A háromezer-kétszázegyes terem

[Mira]

Avagy Adelfonsus Aerius irodája.

Leírás hamarosan...

[Mira]

*Előzmény -- Matt* [2900. augusztus 31., kedd; 15h körül]

A vadász ajtaja mélybarna fából van kifaragva, rajta különös faragványok - az ehhez hasonlók már a Te idődben is az antik bútorokat díszítették. A sötét ajtó életesen elüt a Tanácsháza fehér folyosóitól.

Kopogásodra egy bariton hang "Szabad." mondata a viszonzás. Kissé nehéz lenyomni a hideg tapintású kilincset, de ezt leszámítva minden további fennakadás nélkül lépsz be a szobába. Ez a terem teljesen más, mint Elviráé volt. Egyrészt sokkal kisebb, másrészt sokkal sötétebb is. Fala egyszerű hófehér, padlója az ajtónál világosabb parketta. A szoba berendezése mindössze három bútorból áll: egy szintén sötét íróasztal (hasonlóan nagy, mint a boszorkáé), vörös bársonnyal kipárnázott szinte már-már fotelnek mondható szék mögötte, illetve egy antik, fehérre mázolt szekrény, amit nem is érted, hogyan préselhettek be ebbe a kis helységbe.

A vörös párnákon egy őszes (vagy csak egyszerűen fehér hajú?) férfi ül szálegyenesen. Makulátlan inget, hozzá mélykék mellényt visel - mely szintén hibátlan. A mellényen látod a férfi zsebórájának láncát. Arca szigorú, talán kissé hideg. Jégkék szemében semmilyen érzelmet nem vélsz felfedezni.

Érkezésedre feláll, az asztal mögül a kezét nyújtja feléd.

- Bizonyára Ön Matt Hrowing. Üdvözlöm, Adelfonsus Aerius vagyok. Kérem, foglaljon helyet! Miben segíthetek? - mosolyog rád, de a szeme nem teszi. Kézfogása erős, határozott, de mégsem tűnik erősebbnek a tiédnél.

Megkérdeznéd, hogy hova ülj le, de a férfi megérint egy gombot az asztalán, és a következő pillanatban megjelenik egy hologram az asztallal szemben, ami pillanatokon belül tapintható, biztonságos, ugyanakkor egyszerű székké válik.

*Születésnapi plusz hsz-eket ne felejtsd el!*

[Matt Hrowing]

*Előzmény* *Mira*

/A szobában gyorsan körbefuttatom a tekintetem, és szemügyre veszem Adelfonsust. Mindkettőben pozitívan csalódok. Adelfonsust egy öregedő katonatisztként képzeltem el, természetesen egyenruhában, az irodát pedig egy olyannak, amilyenben az ilyen tisztek dolgozni szoktak. Praktikus berendezés, az elmaradhatatlan acél irattartó szekrény, díszítésnek néhány repülőgépp-, vagy hajómodell a falakon pedig motivációs poszterek. Ehhez viszonyítva a szoba amibe beléptem bájas társalgónak tűnik. Aldelfonsus pedig minden csak nem katonatiszt, igaz, az öltözködése nem sokkal barátságosabb az egyenruhánál./

-Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhetem. /Mondom az övéhez hasonlóan érzelemmentes hangon, majd óvatosan leülök./ -Nem tudom, Elvira mennyire tájékoztatta Önt velem kapcsolatban. Tegnap este érkeztem a a XXI. századból, jelenleg munkát keresek. Többen mondták, hogy mivel vadász vagyok, őket kéne felkeresnem. Elvira ajánlotta, hogy forduljak önhöz. /foglalom össze röviden és lényegretörően a problémámat. Nem hiszem hogy kíváncsi lenne a részletekre./ -Elsőként azonban arra szeretném megkérni, hogy beszéljen egy kicsit a vadászokról. Mégis kik ők, mi a szerepük az itteni társadalomban? Mit vállalok azzal, ha beállok közéjük? Sajnos erről nem tudtam meg túl sokat, akikkel eddig találkoztam, kerülték a témát.

/Elhallgatok, várom a választ. Bízok benne, hogy most végre kielégítő választ kapok, köntörfalazás nélkül./

(48+30=78)
*LEVEL UP!*

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

Adelfonsus visszahelyezkedik a székébe. A tiéd is kényelmes, bár azért még mindig szokatlan a tudat, hogy gyakorlatilag egy hologramon ülsz.

- Hát akkor először is üdvözlöm Önt a harmincadik században! - mondja kimért hangon. - Nem is szaporítanám tovább a szót. De Venatore - azaz a Vadászokról. A szervezet alapvető feladata rendfenntartás, illetve bizonyos területek védelme, tisztán tartása. Sokan gyilkosoknak tartanak bennünket, holott mi csak parancsokat teljesítünk. Igen, van olyan, hogy egy horda fosztogató goblint kell lemészárolnunk, mert máshogy nem tudjuk őket kordában tartani. Igen, van, hogy be kell mennünk olyan halandókért a vámpírok területére, és nem ejtünk foglyokat. Ezzel együtt kell tudni élni. Alapvetően katonák vagyunk.

- Mint a huszonegyedik században, továbbra is hierarchikus rendszerben élünk. Főirányító szervünk egy tizenkét tagból álló tanács, az Öregek Tanácsa. Ők hozzák a döntéseket, tőlük kapjuk a parancsokat. Szervezetünk három nagy részre tagolódik: Harcosokra, Bírákra és Szövőkre. Mindenkit harcra képezünk ki, de ha a szimuláció során kiderül, hogy a jelölt alkalmas bírói vagy szövői szerepre, úgy természetesen választhat, hogy át kíván-e lépni abba a kasztba. Mivelhogy a kiképzése alatt fog ezekről a kasztokról még hallani, most nem térnék ki rájuk nagyon részletesen.

- Ha eddig van kérdése, kérem, tegye fel.

*Gratulálok!*

[Matt Hrowing]

- A parancsteljesítés a második világháború óta nem mentség. /jegyzem meg. Nem állítom, hogy csupa szép dologra számítottam, de nagyon nem tetszik, amit hallok. Nem is a fegyveres rendfenntartással van a bajom, hanem azzal a közönnyel, amivel Alfondosus az akciókról beszélt. Mintha csak kötelességből sajnálná a lemészárolt goblinokat.
Amit a hierarchiáról hallok, alapvetően rendben lévőnek találom, de hiányolom a civil kormánynak a beleszólását egy ilyen szervezet ügyeibe. Így nem is meglepő, hogy akadnak túlkapások./

- Kérdésem nincs több, legalábbis nem az eddigiekkel kapcsolatban. A lehetőségeimről viszont lenne még pár. / igyekszem nem túl ellenségesen , de határozottan megfogalmazni a mondandómat./ -A fél életemet már parancsok teljesítésével töltöttem, és bár ez a továbbiakban sem okozna gondot, szeretnék magamnak valamivel több döntési lehetőséget. Szóval azt szeretném e tudni, hogy van e lehetőségem egyedül, közvetlen felettesek nélkül dolgozni? Veszélyes személyek felkutatására, illetve információszerzésre gondoltam. A Tanács utasításait természetesen követném, de értékelném, ha a feladat végrehajtását már magam tervezhetném meg. /Azt nem teszem hozzá, hogy más esetben nem kívánok csatlakozni. Legfeljebb beállok biztonsági őrnek./

(79)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

Aerius megjegyzésedre kissé felhúzza a szemöldökét, de egyébként nem kommentálja azt. Továbbra is minden figyelmét rád szenteli. Valójában ő az első az itt lakók közül, aki tényleg figyel rád. Elvirát elfoglalta a sok teendője, Alyara leginkább csak magával törődik, Karlt semmi sem érdekelte, csakhogy végre leadhasson benneteket, még az a kedves recepciós néni is inkább a többi vendéggel volt elfoglalva, nem pedig veled.

- Részemről semmi akadálya a kérésének. Mindenesetre az alapképzésen mindenképp át kell esnie a szakmai múltjára való tekintet nélkül. Az aktájához csatolok majd egy kérvényt, miszerint kéri a hetes szektorban való elhelyezését. Hogyha a képességei megfelelőnek bizonyulnak a harmincadik században is, nagy valószínűséggel az előbb említettek alapján fog tudni dolgozni.

- Tudok még valamiben segítségére lenni?

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Kissé feszélyez a viselkedése. Egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét, de nem válaszol, holott biztos megvan a maga véleménye. Aztán rájövök, amire már hamarabb is rájöhettem volna./ +Valószínűleg már most a személyiségem és a viselkedésem elemzi, hogy legyen mit továbbküldeni a feletteseinek. Gondolhattam volna, de ez az iroda és a szűkre szabott öltöny elfeledtette velem, hogy a fickó végül is katona.+ /Átkozom még a figyelmetlenségemet, aztán gyorsan összeszedem a gondolataim, és elhatározom, hogy jobban figyelek arra hogy mit mondok, és hogy hogyan.

Biccentéssel jelzem hogy tudomásul vettem a hallottakat. Nem hiszem, hogy a kiképzés különösebb nehézségeket okozna./ +Azért nem kéne elfelejteni, hogy új testem van, amit még nem próbáltam ki élesben.+ /figyelmeztetem magam, de továbbra is magabiztos vagyok. Ha valóban sikerül a terveim szerinti beosztást szereznem, akkor nem lehet okom panaszra. Legalábbis szakmai szinten, a többit egyenlőre hagyjuk./
- Hol van a hetes szektor, és mit kell még tennem hogy megkezdhessem a kiképzést? És pontosan mennyi ideig fog tartani a kiképzés? /teszek fel még néhány adminisztratív kérdést, egy kis gondolkodási szünet után. Nem akarok kapkodni. Mialatt válaszol előveszem a jegyzetfüzetem és a fontosabb adatokat lejegyzem egy külön oldalra. /
- Még valami. Mennyi a fizetés? +Vagy zsold?+ -Tudom hogy nem ez a legfontosabb, de a jelenlegi helyzetemben sajnos ezzel is törődnöm kell.

(80)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Nos, a hetes szektor... nem egy hely. Valójában egy szervezet a társadalmunkon belül. A hetes szektor foglalkozik olyasmivel, amivel Ön is szeretne. Központja - mint minden más - Vhinudratban található. Tehát ha el akarja kezdeni a képzést, be kell jelentkeznie a városunk Támaszpontjában. Ezután majd az alapkiképzés helyszínére igazítják, amely általában Akadémia területe. Az Akadémia tanulójaként valószínűleg egy fél éves képzésben fog részt venni.

- Kicsit bizonytalan még az önök, huszonegyedik századiak helyzete a városunkban. Tudja, maguknak sokkal nehezebb lehet maga a képzés, hiszen egyrészt a gyerekeink már kiskoruktól fogva bele vannak nevelve a technikánkba, másrészt önöknek még a saját testi adottságaikat is meg kell ismerniük. Ezért mondtam, hogy valószínűleg fél év a képzés. Az is lehet, hogy gyorsabban, jobban fog haladni, és az is lehet, hogy lassabban fogja tudni venni az akadályokat. Ez az önismeretétől és a jelenlegi - gondolom egyelőre ismeretlen - képességeitől függ.

- A fizetése 25MŁ lesz, melyet a vhinudrati bejegyeztetése után minden hónapban kiutalnak a számlájára. Ezen kívül minden nagyobb feladat - vagy ahogy egyesek szeretnek fogalmazni "küldetés" - után veszélyességi pótlékot és egyéb járulékokat számolhatnak fel Önnek. Amíg nem fejezte be az alapkiképzést, addig csak havi 10 MŁ-t utalnak át Önnek, ellenben kap szállást és teljes ellátást.

- Tudok másban is segíteni?

[Matt Hrowing]

*Mira*

- Világos. / mondom, miután lejegyeztem a legfontosabbakat./ -Még az este folyamán találkozóm van Ms. Omeguával, de utána nincs itt semmi dolgom, szóval holnapra már Vhinudratban lehetek. Ha mégis közbejönne valami, értesíteni fogom. /Sokallom egy kicsit a fél évet, de nem tudom, mire számítottam. Különben is, lehet hogy tényleg szükségem lesz rá. /

- Nyilván nem lesz könnyű dolgom, de a kiképzés alatt csak lesz időm beleszokni az itteni dolgokba. +Jó lesz majd utánanéznem a mostani alapfilmeknek, zenéknek és könyveknek.+ / A jegyzetfüzet első oldalára felírom nagy betűkkel, hogy KULTÚRA, és a biztonság kedvéért mögé biggyesztek egy felkiáltójelet.
Megpróbálom átváltani a 25kMŁ-t fontra, de rájövök, hogy ez nem fog egyből menni, mert a helyi pénzek értékéről még mindig csak homályos elképzeléseim vannak./ +Egy remek példa arra, hogy mi mindent kell még megtanulnom.+

-Köszönöm egyenlőre ennyire volt szükségem. /mondom, és felállok a holoszékből. Mardt még bőven időm a Merlinnel való találkozásig, de szeretnék egy kicsit pihenni előtte. Meg tényleg nincs itt más dolgom, akkor meg minek lábatlankodjak itt?

(81)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Betáplálom az adathordozójába az adataimat, így el tud érni, ha mégis szüksége lenne a segítségemre. - Kezét nyújtja a kis gépedért. Úgy látszik, Elvira tájékoztatta arról, hogy birtokában vagy egy ilyen kis gépnek. Pár másodperc múlva már ismét a kezedben van a szerkentyű, rajta Adelfonsus alapvető elérhetőségeivel.

- Akkor hát viszont látásra. Kérem, adja át üdvözletemet Omegua kisasszonynak - ráz kezet ismét veled a vadász.

Miután távozol, a harmincadik emeletet sokkal nyüzsgőbbnek találod, mint ideérkezésedkor. Persze lassan fél négy-négy óra, bizonyára haza igyekeznek a harmincadik századbeli irodamanusok. Eszedbe jut Elvira és a neki tett ígéreted. Vajon Merlin megérkezett már?

[Matt Hrowing]

*Mira*

-Feltétlen átadom. /mondom, bár meg vagyok róla győződve, hogy ő előbb fog Elvirával beszélni, mint én. Ennek két oka lehet: vagy nem vettem még fel a XXI. század ritmusát, vagy egyszerűen az, hogy nincs még telefonom. (Fejben felírom a telefont a beszerzendő dolgok közé, közvetlen a váltás ruhák alá.)
Az ajtóban még biccentek egyet Alfondosus felé, aztán elhagyom a szobát. A folyosó már közel sem olyan nyugodt, és elhagyatott, mint amikor bementem az irodába, de még mindig jobb, mint a londoni metró csúcsforgalomban, szóval nekivágok az embertömegnek, egyenesen Elvira irodája felé.
A folyosó végén aztán mégis kiülök egy fedett teraszra, mert miután lefejeltem egy váratlanul érkezű angyalszárnyat, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem sietek én annyira. Merlin még legalább másfél óra mire megérkezik, elvirának meg dolga van szóval legjobb, ha itt várok egy picit.

Egy falióra tizenöt-ötvennégyet mutat./ +Hamarosan teaidő.+ /gondolom nosztalgikusan, pedig soha nem voltam nagy teás. Az őrsön mindenki kávézott, nekem nem is volt választásom. De fánkot azért nem ettem olyan rendszeresen, mint a sztereotípiák szerint. Körbenézek a teraszon és az egyik sarokban találok egy italautomatát. Veszek magamnak egy pohár kávét, ha már úgyis ez járt a fejemben, a gondolatot meg, hogy takarékoskodnom kéne elhessegetem, úgyis lesz hamarosan fizetésem. A forró kávéval a kezemben odaállok egy hatalmas ablakhoz, ami a Súgárútra néz. A pályaudvart is megtalálom, nem is lehetne nem észrevenni, az egész városrészben az a legnagyobb épület. A mellékutakra sajnos nem látok rá, így csak elképzelni tudom, amint pókhálószerűen szétfutnak egy-egy nagyobb központból, vibrálva a rajtuk percenként elhaladó több száz jármű fényétől. A város fényeit csak most van alkalmam először úgy igazán megfigyelni, a tegnap este túl zavaros volt ahhoz, hogy ilyenekre is figyelni tudjak. Most azt kell mondanom, hogy lenyűgöző, még ha idegennek is hat még.
Belekortyolok a kávéba, ami a nézelődés alatt fogyasztható hőmérsékletűre hűlt. Sajnos az automatás kávé minősége még itt is hagy kívánnivalót maga után, hiába a technológiai fejlettség.

Egy fél órával később végzek az addigra teljesen hideg kávéval, és bármennyire szép is a város, kezd unalmassá válni a kilátás. További elfoglaltság után kutatva körbenézek a teraszon és találok egy nyilvános számítógépet. Egy ideig csak össze-vissza kalandozok a menüpontok között, aztán úgy döntök érdemes lenne valami hasznosabbal töltenem az időmet. Megnyitom a keresőt, és rákeresek Vhinudratra, és a vadászokra. Ha találok valamit, több oldalt is megnyitok, igyekszem tárgyilagosan kezelni az olvasottakat. Aztán megpróbálok rákeresni Alyára, és még néhány névre, ami vele kapcsolatban eszembe jut. Ineasra, bárki is legyen az, meg Lynarinra, Alyara húgára is./

(82)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

A harmincadik emelet terasza egészen békés. A kilátás valóban meseszép, innen belátni H'Sekirat minden porcikáját. Ami legalábbis a felsőbb szinteket illeti.

Nos, ami a számítógépet illeti, az már egy egészem más kérdés. Kezdjük ott, hogy eleinte nem is számítógépnek, pusztán csak egy kijelzőnek hiszed eleinte. Aztán egy fiatal srác elé áll, valamit matat a falon - nem igazán látod. A képernyő megváltozik, újabb ablakok nyílnak meg. Miután távozik, odaléphetsz a komputerhez.

A gép asztalán megtalálod az internet ikonját, miután rákattintottál a parancsikonjára, betöltődik az ablak. Kilencszáz év múlva is a Google főoldala fogad. Ez kicsit megnyugtatja a lelked. Problémás azonban, hogy a billentyűzetet nem találod. Elkezded matatni a falat, míg végül megtalálod azt a helyet, ahol holografikusan ki tudod vetíteni a billentyűzetet.

Végre nekiállhatsz a keresésnek.

A vadászokról találsz hideget és meleget is. A városról magáról semmilyen térképet vagy fényképet nem találsz, még a műholdfelvételeken is fekete pixelek jelennek meg ott, ahol lennie kéne. Vámpírtámadások esetén sokat segítenek a vadászok az embereknek, van egy-két klán, aki fenyegeti a halandókat. Ezen kívül pár fórumon tárgyalnak vallási szektákról is, melyek nevében a vadászok angyalokkal szövetkeznek, és így próbálják például a megtévedt sidhéket, tündéreket, illetve egyes esetekben a vámpírokat is helyes útra téríteni. Vérfarkasokról is olvasol. Főleg telihold idején a fiatalabb egyedek elszabadulnak, ilyenkor a vadászok azok, akik mindenféle bántalom nélkül igyekezték visszaterelni őket Blooxba, a saját városukba, ahol már a fajtársaik vigyáznak rájuk. Ugyanakkor bizonyos hírportálok kegyetlen gyilkosságokról számolnak be, ahol több sidhe és angyal is megsérült, vagy életét vesztette, valamint néhány mágiahasználó is.

Alyaráról fényképeket találsz, és különböző cikkeket: leginkább a polimetroni céhbeli tevékenységeiről. Azonban a képeken egy teljesen más embert látsz: egy fiatal, jó kedélyű, mondhatni aranyos lány néz vissza rád, nem pedig egy őrjöngő, paranoid nő, akit megismertél. Ami azonban nagyon feltűnő: az egykori Alyara ezeken a képeken sokkal teltebb, egészségesebb, nem pedig egy csontkollekció. Arca is kissé más: szép, de nem annyira különleges, illetve azok a különös minták sem borítják be arcát és testét, mint a mostani Alyáét, akinek nőies vonásai igencsak vonzók.

Lynről nem találsz sok mindent. Mondhatni semmit. Csupán egy sidhékkel kapcsolatos cikkben jelent meg a neve, miszerint hála az ifjú királynőnek, újra születhetnek sidhe gyermekek. Ezen cikken belül egy titokzatos vöröses fényt is megemlítenek, ami 2900. augusztus 3-án, alkonyattájt borította az eget Negapan szerte.

Ieasról semmilyen információt sem találsz, a kereső az isea szócikket javasolja, ami egy trópusi növényről szóló leírásra irányít át.

Mikor végzel, lassan idő van. Elvira és Merlin már biztosan vár.

[Matt Hrowing]

*Mira*

/A Google láttán elkerekedik a szemem. Mert arra tényleg nem számítottam, hogy egy kereső túlél majd egy évezredet, miközben a kontinensek is átalakultak./ + A kutya se hallott Londonról, de Google az még most is van. + /Kicsit felbosszantom magam ezen az apróságon, de az olvasgatás közben hamar megfeledkezem róla.

A cikkeket olvasva sikerül árnyaltabb és elfogadhatóbb képet kialakítani magamban a vadászokról. Ha az akciókról szóló beszámolók nem propaganda részei, (Amit egyenlőre nem zárhatok ki.) akkor azt kell mondjam, egyetértek a munkájukkal. Megfeledkeztem róla, hogy itt más jellegű veszélyekkel is számolni kell, mint otthon a XXI. században. Egy elszabadult vérfarkaskölyköt mégsem lehet síppal és gumibottal megállítani. Az indokolatlan gyilkosságokkal persze továbbra sem értek egyet és elhatározom, hogy később utánanézek ezeknek is. De ez egyenlőre ráér.

Az Alyáról készült képek láttán végre felfogom, hogy milyen nehéz korszakot hagyott maga mögött, már ha sikerült egyáltalán maga mögött hagynia. (Szerintem az még odébb van.) Viszont ha arra gondolok, hogy mennyit változott, tényleg megsajnálom. Mert bármit is mondott nekem Alyara, a képeken én még egy gyereket látok. És ha a lány akivel találkoztam még nem is nevezhető felnőttnek, de már gyereknek sem és a változás mindenképp fájdalmas volt.

Lynarinról érthetetlenül kevés infót találok. Ha igaz, hogy királynő lett a fekete shidék közt, akkor sokkal több mindent kéne róla találnom. Még csak kép sincs, ami egy uralkodóról azért mégis illene. Mondjuk, hogy hogy lett egy móltbéli bevándorlóból három év alatt királynő, arra nagyon kíváncsi vagyok.

Rápillantok az órára a képernyő sarkában, ami szerint ideje lenne indulnom, ha nem akarom megvárakoztatni a világ legnagyobb mágusát. És mivel Ieasról úgyse nagyon találtam semmit, otthagyom a gépet és visszaindulok Elvira irodájába./

(83)