Találkozás
Helyszín: az égi palota.
Szereplők:
Nap
Hold
Szél
Föld
Óceán
Szolga 1,2
Az égi palotában.
Trónján ül a Nap s bánkódik magányában.
Nap: Beragyogom az alattam elterülő országokat, de nincs senkim. Senkim, aki csókolna vagy ölelne. Folyton csak az utazás van nekem.
" Hirtelen ötlete támad, szemei megcsillannak. "
Segítséget kérek, lent biztos van, aki tud segíteni. Föld, hívlak téged! Jöjj, beszélni kívánok veled.
"Föld be."
Föld: Itt vagyok, ó Nagyúr. Mit szeretnél?
Nap: Tudod jól, én melegítem országodat, fényem nélkül lakóid semmivé válnának, ruhádat is fényemből szövöd. Hálával tartozol nekem.
Föld: Igazad van, hálával tartozom. Miben lehetek szolgálatodra?
Nap: Beragyogok mindent, de magányos vagyok. Van-e országodban olyan, aki enyhíthetne bánatomon?
Föld: Attól tartok uram, országom lakói csókodtól és ölelésedtől elhamvadnának, nem tudok olyat mondani, ki enyhíthetné bánatod.
" A Nap szomorúan int, hogy a Föld elmehet. Föld el. "
" Kiált és most az Óceánt hívja. "
Nap: Óceán, hívlak téged! Jöjj, beszélni kívánok veled.
" Óceán be. "
Óceán: Itt vagyok uram, mit tegyek?
Nap: Én melegítem országodat, én felelek a körforgásért. Én tartom életben lakóidat. Hálával tartozol nekem.
Óceán: Így van, mit segíthetek.
Nap: Magányos vagyok, s nem találom párom. Szólj, tudsz valakit országodban, ki enyhíthetne fájdalmamon?
Óceán: Attól tartok, Nagyúr csókodtól és ölelésedtől minden lakóm elégne, s én magam is elpárolognék.
" A Nap e szavakat hallván, még mélyebbre süllyed bánatában. Lassan, de úriasan int, az Óceánnak, elmehet. Óceán el. "
" A Nap, már csak egy valakit ismer, aki segíthet. "
Nap: Szél! Hol vagy? Miért nem jössz, ha hívlak?
" Semmi válasz, Szél nem jő, de Szolga be. "
Szolga1: Uram! Mennie kell, nem maradhat tovább.
" Nap, Szolga el. "
Függöny
Az égi palotában
" Derengő, halovány fényben bejön a Hold. "
Hold: Ismét itt vagyok a palotában, de egyedül.
" Körül néz, majd folytatja. "
Jaj, csak ezek a néma csillagok vannak itt. Hiába szólok hozzájuk, nem válaszolnak, csak némán merednek. Nincs senki kivel megoszthatnám-e palotát? Talán lenn, kikre mosolygok, tudnak segíteni. Föld, kérlek, felelj nekem, válaszolj kérdésemre.
" Föld be "
Föld: Miért segítenék neked? Nem élek fényedből, sőt ez nem is a te fényed.
Hold: Miért mondod ezt? Lakóid nem-e jelenlétemben énekelnek s muzsikálnak a legszebben?
" Farkas vonyítás és tücsökciripelés hallatszik. "
Föld: Jó, legyen hát, De csak egy kérdés többet nem adhatok.
Hold: Magányos vagyok, nincs országodban olyan, ki segíthetne fájdalmamon?
Föld: Bár, szép vagy s nevetsz is ránk, ám hűvös vagy akár a sír. Mind megfagynánk.
" A Hold szomorú szemekkel int, a Földnek, hogy elmehet. Föld el. "
Hold: S te Óceán, gyere, kérlek, segíts nekem.
" Óceán be. "
Óceán: Ugyan miért tenném? Nem adsz nekem semmit.
Hold: Ne felejtsd! Én irányítom az ár-apályt. Egy szavamba kerül s testvéreid kiáradnak. A Föld pedig nem lesz rest felinni őket.
Óceán: Rendben, mit tehetek érted?
Hold: Egyedül vagyok s vigasztalhatatlan, nincs országodban olyan, ki segíthetne rajtam?
Óceán: Sajnálom, szépséges Hold, de lakóim megfagynának, s én is jéggé válnék. Nincs senki országomban.
" A Hold, könnyező szemekkel búcsúzik az Óceántól. Óceán el. "
Hold: Nincs semmi reményem, sosem lesz kedvesem.
" Sírva fakad, Szolga 2 be. "
Szolga 2: Úrnőm kérem, ne sírjon, még megszakad az ég.
" Esni kezd az eső. "
Mennünk kell, kérem, jöjjön!
" Hold, Szolga 2 el. "
Függöny
Az égi palotában
" Nap mérgesen be. "
Nap: Szél, azonnal gyere ide! Beszédem van veled! Miért nem jössz, ha hívlak?
" Szél nagy hévvel szint berobban a palotába. "
Szél: Te nekem nem parancsolsz! Nem uralkodsz fölöttem.
Nap: És a madarak? Ők repülnek, nélkülem nem élhetnek.
Szél: Nem az én országomhoz tartoznak! Mutass egy madarat, amelyik a levegőbe rakja fészkét.
Nap: " Stílust vált s nyájasan folytatja. " Csak meg tudunk egyezni. Mondd, mit kérsz cserébe a segítségedért?
Szél: " Kapzsi mosoly jelenik meg arcán. " Add nekem a felhőket és ráadásnak a vihart is. Én akarom irányítani.
Nap: Rendben, a tiéd, de segíts nekem, mert ha nem, nagyon megbánod.
Szél: Kérdezz hát! " Gúnyosan." Ó nagyúr.
Nap: Egyedül vagyok, segíts nekem találni valakit, aki megszabadít ettől a kíntól.
Szél: Tudod jól, hogy járok-kelek a földön. Az éjszaka sem gátol, oda megyek, ahová akarok. Azt hiszem, tudok segíteni.
Nap: Kérlek, mondd, amit tudsz!
Szél: Ismerem a Holdat. Ő veszi éjszaka át a helyed. A palota ilyenkor halovány, derengő fényben ragyog. Ő nagyon szép.
Nap: Nosza, mondd, hol lakik? Hozd elém tüstént. Kérlek.
Szép: Én nem tudok uralkodni fölötte. Magától jön, csak várj itt.
" Szolga be, Szél el. "
Szolga: Uram, mennünk kell, kérem, jöjjön!
Nap: Nem megyek sehová, megvárom a Holdat.
Szolga: " Rémülten " Azt nem lehet, kioltanák egymást s eltűnnének örökre.
Nap: Ostobaság, ez nem igaz. A Szél beszélt róla.
" Szolga marad, jő a Hold. "
Hold: Mi ez a fényesség? Mitől több ez az éj? Hiszen nincs is éjszaka. Mi az a fény ott? Ki vagy te?
Nap: Én vagyok a Nap. Uralkodom nappal. S ha minden igaz, akkor te vagy a Hold. A Szél igazat szólt, szép vagy.
Hold: Köszönöm, ilyet még senki sem mondott.
Nap: Egy csókot kaphatok? Vagy csak egy ölelést, kérlek.
" A Hold és a Nap megcsókolják egymást. Amint egymás felé fordítják arcukat a Föld egy kis időre sötétségbe borul. "
Szolga: Ó uram, a Föld elsötétedett, kérem, jöjjön nem maradhat így tovább.
" Szolga 2 be. "
Szolga 2: Úrnőm, megtalálta, akit keresett, de nem tarthat örökké.
" A Szolgák elragadják egymástól a szerelmeseket. "
Nap: Látlak, még valaha? Ó Hold.
Hold: Lehet. Biztosan, csak várj türelemmel.
" Szolga és Nap el. "
Már nem vagyok egyedül, beteljesült a vágyam. Soha többé nem leszek magányos.
Szolga 2: Megsirat úrnőm. Komolyan mondom.
" Elered az eső, a Hold pedig mosolyog. "
Függöny.
