Karakter régi neve: Anita Tlazolteotl
Karakter új neve: Tessa T'Ziczmesa
Kora: 101
Nem: Nő
Faj: Arany sidhe
Szint: 2. szint; Ébredt.
Külső tulajdonságok:
Éppen olyan magas és hihetetlenül karcsú, akár a nemes sidhek a napfényes udvarban. 181 cm macskás elegancia. A haja a földet söpri, hosszú rézszín csigákban omlik alá. Néhol a rezes zuhatagba bronzszín szálak és mahagóniszínű tincsek vegyülnek. A bőre sárgás-aranyos árnyalatú, még ha éppen nem ragyog a mágia fényétől, akkor is mintha aranyosan csillogna. A szemét a pupilla körül halovány aranygyűrű keretezi, aztán hatalmas borostyán sáv jön, ami végül egy whiskyszín gyűrűbe olvad bele. A szeme körül a bőrére mintha kifolyt volna a borostyán csillogás. Olyan mintha különös sminkje lenne, csakhogy ez nem mosható le, vagy távolítható el. A füle nem olyan, mint egy átlagos sidheé. Még hosszabb és a vége pókhálószerűen szétterül.
Módosítás: Danu ajándékának következtében rezesbarna haja a lángok ezernyi vörösébe csavarodott, tűzből font fátyollá változott. A szemének három gyűrűje is megváltozott, a belső szinte áttetsző üvegesen csillanó prizmaszerű gyűrű lett a középső lángvörös a legkülső pedig mélybordó.
Belső tulajdonságok:
A fensőbbsége abból ered, hogy gyűlöli az embereket. Nem egyszerűen csak az új testének szépségével, még a régi életéből áteredő utálattal. Ezért az emberekkel hideg és távolságtartó, vagy éppen utálatos. Éppen olyan, akár egy arany sidhe, jobbnak és nagyobbnak tartja magát mindenki másnál, persze erre neki más okai vannak, mint a fajtársainak. Büszke arra a hatalmas tudásra, amit előző életében fölhalmozott. Büszke a tartására, vagy gerinctelenségére, ugyanis nála a kettő morbid módon összekapcsolódik. A cél szentesíti az eszközt, de a cél soha nem változik. És legvégül büszke arra, hogy legyőzte a halált, vagy legalábbis egy csatát ő nyert meg...
Képességek:
- Üveg 3. szint;
- Karizma 2p;
- Elementaritás 2p;
- Türelem 2p;
(Elosztható: 6p(+2 ET-ért)+2(szintlépés) / Elköltött pontok: 9p)
Átkerülés időpontja:
2011. június 6. → 2899. agusztus 30.
Életút:
Először is egy különös, de ismerős férfi elrabolt a nyári kánikulából. Egy szobába vitt, ahol egy egy súlyos nyakéket adott nekem, majd visszaküldött az utcára, de a szoba eltűnt, amikor kiléptem az ajtaján.
Innen céltalan bolyongásom közepette a múzeumba jutottam, ahol összefutottam Scarlettel és egy jó darabig el sem váltunk.
A múzeumba belém ég a nyakék és megtudom, hogy sokan úrnőnek tekintenek engem, ami egyszerre normálisnak és nagyon furcsának tűnik.
Innen az Atlantisz hotelbe megyünk. Kiveszünk egy szobát, sokat beszélgetünk, de furcsa dolgok is történnek.
Egy egy különs nő valami varázst bocsájt rám, ami eltünteti a régi bosszantó képességem, és utána egészen furcsa dolgok történnek a homokkal a környezetemben.
Utána lefürdök, de elalszom a kádban és álmomban beszélgetek Dijinnel a szalamanderek királyával, aki szövetséget akar kötni velem. Ennek egyik részeként a nyakamba akasztja Khart a homokkutyát.
A hotelből éppen távoznánk Scarlettel, amikor valami fura sötét figura elragad engem és átszállít egy lebujba. Itt találkozom Tereussal, akivel iszogatunk és filozofálunk kicsit, meg valami kis tündér is dirigál nekünk. Aztán becsatlakozik még hozzánk egy Arion nevű sidhe, akivel engem küldetésre küldenek.
Arionnal el is indulunk megkeresni a híres neves véneket, azonban a társamnak a teleportkapuban nyoma vész, mintha csak elnyelte volna az a fura fényözön.
Ezek után egy Rabraquat nevű sidhe vár rám a kapunál és hamarosan Oegus is megjelenik, aki elkísér minket a vénekhez. Itt átadom Lynarin levelét, aminek hatására a Vének kissé felbolydulnak, de végül beleegyeznek abba, hogy segítsenek a Királynő terveiben. Átadják nekem a vének a Tűz és a Föld ősi erejét, olyan hatalmas mágiát, ami alig fér meg bennem. Egy ideig a régi isteneknél is hatalmasabb leszek és elviszem a szentélybe az erőt. Itt Lynarin már készen áll és amikor mindenki megérkezik, a Királynő végrehajtja az dézést, aminek következtében megjelenik egy Lény, akit egy kis goblin néhány kővel megakadályoz abban, hogy az egész világot elpusztítsa, ám Danut így is sikerül megszabadítanunk. Ő biztosít szeretetéről, és kezdek egyre jobban kötődni az Istennőhöz, akit csak most ismertem meg. Khar ismét visszatér hozzám, erősebben és jobban kötődve, mint eddig bármikor.
Aztán miután a rítus befejeződött Rabbal tartok, hogy visszatérjek a Tündérdombokba.
Rövid ideig időzök otthon, azonban nem túl pihentető ez az időszak, mert folyamatosan rémálmok kínoznak és képtelen vagyok rendesen aludni. Végül a szalamanderek vezérének "kérésére" elmegyek a másik Tündérdombba és leereszkedem a Szenvedések csarnokába, hogy a világra szabadítsak valamit... valakit... Vérrel és varázzsal felnyitom az egyik kriptát és szabadon engedem Draechent a Lángok Lordját. Kimegyünk a rétre, ahol hamarosan összefutunk egy különös őrült sidhevel is, aki amilyen gyorsan jött és változik olyan gyorsan el is tűnik.
Ezek után egyszer csak Danu magához hív minket és ajándékod ad, azt hiszem mindkettőnknek. Egyesíti az enyémmel Draechen halott húgának Corriolának a lelkét, aminek következtében külsőre és belsőre és megváltozom kicsit. (Külsőre lángszín haj, áttetsző-lángvörös-mély bordó gyűrűs szempár. Belsőre Corriola tudása.)
Ezek után bevonultunk a szobámba a testvéremmel, ahol megpróbáltam rávenni, hogy pihenjen kicsit. Végül sikerült, reggel pedig távozott is. Úgy gondoltam hagyom egy kicsit beilleszkedni, így megindultam felfedezni a Dombot ismét. Az aranycsarnokban összefutottam egy ikerpárral, a nővel már találkoztam a szentélyben és úgy gondoltam körbetapogatózok, hátha tudnak valami fontos információval szolgálni.
Végül azonban egy furcsa kapun át egy különös helyre kerültünk, ami mintha ismerős lenne, de sehogysem tudom felidézni az emléket. Khar is visszatér itt hozzám, akit még akkor vesztettem szem elől, amikor Corriola lelke egybeforrt az enyémmel.
Az idegen hely ismerős lett, és egy idő után eljutottunk Danu egy rég elfeledett szentélyébe Lyendrynnel és Lyendryanaval. Itt áldoztunk Danunak, hogy fölébresszük az alvó mágiát. A szertartás végeztével távoztam.
Aztán a mezőre mentem Danu által rám bocsájtott álom nyomán, hogy az Udvarba kísérjem követét. Itt találkoztam jövendőbeli királyunkkal, és egy Danu kegyét nem viselő angyallal is. A király koronát kapott mágia által, a Zöldember pedig felfedte a hatalmat, ami benne rejtőzött.
Innen a szentélybe mentünk, ahol Danu Kryont is a sidhek sorába emelte, és kinyilvánította áldását. Majd meséltünk a sidhe létről Kryonnak, egy idő után pedig az uralkó távozott. Miután pedig kiderült, hogy a Zöldember is a fekete sereglethez tartozik búcsút mondtam neki és hazaküldtem a saját Királynőjéhez, csalódottan, hogy ez az áldás nem minket ért, hanem a másik udvart.
Megcsömörlötten és félig elvesztett hittel mentem a kávéházba, remélve, hogy a Tündérdomboktól tartott távolság majd enyhít valamit keserűségemen. Ehelyett azonban találkoztam egy fickóval, akinek a modora olyan szörnyű volt, amilyet még nem láttam. Azt kérték segítsek neki és úgy éreztem valamiért fontos felvennem vele a kapcsolatot, azonban csalódnom kellett ismét, mert ilyen szörnyű alakkal képtelen voltam szót váltani, így hamar ott is hagytam a férfit.
Hazatértem után a Qaeriss rezidenciára sodort a sors és egy titokzatos levél, amiben arról írtak nekem, hogy a fiam életben van és Necradit egyik hercege, hogy a többiekről és a képekről ne is beszéljünk. Így felkerestem az Őrült Eoryannt, hogy kiderítsem az igazságot.
Teljesült álmok, életcélok: Legyőztem a halált! Legalábbis egyenlőre úgy néz ki...
Titulus: Én vagyok a Homok hölgye, legalábbis a szalamander ezt mondta.
Kapcsolatok:
Az ismerős férfi. – Kissé tartok tőle.
Scarlet (Eyrana Caecus Saqron) – Nagyon szeretem, kedvelem, és egyetlen barátomnak tartom. Remélem sikerül egyszer még ismét rátalálnom.
Tereus – Semleges. Kissé különös figura, de nem ismerem még annyi ideje, hogy véleményt alkossak.
Arion - Viszonylag fajtársam, de még nem tudtam eldönteni, hogy rettegjek tőle, vagy imádjam.
Rabraquat - Egészen megnyerő figura, együtt teljesítettük a küldetést, és mivel olyan tökéletes mint én, nem nagyon lehet mást, mint kedvelni.
Draechen - Tisztelem és mostmár szeretem, hiszen a testvérem.
Eroyann - Különös nő, szeszélyesebb mint egy forgószél és őrültebb akár egy tomboló pestis, nem szeretem, ha a közelemben van, mert kiszámíthatatlan, még a többi sidhehez képest is.
Lyendryana Daimon - Nos azt hiszem nem kedvel engem túlságosan, de talán senki mást sem. Minden esetre értékes szövetséges válhat belőle.
Lyendryn Diamond - Nagyon szimpatikus kedélyes férfi, de talán pont a csevegő álarc miatt veszélyesebb még a húgánál is. Minden esetre ő is jelentős hasznot hozhat.
Kryon Vorm - A Zöldember, akiről úgy hittem Danu megsegítésünkre küldte, de csalódtam benne, amikor kiderült végül, hogy a másik udvart szolgálja.
Legion - Alapvetően semmi bajom nem lenne vele, azonban biztos, hogy Danu nem terjesztette ki rá a kegyét, így kissé nyugtalanít a jelenléte.
Reagen Weltz - Borzasztóan unszimpatikus és kellemetlen alak, a hátam közepére sem kívánom. Adja Danu, hogy soha többet ne fussak össze vele!
Eredmények: Nincs igazán.
Népszerűségi ráta: Az emberek áhítattal néznek rám, habár nem tudom pontosan miért is.
Beilleszkedettség: 10%.
Összes pénz: 250 kMŁ
Ebből elköltött: - 30 kMŁ egy szobára az Atlantisz hotelben.
Maradék: 220 kMŁ
Vagyontárgyak és felszerelés:
A jegygyűrűje, amit valami furcsa okból még Claude halála után is viselt.
Otthon(ok):
Egyenlőre nem ismerem.
-
Főkarakter: Lynarin Seeragic
Eddigi eredmények:-
Staff-pozíció:-
