Az ötezer-huszonnyolcas terem

[Mira]

Avagy Elvira Omegua irodája.

Egy körülbelül negyven négyzetméteres, tágas, világos, irodához egyáltalán nem hasonlító szobáról beszélünk.

A hófehér ajtóval szembeni üvegfalon át a keleti elhelyezkedés miatt rendszerint rengeteg reggeli napfény árad be. Az ablakok előtt terpeszkedik egy gyönyörűen megmunkált, hatalmas fenyőasztal, Elvira íróasztala. Előtte-mögötte egy-egy szék.

Az ajtóhoz képesti jobboldali falnál kényelmes kanapé található, előtte egy kis kávázóasztalka. Nem messze tőle egy kisebb bárpult, minikonyha.

Bal oldalt pedig két ajtó látszik.

Az egész szoba kékes árnyalatúra van festve, a padló világos parketta, a bútorok fehér és bézs színűek.

[Mira]

*Előzmény -- Matt* [2900. augusztus 31., kedd; három óra után valamivel]

Elvirának alkalmas az időpont, így a recepciós - a MATT HROWING, LÁTOGATÓ táblát rád erőszakolva - felenged a nőhöz.

A boszorkányt ismét csak az íróasztala mögött találod. Mint legutóbb, most is rengeteg papír található a fenyőbútoron. Úgy látszik, nem nagyon haladt a mai napon a feladataival.

- Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar végez, John - mosolyog rád, amikor belépsz. - Mi történt?

Feláll az asztaltól, és a bárpulthoz megy. Kinyitván megláthatod, hogy rengeteg behűtött borral rendelkezik. Kivesz egyet, egy egyszerű mozdulattal felbontja. A következő pillanatban már a kanapén ücsörög, kezében egy pohár vörösborral, s neked is ki van készítve egy.

[Matt Hrowing]

*Mira*

-Semmi különös. /mondom könnyedén, mintha csak a szomszéd szobába ugortam volna át egy tíz percre./ - Találkoztunk Alyarával, bemutatta a házisárkányát, beszélgettünk, aztán neki dolga akadt, de előtte még meghívott ebédelni. /foglalom össze röviden az elmúlt pár órám történéseit, anélkül, hogy bármilyen fontosabb információt kiadnék Alyaráról.
Elfogadom a felajánlott bort, bele is kóstolok, de egyenlőre nem iszom többet, és nem is ülök le, hacsak Elvira hellyel nem kínál. Látom rajta, hogy valamivel bőségesebb beszámolót várt, ezért hamarosan megszólalok./
- Abban mondjuk igaza volt, hogy nem lesz egyszerű dolgom összebarátkozni vele. Szegény lány nagyon bizalmatlan volt, gondolom bizonyos múltbéli események miatt. /itt kérdőn nézek rá./ -De mivel ezekről és semmit sem tudtam, és ő sem beszélt róla sokat, (amit meg tudok érteni) nehéz volt megnyerni a bizalmát. De a végére már anélkül beszélgettünk, hogy attól kellett volna tartanom, hogy elhamvaszt szóval szerintem egészen jól ment a dolog./ Csevegő hangon beszélek, még mosolygok is egy kicsit, mint aki tényleg nagyon elégedett lenne a fejleményekkel. Várom hogy további, ezúttal konkrétabb kérdéseket tegyen fel. /
- Ha nem probléma, azért szeretném megtudni, hogy mi minden történt vele azóta, mióta idekerült. Nem jutott időnk mindent átbeszélni.

(44)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Házisárkányát? - kérdezi döbbenten Elvira. - A sárkányok igencsak ritka teremtmények. Hogy tett szert Alyara egy ilyen lényre?

A boszorka továbbra is figyelmesen hallgat. Amikor megemlíted neki, hogy Alya fel akart "robbantani", elneveti magát, mintha csak viccelnél.

- Tudja, John, pont ez a probléma! Nem tudjuk, hogy mi történt a lánnyal! Augusztus elején eltűnt, elhagyta a biztonságot jelentő házát, és ma reggel bukkant fel újból. Nem lett volna szabad elhagynia Altmyrcat! Nem is értjük, hogy hogyan tehette! Elvégre: a saját biztonsága érdekében be volt zárva a házába. És nem akármilyen mágiák vigyáztak rá! Ezüstsárkányra mondom, semmit sem értek!

- Nem beszélt arról, hogy mit csinált pontosan az elmúlt egy hónapban? Hogy hol járt, kikkel beszélt? Miért hagyta el Altmyrcát? Jaj, John, nagyon féltem ezt a lányt. Nagyon nagy terhet cipel, és attól félek, Merlin akkor még jónak tűnő ötlete a lány biztonságával kapcsolatban egyáltalán nem tett jót Alyarának!

Feláll a kanapéról, illetve szinte felpattan, odasiet az íróasztalához.

- Tudja mit? - mondja, miközben valamit nagyban keres a papírok között. Nem néz fel rád. Hangja kicsit paprikás kezd lenni. - Ne is nekem, hanem a bajok okozójának számoljon be. Apám, apám, de jó ötleteid vannak!

[Matt Hrowing]

*Mira*

-Fogalmam sincs. /vonom meg a vállam./ - Amikor megvendégelt, a röpködő teáskészlet, a lila ködlépcső, meg a kilátásba helyezett tűzgolyók mellett Tóbiás egészen szokványosnak tűnt szóval nem kérdeztem. Legfeljebb annyit tudok, hogy a sárkány még fiatal volt... vagy egy játékos törpesárkány, már ha van ilyen.

-Ó igen, remek ötlet volt bezárni egy lázadó korszakát élő tizenévest "a saját biztonsága érdekében". /mondom ironikus éllel a hangomban, aztán, még mielőtt megsértődhetne megmagyarázom az álláspontom./ - Meg tudom érteni, hogy ezt látták a leghelyesebb döntésnek, de minden tiszteletem ellenére azt kell mondjam hogy hibáztak. Még régebben sokat dolgoztam problémás fiatalokkal... fiatalkorú bűnözőkkel, minek szépítsem... és ha valamit megtanultam róluk az az, hogy nem szabad őket kihagyni a döntésekből. Mindent meg kell nekik magyarázni, mert egyszerűen utálják, ha a felnőttek megmondják nekik mit tegyenek. /várom hogy gondolkodjon egy kicsit a szavaimon, közben kortyolok egyet a borból.

-Félreértett. Arra voltam kíváncsi, hogy mi történt mielőtt önök háziőrizetbe zárták. Miért volt szüksége biztonságra?
/Hallgatok egy picit, látom hogy nagyon felzaklatta az eset. Sóhajtok egy nagyot, és nyugodt handon válaszolok, igyekszem megnyugatni./
-Sajnos nem sokat mondott arról mi történt vele. Annyit sikerült megtudnom, hogy valahol a városoktól, talán a kontinenstől is távol járt, és találkozott valakivel, aki nagy hatással volt rá. /Azt az információt, hogy az illető az apja volt, még visszatartom egy kicsit./ -Én is aggódom miatta, asszonyom, de úgy látom, hogy a legjobb, amit egyenlőre tehetünk, az az, hogy ha békén hagyjuk egy ideig és hagyjuk, hogy kitombolja magát. A lány alapvetően jó szándékú, nem hiszem, hogy nagy bajt kavarna, de most egy kis nyugalomra van szüksége.

/Eltart egy ideig, mire rájövök, hogy mit tervez, de amint leesik, elmorgok egy szitkot a fogam alatt. tisztában vagyok, vala, hogy bárki is legyen ez a Merlin, legalább három súlycsoporttal fölöttem van, szóval nincs túl sok esélyem titkolózni, hacsak el nem hitetem vele, hogy egyszerű vagyok, mint egy bot./
- Merlint hívja? /kérdezem értetlen hangon./ -Ráér egyáltalán?

(44)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Mágia - mosolyog rád Elvira, reagálva a teáskészletre, a ködre, és a többire.

- Alyara igencsak értelmes hölgy, és annak idején beleegyezett a "szobafogságba" - mondja a boszorkány már az asztalánál. - Bár mint mondtam, már magam is érzékeltem apám döntésének súlyát.

- Volt egy kis affér a vámpírok és a nekromantáink között. Na jó, valójában augusztus végéig az egész város leköltözött... egy rejtett helyre. Bonyolult és nehéz konfliktusok húzódnak meg a háttérben. Alyara az alakváltókkal kapcsolatos ügyei miatt nem akart lemenni az ideiglenes városba, hiszen onnan semmilyen körülmények között sem tudott volna érintkezni a külvilággal. Így Altmyrcában maradt. És ott is volt egészen a hónap elejéig, mint ahogy azt korábban mondtam.

Végre megtalálja azt, amit keresett: valamiféle tükör lehet - az asztal egyik fiókjából kaparta elő. A tenyerében elfér. - Igazán értékelném, ha nem hagynál ekkora felfordulást magad körül, drágám - motyogja magának. - Persze, hogy őt hívom. És nekem mindig ráér.

Elvira odalép az üvegfalához. Neked háttal áll, a lemenő nap fénye kicsit zavarja tekinteted. Megérinti az apró tárgyat, kék fény villan.

- Igen? - hallod egy férfi bariton hangszínét.

- Szia, Papa! Van itt egy férfi, akinek információi vannak Nirois-ról. Fontos lenne, hogy személyesen beszéljük meg. Ide tudnál jönni?

- Naplemente után két órával érkezem - válaszol a hang némi szünet után.

Elvira ezután elteszi a tükröt, majd visszaül melléd.

- Remélem, nem hoztam kényelmetlen helyzetbe. Itt tud maradni, míg Merlin megérkezik?

[Matt Hrowing]

*Mira*

+Értelmes hölgy?* /Azért nem ezekkel a szavakkal jellemezném Alyát, de nem teszem szóvá a dolgot. Kezdem úgy érezni, hogy sokszor teljesen fölöslegesen koptatom a számat, mert vagy nem segítek vele semmit, vagy ha segítenék, akkor meg a kutya se hallgat rám./
- Egy egész várost evakuálni kellett? /elismerően elhúzom a szám, majd kortyolok egyet a boromból./ -Nem semmi konfliktus lehetett. A diplomácia csődött mondott? /Kérdezem kissé gúnyosan. Aztán elgondolkozok egy ideig, hogy miért nem költözött át Alyara mondjuk az alakváltókhoz, ha már annyira akarta tartani a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen bármelyik másik városba, ahol nem volt veszélyben. Arra jutok, hogy vagy én látom túl egyszerűen a problémát, vagy a jövő varázslói teljesen elvesztették a gyakorlati érzéküket, ezalatt a kilencszáz év alatt.
+Hát, elég kényelmetlenül érzem magam, de ez a várakozástól teljesen független.+ /De nem tudok mit tenni. Alig észrevehetően megvonom a vállam./
-Természetesen maradok, jobb dolgom úgysincs nagyon. Ön ellenben meglehetősen elfoglalt ember, nem akarok útban lenni. Viszont ha jut rám egy kis ideje, megköszönném, ha segítséget nyújtana abban, hogy csatlakozzak a vadászokhoz. Kezdem egyre égetőbb szükségét érezni egy munkahelynek. /Tudom, hogy ez az egész vadász téma kissé kényelmetlenül érinti, de nekem sajnos szükségem van rá. És máshoz nem igazán tudok fordulni./

(45)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Mint mondtam, bonyolult az ügy. - Elvira hangja kissé nyersen cseng jelezvén: lezárta ezt a témát. - És igen, igen, azt hiszem mindkettőnknek hasznosabb lenne, ha Ön felkeresné a vadászokat, én pedig akkor folytathatom a munkát - mosolyog ismét.

- Öhm, azt hiszem a legegyszerűbb, ha felkeresi Adelfonsus Aeriust, aki a háromezer-kétszázegyes teremben székel. Elsősorban ő foglalkozik itt, a Tanácsházán, a múltlakó vadászok ügyeivel. Ha szeretné, szólok egy tündérnek, aki elkíséri addig. Bár azt hiszem, egyedül is elboldogul.

Asztala kijelzőjén pötyög egy kicsit.

- Szóltam az úrnak, már várja. Akkor hát: naplemente után két órával remélem, újra látom.

*Itt van a terem.*

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Úgy döntök, hogy nem erőltetem tovább az ügyet. Elvira nyilván nem veszi szívesen, ha felhozom a múltbéli hibáit. Akárcsak Alya. Mondjuk az is igaz, hogy nekem egy szavam se lehet, hiszen ebben az új világban, még múltam sincs, amiben hibázhattam volna./ +Ami késik nem múlik.+
-Köszönöm azt hiszem odatalálok. Meg tudja mondani azért, hogy nagyjából mire számítsak? /Kérdezem Elvirát. Adelfonsus valamiért nagyon barátságtalan embernek tűnik már csak így említésből is. De lehet, hogy csak a neve és a kissé teátrális "székel" kifejezésnek köszönhető ez a benyomásom.

-Itt leszek./ ígérem meg gyorsan, és már indulok is, de az ajtónál megtorpanok./ -Pontosan mikor is van naplemente?
+Egyszerűen elkepesztő, hogy hiába vagyunk a XIX. században, az emberek olyan elavult módon mérik az időt, mintha a középkorban lennénk.+

(46)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd; 15h körül]

- Hogy érti, hogy mire számíthat? - kérdezi értetlenül a boszorka már az íróasztala mögött ülve. - Aerius nem az a fajta, aki azonnal keresztbe lenyel bárkit. Szóval nyugodtan forduljon hozzá. Nem véletlenül őt javasoltam Önnek, John! Naplemente pedig négy körül várható. És ha most megbocsát: valóban sok a dolgom.

Pár pillanat múlva Elvira ajtaja előtt találod magad. A táblák mellett eligazodva eljuthatsz a háromezer-kétszázegyes terem elé. Lefele kell haladnod, nem is olyan sokat, vagy legalábbis időben nem tűnik fel, hiszen a Tanácsháza liftjei hihetetlen sebességgel szállítják a dolgozókat fel és le.

*Én olyan három órát számoltam jelenlegi időpontnak, de nyugodtan módosíthatod, ha az úgy reálisabb.*

[Matt Hrowing]

*Mira*

+Mondjuk, hogy kell e megfelelnem pszichológiai, vagy erőnléti teszten, vagy köttetnek e velem olyan szerződést, amivel eladom magam egy militarista szervezetnek. Csupa semmiség, minek is kérdeztem?+ /háborgok egy kicsit magamban, de azért megnyugszom Elvira szavaira. Különben is látszik rajta, hogy lezártnak tekinti a témát, szóval fölösleges lenne tovább kérdezősködnöm, inkább elhagyom a szobát.

A Tanácsháza folyosói már egész barátságosnak tűnnek, de azt még mindig nem tudom megállni, hogy egy-egy különösebb szerzetet megbámuljak, sajnos elég látványosan. A folyosó végén találok magamnak egy üres liftet, de az utolsó pillanatban beszáll (szó szerint) mellém egy kicsit testes korosodó hölgy, egy hozzá képest hatalmas tablettel a hóna alatt. Amikor a lift megindul lefele, majdnem beveri a fejét a plafonba, aminek következtében a száját elhagyja néhány kevéssé nőies kifejezés is. Majd, miután sikerült többé kevésbé állandó magasságban megmaradnia, megigazítja a kontyát díszítő hatalmas zöld drágaköves hajtűt, végigsimít a kosztümén felém fordul./
-Na mi olyan érdekes fiatalember? /szól rám bosszúsan, de ugyanakkor barátságosan is./
-Hát...magában semmi különös. Illetve nem tudom. Lehet hogy van. Igazából nem tudom hogy itt mi számít különösnek, nekem egyenlőre a legtöbb dolog az. /válaszolok neki kissé zavartan és teljesen érthetetlenül. Ő sem ért belőle semmit, csak értetlenül csóválja a fejét. Mire további magyarázatba foghatnék, a lift hirtelen megáll, mire a tündér a térdem magasságába süllyed le, én meg gyorsan kimenekülök a liftből, további szép napot kívánva neki.

A folyosó ahova érkeztem sokkal kihaltabb, csak elvétve találkozni valakivel, amint siet valahova, vagy épp egy kávéautomata előtt várakozik. Egy kisebb váróterem mellett végül megtalálom a háromezer-kétszázegyest. Már épp kopognék, de az ajtó előtt elbizonytalanodom egy kicsit. Hogy lenyugtassam magam, járok egy kört a teremben. Megvizsgálom a falon függő képeket és feliratokat, megnézem az automata kínálatát. Az ablak mellett találok pár gombot, találomra megnyomom az egyiket, mire a sötétítő felgöngyölődik, szabaddá téve a kilátást. A város egy forgalmasabb sugárútját láthatom, és a szomszédos felhőkarcolók oldalát. Az épületek között néhol világos-rózsaszín foltokban látni az eget. Olyan fél óra lehet naplementéig. Nézem egy ideig a várost, közben teljesen megnyugszom. Szívesen maradnék még nézelődni, de nem kéne tovább várakoztatnom Adelfonsosust. Otthagyom az ablakot, és bekopogok az ajtón./

*Folytatás feltételezhetően itt*

(47)

[Mira]

*Előzmény -- Matt* [2900. augusztus 31., kedd; naplemente után]

Könnyedén visszatalálsz Elvira irodájához. A hófehér ajtón elhangzó kopogtatásodra a boszorkány "Szabad" kiáltással enged belépést. Odabent az ügyintéző éppen a kanapén foglal helyet, veled szemben. Neked háttal egy hosszú ezüsthajú férfi artikulál hevesen. Már odakintről hallhattad ismerős baritonját.

- Nem, nem, kedvesem, köztudott, hogy a mimbletónia sokkal erősebb bódító, mint a... - Megjelentésed a beszélgetőkbe fojtja a szót. Elvira rád mosolyog, majd feláll. Odalép hozzád, majd karon ragad. Szinte odahúz a kanapéhoz, ahol az ezüstös férfi elé állít, így végre van lehetőséged belenézni annak szemébe.

Merlin egy, a harmincas évei elején járó, ezüsthajú, hihetetlenül ragyogó kék szemű, vékony, szinte már cingár testalkatú férfi. Nem tudod eldönteni, hogy csalódtál-e, avagy sem. Mert ez a férfi nem lehet az a Merlin, akiről a mondákban hallhattál.

- Papa, bemutatom neked Jonathan Riley-t.

- Üdvözlöm! - mosolyog rád a férfi. Aztán feltesz egy igencsak szívmelengető kérdést: - Teát?

[Matt Hrowing]

*Mira*

Elvira szobája ugyanolyan, mint amikor elmentem, attól eltekintve, hogy a hatalmas íróasztalon lényegesen kevesebb köteg papír tornyosul. Azt, hogy hogy Elvira valóban ilyen jól haladt volna a munkájával a távollétemben, vagy csak a kivételes vendég miatt pakolta el az iratokat egy fiókba, nem tudnám megmondani. A kanapén ülő jövevény egyszerre sugároz ünnepélyességet, és barátságosságot, amitől felenged valamelyest a kedvem. /
+Papa?/ mosolyodom el. Elvirát olyannak képzeltem el, aki inkább a keresztnevén szólítja az apját, esetleg atyámnak. De Merlint sem olyannak képzeltem amilyen, az előttem ülő férfi sokkalta fiatalabb, mint amire számítottam. / +Igaz, ha valaki nagyjából kétezer éves, akkor valószínűleg mindegy, hogy negyvennek, vagy hetvennek néz ki.+ / A szemei viszont nyugtalanítanak. Bármennyire is igyekszem jó képet vágni a dologhoz, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az átható kék szemek reflektorként világítanak rajtam keresztül./ + Ha Elvira szerint vannak emberek, akik előtt a gondolatainkat sem lehet elrejteni, Merlin, minden bizonnyal az ilyenek közé tartozik.+
-Igen, köszönöm. Egyébként is öt óra fele járhat. /kapok az alkalmon, hogy belekezdhessek valami könnyedebb társalgásba, mielőtt az egész egy kihallgatásba torkollana./ - Itt az ideje, hogy ápoljam egy kicsit, a szülőhazám hagyományait.
/Elvirára pillantok, keresem a tekintetét. Valamiféle megerősítést várok, hogy szabad így összevissza csevegnem, de Merlin arcából nem tudok olvasni./

(84)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd; naplemente után]

A kávézóasztalon egy takaros, szépen kidolgozott porcelánkészlet foglal helyet. A csészéken és a kannán is apró nonfiguratív, mélykék színű minták futnak, behálózva a hófehér porcelánt. Az ezüsttálcán természetesen cukor és tej is található.

- Parancsoljon, foglaljon helyet! - int Merlin a vele szemközt lévő kanapéra, ahová Elvira addigra már visszaült. A nő arca nyugalmat és magabiztosságot sugároz, ezen kívül egy gyors mosolyt is küld neked, amikor tekintetek összeakad egy pillanatra. Ha már a kanapén vagy, kicsit közelebb húzódik hozzád.

- Nyugodtan szolgálja ki magát, Jonathan! - biccent feléd a fehér hajú férfi, miközben a teakészletre mutat. Másik kezében ott nyugszik saját csészéje, természetesen a készlethez illő kistányéron. Miközben kitöltöd magadnak a teát, és kedved szerint ízesíted, folytatja: - A lányommal éppen a herbalizmus vitás kérdéseit vettük számon. Ám nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni egy Öntől távol álló témával. Folytassuk az időjárással?

Merlin szemében kisfiús mosoly bujkál, miközben kortyol egyet.

- Apropó időjárás. Papa, ugye észrevetted, hogy már megint változik? Igazán nem értem, hogy miért nem bízunk meg valakit, hogy találjon megoldást erre. Elvégre a sidhék között biztosan akad valaki, aki ért ehhez. Ők mindenre képesek.

- Kincsem, a burok felhúzásával egyöntetűen vállaltuk ezt a következményt. Ezen kívül reméltem, hogy nem kell újból emlékeztetnem téged arra: Danu megzabolázhatatlan.

Ekkor Elvira elpirul, majd feléd intézi szavait:

- Sajnálom, John. Úgy tűnik, megint csak olyan témát választottunk, amivel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatai.

[Matt Hrowing]

*Mira*
/Merlin felszólítására leülök és belesüppedek a fotelba. Ha a beszélgetés túl hosszúra nyúlik, (vagy egyszerűen unalmas lesz), vigyáznom kell majd, hogy el ne aludjak benne. A teáskészlet az asztalkán, az egyik legszebb, amit valaha láttam, pedig a munkám során volt már szerencsém angol arisztokratákkal teázni, a vidéki kastélyukban. Elveszem a legszimpatikusabb csészét, és töltök magamnak teát egy kevés tejjel. /

- Hideg. De ha egy társaságban kénytelenek az időjárásról beszélni, akkor már régen rossz. / jegyzem meg, miközben kevergetem a teámat. Merlinre pillantok, de csak futólag. Nem meglepő hogy nem hozza fel egyből Alyarát, de azért valamivel természetesebb bevezetőre számítottam.
Közben Elvira és Merlin megint belelendül valami olyan témába, amiről fogalmam sincs, de nem igazán zavar. Elvégre csak most érkeztem, nem kell hogy mindent értsek, de azért figyelek, hátha sikerül összeraknom valamit a beszélgetésből. Nem járok túlzottan sok sikerrel. /

-Miért baj, hogy változik az időjárás? Úgy értem, ez a dolga, nem? /szólok közbe, és Elvirára pillantok. / +Ha tényleg változik, akkor remélem hogy melegebb lesz, mert ha nem, hamar összeszedek egy komolyabb influenzát.+

/Egy pillanatra tanúja leszek, amint Elvira elpirul és megszűnik, annak a komoly határozott nőnek lenni, akit megismertem. De nincs időm jobban megfigyelni, mert szinte azonnal rendezi az arcvonásait. Pedig jól állt neki./

-Nem probléma. /legyintek/ Beszéljenek, csak amiről akarnak, ha nem bánják, hogy néha megkérdezem egy két dologról, hogy mégis micsoda. Legfeljebb tanulok egy kicsit. Elsőként: milyen burok, és ki az a Danu?

(85)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd; naplemente után]

- Önnek még ez csak a második napja köztünk, így nem tapasztalhatta meg az időjárás különös változásait. De higgye el, jelentősen különbözik a mai és a huszonegyedik századi időjárás egymástól - szól hozzád a magát Merlinnek nevező férfi. - Annak idején ez volt az ár a védelmünkért. Tudja, Negapanon kívül hatalmas energiák - elszabadult energiák - találhatók. Egy védelmi burkot vontunk a kontinens köré, ami azonban megbolondította a környezetet. Így népeink kissé szélsőséges időjárásnak vannak kitéve, ám ez sokkal inkább elviselhetőbb, mint amit odakintről kapnánk.

Szavai közben Elvira hevesen bólogat.

- John, mennyit tud a Negapanon élő lényekről? - kérdezi a nő. - Danu egy istenség, aki a Feyek és az Angyalok anyjának, ezáltal a Föld Szellemének vallja magát. Sokan hisznek benne és tisztelik, egy ideje már nyíltan.

- Jelenleg három istenséget tisztelnek még Danun kívül: Ezüstsárkányt és Vérkönnyet, illetve a Holdat. Természetesen a kereszténységnek és a többi huszonegyedik században már ismert irányzatnak is megvannak a maga követői. Illetve vannak, akik egyszerűen csak szellemeket követnek, főleg a sámánok - teszi hozzá Merlin. - Mi, mágiahasználók, Ezüstsárkány leszármazottainak valljuk magunkat - mondja sejtelmesen a férfi. Kortyol egyet a teájából.

- Nem akarom az idejét pazarolni, Jonathan - mosolyog rád végül. - Kérem, meséljen Alyara Nirios-ról.

[Matt Hrowing]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; naplemente után]

-Értem, /mondom, de valójában nem igazán értettem, hogy miről beszél./ -De mégis, mennyire szélsőséges? Csak azért kérdezem, higy ne legyek meglepve, haavihar olyan hirtele érkezik, mint... nos, derült égből villámcsapás. /halványan elmosolyodom a szellemességemen. Mivel mást nem tudok hozzáfűzni a beszélgetéshez, belekortyolok a teámba. Ahogy minden ebben a szobában, a tea is a legkiválóbb minőségű./

-Találkoztam egy-két különös... legalábbis számomra különös képviselőjükkel, de szinte semmit nem tudok róluk. Ha lenne valami rövid összefoglaló a világukról, amit elolvashatnék... Ha jól tudom sokan érkeztek előttem, biztosan készültmár ilyen, hogy segítse a beilleszkedésüket, ügye? /az utolsó szó akaaratlanul is túl számonkérőre sikeredik./ +Igaz, még ha semmi ilyesmivel sem segítették az érkezők beilleszkedéslt,akkor megérdemlik,hogy ezt a szemükre hányják. +

/Annak ellenére, hogy vártam a kérdést, sőt általában boztosabban mozgok egy nyílt kihallgatáson, mint a fecsegésbe ágyazott utalgatásokban egy pillanatra mégis összezavarodom. Szerencsére kéznél van a csésze tea, amből zavaromat leplezendő nagyot kortyolok, majd - miután kiélveztem, ahogy a forróság lecsorog a torkomon - belekezdek a mondandómba.

- Kezdeném is az elején. /remélem nem zavarja, hogy alapos leszek, de ha csak nem szakít félbe, végigmondom az egész történetet/ A lánnyal még a XXI. században kerültem kapcsolatba, amikor is testvérével együtt megmagyarázhatatlan módon eltűnt, és mint ilyen ügyekre szakosodott nyomozót, engem bíztak meg az ügy felgöngyölítésével. Eleinte elakadtam, de a közelmúltban egy új eltűnésnek köszönhetően felfrissült a nyom, annyira, hogy én is követtem a lányokat ide. Bár, ahogy arra Elvira is rávílágított,/pillantok a nőre/ már semmi okom nincs a múltbéli eltűnt személyek után érdeklődni. Ennek ellenére szentimentális okokból kifolyólag őgy döntöttem, hogy szeretném felnvenni velük a kapcsolatot. Bármilyen kellemetlen, vagy veszélyes is a találkozás.
/itt tarok egy nagyobbacska szünetet, egyrészt hogy igyak mégegy kortyot, és hogy megadjam a lehetőséget a közbeszólásra./ +És most jön az erdekesebb része a dolognak. Ha nem akarok kikotyogni valamit vigyáznom kell./

- Elvira segítségével sikerült találkoznom Alyarával Polimetroni házában. A lány véleményem szerint teljesen össze van zavarodva, és paranoiás. Nem minden ok nélkül. /jegyzemmeg élesen, majd hivatalos stílusban folytatom a beszámolót/ -Azt gondolom önök is tudják, hogy az utóbbi időkben eltűnt a térképről, de hogy mit csinált és merre járt ez alatt az idő alatt, arról nekem nem beszélt. Véleménym szerint többek között azért sem, mert maga sem tudja még pontosan értelmezni a történetet.
Hasznos információt sajnos arról sem tudok adni, hogy mire készül. Hamar rájött, hogy ki küldött, és már az első pillanattól kezdve bizalmatulanul viselkedett. Ami alatt azt értem, hogy fel akart gyújtani. /jegyzem meg bosszúsan. / Tényleg, mi történt ezzel a lánnyal, hogy ide jutott? Magátólsenki nem kerülilyen állapotba. /mialatt beszélek, Merlin arcát figyelem, de semmit nem tudok kiolvasni belőle,ezért egyre gyakrabban fillantok Elvirára./

-Összefoglalva, annyit sikerült megtudnom, hogy a barátait fogja meglátogatni, akik "mindenhol" ott vannak. Ebből elnézést de semmi konkrétumot nem tudtam kihámozni. /egy utolsótkortyolok a teémból, és hátradólök, jelezve, hogy végeztem a mondandómmal. Elégetett vagyok magammal, úgy érzem nem mondtam többet akelleténél, de nem is voltam titkolódzó./ +A sokéves tapasztalat mellett, persze sokat segített az is, hogy Alya tényleg nem mondott semmi hasznosat.+

(86)