Nnathe Laspal irodája

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Ignár tekintete cikázik az angyal arca, mozdulatai és az intelligens asztal között. Amikor megjelenik az űrlap felvonja a szemöldökét; ám addig nem szól míg az angyal be nem fejezi kérdéseit.

- Viktor Jonathan Harker... - Mondja külön-külön tagolva a szavakat. - A Viktor k-val. - teszi hozzá, majd egy pillanatig vár az angyalra hogy gépelni kezdjen. Majd vet egy pillantást az asztalon fekvő űrlapra, zavarodottan keresztbe rakja a jobb lábát a balon és a nadrágja anyagát gyűrögeti. - ömmm... Születési hely, Svédország, Stockholm... Nem tudom hogy ma is létezik e még, Svédország úgy ahogy mondom, Stockholm ess té ó cé ká há ó ell emm. 1979 szeptember 10... Aaa... Aaa pontos dátum... Persze, február 10! Pont egy héttel a... Khm, egy ismerősöm születésnapja előtt. Az említett ismerősnek kerestem ajándékot. Igazából már vissza akartam menni az ékszerészhez a nyakláncért, de láttam ezt a boltot... Tudja ő rajong az ilyen apró régiségekért, zsebóra, tollkés, tintatartó, itató, olajlámpa, tele van velük a háza... Gondoltam hogy megér egy próbát, de nem is nagyon néztem körül mert a bolt hátsó részében volt egy kivilágított asztal... Igazából nem is tudom, hogy ki volt-e világítva... De ki kellett lennie, de olyan furcsa volt... Így le volt függönyözve, és az épületek pont úgy néztek ki mint itt a városban - de ezt akkor még nem tudtam persze. Véletlenül hozzányúlhattam vagy meglökhettem, mert olyan volt mintha hirtelen ledőlt volna, de aztán rájöttem hogy én dőltem le, olyan volt mintha zuhannék, azt hittem meghaltam, vagy hogy meg fogok halni... És itt ébredtem föl. Illetve még mindig nem vagyok benne teljesen biztos hogy felébredtem. Így általában nem gondolom végig. De azt hiszem.

Hátrasimít a homlokából egy hajtincset és beharapja a száját ahogy felpillant az angyalra. Majd leteszi a lábát és előrehajol, mintha az asztalt próbálná alaposabban megvizsgálni. - Most... Most mi következik?

(38.)

[Horizont]

*Daelanu* [2900. szeptember 1. szerda] //előzmények//

A helység meglepően nagy méretű, bár a folyosóhoz hasonlóan ablaktalan. Falait jobbról és balról üvegajtajú könyvespolcok takarják, polcaikon, a hőmérővel és termométerrel ellátott zárak mögött megannyi régi kódex, tekercs, papírhalom és hozzájuk tartozó nehezék figyeli az irodát, évszázados nyugalommal. A szemközti falon hatalmas kereszt függ, alatta nagy, díszes aranyozott kard s pajzs, felszínük, mint a tükör. Ez egyébként az egész irodára igaz - sem a polcokon, sem a kereszten vagy a pajzson, sem a padló vajszínű mintázatán nem látszik egy kopásnyom, egy szem por, karcolás vagy egyetlen elmaszatolt ujjlenyomat. Különösen igaz ez a szoba közepén álló asztalra, mely azonban élesen elüt az iroda amúgy visszafogott ódivatúságától; modern, áramvonalasra kerekített alakja, rikító fehér csillogása szinte fájdalmas a szemnek. Kénytelen azt hinni az ember azonban, hogy az irodát az íróasztal fehérsége világítja be - más szemmel látható fényforrás ugyanis nincs a szobában.

A Kereszt alatt, és az íróasztal mögött egy sudár termetű nő áll. Arca valószínűtlenül szép, és a szája szélén megszakítás nélkül mosoly játszik - bár valahol szürke tekintete mélyén szúrós figyelem bújik meg. Fekete haja befogatlan omlik a háta mögé, melyen két nagy, ezüstszínű szárnya pihen.

Megvárja, amíg becsukod az ajtót, majd az asztal előtt álló – az asztalhoz hasonló stílusú, bár bőrszerű anyagánál fogva moderáltabb stílusú székre mutat. – Foglaljon helyet. – A hangja nem kellemetlen, bár kicsit hűvös. Nem kínál kézfogást, vagy akár bármi más üdvözlési formát: szinte várakozás nélkül leül a helyére, és ujjaival ide-oda simít az fehér asztal makulátlan lapján. Ez érintésére asztalnyi képernyővé alakul, táblázatok, számsorok és parancslehetőségek látszólagos anarchiáját megjelenítve. Ő néhány másodpercet játszik a jelek közt, majd végül nyugalomban hagyva őket (bár a számok és kódok egy része változatlanul folytat valami ködös, bináris táncot) felnéz.

- A nevem Nnathe Laspal. Fel fogom venni a személyes adatait, és regisztrálom, mint a tíz város szövetségének polgára. Mint polgár a tíz város között szabadon mozoghat, azonban mindenkor vonatkoznak önre mind a tíz város általános, mind az adott tartózkodási helyének lokális törvényei, melyek megszegése esetében az adott esetben illetékes hatóságok saját szabályzatuknak megfelelően fognak eljárni ön ellen. Mint a tíz város szövetségének polgára ugyancsak jogi és diplomáciai védelmet élvez, ha épp a városok területén kívül érné fizikai, pszihés, avagy más formájú sérelem. – Itt egy kis, szöveges ablak ugrik fel a képernyőn. A nő csak egy pillantást vet rá, és visszatér furcsa, pislogást nélkülöző tekintetével. Sorolni kezd, a hallott válaszokra csupán bólint. – Kérem, adja meg születési nevét. Kérem, adja meg születési évét, s helyszínét. Ha az ébredése után látott bármilyen szöveges információt egy tükrön, esetleg hallott valamiféle hangot, kérem, adja meg, írja le. Mi a hivatalosan használni tervezett neve? Írja le, kérem, röviden az idejutásához vezető eseményeket. - Itt rövid szünetet tart. Az egyik jobb oldali szekrényen a barométer egyet pittyeg; egy pillanatig olyan mintha alatta, az üveg mögött egy nagy, fekete madár ülne. De csak tekercsek és tükörkép vannak ott, semmi más.

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Miután belépek, és elmondom, miért "jöttem", rápillantok az iroda tulajdonosára, így ér az újabb meglepetés: valóban egy angyal fog velem foglalkozni. Csak pár pillanatig állok egy helyben döbbenten, majd mikor megszólít, észbe kapok, és leülök. Igyekszem természetesen viselkedni, hisz ez valószínűleg csak nekem új.

Mikor ismerteti, mi történik és ez miért fontos, csak bólogatok. Nyilván itt minden kérdésemre választ kapnék, de ez most nem a kérdések ideje. Kicsit úgy érzem magam, mint egy bevándorló, aki állampolgárságért folyamodik./
-Nos, Kelemen Dávidként születtem 1991-Ben Győrben, Magyarországon. Az átkelés napján Budapesten tartózkodtam. Kicsit feszült voltam, és gondoltam, egy kis csatangolással kiereszthetem a gőzt. Vihar közeledett, úgyhogy behúzódtam egy régiségboltba. Ott megtaláltam ennek a városnak a makettjét, és mikor elhúztam a fátylat, itt találtam magam. Igen, az itteni boltban egy tükrön találtam egy írást. Daelanu alakváltóként üdvözölt, így tudtam meg, hogy 2900-bán vagyok H'sekiratban. És még azt is írta, hogy várnak az ezerarcú városban. Azt hiszem, jobb, ha a Daelanu nevét használom.+Miután a kísérőmnek is így mutatkoztam be...+

(7)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Válaszaidra időnként csak bólint, időnként lepillant a képernyőre, ahol az elhangzott szavakat követve különböző formulák és digitális ívek különböző rubrikái töltődnek ki maguktól. Majd miután legutolsó válaszodat is befejezted, megérint néhány parancsot. – Most kérem, ne mozogjon, ha lehet.

Enyhe tűszúrást érzel a tarkód környékén, s ezzel egyszerre az asztal lapján kis, kör alakú lyuk nyílik. Egy pingponglabdánál nem nagyobb, fémes golyóbis röppen ki belőle, halkan zümmögve tesz néhány kört a szék körül, majd visszatér helyére. A lyuk bezárul.

Az angyal felnéz. – Ez a procedúra szükséges volt a digitális identitása személyéhez kötéséhez, és ahhoz hogy a város polgári státuszhoz kötött berendezéseit - úgymint egyes lifteket, hivatalos épületek bejáratait, transzportkapukat - használni tudja. Emellett – Mondja, miközben az asztal felé eső oldalán nyíló résből kiemel egy kis, fekete, kúp alakú tárgyat, melyet letesz eléd az asztalra. - mint múltlakó, H’Sekiratban menekült státuszt élvez, és e státuszánál fogva joga van 200 kMŁ segélyhez, amely ha még nem érkezett volna meg, perceken belül felkerül digitális identitásához, és ennél fogva személyesen önhöz kötött bankszámlájára. Ezzel – mutat az kis gúlára az asztal sarkán. – elérheti, kezelheti ezt az összeget, hasonlóan, tudomásom szerint, az önök úgy nevezett „bankkártyájához”, bár kifinomultabb biztonsági és azonosítási mechanikák használatával. Elteheti. – Int újra a bankgúla felé, és visszatér a képernyőhöz.

Néhány gyors simítás rendet teremt a különböző ablakok kakofóniája között. Miután csak a legutolsó néhány szövegfájl marad az asztalon, visszatér hozzád. – A regisztráció befejeződött. Gratulálok – a hangjában egy csepp szín sem jelenik meg; pont olyan kellemes-hűvös, mint amilyen eddig is volt. – ön mostantól a tíz város szövetségének a polgára. A nap folyamán még kézhez fog kapni egy jelentés arról, hogy milyen… Komolyabb változásokra kellhet majd odafigyelnie, de… - Itt a képernyőre pillant. – Elinor, vagy hat óra felett egy másik kisegítő magával fog maradni egészen addig ameddig ön ezt szükségesnek látja. Ő majd segít önnek túljutni az esetleges akadályokon, melyeket jelenlegi helyzete teremthet. – Hátra, vagy legalábbis hátrébb dől. Nem látszik, hogy az ülésének van-e támlája. – Emellett ha bármilyen sürgős kérdése van, azt most is nyugodtan felteheti. Megpróbálok legjobb képességeim szerint segíteni önnek.

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Miközben válaszolok, csak figyelem, ahogy feltehetőleg a válaszaim maguktól megjelenések az asztalba épített számítógépben megjelenő kis ablakokban. Tetszik ez a praktikus megoldás. Nem tudom, mennyi idő kellett ehhez, az én időmben még azok az okostelefonok is épp hogy csak kezdték divatba jönni. Bár nem tudom, lehet-e ettől bármit tartani az asztalon.
Amikor az angyal mozdulatlanságra int, szinte azonnal meg is merevedek. A váratlan szúró érzésre kicsit megrándul az arcom, de mivel már érzem, hogy nem lesz rosszabb, tartom magam. Ekkor jelenik meg a kis gömb, biztos beszkennelnek a rendszerbe, vagy mi...
Csak akkor lazulok el, amikor ismét megszólít. Mondandója végén kézbe veszem a kis piramist, kicsit megforgatva szemügyre veszem, majd zsebre teszem. Azt nem magyarázták el, hogy kell használni, de idővel biztos belejövök.
Még néhány utolsó simítás, és végeztünk is. Elég nagy megkönnyebbülés, ezek szerint most már szabadon utazhatok. Jó is lenne bejárni ezt a világot, a mai nap eseményei meghozták a kedvemet. Persze előbb nem ártana megvetni a lábamat valahol, hozzászokni az itteni élethez./
-Nos, ha nem tartom fel túlságosan, akkor örülnék, ha esetleg elmondaná, amit egy múltlakónak tudnia kell erről a tíz város szövetségéről.-/Hozom fel a számomra legfontosabbnak vélt dolgot. Hogy boldoguljak egy idegen helyen, ha még azt sem tudom, pontosan hol vagyok?/

(8)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Minden arckifejezésbeli változás nélkül hallgatja végig kérdésedet, még mielőtt egészen befejezhetnéd, ujjai már újra listákkal, dokumentumokkal és képekkel játszanak. Amikor először megállapodik, az asztal legnagyobb részét egy sziget térképe borítja be.

– Ez itt – kezd hozzá a szigetre mutatva. – Negapan. Az ön idején lakott földrészek konglomerációja és egyéb, a földkéregben végbement változások által született, egyetlen ma ismert és lakott kontinens a bolygón. Ezek – mutat a térképen megjelenő csillagokra. – Negapan városai. – eljátszik néhány paranccsal az asztal felé eső oldalán, és a csillagok felett szavak jelennek meg. – A város mai fogalma kissé eltér az önök idejében ismert jelentésétől: ezen városok – és csak ezeket hívják ma városnak Negapanon – mind méretben, mind lakosságuk számában túltesznek az önök idején létező legtöbb „városnak” hívott településen. Az „állam” szó ma már ritkán használt, elavult és régies, de politikai, diplomáciai és kulturális szempontból az „állam” önök idejében használt jelentése a „városnál” önnek talán jobban írja le a városok mai szerepét.

- A tíz város közül a legnagyobb – mutat a térkép hozzávetőleges közepét elfoglaló nagy csillagra. – H’Sekirat, itt van ön most. Sokan hívják H’Sekiratot a szövetség fővárosának, de ez az elnevezés nem helytálló. Bár H’Sekirat a szövetség kormányának és kancellárjának legfőbb székhelye, ezek a elsősorban városközi, és azután városokon kívüli területek békéjéért felelősek, míg H’Sekirat ugyanolyan autonóm, a szövetségi kormánytól nagyrészt független vezetés alatt áll, ahogyan a többi város. Mind a kettő ebben az épületben székel. Félreértés elkerülése végett – mondja kicsit lassabban, mint az eddigieket. – Én a tíz város szövetségének a megbízottja vagyok, és ennél fogva H’Sekiratot ugyanannyira képviselem, ahogyan a másik kilenc várost. A múltlakók fogadását és barátságos, befogadó ellátását taglaló törvényjavaslatok legnagyobb részét minden város elfogadta.

- Azonban – Emeli fel kissé az állát, amitől úgy tűnik, még egyenesebben ül. – jelenleg múltlakók számára nem javasoljuk a más városokba utazást, hozzáértő kíséret nélkül semmiképp sem. H’Sekiraton kívül minden város lakosságának túlnyomó többsége egy adott fajhoz tartozik, és így minden város lényegesen eltérő szokásokkal, normákkal és kultúrával rendelkezik. Bár az időutazás során nem ritka eset az eddigi faj módosulása – erről még a nap folyamán érkező jelentésben bővebben is olvashat, ha az ön esetében bármi ilyesmit kimutatnának a felméréseink – ettől egy adott múltlakó semmivel sem ismeri jobban saját fajának szokásait, kultúráját, ami egy nem H’Sekirathoz hasonlóan interkulturális városban feszültségre adhat, és több esetben adott is már okot.

- Különleges menekült státuszánál fogva viszont joga van lakást igényelni itt - vagy ha úgy választana, bármely másik városban. Én ugyan ebben nem tudok közvetlenül a segítségére lenni, de – a képernyőre pillant. – Elinor el tudja vezetni a felelős ügyosztályra. A lakások minősége tudomásom szerint mind itt, mind a legtöbb városban kielégítő.

- A jelentés amelyet, mint már említettem a nap folyamán még kézhez fog kapni, tartalmazni fog munkalehetőségeket is. Bejelentetlen munkavégzést nem tanácsolnám, már csak azért sem mert ilyen munka során a város alkalmazottakat védő és biztosító törvényei önre nem érvényesek. Ha kétségei vannak, forduljon bizalommal a mi – azaz az önhöz hasonló helyzetű érkezetteket segítő – ügyosztályunk jogi részlegéhez, ott készséggel találnak önnek megoldást bármilyen nemű jogi problémára.

Lepillant a képernyőre, majd eltűnteti a térképet. – Van még bármilyen specifikus kérdése, amelyben tudnék segíteni önnek?

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Érdeklődve tanulmányozom az előttem megjelenő térképet. Ezek szerint a kontinensek újra összeértek valamikor. Egyik régi földrészt sem ismerem fel benne, de egy kicsit hasonlít az ősi Pangeára. Megjelenések a városok, és neveik./+Necradit, Gsoht...ez folyton Ghostnak tűnik...nem tudom, kik uralják ezt a világot, de a nevek furábbak, mint a keményebb fantasykban.+/Az angyal most a közigazgatásról kezd beszélni. Tehát az általam ismert ország helyett városállamokról van szó, amik hajlamosak az együttműködésre. Bár valahogy kétlem, hogy ennyire idilli lenne a helyzet.
Érthető, hogy óva int a világ önálló felfedezéséfelfedezésétől, tényleg igen nehéz lehet beilleszkedni, de valahogy meg kell próbálnom. Az is lehet, hogy találkozom már tapasztaltabb múltlakókkal, akik elég régóta itt vannak, de még tudják, milyen az én cipőmben járni. Figyelmesen végighallgatom a munkáról és lakásról szóló tájékoztatást, nyilván ezekre lesz majd leghamarabb szükségem, mivel úgy néz ki, egy időre a jövőben ragadtam.
A kapott információt kielégítőnek érzem, különben is, jobb, ha innentől magam tapasztálom ki a dolgokat./
-Nagyon köszönöm, már csak azt szeretném kérdezni, milyen módon jut majd el hozzám ez a jelentés?

(9)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Az angyal feláll a székéből, ezzel jelezve, hogy ezzel részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. Arcán találkozásotok óta most először tűnik fel egyértelműen valami mosolyhoz hasonlítható kifejezés; azonban hogy jóindulatú, vagy gúnyos, lehetetlen megállapítani. – Azzal önnek nem kell foglalkoznia. – Mondja. – Ha véletlenül nem jutna el önhöz a jelentés, és még van lehetősége rá, akkor itt, akár nálam akár az ügyosztály bármely másik irodájában panaszt tehet természetesen.

Útmutató mozdulattal az ajtó felé intve felemeli a karját, mire az kinyílik. – Minden jót. – Mondja még utoljára, majd leeresztve a karját mozdulatlanul várja meg, hogy elhagyd a szobát. Az ajtó becsukódik, kirekesztve téged a változatlanul hosszú és unalmas, ám most aggasztóan Elinor-mentes folyosóra.

Egy perc sem telik el azonban, és az egyik oldalfolyosó sarka mögül egy középmagas, vékony fiatalember bukkan elő, arcán, amint meglát, szinte meglepően széles mosollyal. – Daelanu! – Torpan meg a folyosó közepén, mintha gyermekkori barátját látná viszont hosszú idő eltelte után, váratlanul. Zavaró kuncogást hallat, majd elindul feléd fél kezével szinte önkéntelenül lesimítva áramvonalasra vaxolt haját, másikat kitárva maga mellett. – Kedves barátom ugye te vagy az? Persze hogy te, ki más csatangolna ilyenkor a regisztrációs-regiment – itt beiktat valamilyen furcsa fejmozgást. – folyosóin, he? Daelanu kedves barátom szívből örülök, hogy végre találkozunk! – Ér oda hozzád, és egy roppant határozott és kényelmetlenül meleg kézfogásra ragadja a kezed. – Már féltem kissé hogy elkések, de láthatólag te aztán nem sajnáltad Laspal idejét, mi? Így is kell azért van itt hogy felvilágosítson, és hát valljuk be, arra most aztán van bőven igény… - És harsány nevetésben tör ki, melyet hirtelen, váratlanul komolyan tör meg. – De persze ezért vagyok én itt. – Beszéde sebessége szinte hipnotikus erővel bír, a legjobb rap- avagy gyógyszerreklám-előadókkal is fel tudná venni a versenyt. Sajátos bűverőjéhez csak hozzátesz szilvaszín ingét-nadrágját takaró hófehér öltönye, melyet csak helyenként díszít egy-egy arany-sziva virágos hímzés. A lábán viselt kígyóbőr-hatású cipők már-már visszafogottak személye többi részéhez képest.

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Az angyal kitérő válaszával le is jár a kérdések ideje. Nem nagyon bánom, ezentúl már magam is megtapasztalhatom a dolgokat. Persze elkél majd egy kis segítség az elején, de majd mindent megtanulok a maga idejében./
-Viszlát, és köszönöm./Biccentek távoztomban, majd miután kiléptem, körbetekintek a folyosón, de Elinort nem látom sehol. Tanulva a boltos esetből, úgy döntök, nem próbálom megkeresni. Legjobb, ha várok, hátha visszajö. Már azért is, mivel nincs ötletem, merre kezdjem, ha mégsem. Kicsit megmosolygom a hehelyzetemet: elvileg hivatalos polgár vagyok, de azon túl ugyanott tartok, mint lent a téren.
Rövid idő után azonban hallom, hogy valaki új nevemet kiáltja. Amikor észreveszem az idegent, először a kinézete juttat eszembe valamit a múltamból./+Úgy látszik, Elvis még ezer év után is él.+/Mikor ideértve, már zavarba hoz azzal, hogy úgy köszönt, mintha régről ismerné, holott -bár nem túl jó az arcmemóriám-most biztosan tudom, hogy nem találkoztunk. Ez egy idegen hely, egy idegen világ, én meg még új vagyok, nem árt hát az óvatosság./-Kitalálom. Te vagy az új kísérő?-/Kérdezem, mikor a poénkodóból komolyra vált a hangja. Úgy érzem, nem kell elmagyaráznom, milyen helyzetben vagyok. Talán még régebb óta is foglalkozik a magamfajtákkal, mint Elinor./

(10)

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/A kis tündér széles mosollyal arcán kíván neked sok szerencsét.

Felmész a széles lépcsőkön, a második emeletre, ahol a hosszú folyosón két különös -furcsa kinézetű?!- alakot pillantasz meg.
Egyikük, egy középmagas, vékony fiatalember, akinek szilvaszínű inge és nadrágja, azt takaró hófehér öltönye van, melyet csak helyenként díszít egy-egy arany-szilva virágos hímzés, a lábán kígyóbőr-hatású cipővel még szebb kiállást kölcsönöz magának. Másikuk már-már szolid, a lenvászon ruhában, aki pedig közel átlagos testalkatú, kicsit izmos, vállig érő sötétbarna hajú, barna szemű fiatal, a húszas évei elején járó fiút rejt.
Beszéltetésük utolsó foszlányát hallod csak. "Kitalálom. Te vagy az új kísérő?" Ezt sem teljesen élesen.
Ahogy haladsz a folyóson, feléjük, keresve az R-M 206-os irodát, jól láthatóan egy plasztik kártyán, zölden irizáló felirattal, a szoba. A két ismeretlen alig pár lépéssel arrébb beszélget./

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

A lenyalt megjelenésű idegen látható örömmel veszi gyors konklúzióidat.

– Barátom neked aztán vág az eszed, mint egy jól beállított két mikrométer pontosságú borotva. Remek! – Csapja össze a tenyerét. – Ez lényegesen megkönnyíti mindkettőnk dolgát. 100 kredem és egy doboz valódi likőrös szárított gyümölcsöm van a számodra, ha a nevemet is kitalálod.

Vár egy darabig, de akár válaszolsz akár nem, harsány nevetésben tör ki. – Óh óh, Danu a mindenségben légy kegyes… A nevem egyébként Szézám. – kanyarodik komoly hangnembe talán még az előző alkalomnál is élesebben. – Szézám Ters. - egyik pillanatról a másikra a kezében egy névjegykártya van. Hogy a semmiből varázsolta-e elő, vagy az egyik zsebéből húzta ki lenyűgöző sebességgel, nem tudod megállapítani. A kártyát széles mozdulattal, és olyan arccal mint amilyen a pápa arcán ülhet amikor szentséget oszt, átnyújtja neked. A következők állnak rajta:

Sezame Terch

H'Sekirat - Tanácsházi Tanácsadó
Tanácsadás, közvetítés, bemutatás, szervezés, moderálás

Hívócím: HSTS9704165

Probléma nincs, csak kihívás!

- Úgy tudom - mondja miközben a hangján kihallani az elfojtott büszkeséget. - hogy a ti időtökben fontos szokás volt a név-jegy kártya átadása partnerek között. Láttam egyet a múzeumban, és az alapján csináltattam, külön, papír hatású anyagból! - megvárja a reakciódat, majd hozzáteszi. - A c-néma, ezért nem hallod. – és újra nevetgélni kezd, de most csak pár másodpercig. Majd megtörli a szemét, és valamivel visszafogottabban így folytatja:

– Nade! A lényeg az, hogy neked ez egy új, és legyünk őszinték, szerencsétlen helyzet. – Mély megértés csillan a szemében, és a válladra teszi a kezét. – Átérzem a pozíciódat Dael. Váratlanul kiragadnak – a másik kezével mintha egy szívet kitépő sátánista papot imitálna. – a szó legtágabb és legszorosabb értelmében vett otthonodból. Egy másik világba kerülsz! Legalábbis így is lehet mondani.

- Dael – a másik kezét is a válladra teszi, ahogy egészen szembefordul veled. – én azért vagyok itt, hogy segítsek neked. Vezetni akarlak téged ezen új világ rögös útvesztőjében; utat mutatni egy új boldogság felé. De ehhez neked is velem kell tartanod. Ezen az úton pedig az első, és talán a legfontosabb, de mindenképpen az egyik legfontosabb lépés pedig – lép hátra elengedve mind két válladat, bár karjaival még mindig színpadiasan rád mutatva. – Hogy elmeséld nekem: mihez akarsz fogni legelőször, vagy egyáltalában? – végre leengedi a karjait, és várakozva megáll.

[Moondance Logan Alexander]

*2900. 09.01 Drun*

/Myllien sok sikert kíván nekem, amit örömmel fogadok, és végül elindulok föl a lépcsőn. A másodikon észreveszek két idegent, akik beszélgetnek. De elég messze vagyok így nem igazán értem, amit mondanak. Egy mondat foszlányt hallok, meg amit nem tudok hirtelen hova tenni. /
+Kísérő? Vajon az mit jelenthet pontosan?+
/Gondolkodom, ahogy haladok és az ajtókat figyelem melyik lehet az ahova jöttem./
- R-M 206…
/ Motyogom, ahogy haladok a folyosón egyre közelebb érve a két idegenhez. Nem messze tőlük meg is pillantom a keresett feliratú ajtót. Magamhoz szorítva a rajzmappámat, kalapáló szívvel kezdek haladni az ajtó felé. Ahogy oda érek egy halk jó napottal köszönök, az ismeretlenekkel majd felpillantok az ajtóra. Érzem, hogy kezdek az idegességtől rosszul lenni. Még mindig instabil érzelmileg és idegileg. Hamar kiüt rajtam a feszültség és ilyenkor elsápadok, és azt sem tudom, mit tegyek. Tudom, hogy kopognom kéne, de nem merek, és csak ledermedve állok az ajtó előtt, és úgy érzem, mintha valami a torkomat szorongatná. Félek hogy vajon mit fognak tenni velem mit múltlakóval./

(10)

[Daelanu]

*Horizont* (2900. szeptember 1.)

/Amint kimondom talán kissé gunyorosra sikerült tippem, rögtön meg is bánom, de a fura fazon láthatóan jót derül rajta. Az ajánlata után csak hallgatok, nyilván csak elvicceli a helyzetet. Meg kell mondjam, ő a legkülönösebb jövőbeli, akivel találkoztam, pedig az egyiknek szárnyai voltak./+De legalább a nevét könnyű megjegyezni.+
/Elveszem a névjegyét, és megnézem magamnak. Ezt a kis rituálét előbb természetesnek tartottam, de mint kimerült, mára elavult szokás. De biztos jó, ha egy múltlakókkal foglalkozó egyénnek van. Magyarázatát egy fejbólintással nyugtázom , miközben elrakom a kis kártyát.
Ezután igencsak drámai magyarázatba kezd Új helyzetemmel kapcsolatban. Úgy látszik, ez a hevesség és közvetlenség egyfajta feszültségoldás lehet, én azonban nem igazán tudom hova tenni. A lényeg azonban változatlan, valóban bíznom kell benne, nincs más választásom. Mindenesetre a becenév, amit ad, tetszik.
Ekkor viszont kérdez tőlem valamit, amiről őszintén reméltem, hogy majd itt elmondják. Eddig olyan gyorsan követték egymást az események, hogy nemigen volt időm gondolkodni. Ám ekkor eszembe jut valami./
-Úgy érzem, még nem tudok eleget ahhoz, hogy döntsek, úgyhogy előbb én kérdeznék, ha lehet. Azt már értem, hogy hova kerültem, azt hiszem, most az jön, hogy mivé lettem.-/Ezzel elmesélem neki az átkelésemet, az új külsőm felfedezését, a tükörben látott feliratot, és még a hollószárnyakat is./-Örülnék, ha meg tudnád magyarázni, mi is ez a különös átalakulás. Gondolom, az "alakváltás" nem merül ki ennyiben./Közben a zsebembe csúsztatott kezemmel ösztönösen megszorítom rejtegetett szerencsepatkómat./

(11)

[Horizont]

*Daelanu (és mademosielle Alexander egy pár sor erejéig, mademosielle Drun elnézésével) - 2900. szeptember 1.*

Ahogy a patkód után nyúlsz, a zsebedben idegen tárgyat érzel. Fémet vélsz hallani fémnek ütődni, ahogy mind a patkó, mind az apró hengeres valami finoman megmoccan az érintésedre. Fél arasznyi kis fém csőnek tűnik, ám hogy honnan került a zsebedbe, fogalmad sincs.

- Nos Dael... - mondja Sezame, és tekintete egy pillanatra elidőzik az ösztönszerű mozdulatod felett, míg aztán valami más nem vonja magára a figyelmét a hátad mögött. Ez a valami a pár perce érkezett vékony, vörös hajú nő, aki minden jel szerint azóta amióta elment mellettetek - Sezame ekkor csak egy rövid biccentéssel nyugtázta jelenlétét, mivel (látszólag) épp a történeteddel volt elfoglalva - azzal töltötte az idejét, hogy az általad épp az imént elhagyott regisztrációs iroda ajtaját vizsgálgassa. Sezame megköszörüli a torkát, majd egy rövid pillantást vet rád. - Csak egy pillanat. - Mondja, és a hölgy és az ajtó felé veszi az útját. Amikor odaér, széles mosolyt villant a bizonytalan várakozóra.

- Szabad lesz, kedvesem? - Azzal, változatlanul széles mosollyal az arcán három törvénytelenül hangos ütést mér az iroda ajtajára. - A kopogtatóberendezések a legutóbbi költségvetés csökkentés alkalmával lekerültek a fontos fejlesztések listájáról, és kedves Nnathe, bár kiváló képességű aktakukac, még nem lát át tömör ajtón. - mondja, miközben két másik ajtó is kicsapódik a folyosón lentebb, melyeken idegesnek tűnő hivatalnokok kémlelnek körbe, olyan hangon, mint aki épp remekül szórakozik. - Ha továbbra sem kapna választ, ismételje meg az imént látottakat. Nnathe nem szereti a zajt. - a hölgyre kacsint. - Minden jót. - És ezzel visszatér hozzád.

- Szóval! - folytatja, miközben a hátadra teszi jobbját, és elkezd terelni téged lefelé a folyosón. - Dael; Pontosan a lényegre tapintottál. Említettem már mekkora megkönnyebbülés számomra hogy ilyen gyors elmével van dolgom benned, de nem tudom eléggé hangsúlyozni. Szavamra, túl kevés ma már az ilyen agy! De szavunkat ne feledjük. - teszi hozzá gyorsan. - Váltás! Váltásról csak váltók tudnak jól beszélni. Én, sajnos, nem vagyok az: De neked váltókra van szükséged. Nem-nem, efelől nincs is kétség. Valódi változásokkal velejéhez vitathatatlanul valódi váltók kellenek. - egy másodpercre elhallgat, gondolkozik, majd kiböki. - Váltók pedig Polimetronban vannak. Ergo nincs vita, neked Polimetronban kell villát szereznünk. Vagy lakást legalábbis. Vackot. - Ezután újra elnémul, valószínűleg csak hogy további v-kezdetű szavakat tudjon kitalálni. Pár lépés múlva odaértek egy másik - ezúttal az R - M- 220-as - ajtó elé, ahol Sezame megáll.

[Moondance Logan Alexander]

*2900.szeptember. 1-Drun*
/Teljesen pánikban vagyok, ahogy az ajtó előtt állok. Szabályosan rettegek, és egész testemben remegek. Félek, mert azon kívül amit Myllien mondott nekem, nem tudok semmit erről a helyről, és nem tudom, hogy zajlik ez a beregisztrálás vagy mi a fene./
+Most mi lesz? Kopognom kéne, de nem merek.+
/ Gondolkodom mikor hirtelen valaki mellém áll és bekopog az ajtón helyettem. Felismerem egyike a két beszélgető úrnak, akik mellett az előbb elhaladtam./
- Sajnálom… Én csak…
/ Kezdek bele, de nem tudom, mit mondjak. Még elpirulni sem tudok, zavaromba annyira félek és továbbra, is falfehér arccal bámulok rá, miközben lentebb ajtók nyílnak. Azok, akik kinéznek, biztos jót szórakoznak a szerencsétlenkedésemen, de csak földbe gyökerezett lábakkal állok továbbra is./
- Viszlát…
/Mondom halkan és próbálok megnyugodni. Úgy vagyok vele csak nem fognak kivégezni hisz nem én vagyok az egyetlen múltlakó, aki ide téved. Így tehát miután az úr elment mellőlem vázlatfüzetemet szorosan magamhoz ölelve, mintha attól várnék biztonságot és védelmet, várom, hogy reagáljanak az iménti hangos kopogásra./

(11)

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Amikor hozzáérek a kabalámhoz, valami furcsa hengeres dolog is a kezem ügyébe kerül./+Ez meg mi? Nem oda tettem azt a fizetőeszközt vagy mit.+/Mikor Sezame elfordul, hogy segítsen az időközben megjelenő lánynak, előveszem a furcsa kis tárgyat, hogy vessek rá egy pillantást. Majdnem el is ejtem, mikor "bekopogtat" az angyal ajtaján, ezzel felzavarva a fél folyosót, szegény lány pedig most még zavartabb, mint előtte./
-Elég lett volna, ha...-+...annyit mondasz, hogy kopogjon nyugodtan. +/Nem tudom befejezni a mondatot, mert már terület is tovább a folyosó, közben egyre csak beszél. Eddig kicsit viccesnek tartottam, de már kezd zavarni a szeszélyessége. Ráadásul még mindig nem tudnak mit mondani az ijesztő átalakulásomról.
Pont akkor említi meg, hogy lakás kellene, mikor megérkezünk egy másik ajtóhoz./-Egyetértek./Csak ennyit tudok mondani, miközben-kezemben még az idegen tárggyal-lefékezek az ajtó előtt. Biztos itt lehet lakást igényelni, ahogy az angyal mondta. Nem várom meg, amíg velem is eljátsza az előbbit, magam kopogtatok, majd várom a jelet./

(12)1

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/Miután leköszönsz az idegen férfitól, hallod meg az ajtón keresztül kiszűrődni, a határozott invitálást./
- Szabad!
/Az ajtón belépve, egy nagyobb méretű iroda található, egyszerű módon berendezve.
Könyvespolccal bal kéz felől, melyen ősrégi iratok: iniciálés könyvek, tekercsek, agyagcserepek és kőlapok sorakoznak, füstözött üveg mögött, melyen egy kijelző mutatja, hogy éppen mekkora a hőmérséklet és milyen a páratartalom odabent.
A szemközti falon egy embermagas kereszt alatt ül egy hosszú fekete hajú vöröses barna szemű, ovális arcú nő, komolyság álarcát hordozó nő.
Ruházata régi időkre emlékeztető: ötvözete a hajdani japán felsőrészeknek, a huszonegyedik századi mellényeknek és a reneszánsz kori szoknyáknak. Melyeknek összességére jellemző a tört fehér túlsúlya és a bíbor árnyalatú szegélyezés.
Íróasztala üveglapja alatt kihúzható fiókban fekszik aranyozott markolatú kardja és egy fém kis pajzs is, melynek szélei élezettnek látszanak és szintúgy aranyozottak./
- Miben segíthetek kisasszony?
/Érdeklődik a nő./

[Moondance Logan Alexander]

*Drun -- 2900.09.01. szerda.*
/Próbálok megnyugodni, ahogy ott állok, az ajtó előtt mikor hirtelen valaki kiszól az irodából. Nagyot nyelve helyezem, kezem a kilincsre majd lassan benyitok és belépek. Hirtelen körbe nézek a helységen és nagyon sok mindent lehet megfigyelni egyszerre, ami lehet másnak sok lenne, de mindig is jó megfigyelő voltam, majd megakad a szemem az asztalnál ülő nőn. Hihetetlen gyönyörű, de mikor megpillantottam a fegyvereit az üvegasztalon keresztül kicsit megrettenek. Nagyot nyelek majd megköszörülöm a torkomat, mert érzem hogy ha nem teszem egy hang nem jönne ki a torkomon./
- Bocsánat a zavarásért. Én, csak… Hogy, is mondjam. Szóval…
/ Hebegek össze vissza idegességemben. Majd nagy levegőt veszek, hogy újra kezdjem az egészet./
- Engem ide irányítottak, mikor nemrég találkoztam egy tündérrel, azt hiszem. Állítólag valamiféle múlt lakó vagyok, és hát nem tudom, mit tegyek.
/ Mondom végül idegesen, mert nem tudom, hogy fog reagálni rám a nő. A legrosszabb eshetőség az volt ha bezáratnak valami diliházba. Na, az tényleg elég rossz lenne. Még szorosabban vonom magamhoz a füzetem hogy szinte már gyűrődnek a rajzok. De próbálok higgadtan állni és várni a hölgy reakciójára./

(12)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

A tárgy mely a zsebedből előkerül első pillantásra valóban csak egy furcsán vágott, karcos fémcsőnek tűnik – egészen addig, míg meg nem látod egyik végén a zárt, s valamivel alatta a keresztbe nyitott, mélyített lyukat. Bár arra nincs időd hogy alaposabban szemügyre vedd – olyan mintha a felületére cirádás mintákat gravírozott volna a készítője – a tárgy, funkcióját tekintve minden valószínűség szerint sípként szolgál.

- Öhm… Itt először jobb ha csak én megyek be. - fordul Sezame hozzád ahogy bekopogsz az ajtón. - Heph a formaságok rabja - de komolyan, szinte betegesen imádja a procedúrákat, rendeleteket meg efféléket, szerintem ez már nem is normális, viszont a tanácsházán kétségkívül hasznos - és ha te bemész most hozzá azzal, hogy Polimetronban akarsz lakást, nagy hűhót fog csapni, aztán végül odalök valami élhetetlen lyukat. Viszont a lánya... Mindegy is, szóval segítettem neki egy pár alkalommal, és mindig elmondta, hogy mennyire hálás, és ha bármit segíthet, akkor. Szóval lehet, hogy meg tudok mozgatni néhány követ hogy egy kis előnnyel indulj. Itt várj. - És még mielőtt válaszolni tudnál, már benn is van.

Nem rémlik, hogy az ajtó kinyílt volna egyáltalán. Valaki...

***
//következmények//

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/Mindaddig hátra dőlve figyel, hallgat téged, míg befejezed mondandód./
- Üdvözlöm. Kérem foglaljon helye.
/Hajol előre, egyik kezével mutat a nagy fehér asztal előtt lévő székre, miközben ráteszik másik kezét, kényelmesen./
- Nathen Laspal vagyok.
/Ahogy megindulsz, gesztikuláló kezét is a másik mellé helyezi./
- Jó helyen jár. Én foglalkozom, azokkal a személyekkel akik a 21.századból ide kerülnek. Ha jól értem, ön is egy azok közül.
/Szemei és minden arcvonása hidegnek tűnik. Hangja mégis kellemes, megnyugtató./
- Ahhoz, hogy itt élhessen, meg kell ejtenünk a regisztrációját. Mely pár kérdésből áll csupán.

[Moondance Logan Alexander]

*2900. 09.01 szerda – Drun*
/Még a hangja is megnyugtató, ahogy megszólal, de én nem igazán tudok megnyugodni. Előre hajol, és a székre mutat. Kicsit feszengve, de oda megyek és leülök, ölembe helyezve vázlatfüzetemet és szélét szorongatom. /
- Bocsánat azt hiszem bemutatkozással kellett volna kezdenem. Ne haragudjon, de eléggé ideges vagyok. A nevem Moondance Logan Alexander. Legalább is azon a tükrön ez állt mikor felébredtem és bele néztem.
/Magyarázom feszülten. Nem tudom, mire számítsak. Olyan hidegnek tűnnek a szemei és még egy mosolyt sem ejt meg, még is a hangja megnyugtatóan csengett. Végül már kissé nyugodtabban várom a kérdéseit, bár még mindig nem tudom ez miben segíthet a regisztrációmban./

(13)

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/Hangja teljesen bekúszik elmédbe, talán még a lelkedbe is. A nyugalom teljesen átjár. Kényelmesen hátra dőlsz a készben, nem fogod görcsösen a táblád. Érzed, hogy most ha mindez eddig csak egy hatalmas átverésnek köszönhető jól megrendezett színjáték lett volna, beöltözött és nagyon modern technológiával megjelenített személyekkel, akkor most válik teljesen tisztává számodra, hogy ez a Valóság./
- Értem. De azért a tisztázás végett meg kell kérdeznem, hogy a tükör amit említ, hol volt pontosan?
/Látod, hogy az asztalán egy vékony átlátszó monitor emelkedik fel, rajta rengeteg feljegyzéssel, és a te mostani képeddel az egyik kis sarokban./
- Kérem, hogy minden kérdésemre a lehető legpontosabb választ adja meg, amit tud, hogy a regisztrációja simán és zökkenőmentesen folyjon le.
/Tekintetét végig rajtad tartja, mely még mindig hidegnek tűnik, szavai ellenére./
- Nem kell tartania semmitől, nem lesz semmi olyan ami kényelmetlenséget okozhatna önnek. A regisztráció során felvesszük a személyes adatai, a testképét, illetve amit elmond nekünk a múltjával kapcsoltban.
/Kis szünetet tart, hogy figyelje reakcióid, és ha van valami mondanivalót, akkor azt megvárja./
- Ha ezzel megvagyunk egy személyes azonosítóval látjuk el, ami engedi, hogy itt a mi időnkben hivatalossá tegye létezését, és igénybe vehesse az egyesszolgáltatásokat, mint például, ha megbetegedne, akkor a kórházi ellátás. Illetve megalkotom Önnek a bankszámláját, amin már az indulásnál, 200 kMŁ-t helyezünk letétbe. Ezzel járulunk hozzá a múltbéliek kezdő lépéseihez.
/Rápillant a monitorra, majd vissza rád./
- Kezdhetjük?
/Érdeklődik. Kérdése ellenére türelmesen tekint rád./

[Moondance Logan Alexander]

*Drun -- 2900.09.01. szerda.*


/ Ahogy beszél olyan volt mintha a hangja megnyugtatná. Háborgó lelkem és gondolataim elcsitulnak, és már mappámat sem szorítom görcsösen. /
- Valahol a főutcán egy kis boltban. Azt hiszem Annantina vagy valami hasonló volt. Nem tudom pontosan.
/Mondom nyugodtan és figyelem továbbra is, amit mond./
+ Nem hangzik túl vészesnek. Bár furcsa hogy ebben a világban, még nem is létezem hivatalosan. Félelmetes. Bár tényleg itt mindent újra kezdhetek.+
/ Gondolkodom el magamban. Megkér, hogy pontosan válaszoljak a kérdéseire, én pedig bólintok. /
- Értem, és kezdhetjük.
/Mondom és várom a kérdését. Az asztalon közben rápillantok a monitorra. Nem sokat tudok kivenni belőle, bár gondolom ugyan azt mutatja mait a kis boltban is. Legalább is másra nem tudok tippelni.

(14)

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/A nő bólint feléd. Láthatod, egy egyszerűnek mondott kérdőív jelenik meg, ahová folyamatosan töltődnek majd be az általad kimondott adatok./
- Mi a valódi neve? Hol és mikor született? Hogyan került a mi időnkbe? Mikor érkezett H'Sekiratba, tudja a mostani pontos dátumot?
/Kis szünetet tart, majd mivel láthatóan nem tudod a választ, felel rá./
- Kettőezer-kilencszáz szeptember elseje van.
/Mondja rezignáltan, hangja színtelen./
- Most ne mozogjon kérem, a számítógép most fogja rögzíteni a testképét.
/Ha nem mozogsz, akkor érezhetsz magad alatt egy kis billentést a szék által - s máris kész a szkennelés. Majd egy apró szúrást érzel a tarkódnál. Nem fáj, pusztán kellemetlen mint egy kis szúnyog csípés./
- Továbbá érdekelne az átkerülésének körülményei, és az, hogy mit tervez a jövőben.
/Látod ahogy a kihiányzó adatok folyamatosan feltöltésre kerülnek./

[Moondance Logan Alexander]

*Drun -- 2900. 09. 01*

- A nevem, Cardriel Casterwill, ezerkilencszázkilencvenöt, június, hatodikán születtem Franciaországban… Oh, bocsánat biztos nem erre volt kíváncsi. pontosan nem tudom, hogy kerültem ide. A dátumot pedig nem tudom.
/ Mondom sorra, és mikor megtudom mi is a mai dátum szabályosan leesik az állam. Ha nem ülnék most le kéne, hogy üljek./
- Kétezer - kilencszáz?
/Mondom hitetlenkedve. /
+Nem hiszem el. És ez tényleg a valóság. +
/Mikor azt mondja ne mozogjak megpróbálok nyugodtan ülni, érzem hogy a szék kissé megmozdul alattam, ami meglep de mikor egy szúrást érzek a tarkómon, hirtelen oda kapok. Nem tudom mi volt az de elég kellemetlen volt, bár nem fájdalmas./
- Az átkerülésemből nem sokra emlékszem. Bementem egy kis boltba, munka után, de nem volt ott senki. Úgy gondoltam még várom, az eladót körül nézek. Valami makettet láttam, majd elájultam. A következő mire emlékszem, hogy felébredek, teljesen más külsővel, és csak egy tükör nyújt adatokat, rólam. A terveim? Nem igazán tudom mit kéne most tennem. Nincs igazán olyan szakmám, amivel eltudnék, helyezkedni. Festő és zenész vagyok. Eddig meg pincérnőként dolgoztam egy kávézóban. Úgy hogy nem igazán vannak terveim. Elősször talán tanulnom kéne a helyről hogy tudjak tervezni.
/ Válaszolok a kérdésére közben figyelem ahogy az adataim feltöltésre kerülnek./

(15)