Előcsarnok

[Caridwen]

*Nekhen - 2900. augusztus 15.*

/Az inasnak hosszú pillái sem rebbennek, amíg végigmondod az egészet. Teljesen érdektelenül hallgat, habár az udvarias mosoly nem olvad le az arcáról. Csak amikor végzel, akkor veszi át a szót./
- Oh igen, nagyon sokan érkeznek a boltocskából és a múltból. Szinte már kisebb bevándorlás a 21. századból. /nevet fel. A nevetése is mély és valahogy lehetetlen hozzákötni nőies alakjához.

Aztán könnyed csevegő stílusban folytatja./
- De minden esetre akkor önnek Nnathe Laspal-lal kell beszélnie, ő intézi a múltbeliek regisztrációját. Kérek kövessen kisasszony! /teszi még hozzá, majd ha nem kérdezel már mást elvezet az irodához.
Az ajtóban azonban megáll és int hogy lépj be./
- Fáradjon csak be, ha gondolja itt megvárom. Sikeres regisztrációt. mosolyog rád./

[Nekhen ava Senrod]

*2900. augusztus 15. - Az irodában*


/Múltbéli bevándorlók hivatala...nagyjából így tudja elképzelni Nekhen a szerv megnevezését, ahol őt majd regisztrálják mint lakos.
Elnézve, és hallgatva a hosszú-pillájú férfit, egyre inkább elkedvtelenedik tőle. Női arc, férfi hang, hosszú pillákkal.
+Ez borzalmas.+
Közli önmagával fejében, nem tetszését. Azonban nem marad, szerencsére, sok ideje arra, hogy az ifjú inas szerzetet, illetve hivatalnokot bámulja./
- Követem én, követem. -
/Ingatja meg fejét kissé fáradtan, hanglejtéséből érezni a lassú beletörődést. Kezeit hátratéve követi a fiút, közben pedig megtudja az intéző nevét, akinek gyöngéd karjaiba lesz helyezve. Az említett illető irodája kellemes eleganciát és mérhetetlen tudás vágyat sugároz. Nem mellesleg hatalmas tudást is. A hivatalnok ajánlatára csak egy legyintés a válasz. Neki aztán mindegy, megy vagy marad a fiú./
- Ahogyan jól esik. -
/A nyitott ajtóból szól vissza hanyagul, majd beljebb sétál ha engedik. Jobban megvizsgálja a már messziről látott könyveket, tekercseket, azok bordáján a címeket. Szint elmerül a könyvek, kódexek árasztotta bölcsességben, és tudásban. Ezeknek már csak az illatát is imádja. Nincsen jobb mint egy ősrégi könyv jellegzetes illata. Kissé nedves, korhadt szag ugyan, még is tudni lehet, hogy tudást hordoz./
- Üdvözlet, én volnék az új "szerencsés" kiválasztott. -

*12. IC hozzászólás.*

[Drun]

*Auriel folytatás itt.*

[Drun]

*Tank*


- Itt is van!
/Ahogy becsukódik mögötted az ajtó, hirtelen egy fényvillanás zavarja meg látásod, mely egyenesen a szemedben gyullad ki. pontosabban előtte pár centire, de úgy érzed a napot rakták oda eléd. Minek hatására, nem látsz valami túl jól, egy ideig. Azután is, hogy már megtudod mondani, hogy a környezetedben mi szerepel, még látod a pici fehér, kék, ezüst, és fekete pöttyöket cikázni./
- Elég legyen ebből, Blake!
/Hallasz egy rosszallástól és nemtetszéstől teljes hangszínt, teljesen eltérőt, mint amit legelőször hallottál./
- Na, de Centaro! Megígérted, hogy készíthetek pár képet!
/Veled szemben két férfit veszel észre, akik egymással beszélnek. Bár testtartásukból arra következtetsz, hogy rád vártak. Mégsem figyelnek rád most túlzottan, nagy érdeklődéssel./
- Azt mondtam, hogy elég!
/A kicsit zordabb viselkedésű férfi feléd fordul./
- Üdv! Én foglak most egy ideig kísérgetni.
/Ruházata és a kiegészítői eléggé vad stílust képvisel, a bal fülét teletűzdelt különböző mintájú fülbevalók, a mellkasát átszövő kések, vagy a csizmájába helyezett penge, mind arra utal, hogy nem egy nebáncsvirág az illető. Mégis amikor feléd nyújtja üdvözlése jobbját, nem érzel semmi rossz szándékot belőle./
- Centaro Frozenshawl vagyok. Téged, hogy hívhatlak?
/A másik férfi, kicsit mintha le lenne lombozva, de eleven személyisége hamar visszanyeri mindennapos hangulatát./
- Az én nevem Dennis Blake, és ha nem bánod még veletek tartok egy ideig, még végre bevasalhatom Centaro ígéretét! De ahogy ismerem, ez egy hosszú történtet lesz, szóval addig téged is meghallgatlak! Honnan pottyantál ide, és ki fia borja vagy?!
/Mondja közvetlen stílusba mint, aki ezer éve ismer, szavai ellenére./

[Tank]

*Drun*

/Miközben az ajtó becsukódott mögöttem egy hang hallatszott a fülembe „itt is van” majd egy hirtelen fényvillanás történt a szemem előtt. Az érzés rögtön elkapott mintha csak préda volnék és a rám vadászók szúrták volna ki a szememet egy vakítógránáttal de persze aztán mindig beugrik, hogy itt még nem szereztem ellenségeket. De mit lehet tenni aki egyszer katona volt az katona marad időm se volt újra a sisakot a fejemre tenni tehát nem igen érintette kellemesen a fényáradat. A sisak és a napszemüveg megvédett volna az ehhez hasonló cselvetésektől és könnyű szerrel, magabiztosan nyúlhattam volna a fegyveremért de ehelyett egy kis homályos látás jutott. Majd miután elkezdtem vissza nyerni a látásomat 2 ember volt előttem akik valami képekről beszéltek előttem. Bár úgy tűntek, hogy rám vártak még is egymással vitatkoztak ügyet se vetve rám. Miután befejezték a kis vitájukat az zordabb külsejű férfi felém fordult és üdvözölt. A fickó tele volt aggatva késekkel még a csizmájába is rejtegetett egy pengét egészen szimpatikusnak találtam elsőre legalább ős is ad a biztonságra./
- Üdv Centaro. Szólíts csak Tank-nak
/Ezzel egy időben viszonoztam a kézfogást. A másik férfi kicsit lelombozottnak tűnt de ő is megszólalt mintha csak 1000 éve ismert volna./
- Örvendek. Tarts csak /Majd megvontam vállaimat hisz azt sem tudtam hova megyünk vagy, hogy ki ő/
- Az, hogy kivagyok legyen elég annyi, hogy a múltból érkeztem és katona vagyok. Apropó kik vagytok ti és mi az ulticél?

(11)

[Drun]

*Tank*


/Centaronak igen erős kézfogása van, ahogy érzed, mikor megszorítja kezed./
- Az úti célunk Vhinudrat. Oda érve, szemügyre veheted a várost, ahol a katonafélék élnek.
/Mondja kissé zordan, majd elindul a folyosón. A lépcsőnél éritek utol./
- Centaro amolyan rendfenntartó, én egy rendbontó.
/Magyarázza közben neked Blake és nem szalassza el, eközben még néhányszor lekapni a szóban forgó férfit, aki előtettek halad./
- A nyilvánvaló tényeket leszámítva van még egyéb kérdésed? Mert ha igen, tedd fel, nyugodtan!
/Széles mosolya ellenére, szemei jelzik, hogy komolyan beszél./
- De ha akarsz valamit, akkor neked is adnod kell némi információt!

[Tank]

*Drun*

/Mikor Centaro megszorítja a kezemet érzem az erejét mondtam is magamban igazi katona kézfogás. Majd miután kérdésemre válaszolt csak még szimpatikusabbá vált./
- Egy város ahol a hozzám hasonló katonák élnek hmm jól hangzik.
/Mondtam mosollyal az arcomon, végre egy hely ahol talán rokon lelkekre találok. Ezt követően elindult a lépcsők fele és blake elkezdi fényképezni miközben próbáltuk felvenni vele a tempót. Miközben próbáltuk beérni Centarot blake széles mosolyra nyitva száját tisztázta velem, hogy ha van egyéb kérdésem akkor ő szívesen válaszol rájuk cserébe némi információért. Igazi kis bulvár figura semmi nem érdekli csak a sztori egy dolgot azonban még nem értette meg azt, hogy egy katonának nem kell sok információ sőt az a jó ha épp eleget tud de egy szóval se többet./
- Értem de ennyit nekem egyenlőre bőven elég tudnom /Ezt kimondva a lépcsőnél sikerült is beérnem Centarot, ő még is csak hasznosabb információkkal tud ellátni mint Blake hisz látszik centaron, hogy ízig vérig katona vagy legalább harcos./
-Centaro tudnál nekem mondani pár hasznos tippet, amit tudnom kéne erről a világról?

(12)

[Drun]

*Tank*


/Szép tempót diktál, de nem esik nehezedre követni most már, ami meglepő számodra, hogy a mitugrász szintén bírja veletek tartani a lépést./
- Tank, a várost, Vhinudratnak hívják. Emberek és vadászok, lakják.
/Magyaráz a Tanácsházból kilépve./
- Ahol most vagyunk, azt H'Sekiratnak nevezik. A Tíz Város Szövetsége hozta létre.
/Magatok mögött hagyjátok a hatalmas épületet, egyenletes tempóban haladtok a forgatagba. Mindenki kikerül titeket, hogy eltudjatok fennakadás nélkül jutni az útig, ahol egy szolgálati autó áll. Az oldalán jól látható, megkülönböztetett jelzéssel, a következő felíratott olvasod le; Árnyák Szakasz 3./
- Kezdem azt hinni, hogy ezt direkt csinálod.
/Mondja Blakenek, ahogy lassan rá emeli a tekintetét.
Csak következtetni tudsz, hogy pontosan mire érti ezt a megjegyzést, mert több szó nem hallatszik el. Pusztán annyit látsz, hogy egy fiatal lányokból álló csoport megrohamozza az autót és titeket. Mintha egy sztár lenne, akitől autogrammot akarnak kérni, mert mindenféle kijelzőn a képét látod, amit mutogatnak neki, hogy írja alá. Blake bőszen kattintgat a fényképezőgépével, miközben utat vágtok magatoknak, hogy beszállva az autóba, fedezékbe legyetek a csicsergő lányoktól. Blake egy pillanat erejéig sem válik meg széles mosolyától és nem rest azt a pillanatot is lekapni, amikor az egyik lány kihasználva a félig görnyedt testtartású Centaro tehetetlenségét, és ad az arcára egy puszit, ami igen közel kerűl az ajkaihoz, de ezt még tudta korrigálni a férfi. Majd leülve, és becsukva az ajtót lassú, de határozott vezetéssel repül ki a tömegből./
- Mit szeretnél tudni pontosan? Milyen információid vannak már?
/Kérdezi meg, hosszú idő után Centarto, miközben száguldotok a fősugárúton./

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900. augusztus 25. *
Előzmények a sugárútról

- Hííí. Az otthonomról? Hííí. Mit szeretnél tudni? Tudod elég sok mindent lehetne mesélni az otthonomról.
/ Válaszolja kicsit tartózkodóan Addeus, elvégre annyi mindent lehetne mesélni Budapestről, de hát nem tudja, hogy mire gondol a nő. Nem gondolatolvasó, így elképzelése sincs, hogy mit meséljen. Elvégre mesélhetne az Állatkertről, a Nagycirkuszról és még megannyi mindenről, ami érdekes lehet a jövőben. Itt talán már nincs is cirkusz vagy állatkert. /
- Hííí. Tanácsháza? Hasonlatos a mi régi rendszerünkhöz. Hííí. A kommunizmus idejében, szintén Tanácsnak hívták. Hííí. De az a rendszer elbukott. Hííí. De legalább tudom, hogy Tanácsházának hívják, az itteni Önkormányzatot. Híí. Igen, nálunk nagyon sok szó volt a Tanácsházára. Hííí. A Városháza és az önkormányzat is ugyan azt a helyet jelentette. Híí. Pontosabban, hogy értsd: a tanácsházán székelt az önkormányzat. Híí. Így aztán akaratlanul egybeforrt a kettő.
/ Mondta Addeus miközben átvágtak egy csodálatos parkon, amilyet azelőtt még sohasem látott. Nem is láthatott, hiszen ilyen formák és a lebegő hegyek, abszolút idegenek voltak a huszonegyedik századtól. Komolyan pislog jobbra és balra, ahogy nézi a szebbnél szebb látványosságokat. /
- Hííí. Gyönyörű ez a ti városotok. Híí. Furcsa, hogy csak egy Negapan nevű kontinens létezik. Híí. Lehet, hogy a többi elpusztult vagy elsüllyedt. Híí. Milyen különös. Híí. Számotokra, most a mi világunk Atlantisz. Hííí. Semmi baj, egyáltalán nem haragszom, hogy nem tudod mi az az Unió. Hííí. Elvégre, több mint 800 évvel ezelőtt létezett. Az Unió, az európai országok szövetsége volt. Hííí. Az én hazám, az Unió egyik ilyen tagállama volt. Híí,. Magyarországnak hívták, mert magyarok alapították és magyarok lakták.
/ Amikor végre megérkeznek a Tanácsházára, Addeus hátrahőköl egy kicsit. Igen szépnek találja és gyönyörködik benne. Tetszik neki, eme impozáns épület. Végül Adya felé fordul. /
- Híí. Bekísérsz? Nekem fogalmam sincs, hogy merre kellene mennem. Hííí. Gondolom, ha itt laksz, csak járatos vagy a helyen.

(6)

[Drun]

*Ad Ax -- 2900 augusztus 25.*


/Egy apró grimasz kíséretében fogadja a kérdésed./
- Nem ismerem az otthonod, így nem is tudok konkrét kérdést feltenni. meglehet amiket kérdeznék, nincs is.
/Von vállat közben./
- Így hát rád bízom, hogy mit mesélsz. Persze csak ha van kedved.
/Figyelmesen hallgat, ahogy magyarázol a korotok rendszereiről./
- H'Sekirat is akkor egy Unió! És mi mind egy Uniónak vagyunk a tagjai. A Főváros, ahol most vagyunk, a Tíz Város Szövetsége hozta létre, melynek a vezetői, vagy képviselői irányítják a várost.
/Amikor mondod neki, hogy segítsen, olyan szemekkel néz rád, amit először nem tudsz hova tenni. Mivel csak az értetlenséget látod a szemében./
- Nem értelek! Azt gondoltad, hogy magadra hagylak?
/Elszomorodik./
- Nem tudom mi a véleményed rólam, de nem adtam okot rá, hogy ilyennek tarts!
/Kissé sértődötten de elindul egy irányba, kibontakozva az eddigi testtartásból. Egy nagy érintőképernyős táblához megy, ahol a rengeteg információ mellett, amit mások kérnek le, ő is elkezdi lekérni az adatokat.
Látod, hogy a Múltbéliekkel kapcsoltban egy bizonyos Nnathen Laspal foglalkozik a nap bármely időszakában, amit a második emeleten, a R - M - 206. ajtónál találnak meg./
- Nem itt élek, és még sosem voltam a tanácsházban. Így gondoltam, hogy utánanézek a dolognak.
/Bök vékony mutatóujjával a táblára, hogy nézd te is meg./

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900. augusztus 25. *

- Hííí. Hol is kezdjem? Hííí. A múltamban még nem léteztek repülő autók. Hííí. Ilyen sugárutunk sem volt, ami azt illeti. Híí. Sokkal koszosabb és büdösebbek voltak az utcák. Hííí. De voltak nagyon szép helyeink. A Fővárosi Növény- és Állatkert egy volt az ilyen helyek közül. Hííí. Mindenféle állatokat lehetett megtekinteni. Hííí. Az én időmben ugyanis nem volt mindenkinek pénze arra, hogy elutazzon egzotikus országokba, ahol különböző állatokat és növényeket leshetett volna meg a természetes életközegében. Hííí. Voltak parkjaink is, de koránt sem ilyen impozánsak. Híí. Az emberek, pedig koránt sem voltak, ilyen segítőkészek, amilyen te vagy.
/ Adya szavaira, hogy Unioban élnek, Addeus elmosolyodik, majd helyesel. /
- Híí. Mondhatjuk így is. Híí. A szövetséget Unionak is nevezhetjük. Hííí. Mind a tíz városban Halandók élnek? Hííí. Feltételezem, hogy jelentősége lehet, az a bolt, ahonnan kijöttem ... volt benne egy tükör és azt közölte, hogy halandó vagyok. Híí. Ezzel persze nem mondott túl sok újdonságot. Hííí. Nem láttam még embert, aki többet élt volna, 115 évnél. Híí. Egy kínai, állítólag elélt százhúsz éves koráig. Hííí. Hihetetlen teljesítmény volt, ez az én időmben. Híí. Bár, a legendákban vannak, akik hatszáz évnél is öregebbek voltak.
/ Közben végül eljutottak a megfelelő helyhez, ekkor azonban Adya félreértette a kérdését. Egyáltalán nem állt szándékában megsérteni. Legalábbis számára a mimikájából ez jön le, illetve a hirtelen hangszínváltás és a viselkedés megváltozásából. Igen kellemetlenül érik a lány szavai, mintha ostorral csaptak volna végig a hátán. Egyáltalán nem állt szándékában sértegetni, hiszen annyira kedves és közvetlen volt vele. Szinte összehúzza magát, szavainak súlya alatt. Kicsit zavarba is jött Addeus. /
- Hííí. Bocsáss meg Adya. Nem úgy értettem. Hííí. Az én időmben szokás úgy mond megerősítést kérni a másik féltől. Hííí,. Nem azért, mert kételkedünk megbízhatóságában, hanem mert így igazoltuk magunk számára, hogy helyes irányba haladunk ... Hííí. Nincs okom kételkedni benned, hiszen olyan nyíltsággal és kedvességgel viszonyulsz hozzám, amelyet még egyetlen nőtől sem tapasztaltam. Hííí. Igaz, nincs is sok tapasztalatom a nőkkel kapcsolatban. Nem állt szándékomban megbántani téged.
/ A táblára néz Addeus, amelyet Adya mutatott neki. Tehát ezt az embert kell keresnie, ő lesz a bevándorlással foglalkozó hivatalnok. Újabb információ, a lány nem idevalósi. Tehát egy másik város lakója/ szülötte. /
- Hííí. Nem tudhattam, hogy nem ebben a városban élsz. Olyan magabiztos a fellépésed, hogy azt hittem ismered a várost, mint a tenyeredet. Hííí. Bocsásd meg kérlek, ha megbántottalak. Híí. Ebben a világban, olyan vagyok, mint egy újszülött. Hííí. Te pedig, önzetlenül a szárnyaid alá vettél, amit én félreérthető szavakkal köszöntem. Híí. Beismerem, ebben hibás vagyok. Híí. Sértés azonban nem szándékból és tudatosan született. Híí.
/ Mondja végül Addeus, akin látszik, hogy tényleg megviselte a lányból kiváltott ellenérzés és feltehetően nem szándékos volt a feltételezés. Sőt! Nem is feltételezett semmit Addeus. Egyszerűen csak helytelenül kérdezett. /

(7)

[Drun]

*Ad Ax -- 2900 augusztus 25.*


/Egy pillanat erejéig úgy néz rád, mint amit legelső alkalommal kellett volna, amikor találkoztatok. Mintha egy fura bogár lennél. Aztán megrázza a fejét és elmosolyodik./
- Igaz is.
/Kuncog egy kicsit, majd a szemeidbe tekint./
- A te idődben még nem mutatkoztak meg teljes valójukban!
/Elgondolkozva néz körbe, majd rámutat egy angyalra, egy apró tündérre és még négy (szerinted) emberre./
- Igen laknak ott is emberek, de azok a városok, mindegyike egy-egy faj, hmmm... hogy is fogalmazzam?! Országa?
/Egy picsit csücsörit az ajkaival, ahogy elgondolkodik./
- Nem. Nem ország, mert egységes az egész. Viszont mivel egy hatalmas komplett várost tesz ki az otthonuk, ezért nevezzük városnak őket.
/Vissza pillant rád./
- A tíz város, az angyalok, alakváltók, sellők, farkasok, sidhék és tündérek, a vámpírok, lidércek és az emberek városait különíti el.
/A mentegetőzésedre egy könnyed vállvonással reagál, nem tesz megjegyzést, vagy még nem győzted meg teljesen, vagy ennyivel le is zárta a dolgot./
- Sokszor járok itt a városban, tudom hol keressem meg a holotérképeket, hogy mit merre találjak meg, ha keresek valamit.
/Elindul felfelé a lépcsőn, miközben beszél hozzád./
- Visszatérve a kontinensre. Egyetlen kontinensé alakult a többi. Nem vagyok benne biztos, nem értek a természetrajzhoz túlzottan, de mintha úgy tanultam volna, hogy rétegződéssel.
/Eközben ledübörög két goblin mellettetek a lépcsőn./

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900. augusztus 25. *

/ Csodálkozva pillant Addeus az angyal, de leginkább a tündér után. Még sosem látott ilyen lényeket. Mármint angyalokról már hallott, hiszen alsóban volt neki is hittana. A Tündért azonban, apró termete miatt alighogy észrevette. Végül csodálatát elnyomja és a lány szavaira figyel. Addeus figyelmesen hallgatja Adya beszámolóját. Úgy tűnik, mintha egy tudásszívó lenne, amely csak úgy szívja magába az ismertetett anyagot. Így is van, Addeus hallgatja a lány szavait és elraktároz minden egyes információ morzsát, amelyet a nő megoszt vele. Alig egyetlen nap alatt, annyi minden újdonsággal találkozott, hogy Addeus szinte el is merül az újdonság varázsában. Csak akkor szeppen meg, amikor már Adyávl mennek fel a lépcsőn és két kis groteszk alak viharzik el mellettük. Mintha szellemet látott volna a férfi, szinte a falra tapad, ahogy hátát a falnak veti és az arcára kiül a meglepettség. /
- Hííí. Ezek ... ezek .. mik voltak?
/ Sőt, a két torz goblin látványa, olyan szintű meglepettséget váltott ki Addeusból, hogy abban a pillanatban köhögési roham jön rá. S bár száraz köhögésnek minősül, hiszen Addeusnak nincsen semmilyen légúti betegsége, a régi balesetének jóvoltából, borzalmas, szörcsögő köhögőroham rázza meg Addeust. Szemeiből könnyet fakaszt a tüdejét sújtó fájdalom, amely olyan érzés, mintha izzó satuba fogták volna légzőszerveit. Lassan, a falnak támaszkodva, lecsúszik a lépcsőkre. /
- Híííí. .... Khhhrrkkkhh.. Híííí. Mi ... Hííí... miféle lények ... ?
/ Kérdezi, miközben küszködik légzési gondjaival, amely a hirtelen meglepetést váltotta ki. Végül lassan stabilizálódik a légzése, de még így is erősen sípol. Felpillant Adyára. /
- Hííí. Egy ... Hííí... autóbaleset eredménye. Híí. Majdnem bent égtem a kocsimba. Híí. De, ilyen roham még sosem tört rám. Hííí. Veszélyes, ez a ti világotok.
/ Mondja, végül még mindig a falhoz támaszkodva és esetleg Adya segítségét elfogadva feláll a lépcsőről. Miután ez megtörtént, leporolja a ruháját. Adyára pillant és elmosolyodik, mintha az előbbi baleset meg se történt volna. A mellkasát még fogja, sajog a tüdeje. Végül azonban nyugodtan szól a nőhöz. /
- Híí. Köszönöm, jobban vagyok. Híí. Mehetünk.

(8)

[Drun]

*Ad Ax -- 2900 augusztus 25*


/Adya meglepetten és kis rémülettel az arcán tekint rád amikor rosszul leszel. Látszik rajta, hogy még nem volt ilyen helyzetben ezért kissé tanácstalan is az első pár pillanatban. Majd az egyik rejtett zsebéből elővesz egy kacat lim-lom közül egy apró szerkezetet. Vékony halványkák sugár jelenik meg a mellkasodon végig, fel és le haladva, majd a köhögő-fulladásos roham alábbhagy./
- Ez egy renaec.
/Magyarázza miközben egyre jobban érzed magad./
- Azok pedig goblinok voltak.
/Lehuppan az egyik lépcsőfokra, amikor már láthatóan jobban vagy./
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire megrémülsz a látványuktól!
/Zavartan beletúr a hajába, majd felkel és neked is segít a felállásba. A sérülésed, amit a balesetben szereztél, mintha javult volna. Nem érzed magad olyannak mint újkorodban, de lényegesen kevesebbet sípol a tüdőd és sokkal nyugodtabb vagy, mint azt magadtól elérhetted volna ilyen rövid idő leforgása alatt./
- Sajnálom!
/Szabadkozik Adya, majd elindul felfelé, hogy leplezze zavarát. Az apró szerkezetet eközben élsülyészti ahonnan elővette./

[Addeus Axcylius]

*Drun -- 2900. augusztus 25. *

/ Addeus furán néz a kis szerkezetre, amivel Adya megkezeli a légzőszerveit s lassan jobban is érzi magát, hiszen köhögési rohama lassan kezd alábbhagyni. Amikor lány elmondja, hogy ez milyen eszköz, Addeus egyből arra gondol, hogy ilyesmit be kellene szereznie magának, hiszen kimondottan hatásos lenne egy ilyen ketyere. A goblin kifejezésre, Addeus eddig megszokott meglepett grimaszt produkálja. Elkönyveli magában, hogy elég furcsa népség ez a goblinok és legközelebb elkerüli őket. Koránt sem bízik az ilyen kis rondaságokban. /
- Goblinok? Mindegyik ilyen kis rondaság?
/ Kérdezi már azért határozottan szebben lélegezve. A kis szerkentyű hatása teljes mértékben érződik Addeus beszédén, hiszen egyáltalán nem sípol a férfi tüdeje. Ezt a férfi is érzi s talán most először tűnik úgy, hogy a férfi vonásai próbálnak kisimulni. /
- Sosem láttam, annak előtt ilyen lényeket. Még a korábban mutatott angyal, illetve az az aprócska tündér sem döbbentet meg ennyire. Az én időmben, ilyen lényekkel, csak a gyermekeket riogatták. Mármint a goblinokkal. A Tündéreket a kelta népmesékből ismertük. Az angyalok, meg szinte majdnem minden nagyobb vallásban jelen voltak. Hol bosszúálló, hol pedig hírvivő szerepben. Ugyanakkor, soha senki nem mondhatta el magáról, hogy az utcán látott volna akár egyet is.
/ Végül Addeus és Adya elindulnak felfelé a lépcsőn. A kis kitérő után, már lassan itt lenne az ideje eljutni a regisztrációhoz. Legalábbis Addeus úgy érzi, hogy ennyi újdonság és izgalom, egyelőre elég volt egy napra. A /
- Ezek után, kíváncsi vagyok, hogy ki fog várni az irodába.
/ Mondja láthatóan sokkal jobb kedvben, végül még egyetlen kérdést tesz fel Adyáak, ami után csendben halad tovább. /
- Mennyiért lehet kapni, ezt a renaecot és hol?

(9)

[Drun]

*Ad Ax -- 2900 augusztus 25*


/Egy pillanatra mintha valódi megvetést látnál megcsillanni a szemében, de nem tudsz erről meggyőződni, mert hirtelen elkapja a fejét és nem néz rád./
- Attól, hogy neked nem tetszenek, még nem rondák!
/Enyhe dac vegyül a hangjába./
- Pont neked nem kellene ítélkezned mások kinézete felett! Te sem vagy szép a sidhék szemében! Sőt rondább vagy számukra mint a goblinok.
/Fordul vissza feléd, szomorú ábrázattal./
- Miden lény, amit mutattam, vagy ami most is él itt ebben az időben, a Te idősben is jelen volt. Csupán megbújtak.
/Vonja meg a vállát, meg áll egy ajtó előtt ami vélhetőleg az úti célotok volt./
- Ha vissza jöttél a beszélgetésről, majd válaszolok a kérdésedre. Kint megvárlak.


*Folytatás az irodában.*

[Addeus Axcylius]

előzmények

* Drun -- 2900 augusztus 25. *

/ A regisztráció nem is volt olyan vészes Addeus számra, mint azt képzelte. Bár voltak érdekes pillanatok, amikor igen komolyan megrémül és hitetlenkedett, végül azonban mégis úgy érzi, történt valami, amiért érdemes volt ide jönni. Miután megköszönte a regisztrációt Nnathannak és kilépett az irodából, Adyára pillantott, aki még mindig vár reá. Addeus igyekszik arcáról a hitetlenkedést és a döbbenetet eltörölni, majd közelebb lép a nőhöz és, mintha nem történt volna semmi különös, higgadtan szól. Érzelmeit könnyedén tudja titkolni, hiszen megégett arca elég nehezen árulkodhat érzelmeiről. Vonásai eltorzultságaiban, mégis van valami jó. /
- Köszönöm, hogy megvártál. Sikerült elintézni a regisztrációt, azt hiszem a következő állomás Bloosx. Néprajzi kutatásokat kell végeznem, hogy elfogadhassam új ... identitásomat. Azt hiszem, elsőként téged kérdezlek. Tudsz bármit a vérfarkasokról?
/ Addeus úgy érzi, abszolút elmondott ezzel a kérdéssel mindent, hogy pontosan mi is történt oda bent. S végre tüdeje sem sípol, ami a férfit határozottan jó érzéssel tölti el. Érezhető is, némi változás Addeuson, valami történhetett odabent. Persze, ha a nő egy picit is ismeri az angyalokat és miért ne, akkor könnyedén rájöhet, hogy feltehetően meggyógyította Addeus tüdejét és remélhetőleg nem fog sípolni, mint valami vonatsíp. /
- Mivel, fogalmam sincs, hogyan juthatok el Bloosx-ba... segítesz? Kellene egy útitárs, aki továbbra is a segítségemre lesz.

(16)

[Drun]

*Ad Ax -- 2900 augusztus 25*


/Adya egy kicsit bátortalan mosollyal üdvözöl amikor oda lépsz hozzá. Csendben hallgatja szavaid, és látod rajta a felismerést, hogy észrevette, már nincs olyan rossz állapotban a tüdőd, mint mielőtt bementél volna. Ruhája zsebébe el is süllyeszt valamit, mintha nem tartott volna semmit sem eddig a kezében./
- Nagyon szívesen! Hiszen mondtam, hogy ha kijössz itt leszek.
/Mondja kicsit zavartan. Majd amikor a vérfarkasok városáról teszel megjegyzést, mintha egy kicsit össze rezzent volna. A szemébe halványan, de a félelem szikrája villant volna fel./
- Oh! Hát nem is tudom. Engem nem látnak ott valami szívesen, és ha velem jönnél oda, akkor valószínűleg téged sem fogadnának tárt karokkal.
/Motyogja, miközben elindul visszafelé, ahonnan jöttetek./
- Viszont elkísérlek a kapuig, ahol át tudsz menni.

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900 augusztus 25 *

- Nagyon sajnálom, hogy így áll a helyzet. Megtudhatnám azért, hogy miért nem látnának szívesen? Tudod, olyan jól érzem magam a társaságodban és reméltem, hogy velem, tartasz. Természetesen megértem, hogy nem akarsz veszélybe kerülni, őszinteségedért pedig hálás vagyok, hogy engem sem akarsz bajba keverni. A kapuig való elkísérést, viszont ismét megköszönöm. Kedves tőled.
/ Mondja Addeus, bár látszik rajta, hogy Adya távolmaradása miatt, kicsit letörtté vált. Szeretett volna még együtt barangolni a nővel, hiszen abszolút segítőkésznek és kedvesnek bizonyult, valamint elfogadónak is. Ugyanakkor, az most szöget ütött a fejébe Addeusnak, hogy valamikor azt mondta a nő, hogy kettejük közül ő a szörnyeteg és nem Addeus. Lehet, hogy ez a titok nyitja. /
- Akkor, indulunk? Én szeretnék minél előbb eljutni a városba, még akkor is, ha fogalmam sincs egyelőre, hogy mik a szokások. A hölgy azt mondta, hogy elfogadóak és családcentrikusak. Feltételezem, egy angyal nem hazudik.
/ Mondja a férfi, majd lassan elindul a kijárat felé, hogy eljussanak a kapuhoz. Közben még a nőre mosolyog. /
- Mindenféleképpen írok, ha odajutottam és sikerrel jártam.

( 17)

[Drun]

*Add -- 2900 augusztus 25*


/Mintha meg sem hallotta volna a kérdésed, miszerint, miért is nem szívesen látott vendég a vérfarkasok között./
- Ha nem annyira sürgetős eljutnod Bloosxba, mutatnék még néhány helyet itt a Fővárosban. Persze csak ha van kedved!
/Érdeklődik vidám hangszínnel, ám nem tekint rád. Könnyed léptekkel halad lefelé a lépcsősoron, ahol nemrég feljöttetek. Egy pillanat erejéig - ahogy elhalad mellettetek két vagány srác -, mintha valami megmoccanna benned. Mintha valami azt éreztette volna, hogy erre a két alakra oda kell figyelned./
- Valóban családcentrikusak. Már ha eléred, hogy befogadjanak.
/Egy fanyar grimasz kíséretében rád pillant./
- Nem mernék mérget inni erre a kijelentésedre, miszerint egy angyal nem hazudik.
/Vállvonás közepette megy tovább./
- De az tény, hogy Miss Laspal nem szokott!

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900 augusztus 25 *

/ Addeus egyáltalán nem örül neki, hogy a fontos kérdés fölött elsiklott Adya. Szeretné tudni, hogy mi ez a gubanc, ami a lány és a vérfarkasok között húzódik. Addeus, biztosan nem fog neheztelni a lányra, bármi is legyen a titka, hiszen, még egyáltalán nem vérfarkas. Azt se tudja, hogy mit kell csináljon, ha eljutott Bloosxba. Egy valami, teljesen biztos. Ki akarja deríteni, hogy mi áll a lány történetének a hátterében. Pontosabban a történetet magát, akarja kideríteni. /
- Adya ...
/ Érinti meg a lány vállát, miközben megáll, hogy a történet végére járjon, amikor elhalad mellettük két fickó. Addeus olyan dolgot tesz, amit azelőtt, még sosem. beleszimatol a levegőbe, majd rá néhány tizedmásodpercre, ahogyan agya felfogta a szagmolekulák jelentését, már hozzá is teszi. /
- Maradjunk távol, attól a kettőtől. Rosszat sejtek.
/ Mondja Addeus, majd Adyával arrébb " somfordál." Amikor messzebb kerültek a két férfitól és Addeus már nem látja őket, ismét visszatér Adyára a pillantása. /
- Szívesen elsétálnék még veled néhány helyre, de előtte szeretném tudni a történeted. Ki vagy te és miért félsz a vérfarkasoktól? Azt mondtad, ha kettőnk közül választani kellene, hogy melyikünk a szörnyeteg, akkor az inkább te lennél. Mit jelent ez? Kérlek, mondd el. Én a kezdetektől rád bíztam magamat, kérlek válaszolj. Bízz meg bennem úgy, ahogy én bízok benned.
/ Kérleli Addeus a lányt. Hiszen szeretné tudni, hogy végül mi is az igazság, ezzel az egész nem látnák ott szívesen történettel. Elvégre, olyan nagy bajt nem keverhetett a lány, hogy nem csak őt, de még Addeust se látnák szívesen Bloosxban. /

(18)

[Drun]

*Add -- 2900 augusztus 25*


/Első meglepettnek tűnő reakciója után, csak egy belenyugvó fejbiccentéssel reagál. Minden zokszó nélkül félre áll veled. Melletted elnézve alaposan végigméri a két idegent./
- Ahogy gondolod. Nem ismerem őket, szóval nem valószínű, hogy oda mennék hozzájuk csak úgy.
/Motyogja, miközben egy kedves mosolyt küld feléd./
- Nem veszek minden jöttmentet a szárnyaim alá.
/Amikor viszont a múltjáról és a farkasokról kérdezel, elkomorodik, és elnéz rólad./
- Adya vagyok. Már bemutatkoztam.
/Kis szünet után folytatja, de a várakozás miatt, mintha nagyon hosszú idő telne el./
- Nem félek a farkasoktól! Egyszer hallottam egy szólásmondást, a régmúltból maradt meg. Meglehet, hogy azóta torzult és nem pontosan ugyan így van. Nem bánt a farkas, csak megkóstol.
/Szeme a semmibe réved, miközben lassan beszél, mintha valami régi történetet mesélne./
- Nem félek, de jobb ha távol maradok tőlük. Mind nekik, mind nekem jobb így.
/Komoly és szomorú tekintettel fordul vissza feléd./
- Nem szeretnék erről beszélni.
/Szemedbe néz./
- Ha emiatt úgy érzed, hogy nem bízom meg benned, akkor sajnálom! Pedig nincs így! Talán nagyobb bizalom kell valakinek, afelé az idegen felé, aki leszólít mást, mint aki megteszi.
/Vállat von, majd elindul ki az épületből./
- Nincs okod félni tőlem Addeus! Nem akarok neked ártani!
/Mondja a háta mögé. Ha követed akkor a te tempódba halad. Amennyiben nem, nem áll meg és nem fordul vissza, nem mond semmit, csak elmegy./

[Addeus Axcylius]

* Drun -- 2900 augusztus 25. *

- Igazad van. nem ismersz még annyira, hogy múltadnak talán egy fájó pontjáét megoszd velem. Bocsásd meg nekem tolakodásomat, nem akartam neked rosszat.
/ Mondja Addeus, hiszen tényleg nem akarta bántani a lányt azzal, hogy feltépi a régi sebeit. Mert végül is ki tudja, hogy mit hordoz a szívében? Ahhoz pedig nincs joga, hogy faggatózzon. /
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem bízok meg benned. Ha így lenne, nem jöttem volna el veled idáig. Mit akarsz mutatni még a városból?
/ Kérdezi végül a férfi és felzárkózik Adya mellé. Nem kérdezi meg többet, hogy miért nem akar a farkasok közé menni. Úgy döntött, hogy a lány dolga, ha mesélni akar róla, majd megteszi. Addig is csendben követi a lányt, figyeli szavait, hogy mit mesél neki a város azon részeiről, amelyeket megakar mutatni neki Adya. Addeus azonban csak csendben bólogat, gondolatban már messze, Bloosxban jár és azon agyal, hogy mégis hogyan lesz képes megoldani ezt a felmerülő problémát. Hiszen semmi jelét nem mutatta annak soha, hogy ő vérfarkas lenne. Legalábbis fogalma sincs, hogy milyen jelekre kellene oda figyelnie. Végül azonban megtöri a lepelként ráboruló csöndet. /
- Adya, mi utal arra, hogy valaki vérfarkas? Nnathan azt mondta, hogy vérfarkas vagyok, de semmi jelét nem láttam annak, hogy az lennék. Sőt! Bevallom azt se tudom, hogy milyen jeleknek kellene feltűnnie, hogy az vagyok. Tudsz erről bármit is?
/ Kérdezi Addeus olyan nyugodtan, mintha csak az időjárásról fecsegne, bár érződik rajta, hogy feszélyezi ez a téma, hiszen még mindig kételkedik abban, hogy teli hold idején bundát és agyarakat növesztene. /

(19)

[Drun]

*Add -- 2900 augusztus 25*


/Amint kiértetek körbemutat./
- Rengeteg csodás parkot rejt a város. Tele van -főleg számodra- új és lenyűgöző helyekkel.
/Magyaráz tovább, mintha mi sem történt volna./
- De legelőször is, mivel megígértem, ezért elviszlek egy nagyon jó Kávéházba!
/Felvéve a ritmust, ami a kirakati nézegetős nagymamák és a kínai turisták tempójához hasonló, szépen lassan haladtok. Beszél néhány nagyobb bevásárló központról, hogy mit találsz meg benne. Vagy merre érdemes menni, ha egy finomat akarsz enni, vagy éppen, hogy hol nem./
- Oh, és majd el felejtettem! A ranace ára 25-30 kMŁ között mozog átlagosan. Attól függ, mennyire akarod a funkcióit előre beállítani, és persze, hogy mire akarod a készüléket használni.
/Rád vet egy futó pillantást./
- De azt hiszem már nincs rá szükséged.
/Mikor észreveszi, hogy nem nagyon válaszolsz neki, inkább csak passzív szemlélődő vagy mellette, ő is egyfajta idegenvezető szerepét ölti magára és nem kérdez, csak beszél. Most is feltűnik neked, hogy igen jól ismeri a várost. Út közben megérkeztek egy igencsak kávézó kinézetű épülethez, amikor is felteszed neki a kérdést.
Egy pillanatig zavart tekintettel néz rád, majd elmosolyodik./
- Kicsit furcsán hangzik a kérdés, de azt hiszem, a helyzetedre való tekintettel érthető, hogy megfogalmazódott a kérdés.
/Int a bejárat felé./
- Mit szólnál ha ezt már, tényleg egy ital mellett beszélnénk meg?


*Folytatás itt.*

[Zoax]

[2900.Augusztus.27]

*Előzmény: Fősugárút.*

/ Idebent szintén sokan vannak. Kiszúrok egy recepciónak kinéző alkalmatosságot és egyenesen oda megyek. A pult mögött álló szőke, zöld holoszemüveges nő döbbenten mered rám. Bizonyára errefelé is ritkaságszámba mennek a két méter feletti, ágyékkötős, méregzöld teremtények. De becsületére legyen mondva a nőnek, nem menekül el sikoltozva és akkor sem ájul el mikor megszólalok./
- Üdv. Mi ez a hely?
/ A nő láthatóan nem tudja mire is akarok kilyukadni, tanácstalanságában még szemüvegét is leveszi és úgy keresi a megfelelő választ. /
- Üdv... A Tanácsház. Ez az épület a Tanácsház.
+ Talán tényleg jó helyre jöttem. +
- Miféle város az ott kint?
- H'Sekirat. -/ A nő most, hogy végre érti mire vonatkoznak a kérdéseim, hamar összeszedi magát és gyorsan megtalálja az ilyenkor szokásos tájékoztató hangnemet. /
+ Mi a fene folyik itt? Bejön ide egy ogre és senki nem menekül el sikoltozva hanem még a recepciós is teljesen nyugisan beszélget vele. Itt valami nagyon nem stimmel.+
- Mely országhoz tartozik ez a város?
- Országhoz? -/ Húzza fel a szemöldökét a szőke ciklon és most már határozottan hülyének néz. Aztán hirtelen eszébe juthatott valami mert olyan fejet vág mint aki megvilágosodott. /- Talán ön is múltlakó?
/ Most rajtam a sor, hogy hülyének nézzem beszélgető társamat. Ezt ő is kitalálhatta mert gyorsan magyarázni kezd./
- Nem az Annantina nagyi boltjában lévő fátylon keresztül érkezett véletlenül?
/ Ez az a pillanat mikor a boltban való felébredésem óta először meghökkenek. /
- De igen. -/ Mondom kissé morcos hangon. /- Még is mi a fene ez az egész?
- Nos egy ideje már rendszeresen érkeznek hozzánk a huszonegyedik századból azon a fátylon keresztül. Őket nevezzük múltlakóknak. Külön az ő számukra létrehoztunk egy regisztrációs irodát ahol nyilvántartásba vesszük őket és átadunk nekik 200 kMŁ kezdőtőkét.....
- Azt akarja mondani, hogy ez tényleg a huszonkilencedik század?
- Nem kérem. Mivel még csak 2900-at írunk, ezért ez még csak a huszonnyolcadik század, de jövőre már valóban a huszonkilencedik században leszünk.
- Szóval a tükörnek igaza volt....
- Teljes mértékben. -/ Pillant a nő a hátam mögött álló kisebb sorra. /- De azt hiszem ez már nem az én hatásköröm, legyen kedves fáradjon abba az irodába, ott teljes értékű eligazítást fog kapni.
/ A nő az egyik ajtóra mutat. Mostanra tökéletesen visszatalált szerepkörébe és pont olyan mint bármely hivatalnok aki szeretne már a következő ügyfelével törődni. Morcosan arrébb sétálok és próbálom összerakni a dolgot. végül kopogtatok az említett ajtón és a bentről kihallatszó helybenhagyó szavak hatására belépek Nnathen Laspal irodájába.

(3)