabb kérdéseit, de megállapodtak, tehát előbb neki kell válaszolnia. Kissé csalódottan fog neki, ugyan is nem várta, illetve nem gondolta volna hogy még a jövőben is az agyában levő információkra fáj majd a foga valakinek. Persze logikusan lehetett erre következtetni, ha beleveszi az eseményekbe az időutazás lehetőségét, de ez normális esetben fel sem merült benne./
- Tökéletesen informált vagyok. Főleg a kelet európai, dél európai és ázsiai alvilág erőviszonyaival és személyeivel. A New Yorki Öt Család szervezetével tartottam az üzleti, de elég felszínes kapcsolatot. A szicíliaiak közül sokan váltak adósommá, a jelenlegi politikai hatalmat pedig három mondattal tudnám a világ süllyesztőjébe küldeni. A Yakuza klánokkal baráti kapcsolatot alakított ki még édesapám, én ezt igyekeztem ápolni. A Triádok. Na velük van illetve volt gondom. Apám halála után megszakadt velük a kommunikáció, és nem igazán törték magukat, hogy fenntartsák az egyensúlyt, plusz rám vadásztak az információkért amiket birtokolok, és az ukrán alvilágban szereztek maguknak csatlósokat. Az angolok, írek elég nyugisak. Nem foglalkoznak azzal aki nem közülük való, el vannak a maguk problémáikkal. Bár a gyémánt üzlet miatt igen fontos volt velük a kapcsolattartás. -
/Tudna még mit mesélni, azonban hagyja, hogy Ivan feldolgozhassa a kapott adatokat, elemezze őket, gondolja át, akar-e kérdezni valamit még./
- Gondolom furcsállod, hogy csak így elmondok mindent, gondoltam időt spórolok, hogy nem egy egyszerű igennel válaszolok, hanem jobban beavatlak abba a tudásba amitől szeretne szétszakadni a fejem. De ha konkrétan még érdekelne valami, kérlek ne habozz. -
/Söpör ki arcából pár kósza tincset, s türelmesen hátradől, miközben az asztalra löki poharát./
- Kérek szépen még egyet. Az én köröm jön. Mesélj nekem az alakváltókról, hogy merre vannak, hogyan tudnak átváltozni s a többi. És szeretném én is megtudni, milyenek az erőviszonyok ebben az idősíkban, milyen lények élnek még rajtam és a te fajtádon kívül. Vagy netán te is hasonszőrű vagy? -

[Caridwen]

*Nekhen*

- Igen, néhány alkotóelemét a tudósok tenyésztették ki. /néz rád enyhe elismeréssel. Aztán ismét kifejezéstelenné válik a pillantása a következő szavaidra./
- Természetesen van lehetőséged mind a kettőre... /mondja hűvösen, habár a hangsúlya mintha megkérdőjelezné a kimondott szavait.
A motoros monológodra pedig csak ismét felvonja a szemöldökét./
- Nem, nem az én energiámat használja. Nem tudtam, hogy ennyire érdekel a dolog, de ha úgy alakul majd bemutatlak egy tudós ismerősömnek és őt faggathatod, ha ennyire vonz ez az egész.
/Aztán csóválni kezdi a fejét./
- Nos ezt örömmel hallom, de nem éppen időmérnöknek keresünk téged, erre vannak más embereink, habár ártani biztosan nem árt, ha konyítasz valamit a dologhoz. Mellesleg én itt születtem, a múlthoz annyi közöm van, hogy olyan potenciált látok benne, ahogy benned is. /jelenik meg egy számító mosoly az arcán.
A szép alapos válaszodra hátra dől és szinte látod ahogy kattognak a fejében a kerekek, ahogy a helyére illeszt minden kicsi információt. Látod a figyelmet rajta, hogy nem csak úgy végighallgat had beszélj szinten, hanem tényleg nagyon érdekli a mondanivalód.
Amikor végzel csak biccent./
- Nem furcsálom, sőt jópont, amiért ilyen remekül összefoglaltad a dolgot. Nos ez a tudásod lenne az első sorban, amivel a segítségünkre tudnál lenni. Most talán még nem tudod miért, de ha már hozzánk tartozol beavatlak a részletekbe is. /mondja rejtélyesen.
Közben újra tölti a poharad, amikor kérsz./
- Nos alakváltók? A városuk Polimetron, egy kissé középkorinak tűnő városka, ott élnek a legnagyobb számban de persze máshol is megtalálhatóak ahogy minden varázslény. Nos igen, erőviszonyok... Mint talán már feltűnt az emberek elsöprő kisebbségben vannak, de minimum politikai is kulturális kisebbségben. És nem, én nem vagyok alakváltó. Amúgy elég sok mágikus lény él, vannak alakváltók, angyalok, sidhek, tündérek, goblinok, vámpírok és vérfarkasok és még varázshasználók is... Meg persze vadászok, de ők állnak talán a legközelebb az emberekhez.
/Itt tart egy kis szünetet, majd hozzáteszi./
- Ha akarod kérdezhetsz még, nekem egyenlőre nincs több kérdésem.

[Nekhen ava Senrod]

/Talán túl steril....igen ez a jó szó. Az ital amit ivott ugyan valóban emlékeztette az otthon ivott Monyóra, még is volt benne egy furcsa íz, amit nehéz lett volna megmondani mi. De így, hogy biztosan tudja, mesterséges alkotóelemei vannak már bizonyos, hogy az íz az a "túl steril".
Az elismerést sejtető arckifejezést Nekhen észre sem veszi, mert még mindig a pohárban levő ital ízére koncentrál.
Lehetőség. Ivan sokat sejtetően ejti ezt a szót, meg úgy a mondat rejt magában valamit, ami valahogy nem tetszik Nekhennek.
Nem lesz ajánlatos ellent mondania, illetve visszautasítania a Stockbauer család illetve Ivan bátyjának ajánlatát. Vlt már nem kevés ilyen tárgyaláson, ahol kimondatlanul is egy létező, vagyis élhető opció létezett a számára. Csakhogy amíg otthon, a saját idejében hatalmánál fogva kialakíthatott magának új lehetőségeket, s válaszokat, itt egymaga van. Önmagában pedig nem fog tudni magának másik lehetőséget kialakítania.
Gondolatai egyre csak ezen járnak, csak Ivan hangja húzza ki ismét a révületből, mikor az időről beszél./
- Ha visszatudnátok utazni az időben, akkor felhasználva az én tudásomat arról az időről, illetve az alvilágról, akkor sokkal nagyobb hatalomra tehetnétek szert ebben a jelenben. De nem jó játszani az ilyesmivel, a predesztinációs paradoxon nem játék. -
/Mint egy anyuka, aki megfeddi a gyerekét, mert az túl gyorsan hajtott a biciklijével, úgy szól Nekhen Ivanhoz. Pedig ez csak ténymegállapítás és persze figyelmeztetés. Ki tudja így is micsoda zűröket okoz az a fátyol vagy mi, amin át az emberek ide kerülnek./
- Legalábbis én erre gondolok, hogy így tudnátok felhasználni az én tudásomat ebben az időben. De erről nem kérdezek többet, kivárom a sorom. Vagy...ha ez ugyanannak a világnak a jövőbeli képe, ahonnan jöttem, akkor lehetnek régi épületek, értékek sőt szervezetek amelyek megmaradtak, csak más formában léteznek. -
/Megint mintha nem is a férfihoz beszélne. Homlokán megjelenik két kis ránc, ahogyan összehúzza szemöldökét. Az alakváltókról szóló rege, még mélyítenek ezeken a ráncokon. De az angyalok, vámpírok és egyéb lények hallatán kikerekednek rókaszemei./
- Van valami könyv vagy adatbázis ezekről a lényekről? Nem szeretnélek téged ezzel fárasztani, és jelen pillanatban az én agyam is igen csak a bizonytalan működés határán billeg. -
/Kezével int, hogy Ivan lassítson a tempón, amikor a fajokat sorolja fel. Majd miután kicsit pihentette túlfőtt idegpályáit, kutakodva pillant, már már zavaróan kíváncsian néz a férfire./
- Te mi vagy? Hogyan tudok átváltozni...mivé is? Bármivé? Vagy ennek vannak azért korlátai? Hogyan juthatok el Polimetronba, ott milyenek az erőviszonyok. Az itt élő népek között vannak feszültségek? Ja és még valami...létezik a világotokban drog, vagy hallucinogén anyag? Vagy az alvilág mely területén tevékenykedtek? -
/Kicsit sok kérdés ez egyszerre, de Ivan mondta hogy kérdezhet, hát ő kérdezett./

*7. hozzászólás IC fórumon*

[Caridwen]

*Nekhen - 2900. augusztus 15.*

- Igen, abban az időben a te tudásod nagyon is felhasználható... És legyen elég ennyi, a terveinkről majd a megfelelő időben úgyis hallani fogsz. /mondja a szokott ragadozómosolyával.
A kérdéseidre iszik még egy korty vodkát, majd hátradőlve magyarázni kezd./
- Persze, igen sok tanulmány van a mágikus lényekről, elvégre amióta nyilvánosságra léptek pont annyira a társadalmunkba tartoznak, mint bárki más.
/Itt egy rövid szünetet tart./
- Ugyanis habár nem olyan illedelmes ilyet kérdezni, de részemről egyszerű mezei halandó vagyok, minden különlegesség nélkül. /mondja könnyedén, habár a hangja meghazudtolja azt, hogy olyan egyszerűnek gondolná magát./
- Az átváltozás mindenkinél máshogy megy, de szerintem ez ösztönösen fog jönni, ha meg mégsem egy másik alakváltótól tudod a legjobban elsajátítani, de ha jól tudom stresszhelyzetben, vagy néha csak úgy is előjön, onnantól fogva pedig már emlékezni fogsz rá és felidézve meg tudod ismételni. Az pedig hogy mivé változol tőled függ, ez mindenkinél más. Polimetronba a teleportkapuval juthatsz el, ez a legegyszerűbb.
/Újabb korty vodka, amíg felel a továbbiakra./
- Nos feszültségek mindig vannak, de hivatalosan egy békeszerződés van érvényben, amit a Tíz Város Szövetsége néven ismernek.
/A drogos kérdésre pedig csak újabb mindentudó mosollyal válaszol./
- No de kérlek... Mégis milyen kérdés ez? A drogok természetesen be vannak tiltva. /csak ennyit válaszol sejtelmesen mosolyogva./

[Nekhen ava Senrod]

/Nekhen tapasztalata, tudása nem csak a múltban lehet hasznos. Persze abban a korban lenne a leghasznosabb. Választ persze nem kap, hogy miként is akarják majd felhasználni múltbéli tudását, de nem fog újra rákérdezni.
Az udvariasság ilyen körökbe, és ebben a helyzetben nem olyan létfontosságú./
- Nem hinném, hogy létezne átlagos halandó, amúgy termeteddel már kitűnsz a tömegből. -
/Jegyzi meg mellékesen, nem mintha lelket kellene önteni Ivanba, jó maga biztosan nem gondolja magát egyszerűnek és hétköznapinak.
Csendben figyelemmel telve hallgatja meg a válaszokat. Ugyan sokat nem tud meg, illetve nem minden válaszára kap kielégítő feleletet, ezt egy vállrándítással elintézi./
- Nem azt kérdeztem be van-e tiltva, hanem hogy létezik-e a világban. Ezek szerint igen. Hivatalos békeszerződés...gondolom vannak akik ezt a szerződést folyamatosan kijátsszák, és nem veszik figyelembe. Kikkel kell a legjobban vigyáznom? A nevükből ítélve a vadászokkal nem érdemes összefutnom? -
/Figyelmeztetés és feljegyzés, ez inkább önmagának, és nem feltétlen Ivannak szóló kérdés./
- Van még kérdésed? Mert nekem már csak egy van. -
/Ezt jelezvén elkezd készülődni, feltápászkodik az amúgy kényelmes kanapéról. Álmatag pillantást vet "segítőjére" és vendéglátójára./
- Ha nincsen most rám szükségetek, és még el sem árulod mire is kellenék, akkor előbb talán elmennék Polimetronba. De ha van veled mostanra terved akkor persze maradok. -

*8. IC hozzászólás*

[Caridwen]

*Nekhen - 2900. augusztus 15.*

/Az átlagos halandón csak mosolyog, de nem fűz hozzá semmit a te mondandódhoz se.
Csak amikor a drogokról beszélsz, akkor veszi át a szót egy kis időre./
- Rendben, legyen ahogy akarod, igen, léteznek drogok. /von vállat./
- Pontosan. A vadászok hivatalosan nem vadászhatnak senkire, de néha véletlenül mintha "elfeledkeznének" erről. Szóval igen, mivel te nem vagy átlagos halandó, se pedig vadász, így jobb lesz, ha őket inkább elkerülöd./
- Nem, amíg nem beszéltem a bátyámmal, addig nincs több kérdésem. Tedd fel akkor a tiédet! /mondja nyugodtan.
Aztán csak biccent neked./
- Rendben, mint mondtam nem vagy fogoly, se kényszerítve semmire, tehát természetesen mehetsz. Viszont adnék neked egy mobilt, amin elérhetsz minket és mi is elérhetünk téged... Ez így megfelel? Jah és mielőtt elmennél Polimetronba ajánlom, hogy nézz be a Tanácsházába regisztrálni is, mert ha nem teszed meg később gondjaid lehetnek a hatóságokkal. /mosolyodik el ismét egy éhes farkas pillantásával.
Aztán elsétál a komódhoz és átnyújt neked egy különös valamit, aztán miután hosszasan elmagyarázza hogyan tudod használni ezt a modern mobilt, hogy hívhatod fel őket, meg hasonló apróságok. Elég hamar belejössz persze./

[Nekhen ava Senrod]

/A megkapott információk talán nem tűnnek soknak, de életmentőek, ha valaki jól használja őket. Például tudja, hogy a vadászokat érdemes elkerülni, akik azonban lényegében emberek, tehát jó ha vigyáz mindenkivel. Bár ez alaptörvény, hogy senkiben se bízzon meg. Ivan szavait is alaposan mérlegeli, bár nem látja okát a hazugságnak, így persze igyekszik majd máshonnan is informálódni a világról és a benne élőkről.
Az érdekes kütyüt pont úgy vizsgálja, mint ahogyan a motort. Próbál rájönni, miként működik bár ehhez segítséget is kap a "nem átlag, átlag" ember Ivantól./
- Remélem nem veszítem el. Olyan kis vékonyka. -
/Fintorodik el egy pillanatra. Nekhen saját dimenziójában sem szerette a legújabb érintőképernyős csoda ketyeréket. Soha nem oda húzta az ujját ahova kellett, vagy az eszköz nem reagált rendesen, és utálta, hogy folyamatosan törölgetnie és tisztítania kellett a képernyőjét. Nem valószínű, hogy ezzel a lapocskával jobb viszonyban lesz majd. Mindenesetre megköszöni a hasznos ajándékot./
- Merre találom a tanácsházát? -
/A választ megkapva kér még egy Monyót, kell egy kis bátorság, hogy újra kimenjen az idegen világba./
- Nos köszönöm a vendéglátást, a válaszokat és a segítséget. Ha kellenék akkor elérsz, és persze ha nekem lesz gondom nem habozok használni a kis kütyümet. -
/Lebegteti meg a lapocskát, majd zsebre teszi. Várakozó és kissé türelmetlen pillantással tekint Ivanra, majd a kijárat felé. Remélhetőleg el tud jutni magától is a Tanácsházába.
Amint megszabadult Ivantól, és annak farkas vigyorától, arckifejezése úgy változik akár a víz felszíne ha kavicsot dobnak bele. Egyszerre ül ki vonásaira egy kis kétségbeesés, némi kíváncsiság, de annál is több ravaszkodás. Agyának minden neuronja pörög, és cikázik. Átgondolja a történteket, újra és újra a logikát teljesen sutba dobva./
- Spocknak nem volt igaza...a logika nem válasz mindenre. Néha a káoszban kell keresni a választ. És itt más sincsen csak káosz. Időutazás, pontosabban térbeli és időbeni utazás egyszerre....varázslatos lények uralkodnak mondhatni az embereket háttérbe szorítva, sőt már én sem vagyok ember, csak humanoid. Egy tucat pszichológus nem tud majd kisegíteni ebből a téveszmés képzelgésből, ha még is a valóságban egy gumiszobában ébrednék.-
/Hajtja fel csuklyáját kissé borzas, és zilált hajtömegére. Igyekszik kerülni a szemkontaktust, és a lehető leggyorsabban óhajt eljutni a Tanácsházába./

*9. IC hozzászólás.*

[Caridwen]

*Nekhen - 2900. augusztus 15.*

- Nos olyan, amilyen, de annyira nem törékeny, mint amennyire annak tűnik. /teszi még hozzá./
- Nos a Tanácsháza innen elég messze van... /egy pillanatig gondolkozik, majd feláll./
- De ha gondolod elviszlek az előcsarnokig. Ezen már nem múlik. /von vállat, mintha nem számítana semmit. Aztán tölt neked még egy italt, majd amikor végeztél felkísér a tetőre. Ugyan úgy mentek, ahogy jöttetek, és amikor ismét eléd tárul a gyönyörű kilátás előveszi a motort a zsebéből és ha elfogadtad a fuvart ismét száguldoztok is, ha felülsz mögé.

Újabb nyaktörő sebességű repkedés után meg is érkeztek az előcsarnokhoz. A sisak itt lefolyik mindkettőtök fejéről, ő pedig az épület felé int./
- Parancsolj, ez itt a Tanácsháza. A belseje engem annyira nem vonz, de neked sok sikert! Tudod hogy érsz el. /ezzel minden egyéb nélkül a motor felemelkedik és látod ahogy van pillanatok alatt apró ponttá zsugorodik a horizonton./

[Mira]

*MET III - Trish \\ Előzmény*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Sikeresen hazaérkezel. A kapuban vár rád Izabelle, az egyik unokatestvéred, akiről mellesleg alig tudsz valamit. Legutóbbi információid szerint néhány hete érkezett ide, apád kérésére.

- Evangeline? - kérdezi kicsit szórakozottan, összeráncolt homlokkal. Megcsap a kifinomult rózsaillat, ami felőle árad. Vörös, selymes anyagú, tüllszerű ruha van rajta. Elegáns, de mégis kirívó. Nem hétköznapi viselet. Látszik rajta, hogy kicsit másnapos. - Végre! Apád előreküldött érted, fel kéne végre mennünk hozzá. Hogy vagy? - Úgy beszél, mintha csak puszipajtások lennétek, de valójában ez a liba - egyébként nem tűnik ostobának - előtted egy idegen nő.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

/Egy egész éjszakás kellemes kaland édes elégedettségével majdnem fütyörészve szállok ki az autóból és intek az egyik szolgának, hogy vigye a helyére. Aztán indulnék is meg a szobám felé, amikor elém toppan egy probléma.../
+ Hát te meg ki a fene vagy?+
- Igen én vagyok. kevés másik ennyire gyönyörű örököse van apámnak, de elhiszem, ha a te agyad túlságosan leterhelte, hogy kiszúrj ilyen állapotban. /mondom negédesen, aranyszínű tincseim kisimítva most is tökéletes sminkelt arcomból. Jeges szemeim ráemelem majd folytatom./

- És apám miért téged küld, kifogytunk a szolgákból? Iza... Izadora? Eh mit számít! Akkor vezess apámhoz, ha már ezért rontod itt a levegőt! /legyintek megadóan. Majd kissé közelebb sétálok a vörös gyémántokkal kirakott magassarkúban, ami még magasabbá és kecsesebbé tesz.
Amikor mellé érek vetek rá egy olyan nem gondolod, hogy veled fogok csevegni pillantást. De aztán úgy dönök mivel ma jó napom van, talán mégis megszánom pár szóval ezt a szerencsétlen senkit./

- Nos remekül vagyok, ahogy mindig. Szerencsére nekem sokkal jobb az életem, mint egyes szánalmas személyeknek, így nincs okom panaszra. /A mosolyom magazinba illő, de a pillantásom azt üzeni egy a személy pontosan ő./
- Nah de menjünk már, ne várassuk a papát!

(38)

[Mira]

*MET III - Trish*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Á, csak van nála valami furcsa fazon, aki már hetek óta itt csapja a szelet. Még mindig a megbeszélésen ül vele, és gondolom azért választott engem, hogy végre elmélyítsük a kapcsolatunkat, rokon - jegyzi meg mindegy mellékesen, miközben előretipeg. - Sok fura figura fordul meg erre mostanában. Mármint a szokásnál is furábbak. Mintha egy másik korból érkeztek volna. - Miközben beszél, és kicsit közelebb kerül hozzád, a rózsaillaton felül valami mást is megérzel. Valami fémes, rozsdás illatot, ami ugyanakkor vonz, és undorítóan taszít téged. A kis farkaska benned felmordul. Észreveszed, hogy gyorsabban mozog, mint egy átlag ember, és hihetetlen sebességgel forgatja a szemét. Úgy látszik, nem csak Neked vannak titkaid.

A szokásos útvonalon haladtok, míg végül megérkeztek apuci irodájához. Az ajtó előtt két fekete köpönyeges semmitmondó robusztus alak áll apád őrei mellett. Iza elegánsan bekopog.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

+ Fura fazon? +
/Nagyon kezd nem tetszeni nekem ez az egész. Csak ráncolom a szemöldököm, aztán inkább abba hagyom, mert nem tesz jót a bőrömnek, a sok idegeskedéstől csúnya lesz az ember. Tudom, attól ez a kis liba is boldogabb lenne./
- Remek, akkor már biztos unja, mehetünk is.
/Majd csak pislogok rá, hogy komolyan mondta-e, amit, de nagyon úgy néz ki, igen./
- Öhmm, és honnan veszed, hogy én el akarom veled mélyíteni a kapcsolatot? Jézusom ébredj már fel! /nevetek fel és a hangom metszően hideg.
Aztán amikor mond végre valami hasznosat is kénytelen vagyok odafigyelni rá, habár nagyon nem csípem a fejét. A múltlakókról megint Rab jut eszembe, és próbálok valami párhuzamot vonni a dolgok között, de nem nagyon találni semmit. Sőt dupla semmi lebeg a nagy üresség fölött.
+ Nah mindegy, majd a papa úgyis megmagyarázza... +
Aztán megcsap a csaj fura illata... Érzem azt a nem szeretem mocorgást. Nah nem mintha nem csípném a kis fehérbundást, de most nagyon nem lenne jó, ha ő is jelenetet rendezne, így próbálgatom elcsitítani, ha lehetséges, hogy egy kicsit maradjon még. De azért örülök, hogy szólt, nem mintha eddig nem lett volna elég unszimpatikus ez a p*csa, de most még rontott a dolgon.
Aztán végre elérünk apa irodájához, ami mintha a mennyek kapuja lenne. Végre megszabadulok ettől a fruskától. Figyelem az ismeretleneket és nem tetszenek. Aztán látom, ahogy az akárkicsoda bekopog. Nos én meg szépen ellépek mellette és egy könnyed mozdulattal benyitok, (betaszítom az ajtót) és belépek.
+ Nehogymár a saját otthonomban kopognom kelljen! +
- Hello papa! /köszönöm angyali mosollyal, ha meglátom./

(39)

[Mira]

*MET III - Trish*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Apád mellett egy magas köpönyeges férfi áll, mindketten kibámulnak az ablakon. Apuci léptedre megfordul, és mézesmázos mosolyt erőltet az arcára.

- Hát itt van az én kis hercegnőm! - ölel magához, majd nyom két nagy cuppanós puszit az arcodra. - Jó végre itthon látni. Hogy vagy bogárkám? Jól szórakoztál mostanság? Szeretnél esetleg egy új autót, ruhákat, ékszereket? - kérdezi édesen, aztán nem is várja meg a válaszod, egyből folytatja. - Engedd meg drágám, hogy bemutassam neked Wilin I. Macbelag urat. - A férfi erre megfordul, majd barátságosan rád mosolyog. Szemügyre veheted mélyzöld szemét, válláig érő hullámos sötétbarna haját, kissé peckes orrát, határozott, szálkás vonásait. Ruhája a középkort idéző díszes öltözet, kezén milliónyi gyűrű. Hatalma és kisugárzása lenyűgöz, mégsem tudod eldönteni, hogy vajon vonzódsz hozzá, avagy sem.

- Kisasszony! - lép hozzád, miközben fekete köpenye árnyékként öleli körbe, majd ha megengeded, csókot lehel kezedre. Keze érdes, de nem kellemetlenül, ajka viszont rózsaként simogatja kezedet. Amikor közelebb ér, rég letűnt korok illata csapja meg orrod. A fehér szőrmók ha macska lenne, bizonyosan elkezdene dorombolni. - Örülök, hogy végre megismerhettem személyesen - mondja érdes, mély hangján. Kiráz tőle a hideg, de nem rossz értelemben.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

+ Nos nem megmondtam, hogy kopogni felesleges? +
/Vetettem még egy lesajnáló pillantást az idegesítő kuzinára, de ennél több energiát nem is pazaroltam rá részemről. Láttam hogy ölti fel apa a minthacsaládfő arckifejezést és nem bántam. Jellemző volt rá, afféle hidegség és precizitás, de az idegenek előtt könnyedén megjátszotta az ennivaló mézes-mázos apukát is. Engem nem zavart, hogy most ilyen volt, az többnyire jót jelentett, vagy nagy bajt... Reméltem nem az utóbbi igaz./

- Szerbusz papa! /leheltem egy illedelmes csókot az arcára és a mosolyom olyan volt, akár a hololapok címlapját. /
+Hopp ott is tündökölt eddig!+
- Igen remekül! /zárom rövidre, habár az elmúlt időben történt azért néhány dolog, amit szívesen megvitattam volna vele, de azt majd ha négyszemközt leszünk. A figyelmem az új fickó felé fordítottam. Meglepett a jelenléte, de ezt semmivel sem mutattam, az arcomon továbbra is ott fénylett az aranyos tincseimnél is ragyogóbb mosoly, még jeges szemeimből is melegség sugárzott./

- Üdvözlöm a Stockbauer rezidencián Wilin I. Macbelag úr. /fordultam az idegen felé és egy ragadozót megszégyenítően könnyed pukedlit vágtam le. A rövidebb szoknya és a gyémántozott magassarkú sem akadályozott ebben.
Aztán odanyújtom a kezem, habár a fehér bundás bestia még nem tudom mit fog szólni... mostanság kicsit nyugtalan a szentem./
- Részemről a megtiszteltetés. /mondom kislányos zavart színlelve a kézcsók után./
- Remélem nem zavartam meg semmit. /nézek továbbra is nagy ártatlan kék szemekkel a férfiakra./

(40)

[Mira]

*MET III - Trish*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Szemed sarkából látod, hogy unokatestvéred biccent egyet Macbelag felé, aztán ki is lép a teremből az ajtó elé, majd becsukja azt. A férfi belebámul jégtekintetedbe, majd le se veszi róla a szemét, miközben szavait apád felé intézi:

- Uram, ha megengedné, inkább én ismertetném a helyzetet a kisasszonnyal - mosolyodik el. Látod, amint apád feje elvörösödik, de aztán valami iszonyatosan mohó fény villan meg a szemében. - Ó jaj, ezt a nézést már annyira jól ismered!

- Természetesen - hangzik végül a családfő ajkáról. De ez... ez nem normális. A Te apád nem szokott mindenféle jöttmentnek megalázkodni - nem mintha ez a fickó jöttmentnek tűnne, sőt! - A legegyszerűbb az lenne, ha egy privát helyen folytatnák - mutat egy ajtóra, amit épp most nyitott ki egy nyomógomb segítségével, és két könyvespolc között egy kis helyiségbe vezet. Ismered ezt a helyet, gyakran próbáltad kipuhatolni, hogy mi folyik odabenn, de hála a tökéletes hangszigetelésnek, valahogy sosem sikerült megtudnod semmit. - Ne félj drágám, mindent elmagyaráz neked ez az úr! - mondja megnyugtatóan az öreg fontoskodva.

Macbelag biccent feléd, majd karját nyújtva hagyja, hogy belékarolj, ha úgy akarod, majd bevezet a helyiségbe. A kis farkaska eközben elégedetten dörgölődzik a férfihoz, és örül, hogy Iza végre nincs a képben azzal a fanyarkás szagával.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

/Az arcomon továbbra is az a semmilyen, ám ezervattos mosoly ül. Csak mint egy buta kislány, úgy figyelem az embereket magam körül, akár a látogató az állatkerti állatokat.
Apámmal valami nagyon nem stimmel. A farkas dühösen moccan bennem, ahogy nekem, úgy neki is kezd egyre jobban bűzleni ez az egész és nem csak a kis r*banc, aki idehozott. A papa nem szokott ilyeneket csinálni, egyáltalán nem.../
+ Itt valami nagy gebasz lesz... De csak úgy tudhatom meg, ha sodródok az árral. +

/Magamnál jobban csak a kalandokat szerettem, illetve, azokat majdnem annyira szerettem, mint magamat, így ennek a lehetőségnek nem lehetett ellent mondani, még úgy sem, hogy egy enyhe rossz érzet folyton ott keringett a fejem körül./
- Nagyon örülnék a beszélgetésnek. /adom továbbra is az udvarias ártatlankát, apámnak pedig biccentek, de egy pillanatra felvillan a kérdés a szememben. Apám egy kőkemény üzletember, nem vörösödik el, nem dadog, nem zavarodik össze. Nem tudtam ki ez az ember, de annyit levettem, hogy nagyon fontos személy lehet, ha képes megzavarni apámat, aki keményebb, mint a flearincium./

- Nem aggódok, örülök, hogy látlak. /mondom apámnak is továbbra is kellemesen mosolyogva.
Aztán egy férfiszíveket porba döntő mosolyt villantok a fickóra és a karom az övébe fűzve követem. Meglepődve tapasztalom, hogy a farkas milyen furcsán reagál rá és ez csak tovább növeli a gyanakvásom./

(41)

[Mira]

*MET III - Trish*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Az ajtó halkan becsukódik mögöttetek. A férfi nagykegyesen leültet az egyik fotelba, aztán ő is melléd telepszik. Ahogy érzed a közelségét, a kis lomposka benned teljesen lenyugszik, szinte meg is szűnik létezni. Egy pillanatra mintha megint ember lennél. Jólesik. Felszabadulsz. Semmi sem nyomja a vállad. Nem nehezedik súly rád. Boldog vagy, könnyed, szabad.

- Maga miatt kerestem fel az apját, kisasszony - szólal meg Wilin halkan pár perc hallgatás után. Nagyon csendes, nyugtató a hangja. Egyenrangúként kezel, tisztelettel beszél hozzád. Nem mutat mást, mint ami. Őszinte. Kedves. - Nem titkolom a szándékomat: azért jöttem, hogy megkérjem a kezét. Az apja már az áldását adta. S hogyha hajlandó megismerni engem, biztos vagyok benne, hogy boldogan fogjuk leélni az életünket. Nem ígérek önnek pénzt vagy hatalmat. Boldogságot és varázslatos élményeket tudok nyújtani önnek, illetve egy biztonságos, szép életet. Megtisztelne, hogyha elfogadná az ajánlatomat.

Ekkor letérdel eléd, elővesz a köpönyegéből egy csodálatos gyűrűt, melyet eléd nyújt. Zöld szemében határozottságot látsz, kisugárzása óvó, de mégis vad erőkről árulkodik. Feltekintve rád felteszi még egyszer a kérdést:

- Evangeline Pathrisa Stockbauer, megtisztel azzal, hogy leéli mellettem az életét? Hozzám jön?

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

/Nyugodtan letelepszem a fotelbe, a farkas hiánya valahogy egyszerre ellazít és feszültté tesz. Megnyugszom, mert hát valamiért ilyen hatással van rám ez a pali, de másrészt már egészen hozzám nőtt a kis hófehér... A hiánya valami furcsa űrt támaszt a szívemben.
Azonban nincs időm sokat elmélkedni a dolgon, mert a figyelmem hamar a férfi felé fordítom. az arcomon továbbra sem rezzen meg a holomosoly, de sápadt jégkék szemeimbe nézve láthatja, hogy komoly vagyok.
+ Valami nagyon bűzlik ezzel a dologgal... +
És igen, amikor meghallom mit akar, lefagyok. És próbálom újra indítani az agyam... Egy darabig csak pislogok rá, körülbelül olyan intenzitással, hogy félő lenne a hosszú aranyszín szempillákkal lesöpröm a sminkem, ha nem lenne frissítve folyamatosan, a drága kis kütyümből.
Egy jó egy perces csend után a szinte művivé merevedett mosolyomba igazi szín költözik és a farkas is felmorran bennem. Előre hajolok és hajam arany sátorának fedezésében lágy szinte szűzies csókot nyomok a fickó szájára.
Aztán hátradőlök a fotelben és angyali mosollyal kecsesen keresztbe téve a lábaim, csupán egyetlen szót mondok./
- Nem.
/És kész, mostmár felőlem távozhat is. Jelenleg az enyém a világ, túl fiatal, gazdag és csodálatos vagyok ahhoz, hogy a házasság rabigájába hajtsam a fejem. Nem vagyok hülye, hogy ugyan amellett a férfi mellett akarjak fölkelni ezentúl életem minden napján. A bölcsek is azt mondták, a változatosság gyönyörködtet... Hát gyönyörködtessenek! Szóval feldughatja magának a kis csicsa gyűrűjét meg a nagy nyugis auráját és mehet keresni magának valami kevésbé tökéletes arát. Belőlem aztán nem csinál monogám apácát, nincs az a pénz!/

(42)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*METT III.*


/Utazás közben megsimogatom a hasfalát, majd amikor egyre felfelé haladunk csak a hozzásimulós, kapaszkodós utast játszom, aki mindent figyel maga körül./
- Nem vagyok semmilyen slamasztikában, csupán meg kell találnom ott egy madarat, akinek csiripelnie kell nekem, mert ez a dolga és kész.
/Magyarázom, magam sem tudom miért, meg a történéseket./
- Felőlem mindegyik meghalhat, nem izgat, hogy kicsodák, vagy az, hogy mivel foglalkoznak mindaddig amíg azt csinálják amire szükségem van rá!
/Tetszik a kilátás, de a férfi előttem még jobban, így vissza fordítom figyelmem rá./
- Egy szolgám, a segítségemet kérte, és az a kulcs, ami kinyitja a "kalitkáját" egy ilyen madárnál van, fent a Stokiknál.
/Vonom meg a vállam./
- Ez egy pusztán üzleti út. Ha végeztem, akkor viszont elmehetnénk meginni valami finomat!
/Ha lehetne még jobban hozzásimulnék./
- Mit szólsz?


{377}

[Mira]

*MET III - Trish...*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Elutasító válaszodra Wilin rezzenéstelen arccal felemelkedik, majd ugyanolyan őszinte hangon beszél tovább, ahogy eddig is tette, csalódottság nélkül:

- Igen, pontosan erre számítottam, bár reménykedtem benne, hogy pozitívan csalódok Önben. Mindenesetre csak a formalitás kedvéért tettem fel ezt a kérdést, így is-úgyis velem fog most jönni. Ön az apjával való szövetségünk záloga, Ön a biztosíték, hogy egyikünk sem csinál csacskaságokat. Az apja figyelmeztetett rá, hogy nem fog örülni ennek, de ez már úgysem számít. - Ekkor egészen közel hajol hozzád, érzed az illatát, látod a pórusait az arcán, érzed leheletét a sajátodon. Nem tudsz megmozdulni, akármennyire is szeretnél. Lehalkítva hangját hosszas, feszültséggel telt pillanat után csak ennyit mond: - Ugyanis az enyém vagy, bogaram. - Szeme minden indulat ellenére megbabonáz, teljesen elveszel benne, egybeolvadsz vele, és hatalmával. Egyek vagytok, és mégsem.

Kihúzza magát, mosolyt erőltet az arcára. Aztán felsegít téged is. Önkéntelenül teszed, amit kér, nem érted, mi történhetett, egyedül csak a gondolataid a tieid, semmi más nem segíthet rajtad, még a hófehér bundájú lényed is elveszett. Egyszer csak azt veszed észre, hogy ujjadon a gyűrű, s kezeddel máris a férfi hajába túrsz, majd egy gyöngéd csókot lehelsz az ajkára. Ő átölel, kedvesen visszacsókol, arca sugárzik a boldogságtól. Az ajtó nyílik, apád megkönnyebbült arccal körülugrál, ölelget, ujjong, de egy szót nem hallasz. Egyetlen egy ember szavait hallod csupán, őt látod tisztán, a férfiét, aki a bábjává tett.

*... és Hirig*

Amikor megáll a motor, sofőröd lepattan róla.

- Nem kéne így gondolkodnod másokról - jegyzi meg csendesen. - Abba még nem gondoltál bele, hogy mindenkinek megvan a maga története? Hogy Te is csak egy mellékszereplő vagy a világukban? Hány út létezhet a világon? S menni ér össze! - kiált fel szenvedélyesen. Aztán elővesz egy kúp alakú kütyüt, kicsit babrál vele, aztán idegesen megvonja a vállát. - Áh, mindegy, a vendégem vagy. Ez az izé meghalt. Ellenben kedves tündérkém, a munkát és a magánéletet nem moshatom össze, ezért én most távozom, hogyha nem bánod, már várnak rám máshol - kacsint rád, aztán felül a robogóra, és ha nem akarsz vele több szót váltani, akkor még mond valamit, aztán elhajt: - A Stokikhoz sok sikert, virágom. Vigyázz magadra!

[Evangeline Stockbauer]

*MET III *

- Örömmel hallom, hogy megfeleltem az elvárásoknak. /villan a szemem pimaszul, majd a mosolyom még szélesebbé válik, ahogy hozzáteszem./
- Oh drágaságom, ha arra kértél volna, hogy életed legjobb éjszakáját tölthesd el valakivel, akkor állok rendelkezésedre és a pozitív csalódást is biztosítani tudtam volna, mert hidd el, bármire is számítasz, lehet tovább fokozni a dolgokat. /mosolygok egy jóllakott macska elégedettségével.
Aztán azonban a mosoly hamar leolvad az arcomról és a harag veti fel makacs fejét bennem. Ezernyi kérdésem lenne, ezernyi szitok, amit legszívesebben a fejéhez vágnék, de valami megváltozik.
+ Mi a fene történik velem?!? +
A tudatom a régi, de a testem ellenáll. A test, amit sokan jól ismernek, de én még náluk is jobban. Senki nem veheti el tőlem ezt a tökéletes testet.... Bárhogy próbálok küzdeni az elnyomás ellen, mintha törhetetlen üveget kaparnék. Csak letörnek a nemlétező mentális műkörmeim, másra nagyon nem megyek vele...
A mozdulataim az övéi, de ahogy a gyűrű az ujjamra kerül a vörös köd elönti az agyam. +Hallottatok a bikákról? Meg arról, hogy begőzölnek a vörösre? Nah ezt tessék átültetni rám és a házassági ajánlatokra... Csak a haragot szorozzátok fel úgy százzal, és voilá én! +
Az ajkam még az ajkát érinti, érzem, amit az árulóvá, az eddigiektől egészen eltérő módon árulóvá lett testem érez, de valahonnan a tudatom mélyéről fehér tűzvészként úszik a felszínre a farkas. Az ő dühe az én dühöm, a mi dühünk szikrázik végig a rajtunk és lobbantja lángra a világot. Egyedül a férfi arca marad, amit kimeredt karmokkal akarok letépni, a vágy, hogy a fogaim belemélyesszem a húsába, amiért volt mersze ilyenhez, amiért engem a fénylő elit kis királykisasszonyát béklyóba próbál verni...
A farkas súg, én pedig engedek neki, egy a vágyunk, egy az álmunk, hát miért ne cselekedhessen ő? A pusztító harag közepette engedem, hogy a farkas tudata uralkodjon el az enyémen, érzem ahogy a kitörést keresi, ahogy belülről akarja szétrobbantani a testünk korlátait és levetni ezt a láncra vert testet, hogy hófehér agyarunkkal felfalhassuk ezt a szemtelen férfit. Átadom magam a fenevadnak, hátha ő több sikerrel jár, mint én. A bőröm belülről viszket, ahogy a bestia kitörni készül, ahogy az aranyló hajkoronát a fehér bunda akarja felváltani.

(43)