Nnathe Laspal irodája

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Riel & Naarozair & Caridwen*

/Határozott, de diszkrét kopogás után izgalmamon uralkodva lépek be Nnathe Laspal irodájába. Nem sietve, könnyed mozdulattal és halkan csukom be magam mögött az ajtót. Tekintetem körberebben a helyiségen. A szoba inkább kelti egy jómódú, különc üzletember irodájának érzetét, mint egy egyszerű hivatalnokét. A bal kéz felől magasodó vitrin mögött féltő gonddal őrzött ritka, és értékes tekercseken, okleveleken és könyveken megakad a szemem, de az illendőnél tovább nem időzik a ritkaságokon a tekintetem.
Ahogy a jólöltözött férfi felé fordulok, ő mosolyogva hellyel kínál. Az asztalhoz lépek, de mielőtt leülnék kezet nyújtok a hivatalnoknak./
- Örvendek, Heidi Yrjö-Koskinen vagyok. /a kézfogást követően helyet foglalok, s magamban mind a férfi, mind a felettese nevét többször elismétlem, hogy megjegyezzem./
- Igen. /felelem a regisztrációt illető kérdésre.
A semmiből előtűnő nyomtatvány egy pillanatra elkápráztat, bár úgy, hogy a Kávéházban az itallap is hasonlóan jelent meg, már nem zökkent ki.
- Természetesen. /bólintok, s egy mély, nyugtató sóhaj után elkezdek válaszolni a kérdésekre. Egyesével, röviden, de tisztán és érthetően.
- Heidi Yrjö-Koskinen. Betűzzem? /s ha kéri, vagy látom, hogy rosszul kerül rögzítésre a nevem, akkor betűzöm is. Nem annyira könnyű a finn ABC, s én szeretem, ha a nevem pontosan kerül rögzítésre./
- Helsinki, Finnország. 1986. december 13.
- Párizsban, egy kis antikvitásban nézelődtem, mikor … /a tekintetem Naitsabes Nomed arcáról az asztallapra vándorol. Rosszul lettem, elájultam, de ezt nem szívesen vallanám be. Ilyen nyilvánvaló gyengeségről ha nem muszáj, nem beszélek. Két másodperccel később már újra a férfi macskás szemeibe nézek/
- ... számomra se teljesen tisztázott körülmények között egy hasonló régiségboltban találtam magam már ebben a korban.
- Nem. Egyedül érkeztem.
- Nem, nem is emlékszem tükörre.
- Volt szerencsém Mercurius-szal találkozni, s ő mondta, hogy ebben a korban a nevem Aurnia, s beszélt a Tündérdombokról, ahol haza várnak, ha jól értettem. Azt hiszem, ez még fontos lehet. / teszem hozzá az egyéb információkat tudakozó kérdésére, s hogy lehetőséget adott kérdezni, fel is teszem azt, amit az üveg mögött őrzött könyvekről már korábban felötlött bennem./
- Sikerült megőrizni az elmúlt évszázadok során az anyakönyveket? Ha lehetőségem lenne rá szívesen kutatnék a családom után./ + Talán vannak a testvéreimnek, unokatestvéreimnek leszármazottai, akikkel felvehetném a kapcsolatot.+ /a kérdés végén felsóhajtok, érzem, hogy a szemem megtelik könnyel, s csak kis híja, hogy nem csordul ki. Elfordítom a fejem, hogy ne lássa a hivatalnok a gyengeségem. Inkább a könyvekre nézek, de a még nálam is századokkal öregebb papírdarabok csak tovább sajdítják a szívem. /+ Olyan egyedül vagyok. Vajon mi lett a családommal? Vajon meddig kerestek? Hogy tudják feldolgozni az eltűnésem? Annyira nehéz lehet nekik! … Nehéz lehetett... Hisz századok óta halottak... + / A gondolatra pengevékonyságúra szorulnak össze ajkaim, az arcizmaim megfeszülnek, de hiába küzdök, utat talál magának le pár hatalmas, görbe könnycsepp. Gyors mozdulattal törlöm le arcomról árulóim, s zavartan mosolyogva ugrik tekintetem újra a férfira./
- Elnézést, bizonyára a száraz levegő miatt. /mentegetőzöm, s hirtelen nagyon szeretnék valahol egyedül lenni. /+Kitartás, nem hozhatok szégyent a családomra, a nemzetemre. Talán én vagyok az utolsó Yrjö-Koskinen és az utolsó finn… +/ A gondolat fájó gyászként szorítja a szívem, de elég erőt ad ahhoz, hogy emelt fővel, megerősített akarattal folytassam a procedúrát./

(22)

[Riel]

*2900. augusztus 30. - Caridwen, Aurnia, Zair, Riel*

/Jó magam nem tudok azonnal bemenni az ajtón. A többiek magabiztosabbnak tűntek. Én nem nevezném magam annak, amikor egy tök idegen hely Tanácsházában állsz arra várva, hogy beregisztráljanak. Kicsit remegnek is a térdeim, de nem látszik. Egyedül én érzem. Ami feltűnhet másoknak, az-az arcomra kiülő izgatottság és keserűség érdekes elegye. Aztán mehetek be harmadiknak a hölgyemény, és Zair után, amint ők végeztek.
Nagy levegőt veszek, és remegő kézzel lenyomom a kilincset. Bent hatalmas tér fogad, a berendezés ízléses, s egyelőre nem tűnik úgy, hogy egy kicsit s eltérne a hétköznapitól. Persze könnyen előfordulhat, hogy jó magam gondolom így, a többiek viszont egészen más véleményen vannak./
- Részemről a szerencse, Riel vagyok /mutatkozom be barátságosan, azt a nevet használva ahogy az "azték isten" szólított, mikor betértem abba a kávéházba/ - Igen, ebben az ügyben.. küldtek ide /felelem aztán elhallgatok. Várom, mi következik.
A srác megérint egy gombot az asztalon, mire afölött egy különös formanyomtatvány jelenik meg. Eh, nekem még idő lesz megszoknom az ilyeneket! Sóhajtva kezdek neki a válaszolgatásnak./
- Jeffrey R. Robison a tisztes nevem. 1990. november 26-án születtem Londonban, Angliában. Ugyanezen a helyen volt egy bolt is, amibe betévedtem a munkámból hazafelé menet. Megpillantottam ott egy makettet. Odamentem hozzá, és mire feleszméltem, már itt találtam magam /felelek. Nehezen bírom megállni, hogy visszafojtsak egy feltörni akaró zavart nevetést. Még mindig hihetetlen az egész. Korábban még ember voltam. Nemrég Riel, vagy ki még csak nem is létezett!!/ +Korábban meg így szólított egy vadidegen, akit még életemben nem láttam. Előtte meg szembesülnöm kellett azzal, hogy... egy különös lénnyé lettem.+
- Jaaa, még valami! A tükröt nem figyeltem /nem említem hogy egy kirakat üvegében vetettem egy pillantást magamra. Az azonban igaz, hogy akkor se vettem észre, ha kiírt valamit. Amennyiben mégis megjelent volna rajta az, hogy "Üdv xy városban angyalka!", valószínűleg már akkor azon lettem volna, hogy kitépjem a hajam. Az egy pár szárny meg csak hab a tortán/ - Ha ki is írt valamit, azt nem láttam /Vonok vállat./
- A regisztráltakkal mi lesz, miután tovább álltak? Tudja, nincs otthonom. Nincs családom, és senki, aki átjött volna rajtam kívül ebbe az.... /a mondat végét szándékosan harapom el./ +.... őrült álomvilágba!+

(24)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Aurnia & Naarozair & Riel*

/Aurnia Naitsabes csak apró elegáns biccentésekkel kíséri a mondandód, a betűzésre pedig csak kedvesen elmosolyodik./
- Igazán kedves öntől, de a szoftvereinkben el van tárolva az összes ősi nyelv is, tehát ezért nem kell aggódnia Yrjö-Koskinen kisasszony. /mosolyog rád barátságosan, tökéletesen ejtve ki a nevedet. És látod, hogy a lebegő lapocskán is pontosan jelenik meg.
A többi adatod is elegáns katonai sorban kúszik rá a lapra, amikor pedig elérzékenyülsz Naitsabes diszkréten megérint egy haloványan izzó gombot az asztalon, mire előtted megjelenik egy törékeny porceláncsészében az ismerős téli éjszakák illatát árasztó fahéj -forraltbor illatú teaféle ital és egy elegáns selyemzsebkendő szolid Aurnia felirattal az egyik sarkában. Amíg pedig letörlöd könnyeid feláll és a tárolókat veszi szemügyre, mintha adni akarna egy percet neked, hogy helyre jöjj, csak aztán válaszol./
- Valóban, a páratartalom-szabályzók sokat makacskodnak az utóbbi időben, kérem bocsássa ezt meg nekem hölgyem! /mosolyog rád barátságosan, aztán visszaül a székébe, úgy folytatja a intve, hogy kóstold meg a teát bátran./
- Nos a tanácsházán nem rendelkezünk pár száz évnél régebbi családfákkal, de tudtommal a múzeumban gondolkoztak valami "találjuk meg a gyökereink" projekttel, ha érdekli az efféle kutatás, azt a helyet ajánlanám. A legtöbb múltlakó szeret ott lenni, a 21. századra emlékeztet mindenkit a hely és ha a múltról szeretne többet megtudni én ott keresném a válaszokat. /mondja kedvesen, aztán egy intésére eltűnik a papír./
- Nos a kérdezősködésem ennyi lett volna, ha még lenne kedves felállni, hogy egy auraképet csinálhassunk önről a későbbi azonosításhoz, akkor azt megköszönném. /mondja udvariasan. Ha megteszed, amit kér, egy kis repülő gömböcske reppen elő az asztalból és végigpásztáz téged egy enyhén bizsergető fénysugárral. Nem kellemetlen, de a bőröd fénye enyhén felviláglik tőle./
- Köszönöm, a személyi azonosítója hamarosan elkészül, addig esetleg még van bármi kérdése?

Zair a férfi halovány biccentésekkel fogadja a válaszod és látod hogy a lebegő papíron megjelennek a válaszaid, mintha egy mágikus kéz vésné fel őket derengő tintával. Láttál már ennél furcsábbat, de azért magával ragadó, ahogy a lap mindentől függetlenül rögzíti a válaszaidat.
Amikor kérdezel a férfi azonnal gondolkodás és fontolgatás nélkül válaszol./
- Természetesen van könyvtár. Habár attól függ milyet keres. Ha olyasfélét, ami az önök korában volt, ahhoz a múzeumot javasolnám, maximum ott fog hagyományos könyvtárrészletet találni. De ha nem rettenti vissza a mi korunk, a negyedik szinten megtalálja a Központi Könyvtárat, ott rengeteg információt találhat bármiről, ami érdekli, és a robotok segítségére lesznek bármit is keressen, csak egy kicsit bele kell tanulni, hogyan használja. /mosolyog rád kedvesen, de valami zavaró mindentudás ragyog macskaszerű szemeiben./
- Nos viszont a kérdésekkel végeztünk is, most ha lenne kedves és felállna elkészítenénk az auraképét a későbbi azonosításhoz. /Ha megteszed amit kér, nálad is előreppen a kis golyószerű szonda és végigpásztáz egy fénysugárral. Enyhén bizsergető érzés és a bőröd a fény nyomán maga is haloványan dereng utána./
- Nos ez meg is lenne, esetleg egyéb kérdése van, ameddig elkészül az azonosítója? /pillant rád udvarias érdeklődéssel.

Riel a férfi arcán látod, hogy megért, kedves mosolya megnyugtató, ahogy hallgat. Nem olyan fensőbbségesen imádnivaló, mint Hermészé, de ahogy figyel és hallgat rád nem érzed már annyira egyedül magad. Amikor válaszolsz a kérdésekre azok fénylő derengés kíséretében kirajzolódnak a lebegő lapon, pedig senki nem ért hozzá, kissé nyugtalanító az egész. Azonban amint ennek vége az asztalon megjelenik előtted egy nagy bögre habos forrócsokoládé./
- Nem tudom szereti-e, de nekem ha rossz napom van, mindig ilyet iszok. /mondja barátságosan az ital felé intve biztatóan, hogy kóstold meg, de közben folytatja./
- A válaszokat pedig köszönöm, a kérdezgetős részt ezennel le is zártuk. Tehát most szeretném megjegyezni, hogy kérem ne féljen! Tudom ezt így nagyképűség mondani, és igazán nem akarom megsérteni vele az érzéseit, biztos vagyok benne nagyon nehéz önöknek ez az egész, azonban a városunk igyekszik tudásához méltóan gondoskodni önökről. Az otthon és munka miatt ne aggódjon! Hamarosan értesítünk valakit az angyalok városából, aki mindent elmagyaráz önnek és hazaviszi. Ott van kijelölt lakás az érkezőknek, és mi is támogatjuk egy kezdőtőkével az átkerülteket. Ha ad egy esélyt a 30. századnak meglátja, még a végén megszereti ezt az őrült álomvilágot. /mondja kedves mosollyal. Ha beleiszol a forró csokiba, az megnyugtat. Valóban nagyon finom és mintha egy meleg simogatás lenne, szinte teljesen ellazít.
Ha látja, hogy kicsit jobban vagy, csak akkor folytatja./
- A következő az auraképrögzítés lenne a későbbi azonosításhoz. Ha lenne olyan kedves és felállna hozzá, akkor megköszönném. /mondja továbbra is biztató mosollyal. Ha megteszed előröppen a kis gömb és a fény téged is végigpásztáz. Kissé bizsergető, de nem kellemetlen érzés./
- Nos ennyi is lett volna, amíg elkészül az azonosítója esetleg még van valami kérdése?

[Naarozair]

/Nézi, hogy a hivatalnok bólintásokkal jelez, hogy megértette a válaszokat. Látja, ahogy azok megjelennek a holografikus papíron, ami teljesen lenyűgözi. Két perc erejéig a papírlapra összpontosít, mikor az erős koncentrációt megzavarja a másik beszéde. A vele szemben ülő felvilágosítja, hogy ha a múltban akar turkálni, akkor inkább a múzeum a megfelelő hely, míg ebben a században levő dolgokat inkább a Központi Könyvtárban keresse./
-Köszönöm. /Ennyit ejt ki ajkain. Nem foglalja egész mondatba, hogy mennyire hálás azért, mert számára kedvező dolgokat mondott el. Macskaszerű szemeit fürkészi, amiben nincs valami rendben. Kissé kellemetlenül érzi magát, de nem hunyászkodik meg a másik előtt. A sárkányszeme van talán van annyira ijesztő, mint a másiké, ha nem rémisztőbb. Megkéri a hivatalnok, hogy álljon fel, akkor nagyon lassan feláll. Egy nagyon halvány fele ellenzi a dolgot, azonban ő van kisebbségben. Az asztal lapjába kapaszkodik, majd mikor sikerül leküzdeni az ellenző érzést, akkor kiegyenesedik. Megjelenik egy szonda, miközben a sárkányszemével próbálja rajta tartani. Az enyhén bizsergető érzést szokatlannak érzi, sőt kissé bántónak, de nem csinál belőle nagy ügyet. Mikor végez a kütyü, s újfent udvariaskodnak vele, akkor halványan elmosolyodik./
-Nincs, mindent megtudtam, amire szükségem volt./Mondja elégedetten, mint egy nagyúr a szolgájának. Hogy miért beszélt vele kissé tiszteletlenül? Mert bevillant pár kép előtte, ahol éppen trónol egy helyen, és parancsolgat a népeknek. Senki sem mer ellentmondani neki. Neki fel sem tűnik, hogy a regisztráció közben ennyire bárdolatlan hangnemet engedett meg magának. Leginkább azért, mert túlságosan természetesnek érezte, hogy így kell cselekednie./
-Vagy mégis. Eszembe jutott pár kérdés. Mi mindenre jó ez az azonosító? S elvesztés esetén mit lehet tenni? / Érdeklődik, mert úgy gondolja, hogy bármi előfordulhat. Ha pedig elveszti, akkor úgy fogja érezni magát, mint most teljesen egy hónapig. Regisztrálatlan és azonosíthatatlan személynek, magyarán törvényen kivülinek./

(60)

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Riel & Naarozair & Caridwen*

/Az asztalon megjelenő forró ital és a nevesített zsebkendő láttán kikerekednek a szemeim. Ilyen csodát még nem láttam. A csészében gyermekkorom össze karácsonya gőzölög, szolid mandula és fahéjillattal töltve meg a levegőt. Egészen biztos vagyok abban, hogy a csésze alján néhány szem mazsola és mandula is vár. Pont ahogy szeretem. Ám tekintetem mégis a zsebkendő vonzza inkább. Először látom leírva új nevem, s még szoknom kell a látványt. Tekintetem követve ujjbegyem is végigfut a betűk ívén. Nem rémlik, hogy megmozdultam volna, de bizonyára így történt, mert a zsebkendő a kezemben van. Míg Naitsabes udvariasan a vitrint tanulmányozza, én lopva felitatom a zsebkendő csücskével az arcomon gördülő cseppeket./
- Köszönöm. Ön nagyon figyelmes. /intésére kecsesen kinyúlok a csészéért és aprót kortyolok a forralt borból, ami talán nem is igazán bor, inkább valami fűszeres tea-féleség. A csésze alján lassú táncra perdülnek a mandula-szeletek a mazsolákkal. Figyelmesen hallgatom a múzeummal kapcsolatos információkat, tekintem végig a hivatalnokon időzik./
- Ez igazán nagyszerű hír, köszönöm! Bízom benne, hogy szerény ismereteimmel magam is hozzájárulhatok e kétség kívül nagyszabású kutatáshoz, s ez által gazdagíthatom mind a saját ismereteimet, mind e kor szülötteinek tudását. /hagyom, hogy lelkesedésem kicsengjen szavaimból./ + Hiszen ez nagyszerű! Meg kell beszélnem Mercuriusszal, hogy esetleg ebben az irányban is kiterjedtek-e a kutatásai? Mert ha nem, akkor erre elindulhatnék egyszerre segítve az ő munkáját és remélve, hogy rokonokra bukkanok ebben a jelenben.+
- Természetesen! /a csészét könnyed mozdulattal helyezem vissza a kistányérra, s felállok, hogy az aura-fotózást is megejthessük. Amikor a repülő gömb előpattan az asztalból hátra hőkölök. Erre nem számítottam, de szerencsére a meglepetésemben sem veszítem el az egyensúlyom. A csiklandozó-bizsergető érés nem is olyan rossz./
- Igen, lenne kérdésem. Létezik valamilyen kiadvány, ami segít eligazodni ebben a világban? Amolyan útikönyv szerűségre gondolok praktikus információkkal, térképpel. Szeretném magam mielőbb kiismerni e helyen. /mosolygok kedvesen. A férfi válaszát meghallgatom, de közben felötlött bennem még egy kérdés./
- Meg tudná mondani, hogy hányadik múltlakóként regisztráltam?

(23)

[Riel]

*2900. augusztus 30. -Caridwen,Aurnia, Zair, Riel*

/Olyan különösnek tartom ezt az egészet, ugyanakkor hogy ne csak siránkozzak, hajlandó vagyok beismerni magamnak, hogy ez a hely lenyűgöző. Nem egy egyszerű időutazásról van szó, hanem egy teljesen más világról, ami teljesen eltér attól, ahonnan én jöttem. A múltban a nagyra vágyó tudósoknak is nagy erőfeszítésekbe tellett volna kifejleszteni azt a technológiát, amelynek alapjára a város is épült. Még magam sem értem teljes egészében hogyan épül fel az egész.
Elgondolkodva figyelem az előttem lévő férfi arcát. A megértés jeleit keresem annyira, és meg is találom. Kellemes, bizsergő érzéssel töltenek el macskás szemeinek látványa. Most először érzek tényleges megnyugvást. Elkezdtem beletörődni abba, hogy itt vagyok. A családom hiányzik, nagyon fáj az „elvesztésük”. De túl kell tennem magam rajtuk, ha meg szeretnék tanulni itt élni. Mert nekem már ez a jelenem./
- K-köszönöm! /dadogom, majd elveszem a bögrét, és óvatosan belekortyolok az italba. Biztosra akarok menni a valódiságában. Nem akarok bizalmatlannak tűnni, de fene tudja, milyen itt ez... De amint hozzáér a nyelvem, minden ostoba gondolatom szertefoszlik. Ugyanolyan simogató íze van, mint az otthoninak volt, és az illata nagyon kellemes.
Ami a várost illeti, nem becsülöm alá a tudását, illetve az itt élőkét, egyszerűen csak még nem tudtam kiigazodni bizonyos dolgokban. Még új a helyhez, ám ahogy itt állok, máris relaxáltabbnak érzem magam. Mikor kéri, felállok, letéve az asztalra az immár üres bögrét. Megköszönöm a meleg italt, belül pedig rettentő hálás vagyok a megértéséért, habár meglepett, hogy amúgy az én szava járásomat használta./ +Őőőrült álomviláág! Bakker, ennyire látná az arcomon a dolgokat, vagy az agyamban turkál? Van ez ellen valamiféle „varázslatos védelem”?+
/Kíváncsian fürkészem a gömböt, ami végigpásztáz, viszont én nem érzek belőle sokat. Jóformán csak enyhe bizsergés fog el./
- Angyalok városa? /kapom fel a fejem olyan csodálkozással, mint amikor egy kutya előtt szafttól tocsogó húst lóbálnak./ - Tudna mesélni arról a helyről.. bővebben? /teszem fel óvatosan a kérdést. Tudni szeretnék róla mindent, amit lehet./
+Angyalok városa...+ /vonom össze tűnődve szemöldököm/ +Vajon milyen hely? És az ott élők? Ha odakerülök, barátjukká fogadnak -e majd?+

(25)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Aurnia & Naarozair &Riel*

/Zair egy pillanatig úgy tűnik a fickó akart mondani valamit, azonban a kérdéseid kapcsán megáll egy pillanatra, de aztán válaszol is./
- Nos ez azonosítja önt. Ha jól emlékszem a maguk korában volt valami személyi igazolványnak nevezett adatkártya, igaz? Nos ez valami ahhoz hasonló, csak sokkal praktikusabb. Azonosítja önt, hozzáférést enged a város gravoliftjeihez és a légitaxik használatához. Emellett a folyószámlája is ehhez kötődik, ezzel tud fizetni. Ezt az új technológiát használják már a legtöbben. Kényelmes gyors egyszerű, és nem igazán van lehetősége elhagyni. Egy többnyire csuklóba ültetett mikrochip az egész, így nem veszthet el, maximum a végtaggal együtt. Ha mégis lenne valami, akkor ha visszajön pótoljuk. /mondja könnyeden. Elő is vesz egy parányi tollszerű eszközt./
- De ha ideadja a kezét máris behelyezem. Az adatit már felvittük, a számlájára is elhelyeztünk egy kisebb összeget. /mondja mosolyogva és a kezedért nyúl.

Aurnia a férfi kedvesen mosolyog rád miközben elismerően biccent./
- Ebben biztos vagyok hölgyem, ahogy abban is, hogy szívesen fogják látni a múzeumban, minden tudás értékes és fontos hogy megőrizzük az eljövendő korok számára, elvégre a múlt nélkül senkik vagyunk. /gondolkozik el egy pillanatra, aztán szabadkozó mosollyal folytatja is./
- Nos tudok adni önnek térképet, meg valahol talán a városokról is találhatunk valamit, de azt hiszem egyszerűbb, ha megkérdez valakit. Ugyanis nincsenek igazán turisták, a többség minden várost ismer legalább hírből, így nincs nagyon igénye az embereknek efféle útikönyvekre. De azt hiszem egy ilyen gyönyörű hölgyet örömmel kísér végig bárki a városokon. /mondja kedvesen, minden túlzás nélkül, valóban pusztán udvariasan./
- Ne haragudjon, de ez bizalmas információ, sajnos ilyen adatot csak a Tanács beleegyezésével van jogom kiadni. De sokan vannak már itt múltlakók, nem lesz egyedül. /mondja ugyan azzal a kedves mosollyal, közben megérint egy másik gombot az asztalon, mire egy áttetsző papír jelenik meg előtted. Ha megérinted egy térkép rajzolódik ki rajta, ha pedig ismét akkor egy másik, újabb érintésre visszavált./
- Parancsoljon, az egyiken Negapan domborzata, a másikon pedig a tíz város van jelölve.

- Igazán nincs mit, ha valamit még kér szóljon bátran. /mondja biztatóan, majd kis gondolkodás után válaszol neked./
- A neve Anolgelis, a felhők közé épített világ. Jómagam még soha nem jártam ott, de úgy hallottam gyönyörű. Az angyalok megértőek és kedvesek, ha itt járnak mindig szívélyesen elbeszélgetnek bárkivel. Úgy hallottam a városban van egy hatalmas kert, amiben olyan csodás virágok nőnek, mint sehol máshol. Azt mondják álomszép hely. Biztos vagyok benne, hogy segítenek majd mindenben, ha bármi kérdése van a fajtársai tudni fogják a választ, és azt hiszem annál a városnál tündérmesébe illőbbet nehéz megálmodni. /mondja barátságosan./
- Küldtünk is üzenetet az angyaloknak, jön majd egy kísérő, aki elkíséri oda, ha igényt tart rá. Természetesen ha mást szeretne szólhatok, hogy majd később jöjjenek. /mondja kérdőn./
- Még az azonosító felhelyezése van, aztán már végeztünk is. Szeretne haza menni, vagy szóljak, hogy később jöjjön önért valaki? /kérdezi macskás szemeivel téged fürkészve. De ez nem az a vallató nézés, inkább csak kíváncsi./

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Riel & Naarozair & Caridwen*

/Döbbenten hallgatom Naitsabes szavait./ + Hogy mehetett össze ennyire a világ? Tíz város és köztük semmi se lenne? Mekkora lehet a lakosság? Milyenek lehetnek a politikai viszonyok? Kié a hatalom? + / bosszantóan tudatlannak érzem magam, ráadásul ez a fickó ha mégoly udvariasan és kedvesen is, de azt ajánlja, hogy szólítsak le valakit, ha eltévedtem. Szerencsére megcsillantja előttem a térképet, aminek őszintén örülök./
- Köszönöm, a térkép nagyszerű lenne. A városokkal kapcsolatban pedig azt hiszem, hogy a könyvtál szolgáltatásait leszek kénytelen igénybe venni. /mosolygok udvariasan./ + Na meg beszerezhetnék pá napilapot, hogy képet kapjak arról hogy is zajlanak itt a dolgok.+
- Ezt sajnálattal hallom. Talán majd egyszer kérelmezem a Tanácstól az információt. /biggyesztem le az ajkam.
A megjelenő papírlapot érdeklődve szemlélem. A férfi biztatására érte nyúlok, s ahogy megérintem, úgy egy térkép rajzolódik ki előttem. Két ujjammal rutinosan simítom a papírt (mint nem is olyan régen a telefonom képernyőjét), hogy ránagyítsak H’Shekiratra, ám újabb érintésre egy másik térkép jelenik meg rajta. Az eredmény láttán ráncba fut a homlokom. Újra megpróbálok ránagyítani a térkép valamelyik részére, de erre eltűnik a térkép./
- Köszönöm, ez lenyűgöző! De hogy lehet ránagyítani? Mondjuk utca szintre?

(24)

[Riel]

/Megpróbálom elképzelni azt a világot, amit a férfi körülír nekem. Miközben beszél, lehunyom szemeimet, és látom... Látom az égen úszó felhőket, majd egy kertet tele színesebbnél-színesebb virágokkal. Nem tudom milyenek lehetnek, de ha így beszél róluk, biztosra veszem, hogy tényleg csodálatosak. Aztán ott vannak a szárnyas teremtmények, akik felettük röpködnek./
- Szeretnék minél előbb... haza jutni /válaszolom kicsivel bátrabban, mire hátamon kitárulnak szárnyaim. Ezzel lehet hatalmasabbnak tűnhetek, mint például egy ágaskodó ló. Kettőnk közt csak annyi a különbség, hogy míg ő inkább erőfitogtatásból tesz így, nálam ösztönből fakad ez a reakció. Fene tudja, hogyan lát így a férfi, de mindegy, hiszen most van most fontosabb dolgunk is.../
- Persze csak azután, hogy felhelyezte az azonosítót. Mielőtt innen elmennék, szeretnék túlesni ezen /javítom ki magam, hogy ne tűnjek olyan akaratosnak, s különben tényleg jó lenne, ha ezt is letudnánk néhány perc alatt./ +Miért izgulok ennyire? Hiszen hamarosan végzek. Érzem, nem kell sok és ott lehetek a társaim között. Az Angyalok városában.+
/Olyan, mintha belassulna az idő. Minden másodperc hosszú perceknek tűnik, és minden perc mintha órákba torkollana. Kezd megőrjíteni a várakozás, ugyanakkor félek, fogalmam sincs, mit szólnak majd egy angyalhoz, akinek az is újdonság, hogy egyáltalán vannak szárnyai! Náluk ez magától értetődő. Nekem idő lesz felvenni a szokásaikat. És még több lesz egy olyan világot az otthonomnak hívni, ami alig hozott át valamit régi önmagából, hogy úgy mondjam. De ettől már annyira nem tartok. Valahogy az utcán kóborló különös teremtések között is el tudtam tévedni egy kávézóig. Nem lesz nehéz ott beilleszkednem, ahol nem leszek kívülálló./

(26)

[Naarozair]

/Némán figyeli, hogy a másikból milyen reakciókat vált ki, aztán türelmesen várja a választ. Reméli, hogy hamarosan növelheti a tudását, hogy minél megtudjon erről az új világról. Zavarodottsága és esetlensége talán a tudás halmozásával eltűnik. A régi családját biztosan el kell felejtenie, mert ők itt nem élnek, vagy legalábbis nem tud róluk. Meglepi közben az a tény, hogy a másik nem olyan biztos a tudásában vagy legalább is nem foglalkozhatott annyit a múlttal./
- Igen, személyi igazolványnak hívták./ ez után meg ő döbben le, hogy a technológia segítségével mennyire kinőtte magát az a vékony lap. Most már chip formában van jelen, ami azt jelenti, hogy nagyon korszerű. Emellett nem csak egy funkciót lát el, hanem többet. A kis dolog elvesztésével kapcsolatban csak egy mosolyra futja, majd ezután következik a beültetés. Összehúzza a szemét, aztán lassan odaadja a kezét. Van benne egy kisebb tüske, hogy mi van akkor, ha a kütyüben van vas. Az rögtön megégetné a kezét, ráadásul a behelyezés után milyen károkat okozna neki?/
- Az lesz az első dolgom, hogy felkeressek egy étkezdét, mert farkaséhes vagyok / jelenti ki nemes egyszerűséggel. Hiányzik neki a jóllakottság érzése, ezen felül kíváncsi, hogy ezzel miként kell fizetni? Ha már ebben a helyzetben van, akkor ezt az egyet megkérdezi./
- Ezzel a chippel, hogyan tud fizetni az ember? / érdeklődik, mert ez egy nagyon fontos mozzanat. El tudja képzelni, hogy minden tudás nélkül a pincér valami detektorral közeledni, ami után teljesen nevetségessé teszi önmagát. Úgy értve, hogy leüti, mert azt hiszi, hogy gyilkos eszközzel közeledik./
- Ezen kívül nincs több kérdésem, mert gondolom, nem vesztegetheti az idejét.

(61)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Aurnia & Naarozair & Riel*

/Aurnia a kérdésedre odalép hozzád, az egyik kezével finoman megérinti a jobb felső sarkot, de nem engedi el, hanem a másik kezével kezdi el széthúzni a képet, ahogy egy mobillal, vagy más érintőképernyős térképpel is tenné./
- Egy érintésre képet vált, folyamatos nyomás alatt pedig egészen utcaszintig ránagyíthat. A domborzati térkép ennél kevésbé pontos, az ennyire aprólékos tájékozódásra nem alkalmas, de azt hiszem erre nem is lesz szüksége.
/Aztán visszaül veled szembe és folytatja./
- Még az azonosítóchip lenne hátra, ezen van a folyószámlája, ezzel tudja bizonyítani, hogy ki is ön. A csuklóba szoktuk ültetni, a kártyaolvasók felismerik és így elhagyni sem lehet. Ha megfelel be is adnám és már végeztünk is, ha nincs más kérdése. /vesz elő egy tollszerű kis fémrudat és feléd nyújtja a kezét./

/Zair a fickó finoman megfogja a kezet finoman és puhán aztán a tollszerű valamit csuklódhoz érinti. Egy pici szúrást érzel, de csak annyit, mintha egy szúnyog csípett volna meg, amikor elveszi az eszközt semmit nem látsz a bőr tökéletesen ép, és semmi fájdalmat nem érzel, se vas égetését, se semmit./
- A Vörös Sárkány nevű éttermet csak ajánlani tudom, szerintem a városban az egyik legjobb konyhával rendelkeznek. /mondja kedvesen mosolyogva, aztán folytatja is a további kérdéseid után./
- Igen egyszerű, a pultra helyezett érzékelőlapocskák fölé kell érinteni vagy ahhoz amit a pincér kihoz az étkezés után. A rendszerek szinkronizálódnak és a fogyasztott összeget automatikusan áthelyezik róla. Ha küldeni, felvenni akar, akkor vannak kijelzős változataik is ezen fizetőeszközöknek, amin be tudja írni, milyen összeget kíván átutalni másnak, vagy fölvenni.
/Aztán csak mosolyogva legyint./
- Kérem! Azért vagyok itt, hogy segítsek önöknek és válaszoljak a kérdéseikre. Azonban ha távozni szeretne, már végeztünk tehát nyugodtan megteheti, ha nincs más kérdése. /biccent./

/A férfi mosolyogva biccent./
- Rendben, ebben az esetben mire végzünk szerintem már meg is érkezik a kísérője. Majd amikor lekísérem az előcsarnokban bemutatom önöket egymásnak, és hamarosan már haza is térhet.
/Közben elővesz egy vékony tollra emlékeztető fémszerű rudacskát és a kezét nyújtja feléd, jelezve, hogy tedd bele a tied. Ha megteszed finoman odaérinti a fémrudat. Egy apró csípést érzel, csak akkorát, mintha egy szúnyog csípett volna meg, aztán semmit. Amikor elveszi a bőröd tökéletesen ép, se heg, se fájdalom nem marad utána./
- Ez az egész csupán csak ennyi is lett volna. Ezzel tud fizetni, vagy azonosítani magát, ha szükséges. Mindig az érintőképernyők fölé kell tartania és a rendszerek felismerik majd egymást. /magyarázza nyugodtan. Aztán még félrebiccentett fejjel hozzá teszi./
- Esetleg még valami kérdése van? Ha nem, akkor részemről végeztünk is. /mondja nyugodt mosollyal./

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Riel & Naarozair & Caridwen*

/Érdeklődve figyelem ahogy a hivatalnok engedelmességre bírja a pergament. Arcomról valódi öröm és hála sugárzik, mikor megszólalok./
- Nagyon köszönöm, ez igazán kedves öntől, lekötelez.
/A bőröm alá helyezendő chip említésére épp csak megrándul a szemöldököm, ám belül felettébb kényelmetlennek érzem a dolgot./ + Csak nem eljött az orwelli világ? Vajon kinek a monitorján leszek egy apró, villogó piros pötty?+/ A tekintetem egy pillanatra a Naitsabes mögötti jókora keresztre ugrik, majd egy pislantással később ismét a férfi macskás szemeibe nézzek./
- Amennyiben ez szükséges, természetesen alkalmazkodok az itteni szabályokhoz. /felelem kissé kimérten és kecses, könnyed mozdulattal nyújtom felé a bal kezem. Bár lenne még vagy ezer kérdésem, mégse teszek fel többet. Épp elég információt kaptam, amiket fel kell még dolgozzak./

(25)

[Riel]

*2900. augusztus 30.,Caridwen, Aurnia, Naarozair, Riel

- Rendben, ez remekül hangzik! /Őszinte lelkesedéssel telve bólintok. Már kíváncsi vagyok, ki lesz a kísérőm, vagy hogy hogyan fogad majd. Az is nagyon érdekel, milyen pontosan az Angyalok városa, vagy hogy az otthonom milyen lesz. Arra még nem gondoltam, az miképpen fest majd.
Miközben a hivatalnok kezét nyújtja felém, legyűröm minden félelmemet és beleteszem a sajátomat. Most érzem csak, mennyire meleg a bőre, és milyen határozottan, mégis gyengéden fogja. Gyakorlott ember lehet a szakmájában, ellenben én örülhetek a tetőnek a fejem felett, s annak, hogy eddig nem ájultam el. Ebben a világban még nehéz kiismerni magam, de őszintén szólva nem vagyok szkeptikus. Hiszen itt bármi megeshet. Ami az otthont illeti - picit visszakanyarodva rá - egy egyszerű lakásnak képzelem el, közel a társaimhoz. Nem túl szűk, de nem is sok benne a tér. Közepes, világos, barátságos színű berendezéssel. A gondolataimban ahogy belépek, minden fényben úszik. De jó lenne! A sötétséget nem szeretem. Sosem rajongtam érte túlzottan, habár nem félek tőle.
Gondolataimból egy szúnyogcsípésnyi szúrás zökkent ki. A tollszerű szerkentyűre nézek, s amint kijelenti a férfi munkája végeztét, elhúzom a kezem. Kissé gyanakodva méregetem a csuklómat, gyorsan meg is tapintom. Sehol egy apró, piros tűnyom, karcolás, vagy hasonló. Elképesztő!/
- Eeez gyors volt! /bólintok lassan, rápillantva. Végül nyugodtan leengedem magam mellé karjaimat. Belül pedig elkezdem összekaparni magam./ - Még annyi, hogy el lehet -e vállalni valamilyen munkát? Mondjuk olyat, ami az elesettek segítségével kapcsolatos /felelem gyorsan, majd hozzáteszem/ - Ha ezt megválaszolta, szeretnék távozni.
/A végső kijelentésem határozottabb, mint az eddigi mondataim voltak. Lassan, ám biztosan kezdek úgy tekinteni erre a helyre, mint ami csak arra vár, hogy felfedezzék. Ez az új nézőpont fog segíteni néhány célom elérésében. Az idetévedésemmel fordult egyet a kocka, nem leszek többé „elhagyatott” kóborló!/

(27)

*Helló, sajnálom azt, hogy ennyi ideig húztam a választ. Nem tudom mennyire lesz hosszú miután elküldöm, de mindegy is. Remélem nem haragszotok rám, és tudjuk folytatni. =)*

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Aurnia & Riel*

- Nos igen, szükséges. /biccent a férfi semleges arccal. Amikor odanyújtod a kezed finoman megfogja, majd hozzáérinti a tűszerű valamit. Egy apró csípést érzel, éppen annyit mintha egy szúnyog lett volna, aztán semmit. Amikor elveszi onnan az eszközt a bőröd sima és tökéletes, pont mint előtte./
- Ennyi is lett volna. Köszönjük az együttműködést és reméljük tökéletesen sikerül majd beilleszkednie a 30. századba kedves Aurnia. Ha bármilyen gondja adódna keressen minket bizalommal. /mosolyog rád kedvesen. Ugyan a bája sehol sincs az általad már megismert arany sidhekhez képest, de határozottan kellemes egyén.
Ha nem teszel fel neki több kérdést, akkor kienged még néhány kedves szó után a folyosóra, ahol Amatheon mosolyogva üdvözöl. Riel kissé távolabb áll tőletek várakozva, nem néz rád, amíg Zair belép./
- Nos minden rendben volt? /kérdi tőled Amatheon érdeklődve.

A férfi csak somolyog rajta, ahogy a technológiájukkal találkozol. Láthatóan találkozott már a tiedhez hasonlatos reakciókkal, de egyáltalán nem lekezelő, csupán kedves mosolya ragyog az arcán végig./
- Igyekszünk minél gyorsabbá és egyszerűbbé tenni ezeket az apró kényelmetlenségeket, amik sajnos kötelezőek. /mondja nyugodtan.
Aztán a kérdésedre egy pillanatig elgondolkozik, de végül biccent./
- Nos most hirtelen nem tudnék mondani egyet, de természetesen mindenre van lehetőség. Sőt úgy tudom a fajtársai közül többen foglalkoznak ilyesmivel, habár bevallom jómagam nem ismerem a részleteket. Azonban a kísérője ha minden igaz hamarosan megérkezik, ő biztosan többet tud majd erről önnek mondani, mint jómagam. /mosolyog továbbra is rendületlenül.
Aztán feláll odasétál melléd majd folytatja./
- Esetleg még valami kérdés? Mert ha nincs a társai már biztosan várják és kikísérem önöket meg bemutatom önt a vezetőjének. Esetleg ha a későbbiekben bármivel gondja adódna, vagy kérdése lenne, szívesen látjuk és legjobb tudásunk szerint megpróbálunk válaszolni önnek. /mondja kedvesen./

*Ezer bocsánat, a nagy kavarodásban teljesen megfeledkeztem róla, hogy írnom kéne. *

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Aurnia,Riel

/Amint a férfi bechippez, rögtön elhúzom a csuklómat, és gyanakodva, összevont szemöldökkel mérem végig. Nem látok sérülést, illetve nem érzek semmit úgy, ahogy végigtapogatom. Meglepő ez a technológia! Kifejezetten új még nekem, az illető reakciója meg végképp. Őszintén arra számítotok, hogy lenéző pillantásokat kapok tőle a bizalmatlan viselkedésért, ám ehelyett úgy tűnik, meg sem lepődik. Azt hiszem látott már előttem hasonlót, csak ez lehet a magyarázat rá./
- Jó, hogy erre törekednek, bár azt hiszem nem árt, ha egyes illetőket többször figyelmeztetnek arról a chippezésnél, hogy nem megenni fogják őket! /vigyorgok rá szélesen, majd nagyot sóhajtok, és rákérdezek a munkalehetőségre. Hirtelen futott át az agyamon, hogy még nincs, de lényeges lenne. Elvégre a pénz az fontos szerepet fog játszani ebben az életemben is, szóval nem árt, ha több van belőle./
- Áh, értem /felelem végül. A kísérőnek ezek szerint nagyobb szerepet is szánnak annál, minthogy egyszerűen elvezessen az Angyalok városába. Valamiért már látom előre, hogy a kérdéseim miatt fog megőszülni./ +Ha csak nem gyárilag fehér hajú, bár fene tudja! Elképzelni sem tudom, miképpen fog kinézni.+ /Szívem nagyot dobban, vérem forrósodni kezd. Végre elérkezik a pillanat, hogy lassan magam mögött hagyjam ezt a helyet, átadva magam az izgalomnak, és az útnak, amit a városhoz igyekezvén tehetünk majd meg. A kérdésre rögtön megcsóválom a fejem. Nekem már nincs több kérdésem./
- Nem, távozni szeretnék /szólalok meg ismét, határozottan, aztán hozzáteszem/ - Köszönök mindent! /furcsa, hogy egy picivel bátrabbnak érzem magam, pedig mielőtt beléptem volna ide, jól emlékszem, hogy kicsivel távolabb álltam a többiektől. És amikor Aurnia kilépett, rá se hederítettem, mert épp belül őrlődtem azon, hogy mi vár majd rám itt. De már jól vagyok, mert túl vagyok rajta!/

(28)

*No problemo, én még mindig annak a jóvátételén vagyok, amiért sokáig nem írtam. Már csak ezért is írok hosszabbakat, meg rájöttem, hogy egyébként sem ártana...*

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Riel & Caridwen*

/Elfordítom a tekintetem, mikor a hivatalnok a karom felé közelít a tűvel. Mikor elengedi a kezem arra számítok, hogy ott lesz a tű nyoma és a beültetett chip miatt egy dudor is, ám szerencsére nyoma sincs a beavatkozásnak. Megkönnyebbülve mosolygok a férfire./
- Köszönöm a segítségét és a térképet is. Ami pedig a kérdéseket illeti, nos attól tartok életem következő időszaka másból sem fog állni, mit válaszok kereséséből.
- Minden jót önnek, a viszontlátásra! /búcsúzom, majd odakint egy futó pillantásra méltatom a két várakozót és a (túl?) nyájasan mosolygó Amatheonhoz csatlakozom.
- Igen. / felelem kurtán, mellőzve a sallangokat a kérdésre, majd hogy ne tűnjek udvariatlannak még hozzáfűzök pár gondolatot./ - Egyszer olvastam egy falfirkát, amin a következő szöveg állt: „Ma kezdődik életed hátralevő része.”. Találó, nem gondolod?

(26)

[Mira]

*Előzmény -- Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Táncolsz vele, még ha csak egy pillanatig is. Közel vagy az arcához, érzed, látod, amint az erek lüktetnek bőre alatt, viszik az értékes oxigént az agya felé. Roccole szeme mint a méz, elolvadsz benne. Vonzódsz hozzá. Vajon szándékosan küldtek érted egy ennyire attraktív nőt?

A Torony tetejét elérve már alig-alig találkoztok emberekkel (?). Mindenki lefelé tart, a liftek megtömve zúdulnak lefelé. Elhaladva hallod, amint két zöld köpenyes úriember az időjárásról veszekszik; találkozol egy páncélinget, vörös ruhát és tőröket viselő oroszlánfejű egyénnel. Roccole rákacsint az oroszlánra, mire az halk morgással felel.

Még mindig kézen fogva vezet.

- Nem én kapaszkodok beléd, Te kapaszkodsz belém - pimaszkodik. Ajtók mellett haladtok el. Enthril Osight, Asawa Shyran, Geard Kegos, stb., stb. - hirdetik a feliratok mellettük, vagy épp rajtuk. - Nem, nem az Angyal nem a felettesem. A Szenátus bízott meg ezzel a munkával. A város vezetői. A hatóságok. Nnathe a regisztrációért felel. Tudod, itt még nem rendelkeztek személyazonossággal. Nem tudtok vásárolni, hivatalos ügyeket intézni, regisztráció nélkül nem lehet állásotok és lakásotok sem, ami azt illeti. Legalábbis hivatalosan nem. - Újabb pajkos mosoly kúszik a szájára. - Nos, azért kényszerültem utánad menni, kedves Ed, mert rossz fát tettem a tűzre. Feketepiaci fegyverkereskedelem. - Közelebb hajol hozzád. - Legalábbis ennyi, amiről tudnak - suttogja alig hallgatóan a fülebe. Meleg lehelete csiklandozza a nyakad.

Megérkeztek. Előttetek ismét egy ajtó, mellette zölden pislákoló led. Roccole a karján lévő karperecet elhúzza a led előtt, mire az ajtó kinyílik. Odabent egy szoborszerű, rezzenéstelen arcú, földöntúli szépségű nő ül - háta mögött ragyognak fémlapokból kovácsolt hatalmas ezüstszárnyai.

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Probléma: az újdonságából kifolyólag érdekes helyzet kezd unalmassá válni. A feltételezettnél hosszabb kihatása volt (nagyjából öt perccel) de a belőle nyert adrenalinhullám alábbhagyott. Negatívum? Fájdalmasan unalmas helyzet. Befolyásolási, változtatási lehetőség nincs. Pozitívum: Motiváció, törekvés kitörni. Figyelemlankadás - abszurdum. Lenne értelme, fel tudnám idézni a valaha látott összes arcot és öltözetet, ruhát, rongyot fizimiskátmegjelenéstannyiraunalmas.

Hivatalosan nem? Mi értelme van hivatalosan csinálni bármit? Mi értelme van nem hivatalosan csinálni bármit? Mi értelme van? Miért elme vó nem, ÁLLJ. Komoly probléma ha szóviccfaragás, tekintve hogy azt rögtön szokta követni a Britannica hexameterekben és tekintve hogy egyik sem hosszú távra ható, megalapozott vagy legalábbis kihívó tevékenység, ÖNURALOM. Lehet hogy meg kéne ölnöm. Itt a folyosó közepén. Hosszútávon persze ugyanolyan unalmas volna mint ez. Majdnem.

Tekintve hogy pillanatnyilag nem üzleteket kötsz vagy épp személyes profitot írsz le adózatlan, olcsón beszerezhető és fel nem jegyzett tűzfegyvereket tartalmazó nagy konténerekért 'Roc', ennél többre nem is volt szükségük arra hogy meggyőző erejű vádakkal tudjanak fenyegetni. Megjegyez: vetni egy pillantást a város/ország közigazgatási és jogi rendszerére. - Hát, ha ezen a környéken az összes illegális fegyverkereskedő úgy fest mint te, nem lepődnék meg ha komoly gondot jelentene lenyomni a keresletet rájuk... Mármint az árújukra, úgy értem, természetesen. - Itt elnyom egy finom mosolyt Rocolle felé. Illegális fegyverkereskedelem. Persze nem mindenki szereti a kihívást nem igaz? Annál könnyebb. Talán fegyverkereskednem kellene, ki tudja?

Az ajtó kinyílik, Ignár szótlanul, kissé megszeppentnek tűnve belép. Kérlek, kérlek, csak ne unalmast.

(37.)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Aurnia & Riel*

- Nos azt hiszem ez valóban igen találó mondás. mondja Amatheon bájosan mosolyogva rád Aurnia. Még kellemesen elcseveg veled amíg a többiek végeznek, habár annyira nyájas és semmitmondó az egész, hogy szinte átfolyik rajtad, mintha meg sem történt volna.
Amikor Riel is végez a komornyikszerű ember mintegy varázsszóra megjelenik a folyosó végén és odasétál hozzátok. Zair ekkor int búcsút nektek a maga különös stílusában, majd Amatheon marasztalása ellenére távozik a komornyikszerű fickó pedig Riel feléd fordul./
- Kérem jöjjön velem, elkísérem a vezetőjéhez, ha elköszönt a társaitól. /mondja udvariasan.
Erre Amatheon meglepetten pillant rád./
- Hogyhogy kedves Rielem, akkor ön nem tart velünk? Vagy esetleg később csatlakozik a kutatáshoz? /vár egy kicsit és ha nemleges a válaszod, még hozzáteszi./
- Ahogy jónak látja a későbbiekben ha megkeres engem, vagy atyámat szeretettel várjuk. /búcsúzik, majd kezet ráz veled. Ha elindulsz és követed kivezet a Tanácsházából. A lépcsőknél pedig egy az oszlopoknál várakozó vakítóak kék szemű nő felé int, aki az érkezésedre felnéz és megindul feléd.

Aurnia amikor Riel és Zair is távozik Amatheon egy kissé összeráncolva a szemöldökét fordul feléd./
- És ön szépséges Aurnia továbbra is velünk tartana, vagy esetleg ön is szívesebben intézne még néhány személyes dolgot, mielőtt igazán beleásná magát a nyomozásba? Vagy szívesen jönne velünk máris? Minden esetre mindenképp induljunk el közben kifelé, tartok tőle az én drága húgom miket csinál, amíg nem követem figyelemmel a lépteit. /mondja felajánlva a karját és kivezet a Tanácsházából, amíg beszélgettek./

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Aurnia, Riel

/Némán figyelem Zair távozását. Tűnjék bármilyen gonosznak, nem hiányolom, hiába mondták azt, hogy ő is Danu gyermeke. Nem utálom, de mélyen szánom a stílusa miatt. Olyan bizarr számomra, amit attól tartok talán sosem leszek képes felfogni, vagy teljes mértékben elfogadni./
+Sajnálom! Remélem megtudsz nekem bocsátani és elnézed ezt nekem. Továbbá azt is, hogy Danu csupa jóval ajándékoz meg további utad során!+ /Ezekkel a gondolatokkal fordulok a komornyikszerű férfihez, aki felajánlja a vezetőmhöz való kísérést. Széles vigyorral a képemen bólintok, de mielőtt elmennék, még válaszolok valamit Amatheon kérdésére./
- Uhm, van egy kis elintéznivalóm az Angyalok városában /felelem kitérően, majd hozzáteszem/ Ám amint végeztem, mindenképp felkeresem majd önöket! Addig is minden jót kívánok! /rázom meg kezét, aztán egy ezt követő mély meghajlás után - amit Aurnianak szánok -, követem a komornyikszerűt. Kivezet a Tanácsházából, ahol egy oszlopnál egy számomra ismeretlen nő áll. Szeme vakítóan kéknek hat. Ahogy belenézek, én a békességet érzem./ +Mintha csak az óceánt látnám. Olyan mély! De az is lehet, hogy a benne levő mélységen túl rejtőzik még valami, ami egyelőre titok előttem.+
- Üdvözlöm! /hajolok meg udvariasan ha odaért hozzám, ezzel tiszteletemet mutatva felé. Ezután óvatosan felpillantok rá, várva mit tesz, vagy mond./

(29)

[Mira]

*Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

- Üdvözlöm - szólal meg az angyal, aki mint egy szobor, úgy trónol kényelmes székében. Szobája egyszerű berendezésű, leszámítva a tekercsektől roskadozó szekrényét, egy hatalmas keresztet a háta mögött, illetve aranyozott pajzsát és kardját, amit a falon függve találsz. - A nevem Nnathe Laspal, én fogom adminisztrálni a regisztrálóját.

Az angyal hangja szinte érzelemmentes, s testtartása is nagyon merev. Egyedül szeme az, ami folyamatosan vizsgál Téged, szinte a lelkedben olvas.

- Kérem, foglaljon helyet! - mutat a hófehér íróasztala előtti szintén fehér székre. - A regisztráció során létrehozzuk a személyi azonosítóját, ezzel a harmincadik század hivatalos, jogos polgárává válik. Ezzel egy időben megnyitjuk bankszámláját, ami összesen 200 kMŁ-t fog tartalmazni, melyet a Szövetség ajánl fel minden múltbéli polgárának. Mielőtt elkezdenénk: van esetleg kérdése?

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Óvatosan. Hmm. Látszólag nem mesterséges intelligencia - miért? Belső kapcsolatok, pszichológiai elemzés - megoldható volna felvételről is, hacsak... Nincs még háromdimenziós újravetítés? Ugyanakkor közvetlen reakciók... Telepátia? Haladás ellenére erősen konzervatív ügyintézés, meglepően alulautomatizált társadalom. Tekercsek! Információ jobb elektronikus hozzáférés nélkül hagyva? Legkevésbé sem elzárt polcok, akkor miért? Esztétikai meggondolás, hiúság? Új kor, középkori megoldások... Mi történt? Vallásos eszmék felemelkedése? Kard és pajzs - régi ideák reneszánsza? Vezető lovagrend? Okkultiz... Hmmm, itt tartunk, ezek szerint megint unalmas. ÓVATOSAN.

- Örvendek. - Válaszol Ignár az angyal bemutatkozására, és egy ösztönösnek tűnő mozdulattal a másik felé emeli a jobbját.

Bizonytalanul, szinte félősen nézelődik a szobában, csak a legritkábban viszonozza a kutató szempár tekintetét. A felszólításra azonban nem reagál, csak matat a szék háttámláján.

- Kérdésem? Ő, hát igen, volna néhány kérdésem. - Gyors, talán kissé idegesnek ható mozdulattal hátrasimítja a haját, minthogyha épp csak egy tincset próbálna helyére fésülni. - Szóval... Feltételezem tisztában vannak az... Idekerülésem körülményeivel. Én... Szóval én azt hiszem önhibámon kívül, véletlenül kötöttem itt ki. Namármost én megértem, sőt, támogatom, hogy szükség van egy ilyen... Regisztrációs procedúrára, amely, feltételezem, több helyen is érinteni fog... Személyes adatokat rólam. Én... Én mint idegen, nem ismerem a jogaimat ezen a... Ebben a társadalomban, de nagyon örülnék, ha öhm tudna valami vázlatot adni az e téren bekövetkezett... Változásokról az én időmhöz képest. - A szék ülését bámulja. - Ja, és kíváncsi volnék rá hogy önön és Roc... Miss... És a kollégáján kívül kiknek lesz még szabad hozzáférése ezekhez az adatokhoz. - Összeráncolja a szemöldökét, és felnéz. - Mi... Mi az a kml?

(38.)

[Mira]

*Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

- Kérem, nyugodjon meg - mosolyog rád az Angyal, még ha a szeme továbbra is hidegséget mutat. - Tudom, hogy igencsak kényes ez az ügy, de én magam azért vagyok itt, hogy biztonságossá tegyem Ön számára az ittlétet. Kérem tehát, nyugodjon meg. És foglaljon helyet.

Mélybarna szeme vizslat, vizsgál. Egészen addig nem szólal meg újból, amíg le nem ülsz. A szék kényelmes.

- Nos, alapvetően nem igazán változott sok minden a huszonegyedik századhoz képest. Ami az általános jogokat illeti. Az alapvető probléma talán az lehet, hogy minden városnak megvannak a maga törvényei. Illetve természetesen a varázslények feltűnésével is bizonyos paragrafusokat is újra kellett értelmeznünk. Nézze, egyszerűbb lenne, ha a városokra vonatkozó kérdéseit a helyi városházákon, vagy pedig itt, a Tanácsházán a megfelelő tisztviselőktől érdeklődné meg. Mint ahogy azt már mondtam: én a regisztrációért vagyok felelős. A kMŁ pedig az itteni fizetőeszköz. Illetve pontosabban: az MŁ egyhuszadnyi része.

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Talán mégis mesterséges intelligencia. Vagy talán szándékosan ostoba, rámutat a lehetőségek hiányára míg segítséget tettet. Ha valóban ilyen ostoba ez kimondottan unalmas lesz... Nem, inkább egy nevelt bürokrata. Ugyanakkor különösen passzív hozzáállás a társadalomtól hogy nem biztosít közvetlen hozzáférést a működése alaptételeihez. Tárt karokkal fogadja a bevándorlót, de nem mond neki túl sokat. Rögös rendszer - nagyon lassú infrastrukturális fejlődés ellentétben a megdöbbentő technológiai fejlettséggel, valami nem stimmel. Monarchia vagy diktatúra?

Kard és pajzs, miért hivatalnok?

Ignár egy másodpercet még vár az angyal szavai után, majd leül. - Elnézést. - Mondja. - És köszönöm a fáradalmait, csak tudja... Kicsit váratlanul jött ez az utazás... - Kényelmetlenül nevet, majd elhelyezkedik, és a tekintetét a hófehér íróasztal egy különösen hófehér sarkára függeszti.

Általános jogok, persze... Személyi jogok persze kevésbé, telepátia: mégis hogy lehetne ellenőrizni? Betanult szöveget mond, vagy ösztönösen beszél össze-vissza?

Nem éri meg eljátszani a jogait követelő senkit, még nem, most nem. Lekezelő, nem venné fel, és egyenlőre nincs hátterem sem. Regisztrációért felelős, TEHÁT TISZTÁBANKELLENE LENNIE AZ IDETARTOZÓ JOGSZABÁLYOKKAL, HA KÖDÖSÍTESZ, CSINÁLD KONZEKVENSEN A nyugalom. Hormonhullámzás még tart, kontroll szükséges.

Miután az angyal befejezi, Ignár vár egy darabig, majd úgy tíz másodperc múlva felvonja a szemöldökés és felpillant. - Nos. Khm. Ez mind remek, talán... Nem kellene elkezdenie a regisztrációs... Folyamatot? - halvány mosoly játszik a szája szélén. - Mármint, úgy sejtem ez... Elkerülhetetlen, nem? Kötelező, mondhatnánk. - Nem tűnt elsőre ostobának, vagy gép, vagy szándékosan húzza az időt.

(38.)

[Mira]

*Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

- Rendben, kezdjük - mondja Nnathe érzelemmentes, nyugodt hangon. Hófehér asztalát érintőképernyőként kezeli, s megjelenít rajta egy üres űrlapot, ahová az innentől folytatott beszélgetésetek során elhangzott információk folyamatosan bekerülnek.

- Először is legyen szíves elárulni nekem születési nevét, idejét és helyszínét, illetve a huszonegyedik században eltöltött utolsó napjának dátumát. Hogyha nem bánja, örülnék, ha megosztaná átkerülésének körülményeit.

Az angyal lassan, érthetően beszél, s igyekszik kissé megnyugtatni viselkedésével. Szeme továbbra is mint az állóvíz, és testtartása sem változik, de a kisugárzása már nem feltétlen ahhoz a hideg nőhöz tartozik, akivel pár perccel ezelőtt megismerkedtél.