A magĂĄnyos egyszarvĂș minden nap egyre kevesebbre emlĂ©kezett. A feledĂ©s mĂĄkonya ködbe burkolta elmĂ©jĂ©t; annak sem volt tudatĂĄban, hogy mind többet felejt. EmlĂ©kei a tenyĂ©rnyi vadonnal zsugorodtak, amit az Ember irtott szorgalmasan. Egyetlen dolgot azonban mindig tisztĂĄn lĂĄtott: magĂĄban volt a szĂ©les vilĂĄgon. SzĂve tĂĄrsra vĂĄgyott, de senki sem akadt.
Itt, a fĂ©lhomĂĄlyos erdĆ Ăłdon fĂĄi között csend honolt a kĂ©tlĂĄbĂșak szĂĄmĂĄra, ĂĄm az unikornis egĂ©sz lĂ©nyĂ©t ĂĄthatotta a zabolĂĄzatlan Ă©let zsongĂĄsa. Naphosszat vadcsapĂĄkon kĂłborolt, rejtett tisztĂĄsok harmatos fĂŒvĂ©t legelte, Ă©s Ășgy Ă©rezte, minden rendben van. Ăppen tavasz vĂ©gĂ©re jĂĄrt. A meleg nappalok Ă©s hƱs Ă©jszakĂĄk megszokott rendjĂ©be gyakori zĂĄporok vegyĂŒltek, bĆsĂ©gesen öntözve virĂĄgzĂł fĂĄt Ă©s dĂșs pĂĄzsitot egyarĂĄnt.
NĂ©ha elbĂłklĂĄszott egĂ©szen a vadon szĂ©lĂ©ig, ahol csodĂĄlkozva szemlĂ©lte a kivĂĄgott fĂĄk törzscsonkjait, a felĂ©getett serjĂ©seket, a beszĂĄntott rĂ©teket. Egyszer mĂ©g az Embert is megpillanthatta. A kĂ©tlĂĄbĂșak a maguk nyelvĂ©n kiĂĄltozva, indakarjukkal csapkodva hajtottak egy-egy pĂĄr halott egyszarvĂșt. Kidöntött, ĂĄgafosztott fĂĄkat hĂșztak magukkal.
Rettenetesen megijedt.
Visszafutott az ĂĄrnyas erdĆ rejtekĂ©be Ă©s megfogadta, soha többĂ© nem megy a holt unikornisok, a vĂ©konycsĂĄpos Ember közelĂ©be. A fejszecsapĂĄsok nyomĂĄn pĂĄr Ăłra mĂșltĂĄn ez is elfeledte, miközben friss fĂŒvet legelt. Ăgasboga megvetĆ horkantĂĄsa Ă©bresztette rĂ©vedezĂ©sĂ©bĆl. CsobogĂł-hideg patakvizet lefetyelt, amikor a dĂszes agancskoronĂĄjĂĄt kirĂĄlykĂ©nt hordozĂł szarvasbika odalĂ©ptetett elĂ©, majd patĂĄjĂĄval a vĂzbe taposott, hogy felkavarja az iszapot.
- Ezt miĂ©rt tetted? - Az egyszarvĂș furcsĂĄlkodva nĂ©zett a szarvasra.
- Takarodj a többi korcs utĂĄn! Ez az erdĆ a miĂ©nk. Hordd el innen az undorĂtĂłan fehĂ©r irhĂĄdat!
- Többiek? - lĂĄtszott rajta, valĂłban nem Ă©rti, mirĆl beszĂ©l Ăgasboga.
Azt, hogy korcsnak tartottĂĄk a szarvasok Ă©s Ćzek, elĂ©g rĂ©gĂłta tudta, hiszen minden talĂĄlkozĂĄsukkor a szemĂ©re hĂĄnytĂĄk. HĂłszĂn szĆre kirĂtt a barna Ă©s vörös, foltokkal tarkĂtott prĂ©mek közĂŒl. Meg aztĂĄn, egyetlen szarva nĆtt, az is csavarodva meredezett a homloka közepĂ©n. Tudta magĂĄrĂłl, hogy megĂ©rdemli a lesĂșjtĂł pillantĂĄsokat, a csĂpĆs megjegyzĂ©seket, a szidalmat. TorzszĂŒlött. Mi mĂĄs is lehetett volna? Hiszen mindenki ezt mondta!
- Igen, a magadfajta fattyĂșk utĂĄn! - rivallt rĂĄ Ăgasboga, a BĆgĆdombi csorda vezĂ©rbikĂĄja. FejĂ©t leszegte, tĂĄmadĂĄst mĂmelt. Az egyszarvĂș riadtan hĆkölt hĂĄtra. Ăgasboga lĂ©pett Ă©s döfött, Ć pedig megugrott.
- Miért akarsz båntani?
- Mert mi vagyunk a vadon urai! - FĂșjt dĂŒhödten a szarvasbika. - A ti napotok lenyugodott, torzszĂŒlött. Most mĂĄr mi uralkodunk! Mi, szarvasok. Ăs Ă©n vagyok a vadon kirĂĄlya, Ă©n, Ăgasboga!
MĂ©ly levegĆt vett Ă©s kidĂŒllesztette szĂ©les szĂŒgyĂ©t. AgancskoronĂĄja hatalmasabbnak mutatta minden erdei ĂĄllatnĂĄl. A magĂĄnyos egyszarvĂș meghunyĂĄszkodott.
- Igen, te vagy a kiråly - nyihogta halkan, fejét lehajtva.
- KotrĂłdj urad szeme elĆl!
ĂgasbogĂĄĂ©knak igazuk van - gondolta keserƱen; messze elkĂłborolt a pataktĂłl, a hideg-közönyös erdĆ mĂ©lyĂ©n lĂ©ptetett. TorzszĂŒlött. De ennek most vĂ©ge! Olyan leszek, mint Ćk. Amit elhatĂĄrozott, nyomban valĂłra is vĂĄltotta. Megugrott, Ă©s szĂ©lsebesen vĂĄgtĂĄzott az Ćsi ĂłriĂĄsfĂĄk között. EzĂŒstfehĂ©r szĆre eleven villĂĄm-ragyogĂĄs, egyetlen szarva fĂ©nylĆ csillag, arany sörĂ©nye lobogĂł nap. EgĂ©szen az Ă©szaki Nagy LĂĄpig rohant, s ahol patĂĄja a földet Ă©rintette, derengĆ nyomot hagyott maga utĂĄn. Egy ĂłrĂĄba is beletelt, mire a fĂĄk körötte megritkultak, göcsörtös-sovĂĄny törzsĂŒkrĆl mohaindĂĄk csĂŒggtek alĂĄ. A csapĂĄs is egyre vizenyĆsebbĂ© puhult; mindent belengett a rothadĂĄs Ă©melyĂtĆ elmĂșlĂĄs-bƱze. Köd lepett el mindent, alkonnyĂĄ homĂĄlyosĂtva a delet is. Szokatlan csönd ĂŒlte meg a tĂĄjat; mĂ©g a kĂgyĂłk Ă©s bĂ©kĂĄk kĂłrusa is elhallgatott.
Minden nĂ©mĂĄn figyelt, minden kivĂĄrt. RĂ©g fordult elĆ, hogy unikornis jĂĄrt e vidĂ©ken, Ă©s a mocsĂĄr nĂ©pe mĂ©g azt is elfeledte, mikĂ©nt nĂ©ztek ki. Most azon tanakodott mind, hogyan is fogadjĂĄk? A magĂĄnyos egyszarvĂș Ă©szre sem vette Ćket. Egy kĂŒlönösen bƱzös, mĂ©regzöld növĂ©nyekkel lepett sĂĄrmedence felĂ© ĂŒgetett. VĂ©gĂŒl nagyot ugrott Ă©s elĆbb szĂŒgyig, majd nyakig merĂŒlt a növĂ©nyek Ă©s ĂĄllatok rothadĂł tetemĂ©tĆl orrfacsarĂł szagĂș mocsĂĄrba.
A lĂĄp egyre mĂ©lyebbre szĂvta, az egyszarvĂș pedig megijedt. Itt lelnĂ© halĂĄlĂĄt, ilyen közel a cĂ©ljĂĄhoz? Soha! KĂŒszködött, rĂșgkapĂĄlt, evickĂ©lt Ă©s ĂĄgaskodott - befelĂ© hĂĄrom szĂvdobbanĂĄsig tartott az Ășt, kifelĂ© hĂĄrom ĂłrĂĄig. HalĂĄlosan kimerĂŒlt, mire ki tudott kapaszkodni. El akart heveredni. Aludni. Napokig... hetekig. Izmai a kĂn dalĂĄt rikoltoztĂĄk, testĂ©rĆl fĂŒrtökben lĂłgtak a mocsĂĄr fekete fĂ©rgei, szĂvtĂĄk aranylĂł vĂ©rĂ©t, aztĂĄn lehullottak Ă©s lĂĄngok emĂ©sztettĂ©k el Ćket. Minden aprĂł mozdulatĂ©rt Ășgy kĂŒzdött, mintha mĂ©g mindig a magĂĄba szĂvĂł sĂĄr vennĂ© körbe. ElĆbb egyik hĂĄtsĂł patĂĄjĂĄt hĂșzta maga alĂĄ... majd a mĂĄsikat. Nagyot fĂșjtatott, Ă©s nekirugaszkodott. MĂĄsodjĂĄra mĂĄr meg is tudott ĂĄllni a lĂĄbĂĄn. Irgalmatlanul viszketett az egĂ©sz teste, akĂĄrha miriĂĄdnyi bolha marnĂĄ egyszerre. KĂŒzdött ösztönĂ©vel, hogy megrĂĄzza magĂĄt. A mocsĂĄrlĂ© Ăgy is patakokban csorgott rĂłla.
ArrĂ©bb vĂĄnszorgott. Percek mĂșltĂĄn talĂĄlt egy olyan vizenyĆs foltot, ahol megpillanthatta a tĂŒkörkĂ©pĂ©t.
A szarvĂĄtĂłl eltekintve egĂ©sz teste mĂ©lybarna szĂnt viselt, akĂĄr a vadon többi patĂĄsa! VĂ©gre befogadjĂĄk Ă©s lesz tĂĄrsa is!
BoldogsĂĄga szĂĄrnyakat adott neki, ĂĄm Ăgy is mĂ©lysĂ©ges Ă©jszaka ĂŒlte meg az erdĆt, mire hazaĂ©rt. Lerogyott a puha fƱbe, Ă©s ĂĄlomtalan ĂĄlomba merĂŒlt.
Szelleme messze szĂĄllt, tĂșl tĂ©ren Ă©s idĆn. LĂĄtta azt, amit elfeledett, tudta azt, ami Ă©bren rejtve maradt elĆtte. Az Ember megjelenĂ©sĂ©ig az erdĆk Ă©s mezĆk ĂĄllatai a sajĂĄt kĂmĂ©letlen törvĂ©nyeik szerint Ă©ltek; a gyenge az erĆs tĂĄplĂĄlĂ©ka lett. Azonban bĂĄrki erĆs elĆbb vagy utĂłbb maga is elgyengĂŒlt Ă©s Ăgy vĂ©gĂŒl mindenki a vadont tĂĄplĂĄlta. Az egyenlĆsĂ©get sem ismertĂ©k, mĂ©gsem ölt senki kedvĂ©bĆl Ă©s vĂ©sz idejĂ©n testvĂ©rkĂ©nt kĂŒzdöttek. Urat egyet ismertek el maguk felett: az unikornisokat. Az egyszarvĂșak, bölcsen, a tĂĄvolbĂłl vigyĂĄztĂĄk a vadont. RitkĂĄn vegyĂŒltek az ĂĄllatok közĂ©, de bĂĄrhovĂĄ is mentek, hĂłszĂn szĆrĂŒk, napfĂ©nyes szarvuk mindenĂŒtt helyreĂĄllĂtotta az Ă©let rendjĂ©t.
KĂ©t csoport morgolĂłdott mindössze. A szarvasok azĂ©rt, mert Ćk - szerintĂŒk - a jogos urai a vadonnak, elvĂ©gre dĂ©lceg termetĂŒk mellett mĂ©g az unikornisok is alacsonynak tƱnnek, agancskoronĂĄhoz kĂ©pest az egyetlen homlokdĂszĂŒk meg egyenesen parĂĄnyi. BĂĄrki lĂĄthatja, a termĂ©szet Istenanyja is kirĂĄlyoknak, kirĂĄlynĆknek szĂĄnta Ćket! Mi több, Ćk egyĂŒtt Ă©ltek, kĂŒzdöttek, szenvedtek Ă©s örĂŒltek a vadon nĂ©pĂ©vel.
A szarvasok mellett az Ćzek ĂĄlltak ki egyedĂŒl, mondvĂĄn, ha a nagy agancsĂșak a kirĂĄlyok, Ćket a hercegi cĂm illeti meg.
Az erdĆk Ă©s mezĆk ĂĄllatai azonban lehurrogtĂĄk Ćket. A farkasok megdĂ©zsmĂĄltĂĄk csordĂĄikat, a vaddisznĂłk dagonyĂĄvĂĄ tĂșrtĂĄk itatĂłhelyeiket, a rĂłkĂĄk, borzok, görĂ©nyek, de mĂ©g a varjak Ă©s baglyok is kinevettĂ©k a tĂșl sokra vĂĄgyĂł pöffeszkedĆket. A szarvasok Ă©s Ćzek pedig szĂnleg meghunyĂĄszkodtak bĂĄr, de a sĂ©rtett szĂvĂŒkben tovĂĄbb hevĂtettĂ©k a harag hevĂ©t, mĂgnem fellĂĄngolt a gyƱlöletĂŒk.
Amikor az Ember szĂnre lĂ©pett, a vadon nĂ©pe azt hitte, elfogadjĂĄk a törvĂ©nyeiket. Ăm az esetlen kĂ©tlĂĄbĂș ravaszabb volt minden ĂĄllatnĂĄl. Fegyvert kĂ©szĂtettek elĆbb kĆbĆl, majd csontbĂłl, Ă©s egyik ĂĄllatot a mĂĄsik utĂĄn gyĆztĂ©k meg, hĂzelgĆ szavakkal, örömteli ĂgĂ©retekkel, hogy ne az unikornisokat, hanem az embereket fogadjĂĄk el uraikul. CserĂ©be biztonsĂĄgos vackot, Ă©telt Ă©s gondoskodĂĄst ajĂĄnlottak.
Az ĂĄllatok vĂ©lemĂ©nye megoszlott. Volt, aki hitt az Embernek - az egyszarvĂșak bölcsen uralkodtak, az agancsosak pedig velĂŒk Ă©ltek, de a bajban mind magukra hagytĂĄk Ćket; mĂĄsok elutasĂtottĂĄk az ajĂĄnlatukat, mert sejtettĂ©k, olyan ĂĄra lesz, amit drĂĄgĂĄn megfizetnek. VĂ©gĂŒl akadtak olyanok is, akik meg sem hallgattĂĄk a kĂ©tlĂĄbĂșakat, mondvĂĄn, TermĂ©szetanya mindig is gondoskodott rĂłluk.
Az egyszarvĂșak sokĂĄig tĂĄvol maradtak, Ă©s hagytĂĄk, minden ĂĄllat döntsön maga a sorsĂĄrĂłl. Az Ember tartotta a szavĂĄt, azonban az ĂĄr, amit kĂ©rt, valĂłban magasnak bizonyult. Ekkor azonban mĂĄr nem volt visszaĂșt, Ă©s a kĂ©tlĂĄbĂșak Ășj szolgĂĄik segĂtsĂ©gĂ©vel mind többet Ă©s többet hĂłdĂtottak meg a vadonbĂłl. Az unikornisok hosszĂș korokon ĂĄt tĂ©tlen szemlĂ©ltĂ©k az Ember tĂ©rhĂłdĂtĂĄsĂĄt, ĂĄm közöttĂŒk is suttogva terjedt: hamarosan dönteniĂŒk kell. A kĂ©tlĂĄbĂșakkal, vagy ellenĂŒk - de vĂĄlasztaniuk kell majd.
Ez az idĆ is eljött egyszer. Az egyszarvĂșak összegyƱltek a vilĂĄg minden tĂĄjĂĄrĂłl, egyetlen, hatalmas mĂ©nesbe. HĂĄrom Ă©ven ĂĄt folyt a tanĂĄcskozĂĄs, Ă©s az addig rejtett bĂșvĂłpatak elemi erĆvel tört a felszĂnre. A valaha egysĂ©ges Ă©s bĂŒszke faj kĂ©t rĂ©szre szakadt. A nagyobbik tĂĄvozni kĂ©szĂŒlt, a kisebbik rĂ©sz - alig kevesebb nĂĄluk - pedig maradni akart.
A többsĂ©g Ăștnak indult. A vilĂĄg vĂ©gĂ©ig vĂĄgtĂĄztak, s ott felajĂĄnlottĂĄk szarvukat, Ă©s vele Ă©letĂŒket az IstennĆnek. Ć elfogadta ĂĄldozatukat, Ă©s felvezette az unikornisokat az Ă©g hatalmas, fekete rĂ©tjĂ©re. Akik maradtak, hazatĂ©rtek a mind kisebb vadonba. Hatalmas meglepetĂ©s vĂĄrta Ćket.
A szarvasok Ă©s Ćzek elhĂreszteltĂ©k: az egyszarvĂșak örökre elmentek, s az ĂĄllatok kĂ©nytelen-kelletlen elfogadtĂĄk Ćket uraiknak. Az unikornisok haragra gerjedtek, azonban kevesen voltak a harchoz Ă©s az agancsszarvĂșak elkergettĂ©k mindet.
A mĂ©nes hamarosan azonban Ășjra összegyƱlt. HĂĄrom hĂ©t utĂĄn döntĂ©s szĂŒletett: az Ember segĂtsĂ©gĂ©t kĂ©rik. Nem hĂłdolnak be - szövetkeznek velĂŒk.
Szavukat tettek követtĂ©k, azonban az Ember sosem akart szövetsĂ©gest magĂĄnak. A szarvukat, mint zĂĄlogot elfogadtĂĄk, Ă©s elvezettĂ©k az unikornisokat az elkerĂtett rĂ©tjĂŒkre. Az agancsszarvĂșakat ugyan legyĆztĂ©k közös erĆvel, de a kĂ©tlĂĄbĂșak megtartottĂĄk a zĂĄlogot. Az egyszarvĂșak pedig szarv hĂjĂĄn meghaltak a diadal utĂĄn. Az Embert szolgĂĄlĂł ĂĄllatokkĂĄ lettek maguk is. Egyetlen egy maradt, aki nem tartott egyik mĂ©nessel sem, hanem a vadon mĂ©lyĂ©re hĂșzĂłdott. Ănekhangra Ă©bredt. Egy kĂ©tlĂĄbĂș dalolhatott a közelben. Ăvatosan közelĂtett az Ember felĂ©, patĂĄja alatt gally sem reccsent, fƱszĂĄl sem hajolt - ha akart, hangtalan ĂĄrnykĂ©nt suhanhatott. Percek mĂșltĂĄn ĂĄmultan lesett ki az egyik szĂ©lesebb fa mögĂŒl: ezĂŒstszĆrƱ, törĂ©keny tĂŒnemĂ©ny ĂŒcsörgött a kis tisztĂĄson. Ahogy a reggeli nap fĂ©nye vĂ©gigsimĂtott sörĂ©nyĂ©n, mintha...
A magĂĄnyos egyszarvĂș megrĂĄzta a fejĂ©t. Az nem lehet! - hitetlenkedett. KĂ©tlĂĄbĂș unikornis?
A kĂ©tlĂĄbĂș felĆl ĂĄradĂł illat elĂĄrulta, kanca, aki Ă©rintetlen mĂ©g. ElbƱvölve nĂ©zte Ă©s a kĂ©tlĂĄbĂș, mintha megĂ©rezte volna a tekintetĂ©t, felpillantott. Az unikornis riadtan hĆkölt vissza, mert mindazt lĂĄtta benne, amit annyira akart.
Egy tĂĄrsat. Tett egy tĂ©tova lĂ©pĂ©st a tisztĂĄs felĂ©, Ă©s ekkor Ă©rezte ki a kancaillat mögött meglapulĂł idegen, szĂșrĂłs szagot - az EmberĂ©t. Akkor mĂĄr inkĂĄbb ĂgasbogĂĄĂ©k! SzempillantĂĄssal kĂ©sĆbb mĂĄr az erdĆmĂ©lyi ösvĂ©nyen rohant, a magĂĄnyos, mocsĂĄrsĂĄrtĂłl barna unikornis. A szarvasbika, amikor meglĂĄtta, kinevette Ă©s elkergette.
- Ez csak sĂĄr! Azt hiszed, a mocsok elfedi undorĂtĂł, korcs szĆrödet?
Az unikornis keserƱ dĂŒhvel vetette magĂĄt a közeli patakba, Ă©s egyetlen szarva hegyĂ©tĆl a farka vĂ©gĂ©ig lemosta magĂĄt. Mikor Ćzcsorda jött inni, elkergettĂ©k, Ć pedig futott, futott... messzire, sokĂĄig. A legsötĂ©tebb Ă©j közepĂ©n felemelte könnyĂĄztatta fejĂ©t az Ă©g felĂ©, Ă©s Ăgy beszĂ©lt:
- IstennĆm, hallgass meg! Itt a szarvam, vedd el. Nem vĂĄgyom az Ă©gbe, nem vĂĄgyom a földre. Vedd el Ă©letem, mit sem Ă©r az tĂĄrs nĂ©lkĂŒl. Egyetlen vĂ©kony fĂ©nysugĂĄr ragyogott le rĂĄ, Ć pedig öntudatlanul rogyott össze. A lĂĄny mĂĄsnap is ugyanabban a fehĂ©r selyemruhĂĄban ment vissza a tisztĂĄsra, amiben az egyszarvĂșt meglĂĄtta. UgyanĂșgy dalolt virĂĄgszedĂ©s közben, ĂĄm ezĂșttal erĆs, nehezen tĂ©phetĆ virĂĄgszĂĄrakat keresett.
Mikor eleget talĂĄlt, Ă©nekelve ĂŒlt le a tegnapi fa alĂĄ, majd fonni kezdett. KoszorĂș, vagy pĂĄnyva - ugyanĂșgy kell elkezdeni.
Dalolt, buta dalocskĂĄkat, gyermeteg nĂłtĂĄkat, szerelmes Ă©nekeket, ami csak eszĂ©be jutott. Mindegy, csak az unikornis meghallja! Kiskora Ăłta vĂĄgyott egyre, a mesĂ©k Ă©s legendĂĄk eme csodalĂ©nyĂ©re. Ă, megannyit ĂĄlmodozott rĂłla, hogyan fonja be sörĂ©nyĂ©t, eteti a legfinomabb zabbal, itatja arany vödörbĆl! Mennyire vĂĄgyott rĂĄ, hogy puha szĆrĂ©t simogassa, amely biztosan puhĂĄbb a legfinomabb selyemnĂ©l is! MagĂĄhoz akarta kötni, lĂĄncolni, dĂ©delgetni Ă©s dicsekedni vele, had
pukkadjon meg mindenki! Ănekelt, font Ă©s vĂĄrt. Tudta, hogy el fog jönni hozzĂĄ. Az unikornis zĂșgĂł fejjel Ă©bredt, ĂĄm tudata azonnal kitisztult, amint a patak vizĂ©be nĂ©zett, ahova inni ment. Szarva megmaradt, szĆre azonban a szĂ©nnĂ©l is feketĂ©bb lett. DĂŒhösen taposott a kristĂĄlytiszta vĂztĂŒkörbe, mintha az tehetne bĂĄrmirĆl is. HaragtĂłl elvakultan ugrott
vĂĄgtĂĄba. A rejtektisztĂĄs felĂ© szĂĄguldott. Nem kellett az IstennĆnek az ĂĄldozata? HĂĄt majd az Ember elfogadja!
A szƱz leĂĄny boldog mosollyal emelte fel fejĂ©t. ĂrömĂ©t mĂ©g az sem ĂĄrnyĂ©kolhatta be, hogy az egyszarvĂș, aki alig pĂĄr lĂ©pĂ©sre zihĂĄlt tĆle, Ă©jfekete szĆrƱ volt. Eddig Ășgy tudta, az unikornisok fehĂ©rebbek a hĂłnĂĄl is, de az, hogy neki egy szĂ©nszĂn jut, mĂ©g kĂŒlönlegesebbĂ© fogja tenni! Nem hogy a barĂĄtnĆi... a vilĂĄg összes kirĂĄlyleĂĄnya irigyelni
fogja!
A fekete unikornis mĂ©g egyszer, utoljĂĄra az Ă©gnek emelte tekintetĂ©t. Egyetlen könnycsepp gördĂŒlt ki szemĂ©bĆl s hullott a földre. Tett egy lĂ©pĂ©st elĆre. A kĂ©tlĂĄbĂș kitĂĄrta karjĂĄt, öle illatozva csĂĄbĂtotta.
VillĂĄm csapott a földbe, kettejĂŒk közĂ©.
Mikor a szƱzleĂĄny lĂĄtĂĄsa visszatĂ©rt, sikĂtva ugrott fel Ă©s menekĂŒlt, el, messzire. A fekete egyszarvĂș nem akart hinni a szemĂ©nek. Ott, ahol a föld mĂ©g mindig fĂŒstölgött, egyszarvĂș hevert. Ăl-e, vagy holt? Nem tudta.
Megböködte orrĂĄval, hallgatta, lĂ©legzik-e. Az Ășjonnan Ă©rkezett egyszarvĂș kanca vĂ©gre kinyitotta a szemĂ©t.
- HĂvtĂĄl, hĂĄt itt vagyok - sĂșgta halkan. - Mindig is itt voltam, de szemeid vakok voltak, szerelem ereje nem tudott vezetni, mert szĂvedbe zĂĄrtad azt. Most lĂĄtsz elĆször, most lĂĄtsz igazĂĄn.
Több szĂł nem hangzott el, ha mĂ©gis annak tanĂșja csak az IstennĆ volt.