Előcsarnok

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Csak egy bólintásra van időm, és Sezame máris eltűnik az ajtó mögött. Csak remélni tudom, hogy tényleg tudja, mit csinál. De így legalább kicsit jobban meg tudom vizsgálni a kis hengeres valami. Úgy tűnik, valami síp lehet, de hogy mire való, és mit keres nálam, arról ötletem sincs./+Nem emlékszem, hogy bárki a zsebembe nyúlt volna.+/Még átnézem a gravírozást, hátha ad valami támpontot, de bármi is legyen, visszateszem oda, ahol találtam. Valami azt súgja, jobb ha nem használom, amíg ki nem derül, kié vagy hogy hogy került hozzám.

Ekkor viszont meghallom, hogy valaki a nevem kiabálja. De mikor felvétel, már nem a folyosón vagyok, hanem az előcsarnok látom magam előtt. Talán a hirtelen változástól vagy mástól, de egy pillanatra megszédülök, és ugyanennyi időre mintha a látásom is kiesne, kis híján nekiszédülök a közeli szobornak./-Mégis mi a fene ez?-/kérdezem halkan csak úgy magamtól, persze teljesen fölöslegesen.
Ekkor veszem észre a tömegben a nagyon is ismerős faágkoronát. Úgy látszik, Elinor is észrevett, elindul felém, én meg türelmesen várok, hogy odaérjen./
-Örülök, hogy látlak.-/Szólítom meg, ha mellém ér./-Nem igazán tudom, mi történt, de még nem végeztünk egészen, úgyhogy vissza kéne mennünk a... 220-as szobához.

(13)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Egy csapat magas, gyanúsan vörös hajú, fehér öltönyös úriember között való keresztülfurakodás, egy köpcös sárga köntösben totyogó párocska kikerülése és egy aggasztóan mogorvára nőtt krumpli közel feldöntése után Elinor végre erdei teljes pompájában - illetve teljes erdei pompájában az állatszobor-csoport elé érkezik. Pár másodpercig szóhoz sem jut, csak kifulladtan piheg; azonban mihelyst visszakapja a lélegzetét egy pillanatot sem veszteget tovább.

- Ó Daelanu, úgy örülök hogy megtaláltalak. - hangjába megkönnyebbüléssel vegyes szemrehányással vegyes aggódás vegyül. - Miután bementél valaki... De mindegy is, pár perccel később amikor visszajöttem, amikor úgy tűnik már nem voltál a regisztrációs irodában ott vártam rád és Danunak nem tudtam elképzelni hogy mi tarthat ennyi ideig, aztán egy munkatárs akit ismerek az egyik irodából ott az ügyosztályon kijött és megkérdezte hogy nem velem voltál-e, azaz hogy nem velem volt-e az a látogató aki... - itt megáll, és szavait keresgélve vizsgál egy darabig, tekintete ide-oda rebben az arcodon. Kisvártatva újra megszólal, ezúttal azonban valamivel óvatosabban. - Jól érzed magad? Olyan... Sápadtnak tűnsz.

A 220-as szoba említésére Elinor tekintete kissé még tágabbra nyílik, majd összeráncolja a szemöldökét. - 220-as szoba?... - majd rövid töprengés után így folytatja. - Daelanu, ha jól tudom a 220-asban ügyosztályon belüli feladatokkal foglalkoznak. Nem igazán szoktak vendégeket várni. Ha akarod, odamehetünk, de... Miért akarsz pont a 220-asba menni? - beszéd közben gyorsan körbepillant, de hogy mit keres, nem tudnád pontosan megmondani. A nagy, csúcsíves ablakokon beömlő utcai fény mintha ezüstösebb volna a korábbinál, de a csarnokban a tömeg sűrűsége, hangja és hozzávetőleges összetétele változatlanul áthatolhatatlanul hömpölygő, morajló és nehezen meghatározható.

[Daelanu]

*Horizont* (2900. szeptember 1.)

/Elinor mintha megint keresett volna, de ezúttal kétségbeesettebben, mint a téren. Kicsit aggaszt az, amit mond. Szóval mégsem váltották le? A hogylétem felől érdeklődik. Nem tudom, kívülről mi látszik rajtam, de a kis szédülés már elmúlt. Lehet, hogy csak kicsit fáradt vagyok./
-Persze, jól vagyok. Már amennyire ennyi minden után jól lehet az ember.-+Az osztályon belüli ügyek? Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de talán jobb, ha elmondom mi is történt.+
-Ezúttal meg akartalak várni, csak közben jött valaki. Nem tudom, ismered-e, valami Szezámnak hívják. Nem túl magas, kinyalt haj, lila-fehér öltöny. Ezt ő adta.-/Átnyújtom neki a Sezame-tól kapott névjegykártyát, amit közben gyorsan megkerestem./-Azt mondta, azért jött, hogy segítsen, elmondtam neki, hogy alakváltó vagyok, erre elvitt a 220-as elé. Azt gondoltam, azért, hogy lakást kerítsen, mivel erről beszélt útközben.-+Tényleg, konkrétan nem mondta, hogy a múltbelieket kíséri, és azt sem, hogy miért mentünk pont oda, csak én feltételeztem!+-Bement, és kért, hogy várjak. Aztán megtaláltuk egymást.
/Csak remélni tudom, hogy ez csak valami félreértés, és nem történt baj már az elején. Őszintén kicsit már kezd bosszantani, hogy minél tovább vagyok itt, annál kevesebbet értek./

(14)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Elinor változatlanul változatos arckifejezéssel vizsgál, de nem szakít félbe - és semmi mást sem tesz egészen addig amíg át nem veszi Sezame névjegyét. A kártyára pillantva a szája kinyílik mintha mondani akarna valamit; de bármi is volt az, minden szó, minden hang és egy pillanatra még a mozdulat is benne fagy. Kisvártatva megfordítja a lapocskát, talán azt remélve hogy az majd magyarázattal szolgál meglepetése tárgyára, de ha így volt, csalódnia kell. Talán egy perc elteltével becsukja a száját és laposan felpillant rád.

- Ezen nincsen semmi. - Jelenti ki óvatosan.

És valóban. A kártya - minden kétséget kizáróan ugyanaz, amelyet Sezame nyújtott át még korábban rajta hangzatos nevével és címeivel, most csak egy darab fehér keménypapír. Arra, hogy a korábban rajta állt betűk milyen oknál fogva oldottak kereket, semmiféle nyom vagy jel nem látszik magyarázattal szolgálni.

Elinor visszaadja az üres lapocskát, és majd - rövid szünet után, mintha elhatározásra jutna - gyengéden megsimogatja a karodat. - Sok mindenen mentél ma át. Kimerült vagy. Gyere - int. - a lakásügyeket általában itt, a recepción intézzük. Mármint itt tudják megnézni, hogy hova is utaltak lakást neked. - azzal a csarnok távolabbi végén álló beugrókat elfoglaló márványpultok felé indul. A tömeg közt lavírozva egyszer csak megkérdezi. - Azt mondtad Szézámnak hívták? Ugye azt mondtad?

[Daelanu]

*Horizont* (2900. szeptember 1.)

-Mi?/Visszakapom a kis kártyát, és én is többször átforgatom, de tényleg semmi./-De hát ez egy névjegy lett volna...+Hogy a fenébe történt ez? Lehet, hogy máris át akartak verni?+/Elég aggasztó a gondolat, de ez az egyetlen magyarázat. Ráadásul még csak azt sem tudom, mire kellettem./-Még az új nevemet is tudta! Alig volt tíz perce, hogy kijöttem a regisztrációról!

/Azonban el kell zavarnom a bántó gondolatokat, hiszen végülis nem történt semmi baj, és Elinornak igaza van, ki kell pihennem ezt a napot. Úgyhogy jobb, ha itt minél hamarabb végzünk./
-Rendben, menjünk. És bocs, hogy megint keresned kellett/Bár ezúttal nem teljesen az én hibám, úgy érzem, tartozom ennyivel, elég zaklatottnak tűnt, amikor megtalált. Szerencsés vagyok, hogy ez a lány segít. Nélküle ismeretlen és tudatlan senkiként bolyonganék H'Sekiratban, és végül ki tudja, miféle szélhámosok közé keveredtem volna. Ami még itt is majdnem megtörtént./
-Igen, biztos, hogy ezt a nevet mondta. Sezame Terch, vagy ilyesmi./Ugrik be végül az Elvis-figura neve./ Bár ezek után már nem vagyok biztos, hogy ez az igazi neve.

(15)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

Sezame Terch teljes neve említésére Elinor arca szinte felvillan, és már szólásra nyitná a száját, amikor a vállát hirtelen hátrarántja egy meglepően nagy kéz. Elinor önkéntelenül megpördül, és elveszítve egyensúlyát neked tántorodik, kezével a vállad után kapkodva próbál biztos kapaszkodóra lelni. A meglepő méretű kéz tulajdonosának egy meglepő méretű férfi bizonyul, aki láthatóan nem zavartatja magát, sőt, kellemesen derülni látszik mozdulata következményein - noha ezt az arckifejezéséből nehéz volna kitalálni, hiszen annak legnagyobb részét sűrű barna szőrzet borítja. Bozontos, barna haja, szakálla legalább olyan hosszú mint Elinoré és nehéz volna megmondani hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. Ennek eredményeképpen az idegen arca olyan sörénykeretben részesül, amely elsőre leginkább egy a szokásosnál is rendetlenebb oroszlánéra emlékeztet. Ezt a képet erősíti sűrű bajsza, mely eltakarja száját, és szemöldöke (egy - két szemöldöke ugyanis egyetlen sornyi, egybefüggő szemöldökké nőtt össze), mi mint egy sor túlburjánzott barna muskátli ül apró szemei fölött, melyek szürke csillogása az egyetlen ami megtöri az arc barna, szőrös összhangját. Ez a bozont egyébként egy nagy darab, közel szakadásig koptatott bőrdzsekin ül, melyet egy ugyancsak méretes, ám hasonlóan elhasznált farmernadrág, és egy pár poros csizma támogat. Az úr teljes egészében leginkább valami ruhákba bújtatott állat benyomását kelti, és szemeit látva először talán valami kutyafajta jutna az eszedbe. Nevetése, és ahogy megszólal, hangja is mély, öblös, ugatásszerű.

- Basszus! Kordó! Ezt nézd ki van itt! - Mondja, és közben kezével, melyet egyébként az arcához hasonlóan sűrű szőr borít, maga mögé int. Onnan, amint egy idős hölgy végez átkaival amiért egy homlokon vágták egy szőrös tappanccsal, szakasztott mása lép elő. Kettejük között csupán annyi a különbség hogy az újonnan érkezett valamivel alacsonyabb, s általában kisebbnek tűnik, illetve fejét nem barna, hanem fekete bunda borítja. Az imént Kordónak szólított úr végigméri párosotokat, és minden valószínűség szerint - legalábbis szavai hanglejtéséből ítélve - gúnyosan elmosolyodik.

- Itt rogyjak meg, ha ez nem a mi... Tékozló báránykánk. Kellemes meglepetés. - Hogy az utolsó szavait kérdőn, vagy kijelentőn mondja, lehetetlen megállapítani. A hangja is különbözik a másikétól; ugyan az övé is mély, az enyhén rekedt és mégis folyamatosan hátborzongatóan nyájas, mintha a tulajdonosa folyamatosan azon tűnődne vajon beledöfje-e azt a háta mögött rejtegetett kést a beszélgetőpartnerébe most, vagy várjon egy alkalmasabb pillanatra. Bár a csarnok most is tele van emberekkel - és egyéb, nehezebben kategorizálható teremtményekkel - azok legnagyobb része megpróbálja elkerülni és-vagy nem észrevenni szóváltásotokat, minek következtében akaratlanul is egy kisebb űr alakul ki körülöttetek.

A két idegen pár percig élvezi a kétes csöndet, míg Elinor feláll és nyílt ellenszenvvel végigméri őket, majd a sötét hajú, Kordónak nevezett újra megszólal. - Nocsak, így köszönteni legkedvesebb... - itt elröhögi magát, a másik pedig vele nevet. - Háh! Legkedvesebb! - ugatja, majd köhögve így veszi át a szót. - De még be sem mutattál a barátodnak. Mit mondtál, mi is a neved... - Kérdezi tőled. Elinor továbbra sem szólal meg: összeszorított undorral figyeli a két nagy, csukladozó alakot. Valószínűleg azon tépelődik érdemes-e megszólalnia, vagy jobb volna egyszerűen csak itt hagyni őket.

[Daelanu]

*Horizont* (2900. szeptember 1.)

/Én ma meg vagyok átkozva, vagy nem tudom, mi történik. Épp, hogy úgy tűnik, megint minden rendben, valaki kis híján nekem löki Elinort. Még épp sikerül elkapnom a kezét, csak ezért nem borulunk fel mindketten, bár a lány így is térdre esett./+Már megint ki a...?+/Ez az összes gondolatom, mielőtt hátranézek. Aztán felfelé. Jócskán megnézem magmnak ezt a...lényt, és ekkor jelenik meg a másik. Már nem nagyon csodálkozom, de ez azért már túl sok./+Itt csak ilyen csodabogarak élnek? Előbb egy erdőbe öltözött lány, aztán egy angyal, majd egy csaló Elvis-imitátor, most meg két jeti. Mi lesz a következő? Egy sereg kobold?+

/Mindenesetre, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló, ezek nem barátságos óriások. Belépőjük közben pillantok hol rájuk, hol Elinorra, aki láthatóan ezt a két bunkót, és egyértelműen ő sem örül a jelenlétüket. Egy újabb ok, ami óvatosságra int, mintha nem lenne már amúgy is rengeteg okom rá. Most már tényleg elegem van abból, hogy egy napja sem vagyok itt, és már másodszor kerülök ilyen helyzetbe./
-Ehhez most marhára nincs kedvem.-/Válaszolom a trolloknak halkan, de jól hallhatóan ingerülten/-Kik vagytok ti, és mit akartok tőlünk?

(16)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

- Ssz... A barátod harapós kedvében van... - vigyorog a sötétebbik hajú. - Azt hinném, nem is az eseted. Vagy változtál mióta nem láttunk? - mondja mázosan, míg a társa harsányan mulat. - Nem az esete! Ho-hih-ho-ho-hó...

- Gyere. - Sziszegi Elinor megragadva a kezedet. Azonban alig vágna a titeket feltűnően figyelmén kívül hagyó tömeg közé, az imént Kordónak hívott, nagyobb darab idegen Elinor karjába markol.

- Az ördögbe is, miféle modor ez? - Bár Elinor elhatározottnak tűnik afelől hogy nem fog az idegeneknek szólni, a karját egyenlőre nem tudja kiszabadítani. Keservesen rángatja (akkut levélhullást idézve elő frizurájában) miközben a másik idegen is közelebb lép hozzátok. - Hát így elvész a nagyvárosban a családi szeretet?

Ez, úgy látszik, elevenbe vágott. Elinor nagyot ránt a karján (amivel feltehetőleg az volt a szándéka, hogy drámaian levesse béklyóját magáról, ám eredményképpen csak halkan feljajdult), majd közted és a borzas idegen közt megfeszülve gyilkos tekintettel odaveti a másiknak. - Annál is hülyébb vagy mint eddig gondoltam, ha azt hiszed hogy itt még bármi is el tudott veszni. ERESSZ!

Ezt az utolsót már szinte rikoltva üvölti a barna óriásnak, és bár ő továbbra is csak bambán pislog vissza rá, a perpatvar közvetlen szomszédai végre kénytelenek felhagyni annak tettetésével, hogy minden rendben, és - bár még beavatkozás nélkül - folyamatosan mozgó, ám aktívan megrökönyödött és rosszalló kört alkotni négyetek körül.

[Daelanu]

*Horizont* (2900. szeptember 1.)

/Én lennék a legboldogabb, ha olyan könnyen le tudnánk rázni a jetiket, de túl sok ilyen emberrel találkoztam, hogy tudjam, ezek nem fognak csak úgy lelépni. Ahogy sejtettem, továbbra is kötik az ebet a karóhoz, minket meg magukhoz, de mintha Elinor jobban érdekelné őket, mint én. Egyelőre legalábbis. A beszélgetést hallgatva bevillan egy ötlet, mi köze is lehet a lánynak ezekhez. Titokban reménykedem, hogy tévedek, de most nincs idő erre, most ki kell találni valamit.

Az biztos, hogy a lányt nem hagyom itt. Amennyit ennyit segített, nem adom ki nekik, hogy ki tudja, mit csináljanak vele. Remélem, el tudom kerülni a bunyót. Még sosem verekedtem, de ezek ellen még úgy se lenne esélyem. Átkutatom a zsebeimet, de semmim nincs amit fegyvernek lehetne használni. Persze még ott az a fura síp, de már nem kell felhívni a figyelmet, így is szép kis tömeg alakul ki körülöttünk. Persze beavatkozni nem nagyon akar senki./+Miféle biztonsági rendszer van itt? Az ember azt hinné, egy ilyen fontos helyen jobban vigyáznak.+-Nem tudom, mi dolgotok a lánnyal, talán nem is az én dolgom, de hagyjátok békén!-/Vetem oda végül az óriásoknak. Lehet, hogy egyszer csak annyit érek el, hogy magamra haragítom őket, de már tökmindegy, így is ez életem legelcseszettebb napja./+Ha már egyszer hülyére kell veretnem magam, inkább essünk túl rajta itt és most.+

(17)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

A barna fickó öblösen felugat, miközben a másik elvigyorodik (elvicsorodik) a szakálla alatt és elindul feléd. Ám alig tenne két lépést amikor hirtelen, mintha falba ütközne megtorpan, a szeme összeszűkül, és fejét félrehajtva fülel. Pár másodperc múlva te is meghallod az előcsarnok általános morajlásából kiszűrődő különös zajt, amely a kisebb óriást (a másik, fél kezében még mindig Elinorral zavartan lesi hallgatózó párját) hirtelen úgy megbabonázta: A hátad mögül lassan közelgő, ütemes ciccegés hallatszik. A tömeg elcsendesül. A fejek és fejfedők hozzávetőleges mozgásából ítélve rövidesen a ciccegés forrása a legelső sorokat elfoglaló nézők mögé ér, amikor is hirtelen magas, kissé rekedtes hangon beszélni kezd.

- Ugyan-ugyan, gyerekek, hát mégis mi történik itt? - s már előttetek is áll, teljes szürkeköpcös, hátrafésült kopaszkás valójában. Alacsony, gombócalakján kissé elnagyolt ballonkabátot visel, alatta kigombolt szürke inget és egy erősen kitöltött kék inget, kezét ballonzsebébe dugva vizslat titeket apró, fekete szemeivel. Bár nem mondható igazán, illetve nem igazán mondható félelmetes jelenésnek, a változás a levegőben szinte tapintható. Olyannyira, hogy az az érzésed, az alacsonyabb figura válla kissé alább süpped és (bár soha nem lehetsz benne biztos) arca elsápad szakállzata alatt.

A kövér úriember rászán egy pár bő percet, hogy bezsebelhesse megjelenése teljes hatását mialatt felméri a terepet. Ezután az Elinort fogvatartó idegenhez fordul.

- Mi a neved, fiam?

A barna óriás bambán pislog felváltva rá, és partnerére, aki úgy tűnik feltűnésmentesen hátrébb csúszott néhány arasszal, még mindig összeszűkült szemmel bámulva a köpcös urat. Az kissé elhúzza a száját, a cipőjére (illetve annak hozzávetőleges hosszúsági elhelyezkedése irányába önnön terebélye alatt) néz, majd visszatér a barna behemótra.

- Na, veselkedjünk neki mégegyszer. A neved?

- Ő Gord Mr. Henry. Ő pedig Kordó. - Int Elinor a visszavonulásban lévő másik felé. A köpcös úr - akinek a neve ezek szerint Mr. Henry - végigfuttatja a kis társaságon a tekintetét, majd egy darabig elidőzik Elinor arcán. - Vagy úgy. - Mondja végül. - És vajon, kedves Gord, mégis mi oka van úgy szorongatnia szegény Elinor karját?

Gord, segítség után kutatva körbenéz, de ha azt várta, hogy valaki válaszol helyette, csalódnia kellett. - Hát... - Kezdi. - Hát... Ő...

- Kérem! - vág közbe az öregúr. - Persze! De ettől még nem kell. Nem is illik. Emellett - teszi hozzá - errefelé nem igazán szabad.

- De...

- Nem. Családon belül sem. Engedje el.

Gord a másikra pillant, aki valamit mormog a szakálla alatt. Elinor karját kelletlenül elengedik, aki fájdalmasan megdörzsöli, és visszahúzódik melléd. Az öregúr pár másodpercig fürkészi a két torzonborz alakot, majd így szól.

- Miss Varulunalva igen fontos munkát végez az város számára, s nem legkevésbé, Gord, Kordó, önök számára is. - itt mélyet szusszant, majd folytatja. - A körülményekre való tekintettel ezért a jövőben csak az ő különleges meghívásával látogassák. - Kordó, a sötétebbik hajú megfeszülni látszik, de nem szól. Mr. Henry elégedetten pislog. - Ha van valami elintéznivalójuk, itt az alkalom. Egyébként - pillant körbe - azt hiszem itt az ideje oszolni.

Kordó egy pillanatra úgy tűnik mintha mondani, esetleg tenni akarna valamit, de végül csak megfordul, és keresztülcsörtet a tömegen Gorddal hűségesen a sarkában. Elinor fellélegezni látszik, miközben a dolgára induló tömegben Mr. Henry visszafordul felétek.

- Furcsa egy nép a tiétek, Elinor. - dörmögi, majd kisvártatva feléd fordul. - Elnézést a modortalanságomért...

- Ó, Mr. Henry, Daelanu. Daelanu, Mr. Charles Henry... - hadarja gyorsan Elinor felváltva rád és az úrra mutatva. - H'Sekirat biztonsági korreszpondens tanácsadó?

- Olyasmi. - feleli Mr. Henry kezet nyújtva. - Daelanu? Új jövevény talán?

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Lélekben már rég felkészültem az elkerülhetetlenre, azonban meglepetésemre az ököl nem jön. Hordozója menet közben megtorpant, és hamarosan rá is jövök, miért. Olyan, mintha valaki a nemtetszését fejezné ki, és úgy hallom, egyre közeledik. Az alacsony, köpcös öregúr végül eljut hozzánk, a jetik pedig megdermednek, mintha szellemet látnának. Ezért én is kicsit gyanakodva figyelem az idegent, bár nem tűnik veszélyesnek, az óriások félnek tőle, szóval lehet benne valami.

Szépen le is rendezi a helyzetünket, a Gord nevű végre elengedi Elinort, ekkor kicsit én is fellélegzem, elengedni azonban csak akkor merem, amikor már visszavonulnak a tömegbe./+Tünés vissza a Himalájáról, vagy valami itteni hegyre!+/Igaz, kicsit szégyellem magam, hogy csak utólag vagyok nagy legény, akkor is csak gondolatban, de most sajnos semmit nem tudtam volna tenni azon kívül, hogy kiborulok dühömben, de az sem segített volna. Merengésemből Elinor ránt vissza, amikor bemutat Mr. Henrynek./
-Igen, uram-/Válaszolok, miközben kezet fogok az úrral./-A 21. századból jöttem.

(18)

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

- Hmpf. - Bologat derűsen Mr. Henry, miközben apró szemei arcod minden porcikáját felmérik. - No és, mit gondol eddig? - Röviden nevetgél. - Persze magában is elég lenne, hát még így. De biztosítom hogy lesznek unalmas napjai. Persze - Kacsint. - Ki tudja. Talán inkább a kalandkereső típus. Az a benyomásom a legtöbben az önök idejéből azok.

- Mennyit látott a városból eddig? - Az öltönye belső zsebéből zsebórának látszó tárgyat vesz elő (ez önmagában is lenyűgöző mozzanat, mivel az volt a benyomásod hogy Mr. Henry karja túl rövid hogy kényelmesen átérjen a mellkasán) és, mint zsebórát, fel is nyitja: bár nem látod a belsejét, de az onnan sugárzó gyönge fényből úgy ítéled, valamiféle képernyő lehet. - Felajánlanám, hogy körbevezetem, de egyrészt rossz idegenvezető és minden valószínűség szerint fárasztó társaság vagyok hosszú távon, másrészt van még néhány dolog amit jobb ha még azelőtt elintézek, hogy indulna a vonatom. De majd...

- Elutazik, Mr. Henry? - Kérdezi Elinor hirtelen. - Hová?

- Nocsak, kedves Elinor, igazán nem kellene ennyire meglepve lennie. Végtére is egy magamfajta öregember is kimozdulhat Sekiratból egyszer-egyszer, még ha nem is utazik annyit mint annak idején. - Válaszol szemöldöke alól Mr. Henry. Elinor kissé elpirul.

- Természetesen nem úgy értettem...

- Természetesen nem. De igen, elutazom. Polimetronba, egész pontosan. De ha bárki kérdezné, el ne árulja nekik! - Teszi hozzá suttogva. Elinor bólogat, és a "Polimetronba" közben gyors pillantást vet feléd.

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

-Ne is mondja, uram-/felelem szemforgatva./-Őszintén, ami az előbb történt, csak a csúcspontja volt ennek a napnak. Nem vagyok kimondottan ellene a kalandoknak, de inkább én keressem őket, mint hogy azok találjanak meg engem.

-Nem vagyok itt túl régóta, Elinor szinte rögtön idehozott. Egyszer biztosan körülnézek itt, de most inkább egy kis pihenésre vágyom. /Tényleg sok minden történt ma, és minél gyorsabban haladunk, annál előbb lesz vége. Ám ekkor a beszélgetés olyan irányba terelődik, ami fel kelti az érdeklődésemet./
-Azt mondja, Polimetron? Nekem is el kéne látogatnom oda, még választ keresek néhány kérdésre, ami felmerült bennem./Nem tudom, pontosan miért jegyzem ezt meg, nyílván Mr. Henrynek most jobb dolga is akad, mint engem kísérgetni, nem is várom el tőle, és úgyis dolgunk van még./-Csak előbb még egy állandó lakhelyet illene kerítenem. Épp oda indultunk, amikor a két hegyomlás ránk szállt. Amúgy kik voltak ezek?/Az utolsó kérdést már Elinorhoz intézem. A kérdezés pillanatában még nem jut eszembe, hogy esetleg érzékeny témát érintik, de ha nem akar beszélni, megértem./

(19)

[Vazulrius]

*Csipet csapat*

+Jé, és tényleg.+
/Tátja el száját a kissé megtépázott "angyalka", ahogy beér az előcsarnokba az utcáról.
Egyből szét is néz./
-No, és most hol regisztrálok?
/Mormolja bajsza alatt./
+De legalább a politikusok biztosan itt lesznek, ha vannak.+
/Nyugszik meg, hogy ez talán legalább a megszokott régi rendben megy, majd kicsit tétován ácsorog, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, mászkálgat az ajtó előtt, míg a többieket várja. Egyelőre még nem telt el annyi idő, hogy egyedül elkezdjen bárkivel is szóba elegyedni, pedig a biztonságiak (ha vannak), már biztosan kinézték őt magának, elvégre egy tétova bajszos angyal nem egy nagyon gyakori látvány./

(6.)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

Még a Hajnalkertben:

/A tündérke kicsit értetlenül tekint rád, majd egy fél perc múlva látod a fényt megvillanni tekintetében, hogy rájött, miért nem tudod, hogyan értette az előbbi mondatát./
- Ez az alak egy fey, ahogyan én is, csak ő nemes. Egy Arisztokrata.
/Ezzel igazából most be is fejezi mondókáját, és bemászik a felajánlott belsőzsebbe./
- Köszönöm.
/Hallod halkan hangját, kiszűrődni onnan.
Szótlanul iparkodtok ki a parkból. Négylábú társad sem vakkant, nem tesz megjegyzést míg meg nem érkeztek a fedettebb helyre, ott szépen megrázza magát csak, hogy jobban vizes legyél.

Már a Tanácsháznál:

Az épületbe lépve egy régies stílusra emlékeztető, de modern megoldásokkal kivitelezett előtérbe kerülsz. A járólap márvány, a falak egyszerű festésűek, a mennyezet freskókkal van tele, míg a magasból lecsüngő csillárok, kellemes meleg fényt adnak a teremnek. A lépcsőhöz közel egy nagy Hírtábla található, ahol pár ember leledzik.
Szemlélődéseből a férfi hangja zökkent vissza./
- A további kellemes napot Önöknek. Innentől már magam is elboldogulok, úgy gondolom legalábbis.
/Biccent felétek egy picit, majd elindul egy árkádos folyosó felé.
Vakarcs, ráül a lábadra, onnan szemléli a helyet. Tündérkéd pedig előjön rejtekéből./
- Szerintem ne álljunk meg itt az ajtó közepén, mi is menjünk beljebb.
/Mondja neked./

[Watarama Rezurii]

* 2900.10.14. - déltájt *

/Hosszú a szünet, ami a kérdését követi, nem csoda, hogy egy kicsit hülyének is érzi magát, de végül megkapja a választ. Mondjuk, azzal sem tud sokat kezdeni, csupán annyi, hogy a fickó egy nemes. Na és? Akkor miért volt úgy meglepődve az előbb? Meglepődve volt egyáltalán? /
- Na és?
/Teszi végül fel a kérdést. Miért nem lehet egy parkban egy nemes? Még ha el is volt tévedve kicsit… Valójában ez egy nagyon jó alkalom, hogy a tündéren kívül valaki mást is megkérdezzen, bár lehet, hogy ez a fickó a lánnyal ellentétben, álmának egy NJK-ja, szóval nem biztos, hogy akármit is elérne vele.
Mire arra a döntésre jut, hogy nincs veszteni valója, megkérdezi hát, addigra már bent vannak az ominózus épületben. Az arisztokrata elköszön, így csak a tanácsháznak előcsarnokában csodálkozhat. Észre sem veszi a nadrágját még jobban eláztató kutyát. /
- Izé, viszlát!
/Szól a nemes után egy kis fáziskéséssel, majd a ruhája rejtekéből előmászó lányra pislog. Bizarr. Eddig még egyszer sem álmodott ehhez hasonlót. Már nem a hely vagy a tündér az, hanem, hogy a ruhájából mászik ki. /
- Öhm, oké, menjünk?

(18)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/Olvasgatva a Hírtáblát, több érdekes dolgot tudsz meg a mostani mindennapokról. Friss, vagy még be nem töltött munkalehetőségek kerülnek szemed elé. A beszámoló egy nemrégiben megrendezett divatbemutatóról, melyről még mindig többnyire csak pozitív visszajelzések érkeznek. Vagy egy kicsit kellemetlenebb hír, mely valahol téged is (meg)érint. A kicsit régebbi események között böngészve megüti szemed egy cím első pár sora: "Tömeges áldozatokat szedett egy tegnap este 9-12 óra tájékán Altmyrca belvárosában fellépő, egyelőre ismeretlen eredetű mágikus anomália." Rögtön alatta a cikk.
El is kapod kutató tekinteted a tábláról. Egyrészt, mert úgy tűnik, a mégoly csodás jövőben is vannak felkavaró hírek, másrészt pedig mert a terem túlsó felében egy hatalmas robbanás történik.
A robaj után a számodra fojtottan hangzó hangos kiáltások, a törmelékek becsapódásának látványa szinte sokkol, ráadásul a beton szemcsés pora áthatolhatatlan porfelhőt képez a robbantás nyomán felcsapó tűz fekete, maró füstjével.
Egy pillantás alatt az elmédbe ég, hogy az epicentruma az egyik árkád alatt lévő irodista ablakában lehetett, innen minden irányban olyan két-három árkáddal arrébb is beborítja a környezetét, a várakozó ügyfeleket, dolgozókat.
A robbanás megijeszt téged is, mint sok más bent lévőt, így te is hasonlóan, mint a szerencsés(?!) tömeg, hasra veted magad. Egyrészt az ijedségtől, másrészt a robbanás lökésétől, harmadrészt egy másik erőteljes hullámától, mely arról a részről jön, ahol utoljára láttad a veletek érkező férfit.
Ahogy a fűst, a köd kezd lassan alább hagyni, majd valamiféle csordaösztön hatására a többiekkel együtt felemelkedsz, meg is látod a mozdulatlan testét egy kőrakás, üvegtörmelék alatt feküdni.
A biztonsági őrök igyekeznek gyorsan intézkedni. Az embereket (már akik hozzád hasonlóan nem eredtek azonnal futásnak s szinte bénultan figyelik az eseményeket) biztonságosabb részre terelik, a sérülteket elkülönítik és egy-két őr nekilát a törmeléket elrámolni a sérültek, és vélelmezhető halottak közeléből./

[Watarama Rezurii]

*Drun -- 2900.10.14. - déltájt *

/Lélektükrei a hirdetőtáblára esnek, s ahogy végigjárnak azon, ahogy tüzetesebben szemügyre veszi, fogan meg benne egy kérdés. Azonban azt már nem igazán tudja feltenni, pedig fontos lenne a válasz. Annyi ideje sincs, hogy együtt érezzen az áldozatokkal, akikről a cikk ír, hatalmas robaj, s azt követően por- és törmelékfelhő tölti be a termet. Mindent elfelejt, s fordulna is a hang irányába, csakhogy a lökéshullám nem késik, szó szerint letaglózza. Az emberek jajveszékelése, a sikolyok, a pánik valahogy nem ragad át rá, talán a sokktól, hiszen nincs hozzászokva ehhez, és mindenki máshogy él meg egy robbanást és az azt követő holtak, sérültek látványát, ahogyan a mentőcsapatok (vagy legalábbis önkéntesen odarohanó civilek) megpróbálják előkaparni őket a törmelékek alól. Ő pedig mit csinál? Hát el nem menekül, mint olyan sokan, de oda sem megy, hogy segítsen. Még nem. Egyelőre csak ül, szemeivel a robbanás epicentruma felé mered, arcáról lerí, hogy sokkolt állapotban van, ezt a tündér is észreveheti, ha éppen nincs nála is rosszabbul.
Csupán akkor mozdul meg először, mikor az egyik biztonsági őr a kezéért nyúl, hogy felsegítse. Ekkor a fejek mellett elnézve látja az imént velük érkezett férfi mozdulatlan, minden bizonnyal élettelen testét. Lábai megremegnek, most jól jön az az őr, hogy megkapaszkodhasson benne. Tátott szájjal, bénultam figyel, s ha elvezetik, hát hagyja, mert mit tehetne?/
- Jó-jól vagy?
/ Kérdi végül az élő navigációjától, aki eddig a szárnyai alá vette az esetlen huszonegyedik századit. Már ha vele van még. /

(19)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

Tündéred eszméletlenül fekszik zsebedből félig kilógva. Így sajnos válaszolni sem tud neked. Illetve szavakkal nem, a látvány önmagáért beszél. Nem, nincs jól.
A segítségedre kelt őr, nyugtató hangon szólal meg.
- Kérem menjen oda a többi ügyfélhez, és bízza ránk a tündér kezelését. Hamarosan ide érkeznek a gyógyítók.
Feléd nyújtja kezét tenyérrel felfelé, hogy beletedd a társad. Nem veszi el tőled.

[Watarama Rezurii]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/ Válasz nem érkezik, ekkor jut el tudatáig a pici tündér állapota.
+ A büdös francba! +
De aggodalomra semmi ok, az őrök még egy ilyen szituációban is képesek mindenre figyelmet fordítani, így még ha picit félve is, de zsebéből átnyújtja az apró szárnyas lényt, lányt, s lép is a "többi ügyfél"-nek nevezett kaotikusan nyüzsgő méhkaptárhoz. Úgy tűnik, hogy nem Watarama viseli a legrosszabbul ezt az egészet. /
- S-Segíthetek, uram?
/ Lép oda egy, a földön fekvő, fehér szövetet arca előtt tartó, korosodó férfihoz. A fehér szövet gyorsan bemocskolódik, ahogy a vér átáztatja a ruhadarabot. Faját nem igazán tudja még beazonosítani, így konkrétan bármi lehet, a tündéreket leszámítva. Ez a kis segítőkészség csak azért szükséges, hogy elnyomja saját, egyre hangosabban dobogó szívverését. A pánik utólag is utolérheti az elmét, ahogyan azt az ázsiainál is teszi. /

(20)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/A biztonsági őr biccent felé, óvatosan veszi el a pici törékeny testet./
- Köszönöm uram!
/Láthatóan mindenki meg van döbbenve, még az őrök is, a történetek hatása alatt állnak, mégis teszik a dolgukat. Biztosítják a rendet, és a lények, szinte feltétel nélkül azt teszik amire kérik őket. A rendezett hozzáállásuknak köszönhetően, kis nyugalom telepszik rá a társaságra.
Pár percen belül ellepik halványzöld-köpenyes egyenruhás személyek a termet. A súlyosabbakkal kezdik az ellátást, de nem kell sok idő, hogy hozzád is elérjen az egyik.
Fiatal nő szólítja meg kettősötöket./
- Kérem mondják el pontosan, hogy hol éreznek fájdalmat. milyen jellegű? Szúró, sajgó, tompa, éles…
/Sorol fel egy pár kérdést nektek. Először az idősebb –számodra- emberrel kezd el foglalkozni, majd neked is ugyan úgy felteszi a kérdéseket.
Közben látod, hogy a romok alól két tetemet vonnak el, és azt egy négyfős világoskék-köpenyes egyenruhás férfiakból álló társaság veszi gondozásba.
A kis tündérkét egy kb 50cm hosszú, 30cm széles és magas ellipszis formájú tartályba teszik bele. Annak aljából pedig valami kékes folyadék tölti meg a belsejét.
Vizsgálatod során a nő kicsit elhúzza a száját. Majd a szemeidbe tekint./
- Elnézést Uram, mint mondott, hogy hívják? Önnek mikor sérült meg a CTC-je?
/Mikor látja, hogy értetlenül nézel rá a kérdésre, folytatja./
- Biztos most sérülhetett meg, mert nem ad semmilyen jelet, hogy milyen a fizikai állapota. Sajnos nem tudom önt így beazonosítani, hogy melyik fjaba tartozik, megtenné kérem, hogy elmondaná a fontosabb adatait?

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.*

- Hah! Nem, nem, barátom, nekem már nincsenek efféle elvárásaim. Örülök ha az órám keresése hasonlóképp végződik, mint ahogy azt az elején elképzeltem. Nem, én már lemondtam arról, hogy olyan állhatatlan, összevissza dolgok felé reméljek kerekedni, mint az, hogy "kaland"... - Mr. Henry a márványpadló mintázataira réved, valamivel hosszabb ideig mint azok indokolnák. Majd szusszan egyet, rád néz, és kicsit közelebb ing.

- Figyeljen én nem vagyok sem apja sem gondviselője. - Fejével Elinor felé bök. - A hölgy sem az. - Mosolyog. - Szomorú. De ha egy súlyos öregembertől megfogad egy tanácsot: Csak nevessen az egészen. Piszokul nehéz ez néha, de ha nevetni tud, felül kerekedett.

- Nohát, én a fél négyes vonattal megyek, most van negyed három. - Egyenesedik fel Mr. Henry, mellényzsebéből újra előkattnintva ezüst óratárgyát. - Van még egy kis elintéznivalóm az út előtt, és azt gyanítom, maguknak is: de van néhány kedves ismerősöm a társaságnál, akik egy-egy ősrégi szívességért nagyon elviselhető helyekkel szoktak ellátni vonatútjaim során. - Az óratárgy visszasüllyed a mellény zsebébe. - A teleportálást sosem állhattam, és egyébként is megbízhatatlan az egész hóbelebanc. Szóval ha volna kedve, meg ideje, ejtse el a nevemet meg a sajátját a pályaudvaron.

Átöleli Elinort, aki valamit a fülébe súg. - Á hagyja csak. Szót sem érdemel. Mindig egy öröm, kedves. - Majd hozzád fordul, megrázza a kezedet. - Ó és persze csak ha nem átallja a pipafüstöt. Ez fontos. - Kacsint, szeme pillanatra elidőzik rajtad. Aztán elbattyog a csarnok kapui felé.

- Család. - Mondja halkan Elinor. - Család voltak. Ez van. - Nyel egyet, lehunyja a szemét, az az érzésed, mintha belül megrázná magát - szinte furcsa, hogy nem hullik le róla néhány levél - majd pislog, és feléd fordul. - Na de, most a te ügyed a fő! Akkor elkészültél végül a regisztrációval? És egyébként maradnál még, vagy akkor az első irány Polimetron?

[Daelanu]

*Horizont*(2900. szeptember 1.)

/Mr. Henry tanácsára csak egy bólintással felelek, bár kicsit elgondolkodtat, mi minden történhet még ezen a helyen, ha egy az előbbihez hasonló esetekre azt javasolják, hogy gyakorlatilag ne is törődjek vele. Persze gondolatban mindig eltúlzom a dolgokat, biztos nem olyan rémes itt a helyzet, mint amilyennek most elképzelem. /+Ha meg mégis...talán majd megszokom.+
-Köszönöm, mindenképp megfontolom./Felelem neki, ezúttal a vonatos ajánlatára, igaz, ez a teleportálás dolog kicsit felkelti az érdeklődésemet, egyszer majd jó lenne kipróbálni új közlekedési módot. Nem zavar kimondottan, hogy nem megbízható, elvégre Magyarországról jövök, ahol többnyire az a furcsa, ha valami jól működik./-Nagyon örültem.-/köszönök még el Mr. Henrytől, miközben kezet fogunk, aztán a kis öregúr lassan elindul a dolgára. Ideje, hogy mi is ezt tegyük. Elinor válaszát jobbnak látom, ha nem kommentálom, jobb, ha nem erőltetem bele magam az ő dolgába. Jobb is, ha visszatérünk hozzám./-Igen, rövid volt, nem volt semmi probléma-/felelm az első kérdésére. Az viszont, hogy mit csinálnék, kicsit készületlenül ér, hisz még elég zavaros pár dolog, és csak úgy lesz teljes a kép, ha a váltók közé kerülök, de az végül is ráér. Mégiscsak jövőben vagyok, hülyeség lenne nem körülnézni./-Azt hiszem, szívesen eltöltenék egy estét H'Sekiratban, úgy érzem, ennyi mindenre úgyis rá kell pihennem, mielőtt alakváltókkal találkozom.

(20)

[Watarama Rezurii]

*Drun - 2900.10.14. - déltájt*

/Normális esetben érdeklődve figyelné még a tartályt, s kérdezgetné róla az illetékeseket, de a mostani se nem normális, se nem a megfelelő pillanat.
Az úr ugyan csak nyög, de ez bőven elég, hogy a segítségére siessen. Átveszi a törölgetés egyáltalán nem megterhelő feladatát, és elborzadva tapasztalja, hogy az ember férfi arcát egy fémlemez szakította fel az állától a homlokáig. És a lemez még mindig benne van! Belefúrta magát a koponyacsontba, de nem érte el az agyat, nem halálos. Biztosan vannak, akik rosszabbul jártak.
A betoppanó környezetvédelmi csoport (vagy vegán szövetség) felkelti érdeklődését; a látvány ellenére is milyen összeszedettek, milyen gyorsan képesek rendet vinni a káoszba.
Nem szentel nekik sok figyelmet, inkább visszatér az öreg arcának törléséhez, mást sajnos nem tud tenni, képtelen lenne összevarrni, plusz nincs nála ilyesmi. Szerencsére egy angyali teremtés érkezik a felmentésére. A kérdésre, még ha első sorban nem is neki szól, száját elhúzva mutatja az öreg arcát. Nem halálos, de csúnya látvány. /
- Tudok segíteni?
/ Kérdi, miközben elpillant a romok felé. Szerencsétlenek. Ezzel a szóval tudná a legjobban jellemezni az áldozatokat, de nyilván nem így, ilyen tárgyilagosan fogan meg benne a gondolat. Valójában ő is csak most, hogy már nem kell a borzasztó látványt néznie, veszi észre, eléggé rosszul van. /
- Kutya bajom.
/ Ahogy kimondja a szavakat, oldalra fordulva kiadja magából gyomra tartalmát. Vagyis az inkább csak epe, de ez se szépít igazán a dolgon. /
- Kuso...
/ Leheli maga elé a káromkodást. A rókavadászat után a csinos hölgy (szégyelli is magát, amiért ilyenkor is képes erre gondolni) megvizsgálja. /
- A... A micsodám?
/ Gondol itt a számára ismeretlen CTC-re. Ha a micsodájával lenne baj, azt már észrevette volna. /
- Én... Izé... Őőő...
/ Nem biztos, hogy a mostani a megfelelő pillanat az életének, az értetlenségének szóvátevésére, de ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ adhasson, biztosan kiborulna. Ezt szem előtt tartva, lelkét még egy kicsit hagyja forrni. /
- Foglalkozzon a többiekkel előbb, én itt leszek. Vagy... Vagy segíthetek is, ha kell!
/ Inkább maradna a hölgyemény közelében, mintsem egy másik zöldruhás, egy banya, vagy egy fickó kezdjen vele foglalkozni. /
+Szánalmas vagy, Rezurii.+

(21)

[Drun]

* Watarama -- 2900.10.14. - déltájt *

/A nő türelmesen várja, hogy felelj neki. Kedves mosolyt küld feléd, lassan ingatja meg a fejét./
- Nem, nem Uram. Nem tehetem. A többiekkel foglalkoznak mások. Most itt vagyok önnek kell segítség, Önt fogom ellátni, már ha válaszol persze a kérdéseimre.
/Kis szünetet tart, majd folytatja./
- Ha ide-oda rohangálnék a teremben, a jelenleg kialakult nyugalom felbolydulna. Nem áll szándékomban nyugtalanságot, és feszültséget sugározni a sérülteknek. Nincs rájuk szükségük. Mi nem ezért vagyunk itt.
/Elővesz egy újabb szerkezetet./
- Kérem válaszoljon a következő kérdéseimre.
/Kezd neki a munkájának közben. Megfogja a bal kezed, mutatóujjad legfelső párnájára ráteszi a gép végét, egy kis szúrást érzel, majd kellemes hűsítő és nyugtató érzést./
- Hogy hívják? Mikor született és hol? Édesanyja neve? Melyik fajba tartozik? Van e valami valami gyógyszerérzékenysége? Mikor volt utoljára rutinszerű kivizsgáláson?
/Kezdi el sorolni. A jobb oldali szemén megjelenik egy furcsa kékes-zöldes gyűrűből álló minta, ahogy beteszi a helyére a ketyerét, mintha adatok cikáznának át ezen keresztül számára.
Eközben szemed sarkából látod, hogy a kis pomeranian kutyust is kapszulában viszik el kifelé a Tanácsházból./