Előcsarnok

[Kryon Vorm]

[2900. Augusztus. 09.]

- Oké. - Vonok vállat. - De azért hívj inkább Kryonnak mint öcsinek, fiúnak, kölyöknek.
+ Ehhez a csajhoz képest még Fiona is csak egy barátságos angyal. +
/Követem a csajt aki előtt a látottak alapján még a legelszántabb demonstráló tömeg is ketté válna./
+ Úgy tűnik híres/hírhedt kalauznőm van. Vajon hány embert evett meg eddig? Bár csak nem lehet olyan elvetemült hisz önként ajánlotta fel az idegenvezetést. Vajon miért tette? +
/ Kissé megnyújtom a lépteimet és így tartom a lépést a lánnyal annak ellenére, hogy simán kinézem a csajból, hogy szervkereskedőkhöz visz akik majd szakszerűen kibeleznek. A fősugárúton a lány megáll./
- Majdnem ebben a sorrendben. A bolttal kezdjük, aztán valami meló kellene és végül valami hajlék a fejem fölé. Az az igazság, hogy éhes vagyok és vennék valami kaját.
/Közben meglepve figyelem beszélgetőpartneremet.(
+ Kire vár ez a nő? Minek mászkál ide-oda mint aki csárdást jár? Lehet pisilnie kell és wc-t keres. +
/ Elmosolyodom a gondolatra. De megüti a fülem a morgás és a mosolyom helyét a kíváncsiság veszi át./
+ Ez nem az én gyomrom az tuti. Csak nem haragszanak a farkasemberek erre a lányra? +
/A hang forrása közeledik de én nem pásztázom a környéket kutatóan. Végig a lányt figyelem. Végül megkérdezem./
- Hallucinálok vagy itt tényleg morog valami?
+ Esetleg pont a morgó valamire várunk. +

(14)

[Drun]

*Eddy Shooter*


/A nő amikor megfogod a kezét erősen megszorítja, nem engedi, hogy kézen csókold./
- Hello Eddy! Sam vagyok!
/Viszonozza az üdvözlésed, majd farmernadrágja zsebébe teszi hüvelykujjait és végigmér alaposan.
Jippin veszi át a szót, lévén, hogy ö az akit ismersz, neki kell bemutatni a többieket./
- Örülök, hogy ilyen hamar végezet Mr. Shooter!
/Mondja, mikor felé fordulsz./
- Hadd mutassam be a jelenlévőket.
/Kezd neki./
- A hölgy, Samantha Suqatryn.
/Mutat kézfejével a nő felé, akivel az előbb váltottál szót./
- Az urak Stewen Lawerson, és Armbrust Chevalier D'Autriche.
/Mutat jobbra haladva, a két másik férfira.
Akik, amikor nevüket említi Jippin, biccentenek feléd./
- Üdvözlöm!
/Mondják egyszerre./
- Vannak kérdései esetleg, amire nem tudott válaszolni a Hölgy, odabent?
/Érdeklődik, továbbra is barátságos és udvarias hangnemmel Jippin./

[Auriel]

/Miközben sétáltunk az úton, folyamatosan azon törtem a fejemet, hogy okos dolog-e megbízni bennük. Végül arra jutottam, hogy ha megmentettek az éhenhalástól, akkor megérdemelnek egy esélyt. Pár perccel később odaértünk egy futurisztikus kocsihoz, aminek az ajtaja látszólag magától kinyílt. Dextera közölte velem, hogy a regisztráció elkerülhetetlen, akár tetszik, akár nem. Közben én beültem a hátsó ülésre. /
+Úgy látszik, hogy nem jókedvből segítenek, de mindegy. Sosem érdekelt igazán. Amíg velem vannak, addig nem gond.+
-Nem nagyon érdekel, hogy mi ildomos és mi nem.
/Mondtam és megint arra koncentráltam, hogy ki lehet vámpír. Egy teljes percnyi erőlködés után megint megjelent körülöttem a fakóvörös szín és körülöttük is./
-Úgy látom, hogy ti is azok vagytok.
/Mondtam mosolyogva, miközben teljesen átadtam magam a kényelmes ülésnek és a látványnak. Figyelmesen végighallgattam, amit a városokról mondott, majd megjegyeztem:/
-Szívesen megnézném ezt a Necraditot.
/Mikor megemlítette, hogy AB típusú vért kaptam, elmosolyodtam./
-Ennyire azért nem érdekelt, bár ha nem változott meg, akkor én A pozitív vércsoportú vagyok. Amúgy finom volt. A többinek más íze van?
/Időközben kiszálltunk és bevezettek egy tágas csarnokba, amit gyönyörködve bámultam./

(5)

[Drun]

*Auriel*


/Dextera vet egy csontfagyasztóan rideg tekintete rád, amikor közlöd, hogy nem érdekel mi az illem és nagy ívben teszel az ő intelmére is. Nem mond semmit, de nem tudod eldönteni, hogy mi az oka.
Amikor megjegyzed, hogy mindketten vámpírok, csak egymásra néznek, de nem szólnak semmit erre./
- Mindenképp elviszünk a városunkba!
/Mondja Sinistra, nem túl bizalomgerjesztő hangszínnel.
Amikor kiszálltok és elértek a tanácsterem aulájába egyenesen megindulnak a hosszú lépcső felé. Bár sokan vannak a csarnokba, kikerülik őket jó nagy íves tőrbe. Félelemmel és rettegéssel vegyes érzéseket látsz a környezetetek arcán. Vannak akik gyűlölettel néznek rájuk, de köztük is az a fajta, aki nem mer tenni semmit.
Nagyon kevés olyan személyt látsz akinek semmi reakciója nincs a megjelenésükre.
Hátrahagyva az előteret, felértek a második szintre. Valószínűleg ez lehet a jöveteletek célja, mert megállnak a folyosó két oldalán és feléd néznek.
Mindketten nekitámaszkodnak a falnak, és egyik lábukat felemelik, hogy látszólag arra üljenek rá./
- Mielőtt bemész a kis angyalkához, had magyarázzak el valamit neked Öcskös!
/Néz rád Sinistra./
- Az összes társadalom, hierarchikus felépítésű.
/Kis szünetet tart, majd folytatja./
- Legfőképpen a miénk. Te aki a múltból érkezett a tápláléklánc legalján van. Téged még a Fiókák is megesznek reggelire.
/Mondja tárgyilagos hangszínnel./
- Ők állnak a társadalmunk legalján. Őket követik a Tanítványok, majd az Önállók, mint mi is vagyunk. Minket a Mesterek és a Vérvonalfők előznek meg.
/Magyarázza mintha egy iskolásnak magyarázna./
- Tudod mit jelent ez?
/Teszi fel a kérdést, de a választ nem vagy képes kinyögni, mert pillanatok leforgása alatt, már az üres folyosón csúszol végig.
Ahogy fel pillantasz, miután megálltál a lendülettől. Dextrát látod sétálni feléd a folyóson./
- Ez azt jelenti, hogy amit mi mondunk, te tényként kezeled és úgy is teszel.
/Hangja ahogy az elmédbe hatol, a hideg a csontjaidba.
Érzed, hogy valami meleg folyik le a fejeden, bele a füledbe, végig a nyakadon a válladig.
Ahogy körbenézel, hogy felmérd a terepet, észreveheted, hogy melletted egy ajtó van, ami melletti egy plasztik kártyán, zölden irizáló kód látható: R - M - 206./
- Megérkeztünk.
/Mondja Sinistra melletted állva. Könnyed mozdulattal ránt fel a földről. Dextera ekkora ér melléd./
- Az angyalt Nnathe Laspallnak nevezik és nagyon kedves és udvarias leszel vele.
/Mondja Sinistra, de a szemeidet Dextera tartja fogva, még válladat majd összeroppantva, hátad mögött testvére./
- Minden kérdésére készségesen válaszolni fogsz, és amikor végeztél, kijössz, mi itt fogunk várni rád.
/Mosolyodik el, nem éppen barátságos mosollyal./

[Auriel]

/Dextera elég csúnyán nézett rám, miközben kifejezem, hogy nagy ívben tojok a szentbeszédre. Nem mondott semmit, de tippem sem volt, hogy miért. Úgy tűnik, hogy meglepődtek, amikor megjegyeztem, hogy vámpírok./
+Na, ilyet még nem láttatok egyik újonctól sem, mi?+
/Gondoltam önelégülten. Sinistra kissé ijesztő hangszínnel közölte velem, hogy mindenképpen elvisznek a városukba. Ezen kicsit megdöbbentem, de nem zavart különösebben./
+Úgy is megnézném a vámpírok városát, tehát ez nem gond.+
/Mikor kiszálltunk, besétáltunk egy aulába és elindultunk egy lépcsőn felfelé. Közben nagy nehezen megint elértem azt a különleges látást és alaposan körülnéztem. Sehol egy vámpír, csak hárman voltunk. Furcsának találtam, hogy sokan rossz szemmel néztek ránk./
+Úgy látszik, hogy nem nagyon szerethetik a vámpírokat errefelé.+
/Mikor felértünk a második szintre, a két fickó megállt és Sinistra megszólalt.. / -Mielőtt bemész a kis angyalkához, had magyarázzak el valamit neked Öcskös!
+Jaj, de jó! Újabb szentbeszéd.+
/Minden bajom ellenére érdeklődve hallgattam végig a mondandóját./
+Szóval a leggyengébb is felfal reggelire? Hát azt nem hiszem.+
-Mesterszinten tudok verekedni.
/Jegyzem meg, miközben beszélt. Mikor feltette a kérdést, válaszolni akartam, de a következő pillanatban már a padlón csúsztam, miközben Dextera sétál felém./
+Ezt meg hogy csinálta? Meg se mozdult.+
-Oké, tehát a szavatok törvény. Az egyetlen probléma, hogy soha nem voltam jóban a törvényekkel, de majd próbálkozok.
+Volt képe hozzám érni? Ha nem hagyja ezt abba, akkor még bajok lesznek.+
/Körbenéztem és felmértem a terepet. Egy ajtó volt mellettem, amire az R - M - 206 kód volt írva./ -Megérkeztünk. /Szólalt fel Sinistra és felrántott. Közölte velem, hogy egy Nnathe Laspall nevű angyal van benn és hogy kedvesnek és udvariasnak kell lennem, valamint, hogy minden kérdésére válaszolnom kell./
-Oké, jófej leszek. Megértettem.
/Szólaltam fel és kopogás után beléptem az ajtón.../

(6)

[Drun]

*Auriel*


/A két férfi szótlanul figyeli minden mozdulatod, ahogy a ragadozók nézik az áldozatot, ahogy elhalad előttük.
Ahogy belépsz az ajtón egy nagyobb méretű iroda található, egyszerű módon berendezve. Könyvespolccal bal kéz felől, melyen ősrégi iratok: iniciálés könyvek, tekercsek, agyagcserepek és kőlapok sorakoznak, füstözött üveg mögött, melyen egy kijelző mutatja, hogy éppen mekkora a hőmérséklet és milyen a páratartalom odabent. A szemközti falon egy embermagas kereszt alatt ül egy hosszú fekete hajú vöröses barna szemű, ovális arcú nő, komolyság álarcát hordozó nő. Ruházata régi időkre emlékeztető: ötvözete a hajdani japán felsőrészeknek, a huszonegyedik századi mellényeknek és a reneszánsz kori szoknyáknak. Melyeknek összességére jellemző a tört fehér túlsúlya és a bíbor árnyalatú szegélyezés. Íróasztala üveglapja alatt kihúzható fiókban fekszik aranyozott markolatú kardja és egy fém kis pajzs is, melynek szélei élezettnek látszanak és szintúgy aranyozottak.
Amikor belépsz a nő felpillant, a holoképről, mely, az angyalok városát ábrázolja. Először rosszalló pillantást vet rád, majd eltünteti a képet./
- Jó estét kívánok!
/Üldözöl, hangja bizalomgerjesztőbb mint a kinti két kísérődé. Kimért, hideg hangon szólal meg, nem az angyalokra jellemző kedves hanghordozással. Mintha némi gőg is kihallatszana abból, ahogyan a szavakat formálja, mégis le se tagadhatná angyali mivoltát, ugyanis sárga szárnyai fémesen csilingelnek össze egy-egy mozdulatánál./
- Miben állhatok a rendelkezésére?
/Teszi fel a kérdést, miközben hellyel kínál egy mozdulattal, maga előtt egy kényelmes széken./
- Üljön le, ha úgy kényelmesebben érzi magát Msr.
/Hangja kicsivel lágyul, de még mindig távolságtartó./
- Nathen Laspal vagyok, Önben kit tisztelhetek?

[Auriel]

/A fickókkal nem nagyon foglalkoztam, bár nyíltan figyeltek. Kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába./
-Jó napot, vagy estét, vagy nem tudom, hogy mi van most.
/Köszöntem, amikor beértem. Körbenéztem és egy egész ízlésesen berendezett irodát véltem felfedezni. Kicsit üres volt, de mégis szépnek találtam. Vonzott ez a régies stílus. A terem másik végében megláttam egy kijelzőt, ami a kinti hőmérsékletet és hasonlókat mutatta. Érdeklődve néztem meg és csodálkoztam, hogy nem fáztam a kinti hidegben. Ekkor eszembe jutott, hogy nagy valószínűséggel én is olyan hideg vagyok, mint a környezet./
+Elég fura vámpírnak lenni.+
/Mikor az íróasztal felé néztem, észrevettem egy szárnyas nőt, aki réginek tűnő ruhákban volt./
+Szóval tényleg egy angyal. Azt hittem, hogy csak egy metafora volt.+
/Az íróasztal alatt egy kis pajzsot és egy szépen megmunkált kardot vettem észre. Azonnal elkezdtem szakértői szemmel vizsgálni őket és megállapítottam, hogy mind a kettő profi kialakítású tárgy. Csak ez után néztem meg jobban a nőt. Hosszú fekete haja és vörösesbarna szeme volt. Eltüntette maga elől a képet és megszólalt:/ - Jó estét kívánok!
+Tehát este van. Jó tudni.
/A hangja sokkal jobban tetszett, mint az ikreké, bár benne sem nagyon bíztam. /-Miben állhatok a rendelkezésére?/ Kérdezte, majd hellyel kínált./
+Mi a fene? Az után a csúnya nézés után még le is akar ültetni? Nekem jó, csak el ne hízzak.+
/Szép csendben odasétáltam az asztalhoz és leültem a székre. Kényelmesen hátradőltem benne és megszólaltam:/
-Regisztrálni szeretnék.
/Közöltem vele, majd hozzáfűztem:/
-Vagyis nem szeretnék, de ha nem akarom, hogy az a két fickó szétverjen, akkor muszáj.

(7)

[Drun]

* Folytatás Nnathe Laspal irodájában*

[Eddy Shooter]

*Drun*

- Sam, ritka szép név! /Mosolygok és közben azon gondolkozom, hogy mi lehet a benyomása rólam./
- Üdv! /Biccentek a két férfi felé./
- Köszönöm, de nincs. Egyelőre még tisztulnia kell a dolgoknak a fejemben, de ha lesz kérdésem úgyis felteszem. /Válaszolom Jippinnek, miközben még mindig a hölgyeményen van a tekintetem./
+A fene... utálom, hogy túl nagy hatással vannak rám a nők...+
- Most hirtelen sok kérdés jutott az eszembe, de mindre választ fogok kapni, ha elviszel a többiekhez. /Mondom Jippinnek, ügyelve arra, hogy ne említsem, hogy vadász vagyok. Nem kell mindenkinek tudnia./
+Valahogy nem szeretném túl korán vásárra vinni a bőrömet.+



{53}

[Drun]

*Eddy Shooter*


/A nő csak mosolyog, mikor megjegyzést teszel a nevére. Talán egy kicsit mintha változtatna a testhelyzetén. Még a két férfi udvariasan tudomást veszi, hogy nem veszed őket figyelembe./
- Értem.
/Mondja Jippin, hiszen vele azért kommunikálsz./
- Amennyiben lesz kérdése, bármivel kapcsolatban nyugodtan tegye fel Msr. Shooter.
/Mondja, ugyan azon a megnyugtató hangon, amin Nnathen is beszélt nemrég./
- Honnan érkeztél ide?
/Kérdezi Sam, mikor elindul feléd. Könnyed, ruganyos mozgása oda vonzza a tekintetet.
A másik három férfi, folytatja a beszélgetést, de nem értesz belőle sokat./
- Én úgy gondolom, hogy Bernard, majd megoldja ezt a kis problémát.
/Hallod Sewen hangját elsőként, majd Armbrust szólal meg kisvártatva./
- Nem hiszem, hogy elég lenne hozzá. Szerintem küldjük oda Nanatheya kisasszonyt.
/Fél szemeddel látod, hogy Jippin a fejét ingatja./
- Kockázatos lenne, ha lebuknának mindketten.
/Sem, belekarol jobb kezedbe, és kicsit hozzád bújik./
- Mit szólnál, ha mi elmennénk meginni valamit, amíg ezek a nagyfiúk fecsegnek össze vissza?
/Arca közel van a tiédhez, látod sötétbarna, majdnem fekete szemeit./
- Az Urra, Vhinudratba készültünk.
/Jegyzi meg erre Jippin, Samnek. De nem elutasítóan néz, az ötletre, hanem kérdőn feléd./

[Eddy Shooter]

*Drun*

/Jippin-nek egy bólintással jelzem, hogy kérdezni fogom, ha lesz kérdésem. Közben Sam intéz hozzám kérdést, míg a többiek beszélgetnek, de nem nagyon értem miről./
- 2012-ből jöttem Budapestről, úgy emlékszem.
/Válaszolom Sam-nek, mialatt belém karol és hozzám bújik. Gyönyörű sötétbarna szemei vannak és az arca közel van. A szívem valamiért elkezd hevesen verni./
+Neee ne most, ez így nem lesz túl jó... Elveszik az eszem a nők... Na irány inni, kell az most!+
- Az nem lenne rossz, veled szívesen megyek bárhova!
/Mondom Sam-nek közbe rákacsintok./
- Jippin, ha nem gond elmegyek Sam-mel meginni valamit. De utána feltétlenül szeretnék eljutni Vhinudrat-ba! Addig nyugodtan intézd az ügyeidet.
/Mondom Jippin-nek és bólintok a két férfi felé./
- Sam nem tudsz véletlenül egy jó helyet? Sajnos még nem nagyon tudom, hogy mi hol van és melyek a jó helyek.
/Kérdezem Sam-et kicsit sajnálkozva, hiányos ismeretem miatt./



{54}

[Drun]

*Eddy Shooter*


/Sam jóízűen felkacag, amikor kicsit elbizonytalanodsz./
- Ha te sem tudod, honnan jöttél, akkor hogyan fogod tudni, hogy hova tartasz?
/Mondja szinte suttogva, amikor befejezte a kuncogást is. Bár a hangjában érezhető a jókedv. Érzed kellemes parfümjének lágy illatát.
Jippin botjára támaszkodik mindkét kezével, ahogy felétek fordul teljes testével./
- Msr. Shooter, kérem vigyázzon a hölggyel. Öhmm... Hölgyre!
/Látod szemeiben és mosolyában a megértő férfitársat, aki pontosan tudja, milyen hatással van rád Sam./
- Szuper!
/Ujjong fel Sam, amikor ráállsz az ötletére. A kis ugrásszerű mozdulata túl intimen hat rád, mert mellei a felkarodnak súrlódnak./
- Rengeteg jó helyet ismerek! De akár a kellemest is összeköthetjük a hasznossal és elviszlek a kőfejűek városába is.
/Már húz is el a többiektől. És eléggé lendületes, hogy vele tarts./
- Viszlát skacok!
/Int egy pát a triádnak, majd határozott léptekkel szánkázik le veled, a hosszú lépcsőfokokon, meg sem várva a férfiak búcsúzóját./
- Most, hogy már kettesben vagyunk, mit szolnál, ha mesélnél nekem valamit?
/Mondja dallamos hangján, ahogy haladtok ki a Tanácsházból. Néha int egy két alaknak a csarnokban, de láthatólag veled foglalkozik, ezért nem mennek oda hozzá, csak vissza intenek, köszönnek neki.
Menet közben már nem annyira bújuk hozzád, de a kezedbe karolva sétál. Amikor már elég távol értek az épülettől leint egy autót, mely szinte teljesen beleveszik a többi modern járgány közé, de mégis az oldalán látsz egy feliratot, melynek a jelentése Taxi./
- Pattanj be!
/Mondja Sem, miközben beszáll./
- Új napot!
/Üdvözlik egymást a sofőrrel./
- Hova vihetem önöket?
/Sam rád néz, majd amikor már mellette ülsz felteszi a kérdést./
- Akkor hova szeretnél elmenni? Itt a Fővárosba üljön be valahova, vagy menjünk a kőfejűekhez?

[Eddy Shooter]

*Drun*


- A múltam, már nem számít, nem tudom visszahozni. A jelenre kell koncentrálni, most ez a cél.
/Válaszolom Sam-nek, miközben a parfümjének az illatát próbálom azonosítani. Majd gyors léptekkel húz el a többiektől./
+Ó baz... Jippin... Vigyázok, vigyázok, csak épp ha sokáig elhúzódik, el fogom veszíteni a fejem... Vagy nem, vagy de... óóó ...szameg utálom, hogy ennyire kihasználható ez a gyengeségem.+
- Mire vagy kíváncsi? Mit vagy miről meséljek?
/Kérdezem Sam-től mialatt kifelé haladunk a Tanácsházból, eközben látom, hogy elég sok ember ismeri, vonom le a következtetést abból hogy sokan intenek neki./
- Menjünk az általad említett kőfejűekhez, úgysem jártam még máshol.
/Válaszolom határozottam partneremnek. Izgatottsággal hangomban./



{55}

[Drun]

*Eddy Shooter*


/Sam gyorsan letudja a célirány egyeztetését a taxissal./
- A Teleportkapuhoz vigyen minket!
- Rendben. Értettem.
/Majd egy könnyed mozdulattal leválasztja kettőtöket a vezetőfülkétől, egy átlátszó, de -vélhetőleg- hangszigetelt fallal, mait egy apró gombnyomással oldott, meg. A te oldaladon is van ilyen, de neked valahogy elveszik a többi között, mely a karfában lévő érintőképernyős felületen látható./
- Arról mesélj amiről szeretnél. Amit megosztanál velem.
/Fordul feléd, félig felhúzza a lábát az ülésen és ráül, kezét a háttámlára teszi és ráfekteti a fejét./
- Bármiről szívesen elbeszélgetek, ha érdekes a téma.
/Ahogy haladtok a levegőben, és kitekintesz, láthatod az éjszakai élet egy apró szegletét./
- Vagy úgy gondolod, mert szőke vagyok és nő, nem lehet velem értelmesen beszélgetni?
/Legörbül az ajka, mintha mindjárt elpityeredne, kissé meg is remeg. Nagyra nyílt szemeivel néz rád pár pillanatig, majd felkacag jóízűen./
- Nem kell attól félned, hogy megsértődöm emiatt!
/Pár perc utazás után, már meg is érkeztek a célállomásig, ameddig hozott titeket az autó.
Sam hamar lerendezi az anyagiakat is, egy hasonló kis szerkezet segítségével, amit te is kaptál nemrég.
Az eddigi szokásaihoz híven, most is megfogja csuklód és gyors határozott léptekkel indul meg a Kapu irányába, kikerülve és megelőzve nagyon sok embert, és lényt./


*Folytatás a Kapunál*

[Drun]

*Auriel*

Még az irodában

/Egy megértő és kedves mosolyt küld feléd Nnathel./
- Vannak vérkapszulák, vérpalackok bármely kis közértben is, ha elakarja elkerülni az ilyenfajta eshetőségeket.
/Ha fájna neki a szorításod, nem látod egy fikarcnyi jelét sem./
- Köszönöm.
/Mondja őszintén, és valahol belül érzed, hogy ennek az ígéretnek súlya van. Amikor a szárnyakról kérdezed, megmozdítja őket./
- Ilyen szárnyakat nem lehet szerezni, mint ahogy olyan szemfogakat sem, amik a vámpíroknak van! Hacsak nem erővel.
/Feleli meg a kérdésed, majd teljesen a monitorba keletkezik./

Már a folyóson

/Kint a két srác, hanyagul támasztja a falat, az ajtóval szemben. Egyikőjük -melyet most így első pillanatba nem tudsz azonosítani-, a körmét nézegeti elmélyülten, mintha valamit látna rajta, netalán koszt. A másikuk unottan nézi a féloldalasan vele szemben álló illetőt, aki éppen átad neki valamit. Túl apró és nehezen kivehető a tárgy, így nem is tudod azonosítani, hogy mi lehet az.
Nem szólnak semmit egymáshoz. Talán azért mert már megbeszélték a dolgokat, vagy azért mert megjelentél. Nem tudod eldönteni. Amikor kilépsz és becsukódik mögötted az ajtó, mindketten feléd néznek./
- Amint látom végeztél is.
/Jegyzi meg az ostoros, aki csak ezután emeli rád a tekintetét, fontos körömtanulmányozásából.
Lábával eltolja magát a faltól, és előrébb lép egyet./
- Akkor mehetünk is a Tüskékhez!

[Auriel]

*Drun*


Még az irodában


+Lehet ilyesmiket kapni? Ki az a hülye, aki képes a vadászat örömét lecserélni arra, hogy elmegy a boltba és még pénzt is költsön. Én biztos nem leszek ilyen, de ez az angyalka egész jó fej. Nem akarom elrontani a kedvét. Eddig is eleget hazudtam, belefér még egy.+
/Miközben a nő megköszönte, úgy éreztem, hogy ezt az ígéretet komolyabban kell vennem, mint a többit. Mikor a szárnyról, meg a fogaimról beszélt, megint elmosolyodtam./
+Többet vigyorgok pár perc alatt, mint régen pár év alatt. Ha ez így megy tovább, a végén még megváltozok.+
-Kár, pedig reméltem, hogy nekem is lehetnek majd szárnyaim.
/Feleltem, majd kimentem az ajtón/

Már a folyosón

/Mikor kiértem, meglepődtem, hogy az ikrek csendben voltak./
+Mi van? Kilépek és mindkettő kussol? Erre számítottam legkevésbé. Lehet, hogy akkor hagyták abba, amikor kiléptem.+
/Miközben az egyikük a körmét piszkálta, a másik valamit kapott egy emberkétől./
+Nem is biztos, hogy ember. És mit adhatott oda neki? Mennyire utálom, hogy ilyen egyformák!+
/Sinistra abba hagyta a körmei tanulmányozását és észre vette, hogy végeztem./
+Mekkora mázli, hogy más fegyverük van, különben nem tudnám megkülönböztetni őket.+
-Igen, végeztem.
/Jelentettem ki, majd kissé kelletlenül megszólaltam./
-Nézzétek fiúk. Elnézést szeretnék kérni a korábbi viselkedésemért. Nem vagyok hozzászokva, hogy mások dirigálnak nekem. Még a szüleim sem próbálkoztak ilyesmivel, ezért elég fura nekem. Próbálok normálisan viselkedni. Ígérem.
/Tökéletes őszinteség ült ki az arcomra, miközben elhangzottak a minden szempontból őszintének tűnő mondataim. Az egyetlen kár, hogy nem voltak azok. Csak félig. Félig komolyan gondoltam, a másik felem meg legszívesebben rájuk uszította volna az összes vámpírölőt, már ha vannak olyanok./
-Oké, nézzük meg azokat a tüskéket! Amúgy nem tudja valamelyikőtök, hogy hol lehet szerezni egy valamire használható kardot 50 pénzért?
/Pillantottam szándékosan Dexterára, de olyan kicsi mértékben, hogy nagy valószínűséggel nem vette észre./
-Ebben a Sötét Mocsárban, vagy miben lehet vállalni valami munkát? Nem hiszem, hogy nagy összeg lenne, amit kaptam. És valamelyikőtök tudna nekem kicsit mesélni a vámpírokról? Tekintve, hogy az vagyok, egy kicsit meg szeretném ismerni a fajomat.
/Közöltem velük még a "Sajnálom az előbbi szemétségeket" nézéssel./

(12)

[Drun]

*Auriel*


/A társaság végig hallgatja amit mondasz, de nem igazán látszik, rajtuk, hogy bármi hatással is lenne rájuk. Dextera egy pillanatra felvonja egyik szemöldökét miközben a számodra ismeretlen férfi felé tekint./
- Milyen volt a Sasika fellépése?
/Teszi fel a kérdést, majd elindul a folyosó azon irányába, ahonnan jöttetek. Sinistra csendben követi őket, mígnem eléritek a lépcsőket, akkor fordul oda hozzád./
- A kivetítőn megtudod nézni, milyen cuccok és munkalehetőségek vannak.
/Bök egy irányba, ahol pár ember éppen egy hatalmas érintőképernyős felület előtt álldogál./
- Nagyon érdekes volt az ifjú hölgy. Most is elkápráztatta a közönséget! Újfent neves vendégsereg jelent meg az utána következő banketten.
/Hallod az ismeretlen illető hangát. Mintha egy jezz énekes hangját vegyítették volna az örök nyugalommal./
- Ha gondolod, nézz körbe, még mi elintézünk egy tranzakciót. Bernard, biztos segít neked kiigazodni a kezelésében.
/Amikor leértek, az említett férfi feléd fordul./
- Üdvözlöm!
/Meghajol egy leheletnyit. Majd elindul a hírtábla felé. Amikor oda értek -persze ha követed-, látod, hogy kicsit arrébb állnak az emberek és hagynak helyet számotokra.
Pár fejlécet és egy képernyőn lévő klaviatúra billentyűit nyomogatva behozza az éppen legfrissebb munkalehetőségeket./
- Itt tud válogatni!
/Zsebre teszi a kezeit, miközben kicsit hátrább áll és a környezetet kezdi el tanulmányozni./

[Auriel]

*Drun*

+Hogy képesek egy ilyen tökéletes előadást ilyen faképpel végighallgatni? De ki tudok akadni az ilyen alakoktól. Az egyetlen probléma, hogy én is ilyen vagyok. És ki a franc az a Sasiska?+
/Elindultam velük, mikor egyikük megjegyezte, hogy a kivetítőn meg tudom nézni a munkalehetőségeket és a cuccokat. Közben a fickó valami ifjú hölgyről mesélt./
-Akkor meg is nézném azt a táblát.Jó estét Mr. Bernard. Auriel vagyok.
/Feleltem és követtem a fickót a táblához. Ahogy odaértünk, az emberek láthatóan eltávolodtak tőlünk./
+Tehát ezek is félnek tőlünk. Nem baj.+
/Közben Bernard csinált valamit és megjelentek a munkák, amiket figyelmesen végignéztem./
+Az a Stockbauer rezidenciai testőr nem hangzik rosszul, de nem adnám az életemet másért, tehát ez kilőve. A Bíbor Alkonyos biztonsági őr munka viszont tetszik.+
-Hol tudom elvállalni ezt a munkát?
/Mutattam a biztonsági őr munkára, mikor feltettem a kérdést./
-És hol lehet venni egy jó kardot?

(13)

[Drun]

*Auriel*


/Bernard, amikor bemutatkozol, szintén viszonozza, udvarias formulákkal a gesztust./
- Üdvözöm Auriel! A nevem, Bernard Dyflin McMillian.
/Nem nyújtja a kezét, csak fejét biccenti meg kissé. Így nem akadtok fent a haladásban./
- Ha jól látom, a hirdetést Ms. Saphiere Purplenightfall, A Bíbor Alkony tulajdonosnője promotálta.
/Mutat a hirdetés alján lévő elérhetőségre és a hirdetést feladó nevére. Majd egy pár könnyed mozdulat út feltűnik, egy útvonalterv is az esti szórakozóhelyig./
- Ha innen akar eljutni, akkor ezen az útvonalon a legcélszerűbb.
/Magyarázza, miközben végigmutatja ujjával követve a vonalat. Majd rád emeli tekintetét./
- Ha jól értettem, akkor előbb a Tüskékhez fog ellátogatni.
/Eltűnődik egy pillanatig, majd újabb útirányt ad meg, és megváltozik az egész csík szerkezete./
- A fegyverről tegyen egyenlőre le. Ugyanis még nincs rá jogosultsága, hogy hordhasson!
/Magyarázza.
Egy perc múlva megjelennek az ikrek és közlik a hátad mögött, mély dörmögő hangon./
- Mehetünk.

[Auriel]

*Drun*

+Bernard Dyflin McMillian. Nem egy jövőbeli név, bár ha jól tudom, akkor Auriel egy angyal nő volt. Bár az angyaloknak nincs nemük és valamelyik történetben férfiként ábrázolták Aurielt. Legalábbis régen így tanították. Ennek Nnathen az élő ellentéte. Ő egyértelműen nő, vagy én nem ismerem meg a nőket. Az már elég probléma lenne. Na, de mennyire elkalandoztak a gondolataim. Bár azért kíváncsi lennék, hogy Bernard hány éves.+
/Én is biccentettem felé, miután bemutatkozott. Utána végighallgattam, hogy mit mond a munkáról, majd a tüskékről és megint elkezdett felmenni bennem a pumpa./
+Miért kell nekem másokat követnem? Csak tudnék egyedül is csinálni valamit. Ha megkapnám a munkát, akkor egy egyszerű házat is tudnék venni, ahelyett, hogy ezekkel mászkálok.+
/Lassan leküzdöttem a dühömet, bár végig pókerarcot vágtam ezért remélhetőleg Bernard nem vett észre semmit./
+Én másztam bele ebbe a helyzetbe azzal, hogy kinyírtam azt a rablót még a 21. században, ezért én is mászok ki belőle.+
/Döntöttem el végül és teljesen megnyugodtam./
-Igen, a Tüskékhez megyünk először, akármik legyenek is. Csak utána szeretném elvállalni ezt a munkát.
/Mikor kijelentette, hogy a fegyverhez jogosultság kell, megint bemérgedtem. Ebből egy kicsi kiszivárgott az arcomra, de nem érdekelt./
+Itt még a vajazókéshez is jogosultság kell? Milyen elcseszett hely ez?+
-Rendben, akkor azt majd később.
/Feleltem halkan, mert ha hangosabban mondom, akkor lehet, hogy a végén már ordítottam volna. Ekkor érkeztek meg a fiúk. Azonnal visszaváltottam pókerarcra és úgy szólaltam meg, Bernard felé meg egy "Bocs az előbbiért." mondatot eresztettem meg./
-Rendben, mehetünk. De egyikőtök tudna egy kicsit mesélni a vámpírokról? Elég kíváncsi vagyok, hogy mi is lettem.

(14)

[Drun]

*Auriel*


/Bernard figyelmesen figyel, de ha észre is vette a hangulatváltozásod, nem tette szóvá és nem is látszik rajta, hogy meghatotta volna az esett./
- A Tüskék, az éjszakai ragadózók lakhelyéül szolgáló, nappali menedékek gyűjtőneve.
/Magyarázza ugyan azzal a hangszínnel, mint eddig is használt./
- Más szóval, az Otthonuk.
/Egyszerűsíti le, hogy könnyebben megértsd./
- A fegyverekhez, minden korban szükséges volt fegyverviselési engedély! Miért lenne ebben a korban ez másképp?
/Kérdez vissza a ki nem mondott gondolatodra, bár enyhe költői kérdéssel. Amire általában nem kell válaszolni. Inkább tényként kell elfogadni./
- Eléggé tudatlan vagy, de nem azért mert nem ismered a világunkat, vagy azt a fajt amibe tartozol! Hanem azért mert ezt egy ilyen helyen kérdezed meg, többedjére!
/Mondja Sinistra, mikor elkezded megint a vámpírtémát felhozni./
- Nem tűnt fel, hogy nem válaszoltunk, amikor először kérdezted meg?
/Folytatja Dextera, majd választ sem várva elindulnak kifelé. Mind a hárman. Valószínűleg már régóta ismerhetik egymást, mert nem kellett összebeszélniük, hogy ezt az egyöntetű cselekedetet egyszerre tegyék meg, minden előzetes egyeztetés nélkül./
- Ha gondolja, még a Kapuig jutunk, elmesélem az autómban.
/Mondja neked Bernard, amikor már kiértetek a Tanácsházból.
A parkoló felé veszítek az irányt./

[Auriel]

*Drun*

+Hála istennek Bernard nem vette észre a dühömet. Nem lenne okos dolog kiakasztani valakit, aki jót akar nekem.+
/Figyelmesen végighallgattam, amit mondott és kicsit meglepődtem./
+Tüskékben laknak? Milyen furák ezek a vámpírok. Azért remélem, hogy nem valami szűk, sötét helyen kell aludnom egy koporsóban. Szeretem kipróbálni a extrém dolgokat, de az nagyon vad lenne.+
/Gondolkoztam, miközben feltette azt a költői kérdést. Tudtam, hogy a költői kérdésekre nem kell válaszolni, de én csak azért is kinyögtem./
-A fegyver viselése és tartása nem ugyan az. Remélhetőleg pár hónap múlva már lehet nekem is.
/Gondolkodtam hangosan, majd végighallgattam Sinistra monológját a tudatlanságomról és válaszoltam./
-Elnézést. Különben meg nem tűnt fel. Épp elég új nekem ez a hely és sok mindenre kell figyelnem.
/Mikor elindultak, követtem őket, majd amikor Bernard felajánlotta, hogy mesél én hálásan bólintottam./
-Rendben, azt megköszönném.
/Majd tovább sétáltam a parkoló felé./


(15)

[Nekhen ava Senrod]

//Nekhen ava Senrod - Tanácsháza - Regisztráció//


/Újabb hajtépő gyors utazásban lesz része Nekhennek. Ehhez nem fog egyhamar hozzászokni. Meg sem lepődik, hogy Ivan nem óhajt közelebb menni a Tanácsházához, mint amennyire feltétlenül szükséges. Nekhen elmotyog egy halk "köszönöm" szócskát, majd hanyag intéssel hátat fordítva megindul befelé az épületbe.
A beltér, építészeti szempontból lenyűgöző, de nem olyan modern, mint amilyennek várta. Ellenben magába foglalja és egyesíti azokat a jegyeket, amitől elnyeri hivatali formáját az épület. Monumentalitás, széles belső tér, gazdag díszítés. Az ide érkező véletlenül sem érzi magát fontos jelentős egyénnek, csak egy apró szemcsének, mely belekeveredett a homokviharba.
Ha szépérzéke elég kifinomult lenne, akkor órákig képes volna itt olvadozni, de céltudatossága és a szépség iránti érdektelensége inkább arra készteti, hogy keressen egy hivatalnokot, vagy egy olyan valakit, aki el tudja intézni az iratait, meg az ekkor elintézendő regisztrációs ügyeket.
Mindeközben felmerül pár kérdés a nő elméjében. Ez a világ mennyire lehet túlnépesedve? Úgy tűnik a Fátylon érkezők száma nem olyan alacsony, és bizonyára kell, hogy legyen természetes szaporulat. Mennyire biztosak és hitelesek a hivatali számok, az itt élők számáról? Biztos vannak olyan érkezők, akik nem jönnek ide azonnal bejelentkezni, és soha nem lesznek részei a rendszernek. Ez a lehetőség Nekhen számára is elég vonzó. Az Egyesült Államok területére soha nem tette a lábát. Egyszer kell odautazni és mindent tudnak az emberről, soha többé nem kerülnek ki a rendszerből. Nekhen pedig már már paranoid módon kerülte az érintkezést mindenféle hivatalos szervvel, otthon is, és más országokban is. Igaz mindenhol volt ismerőse, szövetségese, vagy legalább ismerte a területet az országot. Itt azonban sok más lehetősége nincsen.
Most, hogy megvan az elhatározás, már csak találnia kell valakit, aki átsegíti a beilleszkedés bürokratikus procedúrájába./

*10. IC hozzászólás.*

[Caridwen]

*Nekhen - Előzmény - 2900. augusztus 15.*

/Elég nagy a tömeg a Tanácsházán, sokan bemenekültek, ugyanis kint mintha leszakadt volna az ég. Olyan hóvihar robbant a városra az egyik pillanatról a másikra, amilyet még nem láttál, legalábbis ilyen hirtelen biztos nem.
Sokan csak lézengtek, de nem akartak láthatóan semmit csinálni. Mások a dolgukra siettek, ügyet se vetve rád.

Vagy egy fél órába telt, mire egy különös komornyikszerű ruhát viselő alak felfigyelt rád. Odasétált és megállt veled szemben. Pont olyan magas volt, az arca pedig olyan nőies, hogy elsőre el sem tudtad dönteni, hogy nő-e vagy férfi./

- Üdvözlöm kisasszony, segíthetek valamiben? /szólalt meg a leggyönyörűbb baritonhangon, amit valaha hallottál. Mély férfias, szinte a gerinceden szánkázott végig./

[Nekhen ava Senrod]

*Előcsarnok - Nekhen*


/Nekhennek nincsen sok baja a hóval. Korai gyermekéveit Oroszországban töltötte, ahol piszok hideg volt, és a hó nem volt ritka látvány. Egyértelmű, hogy ő nem az időjárás negatív hatása miatt jött be. Céltudatosan, legalább is annak álcázva magát, próbál keresni valamit, vagy valakit, aki a segítségére lehet.
+De baromi sokan vannak, váááh.+
Nem szereti a tömeget, az embereket illetve mindenféle humanoid lényt szeret kerülni. Arcán tükröződik nem tetszése, ekkor valaki majdnem fellöki az alacsony nőt. Nekhen persze szeretné azonnal melegebb éghajlatra az illetőt, és kezét is emeli, hogy azt a bizonyos középső ujjas, "köszöntést" megejtse. Ekkor hallja meg a kellemes bariton hangot, ami valóban olyan, mintha valami éteri lény fonta volna a hangszálait. Első ránézésre, majdnem szintúgy kisasszonynak, vagy kislánynak szólítja a hím hangú egyént, mikor közelebbről észreveszi azért azt az Ádámcsutkát, ami elárulja, hogy ugyan valóban férfi aki hozzászólt, csak éppen kicsit feminin a szerencsétlenje. Soha nem kedvelte az ilyen férfiakat. Egy férfin látszódjon hogy az. Nem kell feltétlenül magasnak lennie, vagy robusztusnak (bár ez a kedvenc típusa), látszódjon a nyomorulton, hogy van valami a lába között.
Egy megengedő, kissé leereszkedő mosolyt ejt meg, hátrahajtja csuklyáját, ezáltal kissé felborzolódnak amúgy is boglyas hajszálai. Kicsit megrázza fejét, mély lila szemeit, pedig az inas öltözékbe bújt fiúra szegezi./
- Segíthet bizony. Valami Fátylon keresztül érkeztem...gondolom ez nem újdonság, nem először hall ilyet valakitől. Nos szeretném magam, - nagy levegőt vesz mielőtt kimondaná a gyűlölt szót, kissé össze is préseli ajkait. - tehát szeretném ha regisztrálva volnék, mint e-világi lakos, lény a populáció egy tagja. Mivel visszaút nincsen, gondoltam hivatalossá teszem itt létemet, hogy munkához juthassak meg otthonhoz. Szóval hová vezetik a magamfajta szerencsétleneket? -
/Rebegtet párszor sűrű pilláin, de mindhiába, arckifejezése csöppet sem kedves vagy bájos. Kissé türelmetlen, de erőt vesz magán, s ha van hova, akkor követi a fiatal hímnős inast./

*11. IC hozzászólás*