Előcsarnok

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. -Reagen *

- Természetesen. A sidhe társadalom feudális berendezkedésű. A családok fejeinek engedelmeskedik mindenki, ők pedig az uralkodónak. Aki nem ezt teszi az vagy meghal, vagy elhagyja a Dombokat, ami gyakorlatilag egyenlő az utóbbival. /mondja a maga semlegesen hideg hangján, ez még a szokottnál is érzelemmentesebben hangzik valahogy./
- Ez mind igaz, azonban csak rajtad áll, hogy változtatsz-e rajta. Ez egy új világ rengeteg új lehetőséggel. Ha hatalmat és erőt akarsz csak tenned kell érte. Nem mondom, hogy könnyű, de nem is lehetetlen, sokaknak sikerült a te világodból már itt hihetetlen erőre és befolyásra tennie szert. Mellesleg valóban nem vagy még sidhe, de ez nem jelent semmit, Danu útjai kifürkészhetetlenek, még bármi megtörténhet, láttam már furcsább dolgokat is. /vonja meg unottan a vállát./
- Persze téged valóban nem köt a szokás parancsa, de ettől még jobban teszed, ha nekünk nem hazudsz, a többség igen rosszul viseli. Amúgy azt csinálsz amit akarsz, nem szólok bele, a te dolgod, csupán jobb ha ezekkel tisztában vagy, ha életben akarsz itt maradni.
/A kis varázs után pár hosszú pillanatig téged figyel a háromszínű szemben valami különös érdeklődés szikrázik fel, aztán csak biccent egyet./
- Nem kell megköszönnöd semmit. Ebből is látszik hogy nem vagy sidhe. Amit teszünk, azért soha nem várunk köszönetet, sőt egy idősebbet meg is sérthetsz vele, ha félreértelmezed a tetteit és köszönettel sérted meg. Én csak teszem, amit tennem kell. /vonja meg ismét a vállát előre nézve. A pillantása a távolba réved, tökéletes angyalian szép arca olyan üres, akár egy szoboré./

[Reagen Weltz]

+Új lehetőségek a felemelkedésre és a karrierre? A siker itt van egy karnyújtásnyira, csak meg kell ragadni? Mintha egy munkaerő-közvetítő reklámszövegét hallanám.+ /Nem kételkedem benne, hogy van olyan múltlakó, aki hamar megindult felfelé a szamárlétrán, de azok az emberek valószínűleg a múltban is sikeresek voltak, nem az új körülmények tették őket azzá. Én maradok magamnak a sikertelenségemmel együtt. Kilencszáz év ide vagy oda.
Megpróbálhatnám megmagyarázni Machának hogy milyen az amikor egy ember kiszolgáltatott vagy épp a megélhetése miatt aggodalmaskodik, de úgysem értené meg. Ha meg mégis akkor sem leszek jobb helyzetben, szóval inkább nem fárasztom magam.
-Nem szólsz bele mit csinálok, de vigyázzak ha meg akarom tartani a fejem igaz? /forgatom ki a szavait egy kissé öncélúan. / -Micsoda szabadság! /rásandítok a szemem sarkából, próbálok valamit kiolvasni a tekintetéből, de mintha egy márványszobrot néznék. Ha megszakadok sem tudom eldönteni, hogy nem veszi e fel a csipkelődésem, vagy csak egyszerűen nem érti.
Nem tudom miért feltételeztem, hogy tudok majd normálisan beszélni ezzel a nővel. Alig váltottunk pár szól és máris elkezdett kioktatni, mint egy óvodást, hogy "hazudozni csúnya dolog"./ +Lehet hogy velem van a baj?+ /teszem fel magamnak gúnyosan a kérdést./ +Elvégre én csak egy egyszerű halandó vagyok, mit érthetem én az isteneket?+ /Belegondolok, hogy Macha minek lehetne az istene, mondjuk az antik görögöknél, a gondolatra fanyarul elmosolyodom./
- Én meg ember vagyok, és úgy is viselkedem. Nem szokásom hálálkodni a dolgokért, de ha mégis megköszönök valamit, jólesne, ha nem hordanának le még emiatt is.
/ Nem akartam nagyon tapintatlan lenni, de sosem akarok igazán, csak így sikerül. Macha tényleg elég bosszantó ezzel a hideg fensőbbségtudatával./ +Ami ráadásul jogos is hogy a fene vinné el.+
/Elment a kedvem a beszélgetéstől, csak bámulok kifele a fejemből és nézem a Tanácsháza előtt elhaladó forgalmat. Közben próbálom felidézni, hogy miért is mentem ma reggel a Kávéházba, de nem találok rá értelmes indokot./

(79)

[Mira]

*Előzmény -- Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

- Tudod, Ed - szólal meg Roc -, a harmincadik században az árnyékok sokkal csalogatóbbak, mint a huszonegyedikben.

Sokáig hallgat ezután a mondat után. Közben a Torony felé haladok, az éjszaka csillogása elvakít. Nem tudod elképzelni, hogy egy ilyen világos város milyen lehet nappal. Ember képtelen lenne ekkora ragyogásban élni. Mikor már a Tanácsháza közelében vagytok, Roc nagy levegőt vesz.

- Nehéz ezt elmagyarázni azoknak, akik nem ide születettek: de számunkra már ez a normális. Tudod, Ed, a világ sokkal rejtelmesebb volt már a Te korodban is, de manapság még inkább az. - Megáll egy pillanatra, mélyen a szemedbe néz. Egyszerű barnája lassan ismét háromszín lesz, bőre beteges sápadtsága élettel telítődik, s megdobban a szíve. - A Mágia létezik. - Levetkőzi a csevegő, búgó hangját. Rettenetes komoly. - Mindig is létezett. Én magam is a mágia gyermeke vagyok, s Te is.

S ekkor megérted. Már érted, miért kívánod ennyire a vért, miért akarod feltépni ennek a gyönyörű nőnek a nyakát, megérted, hogy miért sötétben kellett érted jönnie. És azt is érted, hogy mi volt egy perccel ezelőttig: olyan, mint Te. Az Éjszaka teremtménye, a Fenevad, a Vadász. Halott. Vámpír.

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

Ignár megtorpan, majd elneveti magát.

- Most csak ugratsz, Roc. Tudsz valamiről amiről én nem, és... - a lány arcát látva elbizonytalanodni látszik - vagy nem? Nem vicc, igaz? De akkor... Én mi vagyok, Roc? És minderről te honnan tudsz?!

Talán valami alkalmazkodó mechanizmus. Változik, hogy mindig a partner biológiája számára vonzó legyen? Tökéletes csalétek. Ha valóban hivatalos szervek kényszerítik, még hasznos lehet.

Az aorta az emberi szervezet legnagyobb verőere, mely a szív bal kamrájából lép ki és ellátja az egész szervezetet oxigéndús vérrel. Embernél kb. 2,5–3,5 cm átmérőjű és 30–40 cm hosszú. Alakja egy sétabothoz hasonló egy felszálló ággal (aorta ascendens), ívvel (arcus aortae) és egy hosszú leszálló ággal (aorta descendens). Újabb anomália. Erős sürgős szükség új testfelépítés tanulmányozására. Hormontúltengés bizonytalanság.

- Roc... Mit csinálsz? És miért csinálod?

(5.)

[Mira]

*Ignar* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

- Mit miért csinálok, Ed? - vigyorog Rocolle. Aztán odalép hozzád, megfogja a kezed, belebúg a füledbe: - Mindent tudok rólad, Axel. - Szorítása erős, így bármiféle erőszakos cselekedet hasztalan az irányodból. Ráadásul megérkeztetek a központi toronyba. Több eszed van annál, hogy bajba keverd magad.

- És most elviszlek az Angyalhoz, mert ezt mérték rám. Utána pedig mindent elmondok, ha érdekel. Azt is, hogy miért vagyok ilyen... változékony.

Kezedet továbbra is szorosan fogva bevezet az üvegtoronyba. Rengeteg ember szorgoskodik itt az időpont ellenére is (bár azt meg kell jegyezni, hogy fogalmad sincs róla, hány óra lehet). Rocolle biccent a recepciós úrnak, majd elkezd vezetni a fentebbi termek felé. Tizedik, huszadik, ötvenedik emelet... Valahol a Tanácsház tetejének közelében lyukadtok ki.

[Ignar]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd; alkony után]

TUDOM A NEVEDET!!!

Ha TUDNÁL nem TE lennél, hanem ÉN, FOGALMAD SINCS. Haha.

Túlvilágított belső tér - erős megvilágításhoz szokott emberek? Megfigyelést könnyítő intézkedés? Nagy tömeg, látszólag éjjel ellenére. Folyamatosan sötét atmoszféra? Fények fűtés céljából? Túl hideg hozzá. Hivatalos közeg, 24/7 teljessé vált, folyamatosság szükséges. Napszak kevésbé számít.

Ignár Rocolle szavaira csak mosolyogva annyit mond: - Igen? - Majd rápillant a lány szorosan összezárt ujjaira, és mintha olyasmire hívná fel a figyelmét ami eddig csupán véletlenül kerülhette el, félhangon odaszól neki. - Öhm... Nagyon... Hízelgő a ragaszkodásod Roc, de... Nem kell ennyire félned hogy elveszítesz. - Közben felemeli összekulcsolt karjukat, hogy átengedjen egy alacsony, tömpe zöldes arccal rendelkező, igen mogorva úriembert, aki láthatóan egyáltalán nem értékelte a gesztust. - Nem elég nagy ez a tömeg ahhoz, hogy elhagyj benne. Emellett... - És mielőtt a másik akár szólni tudna, egybekulcsolt kezüket átvezetve Rocolle feje felett egy táncos eleganciájával lép a lány háta mögött a másik oldalára és jobb kezét lazán átvetve vállán, közelebb húzza magához. Az egész mozdulatsor egy pillanat kifinomult műve. Olyan közel hajol hozzá, arca szinte súrolja a másik vörösesszín haját. - Emellett nincsenek titkaim előtted, nem igaz? - Suttogja, közben megnyerő mosolyt villantva egy őket megrökönyödötten bámuló öreg hölgy felé.

Kitépem a torkodat.

Zavaró elterelések. Elmét egyenlőre csendesen kell tartani - talán telepata, bár előzetes információ szerint túl aktív agyműködés lényegi olvasáshoz - de kontrollra van szükség az impulzusok felett. Megoldható.

- Szóval az angyalhoz. Voltaképpen ki is ő? Valami múltbevándorlási-biztos? - Miközben beszél, Ignár érdeklődve nézegeti az ajtókat, melyek mellett elhaladnak. - És hogyan kerültél a beosztásába? Persze mondtad hogy volt valami koccanásod a hatóságokkal... És azt is hogy majd utána mindent elmondasz, de a minden elég sok, és nem hiszem hogy bármi is tiltaná hogy most nekikezdj. Javíts ki ha tévedek. - Itt félmosollyal újra a lányra néz. - Talán megérted hogy kíváncsi vagyok, végül is... - Itt megköszörüli a torkát. - Végül is a kettőnk közül csak az egyikünknek volt egyenlőre alkalma megismerni a másikat.

(6.)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen *

- Pontosan. Nem szólok bele a te tetteidbe, én csupán a sajátjaimért felek. Az hogy mit teszel a te dolgod, csak figyelmeztetlek annak a végkimenetelébe, az ösvényeink kevésbé kellemes módon kereszteznék egymást. /mondja továbbra is sztoikus nyugalommal./
- És nem hordtalak le érte, mint az előbb mondtam engem nem zavar a dolog, de neked is jobb, ha tudsz róla, hogy érdemes megválogatnod a szavaidat, ha magasabb rangú sidhekkel elegyedsz szóba.

Közben ha rápillantasz észreveheted, hogy egy rövid barna hajú nőt figyel, aki veletek szemben a lépcsőt keretező oszlopoknál ácsorog és láthatóan szintén vár valakire.
Aztán egyszer csak Riel bukkan fel a lépcső tetején egy komornyikszerű alakkal és amikor kiérnek a nő megindul feléjük. Erre Macha is feláll melletted, kecsesen és halálosan, akár egy ragadozó, habár a tekintete nem árulja el, hogy megölni vagy üdvözölni akarja a nőt./
- Úgy látom végeztek, lassan ideje indulnunk. /szól oda neked, habár feléd sem pillant közben, végig a nőt lesi./

[Reagen Weltz]

*Riel& Caridwen*

Tovább bambulok kifelé a fejemből, Machára meg alig figyelek, de annyit azért felfogok, hogy még mindig a shide etikettről beszél valamit, mi ha nagyon érdeklődő kedvemben lennék is, sem érdekelne különösebben. Na nem mintha a a Sugárút forgalma sokkal érdekfeszítőbb volna. A repülő motorokat és légpárnás autókat is meg lehet unni, ha percenkét hatszázat lát belőlük az ember.

-Végre megjöttél, már kezdtünk odafagyni a lépcsőhöz. /mondom, amikor észreveszem Rielt, de nem elég hangosan ahhoz, hogy hallja./ -Na milyen érzés a Társadalom Teljes Értékű Tagjának lenni? / ezt már elég hangosan mondom ahhoz, értse szavakat és a gúnyt is kiérezhesse azok közül. Az őt kísérő komornyik láttán értetlenül felvonom a szemöldököm, és Rielre pillantok hátha megmagyarázza a dolgot. A komornyik egy pillantásra se méltat, de azért látszik rajta, hogy nagyon tudatosan nem akar észrevenni. Ha valaki megpróbált már részegen elaludni egy játszótér mellett, ismeri ezt a nem-nézést. Kicsit arrébb állok, bele a komornyik látóterének a közepébe, mire az, mintha csak egy elhaladó autót követne a tekintetével, gyorsan elfordítja a fejét. Meg kell hagyni, remek gyakorlata van a zavaró elemek nem észrevételében. / +Mondjuk az ilyen inasoknál ez szakmai előírás lehet. Ki tudja mi mindent művelnek az arisztokraták, amik jobb ha a puccos villájukban maradnak. Az alkalmazottak meg csak ne tudjanak semmiről. +
/Csak most tűnik fel a többiek hiánya. Körbenézek, és azt veszem észre, hogy Macha egy nőt figyel rezzenéstelenül. Nem tudom eldönteni, hogy ismeri e a nőt, vagy csak szimplán így szokott e nézni mindenkire, aki tizenöt méternél közelebb merészkedik hozzá. /
- Mi van a többiekkel? /fordulok vissza Rielhez, mivel Machát nem akarom megzavarni bármiben is. /

(80) *Adjak hozzá születésnapi 30-at?*

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen*

/Udvariasan, mély meghajlással köszönök a felém érkezőnek, majd kedvesen rámosolygok. Ekkor hallom meg Reagen gúnyos hangvételű mondatát. Egy pillanatra elkomorodom, aztán ránézek./
- Nagyon jó /vetem oda foghegyről. Az idegességem elmúltával most jobban érzem magam, ugyanakkor izgatott vagyok. Még fogalmam sincs milyen lehet az a hely, csak elképzelni tudom az eddig hallottak alapján.
Észreveszem, hogy a férfi meglepődik a mellettem álló komornyikruhás láttán. Tekintete értetlenül mered rám./
- Csak kikísért a vezetőmhöz, aki majd az Angyalok városába visz /adok magyarázatot fel nem tett kérdésére/ - A barna hajú hölgyemény az /biccentek felé, majd az ajtó felé pillantok./ +Azt hittem Aurnia valahol mögöttünk jön, de fene tudja! Lehet így is volt, csak lemaradt.+
- Zair távozóra fogta, Aurnia meg Amatheonnal van. Már ő is végzett, hamarosan jön /legalább is az utóbbiban bízom, ám hogy ez mikor következik be, arról fogalmam sincs. Igazából abban sem vagyok biztos, követett -e minket egyáltalán. Minden esetre az a lényeg, a dolog nehezén már túl vagyunk. Be vagyunk regisztrálva, hamarosan pedig jöhet a város, az Angyalok városa./

(30)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Riel & Reagen*

/Riel eddigre a barnahajú nő is odaér hozzátok és kedvesen rád mosolyog. Látszólag éppen belekezdene a beszédébe, amikor észreveszi Machát és erre a mosoly ráfagy az arcára. A vakítóak kék szemekből süt a fájdalom, te is átérzed a szívedig hatol, hiába nem ismered az okát.
A két nő egy meredt pillanatig csak nézi egymást, mintha az idő megfagyott volna, mintha nem számítana se a múlt, se a jövő, csak az a valami, amit egymás szemének a mélyén keresnek. A ti beszélgetésetek el se ér hozzájuk, amíg beszéltek ők csak egymást nézik.
Közben a komornyik még biccent neked egyet Riel aztán visszasiet az ajtón, habár előtte még Reagen rád is rád pillant és egy aprót biccent feléd. Amikor a férfi eltűnik az ajtó mögött a két nő pillantása elengedi egymást és felétek fordulnak. Innentől fogva nem vesznek egymásról tudomást, mintha ez a hallgatólagos beleegyezés született volna meg közöttük./
- Örvendek testvérem, a nevem Sephranathenirel, de hívj csak Nirelnek, engem küldtek otthonról, hogy kísérjelek haza és legyek a kísérőd és tanítód. Ha bármilyen problémád van, vagy lesz a későbbiekben, akkor azokkal keress engem bátran. Hidd el, nincsenek buta kérdések, nektek minden új itt, tehát nem furcsa, ha kérdezel. /mosolyog rád barátságosan, habár még egy kis szomorúság ott bujkál a tekintete mélyén./
- Indulhatunk, vagy esetleg még elbúcsúznál a barátaidtól? /int Reagen felé, Macháról nem vesz tudomást. A másik nő is összekulcsolja a kezeit a mellkasán és hideg ragadozópillantását az ajtóra szegezi, várva hogy a testvéréék megérkezzenek, mintha Nirel ott se lenne.
Azonban a tömeget leszámítva ami folyamatosan áramlik ki és be a tanácsházából és vissza, más nem érkezik, Aurnia és Amatheon valószínűleg valóban vagy lemaradtak, vagy még beszélgetnek odabent egy kicsit, nálatok csak a feszült kínos csendet hagyva hátra./

[Reagen Weltz]

*Riel & caridwen*

+Minek szólok be folyamatosan szegény srácnak?+ /teszem fel magamnak a kérdést, és kicsit elszégyenlem magam./ +Azon kívűl hogy rettentően teszetosza, semmi baj nincs vele. Egy kicsit tapintatosabbnak kéne lennem. Legalábbis vele, mert az hótziher, hogy Amatheonnal szemben nem fog menni.+ / némán álldogálok, hol Rielre, hol a két nőre pillantva. Hogy a kölcsönösség meg legyen, a továbbiakban én sem veszek tudomást a komornyikról. Különben is nemsokára lelép, én meg ottmaradok Riellel a lépcsőn./
- Szóval itt hagysz minket? / meg tudom érteni, az egész társaságból rajta és Aurnián kívül senkit sem könnyű hosszabb távon elviselni./ - Nem úgy tűnik, mintha Macha nagyon kedvelné. /jegyzem meg a nőre pillantva. / -De hogy ez jót, vagy rosszat jelent... /megvonom a vállam, és elhallgatok, mert észreveszem, hogy közelednek felénk.
Önkéntelenül elmosolyodok, amikor Riel kisérője egyből bemutatkozás megmondja a rövidebb nevét. Ezek szerint nem én lennék az első, aki a harmadik szótagnál elakadt a nevében./
- Hát... /szólalok meg, amikor Nirel,/ +Muszáj minden angyalnak -el re végződjön a neve?+ / jelzi, hogy ideje búcsúzkodni. / -Viszlát... és minden jót. / biccentek Riel felé. Utálok búcsúzkodni.
A bejárat felé pillantok. Aurnia még mindig sehol, és ha akkorra sem tűnik fel, amikor Rielék lelépnek, akkor megint együtt maradhatok Machával. Frenetikus lesz./

(81)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen*

/A lányra nézek aki megérkezik hozzánk. Úgy tűnik szóra nyitná száját, ám nem teszi. Helyette némán Amatheon testvérére pillant. Érzem ahogy megdermed köztük a levegő. Egymást fürkészik, miközben eljut hozzám az angyal fájdalma. A szívemig hatol és erősen mardos, mint a legerősebb sav. Megrándul arcom baloldala tőle, tehát nem kis dologról lehet szó. Az okot ugyan nem ismerem, de ha kettesben maradunk, talán rákérdezek később.
Biccentek a távozni készülő komornyikra, s amint elmegy, Reagen felé fordulok. Eddig nem nagyon zavartak a beszólásai, habár amikor arra kérdezett rá "Milyen a társadalom teljes értékű tagjának lenni?", nem tudtam mit felelhetnék rá. Utána jött foghegyről egy hasonló stílusú válasz. Az volt az egyetlen ami tényleg rosszul esett és egy kicsit megbántott vele, de nem beszéltem neki erről. Nem is fogom megtenni. Egyszerűen elfogadom, ő ilyen. Remélem ez kezdetnek már elég lesz ahhoz, hogy kicsivel rendesebb stilust használjon velem szemben. Amennyiben nem, úgy viselkedem majd vele, ahogy én azt elvárnám./
- Igen /bólintok/ - Kicsit elfáradtam, ki kéne hevernem ezt a kalandot /teszem hozzá./ +No meg a Zairral való találkozást sem ártana... Nem fogok megbarátkozni azzal a teremtménnyel! Meglehet Danu "gyermeke", de ez nem ok arra, hogy másképp tegyek. Talán egyszer amennyiben lesz indokom rá, változtatok ezen.+
- Ez valóban így van /helyeslem a lányokkal kapcsolatos mondatát, bár itt a "nem úgy tűnik, mintha" enyhe kifejezés! Én biztosan tudom, valóban nem kedvelik egymást. Az a ramaty érzés beszélgetés közben sem kicsit gyötör/ - De nem jelent túl jót. Komoly bajuk lehet egymással /dörzsölöm meg zavartan tarkóm, végül nagyot sóhajtok. Nem tudom mit szólhatnék még a helyzethez, s később nem is tudok: hamarosan felém fordul a nemrég említett és bemutatkozik. Nagy megkönnyebbülés tölt el, mikor megmondja a rövidebb nevét, a hosszabb kimondásának az első szótagjával is meggyűlne a bajom./
- Örvendek, Riel vagyok /hajolok meg udvariasan/ - És köszönöm /ejtek még felé egy halvány mosolyt, majd nagyot sóhajtok/ - Köszönöm, viszont kívánom! És kitartást, biztosan jönnek már Aurniaék! /mosolygok még egyszer a férfira, végül felkészülök arra, hogy lelépjünk innen./ +Aurniaéknak nem ártana tényleg felbukkanniuk. Reagen lassan biztos megőszül a várakozás miatt... +
- Kérlek induljunk! /fordulok ismét Nirel felé, bízva a felé tett kérésem teljesítésében./

(31)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Riel & Reagen*

- Nos rendben, akkor itt is az ideje, hogy induljunk, az otthonunkban már várnak minket. /mosolyog rád a nő Riel, habár a tekintetében még mindig ott látod a szomorúság tünékeny ragyogását.
Vet még egy sanda oldalpillantást a gyanúsan unatkozó és máshová figyelő Machára, aztán még egyet rád, majd biccent egyet Reagennek és ha látja, hogy követed, akkor megindul a Tanácsházából kifelé áradó tömeggel együtt az áttetszően ragyogó Fősugárúton.
Ha egy kicsit messzebb értek, akkor még hozzáteszi./
- Nem tudom utaztál-e már a Teleportkapuval, de azzal fogunk menni, mert repülve jóval hosszabb lenne. Oh tényleg, repültél már huzamosabb ideig? /mosolyog rád barátságosan. Közben szép lassan sétáltok a Fősugárúton a Kapu felé./

Reagen Rielék elég hamar ott hagynak titeket így, ismét kettesben maradsz, a valójában most még fagyosabb levegőt sugárzó Machával. Szinte csodálkozol, hogy nem fagy meg körülötte a levegő. Aztán mintha ez válasz lenne a kérdéseidre, furcsa bizsergést érzel a belsődben. Olyan mintha egy állat végigmászna belülről a testeden, futkározna a bőröd alatt, berágná magát a húsodba, beléd folyna, de mégse lenne a részed. Egészen különös, de nem kellemetlen érzés. Ahogy lepillantasz egy pillanatra azt veszed észre, hogy sűrű bunda borítja a kezed, mintha egy jegesmedve tappancsa lenne a kezed helyén. Éppen csak egy döbbenetes pillanatig tart az egész, amíg mérlegeled hogy vajon mennyit ittál az elmúlt pár órában, aztán a kezed ismét normális, a furcsa bizsergés pedig elhalványul és csak valami enyhe vibrálás marad utána, ami ott cikázik a bőrödön. Azonban arra figyelsz fel, hogy Macha téged néz, a szemeiben a fagy helyett kíváncsiság ül, ami valahogy még nyugtalanítóbb, mint a halál szele./
- Mit csináltál? Azt mondtad nem tudsz varázsolni... /mondja csendes felelősségre vonással. Érzed, hogy ez nem költői kérdés volt, annyira, hogy teljes figyelmét neked szentelte és ha jobban megfigyeled, feltűnhet, hogy a kardtokjairól lekerült a védőtok, habár nem láttad mikor történt./

*Riel még ide írj egyet, aztán a Kapunál folytatjuk.*

[Reagen Weltz]

*Riel &Caridwen*

- Jah... Nem mintha meglepő lenne, hogy Machával valakinek komoly baja van. /teszem hozzá és az incidensre gondolok, ami miatt kitiltották a tanácsházából. Egy cseppet sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy rendszeresen csonkít meg másokat.

Ahogy a távozó Rielt nézem, egy pillanatra elfog az irigység, hogy ő mennyivel szerencsésebb volt kísérő terén, de mielőtt nagyon belelovallnám magam, rájövök, hogy ez teljesen természetes, így kellett lennie. Másoknak barátságos és segítőkész emberek segítenek a beilleszkedésben, én meg üldögélhetek a fagyos lépcsőn egy pszichopata társaságában, míg a Tanácsházában andalgó Amatheonékra várok. Jellemző.
-Kitartást? Hát kösz.. /morgom Riel hátának, és visszaülök a lépcsőre, lehetőleg minél távolabb Machától. De amikor leülök a köre, mintha az egész testemen végigrohanna valami. Belülről. A hátamon feláll a szőr, és amikor lepillantok, rémülten veszem észre, hogy a kezeimen is. / +Miajóbüdöshétszentség?+ /kiáltom némán, de mire egyáltalán megpróbálnék válaszolni a saját kérdésemre, a kezeim újra normálisak, mintha mi sem történt volna. Csak a bizsergésből maradt valami, de az is egyre gyengébb.
A rémülettől csak fél perc késéssel jut al az agyamig, hogy Macha is észrevette a dolgot./
-Úgy is van. /felelem kiszáradt torokkal. / - Nem tudok. /mondom olyan határozottan, ahogy csak tudom. Lezártnak tekintem a vitát./ +Nem tudok varázsolni és kész, ha valami történt, az sem én voltam.+ /Gyanakodva Machára pillantok, de amennyire meg tudom ítélni a vonásaiból, őt is ugyanúgy meglepte a dolog mint engem./ +Akkor valaki más volt. Basszus, az egész rohadt város tele van varázslókkal meg tündérekkel! Biztos eltalált valami kóbor varázsige vagy átok. Hát senki nem felügyeli, hogy mit művelnek a nyílt utcán? Jó hogy nem változtam egyből varanggyá! + / Dühösen körbenézek az utcán, keresem a varázslat forrását, de senkit sem találok gyanúsnak. Pontosabban mindenkit. Viszont Macha még mindig engem néz, és nem úgy tűnik, hogy megelégedett a válaszommal./
- Azt a nőt, Riellel, ismerted? /kérdezem és remélem hogy leszáll végre a témáról. Épp elég ha én foglalkozom a saját bajommal./

(82)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen*

­­— Ez esetben jobb nem megváratni őket /Mondom halkan. Ezután még egyszer Reagenékre pillantok, Macha viselkedésére pedig elhúzom a szám./ +Becsapós. Egy percre azt hittem unja a helyzetet, de igazából most olyan, mintha magát a lányt unná. Vajon mi ütött belé?+
/Az is szemet szúr, hogy Nirel meg meredten őt figyeli, és tekintetéből továbbra sem illan el a szomorúság fénye. Nem szólok érte, csak némán elfordítom fejem, megindulva utána. A tömeggel együtt állunk tovább, s hamarosan rátérünk a Fősugárútra. Nem tudom miért nem figyeltem meg alaposabban. Most valahogy szebbnek, nyugodtabbnak tűnik, nem úgy, mint amikor először haladtam végig rajta. Telve őszinte félelemmel és pánikkal. Valahogy magam is úgy érzem, hogy megnyugodtam, de még így sem teljes. Előttem áll egy olyan helyzet, amit nem tudom, érdemes lenne -e megvitatni most, vagy a későbbiekben./
­— Még nem utaztam vele /csóválom meg fejem/ ­— De jól hangzik! Viszont ami a repülést illeti, nem használtam még a szárnyaimat huzamosabb ideig /Felelem szemlesütve. Tudom, hogy ciki, hogy angyal létemre képtelen vagyok a hosszabb repülésre!
Kicsit úgy érzem, el is vörösödöm zavaromban, majd onnantól kezdve teljesen megakad a szó bennem. A gondolataim nagyon cikáznak, főleg az ő kontra Macha témát illetően./ +Bele telhet egy kis időbe, míg odaérünk. Talán kihasználhatnám ezt az alkalmat, mert ki tudja, meddig leszünk így!+
/Nem vagyok boldog ezen gondolat miatt, de erőt veszek magamon, és amint válaszol az előző témára, félve felteszem a kérdést, ami a legjobban nyomaszt:/
­— Miért látom a szemeidben a szomorúságot? Tett valami olyat az a lány, ami miatt ilyen különösen viselkedsz mellette? /Ajkamba harapva várom reakciót, remélve, nem sértem meg. /

(32) ­

[Daelanu]

*Előzmény - Mira* [2900. szeptember 1.]

/Kis lelkiismeret-furdalásom támad, amikor Elinor elmereng a nevemen, úgyhogy inkább a pontosítás mellett döntök./
- Igazából nem ezen a néven ismertek a... múltban. A boltban van egy tükör. Miután megláttam az új külsőmet, hirtelen kiírta ezt a nevet. Így szólított meg. Nem tudom, mi ennek a jelentősége.
/Akkor tényleg a jövőben vagyok. Elég ijesztő. Átutaztam majdnem 900 évet, látszólag teljesen véletlenül. És a jelek szerint nem én vagyok az egyetlen./
+ Negapan? Így hívnák az országot? Akkor biztos Polimetron az "Ezerarcú város", ahova el kéne jutnom. Ott idővel biztos megtudok mindent, amit a közeljövőben nem.
- Kösz a tippet, akkor majd azt fogom tenni. Ha még lesz módunk beszélni, örülnék, ha mesélnél Negapanról /nyugtázom Elinor tanácsait. Értetlenül pillantok fel, amikor a lány az alakváltókról kezd beszélni, majd kitér magára is. Épp rákérdeznék, hogy ezt hogy érti, de ekkor megérkezünk.
Mikor belépünk a főkapun, kicsit elidőzöm a tágas és díszes aulán, bár az ilyen ékesség már a múltban is jellemző volt a városházákon. Örülök, hogy ez megmaradt. Elinorra bízom magam, ő nyilván tudja, merre kell menni./
- Csak hogy elkerüljem a meglepetéseket, megkérdezhetem, pontosan mit kell tennem? /Csak a kérdés feltétele után fut át rajtam, hogy a lány még új itt, szóval nem biztos, hogy ebben tud segíteni. Mindenesetre, ha tudják, hogy csak most jöttem, biztos nem kell túl sok nehézségre számítani./

(5)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Riel & Reagen*

/Reagen észrevehetsz egy apró rándulást a nő arcán a kérdésedre, majd meglepő módon válaszol neked./
- Igen, ismertem. Illetve pontosabb az hogy volt egy közös ismerősünk. /mondja kurtán furcsán. Aztán látod rajta, hogy ennyivel nem úszod meg, látszik rajta ahogy eltűnnek az érzelmek az arcáról és felveszi a vallató pózt. Azonban ekkor még valami történik. A nő sápadt bőrén fénypászma szaladt végig, az egész teste felragyog egy pillanatra és szinte érzed a mágia finom parfümjét a levegőben. Megmerevedik, majd egy lecsapó kobra sebességével elkapja a karod és maga felé ránt./
- Most azonnal mennünk kell! /mondja ellentmondást nem tűrő hangon./ Kövess! /azzal elindul gyorsan a tömegben, éppen csak egyszer pillant vissza, hogy követed-e./

*Riel folytatása a teleportkapunál.*

[Reagen Weltz]

*Caridwen*

- Volt? /kérdezek vissza kárörvendően. Van egy olyan érzésem, hogy valamit elhallgat és nem akarom, hogy úgy érezze, ennyivel megelégszem./ +Nem mintha érdekelne a történet. Csak ha már délelőtt tönkrement a napom, neki se legyen felhőtlen az öröme. Már ha van neki öröme egyáltalán.+ / Sajnos nem igazán foglalkozik a megjegyzésemmel, és látom rajta hogy vissza fog térni arra, ami a kezemmel történt. Ahhoz meg rohadtul nincs kedvem, főleg hogy én sem tudom mi volt az egész. És nem is akarom megtudni.
De szerencsére(?) megzavarja valami. Aztán egy mielőtt nekem időm lenne végigmondanom egy halk "miajóisten"-t már cselekszik is. Megragadja a karom, majd magyarázat nélkül indul egy szerintem teljesen véletlenszerű irányba.
Nincs igazán választásom. Macha még mindig olyan erővel fogja a kezem mintha egy satu szorítaná, szóval ha maradni próbálok, annak két eredménye lehet. Vagy tőből kiszakítja a karom, vagy lebegek mögötte mint valami zászló. Szóval, még mielőtt a előbbiek egyike bekövetkezne, már szaladok is utána, mint egy óvódás az anyukája után a bevásárlóközpontban. És halkan, szinte megszokásból szidom a világot, egészen addig amíg bele nem gondolok, hogy mi van, ha valami elől rohanunk ennyire. Mert hogy én elfutok, azt megszoktam, de hogy Macha, ez a hidegvérű gyilkológép, is menekülőre fogja?
Egy ideig viaskodik bennem a félelem és a belenyugvás, majd az utóbbi győzedelmeskedik. Hogy őszinte legyek nem jósoltam magamnak sok időt ebben az új világban, akkor meg nem mindegy hogy mi jön?
Megadóan hagyom magam rángatni Macha által az emberek között, és ha néha elkerülhetetlennek látszik az ütközés egy járókelővel, akkor ezért erősen beleteszem a vállam. Közben a kezem kezd zsibbadni./

(83)

[Mira]

*Daelanu* [2900. szeptember 1., szerda]

- Igen, igen, tudom. Itt már mindenkinek más a neve. Ezt sem érti senki. Valaki azt gondolja, a testhez tartoznak a nevek, valaki azt, hogy a lélekhez. - Kecsesen megvonja a vállát. Az ágak megremegnek ruháján. - Nem az én tisztem ezt eldönteni.

- Szívesen - küld feléd egy mosolyt, mikor negapani eligazítást kérsz tőle.

Elinor valóban tudja, hogy merre kell menni, bár egyébként sem tévednél el, ha tudnád, pontosan melyik szobát keresed. A Tanácsházán minden ajtónak precíz, logikus száma van, és a folyosókon elhelyezett kis táblák gondoskodnak arról, hogy az ember fia mindig megtalálja a a keresett helységet. A gyakornok egész magasra vezet téged liftek és lépcsősorok segítségével, ahonnan a folyosókat ellepő hatalmas üvegfalakon keresztül láthatod a magad előtt elterülő, a reggeli fényben ébredező üvegvárost.

- Semmi komoly nem fog történni. Felveszik az adataidat, és regisztrálnak a rendszerben. Ezzel állampolgárrá válsz. Ezért lenne érdemes tényleg kihelyezni valamit a bolthoz - mert van, akit nem tudtunk "becserkészni" - a lány kuncog egy picit -, tehát ők nem polgárai a Tíz Város Szövetségének. Ami elég kellemetlen, ha például hivatalos ügyeket kell intézni.

Egy kétszárnyú ajtó előtt álltok meg. Elinor halkan kopog.

- Ha kész vagy, mehetsz is. Jobb minél gyorsabban túlesni rajta.

[Daelanu]

*mira*[2900. szeptember 1.]

/A név eredetének kérdésére most csak meglátom a vállam, most fontosabb dolgunk is van, mint ilyen apróságon elcsevegni. Bár átgondolva érdekes kérdés. A legértelmesebb válasz a lélek lenne, hiszen az szabja meg, kik vagyunk. Viszont mikor átkerültem, a nevem a külsőmmel együtt változott meg. Még önmagammal is tudnék vitatkozni.

A lány nyomában haladok a folyosókon, közben igigyekszem megjegyezni az utat, hátha még vissza kell jönnöm valamikor, bár úgy látszik, kellőképpen kitáblázzák, merre kell menni.

Elinor beszámolója kicsit megnyugtat, reméltem, hogy nem várnak túl sokat valakitől, aki most érkezett. Viszont, mint ahogy általában az ilyen helyzetekben, aggódni kezdek, hátha feltételekhez kötik az ilyesmit. Az ilyen dolgokra azonban igyekszem nem gondolni, amúgy sincs már idő az ilyesmire rákérdez, hisz megérkeztünk, a lány kopogtat. Amint megkapom a visszajelzést bentről, belépek./
-Jó napot. Nemrég érkeztem a múltból, és a regisztráció ügyében jöttem.

(6)

[Horizont]

*Daelanu* [2900. szeptember 1. szerda]

Az ajtó - talán éppen azzal a szándékkal, hogy megkönnyítse egy kilencszáz év távlatából idecsöppent jövővándor dolgát - ugyanannyira hagyományos kilincs-zsanér-fehérműanyagnak összetételű, mint amennyire unalmas és első látásra teljességgel semmitmondó (ebben a tulajdonságában egyébként osztozik az ajtó mellé erősített kis "R - M - 206." feliratú táblácskával melynek egyetlen bárki számára nyilvánvaló funkciójának tűnik hogy illő helyet adjon egy kis, zöld lámpácskának amely, abban az esetben ha az iroda tulajdonosa így döntene, kigyullad, szabad bemenetelt jelezve egy adott várakozó számára). A múltbarát szellemnek persze némileg ellent mond hogy ezen a folyosón látható összes ajtó hasonlóan szokásos felépítésű - de persze az is elképzelhető hogy az egész osztály időutazók különböző elképzelhető hivatali ügyeinek kezelésére rendezkedett be. Lehet hogy egyik másik ajtó csak látszat és valójában a beavatott úgy sétál keresztül rajta mintha füst volna, vagy nem is ajtó csak a valódi ajtók elrendezési szimmetriáját meg nem törendő ál-ajtó. De persze az is lehet hogy ilyen ajtót még mindig ugyanúgy olcsóbb készíteni más, ahogyan kilencszáz éve volt.

Ha azonban valóban a múltlakó kényelme volt a cél, úgy az "R - M - 206"-os ajtó mögött feltáruló iroda berendezője vagy eltévesztette az évszázadot amelyből vendégeire számított, vagy további, még öregebb vándorok érkezésére várt.

[Drun]

*Moloal -- 2900.09.01. szerda.*

/Myllien nem tudja elrejteni mosolyát és talán nem is akarja. Hangosan azért nem nevet fel, de látod, hogy ő jót múlat a szerencsétlen helyzeteden. Illetve szóvá sem teszi.
A feltett kérdésedre már csak a parkot magatok mögött hagyva feleli meg./
- Az, hogy miért jöttök át, vagy azt, hogyan nem tudjuk. Így ha akarnánk, akkor sem tudnánk ellene tenni.
/Már ha ezt annak találod. Megvonja kicsiny vállait.
Előttetek egy impozáns épülethez értek, ahonnan az emberek ki be járnak, még ha nem is tömegesen./
- Ez a fővárosi Tanácsház.
/Mondja neked Myllien. Ahogy bementek, megragadja figyelmedet, a gyönyörű belső tér./
- Gyere.
/Odarepül egy hirdető táblához, keresgél rajta valamit. Előtted egy sor információ fut végig, aminek felét nem érted, nem tudod felfogni. Ismeretlen szavak, megnevezések, és amilyen kicsi, olyan gyorsan intézi is az érintőképernyős, felületen a keresést./
- Meg is van. Ez lesz az.
/Neked szemmagasságba megjelenik egy információ: "Múltból érkezők regisztrációja a R - M - 206 irodában"./
- Ide kell majd menned.
/Fordul feléd./

[Moondance Logan Alexander]

/Gondoltam hogy jót mulat rajtam Myllien, de szerencsére nem nevetett ki és nem is tette szóvá a dolgot. Hát most mit tegyek? A múltban nem láttam még hús vér angyalokat. Mikor oda értünk elmondta hogy az a nagy épület a Tanácsház. Még mindig homlokomat fájlalva beléptünk a hatalmas épületbe. A belső részt meglátva nagyon sajnáltam hogy nem volt nálam semmi ceruza mert szívesen lerajzoltam volna annyira tetszett a hely. Utána mentem és egy információs táblához mentünk. /
- Múltból érkezők regisztrációja a R - M - 206 iroda?
/Kérdeztem bizonytalanul és egy kicsit feszültnek éreztem magam. Nagy levegőt vettem és Myllienre pillantottam./
- Köszönöm a segítséget Myllien. Azt hiszem innentől már boldogulni fogok.
/Mondtam egy bizonytalan mosollyal és újra körbe néztem az épületben./ +Szóval itt kezdődik a múltlakók útja? Fura. Amennyire félek ugyan annyira várom is az új életemet+/Gondolkodtam majd az utat kerestem hogy eljussak az irodához. Vissza néztem a kis tündérre és rá mosolyogtam./
- Viszlát Myllien.
/Mosolyogtam rá majd az iroda keresésére indultam./

(9)

[Drun]

*Moloal folytatás itt.*

[Horizont]

*Daelanu - 2900. szeptember 1.* //előzmények//

- Daelanu!

Az előcsarnok fényes, márványoszlopos tere, és a benne hullámozó tömeg morajlása finoman mellbe vág, mintha épp elaludni készültél volna, amikor valaki felkapcsolta a villanyt. Valahogy...

Könnyű a fejed, hirtelen megszédülsz. A szemed előtt megjelenik egy széles, fekete folt, de szinte azonnal el is tűnik nyomtalanul.

Egy vékony lányhang a új nevedet kiáltozza, és hamarosan észre is veszed a tömegben feléd furakodó Elinor ágas-bogas alakját. A terem szélén állsz, egy roppant céltudatos képű oroszlántól és egy kényelmetlen egértől körülvett ember szobra mellett, akinek a vállán egy sólyom pihen. Elinoron kívül a jelenléted senkit nem látszik érdekelni.