Előcsarnok

[Matt Hrowing]

*Mira* [2900. augusztus 30., hétfő; esti órák]

*Előzmény*

/Bátorítólag biccentek Babaknak, amint elhaladok mellette és gondolatban sok szerencsét kívánok neki.
Furcsállom, ahogy Elvira belém karol. Nincs éppen ellenemre, egyszerűen nem ezt vártam egy hivatalban. No mindegy. Lazítok egy kicsit a tartásomon, nem akarok idegesnek tűnni. /
- Ne szabadkozzon, nem hozott zavarba. Tudom hogy furcsának tűnhet, de hogy mit akarok magammal kezdeni, az egy pillanatig sem volt kérdéses számomra. Tudja, Londonban rendőr voltam, eltűnt személyekkel foglalkoztam... Nos őket követve, jutottam ide. És ha már eddig eljöttem meg is keresem őket. /Felmerül bennem, hogy mégis mit kezdek velük, ha megvannak, de gyorsan továbbterelem a gondolataimat. / - Heather és Georgina Misticről, Linda Delmarról, és Jeffrey Robinsonról lenne szó. Linda mellesleg tolvaj, Mr Robinson pedig legfeljebb 48 órával előbb érkezett ide mint én.... Elnézést, nem akartam elárasztani ennyi információval, csak gondoltam a teljesség kedvéért megemlítem. /szabadkozok, és tartok egy kis szünetet. Közben az épületet nézem. Arra számítottam, hogy minden fémesen csillog majd, de kellemesen csalódom. Szép márvánnyal borított falakat, és barokkos oszlopokat látok. Akár a XXI században és épülhetett volna, ha kicsivel kevesebb holoképernyő világítana a falakról./
- Igaz, abból, ha más múltlakók után kajtatok nem lehet megélni. Gondolom majd felcsapok magánnyomozónak. Vagy megnézem mi van a vadászoknál. Bár feléjük vannak bizonyos fenntartásaim. A szállást viszont megköszönöm, mert arról fogalmam sem volt, hol fogok aludni ma. Bár nem vagyok benne biztos hogy el fogok tudni aludni.


(9)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 30., hétfő; esti órák]

Ahogy mentek, észreveszed, hogy a nő ruhája szép csendben megváltozik. A színe sokkal világosabb lesz, zöldes árnyalatú, a hosszú szoknya előbb-utóbb ráolvad a lábaira és nadrágot képez, míg a vállairól világosszín szőrmebunda tekeredik a hátára, majd a felsőtestére. Egyedül a medállal nem történik semmi. Mire kiértek a csarnok elé, Elvira hétköznapi, téli ruhákat visel. Azon veszed észre magad, hogy rajtad is hasonló kabát van, mint rajta. Megóv téged a nagy hidegtől.

- Óh! - húzza fel a szemöldökét a nő, miközben a nyomozással kapcsolatos terveidet és élményeidet, tapasztalataidat ecseteled. - Nézze, amennyiben bebizonyosodik, hogy tehetséges vén róka, a Tanácsházán vagy a városi rendfenntartó egységnél bizonyára örülnének a segítségének. Persze nem az átlépőkkel kapcsolatban. Sokukat lehetetlen megtalálni ezzel a névvel. Meg hát... tudja sokuknak nincs oka megkeresni őket. Az pedig, hogy a múltban mi történt, már nem számít. Itt mindenki új lappal indul, bűntelen - és büntetlen - előélettel.

Odakint álltok a még mindig forgalmas utcán, Elvira int egyet a kezével. A hétköznapi éjszaka puha takaróként ül rá a városra. Egy fél pillanat sem telik el, azonnal megáll előttetek egy HFT jelzésű jármű, melynek tetején - még mindig sárga fénnyel - izzik a TAXI felirat. Leginkább autóként tudnád leírni a járművet, de nincs kereke, helyette egy különös kék fény dereng az aljánál, s enyhe szél csapja meg az arcod a talaj felől, amikor beülsz a taxiba.

- Mi az úti cél? - kérdi a sofőr kissé unott hangon.

- Harmadik szint, Tükörsarok harminckettő - feleli bágyadtan társnőd, mire a kocsi hangtanul megindul.

*Folytassuk a Sugárúton.*

[Matt Hrowing]

*Mira* [2900. augusztus 31., kedd]

*Előzmény*

/ Kissé félrehúzom a szám, miközben fizetek a taxisnak. Nem akarok garasoskodó lenni, de kevesebb mint 12 óra alatt elköltöttem az itteni vagyonom egytizedét, pedig még semmit sem vettem. Gyorsan találnom kell valami munkát, ha nem akarok az út szélére kerülni.
A Tanácsházába belépve ezúttal lényegesen több embert találok, mint tegnap este. A zsivaj betölti az egész termet, ahol mindenféle népek rohangálnak, vagy állnak sorokban. És mindenki beszél, h a van valami dolga, akkor azért, ha nem hát azért. Épp ezért igazán meglepődök, amikor a recepcióhoz különösebb sorban állás nélkül jutok el. Ami nem jelenti azt hogy nem kell várakoznom, mire figyelmet kapok./
- Jó napot! /szólok oda a recepciósnak./ - Elvirát keresem, illetve valamiféle munkalehetőséget. +Legalábbis egyenlőre, a többi várhat egy kicsit.+

(15)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Jó napot! - biccent udvariasan a recepciós fiatalember. - Elvirát az ötezer-huszonnyolcas teremben találja, jelezte reggel, hogy vendége fog érkezni. Ezt a táblát tűzze ki, kérem. - Átnyújt egy egyszerű fehér, kb. 6x3 centis lapot, aminek a hátán semmi sincs. Mégis, amikor a szíved fölé helyezed, rátapad a ruhádra. Leginkább az "öntapadós matrica" névvel tudnád illetni, azzal a különbséggel, hogy ez nem ragad, inkább, mintha vákuum működtetné. Rajta hatalmas fekete felirat: MATT HROWING, LÁTOGATÓ. Nem igazán érted, hogy miért is ezen a néven futsz itt, hiszen határozottan emlékszel rá, hogy Elvirának Jonathan Rileyként mutatkoztál be.

- Munkaügyben majd a hármas osztályra tud bejelentkezni, ehhez egy nyomtatványra lesz szüksége. Hogyha visszajön a hölgytől, átadhatok önnek egyet. Esetleg szeretne az ötezer-huszonnyolcas teremig idegenvezetést vagy pedig kalauzolást igénybe venni? Tanácsházánk a legkiválóbb tündéreket alkalmazza.

Hogyha körbenézel, láthatod (és tegnap is megfigyelted), hogy a főváros központi épülete remek jelrendszerrel van ellátva, akár a londoni metró. Egyszerűen csak túl sok a terem és a szint, ezért olyan könnyű eltévedni ebben a bonyolult épületben. Úgy érzed, hogy eltalálnál a boszorkáig, ettől függetlenül természetesen élvezheted odáig egy tündér társaságát is.

(Már amennyiben nem egy valódi tündérre gondolt a fiatalember. Hiszen valódi tündérek nem léteznek. Ugye?)

[Matt Hrowing]

*Mira*

+Ötezer-huszonnyolcas?!+ /lepődök meg egy pillanatra a valószerűtlenül nagy szám hallatán/ +Remélem ez azt jelenti, hogy az ötvenediken van, mert ha tényleg ennyi terem van itt, akkor ez az épület a bürokrácia fellegvára. A bürokrácia meg csak megnehezíti a nyomozást.+
/Átveszem a kártyát és félrehúzom a számat a rajta olvasható név láttán. Nincs az új nevemmel különösebb bajom, de el fog tartani egy ideig mire megszokom. Csak nem értem mi baj volt a John-nal./
-Köszönöm, de asszem megleszek a tündérek nélkül is. Ha meg eltévedek, csak belefújok a varázssípomba. /Figyelem a hivatalnok arcát, de nem mutatja, hogy lenyűgözte volna a szellemeskedésem. Még egyszer megköszönöm az eligazítást, aztán otthagyom a recepciót és elkezdem a rengeteg mennyiségű táblát figyelni. Hosszas keresgélés után találok egy táblát, 5000-5500 felirattal, ezért átvágok a tömegen,majd egy kis tolakodás után beszállok egy liftbe.
Megérkezek a keresett emeletre. Hamar rájövök, hogy amire szükségem lenne, az nem egy tündér, hanem egy roller. Elvira szobája a jelek szerint pont a folyosó túlvégén helyezkedik el. Én meg valahol a 5200-as szoba körül vagyok. Elindulok a folyosón és közben számolom az ajtókat és nézegetem az embereket. Elképesztő milyen sokszínűek itt a népek. Szó szerint. A leginkább néhány zöld fickón lepődök meg, de van itt mindenféle szerzet, a halottsáspadtól az aranybarnáig. Az öltözetüket pedig nem is próbálom részletezni. Az egyik ajtó hirtelen kivágódik, és majdnem az arcomnak ütközik egy csapat húszcentis röpködő nőci. Ahogy elszállnak a fülem mellett, olyan hangjuk van mint egy hatalmas dongónak.
Megkönnyebbülten érkezek az 5028-ashoz. Külön külön nem lett volna olyan vészes a mindenféle alak, de így... egyszerűen sok volt. Bekopogok az ajtón, és azon kezdek gondolkodni, hogy mivel kezdjem az Elvirával való beszélgetést./

(16)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

A terembe belépve érdekes látvány tárul a szemed elé: a szoba berendezése egyáltalán nem hasonlít egy munkahelyéhez, inkább mintha valaki személyes nappaliába léptél volna be. Az ötezer-huszonnyolcas körülbelül negyven négyzetméter lehet, ennél fogva tágas. A hatalmas üvegablakokon át beáramlik a kora délelőtti napfény, melegséggel borítva be a szoba berendezését. Az ajtóval szemben egy Nnathéjéhoz hasonló íróasztal terpeszkedik, így mivel ösztönösen arra fordulsz, hunyorognod kell, hiszen az ablakok az asztal mögött vannak. Merőlegesen egy hatalmas, rettenetesen kényelmesnek tűnő kanapé van elhelyezve, előtte kávézóasztalka. Még egy kis bárpultot is felfedezel - bár jelentősen más italok sorakoznak benne, mint a Te korodban. Az egész szoba kékes árnyalatúra van festve, a padló világos parketta, a bútorok fehér és bézs színűek.

- Matt! - mosolyog Rád Elvira felnézvén az asztalán tornyosuló papírtömegek közül. Az egész szobában rend van az asztalt leszámítva. Meglepődsz, amikor meglátod a papírt, nem gondoltad volna, hogy ilyesmit itt még használnak - a regisztrációs folyamat csak megerősített ebben a hitben. - Kicsit későbbre vártam, ne haragudjon - pillant a kupacra kicsit kényelmetlenül. Ma is a tegnap látott mélykék ruhát viseli, ellenben a haját könnyed kontyba tornyozta. Szürke pillantása a kalapé felé vándorol, majd int is a kezével, hogy üld le.

- Döntött már a nyomozás kérdésében? - kérdezi csevegő hangon. - Még mindig ragaszkodik hozzá?

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Kinyitom a számat, hogy megkérjem, szólítson inkább a régi nevemen, de aztán gondolatban legyintek egyet. Úgyis meg kell szoknom előbb utóbb. Inkább viszonzom a köszöntést. és szabadkozok egy sort.
- Nem állt szándékomban zavarni, de magán kívül senkit sem ismerek a városban. Sőt az egész földrészen. És mivel semmilyen módot nem találtam amivel elérhettem volna, kénytelen voltam személyesen felkeresni. / Helyet foglalok a kanapén és megállapítom hogy nagyon kényelmes. Nézelődök egy ideig az irodában, de hamar megunom. Különben is, Elvira további kérdéseket szegez nekem./
- Még mindig ragaszkodom hozzá, de az idevezető utam ráébresztett, hogy sürgősen munkát kéne találnom. Ne vegye sértésnek, de a pénzösszeg amit kezdőtőkének adtak iszonyatosan kevés. Nem akarok panaszkodni, de ezzel épp csak néhány napot kapnak a múltlakók, hogy találjanak valami állást. /észreveszem, hogy kicsit elkalandoztam az eredeti témától/ -Szóval bármennyire is szeretném folytatni a nyomozást, lehet hogy fel kell függesztenem egy ideig. Hacsak nem találok valamit még ma, vagy holnap. /Azt nem teszem, hozzá, hogy erre elég kevés esélyt látok, figyelembe véve, hogy egyszerű múltbevándorlóként, nincs semmi hozzáférésem a múltlakók adatbázisához. És ha az összes hivatalnok olyan mint a recepciós, akkor kérdezősködéssel se megyek sokra./

(17)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

A nő leül melléd, orrodat megcsapja a parfümje illata. Lágy rózsaillat lengi körül, amit valami egzotikus fűszerrel kevertek. Nem tudtád megmondani, hogy mi az, de nagyon kellemesnek találod, egyáltalán nem erősnek.

- Jó helyen van. A Tanácsháza a Tíz Város Szövetségének szíve és központja, itt van lehetősége állást találni. A társaság pedig... nincs terhemre, egyáltalán nincs. Idővel biztos kialakít kapcsolatokat, ehhez mindenképpen javaslom a harmadik szinti kávéházat. Közel van Annantina boltjához, rengeteg múlt és jelenlakó megfordul a vendéglőben. Addig is maradhat még egy picit, szándékosan előre dolgoztam. - Miközben a nyomozásról beszélsz, Elvira zavartan elkezd a kontyából kiálló tincsekkel játszani. Sokáig hallgat, a végén már fel is áll.

- Van itt valami... - mondja végül csendesen, s elkezd járkálni előtted. Látszik rajta, hogy nagyon töri a fejét valamin, és mintha önmagával vitatkozna valamiről, de nem érted, amint mond, valami idegen nyelven hadar valamit. - Nézze, amit most mondok, azt teljes titokként kell kezelnie. Nem fognak kicsapni azért, mert elmondom magának, de jó szemmel sem fognak rám nézni a főnökeim... az apám. Merlin.

Idegességében inkább leül melléd, majd a kezét tördeli, miközben beszél:

- Kilenc óra három perckor aktív, erőteljes mágiát észleltünk Polimetronban. Nem tudjuk biztosan, hogy ki volt a mágus, de Alyara Nirois - ahogyan maga ismeri, Georgina Mystic - háza volt a varázslat központja. Amióta Alyara eltűnt a számára kijelölt helyről, igyekeztük feltérképezni a helyzetét, ezért megfigyeltettünk minden olyan helyet, ahol eddig megfordult. Tudom, nem szép dolog, én elleneztem is, de bizonyos tényezők mégis kényszerítettek minket ennek a lépésnek a meghozatalára. Erről többet nem mondhatok. És Ön se beszélhet egy szót se. Még csak gondolni sem gondolhat arra, amit most megtudott, megfelelő védelem nélkül bárki, ismétlem: bárki beférkőzhet a tudatába.

- Nem tudom garantálni, hogy Georgina jelent meg Polimetronban. De elindulhat ezen a nyomon. Ha érdekli persze...

[Matt Hrowing]

*Mira*

- Köszönöm hogy megnyugtat, de egyenlőre nem aggódok a jövőm miatt. Azt nem tudom még, hogy mit fogok csinálni. De nem aggódok. / Mondom magabiztos hangon, még ha nem is vagyok teljesen biztos abban, amit mondok. Nagyra értékelem Elvira törődését, de nem szeretném hogy úgy érezze, hogy minden problémámat neki kell megoldania./

+Szóval Merlin.... na és? Értem én, hogy nagy dolog, ha az ember apja egy több ezer éves varázsló, (aki a jelek szerint valahogy csak kimászott a tölgyfájából), de miért kell ezt szégyenleni? Esetleg törvénytelen gyere lenne? /Várakozóan nézek rá, hátha jobban kifejti, de nem kérem hogy részletezze. Az ügy láthatóan kellemetlenül érinti, nem akarom erőltetni a témát. Majd valamikor csak megértem miért baj az, ha valaki Merlin lánya. Mindenesetre próbálok megértően és támogatóan nézni rá.

Amint meghallom Gina, azaz Alyara nevét, elkezd pörögni az agyam. Az álláskeresésre irányuló terveim egyből behajítom egy képletes sarokba, és megint a nyomozást tervezgetem. Mondjuk igaz, hogy ha Elvira megmondja hol keressem abban már semmi kihívás nem lesz, de sebaj.
- Miért kellett kijelölni neki valami helyet? / bukik ki a számon, aztán rájövök, hogy épp az előbb mondta, hogy nem mondhat többet./ - Ne válaszoljon, ha nem akar. Megjegyzem nem biztos, hogy jó ötlet volt figyelmeztetni engem arra, hogy ne gondoljak a most hallottakra. Olyan ez, mint amikor az embernek azt mondják, hogy ne gondoljon a lila elefántra. Nem tudja kiverni a fejéből. /próbálom oldani egy kicsit a hangulatot./
-Én bízok a maga információiban, és azt hiszem néhány napot még megvagyok munka nélkül. +Mi az hogy "ha érdekel"? Többek között ennek a lánynak köszönhetőt, hogy a hétvégét a lányom helyett egy rakás ismeretlennel leszek kénytelen eltölteni. Még szép hogy találkoznék vele.+

(18)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Valóban nem mondhatok erről semmit, majd Alyara esetleg beavatja. Először semmiképp se szólítsa a huszonegyedik századi nevén, nem kockáztathatom hogy valamelyikük megsérüljön. Már ha valóban Nirois volt az, aki mágiát használt.

Feláll a kanapéról és odalép az egyik üvegablakhoz. A zsebéből elővesz egy sötétkék krétát, és elkezdi rúnákkal teleírni az ablakot - legalábbis amennyit elér belőle. Mivelhogy leér a földig, alulról kezdi rúnázni, de a magas belmagasság miatt csak addig tud haladni, ameddig a keze elér. Miközben dolgozik, az alakzatok közötti tér elkezd kéken izzani, míg végül egy különös, rögtönzött átjáró alakul ki H'Sekirat látképe helyén, melyben a kék árnyalatai keverednek, egy fényes maszlagot alkotva.

- Voilà, a leggyorsabb út Alyara polimetroni házához. Tudom, hogy még nem használt teleportkaput azelőtt, de ez már a harmincadik században teljesen bevett közlekedési mód. Tehát csak bátran! Ha Gina nem lenne otthon, minden városban van térkapu, tehát bármikor visszatérhet a Tanácsházára. Mindenképp számoljon be az eredményeiről, kíváncsi vagyok. Mellesleg üdvözlöm Georginát.

Hogyha belépsz a teleportkapuba, egy nagyon különleges érzésben lesz részed miközben elvakít a kékség. Egy pillanatra mindenhol leszel, de mégis sehol sem. A következő másodpercben Nirois kertkapuja előtt találod magad, miután villámgyorsan kialszik körülötted a kék fény.

*Következő mehet Polimetronba. *

[Matt Hrowing]

*Mira*

/Bár nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is veszélyben lenne a testi épsége igyekszem az eszembe vésni, hogy Ginát majd Alyának kell szólítanom. Mindez nem egyszerű, mert Elvira elkezd az orrom előtt, nagyon, de nagyon látványosan varázsolni. Amit eddig láttam az furcsa volt, valószínűtlen, de nem volt ennyire nyilvánvalóan varázslat. Nem csak a látvány a lenyűgöző, minden érzékem ordít, hogy épp valami rendkívüli folyik körülöttem. Aztán Elvira befejezi a rajzolást, és a mágia stabilizálódik. Legalábbis én erre következtetek abból, hogy már nem áll a hátamon a szőr.
- Hát, bevallom ennyire gyors indulásra nem számítottam. /szabadkozok egy kicsit, miközben gyanakodva méregetem a kaput./ -Nem tudom, hogy mikor térek vissza, de igyekszem majd tájékoztatni önt. Ha esetleg megadná a telefonszámát, vagy valami egyéb elérhetőségét, akkor távolról is felkereshetném. Úgyis terveztem, hogy szerzek egy telefont.
/ Bármennyire nem szeretném bevallani, a teleportáció gondolata azért feszélyez egy kicsit, ezért ha lehet még húzom egy picit az időt./
-És mégis hogy működik? Van egy féregjárat, átalakít egy gyors részecskesugárrá? /Hirtelen ez a két sci.-fikből ismert példa ugrik be a teleportról, de azt hiszem ez is elég lesz, ahhoz, hogy bizonyítsam, hogy nem vagyok teljesen laikus teleportügyben./

(19)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

- Telefon? - néz rád pislogva Elvira, majd egy pár másodperc múlva felcsodálkozik. - Ó, hogy az EKE-re gondol! A személyi elérhetőségem mindjárt betárolom a... ja, hogy nem tudom. Elnézést. Keresek valamit, amibe betáplálthatom.

Odalép az íróasztalához, és egy körülbelül névjegykártya méretű üveglapot emel ki az egyik fiókból. - Ez egy egyszerű adattároló egység, négy terrabájt adat elfér rajta. Bármelyik szaküzletben fillérekért beszerezhető. - Átnyújtja neked. - Vegye el, tényleg nem kerül egy vagyonba, nem okoz ezzel anyai problémákat nekem - mosolyog rád.

Miközben a kezedben van a készülék, ő végighúzza az ujját a lapocska egyik szélén, mire azon feliratok kezdenek kirajzolódni. Egy egyszerű menü jelenik meg, ahol a mappák között lépkedhetsz, újat hozhatsz létre, szöveges és egyéb dokumentumokkal egyetemben. - Látja, egyszerű a használata - mondja, miközben kiválasztja az "Új Névjegy" menüpontot, majd el is menti az Elvira Omegua nevű fájlt, amibe feljegyzi a tanácsházi és a személyes elérhetőségét.

- Parancsoljon. Ja igen, jöjjön, mutatok valamit. Látja az asztalon azt a vékony kis csíkot? Oda lehet becsúsztatni az adattárolót, és így rá lehet kapcsolni a személyi számítógépre, vagy egyéb elektromos készülékre, ami tud valamit kezdeni az adattal. Vannak olyan eszközök, ahová nem becsúsztatni kell, hanem egy kisebb mélyedés jelzi a lap helyét, így oda csak rá kell illeszteni.

Miközben az eszközről beszélgettek, nem igazán tűnik fel, de a nyitott kapu kissé lilás színt vesz fel, majd kezd elhalványulni. Elvira felpillant mellőled, és egy olyat káromkodik, amit kifinomult hölgytől sosem vártál volna. Odarohan az ablakhoz, nagyban méregeti a művét. Idegesen grimaszol, miközben az ablakot tapogatja. A lilás fény ismét kékre vált, de sokkal sötétebbre, mint azelőtt. Aztán égszínkék lesz, s a következő pillanatban már csak H'Sekirat látképe látszik az előbbi térkapu helyén.

- Valami gond van. Bár ezt maga is láthatta. Nem értem... - Mély levegőt vesz. - Azt hiszem, mégis csak jobb lesz, ha a vasúttal megy el Polimetron határába. Ez egy körülbelül fél órás út lesz, a központi állomás itt van a Tanácsházól nem messze.

[Matt Hrowing]

*Mira*

-Köszönöm, nagyon kedves öntől. /Mondom, és átveszem a kis lapocskát és a saját kezemből is megvizsgálom. Aggódtam egy kicsit, hogy túl összetett lesz a működése, de szerencsére a használata nem sokban különbözik a régi mobilomtól. Miközben beírja a névjegyét, óvatosan tartom a kis lapot, nehogy útban legyen a kezem. Ha befejezte, még egy ideig birizgálom a képernyőt, aztán elrakom a zsebembe Meg kell hagyni, nagyon hasznos kis szerkentyű.
Ösztönösen távolabb lépek a kaputól, amint Elvira cifra kifejezésének köszönhetően
észreveszem, hogy valami gubanc van. Rájövök hogy fogalmam sincs mi a teendő abban az esetben, ha az ember mellett egy térkapu szándékozik felrobbanni. Úgy érzem, nem sokat segítene, ha egy asztal alá bújnék./
-Csak fél óra? Az semmiség, főleg hogyha el tudom magam foglalni valamivel. Mondjuk újságolvasással, de azt hiszem az is épp elég érdekes lesz, ha nézegetem a tájat.
/Kicsit sem vagyok csalódott, hogy vonattal kell mennem, és nem csak a teleporttól való félelmem miatt. Az utazás alatt legalább lesz időm gondolkodni azon, hogy mégis mit mondok majd Alyarának./
-Akkor nem is zavarnám tovább. Köszönöm a segítséget, főleg hogy amikor legutóbb beszéltünk, még ellene volt a nyomozásomnak. Nem fogok semmi galibát okozni, és majd tájékoztatom a fejleményekről. +Most azt ígértem meg neki hogy kémkedni fogok Gina után? +

(20)

[Mira]

*Matt* [2900. augusztus 31., kedd]

Utolsó gondolatodra valami azt súgja, hogy a nő kezdettől fogva ezt akarta elérni, legalábbis pillantásából erre következtetsz. Ettől nem lesz unszimpatikusabb, de meg kell jegyezned: senki sem az, akinek látszik.

- Én köszönöm, hogy érdemes volt a társaságomra - mosolyog rád kedvesen a boszorka, majd megszorítja még búcsúzóul a kezed. - Feltétlen hívjon, ha előrelépett az ügyében.

Az ajtószárnyak kinyílnak, itt az ideje indulnod. Kifelé haladva az épületből a fogadócsarnokban még mindig az a pacák ül, aki a tündéreket javasolta Neked. Amint elhaladsz előtte rád emeli a tekintetét, ám egy pillanat múlva már ismét a munkájába temetkezik.

Amint kilépsz a Tanácsházból egy szélesebb fényhídra leszel figyelmes, ami egy nem is olyan távoli, kissé lilás fénnyel bevont épületre vonja a tekinteted. Ahogy meresztgeted a szemed előre, az épületből előtör egy szédítő sebességgel száguldó vagon, mely igazából a számára kijelölt sín fölött lebeg. Realizálod, hogy épp egy vonatot láttál - körülbelül nyolc másodpercig lehetett a szemed előtt, utána ugyanis eltűnt a horizonton.

A Központi pályaudvart egy tíz perces séta árán közelítheted meg.

[Caridwen]

*Előzmény - 2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Ahogy beléptek az előcsarnokba Amatheon vezetésével mintha egy szépen díszített méhkasba kerülnétek. Elegáns és impozáns a hely a stílusát tekintve, azonban az ide-oda szaladgáló, az ügyeiket intéző emberek színes forgataga olyan érzést kelt, mintha egy tornádó belsejébe kerültetek volna.
Sidhe kísérőtök odalép egy frakkos lakájszerű alakhoz./
- Üdvözletem. Lenne olyan kedves leigazítani minket a regisztrációs hivatalhoz? A drága személyek, akik velem tartanak ugyanis a múltból érkeztek és szeretnének törvényeinknek megfelelően bekerülni a rendszerbe. /mondta elbűvölő mosollyal. Még a frakkos se ellenállhat neki, látjátok, ahogy a gőgös feszült arcra elbűvölt mosoly ül ki./
- Természetesen! Habár Nnathe Laspal, jelenleg pont nem tartózkodik itt, de a helyettese segít a barátainak a regisztrációban. Jöjjön velem odavezetem! /mondja lelkesen, habár látjátok rajta, hogy titeket mintha észre sem venne, csak Amatheonhoz beszél.
Majd meg is indultok. Egy kis lépcsőzés és kavargás után megáll egy ajtó előtt./
- Ez lenne az. Egyesével menjenek be. További szép napot! /mondja mosolyogva a sidhe férfira, aztán távozik. Amatheon csak biccent, aztán felétek fordul./
- Menjetek csak bátran! /int az ajtó felé.

Reagen közben kint egy darabig nem történik semmi érdekes. Illetve már pont azt hinnéd valaki megszólja Machát, amikor egy nagydarab fekete ruhás fickó elindul felétek, nagyjából kétszer akkora lehet, mint a törékenynek tetsző fekete szépség, de amikor látótávolságon belül ér a figura, látod ahogy döbbenet, majd rettegés suhan át az arcán és ugyan olyan gyorsan távozik, mint ahogy érkezett. Macha nem zökken ki, mintha észre sem vette volna a kis közjátékot, csak dobálja a kést./

*Most még ide írjon mindenki, plusz döntsétek el ki megy elsőnek regisztrálni.*

[Aurnia]

*2900. augusztus 30. - Reagen & Riel & Naarozair & Caridwen*

/Érdeklődve hallgatom Zair szavait a vasporról. Bár nem teljesen értem a miértet, de minden esetre jó lesz vigyázni. Elvégre vannak fémallergiás emberek is, igaz, ők nem halnak bele ha hozzájuk ér valami.

Zair válaszából úgy vélem, hogy vagy nem értette meg mit jelent számomra az adott szó vagy megsértettem. Sajnálom és remélem, hogy idővel megért és megbékél majd. Erre nyitva hagytam neki a lehetőséget.

Az épületbe lépve készítem magam az élmény fogadására s nem kell csalódnom. A tiszta vonalvezetés, a geometrikus díszítés a neoklasszicizmust idézi. Hiába, a világ változhat akármennyit, az európai kultúra gyökerei az ókori Görögországig nyúlnak. Jól esik a kinti ultramodern épületek látványa után valami ismerős.
Diszkréten, de alaposan tanulmányozom az Amatheon által megszólított embert, így nem kerüli el a figyelmem, hogy a gőgös hivatalnokból hogy lesz szívélyes komornyik. / +Vajon ez Amatheon elbűvölő személyiségének vagy hatalmának/befolyásának tudható be. Vajon mennyire ismert és elismert Hermész és gyermekei? Hol állhatnak a társadalmi ranglétrán? +/ A látottakból feltételezem, hogy elég magasan, s ez a gondolat egyszerre megnyugtató és tölt el aggodalommal.
A komornyiknak mosolyogva biccentek, de tudomást se vesz rólam. Bár a gesztus sért, de nem reagálok rá. /+ Majd ha már biztos lábbal állok ebben a világban senki sem fog átnézni rajtam. Addig pedig el kell viselnem ezt a megaláztatást.+/
Amatheon biztatására bólintok.
- Köszönöm a segítséget. Ha nincs ellene kifogásotok, akkor kezdem én. /ezzel, ha más nem akar mindenáron első lenni, akkor magabiztos léptekkel, emelt fővel elindulok az ajtó felé. Kicsit izgulok, de félni nem félek. Viszont szeretnék rajta túl lenni.

(21)

[Naarozair]

/Némán vonul a többiekkel az Előcsarnokban. Különösebben nem figyel fel az építészeti alkotásra, sem pedig a többi részletre. Magával van elfoglalva, de leginkább a saját káoszos gondolataival. Össze-vissza ugrál és semmiben sem biztos. Amatheon itt élő sidhe, s valószínűleg sokat tudhat az itteni világról, azonban biztosan nem árulna el neki semmit. Macha pedig egyenesen megölné, ha kérdezősködne. Ezen eszmefuttatások jönnek-mennek, amihez hozzáveszi Aurniát. Újfent leszerepelt valaki előtt, amit helyrehozhatatlannak gondol, percekkel később rájött, hogy mennyire nem tud hazudni szavaival, ahonnan a zavarodottsága egészen jól kihallatszik. Ráadásul hiába döntötte el, hogy megváltozik, hogy ezután minden rendben lesz, mert ugyanúgy visszatér oda ahonnan jött. Hogyan kellene új személységét kialakítani, hogy az elmeháborodottság eltűnjön belőle. Fenrirre gondol, és neki a beszédére a barlangban. Az csak a túlélésről szól, meg az elfogadásról. Talán ezért van még életben, s nem valahol holtan kiterülve. Még nem teljesedhet ki ebben a világban, sőt meri feltételezni, hogy még évekig ennyire zavarodott lesz. Látja a maga előtt lezajló jelenetet, ám neki teljesen mindegy, hogy észreveszik e vagy sem. Kiül az arcára a semmit mondás, miközben mindannyian követik a lakájt és Amatheont. Az utat nem jegyezte meg ez alkalommal, csak akkor áll meg mikor a frakkos ember azt mondja, hogy megérkeztek és egyesével kell bemenni. Sietősen távozik. Aurnia rögtön jelentkezik elsőnek, ami ellen nincs ellenvetése./
-Menj csak nyugodtan. / Szól, miközben ránéz Rielre meg a szárnyaira. Az ajtó mellé áll, hogy ezzel jelezze, hogy ő lesz a második, aki bemegy és végül marad utoljára az angyal./

(58)

[Riel]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Reagen, Riel, Aurnia, Naarozair *

/Amint belépünk, az emberek forgataga az, amit elsőként kiszúrok. Olyan érzésem van, mintha valóban egy tornádóba csöppentem volna bele. Egy pillanat erejéig visszavágyom a kis kávézó nyugalmában, ahol bár szintén nem kevesen voltak, legalább nem nyüzsögtek úgy, mint itt. Hamarosan odalép Amatheon egy frakkos férfihez. Illedelmesen üdvözlöm, ám rám se hederít. Ezzel vajon csak én vagyok így?
Nem sokkal ezután elballagunk egy ajtóhoz, amin csak egyesével mehetünk be.
- Csak nyugodtan, hölgyeké az elsőbbség! /mondom kedvesen, s míg ő megindul felé, mi ketten maradunk Zairral. Rám pillant, én pedig rögtön viszonozom, ám láthatja, hogy pillantásaim nem ellenségesek./ +Kivételesen, azonban fene tudja, mikor változik meg annyira a hangulatom, hogy akár ismét letámadjam. Mindezt okvetlenül. Hiszen ha úgy nézzük, nekem még nem ártott idáig. De akkor miért viselkedtem vele úgy, ott?+
/Rövid ideig rajta pihentetem szemeimet, végül lesütve azokat beállok mögé, ekkor a hozzá közelebbi szárnyam eltalálhatja őt, amennyiben nem figyel. Néha előfordul hogy megrándul, mert még nem tudtam hozzászokni ahhoz, hogy extra testrészekkel gyarapodtam. Nem lehet sok idő megtanulnom irányítani, de amíg ez nem megy, addig szerintem még biztosan előfordulhatnak ilyenek. Ha csak nem készült fel arra, hogy eltalálhatom, picit távolabb állva elmormogok egy bocsánatkérést. Nem, nem volt szándékos. Az idekerülés sem volt az, mégis itt vagyok.../ +Amíg idekint kell várnom, egyre izgatottabb leszek, és ez nem jó. Úrrá kéne lennem végre a saját idegességemen. Bakker, nem viselkedhetek úgy mindig, mint egy esetlen... balek! Másnak is ugyanolyan nehéz, aki átkerül ide! Nekik is volt odaát családjuk, barátaik, de megtanultak alkalmazkodni, és együtt élni az újdonságokkal. Ez mehetne, ha akarnám. S talán vele is elkezdhetnék ismerkedni, habár... Nem tudom mennyi időnk van rá most elkezdeni, a közeljövőben összefutunk -e még, és egyáltalán akarja -e.+

(24)

[Reagen Weltz]

*2900. augusztus 30., Caridwen, Riel, Aurnia, Naarozair *

*Előzmény*

Ülök a lépcső közepén, néha vetek egy pillantást Macha felé, abban a reményben, hogy a lépcsőn fel- és leviharzó aktatáskások közül valaki lesz olyan ostoba és fontoskodó, hogy rászóljon, hogy tegye el a tőrét. De az aktatáskások túl elfoglaltak, ahhoz hogy leálljanak észt osztani, csak nekem szól oda néhány, hogy "Ez egy forgalmas hely, ha lehet ne üldögéljek a lépcső közepén", de van aki beéri egy frappánsabb és lényegretörőbb "Húzd arrébb a beled!"-del is. Természetesen eszem ágában sincs arrébb menni. Van valami megnyugtató abban, ahogy az ember ül a lépcsőn és bámulja a tömeget. Rengeteg ember, vélhetőleg jó munkával, családdal, és egy rakás olyan dologgal, amiért érdemes sietni, stresszelni, és negyvenévesen idegösszeomlással szanatóriumba kerülni. Nekem meg se tennivalóm, se pénzem, se jövőm./ + Semmi féltenivalóm, akkor minek aggódjak? + teszem fel magamnak a kérdést, de nem sikerül jobb kedvre deríteni magam.
A tömegben megpillantok egy nagydarab fickót, aki pont úgy néz ki mint a filmekben a maffiózók. Még napszemüveg is van rajta, pedig nem is süt a nap. Nem szentelnék neki különösebb figyelmet, elvégre az utcán találni nála jóval furábbakat is, (Egy héttagú goblin-pereputty épp most próbál befurakodni egy ötszemélyes taxiba.) de úgy tűnik, hogy ez a fickó kifejezetten minket figyelt. Nem tudom miért éreztem így, elvégre a szeméből nem sokat láttam a hülye napszemüvege miatt, viszont eleinte nagyon céltudatosan haladt felénk, aztán kevésbé céltudatosan, de nem kevésbé gyorsan hátat fordít, és eltűnik a balfenéken. Machára pillantok, hátha az ő viselkedésében állt be valami változás, de nem látom fenyegetőbbnek, mint fél perccel ezelőtt. Igaz, fél perce is épp elég fenyegető volt. Az fel sem merül bennem, hogy a maffiózó-fickó csak akkor vette volna észre a nőt, amikor meggondolta magát. Macha csak úgy vonzza az ember tekintetét, én is csak azért nem bámulom huzamosabb ideig, mert nem merem. Ami meg engem illet, nos nem gondolom hogy több pillantásra lennék érdemes, mint egy lámpaoszlop.
Folytatom az üldögélést, közben felmerül bennem az ötlet, hogy beszélni kellene Machával. Vagy legalább megpróbálni. Most hogy a többiek nincsenek itt, és nekem nem megy el az életkedvem kedvem egy hosszabb bókáradat hallatán, akár válthatnánk is egy pár szót. /
-Apád miféle incidensről beszélt?/ kérdezem a tőlem telhető legközömbösebb hangon. Ha nem válaszol, nem erőltetem, bámulok tovább kifele a fejemből./

(75)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. -Reagen & Riel & Aurnia & Naarozair*

/Elsőként Aurnia megy be az irodába, őt követi Zair, aztán a sor végén a kissé zavart Riel lép be. Amatheon nyugodtan vár kint, mindig mosolyogva biztatva a távozókat és kedves üdvözléssel köszöntve az érkezőket. A nyájas formaságokon kívül azonban semmi fontosabbat nem említ./

*Hogy ne húzzuk vele az időt, plusz kint nem sok mindent tudtok csinálni, így egyszerre mesélem le hármótoknak a regisztrációt, habár időben egymás után mentek majd be, tehát vegyétek úgy, hogy nem látjátok egymást, viszont hogy ne tartson egy örökkévalóságig, egyszerre írok mindhármótoknak az irodába.
Tehát Reagen kivételével a többiek már az irodába írjanak majd.*

/Reagen ha nem nézel Macha felé, akkor egy jó darabig csönd a válasz a kérdésedre, már-már azt hiheted, nem is fog választ adni neked, aztán hirtelen arra eszmélsz hogy ott ücsörög melletted a lépcsőn. A tőrt eltűnt valahol, éterien gyönyörű arca előre réved a tömegben, ami mostmár hogy ott ül melletted messze elkerül titeket még a lépcsőn is. Rövid ideig csak ücsörög ott, aztán a maga jeges nyugalmával válaszol./
- Kiheréltem egy szenátori követet a nagyteremben. /mondja teljes lelki békével. Utána újabb hosszú csend következik, mielőtt még hozzá tenné./
- És te miért nem akarsz regisztrálni?

[Reagen Weltz]

-Kiherélted? /kérdezek vissza, és elröhögöm magam, mint Menő Manó abban a francia rajzfilmben. Aztán lassan elhallgatok, ahogy kezd leesni, Macha mondanivalójának a súlya./ -Nem viccelsz ugye? +Persze, hogy nem viccel, úgy néz ki ez a csaj, mint aki szokott viccelni?+ -Te jóságos ég... /mormolom halkan magam elé, és azon kapom magam, hogy egy tíz centivel távolabb kerültem Machától, úgy hogy nem emlékeztem arra hogy megmozdultam volna. A testem az ösztönös félelemtől vezérelve igyekezett minél távolabb kerülni a veszélyforrástól. Nem mintha lenne esélyem akár elszaladni is. / +Egyszer, csak egyszer szeretnék ebben a városban úgy eltölteni egy napot, hogy nem vagyok életveszélyben két étkezés között.+
-És mivel érdemelte ki ezt a követ? Csak hogy tudjam mivel kell vigyázni. / sikerül kinyögnöm, miután túlteszem magam a kezdeti megrázkódtatáson. /

-Mert már regisztráltam. /válaszolom, és hirtelen nagyon érdekesnek találom a márványlépcső mintázatát. Nem nézek rá, de azért ki tudom találni, hogy milyen arcot vághat. megadóan sóhajtok egy nagyot. / -Áhh, úgysem veszed be igaz? /kérdezem és rásandítok a szemem sarkából, de nem várok választ. Gondolkozok egy ideig, hogy megosszam e vele a tarkómban üldögélő selejtes chip történetét, és sajnos arra jutok, hogy teljesen értelmetlen tagadni, Macha nem hülye. Viszont nem is szeretném neki elmesélni az egész történetet Marcussal, meg a gyökér haverjaival./ - Fogalmazzunk úgy, hogy már kaptam egy chipet. Ennyi elég? /kérdezem annak teljes tudatában, hogy Miss Pszihopata úgyis kiszed belőlem mindent, ha akar. /
+ Csak tudnám miért szimpatikusabb még mindig mint a bátyja?+ /szegezem magamnak a kérdést./ +Mármint könyörgöm, a bátyja csak bosszantóan mosolyog, ez a lány egy egy egész teremnyi ember láttára kiherélt valakit, és vélhetőleg nem azért, hogy megőrizze az illető énekhangját. Én sem vagyok normális, ha ezek után még a közelében maradok. + /Megpróbálom megsaccolni, meddig jutnék, ha megpróbálnék elmenekülni. Rövid gondolkodás után a lépcső alja tűnik a legvalószínűbb végállomásnak. Persze lehet hogy az utolsó pár fokot gurulva kéne megtennem. Feladom a menekülésen való tervezgetést, már csak azért is, mert amellett, hogy esélyem nincs, nem is viszolygok annyira Machától. Amiért valahol borzalmas embernek érzem magam.
-Nincs kedved inni valamit? /Kérdezem tőle, mert a tekintetemet megragadja egy klubszerűség neonfelirata. És ha már menekülni akarok, miért nem a régi módszerrel?/
(76)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen *

- Igen. /közli a maga hűvös tárgyszerűségével. Minden kétkedésed és döbbeneted egyszerűen lepereg róla. Az iróniát és kétkedést fel sem veszi, mintha csillagokig nyúló tornyának még a lábáig sem érnél fel./
- Nincs okod félni, ha meg akartalak volna ölni már azelőtt halott lettél volna, hogy egyáltalán meglátsz. /közli teljesen nyugodt tárgyszerűséggel. Nincs benne semmi dicsekvés vagy nagyzolás, egyszerű közlés minden egyes szava./
- Megpróbálta besározni a testvéremet, ezért pedig büntetést érdemelt. /folytatja magához képest terjengősen, habár a szokott pszichopata fagyos hangján.
Ha a lépcső tanulmányázásából felé nézel akkor látod, hogy a jégkorszakot idézően fagyos háromszín szempár téged figyel./
- Hazudsz. Nekem szeretem, ha hazudnak nekem. Egynél többször senki nem szokta elkövetni, ezt ajánlanám neked is. A bátyám azt kérte vigyázzak rád, tehát jelen pillanatban ebben a városban te vagy a legnagyobb biztonságban, de ne hazudj nekem többet, nem szeretem a hazugokat. /mondja a maga idegesítő nyugalmával./
- Nekem elég, de neked nem lesz, chip nélkül nehezen fogsz mozogni a városban és ha elkap a hatóság bezárnak. De ez a te döntésed, ha szereted a veszélyt folytasd így, csak ne téveszd össze a bátorságot a botorsággal.
/Ha a menekülésen gondolkozva felé pillantasz mintha egy halovány mosolyt látnál elsuhanni az arcán, de nem is vagy biztos benne olyan rövid, mielőtt visszaállna a jeges maszk./
- Nincs szükségem ivásra, mellesleg Amatheon azt mondta várjunk rájuk itt, tehát itt várunk. /közli ellentmondást nem tűrően./

[Reagen Weltz]

*Caridwen*

- Ó, ez rendkívül megnyugtató. /válaszolok epésen, nem törődve azzal, hogy semmi reakciót nem váltottak ki belőle az eddigi megjegyzéseim. Nem azért teszem őket. / - Mondjuk a találkozásod előtt még semmi okod nem lett volna rá, most meg még találhatsz indokot. / Nem nézek felé, csak bámulok kifele a fejemből. Nem várok választ, inkább magamnak célzom a megjegyzést, mintegy figyelmeztetésként. Amilyen kötekedős hangulatom van, még szükségem is lehet rá.
- Igen, hazudok. +Köszönöm, Nyilvánvaló Kapitány.+ / keresek valamit, amivel visszavághatnék. Az egyik Tarantino-filmben volt egy fickó akit hasonló módon megfenyegettek, mire levágott egy emlékezetes monológot. Igaz, a jelent végén fejbe lövik az illetőt, szóval nem tekinteném követendő példának. Inkább nem pofázok vissza. Azért arra kíváncsi lennék, hogy miért érzi szükségét, hogy fenyegessen. Nem vagyok hülye, tudom hogy mennyi esélyem lenne ellene.
- Tudom hogy gond lehet belőle. /mondom hidegen./ Épp ezért igyekszem minél kevesebb embernek elmondani, de piszkosul nehéz dolgom lesz, ha mindenki teljes őszinteséget vár el tőlem. / A végét már egészen szemrehányóan mondom a szemébe. / - Hidd el hogy nem jókedvemből hazudozok, és nem jókedvemből kerültem abba a helyzetbe, amiben vagyok.
- Lehet hogy neked nincs rá szükséged, de nekem igen. /rápillantok és látom az arcán, hogy esélyem sincs arra, hogy elengedjen a legközelebbi boltig, vagy kocsmáig szóval nem erőltetem a dolgot. Ülök tovább és bámulok magam elé. Kezdek átfázni a hideg kövön, de nem állok fel, csak a kezem dugom be a kabátom zsebébe. A bal kezem hamarosan ráakad arra a kretén iránytűre, aminek az egész H'Sekirati kiruccanást köszönhetem. Előveszem, megnézem, hogy még mindig össze vissza forog-e. Még mindig. Igaz, most mintha többet mutatna Macha felé, mint a többi irányba, de hogy arra van e észak, arról fogalmam sincs. Ebben a városban nem ismerem az irányokat és a böszmenagy épületek még a napot is eltakarják, szóval csak tippelhetek hogy merre járhat. Feladom, az égtáj-meghatározásra irányuló próbálkozást, és elkezdem pöckölgetni az iránytűt, amire teljesen meghülyül./ +Rá kéne szerelnem egy dinamót, és kivilágíthatnám a fél várost, olyan hiperaktív ez a vakarcs.+

(77)

[Caridwen]

*2900. augusztus 30. - Reagen *

- Tévedsz. Gyakran keresek fel azért embereket, hogy megöljem őket. Előtte soha nem láttam őket, mégis meghalnak amikor találkozunk. Te életben vagy, tehát amíg nem utasítanak másra nem kell aggódnod. /mondja mintegy kifacsart vigasztalásképpen, a maga jegesen hideg stílusában, de valahogy nem igazán hat annak, aminek talán szánta.
Aztán rád figyel, kiismerhetetlenül hallgat végig, de se ironizálásra, se csipkelődésre még csak a pillája sem rezzen./
- Hát szokj le róla! Mellesleg lehet élni nélküle. A sidhe soha nem hazudik, mégis élünk, sőt a leghatalmasabbak vagyunk, mindezt egyetlen hazugság nélkül. /mondja már-már csevegés szinten./
- Ha hazudnod kell, tégy ellene, ne hagyd, hogy a világ hazugságra kényszerítsen. /mondja a szokottnál is kifejezéstelenebbül, de most mintha valami mélyebb személyes ragyogás tükröződne a szemeiben. Félig feléd pillant ugyan, de mintha nem látna, mintha elrévedt volna.
Amikor már egy ideje ücsörögtök ott és elkezdesz fázni, valami egészen különös történik. Macha könnyeden megérinti a vállad, csupán annyi, mintha egy pillangó szállt volna rá, de szinte azonnal érzed a bűbájt magad körül. A hideg nyomtalanul elenyészik, mintha egy nyári mezőn állnál. Az orrodba hatol a frissen nyírt napszítta fű, a távoli patak illata, a nyelveden érzed a napfény ízét, a meleg egészen a lelkedig hatol, pedig tudod hogy ott ülsz a hideg lépcsőn melletted a gondolataiba feledkezett különös sidhevel, mégse fázol, sőt soha ilyen kellemesen nem érezted magad, mióta megérkeztél./

[Reagen Weltz]

-Lenyűgöző. Ezek szerint neked is parancsol valaki? /valamiért szórakoztat a tudat, hogy egy Macha féle pszichopata hajlamosabb a parancskövetésre, mint én.
Az átszellemült kiselőadása az őszinteségről egyáltalán nem hat meg. Az ilyen elkényeztetett istennőcskéknek nyilván soha életükben nem volt szüksége hazudni./ +Miért is lett volna? Hát nem sokkal egyszerűbb kinyírni mindenkit, akkor minek hazudozzon az ember?+ /Teljesen nyilvánvaló, hogy nem érti a helyzetem./
-Figyelj. /kezdek bele fáradt hangon a magyarázkodásba./ -Nekem nincs varázserőm, se hatalmam, sőt még csak nem is tudom kibelezni az embereket egy szempillantás alatt. Bármilyen hihetetlennek is hangzik, de vannak ilyen emberek is. /elhallgatok, nem akarok nagyon hőbörögni, de aztán nem tudom megállni, hogy ne folytassam./ - Lehet hogy a sidhék nem hazudnak. De javíts ki ha tévedek, én nem vagyok sidhe. Amiért egyrészt hálát adok az égnek, másrészt meg néha kénytelen vagyok hazudni, mert engem bizony rákényszerít az élet, ha akarom, ha nem. / Összefonom a karomat a térdem körül, és előremeredek, nincs kedvem továbbfolytatni a beszélgetést. Elmondtam neki, hogy gyenge vagyok, legyen elégedett, és hagyjon békén. Különben is kezd egyre hidegebb lenni.
Összerezzenek az érintésére, félrerántom a vállamat, vetek rá egy ellenséges pillantást. Aztán jobban kezdem magam érezni. Azaz már nem értem úgy, mintha odafagynék a lécsőhöz, meg az egész levegő is kellemesebbnek hat. Kis ideig élvezem az egészet, aztán felötlik bennem a kérdés, hogy mi oka volt Machának felmelegíteni engem. Az hogy az első gondolatom az, hogy a vágnivaló marhát is meleg vízzel nyugtatják le mielőtt levágják, csak engem minősít./ +Macha különben sem lenne ilyen figyelmes+/ gondolom, és fanyarul elmosolyodom. Gondolkodom még egy ideig, de semmi érteles nem jut eszembe, szóval megvonom a vállam, és hagyom az egészet a fenébe. Úgysem fogok senkin sem kiigazodni. Az, hogy nem emberek, nem csak külsőben teszi őket mássá./
-Kösz. /vetem neki oda./

(78)