Stockbauer rezidencia

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III.*


/Megsimogatom Briarios arcélét, kedves, de hideg mosolyt küldök felé./
- Úgy vélekedek és viselkedem a környezetemmel kapcsolatban ahogy megérdemli!
/Leszállok én is a motorról./
- Minden bizonnyal megvan a saját történetik, de cseppet sem érdekel!
/Mosolyom egy pillanatig megvető félmosollyá alakul, majd a szolid mosoly jelenik meg./
- Addig jó nekik amíg mellékszereplő vagyok számukra és nem a végzet.
/Könnyed vállvonással kísérem szavaim./
- Egyet értek. A munka az munka, a magánélet az teljesen más lapra tartozik. Ezért is kérdeztem, hogy nincs e kedved meginni valamit.
/Zsebre teszem a kezeim, mikor felül vissza a gépére. Még véletlenül sem fogok neki integetni./
- Neked megbocsátok, hogy faképnél hagysz!
/Mosolygok utána. Még pár percig állok miután elment, csak azután fordulok oda az őrökhöz./
- Üdvözletem! Izabellához jöttem. Értesítse és vezessen hozzá!
/Adom ki a parancsot./


{378}

[Mira]

*MET III - Trish & Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A farkasod őrjöng, s most érzed először, hogy mégis tudsz rajta uralkodni. Most végre el tudod fogadni, hogy mit történt veled, véglegesen felfogod, hogy igenis farkas vagy már, egy hódító vadász, s nem ember. Wilin a karját nyújtja feléd, s Te hagyod, hogy apád irodájából kivezessen, miközben odabent már nem is fogod fel a gondolataidat, csak a szagokat érzed, a benyomásokat, a színeket érzékeled és az emberek félelmét, akik körülvesznek Titeket, miközben a fekete köpenyes kompániával levonultok a főbejárathoz.

- Hogyha jó feleség leszel, Drágám, akkor talán újra találkozhatsz azzal, aki a fenevaddal megfertőzött - búgja a liftben. Melletted unokatestvéred reszketeg teste piheg, most bűze még jobban megcsapja orrod. Időközben az áruló vállára is felkerült az egyenruha. Az a fekete borzalom.

Kiléptek a liftből, a motyód már összekészítve. Összesen egy bőrönd. És nem is a legnagyobb fajta. Úgy, ahogy vagy beültetnek egy fekete limuzinba. Aztán a vőlegényed megáll.

Hirig, az őr nem reagál semmit, csak rámutat a díszes társaságra, ami épp a bejárati ajtón viharzik ki. Összesen öten vannak: három férfi, és két nő. Négyen fekete köpenyeget viselnek, olyat, amit már láttál egykoron. És nincsenek túl jó emlékeid az esettel kapcsolatban. Az ötödik alakot talán megismerheted a holoplakátokról és magazinokból, hirdetésekből: Evangeline Stockbauer. De hogyha nem tartottad nyitva a szemed Negapan kontinensén, csak egy szőke szépségnek tűnik egy ismeretlen ismerős oldalán. Kit hogyha messziről nem is ismersz fel, ahogy egyre közelebb ér, az Ikrek egyike mocorogni kezd az oldaladon, s az alak arca, ellenséged arca megvilágosodik előtted. Igen, Ő az. Határozottan Ő az. De valahogy mégsem. A pár hónap alatt, amíg ő a terveit szőtte, és eldugott helyeken kacagott, nagyon megváltozott az arca. Megkomolyodott, gőgjét elvesztette, és most smaragd tekintetéből csak a hatalom és a magabiztosság, s az elégedettség árad. S ahogy rád pillant, Ieas ajkát mosolyra húzza, s elegánsan biccent feléd, miközben egy fekete limuzin megáll előttük, s a szőke nő helyet foglal a kocsiban.

- Ó, Felség! - szól feléd csendesen, majd meghatja fejét. - Tudtam, hogy még látjuk egymást, de nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik! - Hangja orkánként csap át rajtad, de nem érzel benne semmi kellemetlent. Bármennyire is hihetetlen, a férfi kedves - vagy legalábbis annak mutatja magát.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III.*

/A színtiszta düh szinte megvakít, olyan elemi erővel tombol bennem a harag. A fenevad mégse felel, hiába akarom szabadjára engedni, hiába vágyom mindennél a tobzódó pusztítására. Nem jön, hiába lököm a külvilág felé, hiába akarom rájuk szabadítani ezt a pusztító démont, ami bennem rejlik.
+ Vajon mi történt? Mit ronthattam el? +
Aztán rá kell jönnöm, hogy a fenevad a részem, egy velem, nem tudom fegyverként előrántani, ha kell, bármennyire is szeretném. Csak vergődök tehát a saját testem fogságába, ami jóságos kis bábként követi a bábmestert, aki ellen bosszút esküdtem. Ha nem engedi, hogy farkas legyek, hát leszek pók... fekete özvegy, aki kéjes élvezettel és borzongással cincálja darabokra és falja fel a férjét.
+ Feleséget akartál cicukám? Hát rossz lóra tettél! Soha ne próbáld meg rákényszeríteni az akaratod a 30. század koronahercegnőjére, te nyamvadt mocsadék! +
A néma szidalmak persze nem jutottak el a nyomorékig, hiába akartam sírni, ordítva toporzékolni és hisztizve tiltakozni, nem voltam ura a saját testemnek. Csak egy pillanatra billenek ki a pusztítás utáni vágyamból, amikor az én kis farkaskámat említi... vagy, nem is tudom mit gondoljak róla. Minden esetre a torkomból egy halk moraj indul, nem tudom eljut-e hozzá, ha igen morgok rá, mint egy veszett fenevad, ennyivel pont ki is fejezem mi a véleménye róla.
+ Feld*ghatod magadnak a segítséged nyomorék! Tudod ki fog elfogadni tőled bármit is! Te fogsz találkozni a teremtőddel, amint ezt a szart leveszed rólam!! +
Amikor meglátom a cuccom a tomboló harag egy pillanatra sírógörcsbe csap át, már sokkal közelebb állok, az emberhez, mint a farkashoz, és az ember csak hisztizni akar. A tökéletesre lakkozott körmeimmel darabokra szaggatni a bőröndöket és durcás gyerekként leülni a földre, hogy én aztán nem teszek semmit!
A testem azonban hazug szajha, jön megy, teszi, amit az a gennyláda parancsol...

(44)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III.*


/Már majdnem megmondanám a magamét ezeknek az mihaszna kirakatbábuknak, amikor feltűnik, hogy valamilyen szinten, mégis kommunikatívak. Bár nem verbálisan, hanem éppen ennek ellenkezőképpen. Mivel kaptam felvilágosítást, bár azt nem, hogy melyik nőcit kell keresnem a kettejük közül, mégis van rá ötven százaléknyi esélyem, hogy eltalálom, így megtartom magamnak a lehordásukat.
Zsebre tette kézzel indulok meg feléjük, és igen jól adom azután is a hanyag és vagány csaj szerepét, mikor a kardom felfedi előttem Ieast!/
+ Hogy dögölnél meg, Te rohadék! +
/Szívélyes üdvözlésére, lágyan elmosolyodom. Szemem nem a meghatottságtól, vagy a boldogságtól csillog, hanem a fagyos hidegségtől, ahogy végigmérem./
- Szervusz Ieas, oly régen találkoztunk, hogy már azt hittem nem is élsz! De legalább nem felejtettél el! Amiért nem küldtél képeslapot, kapsz egy fekete pontot, viszont az utóbbiért egy pirosat is.
/Hanyagul rátámaszkodom a kocsi nyitott ajtajának tetejére, hogy ne tudjon beszállni. Másik kezem kézcsókra emelem./
- Hogy megy sorod?
/Bepillantok egy hanyag mozdulattal a vállam felett az autóba./
- Mostanában szőke cicákkal járkálsz, nem azokkal a láthatatlan lényekkel?
/Nézek vissza rá kérdőn, egyik szemöldökömet még fel is vonom, mintha valóban érdekelne a dolog./
+ Vajon, hogy adjam Rab tudtára, hogy ne vegye ez a Rohadék észre?! A levegőelementál tudom, hogy itt van mellettem, azóta követ, amióta Rab ráparancsolt! Tudom, hogy egyetlen szavamra elmegy értesíteni Őt, de hogyan adjam az elementál tudtára, hogy MOST menjen? +
/Nem hagyok időt, hogy válaszolhasson Ieas a kérdésre, rögtön folytatom, egy lélegzetvételnyi szünet után./
- Meg kell hagyni, jobb egy csini szöszi, mint egy buta lélek! De azért na! Ez itt nem túl sokban különbözik Wenéktől! Pusztán van mit oda tennie a címlapokra.
/Egy félig leereszkedett mosollyal kísérem szavaim./
- Mit szólnának a többiek, ha ezt látnák?! Rab biztos örülne, ha tudná, hogy itt vagy most Ieas!
/Vonom meg a vállam, miközben kiadom a számomra még egyértelmű parancsot, reménykedve benne, hogy ez Neki nem tűnik fel./
- De Fiona?! Ellenne keseredve!
/Érzem, hogy a levegő meglibben körülöttem és viszi a hírt Rabraquatnak!/


{379}

[Mira]

*MET III - Trish & Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Sajnálom, hogy csalódást okoztam Felségednek! - neved jóízűen. Aztán kezedre harmatos csókot lehel olyan udvariasan, ahogy csak egy lord teheti. - Köszönöm, jól vagyok, kedves. Remélem, Te is. - Gúnyos megjegyzésedre csak horkant egyet. - Remélem, nem fogod továbbsértegetni a menyasszonyomat, különben kénytelen leszek megtorolni a szerelmem becsületén esett csorbát. És hogy a többiek mit szólnának? Nem tudom. De örömmel látlak Titeket az esküvőn! Ó, Rab és Fiona is megvannak még? Hm, hm. - Szeme lázasan csillog. - Igen, mindenképp szeretném látni őket az esküvőmön.

Melletted az elementál megmozdul, megsimogatja arcod, s érzed, ahogy ellibben. Úgy tűnik, Ieas az egészből semmit sem vesz észre.

- Nos, ideje indulnunk. Felség, ha megbocsájtasz - biccent feléd, aztán megérinti a kezed, hogy beülhessen az autóba. Ebben a mozdulatban azonban van valami, ami arra késztet, hogy az arcába bámulj. És ott maradsz. Elveszel a tekintetében, összeolvadsz vele. A következő pillanatban egy morgó, őrjöngő hangot hallasz, ami a kocsi belsejéből hallatszik. Önkéntelenül beülsz a szőke lány mellé a fekete limuzinba, de egyéb cselekedettre Te sem vagy képes.

Trish, nem tudod, mi történik odakint, nem hallasz semmi mást Wilin szavain kívül. Ám hamarosan egy újabb hang férkőzik bele a tudatodba. Egy nő. Látod, ahogy beül melléd. Összenéztek egy pillanatra. Halljátok egymást, egymás gondolatait, de mindketten bábok vagytok, nem tudtok hangosan beszélni.

Ieas és kísérete is beül veletek szembe, de a férfi nem igazán foglalkozik veletek, kifelé bámul. Miután elhelyezkedtek, a limuzin elindul.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III.*

/Ha nem lennék csak egy húsbörtönbe zárt baba, akkor idegesen dobolnék az ujjaimmal az ülésen, hogy mégis mi a fenéért nem indulunk már?! Nem... mégis kit akarok átverni? Ha nem lennék megbéklyózva valami hülye mágikus módon, akkor már rég kitapostam volna az egót ebből a nyomorékból és még azzal sem törődtem volna, ha a gyémántok letörnek a magassarkúmról.. pedig különösen szeretem ezt a cipőt!

Érzékelem a megjelenő nőt, és már elkezdenék reménykedni, hogy hátha ha valami eltereli a figyelmét ennek a nyavalyásnak, akkor szabad leszek... hát nem! A szavain ha lehet még jobban felhúztam magam... Nem, azt hiszem nem lehetséges, mert ha még ennél is dühösebb lennék, akkor egy puffogó kis méregzsákká változnék a sarokban, aki mérges gázokat eregetve abszolút robbanásveszélyes...
Aztán végül a nő is beszáll, ha sikerül egy pillanatra megkaparintanom a kontrollt, hogy csillapítsam a kíváncsiságom rá pillantok.
+ Hát ezt jól megszívtad cuncikám! + /villan fel az irónia a szememben. Nem vele van bajom, magamat utálom, amiért ilyen helyzetbe kerültem... de magamat mégse utálhatom, ahhoz túl tökéletes vagyok, szóval kell valaki bűnbak, és ez az egész csinoska csaj pont megfelelő lesz... és hogy miért? Mert csak, azért!

+ Habár őt legalább nem akarja feleségül venni ez a csökött agyú, valószínűleg impotens szerencsétlen... De most komolyan, az a férfi aki leitat egy nőt, hogy megkapja szánalmas... Aki átveszi felette a mentális kontrollt és még a rabszolgánál is nyomorultabb élő guminőt csinál belőle, arra meg már szavaim sincsenek! Ha azt szereted öregem, hogy úgy hajtogatod a csajod, ahogy akarom, ajánlanám a Sexmax-F-303-ast, az tuti azt csinálja, amit te akarsz, te irányításmániás kib*szott zsarnok! Kapd be öregem, nagyon mélyen és nyeld is le! +
/Gondolatban még szívesebben tovább füstölögnék, de az autó elindul, és ez egy pillanatra kizökkent a maró gúnyomból./

(45)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Negédes mosollyal nyugtázom a kézcsókot és a viszont kérdésére csak egy könnyed vállvonás kíséretében felelek./
- Sajnálom, hogy csalódást kell neme is okozom Neked, de köszönöm, roppant jól érzem magam!
/Szavait mosolyogva hallgatom végig, bár amikor a menyasszonyáról tesz említést, egy lesajnáló mosoly megjelenik a szán szélén./
- Részvétem.
/Szólok be a kocsiba./
- Szerelem?! Ugyan Ineas! Kit akarsz áltatni? Amiről beszélsz nem is létezik! Szerelem?! Hah! Nem több egy francia szóba burkolt szexuális vágytól, amiről beszélsz! Bár valószínűleg fogalmad sincs, hogy mit jelent az, hogy francia.
/Könnyed legyintéssel kísérem mondandóm./
- De ez nem is fontos. Remélem a régi ismeretségünkre való tekintettel meghívsz a lagzira! Nem hagynám ki!
/Mosolygok tovább rendületlenül./
+ A végén még egy plasztikai sebész megirigyeli ezt a felvarrt arcot, amit produkálok. Mikre nem vagyok képes?! +
- Megnyugtató!
/Mondom, amikor meghív. Aztán valami olyan történik ami már egyszer - ugyan más körülmények között és a másik ellenségemmel, de - megtörtént. Elrabol!/
+ Mi a rohadt fészkes fene történik?! +
/Hiába akarod beszélni, vagy megmozdulni saját akaratomból, nem tudok./
+ Oh! Ezért nagyon megfizetsz te Rohadék! Csak tudjak megszólalni, és olyan átkot kapsz a fejedre, amit még az ükkunkádi is megemlegetnek! +


{380}

[Mira]

*MET III - Trish & Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

A limuzin lágyan robog az úton. Hamarosan bekapcsolják a hajtóműveket, és felemelkedtek a levegőbe. Alattatok a város meg-megcsillan a fényben, csak úgy sziporkázik a sok üveg. Alapvetően elmondható, hogyha jóval kellemesebbek lennének a körülmények, még élveznétek is az utazást.

Nem tudjátok, merre lehettek, amikor elhagyjátok a várost. Hirig, Te mégis úgy érzed, hogy Észak felé haladtok. Amikor alattatok már csak a jeges víz van, Ieas egyszer csak megérint a nyakéban egy medált, ami eddig is ott lógott, de nem tulajdonítottatok neki komolyabb jelentőséget, és a levegő megremeg körülöttetek, valami történik odakint. Hatalmas erejű mágia zúdul rátok, minek következtében elszenderültök.

*Ide még írjatok, kérlek, és akkor írom majd a következő körben az ébredés után tapasztaltakat a megfelelő topicba. *

[Evangeline Stockbauer]

*MET III*

+ Nos legalább már nem késlekedünk tovább... +
/Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen essünk már túl rajta hangulatom, talán akkor amikor valami jótékonysági estem kellett bájolognom apával, ahol egyetlen használható pasi sem volt, a legfiatalabb is a hetvenes éveiben járt... jah és nem sidhe volt, hanem ember, így már használhatatlan. Azt hiszem akkor volt utoljára ennyire kényszer érzésem...
A férfi felé fordultam ha tudtam és próbáltam lyukat égetni a pillantásommal az arcába. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ilyen képességei egy vérfarkasnak nincsenek.../

+ Milyen kár, pedig ha most kilyukaszthatnám a fejét, azért a fél karom odaadnám! Nah jó, azt azért nem, a karom túl szép érte! +
/Amikor elhagyjuk a várost enyhe kétségbeesés kezd hatalmába keríteni, de próbálok uralkodni rajta./

+ Gyerünk Thris, ne hagyd, hogy ez a mocsok megrémisszen! Nem lesz semmi gond! Minden szépen rendbe fog jönni! +
/Csak az volt a baj, hogy magam sem hittem magamnak, amikor a kristálykék pillantásom a jegyes vízre tapad, majd szép lassan magával ragad az álom.../

(46)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Azon kapom magam, hogy a saját gondolataimban, nem vagyok egyedül! Eléggé parás egy helyzet, mivel tudom, hogy normális vagyok, és mégis hallom a másik hangot! És nem, nem! Tényleg normális vagyok!/
+ Hello Bogaram! +
/Szólalok meg, már amennyire a fejben történő kommunikációt lehet ekképpen nevezni./
+ Nem tudom mit keresel a fejemben, de baromi idegesítő, hogy a megkérdezésem nélkül vagy benne! Szóval húzz ki innen, vagy a nászotoknak lőttek! +
/Morgolódok a fejemben a másik hanggal, mivel tapintani lehet, a nőciből áradó feszültséget, így feltételezem, hogy ő a forrása a hangnak a fejemben./
+ Nem szívesen osztozom a testemen mással a beleegyezésem nélkül! Ha akarsz egy kis hancurt, akkor azt kérdezd meg szóban, és ne tolakodj ennyire bele a testembe kérdezés nélkül! +


{381}

[Mira]

Folytatás az Olymposon.

[Rabraquat]

*MET III - Mira* // Előzmény

H'Sekirat. A mindig nyüzsgő hangyaboly, legyen az nappal vagy éjszaka. Itt tényleg minden megtalálható és nem csak eszközökből, még fajokból is. Hiába mondják ezt a halandók városának, inkább a népek városa, vagy a Negapan fővárosa jelző illik rá. Megérkezem, és a szokásos csődület fogad. Megbámulnak, hiszen tél van, és még sincs rajtam kabát, és nem is fázom. megértem őket, én is bámulnám magamat napestig, hisz oly nagyszerű vagyok, hogy már lassan irigykedem magamra. Rájuk sem hederítve lépkedek tovább, és várom a jelentéseket, amik szép lassan meg is érkeznek. Szuper, repülni kell, a nyomok a felsőbb szintekre vezetnek./
- Köszönöm testvéreim. /Biccentek az elementálok felé, majd felreppenek és a maradék után vetem magam. Egészen ismerős környékig megyünk, a Stockbauer rezidencia ismerősként üdvözöl. +Trish+ Elmosolyodom azon nyomban, és ekkor meglátom őket. +Szóval ő is itt van. Bár fehér lovam nincs...+ Üzenetet küldök Fionának/
- A nyomok a Stockbauer rezidenciához vezetnek, H'Sekiratba. Hirig, Ieas és a farkaslány, akivel a múltkor találkoztál, Trish. Együtt jártak itt, vagy még itt is vannak. /Egy apró csókot is küldök a széllel, remélem, hogy az arcán érzi majd. Én pedig közelebb szállok, egészen a bejáratig, hogy megjelenésemmel megzavarjam a nyugalmat. Egyetlenegy elementált tartok a közelben, aki ha kell segít nekem, hogy eltűnjek, azaz egybe olvadhassak a levegővel./

(367)

[Mira]

*MET III - Lord Rabraquat* [2900. augusztus 22., vasárnap]

Az elementálok engedelmeskednek parancsaidnak. Igazából közelebb tudsz menni az épülethez, egészen a bejáratig. A biztonsági őrök épp egy férfivel beszélgetnek, látszólag nem akarják beengedni, holott a fiatalember minden szándéka a bejutás. A fél szemeddel látod, hogy mikor az üzenet elhadarásakor kimondod Hirig nevét, megmerevedik.

Ellép az őröktől, és megindul feléd. Arcán idegesség látszik. Robusztus, izmos alkat. Zöld kornadrágot, fekete, de mégis szépen megművelt, elegáns csizmát, illetve egy hosszú fekete szövegkabátot visel zöld sállal, melyre egy tövises mélyvörös rózsa van hímezve nyitott tündérszárnyak előtt. Oldalán hüvely nélküli kard lóg, melyben megérzed Danu lényét. Gyorsan halad feléd, kissé hegyes füleit továbbra is hegyezi. Felcsillan a szeme, amikor már közelebb ér, és komolyabban fel tud mérni.

Szótlanul megáll előtted, majd letérdel a hóba. Kezét ökölbe szorítja feszültségében. Nem pillant rád, amikor kellemes, de most mégis remegő hangján kiejti a következő szavakat:

- Bocsájtsa meg Felség, hogy kihallgattam, de Hirig neve nem tudja elkerülni a figyelmemet. Kérem, mondja, hogy nincs itt. Vagy hogy nem is volt. Nem tudnám elviselni, ha baja esne.

*Tudod, +30hsz. *

[Rabraquat]

*MET III - Mira*

/Megérkezésem máris problémát okoz, mert egy fickót, aki éppen az őrséggel egyezkedik, nem engednek át. Nos, ez még nem probléma, de a szavaimtól - amik nem voltak túl hangosak - megmerevedik a delikvens és egyből felém igyekszik. + Hohó, lassan a testtel kisfiam! Apu nem ér rá, dolga van! + Mérgelődöm, miközben megnézem az ürgét. A kard felébreszt bennem valamit, miközben karbafont kézzel várakozom, hogy mit is szeretne tőlem. A hegyes fülei árulkodók, de úgy gondolom nem sidhe, talán egy tündér lehet. A mondandója hallatán felvonom a szemöldököm és máris járni kezd az agyamban a sok okos gondolat. Igaz, ami igaz, ez a bájolgás tetszik, amit letesz elém, meg a "Felség" megnevezés is. + De rohadt ismert vagyok, mégiscsak egy sidhe? Bár az a nevemen szólítana, vagy ő bemutatkozna, na mindegy. Lássuk mit akar igazán+/
- Keljen fel! Nem tudom, hogy itt van-e, de, hogy nem rég itt volt az biztos. Azt sem tudom, hogy van-e baja. Mindenestre a nyomok ide vezetnek. Amúgy ön kicsoda is? /Kérdezem, és ha felállt elindulok az örök felé./
- Szép napot. Trishez jöttem, kérem engedjenek be. Most. /Kedves mosoly van az arcomon és nem is hazudtam, hiszen Trishez IS jöttem. Hát-hát, így kell ezt. Jók voltak a mestereim. Ja, nem is voltak, de ha lettek volna, biztosan kiválóak lennének. Várakozó álláspontra jutok, remélem nem kell erőszakot alkalmaznom. Beleszagolok óvatosan a levegőbe és próbálok nyomokat keresni a csavargók és Ieas után./

(398) *+30 a születésnapi bónusz*

[Mira]

*MET III - Lord Rabraquat* [2900. augusztus 22., vasárnap]

- Kelyim Estwor vagyok, avagy a Rózsák Lordja, szolgálatára, uram - feleli a férfi felemelkedve a földről. - Tehát Hirig itt van? Lehetetlen... - mondja elsápadva. Pillanatokon belül összeszedi magát, majd követ téged egészen vissza az őrökig. Azok ferde szemmel néznek rá, de terád odafigyelnek.

- Sajnálom, uram, de Evangeline kisasszony az előbb távozott a vőlegényével és kíséretével - feleli az egyik robusztus alak. - De hagyhat neki üzenetet, hogyha gondolja. A recepción megőrzik, amíg a kisasszony megérkezik.

- Ha megérkezik - teszi hozzá a másik.

- Erre nincs idő, Lordom - ragadja meg a kezed a Kelyimként bemutatkozott ifjú, aztán kicsit közelebb hajol a füledhez. - Van egy olyan sejtésem, hogy Evangeline és Hirig együtt távozott... egy... egy vadállattal. Tudom, hogy hol vannak. Azonnal indulnunk kell utánuk, Hirig nem fog egyedül boldogulni. Szerencsére ezzel - érint meg valamit a sála alatt - el tudunk jutni oda, ahol most vannak. Felség, tudom, hogy csak most találkoztunk, de kérem, bízzon meg bennem.

[Rabraquat]

*MET III - Mira*

- Rabraquat, a Levegő Lordja. /Biccentek felé, ámbár felesleges, hiszen úgyis tudja ki vagyok. Most már megtudom, hogy ő kicsoda./
- Itt volt, ez biztos. /Hangsúlyozom újra a szavaimat. Gőzöm sincs, hogy itt van-e még, de a jelenléte érezhető és az elementálok sem tévednek, vélhetőleg. Az őrök válaszát furcsállom, még el is mosolyodom. +Na persze, Trish minden bizonnyal megházasodik. Ez még olcsó poénnak is béna.+/
- Akkor nemrég megcsalta a vőlegényét az a cafka. /Magamban jót nevetek a tudatlanokon. Bár egy félrevezetési próbának jó volt./
- Nem hagyok üzenetet, nem érzem szükségét. Halandóknak nem üzengetek csak úgy. /Máris elfordulok, mert taszít ez a tudtlanság. Egy mozdulattal bejuthatnék, de felesleges, hiszen elment Trish. Csak nem a vőlegényével, hanem azzal a szeméttel. Amint megragadja a kezem a Rózsák Lordja, rögtön odakapom a fejem. +Mégis mit képzelsz? Ha már felségnek szólítasz, hogy mersz megérinteni? Legalább jó nő lennél. Az a mákja, hogy hasznos lehet+/
- Engedd el a kezem. Távolodjunk. /Persze én csak arrébb lebegek, nem fárasztom magam./
- Mutasd, hogy mivel megyünk oda! Aztán majd meglátjuk. /Egy kicsit várakozom, majd megadom magam. Végül is bármikor visszatérhetek./
- Akkor induljunk, veszélyben vannak!

(399)

[Mira]

*MET III - Lord Rabraquat* [2900. augusztus 22., vasárnap]

A férfi pajkos, szinte már pimasz mosolyt villant feléd.

- Természetesen repülni fogunk, Lordom - tárja szét tündérszárnyait. Miközben sietve nekikészülődik a hosszú távnak, a füledben ismét meghallod Fiona fenyegető hangját: "Túl messzire mész, aranyfiú... Összekeversz őszőkeségével, de ha gondolod, szívesen megmutatom a különbséget."

Kelyim csodás szárnyai nem érnek fel a Te hatalmaddal, ezért esetleg megszánhatod őt némi elementállal. Már ha nem bosszant túlságosan. Mindenesetre az érzed, hogy ő valóban képes elvezetni Hirighez és Trish-hez.

- Északra tartunk, Nagyuram - mondja már a levegőben, amennyiben ténylegesen követed. Egészen fönt jár a levegőben, a főváros ragyogását már madártávlatból figyelitek. Hideg van, de téged védenek az elementálok, a tündérke meg valamilyen oknál kifolyólag bírja ezt a hőmérsékletet.

Idővel eltávolodtok a Kontinensről, és egy hatalmas ködfelhő lábaihoz értek az Északi Tengervidék határainál.

[Rabraquat]

*MET III - Mira*

+Ez egészen szórakoztató+
- Mindig tudtam, hogy szeretsz, husi! /Üzenem Fionának, majd a nagy előkészületre fintorogva várakozom. Bár tény, hogy jól néznek ki a szárnyai, de ennyi és nem több. Nem hiszem, hogy ezzel az izével gyorsan lehet repülni, márpedig az idő nem nekünk dolgozik. De ha már ennyire lelkes biztos tud repülni egyedül is ennyit, vagy nem lehet túl messze a cél, Danunak hála és így is legyen. Mikor végre felszenvedi magát az égbe, én is felszökkenek mellé, mint valami aranyló hős. +Sacho Panzának jó lesz, bár nem én vagy Don Quijote, az túl szánalmas egy öregember. én meg ugye tökéletes vagyok.+ Az iránytűm felé mosolygok, tudom, hogy az ilyen fajzatoknak van esélyük megtalálni a célt A kutató elementálokat azért nem zavarom szét. Még valamit érzek, méghozzá azt, hogy átszakítok valami gátat, ami eddig az elemem és én közöttem volt. Tökéletes érzem, a részemmé válik, vagy én az ő részévé, akár utazni is tudnék benne, vele. Elértem talán a hatalmam csúcsát? Remélem, hogy nem, mert az Üveg Úrnőjével sokkal hatalmasabb erő lakozott bennünk, de nem vagyok elégedetlen most sem. De most félre kell tennem ezeket az érzéseket, követnem kell szárnyas Pistát, vagy hogy is hívják./
- Rendben, vezess! /Repülök utána, HŰSekirat pedig fénylő kis ponttá zsugorodik, egészen addig, amíg be nem érkezünk valami ködbe. Megpróbálom arrébb tessékelni, talán sikerül is valamennyire.
- Ködös egy napunk van, merre van Hirig?

(400) *level up! o.O*

[Mira]

Folytatás itt.