H'Sekirati Teleportkapu

[Riggs O'Conell]

Polimetron - H'Sekirat


/ Átlép a térkapun ami darabokra tépi a testét, s egy szempillantással később már H'Sekiratban rakja össze ugyanaz az erő. Körbepillant, esik e még a hó, aztán minden fajta különösebb nosztalgiát mellőzve indul is vissza a városba. Ezúttal gyalog kell mennie, idefelé kocsival jött....
Pontosan nem is tudja merre van a főút ahol annak idején kibukkant a boltból, pláne a tanácsháza. Amúgy is az " alsóbb " régiókat szándékszik megcélozni. Valami késdobálót már csak kiszagol úgyis ha az orra után megy.
Keresnie kell egy kocsmát ez az első, ha az megvan minden megy magától. Az ilyen helyek általában nyüzsögnek az olyan fickóktól akik tudják hol lehet áruba bocsájtani egy ezüst készletet, egy gyűrűt, vagy épp merre lehetne kérdések nélkül komolyabb fegyverzethez jutni. Vagy ha nem is tudják, jó eséllyel tudnak javasolni valakit aki ismer ilyet. Persze ez veszélyes játék, megbízhatatlan, kétes alakok. Törvénytelen, vagy legjobb esetben is félig legális üzletek. Pont ilyesmit kell keresnie.
Pár perc és beleveszik a város forgatagába.../


(35)

[Mira]

*MET III - Tereus \\ Előzmény*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Megérkezel a fővárosba. Minden a legnagyobb rendben, semmi szokatlant sem látsz - nem mintha kéne. Igazából az egyetlen különös dolog, amit érzel, nos, az egy ismerős, kellemes illat. A közeledben halad egy lány, aki szintén most lépett ki a kapuból. Mintha valami éteri, kellemes aura lengne körülötte, de biztos vagy benne, hogy nem angyal. Amikor rád pillant, hirtelen bevillan a Hajnal nevű angyal. Biztos vagy benne, hogy ennek a kettőnek itt köze van egymáshoz. A lányka a Kávéház felé tart.

[Tereus]

*MET III.*


/Újra manifesztálódok és immáron nem várnak rám a sötét zsaruk a túloldalon./
+ Szuper! +
/Nem sietem el a lépteim, mivel nincs okom rá, hogy rohanjak. Ahogy körbenézek, újra eszembe jut az a furcsa álom, bár most ennek a nőnek a látványától./
+ Talán nem is volt álom, csak egy előző életemből, emlékkép? +
/Követem a nőt, de tisztes távolból, hogy ne vegye tolakodásnak. Amikor a kávézóba ér, várok egy kicsit kint, majd bemegyek utána. Ha egyedül van, ha nem oda megyek hozzá./


{216}

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Ahogy újra manifesztálódok, megérzem a hideg csípős szelet, ami arcomba fúj. Itt távol a Domboktól, már érezhető a hideg, ami a télies időjárásnak köszönhető./
+ De hamarosan el kell jönnie a tavasznak is, ha az időjárás nem borult fel teljesen! +
/Végig megyek a tömegen, akik önkéntelenül is utat nyitnak nekem, így nem kell törnöm magam előtt a járást. Emberek és lények egyaránt megnéznek. Nem csodálkozom ezen, hiszen nem mindennapi látvány vagyok, egy emberi nagyságú tündér, akinek a szépsége csak úgy körbelengi, mintha sidhe mágia lenne. Nem találkoztam eddig olyan tündérrel akinek tetoválási lettek volna, rajtam pedig vannak. Láttam magamat a tükörben, hogy tudjam eléggé szembetűnő. Az öltözékemnek köszönhetően meg még jobban látványossá teszi, akárcsak alakomat.
Eleddig csak Rab jelenléte miatt nem néztek meg ennyire, mert Ö elterelte rólam az árgus szemeket./
+ Valamire Te is jó vagy Rab! +
/Mosolygok magamban jóízűen, emlékét felidézve.
És ha már itt járok, akkor utamat a motoros taxisok felé veszem. Nem is kell sokáig keresnem, újra meglelem a villogó lámpást, ami jelzi itt vannak a HFT-ek. Még mindig ugyan az a szöveggel hirdetik magunkat "Ha gyorsan és kényelmesen akar utazni? Itt megtalálhatja számításait a HFT bárhová elviszi! H'Sekirat-Fuvarozó Társaság".
Első körbepillantásra nem találom meg Briareost, de nem adom fel, mert nekem Ö kell!/


{375}

[Mira]

*Előzmény // MET III - Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

Briareos nem kerül meg egykönnyen. A taxik jönnek-mennek, és neked jó félórát kell ácsorognod a hidegben, míg végül az ismerős jármű lefékez előtted, és Briareos féloldalas mosollyal köszönt téged.

- Mi járatban, tündérke? Elvigyelek valahova? - neved rád barátságosan, aztán máris nyújtja feléd a kezét, hogy felszállhass a motorra. A hideg ellenére meleg a keze, és örömmel konstatálod, milyen pozitív a kisugárzása. Rég voltál már ilyen kellemes, vidám társaságban.

- Szóval, mi az úticél? - kérdezi már akkor, amikor mögötte ülsz, illetve a szokásos védelmi maskara is felolvadt rád. A kardod vidáman ficánkol az oldaladon. Egyszeriben nagyon jó kedved lett.

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Alaposan végigmérem a férfit, és amikor kinyújtja kezét egy elegáns mozdulattal teszem bele sajátom. Könnyed mozdulattal ülök fel mögé, és elégedetten ölelem át./
- Szia! Már azt hittem, hogy nem is dolgozol mag!
/Mondom játékos megbántottsággal a hangomban./
- Vagy csak egyszerűen elfelejtettél!
/Élvezem most, is akárcsak a múltban, hogy ez a srác ilyen hatással van rám./
- Elvihetnél mondjuk a világ végére!
/Hajolok az arcához közel. Hangomat kicsit elmélyítem, hogy búgó zöngése eléggé kétértelmű legyen./
- Az igazság az, hogy nem tudom a pontos úti célt! Valamilyen luvnyát kell megtalálnom.
/Váltok komolyra./
- Valahol ebben a városban van. Valami Kisszék... Izé... Stoki... Hmmm...
/A nyelvemen van a nő neve, de szokásomhoz híven nem akarom elsőre kibökni./
- Stock.. Bau. Megvan! Valami Stockbauer.
/Mosolygok a srácra, de valószínűleg nem látja./
- Tudsz segíteni?


{376}

[Mira]

*MET III - Hirig*

[2900. augusztus 22., vasárnap]

- Á, én mindig azokon a napokon vagyok szolgálatban, amikor ilyen csinos hölgyeket kell fuvarozni! - kacsint rád, aztán a Stockbauer név hallatán elkerekedik a szeme. - Hát, jó nagy slamasztikában lehetsz, hogyha egy Stockit kell megtalálnod. Mindenesetre elvihetlek a birodalmuk kapujához, hogyha gondolod. Az összes akasztani való ott tanyázik. Vagy ha nem, hát vissza-visszatérnek a kaptárba.

A motor felbődül, a sisak felkúszik az arcotokra. Lassan indultok el, de aztán folyamatosan gyorsultok. Briareos magabiztosan kormányozza a paripát egyre magasabb szintekre, a város krémjéig. Nem messze innen lebeg Szemirámisz függőkertje. Ahogy rápillantasz a sikkes kertre, előtörnek az emlékek, de a sofőröd jelenléte megnyugtat. További kacsalábú paloták mellett suhantok el, amikor a távolban, már a legfelső szinten feltűnik egy monumentális kastély. Előtte díszes fémkerítés némi biztonsági őr bevonattal. Négyen állnak a főkapunál, ketten kint, ketten bent. A motor lefékez előttük.

[Himura Kaoru]

* Előzmény: Altmyrca Teleportkapu *

* 2900. augusztus 22. *

/Újra önmagamként lépek ki a kapu mágiájából. Egy kissé borzongató érzés de azt hiszem, már annyira hozzá vagyunk mi szokva, hogy a többség szinte észre se veszi. Kisoroltam a kapu elől és félre húzódtam. Én magam észre se vettem, hogy milyen jó szolgálatot tett a tömegben a sok éves gyakorlás. Úgy csusszantam ki, hogy senkihez sem értem hozzá, és néhány pillanattal az érkezésem után, már egy közeli infoterminál előtt álltam. A holografikus képernyőn megérintettem egy ikont s bekapcsoltam a hangvezérlést./
- Keresés. Múzeum, múlt.
/A rendszer igen gyorsan működött és néhány perc böngészés után meg is találtam azt, ami úgy tűnt az úti célom lehet./
- Útvonal tervezés.
/Szinte végig se mondtam a parancsot, máris előttem volt a leggyorsabb útvonala lehetőségei és néhány újabb opció. Szerettem gyalog járni, ezért a sikló hívását elvetettem. Ellenben megpróbáltam minél jobban megjegyezni az utat. A gép szerint jó néhány óra lesz gyalog, de nem siettem. Hisz ez a város soha nem alszik, még a lakosok néha igen. Legalábbis ezt mesélik róla. De azt hiszem, ugyanúgy érvényes lehet bármelyik megavárosra. Minden esetre lementem a térkép információkat a csuklótelefonom memóriájába, bár úgyis csak akkor fogom használni, ha más lehetőségem nincs. A többséghez képest, sokkal kevésbé ragaszkodom a technológiához, holott szinte mindenben vannak már nano áramkörök és egyebek. Még a ruházatom is át van szőve ilyenekkel, nem is csoda hogy legkevésbé sem fázom. Végül még egyszer alaposan megnézem a térképet, majd a batyumat a hátamra csapva elindulok alighanem a világ legnagyobb városának szívébe./

* Folytatás a Múzeumban. *

(4)

[Zoax]

[2900.Augusztus.27.]

*Előzmény: Régies sikátor.

/ Csendesen haladunk. Mivel a lány végre elhallgatott, így teljes energiámmal az útvonalra tudok koncentrálni aminek meg is van az eredménye. Bár elég sokat mentünk már azóta, de a kórházhoz attól még visszatalálnék. A térre érve felmérem magamnak a tömeget és nincs sok kedvem kivárni a sort. A lány is így érezhet és ennek hangot is ad. Bennem pedig felrémlik egy régi, majd kilencszáz éves videó amin egy hapsi úgy akarta eloszlatni a liftből a nagy tömeget, hogy betegnek adta ki magát. Sikerült neki. Ezt a videót összekapcsolva a goblinokról szerzett tudásommal, alantas trükkhöz folyamodom. Enyhén rátámaszkodom a lányra és eget verő köhécselésbe kezdek. Egy kétszázhúsz centis, köhécselő goblin előtt már csak megnyílik a tömeg. Finom, de határozott mozdulattal terelem magam előtt a lányt ügyelve rá, hogy úgy tűnjön mintha ő vezetne engem és ő támogatna engem. Közben egyre jobban belelendülök a krahácsolásba, már egész hitelesen adom elő a dögrováson lévő goblint. /
- Remélem nem fertőző. Nem akarom, hogy a lányom is elkapja. Elég ha engem kinyír ez a nyavalya.
/ Mivel a hangom alapból is mély és már egész rekedtessé vált a műköhögéstől, így egészen hatásosnak is érzem a felszólalásomat. Látszólag kínkeservesen, de igazából határozottan haladok a fény felé. Aki esetleg nem megy el az utamból annak egyenesen a képébe tüsszentek. Néha meg-megtándorodom, de előbb utóbb csak elérem azt a vacak karikát, hogy végre elmondhassam, /- H'Sekirat - Uclysse -/ és beléphessek a fénybe.

(11)

[Drun]

*Zorax - még mindig aznap*


/Ahogy megfogod Ruby vállát egy apró, ámbár igen kellemetlen tövis szúrja meg a tenyered. Érzed, hogy könnyedén össze tudnád roppantani ha csak egy kicsit is jobban megszorítod a vállát./
- Ez nem volt valami túl jó ötlet Nagytesó!
/Néz rád, hatalmas szemeivel. A megjegyzését nem tudod először hova tenni a megjegyzését, de aztán két dolog is hamar felötlik benned. Az első, hogy amilyen kicsi, olyan veszélyes! A skorpiók között is a legkisebb termetű, gyártja a legveszedelmesebb mérget. Ez most sincs másképp. Mivel a véredbe került a méreg, amit a szervezete állít elő, így a köhögés, nagyon természetesen megy. Viszont haladni nem haladsz semerre. Legalábbis nem úgy ahogy te eltervezted. Előrének előre haladsz, csak, hogy éppen az az előre, lefelé van, a föld felé. Nem pedig a kapu irányába! A másik ami még eszedbe ötlik, zuhanás közben, mielőtt elvesztenéd az eszméletedet, az az, hogy a nagy riadalomban, ez a kis goblin nem igen fog tudni neked segíteni, méreténél fogva. A tömeg meg azért nem mert egy fertőző goblin, aki a szemük láttára esik össze nem indít meg bennük semmi empátiát, inkább pánik félelemet.
Végül nem marad más, mint hátra mint a görcsben fetrengés iszonyú fájdalma, amit végül a megváltó eszméletvesztés vált fel./


*Folytatás a Központi Kórházban.*

[Mira]

*MET III - Lord Rabraquat // Előzmény* [2900. augusztus 22., vasárnap]

A teleportkapun kilépve szembetalálod magad H'Sekirat megszokott fényével. Hó takarja most az üvegeket, melytől a város még fényesebb lesz, hiszen a hó még jobban visszaveri a nap ragyogását. A Tanácsház most olyan, mintha egy mesebeli üveghegy lenne.

Többen megbámulnak, ahogy ott állsz, egy szál ingben, ugyanis a legtöbb ember itt vastag nagykabátban járja az utcákat. De neked sosem kell félned, a levegő körülötted meghajlik és felmelegszik, véd téged az időjárás viszontagságaitól.

A szél meglebben körülötted, ahogy az elementálok megjelennek, hogy mutassák az utat. Feljebb és feljebb visznek, míg végül a város leggazdagabb negyedébe értek. A távolban feltűnik egy luxuspalota. A levegő gyermekei egészen a kapuig vezetnek, ahol megérzed Hirig és Ieas, illetve... Trish lenyomatát további három ismeretlenével együtt.

*Mehet a következő a rezidenciához.*

[Addeus Axcylius]

* Payne, előzmény: itt, 2900 augusztus 25. *

/ Addeus komoly ábrázattal figyeli az őt kísérő Payne-t. Figyelmesen hallgat, mint kisiskolás az új tanítónénire. Valamilyen szinten az is a helyzet. Addeus semmit sem tud az új életéről, amelybe belecsöppent. Legalábbis, ha igaz, hogy valamikor telihold környékén ki fognak nőni az agyarai, bundát növeszt és vérengző vadállat lesz belőle... ebbe borzalmas is belegondolni. Ahogyan abba is, hogy Bloosxban mindenki helyét az erő határozza meg. Semmi kedve verekedni. Ha már átkerült a jövőbe, legalább nyugodalmas élete lehetne, de úgy tűnik, hogy előbb utóbb össze fognak csapni a feje fölött a hullámok. Amikor a nekromantákra terelődik a szó, felhúzza nemlétező szemöldökét, ( nincs neki, mert leégett még a múltban ) majd megrökönyödött hangon megjegyzi. /
- Ez a múltban hullagyalázásnak minősülne. Ilyenért akár tíz évet is simán rásóztak volna valakire. Megbuggyantak itt az emberek, hogy ilyeneket hagynak? Ezek a vámpírok se hangzanak túl barátságos népeknek. Ez a jövő olyan, mintha mindenki megbolondult volna. A vérfarkasok kikkel vannak jóban?
/ Folytatja Addeus a kérdezősködést, amikor is időközben megérkeznek a teleportkapuhoz. A férfi elkerekedett szemekkel bámulja a szivárvány minden színében játszadozó fényeket. Miután idővel, sikerült a leesett állát visszatenni a helyére... /
- Wow! Ez aztán a kapu. Mint a filmekben, csak belépek és a másik oldalán kilépek belőle?
/ Kérdezi, mielőtt Payne el magyarázza a kapu működését. Amikor a lány elmondja neki, hogy miként is működik, Addeus bólogat. Tökéletesen érthető számára. Amikor belép, először a város nevét mondja ki, ahonnan indul, majd az új város nevét, ahová érkezni óhajt. Ez egyszerű, mint a pofon. Amikor Payne belép a kapun, majd eltűnik, egy kicsit belé költözik a félelem. Vajon mi fogja várni, odaát? Tényleg olyan veszélyes, ahogyan Adya mondta? Nem sodorja bajba Payne-t, akinek problémái akadtak a helyi vezetővel? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel benne. Nem akar senkinek rosszat. Pláne ennek a lánynak, aki annyira segítőkész. Végül, azonban vesz egy mély levegőt, majd a vibráló kapuba lép. /
- H'Sekirat - Bloosx!
/ Mondja ki a varázsszót s riadtan tapasztalja, hogy teste lassan részecskékre bomlik. Addeus végül eltűnik a a fővárosból, hogy valahol egy másik városban, ismét megjelenjen. /

(29)

[Caridwen]

*Add folytatás a bloosxi teleportkapunál *

[Zoax]

* Előzmény: Fórum kezdőlap ‹ Negapan kontinense ‹ H'Sekirat ‹ 4. szint *

/ A kijelentkezési procedúra nem bonyolult, nagyon gyorsan végzünk vele és még fizetnem sem kell. /
~ Talán csak nem érvényes még mindig a TB-m? ~
/ A kérdés költői. Mikor meglátom a lányt, kicsit megsajnálom. Most tűnik csak fel igazán a kontraszt a gyönyörű virágok és az elszáradt kóró között. /
~ Bár ki tudja, ő talán pont így tartja szépnek magát. A lényeg meg végül is az, hogy ő mennyire elégedett magával. ~
/ Még a végén törődni is fogok ezzel az idegesítő növénnyel, annyit filozofálok rajta. A kérdésére bólintok. Nem bízom a hátam mögött lépdelő pokemonban annak ellenére sem, hogy tisztes távolságból követ. Megállok Ruby mellett és bevárom a pokemont, hogy szem előtt legyen. Hidegen hagy a sértődöttsége, viszont örülök neki, hogy végre nincs mögöttem.
Ismét sok órányi gyaloglás következik aminek során ismét igyekszem megjegyezni az útvonalat. A kapu látványa nem lep meg mit ahogy a tömegé sem. De most nem fogom eljátszani a dögrovásos fertőző beteget. Legutóbb rosszul sült el.

(30)

[Drun]

*Zoax --- 2900.09.02.*


/A két szótlan törpe hallgatása valahogy megnyugtat. Legalábbis végre tudsz igazán gondolkodni. Nem zavarnak meg a gondolataidban, de azért kicsit feszélyeznek a jelenlétükkel. Hiszen megint hosszú séta következik, ami arra lenne jó, hogy megismerjétek egymást. Különböző okok miatt viszont nem mondanak semmit.
Számodra eddig ismeretlen helyeken keveredtek át a kapuhoz, majd a kis Bokor végre megszólal./
- Ahhoz, hogy oda jussunk, most hagyd el a tapicskolós-rosszul vagyok témát.
/Jól halhatóan mondja ki a város neveket, mikor végre ti kerültök sorra. Xil továbbra is a hátad mögött baktat./


*Jutalmad +30hsz a Szülinapnak köszönhetően!*

[Zoax]

[2900. Szeptember.02.]

/ Némán baktatunk és külön örülök a szótlanságuknak. Semmi kedvem ismerkedni./
+ Most majd kiderül valóban olyan szép e az a barlangváros mint amit Ruby állított. Főképp pedig kiderül miféle szerzetek a goblinok. Lehet okos ötlet lenne nem összebalhézni velük. +
/ Elsősorban azonban fegyvert és ruhát akarnék majd szerezni meg munkát és szállást. Nincs kedvem a szemétben kotorászni. /
- Nem állt szándékomban megismételni a múltkorit. -/ Közlöm szárazon a javaslatra.
Valóban nem akartam semmiféle hülyeségbe belekezdeni. Már első alkalommal sem kellett volna. Lealacsonyító. A kapuhoz érve jól érthetően mondom ki a neveket./
- H'Sekirat-Uclysse.
/ Majd határozottan belépek a fénybe. /

( A szülinapnak köszönhetően: 61)

*Folytatás:Uclysse teleportkapu*

[Arich]

[2900. szeptember 1.]

- Necradit - H'Sekirat.

/Hallom még szavaim visszhangját, miközben a pillanat töredék részéig tartó atomjaimra szakadás után újra testet öltök. Az árnyéksíkhoz hasonló, bár attól teljességgel eltérő élmény jóleső borzongásos vibrálást kelt tagjaimban, majd ahogy maga az élmény, az utóhatás is gyorsan, nagyon gyorsan szertefoszlik. Elégedett mosollyal kísérve sóhajtok egyet, ahogy a tüdőmbe szívott levegő kiszökik ajkaim között, majd körbenézek az éjszakai fényektől megvilágított kapu környékén./
+A város, ami sohasem alszik?+ /Emelintem szemöldökömet, ahogy ráébredek, a kora esti időponthoz képest még mindig meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le... Nemcsak a kapu, de az előtte nyújtózó széles sugárút is... Legalábbis az a szelete, amire innen ráláthatok. Miután figyelmesen tanulmányozok egy kihelyezett tájékoztató táblát, összeszedem magam és könnyed, ráérős léptekkel megindulok a Fősugárúton./

(222)

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900.Szeptember. 1, Szerda]
Előzmény

/Először csak hallgatom Ageine-t, majd szépen lassan elindulunk. Később persze, gyorsabb tempót veszünk fel, tekintve, hogy Ageine-nek nemsokára mennie kell a saját dolgára. Ezen egy kicsit jobban elmélázom./ + Mi lesz velem Ageine nélkül?+ /Szinte rögtön az Átlépésem után találkoztunk, olyan jó volt, hogy itt volt velem és nem teljesen egyedül kellett szembe néznem ezekkel a dolgokkal. Nem tudom, ezek után, hogyan fogom érezni magam nélküle.
Az utcán sétáló furcsa alakok ráznak ki a gondolataimból. Elképzelésem sincs, melyik fajba tartozhatnak. Igazság szerint, azt sem tudom, milyen fajok vannak egyáltalán. Az biztos, hogy én valamiféle mágus vagyok. Vagyis az anyám szerint. Meg Ageine szerint is, hiszen ahogy ő mondta: Altmyrca, a mágiahasználók városa.
Alaposan körülnézek az utcákon, melyeken keresztülhaladunk. Gyönyörű, fényes hidakon és lépcsősorokon megyünk át. Ageine-re pillantok, látom rajta, hogy pontosan tudja, hogy melyik sarokban mi rejtőzik, persze csak képletesen értve./

- Maga… itt született? Mármint ebben a városban? /Kérdezem tőle kissé bizonytalanul./ - És, ha nem veszi tolakodásnak, maga is… mágiahasználó? /Úgy tűnik ez is az új énemmel jár együtt: az udvariasság. Ha még mindig Moszkvában lennénk, el se fogadtam volna Ageine segítségét, csak elküldtem volna melegebb éghajlatra.

Közben megérkezünk egy nagy, kör alakú térre, és látom egy kis táblán a feliratot: Teleporkapu. Soha nem láttam még ilyet, még filmekben sem. Fogalmam sincs, hogyan lehet ezzel ”utazni”. Hirtelen félelem járja át a testem. Nem csak azért, mert hamarosan elutazok, egy furcsa valamiben, hanem azért is, mert újra eszembe jut, hogy hamarosan hátra kell hagynom Ageine-t, az egyetlen barátomat (na, jó, csak ismerősömet) a XXX. században./

- Ezt mégis hogyan kell használni? /Fordulok ismét a nő felé./

(6.)

[Mira]

*Iryn* [2900. szeptember 1., szerda]

Ageine csilingelve felnevet. Még sosem hallottál efféle nevetést, mintha apró kristályokon keresztül haladna át a hangja.

- Nem, nem, én Uclysse-ben, azaz a Tündérdombokban születtem. Azon belül is a Holdfényes Udvarban. Csak azért ismerem ilyen jól H'Sekriatot, mert a népem egyik különleges adottságával bírok. Igazából bárhová eltalálok - dicsekszik el a lány. Aztán a hátán lévő tetoválások életre kelnek, és egy bonyolult mintázatú, pókháló vastagságú, leheletkönnyű csodaszép szárny-párt realizálsz a hölgy hátán.

- Tündér vagyok - mosolyog Ageine. A következő pillanatban megrázza a szárnyait - szivárványszín csillognak -, majd újra csak tetoválásnak látszanak.

- Hát, a teleportkapuk használata valójában igencsak egyszerű: csak ki kell mondani, hogy hová akarunk utazni. Nem kell félni, hogy elkeverednek a részeink a nagyvilágban, az egyik legstabilabb mágia hozta létre és működteti a kapukat Negapan-szerte. Ön ugyebár H'Sekriatból utazik Altmyrcába. Ezért a következőket kell majd mondania: H'Sekirat - Altmyrca. Nem bonyolult, ugye? A következő pillanatban már a Fertőben is lesz. Ha gondolja, megvárom, míg elutazik. Azt hiszem, ennyit még kibírnak az otthoniak.

A kapu előttetek kékesen izzik, s szinte másodpercenként fel-, vagy eltűnik valaki benne.

[Iryn Stailo]

*Mira*
[2900. Szeptember. 1. Szerda]

+Tündérdomb? Hát, az meg miféle hely lehet?+ /Jól hangzanak a nevek, amiket Ageine mond, de nem hiszem, hogy valaha is eljutnék bármelyikbe is. De végül is, azt sem gondoltam soha, hogy egyik pillanatról a másikba a jövőbe kerülök, szóval ki tudja? Ha kedvem lesz talán még meg is látogatom Ageine-t.
Hirtelen furcsa mozgást vélek észrevenni a szemem sarkából. A mellettem haladó Ageine-re nézve látom, hogy a hátán, amit eddig tetoválásnak hittem, elkezd mozogni a minta. Aztán másodpercekkel később már egy szárny ”lóg ki” a nő hátából./

- Aszta… /Észre sem veszem, de a szám is tátva marad./ - Tündér? Ez nagyon… különleges. Azt hiszem.
/Miután Ageine elmagyarázza a Teleport kapuk használatát, végiggondolom a mondandóját./

- A részeim? Úgy érti, ha belemegyek ebbe a valamibe, részekre osztódom és Altmyrcában újra összerakódik a testem? /Kiráz a hideg, még a gondolattól is./ - Hát, Ageine, köszönöm minden segítségét és igen, jól esne, ha itt maradna addig, amíg elmegyek.

/Hirtelen felindulásból megölelem, az előttem álló Tündért. Most lehet, bolondnak néz vagy ilyesmi, de nem érdekel. Az elmúlt (talán), fél óra eseményei igen közel hozták a szívemhez, ezt a lényt és sajnálom, hogy nem jöhet velem. De, ezen túl egyedül kell boldogulnom./

- Még egyszer köszönök mindent! /Mondom és elindulok a kapu felé. Még mindig reszketek, aztán visszanézek Ageinre és intek neki. Halkan magam elé suttogom:/
- Isten veled! /Aztán néhány lépéssel később, amikor már beérek a kék fényekbe, kimondom:/ - H’Sekirat, Altmyrca

/Érzem, ahogy eltűnök./

H’Sekirat - Altmyrca

(7.)

[Mira]

Iryn, folytatás Altmyrcában.

[Neferadynee]

*Előzmény -- Holtidő* [2900. augusztus 22.]

/Elveszem Hadrimétől a szerkezetet, rámeredek a képernyőre. Nem merem felfogni az ott leírt szavakat. Elvégre... kicsit most még olyan, mintha valami álomban lennék, mintha minden, ami körülöttem van valami beteges képzelet lenne, és én bármelyik pillanatban felébredhetnék. Hogyha elolvasom, hogy mi történt kettőezer-tizenkettőben, tizenháromban, tizennégyben, minden misztikum eltűnik, és én tényleg a valóságban találom magam./

- Murgen, kéred? /nézek a tündérre kissé idegesen. Közben megérkezünk, így kérésére visszaveszem őt a vállamra. Ezúttal sokkal óvatosabb és finomabb vagyok vele a gonosz megjegyzése ellenére is. A bal vállamon van már, amikor kilépek a kocsiból./ Hogy hol is vagyunk? /pislogok a főnökömre teljesen értetlen kifejezéssel, majd az előttünk villogó furcsa kapura nézek./ Teliport? Az meg micsoda? Hol van az az Édenkert Hotel? Miért nem megyünk oda... repülővel, ha ennyire messze van?

/Szemlátomást ódzkodom a fura fényizé felé menni, nem hogy utazásra használni! Nem, nem, szó sem lehet róla, hogy én is úgy eltűnjek benne, mint ahogy most az a férfi tette a sor elején! Arcomra kiül a félelem, a makacsság és teljes elhatárolódás./ Egyáltalán nem tetszik nekem ez a teleizé! /jelentem ki megvetett lábakkal, feltartott, elutasító karokkal./

(48)

[Drun]

*Holtidő -- 2900.08.22. vasárnap -- Neferadynee*


/Munkaadód újfent furcsán néz a tündértársadra. De csak megingatja annak kívánságára a fejét, majd a titkárnőjéhez fordulva elkezd neki mesélni egy illetőről, akivel ma találkozott, és csak most jutott eszébe, hogy mit is akart tőle kérdezni, kérni. Igazából nem nagyon tudod követni a beszélgetést, mert olyan szavakat hallasz, amiknek a jelentését nem ismered és persze el vagy foglalva az olvasással.

Amikor Murgen felé nyújtod a szerkezetet, félig tátott szájjal ingatja meg a fejét. Valahogy mintha megváltozott volna a srác. Az eddig folyton víg kedélyű, be nem áll a szám srácnak most ajkán akad a szó. Látszik rajta, hogy amit olvastatok megviselte. De azt is érzed, hogy nem akar róla beszélni most.

Yoko melléd lépve halkan megköszörüli a torkát./
- Kisasszony. A Főváros utazónegyedének szívében vagyunk. Ez itt az a tér, ahol a kapukon keresztül, teljesen biztonságosan és gyorsan áttudunk jutni a Hotel kikötőjéig, ahonnan ha gondolja, kocsival, vagy gyalog is tovább mehetünk a hídon.
/Rezzenéstelen arccal tekint a szemeidbe./
- Repülő járművel elsősorban a rendfenetartók közlekednek a városok között. A légi közlekedés az Ő privilégiumuk Negapan felett.
/A kapuk felé pillant majd vissza rád./
- Higgye el, hogy minden rendben lesz. Megértem, hogy ez Önnek furcsa. De nincs oka az adódalomra. Napi szinten, több ezren használják a kapukat.


*Ne felejtsd el a +30Hszt a szülinapért.*

[Neferadynee]

*Holtidő* [2900. augusztus 22.]

/Kicsit aggódom Murgenért, de ezt nem teszem szóvá. Helyette inkább Yoko szavait figyelem. Elraktározom az információkat - nem lenne szerencsés a részemről, ha valamilyen okból kifolyólag repülők jönnének értem./

- Rendben, köszönöm. Hát akkor gondolom nem marad más hátra, mint hogy lássuk a medvét. /Murgent leemelem a vállamról, és leteszem a földre. Nem szeretném, ha bármi baja esne a kapuban miattam./ Ha nem találkoznánk Murgen, akkor örülök, hogy megismerhettelek /mondom kedvesen mosolyogva a tündérnek. Hiányozni fog, azt hiszem. Nem mintha búcsúzkodnék.

Megindulok a kapu közelébe, kicsit megfigyelem azt a pár embert - vagy legalábbis személyt -, akik épp utazásra használják. Mindannyian furcsa szavakat ejtenek ki a szájukon, de a H'Sekirat mindig szerepel köztük. Akik távoznak, az első szavuk mindig ez. Egy idő után leszűröm, hogy nekem is mondanom kéne majd. Második szavuk mindig valami kiejthetetlen tulajdonnév, Vinudrat, Ukliss, Anliglolis, vagy valami hasonló. Az úti cél./

- H'Sekiratot és utána Édenkertet kell mondani, ugye? /fordulok ismét Yoko felé. Hogyha megkapom a helyeslő választ, kissé bizonytalanul, még mindig gyanakodva, de megindulok a kapu felé. A kékes fény kissé elvakít, hunyorognom kell.

Remegve állok be a teleportkapuba, és életemben először elrebegek egy fohászt, hogy minden részem biztonságban és hibátlanul megérkezhessen oda, ahová menni fogok. Megköszörülöm a torkom, majd határozottan kiejtem:/

- H'Sekirat - Édenkert.

(77)

[Caridwen]

*Előzmény - 2900. augusztus 30. - Riel*

/Szinte észre sem veszed ahogy végighaladtok a városon, mert kellemes beszélgetésbe merülsz a másik angyallal./
- Akkor azt hiszem nagyon fog neked tetszeni a kapu, igazán legyűgöző látvány! /mondja rád mosolyogva. Aztán még barátságosan hozzáteszi./
- A repülés miatt pedig nem kell aggódnod! Ha eddig még nem is repültél sokat, nagyon hamar bele fogsz jönni, hogy úgy mondjam a véredben van.
/Aztán kissé elcsendesedik amikor a Machával való dolgairól kérdezel, de rövid hezitálás után mégis válaszol./
- Igen. Régen szerettem valakit, ő pedig elvette tőlem. Kérlek legyen elég ennyi, mert még hosszú évszázadok múltán is nehezemre esik beszélni róla. /mondja szinte suttogássá fakult hangon.
Azonban ekkor mintegy végszóra megérkeztek a kapuhoz. A kavargó fényorkánba emberek lépnek be és tünnek el, mintha a ragyogás felemésztené őket mindenestül./
- Ez lenne az. Nincs más dolgod, mint belépni a fénybe, majd kimondani a helyet ahol vagy, majd az uticélt, ahová menni szeretnél. Jelen esetben H'Sekirat - Anolgelis. Egyszerű az egész, a túloldalon találkozunk. /mosolyog rád, majd belém a ragyogásba és még hallod ahogy belekiáltja a szavakat a fénybe.
- H'Sekirat - Anolgelis!