Albert Samain: Zene mellé

[Alyara Nirois]

Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg...

S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.

S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.

Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz

Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.

Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!

Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon...

Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas...

S mint hulló holdsugár-sereg,
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg...

(Tóth Árpád fordítása)

Tegnap találtam ezt a szépséget... Eléggé úgy néz ki, hogy meg lesz zenésítve, emiatt is kerestük az eredeti, francia verzióját.

[Lisim]

És meg is lett találva? Mert úgy láttam, hogy ottan a 20. század elején nem volt divat, hogy az eredeti művet feltüntessék, amiből a műfordítás készült.

[Mira]

Igen, megtaláltuk.

[Lisim]

És belinkelnéd, kérlek szépen? Kíváncsi vagyok, hogy hol lehet ilyesmit megtalálni. (Ha egyáltalán az interneten sikerült, mert akkor már értem, hogy miért nem találtam.) Köszi előre is.

[Alyara Nirois]

Nekem nincs meg a link, csak a francia szöveg, szóval nem tudok segíteni. Egyébként az interneten találták meg.